|
LIV. évfolyam 278 (15241.) sz. |
2002. november 28., csütörtök |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
A tegnap délben dr. Dorin Florea, Marosvásárhely
polgármestere, szakigazgatók, illetve a hivatal
alkalmazottainak jelenlétében megtekintette az
újonnan lekövezett Szeret, Szövôk, Bethlen Gábor,
Hegyi Lajos és Szitás utcákat. A Dózsa
György utcából felszedett kockakövekkel az idén
13 kisebb utcát korszerûsítettek, a
Szabadság utca és a régi Maros-meder közötti
övezetben.
A munkálatokat három cég: a Scut Rt., az Umes Prod
Kft. és a Sumar Com Kft. végezte el, összesen mintegy 3
milliárd lej értékben.
Nápolyban november 28-29-én tartják az Európai Régiók Közgyûlését, amelyen elnökválasztásra is sor kerül.
Maros megyét, amely 33 más romániai megyével együtt 1995-tôl tagdíjfizetô tag, így szavazati joggal rendelkezik, a megyei tanács elnöke képviseli a közgyûlésen. Virág György szerint a találkozón, melynek fôbb témái az infra- struktúra fejlesztése valamint a környezetvédelem, jelen lesznek megyénk testvérrégiói is, amelyekhez a NATO-ba való meghívást követôen nagyobb bizalommal fordulhatunk. Esély teremtôdik arra, hogy érdemi tárgyalásokat folytassanak befektetési lehetôségekrôl vagy más közös tevékenységekrôl.
A nápolyi találkozót követôen a központi régiót képviselô hat megye elnöke máris utazhat Brandenburgba, ahol december 3. és 8. között ötnapos, meglehetôsen zsúfolt programon vesznek majd részt.
(MTI) Több magyar nagyvállalat és egy befektetési alap részvételével kedden megalakult Budapesten a Magyar- Román Üzleti Tanács magyar szekciója, amelynek célja a magyar nagyvállalatok romániai befektetéseinek elôsegítése.
Bartha Ferenc, a testület elnöke, a TriGránit Fejlesztési Rt. elnöke sajtótájékoztatón elmondta, hogy alakuló ülésükön közös véleményt alakítottak ki és ezt írásban továbbítják Medgyessy Péter miniszterelnöknek, akitôl segítséget kérnek, hogy észrevételeiket Adrian Nastase román kormányfônek egy héten belül esedékes látogatása alkalmával adja át.
Bartha Ferenc hangsúlyozta, hogy a tanácsban magyar magántársaságok képviselôi vesznek részt, lobbitevékenységgel szeretnék elérni azt, hogy Romániában egyfajta pozitív diszkriminációban részesüljenek a nagy magyar befektetôk.
Az alapítók között van a Mol, a Richter, a Zalakerámia, a Pannon-plast, a Danubius, a Dunapack, a Pharmavit, a Transelektro, a Fotex, az OTP, az Egis, az Ikarus, az Édász és a Croesus Befektetési Alap. A testület a jövôben tovább bôvülhet.
Major István, a magyar Külügyminisztérium integrációs és külgazdasági államtitkárságának helyettes vezetôje az üzleti tanács megalakulása alkalmával felhívta arra a figyelmet, hogy eddig nagy magyar vállalatnak nem sikerült beruháznia Romániában, ami véleménye szerint a románok részérôl tapasztalható magyar averzióval és az üzleti feltételek szigorúságával is magyarázható.
Bartha Ferenc elmondta: véleményük szerint Romániában a befektetési jogi környezet instabil, évente változik, túl nagy a bürokrácia, a korrupció, "nor-mális úton semmit sem lehet elintézni".
Az üzleti tanács román tagozata hamarosan megalakul, a fórum tagjainak együttmûködésétôl a magyar fél azt várja, hogy a jelenleg mintegy 3.200 magyar cég 200-250 millió dolláros romániai befektetése megduplázódik. A Romániába eddig érkezett külföldi mûködô tôke 4-5 milliárd dollár.
Magyarország Románia 7. legnagyobb importôre, a román export évi 8-9 milliárd dollár értékû, ebbôl 1 milliárd Magyarországra irányul.
Az üzleti tanács tagdíja évi 150-200 ezer forint lenne, székhelye Budapest, évente egy-két nagyobb konferenciát rendeznének, amelyen szakemberek, politikusok tájékoztatnák a befektetôket a lehetôségekrôl.
A Magyar-Román Üzleti Tanács magyar szekciója Magyarország EU-csatlakozásától azt várja, hogy felértékelôdnek a magyar-román politikai- gazdasági kapcsolatok - hangzott el a sajtótájékoztatón.
Hallgatom az esti híradóban, hogy az egyik kormánypárti képviselô megsértôdött. Olyannyira, hogy felháborodásának sajtótájékoztatón adott hangot, pardon: nyilvánosságot. Hogy mi váltott ki ennyire heves érzelmeket a (neve nem fontos) honatyából? Az, hogy a múlt hét végi prágai meghívást méltató beszédében Ion Iliescu államelnök a parlament plénuma elôtt azt nyilatkozta - uram bocsá'! -, hogy Románia NATO-meghívása a kormány mellett, az összes politikai erô, illetve a civil szféra közös erôfeszítéseinek eredménye volt.
Fent említett honatya ettôl "kiakadt", s azt mondta, hogy ez nem igaz, mert a NATO-ba kizárólag a kormánypárt vitte be az országot. Szemére vetette az államelnöknek, hogy nem is képviseli az SZDP-t, különben sem indulhat a következô választásokon, ergo, azt sem mondhatja immár senki többé, hogy ô lenne a párt húzóereje, és a többi, és a többi.
A hetet-havat összehordó képviselô szóáradatát a sajtótájékoztatón jelen levô pártfôtitkár látszólag egykedvûen hallgatta. Aztán amikor ô is szóhoz jutott, kijelentette: a képviselô egyéni véleményt mondott, a nyilatkozat nem az SZDP álláspontját tükrözi. Egyébként sem állítható le, mert parlamenti képviselôként mondhat, amit akar, tette hozzá. Magyarán, felelôsségre sem vonható, mert mentelmi joga van.
Ha a dolog komikus oldalát néznénk csupán, azt mondhatnánk, nem számít. Azonban egyáltalán nem lehet félvállról venni az ilyen megnyilvánulásokat. Fôként az SZDP-nek nem. Mert tény, hogy akadnak - nem is kevesen - a kormánypártban olyanok, akik maguknak vindikálják a sikereket, miközben titokban vagy nyíltan saját pártjuk, saját kormányuk, saját országuk ellen dolgoznak. Ha balul üt ki a dolog, akkor "természetes", hogy más a hibás: az ellenzék, az RMDSZ, a magyarok...
Ez az én dilemmám. Az, hogy ha a politikai osztály, fôleg azok, akiknek döntéshozó hatalmuk van, mikor jönnek rá, hogy az európai struktúrákhoz való közeledés azt jelenti, hogy a régi praktikákat, s fôleg a régi mentalitást maguk mögött kell hagyniuk. Eddig sem volt titok, a minap pedig ismét "kibújt a szög a zsákból", hogy az Adrian Nastase körül levô, haladást, reformokat, európai integrációt szorgalmazó csoportosulás mellett a párt belsejéban vannak olyan erôk, amelyek "hozzájárulása" többet árt, mint használ. Ezek azok, akik - miközben az európai integrációról szónokolnak - fékezik, sôt akadályozzák a reformokat, illetve azokat a folyamatokat, amelyek nélkül hiába kopogtatnánk Nyugat kapujánál. A szomorú az, hogy egyelôre úgy tûnik, az SZDP sem siet tiszta vizet önteni a pohárba, hiányzik az a politikai akarat, amely a kormánypártot modern, valóban szociáldemokrata, a múlt terheitôl mentes formációvá alakítaná. Pedig, amíg ilyen koloncokat vonszol maga után, nem lesz könnyû az út Európába.
Hét közben 9 - 21 óra, vasárnap 9-18 óra között fogadja vásárlóközönségét az 1918. December 1. út 183. szám alatt megnyílt Univers’all szupermarket. Az üzletben, amelyet rekordidô, mindössze 2 hónap alatt húztak fel, 2500 négyzetméteren elfogadható áron szinte minden, több mint 12.000 termék kapható. A beruházás összértéke eléri az 5 millió eurót. A bukaresti központú cég hasonló üzleteket mûködtet Nagyszebenben és Suceaván is. S amint elmondták, a szupermarket nem csak az árufelhozatalban, hanem a szolgáltatásban is újat, korszerût szeretne nyújtani a marosvásárhelyi vásárlóknak. A kereskedelmi felületen különbözô szolgáltatásokat is végeznek majd. Lesz itt gyerekmegôrzô, gyógyszertár, valutabeváltó, vendéglô és kávézó, fotólaboratórium és sajtós stand is. Az üzlet menedzsergárdájának átlagéletkora nem haladja meg a 30 évet, ez - amint a megnyitón hangsúlyozták -mozgékonyságot, az újdonságok iránti fogékonyságot, odafigyelést is jelent. S jó volt azt is hallani, hogy bár bukaresti a cégtulajdonos, azért itt mindenhol kétnyelvû, azaz román és magyar felirat van és a vásárlók nyelvén kommunikálnak.
Dr. Dorin Florea polgármester, miután üdvözölte a megnyitón nagy számban megjelent vendégeket, a csarnok építôit és természetesen az üzletet mûködtetôket, a szupermarket marosvásárhelyi igazgatójával együtt elvágta az avatószalagot, majd mindenki kedvére vásárolhatott, válogathatott a gazdag kínálatból.
A marosvásárhelyi Diákliga és a Demokrata Párt ifjúsági szervezete közös kezdeményezésére ma délután 5 órakor a Zsidó Vértanúk utcában levô kórházotthonba látogatnak. A rendezvény céljáról a tegnap sajtótájékoztatón számoltak be.
- A közvélemény figyelmét szándékozunk felkelteni, hiszen ebben az idôszakban, a téli ünnepek alkalmával gondoskodásunk általában a gyerekek felé irányul, s hajlamosak vagyunk megfeledkezni az idôsebb korosztályról, áttekinteni gondjaik, elvárásaik fölött - mutatott rá Delia Pintilei, a Diákliga humanitárius tevékenységek szakosztályának koordinátora. Az otthon 20 kórtermében élô 105 idôs személynek csomagokat visznek, amelyben kalács, csokoládé, mandarin, nápolyi szelet, üdítô és bor lesz. A szervezôk szeretnék, ha a december végéig tartó akcióba minél több szervezet és gazdasági egység benevezne. "Nem feltétlenül adományokra van szükség, inkább az idôsekkel együtt érzô, gondjaikat megértô személyek fizikai jelenlétére áhítoznak a kórházotthon lakói" - kapcsolódott a beszélgetésbe Sipos Remus, a DP ifjúsági szervezetének alelnöke. A mai látogatás alkalmával a Maros Mûvészegyüttes táncosai rövid mûsort mutatnak be, majd karácsonykor ugyanitt karácsonyi énekeket énekelnek.
Delia Pintilei arról is beszámolt, hogy az általa vezetett szakosztály tagjai a November 7. negyedbeli elhelyezési központ 36 I-IV. osztályos gyerekét már több alkalommal meglátogatták, s élelembôl és tanfelszerelésbôl álló csomagokat vittek. Ezen akciót folytatják a közeljövôben is, amikor a társadalom peremére szorult családok gyerekeinek karácsonyi csomagokat juttatnak.
A tervek szerint két hét múlva nyitja meg kapuit az ING Bank marosvásárhelyi kirendeltsége az Euromarket volt székhelyén. Simona Furdui, a kirendeltség igazgatója lapunknak elmondta, új elképzelésekkel jönnek váro-sunkba. Eltérôen a vidéki városokban érvényben levô szokásoktól, hogy a központban zsúfolódnak a fontosabb intézetek, ôk nem ragaszkodtak ahhoz, hogy a székhely a fôtéren legyen. Az ING Bank közismerten a vállalkozói szférát célozza meg, ám a pénzintézet vezetôsége e tekintetben újítást eszközölt. A vállalkozói banki (corporate banking) szolgáltatások mellett a kiskereskedelmi érdekeltségek felé is nyitni fog (retail banking).
Az ING Bank elôtt az utat az ING Nederlanden taposta ki megyénkben, amely már öt éve jelen van. Az ING Bank egyébként 1994-tôl tevékenykedik Romániában és ez lesz a 13. kirendeltsége.
A Maros megyében végzett útépítési munkálatairól közismert Geiger német cég nyerte meg a nyárádtôi ipari park építésére kiírt versenytárgyalást. A hivatalos értesítéseket még alig kézbesítették a pályázóknak, a marosvásárhelyi SOCOT cég vezetôsége máris jelezte, hogy megfellebbezi a minisztérium döntését, mivel úgy gondolja, az ô javaslatuk sokkal kedvezôbb volt a többiekénél.
A tervek szerint az ipari park az elsô fázisban 5000 négyzetméteren épülne, és akár 3000 személynek is munkahelyet teremtene. Az ipari parkba fôként környezetkímélô ipari létesítmények és kutatóintézetek települnek majd.
A keddi lapszámunkban megjelent Engedély nélkül építik az ortodox templomot! címû írásunkban félreérthetô mondat olvasható: "Moldován kérdésére a hivatal titkárnôje azt válaszolta, hogy nem dolgoznak". Ezt egyesek úgy értelmezték, hogy a polgármesteri hivatal nem dolgozik.
A félreértések tisztázása végett hangsúlyozzuk: nem a polgármesteri hivatalban nem dolgoztak, hanem a hivatal mellett levô vitás területen nem folyt az építkezés.
A félreérthetô fogalmazás miatt az érintettek elnézését kéri Mózes Edith.
Az utóbbi idôben heves vitákat váltott ki a Büntetô törvénykönyv sajtót is érintô 205. és 206. cikkelye. Elôbbi a becsületsértés fogalmát tisztázza és elkövetéséért akár háromévi börtönbüntetés is kiszabható, a második rágalmazásért is hasonló büntetést ír elô az újságírók számára is. A törvénycikkelyekrôl, a sajtó és az igazságszolgáltatás viszonyáról, az igazságszolgáltatás reformjáról beszélgettünk Andreea Ciucaval, a Maros Megyei Törvényszék elnökével.
- Bizonyára van tudomása a Büntetô törvénykönyv becsületsértésrôl és rágalmazásról szóló cikkelyei körül támadt vitáról. A törvényt az államfô nem is írta alá, visszautalta a parlamentnek. Jogászként önben milyen vélemény fogalmazódott meg?
- A téma széles körû nemzetközi visszhangot kapott. Szinte minden európai ország büntetô törvénykönyve tartalmazza a rágalmazás és a becsületsértés fogalmát. Az Európai Emberjogi Bíróság több, ilyen ügyben hozott határozata iránymutatóul szolgál a nemzeti bíróságok számára. Így Románia számára is, mert csatlakoztunk a Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmánya elnevezésû európai konvencióhoz. Az Európai Emberjogi Bíróság véleménye szerint meg kell különböztetni egymástól a tényállítást és a véleményt, s a véleménynyilvánítás szabadságát a szóban forgó viszonylatban csak a személyi jogok védelmében lehet korlátozni. Az uniós országok különbözôképpen szabályozzák a véleménynyilvánítás szabadságának ilyenszerû korlátozását. Nekünk, jogászoknak alkalmazkodnunk kell a joggyakorlathoz, annál inkább, mivel a konvenció a hazai jog részévé vált.
Ami a Btk. 205-ös és 206-os cikkelyeit illeti, azt mondhatom, hogy a politikusok, közszereplôk természetes módon az érdeklôdés középpontjában állnak, s ezt vállalniuk kell. Ezért - a Strasbourgi Bíróság szerint is - az újságíró bizonyos fokú védelmet élvez, mert közérdekû problémákat vet fel. Az Európai Bíróság szerint bármely személy, abban a pillanatban, mihelyt egy közérdekû problémát vet fel a médiákban, ugyanilyen védelemben részesül. Ezek lehetnének az úgynevezett sajtóperek koordinátái, mert a közvélemény tájékoztatása mindennél fontosabb. Tehát az újságíróknak nem csak joguk, hanem kötelességük is tájékoztatni, és nekünk jogunk van ezeket az információkat, koherensen összefogva, megkapni. Jogászként ezt mondhatom, hozzátéve, hogy a nemzetközi szabályok ránk is érvényesek.
- Intézményvezetôként hogyan értékeli az igazságszolgáltatás mûködését a sajtóperekben?
- Volt egy kimutatásom a beszélgetésünk témájáról. Ilyen perek voltak nálunk is, Maros megye majd mindegyik bíróságán elsô fokon és fellebbezésben, de mostanáig egyetlen végleges ítélet sem született. Egyetlen kivételtôl eltekintve, még elsô fokon sem ítéltek el újságírót. Ez nem azt jelenti, hogy különösen védjük az újságírókat, és azt sem, hogy túl óvatosak lennénk ilyen esetekben. Inkább azt, hogy alkalmazkodunk az európai joggyakorlatokhoz. Épp a minap tartottam egy gyûlést a bíróságok elnökeivel és szóvivôivel, kiosztottam néhány szép könyvet közöttük, amelyek az Európai Bíróság összes, még az eddig kiadatlan határozatait is tartalmazzák ebben a témakörban. A kollégák is megértették a tájékoztatás fontosságát, s azt, hogy közérdekû kérdésekben racionálisan kell kezelnünk a sajtópereket.
- Véleménye szerint milyen meggondolások alapján mondanak ítéletet a Maros megyei bírák, ismerik-e az európai joggyakorlatot, beleértve az Európai Emberjogi Bíróság gyakorlatát is?
- Mi foglalkozunk a dologgal, nemcsak beszélünk róla. Ez a könyv, amelyet említettem, gyakorlatilag egy magasabb fokot jelent. A fiatal kollégákkal találkozókat szervezünk, amelyen az EEB egy-két határozatát megvitatjuk, összehasonlítva azzal, amit mi teszünk. Szintén premiernek számít, hogy hamarosan minden szerkesztôséghez elküldjük a bíróságok szóvivôinek a névsorát és e-mail címét, hogy közvetlen kapcsolatot tarthassunk a sajtó képviselôivel.
- Mi a véleménye azokról a, legalábbis bizarr esetekrôl, amikor bizonyított, elítélt szélhámosok, csalók perelnek be újságírókat sértés vagy rágalom vádjával, holott azok mindössze az általuk bizonyítottan elkövetett tettekrôl tájékoztatták a közvéleményt? Ennek ellenére az igazságszolgáltatás szervei elfogadják az ilyen beadványokat.
- Kötelezô elfogadnunk, mert mi nem tilthatjuk meg az embereknek az igazságszolgáltatáshoz való jogukat. Egyetlen "esélyünk", hogy komolyan elemezzük a helyzetet és méltányos határozatot hozzunk. Persze, sokféle helyzet adódik és sokféle ok van. Van, amikor csak a munkánk mennyiségét növeli, de nem utasíthatunk vissza senkit, ha pert akar indítani.
- Bár Románia demokratikus jogállamnak nevezi magát, a hatalmi ágak szétválasztása nem igazán történt meg. Az a közvélekedés, hogy az igazságszolgáltatás a politika befolyása alatt van. Egy-egy befolyásos politikus kiviheti, hogy számára megfelelô döntés szülessen. Más esetben az igazságszolgáltató szervek is úgy viselkednek, mintha valami "bajuk" volna a sajtóval. Gondolok itt azokra a csillagászati nagyságrendû erkölcsi kártérítésekre, amelyek ha nem is nevezhetôk cenzúrának, de a sajtó egyfajta megfélemlítésének az eszközei lehetnek.
- Meg kell mondanom, hogy bár mi nyitottak vagyunk a sajtó irányában, nem értek egyet azzal, hogy ez a gyakorlat egyfajta cenzúra, akár álcázott cenzúra lenne, mindaddig, amíg az újságíró szabadon gyakorolhatja hivatását. Hogy valaki bepereli ôket és kártérítést követel, az egy dolog. Nem lehet senkit ebben megakadályozni. Rögtön hozzátenném az újságíró felelôsségét. Az EEB is azt mondja, hogy az újságíróknak nem kell a rendôrséghez, ügyészséghez hasonló nyomozást folytatniuk, mert az eszközeik sincsenek meg ehhez. Ehelyett az az elvárás, hogy jóhiszemûen közeledjen a dolgokhoz, és legalább még két forrásból ellenôrizze az információt. Ez így normális. Voltak ugyanis esetek, amikor még a legcsekélyebb mértékben sem ellenôrizték az információt. Szerintem természetes, hogy jogi elvként vegyük figyelembe az újságíró felelôsségét, mert aki ezt a hivatást választotta, felelôsséget is vállal.
- És a kérdésem elsô részérôl mi a véleménye? Mármint arról, hogy egy befolyásos politikus megtalálja a módját, hogy a számára megfelelô ítéletet csikarja ki a bíróságtól?
- Ha abból indulnánk ki, hogy politikai nyomásra nagyobb esélyei vannak egy politikusnak, mint az újságírónak, vagy, ha megengedjük, hogy ez történjen, az azt jelenti, hogy nem vagyunk profik. Kell legyen merszünk szembeszállni az ilyenfajta nyomással. Elismerem, nem könnyû, de csak tôlünk függ. Azt gondolom, hogy egy jogásznak, ítélôbírónak, aki határozott és nincs rejtegetnivalója, szembe kell szegülnie az ilyenfajta nyomással.
- A lakossági bizalomlistán az igazságszolgáltatás eléggé hátul van. Alig elôzi meg a parlamentet, amely iránt ugyancsak kevés bizalmat éreznek az állampolgárok. Ön szerint mi ennek az oka? Megalapozott-e ez a bizalmatlanság, és hogyan lehetne javítani az intézmény imázsán?
- Amit mondani fogok, lehet közhelynek hangzik, de ez a valóság. Azoknak a fele, akikkel nekünk dolgunk van, startból elégedetlen. Mert az egyik fél megnyeri, a másik elveszíti a pert. Tehát ezzel nagyot ugrik azok száma, akik ellenszenvvel viseltetnek irántunk. Még akkor is, ha jogosan veszítettek. Aztán ott vannak azok, akik megnyerték ugyan a pert, de nem annyit, nem akkor és nem úgy nyertek, ahogyan ôk szerették volna. Ez a valóság. Sokan jöttek reklamálni hozzám, hogy megnyerték ugyan a pert, de nincsenek megelégedve. Aztán van olyan eset, mint amit ön az elôbb felvetett. Azok a halasztások, amelyeket nem tudunk elkerülni. Például, a vádlott egy másik börtönben van, mert mondjuk, az országban három-négy helyen is elkövetett valamit, és egy másik törvényszék is tárgyalja az ügyét. Mi kérést küldünk, hogy átküldjék, tudjuk kihallgatni. Azonban, amíg ideküldik, egy-két tárgyalást el kell halasztanunk. Amíg nem hallgattuk ki, nem lehet folytatni a pert, nem lehet bizonyítékot letenni a dossziéba. A tanúk eljönnek, a vádlott nem és a többi. Ezek a dolgok is sokat ártanak az igazságszolgáltatás imázsának. Más példa, hogy egy-egy kereskedelmi társaság per közben csôdöt mond, emiatt automatikusan leáll a tárgyalás. Szükség van ilyen esetben a tartozási kötelezettségekrôl szóló nyilatkozatokra, ezek elhúzódnak, és halasztódnak az ügyek. Ezeket nem tudjuk kivédeni.
- Ez lenne a kizárólagos oka az emberek bizalmatlanságának? A közvélemény- kutatások szerint a lakosság az igazságszolgáltatást tartja az egyik legkorruptabb intézménynek.
- Valóban ezt mondják. Én sem merem határozottan állítani, hogy nem létezik nálunk korrupció. De anélkül, hogy a kollégáimat védeném, higgye el nekem, hogy nagy részük rengeteget dolgozik, különösebb anyagi haszon nélkül. Csakhogy, amikor egy-egy bíró korrupciós esetét röppenti fel a sajtó, nagy vihart kavarnak ekörül, öt-hatszor akkorát, mint amikor egy parlamenti képviselôrôl derül ki, hogy korrupt. Pedig ô alkotja azokat a törvényeket, amelyek szerint élnünk kell. Ezután következik a törvény tiszteletben tartása és tartatása.
- Jogos a felháborodás, hiszen önök hogyan mondhatnak mások fölött ítéletet, ha nem tartják be a törvényeket?
- Ez így van, vitathatatlan. Ez felelôsség, aki nem tartja be, nem folytathatja ezt a mesterséget. Észrevettem azonban, hogy szemben másokkal, ránk túl sok figyelmet fordítanak. Az országban három hatalom van, és a törvények tiszteletben tartása szempontjából ugyanolyan standardokat kellene képviseljenek. Nekem fáj, amikor azt mondják, hogy korruptok vagyunk. Ha valaki részt venne a keddi fogadóórákon, láthatná, hogy a dolgok sokszor nem úgy vannak, ahogy beállítják. Az zavar a legjobban, amikor valaki jön egy döntéssel, hogy megnyertem, de az ellenfelem fellebbezni fog, és tudom, hogy valami rossz fog történni. Mert azt mondja, az összes bírót megvásárolta.
Csakhogy nem elég a hangzatos állítás, bizonyítani is kell. Azt mondhatom tehát, mint az elôbb: aki nem viselkedik felelôsen, ne folytassa ezt a mesterséget.
- Mit javasol, hogyan lehetne arra ösztökélni az igazságszolgáltatást, hogy behatóbban elsajátítsa és alkalmazza az Európában általános joggyakorlatot?
- El kell mélyednünk ebben a témakörben is. Ez mindenekelôtt tájékozódást jelent. Országos premiernek számít, hogy nekünk megyeközi információs hálózatunk van. Az összes bírósággal kommunikálunk. Országos szinten csak a törvényszék és a fellebbviteli bíróság között mûködik. Nálunk van, és a Hivatalos Közlöny "Super lex" programját mindegyik számítógépbe bevittük, tanulmányozható. Ez szükséges lépés volt. Emellett a Maros Megyei Törvényszék két éve bekapcsolódott az internetes világhálózatba, így közvetlen betekintést nyerhetünk a strasbourgi és a luxemburgi bíróság munkájába. Ezenkívül, amint említettem, idônként megvitatjuk az európai bíróság döntéseit, mert úgy gondolom, a bíráknak át kell venniük a XXI. század gondolkodásmódját. Így tarthatunk lépést Európával. Nem hagyhatom ki azokat a szemináriumokat sem, amelyeken a kollégáim részt vesznek. Ezek is segítenek az európai gondolkodás meghonosításában.
- A szakminisztériummal milyen a kapcsolatuk, kapnak-e valamiféle segítséget?
- Amirôl eddig beszéltem, saját erôbôl valósítottuk meg. Vannak olyan személyek a szakminisztériumban, akik értékelik, amit teszünk, tartják velünk a kapcsolatot és lehetôséget adnak az együttmûködésre. Nemrég ment el tôlünk a Világbank három szakembere a telekkönyvi hivataltól. Miután több törvényszéket végigjártak, úgy döntöttek, nálunk fognak dolgozni. Ez elégtétel volt számunkra, mert versenyképesnek tartottak bennünket. Szeretném hozzátenni, hogy nem dicsekvésbôl mondtam el, vagy mert azt a látszatot akarnám kelteni, hogy nálunk nincsenek problémák. Elmondtam, mert ezek olyan dolgok, amelyekért sokat dolgoztunk. Eredmény az is, hogy nem ér a kapuig a telekkönyvi hivataltól a sor. Hogy 11 óráig senki sem kiabál, és problémamentesen tudjuk kiszolgálni az embereket.
1997 végén a törvényszék szervezése gyenge volt, nem voltak számítógépek, az ügyosztályok csak részben voltak elválasztva, az archívumot egyetlen helyiségbe zsúfolták, az emberek egymás lábát taposták, nem kaptak megfelelô felvilágosítást. A telekkönyvi hivatalban pókhálós volt minden, az íróasztalok téglákon álltak. Ez volt a valóság. Ezzel szemben, ha nem is elégít ki, de megnyugtat, amit négy és fél év alatt csináltunk. Olyan pozitív változások történtek, amit más törvényszékek is elismernek. Csak annyit mondok, hogy 1997- ben egyetlen számítógépünk sem volt, mára pedig 56 van és újabb tízet vásárolunk. Végül, az is fontos, hogy az Európai Unió jelentésében az áll: Marosvásárhelyen a szervezés és hozzáállás méltó a XXI. század igazságszolgáltatásához.
A sajtóértekezleten a magyar kormányfô elismerte, hogy a kedvezménytörvény szlovákiai alkalmazása ügyében nem jutottak elôre. Leszögezte, hogy nem tud lemondani a kedvezménytörvényrôl, és annak módosítását a kormány mindenképpen a parlament elé terjeszti.
Mikulás Dzurinda átadta partnerének a jogszabállyal kapcsolatos szlovák kifogásokat, ezeket a magyar fél - Medgyessy Péter közlése szerint - tanulmányozni fogja.
A szlovák miniszterelnök a kifogásokról szólva kifejtette, hogy a kedvezménytörvény még a tervezett módosításokkal is sérti országa szuverenitását, és állampolgárai között etnikai alapon diszkriminál.
Mikulás Dzurinda hangsúlyozta, a két ország által megkötött alapszerzôdés alapján tudja elképzelni a nemzeti kisebbségek támogatását identitásuk, nyelvük, kultúrájuk megôrzésében. Mint mondta, növelhetô a nemzeti kisebbségek oktatási, kulturális támogatása, ha valóban szükség van rá, de csak intézmények támogatását tudja elfogadni.
Jó eszköznek nevezte a kisebbségek helyzetének javítására a 12 mûködô magyar- szlovák vegyes bizottságot.
- Készek vagyunk bármikor tárgyalni bármilyen gyakorlati kérdésrôl, a szlovák-magyar alapszerzôdésbôl kiindulva - jelentette ki a szlovák miniszterelnök.
Mikulás Dzurinda leszögezte, hogy Szlovákia továbbra is jószomszédi kapcsolatokra törekszik Magyarországgal.
Medgyessy Péter emlékeztetett arra, hogy Szlovákiának a napokban adta át a magyar kormány a kedvezménytörvény módosításával kapcsolatos elképzeléseket.
Kifejtette, hogy négy alapelvet kívánnak követni a módosításban: szeretnék javítani a törvény mûködôképességét, elérni, hogy az a határon túli magyarság számára elfogadható legyen, igyekeznek a szomszéd kormányok észrevételeit figyelembe venni, és egyúttal az európai normáknak is megfeleltetni a törvényt.
Mint mondta, tiszteletben tartják szlovák kollégájával egymás álláspontját, de nem tudnak továbblépni ebben a kérdésben.
Hozzátette: keresik a megoldást arra, hogyan lehet érvényesíteni a törvény eredeti szándékait.
Kijelentette, örömmel fogadta, hogy szlovák partnere nyitott abban a kérdésben, hogy ha van igény a magyar kisebbség nagyobb kulturális, oktatási támogatására, akkor errôl külön, más formában tárgyaljanak.
Leszögezte ugyanakkor, hogy ez nem pótolja a kedvezménytörvény érvényesítését, de - mint fogalmazott - örömmel vesz minden olyan lépést, amely a határon túli magyarság számára lehetôségeket nyit.
Mikulás Dzurinda úgy vélte, a nemzetközi közvélemény megérti Szlovákiának a kedvezménytörvénnyel kapcsolatos álláspontját. Utalt arra, hogy meg fogják akadályozni a törvény diszkriminatív és szuverenitást sértô alkalmazását Szlovákiában. Arra a kérdésre, mit tesznek, kijelentette: azt a szlovák kormány és a szlovák parlament dönti majd el.
Közölte, hogy konzultált Adrian Nastase kormányfôvel, de nem alakítottak ki közös álláspontot a kedvezménytörvényrôl. Mint mondta, mindkét ország szuverén döntése, hogyan viszonyul a magyar jogszabályhoz.
(MTI) Meglepetésnek nevezte a kedvezménytörvény ügyében elfoglalt szlovák álláspont merevségét Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke szerdán az MTI-nek adott nyilatkozatában.
- Közismert volt, hogy a szlovák álláspont tartalmazott kifogásokat, de magát a törvényt nem utasították vissza. Most arra utaló jelek vannak, hogy magát a kedvezménytörvényt nem akarják elfogadni - hangsúlyozta.
Markó arra hívta fel a figyelmet, hogy a román-magyar és a szlovák-magyar viszony között van egy alapvetô különbség, mégpedig az, hogy nem egészen egy évvel ezelôtt román-magyar megállapodás született a kedvezménytörvényrôl, Szlovákia esetében viszont nem volt ilyen megállapodás.
- Az egyetértési nyilatkozatba belefoglalták azokat a sajátos megoldásokat, amelyek érvényesítése mellett Románia el tudja fogadni a kedvezménytörvényt - mondta.
Az RMDSZ elnöke szerint az egyetértési nyilatkozatban rögzített megállapodás mostanáig mûködött.
- Azt gondolom, amennyiben a törvény módosítására kidolgozott javaslatok beilleszkednek a román-magyar egyetértési nyilatkozatba, akkor a román félnek ezt el kellene fogadnia. Az történne, hogy ami eddig ideiglenes volt, az most véglegessé válna a törvény módosításával - fogalmazott.
Markó egy héttel ezelôtt a kolozsvári Szabadság címû lapnak adott nyilatkozatában kifejtette, hogy az RMDSZ és a romániai magyarok számára "nem lenne jó, ha a szlovák álláspont Romániába is átszivárogna". Akkor azt hangsúlyozta, hogy megnyugtató választ kapott Adrian Nastase miniszterelnöktôl, amikor a Magyar Állandó Értekezlet budapesti ülése után tájékoztatta ôt az ott született döntésekrôl.
- Nagyon bízom abban, hogy a Magyar Koalíció Pártja is be tudja majd azt a szerepet tölteni Szlovákiában, amelyet ezelôtt egy évvel az RMDSZ játszott Romániában - mondta az MTI-nek Markó, utalva arra, hogy milyen jelentôs része volt az RMDSZ közvetítésének a magyar-román egyetértési nyilatkozat létrejöttében.
Ugyanakkor hozzátette, hogy a merevvé vált szlovák álláspont tagadhatatlanul kihat az RMDSZ helyzetére is.
Claudiu Lucaci, a román kormány szóvivôje szerdán nem kívánta kommentálni a magyar- szlovák miniszterelnöki tárgyalások kimenetelét. Az MTI kérdésére közölte, hogy még nem ismerik pontosan, milyen eredményre jutottak.
- Tanulmányoznunk kell a budapesti szlovák-magyar tárgyalások után kialakult helyzetet, de alapvetôen ez a magyarok és a szlovákok ügye - fogalmazott.
Mintegy 960 millió koronába, azaz megközelítôleg 7,5 milliárd forintba került a cseh költségvetésnek a prágai NATO- csúcstalálkozó - közölte szombaton Prágában a tanácskozás rendezôbizottsága.
Az összeg mintegy felét - 460 millió koronát - a biztonsági intézkedésekre költötték. A tanácskozás színhelyének, a Kongresszusi Központnak az elôkészítése és a bérlése 200 millió koronába került. A vendégek tiszteletére adott ebédek és vacsorák költsége meghaladta a tízmillió koronát.
A kétnapos fórumon 45 országból 2500 hivatalos vendég vett részt, köztük 23 államfô és 20 miniszterelnök. A vendégek számára tíz elit szálloda volt lefoglalva a cseh fôvárosban. A legnépesebb kísérettel George Bush amerikai elnök érkezett. Busht több mint 700 személy kísérte el Prágába, akik teljes egészében elfoglalták a Hilton luxusszállót. Maga az elnök a prágai amerikai nagykövet rezidenciájában szállt meg. A nagykövet és Bush ugyanis rokonok.
A politikusok biztonságára 12 500 rendôr és 4500 katona ügyelt. A cseh és a külföldi titkos ügynökök száma a sajtó szerint legalább néhány százra tehetô. A tüntetôk száma csütörtökön este volt a legmagasabb, a rendôrség becslése szerint akkor ez meghaladta a kétezret. Csehország légterét 15 amerikai F-16-os vadászgép felügyelte. A cseh határról az idegenrendészet majdnem 400 külföldi állampolgárt fordított vissza, akik rajta voltak a szélsôségesek listáján.
A sajtóközpontban összesen 3200 újságíró volt akkreditálva 55 országból, ami a csúcstalálkozók történetében rekordot jelent. A hazai újságírók száma megközelítette a 700-t, míg külföldrôl a legtöbben - majdnem 190 személy - a szomszédos Németországból érkeztek.
A találkozó okozta bonyodalmak miatt a cseh metropolist mintegy 200 ezer ember, tehát a lakosság megközelítôleg húsz százaléka hagyta el a héten. Kilenc városkerületben majdnem 200 iskola szüneteltette a tanítást. A belvárosban zárva volt számos bolt, vendéglô, intézmény és állami hivatal.
A hét végén német turisztikai és gazdasági szakemberek, valamint a román turisztikai minisztérium képviselôi látogattak megyénkbe. A vendégeket Runcan Petru Stefan, a marosvásárhelyi repülôtér parancsnoka fogadta, akivel közösen olyan turisztikai programok összeállításáról tárgyaltak, amelyeknek megvalósítását a német kormány támogatná.
A Maros Megyei Turizmusfejlesztô Egyesületnek (ASTUR) már korábban voltak kapcsolatai a németországi Mûszaki Együttmûködési Társaság Integrált Gazdasági Tanácsadói Irodájával. A tavasszal Rajna-Pfalz tartomány szakemberekbôl álló népes küldöttsége tartott turizmusfejlesztésrôl elôadást a megyei kereskedelmi kamara székházában. A hét végén dr. Winfried Hildebrandt turisztikai konzultáns, Sorin Teodorescu, a németországi tanácsadó iroda által támogatott bukovinai program vezetôje, Gheorghe Leonida, a turisztikai minisztérium államtitkári hivatalának kabinetvezetôje kereste fel megyénket. A házigazdák a kereskedelmi kamara székházában bemutatták az ASTUR- t, valamint a marosvásárhelyi repülôtér által kiszolgált övezet gazdasági-turisztikai potenciálját. A vendégeket Ovidiu Natea prefektus és Virág György, a megyei tanács elnöke fogadta, akikkel közösen a repülôtér-fejlesztési terveket is ismertették a vendégekkel. Elmondták: a hamburgi repülôtér 1,7 milliárd lej értékû euróval támogatja a fejlesztési tanulmányt. Az EU-s normáknak megfelelôen kiképeznek egy több funkciós felületet, ahol az ipari park mellett repülôgép-teherátrakodó állomás is létesül. Ezzel egy idôben az ASTUR olyan programokat állítana össze, amivel ide vonzza a külföldi turistákat, természetesen légi úton. Ennek érdekében az említett német tanácsadó iroda közvetítésével december 12-15. között megyénkbe látogat egy csoport német turisztikai szakember, irodavezetô, cégtulajdonos és szakújságíró, akik az általunk felkínált potenciált feltérképezik és népszerûsítik majd hazájukban.
Gheorghe Leonida lapunknak elmondta, a szakminisztérium is több megyét, régiót átfogó turisztikai programokat támogat. Eddig a fôváros által kínált lehetôségek, illetve a Fekete-tenger, valamint a Duna-delta mellett még folyamatban van Észak-Bukovina, Máramaros turisztikai programcsomagjának az összeállítása is. Ha a marosvásárhelyi repülôtér övezetében, ami természetesen nem csak Maros megyét illeti, összeállna egy olyan csomag, amelyre vevôket találnának, akkor ezt a kezdeményezést a minisztérium is felkarolná.
Runcan Petru Stefan a Népújságnak elmondta, november 17- 20. között Isztambulban részt vett az Amerikai és Kanadai Repülôterek Egyesületének tanácskozásán, ahol ismertette a repülôtér fejlesztésének elképzeléseit, a megye turisztikai lehetôségeit. Ajánlatára e tanácskozáson úgy döntöttek, hogy 2003-ban az egyesület tanácskozását Marosvásárhelyen szervezik meg. Ez azt jelenti, hogy több mint 120 amerikai és kanadai szakember, vállalkozó jön majd el hozzánk. S ez mindenképpen óriási gazdasági elôrelépést eredményezhet nem csak megyénknek, hanem Közép-Erdélynek is.
A munkanélküliekre vonatkozó törvény értelmében a munkanélküliek biztosítása és a munkaerô-elhelyezés támogatása a gazdasági egységek bruttó béralapjának 5%- ából, valamint az alkalmazottak fizetésébôl levont 1%-ból történik. A szóban forgó összegeket a bérek kifizetésétôl számított 5 napon belül kell átutalni. 2003. január 2-tôl csökken a vállalkozások által kifizetendô összeg, jövôre a bruttó béralapnak csak 3,5%-át kell befizetni, viszont az alkalmazottakra kirótt 1% nem változott. A Munkaerô-elhelyezési Ügynökség közleményben hívja fel az érintettek figyelmét, hogy a késedelmi díjak sem változtak. Ugyanakkor mindazok, akik munkanélkülieket alkalmaznak és legalább fél évig foglalkoztatják ôket, kedvezményben részesülnek. Havonta a felvett személy bére után fizetendô rész 0,5%-ával kevesebbet kell befizetniük. A kedvezmény a következô pénzügyi év elejétôl kezdôdôen hat hónapig érvényes. Természetesen, ha a munkanélkülieket úgy alkalmazták, hogy a munkáltató igénybe vette a munkahelyteremtésre szánt kedvezményes hitelt, akkor csak azokra a frissen felvett munkanélküliekre vonatkozik a befizetendô összeg csökkentése, akiket a hitel megítélésekor megszabott kereten felül alkalmaznak.
A Megyei Munkaerô-elhelyezési Ügynökség a Muresonline-nal együttmûködve interneten is elérhetôvé teszi az ügynökség adatbázisában levô munkahelyeket. A www.muresonline.ro honlap mind a munkahelykeresôk, mind a munkaadók igényeit igyekszik kielégíteni. Az érdeklôdô munkakeresôknek elegendô beiratkozniuk az adatbázisba és elektronikus formában értesítést kapnak az éppen felkínált munkahelyekrôl. Az adatok kezelése már csak azért is szigorúan bizalmas, mert a megfelelô munkahely-ajánlatok kiválasztása és elküldése az érdeklôdôknek automatikusan történik. A program elsôsorban a végzôsöknek lesz nagy segítség, akik amúgy is jelentôs idôt töltenek el számítógép elôtt internetezéssel. A honlapon egyébként az ügynökség közleményei is elérhetôek lesznek.
Panasszal fordult nemrég szerkesztôségünkhöz a Kárpátok sétány 37. szám alatt lakó Sütô Gergely. Elmondása szerint a tömbházbeli lakókra a tulajdonosi társulás ráosztotta azt a hideg- és melegvíz-különbözetet, amelyet a fô órák és a másodlagos vízórák között mértek. Márpedig úgy igazságos, ha a fogyasztó annyit fizet, amennyit elfogyasztott, 1 lejjel sem többet - vélekedik Sütô Gergely. Úgy érzi, kérdése jogos: miért fizettetik meg a lakókkal a különbözetet, és honnan származik az a szeptember hónapra "kijött" 128 köbméternyi különbözet a fô- és másodlagos órák között?
Az ügy tisztázása végett a 14-es tulajdonosi társulás adminisztrátorához, Kômíves Ritához fordultunk, aki elmondta, a vízmennyiség- különbözetet a helyi tanács 2002. évi 69-es számú határozata alapján osztják fel a lakók között, a közköltséggel arányosan. A szóban forgó határozat egyik cikkelye szerint ugyanis a másodlagos vízórákkal teljesen felszerelt tömbházakban a fogyasztást a másodlagos órák által mutatott vízmennyiség alapján határozzák meg, amihez hozzáadódik a fôóra és a másodlagos órák között mért különbözet. Ezt pedig felosztják a családok között. Jelen esetben a szeptemberi különbözet jelentôs: 128 köbméter hideg, valamint 32 köbméter meleg víz, és - mint utólag Fekete Andrástól, a tulajdonosi társulás elnökétôl megtudtuk -, az októberi számlán is több mint 125 köbméter a különbözet. Az elnök szerint legtöbb 5 százalékos eltérés lehetne a fô- és a másodlagos vízórák között, így érthetetlen, honnan a száz köbméter fölötti veszteség. Leellenôrizték pincében levô, közös vezetékeket, sehol sem tapasztaltak meghibásodást, ám a víz valahol mégiscsak elfolyik. Sôt, a fô- órát is elvitték a vízszolgáltatóhoz metrológiai ellenôrzésre, de kiderült: a mûszer pontosan mér. Következô lépésként a lakásokban kellene a társulás leellenôrizze: mindenkinél jól zárnak-e a csapok, de ahhoz, hogy ezt megtehessék, a lakók beleegyezése szükséges. Fekete András szerint magyarázat lehet az is, hogy a fôóra és a másodlagos órák mérési pontossága eltérô, utóbbiaké gyengébb. Ebbôl is adódhat különbözet, de a 128 köbméter akkor is túlságosan nagy mennyiség. A leolvasási idô közti eltérés sem indokolja a jelentôs különbözetet, hiszen következô hónapban ki kellene egyenlítôdnie a mennyiségnek.
Míg a veszteség okát kiderítik, a lakók fizetnek - tehetjük hozzá. Tanácsi határozat alapján többet, mint amit megtakarítási szándékkal felszereltetett óráik mérnek. Amelyeknek pontosságáról felszerelésükkor senki nem tájékoztatott, így a fogyasztóknak választási lehetôségük sem volt. Most azt tartják: a másodlagos óráknak tájékoztató jellegük van. Ami talán igaz. Akkor pedig annak a magyarázata, hogy egyes tömbházak esetében a fô- és a másodlagos órák közti különbözet elenyészô, csak az lehet, hogy a lakók megjavíttatták vezetékeiket, nem töltik fel a kádat "csöpögtetôs" módszerrel. Vagy nem lopják a vizet, mint sok esetben bizonyítják a megsértett biztonsági pecsétek. Egy ilyen eset alkalmat biztosít a rendszer leellenôrzésére, a rendellenességek kiküszöbölésére, ami mindenik tömbházlakó érdeke.
Családi rémkép. Váratlanul jô, éppen akkor, midôn a legkevésbé sem várjuk. A rossz tanuló természete már csak ilyen. Különben csendes a gyerek és rendesen jár… máshová. Nem tudjuk, hiszen nem lehet folyton utána szaladni, elvégre 14-15 éves, éppen a kisérettségi (régiesebb nevén az abszolváló) vizsga elôtt állunk. Mit állunk?! - Egyenesen rohanunk beléje, mint a Kistúr siet anyja kebelére. De mecsoda különbség, kedves anyák és apák. Petôfi csak megállt ott a Tisza partján, nézelôdött, elmélázott, amit mi nem tehetünk, mert hangsúlyozom, nyakunkon a kisérettségi és a felvételi lehetôleg egy márkás gimnáziumba.
Az oszi, neuraszténiás, gondosan kizsigerelt tanerô - otthon a felnôttek egymás között szánalom nélkül páriának mondják és titokban örülnek, hogy annak idején mégsem léptek pedagógusi pályára, pedig hogy könyörögtek nekik annak idején a drága jó szülôk, de ôk makacsul mentek a saját fejük után… és íme, ma milyen jól vannak (?!!), hosszas hümmögés, de visszatérnek a fôcsapásra -, tehát az osztályfônök a szülôi értekezleten közli, hogy kedvenc gyermekünk, a legkisebb, bizony hat tantárgyból bukásra áll, makacs és konokul hallgat, lesütött szemmel néz maga elé, ha a lelkiekben gazdag tanári kar kérdôre vonja ôt. De tényleg, vonja egyáltalán valaki?
Mi nem nagyon érünk rá, mert éppen most bucskáztunk át a fejünkön hetvenhetedszer, sajnos nem lett belôlünk se királyfi, se béka, csak valamivel több pénzt szakítottunk le a munka fájáról. Nem nagyon lelkesen beszélünk a saját munkánkról, nehogy úgy tûnjön, mintha stréberkednénk, de a gyerek éppen ezekre a mondatokra figyelt fel évek óta, mintha érveket gyûjtene a saját jövôképtelenségéhez. S azt mondja daccal, majd elmegy szakiskolába, hajópincérnek Bezerédre. De ott nincs is tenger, jelezzük, akkor Floridába, és…
És megsemmisülve pszichológushoz mennénk, de nem ismerünk egyetlenegyet sem, viszont valahol megvan, emlékszünk, hogy a mi anyánk vett egy Mérey- Binét szerzôpáros írta könyvet, mely állítólag a problémás gyereklélek minden rejtelmére és görcsére tud egy gyógyírt, a fenébe, hol van az híres könyv, rengeteg más kiadvány akad a kezünkbe, leülünk a polc elé, belemerülünk, a gyermek még mindig ott áll, ahol a szülôi értekezletrôl hazajôve feldúlt lélekkel (a mi lelkünkrôl van szó, a gyerek ugyanis blazírtan figyel minket) állítottuk, keresünk, közben mondataink sokat veszítenek összefüggésükbôl, nem is vesszük észre, mikor lett éjfél, a megrótt gyerek lefeküdhetett, amikor végre feladjuk a dolgot (éjjel négykor hirtelen belénk hasít a felismerés, hogy a legutóbbi rendcsinálásnál/költözéskor kidobtuk vagy kölcsönadtuk Malter Sanyiéknak, akik magukkal vitték Kanadába a kézikönyvet), családunk már nyugovóra tért egy emberként.
A pompeji strázsa lelki szilárdságával fekszünk le, utolsó éber gondolatunk: holnaptól új szelek járnak Trója várában, mások leszünk, keményebbek, idôt szánunk a gyerekre, és ha a fene fenét eszik, akkor is elméleti fizikus lesz Oxfordban, vagy legalábbis átlökjük a kisérettségin és… be kéne jutnia a város legjobb iskolájába, mert különben…
Belealszunk, jóval nyugodtabbnak tûnünk enmagunk elôtt is.
Csak azt nem sikerül megtudnunk, miért áll bukásra hatból.
Na de holnap…
Szerdán, az Országos Audiovizuális Tanács alelnökévé választotta Gáspárik Attilát, a Marosvásárhelyen élô színmûvészt. Az új alelnök kinevezése után a következôket nyilatkozta lapunknak.
- Milyen új feladatok, megmérettetés elé állítja Gáspárik Attilát az új beosztás?
- Ezt a funkciót és az ennek megfelelô feladatkört mindenekelôtt az új audiovizuális törvény szögezi le. Az alelnöki beosztás új, tehát nagyon fontos, hogy milyenné tesszük. Kollégáim egyöntetûen választottak meg, jelölésemkor többször kihangsúlyozva a szakmai felkészültséget és a csapatszellem megteremtéséért tett eddigi erôfeszítéseimet. Szeretném a OAT mûködését még átláthatóbbá tenni, intézményesíteni a párbeszédet a rádiós-tévés társadalommal és a fogyasztókkal. Feltétlenül számítok, számítunk a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) és más újságíró szervezetek tapasztalatára, segítségére.
- Lesz-e valamilyen koncepcióbeli változás, elôrelépés az OAT mûködésében, magyarán a nézôk miben érezhetik, láthatják majd azt, hogy Gáspárik Attila elôrelépett?
- Mindenekelôtt fontosnak tartanám, tartanánk, ha az erôszaktól még jobban mentesíthetnénk a képernyôket, politikailag pedig még kiegyensúlyozottabbá szeretnénk tenni a hír- és vitamûsorokat. Ezen fogok dolgozni, tárgyalásokat folytatni az elkövetkezendôkben a különbözô audiovizuális médiák képviselôivel. Külön feladatkör a külföldi kapcsolatfelvétel és -tartás. Ez nem csak szellemi, hanem valljuk be, anyagi nyitást is jelent Európára, hiszen különbözô pályázatokat lehet írni, megnyerni. Jelenleg is egy kétmillió eurós pályázatot vezetek, amelynek alapján egy informatikai rendszert építünk ki, az OAT transzpa- renciájának javítása, fejlesztése érdekében.
- Hogyan értékeli a megválasztását?
- Nekünk, magyaroknak, mindenképpen kivételesen pozitív jelzés, mert ha lassabban is, úgy tûnik, hogy a román társadalomban megvalósul egyfajta értékítélet, ami a nemzetiségi korlátok, elôítéletek fölé kerül. Az OAT nem politikai szerv, tehát új beosztásomat illetôen nem volt korábbi politikai egyezkedés. Be kell látnunk és talán mindennél jelentôsebb az, ha a román társadalom ismeri el, hogy eddig az RMDSZ által javasolt, vezetô beosztásba juttatott emberek szaktudása, jó munkája taposta ki az ehhez vezetô utat. Az ilyen alkalmakat nem szabad kihagyni, annál inkább felelôsségteljesen fel kell vállalni az újabb kihívásokat úgy, ahogy én igyekszem a kollégáim és a médiatársadalom elvárásainak megfelelôen teljesíteni.
Ez Henn D. János mûsora a vásárhelyi rádióban. Minden szombaton a háromórai hírek után, ultrarövidhullámon hallható. Henn János színmûvész szerelme a színház, úgyhogy mûsorában nincs tudományosság, egzaktikum. Egzotikum van, úgy válogatja alanyait. A beszélgetések során a szellem folyik szét. Henn elmondja, miért vágott bele.
- Nem vagyok rádiós ember, semmiképpen sem gondoltam, hogy valaha rádióban fogok dolgozni. Ez a mûsor létrejött, ezt a mûsort nagyon szeretem. Lehetôség nyílt arra, hogy negyvenöt percben élôben beszélgessek olyan emberekkel, akik gondolkodnak, elmélyülten élnek ebben a világban. Igazából mûvészekre gondolok, de mindazok a témák, amiket itt felvetünk, nem csak a mûvészethez tartoznak. Beszélgettünk a barátságról, a halálról, szóval olyan témákat vetünk föl, amelyek érintenek, amelyek a környezetünkben léteznek.
- Nincs még egy ilyen mûsor a vásárhelyi rádióban, erre kaptam lehetôséget, igazából az a célom, hogy olyan embereket szólaltassak meg, akiknek van mit mondaniuk. Tévedés ne essék, nem elitista mozgalomról, hóbortról van szó, hanem inkább valami ellentmondásos dolog történik, mély dolgokról beszélünk, nagyon lazán. Tabumentesen, virágnyelvezet nélkül. Az történik, hogy két vendég leül, és elkezd beszélgetni. Kivételes helyzetben vagyok, megvan a lehetôségem minôsíteni, mélységesen szubjektívnek lenni ebben a mûsorban, miközben egy riporter, rádiós szerkesztô valószínûleg ezt nem teszi meg, mert az újságírói etikett, azt mondják, merevebb határokat szab. Igazából az a nagyszerû ebben a mûsorban, hogy senki nem szól bele, én magam csinálom egyedül.
- Egészen meglepô. Nincs bürokrácia, a vezetôség nem szab irányt. Mint mondtam, nem vagyok rádiós, nem is rádiós mûfaj, órás beszélgetés, akinek véleménye van, az betelefonálhat, elmondhatja véleményét. Minden héten természetesen más és más a téma. Jön például KAF, a mesékrôl fogunk beszélgetni, tervezek valakit meghívni, a Lehet-e illúziók nélkül élni? címû mûsoromhoz.
- Miért csinálja színész ezt a mûsort?
A színész nyugtalan természet, amikor a színházban nincs annyi feladata, lehetôsége, mint amennyit szeretne, akkor pótcselekvések fele irányul. Inkább úgy mondanám: a felgyülemlett intellektuális képességeimet kamatoztatom. Mindezek ellenére a színház marad a nagy szerelmem. A játék titka, ez izgat engem, a rendezés. Végsôsoron a mûsor is egy elôadás, másféle sajátosságokkal ugyan, de az. Gondolom, nagy szellemi kalandra hív, üzen önmagunkról, élményt teremt, akár a színház.
Kinek szól a mûsor? Nem tudom, nem is foglalkozom ezzel. Döntsön a hallgató.
A Erdélyi Magyar Közmûvelôdési Egyesület megyei szervezete múlt héten közgyûlést tartott. Megvolt az elnöki beszámoló, meglehetôsen gazdag. Az EMKE ez évi (saját) rendezvényei: Petôfi- megemlékezés; Kôvirág-gyermekfarsang; Március 15.; id. Haáz Sándor-ünnepség (90 éves), népmûvészeti kiállítás; Fiatal Tehetségek Tavasza; A bor filozófiája; Emlékezés Bethlen Miklósra, a fejedelem Kemény Jánosra; a Marosvásárhelyi Napok EMKE-rendezvényei; Székely János szavalóverseny, és megannyi Gyöngykoszorú. A fontosabbak. Kezdeményezések, illetve ami még hátra van: emlékbizottság felállítása a Don-kanyari áldozatokért (kutatás, megemlékezés, kiadvány, emlékmûállítás), valamint id. Haáz Sándor felterjesztése Marosvásárhely díszpolgári címének odaítélése érdekében.
Az EMKE elnöke, dr. Ábrám Zoltán fontosnak tartja a megyében mûködô közmûvelôdési egyesületek, csoportok fontos feltérképezését, információs kiadvány megjelentetését. Hiányosságnak tartja, hogy nem tudták megfelelôképpen mûködtetni a szakmai bizottságokat és nincs megfelelô nyilvántartása a közmûvelôdés területén tevékenykedô személyeknek.
Alapvetô lenne a tagsággal való lényegesen szorosabb együttmûködés. Mindez viszont csak akkor valósulhat meg, ha az EMKE megfelelô intézményes keretek között mûködhet, és amennyiben biztosítottak a folyamatos mûködés feltételei. Fontos lenne, ha a kulturális autómia megvalósítása nem elméleti, hanem gyakorlati kérdéssé válna. A megyei szervezet kezdeményezi a politikai tényezôk, a megyei és városi önkormányzatok, civil szervezetek és intézmények, egyházak képviselôinek találkozóit.
Az EMKE Maros megyei szervezetének helyzete és mûködése közügy. Csak emlegetni szoktuk: székház nincs, székház még mindig nincs.
Az idén hatodszor ünnepelte a Magyar Tudományos Akadémia a magyar tudomány napját, arra a dátumra idôzítve, amikor Széchenyi István az akadémia megalapítására tett felajánlásának évfordulója volt.
Erdélyben az Erdélyi Múzeum-Egyesület szervezésében erre a rendezvényre már negyedszer került sor. Idéntôl ezt az ünnepséget a Múzeum-Egyesület azon a napon szándékszik megtartani, amikor 1859 novemberében az EME megalakult (23-26). A magyar tudomány napja Erdélyben címû konferencia a különbözô tudományok és tudományos mûhelyek számára fórumot teremt az elért eredmények bemutatására, megvitatására, valamint a jövôbeni feladatok egyeztetésére. Ennek értelmében e rendezvényre 2002. november 23-án, szombaton került sor Kolozsváron a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében az összes szakosztályok részvételével.
A délelôtti plenáris ülésen Vizi E. Szilveszter, az MTA elnöke üdvözlôbeszédén, valamint Egyed Ákos, az EME elnökének az Erdélyi Múzeum-Egyesület helyzetérôl szóló beszámolóján kívül még négy elôadás hangzott el. A plenáris ülés kiemelkedô eseménye volt, hogy a Magyar Tudományos Akadémia és az Erdélyi Múzeum-Egyesület között együttmûködési nyilatkozatot írt alá a két intézmény elnöke. Ezt az akadémia elnöke történelmi pillanatnak nevezte, amelynek lényege a romániai magyar tudományosság, a tudományos mûhelyek és fôleg a fiatal kutatók támogatása a szülôföldön való megmaradás érdekében. Az aláírt dokumentum az elsô olyan együttmûködési megállapodás, amelyet az MTA a határon túli magyar tudományos élet egyik intézményével kötött.
Ugyancsak délelôtt került sor Szi-lágyi Pálnak, a Babes-Bolyai Tudományegyetem professzorának és Vass Levente fiatal marosvásárhelyi orvosnak az Arany János-éremmel való kitüntetésére.
A közös ebédet követôen az MTA elhunyt erdélyi tagjainak tiszteletére állított emléktáblát lepleztek le és koszorúzták meg a Házsongárdi temetô lutheránus sírkertjében. Ez alkalommal Vizi E. Szilveszter, az MTA elnöke és Gaal György, a táblát állító Házsongárd Alapítvány ügyvezetô elnöke mondott beszédet. Az emléktáblánál koszorút helyeztek el az MTA, az MTA Hölgyklubja, az EME, valamint a Házsongárd Alapítvány képviselôi. A helybeli református kollégium énekkara emelte az ünnepi hangulatot.
Délután az öt szakosztály szekcióülésein tudományos elôadások hangzottak el. A marosvásárhelyi EME-tagok közül az ünnepség során Brassai Zoltán, Dávid László, Jung János és Tôkés Béla professzorok, Pál-Antal Sándor fôlevéltáros, valamint Péter H. Mária ny. egyetemi adjunktus mutattak be értékes dolgozatokat.
A gazdag tudományos programot állófogadás zárta, ahol kellemes környezetben, az EME-székház felújított termeiben baráti beszélgetésekkel fejezôdött be a magyar tudomány napja Erdélyben.
Majdnem minden magasszintû politikai elemzéssel kapcsolatos interjút, beszélgetést elolvasok, meghallgatok a rádióban az RMDSZ-vezetôkkel. Figyelem a napról napra kitûnôen szereplô politikusainkat (szavak szintjén), hiszen ezért adtuk rájuk voksainkat és bíztunk bennük. Óriási elégtétel volt számunkra, erdélyi magyarok számára, hogy 1989 után vége a megnémítottságnak,. és legalább elmondhatjuk azt, ami nekünk fájt-fáj, ha nincs is lehetôség nagy részük orvoslására. Boldogan álltunk sorba tagsági könyveinkért szervezetünk megalakulásakor és nagy odaadással választottunk szószólókat és vezetôket, igazán becsületesnek vélt képviselôket.
Próbáltunk jogokat kérni, hogy ne legyünk alsóbbrendû állampolgárok, mert e tájon nagyon rég jelen vagyunk, és úgy gondoltuk, hogy minden téren részt vettünk, itt voltunk mindenben, ami történt - örömteli és keserves viszonyok között.
Marosvásárhelyi nyugdíjas lévén, próbálom naponta figyelemmel kísérni mindazt, ami az országban és vidékünkön történik. Az elért eredményekrôl nem szeretnék írni, tudjuk, tapasztaljuk, inkább arra kérném vezetôinket, ha valaki kéréssel fordul hozzájuk vagy kritikai megjegyzést, javaslatot próbál tenni, szíveskedjenek elfogadni ha lehet, megszívlelni és nem megharagudni.
Ismeretes, hogy az igaz kritika, javaslat, észrevétel csak a csapatmunka javára lehet, és nem mindentudó egypárti diktatórikussággal ajánlatos politizálni. Kérdem, hányszor beszélgethetett valaki az elnök úrral vagy vezetô politikussal az írott vagy látott sajtóban a hivatalos újságírókon kívül?
Sokszor úgy éreztük mi, az idôsebb korosztály, talán tudnánk még másról is kérdezni.
Készülünk a kongresszusra. A tagság nagy részét megkérdezte-e valaki az igazi mindennapi gondjairól. A II. marosvásárhelyi körzet tagja vagyok, de az 1500 tagból az utóbbi évekbeni 1-2 (évenkénti) taggyûlésre 20-30 személy jelentkezett, mivel nem is voltak idôben értesítve. Gondolom, a sajtó és a rádió, ha felkérnék rá, szívesen szólna a tagsághoz, hogy mikor és hol találkozhatnak megbeszélni egymás közt a feladatokat, vagy talán a magasabb tisztséget viselôkhöz fordulhassanak kérdéseikkel.
Kérdezném Frunda György szenátor urat, mikor vett részt utoljára körzetének gyûlésén? Így kiket delegáltak és kik a megyei választmányi gyûlésre küldöttek?
Egyszer már jó volna a nagyon kevés jövedelmû és talán igazságszeretôbb tagjaink közremûködését is elfogadni.
Nagyon fölemelô volt az a néhány fórum a sportcsarnokban és a Kultúrpalota nagytermében. Meg vagyunk gyôzôdve, hogy az év vége elôtt ismét lesz alkalmunk találkozni odadó és becsületes vezetôinkkel és ez alkalommal lehetôség nyílhat néhány sérelmünk, gondjaink kimondására, olajozva ezúton is "fájó sebeinket".
Fábián József
A Mezôség az a része Erdélynek, amelyrôl egy kissé megfeledkeztünk az utóbbi idôben. Ezért nagyon ritkán szervezünk kirándulást errefelé. Pedig az olyan turistáknak, akiknek szeme a leginkább a hegyvidék szépségeiben szokott gyönyörködni, számos meglepetést jelent a dimbes-dombos táj, az apró kis falvak, tanyák s az óriási tavak. A falvak lakói vendégszeretô emberek, szívesen mesélnek a Mezôség emlékeirôl, amelyekrôl bizony mindenkinek illene tudni.
Célunk az volt, hogy felkeressük Szabédi László, Sütô András és Horváth István szülôfaluját. Írásaikból válogatva készültünk a velük való találkozásra. Vezetôink az Erdélyi Kárpát Egyesület tagjai és tanáraink voltak.
Elôször Szabédon álltunk meg, unitárius közösségének történetét a tiszteletes úr ismertette. A Szabédi-emlékszobába a helybeli nyugdíjas magyartanár vezetett be, és mesélt arról, hogyan sikerült Szabédinak paraszti sorból az irodalmi életbe felküzdenie magát. Következô megállónk Pusztakamarás volt. Megnéztük Sütô András szülôházát és Kemény Zsigmond báró kúriáját még ma is szép kertjével, ritka öreg fáival, valamint a református templomot, amelynek bútorzata ritkaságszámba megy, hiszen a nemes Kemény család címereit faragták bele. A szószék messzi földrôl hozatott szürkemárvány faragványa ugyancsak gyönyörû alkotás.
A több kilométer hosszú Záhi-tó mellett haladva Ludason keresztül Magyarózdra érkeztünk, Horváth István szülôfalujába. Megkerestük a Pekry-kastélyt, amelyben elsô költônk, Petrôczi Kata Szidónia lakott, s amelyet most kezdtek el felújítani, aztán megtekintettük a Horváth-emlékházat, ahol a költô csodálatos verseibôl szavaltunk.
Másnak is ajánljuk ezt az utat, ilyenkor, ôsszel a legcsodálatosabb.
A 14-es Általános Iskola VI. B osztályos tanulói
302 éve Bonyhán született Árva Bethlen Kata. A bonyhai Bethlenek már a XV. századtól a XIX. századig az erdélyi magyarság kiemelkedô politikusai voltak. A bonyhai ág két kastélyban lakott. A régebbi, amely 1545-ben épült, ma is áll. Az újabbikat Bethlen Sámuel, Küküllô vármegye fôispánja, a nagyenyedi Református Kollégium patrónusa, Árva Bethlen Kata apja építtette, amelyet 1935-ben lebontottak.
A régi kastélyban született gróf Árva Bethlen Kata, aki apjától örökölte a református vallás és a magyar közmûvelôdés iránti áldozatos hûségét.
Bethlen Katának korán meg kellett barátkoznia a halál rettenetével. Nyolcéves volt, amikor édesapja meghalt."Így írt be Isten még kisgyerek koromban az árvák seregébe - ezzel adta jelét, hogy életem nagyobb részét árvaságban kell töltenem" - írja önéletírásában. Életét megnehezítette édesanyja, aki rákényszerítette, hogy fiatalon, 17 éves korában menjen férjhez a római katolikus vallású nevelôapja fiához, Haller Lászlóhoz. A Haller család arra kényszerítette, hogy római katolikus vallásra térjen, de ô makacsul kitartott hite mellett, amelyért valóságos harcot vívott. Gondjait nehezítette, hogy édesanyja 1718-ban elhunyt. Bethlen Katát, a meggyötört, gyenge asszonyt Isten ikerfiakkal áldotta meg, de örömét beárnyékolta a fájdalom: Sámuelt és Pált római katolikus vallásúnak keresztelték. Gyásza le sem telt, amikor az országban tomboló pestis elsô férjét is elvitte, így 19 évesen özvegy maradt. Férje rokonai állandó zaklatásának nem tud ellenállni, a fehéregyházi birtokról tesvérbátyja visszaköltözteti Bonyhára, itt szüli meg 1719-ben Borbála nevû harmadik gyermekét.
A gazdálkodáshoz jól értô özvegy - mivel Bonyhán a gazdaság hanyatlásnak indult - visszaköltözött Fehéregyházára. Itt újabb fájdalom éri, 1721-ben meghal Sámuel fia. Három és fél év özvegység után férjhez megy a nálanál sokkal idôsebb, református vallású Széki Teleki Józsefhez. 1723-ban fia született, akit Zsigmondnak kereszteltek. Öröme, boldogsága nem lehetett tartós, hiszen a Haller család az elsô házasságból származó két gyermekét per útján elveszi. Gyerekei sorra halnak meg, míg 1732-ben Teleki Józsefet is eltemette, s az alig 32 éves nô másodszor is özvegyen marad. Ekkor írja, "most már igazán árva".
Fájdalmában nem a magányba menekül, hitélete megtanítja a mások gondjainak hordozására. Gazdaságot vezet, kertészetet létesít, udvarába kiváló szakembereket alkalmaz, papírmalmot, üveghutát üzemeltet. Szegény családok pártfogója lesz, az udvarában élô lányokat hímzésre tanítja, varróiskolát szervez, varrotasai a határon túl is híresek voltak. A tehetségs, tanulni vágyó, szegény sorsú ifjakat segíti, a marosvásárhelyi, nagyenyedi, székelyudvarhelyi kollégiumokba küldi ôket tanulni.
A testileg-lelkileg meggyötört, törékeny asszony az olthévízi, de fôleg a fogarasi várban éli özvegyi, árva életét. A szegény családok, a református egyház pártfogója, templomok, papilakok építôje volt.
Sokat olvasott, orvosi ismeretekre tett szert, ismerte a gyógynövényeket, s nagy hozzáértéssel gyógyította az udvarában levô és környékbeli betegeket is.
A nagyasszonyt mindenki szerette és nagyrabecsülte, hiszen jövedelmét a köz javára áldozta. Magyar Bibliotechájába összegyûjtötte a régi magyar idodalom javát, több mint 500 mûvet, s egész könyvtárát még életében a Nagyenyedi Kollégiumnak ajándékozta.
Lelki támaszt udvari papjától, a tudós Bod Pétertôl kapott, aki nagy tisztelettel adózott úrnôjének, s aki halála után így emlékezett rá: "Udvara olyan volt, mint egy jól rendelt klastrom, élete mások elôtt példa és világos tükör. Töltöttem el mellette papi »terhes hivatalomban« lelkemnek felette nagy s ki nem írható gyönyörûségével hat esztendôket, amelyben csak hat szóból való megbántódásom sem volt, úgy hogy sokan mondának azt, akik életemet miben álljon látták, hogy csak az angyalok élnek jobban az Égben".
1759-ben Szebenben jelent meg Védelmezaô erôs pais címmel költôi ihletettségû imádságos kötete, amely 16 imát tartalmaz. 1762-ben Kolozsváron Önéletírása lát napvilágot.
Árva Bethlen Kata 1759-ben hunyt el a fogarasi várban. Sírkövének egyik oldalán ez áll: "Teste e kô alatt gróf Bethlen Katának/ Lelke szent kezében vagyon Jézusának,/ Kiben hitt s kit tartott Megváltó Urának./ Magát alázatos hív szolgálójának./ Ezerhétszázban lett világra jövése/ Ötvenkilencben lett innen kimenése."
Benczédi Albert, nyugalmazott lelkipásztor
Nem sokkal elôtte, hogy a bukaresti rádióban meg szokott szólalni, a Kossuth rádió kurtán bejelentette: Halász Anna bukaresti újságírónô 75 éves korában elhunyt.
Ebben a pillanatban elkezdtek ömleni a könnyeim, pedig elfásult vénembernek érzem magam már rég.
A forradalom óta minden szombat délután fél négykor vártam Halász Annát, mint egy találkára. Ô mondta ki hangosan, kristálytisztán, haraggal és fölényesen azokat a szavakat, amelyeket én is kiordítottam volna, magyarságomban aljasul, hazugul megbántva.
Azt a történelmet tudta, amit én, és nyíltan szembeállította némi misztikus képzelgésekkel.
Azt az irodalmat szerette, amit én, és idézte is igazabban, mint egy színész.
Mégis a legjobban azt csodáltam, ahogy kikiáltotta és igazolta, hogy Ô magyar zsidó. Harcosabb magyar kiállást sem költôinktôl, íróinktól nem hallottam.
Ismételten hallottam a tévében és a rádióban, amint irodalmi Nobel-díjasunk kijelenti: "én olyan szavakkal, mint nemzet és haza, nem tudok mit kezdeni."
Halász Anna - bár Ô is megjárta a holokausztot - tudott.
Köszönetet és mély elismerésünket szeretnénk kinyilvánítani mindazoknak, akik az Add a kezed óvodába járó sérült gyerekekkel foglalkoznak. Példát mutatnak munkájukkal és fôleg megmutatják azt, hogy a sérült gyerekekkel is lehet dolgozni, segíteni rajtuk, hogy a közösségben jól érezzék magukat, tanuljanak, egymással játsszanak. Odaadással, türelemmel és szeretettel foglalkoznak a nevelôk a gyerekekkel. Bizonyára nagy öröm számukra (és számunkra is), ha észreveszik rajtuk a fejlôdést.
Szerepre tanítják, énekelni, az ô képességükkel elôadják, mindannyiunk örömére. Így volt ez az évzáró ünnepélyen is, megmutatták, hogy ôk is tudnak örömöt, derût nyújtani a közönségnek. Ajándékokat kaptak az ünnepély után. Azt az örömöt - ami a kis arcokon volt - nem lehet elfelejteni. A nevelôk is megkapták ezáltal munkájuk jutalmát.
Bábszínházba járnak, templomban énekelnek, hogy megmutassák az embereknek: ôk is tudnak, képességük szerint.
Elismerés az óvoda számára, és nagy segítség a szülôknek az a kocsi, amivel viszik és hozzák a gyerekeket. Bármikor rendelkezésükre áll.
Nemsokára az óvoda ünnepli hatodik születésnapját, és biztosan kis meleg "családi" körben fog lezajlani az ünnep.
Az oda járó gyermekek szüleinek hálás csoportja
Alulírott Tanalt I. Viorel, a Marosvásárhely, 1918. December 1. út 213/1. szám alatt mûködô Lavinia Timex Kft. igazgatója, arra kérem önöket, hogy a replika jogán adjanak válaszlehetôséget a 2002. nov. 9- én Hamis reklám címen - a megyei fogyasztóvédelmi hivatal közleménye alapján - megjelent írásra, amelyben valótlan állítás hangzott el a fent említett cég aktivitásával kapcsolatban.
Valóban a Marosvásárhelyi Területi Rádióban hirdettük a Szeged-Marosvásárhely közötti járat beindítását (cégünk rendelkezik ezen szolgáltatás mûködtetéséhez szükséges engedéllyel), de a kisszámú érdeklôdés miatt még nem indult be ez a járat. Azon állítás, miszerint az ügynökség székházában mit sem tudnak errôl, valótlan, bárki hívott bennünket telefonon, vagy személyesen érdeklôdött az alkalmazottaknál, mindig pontos felvilágosítást kapott. Éppen ezért jogtalannak érezzük mind a reklamációt, mind pedig a megyei fogyasztóvédelmi hivatal által kiszabott büntetést.
Ezúttal értesítjük a közvéleményt, hogy a megyei fogyasztóvédelmi hivatal által közzétett rosszindulatú megállapítás okozta morális károkért a Lavinia Timex Kft. törvényszéki megoldáshoz folyamodik a fent említett hivatal ellen.
A sajtóban megjelent alaptalan kijelentésektôl függetlenül biztosítjuk kedves utasainkat, hogy továbbra is minôségi szolgáltatásokkal várjuk járatainkon.
Tanalt I. Viorel igazgató
S: ihatnám, pajtás!, így kiált föl
"No, ha ihatnál, hát majd ihatol,
Akad még bor számodra valahol,
Ha máshol nem, tehát pincémben;
Szólott a pap, s leballag véle
"Ihol ni, uccu!" fölkiált a pap,
Amint a hordóból egy dugaszt kikap;
"Szaladj csapért! ott fönn felejtém;
Szaladj, öcsém, de meg ne állj!"
Csak vár, csak vár, hogy jön talán a csap,
S a csap nem jött, és a pap morgott:
Tovább nem gyôzte várni a csapot,
Ott hagyta a hordót (a bor kifolyt),
Hát a dologban ez volt az egész:
Kereste ott fönn a csapot Vitéz,
De csak nem jön rá, hogy hol áll?
És így csapért szomszédba mégyen
A szomszédban valami lagzi volt,
És ím az étel és a bor mellett
Csapot, papot, mindent felejtett
Csokonai Vitéz Mihály.
A C-rendszerben gyûlést tartottak a székelyvajai néptanács nagytermében. Jelen voltak a szomszédos falvak képviselôi is