|
ó |
2002. november 30., szombat |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
A román nemzeti ünnep fontos alkalom a román nemzeti érzés kimutatására, de ez egy olyan ünnep, amikor egy román politikusnak nagyon meg kell fontolnia, hogy mit mond a magyar-román viszony szempontjából - jelentette ki csütörtökön Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke az MTI-nek.
Az RMDSZ elnöke azt követôen nyilatkozott, hogy Adrian Nastase kormányfô pénteki budapesti látogatása elôtt, az elôrehozott gyulafehérvári ünnepségsorozat nyitányán szükségtelennek nevezte a kedvezménytörvényt csakúgy, mint az aradi Szabadság emlékmû tervezett helyreállítását.
A miniszterelnöknek ezen az ünnepen és budapesti útja elôtt olyan üzenetet kellene megfogalmaznia, ami összeköt és nem pedig szétválaszt bennünket - fogalmazott Markó Béla.
Az RMDSZ elnöke emlékeztetett arra, hogy az aradi városi tanács néhány nappal ezelôtt elsöprô többséggel hozott határozatot az emlékmû helyreállításáról Arad egyik közterén. Utalt arra is, hogy a kormánypárt és az RMDSZ együttmûködési megállapodásában is kimondták: ezt a kérdést higgadtan, józanul, minden részletet megtárgyalva kell megoldani.
Az aradiak így jártak el, és ezt a döntést nemcsak az aradi, hanem az egész erdélyi magyarság úgy értékelte, mint a románok és magyarok közti megbékélés és egyetértés egyik nagyon fontos jelét - hangsúlyozta.
A kedvezménytörvénnyel kapcsolatban Markó Béla leszögezte: az RMDSZ egy évvel ezelôtt részletesen áttárgyalt minden kifogásolt rendelkezést a román kormány képviselôivel, és az akkori magyar kormánnyal együtt megkeresték a megoldásokat.
Ebbôl alakult ki az a magyar-román egyetértési nyilatkozat, amely a román kormány érvényes álláspontja is, hiszen az a miniszterelnök írta alá, aki most Budapestre utazik - mondta.
Markó Béla szövetségi elnök szerint a jelenlegi magyar kormánynak sincs kifogása az egyetértési nyilatkozattal szemben, hiszen az abban foglalt megállapodást beemeli a kedvezménytörvénybe a módosító javaslatokkal.
Az RMDSZ elnöke szerint rendkívül rossz lenne, ha a román és a magyar kormány ismét megnyitná a kedvezménytörvény kérdését. Amirôl tárgyalni kell, az az, hogy a módosító javaslatok megfelelnek-e az egyetértési nyilatkozatnak.
"Ha igen, és szerintem megfelelnek, akkor sem a törvénynek, de fôként a két ország viszonyának nem használna, sôt, mindkét országnak, a két ország közötti viszonynak ártana, ha a kétoldalú tárgyalásokon ismét elsôsorban, vagy szinte kizárólagosan errôl a törvényrôl lenne szó" - fogalmazott a Szövetség elnöke.
Markó Béla továbbá kifejtette, hogy jelenleg a Románia európai integrációja szempontjából is nagyon fontos idôszakban arról kellene beszélni, hogy a két ország miként segítheti egymást az integrációs folyamatban, miként erôsítheti gazdasági kapcsolatait.
Mindkét országnak az az érdeke, hogy ezekrôl a kérdésekrôl folytasson tárgyalást, ha kell, vitát és semmiképpen nem az, hogy megint mindannyian hosszú idôn át a kedvezménytörvénnyel foglalkozzunk - hangsúlyozta az RMDSZ elnöke.
Egyelôre úgy tûnik, hogy hiábavaló volt a családorvosok felbuzdulása a november 5-én napvilágot látott 550-ös számú törvény kapcsán. Egyre többször került szóba, hogy az állami tulajdonban levô egykori körzeti rendelôket is megvásárolhatják a jelenlegi használóik, mivel az egészségügyi ellátást is szolgáltatásnak tekintik manapság.
Az orvosok egy része azért is örült a lehetôségnek, mivel az idei 70-es sürgôsségi kormányrendelet értelmében a körzeti rendelôk fenntartását, karbantartását, az egészségügyi minisztérium hatáskörébôl átutalták a helyhatóságok hatáskörébe. A rendelet október 1-tôl kellett volna végrehajtani, a valóságban valószínû január 1-ig tolódik ki az idôpont. Köztudott viszont, hogy vannak községek, ahol erre a célra végképp nem jut pénz, és ilyenformán a rendelôk állaga egyre rosszabb lesz. Az orvosoknak pedig, akik haszonkölcsön- szerzôdés alapján bérlik a rendelôket, nem érdekük, hogy az épületet, a bérelt helyiségeket saját pénzükön a kedvükre korszerûsítsék, mivel nem képezi a tulajdonukat. Abban az esetben viszont, ha a törvényben elôírt részletfizetéssel megvásárolhatnák, érdemessé válna a legkorszerûbb követelményeknek megfelelôen átalakítani azokat. És megérné a rendelô melletti szolgálati lakásokat is , komfortosabbá tenni.
Természetesen a megvásárlásra azok vállalkoznának, akiknek még jó néhány évük van a nyugdíjig, és lehetôségük van arra, hogy három éven belül törleszteni tudják a részleteket. Ha idôsebb kollégával dolgoznak megtörténhetne, hogy a fél rendelô eladatlan marad. Azt is elképzelték néhányan, hogy egy minimális összegért jutna hozzá a rendelôhöz, amit ugyanolyan minimális összegért (természetesen az inflációt és a számlával bizonyítható befektetések értékét is hozzászámítva) adnának tovább az ôket követô orvosoknak. Olyan vélemény is elhangzott, hogy nyugdíjas korukra jól fogna az eladásból származó összeg. A gond azonban a jövôvel van. Az orvosi egyetemek végzettjei közül ugyanis mindazok, akik megszerzik a családorvoslás gyakorlásához szükséges szakvizsgát, nem sokan rendelkeznek majd azzal a "kevés" pénzzel is, ami egy rendelô megvásárlására szükséges lehet. Nem is beszélve arról, hogy mennyire rúghat az a "kevés", ha a távozó orvos komolyabb befektetést ( közmûvesítés, központi fûtés bevezetése stb. ) is eszközölt a saját pénzén.
Azt sem tudni, hogy hozzájut-hanának-e majd valahonnan kedvezô hitelhez, különösen, ha a szülôket annyira kimerítette a taníttatásuk, hogy még jótállni sincs mivel. Persze elhelyezkedhetnek alkalmazottként is. Az orvosi pálya népszerûségét azonban az ilyen módon behatárolódó lehetôségek még jobban megtépáznák, és megtörténhetne, hogy egyes rendelôk több éven át szakember nélkül maradának. Feltevôdik továbbá az a kérdés is, hogy az állam, esetleg a helyhatóságok megtehetik-e, hogy csak a jelennek éljenek, és egy mûködô hálózat elemeit felszámolják a pillanatnyi haszonszerzés reményében. A szaktárca vezetôjének pontosítása szerint, amit a Megyei Közegészségügyi Igazgatóság vezetôje is megerôsített, a korábbi nyilatkozatok ellenére az orvosi rendelôket a közeljövôben nem fogják áruba bocsátani. És hogy minderrôl mi a bíztosítottak véleménye, akikért mûködik a szolgáltatás? Arról, hogy melyik változat mellett voksolnánk, minket ezúttal is elfelejtettek megkérdezni.
Makkai János fôszerkesztô úrnak
Az önök lapjában 2002. november 27-én megjelent Becsapták ôket címû írásra - a replikához való jog alapján - kérjük, adják közre a mi szempontunkat is.
A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal idei programjában elsôbbséget élvez a város infrastruktúrájával kapcsolatos problémák megoldása. A lakosság körében végzett közvélemény-kutatásból kiderült, hogy az állampolgárok az utak rendbetételét, a közvilágítást, a város tisztántartását, a parkok és zöldövezetek, szórakozóhelyek rendezését tartják a városvezetés legfontosabb teendôinek. Ennek következtében a polgármesteri hivatal anyagi forrásait elsôsorban ilyen irányba összpontosította anélkül, hogy elhanyagolta volna a kulturális oktatási és sporttevékenységek területét, amire az önök lapjában megjelent írás utal. Hogy tényekkel illusztráljuk az elmondottakat, megemlítjük, hogy a helyi tanácsosokból és a hivatal szakembereibôl álló szakbizottságok által elbírált pályázatok alapján több tevékenységet finanszíroztunk a helyi költségvetésbôl. Az Írószövetség, az MMDSZ, a Nagy István kórus, a Magyar Pedagógus-szövetség, az ASCOR, az EMKE stb. és különbözô oktatási intézmények 518 millió lej támogatásban részesültek. Tudományos rendezvényekre 85 milliót, iskolai tevékenységekre 121 milliót, sportmegnyilvánulásokra 81 milliót, más ifjúsági rendezvényekre 31 millió lejt utaltunk ki. A kimondottan kulturális területen pályázó intézmények és szervezetek 55 millió lejben részesültek, ezek a megyei mûvelôdési, vallásügyi és kulturális örökség igazgatósága, a Folk Dancing and Music társulat, a Napsugár néptáncegyüttes, a marosvásárhelyi diákkultúrház, az EMKE marosvásárhelyi szervezete, a Marosvásárhely - Kecskemét Baráti Társaság, a Romániai Magyar Könyves Céh marosvásárhelyi fiókja. Mindez csak néhány azon folyamodók közül, akiknek a polgármesteri hivatal kedvezô választ adott.
Nyilvánvaló, hogy nagyobb mértékben szeretnénk támogatni a nemkormányzati szervezetek és kulturális intézmények rendezvényeit, csakhogy az évrôl évre szûkös költségvetés arra kényszerít, hogy nagyon fösvényen bánjunk a közpénzekkel. Emiatt úgy véljük, hogy vaktában levont következtetés az említett újságcikk írója részérôl, miszerint becsaptuk volna a polgármesteri hivatalhoz pályázattal forduló nemkormányzati szervezeteket.
Maga a hivatal a becsapott, mivel az állami költségvetésbôl idén még nem utaltak át a neki járó pénzbôl 40 milliárd lejt (a közszállítási szubvenció, a bölcsôdék személyzetének és a fogyatékos személyek gondozóinak bére, a fûtéspótlék stb.). A költségvetéshiányt még növeli a jövedelemadó is, amelybôl helyileg 70 milliárd lejjel kevesebbet bevételeztünk, mint tavaly.
Ami a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházat illeti, hangsúlyozzuk, hogy a 2002. március 13-i 256-os kormányhatározat alapján ez az intézmény a Maros Megyei Tanács fennhatósága alatt áll, a Mûvelôdési és Vallásügyi Minisztérium és a Marosvásárhelyi Tanács fizeti a színház kulturális programját vagy pályázatait. Mivel ilyen programokat vagy pályázatokat hozzánk nem nyújtott be senki, nincs jogunkban törvényes úton finanszírozni az említett intézmény más típusú költségeit.
Következésképpen, a marosvásárhelyi polgármestert és polgármesteri hivatalt ért vádakat megalapozatlannak és igazságtalannak tartjuk, és szükségesnek véljük, hogy olvasóik megismerjék a valós tényállást. Reménykedve, hogy nyilvánosságra hozzák e véleményünket, köszönettel
A kormány határozattal módosította a közúti forgalmi szabályokat, mivel az utóbbi idôben jelentôsen megnövekedett a kihágások száma és csökkent a közlekedési biztonság.
1 és 3 millió lej közötti büntetés róható ki azokra, akik a szélvédôkre és az oldalablakokra reklámokat ragasztanak, vagy szabad áthaladást biztosító figyelmeztetést tesznek ki. Kivételt képeznek a minisztériumi engedéllyel rendelkezô orvosok, akik személygépkocsijuk szélvédôjének bal alsó sarkába megkülönböztetô jelet tehetnek.
5-10 millió lej róható ki, ha a gépkocsivezetô jármûvére speciális fény- és hangjeleket kibocsátó szerkezetet, radardetekort vagy radarsemlegesítôt szerel. Fontos tudni, hogy a szóban forgó berendezések puszta birtoklása is kihágásnak számít. Kivételt képeznek: a hírszerzô szolgálat, a távközlési szolgálat speciális ügyelete, a mentôállomások, a vámrendôrség, a csendôrség, a polgári védelem, a védelmi minisztérium, a hivatalos katonai gépkocsioszlop kísérôi és az igazságügyi minisztérium egyes jármûvei. Ezek használhatják a kék villogó fényt, ugyanakkor zöld színû villogó fényt használhatnak a környezetvédelmi ôrség valamint a minisztériumi engedéllyel rendelkezô családorvosok jármûvei. A rendôrség piros-fehér fényt használó jármûvei és a mozgó villamosok mellett a felsorolt jármûvek elônyt élveznek, amennyiben bevetésen vesznek részt vagy olyan megbízatásuk van, amely szükségessé teszi a villogó fények használatát.
A rendôrség indolkolt esetben jóváhagyhatja, hogy egyes jármûvek használják a piros vagy a kék figyelmeztetô fényt vagy a hangjelzéseket kiadó berendezést.
A rendelet értelmében azok, akik olyan jármûvel közlekednek, amelynek visszavonták a forgalmi engedélyét, 10 és 20 millió lej közötti büntetést kell kifizessenek, ha ez kiderül. Ugyanekkora összegû a büntetés akkor is, ha a gépkocsivezetô egy, csak anyagi károkat okozó baleset után 24 órán belül nem jelentkezik a rendôrségen.
Egyébként a rendôrség eddigi tiszthelyetteseibôl a rendelkezés alapján rendôrügynökök válnak.
Mint ismeretes, november 18-tól a marosvásárhelyi December 21. Egyesület két tagja éhségsztrájkba kezdett. A szerkesztôségünkbe eljuttatott sajtóközleményben az immár 10 napja sztrájkoló Iernean Teodor és Moldovan Mihai pontokba foglalva emlékezteti a közvéleményt, mi akciójuk oka és célja.
A Forradalmárok Országos Szövetsége törvényhozói kezdeményzést juttatott a kormány elé, melyben kérik az 1990. évi 42-es számú törvény módosításainak sürgôsségi kormányrendelettel való elfogadását. A határidô november 18-a volt, kérésüket azonban a kormány nem teljesítette. A közleményben nyomatékosítják, hogy az éhségsztrájk kérésük teljesítéséig folytatódik, ellenkezô esetben Iernean Teodor egyenesen Ion Iliescu államfônek adja vissza az általa kibocsátott forradalmári igazolványt. Arról is szólnak, hogy az 1990. évi 42-es törvény módosításai, kiegészítései, valamint részleges és csak bizonyos személyek esetében való alkalmazása gyûlöletet és széthúzást váltott ki a forradalmárok soraiban.
A színházban mindig történik valami. A színházban mindig próba van. Általában próba. Vásárhelyen különleges a helyzet, a színpad megosztva, hol az egyik, hol a másik társulat színészeit szekálja éppen a m.v. rendezô.
Sajtótájékoztató. Jó, ha van. Az újságíró ül a fotelban és várja az adatokat. A rendezô mondja, amit kell, a színész is mondja. Amit nem kell, azt hagyja a firkászra, találja ki kérdésben, ha akarja. Az újságíró általában találékony fajta, kitalálja: kérném szépen, mennyibe kerül a... Mármint az az Éjjeli menedékhely díszlete.
Ennyi az egész, hovatovább kínos csönd. Erre Gingulescunak felmegy a pumpája: Már kérdezzenek valami egyebet is, az istenért!
Senki nem váltaná meg a nehéz perceket. Egy valamire való felmentô kérdéssel legalább.
Egy másik színész tovább dörög: bezzeg, a hullára kapnak, minden szarra kapnak, ami a népnek eladható. Kérdésük nincs, bambulnak itt. Na jó, attól még kérdezhetnének valami okosat. Kérdezzenek mááár!
Elemér hallgat, neki kínosabb, Balázska is hallgat, a színház is hallgat, lesüti a fejét, alszik a kabát, hasadozik a mennyezet, a tûzoltó bekapna egy féldecit, és nagyokat hallgatnak a sajtóostobák. Talán mert a sajtó nem szereti a szovjet irodalmat? Nem divat már jó pár éve, nem játsszák a Revizort, Csehov se kapós, Jevtusenkóval a tálas kitámasztva, Majakovszkij sem, és semmi orosz egyáltalán nem. Cenzúra alá tett minden muszkát a poszt-sztalinista KGB? Nem fizetünk szellemi járandóságot? Nem tudom. Nem tudom, mi van.
Egy van biztosan, aki mégis érintett az ügyben. Gorkij, kérem szépen, jól van. A többi, alma.
Csupa zseni ül a sorban, tévéstúdiók félórás kiküldöttei. Ziláltak, egy hulla a szalagon, egy snitt a nyíló nagyáruházról, egy egész darab polgármester, tetôtôl talpig snitt, derék ember, mellette egy fél tanácsos, és lesz egy fél méter Gorkij is, ha igaz.
Tényleg bosszantó a dolog. Ezek a tudósítók átmenôt kaptak mind egy szálig az érettségin. Formálják a közvéleményt. Pont.
A színész sírhatnék, ôrjönghetnék kicsit. Tegye, mert mindjárt premier plan lesz, ha meri. Este a család : na, nézzétek ezt az állatot. Lássuk, onanizál, szenved, vagy fôpróba? A family hangosan nyerít.
Apja maga a stílus: Meggyesfalvi negyed, Rozmaring utca. Feküdjünk le, jó volt ez a nap is.
A prefektus november 29-i keltezésû 707-es számú rendelete alapján december elsején, vasárnap 14 órakor a prefektúra kistermében Kiválósági oklevelet és a Marosfelfalui fibula kitüntetést nyújtják át a megyei közélet kiemelkedônek tartott személyiségeinek. Ezen kitüntetést veheti át dr. Grigore Ploiesteanu egyetemi tanár, dr. Raed Arafat, dr. Chereji PerisTeréz egyetemi elôadótanár, dr. Berdj Asgian akadémikus és Lazar Ladariu író és publicista.
A Maros Megyei Útügyi Társaság szakszervezetének tagjai hétfôn, december 2-án reggel 9 órától sztrájkôrséget állnak a prefektúra épülete elôtt. E tiltakozási formával próbálják a kormány illetékeseit rábírni arra, hogy utalják át a különleges útalapból az elvégzett út- és hídjavítások ellenértékét képezô összegeket. Megyénknek mintegy 40 milliárd lejjel tartozik az állam, amely alapokat a 2002. évi 42-es számú kormányrendelettel zárolták. Amennyiben a tüntetés elkezdését követô 48 órán belül nem orvosolják a helyzetet, az útügyi társaság alkalmazottai nem adják át a munkálatokat a haszonélvezôknek.
A pénteki Mûsorkalauzban tévesen jelent meg a Zûrzavaros éjszaka címû elôadás idôpontja. A Tompa Miklós Társulat I. L. Caragiale Zûrzavaros éjszaka címû vígjátékát szerdán este 7 órakor viszi színre a színház nagytermében. A mûsor szerkesztôje az olvasók és az érintettek elnézését kéri.
A Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem Stúdió termében minden hétfôn film- és színdarabvetítést szerveznek. December 2-án 19 órától A kairói vörös rózsa (1985, rendezô Woody Allen), december 9-én este 7 órától a Rosencrantz és Guildenstern halott (rendezô: Tom Stoppard), míg december 16-án este 7 órakor Blow up (1966, rendezô: Michelangelo Antonioni) címû filmeket tekinthetik meg. A belépés ingyenes.
Ma este 7 órától a marosvásárhelyi Philothea Házban (Kossuth utca 2. szám) vetítik a Simon mágus címû, 1997-ben készült színes magyar filmet. Rendezô: Enyedi Ildikó. Szereplôk: Andorai Péter, Julie Delarme, Halász Péter, Hubert Kounde.
Az EME Fogorvostani Szakcsoportjának tagjai számára szombaton (ma) délelôtt 10 órai kezdettel továbbképzô jellegû tanácskozást szerveznek. Helyszín: a marosvásárhelyi református egyház Lídia otthonának tanácsterme (M. Eminescu utca 30. szám).
A Megyei Környezetvédelmi Felügyelôség vásárhelyi kirendeltsége olyan személyeket keres, akik önkéntes környezetvédelmi megbízottként szándékoznak együttmûködni a felügyelôséggel. Az érdeklôdôk jelentkezzenek az intézmény székhelyén (Hídvég utca 10. szám, tel. 126- 074, fax. 121-432).
Az Electrica Rt. szovátai elosztóközpontja értesítése szerint hálózati munkálatok miatt hétfôn, kedden és szerdán 8 és 16 óra között szünetel a villanyáram- szolgáltatás Nyárádselye, Kendô, Márkod és Mája falvakban.
Sérült gyerekekkel foglalkoznak
A Tudor negyedbeli Kitartás Nappali Foglalkoztatási és Rehabilitációs Központban ambuláns foglalkozást indítottak, melynek keretében gyógypedagógusok, logopédusok és pszichológusok foglalkoznak a szellemi és/vagy mozgássérült gyerekekkel és fiatalokkal. Tóth Éva, a központ vezetôje elmondta: a 3-5 éves mozgáskorlátozott gyerekeket, a 10-16 éves sérült és beszédhibás gyerekeket és a 10-16 éves fogyatékos és viselkedési zavarokkal küszködô gyerekeket, fiatalokat fogadják a foglalkozásokra. A szakemberek díjmentesen segítenek a sérülteken, ugyanakkor szaktanácsokkal látják el szüleiket, hozzátartozóikat. Bôvebb felvilágosítást Adina Badin nyújt a 0265-248.952-es megyeszékhelyi telefonszámon.
A rendôrök jogi helyzetét szabályozó törvények elôírásainak értelmében december elsején a megyei rendôrfelügyelôség 38 tisztjét és 13 rendôrügynökét léptetik elô a következô rangfokozat odaítélésével.
Ma este 7 órakor a vásárhelyi Ifjúsági Házban tarják a Defender 6. szülinapi buliját, amelyet Kôszobor lemezbemutató szuperkoncert követ.
A Marosvásárhelyi Környezetvédelmi Felügyelôség tájékoztatása szerint a november 21-27-e közötti idôszakban begyûjtött levegôminták mutatóinál nem észleltek határérték-túllépést. A felszíni vizek minôségét vizsgálva megállapították, hogy a Maros folyó csapói szakaszán az ammónium-ion koncentrációja túllépte a megengedett értéket. A szennyezést az esôzések, valamint az Azomures Rt. szennyvize és a városi, nem megfelelôképpen tisztított szennyvizek okozták. A fent említett idôszakban környezetvédelmi kihágásért egy fizikai személyt 5 millió lej pénzbírsággal sújtottak.
Nemi erôszak alapos gyanújával 30 napos elôzetes letartóztatási parancsot bocsátott ki a marosvásárhelyi bíróság a 32 éves marosszentgyörgyi illetôségû R. Károly nevére. A megyei rendôrfelügyelôség tájékoztatása szerint a foglalkozás nélküli visszaesô bûnözô kedden hajnalban megtámadta a Marosszentgyörgy egyik utcáján haladó 26 éves P.M.-et, s a nô tiltakozása ellenére az egyik tömbház lomtárába hurcolta, ahol megerôszakolta.
(MTI) - Stratégiai partnerségi nyilatkozatot írt alá pénteken Budapesten Medgyessy Péter magyar és Adrian Nastase román miniszterelnök.
A két kormányfô megbeszélését és az aláírást követô sajtótájékoztatón Medgyessy Péter kifejtette, hogy a dokumentum Magyarország és Románia XXI. századi együttmûködésének kereteit szabja meg távlatokban és széles megközelítésben.
A magyar miniszterelnök szavai szerint a megbeszélésen a kedvezménytörvény módosítására tett javaslatokat a román fél az európai normákkal összhangban lévôknek minôsítette, ugyanakkor további pontosításokat kért.
- Megegyeztük abban, hogy egy héten belül a két külügyminiszter tárgyalásokat folytat, amelyek eredményeként olyan kedvezménytörvényt tudunk a magyar parlament elé terjeszteni még ebben az évben, amely megfelel az európai normáknak, a határon túli magyarság érdekeinek, és figyelembe veszi a szomszédos országok szempontjait is - közölte Medgyessy Péter.
Adrian Nastase hangsúlyozta, hogy a kisebbségek helyzete igen fontos kérdés, de nem az egyetlen, amirôl Magyarországnak és Romániának tárgyalnia kell.
Leszögezte: továbbra is úgy véli, hogy a kisebbségek helyzetét illetôen elsôdleges felelôssége azon ország kormányának van, ahol a kisebbség él, és ezen kormánynak kötelessége betartani az európai normákat. Kérdésre válaszolva úgy vélte, nincs szükség új memorandumra a magyar és a román kormányfô között a kedvezménytörvényrôl. Biztosította magyar partnerét afelôl, hogy ha nem értenek egyet a jövôben valamely kérdésben, azt jelezni fogják és kísérletet tesznek a probléma megoldására.
Medgyessy Péter megerôsítette, hogy Magyarország továbbra is támogatja Románia európai integrációját. Hozzátette: örömmel fogadta, hogy Románia magatartása nem változott azután, hogy meghívást kapott a NATO-csatlakozásra. Mint mondta, reméli, hogy 2007-ben, az Európai Unió bôvítésének következô szakaszában Románia is csatlakozik az EU-hoz.
A kétoldalú együttmûködésrôl szólva kiemelte: megbeszélésükön szót ejtettek egyebek között egy 400 kilowattos magasfeszültségû vezeték kiépítésérôl Nagyvárad és Békéscsaba között, valamint az Arad és Szeged közötti gázvezeték-építésrôl.
A magyar kormányfô hangsúlyozta, hogy Magyarország érdekei mellett e két beruházás segíti azt is, hogy Románia rá tudjon kapcsolódni a nyugat- európai rendszerekre.
A találkozón - mint elmondta - kifejezték kölcsönös érdekeltségüket közös vállalatok létrehozásában, illetve az egymás országaiban történô beruházásokban.
Medgyessy Péter tájékoztatása szerint szót ejtettek a kis- és középvállalkozások együttmûködésérôl, és olyan projektekrôl is, amelyekben Magyarország szívesen vállalna szerepet. Erre példaként említette a román-bolgár Duna-határhíd megépítését. Szintén fontosnak nevezte az árvízi, a környezetvédelmi és az infrastrukturális együttmûködést. Hozzátette: mindkét fél jelezte szándékét egy Budapest-Bukarest autópálya megépítésére.
Szó volt a Gozsdu-örökség kölcsönös ápolásáról is. Mint a magyar miniszterelnök elmondta, felvetôdött egy közös Gozsdu- ösztöndíj létrehozásának ötlete, ami a két nép egymás jobb megismerését szolgálná, illetve egy Gozsdu-emlékház létrehozásának gondolata is.
Medgyessy Péter kifejezte reményét, hogy sikerül megoldást találni az aradi Szabadság-emlékmû kérdésében is. Összességében a megbeszélést korrektnek, felelôsségteljesnek és európainak minôsítette.
Adrian Nastase hangsúlyozta, hogy az utóbbi hónapokban folytatott magyar-román tárgyalások új megközelítési módot jelentenek a kétoldalú kapcsolatban, amelyek - mint fogalmazott - a közös érdekekbôl, valamint a nemzetközi kötelezettségekbôl indultak ki, és egyensúlyt teremtettek mindennemû probléma megoldásához. A magyar-román párbeszéd minôségét példamutatónak nevezte.
A román miniszterelnök emlékeztetôt adott át Medgyessy Péternek, amely a gazdasági együttmûködés bôvítésének lehetôségeire vonatkozó román javaslatokat tartalmazza.
A kölcsönös bizalom jeleként átadta egy, az 1956-os romániai eseményekrôl és Nagy Imrérôl szóló kötet elsô példányát.
Adrian Nastase fontosnak nevezte, hogy biztosítsák a szükséges bizalmat és a párbeszéd komolyságát a kétoldalú tárgyalásokon. Mint mondta, továbbra is alapoznak Magyarország támogatására Románia EU-csatlakozása tekintetében, és köszönetet mondott a NATO- csatlakozáshoz nyújtott magyar támogatásért.
(MTI) - Több száz fegyveres védelmezi Szerbiában a hágai Nemzetközi Törvényszék egyik legkeresettebb vádlottját, Ratko Mladic volt boszniai szerb hadseregparancsnokot - írja katonai hírszerzési forrásokra hivatkozva a Reporter címû belgrádi hetilap.
Az általában jól értesült lap szerint Mladic védelme "szinte tökéletes": több védelmi gyûrû nyújt oltalmat a háborús bûncselekményekkel vádolt tábornoknak. Hûséges emberekrôl van szó, aki elárulná ôt, nemcsak saját, hanem családja életét is kockáztatná.
Carla Del Ponte hágai fôügyész múlt heti
belgrádi látogatása alkalmával újonnan azt
állította: Mladic Szerbiában van, szabadon
jár-kel Belgrádban és a hadsereg védelmét
élvezi. Errôl tudomása van a belgrádi
hatóságoknak és a rendôrségnek is, de
hiányzik a politikai akarat a tábornok
letartóztatásához. A fôügyész
asszony szerint azért nem fogják el Mladicot, mert
Belgrádban tartanak a hadsereg és a rendôrség
összetûzésétôl. A hadsereg
vezérkara ennek kapcsán szûkszavú
közleményt adott ki, amely szerint nem tartozik a
katonáság feladatkörébe olyan személyek
letartóztatása, akik nem szolgálnak a hadsereg
kötelékében.
A Reporter szerint hinni kell a jugoszláv hadsereg
vezetésének,
amikor azt állítja, hogy a katonaság
közvetlenül nem nyújt védelmet Mladicnak. Nem
kizárt azonban, hogy sok "profi harcos" katonai
forrásokat igénybe véve
"barátságból, politikai
meggyôzôdésbôl vagy más okból"
részt vesz a tábornok védelmében:
információkkal, felszereléssel vagy
üzemanyaggal látja el a testôrség embereit. A katonai
hírszerzés szerint legalább száz, de
akár háromszáz fôbôl áll Mladic
gárdája, 30-50 testôr közvetlenül a
tábornokot védi. A jugoszláv hadsereg
Koszovóból való kivonulásakor a
tábornok védôi egész fegyverarzenált kaptak:
célkövetô berendezéssel felszerelt Igla
típusú föld-levegô rakéták,
aknavetôk, kézi páncéltörô fegyverek,
gyalogsági aknák, illetve mozgást
érzékelô eszközök vannak a birtokukban.
Aki el akarja fogni a tábornokot, annak folyamatosan követnie kell mozgását. A feladat elvégzésére csakis a legjobban kiképezett, a legkorszerûbb katonai felszereléssel ellátott egységek képesek. Az akció végrehajtóinak fel kell készülniük a halottak és a sebesültek elszállítására, ezért készültségbe kell helyezni helikoptereket vagy szállítójármûveket, amelyek viszont a "mladici légvédelem" célpontjául szolgálnának - írta a hetilap.
A katonai hírszerzés szerint a katonaság és a szerb belügyminisztérium rendelkezik az akció végrehajtására képes egységekkel, de gondot jelent az, hogy az elitosztagok tagjai közül sokan közeli kapcsolatban álltak Mladiccsal: együtt harcoltak vele, vagy éppen ugyanabban a katonai iskolában kaptak kiképzést. Többségük ráadásul ugyancsak a hágai törvényszék potenciális vádlottja.
A Reporter végül rámutat arra, hogy a hadseregben ismeretes a katonabecsület fogalma. Néhány jugoszláv tábornok tisztességbôl és hazaszeretetbôl feladta magát Hágának, hogy senki se zsarolhassa hazáját, de Mladic láthatón nem rendelkezik ilyen erényekkel.
Romániában 4,5 százalékkal nôtt a hazai össztermék az elsô kilenc hónapban a tavalyi elsô háromnegyed évihez képest. A harmadik negyedévben a GDP növekedése 4,7 százalékosra lassult a második negyedévi 5,7 százalékról, mindkét esetben a tavalyi negyedévekhez viszonyítva. A GDP az elsô kilenc hónapban 995,72 billió lej (29,6 milliárd dollár) volt, és a növekedést fôleg az ipar, az építôipar és a szolgáltatások táplálták - jelentették a statisztikai hivatalban pénteken. Az elsô kilenc hónapban az ipari termelés 6,9 százalékkal, az építôipar termelési értéke 6,8 százalékkal, a szolgáltatások teljesítménye 4,4 százalékkal haladta meg a tavalyi elsô háromnegyed évit. A mezôgazdaság 4,9 százalékkal visszaesett. Az export 15,6 százalékkal nôtt, a lakossági fogyasztás 3,8 százalékkal bôvült. A kormány 4-4,5 százalékos gazdasági növekedést vár egész évrôl, a tavalyi 5,3 százalékos többlet után.
Magyar-román szakértôi egyeztetés a Gozsdu- örökségrôl
Magyar és román szakértôk csütörtökön áttekintették Gozsdu Manó hagyatéka ügyének jogi-történeti hátterét és megállapodtak arról, hogy a közeljövôben újabb tárgyalási fordulót tartanak Bukarestben - tájékoztatta a magyar Külügyminisztérium a román féllel egyeztetett közleményben az MTI-t. A közlés szerint a szakértôi egyeztetésre a két kormányfô szeptemberi megállapodásának megfelelôen került sor. - A részletekbe menô megbeszélésen kitûnt, hogy a felek ezúttal is eltérôen ítélik meg a kérdést; megállapodtak arról, hogy egymás érvanyagát ismételten megvizsgálják és a közeljövôben újabb tárgyalási fordulót tartanak, ezúttal Bukarestben - olvasható a közleményben. A külügyi közlemény kitér arra: a szakértôk egyetértettek abban, hogy Gozsdu Manó, aki egyaránt szem elôtt tartotta a magyar és a román nép érdekeit, mindkét ország számára példaképül szolgál. - Gozsdu Manó szellemi öröksége méltó arra, hogy megörökítsék az utókor számára, a magyar és román szellemiség közötti összekötô kapocs szerepében - zárul a közlemény.
Tiltakozás a nagyváradi püspöki palotánál
Csendes tiltakozó akciót kezdenek Nagyváradon a katolikus egyház hívei az egykori püspöki palota visszaszolgáltatásának halogatása miatt. A hívek minden vasárnap délben a palota elôtti parkban csendes imádkozással tiltakoznak. Az egyház vezetôi azt követôen szánták el magukat erre a lépésre, hogy a román legfelsôbb bíróság csütörtökön jövô év május 14-re napolta el az ítélethirdetést a fél évszázaddal ezelôtt államosított püspöki palota ügyében. A hívek december elsején gyûlnek össze elsô alkalommal a Barokk Palotának nevezett épület elôtti parkban. Bebizonyosodott, hogy Romániában nincs igazság, nincs törvény. Már csak Isten segítségében bízhatunk - mondta Fodor József, a nagyváradi katolikus püspökség vikáriusa. Fodor arra számít, hogy a püspöki palota elôtt összesereglô tömegben lesznek más felekezetekhez tartozók is. A demonstrációt minden vasárnap megismétlik mindaddig, amíg rendezôdik a püspöki palota sorsa.
A Magyarok Világszövetségea NYEOMSZ-ról és Dzurindáról
A Magyarok Világszövetségének (MVSZ) Elnöki Kollégiuma szerint a Nyugat-európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége (NYEOMSZ) nem kiegészítôje kíván lenni a világszövetségnek, hanem annak kirekesztôje a nemzetszolgálat ürügyén. Az MVSZ szerdán közleményben tudatta az MTI-vel a szervezet elnöki kollégiumának legutolsó tanácskozásán született megállapítást. Eszerint a tavaly Stockholmban megalakult NYEOMSZ, a hangoztatottal ellentétben, nem a sajátos nyugat-európai gondok kezelésére, a világszövetség kiegészítésére jött létre, hanem kormányzati kezdeményezésre és támogatással, s kimondottan a Magyarok Világszövetségének megtorpedózására lett létrehozva". - A két szervezet viszonya akkor rajzolódott ki világosan, amikor a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) budapesti ülésére a NYEOMSZ meghívót kapott, míg a világszövetséget, a Máért egyik alapítóját törvénytelenül mellôzték - fogalmaz a közlemény. Az elnöki kollégium ezért felkéri Patrubány Miklós elnököt, levélben kérje Medgyessy Péter miniszterelnöktôl a Máért-ülésen történtek kivizsgálását és kérjen garanciát arra, hogy a jövôben hasonló törvénytelen eljárás nem ismétlôdik meg. Az MVSZ egy másik közleménye szerint Patrubány Miklós Mikulás Dzurinda szlovák kormányfônek a kedvezménytörvényt elutasító magatartásával kapcsolatban úgy látja, "50 év önfeladó magyar külpolitikának a gyümölcse az, hogy a szlovák politika ekként támadhatta meg az eurokonform és a magyar igényeket minimumra állító kedvezménytörvényt".
Székely büntetése: egy lejt fizet Szabónak
Egy bukaresti bíróság ítélete szerint a középtávfutó Violeta-Beclea Székely egy lejt köteles fizetni a román atlétaválogatott másik sztárjának, Gabriela Szabónak. A büntetést erkölcsi kár okozásáért szabták ki a futóra. A két klasszis tavaly március óta harcol egymással, mert Szabó azt nyilatkozta a Playboynak: vetélytársnôjét azért nem hívták meg egy stuttgarti versenyre, mert csúnya. A 2000-es olimpián 1500-on ezüstérmes Beclea-Székely ezután pert indított a Sydneyben 5000 méteren elsô, 1500-on pedig harmadik helyezett riválisa ellen. Nem sokkal késôbb viszont Szabo perelte be Beclea-Székelyt, mert utóbbi állítólag a nyilvánosság elôtt púposnak nevezte ôt. A bíróság szóvivôje a mostani döntés után hozzátette: az összeg nagysága tükrözi a "szépség-ügy" komolyságát.
A képviselôház 10 milliárd lejt utal vissza az állami költségvetésbe, az összeget nem lehet az idén elkölteni, ahogy azt eredetileg tervezték, közölte Tudor Mohora, az alsóház titkára. Az összeg a Parlamenti Palotán végzett építési munkálatokra kiutalt alapok részét képezi, melyeknek összege az év elején 192 milliárd lej volt. A Képviselôház Állandó Bizottságának döntése révén többek között csökkent a szenátus készülô új ülésterme megépítési munkálataira, valamint a nemzeti zászló kifüggesztésére kiutalt összeg. A munkálatok jelenleg zajlanak, folytatásukra a jövô évi költségvetésben különítenek el összegeket. A 10 milliárd lej visszautalásáról szóló határozatot a házbizottság egyhangúlag elfogadta.
Vatikáni források szerint a 75 éves Joseph Ratzingert választották meg a bíborosi kollégium dékánjává, a katolikus egyházi hierarchia második emberévé, és ebbéli minôségében München egykori püspöke fontos szerepet fogja játszani a következô pápaválasztásnál. Hírügynökségi értesülések szerint a jelenleg a Hittani kongregáció prefektusának tisztét betöltô német bíborost egyhangúlag választotta meg vezetôjének szerdán a Róma körüli egyházmegyék fejébôl álló hattagú bíborosi kollégium öt másik tagja. A megválasztás hírét hivatalosan még nem jelentették be, s a bíborost új tisztéségben még meg kell erôsítenie II. János Pál pápának is. Ratzinger a Hittangi Kongregáció prefektusa és a Vatikán egyik legbefolyásosabb teológusának, a pápa meghitt bizalmasának számít. A bíborosi kollégium dékánjaként gyakorlatilag ô a felelôs a következô pápaválasztás lebonyolításáért, ô jelenti be a pápa halálát, az új pápa megválasztása elôtt ô teteti le a bíborosokkal az esküt, hogy a konklávé lefolyását szigorú titokban tartják és nem tûrnek el semmiféle beavatkozást világi csoportok részérôl - írta a DPA római egyházi forrásokra hivatkozva.
Tegnapelôtt a Legfelsôbb Bíróság 2003. március 25-re halasztotta az Alunis Szálló bérlôje által a Szováta Fürdôvállalat ellen indított per fellebbezési tárgyalását.
Mint arról már nemegyszer tájékoztattuk olvasóinkat, másfél évvel ezelôtt privatizálták a szovátai fürdôvállalatot. A versenytárgyalást a Salina Invest Rt. nyerte meg, ami azt jelentette, hogy a Privatizációs Ügynökség 82,17 százalékos részvénycsomagja - a fürdôvállalat négy szállodája, több villa és a kezelôbázis - a cég tulajdonába ment át.
A privatizációs szerzôdés aláírása után azonnal támadások kereszttüzébe került az új tulajdonos, akinek egyetlen bûne az volt, hogy magyar. Az Alunis és a Bradet szállók bérlôi pert indítottak, hogy az általuk igazgatott szállodák bérleti szerzôdését változtassák lízingszerzôdéssé, mert úgymond, sok pénzt fektettek a karbantartásba. Ezekkel párhuzamosan, az Alunis Szálloda bérlôje a privatizációs szerzôdés érvénytelenítését is kérte.
Közben "nemzetféltô" honatyák is (a
román nelvû sajtó "hathatós"
támogatásával) akcióba léptek, mert
úgymond nem nézhették karba tett kézzel, hogy
magyarok "kaparintják meg" Szovátát. Politikai
és sajtónyilatkozatok sora látott napvilágot, s
kivitték azt is, hogy egy szenátori bizottság
vizsgálja ki a privatizáció
törvényességét. A bizottság egy hétig
vizsgálódott Szovátán és
Marosvásárhelyen, egész halom aktát néztek
át, a törvényesség megszegésére
utaló
"bizonyítékot" keresve, de nem találtak
semmit. Ennek ellenére, a bizottság nagyromániás
tagjai követelték, hogy nyilvánítsák
törvénytelennek a magánosítást. Hosszú
hónapokba került, amíg végre elkészült a
hivatalos bizottsági jelentés, amit a parlament plénuma
elfogadott. Ez pedig világosan kimondta, hogy a szovátai
fürdôvállalat privatizációja a
törvényes elôírásoknak megfelelôen
történt. (Közben a nagyromániások
elkészítették a maguk külön
kontrajelentését.)
Eközben folytak a fentebb említett perek. Elsô fokon a Marosvásárhelyi Táblabíróság a felperesek javára döntött. A fürdôvállalat a bukaresti Legfelsôbb Bíróságon fellebbezett. A Bradet Szálló bérlôjével szemben a Legfelsôbb Bíróság a fürdôvállalat javára döntött. Az Alunis Szálloda esetében nem ment ilyen simán a dolog. A bérleti szerzôdésnek lízingszerzôdésre való változtatása ügyében, a Legfelsôbb Bíróság kétszeri halasztás után az Alunis Szálló bérlôjének adott igazat. A másik ügyet, a privatizációs szerzôdés érvénytelenítésére vonatkozót, csütörtökön tárgyalták . Ebben az ügyben ismét halasztott a Legfelsôbb Bíróság.
Bár mindmáig bizonytalan a perek kimenetele, a Szováta Fürdôvállalat új tulajdonosa megtette kötelességét. Elindította a privatizációs szerzôdésben az elsô évre vonatkozó beruházási munkálatokat. Ötmillió dolláros befektetésrôl van szó, amely a Szováta Szálló és a hozzá tartozó kezelôbázis felújítását foglalja magába. A versenytárgyalásokat két cég nyerte meg: a szálloda felújítását a csíkszeredai Benzot-Har vállalatra, a gyógykezelôét a marosvásárhelyi Markó Kft.-re bízták.
Októberben, a nyári idény végén kezdték meg a felújítási munkálatokat, az átadási határidô a szálloda esetében elsô lépésben április 20-a. Ez azt jelenti, hogy az étterem és három emelet teljes felújítását befejezik erre a dátumra. A többit júniusban kell átadniuk. A kezelôbázis átadási határideje szintén június.
Fülöp Nagy János, a Szováta Fürdôvállalat vezérigazgatója a Népújságnak elmondta, hogy a Medve-tó melletti gyógykezelôben elkészült az új, energiatakarékos kazánház. Mivel télen csökken a beutaltak száma, a gyógykezelô egy részét le lehet zárni, így sikerült az egyik szárnyat már a múlt télen felújítani, a többit az idén végezik el. Itt is felszerelték az energiatakarékos hôközpontot. A Szováta Szálloda tetejére szerelt új kazánházat is beindították. Ezek mellett új kazánt szereltek fel az 1986-ban újraépített 15-ös villába, így a 72 fekvôhelyes villában a hô- és melegvíz-szolgáltatás megfelelô.
Arról is tájékoztattunk már, hogy bár a Legfelsôbb Bíróság a fürdôvállalat javára döntött a Bradet Szálló ügyében, a legfelsôbb ügyész, saját kezdeményezésre perújrafelvételt indítványozott. A kitûzött tárgyalás napjáig sem kapta kézhez az indoklást Frunda György, a fürdôvállalat védôügyvédje. Ezért halasztást kért.
Fülöp Nagy János igazgatót kérdeztük, fellebbeztek-e a fôügyész beadványa ellen. Megtudtuk, hogy a fôügyész mindmáig nem juttatta el az érintettekhez az indoklást. Így, egyelôre ez az ügy is a levegôben lóg.
Szász Károly (1798-1853) nagyenyedi diák, majd kollégiumi tanár s emellett Alsófehér vármegye táblabírája, szülôvárosa, Vízakna díszpolgára, az 1834-35-ös években országgyûlési követ, a Magyar Tudományos Akadémia levelezô, majd rendes tagja, a forradalom idején közoktatásügyi államtitkár, az erdélyi politikai szabadelvûség országos küzdelmeinek elsôrangú hôse felett tartott akadémiai emlékbeszédét e szavakkal zárta Kemény Zsigmond: "Mily széles tér volt az övé a tudományok mezején! Valódi nagybirtokos, igazi oligarcha az ismeretek birodalmában!"
A maga módján az akkor már több mint 80. életévét taposó, de még mindig eleven elméjû Bolyai Farkas szeretett tanártársának halálát, többek között, a következô szavakkal jelenté be Szász Károly: "Ifjak! Tanítótokban csaknem minden Múzsák egyesült lángja aludt ki. A ritka, könnyû, villámsebes s annyiféle ész s az annyi lelki s testi erôdús munkásság nincs többé. Megnémult a 39 évig fáradhatatlanul tanító nyelv, mely a természet örök igazságait oly elragadólag s oly kristálytisztaságban hirdeté!"
Szász Károly még 1850-ben nagyszabású ódát intéz nagyrabecsült tanárkollégájához, mely azonban csak 1856. június 5-én lát napvilágot az Erdélyi Múzeumban (alcímben A Kolozsvári Közlöny melléklete) Öreg barátom címmel. Lábjegyzetben pedig szerzô alábbi szövege olvasható: "A most 84 éves, fiatal lelkû öreg (kihez e sorok még 1850-ben írattak) kevesektôl ismerve, kevesktôl méltányolva él M.vásárhelyen. Ifjú korában lángeszû költô, ki fantáziája túl pazar képeivel s merész röptével oly magasban szárnyalt, hova csak kevesen követheték; azonkívül a hegedûn mûvészi kézzel s lélekkel játszott, amott Shakespeare, itt Paganini lelkének egy sugarát bírván. Késôbb a tudomány, jelesen a mathesis mezején tûnt fel, s kiadott könyvei a tudós külföld figyelmét vonták magokra, míg a hazában csak kevés elismerést nyertek. A legnagyobb matematikusok egyike, Gauss, barátságával ajándékozta meg s haláláig levelezésben állt vele. Bolyait a költészet szelleme agg korában sem hagyta el. Kedélye által gyermek, lelkesedése által ifjú, szíve által asszony, esze által férfi, s csak hite és vallásossága által öreg."
Most pedig íme a dedikált óda:
Szász Károly
Hull, hull a hó, a fáknak száraz ágán
Lelkemnek e kép szebb a zöld lomboknak
A napsugár alélt, de oly szelíd még,
A fészek hideg, de zeng még a dal.
Rád illik e kép... Rád öreg barátom,
Ôsz a fejed, de szíved fiatal!
Hetvenkilenc év, s ily szépen leélve!
Mily gazdag a szív, emlékkel tele,
Ha nem nyomtalan üres pusztaságra
Néz vissza csak az élet estvele!
Neked az aggkor messze látó dombja
A tettek erdejét... Öreg barátom,
Ôsz a fejed, de szíved fiatal!
Szép ifjúságod két nemtô kísérte,
Egyik: a költészet szent istene,
Másik: az érzésnek a képzelettôl
Elsírta magát s megszakadt a négy húr,
Az ének a vén sziklákon kihalt,
De él visszhangja még, Öreg barátom,
Ôsz a fejed, de szíved fiatal!
A férfikorban jött a tudomány, - egy
Halovány arcu, elmélyedt öreg.
(Oh az ifjúság szép piros virágit
Az eszmélkedés mért sápasztja meg?)
De neked a tudomány lasu mérge
Nem volt más, mint lelkesítô ital.
Költô valál ott is. Öreg barátom,
Ôsz a fejed, de szíved fiatal!
Folyt, folyt az élet. Eljött az öregség,
De meghagyá a múltak szent emlékét,
A hit! szép álom - melybôl ébredés nincs,
Mert a koporsónál minden kihal,
Addig pedig él ez... Öreg barátom,
Ôsz a fejed, de szíved fiatal!
Mint gyermek, hányszor ültem lábaidnál,
Hozzám hajoltál s beszéltél nekem,
Hatalmas szárnyad magával ragadta
A gyermek lelkét földön és egen.
Mit tudtam én, hol jártunk, merre szállunk?
A lélek, álmában, se lát, se hall.
Így ragadál engem. Öreg barátom.
Ôsz a fejed, de szíved fiatal!
Bámultalak... Hisz mit tehet a gyermek?
Szegény csak sejt, de semmit meg nem ért.
Hogy hagytad el a tudomány óráit
Gausz barátja mindent fölcserélt egy
Tudatlan gyermek mosolygásival,
S gyönyört lelt bennök. Oh öreg barátom,
Ôsz a fejed, de szíved fiatal!
Hányszor sirattad az emberiséget
De lelked mindig, mint a galamb a lombon,
Egy szebb jövônek álmán megpihent.
Pedig tán addig egy üstökös csillag
Láng szekere alatt a föld kihal...
De te remélsz mégis... Öreg barátom.
Ôsz a fejed, de szíved fiatal!
Oh engem már elhagytak a remények,
Az én szívem kút, mely kiszáradott,
Hozzád megyek, hogy lelked fogyhatatlan
Hozzád megyek, ha a természet ébred
S a tavasz újból földünkre fuval;
Megifjulok nálad. - Öreg barátom,
Ôsz a fejed, de szíved fiatal!
Közli: Gyôrfi Dénes
Nem kezdem azzal, hogy Fodor Sándort régrôl ismerem, szeretem, írásait megszerzem, elolvasom. Szóval követem nagyjából-egészében lépéseit.
Nem mondom azt sem, hogy Fodor Sándornak sokat köszönhetek - bár mondhatnám, sôt titokban meg is köszönöm neki naponta - , hogy a Gaál Gábor Körben, ahol elsô ifjúkori baklövéseinket elsütögettük az irodalom erdejében, meghallgatott, teret nyújtott számunkra, és azután nem ô, hanem jó emberei - gondolatait kitalálva lebeszéltek arról, hogy a költészet ligetébôl szakítsunk ennen fejünkre babérokat. Sokkal ízletesebbek azok a fuszulykalevesben.
Á, dehogy ô tette, hisz Fodor úr sokkal finomabb és együttérzôbb volt, megbocsátott nekünk, miként mi is megbocsátunk… Remélte, hogy elnôjük a dilettantizmust és dolgos polgárai leszünk egy polgárokat nem szeretô rendszer gépezetének. Itthon boldogulunk az általános boldogtalanság közepette.
Aztán jött a fordulat és Fodor Sándor, akirôl mindig sejtettük, hogy a közéletiség, a másokért való kiállás, a magunk ügyének prókátori heve mindig is benne bujkáló szerep, kifejezésforma - egyszerre csak a felszínre tört az új alakzatban.
Mindennek dacára mégis az volt az érzésem, mikor ezt a kis válogatást olvastam, szemelgettem belôle, nem törôdve az évszámokkal és keletkezésük dátumával, hogy a szüzsék, témák, sérelmek, frusztrálások, bíráló jegyzetek, feljegyzések, szavak, indulatok - maga állítja magáról, hogy indulatos, forrófejû, ezért ódzkodik joggal a politikusi pályától - régóta élnek benne. Valószínûleg az öntudatra ébredéssel egyidôs témák. Korábban elfojtotta a tiszta hit egy új világban, az önfegyelem, a lapérdek, a határtalan szocialista sajtó- és szólásszabadság. Hisz mi, majdnem hatvanévesek is emlékezhetünk a klasszikus sepsiszentgyörgyi gyökerû aforizmára, miszerint a romániai magyar értelmiség elôtt két út áll, egyik az alkoholizmus, a másik… járhatatlan.
Nos, 1989 után már csak alkalom kellett, tér, ürügy, hogy elmondhassa véleményét politikai- nemzetiségi-közösségi mindennapjainkról. Vallja, hogy az, ami berkeinkben zajlik pillanatnyilag - tart ez a pillanat már egy tucat esztendeje - korábbról benne érlelôdik az idôk/sorsok/döntéshozók/testületek/egyének belsejében, ami most virágjában bódít, hamisít, megveszteget, elemészt mérgével, azt már bimbóként, lehetôségként magában hordozta ez a torzul fejlôdô, visszaesésektôl sem mentes, kesze-kusza, rossz fogú kelet- európai lét.
Ámbátor történészként ellent kell mondanom kedves mesteremnek, aki túl közelre szab kezdethatárt a mostani anomáliákhoz, ugyanis az okok - véleményünk szerint - mélyebbre nyúlnak vissza, még a háború elôttre, amikor a királyi Románia demokráciahiánya, de a bécsi döntést követô háborús csonka erdélyiség sem volt fenékig tejfel, amit az ország minapi urai közénk fröcsköltek. Ôk csak jól begyakorolt rítusok mentén cselekedtek, éppen ideológia-történészek ötletére: az a gyûlölség, kultúra- és (magyarokkal szembeni) emberellenesség jól ismert volt hatvan-nyolcan esztendôvel ezelôtt már. Nagyapáink, apáink a bôrükön tapasztalták meg, mit jelent a monarchia langyos fürdôjébôl kilépni egy hideg, síkos cementû mostoha fürdôházba, ahol a fürdômester nem akart többé hozzánk szólni, csak utasított idegen szóval, lepedôt pedig nem kaptunk, hogy megtörülközhessünk. Így léptünk ki a téli fagyos utcára.
Pedig joggal remélhettük, hogy tavasz is lesz, nem fogunk meghûlni, elpatkolni - temetôbe, Budakalászra, New Kossuthfalvára, sôt remélhettük, hogy 1989 után a fürdômestert leváltják, demokrata lesz és sok nyelven fog hozzánk szólni, mi több, magunk is vehetünk olykor-olykor fôidényben is kádfürdôt, nem csak a nyitvatartási órák után, másoktól örökölt lében.
Nem minden reményünkben csalatkoztunk meg. Errôl is szól Fodor Sándor, a szenvedélyes-szemérmes moralista.
És folyton vizsgázik nemzetiségi közéletünk Fodor Sándor elôtt. A magyar-magyar kapcsolat és magyar-nagyvilág, a román-magyar viszonypárok sem kerülik ki figyelmét. Felleli benne azonnal a hamisat, a talmit, a gyanúsan jólfésültet, az átöltöztetett, európaira maszkírozott hazugságot. Arról beszél, ami nekünk fáj, nem csak neki személyesen. Toleranciára int egy szélsôségeket mûvelô, mûveltetô korban.
Konzervatív ember. Mit sem változtatott 89 elôtti szófûzésén. Nála még mindig országunk alatt az a délkelet-európai térség értendô, melynek fôvárosa a Dimbovica partján fekszik le és kel fel rosszkedvûen, botrányokkal terhelten. Egyáltalán a többes szám elsô személyû személyrag, amelynek tartalma 89 után a romániai magyar sajtóban átrendezôdött, nála változatlan marad. Disszonáns hang az elvek következetessége - egy gyorsan változó, erôszaktájba, mítoszfogyasztó korba simuló kórusban.
Olyanok ezek a publicisztikai írások, mint folyamatos üzenetek, józan kibeszélések egy magáról megfeledkezett dühöngô mellôl. Üzenetek az úszó jégtábláról.
Pedig szerzôjük leginkább attól félt bennünket, hogy minket sodor el az ár. Egyre messzebb kerülhetünk a józanság, a megfontolt önépítkezés partjától. És végeredményben kár lenne értünk.
Fodor Sándor tulajdonképpen becsap minket, ugyanis ô áll Európa romániai partján, Erdély kapujában, integet nekünk, azt kiáltja utánunk, vigyázz, mert…, figyelj csak…
Az átmeneti korszak alatt szakadt el a jégtábla.
Fodor Sándor: Hány nyelven szól az ördög? Marosvásárhely, Mentor Kiadó 2002. Elhangzott 2002. november 9-én, a könyv marosvásárhelyi ôsbemutatóján.
Lászlóffy Csaba
Mint szeppent fiú (aki bár sejti, hogy a
bûnös kor nem szemérmes), képtelen voltál
leplezni nosztalgiádat a tiszta Marx után.
Nehéz ("borgôzös") fejjel - ahogy mondani
szokták - hagytalak faképnél, miután
te ajtót mutattál nekem; holmi hím-
apácákat emlegettem, akik a herélteknél
is hûségesebben szolgálják ki urukat:
a terrort!... Az ember sok mindent össze-
hord ilyenkor. Halálod elôtt minduntalan
lelki szemeim elôtt kísértett egy zavaros
kép: eltûnni láttalak a gyatra, elpuhult
tömegben, s ahogy a sûrû havazásban
távolodtál, úgy öregedett minden, amit
a szemem hirtelen befogott, és valahol
belül is: a fellázadt s hûtlenné vált, ketté-
szakadt gének sötét, salétromos falú, 30
wattos, pislákoló villanyégôtôl maszatos-
piszkos ("belügyi?") foyosóin; és hiába
kerestem a történelmietlen idôk semmibe
veszô áldozatait, téged sem láttalak többé
valós alakodban és erôdben. (Gimnazista
korodban Tordán egyszerre öt-hat diákkal
is birokra keltél, hogy megvédd öcsédet.)
A be nem vallott bûntudat ez? Utólag rá
lehet fogni... Egy reggelre virradóan aztán
ott térdepeltünk megfeketedett halántékod
elôtt, s te kiterítve feküdtél hanyatt;
közönséges Purgatórium volt az utca felôli
(mégis belsô) szoba. Akkor már tudtam,
hogy a régiekhez tartozol végképp.
A vásárhelyi Stúdióban alighanem ez az évad nagy dobása. Hogy éppen egy musical? A kérdés csak annyiban indokolt, hogy zenés tagozat hiányában a mûfaj hatványozott erôfeszítések elé állítja az egyetem végzôs hallgatóit, s az eltelt évek hasonló próbálkozásai ritkán hoztak fenntartások nélkül dicsérhetô eredményt a Köteles Sámuel utcában. De úgy egyébként a közönség nálunk is szereti a tengerentúl oly népszerû, a világot rég meghódított, filmekbôl is jól ismert zenés, táncos színpadi produkciókat. A múlt vasárnapi nyilvános vizsgaelôadáson pedig a teljesítménynek is felhôtlenül örülhetett, a siker tehát, amelynek minden bemutatkozó közremûködô joggal dicsért részese, tartósnak ígérkezik.
Elsô hallásra is ígéretes a Chicago, sokan tudják, hogy Kander-Ebb-Fosse musicalje nem csak a Brodwayen hódította meg a Nagyérdemût. Dalai, dallamai tetszetôsek, nemegy slágerként is önálló karriert futott be, ritmusa magával ragadó, az egyszerû, de idôszerû sztori megannyi látványteremtô lehetôséget rejt magában és persze sok játékelemet is, csak gyôzzék a színre állítók és a játszó személyek ötlettel, tehetséggel, hanggal, mozgáskészséggel, tánctudással. Tisztában volt ezzel a fiatalokat oktató, irányító két mûvészpedagógus, a mûfajban gazdag tapasztalattal rendelkezô kiválóságok, Kovács Levente és Hencz József is, akik bíztak Farkas Ibolya osztályának képességeiben, és nem kellett csalatkozniuk: színvonalas, élvezetes elôadást hoztak létre, ismételten bizonyítva, hogy jó úton járnak két fô tantárgy, a zenés színészet és a színészmesterség elsajátíttatásában. A produkció meggyôzô bepillantást nyújt az egyetemen zajló mûhelymunkába, errôl a Chicago esetében egyesek már a tavaly képet alkothattak, Hencz József már akkor dolgozott diákjaival a musical korábbi változatán. Az eredeti zenét és szöveget helyhez, idôhöz, adottságokhoz, körülményekhez igazító, átdolgozó zeneszerzôhöz csatlakozott rendezô tanártársa és a díszlet- és jelmeztervezô László- Balizs Ildikóval, a koreográfus Dékány Edittel együtt helyzetbe hozta a IV. évesek 13 tagú csapatát. Ôk pedig jó egyéni teljesítményekkel, összehangolt, harmonikus csapatjátékkal eredményesen kihasználták a helyzeteket.
Egyszerûségében is illúziókeltô a díszlet, külsôségeiben alig érzékelhetô, de könnyen színpadra képzelhetô a bûn városa és még inkább az a kegyetlen, hazug világ, amelyben nem számít se szív, se lélek, csupán a pénz, és mindaz, amit a média felfuttat, fontosabb mint az élet maga. Az elôadásban viszont - miközben mindezt lendületesen a nézôk elé varázsolja - bôven van szív és lélek, és az energiákkal sem takarékoskodnak. A pénz nyilván nem veti fel a chicagósokat. De elismeréssel kell nyugtáznunk: végre megoldódott a hangosítás örök dilemmája, mikroportok, a szereplôkre aggatott kis mikrofonok, hordozható minikészülékek erôsítik az énekhangokat, melyek így nem torzulnak az erôlködéstôl, mint régebbi elôadásokon. Igaz, ilyen vonatkozásban van még tanulnivaló, néha olyan recsegés, ropogás, pattogás lépett fel, mint a hangosfilm kezdeteikor, de ezen hamar túl lehet lépni. A hangok pedig színesebbé, kifejezôbbé, finomabbá, szebbé válnak. A jelzôk máris több színészjelölt alakításához, énekléséhez illeszthetôk. Különösen a két fôszereplônô, Újhelyi Kinga és Kicsid Gizella remekelt, de a fiúk mozgás- és játékkészségét tekintve is kiragadható néhány név, például a Kolcsár Józsefé és Gaál Gyuláé vagy a Kocsis Gyuláé.
Ígéretesen kezdôdött a Stúdió Színház idénye, hasonló folytatást vár a közönség.
N. M. K.
A büszke gránátos, szerelmesére gondolva, költött egyszer egy csodálatos balladát. Nem tudni pontosan, mirôl szólt a ballada, részint mert nem jutott ideje leírni, részint mert írástudatlan volt, bajtársai pedig szintén ottmaradtak a csatamezôn.
Valószínû, hogy egy büszke gránátosról szólt a ballada, aki költött egy balladát, de nem dalolhatta el kedvesének, mivelhogy közben elesett a harctéren.
A büszke gránátos hôsi küzdelemben vérzett el, bajtársaival együtt, akik szintén ismerték és énekelték is a szóban forgó balladát, mikor esténként a tábortûz mellett kapcáikat szárítgatták. Errôl a többi századok fullajtárai regélhettek volna ezt-azt. De hulláikkal együtt elhantoltak minden jobb információt. Másfelôl pedig hol vannak azok a háborúk, például.
Késôbb egy szerzô firkált ugyan valamit A büszke gránátos balladája címmel, ám szövegébôl az égvilágán semmi, de semmi sem tudható meg a büszke gránátos balladájáról.
Az egészben az a tragédia, hogy azokban a nehéz idôkben tiltották a néprajzi kutatómunkát a hadseregben. Ha ma élne az a büszke gránátos, hát csak üldögélne háza elôtt a szakállszárítóban, bodros idôfelhôket pöfékelne pipájából, és borízû baritonján puskapor szagú sztorikat mesélne, na meg jókat dalolna a kamerák elôtt, míg boldogan meg nem halna megint.
Ez a büszke gránátos balladája.
***
Dél körül tûnt fel a város forgatagában. Metró, átkelô, kissé arrább járdasziget: egyszer csak ott áll a rendôr mellett. És attól a pillanattól kezdve megbolondult minden. A vízszintes síkkal nem kilencven fokos szöget zárt a teste, hanem talán hetvenötöt, nyolcvanat. És úgy imbolygott, mint stadionokban azok a léggel töltött alakok, azok a csapatkabalák, vagy a kiállítási csarnokok reklámfigurái. Magas volt és nagyon sovány, hosszú fekete kabátot viselt, haja csapzottan hullt alá fehér homlokába. Imbolygott a rendôr mellett, mintha lábát csavarral rögzítették volna a betontalapzathoz. A rendôr elbizonytalanodva próbálta megôrizni egyensúlyát, de a paloták, a magas oszlopok elmozdultak, a szemafor egyszerre jelzett zöldet, pirosat és sárgát, a kocsik egymásba rohantak, a tömeg összegabalyodott, az emberek ide-oda billegtek, mintha berúgott volna az egész tér, földrengéskor történik ilyesmi, hogy kiszalad alólunk a világ.
A jelenség nem tartott sokáig, annyit sem, mint mióta elkezdtem ezt a mesét, a ferde alak egyszer csak már nem volt ott, a rendôr leporolta egyenruháját, és valamit mondott készülékébe, a kocsik erre-arra manôvereztek, érdekes, nyoma se maradt koccanásnak, ütközésnek, nem jajgatott senki, egy mentôkocsi elszirénázott ugyan, de azt nyilván máshová hívták. A metró ontotta és nyelte az utasokat, a buszok, villamosok, trolik vidáman eregéltek ide s tova, a tömeg ismét a megszokott módon hömpölygött minden incidens nélkül.
Álltam az átelleni parkban, nem tudom, mit kerestem ott. Talán újságot vennék, talán hamburgert, talán kólát. Egyiket sem szeretem. Éreztem, hogy a cipôm bekövül a sétányba, indulnék, de nem enged a talaj, a kô. Lassan a fák és a pavilonok fölé magasodom, és úgy ingok-bolygok magam is, mint azok az égig érô gumifickók a vásárban.
Messze néztem, és láttam az otthon dombjait és völgyeit, és az erdôt, amelyen túl a házunk, mellette a veteményes, és az anyám egy akkora kicsattanó piros paradicsomot nyújt felém, hogy két markában is alig fér el.
- Ez volt - hallok egy hangot. A rendôr rám mutat, két kommandós megmarkol, mint pelyhet, kapnak föl, és máris visz, visz, visz a fekete rácsos masina. A rendôr függôleges, a kommandósok függôlegesek, a rács sem rézsútos.
Minden rendben van.
Vendégmûvészként dolgozta ki a színmûvészeti egyetem végzôseinek vizsgaelôadására a Chicago koregráfiáját a budapesti Dékány Edit. A musical végén neki is joggal kijárt az ünneplés. Ismerkedjünk meg vele és eddigi pályájával.
- Hétéves koromban kezdtem el balettezni, majd tizenhárom évesen versenytánccal foglalkozni. Ennek eredménye az lett, hogy még abban az évben megnyertük a partneremmel az országos bajnokságot. Utána még négy évig versenytáncoltam. Ezután kerültem a színház bûvkörébe: amatôr színtársulatot alapítottunk, az Ad hoc csoportot. Így olyan szerepeket tudtam eljátszani, mint Lady Anna, Shakespeare III. Richardjából, Szonja Dosztojevszkij Bûn és bûnhôdés címû mûvébôl, valamint Paul Foster I. Erzsébetjét. Ezután felvettek a Nemzeti Színház Színi Tanodájára, majd a Budapesti Táncmûvészeti Szakközépiskolába. 2000-ben egy szólótáncot csináltam A párna álma címmel. Másik fontos munkám a Mindenfele a semmi címû film- és tánckeverék, ebben videoprojektor segítségével önmagammal táncoltam. Legutóbb a Váróterem koreográfusa voltam.
Nemrég alapítottuk meg a Magma Multikulturális Társaságot, amelynek Bodó Viktor a vezetôje. Ez azért jött létre, hogy minden mûvészeti ág, így a színmûvészet, zene, képzômûvészet, tánc, film stb. egy körben tudjon mûködni. Írói kört is létrehoztunk, amelynek forgatókönyvíró csoportja is van.
Szeptembertôl a Magyar Táncmûvészeti Fôiskola elsôéves hallgatója vagyok.
- Kihívást jelentett-e neked a Chicago koreográfiájának megálmodása?
- Igen, kihívást jelentett. Eddig már dolgoztam zeneszerzôvel, de ô otthon, komputeren állította össze a zenét, és nem élôben, zongorán, a színházteremben. Ez alapvetô különbség, új tapasztalat számomra. És ez az elsô olyan munkám, amelyben a színészek énekelnek és táncolnak is egyszerre. Ez az, ami kihívás: olyan mozgást kell kitalálni, ami ugyanakkor megengedi a színészeknek, hogy énekeljenek is. A dalok többszólamúsága is nagyobb teret biztosított a koreográfia megtervezésében.
- Milyen érzés erdélyi végzôs színészekkel együtt dolgozni?
- Nagyon kedves, összetartó csapat, tehetséges és kitartó emberek.
-1996 óta autodidakta módon festek. Kísérleteztem a képzômûvészet és a tánc szintézisével. Részt vettem egy válogatáson, sikerrel jártam, ugyanis meghívtak Párizsba. Itt egy kurzuson vettem részt, majd egy kéthetes munkafolyamaton belül egy szólótáncot készítettem A festô álma címmel.
Szigeti Réka, III. éves teatrológus hallgató
Az újságíró nem csak fullajtár lehet. Lehet a szellemi élet része is, írja az Elôszóban Pálfy G. István. Sôt, teszi hozzá - bizonyos helyzetekben - a meghatározója is. Jól emlékszem azokra az idôkre, amikor Kolozsváron egy színházi találkozás, egy Kós Károly születésnapi est, egy Sütô-Harag bemutató össznemzeti felvonulás volt. A mindenünnen összegyûlt magyarok egyetlen lakásban találkozhattak: Horváth Aranyéban. Király Károly abban a lakásban adta át elsô, a külföldnek szóló vitairatát Czine Mihálynak…Nincs vagy kevés nagy magyarja van a világnak, aki Kolozsvárott megfordulván ne vette volna az útját elôbb a Mócok útja, késôbb a Mikó utca felé…
Horváth Arany gyerekkora óta belülrôl látja az erdélyi magyarságot, népét a költô édesapa magyarózdi gyökereinek is köszönhetôen egészen közelrôl ismeri, az erdélyi értelmiség helyzetét pedig riporteri munkája folyamán igyekezett feltérképezni. Mindvégig az erdélyi magyar közmûvelôdés krónikása volt és maradt. Legújabb könyvének írásai - kispublicisztikák, interjúk - újabb jelzések arról, ami ezeken a tájakon a rendszerváltozás óta történt. A színhelyek szinte közismertek, Csíksomlyótól Kézdivásárhelyen át Kolozsvárig, Magyarózdtól Erdôcsinádon át, Marosvécs érintésével Amerikáig: magyarok cselekedetei, örömei, fájdalmai - a szûkebb és a tágabb szülôföld népének mindennapi gondjait sugározzák, és mint valami örömháló, borul rájuk a szerzô féltô szeretete.
"Gyere, hogy mondjunk, mert bajok vannak" - fogadják az otthoniak. A Dégicsúp tetejérôl már Horváth István messze látott, el egészen az avar korig. Arany, akit óceánon túli honfitársaink fiúnak vélnek, és ezért Horváth úrnak titulálják (vagy mert "Arany Jánosra emlékezve, csak férfi lehetek, vagy az amerikai nôkre nem jellemzô életformám miatt tévedtek"), az édesapa szellemi testamentuma szerint munkálkodik. "Szinte végrendeletszerûen hagyta ránk hitét és meggyôzôdését, mely szerint az irodalom nem lehet CSAK mûvészi öncél, hanem állást kell foglalnia a korszerû kérdésekben is. Tekintettel arra, hogy nemzetünk állandó sorskérdése az általános reform, ennek szolgálatába kell állnia, az irodalomnak mindenkor a szabad szellemi megnyilatkozást kell védenie. A magyar irodalom határoktól függetlenül egy és oszthatatlan" - jegyzi fel az általa Magyarózdon kezdeményezett írótalálkozók kapcsán. (Ami öröklétre érdemes) Van szeme az ünnepre és van szeme a hétköznapokra. Az egykori szegények a földek visszaadása után is azzal maradtak, amivel beléptek a közösbe. Reménytelen a kirekesztôdött ember sorsa. (Bánattal tûzdelt élet) A paletta igencsak széles, megszólal egy-egy friss könyv kapcsán, egy tárlat képeit szemlélve, egy nagy színész hangját hallgatva, leleplezi az"önkéntes kéregetôket Amerikában", és felemeli szavát "a XXI. század farizeusai" ellen, akik falujában "nemcsak a kastélyt, hanem a faluközösséget is bérbe akarják venni." Eszményképei a költô édesapa mellett olyan írók, mûvészek, gondolkodók - a múlt és a jelen személyiségei - , mint Németh László, Kós Károly, Makovecz Imre, Sütô András, Czirják Árpád, Boér Ferenc - nemzeti értékeink gazdagítói és megôrzôi. Interjúalanyai e korszak ismert alakjai, Alföldi László kolozsvári fôkonzultól Tôkés László királyhágómelléki püspökig, az agrárium, az ipar, a történetírás, a teológia, az orvostudomány képviselôi, akik már letették névjegyüket az erdélyi magyarság asztalára. Ezért is ad jellemzôen külön címet a kötet második részét képezô beszélgetéseknek (Készenlétben). Érték- és hagyományôrzô munkánk lényege pedig Czirják Árpád Erdélyi magyar breviáriumának kapcsán sûríthetô egyetlen mondatba: úgy kell megtartanunk mindent, ami számunkra használható, s ami Erdély földjén törvény, hogy hozzá kell gyúrni az összmagyar viszonyokhoz, ami átgyúrható és átalakítható. "Az erdélyi értelmiség mai feladata pedig - amint azt a Szembesülés önmagunkkal címû írásban megfogalmazza - még mindig a romlástól való megvédés. Írók, újságírók, akiknek írásait olvassák. Színházvezetôk, rendezôk koncepciója döntô hatással van a jövô nemzedék megôrzésében. A mûvelt ember gondolatokkal küzd, szavakkal beszél és szavakkal csatázik. Megszállottan és eltökélten építi a magyar közéletet."
(Horváth Arany: A csillagok nem álmodnak. Megjelent az Amerikai Erdélyi Szövetség támogatásával, 2002-ben. Kiadja a Romániai Magyar Közgazdászok Társasága. A könyv szerkesztôje Sztranyiczki Mihály, mûszaki szerkesztô Incze Ferenc, a borítón Deák Ferenc grafikája.)
B.D.
A felsô utcán már látom a szülôházam. A kerítés sarkánál mintha feketerigó billegne, mintha szárnyra kapna, hogy elém repüljön.
Taposom a földet, a marasztaló szülôföldet, melyen másképp rugózik a járásom, mint az aszfalton. Ahogy közeledem, felfedezem a kicsi rigó kilétét. Ángyóm felhágott a kerítés ponkjára, hogy messzibb lásson, onnan integet felém öregségére megkurtult ujjaival. Fekete kendôje alatt kipirult orcája, csillogó szeme beszédét tán hamarabb megértem, mint amit elfúló hangon mondikál.
- Na ugye, hogy téged is hazahívtak a falugyûlésre, mert neked is van örökséged nagyszüleid után. Elég sok föld. Amit elvettek volt "azok", most mind a tiéd lesz. Velünk együtt visszakerülsz az ôsibe. Jaj, hogy halálom elôtt még megérhettem, hogy a magamét dolgozzam!
Biztos járással átlép az árkon, rövidít, hogy mielôbb belépjünk a valamikori nagycsalád telekválasztó kapuján. Köténye alól elôveszi a kulcsot, és sorolja a határneveket, ahol földjeim vannak. Bent kenyeret, kancsó bort tesz az asztalra - nálunk szokás szerint így fogadják a vendéget. A földek maradtak, mint minden idôkben. A közös megmunkálás idején is azt mondták, hogy a nagyapám - ragadványneve után -, a Náci földjében aratnak a kombájnok. Egyfajta értékmérô is volt némely föld, mert emlékeztek, hány zsák telt meg annak idején a gazda munkája után.
- A hordóid kinél is vannak? - tûnôdik ángyó, és meggörbült hátát nekiveti a padládának. Mit sem törôdik, hogy én csak szeretem a földmûvel&eac