Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Románia NATO-ba való meghívása nem a pillanatnyi helyzet kapcsán született döntések eredménye, szögezte le Adrian Nastase kormányfô hétfôn, a parlament ünnepi ülésén. Hozzátette: a meghívásra Romániának azonnal és konkrétan, reformintézkedésekkel kell válaszolnia.

A miniszterelnök kifejtette, a prágai döntés megerôsíti a Románia által az utóbbi két évben a gazdasági és intézményi reformok, illetve a haderôreform terén elért jelentôs eredmények értékelését. Nastase köszönetet mondott mindazoknak, akik hittek a kormány által a parlamentben áprilisban bemutatott cselekvési tervben, az állami intézményeknek, megköszönte a demokratikus erôk támogatását, értékelte a diplomáciai lépések hatékonyságát és a civil társadalom hozzájárulását az ország NATO-ba való meghívásához. A kormányfô kabinetje tagjainak is köszönetet mondott, akik rendkívüli figyelmet szenteltek ennek a létfontosságú célkitûzésnek. "A meghívással a NATO hosszú távon és konkrétan befektetett Romániába. Most rajtunk a sor, hogy azonnal válaszoljunk erre", szögezte le a miniszterelnök.

Markó Béla, az RMDSZ elnöke november 25-én a Képviselôház és a Szenátus együttes ülésén elhangzott felszólalásában rámutatott arra, hogy a Varsói Szerzôdés megszûnésétôl a NATO-ba való meghívás pillanatáig térségünk országai hosszú és bonyolult utat tettek meg. Románia ezekben az években több dilemmával küzdött, amelyekre igyekezett lehetôségeihez mérten európai megoldásokat találni, ez pedig olyan jellegû változtatásokat vont maga után, mint például a piacgazdaság alkalmazásához, a tulajdonjogi viszonyokhoz, vagy az etnikai kérdésekhez való hozzáállás módosítása, mindezek a mentalitás átalakulását eredményezvén.

Az elmúlt napokban valószínûleg sokunknak az volt az érzése, hogy elértünk valamit, ami Románia integrációja szempontjából, illetve Európa újraegyesítési folyamatában a legfontosabb lépést jelenti- mutatott rá beszédében Markó Béla.

Jelen esetben két hibát követhetünk el, jelentette ki a Szövetség elnöke: lebecsülni vagy túlságosan felértékelni e pillanat jelentôségét.

Ha lebecsülnénk azt, ami Prágában történt, akkor az azt jelentené, hogy a NATO-ba való meghívásunk Románia kedvezô geopolitikai fekvésének köszönhetô. Nem szabad azonban túlértékelni sem e pillanat jelentôségét, hiszen Romániának nehéz elvárásoknak kell megfelelnie. Az elkövetkezô idôszakban, folytatni kell a régi gondolkodásmód felszámolását és teljesíteni új kötelezettségeinket. Vissza kell szorítani a korrupciót, a ultranacionalizmust és a szegénységet- hangzott el Markó Béla beszédében.

A szövetségi elnök továbbá hangsúlyozta, hogy az RMDSZ eddigi tevékenysége során az együttmûködést, és nem a konfrontációt választotta, mert a romániai magyarság mindig is tudatában volt annak, hogy a nyugati demokratikus értékekhez való tartozás létszükséglet számára. Azáltal, hogy az RMDSZ elindította az etnikumközi problémák megoldásához szükséges folyamatot, amint azt az EU és a NATO is elismeri, hozzájárult Románia ezen struktúrák felé való közeledéséhez.

A Szövetség elnöke hangsúlyozta: meggyôzôdése, hogy a NATO-ba való meghívás mind Románia, mind a magyar közösség érdekeit is szolgálja, ugyanakkor hozzá-
tette, hogy sok tennivaló vár ránk annak érdekében, hogy a mindannyiunk által óhajtott nyugati demokrácia értékrendszeréhez csatlakozhassunk.

Pénteken egyszerûen, mindenféle engedély nélkül, hozzáfogtak a maroskeresztúri ortodox templom építéséhez. A helyi tanács RMDSZ- frakciója tiltakozik a törvénytelen eljárás ellen, ugyanis az ortodox pópa, a törvényekre fittyet hányva, közterületre akarja felhúzni az épületet.

Többször írtunk a maroskeresztúri ortodox templom építése körül hosszú ideje folyó bonyodalmakról. Azzal kezdôdött, hogy az ortodox pópa, a polgármesteri hivatal közvetlen közelében, a volt milícia-épület helyére egyszerûen felállított egy keresztet, másnap ott tartott istentiszteletet, egyúttal bejelentve, hogy templomot is húz arra a helyre. A község magyar közössége és a helyi tanács RMDSZ-frakciója, illetve a helyi RMDSZ elnöke tiltakozott az akció ellen.

Oldják meg helyben!

Az RMDSZ-tanácsosok szerint az ügy lassan két éve bonyolódik, anélkül, hogy a helyi tanács megegyezésre jutott volna az illetékesekkel. Az ügyben a tanácsosok több beadvánnyal is fordultak a prefektushoz, akitôl elsô alkalommal kitérô választ kaptak arról, hogy tiszteletben kell tartani a helyhatósági törvény elôírásait (aminek mellesleg nem sok köze volt a pillanatnyi ügyhöz), majd egy újabb beadványra azt válaszolta, hogy a problémát oldják meg helyi szinten. Illetve, hogy toleranciára van szükség, hogy a helyi tanács által felajánlott telkek közül az ortodox templom építésére megfelelôt kiválasszák.

Késôbb, forgadóórán a prefektúra illetékese és a prefektus arról tájékoztatta a tanácsosokat, hogy kormányhatározatot kérnek, hogy a vitatott területet a belügyminisztérium tulajdonából utalják át az ortodox egyháznak (?!). A dolog pikantériája, hogy már évekkel korábban ugyanez a terület, amelyet most a belügyminisztériumtól próbált a prefektúra
"megszerezni" az ortodox egyháznak, kormányhatározattal a község tulajdonába ment át. Miután ezt a tényt hiteles iratokkal igazolták, a prefektúra "holnapra" ígért választ. Az a bizonyos "holnap" jó pár hétnek bizonyult, s úgy szólt, hogy oldják meg helyben!

Miután a tanácsosok egy csoportja a Népújsághoz jött a panasszal, próbáltunk "helyi szinten" kapcsolatba lépni a polgármesterrel, eredménytelenül. Mint kiderült, még a helyi tanácsosoknak sem igen sikerül a dolog, ugyanis nem lakik a községben (holott a vonatkozó törvények értelmében csak helyi lakos választható polgármesternek), a telefonhívásokról pedig nemes egyszerûséggel nem vesz tudomást. A helyi tanács RMDSZ-frakciója szerint az Ovidiu Natea prefektus ajánlotta "helyi szint" nem mûködik, nem tudtak szót érteni a polgármesterrel.

A történethez hozzátartozik, hogy a helyi tanács öt (5) helyet is felajánlott a község területén az ortodox templom részére, de a pópa ragaszkodik a község közepén a polgármesteri hivatal udvarához. Az RMDSZ-tanácsosok okiratokkal igazolták, hogy ez a telek - kormányhatározattal - a község tulajdonába került. Arról, hogy az ortodox papnak átutalják, tanácsi határozatra lenne szükség. Ilyen határozat pedig nincs. Azt vetette az RMDSZ- tanácsosok szemére a pap, hogy a római katolikus, illetve a református egyház is épített a községben templomot, azonban azokat az említett egyházak saját magánterületükre építették. Az RMDSZ és a tanácsosok azt nehezményezték, hogy bár bizonyítottan törvénytelenül állították fel a keresztet, senki sem szólt ellene.

Tegnap délelôtt keresett meg ismét Moldován József tanácsos, hogy pénteken, mint mondta, kihasználva George Bush romániai látogatását, hozzáfogtak a templom építéséhez.
"Természetesen" a tanács által meg nem szavazott területen. A tanácsos szerint sem telek-, sem építkezési engedély nincs, de az ortodox pópa kicsire nem ad. A vasárnapi istentiszteleten nyíltan megköszönte a polgármesternek a támogatását. (A polgármester hétfôn sem volt elérhetô. Moldován kérdésére a hivatal titkárnôje azt válaszolta, hogy nem dolgoznak. Érdekes, ugye?)

Borbély László képviselô az eset kapcsán a Népújságnak kijelentette: Ez az eset bizonyítja a legékesebben, hogy itt még sok a tennivaló a romániai jogállamiság kialakításáért. Épp a napokban figyelmeztetett az államelnök: a NATO-csatlakozás azt jelenti, hogy a jogállamiság elveinek kell érvényesülniük. Ez az eset azonban azt bizonyítja, hogy egyesek semmibe veszik a törvényeket, illetékesék meg asszisztálnak ehhez.

A képviselô hangsúlyozta, hogy a tiltakozás nem az ortodox egyház ellen irányul. Joga van építkezni a több felajánlott területre. A vitatott területre azonban nincs tanácsi határozat, közterület. A képviselô hozzátette, hogy amikor tudomást vettek az építkezés megkezdésérôl, Virág György megyei tanácselnökkel értesítették a prefektust, aki megígérte, hogy még a tegnapi nap folyamán intézkedik: állítsák le az építkezést. Borbély László furcsállotta, hogy ilyesmi történhet meg, míg Kolozsváron a református egyház két épületet is visszakapott, egyikre adót is fizet, s mégsem kapta meg az átvételi szerzôdést.

Az RMDSZ-tanácsosok azt kérdezték, ezek után mire való az RMDSZ-SZDP protokollum?
Kijelentették, a község magyarsága ôket hibáztatja. Ha nem állítják
le az építkezést, testületileg lemondanak.

A kitartó ôszi esô ellenére a természet a szervezôk segítségére sietett George Walker Bush amerikai elnök bukaresti látogatásán. Mintegy égi jelként, szivárvány jelent meg a szónoklásra emelkedett elnök fölött, s a lélektani hatások fontosságának tudatában lévô dörzsölt politikus nem hagyta ki a kínálkozó megjegyzést: még az égi erôk is mosollyal pecsételik meg a most megkötött szövetséget. A pillanat természetesen a hazai média figyelmét sem kerülhette el, s részletekben bôvelkedôen számoltak be a valóban történelmi jelentôségû látogatás csúcspontjának tekintett eseményrôl. A fesztivizmus áthatott mindent és mindenkit, az Isten lába megragadásának hite töltötte be nem csupán az egyszerû állampolgárokat, de magas beosztású hivatalnokokat is, s kicsiben mintha megint 1989 decemberének lázas napjait éltük volna át, amikor azt hittük, hogy minden egy csapásra jóra fordul.

Nem zárható ki, hogy néhány száz év múltán a történelemkönyvek úgy értékelik majd, hogy a kommunizmust megdöntô forradalom 1989 decemberében kezdôdött, s 2002. november végén fejezôdött be, az ilyesfajta - fix dátumhoz kötött - cezúrák azonban valóban csak a történelemkönyvekben mutatnak jól. Hiba lenne ugyanis abba a tévhitbe esni, hogy a NATO-tagság elnyerése azonnal nyugati országot teremt Romániából.

A politikusok - pártállástól függetlenül - nyilván nem értékelhették másként, mint hatalmas elôrelépésként a NATO-tagság elnyerését (és az ezt kihangsúlyozó elnöki látogatást), s nincs olyan sajtóorgánum, amely az eseményt ne mutatta volna be jelentôsége szerint. Most mégis azt kell mondanunk, hogy az ünneplést nem lenne helyes túlzásba vinni.

Mert: megváltoznak-e az ország új státusával máról holnapra a vezetô politikusok beidegzôdései? Megszûnik-e egyik pillanatról a másikra a "nem adjuk el az országot" típusú mentalitás, amely a magánosítás fékezését eredményezte? Eltûnnek-e holnaptól a gazdasági életbôl a pénznyelô óriáscégek? Gyökeret ver-e végre az a meggyôzôdés, hogy a munkahely nem jár alanyi jogon, a munkahely megbecsülése pedig a pontos, minôségi munkavégzésben nyilvánul meg? Eljut-e a tudatig, hogy nem az állam kötelessége "adni" valamit, hanem mindenkinek saját felelôssége megôrizni javait? Egyáltalán, a rend és fegyelem valóban társadalmilag elfogadott értékekké válnak-e - most azonnal - Romániában?

A válasz természetesen NEM. Holott a NATO-felvételt támogató lakosság zöme nem a katonai költségek növelését, még kevésbé az Irak elleni készülôdô háborúban való részvételt várja a csatlakozástól, inkább azt reméli, hogy ezek után jobban fog élni. Csupán azt nem veszi figyelembe, hogy ez nem a NATO-tagságtól, hanem a fent megfogalmazott kérdésekre adott igenlô válaszoktól függ. Attól, hogy milyen gyorsan tudunk megszabadulni a múlt visszahúzó mentalitásbeli örökségétôl.

Ehhez - talán - a most elnyert státus a remények szerint megnövekedô külföldi beruházások révén járulhat hozzá. A munka neheze azonban ebben az esetben is ránk hárul.

Éhségsztrájkba kezdtek a szakszervezeti vezetôk

Tegnap délelôtt 10 órától éhségsztrájkba léptek a megyei útügyi társaságok szakszervezeti vezetôi. A szerkesztôségünkbe eljuttatott, a tiltakozási formáról értesítô közleménybôl kiderült, hogy a 2002-es költségvetési törvény alapján, a megyei tanácsok által elfogadott és elôterjesztett programoknak megfelelôen, a különleges útalapból összesen 2.647 milliárd lejt osztottak le a megyei útügyi társaságoknak. Az utak korszerûsítésére, karbantartására ez az összeg sem elegendô. Ennek ellenére a kormány zárolta az útalapot és a novemberre szánt pénzösszegeket is csökkentették 700 milliárd lejjel. Az elégedetlenséget az szülte, hogy mindemellett az útügyi társaságok elvégeztek és leszámláztak országos szinten több mint 300 milliárd lej értékben munkálatokat, amelyeket az említett okok miatt még nem fizettek ki. Emiatt az említett megyei cégek abba a helyzetbe kerülhetnek, hogy fizetés nélküli szabadságra kell küldjék, vagy végleg elbocsássanak alkalmazottakat, ugyanakkor fizetésképtelenné váljanak. Emiatt a várható téli hóeltakarítási munkálatokat sem tudják majd elvégezni. A fenti helyzetet elemezve, az Országos Útügyi Társaság szakszervezetének vezetôtanácsa úgy döntött, hogy amennyiben nem bocsátják rendelkezésükre a zárolt, illetve máshova átutalt 700 milliárd lejt, éhségsztrájkolnak. Alexandru Chertes, a megyei útügyi társaság szakszervezeti vezetôje egészségügyi okok miatt nem lépett éhségsztrájkba, de szolidarizál a más megyebeli kollégáival. Elmondta, megyénkben is mintegy 40 milliárd lejre végeztek el munkálatokat, amelyeknek az értékével még tartozik a kormány. Chertes szerint Virág György, a megyei tanács elnöke is támogatja a szakszervezet kezdeményezését, mivel közös érdekük, hogy a pénzt minél elôbb átutalják a cég számlájára. Amint a megyei társaság szakszervezeti vezetôje elmondta, kollégái megkapták a fizetésüket, ezért emiatt nem tiltakoznak. Amennyiben az éhségsztrájk nem lesz eredményes, másképpen próbálják majd jobb belátásra bírni a kormányt.

Fehérre meszelt, szépen rendbe tett iskolaépületben tanulnak a somosdi diákok. Az épületbe a hollandok segítségével vezették be a vizet, alakítottak ki mellékhelyiségeket. A tanáriban fiatal tanítók, szaktanárok vannak. Az iskola felszerelésérôl, a végzôsök tanulmányi eredményeirôl Agyagási Izabella földrajz-történelem szakos tanár, Csizmadia Melinda és Fodor Krisztina tanítók számolnak be.

- A somosdi általános iskolában jelenleg 110 gyerek tanul, összevont osztályok nincsenek. A tanárok nagy többsége Marosvásárhelyrôl ingázik, mindnyájan szakképzettek vagyunk. Az iskolaépületet rendszeresen tatarozza a polgármesteri hivatal, a berendezést a hollandok biztosították. Mint a tanintézmények nagy részében, nálunk is tankönyvhiány van, van, amelyikbôl többet kaptunk, van, amelyikbôl hiány van. A szemléltetôeszközök régiek, így mindenki egyénileg próbálja megoldani, beszerezni, elkészíteni a tanításhoz szükséges segédanyagot. Panaszkodni nincs okunk, mert jól felszerelt az iskola könyvtára és a számítógéplabor is. A könyvtár állományát a Bocskai István Alapítvány és a somosdi születésû, jelenleg Magyarországon élô Iszlai Sándor adományaiból bôvítjük. A diákok tanulmányi eredményei kapcsán elmondhatjuk, hogy az elmúlt tanévben 11 nyolcadikos végzett, közülük 9-en jelentkeztek képességvizsgára, s mindenkinek sikerült. Jelenleg a megyeszékhelyen, Nyárádszeredában, Erdôszent- györgyön tanulnak, nagy részük líceumban vagy szakiskolában. Sajnálatos módon a szülôk keveset foglalkoznak a végzôs diákokkal, nem kérik számon a feladatokat, nem ellenôrzik ôket - vélekedtek az oktatók.

Az asztalon kifestett lapot találunk, neve: Somosdi Diáklap. Mint megtudjuk, a VII. osztályosok készítik, eddig egy szám jelent meg, készül a második is. A szerkesztôk az egész diáksereget megszólító kiadványt készítettek, amelyben az eseménynaptár, az iskola története és a találós kérdések mellett humor és kifestésre váró rajzok is vannak.

A cégjegyzékeknek a kereskedelmi és iparkamarák hatáskörébôl való kivonását és a törvényszékek mellé rendelését követôen a kormány meghatározta azokat a szolgáltatásokat, amelyeket a hivatal biztosít, ezek nyújtásának feltételeit, valamint a szolgáltatási díjak kvantumát.

A kormányhatározat szerint a cégjegyzék az alábbi szolgáltatásokat nyújtja: a cég nevének és jelvényének lefoglalása; alapító és alapszabály-módosító okiratok szerkesztése hiteles dátummal; a készpénzbeni alapító törzstôke átutalása; a törvény által megkövetelt, saját felelôsségre vállalt nyilatkozatok megszerkesztése hiteles dátummal; a törzstôkéhez való természetbeni hozzájárulás hiteles felbecsülésének megszerzése; a bejegyzési kérvény kitöltéséhez nyújtott segítség; a mûködési engedélyek megszerzéséhez szükséges technikai dokumentáció összeállításához nyújtott segítség.

A szolgáltatásokat a cég bejegyzési kérvényének benyújtása elôtt, külön kérvényezés útján, az igénylô költségére lehet igénybe venni.

A megyei tanács tegnapi rendkívüli ülésén döntött arról, hogy az építkezési tröszt kantinéttermében lesz a Maros Mûvészegyüttes próbaterme. A szóban forgó helyiség jelenleg a Seracom Rt. tulajdonát képezi és az 1989. December 22. út (volt Szent-györgy utca) 36. szám alatt található egy tömbház földszintjén. A Maros Mûvészegyüttes eddigi székhelyét és próbatermét visszaszolgáltatták a református egyháznak. Ezt követôen az intézmény vezetôsége az 1918. December 1. út (volt Hosszú utca) 33. szám alatt kapott székhelyet, ám ebben nincs alkalmas terem a próbák megtartására.

Az advent igazán szép idôszak. Kicsit zúzmarás, néha napos, többnyire hideg. Éppen ezért a beletörôdô elmúlásért lehet szeretni. Közben titokban reménykedhetünk, csendesen dúdolgathatunk: "itt van a karácsony már és húsvétig tart a karácsony." Nem kétséges, legrejtettebb titkainkat is kifürkészték már. A kereskedôk jól ismerik az adventi karácsonyváró érzést, s máris ott díszelegnek a felékített fenyôfák az üzletekben.

Ugyanakkor pont ôk, akik mindezt olyan jól tudják, valamiért nem gondolják meg, hogy emberi szokásaink - különösen adventben - nem változnak meg. Befele fordulás jellemzi ezt az idôszakot, nem a külsôségekben való tobzódás. Mégis, lépten-nyomon kínálják a termékeket, lehetôleg tízet-húszat vegyünk meg belôle. A dobozon óriási betûkkel írja: minden harmadik nyerô, igaz, apró betûkkel, a rend kedvéért azt is odabiggyesztik: nem garantálják, hogy két nem nyerô meg egy nyerô sorrendben helyezték ki ôket a polcra. Üdítôbôl medencényit kellene meginni, hogy a szükséges mennyiségû címke összegyûljön, amivel aztán meg lehet nyerni a fôdíjat. Valamiért azt gondolják a termelôk és forgalmazók egyaránt, hogy az ember folyton üdítôt iszik, autón száguldozik, olyan koszos, hogy feszt mosakodik és illatszerek mázsáját keni magára. A nôk hol mosogatnak, hol mosnak - gondolják - , állandóan szükségük van arra, hogy gürcölésükön kis háztartási gépek segítsenek, aztán egyszer csak átváltoznak nagyvilági nôvé, találkájuk van és táncolniuk kell, többnyire feszes, fehér nadrágban. A kereskedôk elképzelései végül reklámfilmekben válnak életszerûvé. A férfiak naponta többször is a borotválkozásnál vannak elakadva, aztán ezt követôen naponta elbíbelôdnek a cipôpucolással, de késôbb már csak a focimeccsel és a legújabb típusú sportautóval törôdnek. Világuk lényegesen egyszerûbb a hölgyekénél. Egyvalamiben azonban nagyon hasonlítanak, legalábbis a kereskedôk véleménye szerint: így, karácsony táján mind-ahányan átváltoznak vásárló-géppé. Követhetik egymást a "jobbnál jobb"ajánlatok. Meg vagyunk már hipnotizálva. Vásárolnunk kell. Csak ameddig a karácsony tart. Meddig is? Gondoljanak bele, húsvétig tart a karácsony...

KZST-összejövetel

A Kemény Zsigmond Társaság ma délután 6 órakor tartja összejövetelét, ez alkalommal kivételesen a Dr. Bernády György Mûvelôdési Központban. Mûsoron a Gyökerek címû, Bartók Béla életmûvét bemutató új magyar film (rendezte Gál István, szerkesztette Várbíró Judit). A film forgatásának körülményeirôl, színhelyeirôl Csíky Boldizsár beszél. Közremûködik Farkas Ibolya színmûvésznô, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház tagja.

Támogatás a vajai károsultaknak

Az Ákosfalvi Polgármesteri Hivatal a megyei tanács, a fôispánság és a munkaügyi igazgatóság támogatásával felmérést készített az elmúlt héten Székelyvajában történt baleset következményeirôl. A község vezetôsége a kárfelmérô dokumentáció alapján fog állami támogatást igényelni azon két család számára, akiknek a házát megrongálta a felborult tartálykocsi. Jelenleg az érintett személyek házuk épen maradt részében laknak. Mint Osváth Csaba polgármester elmondta, a hivatal közvetlenül a baleset után gondoskodott a kifolyt üzemanyag semlegesítésérôl. A szippantókocsi után a zöldövezeten, sáncokban maradt anyagra a Petromtól vásárolt speciális üzemanyag-semlegesítô szert szórtak, majd azt is eltakarították.

Egyesült Királyság

Ábrám Zoltán: Egyesült Királyság (A szigetország vonzásában) címû könyvét mutatják be szerdán 18 órakor a Vártemplomi Diakóniai Otthon Bocskai termében (Eminescu utca 28. szám). A kötetet Fodor Imre alpolgármester és Spielmann Mihály történész méltatja.

Kötelezô a hús vizsgálata

Az Állategészségügyi Igazgatóság székházában e héten a disznóhús ellenôrzésének módjáról és fontosságáról tartanak felkészítôt az állategészségügyi szakembereknek. Megyénkben 93 vidéki egységben lehet ellenôriztetni a házilag levágott sertés húsát. Az igazgatóság felkéri a lakosságot, hogy a trichinellás fertôzôdés elkerülése érdekében fogyasztás elôtt vizsgáltassa meg húst. A kérésre elvégzett ellenôrzés ellenértéke 36.000 lej.

Belvárosi szerdák

Halál és megdicsôülés Liszt mûveiben címmel szervez elôadást dr. Elekes Márta Adrienne muzikológus, a mûvészeti líceum tanára, a filharmónia mûvészeti titkára a Belvárosi szerdák rendezvénysorozat keretében. Az elôadást szerdán este 7 órától lehet meghallgatni a marosvásárhelyi Deus Providebit Tanulmányi Házban.

Kamaraest vendégmûvészekkel

A Marosvásárhelyi Állami Filharmónia csütörtökön este 7 órától a Kultúrpalota nagytermében kamaraestre várja a zenekedvelôket. Közremûködik Selmeczi János hegedûn, valamint Jandó Jenô zongorán, mindketten Magyarországról. A kamaraest mûsorán Beethoven- és Bartók-mûvek. A 7-es számú hangversenybérlet érvényes.

Az erdélyi gyógyszerészet

Az Erdélyi Múzeum Egyesület Orvostudományi és Gyógyszerészeti Szakosztálya november 28- án délután 6 órától bemutatja dr. Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai címû könyvét. A rendezvényt a Deus Providebit Tanulmányi Központ Szent Mihály termében tartják.

Stefánia-klub

A Stefánia óvoda munkaközössége december 3- án 17.30 órától Stefánia-klubot szervez, amelyre elvárja a klub tagjait és az érdeklôdôket. A találkozóra az óvoda székhelyén, az Aurel Filimon (volt Iskola) utca 32. szám alatt kerül sor.

Nem lesz ivóvíz

A marosvásárhelyi Aquaserv ÖV értesíti a fogyasztókat, hogy november 27-én és 28-án 8-16 óra között az Állomás téri ivóvízvezeték cseréje miatt nem lesz ivóvíz az Állomás téren és a Liviu Rebreanu utcában. A munkálatokat a megyeszékhelyi Builder Kft. végzi. A vállalat vezetôsége felhívja az érintettek figyelmét, hogy a munkálatok után az ivóvíz nyomása és színe nem lesz megfelelô, ám háztartási fogyasztásra alkalmas.

Cybill - december 8-án

Az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete kirándulást szervez december 8-án (és nem 2-án, ahogy meghirdette) a Kolozsvári Állami Opera Cybill címû operett- elôadására. Indulás 15 órakor az RMDSZ székháza elôl. Érdeklôdni a Braila utca 9. szám alatti székházban vagy a 214-077-es telefonszámon lehet - tájékoztatott Gál Éva szervezési alelnök.

Új házak Haranglábon

A dicsôszentmártoni Cheerlight Szervezet 30 házat akar építtetni a haranglábi romáknak. A szervezet képviselôi tegnap folytattak tárgyalásokat az építkezés feltételeirôl, a felhasználható telkekrôl Réti György mikefalvi polgármesterrel. Haranglábon közel 200 roma személy él lehetetlen körülmények között.

Sakkverseny mozgássérülteknek is

A megyei Mozgássérültek Egyesülete a Demokrata Párttal közösen helyi és megyei sakkversenyt szervez, amelyre nyugdíjasokat, egészségeseket és mozgássérülteket is szeretettel várnak. A sakkverseny célja: lehetôséget biztosítani az egészséges és sérült személyeknek a megmérettetésre, egymás megismerésére, a másság elfogadására. A jelentkezôket kedden (ma) és szerdán 10-13 óra között fogadják a Demokrata Párt székhelyén: Rózsák tere 5. szám. A verseny szerdán kezdôdik, a díjkiosztásra vasárnap kerül sor.

Tiltott fegyvertartás

Szabadlábon védekezhet az ellene felhozott vádak ellen a 29 éves, zágori Petrisor Ioan, akinél a közrendészek 9 milliméteres katonai revolvert találtak. Az érintett személy azt nyilatkozta, hogy a fegyvert 2000-ben, egy lebontott házban találta, megjavította, s orvvadászatra akarta használni, de nem talált lôszert bele. Petrisor Ioannak nem volt fegyverviselési engedélye - olvasható a rendôrség sajtóközleményében.

Az aradi RMDSZ és a város polgármesteri hivatala megállapodott abban, hogy a Szabadság-emlékmûvet várhatóan 2003 folyamán egy központi téren állítják fel, nyilatkozta Király András, az RMDSZ helyi
szervezetének elnöke hétfôn a Mediafaxnak. "A részletes városrendezési tervet a mi tanácsosaink terjesztették a helyi tanács elé, amely a következôkben hagyja jóvá azt", tette hozzá Király. Az 1948-49-es magyar forradalom hôseinek emlékére készült szoborcsoport így hosszas vita után visszakerül eredeti helyére, a régi városközpontban levô Tûzoltók terére. Az 1890-ben felállított Szabadság-emlékmûvet a román kormány utasítására szállították. A szobortcsoport egy 1999-es kormányhatározat nyomán a Honvédelmi Minisztériumtól a minorita rendhez került és az aradi várból a minorita templom udvarára szállították, ahol jelenleg is található. Király András elmondta, hogy az emlékmû restaurálása mintegy 40.000 dollárba kerül, amelyet reményei szerint a mûvelôdésügyi tárca biztosít
majd.

Románia NATO-ba való meghívása nem a pillanatnyi helyzet kapcsán született döntések eredménye, szögezte le Adrian Nastase kormányfô hétfôn, a parlament ünnepi ülésén. Hozzátette: a meghívásra Romániának azonnal és konkrétan, reformintézkedésekkel kell válaszolnia.

A miniszterelnök kifejtette, a prágai döntés megerôsíti a Románia által az utóbbi két évben a gazdasági és intézményi reformok, illetve a haderôreform terén elért jelentôs eredmények értékelését. Nastase köszönetet mondott mindazoknak, akik hittek a kormány által a parlamentben áprilisban bemutatott cselekvési tervben, az állami intézményeknek, megköszönte a demokratikus erôk támogatását, értékelte a diplomáciai lépések hatékonyságát és a civil társadalom hozzájárulását az ország NATO-ba való meghívásához. A kormányfô kabinetje tagjainak is köszönetet mondott, akik rendkívüli figyelmet szenteltek ennek a létfontosságú célkitûzésnek. "A meghívással a NATO hosszú távon és konkrétan befektetett Romániába. Most rajtunk a sor, hogy azonnal válaszoljunk erre", szögezte le a miniszterelnök.

Markó Béla, az RMDSZ elnöke november 25-én a Képviselôház és a Szenátus együttes ülésén elhangzott felszólalásában rámutatott arra, hogy a Varsói Szerzôdés megszûnésétôl a NATO-ba való meghívás pillanatáig térségünk országai hosszú és bonyolult utat tettek meg. Románia ezekben az években több dilemmával küzdött, amelyekre igyekezett lehetôségeihez mérten európai megoldásokat találni, ez pedig olyan jellegû változtatásokat vont maga után, mint például a piacgazdaság alkalmazásához, a tulajdonjogi viszonyokhoz, vagy az etnikai kérdésekhez való hozzáállás módosítása, mindezek a mentalitás átalakulását eredményezvén.

Az elmúlt napokban valószínûleg sokunknak az volt az érzése, hogy elértünk valamit, ami Románia integrációja szempontjából, illetve Európa újraegyesítési folyamatában a legfontosabb lépést jelenti- mutatott rá beszédében Markó Béla.

Jelen esetben két hibát követhetünk el, jelentette ki a Szövetség elnöke: lebecsülni vagy túlságosan felértékelni e pillanat jelentôségét.

Ha lebecsülnénk azt, ami Prágában történt, akkor az azt jelentené, hogy a NATO-ba való meghívásunk Románia kedvezô geopolitikai fekvésének köszönhetô. Nem szabad azonban túlértékelni sem e pillanat jelentôségét, hiszen Romániának nehéz elvárásoknak kell megfelelnie. Az elkövetkezô idôszakban, folytatni kell a régi gondolkodásmód felszámolását és teljesíteni új kötelezettségeinket. Vissza kell szorítani a korrupciót, a ultranacionalizmust és a szegénységet- hangzott el Markó Béla beszédében.

A szövetségi elnök továbbá hangsúlyozta, hogy az RMDSZ eddigi tevékenysége során az együttmûködést, és nem a konfrontációt választotta, mert a romániai magyarság mindig is tudatában volt annak, hogy a nyugati demokratikus értékekhez való tartozás létszükséglet számára. Azáltal, hogy az RMDSZ elindította az etnikumközi problémák megoldásához szükséges folyamatot, amint azt az EU és a NATO is elismeri, hozzájárult Románia ezen struktúrák felé való közeledéséhez.

A Szövetség elnöke hangsúlyozta: meggyôzôdése, hogy a NATO-ba való meghívás mind Románia, mind a magyar közösség érdekeit is szolgálja, ugyanakkor hozzá-
tette, hogy sok tennivaló vár ránk annak érdekében, hogy a mindannyiunk által óhajtott nyugati demokrácia értékrendszeréhez csatlakozhassunk.

(MTI) - Kolozsvár Társaság néven új civil szervezet létrehozását kezdeményezi neves magyar értelmiségiek egy csoportja Erdély szellemi fôvárosa, Kolozsvár egykori hírnevének visszaállítása, az ott élô magyarság mûködô civil társadalmának létrehozása érdekében.

A kezdeményezés azon a találkozón született, amelyet Kolozsvárért, jövônkért címmel rendeztek vasárnap a kolozsvári unitárius püspökség dísztermében.

A kezdeményezôk - Balázs Imre József, Benkô Samu, Egyed Ákos, Farkas Mária, Horváth Andor, Jakab Gábor, Kántor Lajos, László Ferenc, Salat Levente, Tibád Zoltán, Tibori Szabó Zoltán, Vetési László és Visky András - az MTI bukaresti irodájához hétfôn elküldött nyilatkozatukban hangsúlyozták: lépésüket a magyarság fogyása miatti aggodalom vezérelte.

Az értelmiségiek leltárt kívánnak készíteni mindazokról a gondokról, amelyekkel a város magyar polgárai, a magyar nyelvû oktatás és mûvelôdés, a civil társadalom és a vállalkozók szembesülnek. Szakemberek segítségével minden egyes területen pontos fejlesztési stratégia kidolgozását tûzték ki célul.

- A tanácskozás résztvevôi - "nem a politikusok helyett, hanem a polgári közösség címén" - közös tervezésre és munkára szólították fel a kolozsvári magyarságot, olyan jövôkép kialakítására, amely megfelel igényeinek. Abból a felismerésbôl kiindulva, hogy "a helyben maradás egyetlen esélye a helyben haladás, a helyben növekedés", a csoport érvényesülési helyet kíván teremteni a fiataloknak és mindazoknak, "akiknek fontos a jövôbe nézô város".

Céljaik elérése érdekében a kezdeményezôk a város haladó román értelmiségével is párbeszédet kívánnak folytatni.

Meg tetszettek nyugodni? Úgy értem erre a nagy prágai örömre tetszettek már enni-inni, mivel hogy hazánk, az egyetlen, a hetekkel együtt szívélyes meghívást kapott a legfontosabb katonai klubba, az észak-atlanti szövetségbe?

Meg aztán erre a villámlátogatásra igazán érdemes emlékezni, ugyanis, ha semmi más, de most bebizonyosodott, hogy ugyanaz a haza és benne az istenáldotta mégsem frankofon, hanem bushítva minden iliescui frankófóniát - biza- biza anglofon, sôt ha figyelembe vesszük, hogy a britek ôsei angolszászok voltak, akkor szaxofon. Mert ugye, aki csak látta és hallotta az eseményt, az menten tapasztalta, hogy a Forradalom téri gyülekezetnek ott Bukarestben nem is kellett tolmács, az amerikai elnök szavai azonnali tetszést váltottak ki a tömeges lelkesedôkbôl. Igaz, elnök bajtárs-pajtás elôvette legszebb washingtoni-Oxford típusú kiejtését és isten áldását kérte az országra. Nagyon ráfér, állapíthatjuk meg egyöntetûen deisták és ateisták.

De én nagyon régi ember vagyok és emlékszem, hogy amikor az öreg Bush bácsi járt Budapesten, az a dábeljú nélküli, aki megérte a kelet- európai rendszerváltást, szóval a másik apa- elnök megérkezett a parlament elé, esett az esô. ’88 vagy ’89-ben volt, nagy jelentôsége nincs, még Grósz Károly elvtárs fogadta, mondom dézsából ömlött az áldott májusi esô, mi fenn voltunk a Hegyen, ahol már fogható volt az áhított magyar tévé és láttuk, hogy az MSZMP elsô titkára hosszú és udvarias üdvözlôbeszéddel köszöntötte társát, partnerét, mire az agg- bús amerikai, egyszerûen összehajtotta elôre elkészített cicerói remekét és azt mondta, tisztelt egybegyûltek, esik az esô, köszönöm, hogy itt lehetek, és belekarolva magyar vendéglátójába betuszkolta a demokratikus vagy szocialista esô elôl az országgyûlés székházába. (Építette Stendl Imre neogótikus stílusban.)

Sokat beszéltek ott mindenféle jóról, Prágában a követségen is egymást lapsongatták a fôbácsik az örömtôl. Mi is, mert nem lesz kötelezô katonai szolgálat, csak hivatásos hadsereg, ha jön a NATO, és erre azt mondja egy fogorvosi rendelôben az egyszeri józan asszisztenslány, hogy "Doktornô kérem, itt a tévében mind a biztonsági politikáról és a nagyobb nemzetbiztonságról áradoznak, de én ma már sötétedés után le sem merek menni az utcára…"

Nagyon utolértük Európát, akarom tehát suttogni. És ki mondta, hogy hazánk rosszul szervezett lenne? Szemenszedett, megveszekedett, krónikus rágalom. Ugyanis van nálunk pl. igazi szervezett bûnözés. Erôszak-szervezet. Vállalkozókat fenyegetnek meg m. anyanyelvû izomagyak, és mobiltelefonokat lopnak kisebbségi bandák. Itt megállok. Kijavítom magam, ha az ember a bûnügyi krónikákat nézegeti, látnia kell, hogy amint kiíratnak az elkövetôk teljes névvel, világossá válik, hogy románok és magyarok, cigányok és ukránok, törökök és arabok fej fej mellett és váll vállnak vetve oroznak, tulajdonítanak el, csalnak, állnak úton- útfélen, álorcával vagy a nélkül fosztogatnak. Úgy ahogy semmilyen más területén a hazai köz és magánéletnek, termelésnek és szolgáltató iparnak nem történik. Harmónia van. Nemzetközi, nemzetek feletti.

Ebbôl is könnyen kiköbözhetô, hogy együtt megyünk a NATO-ba, az Európai Unióba. Csakis összefonódva. Vegyünk példát az alvilágról.

Markó Béla a Nemzetépítô Platform és a Reform Tömörülés vezetôivel egyeztetett

Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke hétfôn, november 25-án, Bukarestben az RMDSZ alapszabályzatának illetve programjának módosítása kapcsán v megbeszéléseket délelôtt 10 órától a Nemzetépítô Platform elnökével, Vekov Károllyal, majd a Reform Tömörülés vezetôivel, Toró T. Tibor elnökkel, és Szilágyi Zsolt alelnökkel. A Reform Tömörülés vezetôivel folytatott megbeszélés során szó esett a platform RMDSZ-en belüli helyzetérôl is, és megállapodtak abban, hogy a továbbiakban folytatni kívánják a kétoldali egyeztetéseket.

100 millió dollár a közigazgatási reformra

A Világbank mintegy százmillió dolláros hitelt nyújthat Romániának a közigazgatás és az igazságszolgáltatás reformjára, valamint a korrupcióellenes harcra, jelentette ki szombaton a Világbank romániai irodájának vezetôje, Ziad Alahdad egy, a banki reformról tartott szemináriumon. Alahdad szerint a Programmatic Adjustment Loan (PAL) elnevezésû projekt egyik fejezete tartalmazza majd az adóügyi is. A Világbank képviselôje elmondta, a projekt kiegészíti majd azokat a gazdasági programokat, amelyeket a nemzetközi pénzintézet Romániában végrehajt, például a PSAL II-t. A tisztviselô úgy értékelte, hogy Románia 1998-1999-hez képest elôre lépett a strukturális reform és a gazdasági fejlôdés terén, és azt az idôszakot a válság idôszakának nevezte. "Az infláció a 100 százalékhoz közelített, a gazdaság hanyatlott, míg az ország valutatartaléka mindössze 700 millió dollár volt. Jelenleg a gazdaság három éve folyamatosan fejlôdô tendenciát mutat, s noha az infláció mértéke most is magas, mégis csökkenôben van. Ugyanakkor a valutatartalékok közel hétmilliárd dollárra rúgnak, annak ellenére, hogy az import mértéke növekedett", mutatott rá Alahdad. A Világbank képviselôje hozzátette, a román hatóságoknak ki kellene használniuk azt a kedvezô nemzetközi megítélést, amelyet az ország a NATO-ba való meghívás révén élvez, és folytatniuk kellene a strukturális reformot. Alahdad leszögezte, a privatizáció és a bankrendszer reformja elsôbbséget élvez.Mohsin Khan, a Nemzetközi Valutaalap intézetének igazgatója rámutatott, hogy a bankrendszer reformja roppant lényeges a gazdasági növekedés megôrzése érdekében, és hasonló véleményen volt Andre Lys, az Európai Bizottság bukaresti elôcsatlakozási biztosa is. Lys úgy véli, hogy egy hatékony pénzügyi rendszer kiépítése feltétele Románia EU- csatlakozásának.

Török feketemunkások Aradon

Öt török állampolgárt kiutasítanak az országból a román hatóságok, mivel feketén dolgoztak egy sikulai vállalkozónak. A törököket szombaton állította elô a rendôrség, jelenti a MEDIAFAX tudósítója. Az öt török polgárt egy szombati razzia során azonosította a rendôrség, amelyet a Pénzügyôrség és a Munkaügyi Hivatal munkatársaival közösen folytattak a feketemunka visszaszorítása érdekében. A törökök egy fafeldolgozó mûhelyben dolgoztak az Arad megyei Sikulán, ám nem volt munkakönyves szerzodésük, a vállalat tulajdonosa pedig feketén fizette oket. A rendorség információi szerint a tulajdonos román állampolgárokat is dolgoztatott feketén, emiatt a céget 100 millió lejjel megbüntették. A nyomozást ugyanakkor kiterjeszti a rendôrség, mert felmerült a gyanú, hogy a sikulai üzletember törvénytelen úton szerezte be a vállalat berendezéseit. A három törököt fejenként hárommillió lejre büntették, míg az Arad megyei Rendôr-fôkapitányság Idegenrendészeti Irodája megkezdte a lépéseket a Romániából történô kiutasításuk érdekében.

Román-magyar közös hadgyakorlat

Igazodás a NATO hadmûveleti normáihoz és eljárásaihoz - így határozta meg a jövô héten Hódmezôvásárhelyen sorra kerülô közös hadgyakorlat célját a vegyes román-magyar békefenntartó zászlóalj Aradon állomásozó román csapatrészének parancsnoka. Avram Catanici szerint a hódmezôvásárhelyi gyakorlótéren november 24- 29. között sorra kerülô közös hadgyakorlaton részt vevô román katonák vasárnap indulnak Magyarországra. A magyar csapatrész törzsével közösen megtervezett hadgyakorlat jó alkalom arra, hogy a román katonák ismét bizonyságát adják szakmai hozzáértésüknek és jó felkészültségüknek - mondta a román parancsnok, s hozzátette: a közös hadgyakorlatot a NATO képvislôibôl álló bizottság felügyeli. Ezzel egyidejûleg jelentették be Bukarestben, hogy ugyancsak vasárnap indul Koszovóba a román hadsereg 81-es gépesített dandárjának egyik gyalogos zászlóalja, hogy a korábban odavezényelt román gyalogos zászlóaljat leváltva bekapcsolódjon a KFOR-kötelékek békefenntartó tevékenységében.

Feministák a világszépe-választás ellen

Felháborodott feministák követelték hétfôn a hányatott sorsú idei Miss World szépségverseny lemondását, mert szerintük a látványos seregszemle versenyzôi "vértôl csöpögô fürdôruhákat" viselnének. A világszépe-választás megrendezése eredeti helyszínén, Nigériában 215 ember halálát követelô összecsapásokhoz vezetett keresztények és muzulmánok között. A szervezôk ezután döntöttek úgy, hogy áthelyezik a versenyt Nagy-Britanniába, ahol azonban újabb viharos tiltakozásba ütköztek. Nehézséget okozhat számukra a színhely kiválasztása is, mert a kitûzött idôpontra, december 7-re már foglalt a két kínálkozó londoni lehetôség - a Royal Albert Hall és az Earl Court. Az Oscar-díjas színésznôbôl parlamenti képviselôvé elôlépett Glenda Jackson állt a verseny leállítását követelô kórus élére. "A legjobb dolog, amit tehetnek ennyi vérontás után, hogy törlik az egész vetélkedôt" - mondta. Germaine Greer ausztrál feminista "elborzasztónak" nevezte a seregszemle londoni megrendezésének gondolatát, míg Muriel Gray író szerint "ezek a lányok vértôl csöpögô fürdôruhákban vonulnának fel". Kathy Lette regényíró olyan atomhulladék-szállítmányhoz hasonlította a balsorsú szépségversenyt, amelytôl mindenki ôrizkedik.

Svájcban marad a menedékjog

Svájcban vasárnap a lakosság népszavazáson erôsítette meg a jelenleg érvényes menedékjogi szabályokat, s elutasította a Svájci Néppárt (SVP) javaslatát, hogy az úgynevezett "biztonságos" országokból érkezô menedékkeresôket ezekbe az országokba toloncolják vissza. A svájci népszavazásokon a döntéshez nem csupán a leadott szavazatok, hanem a kantonok többsége is szükséges: a menedékjog kérdésében a döntés igen szûk volt, a kezdeményezés elutasítása alig néhány ezer szavazatnyi többséget szerzett, de csak 10,5 kanton támogatta és 12,5 elutasította a javaslatot. Ez egyben megrövidítette volna a menedékért folyamodóknak nyújtott ellátás idejét és megtiltotta volna, hogy a kérelmezôk ügyük elbírálásának ideje alatt dolgozzanak. Mivel a menedékjogot kérôk több mint 90 százaléka a szomszédos, biztonságosnak számító országokból érkezik, a javaslat elfogadása jószerivel kizárta volna, hogy Svájc bárkinek menedéket adjon. Elfogadták viszont a népszavazáson a munkanélküli segélyek biztosítási rendszerének reformját: ezzel mostantól az eddiginél hosszabb idôn át kell járulékot fizetni és a juttatásokat korlátozzák. Mindezzel biztonságosabb pénzügyi alapokra helyezik ezt az intézményt.

A múlt héten Kuncze Gábor, a magyarországi Szabad Demokraták Szövetsége elnöke felesége, valamint Ara Kovács Attila, külügyminisztériumi fôosztályvezetô kíséretében járt erdélyi körúton. Nagyvárad és Kolozsvár után Marosvásárhelyen megbeszélést folytatott Markó Bélával, az RMDSZ szövetségi elnökével, majd megnyitotta az Alter-Native rövidfilm- fesztivált. A látogatás adott alkalmat egy hosszabb beszélgetésre.

- Elnök úr, ez amolyan felfedezô körút? Ugyanis eddig nemigen látogatott mifelénk. Tényleg, miért keresett fel minket?

- Voltam, de valóban régen voltam, és az is igaz, hogy az elmúlt négy évben ez a terület egy kicsit háttérbe szorult az SZDSZ politizálásában. A látogatásom egyik oka éppen az, hogy szeretném szorosabbra fûzni a kapcsolatot, illetve rendszeresebbé tenni az RMDSZ-szel. A másik pedig az, hogy beszélgetéssorozatot kezdjünk arról, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége által vezetett tárcák milyen módon tudják segíteni az RMDSZ céljainak elérését, illetve a határon túli magyarok valamilyen módon történô támogatását.

- Egy, másfél napi tapasztalat után hogyan festünk az ön szemében?

- Sok jó emberrel találkoztam. Egy részüket ismertem már korábban, új ismeretségekre is szert tettem, de akikkel találkoztam, nagyjából hozzám hasonlóan gondolkoznak errôl a kérdéskörrôl. Ezért aztán azt tudom mondani, hogy úgy látom, jól együtt tudunk majd mûködni.

- Nem tudom, érzékelte-e a magyarországi mintára nálunk keletkezett "árkokat". Mivel magyarázza, hogy a tavaszi választásokon vesztes Fidesz és Orbán Viktor nemcsak azok körében népszerû, akik ilyen-olyan módon haszonélvezôi lehettek az elmúlt négy esztendônek, hanem azok körében is, akiknek nincs ilyen közvetlen érdeke?

- Nagyon jó retorikájuk volt, amit egyébként otthon is sokáig támogattak a választók. Ezek szerint ez itt is osztatlan tetszést aratott. A probléma az, hogy ha valaki aztán a retorika mögé néz és megkeresi a valódi gyakorlati tetteket, akkor már kevesebbel találkozik. Ami meg ezt a megosztást illeti, én sajnálatosnak, sôt politikai bûnnek tartom, ha a magyarországi politika az otthoni szembenállásokat, egymásnak feszüléseket exportálja. Magyarországnak van annyi jó terméke, amit exportálhat, hogy ezt nyugodtan megtarthattuk volna magunknak. Tehát valójában ez az oka annak, hogy ezek a feszültségek itt is megjelentek, mintegy leképezve a magyarországi helyzetet. Ezt én azonnal abbahagyandó dolognak gondolom.

- Tudja-e, hogy már mifelénk is "polgárosodnak"?

- Sajnos, hallottam róla. Ez sem az, aminek látszik egyébként. A polgárosodás, a polgár, az egészen mást jelent, mint amire most ezt a kifejezést sajnálatos módon használják. Az nagyon jó lenne, ha az erdélyi magyarság erôteljesen polgárosodna, hiszen ez korábban nagyon sok területen igazán jellemzôje volt. Az, hogy ha tömbökbe szervezôdik indulati alapon, megint csak a magyar politika exportja következményeként, sajnálatos, ez ugyanis nem vezet sehova.

- Azt állítják a magyarok az SZDSZ-rôl, de ugyanúgy az MSZP-rôl is, hogy az úgynevezett nemzeti értékekre kevésbé fogékony. Sôt, egyenesen úgy osztják, legalábbis a politikai szférát, hogy vannak nemzetiek meg kozmopoliták. Ez utóbbi a "csúnyábbak" címkéje, s az agresszívebbek gyorsan önökre akasztják. Hogy állunk tehát a nemzetivel? Nem lehetne ezt a fogalmat kimenteni a csatazajból?

- Ezt nem veszem komolyan, mert abban nem hiszek, hogy attól, ha valaki naponta százszor elmondja, hogy ô nemzeti, még nem biztos, hogy az, amit csinál, valóban az ország vagy a nemzet érdekeit szolgálja. Úgy is meg lehet fordítani, hogy ma a nemzet érdeke éppen az, hogy megfelelô módon integrálódjon Európába, ott versenyképes legyen, mert így tudja a saját fejlôdése számára ennek a lehetôségeit kihasználni. Beleértve szerintem a határon túli magyarságot is, hiszen Magyarország európai uniós csatlakozását követôen felértékelôdnek majd a határon túli gazdasági kapcsolatok is. Ha valaki a nemzeti retorikával egyúttal azt javasolja, hogy zárkózzunk be, és forduljunk magunkba, akkor biztos, hogy a nemzet érdekei ellen tesz, pedig magát a nemzet nagy harcosának tartja. Ezeket a címkézéseket én mindig visszautasítom.

- Tehát hogyan lehetne ezt a fogalmat kimenteni a "harctérrôl"?

- Hát itt viszont nagy baj van, mert a szavaink elkezdtek mást jelenteni, mint jelentettek korábban. Egyesek elkezdik ezeket kisajátítani, mások meg éppen ezért nem szívesen használják. Így járt a polgár szavunk, lassan így leszünk a nemzeti szavunkkal, meg még van néhány, ami a politika játékszerévé vált. Éppen azért nem szabad engedni az embernek indulattá formálódni azokat a gondolatokat, amelyek ilyenkor eszébe jutnak, hogy ezek az egyébként szép szavak valamikor visszanyerhessék majd eredeti értelmüket. Én egyébként azt sem szeretem ezekben a címkézésekben, ha valaki a másik jószándékát vonja kétségbe. Mert egy magát nemzetinek nevezô párt programjával én vitatkozom, mert nem értek vele egyet, de nem vonom kétségbe, hogy ô egyébként jót akar az országnak. Csak legfeljebb, az én megítélésem szerint, az általa javasoltnál van jobb megoldás. Ezzel szemben ôk, a mi esetünkben, ha javasolunk valamit, akkor azt vonják kétségbe, hogy a nemzet javára szolgál-e, illetve sokszor a hazaárulás vádja is megjelenik ilyenkor. Ami teljes képtelenség egyébként, és szintén visszautasítandó.

- És akkor hogy lehet ellene tenni?

- Türelemmel. Bízni kell abban, hogy elôbb-utóbb megjön az eszük.

- Elnök úr, hogyan lehet a határon túli magyarokat ténylegesen segíteni, amikor a szomszédokhoz való igazodás mellett az európai szemlélethez való igazodás kényszerei mûködnek, innen nézve túl buzgón. Olykor úgy tûnik, hogy mindenki érzékenységére tekintettel vannak, s ilyen túl sok érzékenység mellett, illetve valahol ezek után a mienk is megjelenik. Errôl mi a véleménye?

- Azt gondolom, hogy egyrészt a jelenlegi támogatásokat folytatni kell, sôt, esetleg növelni is lehet ezeket az összegeket, de maguknak a támogatásoknak eurokonform módon kell zajlaniuk, hogy ilyen típusú feszültségek, mint amilyenek a kedvezménytörvény körül elôjöttek, ne terheljék ezeket a viszonyokat. Másrészt, sokkal több gyakorlati tettre van szükség, ezek egy részérôl már beszéltem. Azt gondolom, hogy a minôségi oktatás irányába kellene mozdulni. Nekünk azt kell elôsegítenünk, hogy ez megtörténjen, segítenünk kell az informatika elterjedését a határon túli magyar fiatalok körében, és most kell elkezdenünk azon gondolkodni, mit kell tennünk annak érdekében, hogy Magyarország uniós csatlakozását követôen a határ menti gazdaságban majd kétségkívül megjelenô lehetôségeket minél elôbb képesek legyünk megragadni. Ez az, ami szerintem most a feladat, mert ez tartozik hozzá a modernizációhoz, amit nekünk érdekünk elôsegíteni. Ami meg a szomszéd országokat illeti, velük továbbra is jó kapcsolatra kell törekednünk, meg kell velük értetni, hogy nem ellenük irányul az, hogy Magyarország törôdik a határton túli magyarsággal, hanem természetes dolog, már csak azért is, mert az alkotmány ezt nekünk elôírja. És ha avatott kézzel nyúlunk hozzá ehhez a kérdéshez, akkor feszültségek nélkül lehet megfelelô eredményeket elérni.

- Él egy jogos aggodalom, hogy Magyarország vonzereje, a munkahelyektôl a különbözô kedvezményekig - mondjam így - Erdély kiürítésével járhat. Mert a lehetôségekkel a nyelveket beszélô, diplomás fiatalok élnek, meg a munkaképes réteg, az úgynevezett "derékhad". Mellékesen vagy nem, de Magyarország amúgy elöregedô lakossága ezzel szinte megújul. Hogyan látja ön ezt a komoly ellentmondást hordozó kérdést?

- A legutóbbi népszámlálás nagyon nagy erôvel hozta felszínre ezt a problémát. Nevezetesen, a magyarság fogyását Erdélyben. Ráadásul az is egy probléma, hogy a szürkeállomány kezd eltûnni, az agyelszívás folyik. Ez is egy helytelen politikának volt a következménye. Semmiképpen sem helyes, és nem is lehet célja a magyar politikának. Jó, hogy a kérdés felmerült, mert korábban nem említettem, hogy a mi célunk a szülôföldön való boldogulás elôsegítése. Erre is jó az integráció, hiszen ma is vannak olyanok Magyarországon, akik Németországban vagy Ausztriában dolgoznak, de egyébként hazajönnek. Az integrálódásnak lesz egy ilyen következménye is: miért hagyná el a szülôföldjét valaki, ha bármikor visszatérhet és fel tudja használni mindazt a tudást és anyagi javat, amit ott megszerzett? Amíg ez a kívánatos állapot eljön, addig azt kell szorgalmaznunk, hogy itt tudjanak tanulni, itt találják meg a számításaikat a fiatalok.

- Van még egy egyszerû kérdésem: mi történik velünk, ha 2004-ben lehull a schengeni függöny? Nem az utazásokra gondolok, hanem egyéb következményekre. Vagy arra készüljünk, hogy kibírjuk azt a kis idôt, amíg Románia is felzárkózik?

- Énnekem van ebben tapasztalatom, hiszen ugye lehullott Ausztria és Magyarország határán a schengeni függöny. De miután Magyarország polgárai az Európai Unió országaiban nem voltak vízumkötelezettek, lényegében a forgalom függvénye volt csak, hogy mennyi idô alatt tudtunk bejutni az Unióba. Most egyelôre Románia is - igaz, egyéves átmeneti idôre - vízummentességet kapott, és én abban bízom, hogy ez végleges marad majd. Ezt a magyar kormány is támogatja. Ebben az esetben ilyen értelemben semmilyen különbségtételre nem kell számítani. Természetesen, idônként megnézik az ember poggyászát, de azt megnézik akkor is, ha valaki tôlünk Ausztriába akar bemenni. Egyébként mi abban bízunk, hogy Románia halad elôre az európai integráció útján, és mindent megtesz annak érdekében, hogy minél elôbb csatlakozhasson ehhez a közösséghez. Ami meg azzal jár feltehetôen, hogy e tekintetben is egyre jobb lesz a helyzet. Ezért nem aggódom különösebben ennek a csatlakozásnak a következményei miatt, ugyanakkor azonban nagyon bízom az elônyeiben.

- Biztosan korán kérdem, de mégis: miben kell igazítania a határon túli nemzetpolitikai irányzékán az SZDSZ-nek?

- Nem korai a kérdés, mert ez a kérdés mindig feltehetô. Szerintem igazítania nem kell az elveken, meg az elképzeléseken, ugyanakkor viszont többet kell tenni a gyakorlat oldalán. Hozzáteszem, hogy az SZDSZ soha nem fog azon pártok közé tartozni, amelyek a határon túli magyarság kérdéskörébôl vagy a velük való törôdésbôl akarnak a maguk számára a hazai politikai térben elônyöket kovácsolni. Meg a mellét sem fogja verni büszkén ezekben az ügyekben, és nem is fogja elvárni senkitôl, hogy hódolattal imádja, ha esetleg tesz valamit. Hiszen tettünk a múltban is. Épp, amikor áttekintettem az SZDSZ ilyen típusú kapcsolatait, állapítottam meg, hogy csomó olyan ügy van, aminek mi szándékosan nem adtunk nyilvánosságot, miközben egyébként megoldottuk, vagy elôsegítettük a megoldását. Ilyen értelemben én nem gondolom, hogy nekünk változtatnunk vagy változnunk kellene. Az viszont kétségtelen, hogy sokkal több gyakorlati tettre, cselekvésre van szükség a jövôben, mert - még egyszer mondom - ez a terület háttérbe szorult az SZDSZ politizálásában, s ez nem volt helyes.

- Említette, hogy sokszor nem adtak nyilvánosságot annak, amit tettek. Miért ez a szerénység? Egy párt azért párt, hogy amibôl csak lehet, politikai tôkét kovácsoljon magának.

- Ez nem errôl szól. Nem arról szól, hogy az ember elôtérbe tolja saját magát. Az ügyet kell szolgálni, és annak a megoldását elôsegíteni. Változás volt az elmúlt négy évben. A Fidesz nagyon agresszív politikát folytatott e tekintetben, ami a retorikában jelent meg, és abban, hogy kiválogatta azokat, akik neki szimpatikusak voltak, és ôket segítette, másokat háttérbe szorított. Tehát nem az összmagyarság problémájának megoldása állt valójában a politikájának középpontjában, és ráadásul kevés gyakorlati eredményt tudott felmutatni, miközben a retorikájában nagyon sikeres volt. Én ezt nem gondolom követendô vagy követhetô példának az SZDSZ számára.

- Mikor látjuk legközelebb? Vagy marad a szokásos minden ciklusbeli látogatás?

- Nem. Elhatározott szándékom, hogy ezeket a látogatásokat sûrûbbé teszem, és arra fogom kérni az SZDSZ vezetô politikusait, hogy ôk is tegyék ezt. Valószínû, ha be tudom iktatni a programomba, a következô látogatásom az RMDSZ kongresszusára lesz.

Az oktatás minôségérôl

A mi tanítványaink hiába nyernek nemzetközi tantárgyversenyeket, az angol és az amerikai diákok az iskolában szerzett ismereteiket eredményesebben használják fel a gyakorlatban. Ezt a különbséget erôsíti meg az értô olvasás felmérésére szervezett nemzetközi teszt is, amelyen Magyarország számára is meglepô eredmények születtek.

Az oktatás minôségét egy iskolában általában azzal mérik, hogy hány tanuló nyer a tantárgyversenyeken, illetve hány tanuló jut tovább a felsôoktatási intézményekbe, holott a minôségi oktatás ennél sokkal többet jelent - hangzott el Mózes Áron tanár, közoktatási szakértô, minôségügyi mérnök, a debreceni Qualimed cég képviselôjének elôadásában, amelyet november 23-án a RMDSZ megyei szervezetének székházában tartott. A vendégelôadó az Appendix Egyesület és a megyei szervezet meghívására beszélt a hatékony és partnerközpontú oktatásirányítás és -szervezés kérdéseirôl a helyi és környékbeli pedagógusok számára.

Az összességében elvontnak tûnô és az európai szakterminológiát felhasználó elôadás helyi körülményeink között valójában a jövôt vetítette az érdeklôdôk elé. Különösen akkor, ha a túlközpontosított romániai iskolarendszerre, illetve a kéttagozatos iskolákra gondolunk, ahol a kisebbségben levô magyar tagozat pedagógusainak látszólag nincs, vagy csekély a lehetôsége arra, hogy az iskola profilját meg- illetve átfogalmazzák, és az igények szerint alakítsák azt. Vannak viszont iskoláink, ahol már most alkalom nyílhat az elôadó által felvázolt feltételek megteremtésére.

Nincs jó és rossz iskola, csak fejlôdôképes és a fejlôdéssel lépést tartani nem tudó, esetleg nem is akaró iskolák vannak, tért vissza többször is Mózes Áron erre a kijelentésre, miközben kifejtette, hogy minek alapján határozható meg a minôség a közoktatásban.

A szolgáltatónak - hisz tulajdonképpen egy szolgáltatásról van szó - a partnerek igényeit és a folyamatos javítás követelményét szem elôtt tartva kell a minôséget megteremtenie, ami a jogszabályi környezeten, az intézmény fenntartóján, a meglévô tárgyi feltételeken és a graduális pedagógusképzésen, illetve a nevelôtestületen múlik. Megteremtésének fontos feltétele a partnerközpontú szemlélet kialakítása, ami azt jelenti, hogy a tanulói szempontoktól kezdve a szülôi elvárásokon át a nevelôtestület és a nem pedagógus munkatársak, illetve a fenntartók igényeit meghallgatva, a munkaerôpiac követelményeit figyelembe véve kell folyamatosan megejteni az idôszerû szemléletváltást és megtenni az elvárt javításokat. A problémák kiküszöbölése érdekében pedig a kommunikációban adódó hiányosságokat kell megszüntetni. Példaként az elôadó a legtöbb iskolában kifogásolt igazságtalan díjazást említette. A megoldás egy pontosan kidolgozott szempontrendszer lehet, amelynek alapján eldöntik, hogy kik részesülnek a juttatásokban.

A továbbiakban Mózes Áron beszámolt az oktatásban alkalmazott különféle minôségmenedzsment rendszerekrôl, majd azzal zárta az elôadást, hogy az általa képviselt cégnél a lehetô legkedvezményesebb formában romániai pedagóguscsoportok számára is szerveznek képzést, ha arra igény mutatkozik.

Befejezésképpen az elôadó által szétosztott szórólapról idézzük a részt vevô pedagógusoknak szánt tanácsot, amit bárki megszívlelhet:

"A hozzáállás fontosabb a múltnál, a neveltetésnél, a pénznél, a körülményeknél, meg annál, amit mások gondolnak, mondanak vagy tesznek. Meghatározóbb, mint a megjelenés, a tehetség vagy a képzettség. A hozzáállás társaságot, egyházat vagy otthont teremthet, illetve robbanthat szét.

A csodálatos az, hogy minden reggel határozhatunk arról, hogy milyen lesz aznap a hozzáállásunk. A múltunkat nem befolyásolhatjuk, és nem változtathatunk azon sem, ahogy embertársaink viselkednek. A kikerülhetetlent sem tudjuk kikerülni. Csupán egy dolgot tehetünk: azon az egy húron játszunk, amink van - ez pedig a hozzáállás."

Hogy mikor láttam utoljára Szélyes Sándort, nem emlékszem már, bár földiek volnánk. Élnek bennem a képek, emlékek, amikor haza, vagyis falunkba jött az együttes, népes zenekarral. A libák mind felrepültek.

Tudtam, este a család felölti vasárnapi gúnyáját, apám fényesíti csizmáját, mire hangolt a zenekar, ott ágaskodtunk a lepisilt falú kultúrotthonunkban. Jött a jónép, mert falragaszon írta volt: Sándor megint mókázik, énekel, "aztmondjahogy": Ezt a csárdás kis kalapot...

Azóta sok víz lefolyt a Nyárádon. A feszes székely harisnya tán megráncosodott már, a viruló lajbi is megkopott a fogason. A cigánytûz is kihunyt a színpadon.

Otthon mindig keresgélünk, mi kerülne elé még. Összenézve bízunk abban, hogy dallamaink Szélyes hangján szántanak a vargahegyi határban. Tóth Erzsébet, Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok... Annyi elcsángált nótánk hegyeken innen, hegyeken túl.

Csoda-é?

Népünk kultúráját elvitték Kínától kanadáig, Bekecs alatt Nyárád tere Szentiváni Mihály dalra szemek csillantak New York felhôkarcolóinak árnyékában: - én is odavaló vagyok...

Hogy mikor láttam Szélyes Sándort utoljára, nem emlékszem már.

Mikházi dûlôk között süvít a szél, hasít Peres patakának huzata. Sándor csak érti/értené a bekecsi szél hangját.

Kavics fölött... Mert volt iszap alatt ez a világ, és iszap fölött egyazon kapun kijáró. Aha, Kacsó jegyzô fia, az író nagybácsi is Sándor, több is a családban. Adott Isten és Mikháza Sándorokat a világnak. Parasztosan posztókabátba bújtatva fiakat.

Posztókabát kívül szúr, belül meleg.

Mikor láttam Szélyes Sándort utoljára? Látom mindig a színpadon, mert ilyennek született. Székelynek, esernyô nyelébe húzott tarisznyával, benne Ágnes néni tarisznyálásával, amit meglóbált az Óperencián túli magyarok orra elôtt: nesze nektek Amerika! Rá egy csárdást bajuszpödréssel. Azzal Ábel hazajött.

Szôkeföldjét elvétve mûvelik,
"küjjebb" a csôszkaliba is beomlott már. Kolompszó, árva madár. Medveösvényen jár az emlékezet. De terem még tájunk cserfát eleget. Faragni dudorászva múlt napoknak - kopjafát.

Keseregni idônk sincs.

Csak ki kell nyitni a kaput… (7.)

2002. szeptember 20., péntek. Norrköping, Svédország egyik legnagyobb városa a balti-tengeri szigetcsoporthoz vezetô Brasiken-öböl mellett fekszik. A keleti partvonalon nagy kikötôje van. A város bejáratánál várjuk Teleki Istvánt, hogy irányítson bennünket. Tekintetem egy színültig telt szemeteskukára téved. Nem hiszek a szememnek. Hatalmas csirkecombok lógnak ki belôle. Az otthoni kóbor kutyákra gondolok, de nem csak rájuk...

Teleki Pista bácsi délvidéki. Kedves, mosolygós arcán legérdekesebb a szépen pödört magyar bajusz. Állítom, hogy a legszebb magyar bajusz, amit nagy Svédországban láttam. A jóízû beszéd után a társulat elôadása egy kényelmes klubteremben lesz, jól felszerelt hangosító-világító berendezéssel. Dénes György gépészmérnök szerezte meg a helyiséget az elôadás számára. Jók a kapcsolatai, tudományos elôadásokat, kiállításokat szokott itt rendezni.

A nézôtéren 47 nézôt számolok meg. A városban megközelítôleg 1000 magyar él, de kevés az egyesületi tag. Szinte mind eljöttek az elôadásra.

Az összlakosság 15%-a bevándorló, sok a bosnyák, chilei.

A norrköpingi magyarok nagyon közvetlenek, barátságosak. Lelkesen tapsolnak. Azon gondolkozom, vajon mennyire érintette meg ôket a színdarab mondanivalója, és akkor megszólal valaki: én egész életemben egy K. Müller voltam, valakiket mindig kiszolgáltam...

Vacsoránál Ferenczi Attila sorra veszi a régi marosvásárhelyi társulat tagjait. Név szerint mindenkit felsorol, sok a személyes ismerôse, barátja. Elszomorodik, hogy olyan sokan örökre elmentek. Nemrég a felesége is... Egyedül maradt. A gyermekeknek megvan a saját életük. Egyre többet gondol haza. Rejtegetné, de nem lehet, csorognak a könnyei...

Gépészmérnök ismerôsömmel beszélgetek.

- Én sokat szenvedtem amiatt, hogy sem a svéd, sem a magyar kultúrát nem ismertem igazán, egyikhez sem tartoztam és mindig élt bennem a vágy az anyanyelvi kultúra ismerete iránt. Ezért úgy döntöttem, hogy a vegyes házasságból született gyermekeim kizárólag svédek lesznek, így jobban be tudnak illeszkedni. Igazam lett. A gyermekeket katolikusnak kereszteltem édesanyám tiszteletére, bár a svédek többnyire evangélikusok. Erdélybôl, Beszterce- Naszód környékérôl származunk, Szentgotthárdról.

Egy régebb kiürített kaszárnya épületében szállásolnak el. Reggel megcsodálom a környéket, hétvégi házakhoz hasonlítanak az épületek, a kaszárnyákról más kép alakult ki a szürkeállományomban.

Hát igen, ez a béke és nyugalom országa. Kissé neheztelek a kalandozó magyar honfoglalókra...

2002. szeptember 21., szombat

Úticélunk Göteborg. Gurulunk simán, rezzenetlenül, a svéd utak minôsége kifogástalan. Göteborg forgalmas kikötôváros. Egy idôben "kis Londonnak" becézték. Fiatal város, hivatalosan 1621-ben jegyezték. Autógyár, hajógyár - kevés a munkanélküli.

A Götaplatsen Göteborg városának kulturális központja. Szembetûnô, oszlopos épület a Göteborgi Képtár, balra a városi színház, jobbra a Hangversenyek Háza. Itt található Európa egyik legrendezettebb szórakozóhelye, a Liseberg vidámpark. Kovásznai Ádám, a Göteborgi Kôrösi Csoma Sándor Mûvelôdési Kör elnöke 651 címre küldött meghívót társulatunk elôadására. A kör 1500 embert ér el és kb. ugyanennyit nem, mert nem tartják a kapcsolatot a magyar közösséggel.

Göteborgban 215 bevándorló- egyesületet tart nyilván az önkormányzat. Ez a 215 egyesület több mint száz nemzetiséget takar.

A magyar szülôk nagy harcot folytatnak a gyermekekkel azért, hogy megmaradjunk... Tudomásul kell vennünk, hogy a második generáció kiveszôfélben van, a harmadik pedig beolvad. Ahol két iskoláskorú gyermek van, és iskolába járnak, egymás között elôbb-utóbb svédül kommunikálnak. Az esély a magyar-magyar házasságra minimális. Ha a szülôk keseregnek a magyarságukért, a gyerek ezt a dolgot negatív élményként éli meg és megpróbálja elkerülni az olyan helyzetet, ahol a magyarság kérdése felvetôdik...

A díszletek mögül látom a nézôteret. Látásból szinte mindenkit ismerek. Úgy tûnik, a marosvásárhelyi színházkedvelô közönségünk egy része Göteborgba költözött. Itthon-otthon érezzük magunkat közöttük. Felszabadultan kacagnak, tapsolnak. Az öltözôig merészkednek, gyermekkori pajtások, fiatalkori barátok, férfias ölelkezések, vállveregetések melengetik a lelkeket.

Dr. Fülöp Géza és felesége, Éva három személyt lát vendégül: a társulat- és túravezetô Kárp Györgyöt, Petô Bandit és a súgót, engem.

Finom vacsorát készített a matematika-fizika szakos tanárnô. Reggel két kedves gyermek köszönt: Melinda és Attila. Attilával beszélgetek:

- Édesapám az Ericssonnál egy kutatócsoporttal tervezget. Most egy vezetô nélküli képernyôs telefonprogramon dolgoznak... Jó itt, Svédországban! Magyarul csak otthon beszélünk. (Megjegyzem, nagyon szépen.)

Éva vasárnapi iskolába siet a kis Melindával. Két hosszú hajú angyal. Úgy hasonlítanak, mint két vízcsepp. Nézem az értékes emberpárt, a szép családot. Büszkék lehetnek rájuk a svédek.

Burda Jutka marosvásárhelyi származású bankszakember modern központi lakásában találkozik a társulat. Vasárnap reggel van. A svéd fiatalok az éjjel randalíroztak. Egész sor márkás személygépkocsi visszapillantó tükrét törték le. Jutka szomorú. Fizet a biztosítótársaság, de az idô pénz - tény, hogy gépkocsija bal oldali tükre lefeszítve. Más országokban az ékszerboltokra szerelnek rácsot, Svédországban az italboltokra, de az alkoholtilalom hétvégekre feloldva...

(Folytatjuk)

Bicapa Rt.

Hosszú vajúdás, próbálkozás után a múlt héten Bukarestben, az Állami Vagyonrészeket Kezelô és Értékesítô Ügynökség (APAPS) székházában aláírták a dicsôszentmártoni vegyi kombinát egyik különvált egységének, a Bicapa Rt.-nek a privatizálását. A vásárlók: Simirca Valerian, amerikában elô román üzletember és Tînjala Mihai, több cégcsoport tulajdonosa, aki a Dunav International Construct Kft.-vel lépett be társtulajdonosként az üzletbe. S bár részleteiben még nem ismertek az új tulajdonosok tervei, biztos, hogy nagyon súlyos gazdasági, társadalmi és környezeti örökséget vállaltak fel. A kombinát berendezéseit, felszereléseit fel kell újítani, emellett meg kell oldani még az évekig ökológiai bombaként emlegetett meddôhányók sorsát is, hiszen az itt tárolt szennyezô vegyi anyagok veszélyeztetik az ezektôl mindössze 50 méterre levô Kis-Küküllô élôvilágát. Ankétunkban arra kerestünk választ, hogyan sikerül rendezni a volt szocialista nagyipari kolosszus örökségét.

A KGST-piac összeomlásának áldozata

A kénsavat, PVC-t, mûtrágyát, majd késôbb bikromátot, fluorsavat és freont, különbözô növényvédô szereket elôállító Bicapa Rt elôdjét 1918-ban létesítették, abból a gazdasági elgondolásból, hogy közel volt a nyersanyagot adó parajdi sóbánya, s a vidék gazdag földgázban, ami nélkülözhetetlen a különbözô vegyi folyamatok során. 1989-ig a termékek 70 százalékát exportálták. A kombinátban, a rendszerváltásig, a város lakosságának negyede, mintegy 5400 alkalmazott dolgozott. Miután felbomlott a KGST- piac, a hazai nagyipari megrendelô egységek csôdbe mentek, s mivel a mezôgazdaságot sem támogatták, a dicsôi kombinát termékeit nem tudták eladni. Az energiaárak fokozatos növekedése, az egyre nagyobb infláció az állami vállalatot a csôd szélére juttatták. 1991-tôl a vegyi kombinát kettévált, így alakult meg a Carbid Fox és a Bicapa Rt. Az elôbbi karbidgyártással, míg az utóbbi továbbra is fô tevékenységként a króm és a nátrium feldolgozásával foglalkozott. A Bicapa Rt.-nek azonban, mivel több mint 6 hónapig veszteséggel dolgozott, 2000-ben kormányhatározattal felfüggesztették a mûködését, a munkások nagy részét elbocsátották. Azóta mindössze 300 alkalmazottat foglalkoztatnak, többnyire a berendezések karbantartására.

S míg az egység nem termelt, addig a többségi tulajdonos, az Állami Vagyonrészeket Kezelô és Értékesítô Ügynökség vérátömlesztésként havonta 600 millió lej állami támogatást nyújtott a fizetésalapra és a berendezések konzerválására, valamint a privatizálás elôkészítésére. Mindamellett, hogy a Bicapa Rt.
"gazdasági fekete lyukként" milliárdokat emésztett fel, rendkívül nagy adósságokat halmozott fel az állami és helyi költségvetés, valamint az energiaszolgáltatók felé.

Ökológiai bomba?

A termelési folyamatból származó vegyi hulladékok tárolására 1964-ben kiképezték az elsô meddôhányót, amely mellé a 70-es évek derekán egyet, majd késôbb még kettôt létesítettek, ahova elsôsorban salak és száraz iszap került.

Stanislav Piaskovski, a Bicapa Rt. kereskedelmi igazgatója szerint ide 40 évig vegyileg nem tiszta, de ugyanakkor nem is toxikus anyagok kerültek. S míg a vegyi folyamatban nagyon mérgezô - a tanulmányok által is igazoltan, bizonyos mennyiségben a szervezetbe jutva rákkeltô hatással bíró - hat vegyértékû krómmal dolgoztak, addig a tározókba a környezetre ártalmatlan három vegyértékû króm került. A gondot csupán az okozza, hogy a tározókat a korabeli és nem a mostani, sokkal szigorúbb környezetvédelmi feltételeknek megfelelôen építették. Másodsorban pedig kettô közülük már túltelített, esôzéskor a víz a vegyi anyagokat a tározóktól mindössze 50 méterre levô Kis- Küküllôbe mossa.

Az egység kereskedelmi igazgatója lapunknak elmondta, megtettek mindent, amit lehetett, azért, hogy a meddôhányók káros hatását csökkentsék. A mûködésük beszüntetése után is több mint 1 milliárd lejt költöttek egy védôárok és egy földbe süllyesztett, 17 méteres betonfal megépítésére. S hogy a meddôhányó mégis ártalmatlan, bizonyítja az is, hogy már benôtte a fû, s az állatok is gond nélkül
"legelésznek" rajta. A tározókat a kombinát saját és a megyei környezetvédelmi felügyelôség szakemberei állandóan megfigyelés alatt tartják.

Stefanescu Danut, a Maros Megyei Környezetvédelmi Felügyelôség fôfelügyelôjének más a véleménye:

- A tiszai szennyezéshez hasonló környezeti balesettôl nem kell tartani, hiszen itt száraz és nem folyékony anyagokat tárolnak. Ezek csak földrengés, vagy extrém idôjárási körülmények, óriási vihar miatt juthatnak olyan mennyiségben a Kis- Küküllôbe, amely katasztrófát okozhatna.

A környezet-egészségtani szakemberek elméletben alaposan foglalkoztak az üggyel.