Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

November 13. és 16. között Romániába látogat Johannes Linn, a Világbank Európával és Közép-Ázsiával foglalkozó alelnöke, hogy megbeszéléseket folytasson a bukaresti vezetés képviselôivel, és hogy felmérje a nemzetközi pénzintézet több projektjét, tájékoztat a Mediafaxhoz pénteken eljuttatott közleményében a Világbank romániai irodája.

Johannes Linn találkozni fog Ion Iliescu elnökkel, Adrian Nastase kormányfôvel, valamint Mihai Tanasescu pénzügyminiszterrel, áll a közleményben.

A Világbank magas rangú képviselôje Andrew Vorkink Közép- és Dél- Európáért felelôs igazgatóval és Ziad Alahdad, Romániával foglalkozó igazgatóval együtt látogatást tesz Temes, Hunyad, Vâlcea, Arges, Brassó és Prahova megyékben.

Johannes Linn legutóbb tavaly októberben látogatott Romániába, amikor a Délkelet-európai Stabilitási Paktum II. Regionális Konferenciáján elnökölt.

Aktuális

Hallgatom a Romániai Magyar Könyves Céh nemzetközi könyvvásárának megnyitóbeszédeit. Magvas ünnepélyesség, ahogyan azt a hely és az alkalom szelleme megkívánja. Szinte elmegy a fülem mellett, de aztán mégis beleakad, hogy a felszólalók majd mondatról mondatra váltogatják a nyelvet. Egy mondat, gondolatsor románul, majd magyarul, vagy megközelítôleg magyarul. Ez így sorban, négy- öt köszöntô. Így illik, mondhatjuk. Úgy általában. Jelesül itt és most azonban nem biztos, hogy kell az illemhez ragaszkodni. Ha ugyanis a korábbi évekkel ellentétben, ezúttal egyetlen román hivatalosság, egyetlen román kultúrfelelôs, kultúrintézmény-vezetô sem érezte kötelességének, netán illendônek a nemzetközi vásáron való megjelenést, értelmetlen gesztus magunknak románul beszélni. Ami nem megy, még reflexbôl sem kell gyakorolni. Hadd bajlódjanak legalább egy kis fordítással a lehallgatók…

A céh évrôl évre megrendezésre kerülô könyvvására a magyar nyelv, az írott kultúra egyfajta ünnepe, a romániai magyar kiadói piac seregszemléje. Felôlünk nézve ugyanakkor alkalom a kultúrák találkozására. Ha az elsô évekre visszagondolunk, volt is erre hajlandóság, s számosabban akadtak, akik szükségét érezték egymás kölcsönös jobb megismerésének. Azóta alaposan lelohadt az együttélésnek effajta igyekezete. Persze, zavaróak lehettek a rendezvény arányai, különösen, hogy a román kultúra helyi, régióbeli jelesei hasonló "egyen- súlyt" teremtô rendezvényre nem gondoltak, s a miénk feszélye-
zôvé vált. Így aztán mind "egy- oldalúbb" lett a könyvvásár. Az idén már csak két román kiadó tisztelte meg, s így a román nyelvû könyvkiadás teljesítménye felôl érdeklôdôk ezúttal visszafogott kínálatra találnak.

Visszatérve írásom apropójához, a helyi meg megyei román hivatalosságok, nem mondanám, hogy tüntetô, de legalábbis feltûnô távolmaradása folytán fölösleges volt mindent kétszer mondani, mert nem volt címzettje az üzenetnek. Amikor az együttélés, az érdeklôdés ôszinte gesztusait érezzük, természetesen az alkalomhoz igazítva illik két nyelven szólni. A közélet más szféráiban sûrû az ilyenszerû alkalom, a könyvvásár mára már nem tûnik annak. Ha a kölcsönösségre nincs
"kereslet", a "kínálat" pedig feszélyezô, mintsem vonzó, s idegenkednek tôle, megleszünk mi egymás mellett is. Ki-ki a maga gondjával, bajával, örömével és… könyvvásárával. Már csak a méltóság kedvéért sem kell erôltetni a rossz beidegzôdést. Az együttélést egyoldalúan nem lehet komolyan gondolni. Akkor sem, ha jól tudjuk, a kultúra a legjobb szomszédság, a szellem világa az, ahol nincsenek vesztesek, mert mindenkit csak gazdagabbá tehet. Azt, aki becsülni képes az ilyen gazdagságot.

Bársony-Geoana megbeszélések

Bársony András, a magyar külügyminisztérium politikai államtitkára az Európa Tanács (ET) strasbourgi székhelyén tartott kétnapos miniszteri tanácsülés alkalmából több kétoldalú megbeszélést tartott, s ezek során a kedvezménytörvény témájáról is szó esett.

Mint arról az államtitkár az MTI-nek beszámolt, Mircea Geoana román külügyminiszterrel a kedvezménytörvény módosításának jelenlegi állásáról folytattak eszmecserét. Ugyanez a téma, valamint a kétoldalú kapcsolatok kérdése került terítékre Berényi Józseffel, az új szlovák kormány külügyi államtitkárával való találkozón.

Bársony András ennek kapcsán emlékeztetett: novemberben sor kerül a Magyar Állandó Értekezletre, és ezután nyújtják be az Országgyûlésben a kedvezménytörvény módosítását.

A magyar külügyi államtitkár és Walter Schwimmer ET-fôtitkár találkozóján Magyarországnak a strasbourgi szervezetben betöltendô jövôbeli szerepérôl volt szó. Bársony kifejtette, hogy Magyarország számára az ET az EU- csatlakozás után is meghatározó politikai tárgyalóterep marad, különös tekintettel arra, hogy szomszédai közül nem mindenki kerül be velük egy idôben az unióba.

Nemzetközi felmérés szerint

Az utóbbi évben Románia bizonyos eredményeket ért el az igazságszolgáltatási függetlenség megvalósítása terén, a jogi rendszerben azonban továbbra is hiányosságok vannak, derül ki a Nyílt Társadalomért Intézet jelentésébôl.

Az intézet tíz közép-kelet-európai EU- tagjelölt ország igazságszolgáltatási rendszerét vizsgálta, az errôl készített jelentést pedig átadta az Európai Bizottságnak.

A jelentésbôl kiderül, hogy a közvélemény nem bízik az igazságszolgáltatásban. "A kormánynak, a parlamentnek és a társadalomnak támogatnia kell az igazságszolgáltatási rendszer belsô szerkezetének reformját és a többi állami intézménnyel fenntartott viszonyát", áll a dokumentumban.

A Nyílt Társadalomért Intézet szerint az Igazságügyi Minisztérium továbbra is "fölösleges és központosított nyomást gyakorol a bíróságokra, beavatkozik a bírók kiválasztásába, elôléptetésébe és tevékenységük felmérésébe, ezáltal pedig felmerül a potenciális politikai beavatkozás kérdése".

"Az igazságszolgáltatást elsôsorban a szaktárca igazgatja egy nagyon centralizált és hierarchikus rendszerben, ez pedig gátolja egy független és professzionista rendszer kialakulását. A szaktárca beavatkozása a bírói teljesítmény értékelésébe a bírók függetlenségét fenyegeti", áll a jelentésben.

A dokumentum szerint az EU-tagjelölt országoknak meg kell találniuk a bírói függetlenség és felelôsség egyensúlyát. Bulgáriában, Csehországban, Lettországban és Romániában a kormány továbbra is befolyást gyakorol az igazságszolgáltatási rendszer igazgatására és a bírók karrierjére. Magyarországon és Litvániában viszont a bíróságok széles körû autonómiával bírnak, ezért fennáll annak kockázata, hogy nem tehetôk felelôssé.

A jelentés rámutat, hogy egyetlen tagjelölt országban sem alakult ki átfogó rendszer az állampolgári panaszok rendezésére. "A bírók túlterheltek olyan feladatokkal, mint például az iktatások felügyelete, ezért nem tudják megfelelôen teljesíteni feladataikat. A törvényszékek személyzete minôségi és mennyiségi szempontból is elégtelen. A helyzet súlyos Csehországban, Lettországban és Romániában", derül ki a Nyílt Társadalomért Intézet jelentésébôl.

EU-bôvítés

Günter Verheugen EU-biztos szerint az unió bôvítésének útjában nem állnak már komolyabb akadályok: reményei szerint a csatlakozási tárgyalások a koppenhágai csúcs elôtti napon lezárulnak, politikai probléma pedig Koppenhágára alig marad.

Verheugen, aki az Európai Beruházási Bank (EIB) kétnapos konferenciájára érkezett Bécsbe, a Die Presse pénteki számában leszögezte: számára ma már a bôvítés ellen fellépô, jobboldali populista Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) sem okoz gondot, mert - mint mondta - aligha valószínû, hogy meg tudja gyôzni a többi három parlamenti párt mindegyikét arról, hogy a bôvítést meg kell akadályozni.

Mint hozzátette, a bôvítés nem csak Ausztriában, de sok más országban is vezetô belpolitikai témává lép elô. Ezért nagy a kockázat, hogy az érintett 25 állam valamelyikében még történik valami váratlan. Ha egy tagjelölt állam lakosai szavaznának a csatlakozás ellen, az nem lenne olyan nagy probléma, ha viszont a tagállamok valamelyikében szavaznák le a csatlakozási szerzôdést, "az egész projekt kudarcba fullad" - mondta.

Derûlátónak mutatkozott a tekintetben, hogy a decemberi koppenhágai csúcsra nem csupán a szakkérdéseket, hanem a politikai problémákat is sikerül megoldani. Úgy vélekedett: Ciprus esetében mutatkozik némi elmozdulás, amennyiben esetleg elfogadják a belga modellt. Ebben az esetben a sziget egységes államként csatlakozhatna az unióhoz, amire az új török kormány hatalomra jutásával javult
az esély. Reményei szerint a kalinyingrádi orosz enkláve problémáit is meg lehet oldani az EU-orosz csúcson.

A Benes-dekrétumok kérdésében az EU-biztos nem kívánt állást foglalni, csak annyit mondott, hogy reménykedik egy cseh-osztrák kétoldalú megoldásban.

Mindezek fényében a politikus szerint a koppenhágai csúcsra politikai problémaként remélhetôen csak az marad, hogy kitûzzék a Törökországgal való csatlakozási tárgyalások kezdetének idôpontját.

Az al-Kaida nagyszabású terrorakcióra készül címen Ronald Noble, az Interpol új fôtitkára a Le Figaro pénteki számának adott interjújában arról a meggyôzôdésérôl tájékoztatott, hogy a terrorista világhálózat egyidejû merényletsorozatot tervez az Egyesült Államokban és a világ több más országában.

A francia konzervatív lapban a nemzetközi rendôrség közelmúltban kinevezett elsô amerikai fônöke, aki a szervezett pénzügyi bûnözés szakértôje, kategorikusan elhárította azt a feltételezést, hogy Oszama bin Laden már nem lenne az élôk sorában. Utalása szerint a jemeni származású terrorista vezér halálhírét keltô, nemrég közzétett "testa-mentum" elterelô célzatú. A becs-lések szerint 280-300 millió dol- láros vagyonnal rendelkezô bin Laden minden jel szerint életben van. Felkutatásán nagy erôkkel dolgoznak, de egyelôre nem találják a nyomát.

A közelmúltban Jemenben, a Fülöp-szigeteken és Moszkvában végrehajtott merényletek Noble nézete szerint arról tanúskodnak, hogy a közepes méretû helyi terrorcsoportok felbátorodtak, és egyre több akcióra vállalkoznak, amibôl az al-Kaida propagandahasznot húz. Ezek a gyilkos akciók azt üzenik a nyugati kormányoknak, hogy "a terrorellenes háború nem ért véget", sôt a csata színtere világméretûvé szélesedett.

A moszkvai túszdráma jelentôsége is messze túlmutat a csecsen konfliktuson - hangoztatta Noble. Szerinte nemzetközi kihatású akcióról volt szó, amely a terrorcselekmények globalizálódását tükrözi. A túszejtôk és az al-Kaida közötti közvetlen kapcsolatot azonban nem lehet egyértelmûen kimutatni - fûzte hozzá.

Az Interpol-fônök megállapította, hogy az európai országokban folyó terrorizmusellenes küzdelem hatékonynak bizonyult. Franciaországban, Németországban, Olaszországban és Nagy- Britanniában a rendôrség jelentôs sikereket könyvelhet el: számos terrorista csoportot göngyölítettek fel, és elôkészítés alatt álló merényleteket hiúsítottak meg.

Noble értékelése szerint a rendôri szervezetek nemzetközi együttmûködése kiváló, s ez végtelenül fontos egy olyan idôszakban, amikor a terrorista veszély legalább olyan mértékben fennáll, mint a tavaly szeptember 11-i öngyilkos támadássorozat elôtt. Továbbra is megvannak az alvó terrorista sejtek, amelyek egyik napról a másikra újból aktivizálódhatnak.

Könyvvásár és hangulatok

Ha írók jönnek, van élô irodalom ingyen és bérmentve, novella, vers, regény és memoár, csak gyôzzünk mindenhol ott lenni egyazon idôben. Elsô nap a sóhajtások napja. Van, aki lehetséges vásárlóként áll standról standra, van, aki már rég lemondott a könyvrôl, csak gyönyörködik, csak képzelôdik és hetvenhétszer újrakalkulálja a havi költségvetést.

Másfelôl, látnom kell örömmel és szomorúan, tekintélyes városi közgazda ölszám viszi a könyvet, albumokat, tolat kifelé az ajtón, valaki kiált, hé, álljanak félre! Majd rám kacsint, mit szólsz, szépen megajándékoztam magam? Szépen. Tudjuk, nem szégyen a szegénység, kellemetlen csak, de Novák József pajzsai láttán átjár a jóérzés, fô az, hogy idônként egy kicsit mi is nemesek lehetünk.

Na de mégiscsak van esemény, áll a vásár, egy fél várost biztosan megmozgat, templomba hetente, vásárba évente eljár szerre a család. Eljön a félbemaradt poéta, a koszorús költô, írók sokan-sokan, ilyenkor minden négyzetméterre jut egy biztosan. Nyitó napon ott láttam Páll Lajost, Kozma Máriát, ott voltak a hazaiak, Spielmann Mihály, Gálfalvi György, Kovács András Ferenc, Vida Gábor, Király Kinga, Láng Zsoltot nem láttam, Németországban van, ösz- töndíjas. Péntekre és szombatra még nagyobb írósûrûség ígérkezett: Domokos Géza, Bogdán László, Demény, Markó Béla, Marosi Ildikó, sokan mások. Szóval gazdag a tálalás, novellára regény, regényre vers, versre memoár, s hogy legyen nemzetközisége a vásárnak, hát itt az ausztráliai Anthony Gall.

Nyitó napon volt jó néhány könyvbemutató, de igazából az irodalmi estre vártunk, mert úgy látszik, három kívánságunkból egy mindig teljesül: három-, négyévente ilyenkor jelentôs, nagyon jelentôs írók jönnek Vásárhelyre Magyarországról, Nyugatról, az elszakított részekrôl.

Most Lázár Ervin és Závada Pál. Jött a nemzeti Lázár, és jött a szlovák ôsöket tudó, szlovák élményvilágot feldolgozó Závada Pál. Nincsenek etnikai konfliktusban, mellesleg majdnem szomszédok Budapesten, szóval nem ásnak árkot sem, eszük ágában sincs. Lázár a Hitel folyóirat munkatársa, Závada Réz Pál lapját, a Holmit szerkeszti. Amióta ott hagyta a szociológiát, Závada írt két jó könyvet, elôbb remek szociográfiát, a Statáriumot és a Kulákprést. Remek könyvek, de nevet igazából a Jadviga párnája c. regényével szerzett, aztán jött a Milota. Két sikeres nagyregény, a Jadvigából Tótkomlóson filmet forgattak. Járták már Erdélyt Bodor Ádámmal, hallgattak csángó nótát a Gyimesekben. Závada nemzedéke már anyanyelvét felejtette. Mondta Gálfalvi György, az írókat nagyon jól megszólaltató irodalmi est házigazdája a Stúdió színpadán, szlovák szóért Závadának másként szorul össze a szíve, mint nekünk, erdélyieknek a magyar szóért.

A kedves mesemondó, novellista, regényíró, a Kossuth-díjas Lázár Ervin Budapesten él, de inkább Tolna megyéjéhez ragaszkodik. A népes rokonsággal megáldott író Budapesten sem felejtette szülôföldjét, nejével, Vathy Zsuzsával találtak egy olyan falut, ahol éppenséggel nem zakatol, nem tartja senki rokonságként számon... Lázár Ervin sikeres író, kritikust, esztétát megvetô bátorsággal írja olvasmányos könyveit. Hát igen, ahhoz, hogy az ember modern legyen, nem föltétlenül kell unalmasnak lenni, mellékelte Gálfalvi. Lázár Ervin igen hangsúlyosan jelen van a kortárs magyar irodalomban, olvassák sokan felnôttek és gyermekek, szerettük nagyon csütörtökön este, ahogy éppen mesélt, szellemesen, humorral gazdagon.

Holland program megyénkben is

A bukaresti székhelyû Gyermekeink holland-román alapítvány Így nevelünk címû, a szülôk nevelésével foglalkozó programját mutatták be csütörtökön Marosvásárhelyen. A Hollandiában kidolgozott, s Románia számos megyéjében már sikeresen életbe ültetett nevelési módszerrel megyeszékhelyi magyar és román csoportokat tanító óvónôk ismerkedhettek meg.

A program lényegérôl a megyeszékhelyi Mobex óvodában tartott továbbképzôn részt vevô magyar pedagógusok - Balázs Gizella, Mátéfi Enikô, Cseh Emôke, Szakács Gizella, Fazakas Margit - számoltak be, egymás szavait kiegészítve.

- A szakminisztérium és az UNICEF által támogatott nevelési program célja felkészíteni a szülôket a gyerek fejlôdése során felmerülô problémák megoldására, a nevelési hiányosságok, a viselkedési, érzelmi zavarok kiküszöbölésére. Szó lesz a gyerekek jutalmazásáról, büntetésérôl, a gyerekek viselkedésének megfigyelésérôl, a helyes helyzetfelmérésrôl. A nevelés tankönyv alapján történik, s az oktatóknak valós konfliktushelyzeteket bemutató, kielemzô videokazetta is rendelkezésükre áll. A programban 3-12 év közötti gyerekek szülei vehetnek részt. Véleményünk szerint a program életbe ültetése során fontos szerepe lesz az óvónôk és szülôk együttmûködésének. Tapasztalataink alapján a szülôk igénylik a tanácsadást, az útmutatást. Jelenleg néhány marosvásárhelyi óvónônek tartanak felkészítôt, akik majd a megyében tevékenykedô kisdedóvóknak adják át az ismereteket. A szülôkkel a foglalkozások csak tavasszal kezdôdnek - tájékoztattak a programban részt vevô óvónôk.

Jegyet

Ha nyílik az iroda ajtaja, többnyire panaszok, problémáikra megoldást keresôk jönnek be rajta. Ritkábban örömhírrel keresnek bennünket. Közéjük vegyülve naponta legalább egyszer tiszteletüket teszik az árusok. "Naccsága, hányas a lába, van rá csizma", "kelmét, selymet nem vesznek?" kérdezik ilyenkor. Az eladásra kínált termék persze változó: lehet késkészlet, borospohár, jénai tál, asztalterítô, cipô, ing, nadrág, fehérnemû, úgynevezett bôrkabát, amirôl rövidesen kiderül, hogy mûbôr, s az is a rosszfajta stb. "Olcsón adom", állnak elô a farbával. Talán ez az egyetlen dolog, amiben valóban igazat mondanak. A kínált termékek tényleg olcsóbbak, mint a szaküzletekben, még az oroszpiaci áraktól is jóval elmaradnak és alkudhatóak. Többnyire hitelre is lehet vásárolni.

Az ok nyilvánvaló. Az áru rossz minôségû, forgalmazása - mivel adók és illetékek nem terhelik a tevékenységet - kevesebb pénzbe kerül. Megkockáztatnám azt is, hogy beszerzési ára is elmarad a tisztességes úton forgalomba kerülôkétôl, mivel gyanítom, hogy ezeket egyszerûen kilopják a gyárakból, de mivel bizonyítani nem tudom, hát maradok a gyanakodással.

Legyünk jóhiszemûek, és feltételezzük, hogy a szóban forgó személyek - kik, nyilván a sors furcsa véletlene folytán, általában roma nemzetiségûek - annak rendje és módja szerint a gyár eladási osztályán vagy a nagykereskedônél szerzôdés alapján felvásárolják az árut, azt cégükre bejegyzett kisfurgonnal szállítják, mintaszerû könyvelést vezetnek stb. Erôsen kétlem, de bizonyíték híján ismét csak a gyanakvással maradok. Ha minden rendben volna is, a forgalmazáshoz eladási engedéllyel is kellene rendelkezniük, s ezt már bizonyosan merem állítani, hogy ilyen márpedig nekik nincs. Nem is lehet, hiszen akkor az átvett pénzért kellene adniuk legalább egy kézzel írott elismervényt. Nem beszélve arról, hogy ezek tartós használati cikkeknek minôsülnek, melyekre érvényes a 30 napos garanciaidô. Nos, ilyenekrôl sincs szó.

Mi több az árusok arcátlansága határtalan, hiszen a szerkesztôségünk összes irodája után a harmadik emeletre is felbátorkodnak, ahol nem csak az útügyhöz kopognak be, hanem a városi pénzügyi igazgatóságra is. Az már nem az ô hibájuk, hogy a szóban forgó pénzügyi szakemberek azonnal nem büntetik meg ôket, nem írnak jegyzôkönyvet, noha nyilvánvaló a tettenérés ténye.

Végsô soron ôk is emberek és mindenki úgy boldogul, ahogy tud. Legfennebb az állam károsul, vagyis mi mindannyian. De hát ez senkit sem érdekel. Hacsak az európai uniós felvételrôl döntést hozókat nem, de azok messze vannak. Ha kicsit közelebb lennének, bizonyára hozzájuk is rendszeresen bekopognának és mondanák: "Olcsón adom".

A marosvásárhelyi Defender együttes az elmúlt hétvégén a budapesti Petôfi Csarnokban, az Ossian elôzenekaraként lépett fel. Az Ossiánosok Legelsô Nemzetközi Találkozóján koncertezô Defender az elsô erdélyi heavy metal együttes, amely a legendás Petôfi Csarnok közönsége elôtt énekel.

A Defender együttesrôl, eddigi fellépéseikrôl s terveikrôl Boros Olimp menedzser számolt be. Tôle tudtuk meg, hogy a Defender 1996 augusztusában alakult. Csíkszeredában, Marosvásárhelyen, tehetségkutató vetékedôkön koncerteztek, majd 1998-ban a Top T-Buzau országos fesztiválon elsô díjat nyertek, s megkapták a legjobb szólógitárosnak, basszusgitárosnak járó díjakat is. Számos fellépés után idén áprilisban a Defender együttes elôzenekarként lépett fel a kolozsvári Ossian/Nevergreen koncerten. A koncert után Paksi Endre, az Ossian frontembere meghívta a marosvásárhelyi Defender együttest az ossiánosok novemberi szuperkoncertjére. A koncert az együttes számára jelentôs elôrelépést s nagy sikert jelentett. Jelentôs elôrelépést jelent egy sepsiszentgyörgyi kiadónál megjelent Kôszobor címû album is, amely jelenleg megvásárolható Erdély minden zeneboltjában. A tervek szerint novemberben a Defender három önálló koncertet fog tartani Marosvásárhelyen. Ugyanakkor szeretnének decemberre egy kislemezt megjelentetni, amin rockosított karácsonyi dalok lesznek. A rajongók és érdeklôdôk meglátogathatják a Defender hivatalos honlapját: www.defender-music.net.

Célunk: eljutni egészen a lakásokban levô fûtôtestekig - jelentette ki tegnap, egy sajtókonferencia keretében Pop Tiberiu, az Energomur Rt. vezérigazgatója. Ehhez az eszközt a költségelosztók felszerelése jelenti - vélik a szakemberek.

A sajtó képviselôivel szervezett találkozón a marosvásárhelyi hôszolgáltató vállalat képviselôin - Pop Tiberiu vezérigazgatón és Bota Zoltán mûszaki igazgatón - kívül a hômennyiségmérô órák felszerelésére kiírt versenytárgyalást megnyert cégek vezetôi is jelen voltak: a botosani-i Elsaco részérôl Valeriu Iftimie, a nagykárolyi FGH részérôl Vasile Tempfli, és a marosvásárhelyi Deservcom képviseletében Bandi Dezsô. A helyi tanácsot Doru Opriscan és Octavian Moraru tanácsosok képviselték.

Mint az Energomur vezérigazgatója kifejtette: a vállalat célja minél közelebb kerülni a fogyasztókhoz, ezért az Energomurnak nem szabad megtorpannia a lépcsôházi mérôóránál, hanem be kell jutnia a lakásokba is. A jelenlegi törvénykezés azonban ezt nem teszi lehetôvé, ezért különbözô, erre a tevékenységre szakosodott cégekre hárul ez a lépés. Mégpedig a költségelosztóknak a fûtôtestekre való felszerelésével. Az Energomur és a helyi tanács idei tevékenysége a lakosság érdekében történt, ami a számlaösszegek csökkenésében tükrözôdik. Iskolákat, tömbházakat szereltek fel hômennyiségmérô órákkal, és ha a jelenlegi ütemet tartják, év végére sikerül a tömbházak 40 százalékát ellátni hômennyiségmérô órákkal. Ha már 2002-ben hatezer fogyasztót veszített el az Energomur, úgy szeretnék, hogy jövôre egyetlen fogyasztó se váljon ki a távfûtési rendszerbôl.

Bota Zoltán hangsúlyozta, hogy a jelenlegi helyzetben nagy a fogyasztás és persze a számla is, ezen változtatna a költségelosztók felszerelése. Vagyis az egyéni hôközpontok beszerelése helyett ez lehetne a megoldás. Annál is inkább, mert - mint nagy összhangban állította a két helyi tanácsos - a magán hôközpon-toknak a jövôje nem éppen rózsás, hiszen a tendencia a földgáz drágulása irányába mutat, míg a központosított távfûtés költségei a rendszer
korszerûsítésével csökkennek majd. Az a baj, hogy a fogyasztónak nincs jövôképe a távfûtést illetôen, mivel a kormánynak sincs stratégiája ilyen szempontból - jelentette ki Moraru. Az Elsaco vezetôje szerint a fûtés problémája országos méretû, amiért a fô vétkes nem a fogyasztó, hanem a szolgáltató, de azt is figyelembe kell venni, hogy nincsenek törvények arra, hogy a szolgáltató miként tarthatja meg klienseit és törvénykezés, stratégia hiányában a külföldi beruházók sem érdekeltek a privatizálásban. Az ország hôszol- gáltatóinak 90 százaléka elméletileg csôdöt mondott. Az FGH mûszaki és fejlesztési igazgatója, Vasile Tempfli szerint az a fontos, hogy a fogyasztó jusson hozzá a szolgáltatáshoz, s meg is tudja fizetni. Ezért különösen jelentôs a tömbházankénti mérés megvalósítása, amit követhet a fûtôtestekre felszerelt költségelosztó.

Az annyit említett költségelosztót is bemutatták a jelenlevôk, különösképpen az elektronikus kijelzésû mûszer elônyeire hívták fel a figyelmet, amelyek közül legfontosabb, hogy spórolni lehet velük (számítások szerint a költségek akár 40 százalékkal is csökkenhetnek), szabályozni a hôfokot, könnyû a leolvasásuk. A költségekrôl annyit, hogy fûtôtestenként egymillió lej körül mozog az áruk, és ahhoz, hogy beszereljék egy tömbházba ezeket, a lakók 80 százalékának kell igényelnie. A felszerelési munkálatokat akár téli idôszakban is elvégzik, ha van olyan tömbház, amelynek lakói kérik. Ehhez már csak pénz szükséges - tehetnénk hozzá, hiszen a kisjövedelmû fogyasztók képtelenek 4-5 fûtôtestre felszereltetni az elosztókat, ám mint az FGH vezérigazgatója kifejtette: részletfizetéses rendszerben való törlesztésrôl is lehet szó.

Mivel a hômennyiségmérés volt a sajtóértekezlet tárgya, és a költségelosztók felszereléséig még hátravan a tömbházankénti hômennyiségmérô órák beszerelése, a Népújság arról érdeklôdött, hogy jelenleg miért nincsenek ilyen mérômûszerek. Ugyanis több jelzés érkezett arról, hogy egyes tömbházakban elôkészítették az órák felszerelését, ám nincsenek órák. Van, ahol még októberre megígérték, hogy beszerelik a hômennyiségmérô órákat, ezért itt el sem indították a fûtést. A lakók - az órára várva - fagynak meg lakásaikban. Pop Tiberiu vezérigazgató szerint az órákat annak a cégnek kell biztosítania, amellyel a tulajdonosi társulás szerzôdést kötött, de a szerelés elvégzése nem jelent akadályt a távfûtés megkezdésére. A fûtés beindításának elhalasztása a társulás kérésére történt, de ha a lakók igénylik, az Energomur bármelyik percben beindíthatja a melegítést. Tehát nem a hôszolgáltató felelôs azért, hogy a lakók fáznak. Nem ugyanez a helyzet azokban a tömbházakban (Budai negyed: Violetelor 5, Bábolna 2A, Mimozelor 1, 2, Violetelor 4), ahol a hômennyiségmérô óra felszerelésének elôkészítési munkálatai miatt a lakásokban nem mûködik a távfûtési rendszer. Mûszaki hiba miatt állt elô ez a helyzet, amelyért Pop Tiberiu elismerte az Energomur vétkességét, de kijelentette: a vállalat szakemberei azon fáradoznak, hogy a legrövidebb idôn belül kijavítsák a hibát. Azaz mára már megoldódik a probléma. Ehhez csak azt tehetjük hozzá, hogy míg elérjük a távlati célt,
vagyis a költségelosztók felszerelését, talán több figyelmet lehetne szentelni az éppen aktuális munkálatokra, elkerülni a lakosság elégedetlenségét, ami a szolgáltatásról való lemondáshoz vezethet. Ha már az a szándék, hogy közelebb kerüljön az Energomur a fogyasztóhoz.

Kovács György színész, rendezô, a romániai magyar színjátszás kimagasló egyénisége 25 éve, 1977. november 8-án halt meg Kolozsváron.

Ott is született 1910. február 22-én. 1933-ban kezdte színészi pályáját a kolozsvári Magyar Színházban. Fôiskolát nem végzett, önképzéssel szerezte ismereteit, Tóth Elektôl, Dayka Margittól és másoktól leste el a mûvészi beszéd fortélyait. 1934-ben már Lucifer szerepét alakította Madách Imre mûvében, Az ember tragédiájában. Alkatához közel állt Lucifer szkepszise, közelebb, mint a fausti ember pozitív elôjelû sóvárgása. 1940-ig budapesti színházakban is fellépett, utána csak a kolozsvári Zsidó Színház elôadásain szerepelhetett.

Az 1946-ban létrehozott marosvásárhelyi Székely Színház alapító tagjai közé tartozott, 1965-tôl a kolozsvári Állami Magyar Színházhoz szerzôdött. A kritika és a közönség mûvészi alkatának rabjaként tartotta ôt számon, de önmaga olyan sokszínû volt, hogy a legváltozatosabb szerepkörökben tudott emlékezetes alakítást nyújtani. Sütô András, akinek darabjait rendezte, így jellemezte: "Boldog komédiás volt, százarcú és egy fából faragott jellem, akinél ironikusabb s egyben érzelemgazdagabb színpadi mûvész kevés támadt ezen a tájon. Aki Madách mûvében látta Luciferként vagy Kossuthként Illyés Fáklyalángjában, elámulhatott ábrázoló eszközeinek rendkívüli gazdagságán." Illyés Gyula maga is csodálattal szólt Kovács György alakításáról a Fáklyaláng századik marosvásárhelyi elôadása után.

Klasszikus és modern darabokban egyaránt játszott hôsi, karakter- és vígjátéki szerepeket. Szép szövegmondása, természetes játéka, sokoldalú jellemábrázoló tehetsége a magyar színjátszás legjobbjai közé emelte ôt. Vígjátékokban ironikus játékával aratott sikert. Eljátszotta Rómeót, Hamletet, Cyranót és Tartuffe-öt, Agárdi Pétert a Néma leventében, Biberachot a Bánk bánban, Szakhmáry Zoltánt az Úri muriban, Asztrovot a Ványa bácsiban, Cipriani professzort Örkény Tóték címû darabjában, s e súlyos szerepek mellett számos másodrendû alakot, léhûtôt, szerencselovagot formált meg hitelesen.

1950-tôl a kolozsvári Magyar Mûvészeti Intézet, késôbb a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színmûvészeti Intézet tanáraként, majd tanulmányi igazgatójaként jelentôs szerepet játszott a színészképzésben is, a romániai magyar színjátszás több nemzedékét nevelte fel. Nem mellékfoglalkozásként, hanem hivatásból gyakorolta a színésztanári mesterséget, személyes példamutatásával igényeket támasztott. Vallotta, hogy
"mûvészi eredmény és mûvészi etika egymástól elválaszthatatlan".

Élete utolsó szakaszában szívinfarktusa miatt nagyobb szerepeket már nem mert eljátszani, fôként filmszerepeket és rendezést vállalt. A Dákok címû román-francia filmben Domitianus császárt alakította nagy sikerrel. Számos színházi vonatkozású cikket írt irodalmi folyóiratokban. Drámaírással is megpróbálkozott, a Székely Színház 1957-ben mutatta be Eugen Mirceával közösen írt darabját, Az utolsó vonatot. 1976-ban verslemeze jelent meg A kor falára címmel. Kétszer tüntették ki Állami díjjal, majd érdemes mûvészi, késôbb népmûvészi címmel.

1977. november 8-án halt meg. 1977 ôszén Pirandello IV. Henrikjét rendezte, amikor november 8-án kolozsvári szállodai szobájában utolérte a halál. A bemutató elôadást már nélküle ünnepelte lelkes közönsége.

Baczonyi László

Pokoli pírban lobog a nyári lomb,

alkonysugár hull a büszke fákra

és reszketni kezd a sárga domb.

Mély gyász, csupa halottasház az utca,

szél sír, az eresz alján zokog a nyár

s a domb tövében csupasz a puszta.

Haldoklik minden a mezôk ölén,

csillagfényben lengô komor gyásza

korán borul a délutánra.

Lelkem most, mintha nagyon messze vágyna,

reggeltôl estig mohón vándorol

s múló éveim sorra járja…

Ôsz van. Szeptember. Dermedezô élet,

kész sírjába dôl a nagy természet,

- vajon, vajon én meddig élek?

Vajon, vajon, - faggatom sokszor magam, -

érlelt-e már tápláló gyümölcsöt,

ôszbe hullott huszonnyolc nyaram?

1956

Mészáros József

Boér Géza versei

sorskuruc

a költô haír

csakvétkezik

végtelen

tvámol

kétség

beesik

alig vanszava

hallgatását

lehallgatják

aztántôle

mégiselveszik

nemis káromkodikmár

azistenit!

zérójel

vidámulj

mátkásodj

vágyott gyászkeret

vaksûrû

posztóra

liliom haldogál -

"Nemkívántak, sôt üldözöttek voltak Boér Géza versei - írja Borcsa János az elôszóban (A költô éjszakái). - Kihívást jelentettek a diktatúra kultúrát sorvasztó politikája számára. De az igazi irodalmi hagyományhoz mérten is merész kísárletnek számít Boér Géza lírája. Bomlasztja a mondattan és a szóalaktan szabályait, és döntô jelentôséghez jut a versek tipográfiai képe. Az írásjelek is például, ha elôfordulnak, fontos jelentést kapnak: valamely zárójel nyitó vagy záró elemének szándékos elhagyása, szóelemek, betûcsoportok kiemelése, felkiáltójelek szóbelseji alkalmazása mind-mind a versbe zárt üzenet formálói. (...) Fiatal és bátor férfi volt Boér Géza. Élt harminchét évet: Torja, 1952. március 13. - Kézdivásárhely, 1989. január 23. A két stáció között egy, a szellem fényétôl és erkölcsi tisztaságtól sugárzó életút, de amelytôl letérô nyílt a nyers és próbára tevô valóság, a Pokol irányába is. Ezt az utat is bejárta Barátunk. Lényének talán legmegragadóbb vonása a nyíltság volt és egy állandó készenlét a párbeszédre. Véleményét nem leplezte. Megnyilatkozásaiból, magatartásából bármiféle személyiségromboló szerep hiányzott. Önmagát vállalta egy uniformizálódó és képmutató korszakban.

Ahogy mind elviselhetetlenebbé vált belsô világa és nyomasztóvá a külsô, úgy mélyült el a hallgatásban, de a fehér papír elôtt és fölött zajlott a szemérmes és befejezetlen vallomás önmagáról és a versrôl. Az elhallgatás és a megszólalás kísértésével küzdött. Költô volt. (...) Írt élete utolsó heteiben és hónapjaiban is, amikor - úgy tûnt - csillapodni látszanak belsô viharai. Tervezgetett, de a kimerült, évekig próbára tett szervezet már nem tudta követni mindenben a ráció és a jövendô szavát. (...) Egy elôrevetített - kívánt és félt! - vég közeledtével (vagy talán korábban?) füzetlapra írt prózaversszerû Testamentumában ezt írta: Rád hagyok egy mondatot, de azt neked kell megfogalmaznod. Ne csodálkozz, annak a mondatnak nem foghatok neki, hátha épp mondat közepén ér a halál. Sejtheted, a régi vágy konok követelôzése: a legtökéletesebb gondolat, amely végsô soron az életed, s mert becsvágyó vagy, a másoké is. Még nem vagyok képes erre a mondatra. Kisujjammal félresöpröm papírom mellôl a szivarhamut, pedig nem zavar. A szemembe hull valami, de az a pernye már nem létezhetik. Ködbe menekülök, ne lássak semmit, engem se lássanak."

Hagyatéka több száz kéziratoldal: vers, próza- és mûfordítás-kísérletek. Ebbôl állt össze az új kötet. (Boér Géza: Sorskeresztrejtvény. Vers és próza a hagyatékból. A szöveget gondozta és az elôszót írta Borcsa János. Ambrózia Kézdivásárhely, 2002)

b.d.

A Budapesti Magyar Rádió Énekkarának emlékezetes marosvásárhelyi vártemplombeli hangversenye után beszélgettünk Strausz Kálmánnal, aki Vásárhelyi Zoltán és Párkai István növendékeként szerzett oklevelet a zeneakadémián. 1974 óta a Magyar Rádió szerkesztôje, és mindeközben több kórust is dirigálva nyer számos versenydíjat, készít lemezeket, tévé- és rádiófelvételeket. A rádió kórusával több mint 80-at. Nevéhez fûzôdik a Budapesti Nemzetközi Kórusverseny elindítása, melynek mûvészeti igazgatója is, mint ahogy sok nemzetközi kórusversenynek is zsûritagja. 1997-ben Liszt- díjjal jutalmazzák. A rádióénekkar, melynek 1992 óta vezetô karnagya, több mint fél évszádos múltjában több ezer hangversenyt tartott Európában, Ázsiában, az AEÁ-ban. Strausz Kálmán személyében européerrel, európai polgárral válthattunk szót.

- Indításként szóljunk a vártemplombeli hangversenyrôl, mely szemmel láthatóan annyira megérintette a hallgatóságot, hogy tapasztaltán a kórustagok közül is néhányan maguk is megilletôdtek...

- Valóban. Célzatosan is állítottuk össze a mûsort. Nem volt könnyû! Erdélybe magánemberként jönni mindannyiunknak van gyakorlata, hiszen ide ezer szállal kötôdünk. Részben az én ôseim is innen származnak. Sajnos, itteni felmenôim már nem élnek. Megszakadt az állandó átjárás. Annak viszont nagyon örülök, hogy fiaim folytatják, bár egészen más alapon. Pusztán csak azért, hogy azáltal töltekezzenek.

- Ezek szerint ez a kötôdés befolyásolta az elôadásra szánt darabok mûsorra tûzésében.

- Sokat töprengtem azon, mi lenne jó. Kompromisszum született. Mivel a Cazan úrnak általam elküldött elsô változatban kizárólag magyar szerzôk darabjai szerepeltek, utóbb az ô kérésére került be német romantika. A késôbbiekben a mûsor szinte adta magát. Brahms nem véletlenül került a magyarok sorába. Három nagy alappillérre építettem tulajdonképpen a mûsort. Elejére és végére két hatalmas Kodály-opuszt szántam. A mûsorkezdô a Liszt Ferenchez címû kórusmû, a vers sorai a haza szó fogalmát- jelentését boncolgatják. Az összeállítás végére meg Balassi Bálint Elfelejtett éneke került, mely kifejezetten Erdélynek címeztetett. A kolozsvári tanítóképzô énekkara számára írta Kodály, példázva, hogy elmehetünk ugyan a szülôföldünkrôl, eltépni azonban gyökereinket akkor sem tudjuk, ha életünk adott periódusában esetleg azzal áltatjuk magunkat, hogy elszakadtunk. Ez a mû - akárcsak a megírásakor - , most is komoly üzenetet tolmácsol. A mûsor harmadik pillérét marosvásárhelyi zeneszerzôk - Csíky Boldizsár, Vasile Cazan és az innen elszármazott Orbán György - mûvei képezték. Ezúttal is tudatosan válogattam pl. Orbán György Elsô kóruskönyv címû kötetébôl. Így hangozhatott el a Cor mundum valamint az egy-egy Pilinszky János ill. József Attila által írt versre szerzett Liber scriptus és a De profundis. Remélem, mûsorunkkal sikerült elkerülnünk a "kivagyiság" látszatát. Megvallom, hogy A bujdosó címû vegyes kari darab elôadásával Bartók Béla emléke elôtt kívántunk tisztelegni, hiszen a négy vegyes kari népdal másodikát Erdélyben gyûjtötte, példázva: egyazon nemzethez tartozunk.

- Strausz Kálmán számára is alapvetô szempont tehát nemzeti hagyományainkra alapozni, azokat ôrizni, hisz a hagyományôrzés értékmérés is egyben. De szóljunk a vokálszimfonikus hangversenyrôl is.

- Hivatásos nemzetközi zenészek gyakorlatában - s így a mi munkánkban is - igen sokszor fordul elô, hogy adott helyszínen idegen zenekarral találkozunk, ill. harmadik nációhoz tartozó karmesterrel. Nos, erre példa ez a koncert is. Örülünk, hogy énekkarunk Marosvásárhelyen a filharmónia kórusa tagjaival, egymás sorait gyarapítva léphet a hangversenypódiumra egyrészt, másrészt hogy a Román Nemzeti Rádió zenekarával közösen tehetjük a Törökországból érkezô Fahradtin Kerimov karmester vezényletével.

- Így érez szerintem a közönség is. Másrészt, részese lehet egy ôsbemutatónak is. A Rossini-mûre gondolok.

- Remekmû! Megszólaltatása nem könnyû feladat. Ezért is várom érdeklôdéssel, milyennek bizonyul majd az együttmûködés, mennyiben sikerül felidézni az olaszos miliôt, lévén, hogy egy Stabat Materrôl van szó, mely eléggé fajsúlyos és kifejezetten szomorú.

Nagyon kedvelem egyébként mind az olasz muzsikát, mind az olaszországi zenét, mint ahogy magát a országot is.

- Ettôl az országunkban elsô alkalommal felhangzó, valóban gyönyörû muzsikától eltekintve, más szempontból is sajátos esemény a koncert. Szimbólumértékû is.

- Annyit beszélünk manapság Európáról, az európai államok közösségérôl, csatlakozásról, felzárkózásról. Szerintem az jelenti valamennyiünk számára az igazi Európát, hogy ez a hangverseny itt zajlik. Nem ütköznek sem szított, sem valós politikai érdekek. Nem teremtôdnek konfliktushelyzetek. Egyszerûen arról van szó, hogy Rossini hoz bennünket össze, bizonyítandó, hogy a világnak ez a része - s így Marosvásárhely is - ugyanúgy Európa, mint Brüsszel, Hága..

Európa akkor életképes, ha megôrzi sokszínûségét. Európát elképzelni sem tudom a francia rokokó, Sziéna tipikusan vörösesbarna téglaépületei nélkül a középkorból, mint ahogy hiányozna belôle Balatonfelvidék, a marosvásárhelyi Vártemplom, a Csángóföld... Mert mindez együtt Európa.

Járay Fekete Katalin

Állunk Siklódy Tibor olajképeinek, akvarelljeinek, gouache technikával készült festményeinek a fényzuhatagában és nem tudunk betelni a látvánnyal. Ennél méltóbb nyitó tárlatot el sem lehetne képzelni az újjávarázsolt, újjászületett Bernády Mûvelôdési Házban.

Siklódy Tibor képein az erdélyi táj, s láthatatlanul is annak embere küldi balladás tömörségû üzenetét. Ahogyan ars poeticájában maga fogalmazza meg: a táj belsô mondanivalójának a kifejezését tartom a legfontosabbnak.

Ezeken a képeken emberalakot hiába keresünk, a figurális festészetre olyannyira jellemzô "cselekvésnek" is alig vannak nyomai. E. Szabó Ilona találóan írta a Korunk 1989 szeptemberi számában: "A falut is inkább távolról nézi, azt is ritkán, hanem ahelyett, hogy cselekvést ábrázolna, cselekvésre kényszerít. Nem elénk állítja a tájat, hanem körénk, kényszerülünk benne elindulni, tájékozódni."

Siklódy Tibor képeinek legfôbb jellemzôje a fény, a mozgás, nem utolsósorban a belsô feszültség, amely már-már szétfeszíti nemcsak a képkeretet, hanem érzelmeinket is fölkorbácsolja. A festô életét olyannyira meghatározó féktelen öröm, a belsô szorongás, az örökös útkeresés, a remény és kétségbeesés egyaránt kitapintható az itt látható, az utóbbi két- három évtizedben festett képein. Eddig szemérmesen elhallgatták, hogy életének, festészetének meghatározó élménye a mindennapjait végigkísérô betegség, amely - éppen a végletek közötti érzelmi hullámzásnak köszönhetôen - igazi remekmûvekkel gazdagította - mondjuk
ki végre! - az egyetemes magyar képzômûvé- szetet.

Festményei révén itt áll elôttünk - jelképesen egy szál ingben - Siklódy Tibor, aki tüneményes gyorsasággal ontja vízfestményeit, gouache-ait, akinek - úgymond - nincsenek korszakai, aki - akárcsak az idôsebb Pieter Brueghel - évtizedek óta festi a lassan már csak a képzeletünkben élô négy évszakot, az ôsz pompázatos színeit, a puha-meleg és szûziesen érintetlen fehérségû téli tájat, a télutó rügyet fakasztó hóolvadásait, a nyári hajnal finom páráit. Siklódy Tibornál elemi erejû a táj vonzása, mindhárom technikában - olajban, akvarellben, gouache-ban - a tájképet választotta mûfajának, a táj vált elsôdleges élményforrásává. "A festô akkor talál magára, ha sugárzik az ég, dübörög a föld. Félelem nélkül, gazdag színek tobzódásában követi a földrengésszerû tektonikus vetôdéseket csakúgy, mint a monumentális szálfaerdôk mélyén bujkáló fényeket, az összehajló ágak csúcsívét vagy a szélkergette felhôket" - írta Engel-Szabó Ilona.

Míg olajképein általában komor színekben ábrázolja a természetet, a tájat, vízfestményei tobzódnak a világos színekben, a sárgákban, a melegzöldekben, mély barnákban, halványlilákban, a derûs fehérekben. Akárcsak Gruzda János, már-már tökélyre emelte a friss hóval befedett téli táj megejtô varázslatának képi megjelenítését. A képek címei is jelzik, mennyire foglalkoztatja a nap és évszakok váltakozása, az érzelmek hullámzása: Harmatos reggel, Tavaszi napsütés, Aranyló ôsz, Télutó, Hófoltok, Reggel az Olt mentén, Gyimesi naplemente, Utca télen, Szürkület, Ítéletidô késô délután, Hévízi táj.

Siklódy Tibor saját bevallása szerint közel másfél évtizeden át a természet után festett, immár három évtizede rátért az élmény utáni festésre. Ekkor kezdte az akvarellfestést, ami életmûvének igen jelentôs részét alkotja. Vásárhelyi Z(iegler) Emil az akvarellfestészet nagy alakjáról, Bordi Andrásról írta: "Erdélyben senki meg sem közelíti tudását a vízfesték lehetôségeinek ismeretében". Most már a marosvásárhelyi nagy triász - Dósa Géza, Vida Árpád, Bordi András - mellett negyedikként Siklódy Tibort kell említenünk, aki büszkén vallja magát Bordi-tanítványnak.

Simon Endre nagyszerû ráérzését, valóban európai szintû kiállítás- rendezését bizonyítja, hogy elhozta ide, a Bernády Házba, Siklódy Tibor úgynevezett fatörzs- sorozatát. Ezeken a képeken Siklódy Tibor még a színeket is visszafogja. A féloldalt dôlt fatörzs gyökereivel kapaszkodik a száraz, sziklás talajba, a barnáslilás kérgen pici, narancsos fények villannak, és kihajtani próbál: a lecsonkolt egészséges fatörzsön a kékes, hideg háttér ellenére csak azért is indulnak a hajtások…

Manapság, amikor a mûvészet is egyre inkább áru, akár hivalkodásnak is tûnhet, amikor azt állítjuk, hogy Siklódy Tibor mintegy 1500 képe beépült erdélyi, magyarországi, németországi, tengerentúli családok mindennapi életébe.

Siklódy Tibor nem bocsátkozik bizonytalan kísérletezésekbe, a maga választotta úttól semmilyen áramlat nem téríti el. Minden képe vallomás a minket felnevelô, megtartó, kegyes- kegyetlen szülôföldrôl, amelynek agyagos, követ termô földjébe beletemetik a szülôket, testvéreket, rokonokat, s kikel belôle a mûvészet.

Az erdélyi táj formai fenségességében a lelke mélyérôl tereli a színzuhatagot a kartonok lazúros felületére. Siklódy Tibor a súlyosan megérlelt élményt tárja elénk olajképein, akvarelljein, gouache-technikával készült festményein. Remélhetôleg hamarosan elkészül a Siklódy Tibor sokszólamú festészetét a maga mélységében és súlyosságában bemutató album vagy kismonográfia.

Tófalvi Zoltán

* Elhangzott 2002. október 26-án, a kiállítás megnyitóján

Morzsák

Pesten laknak jó sokan a korábbi közös társaságunkból, s valamelyikük felröppentette az ötletet: írjunk emlékmorzsákat - az otthoni otthonról. Beszélgettünk telefonon - félórát, negyven percet -, utána magamban félhangosan a konyhában, s hirtelen megálltam: nicsak, visszatért a húsz évvel korábbi önmagam! Ugyanazokkal a gesztusokkal, ugyanazokkal a szófordulatokkal haladtam elôre gondolataimban, mint egykor, középiskolás koromban. Felszínre libbent egy idôsík tengernyi mélybôl, hirtelen felbukkant egy jégtorlasz, s minden mást megállított.

- Milyen voltál húsz évvel ezelôtt? - kérdezte valaki, akinek ezt elmeséltem. Derûs, bizakodó. Magabiztos, töretlen hitû. Akaratos, tapintatlan, önzô. Volt, aki nagyképûnek látott, mert nem álltam szóba azzal, aki nem érdekelt. És még álmaimban sem szerepelt az, hogy valaha ki kell vándorolnom Magyarországra. Bíztam abban, hogy otthon szükség lesz rám. Hogy otthon is értékelni fogják a munkámat. S helyt adnak nekem. Jó, nem a szülôvárosomban, hanem mondjuk Kolozsváron, Aradon, Váradon, Szatmáron. A Székelyföldre nem kívánkoztam. Azok az emberek számomra idegenek, nyugtalanítók voltak. Úgy ültem közöttük, hogy fel voltam készülve arra, ha váratlanul belém csípnek.

S akkor elkezdtem írni az emlékmorzsákat. Jöttek sorra, mint a gyöngyfüzér.

Erdélyi körút

Az egyik kollegám újságolta, hogy erdélyi körútra készül. Én szkeptikus vagyok a körutakat illetôen. És elmagyaráztam neki:

- Hogyha egy város nem válik számodra személyessé, ha egy táj nem válik sajátoddá, mondjuk egy szeretett személy által - úgy, hogy például számomra Eger az, ahol lakik..., akkor szinte semmit sem ér a kirándulás. Azokat a helyeket, amelyek számomra Vásárhelyt alkotják, te a buszból aligha fogod látni…

… mert az a hely egy ôszesti naplemente a Somostetôn, amikor megborzongtam a megnyúló fák árnyékától, és kézen fogtam a társamat. Vagy a Maroson a Cement-lapok, amikor a húgommal egy mûanyag kacsát fogtunk ki a vízbôl, s azt játszottuk, hogy ki tudja a másik fejéhez vágni, s közben azt kiabáltuk, hogy "Balázs, Balázs!" S a parton egyszer valaki megkérdezte, hogy melyik is a Balázs. S ez a hely 1981. S ezek a helyek elmúlnak az idôvel, s a régmúlt helyszíneket csak valami egészen más hely és illat és hangulat idézheti fel. Mint amikor az egri Érsekkertben sétáltam másfél éve, s hirtelen egész elevenen a kolozsvári parkban éreztem magam 1985 nyarán, amikor az egész napos tanulás után, este 11 óra tájban kimentem sétálni.

S akkor ott, az egri Érsekkertben rájöttem, hogy én életemben mindössze az alatt a három hét alatt voltam igazából egyetemista. Mert utána hiába jártam Debrecenben éveken át egyetemre, már oda volt minden: a fiatalságom, a függetlenségem, a lendületem, a kedvem, amivel egyetemistának érezhettem volna magam. Már csak a konokságom s a választási lehetôség hiánya tartott ott. Mert ezért volt minden: a magyarországi kitelepülés, hogy ha már Kolozsváron nem, akkor valahol elvégezzem az egyetemet.

S azt a kolozsvári emléket, s utána a felismerést egy számomra valójában idegen park hozta fel belôlem egy tavaszi délután. S nem az eredeti helyszín. Mert ha most elutazom Kolozsvárra, nyomát sem lelem annak a parknak, ahol az a valaki sétált éjbe nyúló estéken, aki 1985 nyarán én voltam.

Nincsenek fogódzók. Elsöpri ôket az idô.

Kibontatlan útravaló

Én leszek az elsô emigráns erdélyi, aki csak Magyarországig jött, s aki irományaiban folyton ezt a létformát értelmezgeti? S a tizenéve kibontatlan hozományát csomagolgatja? Jut eszembe: Érmelléken anyósoméknál még mindig van esküvôi ajándék étkészletünk, amit immár tíz éve még mindig nem hoztunk magunkkal. Anyósom már lemondott arról, hogy minden alkalommal figyelmeztessen: vigyétek el, jó lesz, ha vendéget fogadtok. - Majd ha lesz nagyobb lakásunk, majd ha elköltözünk innen - mondtam eddig mindig. Valójában iszonyodom egy ilyen nagy étkészlettôl. Azt sem tudom, kitôl kaptuk annak idején.

Nekünk itt nincs állandó lakhelyünk. S Isten ments egy tizenkét személyes vendégfogadástól!

Lénard Sándor

Élt ebben században egy nyugatra emigrált író, aki legalább három nép irodalmi nyelvén írt. Németül, olaszul - s élete utolsó öt évében anyanyelvén: magyarul. Lénard Sándornak hívták. Lírája németül szólalt meg, s mivel a német nyelvet még gyermekként Ausztriában tanulta, onnan emigrált, éppenséggel ráfoghatjuk, hogy osztrák lírikus. Magyarul élete utolsó öt évében írta regényeit: Völgy a világ végén, Egy nap a láthatatlan házban, Róma I-II.

Furcsák e század történései.

Én nem találom furcsának, hogy a líra németül tört fel belôle. Ha belegondolok, s valaha dalra fakadnék - prózai, gunyoros alkat lévén -, lehet, hogy románul tenném. Nem csoda: magyarul mindig csak veszekednem kellett.

Valahol ott munkálnak bennem George Cosbuc lírai szövegei, román népballadák, dalok, versek. Olykor még a prózaszövegek is "dalolnak" nekem. Nem felejtettem el ôket, néha kiesik egy-egy foszlány a fejembôl, s bosszant, mert nem tudok utánanézni.

Olvasd Határ Gyôzôt!

Pótvendég. Egyszer én is átéltem egy viaszfigurával egy hasonlót. Már nem tudom, melyik ausztriai kisváros régiségkereskedésében - talán Bad Vöslauban laktak akkor a húgomék - láttam egy karosszékben ülni. A sógorom megállított a bolt elôtt, vigyorgott, nem értettem, miért állunk olyan közel ahhoz az újságot olvasó pasashoz, zavart a közelsége. Aztán a sógor elröhögte magát, s a hideg végigfutott a hátamon, amikor rájöttem. A megtévesztésig élethû volt. Utána mindennap megnéztük, mint a vadkacsákat a tóban.

Christl Greller

Obligát csodára vártam. Fogódzók nélkül, ám lélekben a békesség fogantyújával. S jött e-mailben egy kis vers Bécsbôl, napokig zenélt bennem, s ízlelgettem, hogy hangzana magyarul, románul.

A dolgok mondják önnön fontosságukat.

Vakon

Itt vezet utam.

A Mostban. De holnap merre?

Ez itt a házam.

De holnap az lesz-e?

Elôre tapogatódzom

óráról órára

az ismeretlenbe.

Bízni nem tudok,

hacsak nem

vakon.

A "Vakon" címû vers Christl Greller bécsi írónô Törések címû verseskötetében jelent meg, fordítója e sorok írója. Cristl Greller: Törések. Felsô- Magyarország Kiadó: Miskolc, 2002. - 72 p.

Balázs Ildikó

Lendületes játékkedv, ötletsziporkák, móka, nevetés... Az Ariel legfrissebb produkciójával se hazudtolta meg önmagát, vasárnapi ôsbemutatóján ismét azokat az erényeit csillogtatta meg, amelyekkel az utóbbi idôben annyi elismerést, szép sikert aratott. A magyar tagozat Hepiend, avagy... címû elôadásával újra a felnôtt közönséget célozta meg, a "nagyok" pajzánul gyarló világára és élettapasztalatára alapozta örökzöld slágerekkel tûzdelt, parodisztikus, könnyed kávéházi játékát. Van benne szellemes bábos betét, s tulajdonképpen ezek az intermezzók a premier legélvezetesebb pillanatai, felvonul a színpadra, nézôtérre, kezdéskor az elôcsarnokba a maga valójában a társulat is, sôt a zenészek is, szemünk láttára, fontos szereplôként pengetik a gitárt (Dull János), szólaltatják meg az elektronikus zongorát (Orbán András).

Szerencsés volt a választás több szempontból is. Bô és változatos játéklehetôséget nyújt Saszet Géza darabja, jól ismert típusokat, jellemeket állít görbe tükörbe a tömör szöveg. A rendezô Kovács Ildikó személyében a bábszínpadot fölényesen uraló, a mûfajban otthonos, a közönséget is kiválóan ismerô játékirányítót tudtak elcsalni Marosvásárhelyre. És jó a csapat, a játszó személyeké meg a játékkeretet, díszletet (Horváth Ödön, Márton Márta- Ágota) jelmezeket (Báthory Anna, Chibelean Otilia), fényt, hangot, egyebeket biztosító szakemberek együttese. Ügyesen választották ki a közkedvelt dalokat, dallamokat is, melyek az ironikusan, de megbocsátón elôadott múlt század eleji sztorit fûszerezik. Segítik az egyénítést, amit a színészek, akik láthatólag jól érzik magukat a korban, mesében, darabbeli helyzetben, a nézôkkel összekacsintva, ugyancsak kellô öniróniával adnak elô. Persze vannak jobb és kevésbé briliáns hangok, teljesítmények, ezt a közönség így vagy úgy le is reagálja, honorálja, de a vastaps mindenkit megillet, Szélyes Andrea (Dizôz), Zsellér Enikô (Játékmester), Balogh Annamária (Fodros Ernyô), Nagy László (Görbebot), Gönczy Katalin (Napernyôcske), Puskás Gyôzô (Sétapálca), Cseke Péter (Tisztikard), Molnár József (Pálinkásflaskó és Könyv), Bartha Gyöngyvér (Vén szatyor), Szôlôsi-Pénzes Szilárd (Furkósbot és Revolver), Berekméri Katalin (Zavaró Tényezô) szóban, énekben, pantomimben, bábmozgatásban tehetséges, tudása legjavát nyújtva közösen szerez egy kellemes, gondfeledtetô órát a bábszínházat valószínûleg még sokszor zsúfolásig megtöltô vásárhelyieknek.

N. M. K.

A hullott birsek harsány illatával

riaszt ismét az avar-vánkosú, szép,

égetnivalóan felesleges ôsz.

Óránkban járni tanulnak a percek:

piciny kerekek fogai közt lesked

a Mester. Rügytôl araszolva hantig

vonszolja rôt-pôre irháját a lét.

Ez már ismét egy másik vérzô évszak,

tikkadt zamata múltidézô még, de

szájában már új, friss mérgeket forgat.

Robbannak sebzett vadgesztenye burkok,

és jajongva landol milliom levél,

zsongó kételybe öltöznek az árnyak,

ökörnyál húrján fûzött dérkristályok

opálja sejlik, hajnali homályon

fûszeres füstök, pamut-ködök szállnak.

Ilyenkor nagyon élnek, akik várnak;

de menekülôk hazát nem találnak.

Ki tud figyelni, annak szeleburdi,

elárvult hinták ingó-lengô csendjén,

Isten játszóterén kell elaludni.

2002. X. 22.

Killár Katalin

Rájöttem Uram

a Megváltó miért ké-

sik: körbezártan

szaggatott ruhá-

ban kenyérrel kezében

Heródes tankja

elôtt mond imát

míg Jeruzsálem földje

vérét issza - hisz’

háza lerombol-

va - homlokán kereszttel

Barabásra vár…

Pethô László

Könyvajánló

Megôrizni a világ teljes kultúráját, védelmezni a paradicsomi szépségû tájegységek érzékeny egyensúlyát - ezt a nagyszabású feladatot vállalta magára az UNESCO, az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete. 1972-ben fogadták el azt a nemzetközi egyezményt, amelynek mára már közel 200 aláírója van. Fô célja, hogy bemutassa a világnak az összes emlékhelyet és természeti együttest, amely olyan értékes, hogy megvédése az egész emberiség közös felelôssége.

A barokk Versailles, a kissé dekadens Velence, a jordániai Petra bizarr sziklavára - és még további közel 600 kulturális és természeti emlék nyerte el a Világörökség címet. Sorozatunk szóban és képben mutatja be ezeket a mûemlékeket, abban a sorrendben, ahogy a világörökség részévé nyilvánították ôket. Az emlékhelyen leglényegesebb ismertetôjegyeit, különleges vonásait, de történetét is, ezzel együtt pedig az ott élô vagy azokat megalkotó emberek történetét szó és kép együtt jeleníti meg. A szövegek szerzôi neves írók, tudósok, publicisták. A miniesszék minden alapvetô információt tartalmaznak, térképekkel, térképrészletekkel kiegészítve mutatják be a csodálatos helyeket, így azonnal tudjuk, a világ mely részén járunk éppen.

Néhány helyszín ebbôl a kötetbôl:

A pannonhalmi bencés apátság, Sao Luis történelmi óvárosa, a Sundarbans Nemzeti Park mangroveerdôi, Szucsou évszázados kertjei, a Kókusz- szigeti Nemzeti Park, Tallin óvárosa, Greenwich, Amalfi és környéke, a modenai székesegyház és harangtornya, valamint a Piazza Grande, a padovai botanikus kert, Pompeji és Herculaneum, a Mount Kenya Nemzeti Park, Tetouán óvárosa, a kinderdijk-elshouti szélmalmok, a brüsszeli Grand’ Place (Nagy tér), a Peking melletti nyári császári palota, Lyon történelmi negyedei, Új- Zéland Antarktisz alatti szigetei, Ôskori sziklafestmények Spanyolország keleti részén, Trója romjai, esôerdôk Sao Paulo és Paranaguá között, az Atlanti óceán partján, Wartburg, Mükéné és Tirünsz romvárosai, a Himalája-vasút, a Tacu melletti sziklaszobrok, a Macquarie-szigetek.

Abu-Szimbel és Perszepolisz romjai, Krakkó óvárosa és a londoni Tower, a Redwood Nemzeti Park és Willandra tóvidéke - egyedülálló természeti kincsek és letûnt kultúrák tanúi, melyek pusztulása pótolhatatlan veszteséget jelentene számunkra. Megôrzésük nem csupán az egyes országok felelôssége, hanem az egész emberiség feladata.

Ez az egyedülálló képesalbum-sorozat összesen közel 600 kulturális mûemléket és természeti kincset mutat be, amelyet az UNESCO a világörökség részévé nyilvánított. Lenyûgözô, csodálatos fotók, érdekes leírások kalauzolják végig az olvasót a világ legszebb, legkülönlegesebb tájain és városain.

A Bodzafa egy idôben született az erdélyi táncházmozgalom elindulásával. Alapító tagjuk és énekesük mindvégig Panek Kati. A "hôskorszakban" sorra alakultak az új együttesek, s késôbb, a '80-as évek végén a zenészek nagy része külföldön kereste boldogulását. Így sok kiváló zenész megfordult a Bodzafában: Székely Levente, Sepsi Dezsô, Könczei Árpád, Kostyák Alpár, Porzsolt Antal, majd kialakult a végleges csapat: Panek Kati, Papp István Gázsa, Kelemen László és Szalay Zoltán. Táncházat muzsikáltak Kolozsváron, s tanítottak majd minden erdélyi nagyvárosban. Muzsikáltak mindenhol, ahova hívták ôket (táncháztalálkozók, kalákák, különbözô gálamûsorok, rádió, televízió stb). Elsôk között készítettek lemezeket, köztük azt a magyarózdi nagylemezt, amit a bukaresti Electrecord felkérésére muzsikáltak szalagra. Az Electrecord három napot ígért a felvételek elkészítésére, csak odaérkezésükkor derült ki, hogy az augusztus 23-ai felvonulás miatt csupán 3 óra áll a rendelkezésükre. Tudták, hogy ha nem élnek a "lehetôséggel" azokban a bizonytalan idôkben, talán többet soha nem adatik meg nekik a magyarózdi zenét lemezre játszani, így egyszeri nekifutással megcsinálták a felvételt, amilyen bravúrra azóta se kényszerültek sem ôk, sem más erdélyi együttes. Ez az élmény vagy az azóta is tartó barátságuk tette-e, de ez az együtes nem szûnt meg, annak ellenére, hogy Papp István Gázsa és Kelemen László Magyarországon telepedtek le, Panek Kati és Szalay Zoltán Erdélyben maradtak. Bárhova vetette ôket a sors, a bodzafások megállták a helyüket, Gázsa jelenleg a Budapest Táncegyüttes prímása, zenekarvezetôje, Kelemen László az Utolsó óra címû népzenei gyûjtés óriási munkája után jelenleg a Hagyományok Háza igazgatója. Szalay Zoltán a brassói zenekonzervatórium tanára, a csíkszeredai zeneiskola aligazgatója. Panek Kati pedig 22 éve megszakítatlanul a Kolozsvári Állami Magyar Színház színésze. Amint idôt tudtak szakítani, együtt léptek fel és 1999 decemberében megjelent Panek Kati és a Bodzafa új CD-je, a Panek Katié
címmel, melyen erdélyi magyar népzenét hallhatunk. Késôbb Szalay Zoltán elfoglaltságai lehetetlenné tették a további együttmûködést, ám ez se tántorította el a többieket, hogy megünnepeljék a Bodzafa 25 éves születésnapját. Két budapesti vendégzenész örömmel tett eleget felkérésüknek, hogy egészítsék ki a csapatot. Balogh Kálmán cimbalmon, Liber Róbert nagybôgôn mûködik közre.

60 millió dollár vasútállomáskorszerûsítés re

A Területrendezési, Szállításügyi és Lakásügyi Minisztérium 60 millió dolláros hitelt vesz fel belföldi és/vagy külföldi forrásokból 36 megyeszékhelyi vasútállomás felújítási munkálatainak finanszírozására. A hitelért a Pénzügyminisztérium vállal garanciát. A szaktárca tervei között szerepel a várótermek, a jegypénztárak korszerûsítése, a világítási és utastájékoztató rendszerek, valamint a peronok felújítása.

Meghosszabbított örökbefogadási moratórium

A kormány csütörtöki ülésén elfogadott sürgôsségi rendeletében 2003. február 1-jéig hosszabbította a nemzetközi örökbefogadási procedúrák ideiglenes felfüggesztésének határidejét. A határidô kitolását a gyerekvédelmi törvénycsomag véglegesítésének szükségessége indokolja. A tavaly bevezetett moratórium korlátozott idôre felfüggeszti a román gyerekek idegen állampolgárok által történô örökbefogadásának procedúráit. A moratórium eredetileg november 15-én járt volna le.

Konferencia az információs társadalomról

Csütörtökön páneurópai konferencia kezdôdött a fôvárosban az információs társadalom kérdéseivel foglalkozó világtalálkozó elôkészítésére. Az ENSZ által tervezett világtalálkozót két szakaszban - 2003-ban Genfben, illetve 2007-ben Tuniszban - tartják majd meg. A világtalálkozót elôkészítô háromnapos bukaresti tanácskozáson az ENSZ európai gazdasági bizottságának (UNECE) 55 tagállama - az összes európai ország, valamint az Egyesült Államok, Kanada és Izrael - vesz részt. Tizennyolc európai ország miniszteri szinten képviselteti magát a bukaresti konferencián, melynek fô feladata az, hogy Európa közös álláspontot dolgozzon ki a világtalálkozóra.

Kertész Imre a párizsi metróban

A párizsi metróban naponta megforduló százezreket Kertész Imre, idei irodalmi Nobel-díjas egészalakos fotóját mutató óriásplakát fogadja a földalatti 400 peronján. A legnagyobb nemzetközi irodalmi elismerés nyertesének francia kiadója, az arles-i Actes Sud az RATP párizsi közlekedési vállalattal közösen szervezett egyhetes népszerûsítô kampányt, amely a jövô hétfôig tart. A mintegy 2x3 méteres piros alapú plakáton a francia kiadó által eddig megjelentetett négy Kertész-mû fedôlapjának fényképe sorakozik az író alakját sötét gyapjúkabátban, kalapban, fehér sállal megörökítô mosolygós fotó mellett.

Erôss Zsolt zászlóadománya

Erôss Zsolt, aki a magyar hegymászók közül május 25-én elsôként jutott fel a Mount-Everest csúcsára, pénteken az életérôl szóló könyv nyilvános bemutatóján a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajánlotta fel azt a nemzeti lobogót, amelyet a hegycsúcsra kitûzött. A magyar zászlót Kovács Tibor fôigazgató vette át, a gesztust Mádl Ferenc köztársasági elnök levélben üdvözölte. A zászlót, amely a Mount-Everest magyar meghódítását láttatta, a késôbbiekben Budapesten, a Nemzeti Múzeumban tekinthetik meg az érdeklôdôk. Mádl Ferenc Erôss Zsoltnak írt levelében úgy fogalmaz: egyéni teljesítmény sem jöhet létre a közösség munkája nélkül. A család, a barátok, a társak nélkül. Erôss Zsolt nem feledte el ôket, s nem feledte el a nemzetet sem, amelynek zászlaját a Mount-Everesten kitûzte.

Felrobbantották egy csecsen terrorista nô házát

Péntekre virradó éjjel ismeretlen tettesek felrobbantották a moszkvai Dubrovka színházat október 23-26. között megszállva tartó egyik terroristanô házát a csecsenföldi Acshoj-Martan körzetben. A színház ostromában agyonlôtt 29 éves nô rokonait -- két nôt és egy gyermeket - álarcos, terepszínû egyenruhába öltözött támadók tuszkolták fel egy teherautóra, majd kellô távolságból az idôközben felrobbantott háztól szabadon engedték ôket. Az akcióért senki nem vállalta a felelôsséget, megfigyelôk egyaránt elképzelhetônek tartják, hogy a szövetségi erôk kötelékébe tartozó katonák hajtották végre a támadást, illetve hogy szakadár fegyveresek akarták tovább feszíteni az indulatokat a robbantással.

Sikeres amerikai lézerkísérlet

Az amerikai hadsereg komoly áttörést ért el a lézerfegyverek használatában: kedden Új- Mexikóban lézerrel elsô ízben sikerült pontosan eltalálni és elpusztítani egy kilôtt tüzérségi lövedéket. Az amerikaiak már korábban is több sikeres lézerkísérletet hajtottak végre rakéták lelövésére, de a tüzérségi lövedékek sokkal nehezebb célpontot jelentenek, mert kisebbek, s nem bocsátanak ki hôt. (Ez utóbbi a rakétáknál megkönnyíti a célpont befogását.) A mostani kísérletnél használt nagy energiájú taktikai lézer (MTHEL) a hírügynökségi beszámolók szerint észlelte a szuperszonikus sebességgel közeledô, 60 centiméter hosszú lövedéket, s annyira felmelegítette azt, hogy töltete még jóval a célpont elôtt felrobbant. Ezt a lézerfegyvert az amerikaiak és az izraeliek közösen fejlesztették ki.

18,7 millió dollár egy Monet-képért

Több mint 18,7 millió dollárért kelt el New Yorkban a Sotheby’s aukciós ház árverésén Claude Monet francia impresszionista festô egyik alkotása. A festmény a Tavirózsák címû sorozat egyik tagja, a mester 1906-ban giverny-i kertjében készítette. Az AFP jelentése szerint az aukciós ház 16-20 millió dollárra becsülte elôzetesen a mûalkotás értékét. Néhány évvel ezelôtt még jóval borsosabb árat is fizettek egy-egy ilyen festményért. A 32 millió eurós rekordárat 1998-ban a Sotheby’s egyik londoni aukcióján fizették ki a Tavirózsa és ösvény a víz mellett címû festményért.

Rendszertelen a szemétkirakás

A kedvezôtlen idôjárás miatt egynapos késéssel végzik az ôszi lomtalanítást a városban. Mint Karácsony-Erdei László, a Salubriserv igazgatója elmondta, a várost három, 20 fôs csoporttal takarítják, az elôre kidolgozott program szerint. A vállalat 2 rakodó- és 3 teherautóval szállítja az összegyûjtött hulladékot, s az Aquaservtôl kapott gépkocsikat is felhasználják. Az igazgató azt is elmondta, hogy sajnálatos módon a lakók nagyon rendszertelenül teszik ki a háztartásukban, gazdaságukban felhalmozott szemetet, ezért többször vissza kell térni egy-egy utcába. Az ôszi nagytakarítást elôreláthatólag december 7-én fejezik be.

Radaroznak a hétvégén is

Tegnap 10-13 óra között a marosvásárhelyi közlekedésrendészet alkalmazottai Marosvásárhelyen a Szabadi és Szabadság utcákban radaroztak. Mint Murzea Virgil rendôrbiztos elmondta, a fent említett idôszakban 35 gépkocsivezetôt állítottak s büntettek meg, mert átlépte a törvény által megengedett sebességet. Közülük öt személy figyelmeztetést is kapott, mivel 70 kilométer/óránál nagyobb sebességgel hajtott. A rendôrbiztos tájékoztatása szerint az ellenôrzést ma a Marosvásárhely - Segesvár útvonalon, míg vasárnap a Marosvásárhely - Marosludas útvonalon folytatják.

Vasárnap nem zárják le a fôteret

Tekintettel arra, hogy a marosvásárhelyi Cuza Voda utcában a gázvezetékcsere miatt csak egy sávon lehet közlekedni, a forgalmi torlódás elkerülése érdekében vasárnap nem zárják le a közlekedést a fôtéren. A forgalomkorlátozás a Cuza Voda utca javítási idejére érvényes. A polgármesteri hivatal felkéri a gépkocsivezetôket: figyeljék a forgalomirányító táblákat és vezessenek elôvigyázatosan.

Bodzafa-koncert Marosvásárhelyen

A fennállásának 25. évfordulóját ünneplô Bodzafa együttes erdélyi körútja keretében Marosvásárhelyen is fellép. Az elôadásukra november 11-én, hétfôn 16 és 19 órakor kerül sor a Színmûvészeti Egyetem Stúdió-termében. Énekel Panek Kati, hegedûn Papp István, brácsán Kelemen László, nagybôgôn Liber Róbert, cimbalmon Balogh Kálmán játszik. Jegyek a helyszínen válthatók.

A pályázók várják a bizottságot

A Dózsa György községi tanács SAPARD- pályázatot nyújtott be a községközpont és Tereme közötti 3,5 kilométeres út felújítására. Mint Farkas György alpolgármester elmondta, a szóban forgó köves útszakasz aszfaltozására 11 milliárd lejre van szükség. A pályázatot benyújtották a gyulafehérvári ügynökségre, s jövô héten várják a községbe a helyzetfelmérô bizottságot.

190 millió útkövezésre

800 m3 követ vásárolt a jeddi polgármesteri hivatal az utcák rendbetételére. A községhez hat település és közel 30 kilométernyi köves út tartozik, így a megvásárolt kômennyiségbôl csupán az utcák egy részét tudják járhatóbbá tenni. A munkálatokat megkezdték. A polgármesteri hivatal 190 millió lejt utalt ki útkövezésre.

Hamis reklám

A Megyei Fogyasztóvédelmi Hivatal 15 millió lejre büntette a Lavinia Tours Ügynökséget mûködtetô Lavinia Timex Kft-t. A felügyelôk egy panasz nyomán vizsgálták a cég tevékenységét. A fogyasztó jelentette a hivatalnál, hogy a szóban forgó cég a Marosvásárhelyi Területi Rádióban elhangzó reklámjában azt hirdeti, hogy utasokat szállít Szeged-Marosvásárhely útvonalon, ám az ügynökség székházában semmit nem tudnak errôl a szolgáltatásról. A fogyasztóvédô ellenôrök jogosnak minôsítették a reklamációt, s a reklámokra vonatkozó 2000. évi 148-as törvény 6. cikkelye alapján - tilos hamis reklámokat közzétenni - megbüntette a céget, ugyanakkor arra kötelezte, hogy hirdetésének szövegét módosítsa, s ezután csak pontos, valós adatokat közöljön.

Elutasították a pályázatokat

Bár évek óta eltorzítja a városképet, a hét elején tartott versenytárgyalás sem hozott eredményt a Marosvásárhelyen megkezdett aluljáró ügyében. Amin Marius Pascantól, a polgármesteri hivatal szóvivôjétôl értesültünk, a versenytárgyalásra, amelyen 6000 négyzetméter terület bérleti jogát ígérik annak a vállalkozásnak, amely támogatná az aluljáró munkálatainak a finanszírozását, két cég jelentkezett. Mivel a Bila cég a másik pályázóhoz hasonlóan, egy egyemeletes, de a létezônél kétszer nagyobb területet elfoglaló áruház építésére vállalkozott volna, ami nem illik bele az említett útkeresztezôdésnél levô városképbe, az ajánlatot el