Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

A romániai Iasi-ból irányított európai hálózatot mûködtetô román bûnbandát göngyölített fel a francia csendôrség majd egyévi nyomozás után, a román rendôri szervekkel való szoros együttmûködésben - vált ismertté szerdán Párizsban.

A kiterjedt családi vállalkozás több millió eurós "forgalmat" bonyolított le nyugat-európai részlegein keresztül. Az üggyel foglalkozó francia bûnügyi illetékesek szerint a román gengszterbanda Dél-Franciaország-ban a helyi alvilág szakembereit is foglalkoztatta lakásbetörésekben és kocsifeltörésekben. Hasonló területen tevékenykedtek embereik Svájcban, Németországban, Ausztriában és Görögországban. Ez a klánszerû bûnbanda verbuválta a Párizsban parkolóórák fosztogatására, prostitúcióra és utcai kéregetésre kiképzett romániai kiskorúakat.

Egy névtelenül nyilatkozó nyomozó a Le Figarónak elmondta, hogy a francia csendôrség tíz hónapot áldozott a hivatásos bûnözök módszereinek és kapcsolatainak felderítésére. A bekerítô hadmûvelet sikere érdekében bevonták a munkába az eleinte bizalmatlan és kevés együttmûködési hajlandóságot mutató romániai rendôri szerveket is.

Az hamar kiderült, hogy profikkal állnak szemben: a motorizált, feltûnôen mozgékony betörô bandák Franciaország déli vidékein káprázatos gyorsasággal rámolták ki a kiszemelt nyaralókat, lakóházakat. Ékszerekre, mûtárgyakra, elektronikus eszközökre, videókra, hifikre "utaztak", s távozáskor a kifosztott tulajdonos autóját is elkötötték.

2001 nyarától decemberig 300 ilyen bûncselekményt regisztráltak Franche-Comté-ban, Drome és Savoi megyékben. Ugyanebben az idôszakban mintegy száz hasonló esetet vettek jegyzôkönyvbe Stuttgart körzetében.

A romániai központhoz elég lassan jutottak el. A felgöngyölítési akció 2001 novemberében kezdôdött. Addigra körvonalazódott, hogy a iasi-i központ a grenoble-i alvilág szereplôivel dolgoztatott, s fény derült arra is, hogy a zsákmány jelentôs részét Grenoble-ból postai csomagokban juttatták el Romániába. A helyi bíróság elfogató parancsa nyomán 25 román bûnözô került rendôrkézre. Valamennyien ugyanazon iasi-i klánhoz tartoztak, illetve Galac és Motru városából származtak.

A franciaországi becserkészést megkoronázó sikeres romániai rajtaütést a francia csendôrség nyomozati adatai birtokában a bukaresti legfelsôbb bíróság ügyészének utasítására kétszáz rendôr, köztük két tucat kommandós hajtotta végre.

A román hatóságok a Iasi-ban, Galacon és Motruban foganatosított egyidejû házkutatások során mintegy 500 ezer euró értékû illegális tulajdont foglaltak le.

Az akcióban kézre kerített banda tagjai 30 év körüli, egy családi hálózathoz tartozó fiatalok, többen korábbi hivatásos sportolók, fôként birkózók.

Bár szaporodnak a világnapok, maga a jelenség, vagyis a dohányzás világszerte tovább terjed. No, nem a jóléti társadalmakban, hanem a világ szegényebb felén, és ezzel egy idôben mind fiatalabb korosztályoknak válik szokásává ez a szenvedély. November 17-ét füstmentes világnappá nyilvánította az Egészségügyi Világszervezet, s az idén erre az alkalomra elkészítették a dohányázás ártalmainak világtérképét is.

A "gyilkos" tehát ismert, és most már a bizonyíték is tételes - olvashatjuk az errôl szóló beszámolókban: óránként 560, naponta 13 ezer 400, évente 4,9 millió emberrel végez. Egyetlen nép, nemzet sem kivétel. A nikotin ma már mindenütt jelen van, és mindkét nem soraiból szedi áldozatait. Hamar válik népszerûvé a 13-17 éves fiatalok körében is, különösen amikor a nehezen kezelhetô kamasz gyerekrôl könnyen lemond a család, s az iskola sem kínál követendô példaképet. Felmérések bizonyítják: minél elégedettebbek a fiatalok iskolájukkal, minél népszerûbb körükben a sport, a rendszeres testmozgás, annál kevesebben szoknak rá a dohányzásra. Az Országos Füstmentes Egyesület budapesti tudományos tanácskozásán hangzott el, hogy a dohányzás szokássá alakulásának személyi jegyei is vannak. A dohányzó serdülôkorúak körében az önszabályozás zavarait, az agresszióra és önzésre való hajlamot, illetve a szorongó, gátlásos személyiséget mutatták ki. Szakvélemények szerint ezek a tulajdonságok megfigyelhetôk a dohányzó felnôttek esetében is, akik közül sokan arra sincsenek tekintettel, hogy a mellettük, körülöttük élôket zavarja a dohányfüst, s a passzív dohányzás, mások cigarettafüstjének belélegzése ártalmas lehet az egészségükre. Míg a nyugati társadalmakban a munkahelyi alkalmazás egyik fô szempontja, hogy a jelölt dohányzik-e vagy sem, és egyre több az olyan intézmény, ahol az egész épületben tilos a szenvedélynek hódolni, a szegényebb országokban fordított a helyzet.

Nem érdektelen megjegyezni, hogy kies-kietlen városunk területén sem jelentenek hiányt a cigarettareklámok, s az idegennek, ha Marosvásárhely központjában szétnéz, úgy tûnhet, hogy dohánnyal és mobiltelefonnal élünk. Ami nem is áll olyan messze a valóságtól.

A világnapot, amint a nevébôl is kiderül, azért találták ki, hogy akik meghallják az üzenetét, tartsanak legalább egy nap szünetet. Amire akár legyinteni is lehet, de aki mégis szembe mer nézni önmagával, és számot vet azzal, hogy a cigarettára költött pénzt mire fordíthatná, a saját és a körülötte élôk egészségének megôrzése felé teszi meg az elsô lépést. Még akkor is, ha sokak úgy vannak vele, hogy a cigaretta az egyetlen dolog, amirôl még lemondhatnának...

Az Európai Parlament óriási többséggel jóváhagyta szerdán azt az állásfoglalást, amely szerint 2004-ben tíz tagjelölt ország csatlakozhat az Európai Unióhoz.

A határozat Magyarországgal foglalkozó részében a testület támogatta Budapest kérését a magyar európai parlamenti helyek számának növelésérôl.

A döntés azért fontos, mert jelzi: az Európai Parlamentben a túlnyomó többség (505-en szavaztak a mostani határozat mellett, 20-an ellene, 30 tartózkodás mellett) támogatja a bôvítési folyamatot, s így jövôre várhatóan a csatlakozási szerzôdéseket is ratifikálni fogja.

Az Európai Parlament szerdai határozatában kiemelte, hogy az új tagállamoknak folytatniuk kell a reformokat, s üdvözölte, hogy az Európai Bizottság a csatlakozásig hátralévô idôben, sôt, ezt követôen is figyelemmel akarja kísérni az általuk elért haladást.

A Magyarországgal foglalkozó fejezet a gazdasági kérdések kapcsán elismerôen szól a növekedés ütemérôl, az infláció és a munkanélküliség csökkenésérôl, de bírálja az államháztartási deficit nagyságát. Ami pedig a politikai témákat illeti: tárgyalásokat sürget a státustörvény kapcsán a szomszédos államokkal, nevezetesen Szlovákiával és Romániával, elismeri a romák helyzetének javítását célzó intézkedéseket, de hangsúlyozza, hogy ôket még jobban be kell vonni a fejlesztést célzó erôfeszítések tervezésébe, végrehajtásába. Miközben üdvözli a médiatörvény nyári módosítását, amely lehetôvé tette a csatlakozási tárgyalások audiovizuális fejezetének lezárását, úgy véli, hogy továbbra is bátorítani kell a média pluralizmusát, szabadságát.

A jelentés a versenyfejezettel kapcsolatban sürgeti, hogy a magyar kormány tegyen erôfeszítéseket a magyarországi kedvezmények és az európai uniós rendelkezések közötti összhang megteremtésére. Egyúttal az Európai Bizottságot is rugalmasságra szólítja fel - méghozzá nem csak e témakörben, de az összes, még nyitott kérdés tárgyalásában. Emellett kiemeli, hogy hatékony intézményi keretet kell kialakítani az Európai Unióból érkezô strukturális és kohéziós alapok pénzeinek fogadására.

A bôvítési dokumentumhoz egyébként hatvannál is több módosító indítványt nyújtottak be a képviselôk, de a szerdai szavazás során ezek többsége elvérzett. Elfogadták ugyanakkor a képviselôk azt a javaslatot, amely - a nagybányai ciánszennyezés tapasztalatai nyomán - felszólítja a román kormányt, hogy ezentúl ne adjon ki mûködési engedélyt újabb külszíni aranybányáknak.

Eltûnt a német Vörös Hadsereg Frakció három, 1977-ben a börtönben öngyilkosságot elkövetett vezetô terroristájának agya, melyeket tanulmányozásra annak idején egy tübingeni laboratóriumba vittek.

A közelmúltban a szélsôbaloldali terroristacsoportot alapító - és 1976-ban szintén furcsa körülmények között fogságban meghalt - Ulrike Meinhof agyának sorsa szerepelt a hírekben, miután Meinhof lányai a magdeburgi egyetem professzorától ügyészségen keresztül követelték vissza édesanyjuk "tanulmányozásra visszatartott" agyát. Az egyik lány, Bettina Roehl szerint Bernhard Bogerts professzor azt akarta megvizsgálni, hogy a Meinhofon a 60-as években végzett agydaganat-mûtét befolyásolta-e az egykori újságírónôt, hogy a terrorizmus útját válassza. A lányok kérésére az egyetem a múlt héten bejelentette, hogy visszaadja Ulrike Meinhof agyát a családnak és hogy Bogerts kutatásának eredményeit nem hozzák nyilvánosságra.

Richard Meyermann professzor - az ô laboratóriumában végezték el az 1977-ben meghalt Andread Baader, Gudrun Ensslin és Jan-Carl Raspe agyvelején a boncolást - a lap szerint úgy nyilatkozott, hogy ezek az agyak már nincsenek náluk, valószínûleg megsemmisítették ôket "helyhiány" miatt. Errôl azonban semmilyen adat, feljegyzés nem született. Az AP hírügynökség megkereste Meyermannt, aki nem volt hajlandó kommentálni a lapértesülést. Elôde, Jürgen Peiffer professzor, aki 1988-ig vezette a tübingeni laboratóriumot viszont úgy nyilatkozott, hogy nyugdíjba vonulásáig az agyak ott voltak és ô nem adott utasítást "kiselejtezésükre".

A Vörös Hadsereg Frakció, (Rote Armie Fraktion), amelyet Baader-Meinhof csoportként is emlegettek, az 1967-68-os nyugat- berlini és NSZK-beli diákmozgalom radikális szárnyából nôtt ki. Elôször 1968 nyarán egy nyugat-berlini áruház felgyújtásával hívták fel magukra a figyelmet, majd a 70-es években pokolgépes merényletekkel, gyilkosságokkal, emberrablásokkal váltak hírhedtté. Ôk rabolták el és ölték meg Hans-Martin Sleyernek, a német gyáriparosok szövetsége elnökét. Baader, Ensslin és Raspe 1977 októberében követett el - a nyugatnémet hatóságok szerint - öngyilkosságot, miután meghiúsult a börtönbôl kijuttatásuk. (Társaik túszszedô akcióval próbálkoztak "ki-cserélni" ôket, a Mozambikba térített Lufthansa gép 86 utasát azonban egy nyugatnémet kommandó kiszabadította.) A RAF még a 80-as években is végrehajtott több gyilkos merényletet. A szervezetrôl, Ulrike Meinhof haláláról Margarethe von Trotta készített emlékezetes filmet Ólomidô címmel.

Alter-Native Fesztivál

Tegnap este két játékfilmmel nyitott az Alter-Native Fesztivál. Ma versenyprogram, a kisteremben délután a Filmtett és a Duna Mûhely Alkotótáborának filmjeit vetítik. Cristian Mungiu játékfilmje elôtt lesz a hivatalos megnyitó (kb. 20 órakor). Mindamellett, hogy producerek, rendezôk, filmesztéták és kritikusok is megtisztelik a rendezvényt, a fesztivál elsôsorban róluk szól, mint hírül adtuk, a megnyitóra eljön és beszédet tart Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke, majd átadja a Magyar Kulturális Örökség Minisztériuma Pro Cultura Hungarica díját.

Következik Mungiu filmje, az Occident.

Holnap a Várgalériában Couleur Locale képzômûvészeti kiállítás nyílik. A tárlaton Bartha József, Bob József, Csíki Csaba, Irsai Zsolt, László István, Martini Yvette, Miklósi Dénes, Ciprian Muresan, Pál Péter, Eugen Pogacean, Cosmin Pop, Sebesi Sándor, Szabó Péter, Szabó Zoltán és Gabriela Vanga mutatkozik be. Rá félórára, ugyanott az Alergische Platze vagyis Csíki Csaba, Cosmin Pop, Héjja Tamás és Szabó Péter koncertezik. A holnapi versenyprogram délután 2 órakor kezdôdik, a kisteremben délután 4 órától a Pentaton Stúdió filmjei, késôbb Panoráma program. Este 8 órakor a Kultúrpalotában dzsesszkoncert, muzsikál a dél-alföldi Szaxofon együttes: Ágoston Béla, Burány Béla, Benkô Róbert és Geröly Tamás Sándor. Fél kilenctôl játékfilmeket vetítenek. Kiemeljük Herendi Gábor Valami Amerika címû alkotását. A történet valahol Ausztriában kezdôdik, a hegyeshalmi határátkelô felé vezetô úton, de ez talán kevésbé lényeges, mint az érkezô személye. Ô az "amerikai", aki egy jobbkormányos luxusautóban, szivarozva, Alex Brubeck néven érkezik szülôföldjére, amit még fiatalon hagyott el. Neki ez az utazás a rég várt hazatérés, egy magyar reklámfilm-rendezônek, Tamásnak pedig a "nagy lehetôséget" és talán még nagyobb kalamajkát jelent. Tamás bátyját, Ákost és öccsét, Andrást hívja segítségül.

Az a tervük, hogy Tamás filmjéhez megnyerik az európai ügyeit intézô amerikai producert tôkéstársnak. Alex, amíg lehet, titkolja származását, és azt ígéri, beszáll a produkcióba a filmhez szükséges pénz felével. Az összeg másik felét - 60 millió forint - viszont a testvéreknek kéne elôteremteni hat nap alatt. Megszerezhetik a pénzt, de vajon mi lesz az ára? A pénzügyek gyakran érzelmi problémákkal járnak együtt, a férfiak meg többnyire a nôkkel. Ebben a történetben is ôk, a nôk állnak mindennek a hátterében, és - mint általában - a megoldást is bennük kell keresni a felmerülô problémákra. Abból pedig akad bôven - vígjátékról van szó.

A vásárhelyi December 21. Egyesület két tagja éhségsztrájkba kezdett. Követeléseikrôl, kezdeményezésük okáról a tegnap délben tartott sajtótájékoztatón számoltak be.

A Forradalmárok Országos Szövetsége törvényhozói kezdeményezést juttatott a kormány elé, melyben kérik az 1990. évi 42-es számú törvény módosításának sürgôsségi kormányrendelettel való elfogadását. A tervezet módosítja a törvény elnevezését is. Mint ismeretes, eddig a forradalmárok évente 12 ingyenes vonatjegyet kaptak. A módosított törvényben kérik, hogy ezután ezekkel jegyekkel az egész család utazhasson. A legfontosabb módosítást a 14-es cikkely tartalmazza, melynek értelmében "bûncselekménynek minôsül az 1990. évi 42-es törvény alkalmazásának megakadályozása", s a köztisztviselô és az illetô intézmény vezetôje, valamint bármely személy, aki akár tudatosan vagy gondatlanságból meggátolja a törvény elôírásainak alkalmazását, 1-tôl 3 évig terjedô börtönbüntetéssel, illetve 10-25 országos átlagbérnek megfelelô pénzbírsággal sújtható.

- A módosított törvény elfogadásának határideje november 18-a volt. Mivel ez nem történt meg, s megelégelve a '89 decemberi események mártírjai, valamint azok hozzátartozói és leszármazottai elleni igazságtalanságokat, november 18-tól éhségsztrájkba kezdtem - nyilatkozta Iernean Teodor, az egyesület vezetôtanácsának tagja. November 19- én csatlakozott hozzá Moldovan Mihai is. Iernean elmondta, november 19-én délelôtt 11 órakor a prefektúra épületében mûködô Forradalmárok Problémáival Foglalkozó Államtitkárság megyei irodájában a fûtôtesthez láncolta magát, ahonnan aztán délután 4 órakor kísérték a megyei rendôr- felügyelôségre. Itt az esetrôl jegyzôkönyvet vettek fel és a közrendre vonatkozó 61-es számú törvény alapján 5 millió lejre bírságolták. "Bí-rósági eljárást indítok a rendôrséget
riasztó Briscaru Cornel prefektúrai kabinetfônök és a rendôrség ellen, hivatalos hatalommal való visszaélés, megaláztatás és rágalmazás vádjával" - jelentette ki a sztrájkoló. Hozzátette: a módosított törvény elfogadásáig sztrájkolnak, s ha akciójuk eredménytelen marad, valamennyi egyesületi tag tiltakozásképpen kész visszaadni forradalmár- igazolványát.

Részecskéket sugároz ránk a Nap és a többi csillag, sugárzó anyagok fûtik a Föld magját, de sugároz a talaj, az elfogyasztott élelmiszer is. Együtt élünk ezekkel a sugárzásokkal, s minden ember maga is radioaktív. Ugyanakkor sokakban él az irracionális félelem mindennel kapcsolatban, ami "atom", legyen az erômû vagy orvosi vizsgálat.

Jéki László atomfizikus elôadásából megtudhatjuk, hogy a radioaktivitás a természet része, amely nélkül nem lenne lakható a Föld. Mi, emberek - a többi élôlényhez hasonlóan - mindig együtt éltünk a sugárzásokkal. Ugyanakkor hetven éve már magunk is képesek vagyunk radioaktív anyagokat létrehozni, s emiatt a korábbinál több sugárzás éri az embereket. Tartsunk-e ettôl a többlettôl? Többek között ezekre a kérdésekre kaphatnak választ a Duna Televízió nézôi november 21-én, csütörtökön 15.45- kor.

Anyanyelvünk

Nagyon gyakori nyelvünkben a szolgál ige. Fontos szerepet tölt be a mindennapi beszédben. Értelmezô szótárunk szerint elsôdlegesen azt jelenti, hogy valaki alkalmazásban van valamely intézménynél, közösségnél. Pl. harminc évig szolgált a városnál. Gyakori jelentése: katonaéveit tölti a hadseregben. A repülôsöknél szolgál, a tüzérségnél szolgál. Régi nyelvünkben azt jelentette, hogy valamilyen magas rangú személy körül udvari tisztet lát el.

Idegen, fôleg német hatásra kissé hivatalos ízû a használata, melyben jelentése: ellát egy feladatot, betölt valamilyen szerepet, valahogyan mûködik., rendelkezésre áll, hasznára, javára van valakinek, valaminek. Ajánlatos tehát mérlegelnünk, mikor fölösleges és mikor szükséges vagy éppen stílusszínezô a szolgál ige. Fôleg terpeszkedô kifejezésekben való körülíró használatával kell óvatosak lennünk. Nem azért, mintha e kifejezések már eleve hibásak lennének, hanem mert többé-kevésbé hivalkodónak, gyakori elôfordulásukkor pedig gépiesen egyhangúnak hatnak. Néhány jól elkülönülô csoportjukat külön is értékeljük.

A valamiül szolgál valami egy kissé választékossá teszi a mondatot, ha a kifejezésben valamilyen elônyrôl, hasznosságról van szó: búvóhelyül szolgál, célpontjául szolgál, fekvôhelyül szolgál, mentségül szolgál, mintaképül szolgál, védelméül szolgál, vigasztalásául szolgál valami. Az -ul, -ül ragos határozónak névszói állítmánnyal való helyet- tesítése szolgál nélkül egyszerûbb ugyan, de nem mindig fejezi ki világosan a mondanivalót: alapja valaminek, búvóhelye valaminek, célpontja valaminek stb. Valóban magyarosabb az ilyen szerkezet: ez bizonyíték arra, hogy... A tudomásul szolgál pedig hivatalos formulaként használatos (jegyzôkönyvi) kifejezés, lényegében a tudomásul vesz szenvedô alakja helyett.

A valamire szolgál hivatalos, kissé szónokias forma; dicséretére, elônyére, hasznára, javára, örömére, vigasztalására szolgál valami. Természetesebbek az egyszerûbb kifejezések, fôleg ha a szolgál unos-untalan ismétlôdik: dicséretére válik valami, elônyére, hasznára van, megelégedést kelt benne valami, megnyugtatja, örömet szerez neki valami.

Idegenszerû a szolgál ige akkor, ha akadállyal, hátránnyal kapcsolatos: akadályául szolgál, aggodalmára szolgál, kárára szolgál valaminek. Helyesebben: akadályoz valami valamit, kárt okoz valami valaminek.

Már kinyomtatták a 2003-as naptárakat. Nincs mese, lesz jövô. Jövônk. Például a 2004. esztendô elsô napja csütörtökre esik, tehát egy rendkívüli szerda jelenti majd Szilveszter napját. (És amennyiben még gyôzzük cérnával és lételemekkel, akkor is lesz kimenô.) De a december elseje is szerencsésebben fog elkövetkezni, mint az idén, amennyiben 2003-ban is ezt tartja meg a parlament (és az alkotmány küszöbön álló módosítása) nemzeti ünnepnek, amikor a magyarság kisebbséggé válásának is tulajdonképpen emlékeztetô évfordulója van, pontosan a 85., s ezért a lelkesedés köreinkben nem éppen osztatlan. De hát augusztus 23-ával is ez volt a baj, nem lett igazán népszerû soha, a hivatalosságok erôltették, de csak a nagy húsosztások tették emlékezetessé és a kétnapos munkaszünetek próbálták elfogadottá erôszakolni. Annak ellenére, hogy 1944- gyel egy embertelen kor ért véget, de jött egy másik, ugyancsak tüskés, szögesdrótos, diktatúrás, szamos-újváros. Egyszerûbben szólva, baj van a hazai nemzeti ünnepekkel, amelyek nem egyeznek a kisebbség történeti önszemléletével és a hatalomban levôk nem is akarják tudomásul venni, hogy valami olyasmit jelentenek, mintha a törökök kötelezôvé tennék a mohácsi veszedelem megünneplését.

Szintén a naptárból tudom meg, hogy május 1-je is csütörtökkel jegyezte el magát, hogy a nyugati egyházak húsvétja április 18-21. közé ékelôdik be, aztán Szent István napja, augusztus 20-a pedig éppenséggel szerdán van. És Szent István ma már senkit sem sért, nem azért, mert messze elmaradt az idôben, hanem mert Stefan Pascu mester óta tudjuk, hogy minden magyarok elsô királya román származású volt, ugyanis ôt magát Voicunak hítták, mielôtt beléptették a pápai egyházba, s Vajk csak egy elmagyarított csökevény, és akkor teljes most már az egyetértés, hiszen benne van az uralkodó pogány kori (tulajdon-képpen kripto-keresztény) nevében a felhívás, hogy Voi cu noi (azaz ti velünk), míg a fordítottja nem áll, mert akié a többség, azé az igazság, és aki nem hiszi, járjon utána, pályázzon (el).

Persze csak a vérmesebbje gondolja így, akiket az elôrehozott választásokkal ki fognak szorítani a kormánypártiak - reményeik szerint - a parlamentbôl, s egyúttal remélik, hogy az eremdéesz is a küszöb alá szorul, ámbátor a néprajzosok mondják, nagy jelentôséget tulajdonítanak a természeti népek a küszöb alatt tanyázó szellemeknek.

Végezetül megvizsgáltam a családi születés- és névnapokat, amelyek mind jótékonyan a hét közepébe ágyazódnak bele 2003-ban, ami nagy örömet ojt kebelembe.

Ha az idei esztendôt, amikor a jelentôsebb munkaszüneti napok az amúgy is pihenônapokra estek, a németek a munkaadók évének nevezik, akkor a következô az alkalmazottak éve lesz.

Tekintsünk elé bizalommal.

A Stúdióban vasárnap este nyilvános vizsgaelôadás:

A Színmûvészeti Egyetem Szentgyörgyi István tagozata vasárnap este 7 órától nyilvános vizsgaelôadással kezd évadot a Stúdióban. Zenés színészetbôl a Chicago musicalre alapozott vizsgával jelentkeznek a hallgatók. Az elôadás tétje két jelentôs tantárgy, a zenés színészet és a színészmesterség összekapcsolása. Az amerikanizmusról kialakult hírkultusz igen keményen jelentkezik a zenés darabban, a nagyon tetszetôs dzsesszmusical világába burkolt dallamok és táncok között megjelenik a világnak az a kegyetlensége, ami az ember alapvetô értékrendjét gátlástalanul felborítja.

Zenés mûfajt azért fontos idônként mûsorra tûzni, mert a piaci követelmények is olyanok, hogy a színházak egyre inkább olyan színészeket keresnek, akik a prózai színészet mellett a zenés színészetet is tudják mûvelni. Az egyik színház nemrég játszta A dzsungel könyvét, A csókos asszony készül a másik színházban, de hát nincs is évad anélkül, hogy a színházak zenés darabot ne játszanának. Az egyetemen a korábbiaktól eltérôen más programstruktúra alapján születnek a zenés elôadások. Ezeket olyan improvizációs, zenés gyakorlatok is felvezetnek, amelyekkel - Hencz József tanár vezetésével - az intézet nemzetközi workshopokon is feltûnést keltett. A zeneszerzô-tanár külföldi és belföldi meghívásokat kapott, hogy a módszert megismerjék máshol is. A lényeg az, hogy a színészet úgy van összekapcsolva a zenés színészettel, hogy bizonyos színészi képességek fejlôdjenek a zene által: a koordinációs képességek, a zenén keresztül való karakterformálás stb. A negyedéves évfolyam 13 tagú osztály, amelyben van jó néhány, a zene iránt fogékony, igen tehetséges hallgató, de gyakorlatilag mindenki meg fogja állni a helyét késôbb a színházakban.

Kovács Levente rendezô elmondta lapunknak, a világhírû musical nagyon idôszerû gondolatot tartalmaz, amely a média és a mindenek fölött való hír, anyag és szereplés uralkodó erejét kívánja igen tragikusan bemutatni, olyan társadalmi-történelmi kontextusban, amikor lassan oda jutunk, hogy az emberrôl közölt hír fontosabb az életnél és a szabadságnál. A darab hôsei gyilkolnak, börtönt járnak, de mindez nem olyan fontos számukra, mint az, hogy híresek legyenek.

Hencz József tanár hozzátette: noha a zenés mûfaj nem profilja az intézetnek, elôfordulhat az, hogy néha képesek a diákok ebben a mûfajban is megnyilvánulni. Elindult egy olyan folyamat, aminek idônkénti következménye egy ilyen nyilvános vizsgaelôadás. Nyilván a közönség mindent szeret, ami jó, de az, hogy valami jó vagy nem, csak utólag derül ki, tehát a publikumnak be kell jönnie a színházba.

A musicalt rendezte Kovács Levente-Hencz József; koreográfia: Dékány Edit (Budapest, m.v.); díszlet és jelmez: László-Balizs Ildikó. Fôbb szerepekben Újhelyi Kinga, Kicsid Gizella, Kolcsár József, Kocsis Gyula és mások.

Csak ki kell nyitni a kaput… (6.)

Az óvárosban a Királyi Palota elôtt elcsípünk egy ôrségváltást, kissé esetlen, nagyon fiatal fiúk, lányok az ôrök. Jobbra a Királyi Operaház hatalmas épülete. Megcsodáljuk a Királyi Parkot.

Nincs sok idônk nézelôdni, az esti elôadásra kell készülni.

A svéd demokráciáról talán még annyit: a svédek hétvégeken kivonulnak a terekre, szórakoznak, táncolnak, hangoskodnak. A stockholmi börtönlakók feljelentették a városlakókat az önkormányzatnál, mert nem tudnak éjjel aludni miattuk, és kérték az áthelyezésüket a város körüli szigetek egyikére. Áthelyezték ôket, sôt azóta a szigeten szabad mozgási lehetôségük van.

A Stockholmi Magyar Ház elôadótermében 19 órától lesz az elôadás, de már 5 órakor lassan csorog a közönség a földszinti társalgóba. Egy pillanatra megállok a hirdetôtábla elôtt. Ma este a Szabad Magyarok Tömörülése vendégei vagyunk.

Stockholmban tizenöt aktív magyar egyesület van.

Minden apróságra érzékeny az elôadás közönsége, sok nevetés, vastaps, nagy siker! A fôvárosban megközelítôleg 5000 magyar él. Száz körül van a nézôk száma - tudom meg Kalocsi Margittól, a Stockholmi Magyar Ház elnökétôl: - Az SMOSZ jól megszervezett egyesület. Mindent simán intézünk, barátian tesszük a dolgunkat. Amit teszünk, eszményi munka, ezért egyikünk sem kap fizetést. Persze segít a jól kidolgozott rutin, itt mindenki tudja a feladatát.

A svédek nem a nagy szavak emberei, de amit megígérnek, azt meg is teszik és mi ezt megtanultuk tôlük.

A köpönyegforgatásnak fennáll a veszélye és lehetôsége a világon bárhol, de Svédországban talán mégsem. Itt nagy érték az ember. Mások vagyunk, más a mentalitás. Itt nyugodt az élet, nem történnek nagy változások. Itt idôtlen idôk óta nem volt háború.

- Mióta él Svédországban?

- 1956-ban a szüleimmel jöttem ide 13 évesen. Apám nagy magyar volt. Nagyanyám alig tudott magyarul, sváb származású volt. A család magyarnak nevelt. Gyermekkoromban cserkész voltam, ott az ember tesz egy fogadalmat: Istenért, hazáért és az embertársaiért. Alsó tagozatos gyerekeket tanítok.

Az SMOSZ alapítási évétôl (1976) vezetôségi tag vagyok, mindenes. Amit teszek, szívbôl teszem. Két lányom van, három unokám.

- Beszélnek-e az unokák magyarul?

- Igen, bár elôfordul, hogy svédül válaszolnak.

Súlyos csomagokat hozott a posta. Az SMOSZ lapja, a Híradó szeptemberi száma ott tornyosodik a bejáratnál. Belelapozok:

Ma ugyanolyan egzisztenciális fenyegetettség lebeg a nemzet feje fölött, mint Géza fejedelem és István király korában a magyarok hét törzse fölött... Vészesen fogyunk: fogyunk az anyaországban is, hol-ott évente egy-egy Kovászna vagy Szalonta lélekszámának megfelelô magyar települ át oda Erdélybôl. Kárpátalján, Erdélyben, a Fel- és Délvidéken szórványosodunk, csángósodunk, s ebbôl az állapotból gyakorlatilag nincs visszafordulás az öntudatos kisebbség státusába. Folyamatosan szivárgunk szét Magyarországról s az utódállamokból a világ minden sarkába, s ha igyekszünk is, kevesünknek sikerül anyanyelvünket, magyarságtudatunkat egy-két nemzedéknél tovább éltetnünk. ... Stockholmban például százszámra élnek magyarok, akik soha nem jártak a Magyar Házban... Mi lehet akkor a nagyságrendekkel népesebb kanadai, amerikai metropolisokban, mi lehet Sydneyben, Bécsben vagy Münchenben? (Veress Zoltán - Tizenöt millió Szent István)

- A stockholmi fiatalok?

- Begazy Balázs kisgyermek korában került Svédországba. Koraszülöttként motorikus problémákkal küszködött és édesapja megpróbálta a lehetetlent is. Itt találta meg azt az orvost, aki segíteni tudott.

A stockholmi fiatalok nem összetartóak - mondja. - Egy ideig a Stockholmi Ifjúsági Egyesület elnöke voltam. Miért nem jösz el a Katalin-bálra? - kérdeztem sok fiataltól. Volt, aki vállat vont, volt, aki szembenevetett. Ha nem fogunk össze, 5-10 év múlva a fiataloknak nem fognak hiányozni ezek a találkozók.

1994-ben megalakult a Svédországi Magyar Ifjak Társasága (SOMIT). Táboroztunk, kirándultunk, a fontos az, hogy együtt voltunk. Ugyanilyen gondokkal küzdenek más nyugati államok magyar fiataljai is. Szükség volt rá, hogy találkozzunk, hogy alkalmazzuk a tevékenységeinkben mindazt, ami náluk jól mûködik.

A Svájcban élô Bajzáth Olivér ötlete volt, hogy minden ország ifjúsági egyesületének elnöke találkozzon. Találkoztunk és azóta tartjuk a kapcsolatot. A felszínen kellene tartani a dolgokat. A stockholmi magyar nyelvû tévéadást - kéthetente egy órát - is csak egy évig sugározták, nem tudtuk megtartani, pedig én teljes technikai háttérrel jöttem, a román egyesületnek ma is van minden héten félóra adása...

(Folytatjuk)

Kiállítást szervezni fölöttébb hálátlan feladat. Ha majd hivatásos teszi, anyagi haszonnal is járhat. Alkotótábort szervezni ismét csak bonyolult ügy, elôször is gondoskodni kell arról a három dologról, ami Montecuccollinak a háborúhoz kellett; a többi valahogy összejön. Néhai Molnár Dénessel egykor számba vettük a megye képzômûvészeit, és oda lyukadtunk ki, hogy Marosvásárhely megérdemel egy korszerû galériát. Igen ám, búsongtunk, csakhogy Marosvásárhely egyebet is megérdemelne: magyar egyetemet például (ez mára megvalósult); nemzetközi repülôteret; (nem csak téli bámészkodásra alkalmas) strandot; (olimpiai) versenyuszodát; korcsolyapályát (netán: jégpalotát); modern forgalom-elterelô rendszert, fürge közszállítást stb. (Toronyórát azért nem, mert egyedül az - megvan. De hát azt még Bernády mester idejében lôtték a városházára.)

Addig is, töprengett DÉMOL, vízzel kell fôzni - nem biztos, hogy rossz lesz a kaja. Ott vannak a mind sûrûbben cseperedô gyülekezeti házak, felekezeti központok. A hívek vallási és kulturális igényeit szolgálják. Nem hull csákány az égbôl, ha a puszta falakra képek kerülnek, ha az emberek hétköznap is beütik oda magukat, mert még egyszer látni akarnak egy tájat; szóval nem megverne, megáldana az Isten, ha olvasótalálkozót, szavalóestet, zenei összejövetelt is tartanának ott... Mert nem csak kenyérrel él az ember, hanem - Isten igéjébôl következôen - egyéb kedves szellemi táplálékkal is. A falusi kultúrházak ebek harmincadjára jutottak, legjobb esetben diszkót, kocsmát mûködtetnek bennük élelmes vállalkozók. A mûvelôdési élet iskolák és egyházak köré szervezôdik. Ritka az olyan közösség, mint a nyárádselyei, amely úgy akarja megállítani elcsuszamló jelenét, hogy községi pajtából, bikaistállóból emel mûvelôdési hajlékot, így erôsíti a jövendô pilléreit.

Láttam példát erre is, arra is. Láttam olyan gyülekezeti házat-otthont, amely inkább raktár, illetve arra jó, hogy a holland vendégnek legyen hol lehajtania a fejét éjszakára. (Erre adták a pénzt.) Láttam olyat, ahol havonta fordult meg festômûvész, táncoktató, zenész, kórusvezetô, író, költô, elôadómûvész.

Mezômadarason nincs ilyen ház. De lesz. És tudják már azt is, hogy amikor felépül, hitéleti szerepe mellett még mire lesz alkalmas. Egy onnan származó ember - Czirjék Lajosnak hívják, 43 éves, villanyszerelô, liftkarbantartó volt a kórháznál, ’90-ben kísértette meg a múzsa, festeni tanult a népmûvészeti iskolán, új munkahelyén éjjeli ügyeletet vállal, hogy nappalait szabaddá tegye - rájött: szülôfalujában is lehet alkotótábort szervezni. Megbeszélte a dolgot a helyiekkel, a református egyházközség vezetôivel, azokkal, akik létrehozták Mezômadaras Fejlesztési Egyesületét, és augusztus végén már ott voltak a meghívott mûvészek. Nem mindenki jött el, nem mindenki maradt ott végig, de a tábor élt; táj és lakója - észrevétlenül - bevonult a képzômûvészetbe. A gyülekezet adta össze a pénzt az élelelmre, a többit a lelkész, a szervezô: zsebbôl pótolta. Szállást családoknál kaptak, vacsorára egyik-másik mûvész már nem járt el a lelkészi lakásra, mert az utcák sötétek. De az alkotások egy része a felépítendô ifjúsági (gyülekezeti) házba kerül. (Ha volna olyan mûvészetkedvelô - pénzes! - rétegünk, amilyen nincs, nyílt árverést, aukciót rendeznek vala, s a képek árát a HÁZ költségeire fordítják.)

Vízzel fôzünk. Az alkotásokat ott állítják ki, ahol lehet. Például a Maros hídján túli Szabadi úti házban, amely a gyülekezet (fájdalmasan korán elhunyt) egykori lelkészének, dr. Juhász Andrásnak a nevét viseli. Ahol szintén képért esengett a fehér fal. Remélhetôleg mától a Dr. Juhász András Gyülekezeti Központot ugyanúgy jegyezni fogják a város "nem hivatalos" közmûvelôdési listáján, mint a Bernády Házat, a Deus Providebit Házat, az unitáriusok tanácstermét, a vártemplomi gótikus termet, a Jókai utcai központot. És remélhetôleg gyakrabban halljuk-olvassuk, hogy a megye városaiban, Szovátán, Segesváron, Dicsôszentmártonban, Szászré-genben, Marosludason, a nagyközségekben - Nyárádszeredán, Erdôszentgyörgyön, Gyulakután, Kenden, és a maros-mezôségi térségben is - vasárnaponként: kiállítás nyílik; esetleg arról is hírt ad a sajtó, hogy a makfalvi, mezôpaniti, káli, madarasi példára újabb alkotómûhelyek szervezôdnek. Merthogy súly alatt nô a pálma.

Visszatérve Mezômadarasra: mennyivel szívesebben kap a fejlesztési egyesület hazai és anyaországi támogatást az ifjúsági házra, ha dokumentálni tudja, hogy íme, már túl van az elsô alkotótáboron, és a település fejlôdését nem csak anyagilag kívánja elômozdítani (nyilván ez a legfontosabb) - hanem szellemileg is!

Legfontosabb mozzanata az új kelet-európai országok meghívása a szövetségbe

Az Észak-atlanti Szövetség ma kezdôdô kétnapos értekezletének napirendjén - az új tagországok meghívása mellett - új katonai képességfejlesztô szövetségi program elfogadása, a világméretû terrorizmus elleni küzdelem jegyében új, terrorizmus elleni katonai koncepció jóváhagyása, valamint gyorsan bevethetô erô létrehozásának elhatározása szerepel.

Az 1999-es washingtoni csúcsértekezleten elhatározott képességfejlesztô program, a DCI félsikere után a NATO az új biztonsági helyzetre jobban összpontosító, kevesebb fejlesztési irányt tartalmazó képességfejlesztési program kidolgozását határozta el. Ennek érdekében a szövetségesek nyolc fô irányban tervezik a következô években erôsíteni, csúcstechnikai fegyverzettel és eszközökkel fejleszteni a NATO katonai cselekvôképességét. Ebbôl a célból a 19 tagország védelmi minisztériumainak fô fegyverzeti felelôsei már két megajánlási konferencát is tartottak Brüsszelben, majd a szövetség katonai tervezôivel közösen egyeztették a felajánlásokat a fejlesztési célok számával, és átcsoportosításokat, pótfelajánlásokat tettek.

A legutóbbi magas szintû brüsszeli egyeztetés során kiderült, hogy a haderôfejlesztési célok mintegy 80%-ára már kötelezettséget vállaltak a tagállamok, a többi kitöltésére jelenleg is folynak az egyeztetések. A képességfejlesztési program 2008-ig tart, addig azonban, a hiányok pótlása érdekében, több téren is átmeneti megoldásokhoz, egyebek között lízingeléshez is folyamodnának a szövetségesek. Ugyanakkor - a szövetségesek biztonságát veszélyeztetô újfajta fenyegetésekre - gyorsan reagáló erô létrehozását egy-másfél éven belül tervezik megoldani a tagországok.

Három héttel a prágai NATO-csúcs elôtt a Washington Times terjedelmes írásban ecsetelte Romániának a fejlett nyugati államokhoz viszonyítható elmaradottságát. A Washington Times szerint Romániában a gazdasági reformok araszolnak, a korrupció ellenben a társadalom legmélyebb rétegeibe - beleértve a hatalom legmagasabb szféráit is - beágyazta magát.

Ennek ellenére, olvasható a lapban, "a Washingtonban és Nyugat-európában folytatott agresszív lobbi csodákat mûvelt", bár a román hivatalosságok tagadják ezt, és a sikert a NATO- követelmények teljesítésében elért eredményeknek tulajdonítják. A lap hozzáteszi, hogy a NATO valóban értékeli az utóbbi két évben Romániában végbement reformokat, és azok az amerikai hivatalosságok, akik az utóbbi idôben Romániába látogattak, észrevették a demokrácia és a mûködô piacgazdaság fejlesztése terén történt elôrehaladást. Azonban felhívja a figyelmet, hogy a prágai meghívás nem jelenti azt, hogy Románia azonnal a nyugati közösség teljes tagjává válik. "Prága csak egy kezdet. Még sok tennivaló marad a summit után", mondják az amerikaiak.

A korrupció jelensége és a lakosság széles rétegeinek alacsony életszínvonala mellett a Bukarestben állomásozó külföldi diplomaták komoly problémákat látnak a megfelelô beruházási légkör alakulásában és abban, hogy nagyszámú volt szekus található a közigazgatás kulcsfontosságú tisztségeiben. Azonban, írja a lap, a bukaresti hatóságok biztosították a NATO hivatalosságait, hogy ezek lassan eltûnnek a vezetô funkciókból, és a jelek szerint Brüsszelben hitelt adtak az ígéretnek.

A Washington Times pozitívumként említi Romániának a Nemzetközi Valutaalappal kötött szerzôdései alakulását, az afganisztáni misszióban való részvételét és az Amerikai Egyesült Államokkal nemrég megkötött, a Nemzetközi Büntetôbíróságra vonatkozó egyezményt.

A hét elején újságíróknak nyilatkozva George W. Bush amerikai elnök kijelentette: történelmi találkozóra kerül sor Prágában. Véleménye szerint Európa egész, szabad és békés kell legyen. Ezért nevezte szükségszerûnek a NATO keleti irányba való kiterjesztését, nem titkolva, hogy a bôvítés az Amerikai Egyesült Államok számára is jó. Emlékeztetett, hogy a kelet- európai országok diktatúrák alatt nyögtek, s hangsúlyozta, hogy számukra is új idôszak következik, amikor közösen szállhatnak szembe a fenyegetésekkel.

Romániát Európa fontos részének nevezte, amely elindult a szabadpiaci fejlôdés és a demokratizálódás útján. Ugyanakkor jelzésértékûnek nevezte a holnapután sorra kerülô romániai látogatását. Emlékeztetett a tavaly szeptember 11-i terrortámadásra, amikor a NATO az Amerika elleni merényletet saját maga elleni támadásnak érezte, a mindenki egyért, egy mindenkiért jelszó jegyében.

Arról, hogy meghívják-e Romániát a NATO- ba, nem kitérôen nyilatkozott, azt mondta, majd meglátjuk Prágában. De az, hogy Romániába látogat, azt jelenti: elismeri, hogy az ország nyitott társadalmat akar, transzparenciát és a korrupció legyôzését, és azt, hogy közösen vegyenek részt a terrorizmus elleni világkoalícióban. Ha meghívják az Észak-atlanti Szövetségbe, elismerik, hogy valós változások történtek Romániában.

Ezért elnézik neki a szegénységet és a korrupciót is

Az Associated Press hírügynökség szerint Románia Európa legszegényebb országainak egyike, még a kikötôkbeli világítótornyokban kötelezô 24 órás katonai szolgálatot sem engedheti meg magának. Azonban ez nem jelent akadályt a NATO- meghíváshoz. Az AP összehasonlítja Bulgáriával, amely Simion alatt "megtalálta a stabilitás útját", míg "Romániában a lakosság jelentôs része a szélsôséges C. V. Tudort támogatja". Azt is hangsúlyozza, hogy a korrupció virágzik, a gazdaság súlyos problémákkal küzd. Hozzáteszi, hogy a két ország azonban, a 2001. szeptember 11-i terrortámadás után, másoknál többet nyújtott a NATO-nak. Románia a nehéz pillanatokban "segítette amerikai barátait". Ezért kap idô elôtt meghívást a szövetségbe, közli az Associated Press.

A ma kezdôdô NATO-csúcson dôl el: Romániát meghívják-e az Észak-atlanti Szövetség Szervezetébe. A NATO-csatlakozás elôkészületeit felügyelô szenátusi bizottságban a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget Szabó Károly szenátor képviseli.

- Hogyan látja az RMDSZ a NATO-csatlakozást?

- Az RMDSZ mindig is úgy politizált, hogy tudatában volt annak, mennyire fontos a NATO-tagság a romániai magyarság és az ország számára. Hiszen azok a feltételek, amelyek most csak alakulgatnak, a jogállamiság és ezen belül a kisebbségi jogok vagy a piacgazdaság, a csatlakozás során kikristályosodnak. Ezek némiképp felvételi kritériumok is, és rendkívül fontos a dolgok jószándékú megközelítése. A kritériumok teljesítését felmérték, és jelentést készítettek Brüsszelben.

Határozottan állítom, hogy a NATO- meghívással, majd a teljes jogú tagság elérésével Romániában a rendszerváltás teljesedik ki. Ily módon visszafordíthatatlanokká válnak azok a folyamatok, amelyek elkezdôdtek '89 decemberében. Ezért az RMDSZ következetesen támogatja Románia NATO- csatlakozását.

- Milyen esélyt jelent a csatlakozás Románia számára?

- Egyértelmû, hogy ami a biztonságpolitikai részét illeti, egy olyan szervezet tagja lenni, amely az összes tagország számára szavatolja a biztonságot, elônyös. A NATO-tagországokból érkezô tôke is nagyobb biztonságban érzi majd magát. Persze, nem elég a biztonság, a piacgazdaság feltételeinek is meg kell majd felelni.

- Ön, mint a NATO-ügyek szakértôje, hogyan értékeli, Románia milyen szempontból felel meg a várakozásoknak, s mi az, amiben van még tennivalója?

- Erre a kérdésre Brüsszelben tudnának jobban válaszolni, azok, akik a tagjelölt országokat ellenôrzik. Nekem nem volt betekintésem a hivatalos értékelôkbe. De ami a katonai szempontokat illeti, Románia megítéltetése kedvezô. Ugyanakkor kedvezô, sôt ez volt a döntô érv, hogy Románia vállalta az aktív részvételt a terrorizmus elleni világkoalícióban. Joseph Biden szenátor, az amerikai kongresszus külügyi bizottságának elnöke a javaslattételkor tételesen emelte ki, hogy Romániát meghívni a NATO- ba megfelel az USA érdekeinek. Az ô érvei sorában található az is, hogy az RMDSZ politikai tevékenysége következtében politikai stabilitás jellemzi az országot

A feltétel, amit kevésbé sikerült teljesíteni, az a gazdasági kritérium, Románia gazdasága nem felel meg a piacgazdaság kívánalmainak. Emellett a korrupció elleni harc sem elég sikeres. Azonban, úgy tûnik, a
NATO-bôvítésrôl szóló döntést már meghozták. Robusztus bôvítés lesz, s annak ellenére, hogy nem minden feltételnek tett eleget, Romániát is meghívják.

Ellenben fontos, hogy a meghívást a ratifikálás procedúrája követi, ami egy évet, vagy talán még annál is többet jelent. Sôt, a tagországok akár meg is vétózhatják a tényleges felvételt, a kritikák akár kedvezôtlen szavazásban is megnyilvánulhatnak. Ám az is igaz, hogy az USA szavazata a döntô, és a többi 18 ország nagyon súlyos kifogásokat kell emeljen ahhoz, hogy ne történjék meg a tényleges tagfelvétel.

Az amerikai szenátus külügyi bizottságának elnöke, Joseph Biden idén szeptemberben terjesztette elô véleményezését a NATO- bôvítésrôl. Ebben kifejti, hogy a prágai csúcson Közép-Kelet-Európa felé bôvül a szervezet, amikor Románia és Bulgária mellett öt más országot is felkérnek a csatlakozásra. Ezzel az a folyamat folytatódik, ami 1998-ban Magyarország, Csehország és Lengyelország felvételével elkezdôdött.

Az amerikai politikus kifejtette, hogy bár eredetileg ô maga is osztotta a kételyeket, mára majdnem biztos, hogy a fent említett két ország mellett meghívják Szlovéniát, Szlovákiát, Észtországot, Lettországot és Litvániát is. - Meggyôzôdésem, hogy szükség van a bôvítésre. Errôl - jelentette ki - a 2001. szeptember 11-i terrortámadás, illetve Románia és Bulgária felelôsségteljes vállalása és stratégiai fontossága gyôzte meg. Bulgária megengedte, hogy a területén idôleges katonai támaszpontokat létesítsenek, Románia megnyitotta a légterét az amerikaiak elôtt, s a "Vörös Skorpiók" elnevezésû hadtestet küldte Afganisztánba saját C-130-as gépekkel. Ez olyan gesztus volt - jelentette ki Joseph Biden -, amit egyetlen nyugat-európai szövetséges sem tett meg. Ugyanígy hozzájárultak a boszniai és koszovói béke megteremtéséhez is. A szerzett tapasztalatokat felhasználták saját hadseregeik modernizálására.

Az amerikai szenátor megerôsítette, hogy NATO- tagként Románia és Bulgária hatékonyan hozzájárulna a szövetség biztonságához.

Kiemelte, hogy e két országban a rendszerváltás óta eltelt idôszakban gyenge kormányok voltak, azonban lassan megkezdôdött a privatizálás, rendezték a kisebbségek helyzetét. Bulgáriában például a törökök részt vállaltak a kormánykoalícióban, a romániai magyarok pedig parlamenti szinten együttmûködnek a kormánypárttal. Ezek után reményét fejezte ki, hogy az amerikai szenátus kedvezô döntést hoz a NATO-bôvítéssel, köztük Románia és Bulgária felvételével kapcsolatosan is.

Ötvenéves Györffy András marosvásárhelyi színmûvész. Kiemelkedô alakításait ragaszkodással emlegeti a marosvásárhelyi közönség. Pályafutása során jó néhány díjjal jutalmazták, de Zetelakán kapta a legkedvesebb elismerést, egy békanyúzó székely kacort. Svédországban almás tésztát sütöttek neki. Györffy naponta ingázik a Tompa Miklós Társulat és a Színmûvészeti Egyetem között. Az intézményt köztudottan Szentgyörgyi István Színmûvészeti Akadémiának nevezték egykoron. Azóta sok víz lefolyt a Maroson. Alább a színmûvésszel beszélgetünk.

- Gondolom, nem tiltakozott, amikor megtudta, hogy Vásárhelyen marad, és nem "vezényelték ki" Székelyföldtôl távolabbi városba. Véletlen, nem véletlen, maradjunk annyiban, már csak ilyen ez a szülôföld, néha belekapaszkodik az emberbe. Hogyan talált a frissen végzett színész a marosvásárhelyi társulatra?

- Kalandos dolog volt. Amikor hetvenötben végeztem, csak éppen Vásárhelyen nem hirdettek színészi állást. Sinka István, illetve Bisztray Mária kérdezte, nincs-e kedvem Temesvárra vagy Kolozsvárra menni. Kolozsvárra igent bólintottam. Itt, a szomszédban, a fôiskolával szemben Kovács Györgynek a lakásán járt Bisztray Mária Major Tamással, éppen Erdélyben turnéztak, áthívtak, s megegyeztünk, legyen akkor Kolozsvár. Csakhogy kijövet, a fôiskola ablakából leszólt Szabó Lajos rektor is: jöjjön már az istenért, a vásárhelyi színháztól keresik! Szívem szerint a vásárhelyi színházat választottam volna, nagy gondban voltam, hogyan menjek vissza: bocsánat, közbejött Vásárhely... Másnap Bisztray azt mondta, jól kezdem, én vagyok a legszélhámosabb magyar színész. Huszonkét éves fejjel így kezdôdött színészi pályafutásom...

- Megsaccolom: ennek már huszon...

- Huszonnyolc éve.

- Számolni könnyebb, és egészen meglepô: Györffy András is már ötvenéves...

- Hát igen, ötvenet töltöttem. Vásárhelyen nem szakadt el az a láthatatlan köldökzsinór, ami a fôiskolához kötött. A tanáraim, mestereim partnereim lettek, de én továbbra is megmaradtam tanítványnak, egy életen át tanultam tôlük. Pályám alakulásában meghatározó személyiség volt Lohinszky Loránd érdemes mûvész. Bár nem volt évfolyamvezetô tanárom, az elsô nagyszínpadi darabban, a Pillangók a bôröndben címû színmûben partnerem volt a mester, tôle a mai napig rengeteget tanulok. Mindjárt meg kell említenem Csorba Andrást is. Ô volt az osztályve-zetô tanárunk. Nos hát szülôváro-som, Székelyudvarhely után végérvényesen Vásárhely lett az otthonom.

- Diákkoromban Kolozsváron Köllô Béci bácsi vitt el a színházba statisztálni, Harag György az Éjjeli menedékhelyt rendezte a sétatéri színpadon. A Színész szerepét Péterffy Gyula játszta, alakítására mindig emlékezünk. Ô egy Györffy András- alkat volt, vagyis Péterffy Gyulából ma csak egy van, Györffy András az, és aztán Fekete Károly jött valamivel késôbb, csakhogy, sajnos, ô teljesen eltûnt az erdélyi magyar színjátszásból.

- Sajnos el. A sorsnak külön megköszönöm, hogy kegyeltje voltam, Péterffy Gyuszival és Kovács Györggyel is játszhattam egy színpadon. A Mentségben elsô évesként egy kis nyomdászinast játszottam, Csorba András, Kovács György, Senkálszky Endre, Péterffy Gyula mellett. Meghatározó élmény maradt, a harmad-, negyedévesek irigyeltek is miatta eleget...

- Ezzel a korral s ezzel a színészi múlttal Magyarországon adott esetben már Kossuth-díjat lehet kapni. Nem gondolt arra, hogy számos pályatársához hasonlóan ott próbál szerencsét? A színészek csapatostul mentek...

- Valóban volt az életemben egy pillanat, amikor csábítottak, csábított a gondolat, el kéne menni, de hál’ istennek meggondoltam magam, maradtam. Szegény édesapám mondta, eredj fiam, de ha mindenki elmegy, ki marad itthon? Maradásomban az is közrejátszott, hogy Kincses Elemér, Ferenczy István nagyon-nagyon lebeszéltek, meg aztán nem vagyok kalandor típus, bár az igaz, soha nem hagytam el a vásárhelyi színházat, de harmadik éve Magyarországon a Regionális Színháznak a tagja vagyok, ismétlem, anélkül, hogy itt elvágnék mindenféle visszautat. Mindenekelôtt a vásárhelyi színháznak vagyok a tagja, fôállásban itt.

- Egyszer valaki azt mondta, bezzeg, Györffyt állandóan hívják...

- Nem titok, három színház is hívott annak idején, akkor még fiatalabb voltam... Vendégszerepeltem többször, de hogy átszerzôdjek, átköltözzek, szó sincs róla.

- Azért most is átjár elég rendszeresen. Találkoztunk is Pesten valahol. Azt hiszem, a Tháliában éppen...

- Igen, a Tháliában játsztam többször is, a Regionális Színházban vagy négy szerepet vállaltam, tavaly is hívtak. De hát mondtam, a vásárhelyi színházban vagyok fôállásban. Babarczy rendezô ugyan említette Kaposvárt, volna-e kedvem? Lehet, hogy tavasszal egy évadot Kaposváron játszom, egyeztetés kérdése. Kaposvár a magyar színjátszásban fontos állomáshely.

- Hadd kérdezzem meg, ma milyen a vásárhelyi színház magyar társulata?

- A vásárhelyi színházról rengeteg vita folyt, a sajtóban, a folklórban, mindenhol támadták a vezetôket. A színészek meg mindig elégedetlenek. Ha sokat játszanak, az a baj, ha keveset, az sem stimmel, azonban egy dologgal senki nem számol: ha a dolgok mélyére nézünk, generációváltásról, de nem a színházi emberek, hanem a közönség generációváltásáról van szó. Mi a nyolcvanas évek-ben olyan színházat játszottunk, amikor a közönség minden este partner volt. A sorok között megtanultunk olvasni, a közönséget beavattuk egy olyan játékstílusba, hogy egy-egy összekacsintásból, egy-egy félreérthetetlen hangsúlyból, egy-egy elejtett mondatból vagy gesztusból rögtön asszociált, mire gondoltunk, mire céloztunk. A közönség egy része még ezt a fajta színjátszást óhajtja, mert ezen nôtt fel, ám a mai fiatalságnak nem kell. A közönség, amely még egy kicsit is hû maradt a színházhoz, csalódik, mert nem azt a színházat kapja, amit megszokott. Nos, ez a dilemma vákuumot teremtett a vásárhelyi színháznál, és talán mindenhol Erdélyben. Rengeteget beszéltek és beszélnek a Tompaféle színházról. Tompa Gábor felvállalta azt, amit felvállalt, rájött arra, hogy másfajta színház kell ahhoz, hogy a fiatalok is bemenjenek a színházba, vállalva az ezzel járó kockázatot. Tompa az eleven testbôl kimetszett egy darabot, ott egy új oltást hajtatott.

- Megkérdezem, bár tudom, hazabeszél, hiszen a Székelyföldrôl jött ön is. Mit gondol, indokolt-e a Csíki Játékszín, vagy a székelyudvarhelyi színház? A két új társulattal nem lazult, nem "inflálódott" maga a Színház, a korábban megszokott, erôs erdélyi magyar színjátszás?

- Tompa Miklósnak vágya volt Székelyudvarhelyen színházat alapítani, majdhogynem sikerült. A székelyudvarhelyi volt az egyik legjobb, legfogékonyabb közönség, volt is némi hagyomány. Köztudottan onnan indult a Siculus-fesztivál, volt forrongó kultúrélet a székely városban. Igen, indokolt. Udvarhely Tamási Áron városa. Volt egy elképzelésem, néha dédelgetem ma is. Udvarhely és Vásárhely között mindössze 100 kilométer a távolság, ami a 21. században nem lehet gátló perspektíva. Ha reggel 8-kor beülök az autóba, fél tízkor már kávézhatom az udvarhelyi színház büféjében, lehet próbálni ott, avagy itt, Vásárhelyen. Udvarhely nem nagy város, ahol minden este színházat lehet csinálni, viszont egy héten egyszer-kétszer lehetne elôadást szervezni. Ha összejönne egy közös társulat... Ha az udvarhelyi, valamint a vásárhelyi önkormányzat tudna érdemben tárgyalni, közös produkciókban meg tudnának állapodni, mindkét város közönsége óriásit nyerne.

- Csakhogy az anyagi oldalán túl, a vidék, a provincia lehúzza a színészt, lehúzza az intellektuelt, a kedvet, tehetséget. Ön Pesten is játszik, csak tudja...

- Visszakérdezek: provinciában nôtt fel Benedek Elek, Kányádi Sándor, Farkas Árpád, Magyari Lajos, az atomfizikus Toró Tibor is. Soroljam még? Kinôtték a provinciát, nem? Persze, el lehet a vidék "mocsarában" is dagonyázni szépen, de gondoljunk csak arra, az ötvenes években Vásárhely is provincia, meglehetôsen vidékies volt, Kovács Györgyék, azt hiszem, európai színházat csináltak a provincia városában.

- A színésznek még lehetnek szerepálmai?

- Egy dolgot fiatalon megtanultam: álmodozni szabad, csak éppen szerepálmod ne legyen. Egy darabot, egy szerepet el lehet képzelni sokféleképpen, igen ám, de jön a rendezô, aki egészében látja a darabot, nem biztos, hogy ugyanúgy látja a szerepet, mint ahogy én elképzelem. Az álom súlyos kötelék, a rendezô felé nem lehet a színész rugalmas. Soha nem voltam félretett színész, nem is volt idôm sokat álmodozni.

- Györffy András nem változott. Úri muri, dzsentri, tudja a közönség, istenigazából csak Györffy tud meggyôzôen ütni az asztalra. Mindent, amit csinál, meggyôzôen, györffysen csinálja... Nos, hát akkor hogyan?

- Nem vagyok asztalcsapkodó típus. Lehet, hogy a génjeimmel hozom, egyik apai ôsöm ugyanis az osztrák- magyar monarchia magas rangú tisztje, míg a másik nagyapám egészséges szellemmel megáldott parasztember volt. Bárhogy is volt/legyen, a felmenôimre büszke vagyok.

- Beszélték: holtbiztosan Györffy lesz a Tompa Miklós Társulat mûvészeti igazgatója. Nem feküdne a vezetôi szerep?

- Volt szó róla, megkérdeztek. Hárítottam: nem vagyok vezetô típus. Színész vagyok, a színpadon szeretem, nem szeretek az irodában, a statisztikák között és a bürokrácia csapdájában vergôdni.

- Még beszélni kell a vitrinrôl. Mostanában megszámolta a díjait?

- Nem azok a díjak az igaziak, amit vitrinbe szoktunk tenni általában, hanem azok, amelyeket a közönségtôl kaptam egy-egy sikeres elôadás után. Nyárádszeredában az Egerek és emberek Steinbeck-elôadás után egy élô nyulat kaptam, a Csikósban Zetelakán egy székely fiatalember bicskával ajándékozott meg, mondván, hogy olyan rossz szerszámom volt a színpadon, hogy ô szégyellte magát, nekem adta az övét, bár köztudott: székely a bicskájától nehezen válik meg. Erre a díjra ma is büszke vagyok. De büszke vagyok arra a tál almás tésztára is, amit nemrég kaptam Stockholmban egy nénitôl. Ezekkel a díjakkal nem jár diploma és érem, de nagyobb impulzust ad, hogy érdemes itt, ezen a pályán maradni. De ha akarja, felsorolom: megkaptam a Határon Túli Színházak legjobb férfialakítása díját, a Magyar Kultúráért díjat, van Caragiale- fesztiváldíjam, most a Látványszínház Fesztiválon a legjobb férfialakításért jutalmaztak, és el ne felejtsem, egyszer az EMKE is kitüntetett. Bevallom, az egyszerû ember díja mindig jobban esik. Lehet taps, almás tészta, nyúzó kacor, akármi, itthon vagy Stockholmban.

Akarva-akaratlanul a fenti kérdés jutott eszembe, amikor a Népújság november 8-i számának Közönségszolgálat címû rovatában elolvastam Morent Ilona vezérigazgató válaszát a nyugdíjasok 7%-os egészségbiztosítási hozzájárulásának eltörlésével kapcsolatban.

Mindent megtesznek annak érdekében, hogy kívülrôl úgy nézzen ki, hogy a nyugdíjasok mentesülnek egy kiadástól, de a valóságban semmi se legyen belôle. Illetve a pénz eltûnjön és ne kerüljön vissza a nyugdíjasokhoz.

Pár évvel ezelôtt egy nyugdíjemelés alkalmával 5 százalékkal kevesebbet kaptunk kézhez, mert úgymond "az emelésbe beszámították az egészségbiztosítási hozzájárulás összegét", amit addig valami másból fizetett az állam bácsi.

A 2000. decemberi nyugdíjszelvényen elég világosan fel volt tüntetve, hogy mennyi a bruttó nyugdíj, ebbôl mekkora összeget vontak le a 7%-os egészségbiztosítási hozzájárulásra és mennyi a nettó nyugdíj. A hozzájárulás összege is fel volt tüntetve 2002. III. negyedévéig "Retinut si virat la CNAS".

De 2002 júliusában már készült valami, s erre megtették az elsô lépést, a szelvényen már csak CNAS és az összeg jelent meg. Hogy átutalták-e, azt nem tüntették fel. A vezérigazgató véleménye az, hogy nem adják vissza a bruttó nyugdíjunk 7 százalékát. Sôt, egy újabb fogással, ebbôl az összegbôl fogják megoldani a jövô évi beígért nygudíjemelés elsô, januárra esedékes részét, és így duplán lesznek szép fiúk: eltörölték a 7%-os egészégbiztosítási hozzájárulást és januártól megemelik a nyugdíjakat, ami lehet, hogy 7 százaléknál kevesebb lesz.

Mint mindig, most is szépen kijátszották a nyugdíjasokat. Ezek után már nem tûnik meglepetésnek, hogy a nyugdíjak reálértéke az utolsó 2-3 évben a felére csökkent. Így menetelünk mi a megígért - egyeseknek által már elért - jóléti társadalom felé. Szemfényvesztés szemfényvesztést követ, a Nyugat megtévesztésére. De azon "felháborodunk", hogy minden kozmetizálás ellenére 2007-ben vesznek fel az Európai Unióba!

Mivel ezt a 7 százalékot nem adják vissza a nyugdíjasoknak, a nyugdíjas-szakszervezeteknek, az Idôsek Tanácsának fel kellene lépnie, hogy vessenek végre véget a szemfényvesztésnek!

Szász Gyula

Figyelemmel olvastam a Népújság folyó év november 4-i, csütörtöki számában megjelent Fizetés bankkártyán címû cikket Antalfi Imola újságíró tollából. Annak idején, amikor nekünk is kiosztották a bankkártyát (az államkasszából kapjuk a fietésünket), még örültünk is, mert úgy gondoltuk, vége a sorbanállásnak és hamarább megkapjuk járandóságunkat.

Minden hónap 7-én fizetést és 22-én elôleget kaptunk. Sajnos, a sorbanállástól megszabadultunk, de megkezdôdött a bankautomatához való sétálás (már ha közel van) 3-4 napon keresztül, sôt ez sokszor több napot is igénybe vesz. Fôleg, ha közbeesik szombat, vasárnap, akkor elérjük a hét nap késést is. Kevés pénznél mindennap számít. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy minden próbálgatásért (információ vagy pénzkibocsátás) leveszi az automata a maga kis kezelési pénzét. A fizetéseket ma is 7-én és 22-én utalják át a banknak, de minimum három napot a pénzünk a bankban áll?! Minél több nap telik el, annál több a kamat, de nem nekünk, földi halandók javára. Sôt, évente levonnak egy nagyobb összeget, amit az automaták javítására használnak fel, legalábbis a Román Kereskedelmi Bank esetében. Nagyon reklámozzák ugyanakkor a bankok, hogy vedd igénybe az ô szolgáltatásaikat és ôáltaluk fizesd ki a villanyt, telefont, közköltséget stb. Ez a mi esetünkben még csak álom, mert amit egyszer kézhez kapsz, abból csak egy, esetleg két számlát egyenlíthetsz ki, sôt élelemre, gyógyszerre alig telik, nem beszélve arról, ha van egyetemista vagy kiskorú gyermeked, idôs szülôd, akiken szintén segíteni kell.

Talán ha majd valamikor a mi (a közalkalmazottaké) fizetésünk is legalább duplájára nô, akkor megengedhetjük magunknak ezt a luxust. Egyelôre tehát több a hátránya és több a méreg a bankkártyával, mint az elônye.

Demeter Judit, Szászrégen

A Népújságban november 2-án megjelent Mózes Edith Ki szedi le a tejfelt? címû cikkével kapcsolatosan szeretnék pontosítani. A TKT-n Tatár Béla a pénzügyi jelentésben azt az információt közölte, hogy a gernyeszegi RMDSZ-szervezet 2002-ben ZÉRÓ lejt fizetett be a megyei RMDSZ kasszájába. Ehhez a következôt fûzzük hozzá: 2002 januárjában 1.000.000 lejt, 2002 augusztusában 500.000 lejt fizettünk be, amit nyugtákkal igazolhatunk. 2002 februárjában a helyi szervezet a gernyeszegi információs iroda berendezéséhez is hozzájárult 500.000 lejjel. Mivel az újságcikkben megjelent adat a tagságot tévesen informálta, a szervezet munkáját negatívan érinti, szeretnénk a pontosítást nyilvánosságra hozni.

A gernyeszegi RMDSZ vezetôsége

Immár hagyományossá vált a magyar szakos tanárok módszertani körének kihelyezett szervezési formája. Novemberi tevékenységüket Mezô-paniton tartották. Zsúfolásig megtelt a kultúrotthon, s a beszorult hideget székely ruhás fiúk és lányok éneke, ropogós tánca kergette a falakon túlra. A két meghívott elôadó K. Nagy Olga, a Marosvásárhelyi 16-os Számú Általános Iskola magyar szakos tanára, valamint Sikó Olga Anna, a szintén megyeszékhelyi Al. Papiu Ilarian Nemzeti Kollégium magyartanára, a falu hûtlen- hûséges szü-löttje.

Mindketten a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának, az Anyanyelvápolók Szövetségének díjazottjai. A minisztériumi pályázat célja az volt, hogy felhívja a figyelmet az anyanyelv ápolásának szükségességére, értékeinek felismerésére, megôrzésére és megújítására. A pályázatra benevezôknek a XX. században elküldött vagy nem továbbított magánlevelet, levelezôlapokat kellett dokumentálni, tartalmukat, stílusukat bemutatni, elemezni.

K. Nagy Olga magán-, családi levelezéseinek kötegébôl választotta ki a tizenkét feldolgozott levelet, míg Sikó Olga tizenöt elsô és második világháborúból való tábori levelezôlapot, illetve levelet gyûjtött össze szülôfalujából.

Az elsô pályamunkában egy idegenbe (Haifa - Izrael) sodródott, idegen vallású, nyelvû és kultúrájú közegben élô magyar református asszony, Guttmann Anna szólalt meg, a másodikban a háborús hadszínterek ágyúdörgésén, golyósüvítésén keresztül az Isten akaratába való belenyugvás, a bizakodás, az otthonért való aggódás és szeretet hangja szólt a hallgatókhoz.

Jöttek hosszú sorokban a lövészárkok hidegébôl a mezôpaniti, férfi nélkül maradt portákra, földekre rendet kaszálni, feleségnek tanácsot adni a Barthák, Sikók, Borbélyok, Gálok, Kovácsok, Nagyok..., és jött biztató, aggódó-optimista hangjával a keresztanya, örvendezni a hatodikos lánykából - a huszonhárom év alatt - kétgyermekes anyává nôtt keresztlányához. Érdekes volt követni a feldolgozott levelek tartalma mellett a sajátos szerkesztésmódot, a levelek szóhasználatát, a szókészletek nyelvi és nyelvjárási sajátosságait.

Az elôadásakat hallgatva, a meghívottak képzelete térben és idôben szabadon mozgott, mindkét elôadó láttatni is engedte a leírtakat színes, érdeklôdést mindvégig fenntartó elôadásmódjával.

Munkájuk értékének fokmérôje lehetett volna az elôadásaik végén felszólalni jelentkezôk hosszú sora Farkas Ernô szaktanfelügyelôtôl az Udvarhelyrôl e célból hazautazott Nagy Terézen át Bodó Sándor egykori, immár nyugdíjas iskolaigazgatóig.

A rendezvény sikeréhez egész Panit apraja-nagyja hozzájárult. Köszönet érte az iskola jelenlegi igazgatójának, Deák Jánosnak és tantestületének, akik nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a lélek szilárd talajába kopjafát állítsanak a jelenlevôk a XX. századból üzenô, szülôföldjükhöz, anyanyelvükhöz ragaszkodó, eddig névtelen emberek.

D.K.

A napokban Marosvásárhelyen, a Gát utcai Origo üzletben az egyik vásárló a pénztárgép mellé tette a zsebóráját, s mivel egy ismerôse lépett melléje, akivel szóba elegyedett, az órát ott felejtette. Az óra megvan, érte lehet menni.

Nagy József

Sajnos, már nem észlelhetô szombat-vasárnap az a reggeli mozgás, ami jellemezte Nyárádszereda fôterét, amikor Nyárád focicsapata két- három kocsival kiszállásra készült. Nem olvasható már a bajnokság mûsorában a csapat neve vagy a szereplésének elemzése a Népújság sportrovatában.

Az utánpótlás-nevelés elhanyagolása, a nem megfelelô hozzáállás, a pénz hiánya kihalttá tette a más csoportok által is irigyelt sportlétesítményt.

Nincs már Nyárádszeredának szeretett, kedvenc focicsapata. Az emlékezés, a múlt felelevenítése sok vezetô szemében ma ellenszenvet, lebecsülést vált ki, de ezzel nem tudják igazolni az utánpótlás-nevelés elhanyagolását a fizetett Vándorfecskék csatasorba állításával.

Mindezt tették az alkalmazottak törvényes vagy törvénytelenül felajánlott hozzájárulásának megbecsülésére. Meghalt a foci - felszámolódott a kedvelt Nyárád labdarúgócsapat. Mindezek ellenére a csapathoz mindig hû szurkolótábor tudja, hogy még létezik sportteljesítmény, megvan még a kaszáló, lesz még széna, meg sarjú, terem még krumpli meg kukorica, de nem terem már többé babér a Nyárád focicsapat régi emlékére.

Id. Szabó József, Nyárádszereda

Október 26-án tartotta évi közgyûlését a Romániai Magyar Dalosszövetség elnöki tanácsa Kolozsváron, a Hídelve Református Egyházközség tanácstermében. Erdély minden részérôl több mint ötven karvezetô jött el. Sógor Sándor helybeli lelkipásztor a 150. zsoltárral köszöntötte az egybegyûlteket. A dalosszövetség tiszteletbeli elnöke, Guttman Mihály nyitotta meg a közgyûlést és ismertette a napirendi pontokat.

A Hajnal akar lenni szakosztály gazdag tevékenységérôl dr. Almási István beszámolója hangzott el, ami magában foglalta a népdalosok képzését, tánctáborok szervezését, népdalgyûjtést, az anyaországgal való együttmûködést.

A gregorián szakosztály tevékenységérôl Jakabfi Tamás számolt be. Mint ismeretes, Béres György (Bécs) tanár Erdélyben tartott kurzusai alapján indult el a mozgalom, amely szerint gyermektáborokat kell szervezni, ahol azok alap- és középfokon megismerkedhetnek a gregorián zenével. A kolozsvári Schola társaság vállalta fel ezt a munkát. 2001-ben Harasztoson (Kolozs megye) 29 gyermek, 2002-ben Jegenyén (Kolozs megye) 33 gyermek ismerkedett a gregorián zenével. A Schola társaság számon tartja azokat az együtteseket is, amelyek gregoriánt énekelnek.

Kelemen Attila a dalosszövetség keretében mûködô fúvószenekarok tevékenységét ismertette. 47 zenekarral tartja fenn a kapcsolatot. Rétyen alakított egy központot zeneteremmel, szakkönyvtárral felszerelve. A Pro Musica Alapítvány segítségével megszervezte az Országos Fúvóstábort. 150 gyermek az ország minden részébôl 28 bel- és külföldrôl érkezett szaktanár irányításával dolgozott, muzsikált együtt. A tábor közös hangversennyel zárult.

Az egyházzenei szakosztály tevékenységérôl Sógorné Rigó Magda beszélt. A Nádas mentén, Torda- szentlászlón, Aranyosgyéresen szerveztek egyházi kórustalálkozókat, ahol nyolc-tíz kórus jelent meg, Tordaszentlászlón harminckét kórus volt jelen. Kántor-, karnagy-továbbképzô tanfolyamot tartottak a Communitas, EMKE, a Nemzeti Kulturális Örökség támogatásával. A képzést tíz kántor-karnagy végezte el sikeresen.

Az elnöki tanács beszámolója, a négyévi tevékenység kiértékelése után az új vezetôség megválasztása következett. A Romániai Magyar Dalosszövetség tiszteletbeli elnöke Guttman Mihály, elnöke Tóth Guttman Emese (Kolozsvár), elnökségi tagok: Péter Csabáné Sógor Éva (Kolozsvár), Kállai Tünde (Kolozsvár), Fórrika Éva (Ma-rosújvár), Szabó Zsombor (Ara-nyosgyéres). A szakosztályok vezetôi: iskolai szakosztály: Székely Árpád (Kolozsvár), gregorián zenei szakosztály: Jakabfi Tamás (Kolozsvár), egyházzenei szakosztály: Sógor Magda (Kolozsvár), fúvós szakosztály: Kelemen Attila (Réty), körzeti felelôsök: Horváth Tünde (Arad), Fejér Kálmán (Szatmárnémeti), Várady Ilona (Má-ramarossziget), Öllerer Ágnes (Bukarest), Kovács András (Marosvásárhely), Murár Mária (Marosvásárhely), László Attila (Sepsiszentgyörgy), Major László (Székelyudvarhely).

Délután a Hídelve református templomban a Romániai Magyar Dalosszövetség-díjak ünnepélyes átadására és kórushangversenyre került sor.

Gergely János (Székelyudvarhely), az agyagfalvi fúvószenekar vezetôje a Rónai Antal-díjat kapta, laudációt mondott Major László, a díjat átadta Rónai Ádám.

Csórja Ferenc (Kovászna város) a református kórus 110 éves hagyományát ápoló munkásságáért Seprôdi János- díjat kapott, laudációt mondott László Attila.

Péterné Sógor Éva, a kisbácsi református egyház vegyes karának vezetôje Jagamas János-díjat kapott, laudációt mondott Guttman Mihály, a díjat özv. Jagamas Jánosné adta át.

Lakatos Imre (Székelyudvarhely) zenetanár, karnagy, zeneszerzô Márkos Albert-díjat kapott, laudációt mondott Major László.

Sógor Gyula néhai református lelkész post mortem Zsizsmann Rezsô-díjat kapott, Deák József laudációját Szabó Zsombor olvasta fel, a díjat Zsizsmann Kristóf adta át a lelkész özvegyének.

A díjak átadását kórushangverseny követte, amelyen 12 kórus jelent meg, élükön a frissen végzett kántor-karnagyokkal. Megható volt az a pillanat, amikor Sógorné Rigó Magdát a 30 év alatt képzett kántorok nevében meleg szavakkal, virágcsokorral köszöntötték.

Fellépett a Kolozsvár-Kálvin Schola (Sógor Csilla), Kolozsvár hídelvei Bethlen Gábor vegyes kar (Sógorné Rigó Magda), Kajántó ref. templom vegyes kara (Móra Lászlóné Airizer Éva), Mákófalva ref. vegyes kara (Both Sándor), Kolozsvár belvárosának ref. Kálvin énekkara (Gyenge Ágnes), Zsobok ref. vegyes kara (Nagy Júlia), Kisbács ref. vegyes kara (Péter Csabáné Sógor Éva), Szucsák ref. énekkara (Felházi Lenke Zsuzsanna), Kerekdomb ref. vegyes kara (Jankó Anna), Magyarfenes vegyes kara (Tóth Guttman Emese), Györgyfalva ref. vegyes kara (Antal Katalin), Kolozsmonostor római katolikus ifjúságának vegyes kara (Palocsai György).

A hangverseny a száz éve született Csomasz Tóth Kálmán Jövel Szentlélek Úristen c. kórusmûvével zárult, amelyet az egyesített kórusok Péterné Sógor Éva vezetésével adtak elô.