Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

A helyi tanács tulajdonába került a Salubriserv Rt.

A Marosvásárhelyi Tanács legutóbbi ülésén úgy döntött, hogy átveszi a helyi köztisztasági vállalatot, a Salubriserv Rt.-t. A többségi állami tulajdonban levô cég sorsa bizonytalanná vált, miután a magyarországi Dél-dunántúli Hulladékgazdálkodási Vállalat visszalépett a privatizálási folyamatból. Az új helyzetben várhatóan feljavulhat a szolgáltatás minôsége, hiszen a cégtulajdonos és az "ügyfél", vagyis a helyi tanács, illetve a város érdekei megegyeznek.

A Salubriserv Rt. részvényeinek a 72,3 százaléka a többségi tulajdonos, az állami tulajdonrészeket kezelô és magánosító hatóságé (APAPS), a többi pedig a SIF Transilvaniáé, illetve elenyészô százalékban az alkalmazottaké. A 2001-ben kibocsátott, községgazdálkodásra vonatkozó 326-os törvény lehetôvé tette, hogy a helyi tanácsok átvegyék az állami részvényeket, elsôsorban ezért döntött úgy a tanács, hogy "privatizálja" az egységet. A Salubriserv Rt. tulajdonképpen 1995-ben jött létre, a helyi községgazdálkodási vállalat felbomlása után. 1996-tól 5 évre szóló szolgáltatói szerzôdést kötött a városi tanáccsal, amelyet többször meghosszabbítottak. Ez a szerzôdés október 3- án jár le. Elemezve a gazdasági tevékenységét, kiderült, hogy 1996 és 2000 között a cég nyereséges volt, a jövedelmet egy új székház építésére, konténerek és kukák, valamint gépek vásárlására, illetve lízingelésére fordították. Mégis, 2001-ben és 2002-ben - a polgármesteri hivatal szakigazgatósága által elkészített okfejtés szerint - a Salubriserv Rt. 146.367.000, illetve 1.483.014.000 lej veszteséggel zárt, ami nagyrészt azzal magyarázható, hogy a polgármesteri hivatal lemondott néhány szolgáltatásról, illetve a szolgáltatási díjakat 1999 óta nem egészítették ki az inflációs rátával. Az átvétellel többek között ezen a helyzeten is szeretnének javítani, mindenekelôtt a díjrendszer újratárgyalásával és a mûszaki állomány felújításával. Emellett az elônyök között említik a nyereség ésszerûbb elosztását, a szolgáltatások bôvítését, hosszú távú beruházási programok kidolgozását, a helyi tanács társulási lehetôségét különbözô befektetô cégekkel, a szolgáltatások ellenôrzésének hatékonyabbá tételét, a köztisztaság összehangolását más közszolgáltató tevékenységekkel.

Az említett törvénynek megfelelôen a brassói APAPS-nak is jóvá kell hagynia az adásvételt, illetve errôl nyolc minisztérium láttamozásával kormányhatározat dönthet véglegesen. A helyi tanács, valamint a polgármesteri hivatal már elôkészítette, felterjesztette az említett okiratokat, mi több, a múlt hét derekán már egy gyakorlati megbeszélést is tartottak a Salubriserv Rt. vezetôségével.

Karácsony Erdei László, a Salubriserv Rt. igazgatója a Népújságnak kifejtette:

- Mindenképpen jó, hogy a tanács veszi át a céget, hiszen ezáltal megszûnik az a gazdasági, tulajdonosi bizonytalanság, amiben voltunk, s ami bizonyos stratégiai döntéshozatalokban gátolt. Amennyiben az önkormányzat tulajdonosként jobban
megismeri a cég tevékenységét, reméljük, hogy olyan határozatok születnek, amelyek segítenek, ugyanakkor a lakosok érdekeit is érvényesítik. Konkréten gondolok a szemétszállítási rendszer javítására. Sokan csak azt látják, hogy tele vannak a kukák, emellett tárolják a szemetet, s mi nem szállítjuk el. Mi szolgáltató cég vagyunk, amelyik szerzôdés alapján, megrendelésre dolgozik. Ha a lakótársulás vezetôsége úgy kéri, hogy hetente egyszer vigyük el a kukákat, de ez nem elég, az ô kötelessége felújítani a szerzôdést, kérni, hogy gyakrabban szállítsuk el a szemetet. Ahol ezt megértik, ott sikerül rendet tartanunk, máshol pedig kialakul az ismert helyzet. Ezt a rendszert kell majd átgondolják a tanácsosok. A másik dolog az egységes edényrendszer bevezetése. Ezt már évek óta megkezdtük, de mindig elakadt valahol. Nekünk is nehéz egy rendszert kialakítanunk, amikor egy utcába háromféle géppel kell elmennünk, hogy összegyûjtsük, elszállítsuk a szemetet. Ha a tanács kötelezôvé tenné az ún. eurokukák használatát, ezáltal is nagyot javítana a szolgáltatás minôségén. Ami pedig a hosszú távú terveket illeti, nagyon fontos lenne mind a szolgáltató, mind pedig az "ügyfél" részére, hogy átlátható, egységes hulladékgazdálkodási rendszert dolgozzunk ki, amelyet
következetesen megvalósítunk. Eddig sajnos, ilyen-olyan okok miatt még mindig amolyan tûzoltómunkát végeztünk, s bár igyekeztünk gépek bérlésével eleget tenni az elvárásoknak, nem sikerült elérnünk a nyugati színvonalú szolgáltatást. Reméljük, mindezeken sikerül valóban javítanunk az új tulajdonos segítségével, hozzájárulásával - kommentálta lapunknak az új helyzetet az igazgató.

A megyei tanács tegnapi sajtótájékoztatóján Virág György tanácselnök elsôsorban a hétvégi, az RMDSZ és PSD közötti megbeszélésekrôl, valamint a megye prioritásairól tájékoztatta a sajtó képviselôit.

Mint elmondta, a részletekrôl bôvebben csak egy következô egyeztetô ülés után számolnak be a szóban forgó pártok képviselôi, de hozzátette: nem esett szó az alkotmánymódosításról. A megyei protokollum kapcsán a prefektus elégedetlenségét fejezte ki amiatt, hogy 32 helységben a kibocsátott tulajdonbizonylatok aránya nem éri el az 50 százalékot, ebbôl 22 helységnek van RMDSZ-es polgármestere. Szóba került a kétnyelvû helységnévtáblák kihelyezése is, ami még mindig nem történt meg Radnóton, Segesváron, Marosludason, de tárgyaltak a magyar nyelvû karok létesítésérôl a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen. Utóbbi kapcsán a megyei tanácselnök hozzátette: fokozatosan kerülhet erre sor, de a folyamat beindult és az egyetem szenátusa részérôl pozitív a hozzáállás. Felmerültek az ingatlan- visszaszolgáltatással kapcsolatos kérdések is.

Felhívás lobbizásra

Virág György még elmondta, hogy a megye szenátorainak és parlamenti képviselôinek továbbra is lobbizni kell a megye sajátos problémáinak és prioritásainak megoldásáért. Ebbôl a célból néhány napon belül eljuttatnak egy 2002-re és 2003-ra érvényes prioritáslistát nemcsak az RMDSZ-es és PSD-s, hanem mind a 13 Maros megyei választott tisztségviselônek. A listán elôreláthatólag szerepelni fog, mint 2002-re meghatározott prioritás, a közintézmények mûködéséhez szükséges összegek biztosítása, olyan visszaszolgáltatott épületek visszavásárlásához szükséges pénzösszegek kiutalása, amelyekben jelenleg polgármesteri hivatalok mûködnek, a fûtéstámogatás címen járó pénz kiutalása, ami Maros megye szintjén 78 milliárd lejt tesz ki és amivel a központi költségvetés adós, a garantált minimáljövedelemre vonatkozó törvény alkalmazásához szükséges mintegy 80 milliárd lej biztosítása. 2003-ban feltétlenül tisztázni kell a kulturális intézmények finanszírozásának kérdését, a speciális pénz-alapok kezelésének módját (különösképpen az útalapokra való tekintettel), és folytatni kell a megkezdett beruházásokat: a Nyárád menti víztároló építését, a ratosnyai gátat, útkövezési és vízellátási munkálatokat a megye hat övezetében.

- A parlamenti képviselôk és szenátorok a nyilvános üléseken valóban keveset tudnak tenni, de még mielôtt ezek a kérdések a plénum elé kerülnek, megvitatják azokat a szakbizottságokban, ahol sokkal több lehetôségük van támogatottságot elérni.

Aktuális

Tizenegynéhány éve, a posztdecemberi idôszaknak köszönhetôen bevezetett új román alkotmányt megerôsíteni hivatott népszavazás másnapján, egy kolozsvári kávézóban üldögéltem, amikor az alábbi - két huszonéves fiatal között zajló - román nyelvû beszélgetésre lettem figyelmes a szomszéd asztalnál:

- Ugye, igennel szavaztál?

- Természetesen. Miért? Hagytam volna, hogy a magyaroknak legyen igazuk?

Nos, aki emlékszik az akkori vitákra, észreveheti, hogy íme, nincs új a nap alatt. A mostani alkotmánymódosítási vita kísértetiesen hasonlít az akkorira. Noha az Antonie Iorgovan vezette kollektíva által kidolgozott alkotmány hatalmas elôrelépést jelentett a korábbi szocialista alaptörvényhez képest, mégsem tudott megszabadulni bizonyos beidegzôdésektôl, s nem csupán a nemzetállam anakronisztikus fogalmának megtartása révén, de egyéb - nem etnikumfüggô - kérdésben is elmaradt a kor követelményeitôl. Abban az idôszakban az RMDSZ képviselte a leghaladóbb eszmeiséget az alkotmányozó nemzetgyûlésben - ismét hangsúlyozzuk, nem kizárólag etnikai kérdésekben voltak javaslatai - mégsem hallgattak érvelésére, nehogy "a magyaroknak legyen igazuk".

Ma sincsen másként. Alig tíz évvel az elsô posztkommunista alkotmány életbe lépése után kiderült, hogy az alaposan rászolgál a módosításra. Néhány szükségletet az idôközben történt események vetettek fel, másokat már akkor is belefoglalhattak volna az alkotmányba, ám ahhoz hiányzott a politikai osztály érettsége. Egyes kiigazítások szükségességére a kormánypárt is rájött, egy igazán modern alaptörvény megalkotására azonban még mindig nincs valódi politikai akarat.

Mindebben a legmegdöbbentôbb viszont az a mód, ahogy megpróbálják a "kényelmetlen" javaslatokat leseperni az asztalról: még a megtárgyalásukat is megtagadva. Mivel pedig az RMDSZ több javaslatáról van szó, ismét mûködésbe lép a rosszul értelmezett nemzeti szolidaritás. Az sem baj, ha ez nem szolgálja Románia, illetve a román állampolgárok érdekeit, csak az a fontos, hogy "nehogy a magyaroknak legyen igazuk". Kerül amibe kerül.

- Ha igaz, amit rólam és a családomról írnak, akkor elmegyek végleg ebbôl a városból, ha pedig nem, akkor azok a politikai gazemberek távozzanak, akik a sorokat diktálták - utalt felháborodottan a Ziarul de Mures múlt heti számában megjelent, róla szóló írásra Dorin Florea polgármester a hétfôi sajtótájékoztatón.

- Engem nem lehet zsarolni, nem kényszeríthetnek arra, hogy közpénzt adjak, reklámszerzôdést kössek azokkal, akik a hatalommal játszanak - tette hozzá. Nem engedhetem meg, hogy lecigányozzanak, hisz maholnap azt is bebizonyíthatják, hogy én vagyok Kennedy gyilkosa. Azok az aljas szemét alakok, akik sosem voltak képesek semmire, csak a háttérben meghúzódva egyeseket megfizetnek, azt akarják elérni, hogy az emberek elveszítsék hitüket a sajtóban. Valóságdarabokból raknak össze valótlan történeteket. A családom becsületének védelmében minden erôfeszítést megteszek még akkor is, ha az igazságszolgáltatás nem képes arra, hogy legalább a választott személyek esetében legkésôbb egy hónapon belül ellenôrizze a hasonló rágalmakat. Felháborító, ami történik - mondotta Dorin Florea, aki a marosvásárhelyi újságok fôszerkesztôivel tartandó találkozót helyzett kilátásba.

Az út megépül

A vásárhelyiek üljenek csak nyugodtan, mert nem a terelôútról van szó, és a somostetôi erdôt átszelô út, amely a municípium területén van és össze fogja kötni a Tudor negyedet az új klinikával, úgyis megépül, mivel azt a tanács is megszavazta - jelentette ki hétfôn Dorin Florea. Fodor úr agitációja meddô - utalt az alpolgármester véleményére, aki osztja a környezetvédôk állásfoglalását, miszerint a Vásárhelyt övezô somostetôi erdô egyensúlyát vétek megbontani az út miatt, ami a számológépgyár mellôl indulva ki, 12,9 hektár erdô kiirtásával készülhetne el, 240 milliárd lejes befektetéssel. Dorin Florea szerint nincs szükség az alpolgármester által említett változatok kidolgozására, és ha kölcsönbôl is, de az utat megépíti, majd gúnyosan tette hozzá, hogy ez a változat mindenképpen jobb, mint az alagút-változat, amit Fodor Imre támogatott.

Kérdésünkre az alpolgármester elmondta, hogy az általános urbanisztikai fejlesztési terv elkészítésekor mint távlati lehetôség merült fel az alagút problémája, de véleménye szerint - amit lapunkban részletesen is kifejtett - más változatok is lehetségesek az összekötôút megépítésére.

Egy személy ellenkezik

A sok bürokrácia miatt csak a napokban sikerült a versenytárgyalást lebonyolítani a Moldovei utcai tömbház helyrehozatalára, amire hárommilliárd lejt szán a hivatal. A gyengébb anyagi helyzetben levô lakóknak nem kell hozzájárulást fizetniük,a többieknek húsz év alatt kell téríteni a munkálatok során rájuk esô részt, amivel egy lakó nem ért egyet - mondotta a polgármester.

A menhelyért a szolgálató egységek felszámolása és eladása

Fodor Imre bejelentése szerint a város megvenné azt az épületet a szövetkezetek területi egyesületétôl, ahol jelenleg a menhely mûködik, s ahol egy egész sor megnyert pályázatot azért nem lehet elindítani, mivel az épület nincs a város tulajdonában. Dorin Florea szerint fel kell mondani a cserét, és a szövetkezetektôl vissza kellene venni és értékesíteni kellene azokat a helyiségeket (mint például a Bolyai utcai szabóság, a Forradalom utcai javítómûhely, a Gyôzelem téri fodrászat stb.), amelyek a város tulajdonát képezik, és amelyeket a menhely épületéért cserébe adtak használatra a szövetkezeteknek. A helyiségek árából könnyen ki lehetne fizetni a menhely épületét - vélekedett a polgármester.

A fedett uszodát átveszi a város

A sajtótájékoztatón szóba került, hogy a jó ideje bezárt fedett uszodát a 2002. évi 137-es törvény értelmében átveszi a város, és addig is, amíg a hivatalos adásvétel megtörténik, és tisztázódik, hogy mi lesz a sportterem és a kuglipálya, valamint a környéken levô négy háztömb sorsa, ideiglenesen mûködtetni szeretnék azt.

A sajtótájékoztatón újra felmerült a szeméttárolás problémája, és az azzal kapcsolatos ellentét a megye és a város között, továbbá a kétnyelvû utca- és intézménynevek problémája is. A polgármester szerint magyar nemzetiségû személy vezeti azt a régeni céget, amely a hibás feliratú táblákat készítette.

A Népújság kérdésére a polgármester azt nyilatkozta, hogy nem kapott támogatást sem a rendôrségtôl, sem a prefektúrától, sem az érintett vidéki polgármesterektôl, hogy rendezni tudja a Cuza Voda utcai piacon kialakult állapotokat. Azaz, hogy kitiltsák onnan a viszonteladókat, és rendet teremtsenek. A tanácsot hibáztatta, hogy nem szavazták meg azt a határozatot, miszerint a piacadminisztráció szervezné meg a termelôktôl az áruk felvásárlását. Kifejtette, hogy a jövôben az a terve, hogy év elején egy nagyobb összeget bocsát a piacvezetôség rendelkezésére a korszerûsítés érdekében, amit aztán a bevételeikbôl visszafizetnének.

Föld-csúcs

Számos állam- és kormányfô részvételével hétfôn Johannesburgban megkezdte záró szakaszát a globális fejlôdés és a környezetvédelem összehangolásával foglalkozó ENSZ-konferencia. Thabo Mbeki, a rendezvénynek otthont adó Dél-afrikai Köztársaság elnöke bevezetô beszédében arra buzdította az egybegyûlteket, hogy tegyenek még egy lépést a szegénység és a környezetszennyezés enyhítését célzó akcióterv elfogadására. Az elnök a szegény és a gazdag országokat elválasztó "globális apartheid" megszüntetésére szólított fel.

Kofi Annan ENSZ-fôtitkár köszöntôjében azt emelte ki, hogy eljött az ideje a globális összefogásnak. Úgy vélekedett, hogy a Föld lakosságára leselkedô veszélyeket erôteljesen szemlélteti az az éhínség, amely jelenleg 13 millió ember életét veszélyezteti Afrika déli térségeiben.

A környezetvédelmi miniszterek vezetésével tartott maratoni tár-gyalásokat hétfôre virradóra felfüggesztették, a megújítható energiaforrások (a nap- és szélenergia) fejlesztésének kérdéskörében egyelôre nem sikerült megállapodniuk. Az akcióterv legtöbb lényeges kérdését (ilyen például az ivóvízellátás és a közegészségügy) azonban már
lezárták.

A vasárnap éjjeli megbeszéléseken felmerült egy új téma is, a nôk joga az abortuszhoz és a fogamzásgátláshoz. A kérdés újabb vitákat váltott ki, mivel a képviselôk egy része az emberi jogok szempontjából, míg mások a magzatvédelem és a vallási meggyôzôdés védelmében léptek fel - jelentette a Reuters.

Az energiaforrások témakörében erôteljes nyomás nehezedik a képviselôkre a zöld szervezetek részérôl, amelyek elégedetlenségüket fejezték ki az államok környezetvédelmi elkötelezettségével kapcsolatban. A hétfôi nap ülésén várhatóan Gerhard Schröder német kancellár és Tony Blair brit miniszterelnök is a környezetvédelem szempontjai mellett száll síkra.

A tanácskozáson többek között felszólal Jacques Chirac francia, Robert Mugabe zimbabwei elnök és Tárik Aziz iraki miniszterelnök-helyettes is. Az Egyesült Államok részérôl Colin Powell külügyminiszter várhatóan csak szerdán teszi majd tiszteletét a Föld-csúcson.

A tavaly szeptember 11-i amerikai terrortámadás egyik következménye, a kereslet csökkenése visszavetette a világkereskedelmet: értéke, húsz év óta elôször, egy százalékkal zsugorodott. Elôzô évi dollár átlagárfolyamon számolva még jelentôsebben, 4 százalékkal, 6 ezer milliárd dollárra csökkent.

Az aranyévnek tartott 2000-ben a világkereskedelem értéke még 12 százalékkal emelkedett, 6,2 ezer milliárd dollárra.

Az idei évre a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) továbbra is csekély növekedéssel számol, és éves jelentésében azt valószínûsíti, hogy a bôvülést inkább csak a gazdasági hanyatlás idején felhalmozott raktárkészletek kiürítése táplálja. Valószínûtlen azonban, hogy az idei kereskedelmi volumen több mint egy százalékkal növekednék. A lassúság oka a tartósan lanyha nyugat-európai fejlôdés és a latin-amerikai válság.

A legnagyobb visszaesés a WTO szerint azokban az országokban volt, amelyek külkereskedelme fôleg információs technológiai cikkekre épül. Így Szingapúr, Malajzia, Tajvan, Japán és Dél-Korea, valamint az Egyesült Államok külkereskedelme igencsak megérezte szeptember 11-et. Az amerikai export értéke 7 százalékkal csökkent, Tajvané 17 százalékkal esett vissza. Ezeknél az országoknál jobban járt az Európai Unió, amelynek exportja tavaly legalább stagnált.

Az OECD a rövid távú hatásokon túl hosszabb távon is negatív következményeket vár a kereskedelemben, mindenekelôtt a megnövekedett védelmi kiadások, az utas- és az áruforgalom növekvô biztonsági kiadásai miatt. Bár a magasabb védelmi kiadások rövid távon ösztönzôleg hatnak a gazdasági fejlôdésre, hosszabb távon eszközöket vonnak el más ágazatoktól - vélik az elemzôk.

Lapvélemény

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) inkább politikai megfontolásokból, semmint a gazdasági teljesítmény alapján döntött a Romániának megszavazott készenléti hitel újabb részletének felszabadításáról - írta hétfôi számában a Ziarul Financiar címû gazdasági napilap.

Az újság szerint az IMF feladta eddigi magatartását: lemondott a vállalt kötelezettségek szigorú számonkérésérôl, és egyik pillanatról a másikra gyengéden kezdett el bánni a román kormánnyal.

Az IMF augusztus végén döntött arról, hogy felszabadítja a tavaly októberben jóváhagyott készenléti hitel idén május óta befagyasztott második és harmadik részletét. Ezzel Románia összesen 109 millió dollárt hívhat le az elsô részletként átutalt közel 60 millió dollár után az országnak megszavazott nem egészen 400 millió dolláros keretbôl. Az utóbbi évtizedben ez az elsô készenléti hitel, amelybôl az aláíráskor kiutalt kezdô részlet után még többet is lehívhatott Románia - a korábbiakat az IMF rendre befagyasztotta a feltételek nem teljesítése miatt.

A kormány a maga részérôl úgy nyilatkozott a múlt héten, hogy a döntéssel a valutaalap elismerte: Romániában helyes irányba és sikerrel tettek makrogazdasági lépéseket az utóbbi idôben.

A Ziarul Financiar azonban felhívta a figyelmet, hogy a kormány számos fontos ígéretnek nem tett eleget. A lap ezek közül kiemelte: az állami vállalatoknál a bérpolitikát továbbra sem kapcsolták össze a gazdaságossági mutatókkal, igencsak késik a privatizáció, egyebek közt a legnagyobb román kereskedelmi bank, a BCR magánosítása, az energia árát március óta befagyasztották, és kudarcot vallott az a kísérlet is, hogy javítsák a villanyszámla behajtásának hatékonyságát a hatalmas hátralékokat felhalmozó nagyfogyasztóktól.

A mostani megállapodáshoz csatolt gazdaságpolitikai kiegészítô jegyzôkönyvben Románia újabb ígéretekkel fedte el az eddigi mulasztásokat. A Ziarul Financiar az újabb ígéretek listájából kiemelte azt, hogy a kormány kötelezettséget vállalt: nem csökkenti az adóterheket, szigorú keretek közé szorítja a bérek növekedését, az év végére kijelöli a konzulenseket a két gázszolgáltató állami vállalat magánosításához, szeptember közepére meghirdeti az áramszolgáltatók privatizációját.

Továbbra is a Kínai Kommunista Párt (KKP) a világ legnagyobb kommunista pártja: az elmúlt öt évben robosztus növekedésnek indult taglétszáma immár meghaladja a 66 milliót, amely több mint kétszerese például Kanada lakosságának.

A hivatalos kínai tömegtájékoztatás hétfôn annak kapcsán ismertette ezeket az adatokat, hogy a KKP november 8-án esedékes 16. kongresszusára készül. Eszerint az 1997-es elôzô pártkongresszus óta eltelt öt évben csaknem 6 millió kínai lépett be a KKP-ba, amelynek taglétszáma 66,35 millióra emelkedett.

A növekedés révén az 1,3 milliárdos ország lakosságának már valamivel több mint 5 százaléka a kommunista párt tagja. A párttagok 22 százaléka 35 év alatti, és 17,5 százalékuk nô. A fiatalok nagy arányát külföldi megfigyelôk azzal magyarázzák, hogy a kormányzó párthoz tartozás karrierlehetôséget kínál az üzleti életben boldogulni vágyó vagy hivatali elômenetelre számító kínaiak számára. A 13 évvel ezelôtti ellenzéki megmozdulásokat és a vezetésen belüli komoly megosztottságot túlélô Kínai Kommunista Párt továbbra is szilárdan kezében tartja a hatalmat az ázsiai országban. Az AP szerint vízválasztónak ígérkezô novemberi kongresszuson várhatóan új vezetôket választanak a KKP élére, akiknek feladata az lesz, hogy a megváltozott társadalmi-gazdasági körülmények közepette vezessék a pártot és az országot. A rideg, leninista típusú felépítését megôrzô párt nagyrészt szakított marxista gazdaságpolitikájával a "szocialista piacgazdaság" javára: megkísérli a szabad piac elveit érvényesíteni, miközben változatlanul erôs kézzel kormányozza az országot. A KKP kíméletlenül felszámolta a politikai hatalmi monopóliumát fenyegetô minden veszélyt. A párton belüli ellentéteket nagyrészt sikerült rendezni, bár a novemberi kongresszuson pártfôtitkári tisztségérôl várhatóan leköszönô Csiang Cö-min államfô nemrégiben a KKP balszárnyának nemtetszését váltotta ki azzal a felhívásával, hogy toborozzanak párttagokat a gazdasági változásokkal létrejött kínai magánvállalkozói rétegbôl.

A múlt hét végén Bukarestben tartotta az Európai Néppárt elnöksége a VI. párbeszédet az ökumenikus patriarchátussal. Fô gondolat a tavaly szeptemberi amerikai terrortámadás gazdasági, politikai, szociális következményeinek a megtárgyalása volt, illetve a hasonló események megelôzése, olyan szempontból, hogy hogyan járulhatnak ehhez hozzá a politikai és egyházi tényezôk. A háromnapos tanácskozáson részt vett Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke és Kelemen Kálmán, a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke.

Az RMKDM elnöke a Népújságnak elmondta, hogy a bizánci pátriárka képviseletében az amerikai ortodox pátriárka, Trachatellis vett részt, aki szemtanúja, illetve szenvedô alanya is volt az eseményeknek, ugyanis az egyik templomuk is áldozatául esett a terrortámadásnak. Így be tudott számolni az esemény lélektani következményeirôl is. A tanácskozás résztvevôi egyetértettek abban, hogy fel kell újítani a vallási/erkölcsi oktatást a fiatalok körében, azért is, hogy ne termelôdhessenek ki a soraikból olyan szélsôséges elemek, akik öngyilkos merényletekre vállalkoznak. Ugyanakkor el kell mélyíteni a párbeszédet és a közeledést az iszlámmal. A záróülés felhívta az egyházakat, jól fontolják meg, milyen mértékben szánják el magukat úgynevezett misszionárius tevékenységre, s egyetlen egyháznak sem javasolták újabb létesítmények telepítését, anélkül, hogy a helyi közösségekkel megtárgyalnák azok idôszerûségét, következményeit. Mert ellenkezô esetben konfliktusokat válthatnak ki.

Az elôadások során Ioan Robu bukaresti katolikus püspök hangsúlyozta, hogy az egyházi vezetôk közötti párbeszéd sokszor nehézkesebb, mint az egyszerû hívek közötti közeledés. Kijelentette: meg kellene szüntetni ezeket a teológiai vagy egyszerûen személyiségértékelési okokat, mert a párbeszédnek csak akkor van értelme, ha a partnerek fogadóképesek. A rendezvény következtetése az volt, hogy minden egyes államnak, minden egyháznak, minden politikai tényezônek vagy nemkormányzati szervezetnek arra kell törekednie, hogy alárendeljék a személyes ambíciókat az egyetértésre való törekvésnek, amelynek hiánya az emberiséget anarchiába taszíthatja.

Kelemen Kálmán a továbbiakban elmondta, hogy a rendezvény utolsó napján Markó Béla szövetségi elnök, illetve az RMKDM elnöke külön megbeszélést folytatott Wim van Welzennel, az Európai Néppárt (EPP) alelnökével, illetve Horst Langessel, a Robert Schuman Alapítvány elnökével. Az európai személyiségek felvilágosítást kértek az RMDSZ elnökétôl elsôsorban arról, hogy miként értékeli a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom szerepét és jelentôségét a szövetségben, milyen szerepe van az RMDSZ-nek a jelenlegi politikai életben, és milyen lehetôségeket lát az RMDSZ elnöke a jövôre nézve arra vonatkozóan, hogy meddig mehetnek el a román kormányzattal való együttmûködésben. Arra is rákérdeztek, hogy az Európai Néppárt társult tagjaként az RMDSZ milyen szerepet vállal a bel-, illetve a külpolitikában, a centrumerôk munkájának megsegítésében.

Markó Béla kijelentette, fontosnak tekinti az együttmûködést az Európai Néppárttal, bár elismeri, hogy az utóbbi idôszakban nem vettek részt minden rendezvényükön. Megemlítette, hogy a Szövetségi Képviselôk Tanácsában a legerôteljesebb erô a Kereszténydemokrata Platform és annak a két frakciója, együtt a Demokrata frakcióval. Hangsúlyozta, hogy mivel az RMDSZ programjában is hangsúlyosan szerepelnek a centrumpolitika irányelvei és a keresztény értékrend, a jövôben felerôsítik ezt a vonulatot. Az európai fórumok támogatását kérte a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és olyan célkitûzések számára, mint az állami magyar egyetem létrehozása. Arra a kérdésre, hogy a jövôben az RMDSZ átalakulhatna-e néppárt jellegû szervezetté, Markó kijelentette: az RMDSZ, lévén a romániai magyarság közképviseleti és érdekvédelmi szervezete, olyan irányzatokat is befogad, amelyek nem kimondottan kereszténydemokrata vagy néppárti jellegûek. Tehát ennek az átalakulásnak nem látja a lehetôségét, viszont a román parlamentben pártfunkciót tölt be.

Az EPP felkérte az RMDSZ-t és az RMKDM-et, hogy támogassák a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpártot. Az RMDSZ képviselôi kijelentették, hogy ez tôlük függ, mert részükrôl történt az elhidegülés az utóbbi idôben, és szeretnék, ha jobban megértenék az RMDSZ szerepét. Végül Kelemen Kálmán hangsúlyozta: hogy a jelenlegi politikai helyzetben komoly szerepe lehet az RMKDM-nek, annak is köszönhetô, hogy az évek során a Robert Schuman vagy a holland Eduardo Frey Alapítvány segítségével sikerült komoly politikusokat képezni. Az európai politikusok a további támogatásukról biztosították az RMDSZ képviselôit.

A Kolozs megyei RMDSZ vezetôi sérelmezik, hogy a kolozsvári helyi hatóságok nem hajlandók a törvény szerint eljárni egy ingatlan visszaszolgáltatása ügyében, amelyben jelenleg a Gheorghe Sincai líceum mûködik és amely az Erdélyi Re-formátus Egyházkerület tulajdonát
képezte.

Kónya-Hamar Sándor képviselô, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke szerint mind a hatóságok, mind pedig az iskola képviselôi egyértelmûen közömbösek az ingatlan egy részének visszaszolgáltatása iránt. Pap Géza református püspök azt szeretné, ha a probléma rendezése nem keltene elégedetlenséget. "Nekünk jogunk van az ingatlan egészéhez, amelyben most a Gheorghe Sincai líceum mûködik, de csak a siralmas állapotban levô régi épületet kértük vissza, amelynek felújítása nagyon sok pénzbe kerül", nyilatkozta a püspök a Mediafaxnak. Pap Géza leszögezte, nem áll szándékában kiüríttetni az iskolát, csupán néhány osztálytermet szeretne a Református Kollégiumnak, amely jelenleg nem rendelkezik saját épülettel.

Az RMDSZ képviselôi és az egyházi vezetôk azt is sérelmezik, hogy noha nem tulajdonosa az épületnek, a Gheorghe Sincai líceum vezetése a termek egy részét bérbe adta magániskoláknak és sportkluboknak. "Az épületek után az egyház fizet adót, míg az iskola bérbe adja ôket anélkül, hogy tulajdonosuk lenne, és ebbôl valószínûleg bevételei is vannak", fogalmazott Kónya-Hamar Sándor.

A 83/1999-es sürgôsségi kormányrendelet alapján beindított visszaszolgáltatási folyamat során tapasztalt ellenállás miatt az Erdélyi Református Egyházkerület bírósághoz fordult. A kolozsvári hatóságok ugyanakkor az Alkotmánybírósághoz fordultak, mivel alkotmányellenes elemet véltek felfedezni a rendeletben. "A válasz az volt, hogy a rendelettel semmi gond nincs, néhány nappal korábban pedig nekünk kedvezô választ kaptunk a Kolozs Megyei Törvényszéktôl. Bárhogy is van, addig nem használhatjuk az épületet, amíg azt nem adják át nekünk, és nem lepôdnék meg, ha a bírósági ítélet ellen fellebbezést nyújtanának be", mondta Pap Géza.

A Gheorghe Sincai líceum képviselôi szerint az épület egyik részének felszabadítása az osztályok számának csökkentését eredményezné, a megyei tanfelügyelôségnek pedig egy másik épületet kellett volna biztosítania. Az iskola tanárai többször is szóvá tették, hogy az ingatlan visszaszolgáltatási megállapodását a tanintézmény igazgatótanácsa, a tanári tanács és a szülôi bizottság elôzetes megkérdezése nélkül írták alá.

A bizonyos osztálytermek átengedésérôl szóló egyezményt utólag érvénytelenítették. A Kolozs Megyei Tanfelügyelôség 2001 elején kérte az líceum bérleti szerzôdésének meghosszabbítását további tíz évre.

A Külföldi Befektetések Ügynöksége (ARIS) keretében még e hónapban létrejön a Befektetôk Konzultatív Tanácsa, amely azokkal a problémákkal foglalkozik majd, amelyekkel a külföldi üzletemberek Romániában szembesülnek, továbbá javaslatokat terjeszt elô a vonatkozó törvényi rendszer javítására, nyilatkozta Marian Saniuta, az ARIS elnöke hétfôn a Mediafaxnak. A tanács tagjai között lesznek a Külföldi Befektetôk Egyesülete, a Külföldi Befektetôk Tanácsa, a Román Nemzeti Bank, a Kereskedelmi Bank, a Kis- és Középvállalkozások Országos Tanácsa, a Munkáltatók Szövetsége, valamint a Román Kereskedelmi és Iparkamara képviselôi. Az ARIS elnöke kifejtette, a testület a szükséges átláthatóságot biztosítja a hatóságok és a külföldi üzletemberek kapcsolataiban. Az idén nyáron létrehozott Külföldi Befektetések Ügynökségének célja többek között a külföldi tôke bevonása, az üzleti lehetôségek megismertetése a külföldi üzletemberekkel, konkrét befektetési tervezetek kidolgozása központi és helyi szinten

(MTI) Egy floridai szövetségi bíróság ítélete nyomán immár beperelhetik az amerikai államot kárpótlásért azok a magyar holokauszt-túlélôk és örököseik, akiknek elrabolt javait az úgynevezett aranyvonaton Ausztriába vitték, ahol azután a szövetségesek lefoglalták és hadizsákmányként kezelték az értékes rakományt.

Az ügyet tárgyaló amerikai szövetségi bíró a Sun-Sentinel címû lap tájékoztatása szerint úgy döntött, hogy sem az azóta eltelt évtizedek, sem a törvény nem mentesíti az amerikai kormányt a felelôsség alól azért, ami a túlnyomórészt magyarországi zsidóktól elrabolt értékekkel megrakott aranyvonattal történt. Az amerikai hadseregre a felelôs ôrzés jogi kötelessége hárult, amikor 1945 májusában az ausztriai Salzburgnál a kezére került a negyvennégy vagonból álló, Budapestrôl indult szerelvény mintegy 200 millió dollár értékû rakományával. A kormány nem húzhat hasznot saját kötelességmulasztásából.

Patricia Seitz bíró elutasította a kormányzatnak azt az érvelését, hogy az alperesek a keresettel évtizedekkel elkéstek. Állásfoglalása szerint a kormány nem hivatkozhat az elévülésre, mivel semmit sem tett a tulajdonosok felkutatására.

A kései kereset oka az is, hogy az "aranyvonat" ügyének részletei a holokauszt áldozataitól elrabolt vagyonok ügyét vizsgáló elnöki bizottság 1999-ben és 2000-ben közzétett jelentéseibôl derültek ki.

A vonat lefoglalt rakományát - aranyat, ezüstöt, drágakövet, ékszert, 1200 festményt, 3000 perzsaszônyeget és más értéktárgyakat - Salzburg mellett egy katonai raktárban ôrizték, de eközben rendszeresen dézsmálták. Tábornokok vételeztek saját használatra vagy irodáik berendezésére képeket, szônyegeket, amelyeknek végül kézen-közön nyoma veszett. 1947-ben francia katonák is lefoglaltak az értéktárgyakból két teherautónyit. Az amerikaiak végül az értékes rakomány maradékát tulajdonjogilag azonosíthatatlannak nyilvánították, és szétosztották, vagy eladták, illetve segélyszervezeteknek is juttattak belôle. Néhány értékes darab New York-i árveréseken került kalapács alá. (A felperesek szerint a rakományhoz a nácik részletes leltárt mellékeltek, amelyen feltüntették a tulajdonosok neveit is, így azonosításuk nem jelentett volna nehézséget.)

A 13 felperes, akik közül nyolc Miamiban él, tavaly májusban adta be keresetét. Most jelentôs gyôzelemként értékelték a bíró ítéletét, amely kizárta ugyan a kollektív kártérítés lehetôségét, de zöld utat adott az egyéni igényeknek. Ez persze nem garantálja a per - esetleg perek - sikerét, amely egyedülálló lesz a maga nemében: az amerikai állam még nem volt alperes holokauszt-túlélôk által indított kártérítési perben.

Az ország legerôsebb megyei szervezete a Maros megyei, tudtuk meg egyebek között Eugen Nicolaescutól, a Nemzeti Liberális Párt frissen kinevezett szóvivôjétôl. Mivel fontos tisztséget tölt be az országos vezetésben, funkciója gyakorlásának idejére megyei elnöki tisztét Schwartz Ladislaura, a megyei konferencián legtöbb szavazatot kapott alelnökre ruházta, aki pénteken sajtótájékoztatón mutatkozott be.

Schwartz elmondta, hogy a rendkívüli kongresszuson, a Theodor Stolojan által meghirdetett pártreform keretében, különbözô fôosztályok létrehozásáról határozott a megyei végrehajtó büró. Lesz választási, kommunikációs fôosztály, külön ügyosztály a helyi tanácsosaiknak, a tanügyi, kulturális, vallási problémák számára. Fôosztályt hoztak létre még a civil társadalommal, a szakszervezetekkel, a patronátussal, nyugdíjasokkal, kis- és középvállalatokkal, szövetkezetekkel való kapcsolattartásra, a mezôgazdasági, környezetvédelmi stb. kérdések problematikájára. Minden fôosztálynak természetesen vezetôje is van. Végül bejelentette, hogy december 14-én meglepetésekkel teli bált szerveznek.

Eugen Nicolaescu szerint a 2004-es választások utánig nem kötnek semmiféle egyezséget semmilyen politikai alakulattal, és - a tervezett 20%-os választási sikert követôen is - csak akkor hajlandók bárkivel koalíciót kötni, ha maximálisan érvényesíteni tudják a liberális doktrínát.

A Népújság kérdésére, hogy ha valami csoda folytán kormányra jutnak, mi történik az ország szegény lakosságával, hiszen köztudott, hogy a liberális doktrína nem
"jótékonykodásra alapoz", kijelentette, hogy programjukban, az NLP történetében elôször, külön fejezet foglalkozik a szociális problémákkal. Az e fejezetbe foglalt szociális intézkedések - hangsúlyozta - megfelelnek az európai uniós standardoknak.

A Hegy Éve

Már 1992-ben a Rio de Janeiró-i Környezetvédelmi Világtanácskozáson több ország vezetô politikusa eldöntötte, hogy a hegyvidéknek mint sajátos gazdasági, környezetvédelmi egységnek megkülönböztetett figyelmet kell szentelni. Ez még inkább kihangsúlyozódott az idei johannesburgi tanácskozáson, ahol a fô téma a fenntartható fejlôdés volt. A hegyek rejtik azokat a kiaknázatlan gazdasági forrásokat, amelyek - ésszerûen kihasználva - sokáig biztosíthatnak anyagi jólétet, prosperitást az ottlakóknak. Ezek a gondolatok fogalmazódtak meg 2001. december 11-én New Yorkban is, amikor az ENSZ 2002-t a Hegy Évének nyilvánította. Ennek jegyében jött létre az országos, illetve augusztus 15-én a Maros megyei hegybizottság, amely elsô tanácskozását augusztus 29-én Dédabisztrán tartotta. Összeállításunkban az értékes és hasznos megbeszélésen elhangzottakból tallóztunk.

Politikai lépések

A statisztikák kimutatták, hogy európai szinten a hegyvidéki települések gyengébben fejlôdnek, mint más adottságokkal rendelkezô zónák. Ezért az Európai Unió agrár- és vidékfejlesztési politikája külön fejezetekben foglalkozik e témakörrel. Két alapvetô gazdasági rendszert dolgoztak ki, egyik az agrárpiac, a másik a vidékfejlesztési tervek támogatására vonatkozik. Ezen belül elsôsorban a minôségi termékek elôállítását és piacképességét, valamint olyan sajátos szolgáltatások bôvítését helyezik elôtérbe, amellyel fellendíthetô a hegyvidék gazdasága. Jelentôs pénzalapokat különítettek el a hátrányos helyzetû vidékek számára, s ennek keretében elônyös elbírálást élveznek a különbözô régiók együttmûködésével született tervek. Ezek a támogatások elsôsorban a gazdasági átszervezôdést, a munkanélküliség felszámolását, a foglalkoztatás bôvítését célozzák.

Mindezek rendkívül fontosak Románia számára is, hiszen az EU-s integráció szellemében az országos vidékfejlesztési elképzelések is az említett irányzatokat kell kövessék. Románia számos, a hegyvidékfejlesztéssel kapcsolatos nemzetközi tanácskozáson vett részt. Ezenkívül országunkban 2001. október 1-jén nemzetközi tanácskozást tartottak, majd az idén, a Hegy Évében több szimpóziumot rendeztek, amelyeknek célja a hegybizottságok megalakítása volt. Jelenleg az országban 28 megyében mûködnek ilyen átfogó fórumok. Megyénkben egy várost (Szováta), 15 községet (Magyaró, Alsóbölkény, Marosvécs, Alsóköhér, Déda, Görgényszentimre, Hodák, Erdôlibánfalva, Alsóidecs, Palotailva, Ratosnya, Marosoroszfalu, Görgénysóakna, Gödemesterháza, és Felsôrépa), valamint részlegesen másik két községet (Nyárádremete és Nyárádmagyarós) - a hozzájuk tartozó falvakkal együtt - nyilvánítottak hivatalosan hegyvidéki településsé. Ez nem csak egyszerû besorolást jelent. A mezôgazdászokat segítô 2002. évi 54-es kormányhatározat szerint az ebben az övezetben lakók több támogatást kapnak más vidékekhez képest. Timar Liviu, a mezôgazdasági igazgatóság vezérigazgatója szerint a támogatási rendszer, illetve a hegyvidék, a mezôgazdasági hitel- és biztosítási rendszerre vonatkozó törvények megfelelô jogi keretet teremtenek a vidékfejlesztés ösztönzésére.

A "zöld arany"

A hegyvidék legnagyobb gazdasági nyersanyagforrása az erdô. Mint ismeretes, az 1991. évi 18-as, illetve a 2000. évi 1-es törvények visszaszolgáltatják az elôzô rendszerben államosított erdôket. Az embereknek azt kell megérteniük, hogy a tulajdon visszaszolgáltatása nem azt jelenti, hogy azt csinálhatnak az erdôvel, amit akarnak, hiszen már az említett 2000. évi 1-es törvény 35. cikkelye is leszögezi: a tulajdontól függetlenül csak az erdôgazdálkodási szabályoknak megfelelôen kell gondozni, lehet kitermelni a fát. A megyei erdôgazdálkodási igazgatóság 11 erdôkerülete a törvénynek megfelelôen eddig 88,1 ezer hektár erdôt adott át a helyi földosztó bizottságoknak és felajánlotta a 10 évre szóló gondozási szerzôdéskötés lehetôségét. Eddig - tudtuk meg Lucian Butiutól, a megyei erdôgazdálkodási igazgatóság fômérnökétôl - ily módon 57,6 ezer hektár erdôben gazdálkodnak. Nagyon fontos, hogy továbbra is a szakemberek kezén maradjanak az erdôk - hangsúlyozták az erdészek, hiszen itt nemcsak a fakitermelést kell elôtérbe helyezni. Különösen a magashegyi erdôvidék olyan érintetlen ökológiai élettér, amely számos állat- és növényfajnak az otthona, nem beszélve levegôtisztító hatásáról. Világszinten már arra törekednek, hogy csökkentsék a fakitermelést, illetve olyan fenntartható erdôgazdálkodási politikát alkalmazzanak, amivel megtarthatják az egyensúlyt a gazdasági és a környezetvédelmi követelmények között. A jövôre nézve az itt lakók arra kell törekedjenek, hogy ezt a gazdasági forrást más, alternatív formákkal egészítsék ki, ha lehet helyettesítsék. Sajnos, az erre vonatkozó EU-s elôírásoktól távol állunk, hiszen még mindig nagyon sok fafeldolgozó egység mûködik mind a Maros völgyében, mind más vidékeken. S bár nálunk még nem garázdálkodtak olyan mértékben, mint más megyékben, itt is jelentôs mennyiségû faanyagot lopnak el, ami szintén kárt okoz az erdôkben. Ezekre a jelenségekre kell odafigyelnünk a jövôben, és olyan programokat kell kidolgozni, amelyek támogatják a hatékony erdôgazdálkodást - hallhattuk az erdészek véleményét.

Farmergazdaságok

A hegyvidék kiváló feltételeket teremt a minôségi szarvasmarha-tenyésztéshez. Más - nyugati - országokhoz hasonlóan arra kell törekedjenek a gazdák, hogy korszerûen felszerelt, 15-20 fôs állománnyal rendelkezô kis farmergazdaságokat hozzanak létre. Természetesen ez még nem elég a sikeres vállalkozáshoz. Nagyon sokat számít a megfelelô feltételek megteremtése, a szakismeret, az élelmezés és mindenekelôtt a fajállat. Mindezekre megvannak a feltételek, hiszen elég, ha a marosszentgyörgyi kísérleti állomást említjük, ahol szakasszisztenciát biztosítanak, a tófalvi Semtestnél pedig törzskönyvezett fajállatokkal lehet feljavítani az állományt. Az állategészségügyi hálózat kiépítésétôl a felvásárló piac biztosításáig azonban nagyon sok mindenre oda kell(ene) figyelniük azoknak a gazdáknak, akik piacképes, minôségi húst, de mindenekelôtt tejet akarnak elôállítani. Az anyagi ráfordítás, a munka megéri a fáradságot, hiszen Európában is egyre inkább keresettek a biotermékek, ezek gazdaságos értékesítésével biztos jövedelemforrást teremthetnek maguknak a gazdák.

A farmergazdaságok létrehozását segítik a mezôgazdasági tanácsadó hivatalok is. Florin Naicu irodavezetôtôl megtudhattuk, hogy több tapasztalatcserét szerveztek már Dédán, Felsôrépán, Vatra Dorneion. Az idén Erdôidecsen 23 gazda végezhetett el hegyvidékifarmer-képzô tanfolyamot. A tavaly 22 fiatal tejfeldolgozó szakképesítést kapott. Dédán folyamatban van egy, a falusi turizmus fejlesztésére vonatkozó kísérleti terv. Ennek keretében olyan farmergazdaságokat szeretnének kiépíteni, ahol az állattenyésztés mellett vendégeket is fogadnak a gazdák. A két tevékenység kiegészíti egymást, hiszen a gazdaságban elôállított termékeket házon belül lehet értékesíteni.

Faluturizmus

Kevés anyagi erôfeszítéssel is lehet egy községnek faluturisztikai rendszert kiépíteni. Erre ajánlott "receptet" az Örökmozgó Turista Egyesület. A polgármestereknek, a községekben levô értelmiségieknek kell elsôsorban felleltározniuk mindazokat a természeti, kulturális, néprajzi és építészeti látványosságokat, amelyeket egy turisztikai program keretében értékesíteni lehet. Van már példa arra, hogyan lehet egy faluba ily módon "olcsón" külföldieket csalogatni. Ehhez azonban fejleszteni kell az infrastruktúrát, a különbözô szolgáltatásokat, amelyek elengedhetetlen feltételei a vendégvárásnak, fogadásnak. Ami pedig a háztáji gazdaságokat illeti, a rusztikusság mellett itt is meg kell teremteni az alapvetô kényelmi feltételeket, pl. tisztességes WC, fürdôszoba, tiszta környezet. A polgármestereknek, a faluturizmusra vállalkozóknak csupán egy kis találékonyságra van szükségük ahhoz, hogy különbözô programokat ajánljanak, mint például lovaglás, néprajzi rendezvények, táborok szervezése, s minden egyéb, amivel a tájainkra tévedt turista mást, többet kaphat, mint máshol. Legalább ennyire fontos egy egységes jelzésrendszer kialakítása a falvakban, információs iroda létesítése, valamint szórólapok, ismertetôk kiadása. A civil szervezet konkrét segítséget ajánlott fel mindezek megvalósításához.

Anyagi források - lehetôségek

Maria Leahu mérnök, a mezôgazdasági igazgatóság vidékfejlesztési irodavezetôje ismertette a SAPARD-programot, amely 2 millió euróig terjedô projekteket támogat. Természetesen számos feltételnek kell eleget tenni, s ajánlott, ha több gazdasági egység, fogyasztási szövetkezet társul a pályázatírásnál. E téren nagyon sokat számít a regionális összefogás, a hosszú távú, szakszerûen elkészített tervek.

A szimpózium elôadásait követô beszélgetésekbôl azonban az is kiderült, hogy kezdeményezô-készséggel, ötletességgel, a falvak lakóinak összefogásával, mentalitásának megváltoztatásával, kisebb lépésekkel is lehet haladni, konkrét eredményeket elérni.

Ahol vállalkozó szellemû polgármester a község gazdája, ilyen természetû emberek élnek a településen, ott a munkának látszata is van. A hegyvidék nagyon sok kincset rejt, ami még kiaknázásra vár.

Tíz óra körül megállt a volt Knöpfler Vilmos utca sarkán egy csodaautó. Egy fiatal, kissé gondozatlan, csúnyácska, festett hajú lány szállt ki belôle, égô cigarettával a szájában. Városunk elöljáróját idézve: "nem cigány, csak cigányos szokásokkal rendelkezô" hölgy volt. Nem integetett a volánnál ülônek, hûvösen, érzelmi kitörések nélkül váltak el.

Amint kiszállt, rögtön a közeli lépcsôkön ücsörgô két férfihoz ment, egyiknek az ölébe is ült és semmiségekrôl kezdtek el beszélni. Igen fiatalnak tûnt, úgylehet, még 18 éves sem volt, de a sok füst már méllyé érlelte hangját.

Figyeltem, hogy beszélnek-e a röviddel azelôtt nyilvánvalóan lezajlott ügyletrôl, és hogy melyikük futtatja valójában a lányt stb., de errôl nem ejtettek szót. Pillanatok alatt harmonikus egységgé olvadtak.

Triójukat egy 7-8 éves forma kislány zavarta meg. Az idôsebb férfi ingerült és ennek megfelelôen emelt hangú válaszából minden kiderült:

- Mondd meg, hogy nem láttál. Egyszerûen nem találkoztál velem! Apukát nem láttam, érted, ezt mondjad - hangzott a kissé ittas, de a hangzás alapján még nem egészen részeg férfi hangja.

- Azt mondta, hogy nincs mit adjon a gyerekeknek, most akkor mit mondjak, nem hazudhatok... lejön s meglát ô is - vonakodott a gyerek.

- Édes fiam, hazudjál! Segíts rajtam - fogta most már kérlelôre a férfi, majd ráhagyta: - Mondj, amit akarsz.

A kislány hazafelé indult, a többiek meg egy hirtelen jött ötlet alapján elmentek taxit keresni.

*

Még jóformán el sem mentek, két másik roma közeledett. Viselkedésük merôben különbözött az elôzôekétôl. A fiatal fogta a seprût... seprik az utcát... egy lépés, egy seprés, véltem hallani. Technikája lenyûgözô volt. Azt is meg merném kockáztatni, hogy szépen csinálta. A késôi buszra várakozókra elnézést kérôleg mosolygott: sajnálja, de neki muszáj poroznia, aztán kis kupacokba seperte a szemetet. Ô sem volt 18 évnél sokkal több, ha egyáltalán volt is annyi. Néhány évvel idôsebb társa gyûjtötte össze a szeméthalmokat. Nemigen beszéltek. Ezért volt meglepô, amikor a fiatalabb józan, kellemes hangja felcsendült:

- Te is olyan vagy, mint András, folyton ott hagyod a grömádákat - kissé ingerült volt, de azért visszament és elôreseperte a szóban forgó kupac tartalmát, hogy a másik belapátolhassa a szemeteszacskóba.

Az ügyet valószínûleg ennyivel letudták volna, ha az idôsebb újabb turpisságra nem készül. Hozzám csak a tiltakozás hangjai jutottak el:

- Ne hagyd itt a buszmegállóban! Nem szabad itt hagyni, te is tudod - így a fiatalabb. A fekete nejlonzsák azonban ott maradt a buszmegállót jelzô táblának támasztva.

*

Miután elmentek, csend telepedett a környékre. A lépcsôn már csak egy idôközben odavetôdött gyerek üldögélt. Nemzetisége az elôbbiekkel azonos. Nyilvánvalóan nem a buszt várta, de nem unatkozott. Szemlélôdött.

A két csecsemôkorú gyereket jóformán a hóna alatt arra cipelô, de szájában még cigarettát is tartó fiatalabb nô - aki minden bizonnyal a borostás középkorú férfi után nézelôdött - sem lepôdött meg rajta, pedig bizonyára ismerték egymást. Nem szóltak egymáshoz. Nem lehettek jó viszonyban. Mindkettô némán szemlélôdött. Aztán a nô feladta és visszavonult.

A gyerek meg olyan természetesen idôzött, hogy szinte normálisnak tûnt. Mintha a 10-12 éves forma fiúcskának este 10-kor éppen ott lenne a helye.

Sajnos, a mikrobuszban járôrözô rendôrök is normálisnak találták. A szabálytalankodó"rosszlányok" éppen láthatatlanokká váltak erre a rövid idôre, a gyerek meg mintegy beleolvadt a környezetbe. Szinte látom a körútról készült jelentést: "semmi rendkívüli, csend és nyugalom".

Valóban ennyi maradt. Csend és nyugalom. Az utolsó buszon fáradt munkások üldögéltek szótlanul, nem néztek ki az ablakon sem. S ha kinéztek volna, sem biztos, hogy észrevették volna. Hiszen semmi rendkívüli nem volt.

Csak egy hétköznapi este.

A marosvécsi kórházotthon merész vállalkozásba kezdett, abban a reményben, hogy gondozottjainak emberibb körülményeket tud teremteni. Ezért a kórházotthon egyik alkalmazottja, dr. Barabás Dénes vezetésével 20 beteg mehetett a Jód völgyébe többnapos kirándulásra. A sátor-kirándulás egyébként minden tekintetben a hagyományos táborokhoz hasonlított, a táborlakók voltak gyógynövényt gyûjteni, horgászni. Nem maradt el természetesen a bográcsgulyás-fôzés sem, s így a zászlófelvonástól annak leeresztéséig mindenki nagyon jól érezte magát. A fogyatékosok éppen emiatt nagyon jó hangulatban tértek vissza, megerôsítve a tábor megálmodóinak bizalmát abban, hogy fáradozásuk nem volt hiábavaló.

A tábor szervezésében természetesen részt vettek a marosvécsi kórházotthon más alkalmazottai, asszisztensek, gyógypedagógusok stb., sôt maguk a betegek is igen segítôkészeknek bizonyultak a táborozás folyamán. A vezetôség álláspontja ebben a tekintetben határozott: az otthonban lakók számára, amennyire lehet, meg kell teremteni az emberi dimenziókat, és erre egy ilyen jellegû tábor kiváló alkalom. Amint dr. Pokornyi László, az otthon vezetôje lapunknak elmondta, szándékukban áll jövôre is hasonló tábort szervezni, hogy évenként visszatérô hagyománnyá váljon.

A megyei fogyasztóvédelmi hivatal felügyelôi a tejtermékeket készítô és forgalmazó cégeknél végzett ellenôrzô körútjuk során 37 millió lejes büntetést róttak ki, 7.129.000 lej értékû terméket vontak ki a forgalomból és a segesvári Mixing Com Kft. által mûködtetett egységnek hat hónapig felfüggesztették a mûködési engedélyét.

A vizsgálat alkalmával lejárt szavatosságú Danone joghurtot és penészes Tilsit sajtot találtak a marosvásárhelyi Rozibi üzletben, a segesvári Miaron Comind Kft. egységében, valamint a megyeszékhelyi Drida Com üzletben. A felügyelôk ellenôrizték a tejtermékek tárolási körülményeit is. Az elôírások értelmében a tejet, sajtot, joghurtot 2-8 Celsius fokon kell tárolni, hogy megôrizze minôségét. A marosvásárhelyi Mordia Impex üzletében, a segesvári Moldovan családi vállalkozás boltjában valamint a Miarom Comind egységében levô hûtôkben 14-15 Celsius fokon tárolták a termékeket. A radnóti Raul Serv.- nél végzett ellenôrzés során tanúja voltak, hogy az eladók leolvasztották, de nem ürítették ki a hûtôszekrényt. Emiatt a tejtermékeket beborította a kiolvadt jég és víz. Tíz termelô és forgalmazó egységben nem tartották be az egészségügyi minisztérium elôírásait: piszkos, megrongálódott, nehezen tisztítható volt a padló, ugyanaz az eladó vette el a pénzt, s szolgálta ki a vásárlót, nem volt meleg víz, a mellékhelyiségben levô kagyló nem volt csatlakoztatva a lefolyóhoz. A fogyasztóvédôk azt is megállapították, hogy a marosvásárhelyi Maros Tejfeldolgozó Rt. és a marosszentannai Raiffrom Grivco Rt. által készített és csomagolt joghurton, aludttejen, tejfölön hibásan van feltüntetve a szavatossági idô. Az 1996. évi 786-os számú, 1999-ben módosított kormányhatározat értelmében a könnyen romlandó élelmiszeripari termékeken a szavatossági idôpontot a következôképpen kell jelölni: Lejár... Ezzel ellentétben a fent említett két cég a "fogyasztásra ajánlott" kifejezést használja.

Jegyzet

Kívülállóként nehezen tudtam megérteni a szórványban élô magyarok helyzetét. Szinte lehetetlennek tûnt, hogy magyar szülôk gyerekei nem tudnak magyarul írni és olvasni. Azt gondoltam, ha már nincs lehetôségük magyar tannyelvû iskolába járni, akkor otthon, a szülôk, nagyszülôk pótolják a hiányt.

A szórványban élô gyerekek számára a görgényi egyházmegye minden évben tábort szervez. Idén közel ötven gyerek tanult magyarul írni, olvasni. A tábori szabályok között elsôként szerepelt: kötelezô magyar nyelven beszélni. Ezt sok táborozó szegte meg. Legtöbbjüknek magyar a neve, szüleik magyarnak vallják magukat, de a családban románul beszélnek. S azokban a családokban, ahol beszélnek még magyarul, a szülôk nem fordítanak elég erôt, idôt erre. A gyerekek oktatása kimerül a karácsonyi egyházi mûsor keretében elôadott versek megtanításával. A legközelebbi magyar tannyelvû osztályok 10-20-30 kilométerre mûködnek. A szülôk nem kezdeményezik, s nem támogatják kisgyerekeik ingázását, bentlakásba költözését.

Találkoztam testvérpárral, akik egymással beszélgetve hol magyar, hol román szavakat használtak. Amikor nem jutott eszükbe a magyar kifejezés, átváltottak románra. Ôk otthon még magyarul beszélnek, de román iskolába járnak, román barátokkal töltik szabadidejüket, s egyre nehezebben találják meg a megfelelô magyar szavakat. Beszédüket hallgatva, egyszerû tényként állapítottuk meg: románul gondolkoznak. Románul fogalmazzák meg gondolataikat, majd magyarra fordítják. Így egyszerûbb nekik. S ezen a tényen vajmi keveset változtat az egyhetes szórványtábor keretében biztosított magyar oktatás, a lelkész által hétvégeken tartott magyarórák, a magyar tévéadón sugárzott mûsorok követése.

Elenyészô vigasz, hogy az egyhetes táborból hazatérve lelkesen újságolták szüleiknek, hogy immár tudnak magyarul írni és olvasni. Az élmények, a magyarnak lenni jó érzése keveset tart. Hamarosan megkezdôdik az iskola, s újból a román nyelv válik uralkodóvá életükben.

S pár év múlva azt mondjuk róluk: lemorzsolódtak, beolvadtak.

Halálos kimenetelû balesetek

Két gyalogos hunyt el az elmúlt hétvégén közúti balesetben. Pénteken délután Déda községben a Neamt megyei 24 éves Mihalcea Costel-Cristinel személygépkocsijával elgázolta a helybéli hatéves Ciontea Sanda Elenát, aki figyelmetlenül, tiltott helyen szaladt át az úttesten. A kislány meghalt - olvasható a rendôrség sajtóközleményében, amelybôl azt is megtudjuk, hogy szombaton 21.30 órakor Disznajón a marosvásárhelyi 25 éves Szabó István személygépkocsijával elgázolta, halálosan megsebesítve a 63 éves disznajói Nagy Györgyöt, aki figyelmetlenül kelt át az úton.

Hajtási jogosítvány nélkül vezettek

Vasárnap két súlyos közúti baleset történt, mindkettôt a hajtási engedély nélkül vezetôk okozták. Vasárnap hajnalban Segesváron a helybéli, 26 éves Pop Dorin személygépkocsiját vezette, holott nem volt jogosítványa. A tapasztalatlan gépkocsivezetô elvesztette uralmát a jármû felett és nekiütközött egy beton támfalnak. A gépkocsi utasa, Moldovan Marius súlyosan megsérült. Ugyanaznap Nyárádmagyarós községben a 29 éves Albert János hajtási engedély nélkül vezette személygépkocsiját, s nekiütközött egy betonhíd szélének. A balesetben a 16 éves Balázsi Eszter (utas) súlyos sérüléseket szenvedett.

Nemrég számoltunk be olvasóinknak a Vajdaszentiványon hatodik alkalommal megrendezett nemzetközi népzene- és néptánc-táborról. A falu e közmûvelôdési eseményének évek óta számon tartott vendége néptáncegyüttesével és táncoktató tanítványaival a tánctábor anyaországi munkatársa, Varga János, aki 12 éve a zalaegerszegi néptáncegyüttes mûvészeti vezetôje. Gyûjtéssel is foglalkozik. 1979 óta járja Erdélyt, adatközlôket, öreg táncosokat bírva "bemutatásra". Mindmáig hûség és szoros kötelék fûzi mindenekelôtt Vajdaszentivány közösségéhez, szép néptáncához.

- Zalaegerszegi oktató tanít vajdaszentiványiaknak vajda-szentiványi táncrendet?! Ez utóbbi vajon nem sínyli ezt meg hitelesség, erdetiség dolgában...?

- Miért én jövök tanítványaimmal Zalaegreszegrôl vajdaszentiványi táncot tanítani?! Sosem kérdezték ezt eddig tôlem! És én sem kerestem rá a választ. Bár én is folytathatnám erre újabb kérdéssel: miért jön ide a japán Hayashi Akio például, aki negyedik gyûjtésanyagával szolgálja már ezt a zene- és tánctábort! Nagyon rég foglalkozom vajdaszentiványi táncrendtanítással. A Hargita táncegyüttesnek és a szintén hivatásos Maros Mûvészegyüttesnek is én tanítottam ezt a táncot. Beleértve ez utóbbi Sodrásban címû mûsorának elsô felében látható részt, a térség falvainak táncaiból. Ez önmagában furcsa, ugye! Magyarországon, Budapesten elôbb felismerték az erdélyi falvakban rejlô értékeket, mint azok, akik itt élnek. Mivel ez utóbbiak számára ez létezô valóság. Az értékek iránt, távolabbról, fogékonyabb az ember, mint az, aki az itt fellelhetô népi kultúra részese, ôrizôje. Másrészt azok számára, akik Budapesten tánccal foglalkoznak, elôbb állt rendelkezésükre a gyûjtéshez szükséges technikai eszközrendszer, elôbb rendelkeztek videokészülékkel.

- Üdvözlendô ennek a nemzetközivé vált zene- és tánctábornak a mûködése. Több szempontból is.

- Valóban igen figyelemreméltó, jótékony folyamat indult itt el. Nemkülönben a szomszédos falvakban. Gondolok itt Selyére, Nyárádmagyarósra, Mezôpanitra, Maros-sárpatakra, Gernyeszegre. Ezekben a falvakban megindultak a fiatalok. Egyre élénkebbé vált a táncélet, és egyre gyarapodik bennük az érdeklôdés a saját folklór, a még érintetlen hagyományok iránt. A fiatalok igyekeznek mindinkább tisztán venni át. Két-három év múlva szerintem itt is kedvezôen alakul ilyen vonatkozásban a helyzet.

- Léteznie kell azért Varga János Szentivány- hûségében némi szubjektív, érzelmi motivációnak is.

- 1979-ben jöttem elsô alkalommal Erdélybe. Akkoriban az ilyesmi nagyon nehezen ment. Különösen azokon a területeken, melyeken gyakran, szinte hetente fordultam meg: a Gyimesekben, Csángóföldön. Nagyon sok személyes kapcsolatot sikerült kiépítenünk. Sára Feri barátommal csaknem 20 évig gyûjtöttünk, oktattunk táncot. Azóta át is költözött. A Gyimesekben lakik. Nagyon sok erdélyi faluban él barátom, ill. lelek újabbakra. Sok vidékre megyek úgy, mint haza Leginkább Vajdaszentiványra. A tánc apropóján kezdtem járni ide, ismerni meg az embereket, zenéjüket, táncaikat. Az évek során annyira mély kötôdés alakult ki közöttünk, hogy az ember szinte kötelességének érzi, tegyen valamit a faluért. Annyi szépségre leltem ebben a táncban, hogy ezt meg kell szolgálni. Hála Istennek, ezt tanítványaim - Hajdú Flórián, Fitos Dezsô, Antal Áron és Kránitz Miklós - is így gondolják, érzik. Szorgalommal, önként, fizetség nélkül szolgálják évek óta ezt a tánctábort.

- Jeleztük imént, Varga János gyûjtéssel is foglalkozik...

- Elég vaskos a lista. Tudatában vagyok azonban annak, hogy a gyûjtômunka utolsó pillanataihoz érkeztünk. Szerencsére van még erô hozzá, és van is amit gyûjteni mindabból, ami veszendôben. Mivel azok, akik hordozói, közlôi, lassan elhunynak. Viszont érdekes jelenségre figyeltem fel, egy ma fejlôdô, dinamikus táncmûfajról kell tudomást vennünk. Bár értéke nincs még az ôt megilletô helyen, az elkövetkezendôkben oda jut. A mai fiatal cigánynemzedékben fejlôdik ma egy rendkívül virtuóz tánc. Nagy jövô elé néz, hisz szenzációs produkciójú táncosok vannak Erdély-szerte közöttük, mi több, táncfesztivált is rendeznek már cigányegyüttesek számára. Valósággal lázba hozták Magyarországon is a táncosokat, táncegyütteseket. Nagy értéke az erdélyi hagyományoknak, hisz az erdélyi cigánytáncok megújulása is a hagyományok folytatását jelenti.

Közeledik szeptember elsô szombatja, a volt szászrégeni tanítóképzôsök hagyományos iskolatalálkozója. Sokan várjuk ezt a napot, hisz alkalmunk lesz találkozni az iskola- és osztálytársakkal, akikkel felelevenítjük a régmúlt idôk szép emlékeit.

A szászrégeni tanítóképzô (pedagógiai iskola) fontos szerepet töltött be a Maros megyei oktatásban és jelentôs láncszemet képezett az erdélyi tanítóképzés történetében.

Régebb az iskolákban "tanító-mesterek" (papok és az egyházi iskolák végzettjei) vállalkoztak arra, hogy a fiatal nemzedéket megtanítsák az írás, olvasás és a számolás mûvészetére.

A XIX. században már sor került az új követelmények alapján a néptanítók képzésére az erre a célra szervezett tanítóképzôben. Erdélyben a reformátusok 1868-ban létrehozták a nagyenyedi Bethlen kollégium tanító- és kántorképzô intézetét, mely késôbb nagy hírnévre tett szert.

A római katolikusok Csíksomlyón és Kézdivásárhelyen, a görög katolikusok Balázsfalván létesítettek hasonló intézményeket.

A XX. században tovább bôvítették a tanítóképzés hálózatát. Az I. világháború után, 1923-ban Marosvásárhelyen megnyitják a román tannyelvû tanítóképzôt.

1934-ben a kézdivásárhelyi magyar tannyelvû tanítóképzôt áthelyezték a marosvásárhelyi Római Katolikus Fôgimnáziumba.

1940-ben állami magyar tannyelvû tanítóképzô nyitja meg kapuit, majd 1945-tôl újraindítják a román nyelvû tanítóképzôt is Marosvásárhelyen.

Mindkét intézmény épületgondokkal küzdött, ezért a megyei szervek a két iskola Szászrégenbe való áthelyezését javasolták az oktatásügyi minisztériumnak, anélkül, hogy ott a mûködéshez szükséges feltételeket biztosították volna. Javaslatuk egybeesett az 1948-as tanügyi reform intézkedéseivel, s így a 1948-1949-es tanévet már Szászrégenben nyitották meg az említett iskolák.

Sok megpróbáltatás várt a magyar tannyelvû képzô 316 tanítójelöltjére, 23 tanárára és a 4 gyakorló iskolai tanítóra.

Tevékenységüket a volt evangélikus (szász) iskolában kezdték el, ahol nyolc teremben, három váltásban szervezték meg az oktatást. A bentlakást és az étkezdét a kultúrotthonban rendezték be, ahol a tömegszállás, a világítás és a víz hiánya teremtett mostoha körülményeket.

A tanítóképzés minimális feltételeinek hiányát egyre többen tapasztalták s a helyzet tarthatatlanságát felismerve gyökeres változtatásra szánták el magukat a város és az iskola vezetôi. Szász Béla, a pártbizottság titkára vállalta a nem egészen törvényes eljárások következményeit (amiért funkciójából késôbb eltávolították), elrendelte a volt járásbíróság épületének "elfoglalását" és iskolává alakítását. Ebben az akcióban az iskola tanárain és tanulóin kívül részt vettek a Herbus üzem és a Solidaritatea Szövetkezet munkásai, s így három nap alatt közmunkával osztálytermeket, laboratóriumokat hoztak létre az ódon épületben, biztosítva ezzel az oktatási feltételeket, mely késôbb a tanulmányi eredményekben is tükrözôdött.

Jó képességû, felkészült tanítók hagyták el évrôl évre az iskolát, melyre országos szinten is felfigyeltek. Számosan az egyetemeken folytatták tanulmányaikat, de a legtöbben, hivatásukhoz híven, a falvak iskoláiban és kultúrotthonaiban fejtették ki a ma is emlegetett népnevelô tevékenységüket.

Épp ezért volt érthetetlen számunkra az, hogy az oktatásügyi minisztérium egyik napról a másikra megszüntette a szászrégeni magyar tannyelvû tanítóképzést. Csak késôbb értettük meg, hogy ez az intézkedés a magyar tannyelvû oktatás elsorvasztását célozta, amit csak a 89’-es forradalmi események után sikerült részben jóvátenni.

A megszüntetett szászrégeni magyar tannyelvû tanítóképzô szellemét az évenként megtartott diáktalálkozók napjainkig fenntartották. Ilyenkor kaptunk biztató szót az identitásunkért, a fennmaradásért folytatott harcra. Egy ilyen összejövetelen vetôdött fel az iskolanap megszervezésének szükségszerûsége, melyre elôször a szászrégeni magyar tanítóképzés beindításának 50. évfordulója adott lehetôséget. Két lelkes iskolatársunk, Fekete Miklós-Zoltán és Csernátoni József, a szászrégeni kollégák közremûködésével 1998. szeptember elsô szombatján megszervezték a tanítóképzô napját, amelyen közel ötszázan vettünk részt a felejthetetlenül gazdag ünnepi mûsoron, az osztályfônöki órákon, az iskola nyolcéves tevékenységét hirdetô tábla leleplezésén, az elhunyt tanárok és diákok kojafájának megkoszorúzásán és az azt követô közebéden.

Ez alkalommal elhatároztuk, hogy minden év szeptember elsô szombatján 10 órakor találkozunk a valamennyiünket visszaváró alma materben.

Remélem, hogy ebben az évben is megjelennek az 1948-1956 között végzett tanítók a várva várt találkozón.

"Fiaim, csak énekeljetek!"

Az otthonos vidék csak az idegennek puszta, madarai nem ülnek száraz ágon, hallgató ajakkal. Dalolnak és vigadnak is - nem mert rövid az élet, hosszú a sír, hanem mert élni és vigadni jó.

Idén is népviseleti parádéval, felvonulással kezdôdött a mezôpaniti dalos-táncos találkozó. Az élen, a lovaslegények nyomában most is a mezôcsávásiak Nagy Dénes vezette fúvószenekara haladt. A helyiek mellett Székelykövesd, Marosszent-király, Csittszentiván, Gernyeszeg, Vajdaszentivány és Mezôbánd fiataljai ropták a magyar táncot a szabadtéri színpadon.

"Isten mindig az élet hangját hallatja, otthont és földet ad a népnek." Brassai Zsombor református lelkész szabadtéri prédikációja az áradó hit és derû, az örömbôl fakadó élni, tenni akarás, a bizakodás hangján szólt a tánctalálkozó népes gyülekezetéhez. Van egy föld, amely a tiéd, hallottuk az igét, ez az ígéret földje, melyen élhetsz, Isten igazságában. Örvendezôn prédikáló lelkészt ritkán hallunk Erdélyben. Annál becsülendôbb, hogy a fiatal Brassai Zsombor a hitbôl fakadó derût szuggesztív erôvel tudja hallgatóiba plántálni. Dr. Kelemen Atilla arra emlékezett, hogy kisiskolás korában, a negyedik osztály végén száz magyar népdalt tartalmazó könyvet kapott ajándékba. A család becsülni tudta mindazt, ami népi. A mezôpanitiak, a csittszentivániak, a harcóiak, a mezôségi székely-magyarok nemcsak dolgozni, hanem tartalmasan mulatni is tudtak, aminthogy "a szakállas doktorról" is csakhamar kiderült, mikor e vidékre irányította szekerének rúdját: nemcsak becsülni tudja a néphagyományt, hanem éltetni is. Deák János iskolaigazgató egyfajta örökmécseshez hasonlította a néptánctalálkozókat. 1999 óta itt, Paniton is a figyelem elôterébe került a néphagyomány. Alkotótáborok, vetélkedôk, kiállítások sora jelzi ezt.

A hallgatóság egyperces csenddel adózott a három hónapja elhunyt muzsikáló ember emlékének: a paniti Bíró Endre bácsi az akkori iskolaigazgató, Kádár Márton biztatására vette álla alá 1942-ben a hegedût - és a vonó csak nemrég esett ki a kezébôl.

Bartha Mihály polgármester a rá jellemzô humorral nyitotta meg a találkozót: kurtán, furcsán. Sikó Enikô óvónô rátermetten konferált, a muzsikusok pedig - csak néhányuk nevét írhatom ide: Horváth Mihály, Biró Mihály, Kovács Attila és a Panitba hûséggel látogató Akio Hayashi - fáradhatatlanul zenéltek. Sikó Jóska bácsi most is énekelt, mint a panitiak minden fellépésén, de most nem Endre bácsi húzta fülébe a nótát.

Szép vasárnap volt, jó lesz rá emlékezni. A képeket - olvasóim nevében - köszönöm Deák János tanár barátomnak és Szász Károly kollégámnak.

Úti élménybeszámoló

Mi tagadás, olyan jellegzetes épületet, házat kerestünk, mely ma már történelem! Ephes felé vettük hát utunkat - folytatta, újabb élményeit osztva meg ezáltal velünk Kopacz Imola. -Kíváncsiak voltunk ugyanis a görög Artemisz istennô templomára, a világ hét csodájának egyikére. Sajnos- csoportkísérônk kevés információval szolgált ezúttal is.. Szerencsénkre egy nagyváradi tanárnô, aki roppant tájékozottnak bizonyult, sok pontos ismerettel bírt, vált önkéntes idegenvezetônkké. Ephesrôl, errôl a kisázsiai településrôl tudnunk kell, hogy korában napjaink New York városához volt fogható. 230.000 lakossal rendelkezett, a 12 jón város egyikeként igen virágzó kereskedelmi központként tartották számon. A legenda szerint az amazonok alapították. Eredetileg föníciai és jón településnek indult. Templomát Krisztus elôtt 450-ben fejezték be. 127 oszlopból áll, s általános jellemzôje, hogy a bejárat - az európaiakétól eltérôen - az épülettest oldalán található. Artemisz istennônek hármas szerepet tulajdonítottak: szûz, anya, feleség. Természetesen ezzel függ össze a szobor ábrázolásmódja is -lásd sok kebel. Magának az Artemisz- templomnak szintén hármas funkciót szántak: a szakrálist, lásd áldozás, a kereskedelmit, mivel itt bonyolították a sok tranzakciót, Artemisz istennô szobrocskáit adták- vették, próféciák hangzottak el korántsem díjmentesen, harmadik szerepeként, támadások alkalmával nyújtott biztonságot az ott tartózkodóknak. A templomi mentségadástól függetlenül azonban e hatalmas virágzó várost az osztrogótok. teljesen romba döntötték. A történelem során, sajnos, nagyon sokan lakói közül szívesen tettek szert hírnévre gyújtogatással. Nagy Sándor születése napján, 356. július 21-én Herosztratosz gyújtotta fel például a templomot, így írva be - többek között - nevét a történelembe. Ephes városában tartották 431-ben pl. a harmadik egyetemes zsinatot is. Azt állítják, hogy a várostól 7 km-re található kápolnában halt volna meg Szûz Mária, azonban hiteles bizonyíték emellett mindmáig nem szól. Azt is tudnunk kell a városról, hogy praktikusan, célszerûen, a mai értelemben modernnek tekinthetô gondolkodásra vall a megtervezése, építése: márványkövezettel ellátott széles sétálóutcák