Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Az RMDSZ-t az eddigi érvek nem gyôzték meg az elôrehozott választások megrendezésének szükségességérôl - nyilatkozta Markó Béla szövetségi elnök a szövetség heti sajtóértekezletén. A kormánypárt egyre határozottabb fellépése ellenére a szövetség álláspontja változatlan.

Markó Béla szerint a 2003-as évben nem az elôrehozott választások megrendezésére kellene összpontosítani a hatalomnak, hanem a hatékony privatizációs és az EU-s integrációt elômozdító tevékenységre. Az RMDSZ elnöke ugyanakkor azt is kifejtette, hogy létezik ugyan két érv, amely az elôrehozott választások megrendezése mellett szól, viszont egyik sem meggyôzô erejû. Az általános és az elnökválasztás elkülönítésének szükségességét az RMDSZ eddig is szorgalmazta - mutatott rá a szövetség elnöke -, mert a polgárok eddig nem a politikai alakulatok programja alapján, hanem az ôket képviselô személyekre szavaztak. Ugyanakkor megfontolandó a szélsôséges nacionalizmusnak a parlamentbôl való kiszorítása mellett szóló érv. Az utóbbi idôben készített felmérések viszont azt igazolják, hogy az ultranacionalista erôket tömörítô Nagy- Románia Párt népszerûsége továbbra is meglehetôsen magas. Markó Béla elmondta, hogy az RMDSZ a román politikai színtér legstabilabb alakulata, és az elôrehozott választások eredménye nem befolyásolná a szövetség parlamenti képviseletének arányát. Éppen stabil választóközönségének köszönhetôen az RMDSZ az egyetlen alakulat, amely objektíven megítélheti az elôrehozott választások ésszerûségét.

Az RMDSZ elnöke újra elítélte a Dinamo és a csíkszeredai Sportklub jégkorongmérkôzésen történt botrányt, és megemlítette a két héttel ezelôtti asztalitenisz-tornán történt magyarellenes megnyilvánulásokat. Hangsúlyozta: e rendkívül súlyos, etnikai megkülönböztetésen alapuló jelenség elfogadhatatlan, de nem újkeletû a román sportéletben. A sport szellemétôl idegen az etnikai gyûlölködés, az agresszió. Az elítélendô jelenség kapcsán az RMDSZ elnöke méltatta az Ifjúsági és Sportminisztérium határozott beavatkozását, és értékelte Nicolae Marasescu államtitkár állásfoglalását, aki felszólította a Román Jégkorongszövetséget, hogy vizsgálja felül a Dinamóra kirótt szankcióit. Mielôbbi szigorú és hatékony intézkedésekre van szükség e megengedhetetlen és sportszerûtlen megnyilvánulások kiszorítása érdekében.

A romák - és nem csupán a romák - tömeges bevándorlása a nyugat-európai országokba veszélyezteti a román állampolgárok vízumkényszerének feloldásával kapcsolatos uniós döntést, jelentette ki Peter Schieder, az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlésének elnöke a parlament két házának együttes ülésén mondott beszédében.

"Dicséretre méltó az a tény, hogy a román hatóságok még azt megelôzôen szembesülni kívánnak ezzel a kérdéssel, hogy az károsítaná az ország megítélését, azonban minden hosszú távú megoldás célja a lakosság elvándorlásának megfékezése kell legyen", szögezte le Schieder. Utalt arra, hogy szükséges jelentôs befektetéseket eszközölni az oktatáshoz és szakmai képzéshez, munkahelyekhez és szociális védelemhez való hozzáférés biztosítása érdekében. Ezért Románia továbbra is konkrét támogatást kap az európai intézményektôl, tette hozzá Schieder.

A kedvezménytörvényrôl a Máért elôtt

(MTI) A kedvezménytörvénnyel kapcsolatos tájékoztatásra hivatott szlovákiai irodákat mûködtetô Szövetség a Közös Célokért (SZKC) országos felmérése "egyértelmûvé tette, hogy a gyermekeiket magyar iskolába járató családok túlnyomó többségének szociális helyzete indokolttá teszi az olyan, célzott személyi támogatást, amely abban segíti a családokat, hogy gyermekeiket magyar iskolába járassák" - áll az MTI-hez szerdán eljuttatott közle-ményben.

Az SZKC emlékeztet arra, hogy az adott térségben - az egykori Csehszlovákiában - utoljára az 1966 és 1968 közti idôszakban készült olyan felmérés, amely az egyes etnikai csoportok társadalmi helyzetét vizsgálta. Az akkori eredmények szerint a csehszlovákiai magyarok státus szerinti rangsorolásánál csak a cigány etnikumé volt rosszabb.

Az SKC rendelkezésére álló "statisztikai adatok és tapasztalatok azt sugallják, hogy a magyarság társadalmi állapota nem sokat változott". - A magyarok által lakott területen a legnagyobb a munkanélküliség: a magyarok általában kisebb jövedelmet biztosító munkahelyeken dolgoznak, és ahol élnek, ott a mezôgazdaságból származó jövedelemért többet kell dolgozni, mert alacsonyabbak az állami agrártámogatások. A magyarok lakta községeknek mintegy felében nincs magyar iskola, ezért a gyermeke magyar oktatását vállaló szülô több anyagi és fizikai ráfordításra kényszerül. Az egyénre és a családra nehezedô anyagi terhek és a szlovák nemzet civilizációs nyomása elnemzetlenítô hatást gyakorol a magyarokra, akiknek biológiai szaporulatánál csak a demográfia mutatói rosszabbak - fogalmaz a közlemény.

Az adatgyûjtés - amellyel egyidejûleg Szlovákiában a leghangosabban támadták a státustörvényt - célja az volt, hogy megvizsgálják: valóban rászorulnak-e magyar családok az oktatási-nevelési támogatásokra - emlékeztet az SZKC és megál-lapítja: "Érdemes vállalni az emiatt ránk nehezedô politikai terhet és felelôsséget."

- A státustörvényben foglalt oktatási- nevelési és taneszközökre fordítandó támogatás éppen azokat az anyagi többletterheket lenne hivatott csökkenteni, amelyeket a családoknak a magyar mûveltség megszerzésére kell fordítaniuk. A szövetség azonosul azzal, hogy a támogatást a szlovákiai törvényeknek megfelelôen kell az arra jogosult személyeknek eljuttatni, ellenben nem ért egyet azzal az elképzeléssel, hogy a pénzek címzettjei azok az oktatási intézmények legyenek, amelyeknek költségvetési finanszírozására törvény kötelezi az államot - rögzíti az SZKC álláspontját a Magyar Állandó Értekezlet hét végi tanácskozását megelôzôen közzétett dokumentum.

Józsa László, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) alelnöke szerint a kedvezménytörvénnyel kapcsolatosan felvetôdött módosítások "nem állítják feje tetejére a jogszabályt", minimálisan szükséges változásokról van szó, s nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a kedvezmények bôvülésével is jár a törvény mó-dosítása.

A politikus - aki egyébiránt elnöke a Magyar Nemzeti Tanácsnak - Ágoston Andrással, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) elnökével együtt részt vett a hétfôi budapesti tanácskozáson, amelyen a kedvezménytörvény várható módosításáról volt szó a hét végén sorra kerülô Magyar Állandó Értekezlet (Máért) elôtt.

Józsa közölte az MTI-vel, hogy a kedvezmények bôvülését jelenti az, hogy a módosítások által már egy gyermek után is járna az oktatási-nevelési támogatás. A Magyar Koalíció Pártja egyedül maradt azzal a javaslatával, hogy az oktatási kedvezmény alanya oktatási intézmény legyen. Józsa szerint a javasolt megoldás elrugaszkodik a valóságtól és célszerûtlen. A legnagyobb délvidéki magyar párt álláspontja szerint az oktatási támogatás rendszerén alapvetôen nem kell változtatni, erre csak kivételes esetekben, államközi megállapodások révén kerüljön sor.

Józsa szerint a Vajdaságban igen mérsékelt a munkavállalási kedvezmény iránti érdeklôdés, ennek ellenére a VMSZ szolidáris azokkal az erdélyi és kárpátaljai véleményekkel, hogy nem kell eltekinteni ettôl a kedvezménytôl sem.

Ágoston András közölte az MTI-vel, hogy pártja már a kezdetektôl azon az állásponton volt, hogy a délvidéki magyarság gondjainak megoldására a jugoszláv-magyar kettôs állampolgárság bevezetése lenne a "jó és végleges" megoldás, különös tekintettel arra, hogy hamarosan "leereszkedik a schengeni vasfüggöny" Magyarország és Jugoszlávia között. A politikus szerint a "türelmetlen romániai és szlovákiai reagálások miatt" sorra kerülô törvénymódosítások nagy presztízsveszteséget jelentenének mind Magyarországnak, mind a határon túli magyarságnak.

"Nem jó belépôjegy az Európai Unióba, ha Magyarországnak amiatt kell kiürítenie a kedvezménytörvényt, mert (a szlovák miniszterelnök, Mikulás) Dzurinda összevonta szemöldökét" - mondja Ágoston, aki szerint ha már ilyen erôs ellenállásba ütközik a jogszabály, akkor talán célszerûbb lenne felfüggeszteni a kedvezménytörvényt, amíg Magyarország nem csatlakozik az EU-hoz. Ágoston szerint Pozsony és Bukarest nem áll meg a jelenlegi követeléseknél.

Józsa László teljesen elfogadhatatlannak tartja és elutasítja Ágoston felvetését a kedvezménytörvény felfüggesztésérôl, mert ez káros lenne a délvidéki magyarságra nézve. A kettôs állampolgárság felemlegetésével a Vajdaságban "olcsó poénokat lehet szerezni". A kérdés felvetése kissé idôszerûtlen is, de - mondja Józsa - jó volna világos választ kapni budapesti felelôs politikusoktól azzal kapcsolatosan, hogy Magyarország vállalhatónak tartja-e a kettôs állampolgárság intézményének bevezetését.

Megjegyzendô, hogy a VMDP nem vesz részt a kedvezménytörvény végrehajtásában, illetve a Vajdaságban mûködô hat információs iroda munkájában sem.

Jó ideje beszélik, hogy a tanárok bérét bankszámlára utalják. A megyei tanfelügyelôség a napokban újabb sürgetô körlevéllel szólította fel erre a tanintézmények vezetôit.

Az új fizetési módszer, bár kétségtelenül vannak elônyei, joggal vált ki vitát a tanerôkbôl. Egyesek jónak találják, mert ily módon elkerülhetik a kincstár részérôl nemegyszer megtapasztalt készpénzhiány okozta kellemetlenségeket, vagy megtakaríthatják a közköltség-, telefon-, villany- stb. számlák kifizetésével járó idôt, hisz a bank, kérésre, (és persze kezelési költség ellenében) ezt a problémát is megoldja.

Van tanintézmény, amely már jó néhány hónapja alkalmazza a bankkártyás módszert. Több bank ajánlatát vették figyelembe, és azt, hogy a pedagógus lakhelyéhez közel milyen típusú bankautomaták mûködnek. Tegyük hozzá, az ember nem mindennap válik (a jólét szimbólumaként számon tartott) bankkártya-tulajdonossá, és a modernizálódás egyik jeleként értelmezi a változást. Ami nem rossz, a korral haladni kell. A kérdés csak az, hogy minden esetben rá kell-e kényszeríteni az alkalmazottra ezt a korszerû fizetôeszközt?

Ebbôl a dilemmából kiindulva érezheti úgy az érintett, hogy valaki(k) nagyot nyer(nek) az ügyleten, amelynek ô csak mellékszereplôje. A pedagógusokat ugyanis senki meg nem kérdezte arról, hogy óhajtják-e a modern fizetôeszközt, vagyis a bankkártyát, elônyeivel és hátrányaival együtt. Legfeljebb arról dönthetnek "demokratikusan", hogy melyik banknál lesznek kényszerügyfelek.

Amikor mintegy két évvel ezelôtt a hátrányos helyzetûek felügyelôsége közel 400, rokkantakat gondozó személy részére nyittatott számlát egyik banknál, az illetô pénzintézménynek kétségtelenül jó üzletet jelentett: a számlamegnyitás 50.000 lejbe került és mindenik pénzügylet után kezelési költséget számol fel a bank. Késôbb viszont kiderült az eljárás magyarázata. A pénz kézbesítéséért a posta háromszor akkora kezelési költséggel számolt, mint a legelônyösebb ajánlattal jelentkezô bank. Ami több milliárd lej esetében nem kis megtakarítást jelentett a felügyelôségnek. Vagyis az államnak.

A tanügyiek helyzete más. Nem a postás viszi házhoz a fizetést. Megtakarítást a bankkártyás kifizetés nem hoz az államkasszának. Ellenben ilyenszerû állami kényszerrel ezer meg ezer ügyfelet toboroznak a magánbankoknak. A hasznot is ezek fölözik le. Ami, ha önként vállaljuk, rendben van. Ha belekényszerítenek, egyáltalán nincs rendben. Még akkor sem, ha a nagy európai felzárkózásban mutatós sallang lehet a bankkártya-használati statisztika. Ámde szegény ember ne rázza a rongyot. Egyszer tisztes fizetéssel becsüljék meg a tanügyben dolgozókat, hogy értelme legyen bankkártyázni. Addig pedig a bankok szerezzenek ügyfeleket hivatali kötelezvény nélkül.

Sikeresnek ítélte meg az Iliescu államelnök küldöttségének tagjaként Ausztriában, Bécsben tett látogatását Dorin Florea polgármester, aki a Wiener Zeitungnak adott interjút Marosvásárhelyrôl. A szépséghibák ellenére - miszerint például 1996-tól áll a város élén - az interjúban, a város bemutatása mellett, a nagy cégek korszerûsítésének, a környezeti ökológiai egyensúly visszaállításának és új munkahelyek teremtésének fontosságát említette elsô helyen.

Marosvásárhelynek komoly lépéseket kell tennie annak érdekében, hogy kibontakozzék, ismertté tegye lehetôségeit - vélekedett a polgármester, akit a küldöttség tagjaként fogadott az osztrák államelnök, és meghívást kaptak a képviselôházba is, majd üzletemberekkel találkozott. Megbeszélést folytatott többek között a STRABACH cég képviselôivel, akik az aluljáró iránt is érdeklôdtek, megvásárolták a feladatfüzetet, annak ellenére, hogy tudták: már nem vehetnek részt a versenytárgyaláson. Látogatása során az európai uniós nyitás jeleit érezte, amelyre véleménye szerint kedvezô ajánlatokkal, dinamizmussal kell válaszolnia a városnak - hangsúlyozta.

Marosvásárhelyt azzal tehetjük vonzóvá, ha természetes, normális emberi kapcsolatok lehetôségét, és a külföldi befektetôk számára kedvezô légkört kínálunk - jelentette ki Dorin Florea, aki felfedezte, hogy sürgôsen meg kell tanulni a német nyelvet, mert európai szinten a német nyelvterületen kínálkoznak a legkecsegtetôbb gazdasági lehetôségek.

A látogatás kapcsán elhangzott, hogy a Városházán e héten várják annak az osztrák cégnek a bukaresti képviselôjét, amely kölcsönnel támogatná a hômennyiségmérô órák beszerelésének költségeit a tömbházlakók számára. (b.)

Nemrégiben pénzügyi szempontból is lezárult a harmadik negyedév, amelynek végén elôször kellett a gazdasági egységeknek az új profitadóra vonatkozó törvényhez igazodniuk. Mint mindig, most is vannak olyanok, akik veszteseknek érzik magukat, de a vállalkozók többsége jól járt, tudtuk meg a Közpénzügyi és Pénzügyi Ellenôrzô Igazgatóság metodológiai osztályának vezetôjétôl, Cristina Tincától.

Elsôsorban az exportôrök örülhetnek, hiszen 2002- re az exportból származó bevételek után mindössze 6%-os adókulcsot alkalmaznak. Üröm az örömben, hogy jövôre már 12,5%-ra emelkedik, 2004- tôl pedig erre is az általános 25% lesz érvényes. Megszorításnak számít az is, hogy a szolgáltatások esetében csak azokra vonatkozik az adócsökkentés, amelyeknek kedvezményezettje külföldön bejegyzett cég. Itt különösen kell vigyázniuk azoknak a szállítási cégeknek, amelyeknek a szállítást ugyan a külföldi megrendelô fizette ki, de az exportôrrel kötött szerzôdés alapján.

Az IT berendezésekre, számítógépekre és tartozékokra vonatkozó értékcsökkenési szabályok változása már régóta esedékes volt. Az új törvény végre a gyorsított értékcsökkenési eljárású állóeszközök közé sorolta ezeket az eszközöket, továbbá hasznos újdonság, hogy ugyanebbe a kategóriába sorolhatók a szabadalmak is.

Örömmel nyugtázhatják a kft.-k tulajdonosai, hogy elszámolhatóvá váltak az üzleti érdekben tett külföldi látogatások utazási és ellátási költségei, azonban napidíjra továbbra is csak az alkalmazottak jogosultak.

Az új törvény erôssége, hogy tisztáz olyan kérdéseket, amelyek eddig vitathatók voltak. Így most már egyértelmûen csak a munkabaleseti, szakmai megbetegedések és szakmai kockázati biztosítások leírható költségek.

Ésszerû és gyakorlatias meggondolásokból a gabona- és iparinövény-termesztôk, a faiskolák és gyümölcsösök tulajdonosai ezután évente csak egyszer kell profitadót fizessenek.

Az elvárásokkal szemben azonban nem növekedett jelentôsen a leírható költségek listája.

A legelégedetlenebbek pedig minden bizonnyal az éjjeli bárok, éjjeli klubok és diszkók tulajdonosai lesznek, akik - más vállalkozásokhoz hasonlóan - az általános 25%-os profitadót kötelesek befizetni, ám az elkövetkezôkben a befizetendô összeg nem lehet a bevételeik 5%-ánál kevesebb, még akkor sem, ha a könyvelési adatok szerint a vállalkozás a vizsgált idôszakban veszteséges volt.

Tekintettel arra, hogy az év végi, év eleji hajrában sok cégnek meglehetôsen zsúfolt a programja, az új törvény lehetôséget ad arra, hogy január 25-éig mindegyik saját belátása szerint döntsön arról, hogy kifizet egy, a harmadik negyedévben számított profitadóval azonos összeget és késôbb rendezi a különbözetet vagy a negyedik negyedévi számításokat eddig az idôpontig elvégzi. Noha a törvényalkotót ez esetben nyilvánvalóan a jó szándék vezérelte, nem kétséges, hogy a vállalkozások többsége számításait elvégzi, és ha a negyedik negyedévi adó összege meghaladja a harmadik negyedévit, akkor az elsô változat mellett dönt még akkor is, ha tulajdonképpen volna ideje a szükséges iratokat összeállítani.

Összességében a szakemberek úgy gondolják, hogy a törvény, ha szerény keretek közt is, de javított az eddigi gyakorlaton, ugyanakkor elismerik, hogy a vállalkozók egyes régebbi követelését (például, hogy csak a ténylegesen behajtott összegekre kelljen adót fizetni) ez alkalommal sem teljesítette.

Tegnaptól van érvényben a prefektúra 655- ös számú rendelete, melyben megszabták azokat az intézkedéseket, amelyek a Maros megyei tanintézmények nagyobb biztonságát lennének hivatottak szolgálni.

Mint arról Cristian Georgescu, a prefektúra sajtószóvivôje beszámolt, a szükséges intézkedéseket magába foglaló tervet a megyei tanfelügyelôség, a rendôr- felügyelôség, a csendôrség és a polgárôrség kezdeményezte, s a prefektus kabinetje hagyta jóvá. A rendelet értelmében megyei szintû ellenôrzô bizottságot hoztak létre, amelynek feladata követni a rendelet elôírásainak betartását. Ezek szerint valamennyi tanintézmény külön nyilvántartást kell vezessen az intézmény területére belépô idegen személyekrôl. Létre kell hozzák az állandó jelleggel mûködô szolgálatos tiszti munkakört, ezt a tanárok, a kisegítô személyzet illetve az utolsó éves diákok látják el.

Anyanyelvünk

Jól ismert mindennapi nyelvünkben a pletyka szó. Hadd kezdjem a vele kapcsolatos ismereteket a szó megjelenésének idejével. A szó mintegy háromszáz esztendeje fordul elô pletykál, pletyka alakban. A szlovák nyelvbôl kölcsönöztük. A szlovák nyelvben is pletyka alakban fordult elô. Eredeti jelentései: ármánykodás, szóbeszéd, csip-csup, nevetséges dolog, semmiség, kellemetlenség, patália. A szónak más szláv nyelvben is van megfelelôje, szintén hasonló jelentésben. A cseh nyelvben pletka, a lengyelben plotka, az ukránban plitka, az oroszban pletethja. Mindezek a szavak a szô, fon jelentésû plet tônek, illetôleg igekötôs alakjának a származékai. A magyar alak, a pletyka, valószínû elvonás eredménye a pletykálkodik, pletykál származékokból. A szó jelentése azzal magyarázható, hogy a pletyka is úgy terjed sajátos szóbeszédként, mint a fonható növény, mellyel kapcsolatba hozható.

A magyar nyelvben a pletyka elsôdleges jelentése: valamely személyes vagy magánügyet, illetôleg koholt, elferdített dolgot, ügyet bizalmasan vagy alattomosan tárgyaló, kiteregetô, felelôtlen, rosszakaratú híresztelés, mely erkölcsi, társadalmi tekintetben gyanúba, rossz hírbe hoz valakit. Ilyen pletykába keveredik valaki; elhiszi, hordja, terjeszti a pletykát. Ilyen kérdésben is elôfordul: Nem tudsz valami jó pletykát? Csokonai szerint: "Én pedig azt mondom, hitvány pletykákra ne hajtsál, légy ember." Krúdy Gyula ezt írja egyik hôsérôl: "Eszter haragban van a nôkkel, mert sok csúnya pletykát terjesztettek róla." Jelzôi használatban a pletyka pletykázni szeretô, pletykát terjesztô pletykás személyt, asszonyt, embert jelent. Mint ige is elôfordul pletykál, pletykálkodik formában. Fôleg azt jelenti: több személyrôl és különféle ügyekrôl pletykál. Elôfordul ez a szó egy érdekes összetételben is, fôleg rosszalló jelentésben: pletykafészek. Olyan helyet jelöl, ahol a pletykálkodás igen általános, ahol az emberek szeretik kiélni pletykaéhségüket. Jókai Mór számos regényében találkozunk a pletykafészek összetétellel. Íme egy példa a sok közül: "(Az a város) egy pletykafészek..., a királyi biztos nem tehet egy lépést a városban, hogy arról még aznap minden ember ne beszéljen. "

A bizalmas stílusban pletykafészek a mindenféle pletykát összegyûjtô és híresztelô személyt jelenti. Kosztolányi szerint feleségének barátnôje kellemetlen emléket ébresztett benne. Közönséges pletykafészeknek tartotta. Figyeljük csak embertársainkat! Az élet megannyi területén tele vagyunk velük.

A pápát az olasz parlamentbe várják

(MTI) Világi és vallási körök egyaránt nagy érdeklôdéssel tekintenek az olasz állam történetében példa nélkül álló eseményre: II. János Pál ma az olasz képviselôház épületébe látogat, s ott beszédet mond.

A Vatikán szóvivôje útján igyekezett megnyugtatni az aggodalmaskodókat: a szentatya beszéde nagyívû lesz, elismeréssel fog adózni Itáliának, s ezért minden bizonnyal kedvezô fogadtatásra talál majd mindenki körében. Vagyis senkinek sem lesz oka "beavatkozásnak" minôsíteni mindazt, amit a katolikus egyházfô a Montecitorio-palota üléstermének pulpitusáról készül elmondani a szenátorok és képviselôk, a kormány tagjai, illetve a köztársasági elnök elôtt.

A római megfigyelôk egy része "kényesnek" nevezi ezt az eseményt, mások éppen e látogatás egyediségében látják ennek a látogatásnak a történelmi jelentôségét, hiszen az szerintük még szorosabbá teszi az olasz állam és a Vatikán eddig is nagyon jónak minôsített viszonyát. Nehéz elvonatkoztatni ugyanakkor a történelmi múlttól, attól a ténytôl, hogy 1870-ben éppen a pápai állam annektálásával szûnt meg a pápák világi hatalma.

II. János Pál az elmúlt idôszakban számos olyan megnyilatkozást tett, amely alapvetôen befolyásolja az olasz társadalom életét. Többször is hitet tett néhány elv mellett, amelyet szerinte az olasz politikusoknak meg kell szívlelniük. Mivel Itália erôs katolikus hagyományokkal rendelkezik, az egyházfô szerint vezetô szerepet kell játszania a Földközi-tengeri térség sorsának alakításában, és erôteljesen szorgalmaznia kell a jövendô Európa keresztény szellemû fejlôdését.

De a pápa gyakorlati politikai kérdésekben is hallatta szavát, vegyes visszhangra találva a különbözô politikai erôk között. Síkraszállt az egyházi iskolák egyenjogúsága mellett, akárcsak az emberi életet befolyásoló törvények (klónozás, abortusz, fogamzásgátlás) ügyében, a házasságon alapuló család értékeinek védelmében. Rómában valószínûnek tartják, hogy a pápa ismét elôterjeszti a bebörtönzöttek büntetéscsökkentésével, részleges "amnesztiájával" kapcsolatos javaslatát, amelyrôl amúgy a szuverén olasz parlament hivatott dönteni.

Van, aki mindezt "beavatkozásnak" tekinti olasz földön, noha a Vatikán és az olasz állam között érvényben lévô konkordátum pontosan meghúzza az állam és az egyház kompetenciáinak határait. A Corriere della Sera szerdai számában is úgy véli: a szentatya nem bírálatokat, nem követeléseket fog hangoztatni csütörtöki beszédében. Pusztán a problémák jelzésére korlátozza mondandóját, tiszteletben tartva minden egyes honatya álláspontját.

Az Egyesült Államok mellett Nagy-Britanniát, Németországot, Franciaországot, Kanadát, Ausztráliát és Olaszországot név szerint is megfenyegette Oszama bin Laden terroristavezér az al- Dzsazíra televízióban kedd este lejátszott hangüzenetében.

Amerikai közlés szerint nem kizárt, hogy a hang valóban bin Ladené, de a szakértôi elemzések még nem fejezôdtek be.

Bin Ladenrôl hosszú idô óta nem tudni biztosan, életben van-e. A katari székhelyû, arab nyelvû tévéadó gyakran tesz közzé bin Ladennek vagy segítôinek tulajdonított közleményeket. Amennyiben a mostani hang hitelesnek bizonyul, ez lehet az eddigi legjelentôsebb jelzés arra, hogy a terroristavezér nem halt meg az afganisztáni terrorellenes hadmûveletek során, mert a felvételen egészen friss akciókról is szót ejt. Az eddigi utolsó, hitelesnek tekintett film- és hangfelvétel még tavaly novemberben készült a tavaly szeptemberi washingtoni és New York-i merényletekért felelôsnek tartott bin Ladenrôl néhány segítôjének körében.

A keddi felvételen az al-Kaida terrorszervezet vezetôje méltatta egyebek között a muzulmán szélsôségesek által Kuvaitban, a jemeni partok mentén, Dzserba szigetén, illetve Bali szigetén elkövetett véres merényleteket, valamint a múlt havi moszkvai túszszedô akciót. Friss terrorakciókkal fenyegette meg Washingtont és szövetségeseit, az amerikai vezetést mészárosok bandájának nevezve. Megismételte azt a véleményét, hogy az amerikaiak és partnereik üldözik és gyilkolják a muzulmánokat a palesztin területeken és más térségekben, és a terrorakciók csupán erre adott válaszoknak tekintendôk. George Bush amerikai elnököt a hang a század fáraójának nevezi, de név szerint bírálja - az Irak elleni korábbi hadmûveletekért - Dick Cheney alelnököt és Colin Powell külügyminisztert, illetve - "vietnami mészáros"-ként - Donald Rumsfeld védelmi minisztert. Ausztráliát a timori függetlenség - a muzulmán Indonéziából való kiszakadás - támogatásáért az állítólagos bin Laden külön is megrótta.

Egy soknemzetiségû birodalom felbomlása után rendszerint felborulnak, de legalábbis más megítélés alá esnek egyes területek etnikai arányai, nem is beszélve az egyes népcsoportok hatalmi helyzetérôl.

A Szovjetunió felbomlása után tíz évvel Észtországban már senki sem lepôdik meg azon, hogy az oroszok a balti állam "legnagyobb etnikai kisebbségét" alkotják és fontos állami program az ô integrálásuk a mai észt társadalomba.

Az észtek jelenleg az ország lakosságának 67, az oroszok 25 százalékát adják. Az észt függetlenség kikiáltása után sokan azt hitték, hogy az oroszok többsége visszatelepül Oroszországba, de végül a többségnek meg kellett barátkoznia a gondolattal, hogy az oroszok maradnak, mivel sokuknak nincs hova mennie.

Egyes orosz családok már az 1920-as években ide költöztek a jobb megélhetés reményében, az 1940-es szovjet megszállást, majd a II. világháborút követôen pedig tömegesen telepítették be az orosz nemzetiségûeket, mindenekelôtt a stratégiailag fontos körzetekbe. A mai észt-orosz határnál fekvô Narva városa például ma is orosz többségû.

Ma többnyire nem az oroszok alkotják az elitet Észtországban. Egy tallinni külügyi illetékes szerint "aki ma a fôvárosban üzletel, koldul, vagy az utcán muzsikál, az biztosan orosz." Oroszok az árusok azokon a piacokon, ahol gyönyörû gyapjú- és lenvászon holmikat, fafaragásokat lehet kapni, de abban a szállodában is, ahol az MTI kiküldött tudósítója nemrég megszállt, a felszolgálók mind szép, sudár orosz lányok voltak.

Bár az alig másfél milliós Észtországban összesen 160 különbözô népcsoport él, az oroszok szocializációját tekintik a legfontosabbnak. Mint Matti Luik, az észt Integrációs Alapítvány vezetôje elmondta, az elmúlt évtizedekben az Észtországban élô oroszok többsége olyan katonai objektumokban dolgozott, amelyeket szigorúan elzártak a külvilágtól, így alig-alig érintkeztek észtekkel, sokszor a nyelvet sem tanulták meg.

Éppen ezért szerveznek például rendszeres orosz-észt gyermektáborokat a korlátok lebontására. A kisebbségi törvény értelmében minden olyan iskolában, ahol legalább 10 diák kisebbségi etnikumot képvisel, oktatni kell a kisebbség nyelvét. Bár Tallinnban alig-alig lehet már látni orosz feliratokat, utcaneveket, természetesen ma is van orosz nyelvû rádió- és tévéadás.

Az oroszok egyik fô összetartó ereje, a pravoszláv vallás, 2001-ben vált bevett vallássá a lutheránus többségû Észtországban. A fôvárosban egyetlen templomuk van, a XIX. század végén épült Alekszandr Nyevszkij katedrális: akár jelképesnek is tekinthetô, hogy a csodálatos hagymakupolás székesegyház az óvárosban félúton van a parlament és az etnikai ügyek minisztériuma között.

Egy hét múlva kezdôdik a prágai NATO- csúcsértekezlet. Románia számára sorsdöntô esemény, hiszen azt reméli, ô is a meghívottak között lesz. Mai írásunkban néhány argumentumot próbálunk felhozni annak érzékeltetésére, hogy miért van szüksége a NATO-nak Romániára, és hogy milyen lépéseket tett az ország a csatlakozás érdekében.

A rendszerváltás után Romániában mûködô pluralista demokrácia alakult ki. Kialakultak a piacgazdaság alapeszközei, a reformfolyamatok is felfele ívelô tendenciát mutatnak. A kormány programot dolgozott ki a szegénység, illetve a munkanélküliség csökkentésére, a korrupció és a szervezett bûnözés elleni küzdelemre. Az utóbbi években valóban elkezdôdött a jogállam és a demokrácia konszolidálása.

Ilyen körülmények között Románia NATO- tagként nagyban hozzájárulna az európai biztonság és stabilitás megerôsítéséhez, hiszen egy stabil és biztonságos Európa csak a térség összes országainak részvételével valósítható meg. A jelenlegi helyzet közös fellépést követel, és Románia számottevôen hozzájárulhat a térség biztonságához. A NATO és Románia együttmûködése azért is fontos, mert a kimaradás olyan állapotot teremtene, ami hosszú távon mindkét fél számára káros lehetne.

Köztudott, hogy a volt kommunista országok közül elsôként Románia írta alá a Partnerség a Békéért egyezményt és de facto részt vett a balkáni béke helyreállításában és a terrorizmus elleni küzdelemben (SFOR-erôkkel Bosznia- Hercegovinában, KFOR-erôkkel Koszovóban). 2002. április 10-én a parlament megvitatta a miniszterelnök csatlakozásról szóló politikai stratégiáját, és ugyanaznap üzenetet fogalmazott meg a NATO-tagországok parlamentjei irányába, amelyben kijelenti, hogy támogatja a szövetség által követelt reformok folytatását és felgyorsítását. A 2001-es esztendôben Románia az európai országok közül a legmagasabb gazdasági fejlôdést érte el (5,3%), idénre is 4-5%-os fejlôdést irányoztak elô. Az inflációs ráta is csökkenô tendenciát mutat. 2001-ben 30,3% volt, 2005-re 10 százalék alatt lesz. Folyamatosan nôtt az ország valutatartaléka (2001 végén közel 4 milliárd dollár volt). A Nemzeti Bank valutatartalékának a feltöltése és a Nemzetközi Valutaalappal kötött egyezmény hozzájárult Románia ratingjének növekedéséhez. Folytatódott a privatizáció az ipari és bankszektorban (Román Kereskedelmi Bank, ALRO Slatina, SIDERICA Calarasi, Tractorul Brassó, SIDERURGICA Vajdahunyad, turisztikai aktívák stb.). A Világbank támogatásával folytatódik a többségükben állami tulajdonban levô nagyvállalatok restrukturálása és privatizációjának elôkészítése. 2001. november 15-én a kormány elfogadta az emberkereskedelem leküzdésére vonatkozó országos programot, ugyanazon év november 21-én a parlament megszavazta az erre vonatkozó, 678. sz. törvényt.

Ezek mellett Románia egész sor kezdeményezést terjesztett elô a délkelet-európai országok együttmûködésére a terrorizmus elleni harcban. A SEEGROUP keretében (Délkelet-Európára vonatkozó NATO-kezdeményezés), amelynek elnöki tisztét Románia tölti be 2002-ben, a délkelet- európai országok által foganatosított antiterrorista intézkedések felmérését kezdeményezte.

A 2001. december 2-3-án Bukarestben megszervezett Európai Biztonsági és Együttmûködési Értekezlet miniszteri összejövetele elfogadta Romániának a terrorizmus leverésére vonatkozó nyilatkozatát és programját. 2001 októberétôl egész sor sürgôsségi intézkedést foganatosított a NATO-tagországok által, az USA terrorizmusellenes akcióinak a támogatására. A szeptember 11-i terrortámadást követôen azonnal megnyitotta az ország légterét az amerikai segélyszállító gépek számára, és részt vett a FIAS (Nemzetközi Biztonsági Erôk), illetve az afganisztáni Enduring Freedom akcióban. 2001. december 21-én a parlament elfogadta az Afganisztáni Békefenntartó Erôkben való részvételt. Ebbôl az alkalomból 15 katonaorvost küldött Afganisztánba, 70 katonából álló NBC (nukleáris, biológiai vagy vegyifegyveres támadás esetére) alakulatot bocsátott rendelkezésre, 25 tagú katonai rendôri alakulatot, illetve 170 katonából álló hegyivadász alakulatot küldött Afganisztánba.

A FIAS többi 18 országa mellett - Románia 2002. február 3. óta - Románia 25 katonából álló katonai rendôrséggel, egy C-130-as szállítógéppel, 20 katonából álló személyzettel, három közvetítôvel (egy Afganisztánban, kettô a FIAS ankarai központjában) járul hozzá a terrorizmus elleni küzdelem sikeréhez. Ugyanakkor 9 vezérkari tiszt állomásozik a FIAS kabuli parancsnokságán. 2002. április 30-án a parlament elfogadta az afganisztáni Enduring Freedom akcióban való részvételt.

Ezek fényében világos, hogy a NATO számára fontos Románia. Ezért is észlelhetô egyfajta elnézés, hogy Románia még nincs felkészülve minden szempontból: hogy a piacgazdaság csak alakulgat, a korrupció elleni harc sem sikeres, a jogállam is akadozva mûködik (pl. az igazságszolgáltatás a politika befolyása alatt van). Vagyis nem az együttmûködési szándék hiánya, hanem a fejlôdésben való lemaradás miatt nem teljesíti a csatlakozási feltételeket. Ennek ellenére geopolitikai helyzete vonzóvá teszi Romániát a NATO számára.

Az Osztrák Megbékélési Alap által felajánlott kárpótlási kérések benyújtásának határidejét 2003. IX. 27-ig meghosszabbították.

Az Osztrák Megbékélési Alapról szóló törvény önkéntes juttatásokat irányoz elô a náci rezsim egykori rabszolga- és kényszermunkásai számára, a mai Osztrák Köztársaság területén.

A juttatásra jogosultak:

a) Kényszermunkások

A juttatásra azon személyek jogosultak, akiket a nemzetiszocialista rendszer az iparban, a gazdaságban, közintézményekben vagy a mezôgazdaságban a mai Osztrák Köztársaság területén munkára kényszerített.

Szintén juttatásra jogosultak azon személyek, akiket a nemzetiszocialista rendszer politikai okokból, származásuk, vallásuk, nemzetiségük, szexuális irányultságuk okán, testi vagy szellemi fogyatékosságuk miatt, az úgynevezett aszocialitás vádjával vagy orvosi kísérletekkel összefüggésben a mai Osztrák Köztársaság területén munkára kényszerített.

b) Rabszolgamunkások

A juttatásra azon személyek jogosultak, akiket a mai Osztrák Köztársaság területén koncentrációs lágerekhez hasonló fogházakban rabszolgamunkára kényszerítettek. Ezen koncentrációs lágerekhez hasonló fogházakon különösen olyan táborok értendôk, amelyekbe 1944-45-ben zsidó rabszolgamunkásokat deportáltak Magyarországról (ide értve Románia akkoriban Magyarországhoz csatolt részeit) a mai Ausztria területére, és akiket Bécs környékén vagy a "délkeleti fal" építésénél alkalmaztak.

Úgyszintén jogosultak a juttatásra az egykori rabszolga- és kényszermunkások, akiket a mai Ausztria területén (pl. Lackenbachban, Maxglanban) roma és szinti gyûjtôtáborokban tartottak fogva.

Nem jogosultak a juttatásra azon személyek, akiket a mauthauseni koncentrációs táborban és annak melléktáboraiban, valamint a dachaui koncentrációs tábor melléktáboraiban tartottak fogva, abban az esetben sem, ha azok a mai Ausztria területén voltak. Ezek a személyek a "Visszaemlékezés, felelôsség és jövô" megjelölésû német alapítványtól részesülhetnek juttatásban.

Gyermekek, akiket szüleikkel vagy egy szülôvel együtt deportáltak, valamint gyermekek, akik édesanyjuk kényszermunkán való alkalmazása idején születtek, szintén jogosultak a jut-tatásra.

Amennyiben a jogosult 2000. február 15-én vagy az után halt meg, helyére az illetô ország nemzeti joga szerinti örökösei lépnek.

Österreichischer Versöhnungsfonds

Osztrák Megbékélési Alap

Postfach 44, A-1011 Wien

Tel. (43-1)513 60 16, fax: (43-1)513 60 16 15

http:/www.versoehnungsfonds.at

Kerekes károly parlamenti képviselô interpellációja

A levéltárakban ôrzött iratokhoz való hozzáférhetôséggel kapcsolatban interpellált kedden a parlamentben Kerekes Károly Maros megyei képviselô. Mint hangsúlyozta, az országos levéltárakra vonatkozó 1996. évi 16-os tövény 20. cikkelye értelmében a romániai levéltárakban ôrzött dokumentumokat kérésre tanulmányozhatják mind a román, mind a külföldi állampolgárok. A 21. cikkely alapján a magán- és jogi személyeknek - ugyancsak kérésre - kiadhatnak igazolásokat, kivonatot és másolatot az ôrzött iratokról, ha a dokumentumok a kérelmezô személy jogaira vonatkoznak. Ezzel szemben a gyakorlat mást mutat - jelentette ki a képviselô. Az Országos Levéltár megyei igazgatóságai nem engedélyezik a külföldi kutatóknak az iratokhoz való hozzáférhetését, ez kizárólag az Országos Levéltár vezetôségének jóváhagyásával lehetséges és csakis Bukarestben. Kerekes Károly jelezte, hogy korlátozzák a külföldi állampolgároknak - elállamosított ingatlanok tulajdonosainak - az igazolásokhoz, kivonatokhoz és másolatokhoz való hozzájutását (amelyeket diplomáciai úton juttatnak el), azáltal, hogy ezen állampolgárok jogi megbízottai (ügyvédei) nem vehetik át a dokumentumokat, így kockáztatják, hogy kifutnak a kártérítési igény benyújtásának határidejébôl. Másrészt a jogi megbízottat ezáltal gátolják abban, hogy megfelelôen képviselje ügyfelét. Az irattárban ôzött dokumentumokhoz még abban az esetben sem férhetnek hozzá, ha a kérelmezô román útlevéllel rendelkezik, de nem tud felmutatni személyi igazolványt. Kerekes Károly kérdését a belügyminisztériumhoz intézte, amelynek alárendeltségébe tartozik az országos Levéltár: mit szándékozik tenni a felsorolt rendellenességek megszüntetésére, elkerülendô a nagyszabású tiltakozásokat, amelyek árthatnak Románia európai integrációs erôfeszítéseinek.

Az RMDSZ Reform Tömörülés elnevezésû platformjának elnöke, Toró T. Tibor nyílt levélben fordult a "Magyar Köztársaság parlamenti pártjainak elnökeihez, a határon túli magyarok anyaországi státusának alkotmányos rendezése ügyében, a küszöbön álló alkotmánymódosítás alkalmából".

A platformvezetô, miután kifejti, hogy "a politikai életet alakító pártok között jó esetben kialakuló nemzetpolitikai konszenzus olyan történelmi lehetôség, amely a nemzet egészének sorsát és perspektíváit pozitív irányban befolyásolhatja", kijelenti, hogy "a mai anyaországi viszonyok közepette szinte példátlan többséggel elfogadott" kedvezménytörvény áttörést jelentett a nemzetpolitikában, és kerettörvény jellege - amennyiben nem vész el a küszöbön álló módosítás során - tartalmazza a továbblépés lehetôségét.

A platformelnök egyben arra figyelmezteti a nyílt levél címzettjeit, hogy "az európai integráció egyre gyorsuló folyamatában" fontosnak tartják, hogy közösen próbáljanak megoldást találni arra a kihívásra, amely "a Kárpát-medencében élô magyarság sajátos helyzetével van összefüggésben", vagyis azzal, hogy "az ország és a nemzet határai nem esnek egybe". Úgy véli, hogy a kérdés "megnyugtató rendezése" hozzájárulna a régió stabilitásának megôrzéséhez, s ugyanakkor "megerôsítené Magyarország jelenlegi pozitív megítélését".

Két javaslatot ajánl a címzettek figyelmébe, amely "hosszú távon meghatározhatná a határon kívülre szorult magyarság és az anyaországi magyarság viszonyrendszerét", s melyek elfogadására, a szerzô szerint, "feltétlenül az uniós csatlakozás elôtt kellene sort keríteni". Az elsô az alkotmány 6. paragrafusának 3. bekezdésére vonatkozik, amely kimondja, hogy "A Magyar Köztársaság felelôsséget érez a határain kívül élô magyarok sorsáért, és elômozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását." Az RT javaslata, hogy az "érez" kifejezést, amely "egy nehezen megfogható" belsô hozzáállást feltételez, az aktív cselekvést kifejezô
"vállal" megfogalmazás váltsa fel.

A másik javaslatuk, hogy "a magyar alkotmány tételesen rendelkezzen a határon túli magyarság anyaországi
különleges státusáról", mivel - olvasható az okfejtésben - "az integrálódó Európában nincs általános szabályozás sem az anyaországoknak a határaikon kívül rekedt kisebbséggel ápolt viszony, sem általában a kisebbségi jogvédelem kérdésében", hanem országról országra változó, "többé vagy kevésbé kisebbségbarát jogszabályok és ezeknek gyakorlata létezik". Az RT számára ilyen szempontból "a spanyolországi példa az irányadó, mely országon belül az autonómiák rendszerét jelenti, miközben különleges státust biztosít az országon kívüli spanyolok számára" - olvasható a Toró T. Tibor által, az RT Koordinációs Tanácsa nevében aláírt nyílt levélben.

A múlt évtized elején alakult Búzásbesenyôben mezôgazdasági társulás. Huszonkét módosabb gazda próbálta együtt mûvelni a területeket. Összeadták pénzüket, kisebb új gépparkot vásároltak: egy traktort, ekét, búza- és kukoricavetô gépet, tárcsát stb. A társulás sajnos nem volt hosszú életû, a 22 ember nem egyezett, a géppark, mivel a traktoristák gyakran váltakoztak, tönkrement. A társulás eladta javait és felbomlott. A tagok között volt a ma 72 éves Kakasi Árpád, akinek a mai napig is fáj az, hogy 22 búzásbesenyôi gazda nem tudott egyezségre jutni.

- Állami nyugdíjas vagyok, Nyárádtôn dolgoztam az ún. házgyárnál és itthon a kollektív földeken. Nagyapámnak 72 hold földje volt egy tagban, a változás után sikerült visszakapnunk. Ez nagy szerencse, mert ma a fiammal együtt megmûvelt 20 hektár nagy része egy tagban van. Amiután felbomlott a helybéli mezôgazdasági társulás, az egyedüli voltam, aki a pénzt gépekre költöttem. Hirtelen jut eszembe, egy utánfutót akkoriban nem vásároltam meg. Bántam is, mert több mint öt évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy egy lehurbolt utánfutót vásároljak 4 millió lejért, amit aztán 800.000-ért rendbe tétettem. Történt ez három évvel ezelôtt.

- A gazdatársaimnak gyakorta emlegetem, érdemes gépeket vásárolni, ha valóban a föld után akarunk megélni. Példaként említem a vegyszerezô gépet, Nagyenyedrôl vettem három-négy évvel ezelôtt, 7,5 millió lejért. Ugyanennek a gépnek az ára, módosítások nélkül, ma 29 millió lej. Amikor ezt hallják, gazdatársaim közül egyesek bánkódnak, mások siránkoznak, a legtöbben pedig azt kérdik: minek ekkora beruházás a 1,5 hektáros földre? Lehet, hogy egyenként igazuk van, de ha a sok 1,5 hektárt egy tagba tesszük, akkor már megérné. Azt márpedig nem! És ezzel kezdhetjük elölrôl a magyarázkodást a gépesítésrôl, a befektetésrôl. Az a véleményem, hogy a helybéli gazdák még nem értek oda, hogy saját maguk döntsenek, hogy merjenek kockázatot vállalni. De hát ha nem képezik folytonosan magukat, sosem fognak érdemleges lépést tenni elôre.

- Nézze, ebben az idôszakban napi kötelezô teendôim között van az újságok elolvasása, majd a szakkönyvek tanulmányozása. Húsz hektáron, mérnök és állandó továbbtanulás nélkül nem lehet gazdálkodni. Az én koromban nem volt könnyû, de megismertem a vegyszereket, megtanultam azok alkalmazási technológiáit. Nem bántam meg. Tudtam azt, hogy idén a III. szaporulatból vetettem búzát, de azt is tudtam, hogyha nem kezelem, a termés nagyon alacsony lesz. Mit tehettem, 1,5 millió lejre vásároltam csávázóport. Nem szabad betegesen takarékoskodni a mezôgazdaságban, mert az megbosszulja magát. Az idei gabonavetésünkre nem elegendô a szerves trágya, pótolnom kell mûtrágyával. Nagyon kellene vagy 30 zsákkal. Annak az ára 2 millió lejnél több. Szerencsére van jól megôrzött 30 tonna búzám. Nemrég 10.200 kilogrammot adtam el a kerelôszentpáli malomnak, 3600 lejért kilogrammonként.

- Nem vagyok kereskedô vagy piackutató, de számolni tudok. Kiszámítottam, hogy egy véka búzából 10 kg liszt és 2 kg korpa ôrölhetô. Egy kilogramm liszt ára 7000 lej. Nos, amíg a piacon vásárolható, külföldrôl behozott liszt 4000 lej, addig jobb, ha eladom a búzát kilogrammonként 3600 lejért, és még korpát is kapok. Mások is számolnak, csakhogy nem követik megfelelôképpen a piac alakulását. Errôl a napilapokból is tájékozódhatnának gazdatársaim...

- A fiam a fôgépész, szánt, vet, betakarít. Besegít az állattartásba. Két fejôstehenet, két növendéket tartunk, lovat, sertéseket. Fôleg a család számára. A 400 tô szôlôtôkémrôl 600 kg szemet szedtem le, a szôlôt eladtam, mert 26 veder hároméves borom van eladó. Nem sikerült eladni 20000 lejben sem literét. De szerintem kialakul majd a borpiac is.

Elköszöntünk, még megkérdeztem: meddig bírja még Árpád bácsi? Rövid volt a válasza: - Amíg hitem éltet. Nagyon bízom az életben, habár 1990 óta ritmusszabályozót helyeztek el a szívembe.

A mezôgazdasági, élelmezésügyi és erdészeti minisztérium sajtóközleményt tett közzé az idei fontosabb haszonnövények terméshozamairól, valamint az ôszi munkálatok alakulásáról november 4-ével bezárólag.

Ebben a mezôgazdasági évben Romániában a mezôgazdasági minisztériumban kidolgozott program szerint 2.754.431 hektáron terveztek kukoricát termeszteni, ami 2.711.971 hektáron (98%) valósult meg. A hektáronkénti terméshozam 3.008 kilogramm, az össztermés 8.158.365 tonna. Napraforgót az elôirányzott 881.401 hektárról takarítottak be, 1.126 kilogrammos hektáronkénti hozammal, az össztermés 992.519 tonna. Szóját a tervezett terület 94%-án sikerült elvetni, ami 65.508 hektárt jelent. A 2.021 kilogrammos hektáronkénti hozam jónak minôsíthetô, az össztermés 132.414 tonna. Krumpli idén 247.500 hektáron termett, összesen 3.669.281 tonna, 14.825 kilogramm hektáronként. Cukorrépát viszont a tervezett terület 82%-án (34.205 ha) termesztettek. Az átlagos hozam 23.349 kg/ha, összesen 798.668 tonnát dolgoznak fel a gyárak.

Az országos programban ôszi szántás 2.491.037 hektáron szerepel, ezt a terület 85%-án végezték el, az ôszi kultúrákat pedig 2.231.819 hektáron vetették el (90%). A tervezettnél (67.571 ha) nagyobb területen vetették el a repce (161%) és az ôszi sörárpa (106%) vetômagot. Ôszi árpát a tervezett terület 86%-án (226.047 ha), búzát, rozsot a 87%-án (1.770.328 ha) vetettek.

A mezôgazdasági minisztérium közleménye szerint az ôszi vetésekhez szükséges gázolaj- és vetômagmennyiség biztosított.

Amikor kiderült, hogy van még egy Nobel- díjasunk, dagadozott a kebelem. Természetesen arra gondoltam, mint mindenki: íme, irodalmunk jövôje nem kilátástalan könyvhalmaz, amelyet egy nap buldózerek tolnak át a feledés pöcegödrébe; magyarul írni nem volt haszontalan hívság avagy fölösleges luxus a közép-európai térségben, ahol annyi tehetséges és nagyszerû nép között a magyar társtalanul, állandó fordítások és tolmácsok révén értetheti csak meg magát. Fellélegeztem, kihúztam a mellemet - de azután sem vettem észre, hogy az utcán másként tekintenének reánk, magyar írástudókra a rendôrök és városházi alkalmazottak, a bolti eladók és jegyellenôrök. Normális évközi szerdák és csütörtökök folydogálnak tétova.

Amikor megtudtam, hogy Kertész Imre magyar író nyerte el a svéd tudományos akadémia díját, arra gondoltam, amire te, hogy az ezer éve velünk egy hazában élô partnereinknek bezzeg még egy igazi Nobel-díjasuk sincsen, míg nekünk… cik-cik-cik. Valami olyasfajta káröröm vett rajtam erôt, mint amikor a trikolorok kikapnak Mozambik B válogatottjától.

Kultúrember létemre elszégyelltem magamat, hiszen efféle alpári örömhöz igencsak porbafingó lélek tartozik. Szóval összeszedtem magamat és emelkedettebb témák után néztem, lelkemet felemeltem a porból s göröngyök közül és tekintetemet a Vásárhelyi VIII. Könyvvásárra vetettem. Mint olvasom, 55 kiadó jelent meg, magyar és román, angol és gyerekkönyvekkel rukkoltak elô, a standokon megint ott voltak az utolérhetetlenül szép és érdekes könyvek (drágásak, ámbátor 20%-os volt az árrés), számos kedves tollforgató ismerôs, kiadó, könyves szakember, kolléga jött szembe velem, nyüslettek, beszéltek, vettünk két zacskó regényt és szótárt, albumot és verset, bemutattunk egy szekérderék könyvet a termekben.

Aztán megint üröm vegyült az öröm borába, de hát a connaisseurök esküsznek az ürmös bor ínyenc voltára. De én arra gondoltam, hogy Kertész Imre egyetlen könyve sem volt ott a vásáron, mutatóba is csak egyet villantottak elénk egy könyvesboltban. Aztán meg arra, hogy barátaink a nemzeti vagy az akadémiai könyvtárból évtizedek óta küldenek friss magyar kiadványokat, s K. I. már ezelôtt is nyert (magyar irodalmi) díjakat, pl. József Attila-díjat, mégsem volt soha a küldeményekben egyetlen Kertész sem, holott mások, jelentéktelenebbek igencsak. Persze, az ajándék ló fogai most is példázatnak szánatnak a magukat sajnálóknak.

Meg aztán, amikor legmagasabban állott lelkemben az öröm zászlaja, akkor kaptuk a legszebb pofont, mi, magyar olvasók és írástudogatók. Hiszen a romániai magyar próza és vers antológia- bemutatóját nem lehetett megtartani a színház protokolláris termében, mert ott ugyanakkor - soron kívül vagy egymásra programozva? -, a könyvvásár teljében rengeteg kifogástalan öltönyû nagymellényû üzletember és menedzser, Al Capone és alkápó valamilyen ülést tartott. Szét sem tekintve vonultak át rakott asztalokhoz és pénzrôl, pozícióról beszéltek (feltehetôen).

Könyvek? Magyar könyvek?! Nobel-díj??!! Fenét, gáz- és vízdíj-, villanydíj-emelés, gazsula és gratula. A legkisebb szégyenérzet nélkül.

Hülye, mondom magamnak, te szégyellnéd, ha egyszer sok pénzed lenne…?

Nos, nem tudom.

A marosszentgyörgyi kórus egész sor rendezvénnyel ünnepli megalakulásának tizedik évfordulóját. Már az idei év vége a készülôdés jegyében zajlik. A kórus részt vett a marosvásárhelyi római katolikus plébániatemplom Laudate Dominum ifjúsági kórusának névadó ünnepségén. November 4-én, Krisztus Király ünnepén 11 órától közremûködik a szentmise liturgiájában a helybeli római katolikus templomban, a marosvásárhelyi Laudate Dominum ifjúsági kórussal és a helyi Jubilate együttessel. A szentmisét Baricz Lajos plébános celebrálja. * December 15-én együtt várják a messiást és Kodály Zoltánra emlékeznek, születésének 120. évfordulóján a helyi zenei együttesek. Helyszín a maros-szentgyörgyi mûvelôdési otthon, idôpont 18 óra. * Kosaras bált tartanak a marosszentgyörgyi kórusok, zenei együttesek, hagyományôrzô csoportok 2003. február 6-án a mûvelôdési otthonban. * Nemzetközi kórustalálkozóra kerül sor 2003. április 24-25-én, a jászberényi Vasas, a marosvásárhelyi Szent Kozma és Damján plébánia kórusa és a Soli Deo Gloria részvételével. A kórusok fellépnek a Szent György-napi rendezvényen, Marosvásárhelyen a Szent Kozma és Damján templomban Bárdos Lajos Missa Tertia- jával és Páter Tamás Alajos motettáival. * 2003 májusában szervezik a Bárdos Lajos Zenei Heteket a marosvásárhelyi Kultúrpalotában. A vegyes kar részt vesz a rendezvényen. * A tízéves évforduló voltaképpeni megünneplését 2003. október és november hónapjára tervezték. Ünnepköszöntô hangversenyt tartanak a testvéregyüttesek részvételével a helybeli református, római katolikus, unitárius templomokban és a marosvásárhelyi Szent Kozma és Damján templomban, valamint a marosszentgyörgyi mûvelôdési otthonban.

- A Soli Deo Gloria Vegyes Kar - mondotta Hajdó Károly karnagy - felajánlja szolgálatait az egyházaknak, civil szervezeteknek és mindazoknak, akik legalább egy hónappal korábban fölkérik erre. A kórus részt vesz a budapesti Páter Alajos Zenei Pályázat rendezvényén. A felhívás szellemében népszerûsítjük Páter Alajos mûveit, alkotásait. Alapítványunk támogatja a Soli Deo Gloria Vegyes Kart a hagyományos kórustalálkozókon, a Seprôdi János Kórusszövetség által patronált hazai és külhoni rendezvényeken.

A kórus elnöke dr. Bartha Jenô. Az alapítvány ügykezelôje Bereczki Sándor, titkára Varga Tibor, pénztárosa Simon Ferenc, elnöke Hajdó Károly.

Marosvásárhely rangos kulturális eseményei közé sorolhatjuk a november elején megtartott néhány napos könyvvásárt, melynek a Nemzeti Színház elôcsarnoka adott helyet. A Népújság arról is tudósított, hogy "több mint 5000 látogatója volt". Akik elmentek, valóban nem bánhatták meg. Gazdag tartalmú, gyönyörûen kivitelezett könyvek között válogathattak. Sokak óhajának teljesülését - nagy valószínûséggel - a zsebük pénzkészlete akadályozta meg. E néhány nap alatt örömmel lehetett tapasztalni, hogy még bôven akadnak olyanok, akiknek - a mai elektronikus úton történô ismeretközlés ellenére - a könyvek iránti érdeklôdése nem csappant meg.

Engem a jelenlegi aktuális és szûkebb érdeklôdési körömhöz közelebb álló kiadvány ragadott meg: az erdélyi költôk Bolyai Jánosról szóló verseskötete. A Polis Könyvkiadó gondozásában megjelent könyv szép és mutatós kivitelezése méltó nagy tudósunk emlékéhez. Az egyszerûen csak Bolyai címet viselô kiadvány a kezdô oldalak egyikén világosan feltünteti, hogy "Bolyai János születésének 200. évfordulójára" készült. A Siklódy Ferenc grafikáival és Benkô Samu elôszavával közreadott kötet Székely János, Farkas Árpád, Magyari Lajos, Páskándi Géza, Szilágyi Domokos, Lászlóffy Aladár és a temesvári Mandics házaspár Bolyai Jánosról szóló, kimondottan szép versei közül ad közre néhányat. Ezek között lenyûgözôen gyönyörûek a Székely János Bolyai hagyatéka címû szonettkoszorújából válogatott versek, melyek mindegyikérôl észrevehetô, hogy szerkezeti felépítésüket tekintve Babits Mihály 1911-ben írott híres Bolyai címû versének mintájára íródtak. Ugyanis a szonettkoszorú minden verse négy szakaszból áll, melyek közül az elsô kettô négy-, az ezeket követô két utolsó pedig háromsoros. Csupán ízelítôül érdemes felidéznünk azt a verset, amely Bolyai János koponyájáról szól, ugyanis 1911. június 7-én, azzal a céllal, hogy apa és fia közös sírban aludja örök álmát, a két Bolyai holttestét exhumálták és az újratemetésnél csak koponyacsontjaikat nem tették vissza, melyek ma a mindenki által megtekinthetô Bolyai Múzeumba kerültek. Különben maga a szóban forgó kiadvány is ezzel a verssel kezdôdik.

A koponyacsont

Ím, itt a csont, mely ötven éven át

A sírok minden mocskait beszívta.

Nézd: ôsleletként ôrzi még a ritka

Nagy agyvelô pár domborulatát.

Csak ez maradt, e furcsa csontszilánk,

E tört edény, mely ívesen homorlott,

S a gondolat, mely egykor benne forrott,

Hogy fényt árasszon máig is reánk.

Építsd fel hát e csont köré alakját,

Találd ki végre szép, magányos arcát

E hímporos, nagy délutáni csendben.

Mert ecsetre sem vette azt a Század,

Ki új világot alkotott magának,

És igaza volt mindenekkel szemben.

Hiányérzetemnek is hangot adva, csak azt jegyzem meg, hogy e szép kiadványban nem ártott volna Tóth István, Sôcs Kálmán, Kiss Jenô és még más erdélyi jeles költôk Bolyairól írt egy-egy versét közreadni. Az esetleges helyszûke esetén a máskülönben tetszetôs néhány grafika rovására is.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség Ügyvezetô Elnöksége és az Erdélyi Magyar Közmûvelôdési Egyesület még a 2002-es esztendô végén kiadja a 2003. év eseménynaptárát. Ennek érdekében felkérjük a civil szervezeteket, hogy 2002. november 15-ig küldjék be a jövô évre tervezett kulturális rendezvényeik listáját.

Ahhoz, hogy rendezvényeik hiánytalanul kerülhessenek be kiadványunkba, a következô adatokra van szükségünk: a sorra kerülô rendezvény dátuma (hónap, nap), a rendezvény megnevezése magyarul és románul, a rendezvény helyszíne (a település neve) magyarul és románul, az egyesület rövidítése magyarul és románul, a programfelelôs neve, valamint az egyesület magyar és román neve, a megye magyar és román neve,
a levélcíme románul (irányí- tószám, helység, utca, házszám), telefonszám (hívószámmal együtt), faxszám (hívószámmal együtt), e-mail cím, valamint az elnök neve.

A kiadványt továbbítani fogjuk mind a civil szervezeteknek, mind a belföldi és külföldi támogatóknak, akik figyelemmel kísérik az Eseménynaptárban megjelent rendezvényeket.

Címünk: 3400 Cluj, Str. Densusianu 6A, Sebesi Klaudia (Eseménynaptár), e-mail: klaudia@rmdsz.cluj.astral.ro. A lista pontos összeállítása érdekében egy összefoglaló táblázatot is készítettünk, melyet a fent megadott e-mail címrôl lekérhetnek az érdekelt civil szervezetek.

Csak ki kell nyitni a kaput… (4.)

A harmadik elôadás elôkészületei már senkinek nem okoznak gondot. Mozdulatnyi pontossággal mindenki teszi a dolgát, már nem ütközünk össze a színpadon díszletezés közben, igazi jó csapatmunka alakult ki, de a neheze még hátravan.

Elôadás után Bokor Domokos megjegyzi: a marosvásárhelyi társulatot ide mindig nagy szeretettel várják.

2002. szeptember 16., hétfô

A tegnapi választások a szociáldemokraták gyôzelmét eredményezték. Zuhogó esôben érkezünk Halmstadtba. A nyugati partvidéken közepes nagyságú város. A 90.000 városlakóból 20.000 bevándorló. Az önkormányzat 20-22 bevándorló-egyesületet támogat. A svéd lakosság mellett latin-amerikaiak, jugoszlávok, horvátok, kurdok, szomáliaiak és nem utolsósorban magyarok laknak a városban. Itt valamivel több a vajdasági, mint az erdélyi magyar. 1980. január 26-tól mûködik a Vajdasági Magyarok Egyesülete. 1992-ig a Jugoszláv Szövetséghez tartoztak, otthonról kaptak anyagi támogatást. A jugoszlávok tanárokat küldtek, kulturális programot szerveztek nekik. A szakadás után, 1992-tôl önálló és önellátó egyesületté váltak. A vajdasági magyarok megôrizték hagyományos életvitelüket. Lakásukban a berendezés, a nôk szobájában a sok kézimunka, a konyhamûvészetük ugyanúgy megmaradt, mint odahaza. Mindezt Nagy Emôkétôl tudom, a halmstadti Magyar Egyesület elnökétôl. Emôke csinos, fiatalos, nagyon mozgékony, Marosvásárhelyrôl elszármazott frissnyugdíjas Svédországban. Ô kerámiakört vezet, itt a gyermekek nem beszélnek svédül. Hálás a szülôknek, nem kis feladat hozni-vinni a gyerekeket. Sorolja a tevékenységeket: konyhakurzus, újságírói kurzus. Mi is írunk a Ligetbe - mondja. Férfiaknak irodalmi, informatikai kurzus.

Kezemben a Magyar Liget 2002. évi 3-as számú kiadványa (3. évfolyam, 12. szám). A lapot Lundban adják ki. Felelôs szerkesztô Tar Károly.

A tudósítók közt a New York-i Söni Erzsébettôl a kolozsvári Sztranyiczki Mihályig hosszú a névsor.

Beleolvasok: "S az idô elôre-haladtával a megvilágosodás is erôteljesebb, s a gyönyörûséges honvágy csak hosszú évek után kezdi mardosni a lelket."

A Komámasszony, hol a stukker c. elôadás ma egy klubhelyiségben kerül színre. Színpad sajnos nincs, a nézôtér sincs megemelve, de a 40-45 nézô érdeklôdéssel fogadja az elôadást. Eljöttek a vajdasági magyarok is - lelkendezik Emôke.

A termet a helyi Svéd Munkásképzô Szövetség (ABF) díjmentesen biztosítja a magyar egyesületnek. Ez a bevándorló csoportok integrációs programja keretében megoldható. Különben egy terem bérlése sok pénzbe kerülne az egyesületnek.

Vacsora után családoknál helyeznek el. Én Emôke vendége vagyok. Tetszik a lakása. Svédországban több tömbházlakásban jártam. A konyhát teljes felszereléssel, hûtôszekrénnyel, bútorzattal, kályhával és szinte minden esetben mosogatógéppel felszerelve veszi át a tulajdonos. A lakás tartozéka a pincesoron a közös mosókonyha, automata mosógépekkel felszerelve, szárítóhelyiség, pince és padlásfülke.

2002. szeptember 17., kedd

Reggel a találkahelyre igyekszünk. Leereszkedik Emôke elegáns autójának elsô kereke. A fémperemen karikázunk, az aggodalmaskodó svédek ujjal mutatnak a kerékre, fejüket csóválják, megállnak, úgy néznek ránk,. mint valami csodabogarakra. Ôk ilyet nem tesznek. Telefonálnak és elszállíttatják az autót. Mi szívbôl nevetünk a tehetetlenségünkön, nincs pardon, idôben oda kell érni, óvatosan gurulunk tovább.

Vaxjö Dél-Svédország keleti részén egy csodaszép halászvidék. A környéken sok a tó. A városnak repülôtere van, idegenforgalma jelentôs. Benczédi Zsuzsa lakására érkezünk. Két gyönyörû lány édesanyja, hegedû szakos tanár. Az egyesületen belül minden kulturális program szervezôje, kivitelezôje. Kéthetente vasárnapi iskola van 34 gyereknek, a költségeket a svédek fizetik. A gyerekek 60%-a hegedûoktatásban is részesül. Zsuzsa mondókákat, népdalokat tanít nekik. Ljungbyban 26 tagú kórust vezet.

Vaxjöben is egy gimnázium színpadán játszik a társulat. Ez a színpad, nézôtér az eddigieknél jóval nagyobb, felszereltebb, modernebb. Zenekari felszereléssel tele a színpad. Felállítjuk a díszletet, közelebb hozzuk a nézôtéri székeket. A folyosón kedves arcú 15-16 éves iskolás lány figyel minket. Felbátorodik, megszólít. Én is magyar vagyok. Itt elôadás lesz? - furcsán ejti a szavakat, pár mondat után már tudom, hogy a magyar szavakat a svéd kiejtési szabályokhoz igazítja. Nem találja a szavakat, svéd kifejezésekkel elegyíti.

Itt magyar nyelven lesz elôadás, gyere, nézd meg! Elôadás után még beszélünk. Jó? - biztatom.

A nézôtéren 48-50 színházkedvelô a 193 egyesületi tagból. Szeretik a színészeket. Hosszan tapsolnak. Újdonsült kis barátnôm két öklére könyökölve, mosolyogva nézi az elôadást. A súlyos hátitáskát elfelejti letenni. Még beszélnék vele, de elôadás után eltûnik, picit fájdalmas ûrt hagy a lelkemben. Vajon az elôadásunk, ottlétünk milyen gondolatokat ébresztett benne? Ott, ilyen fiatalon, mennyire magyar s milyen magyarság is az övé? Izgató gondolatok.

(Folytatjuk)

A kendi volt erdôtulajdonosok, akiknek Nádas község területén volt erdejük, október végén értesítéstkaptunk, hogy jelenjünk meg Cikmántoron az erdô visszaadása végett.

Örömmel mentünk. Végre ezt is megértük, hogy amit elôdeink sok verejtékezés árán drágán megvettek, és az állam egy határozattal elvett, most újra visszakerül a tulajdonunkba.

A nádasi tanács két magyarul beszélô mérnököt delegált, a vitát senki sem érthette félre. Azon vitáztunk, hogy egyszer a helyszínen megnézzük az erdôt és utána "csinálják meg az aktát" a tulajdonba helyezésrôl.

A mérnök urak azt válaszolták, ha aláírjuk, ha nem, mindegy, ôk megejtik az átadást. Különben is nem adhatnak más erdôt, mint amit az erdészet nekik kijelölt. Kész tények elé állítottak. S különben is, szerintük, az erdô megfelelô. Bízva a becsületességben, mindenki aláírta a tulajdonjogba helyezést (Proces verbal de punere in posesie). Érdeklôdni kezdtünk, mikor indulnánk terepszemlére. Kiderült, hogy háromfelé kell menni, ugyanis három dûlôben van a pár hektár terület.

Mindhárom helyszínen, sajnos, lehangoló látvány fogadott. Az erdôben a fák sûrûsége kb. 25-30 százaléknyi, a vastagabb cserefák ki vannak vágva, az egyik dûlôben csak bottal támaszkodva lehet járni. A harmadik helyen az erdôszél bongoros volt, tehát nem felelt meg senki emberfiának. Hazajövet elkeseredve, felháborodva tanakodtunk, mitévôk legyünk, ha már elôzôleg aláírtuk az átadást. Gyalázatosan elbántak velünk, kisemmiztek.

A parasztnak akkor sem volt szava, amikor elvették a földjét, erdejét, és most - a nagy demokráciában - sincs. A parasztnak most is kuss! Ha dumálsz, megbánod, mint a kutya, amelyik kilencet kölyközött. Hol keressük az igazunkat? Meghalt Mátyás király, oda az igazság!

Az erdôk visszaadása most van folyamatban, jó lenne, ha képviselôink ilyenkor jönnének felénk, és felvilágosítanának, mi az eljárás ilyen esetben! Hiszen támogatásra nem számíthatunk, csak kijátszásra.

Egyetlen reményünk, hogy rövidesen elsô osztályú erdô lesz a kimért területen, amire adózni kell. Százszázalékos lesz a sûrûség, nagy az évi hozam, amirôl a pénzügyiek "fognak" majd gondoskodni, ha nem, megmondják, hogy mi vagyunk a hibásak, mert nem gondoztuk az erdôt. Nesze neked paraszt!

A történetet csak azért írtuk le, hogy mások ne saját bôrükön, hanem a mi esetünkbôl tanuljanak.

Koncz József, Nagykend

"És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben,

az engem fogad be."

- Máthé 18.5 -

Az Ügyes Kezek Alapítvány (Marosvásárhely, Oituzului u. 13. sz) köszönetét fejezi ki Csató Béla fôesperes úrnak és Kémenes Lóránt tisztelendô atyának, a Deus Providebit Tanulmányi Ház igazgatójának, hogy lehetôséget biztosítottak a Hit és Fény marosvásárhelyi csoportjai számára a nyílt nap megrendezésére.

Hálánkat fejezzük ki Eötvös Mária koreográfusnak, aki a táncot betanította, valamint Pápai Józsefnek, aki minden ünnepi alkalmunkon a zenei kíséretet biztosítja.

Még egyszer megköszönjük mindazoknak, akik meghívásunkra válaszoltak, s maradunk a reménnyel, hogy a baráti szál, ami most csírában elindult, igaz barátsággá növekedik, fogyatékos fiataljaink és családjaik örömére

.Az Ügyes Kezek Alapítvány kuratóriuma

Jólesô érzés egy olyan település lakójának lenni, amelyben nevezetes ember született. Büszkeséggel tölt el, hogy Backamadarasi Kis Gergely (1738- 1787) tudós professzor, a székelyudvarhelyi református kollégium egyik alapítója és a díszes református templom építtetôje, az Erdélyi Református Anyaszentegyház püspökhelyettese, Backamadaras szülötte.

Amikor a szolgadiákot a marosvásárhelyi Református Kollégiumban diáktársai kigúnyolták: kicsi is vagy, sánta is vagy, semmiképpen sem lehetsz nagy, az okos gyermek sértôdés helyett talpraesetten, rímes mondókával válaszolt: "Megmutatom, messze megyek, s aztán nyomós nevet szerzek". És a jeles diák megmutatta, mire képes.

Tudománnyal "megrakottan" jött haza Székelyudvarhelyre, hogy szülôföldjén kollégium létesüljön, amely 1773-tól dísze a városnak. És 1781-ben új templom épüljön a fôtéren, jóllehet a türelmi rendelet értelmében nem volt szabad protestáns templomot építeni kijárattal az utcára.

Emlékére 1992-ben Backama-darason kopjafát állítottunk. Nemzeti ünnepeinken megkoszorúzzuk, s halottak napján az emlékét ôrzô Kis családok részérôl virág kerül a talapzatra.

Református egyházunk nagy örömmel vette tudomásul, hogy Székelyudvarhely nem felejtette el. Elégtétel számunkra, hogy az a felújított iskola, amelyet ô építtetett, Backamadarasi Kis Gergely Református Gimnázium lett.

Gáspár András ref. lelkész, Backamadaras

Rendhagyó magyarórán vehettünk részt a Marosvásárhelyi 9-es Számú Általános Iskolában. Orbán Zsuzsa magyartanár Az ôsz címmel tartott kivételesen színvonalas órát az ötödik osztályban. A 24 tanuló 6 négyes csoportra oszlott úgy, hogy két-két padot toltak össze a diákok.

Indításként minden padon egy-egy fehér lap és egy-egy festmény reprodukciója volt. Mindenik az ôszhöz kapcsolódott. A földön elszórva falevelek. Mindjárt az elsô mozzanatban a diákok ráálltak a falevelekre, majd Vivaldi Négy évszakából Az ôsz csendült fel. A feladat: zenére mozogni úgy, hogy közben ne érintkezzél társaiddal. Ezután igazi játék kezdôdött. Testjáték. Szomorú nyírfát, hervadt virágot kellett bemutatni. A tanulók a tanárnô utasításait követve egy dombtetôre "érkeztek", ahol behunyt szemmel kellett úszni, lebegni, röpülni, mint a madarak. A szemek kinyitása után a diákok négyesével harangot alkottak, és közös megbeszélés után egy szakasz ôszrôl szóló verset szavaltak el.

A második mozzanat a gondolkodtatásra helyezte a hangsúlyt. Az asztalon levô képeket kellett jól megfigyelni, majd feladatként címet adni nekik, leírni azt a három dolgot, ami eszedbe jut róluk, végül a kép kelt életre, és egy-egy kérdést intézett a tanulókhoz, illetve a tanulók kérdezhettek a képtôl. Ezek a feladatok az egyéni munkára alapoztak.

Az elsô két mozzanat kulcsát maga a tanárnô árulta el. Mindez azért történt, hogy az óra fô feladatát készítse elô. Ebben a harmadik mozzanatban tehát az eddig leírt szavakból, kérdésekbôl egy négysoros verset kellett alkotni. A közös munka után - negyedik mozzanatként - a csapatok eljátszották, bemutatták szerzeményüket. Míg egy tanuló a szöveget mondta, addig a másik három testmozgással fejezte ki a vers tartalmát. Mindez kapcsolatban állt az elsô mozzanattal, ahol a gyerekek már bemutattak különféle érzéseket. Az egy-két perces bemutatásokat a csapatok közösen tervezték el, díszletként használva testüket.

A legsikerültebbnek a 4. csapat bemutatása bizonyult. Íme a vers: "Az ôsz szomorú, sárga,/ falevelekkel tele a járda./ Esôk, jegek, sarak jönnek,/ nagyon jó ez a hideg szélnek."

A csoda ötven percig tartott. Bizonyos, hogy ezek a gyerekek közelebb jutottak a versek világához és önmagukhoz is.

Demeter Ignác-Attila

"Gyûlölet nincs a lelkükben, bosszúért nem kiáltanak, de az igazságot, azt ki kell mondani." - írja a Népújság november 7-i száma az erdélyi ötvenhatosok csoportjáról, akiket az RTV magyar nyelvû adásában láthattunk november 4- én, hétfôn. A fenti idézet nemcsak Boros Zoltánékra érvényes, hanem mindazokra, akiket a kommunista d