Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Magyar Állandó Értekezlet

Markó Béla szerint precedens- értékû, hogy a kormányzat lehetôséget adott a határon túli szervezeteknek a tervezett költségvetés ôket érintô részeinek véleményezésére.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke a Magyar Állandó Értekezlet vasárnapi záró sajtótájékoztatóján a kedvezménytörvény módosításáról szóló megállapodásból két fontos kérdést emelt ki: az oktatás-nevelési támogatás egygyermekes családokra való kiterjesztését, illetve azt, hogy a munkavállalás terén lehetôség lesz kétoldalú megállapodások keretében kedvezmény nyújtásra.

Hangsúlyozta azt is: olyan egyezség született, amely alternatívákat kínál az egyes országok vonatkozásában, például az oktatás- nevelési támogatás és a munkavállalás területén is.

A költségvetés határon túli magyarságot érintô tételei kapcsán jelezte: kifogásolták, hogy a Sapientia egyetem jövôre 100 millió forinttal kevesebb támogatást kapna, mint az idén, s ígéretet is kaptak a korrekcióra.

Bugár Béla, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja elnöke hangsúlyozta: megnyugvással vették, hogy a
Máért résztvevôi elfogadták azon javaslatukat, amely lehetôséget ad arra, hogy az oktatás- nevelési támogatás címzettje az iskolák mellett hivatalosan mûködô pedagógus-, vagy szülôi szövetség is.

Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke örömét fejezte ki, hogy kellô figyelmet fordított a
Máért ülése a Jugoszláviát és Ukrajnát érintô vízumkényszer közelgô bevezetésére.

Mint mondta, ígéretet kaptak arra: a szakértôk kellô idôben megoldást találnak a kapcsolattartásban ebbôl adódó problémákra.

Tájékoztatása szerint két költségvetési tétel módosítását szeretnék elérni: a határon túli magyar színházak támogatásának, valamint az elitképzésre és a tudományokra fordítható összeg növelését.

Hárs Gábor, az MSZP képviselôje fontosnak nevezte, hogy a kormány a kedvezménytörvény módosításáról mind a magyarországi parlamenti ellenzékkel, mind a határon túli magyarsággal egyeztetett, s hamarosan sor kerül a szomszédos országok vezetôivel való tárgyalásokra is. Utalt arra: reálisnak látják, hogy ebben a folyamatban olyan konszenzust lehet teremteni, ami az eredeti törvényhez hasonló túlnyomó támogatást eredményez a módosítás parlamenti elfogadásakor.

Eörsi Mátyás, az SZDSZ képviselôje bejelentette: az SZDSZ a kedvezménytörvény módosítását meg fogja szavazni.

Emlékeztetett arra: annak idején pártja nem szavazta meg a kedvezménytörvényt. Mint mondta, az akkor megfogalmazott aggályaikat igazolta a Velencei Bizottság jelentése, amelyben az SZDSZ szinte összes kifogása megjelent.

Kiemelte: a jelenlegi módosítás kapcsán történô egyeztetések megteremtik annak a lehetôségét, hogy olyan törvény szülessen, amellyel a szomszédos országok kormányai nem fordulnak majd szembe.

Németh Zsolt szerint biztató kezdetnek tekinthetô a Máért vasárnapi ülésén született megállapodás.

A Fidesz képviselôje a tanácskozás záró sajtótájékoztatóján elmondta: "van esély a megállapodásra, de korai lenne inni a medve bôrére, ezzel ráérünk majd akkor, hogyha a törvény végszavazására is sor kerül, és az többé-kevésbé a jelenlegi egyeztetett szöveget fogja tükrözni".

Kiemelte: örülnek annak, hogy semmilyen "érdemi csonkításra" nem került sor. Jelezte, hogy pártja technikai jellegûnek tekinti a változtatást, amely többé kevésbé megfelel annak a módosító csomagnak, amelyet még az Orbán- kormány dolgozott ki.

Németh Zsolt megjegyezte, hogy a költségvetés kapcsán kisebb számháború bontakozott ki a tanácskozáson, mivel a kormányzat állítása szerint növekszik a határon túliak támogatásának aránya, a Fidesz számításai szerint azonban 3 milliárd forinttal - 30 százalékkal - kevesebb lesz az e célra juttatott összeg 2003-ban, mint az idén volt.

Németh Zsolt jelezte: az uniós alkotmánymódosítás kapcsán az ülésen felvetôdött az a lehetôség is, hogy a határon túli magyarságról szóló "rendkívül gyenge" klauzula helyett egy újat dolgozzon ki a négy parlamenti párt.

Elégedetlen a költségvetés- kiegészítéssel Dorin Florea polgármester, aki ilyenformán a különbözô cégekkel kialakítandó partnerkapcsolatok révén véli megoldhatónak a város szerinte legégetôbb problémáit, mint például az ipari park kialakítása, a központban levô aluljáró munkálatainak befejezése, a várost átszelô patakok medrének rendezése - jelentette be szokásos hétfôi sajtótájékoztatóján.

Az ismertetett elképzelés szellemében ajánlotta fel a pénzügyi szerveknek, hogy a Dózsa György utca sarkán nemsokára elkészülô épület számára a Poklos-patak újabb szakaszának befedésével alakítsanak ki parkolóhelyet, mivel az épületben 300 alkalmazott fog dolgozni, nem beszélve a kliensekrôl, akik szintén az épület környékén akarnak majd parkolni.

A partnerség keretében folytatott tárgyalásokat az elmúlt héten a bécsi Vitera céggel is, amely felajánlotta, hogy hômennyiségmérô órákat szerel a tömbházakba, aminek költségeit egy éven belül lehet törleszteni, a lakásokba felszerelt költségelosztókra pedig hat hónapos hitelt nyújt a lakóknak.

Mivel szóba került, hogy az Energomur már bemutatta a versenytárgyaláson kiválasztott cégek ajánlatát, a polgármester úgy vélekedett, hogy a távhôszolgáltató vállalatnak minden ajánlatot figyelembe kell vennie és a legkedvezôbbet kell választania.

Várossá válik Erdôszentgyörgy

Vasárnap szavaztak Erdôszentgyörgy lakói arról, hogy várossá váljon-e a település vagy sem. A szavazásra jogosult 4411 személybôl 2340-en jelentek meg, ami azt jelenti, hogy a szükséges 50%-nyi szavazó megvolt. A voksukat leadók többsége igennel szavazott és mindössze 27-en szeretnék, ha Erdôszentgyörgy továbbra is község maradna. A referendumon készült jegyzôkönyv alapján nem történtek kihágások és tegnap délig még óvás sem érkezett, így minden bizonnyal az illetékesek nekiláthatnak a várossá nyilvánításhoz szükséges törvénytervezet kidolgozásához és benyújtásához.

Aktuális

Korszakhatárhoz érkezett a NATO prágai csúcstalálkozójával a román bel- és külpolitika. Az észak-
atlanti katonai tömb országai a héten - ez szinte biztosra vehetô - meghívják Romániát, legyen tagja a szervezetnek, s ezzel nem csupán a csatlakozás érdekében vívott többéves politikai harc zárul le, de a kihatások a bel- és külpolitikában egyaránt érzékelhetôvé válhatnak. Nem csupán azért, mert a katonai ernyôszervezet tagjaként az ország megnövekedett nemzetközi biztonsága a tôkeerôs befektetôk kiemelt célországává tehetik Romániát, hanem azért is, mert a csatlakozás érdekében végzett serénykedésnek könnyen lehet, hogy vége szakad.

Nem titok, hogy a bukaresti politika számos tettét nem a meggyôzôdés, csupán az integráció kényszere motiválta. Nagy kérdés tehát, hogy milyen szemléletváltásnak lehetünk tanúi például a magyar kisebbség irányában, vagy az Antonescu-kultusz esetében. A csatlakozás paradoxona, hogy a NATO-tagság ugyan a magyar kisebbség érdeke is, ugyanakkor általa elvész az egyik leghatásosabb érv az európai gondolkodásmód Dâmbovita-parti meggyökereztetéséért vívott harcban.

A negatív jelek máris érzékelhetôk. Az elsô példa mindjárt az elôrehozott választások ötlete, amelynek fontos eleme az RMDSZ kényelmetlen támogatásától való megszabadulás gondolata. Ami pedig az Antonescu-kultuszt illeti, vajon milyen eredménnyel vehetô fel ellene a harc Prága után, amikor eddig is csak fogcsikorgatva sikerült eltüntetni néhány szobrot, átkeresztelni néhány utcát, s a kormányzat cinkosan szemet hunyt, valahányszor egyes helyhatóságok nem voltak hajlandóak alkalmazni a háborús bûnösök kultuszát betiltó rendeletet. De említhetô az immár biztos csatlakozás tudatában hozott elutasító döntés is a Sabin Gherman-féle Erdély-Bánság liga bejegyzésének kérdésében.

Ami pedig a külpolitikát illeti, az válik kérdésessé, hogy miként viszonyul majd Románia a továbbiakban a világ különbözô országaiban végzett békefenntartási, vagy éppen háborús missziókhoz, melyeknek elvállalásában az utóbbi években nagyobb buzgalmat tanúsított a tagállamoknál is.

Egy biztos: ezek után már nem fog a fenyegetôzés erejével hatni a NATO-tagság elmaradásának félelme. A bûnüldözô szerveknek ezzel való "ösztönzése" amúgy sem járt eredménnyel, sem a Jean Monnet líceumban történt gránátos merénylet, sem a csíkszeredai jégkorongozók elleni barbár támadás tetteseinek felderítésében.

A Prágában hivatalossá váló meghívást George W. Bush bukaresti villámlátogatása teszi teljessé. A reformok bátorítását szolgáló vizit ugyanakkor könnyen válhat bumeránggá, hisz emlékezhetünk, hogy a korábbi elnök, Bill Clinton látogatása után is csupán a felszín maradt, annak a sokak meggyôzéséig tartó emlegetése, hogy az RMDSZ kormányszerepe a nemzetiségi kérdés végleges megoldását jelentette. Valami olyan veszély fenyeget tehát, mint amilyen a tengerentúli elnök autóját Bukarestben. Ha ugyanis letér az egész világ szeme számára simává varázsolt fôutcákról, a balkáni sikátorokban tengelye könnyen valamelyik tátongó kátyú áldozatává válhat.

Bagdadba érkezett hétfôn az ENSZ fegyverzetellenôreinek elsô csoportja, élén Hans Blixszel, az ENSZ iraki fegyverzetellenôrzési bizottsága (UNMOVIC), illetve Mohamed el-Baradeijel, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) vezetôjével.

A csoport feladata a késôbbiekben Irakba érkezô szakértôi csoport fôhadiszállásának kiépítése, az ellenôrzés technikai feltételeinek megteremtése, a kiszolgáló létesítmények és a közlekedési lehetôségek biztosítása.

A leszerelési szakértôk újabb csoportja november 25-én érkezik az iraki fôvárosba, és az érdemi munka ezt követôen kezdôdik majd.

Az iraki sajtó az ENSZ-szakértôk érkezéséhez idôzítve arról írt, hogy Bagdad teljes mértékben együtt kíván mûködni a feltételezett tömegpusztító fegyverek felkutatására az országba érkezô ENSZ-szakértôkkel. A hétfôi lapok felhívták azonban a figyelmet arra, hogy tisztességes és pártatlan tevékenységet várnak el tôlük.

- Nálunk jobban senki sem kívánja, hogy az ellenôrök munkája sikeres legyen, hogy ezáltal nyilvánvalóvá váljanak az amerikai és a brit kormány hazugságai - írta az iraki elnök, Szaddám Huszein fia, Udaj tulajdonában lévô Babel címû lap hétfôi számának elsô oldalán megjelent szerkesztôségi cikk. Azt akarjuk, hogy a szakértôi csoport bebizonyítsa az amerikaiaknak: országunkban nincsenek tömegpusztító fegyverek - tette hozzá a Babel.

Az Iraki Baasz Párt hivatalos lapja, az asz-Szaura az ellenôrök pártatlanságának fontosságát hangsúlyozta, azzal vádolva az elôzô években - 1991 és 1998. között - Irakban dolgozó ENSZ-szakértôket, hogy az Egyesült Államok számára dolgozó kémek voltak. A leszerelési bizottságnak és az ügynökségnek meg kell ôriznie függetlenségét, tisztességét és pártatlanságát, tiszteletben tartva Irak méltóságát és szuverenitását - írta a lap. Felhívjuk az UNMOVIC és a NAÜ figyelmét arra, hogy ezúttal ne essenek bele ugyanabba a csapdába, amibe elôdjeik az amerikaiak beavatkozása következtében beleestek - tette hozzá az asz-Szaura.

Leonyid Kucsma ukrán államfô hétfô délelôtt hivatalos formában beutazási engedélyt kért Prágától, hogy a hét második felében a cseh fôvárosban részt tudjon venni a NATO-csúcstalálkozóján, illetve az Euroatlanti Partnerségi Tanács ülésén - jelentette be hétfôn délben a cseh külügyminisztérium.

A cseh hatóságok a kérésrôl ugyan még nem döntöttek, de Cyril Svoboda külügyminiszter korábban úgy nyilatkozott, hogy ha Kucsma vízumot kér, akkor azt meg is kapja.

Kucsmán kívül vízumot kért még Anatolij Zlenko, az ukrán diplomácia vezetôje és mintegy harminc diplomata, illetve kísérôik. Azt egyelôre még nem tudni, hogy pontosan mikor is kíván Kucsma Prágába utazni.

Az ukrán Nemzetbiztonsági Tanács szombaton döntött úgy, hogy a NATO-Ukrajna partnerségi tanács ülésére, amelyre pénteken kerül sor, Kucsma és Zlenko is Prágába utazik. Brüsszel viszont korábban közölte: Kucsma jelenléte nem kívánatos az ülésen, s ezért a tanács Prágában csak külügyminiszteri szinten fog tárgyalni. Az ukránok ezt ugyan tudomásul vették, de mégis azt állították, hogy a prágai fórumra Kucsma is meghívót kapott, ezért el is utazik a cseh fôvárosba.

A NATO szóvivôje azonban még szombaton este, alig néhány órával a kijevi döntés után, egyértelmûen megismételte, hogy a NATO nem küldött az ukrán államfônek meghívót. "Változatlanul azt állítjuk, hogy nem lenne okos döntés, ha Kucsma elnök Prágába utazna. Véleményünk nem változott. Kucsmának írásbeli meghívót nem küldtünk" - jelentette ki Yves Brodeur. Kijev erre a nyilatkozatra nem reagált.

Kilencven éve, 1912. november 20-án született az alsó-ausztriai Reichenauban Habsburg Ottó, az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó trónörököse.

Apja I. Károly osztrák császár (IV. Károly magyar király), anyja Bourbon-Pármai Zita volt. 1918 novemberében Ausztria köztársaság lett, 1919- ben törvény mondta ki a dinasztia azon tagjainak számûzetését és vagyonuk elkobzását, akik nem mondtak le trónigényükrôl. A magyar koronáról Károly 1918. november 13-án mondott le, november 16- án a Nemzeti Tanács kihirdette a köztársaságot. Az uralkodó 1921-ben két sikertelen kísérletet is tett Magyarországon a restaurációra, ezután az antant Madeirára számûzte a családot, ahol Károly 1922-ben meghalt. Örököse az elsôszülött Ottó lett.

A baszkföldi Lequetóban telepedtek le, ahol Ottót osztrák és magyar tanárok tanították, a horvát nyelvet is elsajátította. 1929-ben Belgiumba költöztek, ahol a löveni egyetemen tanult, állam- és társadalomtudományt, 1935-ben doktorált.

1933-tól, Dollfuss tekintélyuralmi rendszerének bevezetése után megnôttek Ausztriában a restauráció esélyei.

A nácik újra életbe léptették a Habsburg-ellenes törvényeket, s internálták Ottó híveit. Ô menekültkormányt szervezett Párizsban, de a szocialistákat nem sikerült maga mögé állítania. 1940-ben New Yorkba ment, itt Rooseveltet próbálta meggyôzni a Dunai Monarchia helyreállításának szükségességérôl, Róbert öccse Churchill-lel épített ki kapcsolatokat.

A szövetségesek 1943 októberi moszkvai nyilatkozata kilátásba helyezte Ausztria függetlenségének visszaállítását. Ottó ekkor elôadókörutat tett az Egyesült Államokban, ahol az amerikai közvéleményt próbálta tervei számára megnyerni. 1944 végén visszatért Ausztriába, de amikor a Renner-kormány újra bevezette az 1919-es Habsburg-ellenes törvényt, megint el kellett hagynia az országot. E törvényt késôbb az 1955-ös államszerzôdésbe is belevették.

Ottó 1951-ben vette feleségül Regina szász- meiningeni hercegnôt, öt lányuk és két fiúk született, 1954 óta a München melletti Pöckingben lakik. 1961-ben lemondott személyes uralkodói jogairól, hogy gyermekei ne számûzöttként éljenek. 1954-tôl a Páneurópai Unió alelnöke, majd az alapító Richard Coudenhove-Kalergi gróf 1972. évi halála után elnöke lett.

Ottót Ausztria 1966-ban engedte csak be, miután vállalta, hogy nem folytat politikai tevékenységet. A monarchisták lelkesen ünnepelték, de a szocialisták csak 1970-tôl fogadták el. 1982-ben anyja, Zita császárné is hazatérhetett, noha ô nem tett lemondó nyilatkozatot. Ottó 1978-ban német állampolgár lett, s a bajor CSU képviselôjeként beválasztották a strasbourgi Európa Parlamentbe. Itt 1999-ig mûködött, 1989-tôl az Európai Parlament magyar ügyekkel foglalkozó küldöttségét is vezette.

Habsburg Ottó lelkes szószólója az egységes Európa gondolatának és a magyar EU- csatlakozásnak. Hét nyelven közel 30 könyve jelent meg történelmi, politikai és társadalompolitikai témákban, többek között ôsérôl, V. Károly császárról. Számos akadémia tagja, a pécsi és a budapesti tudományegyetem díszdoktora. Habsburg Ottó ifjú trónkövetelôbôl idôs korára európai léptékû politikus lett. Belátta, hogy a monarchiák és dinasztiák kora lejárt, a népek és országok együttmûködése a lényeges - ennek felismerésében sokat segítette a fasizmussal szembeni küzdelme. Meglepôen tisztán látja korunk politikai és gazdasági kérdéseit (ez családja korábbi tagjaira ritkán volt jellemzô), publicisztikája részletesen elemzi azokat.

2002. november 17-én Budapesten tartotta soros ülését a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT). A tanácskozás résztvevôi a korábbi találkozók szellemében nyílt és ôszinte eszmecserét folytattak a különbözô országokban élô magyarság helyzetérôl, sorsának alakulásáról. A MÁÉRT tagjai ismételten hangsúlyozták, hogy a világ különbözô részein élô magyarok kapcsolatainak és együttmûködésének folyamata egyidejûleg szolgálja a magyarság nemzeti összetartozásának erôsítését, a demokrácia és a szolidaritás európai gyakorlatának kiteljesítését, valamint a regionális biztonságot és együttmûködést célzó jószomszédi kapcsolatok tiszteletét és fejlesztését.

A MÁÉRT tagjai megelégedéssel nyugtázták, hogy a testület közös döntésének megfelelôen a Kormány érdemi egyeztetéseket folytatott a határon túli magyar szervezetekkel és a magyarországi parlamenti pártokkal a szomszédos országokban élô magyarokról szóló törvény módosításáról. Kifejezték egyetértésüket azzal, hogy a Kormány az Országgyûlés elé terjessze azt a törvény módosítására kidolgozott tervezetet, amely a törvény eredeti céljait megôrzi, az anyaország lehetôségei szerint továbbfejleszti, a kisebbségvédelem európai gyakorlatára alapuló nemzetközi elvárásokat kielégíti, s ezáltal az érintett magyar közösségek érdekeit szolgálja, valamint összhangban van a jószomszédi kapcsolatok ápolásához és fejlesztéséhez fûzôdô regionális és összeurópai érdekekkel. A MÁÉRT résztvevôibôl álló ad hoc bizottság rögzítette a módosítások tekintetében követendô elveket, melyek a zárónyilatkozat mellékletét képezik. Amennyiben az egyeztetett törvényjavaslattól lényegi eltérés válik szükségessé, a MÁÉRT tagjai indokoltnak tartják újabb egyeztetés lefolytatását a MÁÉRT szakértôi bizottságában.

Támogatásukról biztosították a Kormány törekvéseit a törvény végrehajtási feltételeinek biztosítására a szomszédos országokkal való kétoldalú tárgyalások és - ahol szükséges és lehetséges - megállapodások révén.

A Magyar Állandó Értekezlet résztvevôi beszámolót hallgattak meg a magyar-magyar kapcsolatok egyes területeit érintô együttmûködési elképzelésekrôl. Egyetértettek azzal, hogy a MÁÉRT szakbizottságainak keretében folytatódjon a programok egyeztetése, különös figyelemmel az érintett közösségek bevonására, a jelentôsebb programok elôkészítésének és megvalósításának feladataira. A MÁÉRT tagjai hangsúlyozták annak a fontosságát, hogy a kidolgozott és egyeztetett programokhoz szükséges anyagi eszközök álljanak rendelkezésre.

A MÁÉRT résztvevôi támogatásukról biztosították az Európai Unióhoz való csatlakozás és a tagságra való felkészülés folyamatát. Magyarország teljes jogú tagként történô belépése az Európai Unióba a magyarság egészének érdekeit szolgáló nagy horderejû esemény. A MÁÉRT résztvevôi annak tudatában támogatják az Alkotmánynak az uniós jogharmonizációval kapcsolatban szükséges módosítását, hogy a Magyar Köztársaságnak a határon túli magyarsággal kapcsolatos alkotmányos felelôssége nem csökken az Európai Unióhoz való csatlakozása után, hanem a lehetôségek szerint növekszik. Történelmi esély Magyarország felemelkedésére, a magyarság kulturális és nyelvi összetartozásának erôsítésére, a nemzeti szolidaritás és kohézió európai keretek között történô megújítására. Ezzel összefüggésben fontosnak nevezték és támogatásukról biztosították a régió más országainak törekvéseit az euro-atlanti és az európai együttmûködésbe való teljes jogú bekapcsolódásra. Egyetértettek azzal, hogy az érintett országokban - Szlovákiában, Szlovéniában, Romániában - élô magyar közösségek ebben aktív, az integrációs folyamatot segítô szerepet játszanak, és kifejezésre juttatták érdekeltségüket az európai uniós kisebbségi jogok fejlesztésében.

A MÁÉRT résztvevôi közös célnak nevezték, hogy a Kormány és az érintett országokban mûködô magyar szervezetek találják meg azokat a megoldási lehetôségeket, amelyek biztosítják, hogy az uniós tagsággal járó kötelezettségek vállalása és tisztességes végrehajtása ne járjon együtt új válaszfalak emelésével, továbbá hogy az eltérô fejlôdési dinamikával rendelkezô államok kapjanak segítséget és lehetôséget hátrányaik leküzdésére, legyen reális esélyük az európai együttmûködésbe való bekapcsolódásra. Különösen fontosnak tartják az európai fejlôdés alappilléreinek az Unióval határos országokkal kialakítandó kapcsolatokban való erôsítését, nevezetesen az emberek, eszmék és áruk minél szabadabb áramlásának biztosítását. Ebben az összefüggésben találják meg a schengeni határrendszernek a tagállamok biztonságát, valamint az emberi kapcsolatok és a gazdasági együttmûködés természetes feltételeit egyaránt kielégítô bevezetésének lehetôségeit. A MÁÉRT résztvevôi a továbbiakban is mindent megtesznek, hogy országaik hozzájáruljanak a vízumkötelezettség megszüntetéséhez.

Üdvözölték a Kormány azon szándékát, hogy 2003 tavaszán rendkívüli MÁÉRT összehívására kerüljön sor, amelynek elsôdleges célja közös ajánlások megfogalmazása Magyarország európai uniós csatlakozásával kapcsolatban, a magyar-magyar kapcsolatoknak az új körülmények közötti eredményes fejlesztése érdekében.

A MÁÉRT résztvevôi üdvözölték azon intézkedéseket, amelyeket a Romániai Magyar Demokrata Szövetség következetes érdekképviseleti tevékenysége nyomán Románia az államosított föld-, erdô- és ingatlantulajdon visszaszolgáltatása érdekében hozott, beleértve az egyházi ingatlanok kérdésének rendezéséhez szükséges jogi keretek kialakítását.

A MÁÉRT résztvevôi fontosnak nevezték, hogy a jelentôs létszámú magyar közösségek tagjai közös platformot alakítva élni tudnak a politikai érdekképviselet demokratikus eszközeivel. Üdvözölték, hogy a Magyar Koalíció Pártja az új szlovák kormánykoalícióban is fontos szerephez jutott, s kormányzati pozícióban is jelentôs módon hozzá tud járulni ahhoz, hogy a Szlovák Köztársaság elérje az euro-atlanti és az európai együttmûködéssel kapcsolatos céljait.

A MÁÉRT reményét fejezi ki, hogy Szlovákia a jövôben is fokozza erôfeszítéseit annak érdekében, hogy maradéktalanul eleget tegyen a nemzetközi szervezetek irányában vállalt kötelezettségeinek, különös tekintettel az Európa Tanácsra.

A MÁÉRT résztvevôi üdvözölték a Magyar Nemzeti Tanács megalakulását, amelyre a vajdasági magyarság kisebbségi önkormányzatiságának megvalósításában fontos szerep hárul a közösség jövôje tekintetében.

A MÁÉRT résztvevôi üdvözölték az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa képviselôinek azon törekvését, hogy a bôvítési folyamat során a NATO tagországai szorgalmazzák és szoros figyelemmel kísérjék a tagjelölt országokban a magyar kisebbségi közösségek jogos elvárásainak teljesítését, mint a demokrácia érvényesülésének fokmérôjét.

Támogatásukról biztosítják a nyugati magyarság helyzetének szakszerû, az érintettekkel egyeztetett szociológiai felmérése elvégzését, amely hozzájárulhat a nyugati magyarsággal folytatott intézményes kapcsolatépítéshez.

A Magyar Állandó Értekezlet tagjai az anyaország és az érintett magyar nemzeti közösségek közös felelôsségének és feladatának tartják, hogy érdemi fordulat következzen be a szülôföl-dön való maradás feltételeinek utóbbi évtizedben tapasztalt kedvezôtlen tendenciáiban. Üdvözölték a Kormány azon szándékát, hogy a Magyarország EU-csatlakozásával összefüggô gazdasági elônyök kihasználása, valamint a környezô országokban való magyar gazdasági szerepvállalás és a privatizációs folyamatokban történô magyar részvétel tekintetében, a határon túli magyar szervezetek bevonásával hosszú távú gazdasági stratégiai elképzelések kerüljenek kidolgozásra. Ismételten hangsúlyozták, hogy az elkövetkezô éveknek ez a legfontosabb, tovább nem halasztható célkitûzése, melynek eléréséhez az ellentétek meghaladására, közös akaratra, együttes erôfeszítésekre, új megoldások keresésére van szükség.

Budapest, 2002. november 17.

1. A nevelési-oktatási támogatás kérdéskörével kapcsolatosan:

- támogatják a nevelési-oktatási támogatás kiterjesztését egy gyerekre is;

- alapszabályként elfogadják, hogy a támogatás kedvezményezettje a gyerek, a pályázatot benyújtó szülô vagy törvényes képviselô által;

- elfogadják az MKP javaslatát, hogy a támogatás címzettje lehessen a nevelési és oktatási intézmény mellett mûködô szülôi, illetve pedagógus-szervezet is;

- javasolják a folyósítási eljárásra vonatkozó rendelkezések kiemelését a törvénybôl, amelyeket az eljárási jogszabályok szintjén tart rendezendônek.

2. A munkavállalással kapcsolatban:

- támogatják az e célból kidolgozott szövegváltozatok egybedolgozását a következôk szerint:

"Az e törvény hatálya alá tartozó személynek a Magyar Köztársaság területén történô munkavállalására a külföldiek magyarországi foglalkoztatásának engedélyezésére vonatkozó általános szabályokat kell alkalmazni. Nemzetközi megállapodás az általános szabályoktól eltérôen rendelkezhet."

3. A törvény jogalanyaira vonatkozóan:

- egyetértenek azzal, hogy a törvény jogalanyait a törvény 1. §-a határozza meg;

- egyetértenek azzal, hogy a kedvezmények és támogatások igénybevételére való jogosultságot a magyar igazolvány, illetve a magyar hozzátartozói igazolvány testesíti meg.

4. A magyar igazolványok, illetve a magyar hozzátartozói igazolványok kiadása rendjének szabályozásával kapcsolatban:

- egyetértenek azzal, hogy a Kormány ezt a kérdést a végrehajtási utasítások szintjén oly módon rendezi, hogy minden relációban a MÁÉRT-ben részes érintett szervezetek képviselôivel egyeztetve alakítja ki a gyakorlati végrehajtásban szerepet vállaló szervezetek körét.

Budapest, 2002. november 17.

Romániai Magyar Demokrata Szövetség, Markó Béla

Magyar Koalíció Pártja, Bugár Béla

Vajdasági Magyar Szövetség, Kasza József

Vajdasági Magyar Demokrata Párt, Ágoston András

Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség, Tóth Mihály

Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, Kovács Miklós

Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége, Jakab Sándor

Horvátországi Magyarok Szövetsége, Csörgits József

Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség (MMÖNK), Tomka György

Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF), Hámos László, Papp Tamás

Nyugat-európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége,
Deák Ernô

FUEN, Komlóssy József

Magyar Szocialista Párt, Hárs Gábor

Fidesz - Magyar Polgári Párt, Németh Zsolt

Magyar Demokrata Fórum, Csapody Miklós

Szabad Demokraták Szövetsége, Eörsi Mátyás

A kormány képviseletében Szabó Vilmos

A NATO küszöbén (III.)

Az Észak-atlanti Szerzôdés Szövetsége katonai szervezetét a hidegháború hozta létre. Azonban a hidegháború végével nem oszlott fel, hanem új szerepet kapott. Legfontosabb feladata a tagországainak védelme. Ezen túlmenôen, feladatának tekinti az európai béke és biztonság fenntartását, a kontinens veszélyeztetett körzeteiben a háborús konfliktusok felszámolását. Ennek a célnak a megvalósításában érdekelt Románia is. A többi volt kommunista állammal együtt ezért reméli, hogy a prágai csúcson meghívják a NATO-ba. Ezzel is bizonyítani akarja, hogy elkötelezett az euro- atlanti integráció mellett, amely az ország regionális stabilitását, biztonságát garantálja. Ezért vállalta, hogy megteremti a csatlakozás feltételeit, kezdve a hadsereg reformjától, el egészen az együttmûködés megvalósításáig.

Miért van Romániának szüksége a NATO-ra? Azért, mert Prágával, a prágai meghívással új út nyílik az ország elôtt. Remélhetôleg Prága, majd egy hónap múlva Koppenhága lezárja a több mint tíz éve tartó tranzíciót.

Emellett a NATO-tagság közös fellépést jelent bármilyen konfliktus vagy terrortámadás esetén, ez pedig védelmet, biztonságot szavatol a tagállamok számára.

Az 1994 januárjában létrejött Partnerség a Békéért is az európai biztonság és stabilitás erôsítéséért született. Fô céljai között szerepel a nemzeti védelmi tervek transzparenciája és a katonai költségvetés kiszámítása, a nemzeti hadseregek fölötti demokratikus ellenôrzés biztosítása, és azon partnerországok haderôinek hosszú távú fejlesztése, amelyek alkalmasak a NATO-val való együttmûködésre. A közép-kelet-európai országok közül elsôként Románia írta alá a Partnerség a Békéért szerzôdést. A Paratnerség program, amelyben a szövetséges államok és a partnerek is részt vesznek, jelenleg 2000 tevékenységet ölel fel, kezdve a közös hadgyakorlatoktól, el egészen a kisebb mûhelygyakorlatokig. 1997-ben a szövetséges országok elhatározták, hogy nagyobb szerepet szánnak a partnereknek a döntéshozatalban és tervezésben.

A kibôvített NATO tehát nagymértékben biztosítja a közép-európai országok egymás közötti stabilitását. A biztonság pedig az országok, régiók, s ezen belül a kisebbségek biztonságát is jelenti. Ugyanis a bôvítés ugyanazokat a szabályokat írja elô mind a tagországok, mind a felvételre várók számára. Vagyis figyelembe kell venni, hogy akár a spanyolországi katalánok és baszkok, a nagy- britanniai walesiek, a skótok, vagy a belgiumi vallonok és finnországi svédek széles körû kollektív jogokat élveznek. A ma magukat elôszeretettel nemzetállamnak nevezô országok kormányainak fel kell ismerniük tehát, hogy egy felvilágosult kisebbségpolitika fontos szerepet játszhat az államközi és etnikumközi kapcsolatok konszolidálásában. Közép-Kelet- Európában csak úgy lehet feloldani az etnikai feszültségeket, támogatni a demokrácia kiteljesedését és a jószomszédi viszony megszilárdítását, ha az itt élô kisebbségek számára is biztosítják azokat a jogokat, amelyeket az Európa nyugati felében élôk régóta élveznek. Az ilyen politika a kibôvített NATO további erejét és életképességét is biztosítaná. Ilyen szempontból is szüksége van Romániának a NATO- ra, s ugyanolyan szüksége van a romániai magyar közösségnek, de a többi itt élô kisebbségnek is.

A NATO nemcsak katonai szervezet, politikai szövetség is. Ez nemcsak katonai védelmet jelent, hanem - a biztonság mellett - hozzájárul a romániai demokrácia kiteljesedéséhez. Ami magyarán belsô biztonságot jelent. Ugyanis a stabil belsô rend és jogállamiság, egy normális szintû gazdasági növekedés és a társadalmi fejlôdés pozitívan befolyásolja Románia külföldi megítélését. A belsô biztonság, a gazdasági növekedés pedig kedvezô légkört teremt a külföldi tôkének. Ezzel elindulhat a nyugati tôkebeáramlás. Ha a külföldi befektetôk úgy látják, hogy a pénzük biztonságban van Romániában, ha csökken a beruházási rizikófaktor, akkor a külföldi tôke
"jól érzi magát" nálunk. Ha pedig megindul a külföldi tôke beáramlása, új utak nyílnak meg Románia elôtt a fellendülés, a lakosság életminôségének javítása felé. Bár korántsem merítettük ki a témát, elmondhatjuk, hogy a holnapután kezdôdô prágai NATO-csúcs döntô fontosságú Románia számára.

Sajtótájékoztató a városházán

A marosvásárhelyi színháznak csak törvényes úton lehet pénzt folyósítani - jelentette ki a kérdésére Dorin Florea polgármester tegnapi sajtótájékoztatóján. A törvényes keret létezik, az a kormányhatározat, amely világosan kimondja, hogy a megyi tanácsra hárul ez a feladat, a város pedig csak támogathatja az intézmény egyes programjait. Nem lehet ötmilliárd lejt adni a színháznak, utalt a tanács által megszavazott pénzösszegre, amikor az állami költségvetésbôl kellene fenntartsák az intézményt, s ezt a vonatkozó kormányhatározat pontosítja is. - Véleményem szerint a képviselô és szenátor urak kellene válaszoljanak arra, hogy sikerült-e olyan lobbit folytatniuk, amely a színház érdekeit szolgálja - tette hozzá.

- Ezek szerint a szóban forgó összeget a polgármesteri hivatal továbbra sem utalja át az intézménynek? - nyomatékosítottuk a kérdést.

- Csak ha olyan programokat mutatnak be, amelyek támogatásra érdemesek. Egyébként megkértem a színház vezetôit, hogy hozzanak számlát, arra nem akarok kitérni, hogy milyen számlákat hoztak... Ha nem lehet megindokolni, hogy mire költötték a pénzt, akkor azt a számvevôszék a polgármesteren hajtja be.

Fodor Imre alpolgármester ellentétes véleményen volt:

- Az ötmilliárd lejes összeg vitatható, a színház viszont, ami tulajdonképpen a városé, nagyon nehéz helyzetben van, annak ellenére, hogy a tanács határozatot hozott ebben a kérdésben, áprilisban pedig született egy olyan megegyezés, ami szabályozta volna, hogy miképpen juthat a pénz birtokába az intézmény, s amit alá lehetne írni akár ma is. A probléma tehát nem az, hogy nincs mód arra, hogy átutaljuk a pénzt. Véleményem szerint, ha nem is ötmilliárddal, de mindenképpen segítenünk kell a színházon, és nem igaz az, hogy nem tehetjük meg - mondotta.

- Mi, a polgásmesteri hivatal bebizonyítottuk, hogy barátai vagyunk a színháznak és a mûvészeknek. Mások nem tették meg ezt. Véleményem szerint a mûvelôdési miniszter a hibás, aki kivételt tesz egyes színházakkal. A miniszterelnökkel, illetve a szakminiszterrel pedig nem a polgármester szokott egy asztalnál ülni.Ugyanakkor nagyon várom, hogy a két tagozat vezetôsége milyen menedzseri erôfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy olyan elôadásokat szervezzenek, amelyek állandó jelleggel telt házat vonzanak... Azt szeretném, ha a mandátum alatt nem lenne más gond, csak a színház, a fuballcsapat..., de nézzék meg, hogy fest a város - érvelt Dorin Florea, aki minden más vélemény ellenére következetesen ragaszkodik ahhoz, hogy nem a városnak kell támogatnia a színházat.

Miután bejelentette, hogy gyors ütemben nekifognak a fedett uszodában szükséges javítások elvégzésének, azt kérdeztük Marosvásárhely polgármesterétôl, hogy aláírta-e már az átvételi jegyzôkönyvet, aminek halogatása eddig minden lépést megakadályozott az uszoda ügyében.

- Aláírom - válaszolta, és ingerülten folytatta, amikor a pontos idôpontról érdeklôdtünk: - Nem írom alá, ameddig a jelenlegi személyzet ott van. Egyébként pókereznek a várossal - jelentette ki - , majd hozzátette, hogy ô nem veszi a lapot. - Nem vagyok köteles átvenni a Seracom személyzetét. Ki fogok nevezni egy fônököt, aki majd megmondja, hogy milyen és mennyi szakemberre van szükség... Ezt adtam fel házi feladatnak... Egyébként a felmérés megtörtént, beszéltem a mûszaki igazgatósággal, hogy készítsék elô az anyagot. Az úszók húszmillió lejt kaptak, hogy Kolozsvárra járjanak edzésre.

Dorin Florea véleménye kapcsán nem késett Fodor Imre alpolgármester replikája sem, aki kijelentette: - Ha megígértük, hogy szeptember 15-én megnyitjuk az uszodát, akkor ezen a héten alá kell írni az átvételi jegyzôkönyvet, és meg kell kezdeni a javítási munkákat, másképpen mûszaki szempontból sem tudunk eleget tenni az ígéretünknek. Ami a személyzetet illeti, véleményem szerint ez nem egy olyan lényegbevágó ok, ami az alapvetô probléma megoldását gátolná. Megegyeztünk, hogy versenyvizsgát hirdetünk, és a személyzet tagjai közül a megfelelôket átvesszük, a többit nem - tette hozzá.

Castellum-esték

Ha azt hittük, hogy anakronizmus esete forog fenn, tévedtünk. A közönség komolyan veszi nemeseit, ötödszörre alulírottnak csak a kakasülôn jutott hely. Egykori kastélylakóinkat idézik meg a Castellum- esték. Volt már soron Bánffy, Kemény János, czegei Wass Albert, a patinás nevek lassacskán felvonulnak. Felvonulnak az erdélyi történelmi családok nagyjai. Ha idáig gyôztek várni - márpedig a történelem türelmes várakozásra intette a leradírozott réteget -, hát ezután jut számukra is - önbecsülésünkbôl. Akarjuk, nem akarjuk, elfogadjuk, nem fogadjuk, arisztokrácia nélkül nincs történelem, kultúrának pláne nyet, táváris. El lehet képzelni a magyar históriát gróf Mikes Kelemen, gróf Teleki Sámuel, báró Eötvös József, gróf Bánffy Miklós, báró Kemény János, gróf Mikó Imre nélkül? Hogy csak az erdélyi arisztokrácia néhány eminens személyiségérôl beszéljünk. Sótalan lenne, egyébként is megpróbált már minden lehetetlent a szocreál. Kemény Zsigmond utóélete. Zûrösebb, mint viharos élete, mondta Nagy Pál irodalomtörténész a péntek esti Castellumon. De nem szabad megfeledkeznünk Farkas Ernô kiváló elôadásáról; tömören és lényegbevágóan világított rá Kemény Zsigmond ellentmondásos alakjára, a reformkor nagy írójára, szónokára. Az egyik legjelentôsebb, Özvegy és leánya címû regényének Csávossy György dramatizálta változatából mutattak be részletet kolozsvári és marosvásárhelyi színmûvészek, Albert Júlia, Sebesi Karen Attila, Vencz Stella, Kilyén Ilka.

Kemény Zsigmond a nagyok közt is a legszegényebb. Ô persze nem volt kastélylakó, legalábbis alig koptatott úri lakosztályokat. Akárcsak élete, születésének idôpontja is zavaros. Bár nem annyira távoli az ezernyolcáztizen-valahány (1814 vagy 1815?). Ahány lexikon, annyiféle adattal áll elé. Egyszer talán majd pontosan kiderül. Sütô András, Csávossy György és Nagy Pál érdekes beszélgetésre hívta a hallgatót. Nagyenyedtôl Pusztakamarásig, Alvinctôl Máramarosig bejárták Erdélyt, Vásárhelyt is útba ejtették. Volt itt ugyanis Zord Idô, újraindult, s egy évtizede rendszeresen mûködik a Kemény Zsigmond Társaság.

Jegyzet

A statisztikák szerint a legrosszabb korban van. Már nem elég fiatal ahhoz, hogy a munkaerôpiacon állást kapjon, de még nem is elég idôs a nyugdíjazáshoz. Anikó néni 45 éves. A munkakönyvébe írt adatok szerint még legalább húsz évet kellene dolgoznia ahhoz, hogy fizetett nyugállományba vonuljon.

Apránként áll össze meglehetôsen göröngyös életútja, amikor hol egy kiló almát, hol egypár banánt, fej káposztát mér le. Havi 700.000-ért áll fagyban-hôségben a valamikori fagyisbódéból zöldségessé alakított kóceráj elôtt. Esô veri, nap égeti, telente levágott ujjú kesztyûibôl kékes-lila ujjai kandikálnak ki, miközben a számológépbe pötyögteti a fizetnivalót. Látom, rátesz egy ötszázast, ezrest. Hagyom, két gyönyörû unokája van, akiket soha nem vár üres kézzel szerény garzonlakásában. A fizetésbôl pedig még a számlaegyenlítésre sem telik, hát így egészíti ki jövedelmét.

Tinédzser volt, amikor munkába állt. A konzervgyárban napszámosként pucolta a zöldséget, közben estibe járt. Az itt ledolgozott évekrôl semmi sem maradt papíron. Késôbb családi problémák szomorították szívét, s amikor azon decemberi változások után egyik munkahelyrôl a másikra sodródott, rádöbbent: a fizetésként kapott összegekbôl képtelen fenntartani a kétszobás tömbházlakást.

Fiai megnôsültek, saját útjukat járják. Aztán egy nap hozzá költözött kisebbik fia, menyével és unokájával. Míg a közeli faluban örökölt telken felépítik lakásukat, itt húzzák meg magukat. Sokan vannak a kis lakásban, néha össze is zördülnek, de aztán kibékülnek.

Ô meg reggeltôl estig a sarki bódé elôtt méri a zöldséget. Karácsony szombatján is sötétedésig dolgozott. Igaz, a tulaj adott is disznópénzt: háromszázzal megtoldta a fizetését. De még így sem jutott a közköltségre. Gyerekeinek, unokáinak karácsonyi ajándékra még annyi sem. És gyógyszerre sem. Lábon húzott ki grippét, tüdôgyulladást.

A minap megint nála vásároltam. Egész testét reszketés rázta. Fáradt és beteg volt. De dolgozik, mert élni kell. Fiaiért és unokáiért. Pedig már tudja: a munkakönyvében soha nem telnek ki a nyugdíjazáshoz szükséges évek. Mert a jelenlegi fônöke is feketén dolgoztatja. De abban bízik: legalább az idei
karácsonyra telik fenyôfa és ajá-dék is.

Ha valahol valaki kétségbe vonná, hangsúlyoznom kell, hogy nagyszerû fiataljaink vannak. Mélyen érzô, gondolkodó, olvasó, és az irodalmat kedvelô középiskolás lányok és fiúk, akik iskolarendszerünk hiányosságai, tökéletlenségei közepette is elismerésre méltó teljesítményre képesek. Ezt bizonyította az Erdélyi Magyar Közmûvelôdési Egyesület, az EMKE megyei szervezetének elnöksége által életre hívott Székely János-vetélkedô, amely nem remélt sikert aratott a középiskolás diákok körében. A megye területérôl érkezô 33 szavaló és a 19 dolgozat szerzôje olyan éretten és hozzáértôen mondott verset, vagy elemezte a kijelölt novellát, hogy bátran megerôsíthetjük azt a verseny után elhangzott véleményt: ez a lehetô legszebb, fiatalok lelkében, gondolataiban életre hívott szobor, amit a tíz évvel ezelôtt elhunyt Székely János emlékének állíthat az utókor.

A délelôtt tartott szavalóverseny, illetve a meghirdetett novellaelemzô pályázat nyerteseit szombaton este a Kultúrpalota kistermében tartott ünnepségen jutalmazták népes diákközönség jelenlétében.

A szervezôk nevében Kilyén Ilka színmûvésznô kérte fel a Látó szerkesztôjét, Gálfalvi Györgyöt, aki 20 éven át Székely Jánossal szomszédos íróasztalnál dolgozott, hogy ossza meg emlékeit a közönséggel.

- A legokosabb ember volt, akit valaha ismertem, és 1972 óta vallom, hogy a kortárs magyar irodalom egyik legjelentôsebb alkotója - hangzott el annak az írásnak a felolvasása során, amelyet Gálfalvi György a Székely János-Varró Ilona emléktábla avatására írt. Imponálóan mûvelt, udvarias, figyelmes, kellemesen társalgó, jó humorérzékkel megáldott kolléga, de ugyanakkor kicsit rigolyás, koravén férfi volt az élô Székely János, aki a fiatalabb szerkesztôtárssal állandó vitában állt, és kapcsolatuk a nyugdíjba vonulása után mélyedt el - idézte az ünnepelt emlékét Gálfalvi György, aki beszélt Székely János fiatalkorában átélt háborús élettapasztalatáról, elveirôl és eszméirôl, és egyszeri lázadásáról, amikor akarata ellenére arra kényszerítették, hogy a hatalmasságok jelenlétében verset mondjon a Kultúrpalota színpadán.

Wilhelem András, a mûvészeti iskola tehetséges diákja által elôadott zenei betét után Jászberényi Emese, a szavalóverseny zsûrijének elnöke mondott köszönetet a rendkívüli délelôttért annak a 33 szavalónak, akik Marosvásárhely mellett Erdôszent-györgyrôl, Dicsôszentmártonból, Nyárádszeredából és Gernyeszegrôl érkeztek, és akik a választott versek és elôadásuk tanúsága szerint ráéreztek Székely János költôi nagyságára. "Ô lenne a legboldogabb, és kesernyés mosollyal köszönné meg nektek, hogy megtanultátok verseit, és értitek is azokat…." - hangsúlyozta. Különös örömet jelentett a zsûri számára, hogy neves középiskolák mellett az építészeti iskolaközpont öt diákja is verset mondott - Jánosi Zsolt, Zsold Mátyás, Ábrám Magdolna, Barkóczi Tímea és Miga Szabolcs, ez utóbbit a zsûri egyik tagja könyvvel jutalmazta. A legjobb szavalók között hét azonos értékû dicséretet osztottak ki: Barta László és Engel Olga XI. o., Papiu líceum, Hôgyes
Mihály Huba és Trombitás Melinda IX. o., Bolyai líceum, Jakab Orso-
lya XI. o., Unirea líceum, Törzsök Gyopár XIII. o., tanítóképzô, Veress Tímea XI. o., Erdôszentgyörgy.

A szavalóverseny elsô díját Demeter Zoltán (XII. o., Bolyai) nyerte, a másodikat a nyárádszeredai Székely Szabolcs (XII. o.), a harmadik díjat pedig Nagy Emese (XI. o., Unirea líceum) vehette át, és mindhárman a közönség elôtt is bemutatták a választott verset, nagy tetszésnyilvánítást aratva.

A novellapályázatra beérkezett mûveket Nagy Pál irodalomkritikus értékelte. A mezôny ez esetben is változatos volt. Bár a 19 dolgozat nagy részét Marosvásárhelyrôl küldték be, Erdôszentgyörgyrôl, Szovátáról, Nyárádszeredából és Ludasról is érkezett pályázat. Amint a zsûri elnöke megjegyezte, iskolák szerinti megoszlásban a legtöbben a tanítóképzôbôl vállalkoztak az elemzésre, ami az említett iskolában folyó munka színvonalát igazolja. Miután a dolgozatok alapján összefoglalta a Pálinkás címû novella lényegét, amelyben Székely János a saját írói problematikáját fogalmazta meg, kiemelte, hogy öröm volt olvasni a sok remek fogalmazást. Szólt a zsûri kifogásairól is, miszerint egyesek nem jelölték meg a forrásmunkát, és idézôjel nélkül használták a tankönyv illetve a novelláról készült tanulmányok megállapításait. Mivel a zsûrinek ez esetben is nehéz dolga volt, hét dolgozatot részesített dicséretben (Bükkösi Enikô XI. o., Ludas, Csíki Enikô X. o., Nyárádszereda, Dán Orsolya XII. o., Unirea, Moldován Zenkô Erika és Soós Eszter XII. o., tanítóképzô, Szabó Enikô és Horváth-Pálfi Katalin, Papiu, valamint W. Szabó Péter XI. o., Bolyai líceum). A novellapályázat elsô díját az erdôszentgyörgyi Barabás-Kômíves Franciska, a második díjat Petri Ildikó XII. o., Papiu, a harmadik díjat pedig Salat Kincsô, a Bolyai Farkas líceum XI. osztályos diákja nyerte el.

A díjkiosztó ünnepségen osztatlan elismerést szerzett a 16-os iskola V. osztályos tanulója, Kedei Orsolya is, aki Székely János Fakakukk címû költeményével vett részt versenyen kívül. Végül pedig Kilyén Ilka gyönyörû szavalata (Virágok átka) zárta az emlékestet, egyben bizonyítva azt, hogy a mûvész értelmezésében milyen hatása lehet Székely János költeményének.

A szervezôbizottság nevében ugyancsak ô mondott köszönetet a diákokat felkészítô tanároknak valamint a két zsûri tagjainak, továbbá a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának, hogy ez a vetélkedô létrejöhetett, és értékes díjakat vehettek át a legjobbak. Végül az EMKE megyei elnöksége nevében fejezte ki meggyôzôdését, hogy, bár nem szerepel a középiskolai tantervben, Székely János gondolatai, erkölcsi tartása tovább él, és alkotásai továbbgyûrûznek az irodalmat kedvelô fiatalok körében.

Szerdán este kezdôdik az Alter-Native Fesztivál

Szerdán este 6 órakor a Kultúrpalotában kezdôdik a 10. Alter-Native Nemzetközi Rövidfilmfesztivál, tájékoztattak szombaton a Tutun kávézóban tartott sajtótájékoztatón a filmes esemény szervezôi: Kiss Annamária, a MADISZ elnöke, Sipos Levente fesztiváligazgató, Gáspárik Attila színmûvész, mûvészeti igazgató, Karácsonyi Zsigmond sajtószóvivô.

A maroknyi csapat, nevezetesen a Maros megyei MADISZ részérôl igen becsülendô, nagy teljesítmény, hogy nem fáradt bele, nem állt el a vaskos szellemi és anyagi megterhelést jelentô munkától, folytonosságot vállalva tizedszerre is megszervezi a lassan világhírre is szert tevô filmes fesztivált. A Dakino és a gyôri Mediawave mellett Kelet- Európa egyik legnagyobb és legtekintélyesebb seregszemléjérôl van szó, noha a Dakinóhoz viszonyítva a vásárhelyiek tízszer kisebb költségvetésbôl gazdálkodnak. Annyi van, amennyi. Pontos költségvetésrôl a szervezôk még nem tudtak beszámolni, mert várják a mecénások, támogatók jelentkezését. Annyit tudni, hogy a Román Kereskedelmi Bank a legelsô a támogatók nagyságrendi listáján, a fesztivál történetében is jelentôs összeggel, 150 millió lejjel támogatta a hetedik mûvészet vásárhelyi szemléjét. Fô támogatók közé tartozik az Illyés közalapítvány, a Mozgókép Alapítvány, a Communitas Alapítvány, a távközlési és mûvelôdési minisztérium, MKÖM stb.

Hogy tekintélyes, a szakmában számon tartott eseményrôl beszélhetünk, bizonyítja az, hogy a zsûriben jeles filmszakemberek vesznek részt, akárcsak az elôzsûriben is. Eljön Báron György budapesti filmesztéta, filmkritikus, német kollégája, Andreas Dosch filmkritikus, a Journal Frankfurt szerkesztôje, a szerb Vladimir Perovic rendezô, a belgrádi "Braca Karic" mûvészeti akadémia tanára, Cristi Puiu rendezô, Alex. Leo Serban filmkritikus, újságíró, Varga Balázs filmesztéta, az ELTE és a budapesti SZFE tanára, a Magyar Nemzeti Filmarchívum munkatársa, számítanak továbbá Radu Igazságra, Vivi Draganra és más filmkritikusokra, esztétákra.

Szerdán este a nagyteremben Fekete Ibolya Chico és Nicolae Margineanu Áldott légy, börtön címû nagyfilmjeivel kezd a fesztivál. Csütörtökön 15 órakor kezdôdik a versenyprogram, este játékfilm, Cristian Munghiu: Occident. A kisteremben csütörtöktôl mellékprogram, a Filmtett és a Duna Mûhely Alkotótáborának filmjeit vetítik, Best of Mediawave, pénteken a marosvásárhelyi Pentaton Stúdió filmjei, Panoráma-program, szombaton a budapesti Színház- és Filmmûvészeti Egyetem diákjainak filmjeibôl vetítenek, majd Quo vadis, erdélyi filmgyártás? címmel beszélgetés a sajtó képviselôivel (mégiscsak Erdélyben voltak valaha jelentôs mûhelyek, Erdélybôl indult Janovics és a Korda testvérek is), eközben képzômûvészet, fotó, film, versenyfilm, játékfilm mindennap. A (másnapi) programot hozzuk naponta. A fesztivál hivatalos megnyitóját csütörtök este 8 órakor tartják. Tudni kell, a belépôjegy a MADISZ székházában máris kapható, egyenként 30 ezer lej, az 5 napos bérlet ára 80 ezer lej.

Ne feledjék tehát, öt napig mozi!

Luc Ferry francia filozófus így vezeti fel a témát: manapság divat támadni a televíziót. A legfôbb vádak? A televízió a szellem elidegenedéséhez vezet. Mindenkinek ugyanazt mutatja. A képgyártók ideológiáját közvetíti. Elsorvasztja a gyermeki képzeletet. Szegényessé teszi a felnôttek érdeklôdését. Megbénítja a gondolkodást. Tudtunk nélkül befolyásolja látásmódunkat. Alattomban politikai ellenôrzést gyakorol felettünk. Uralkodó (amerikai) kulturális mintákat erôltet ránk. A valóságnak mindössze kis részérôl nyújt csupán rendszeres tájékoztatást, megfeledkezve a nagyvárosok hétköznapjairól, a középosztályról, a kisvállalkozókról, a falusi életrôl, a munkások világáról, a regionális kultúráról és nyelvekrôl. A televízió tétlenségre kárhoztat. A családban szétzúzza a személyes kapcsolatokat. Megöli a könyvet és általában a "magas kultúrát". Erôszakra, trágárságra és pornográfiára csábít. Meggátolja a gyermekek felnôtté válását. Egyenlôtlen küzdelembe hajszolja az élô adást: a cirkuszt, a színházat, a kabarét, a mozit. Terméketlen információbôsége az egykedvûség és a közöny melegágya. A televízió felszámolja a kultúra hierarchiáját. Az információt kommunikációval cseréli fel. A távolságtartó értelem helyén múlékony és felszínes érzelmeket szít. A tévé a sebességet többre becsüli az elmélyült töprengéshez nélkülözhetetlen lassúságnál. Versengésre készteti és megfosztja értékétôl az iskolát.

Ha ennyi mindenre képes ez az izé, akkor sutba az olvasással, tévézni akarok. Válogatok a kínálatban. Egyik mûsorban cérnavékonyra fogyózott szöszke szépség - helyi sztár lehet - nyilatkozza: három dolgot szeret különösen: enni, vezetni és szerelmeskedni. Megrovóan vonom össze szemöldökömet, ejnye-bejnye. Egy ilyen anorexiás kinézetû szépség krónikus zabáló volna? A többi egyébként stimmel, a gyorshajtás ugyanolyan népbetegség, mint a fogszuvasodás, azon meg, hogy imád kefélni, hát Istenem, ki csodálkozik. Kajálni magam is szeretek, szárazság idején születtem, és bár nem éheztem annyit, mint apáink, nagyapáink nemzedéke, mégis: internátusi konyhán, diákkantinok kosztján, kaszárnyák kavicsos paszulyán- káposztafôzelékén nôttem fel, most pedig ezt- azt megengedhetnék talán magamnak, de - nem egészséges. Minden, ami az életben jó, az vagy tilos, vagy erkölcstelen, vagy hizlal. Kocsit sosem vezettem - a harmadikról pedig szemérmesen hallgatok. Kedvelem az utazást, bár pénzem már sosem lesz rá. Sebaj, a tévé is megteszi. Szeretem a focit, jó játékos nem voltam, de tévészurkolónak elsôrendû vagyok. Fiatal koromban rajongva jártam moziba. Ma sem vetem meg a sodró cselekményû, nem túl bárgyú (akció)filmeket. Meccs elôtt jól jön egy kis (elô)izgalom.

Satöbbi. Ezt el kellene mondanom valakinek, de otthonomban jobbára egymagam tévézek, ahol meg éppen tartózkodom, ott csendre intem magamat, mert... Mert az "Akarsz-e milliárdos lenni?" mûsora megy, egy pali már ötszáz milliónál tart, mindegy, miféle kérdésekre felel, kettôre tudom a választ, egyet sejtek, a többirôl halványlila gôzöm nincsen, különben sem az a cél, hogy tanuljunk valamit, általános mûveltség meg izémizé, egy nagy frászt, az a tét, hogy ki nyeri meg, az illetô sem tudhat mindent, az istenért, ha továbbmegy és nem találja el a következô választ, visszaesik harmincra, ne szúrd el, hülyeee, ne szúrd eel!...

Megállok, mondja az ipse, civilben orvos. Megfontolt, higgadt, marad az ötszázmillióval. Fellélegzünk. Aztán felugrálunk az örömtôl. Bingó, doki. Hiszen ha a B válasznál köt ki, bizony, azt az ötszázat is elveszíti!...

Istenem, van ötszázmilliónk, és nem tettünk érte semmit. Mondják a hírekben aztán, hogy nincs öttalálatos a magyar lottón. Szombatra egymilliárd- kilencszáznegyvenmillió forint üti a markát annak, aki.

Telefonálok Budapestre. A haveromnak. Tegye meg a nevemre a 25, 35, 45, 55, 65-öt. Ezt még nem húzták ki soha. Milliárdos akarok lenni!

A belgyógyászati diagnosztika kézikönyve címmel közel ezeroldalas orvosi szakkönyv elsô kötete látott napvilágot az idén ôsszel. Szerzôje a neves marosvásárhelyi 2-es számú belgyógyászati klinika hagyományait folytató dr. Ferencz László tanszékvezetô egyetemi tanár, aki tízévi munkásságának eredményét tette közzé a négykötetesre tervezett, s a továbbiak során idôsebb és fiatalabb társszerzôket is felvonultató belgyógyászati tünettan elsô részében.

Beszélgetésünk során a könyv keletkezésérôl, pályájáról, hitvallásáról, szabadidôs elfoglaltságairól kérdeztük Ferencz László professzort.

- 1990-ben vettem egy 286-os számítógépet, és azzal elkezdtem dolgozni. Nagyon keveset tudott, de kiindulásként és a saját káromon való tanulásra megfelelt. Fokozatosan jutottam el a Pentiumig, amellyel most dolgozom. A számítógép óriási lehetôséget rejtett. Ami nem adatott meg fiatal koromban (az adatok gyors áttekintése, tárolása, bôvítése), az a számítógép segítségével megvalósíthatóvá vált. Ilyen módon született meg a könyv gondolata. Az ember olvasott, talált valami újat, hozzátette a már meglévô anyaghoz, ami elkezdett bôvülni, míg végül megérett az ötlet, hogy szerkesszek egy olyan kézikönyvet (amerikai értelemben vett textbookot), amelyben a belgyógyászati diagnosztika alapfogalmai mind megtalálhatók. Elsôsorban a gyakorló orvosoknak szántam, de minden szakember olvashatja, aki a beteg emberrel találkozik. Egy tünetorientált diagnosztika, amely ugyanakkor tartalmazza a differenciál-diagnosztikai alapelveket is.

Minden fejezet egy rövid élettani áttekintéssel kezdôdik, hogy meg lehessen érteni a tüneteket. A funkcionális belgyógyászat megalkotása Korányi Sándor nevéhez fûzôdik, és itt a klinikákon Olosz Egon professzor honosította meg, és alkalmazta. Tulajdonképpen ennek az iskolának a továbbápolása, bôvítése található meg a könyvben.

- A bemutatón elhangzott, hogy nap mint nap hosszú órákat töltött az anyaggyûjtéssel és rendszerezéssel. Mi volt a fô hajtóerô?

- Világéletemben olyan voltam, hogy szerettem valaminek a mélyére nézni, utánajárni, tisztázni az okát. Nem tekintem favágó munkának, hisz élvezettel végeztem. Több szakirodalmat olvastam az eltelt tíz év alatt, mint a megelôzô 30 év során. Ez egy teljesen új elfoglaltság, ezért nem lehet megunni.

- Az elsô kötet több mint 900 oldal; mirôl szól és milyen terjedelemben jelenik meg a többi?

- A második kötet körülbelül ugyanannyi oldalon a légzôrendszeri valamint a szív-, érrendszeri betegségek tüneteit tartalmazza. A harmadik és negyedik kötetbe a munkatársak is írtak különbözô fejezeteket. A cél az volt, hogy a klinika oktatói is részt vegyenek ebben a munkában. A negyedik kötet a könyvben elôforduló névvel jelzett tünetek, tünetegyüttesek részletes összefoglalóját tartalmazza, egy válogatott irodalmat a felhasznált szakkönyvekrôl, monográfiákról, és egy névmutatót is.

- Tudomásom szerint hasonló méretû szakkönyv nincs a magyar orvosi irodalomban.

- Talán azt mondhatnám, hogy más természetû szakkönyvek léteznek, de ilyen összefoglaló jellegû valóban nincsen. A Springer Kiadónál megjelent enciklopédia a betegségek és nem a tünetek összefoglalása.

- Lapozgatva a könyvet, az ember megdöbben, hogy mennyi mindent kell tudnia egy orvosnak...

- Kellene, de bármennyit is tanul valaki, egyrészt nem tud mindent észben tartani, másrészt állandóan újabb eredmények születnek. A szakkönyv azért fontos, hogy utána tudjon nézni, ha valami gondja van. A diákoknak is mindig azt mondom, hogy nem szégyen az, ha valaki elôveszi a szakkönyvet, és tájékozódik, hogy tisztázza a beteg problémáját, nagyobb baj az, ha nem néz utána.

- Említette a vásárhelyi belgyógyászati hagyományokat....

- A Marosvásárhelyi Orvosi Egyetem tanárai Kolozsvárról jöttek át, akik a Haynal klinikán dolgoztak, tehát tulajdonképpen az ô szellemében folyt tovább itt a tanítás. Mi, orvostanhallgatók, Dóczy professzorral kezdtük a belgyógyászatot, ô szerettette meg velem ezt a tantárgyat. Horváth Endre professzor, a 2-es számú belgyógyászati klinika vezetôje tette lehetôvé, hogy ide kerüljek. Olosz Egon professzor mellett a tünettani oktatást sajátítottam el, s Monoki István tanár mellett tanultam meg a pontosságot, alaposságot, ami a gyógyító munkához szükséges. Ez az orvosi iskola szervesen kapcsolódott a magyar orvosi oktatáshoz és iskolákhoz. A mai magyar oktatók mind ennek az iskolának a tanítványai voltak. Horváth Endre professzor nagy érdeme, hogy klinikájáról három belgyógyász professzor került ki. Ezt azért említem meg, mert ô mindig az árnyékban maradt. Rendkívül humánus emberként lehetôvé tette, hogy mindenki a saját tudása alapján forrjon ki, nem skatulyázta be az embereit.

- A professzor úr sem szeret szerepelni, alkati kérdés-e ez vagy valami más oka van?

- Nem kenyerem a szereplés.

- Mikor és minek hatására döntötte el, hogy az orvosi pályát választja?

- A természettudományokkal szívesen foglalkoztam. A választásomat késôbb sem bántam meg.

Kolozsváron a református kollégiumban tanultam, majd a tanügyi reform után a 2-es számú fiúgimnáziumban érettségiztem. Kitûnô tanári kar oktatott, akiket a város legjobb négy gimnáziumából válogattak össze. A kollégiumban olyan oktatást kaptunk, ami egy életen át végigkíséri az embert.

Bár nem Kolozsváron születtem, de az ott töltött évek hatására a mai napig kolozsvárinak vallom magam, annak ellenére, hogy már 50 éve nem élek ott.

- Említette a kiváló tanítómestereket, ezenkívül mi "szólt" még a belgyógyászat mellett?

- A sebészi pálya nem vonzott különösebben, bár sokkal látványosabb. A belgyógyászathoz sokkal több szellemi ráfordítás szükséges. Sokszor olyan, mint a keresztrejtvény. Szakmai elégtételt jelent, ha a beteg panaszaiból és vizsgálatából sikerül megállapítani a pontos diagnózist, és ennek alapján meg tudjuk gyógyítani a pácienst.

Orvosi pályámnak két nagy idôszaka volt: az elsô hét év alatt körorvos voltam. Mikóújfalu és Bikszád, két Sepsiszentgyögy melletti nagyközség tartozott hozzám. A segítségemet kérôk legnagyobb része mondhatni banális megbetegedésben szenvedett. Szakmai elégtételt a gyógyulásuk jelentett. A klinikán fordított a helyzet. Itt szellemi mûködésre, szellemi tevékenységre van sokkal nagyobb szükség. Bonyolultabb esetek, ritka kórképek fordulnak elô. A szakmai elégtételt viszont nagyon gyakran csak az jelenti, ha megállapítottam, hogy a betegnek mi baja van, de meggyógyítani már nem tudom. Nagyon sok a krónikus beteg, akinél elôbb-utóbb visszaesés történik, akkor is, ha az ember átmenetileg segíteni tud.

- Könyvében olvashatunk az orvos-beteg kapcsolatról, mit vall errôl a professzor úr?

- Ez az orvosi oktatás olyan része, amivel senki nem foglalkozik, holott a gyógyítás alapfeltétele, hogy olyan viszony alakuljon ki a beteg és az orvos között, amely a bizalmon alapul. A harmadéves diákoknak mindig elmondom: gyakran kerül olyan helyzetbe az orvos, mint a gyóntató pap: a beteg a legféltettebb titkait is megosztja vele. Miközben a beteg megkönnyebbülést érez, az orvosnak segítséget jelent a bizalom, mivel a testi bajok mögött gyakran lelki sérelmek húzódnak meg. Ha nem próbálunk segíteni a háttérgondokon, a testi
bajok gyógyítása is eredménytelen lesz.

- A családorvosi rendszernek is tulajdonképpen ez lenne a feladata...

- Körorvosként tapasztaltam, hogy a családorvos azt jelenti, hogy kiskorától ismeri a betegét, a családi bajokat, az anyagi hátteret, ami óriási elônyt jelent, ha valaki lelkiismeretesen és jól végzi a dolgát. Én elválasztanám a családorvoslást a pénzkereséstôl, a megélhetéstôl, ami nehéz dolog a mai körülmények között, de jó családorvoslás csak akkor lehetséges, ha nem a pénz játssza a központi szerepet. Elképzelhetetlen az, hogy ha a beteg hívja, az orvos valamire hivatkozva ne menjen el...

- Az elôírásokra hivatkoznak...

- Azok kibúvók. A családorvoslás nem új dolog, a régi családorvos egy házi bútordarab volt, elment akkor is, ha nem hívták. Sokszor a család életébe is beleszólt, mivel tôle kértek tanácsot. A mi családunkban állandóan emlegették Séda doktor bácsit, aki petróleummal kezelte annak idején a mandulagyulladást, nem volt enciklopédikus akadémiai tudása, de eredményesebben gyógyított, mint sok mai jobban felkészült kolléga, pont azért, mert valóban a család orvosa volt. Hozzá kell tennem azt is, hogy teljes egészében megváltoztak a követelmények: a technikai haladás és a modern medicina megköveteli, hogy a családorvos is másképpen gondolkozzon, és másképpen kezeljen. Ami az egyik legnagyobb buktatót is jelenti, mivel a gépek és a vizsgálatok között kezd elveszni a beteg. Sokszor, miután beszámol a panaszairól, öt-hat- tíz helyre elküldik vizsgálatra, majd a leletek alapján mondanak egy kórismét. Megtörténhet, hogy ez egy óriási baklövéshez vezet, ami könnyebb esetben felesleges kiadást jelent, súlyos esetben pedig rokkantságot avagy akár a beteg halálát is okozhatja.

- A belgyógyászaton belül mi volt a professzor úr kedvelt területe?

- Geriátriával és a magas vérnyomással foglalkoztam. A hatvanas évek vége felé a geriátria eléggé elhanyagolt része volt az orvostudományoknak. Most sem "fel-kapottabb", nem foglalkoznak vele kellô hangsúllyal, holott az idôskornak is megvan a saját patológiája és pszichológiája. Az idôs beteg lelki alkata teljes egészében különbözik a felnôtt vagy a gyermek lelki alkatától. Hadd tegyük hozzá, hogy egy beteg gyereket könnyebb ápolni, mint az idôs beteget. Oda szakképzett ápoló kell, az pénzbe kerül, amit a legtöbb családban nélkülöznek.

Nagy szükség lenne egy geriátriai gondozóhálózat kiépítésére, amely felöleli ezeknek a betegeknek a gondozását és kezelését.

- Ez valóban olyan terület, ahol sok a tennivaló. Említette, hogy behatóbban foglalkozott a magas vérnyomással is…

- A geriátria után a magas vérnyomással kezdtem foglalkozni, ami népbetegség jellegû. Nagyon érdekes megfigyelést tettünk a munkatársaimmal. Míg az ötvenes évben végzett felméréseknél a magas vérnyomás elôfordulása 10 százalék volt a felnôtt lakosság körében, a hetvenes évek felmérései szerint ez a szám felment 20 százalék fölé. Korcsopor-tokra bontva megállapíthatjuk, hogy már a születést követôen megjelenik a magas vérnyomás, és ahogy az életkorban haladnak elôre az emberek, egyre gyakoribbá válik. Hetvenéves kor felett a megvizsgált személyeknek körülbelül a 75 százaléka már magas vérnyomásban szenvedett, anélkül, hogy tudott volna róla.

Bár a magas vérnyomás a halálozások egyik leggyakoribb kockázati tényezôje, kezelése ma sem megoldott.

Szemléletváltásra van tehát szükség már csak azért is, mivel ma már olyan hathatós gyógyszereink vannak, amelyekkel a magas vérnyomás betegség jól kezelhetô.

- Mondják, hogy a szakmai munka mellett a professzor úrnak van egy ismert hobbija is….

- Nagyon szeretem a természetjárást, amit már kiskoromtól elkezdtem, s ma legyalogolok 20-30 kilométert. A Kelemen-havasokban is sokat járok, a hétvégi házunk Déda-bisztrán van.

Másik hobbim a klasszikus zene. Több mint ezer hangszalagom van, és több mint ezer hanglemezem. És a könyvtár…

- Ahogy hallottam, helytörténettel is foglalkozik…

- A kilencvenes években valóban foglalkoztam, amikor nem volt másra lehetôség. De amióta a könyvnek nekikezdtem, nem jutott rá idôm. A helytörténetet vizsgálva követni lehet egyes területek elnéptelenedését, aztán a betelepítést. Nemcsak a névváltozás az érdekes, hanem a lakosság változása, és a fennmaradt építészeti emlékek is.

- Mindebbôl készül-e könyv?

- Nem, mivel csak mûkedvelô módon foglalkoztam vele, akkor még nem volt számítógép. De talán, ha nyugdíjas leszek...

- A professzor úr egészséges.

- Hál’Istennek igen, legalábbis azt hiszem magamról.

- Ez alkati adottság vagy az életmód következménye?

- Mondhatnám alkati dolognak is, édesapám sem volt beteg soha. Hogy ehhez mennyiben járult hozzá a sport és a mozgás, ez megint más kérdés.

- Van-e társa a gyaloglásban?

- Egyedül megyek, hisz ilyen
"bolondot" nehéz találni, mert bandukolni nem szeretek, az jobban fáraszt, mint amikor tempós léptekkel megteszek egy távot. Valószínû ez a sportolás következménye

- Mit sportolt?

- Atletizáltam, vívtam, rövid ideig öttusáztam. Középiskolás koromban kezdtem és hatodéven fejeztem be, akkor még volt az egyetemnek A- osztályos vívócsapata.

- További tervek?

- Az ember, amikor a pályája végére ér, nagy terveket nem szô. Mindenesetre aktív nyugdíjaskort tudok magamnak elképzelni. Hetvenéves leszek, ez az utolsó oktatási évem. Rengeteg az olvasnivaló, ami összegyûlt az élet folyamán.

- Kedvenc könyve?

- Szellemi hatással Németh László volt rám, korosztályom sok tagjához hasonlóan. Az ötvenes években aztán Illyés Gyula, Móricz Zsigmond, Márai Sándor. Most a magyar történelem, és abból is az ôstörténet érdekel. Ez egy nagyon izgalmas dolog, és nagyon változékony. Olyan korszak ez, amelyre vonatkozóan kevés az anyag, filozofálásra azonban tág határok vannak.

- Orvosként mi volt a legnagyobb elégtétel pályája során?

- Nehéz így megfogalmazni, nem tudok elôráncigálni valami nagyon látványos dolgot. Sok elégtételem volt, attól kezdve, hogy egy lázas gyermek meggyógyult, befejezve a szülô asszony boldogságával, ha világra jött a gyermeke…. Azt kell mondjam, hogy az ilyen apró orvosi tettekben sokkal több volt az elégtétel.. Természetesen volt olyan eset is, hogy mérgezettet vagy egy eszméletlen beteget sikerült visszaráncigálni az életbe…. Maga az orvosi pálya - ha a végére ért az ember - sok elégtételt adott, oktatóként pedig az, ha egy régi diák szeretettel gondol vissza arra az idôszakra, amikor itt tanult.

- Nehézségek, akadályok,
falak….

- A Ceausescu-éra bezártsága, amikor nem lehetett külföldre menni tanulni, nem lehetett hozzájutni a könyvekhez, folyóiratokhoz, vagy legalábbis nagyon nehezen. A mai fiatalok összehasonlíthatatlanul jobb helyzetben vannak azzal, hogy ösztöndíjjal járják a világot.

- Oktatóként mire szerette volna a leginkább megtanítani a hallgatóit?

- Arra, hogy képesek legyenek gondolkodni. A másik, amit szerettem volna elérni, hogy a beteg legyen a cél, a betegért való gondoskodás, és ne a pénzszerzés.

Én óriási bûnnek tartom azt, hogy a fiatal kezdô orvost nem fizetik meg. Nem mintha az idôset megfizetnék. De a pályakezdô orvos ezzel a rossz fizetéssel rá van kényszerítve, hogy más pénzszerzési mód után nézzen. Ebben benne van az is, hogy elkéri vagy megköveteli az úgynevezett hálapénzt. Senki sem veszi figyelembe, hogy egy orvosnak kongresszuson kell részt vennie, szakkönyveket kell vennie, folyóiratokat kell olvasnia, az Interneten kell böngésznie, ami rengeteg pénzbe kerül. Enélkül ma nem lesz senkibôl sem jó szakember. Ehhez az anyagi feltételeket valahonnan meg kell teremteni. Nálunk az a lehetôsége van, hogy elkéri vagy megköveteli az úgynevezett hálapénzt a betegtôl, ami erkölcstelen. Egyébként az egész ellátásunk erkölcstelen, ha arra gondolok, hogy az egyén, aki biztosítási díjat fizet, és törvény szerint jogosult arra, hogy ingyen vagy kedvezményesen kapjon gyógyszert, mégsem jut hozzá. Itt különbözô okokra lehet hivatkozni, de erkölcstelen az egész rendszer, amelyik így mûködik.

Az anyagi háttér az oka, hogy elvándorolnak a végzôs orvosok.

Azért kellene megfizetni az orvosokat, hogy ne szoruljanak rá a hálapénzre, ami tulajdonképpen megalázó. De, ha sport Mercedesszel érkezik a beteg, az orvos arra gondol, hogy miért ne fogadja el a hálapénzt. Ha nem így tesz, a kollégái is kinézik. A rendszer hibáit kellene korrigálni, de a jelek szerint nem abba az irányba tartunk.

Újabb baleset a vajai halálkanyarban

Lassanként "halálkanyarként" válik ismertté a vajai duplakanyar, amelyben kétségkívül a megyében a legtöbb baleset színhelye. Igaz, nem mindegyik olyan súlyos, mint amelyik tegnap a hajnali órákban történt, amikor egy olajszállító felborult, majd ronccsá égett. Két ház leégett és egy azonosítatlan holttestet találtak.

Az út szélén állingáló emberekbôl mindegyre újabb és újabb csoport alakul ki, és ki tudja hányadszor mesélik:

"Háromnegyed öt és öt között egyszer csak egy nagy csattanást hallottunk, aztán már égett is."

A robbanás még Ákosfalván is jól hallatszott, az egyik leghitelesebb szemtanú a 309. szám alatt, a két károsulttal átellenben lakó Bustya Jusztina:

- Itt alszunk az elsô szobában. Amikor hallottam a robbanást, azonnal kinéztem az ablakon, s már minden égett. Olyan volt, mintha bombáztak volna. Mire a gyerekkel kiszaladtam, már lángokban állt a ház és a patakon is folyt le a láng. Azonnal hívtuk a tûzoltókat, mert attól tartottunk, hogy átterjed a mi házunkra is.

Pálfi Mihály az 5. szám alatt lakik, a 6. szám alatt