|
LIV. évfolyam 260. (15223.) sz. |
2002. november 7., csütörtök |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Románia - EU - parlamenti vegyes bizottság
Romániának fel kell gyorsítania és az Európai Unióval folytatott csatlakozási tárgyalások végéig le kell zárnia a jogellenes elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatását - áll abban a zárónyilatkozatban, amelyet az Európai Unió és a román parlament vegyes bizottsága fogadott el Bukarestben.
A dokumentum azt is leszögezte, hogy Romániának pontosítania és erôsítenie kell a folyamat törvényes hátterét, hogy ezzel elkerülhesse az európai fórumok elôtti pereskedések sorát, az esetleges büntetések, kártérítések fizetését.
A parlamenti vegyes bizottság bukaresti ülése elôtt a magyar történelmi egyházak, valamint a görög katolikus egyház képviselôi is kérték meghallgatásukat, de a bizottság vezetôsége úgy döntött, hogy az egyházak álláspontját Szilágyi Zsolt, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség parlamenti képviselôje, a bizottság tagja foglalja jelentésébe.
Szilágyi Zsolt elôterjesztésében úgy vélekedett, rosszul járt el a román parlament, amikor több törvénnyel szabályozta a tulajdon visszaszolgáltatását. Elmondta: a törvények alkalmazása nehézkes, a végrehajtási utasítások következetlen és részrehajló alkalmazása sok esetben fölösleges feszültséget gerjeszt.
A képviselô konkrét példákat hozott fel az elméletben visszaszolgáltatott, a gyakorlatban azonban át nem adott egyházi épületekre.
Úgy vélte, az öt éves türelmi idô, amit az idén elfogadott törvény megszab, túlságosan elnyújtja a visszaszolgáltatás ügyét. Arra is figyelmeztetett, hogy a korábbi gyakorlatban a vallási megkü- lönböztetés mellett létezett egy etnikai megkülönböztetés is.
A bizottság ülésérôl beszámoló híradások szerint Vasile Puscas, Románia EU- fôtárgyalója és Hildegard Puwak, a kormány integrációs minisztere a Romániával folytatott csatlakozási tárgyalások felgyorsítását, pontos tárgyalási menetrend meghatározását sürgették.
Románia eddig 28 tárgyalási fejezetet nyitott meg, amelyek közül 13 fejezetet ideiglenes lezártak. A román illetékesek hangsúlyozták, hogy Románia már készen áll további négy fejezet lezárására, de ehhez arra lenne szükség, hogy az Európai Unió a csatlakozási tárgyalások befejezése elôtt álló tíz tagjelölt mellett Bukarest számára is találjon idôt.
Jonathan Scheele, az Európai Bizottság bukaresti küldöttségének vezetôje az ülésen közölte, hogy az Európai Bizottság két héten belül elkészíti a Romániára szabott tárgyalási menetrend tervezetét. A tervek szerint errôl a menetrendrôl az EU koppenhágai csúcsértekezletén hoznak majd döntést.
A Humanista Párt (PUR) megyei elnöke a múlt héten kijelentette, hogy harcolnak a "vad nacionalizmus, a szélsôségesség, az exkluzivizmus, az intolerancia és a xenofóbia ellen". Sôt, törvénytervezetet is kezdeményeztek ez említett ügyben. Mitôl ez a nagy buzgalom? Szomorúságból. Attól szomorúak, hogy, úgymond, "saját hazádban nem juthatsz munkához, ha nem ismered a magyar nyelvet, ahogy ez Hargita és Kovászna megyében történik". Mi több,a szóban forgó törvénytervezet "igazságtétel" lenne azokkal a románokkal szemben, akik a két említett megyében "kisebbségben vannak", és akik szerinte, úgy érzik, "elfelejtették" ôket. Ezek után, úgy gondolják, harcolniuk kell mindenfajta megkülönböztetés ellen.
A kormánypárttal kötött megyei protokollumról szólva, a politikus nehezményezte, hogy akadozva mûködik. Ugyanis, bár benne foglaltatik, hogy "minden fontos ügyben konzultálnak", a kutya sem konzultált velük. Sôt, mit ad Isten!, az RMDSZ, amely ugyancsak aláírt egy protokollumot az SZDP-vel, állítólag határozottan tiltakozik az ellen, hogy a PUR is részt vegyen a tárgyalásokon. Ha mégis muszáj, akkor legfeljebb "megfigyelôként". Ám nem hagyják magukat, s elhatározták, tárgyalnak errôl az SZDP-vel. Mert úgy gondolják, az RMDSZ "csak" politikai együttmûködési egyezményt kötött, ôk azonban a közös kormányzást szentesítették. Ennek ellenére, nagylelkûek, s "nem akarják kizárni az RMDSZ-t az adminisztratív döntésekbôl", azonban, "egy megkötött szerzôdést mindkét félnek" respektálnia kell, "függetlenül, hogy mit mond az RMDSZ".
Ki az a PUR, kérdezheti joggal az olvasó, hiszen válogatott nagyotmondásaikkal sem igen rúghatnak labdába az országos, vagy a megyei politikában. De megfordíthatjuk: talán éppen a feltûnni vágyás szüli a nagyotmondás kényszerét. S mivel lehet feltûnni a politikai kakofóniában? A nemzetvédônek álcázott nacionalizmussal. Kissé ócska a recept, de a jelek szerint még vannak tartalékaik.
Hogy ezek mellett mikor futja majd az idejükbôl szervezetépítésre, titok. Bár tervbe vették, hogy a másfél év múlva esedékes választásokra megfelelô számú tagságot toboroznak ahhoz, hogy saját jelöltet indítsanak a marosvásárhelyi polgármester- választáson, s legalább három tanácsosi helyet szerezzenek a városi önkormányzatban.
Ha komolyan gondolják, olcsó nacionalizmus helyett, mindenekelôtt, erre kellene koncentrálniuk. Hogy tényleg számba vehetôek legyenek. Ehhez nem elég hangzatos szólamokkal port verni maguk körül. Egyelôre, nem sokat nyomnak a kormányzati "latban" sem. Emlékeztetnék Adrian Nastase nyilatkozatára egy protokollum-felbontással való fenyegetôzés kapcsán. A kormányfô derûsen vette tudomásul, s biztatta is ôket, mehetnek.
Ha tehát szavazatokat akarnak szerezni a 2004-es választásokon, alighanem más stratégiát kell választaniuk. A" magyar kártya" több párt paklijában is megtalálható, amelyek a PUR- nál profibban ûzik az effajta népszerûséghajhászást.
Dr. Kelemen Atilla, az RMDSZ képviselôházi frakciójának vezetôje 2002. november 5-én politikai nyilatkozatban tiltakozott a Nagy-Románia Párt szenátora, Pop Dumitru minapi megnyilvánulása ellen, amelynek során - mint arról már beszámoltunk - eltávolította a városháza elôcsarnokának faláról Bernády György emlékplakettjét.
Az RMDSZ-politikus hangsúlyozta: nem mindennapi eseményre került sor nemrégiben Marosvásárhelyen. A közigazgatási palota elôcsarnokában, ünnepélyes keretek között került sor Bernády György, egykori polgármester emlékplakettjének leleplezésére. A színhely egyike azoknak az épületeknek, amelyet a volt polgármester emeltetett.
A képviselô kételyének adott hangot, hogy bárki is megkérdôjelezhetné Bernády érdemeit, ha másért nem, elég, ha az említett épületre, vagy az ugyancsak általa épített Kultúrpalotára gondolunk. Emellett 117 utca alapkövének letétele ugyancsak az ô nevéhez fûzôdik, s hasonlóképpen Bernády György érdeme a város csatornázási rendszerének megtervezése és kiépítése. Munkája révén vált Marosvásárhely egyszerû mezôvárosból európai szintû kulturális és adminisztratív központtá. Ennek ellenére, folytatta az RMDSZ-képviselô, az NRP szenátora, kivetkôzve emberi méltóságából, eltávolította a dombormûvet a közigazgatási palota elôcsarnokának faláról.
A továbbiakban Kelemen Atilla kifejtette: hasonló szélsôséges megnyilvánulás egy jogállamban, fôleg az európai integráció küszöbén, elfogadhatatlan, s nem hiszi, hogy a hasonló cselekedetek jelentik Románia számára az Európai Unióba vezetô utat, s nem lehet szemet hunyni fölötte pár nappal a prágai NATO-csúcs, illetve az egy hónappal késôbb sorra kerülô koppenhágai EU-csúcs elôtt.
A romániai fiatalok 46 százaléka úgy véli, hogy jobban él, mint tavaly, ugyanakkor 54 százalékuk szándékozik elhagyni az országot, derül ki abból a közvélemény- kutatásból, amelyet a Metro Media Transilvania készített az Ifjúsági és Sportügyi Minisztérium megbízásából. A felmérés eredményeit Georgiu Gingaras tárcavezetô mutatta be szerdán, sajtótájékoztatón.
A megkérdezettek 71 százaléka (2001-ben 41 százaléka) nyilatkozta, hogy fôleg a szülôk vagy a család biztosította jövedelembôl élnek, míg 14 százalékuk (2001-ben 6 százalékuk) élettársuk jövedelmébôl és. Az illegális munka a megkérdezett fiatalok 26 százalékának (tavaly 5 százalékának) szolgál megélhetésül, míg 27 százaléka saját jövedelmébôl él.
A felmérés szerint a fiatalok 10 százaléka végleg távozni kíván az országból, 44 százaléka pedig ideiglenesen élne külföldön.
A megkérdezettek 60 százaléka számára a legnagyobb szociális probléma a lakás, a fiatalok 35 százaléka nyilatkozta azt, hogy lakást vásárolna, ha jelentôsebb pénzösszeget nyerne.
A fiatalok 66 százaléka magas fizetést vár egy munkahelytôl, 6 százaléka a szakmai elômenetelt, 1 százaléka pedig munkájuk hasznát részesíti elônyben.
A közvélemény-kutatást 2002 szeptemberében végezték 1.265 14-29 éves személy megkérdezésével.
100 milliótól 500 millió lejig terjedô összegû pénzbírságra számíthatnak azok az internet-szolgáltatók, amelyek a bejelentéstôl számított 48 órán belül nem teszik hozzáférhetetlenné mindazokat a pornográf honlapokat, amelyek jelszóval nem védettek, ingyenesek, nem jelzik a látogatók számát, vagy pedofil, zoofil és nekrofil tartalmat szolgáltatnak.
Az elôírás részét képezi a pornográfia megelôzésérôl és visszaszorításáról szóló törvénynek, amelyet a Képviselôház szerdán fogadott el egyhangúlag, a jogi és a kulturális bizottság javasolta formában. Az említett honlapok hozzáférhetetlenné tételét a Kommunikáció-szabályozási Országos Ügynökség kéri az internet- szolgáltatóktól.
A jogszabály értelmében 50 milliótól 250 millió lejig terjedô összegû pénzbírság róható ki a következô esetekben: kiskorúak belépésének lehetôvé tétele obszcén jellegû termékeket árusító helyiségekbe; ilyen helyiségek mûködtetése kevesebb mint 200 méterre iskoláktól, egyetemi kollégiumoktól és egyházi intézményektôl; obszcén jellegû termékek forgalmazása a külön erre a célra berendezett helyiségeken kívül; a pornográf honlapok jelszavas védelmének és a belépés illetékhez kötésének elmulasztása.
A kihágásokat és a bírságok kiszabását a rendôrség végzi.
A törvény szövege meghatározza az obszcén jellegû termékeket és kimondja, hogy az obszcén jelzô nem alkalmazható mûalkotások, tudományos munkák, nevelési és oktatási eszközök esetében.
A felnôtteknek szánt kiadványok piros négyzettel megjelölve, csomagolásban kerülnek forgalomba.
A törvény megtiltja pedofil, zoofil és nekrofil tartalmú honlapok készítését és fenntartását is.
A jogszabályt a Szenátus már elfogadta, a következôkben az egyeztetô testülethez kerül.
Ahogy az idô egyre hidegebbé válik, a közös távfûtési rendszeren levô családok fokozottabban igénylik a távhôszolgáltatást. Akik már saját hôközpontot szereltettek be, kedvük szerint fûtenek, nem függnek a szolgáltatótól. Ezek száma az utóbbi években egyre gyarapodott, olyannyira, hogy a megye több városában a hôszolgáltató vállalat már szinte fölöslegessé vált, hisz nincs kinek eladnia termékét.
Megyei körképünkbôl kiderül, a marosvásárhelyi Energomur még "állja a sarat", de jövôre ki tudja, hány újabb fogyasztó mond le az általa biztosított szolgáltatásról.
Marosvásárhelyen egyes kazánházaknál még október közepén elkezdte az Energomur a távhôszolgáltatást, ám voltak tulajdonosi társulások, amelyek a távfûtés beindításának elhalasztását kérték. Tegnaptól azonban mind a 43 kazánház mûködik, sôt, a nyárádtôieknek is szolgáltatnak fûtést - tájékoztatott az Energomur sajtószóvivôje, Lucian Valentina. Fûtést fôként reggel és este biztosítanak. Hozzátette: tudomása szerint a kazánházak megfelelô paraméterek szerint mûködnek, viszont a tömbházakon belüli vezetékrendszer meghibásodása esetén csak a szóban forgó tulajdonosi társulás által benyújtott írásbeli megrendelésre végez javítást az Energomur. A hôszolgáltató vállalat adósságairól és kintlevôségeirôl Lucian Valentina nem tudott felvilágosítást adni, a számlák kiállítása ugyanis jelenleg van folyamatban. Marosvásárhelyen információink szerint a tömbházlakók mintegy 12 százaléka vált le a közös rendszerrôl.
Marosludason egyetlen kazánház mûködik, amely a polgármesteri hivatalt, a gyerekkórházat, a pénzügyi hivatalt, a kultúrotthont és két, leginkább nyugdíjasok által lakott tömbházat szolgál ki. A többi kazánházat bezárták - nyilatkozta lapunknak Marius Ober, a Secom igazgatója. A mintegy 2435 család közül, amelynek valamikor a hôszolgáltató biztosította a fûtést, 2200-an leváltak a közös rendszerrôl. A szóban forgó lakásokban saját hôközpontot, konvektort, vagy lépcsôházankénti hôközpontot szereltettek. Mintegy 162 ludasi család igényelte még a távhôszolgáltatást, ám a szolgáltatónak nem kifizetôdô ilyen kisszámú fogyasztó részére mûködtetni kazánházat. Kérdésünkre, hogy mi lesz ezekkel az emberekkel, az igazgató válasza az volt: oldják meg, ahogy tudják, szereltessenek mikrohôközpontot, fûtsenek konyhai gázzal. Mellesleg még a hôszolgáltató vállalatnál is fagyoskodnak, a felhalmozott adósságok miatt a gázvállalat ugyanis már hónapokkal korábban megvonta a gázszolgáltatást. A hôszolgáltató 2001 szeptemberétôl perben áll a Distrigazzal, amelynek 8 milliárd lejjel tartozik. Kintlevôségei is körülbelül ilyen nagyságrendûek. Az eladósodott Secom többségi részvénycsomagja idôközben átkerült a helyi önkormányzat tulajdonába, a vállalat pedig jelenleg átszervezés alatt áll. Az elmúlt hónapokban már jó néhány alkalmazott elment a cégtôl, és a közeljövôben is várható a személyzet csökkentése. "Soha nem gondoltam volna, hogy négy év alatt ilyen nehéz helyzetbe jutunk, és úgy vélem, ez a sors vár a többi hôszolgáltatóra is. Az emberek azon igyekeznek, hogy saját hôközpontot szereltessenek be, szándékuktól nemigen lehet eltéríteni ôket" - véli az igazgató.
Dicsôszentmártonban október 15-én kezdték meg a távhôszolgáltatást, a helyzet itt sem rózsás - tudtuk meg Mihaila Victor részlegvezetôtôl. A helyi közmûvállalat mindössze egyetlen tömbháznak szolgáltat távfûtést és meleg vizet, az épület földszintjén a mezôgazdasági bank mûködik, valamint fûtést ad az 1-es számú, Avram Iancu általános iskolának. A lakosság immár mintegy három éve nem igényli a hôszolgáltatást, hiszen Dicsôszentmártonban szinte minden család saját hôközponttal, konvektorral szereltette fel lakását. Van, aki a vizet most is a konyhai gázzal melegíti. Mihaila Victor szerint hosszú távon nem lesz kifizetôdô a családoknak a mikrohôközpont, mert legtöbben használt, másodkézbôl vásárolt berendezéseket tudtak megvásárolni. Csak baj ne történjen - mondja. Eközben a hôszolgáltató vállalat is kénytelen megválni alkalmazottaitól, egyeseket elbocsátottak, másokat áthelyeztek egyéb részlegekhez. Ami a pénzügyi helyzetet illeti, Moldovan Maria fôkönyvelô szerint a Distrigaznak 21 milliárd lejjel tartoznak, az összeg nagyobb részét a késedelmi kamatok képezik. Kintlevôségük 21,2 milliárd lejre rúg. A közüzemnek tartoznak többek közt a közintézmények (2,3 milliárd lejjel), gazdasági egységek 2,7 milliárddal, a tulajdonosi társulások 9,9 milliárddal.
A segesvári ATT közüzem mûszaki igazgatója, Oprea Mircea szerint erôfeszítéseket tesznek a fogyasztók megtartására. Segesváron a tömbházlakók fele vált már le a közös rendszerrôl, és - bár jelenleg a folyamat megállt -, tavasszal újabb kérvényezôkre számítanak. Pedig a helyzet itt nem is annyira rossz: a tömbházak 90 százalékát már felszerelték hômennyiségmérô órákkal, év végéig pedig befejezik a mérômûszerezést. A hálózati veszteség (például csôtörés esetén) nem haladja meg a 3,5 százalékot. Ezenkívül az ATT saját erôforrásból költségelosztókat is szerelt egy tömbházban, kísérleti jelleggel, a lakók pedig elégedettek, mert van lehetôség a takarékoskodásra - nyilatkozta Oprea Mircea. Az igazgató szerint a távhôszolgáltatást már október 10-11- én megkezdték, kivételt csak néhány lakótársulás képez, amelyek kérték, hogy november elsejére halasszák a fûtés megkezdését. Tizenkét kazánház mûködik a 14 közül, 3000 családnak biztosítva távhôt. Az ATT adósságai mintegy 6 milliárd lejre rúgnak (késedelmi kamatok nélkül), a kintlevôségek elérik a 7 milliárdot.
Szászrégenben a nyolc kazánház közül jelenleg csak három mûködik. Négyet már a tavaly bezártak, idén a vasútállomásnál levô kazánházat sem indították be. Moldovan Teofil vezérigazgató szerint az utóbbi esetében az ottlakók adósságai meghaladják a 900 millió lejt, ezért múlt hét végén felszólították a tulajdonosi társulást: törlessze tartozásait, ellenkezô esetben továbbra sem biztosítják a távhôt. A vállalat adósság-felosztásba is belemenne, de egyelôre nem kapott visszajelzést. Az utóbbi két évben a közüzem helyzete egyre rosszabbodott, mostanra már a 6200 család 64 százaléka vált le a rendszerrôl. Egyesek mikrohôközpontot szereltettek, mások a szegénység miatt nem igénylik a távfûtést. Ez a folyamat megállíthatatlannak tûnik - véli az igazgató, aki szerint ezen a télen még biztosítanak melegítést, jövô télen azonban ki tudja, mi lesz a helyzet. A közüzem adósságai és kintlevôségei szinte megegyeznek, mintegy 12 milliárd lej körüliek, a vállalat pedig egyre több alkalmazottól kénytelen megválni. Városszinten a melegvízmérô órákkal való felszereltség 70 százalékos, ám hômennyiségmérô órákra egyelôre nemigen jut pénz.
Sztrájkoltak a közalkalmazottak
A tegnap reggel 8-10 óra között figyelmeztetô sztrájkot tartottak a vám-, a statisztikai hivatalban, valamint az egészségbiztosítási pénztárnál dolgozó közalkalmazottak. A szakszervezetisek véleménye szerint nem akarnak mást, csak azt, hogy a kormány tartsa be a közalkalmazottakra, illetve a szakszervezetekre vonatkozó törvények elôírásait.
A Közalkalmazottak Országos Szakszervezete október 24- én szervezett tiltakozó nagygyûlést a kormány épülete elôtt, hogy felhívják a figyelmet követeléseikre. A szakszervezet végrehajtó bürója felhívta az illetékesek figyelmét a kialakult helyzetre, kéréseikrôl pedig tájékoztatták az államelnöki hivatalt, a parlamentet, a politikai pártokat, a minisztériumokat, a szakszervezeti konföderációkat, valamint a nemzetközi szerveket. Mivel mindeddig a kormány nem mutatott hajlandóságot az iránt, hogy tárgyalásokat folytasson a szakszervezet képviselôivel, úgy döntöttek, munkakonfliktust kezdeményeznek. A közalkalmazottak általános követelései: fizetésnövelés, szabadságpénz folyósítása, ebédjegyek, jobb munkakörülmények biztosítása.
A Kolozsvári Regionális Vámhivatal marosvásárhelyi kirendeltségénél 9 órától fogadják az ügyfeleket. A sztrájk nem érintette a munkafolyamatot, mivel általában ebben az órában a vámolásra várók a nyilatkozatokat töltik ki, ellenôrzik az okiratokat, s csak ezután kerül sor az áru megtekintésére. Marcel David, a vámdolgozók szakszervezetének vezetôje lapunknak elmondta: a közhivatalnokokra vonatkozó törvény nem csak kötelességeket tartalmaz, hanem vannak cikkelyek, amelyek jogokat is biztosítanak. Ez utóbbiakat hagyja figyelmen kívül a kormány. Ami a vámnál dolgozókat illeti, kevés a fizetés, a túlórákat nem fizetik, ebédjegyeket sem kaptak.
- Megindult a korrupcióellenes küzdelem; ha ez nem csak Bukarestben, hanem itt a vidéken is nagyobb méreteket ölt, mi, vámosok is a célkeresztbe kerülhetünk. Nem szeretnénk, ha minket amolyan "bo- szorkányüldözésnek" tennének ki. Kevés a fizetés, és van, aki szándékosan is bemártana minket. Ezért követeljük, hogy bizonyos módon védelemben részesítsen a kormány - mondta a szakszervezeti vezetô.
A megyei egészségbiztosító pénztárnál sem állt le a munka. Pantelimon Rodica szakszervezeti vezetô a Népújságnak elmondta: azzal, hogy két órát nem dolgoznak, még nem oldottak meg semmit, hiszen utóbb el kell végezni azt, amit félbehagytak. Szolidarizálnak az országos szakszervezeti szövetség követeléseivel, s mint hangsúlyozta, elvi kérdésekrôl van szó. Létezik a közalkalmazottak törvénye, amely bizonyos jogokat biztosít e kategóriáknak, viszont vannak olyan kormányrendeletek, amelyek megtiltják egyes cikkelyek alkalmazását, tehát ellentmondás áll fenn. - Megértjük azt is, hogy a kormány a Világbanknak mindent megígér, hiszen szüksége van az országnak a pénzre, de amit nekünk megfogadott, azt tartsa is be!
Természetesen azt szeretnénk, hogy üljenek le tárgyalni a szakszervezetekkel, hiszen tárgyalások által sok minden megoldható, s nem föltétlenül a pénzbeli követelésekrôl van szó - mondta Pantelimon Rodica.
Az Országos Statisztikai Intézet megyei igazgatóságán sem okozott különösebb gondot a sztrájk. A sajátos követelések mellett Bretfelean Angel Claudiu szakszervezeti elnöktôl megtudhattuk, hogy a közhivatalnokok javadalmazási törvényét még nem alkalmazzák. Az egyik gondjuk az, hogy a köztisztviselôk törvénye elôírja, hogy kétévenkénti szakmai felmérés alapján lehet beosztásban, illetve besorolásban elôlépni. Anyagiak hiánya miatt mindeddig a statisztikusoknál ilyesmire nem került sor. A szakszervezeti vezetô szerint ez nem annyira pénzbeli kérdés, hiszen kevéssel nôhet a fizetése annak, aki elôrelép, inkább erkölcsi elégtétel. Továbbá nem kapják a titokvédelmi pótlékot sem, amit szintén elôír a törvény.
Amennyiben e figyelmeztetô sztrájk után sem áll szóba a szakszervezettel a kormány, akkor november 14-ére az országos szövetség általános sztrájkot hirdet - közölte lapunkkal Bretfelean Angel Claudiu.
Csak ki kell nyitni a kaput... (1.)
A múzsák kegyelmébôl ez a stukker nem csak mint revolver a színdarabban, hanem a színdarab is körbe- körbe jár: sokszor és sokfelé játszották, sokféleképpen, sokféle helyzetben, és mindig másképp viselkedett, más jelentést hordozott, másképp volt aktuális - írta 1991 áprilisában Budapesten Görgey Gábor a Komámasszony, hol a stukker címû szatirikus színdarabjáról.
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának öt színésze: Szélyes Ferenc (Cuki), Makra Lajos (A méltóságos), Kárp György (K. Müller), Tatai Sándor (Kiss), Györffy András (Márton) ezúttal a Svédországban élô magyar közösség tíz színpadán játszta az elôadást szeptember 12-25. között. A darab rendezôje Gali László m. v.
2002. szeptember 9., hétfô. Reggel hat órakor indulunk, heten, mint a gonoszok, mondják a színészek, heten, mint a mesebeli törpikék, enyhítek az összképen. A gépkocsivezetô, Petô Bandi mesterien uralja a járgányt, azt is megbocsátjuk neki, hogy tekintetével folyton az eget kémleli, nem csoda, hivatásos pilóta.
A határátkelônél semmi akadály, segít a három nyelven fogalmazott meghívólevél. A magyar-osztrák határnál is csak bepecsételnek útlevelünkbe, és mehetünk tovább. Rövid pihenôt tartunk. Meglepô, hogy a szépen kiépített vámterület mennyire szemetes.
Innen Bécsig igényesen, korszerûen rendezett, tiszta minden. A levegô is. Bécsben a legforróbb nyári napon is lengedez a szél, most is érzem a Duna vizének friss illatát.
Székely Szabó Zoltán Bécsben élô színész szervezte meg elszállásolásunkat. György Mártával osztoznak a csapaton. Rájuk mindig lehet számítani. Lakásuk csupa zöld teraszáról a Dunára látni. Edith meséli, hogy a nyári áradások után hóekével takarították a partról az iszapot. Korán lepihenünk. Holnap 1200 km utat kell megtennünk.
Az osztrák-német határátkelônél csupán a vámhivatal épülete jelzi, hogy itt valamikor megállást intettek a vámhivatalnokok. A gépkocsivezetôk nem is lassítanak, úgy haladnak tovább. Meglepô, de nincs kinek integetni. Kicsit megdöbbent ez a nagy szabadságérzés, és megsejtek valamit a határok nélküli Európa lényegébôl: munkaerô, termékáramlás, haszon...
A hangulat emelkedett, Szélyes halkan dúdol, Kárp Görgy színházi anekdotákat mesél.
Az autópálya mentén beláthatatlan messzeségben fenyôerdô, emberi település csak ritkán kerül a látókörünkbe.
Türingiában sûrû zápor fogad, ijesztôen sötét, súlyos felhôket hagyunk magunk mögött. Az autópálya közelében a magasra nôtt fenyôfák furcsán megnyúlt gombákhoz hasonlítanak, csak a csúcson ôriztek meg kevés zöld koronát. A törzs csupasz, szinte kiszáradt, az elégett üzemanyag óriási pusztítást végzett az út menti zöldövezetben.
Este tíz óra pár perckor már Rostockban vagyunk, és feltûnik a SKANDLINE hajótársaság komphajója, a HANZA. Hétemeletes építmény. Teherszállító autók hosszú sora kígyózik fel a hajóra, több szinten kizárólag vonatszerelvényeket, személy- és teherszállító autókat raktároznak. Itt utas nem maradhat, az ötödik szinten az utaselosztó a várakozóba irányít. A mi zsebünknek költséges lenne a hajófülke, elfoglalunk egy-egy aránylag kényelmes kerevetet. Ezen a szinten jól felszerelt üzletben euróért vásárolhat az utas, mérsékelt áron: piperét, csemegét, játékot és nagyon magas áron: italt, cigarettát.
Svédországban részleges alkoholtilalom van (hétköznapokon), ami italbeviteli korlátozást is jelent. Felkapaszkodom a fedélzetre. Békés a tenger, hosszú szakaszon fénypontok jelzik az útirányt. Meleg szél fúj. Bár a skandináv államok éghajlatára nem jellemzô, ez a nyár szokatlanul meleg volt. Svédországban 170 éve nem mértek ilyen magas hômérsékletet, mint az idén.
Szerencsénk van. Kevés az utas, így aránylag kényelmesen pihenünk. Hat órát utaztunk, alig érzékelhetô, hogy vízen vagyunk, és a reggel megajándékoz a távoli tengerpart látványával... Sölvesborg. Megérkeztünk Svédországba!
Skandinávia legnagyobb országa Svédország, 448.000 km2 területén megközelítôleg 9 millió lakos él. A svédek kissé tartózkodóak, de nagyon barátságos természetûek. A lakosság nagy része beszél legalább egy idegen nyelvet: angolt, németet.
Hogy mi jellemzô a svéd életvitelre? A tolerancia, a nyugalom, az anyagi biztonság, gyakorlatiasság. Épületeik nem díszesek, nem túlméretezettek. Házaikat nagyon alacsony kerítés vagy zöld sövény választja el egymástól, a bicikliparkolókban az ezernyi járgányból egy sincs leláncolva. Ôsi szokás szerint minden ablakban fényforrás, a függönyök elhúzva. A halászatból hazatérô férfiakat a család az ablakba helyezett mécsessel várta, a hiedelem szerint ezzel ûzték el a gonosz tengeri manókat, akik feltámasztották a szelet, a vihart, a halászok legnagyobb ellenségeit.
Ha Svédország, akkor svédasztal. Hogy milyen egy hatalmas svédasztal? Csupa idegenség számunkra. Hideg füstölt lazac, balti-tengeri hering, füstölt angolna, füstölt rénszarvas, erôs, tömör sajt, nemzeti étel a rák. Ôsztôl tavaszig hagyományos svéd csütörtöki vacsora a borsóleves és a sertéshús, amelyet palacsinta követ.
2002. szeptember 11., szerda. Kristianstad. Legfontosabb svédországi otthonunk. Ide érkezünk és innen indulunk majd haza Erdélybe. Ismerôsök várnak. 2002-ben már vendégül láttak Sík Sándor István király címû történelmi drámájával. A színészek kabaréztak is Svédországban. Szélyes már nagyon türelmetlen, de Antal László és a bárka csak reá vár. Finom halvacsorák ígéretével zárjuk a napot.
(Folytatjuk)
A világ legnépesebb országát irányító Kínai Kommunista Párt élén várhatólag ôrségváltásra kerül sor a pénteken megnyíló kongresszuson. Kína az elmúlt években hatalmas változásokon ment át, az ország mai helyzetét érzékeltetik az alábbiakban ismertetett kulcsszámok és statisztikák, amelyek a kínai hatóságok, illetve nemzetközi szervezetek közlésein alapulnak.
Népesség: 1,282 milliárd lakos (a világ legnépesebb országa), ebbôl 62,3 százalék él vidéken, 37,7 százalék városokban. A népsûrûség 135 fô négyzetkilométerenként, ám igen egyenlôtlen eloszlásban, a keleti partvidék számos területén 1000 fô/négyzetkilométer felett van. A népesség 51,5 százaléka férfi, 48,5 százaléka nô (ellentétben a világ legtöbb országával, amelyekben a nôk vannak többségben). A várható élettartam 71,4 év (az utóbbi 10 évben 2,85 évvel nôtt).
Gazdasági növekedés: 1989 óta évi átlagban 9,3 százalék (a nemzetközi átlag háromszorosa), 2002 elsô kilenc hónapjában 7,9 százalék. Az egy fôre jutó GDP 2001-ben 912 USD-nek felelt meg (a megoszlás szélsôségeit érzékelteti: Sanghajban ez a szám 4520 dollár, Kujcsou tartományban 349 dollár). 2001-ben a vidéki körzetekben az egy fôre jutó évi jövedelem 286 dollár volt (4,2 százalékos növekedés 2000-hez képest), a városi körzetekben pedig 830 dollár (+8,5 százalék). Az (évi) átlagfizetés 2001-ben 1314 dollár (2634 dollár Sanghajban, 956 dollár Anhuj tartományban).
A külkereskedelem forgalma tavaly 510 milliárd USD, idén januártól szeptemberig a kivitel 19,4 százalékkal nôtt és elérte a 232,6 milliárd dollárt, a behozatal 17,2 százalékkal nôtt az elôzô év azonos idôszakához képest és elérte a 212,6 milliárd dollárt. Az ipari termelés 2002 a kilenc hónapban 272 milliárd USD-nek felelt meg (2249 milliárd jüan, 12 százalékos növekedés). Az idei gabonatermés 457 millió tonna volt.
A közvetlen külföldi befektetések volumene tavaly 47 milliárd dollár volt - ami 14,9 százalékos növekedés 2000-hez képest -, az idei év elsô kilenc hónapjában 39 milliárd dollárt ért el.
A kiskereskedelmi forgalom az idei év elsô kilenc hónapjában 8,7 százalékkal nôtt. Az infláció negatív volt: 0,8 százalékkal csökkentek a fogyasztási cikkek árai, 1,4 százalékkal a kiskereskedelmi árindex.
Az ország valutatartalékai 253 milliárd dollárt tettek ki augusztusban.
A kormány adatai szerint 30 millió ember élt a szegénységküszöb alatt 2000-ben, a Világbank adatai szerint több mint 200 millió azoknak a kínaiaknak száma, akik fejenként napi 1 dollárnál - az általában a szegénységküszöbnek tekintett összegnél - kevesebbet költenek.
Gépkocsipark: 5,34 millió gépkocsi 1999-ben. A hazai termelés 2000-ben 650 ezer, 2001-ben 700 ezer darab volt, 2002-re 1 millióra emelkedik a tervek szerint.
Kórházi ágyak száma: 3,2 millió (400 fôre egy ágy).
Analfabétizmus: 9,08 százalék (a férfiak 4,86, a nôk 13,47 százaléka.
4,46 millió bûncselekményt követtek el 2001-ben, köztük 27 501 gyilkosságot. Az Amnesty International kimutatása szerint 2 486 halálraítélt kivégzését jelentették be 2001-ben, ám az emberjogi szervezet szerint a tényleges szám ennél sokkal magasabb.
A fesztiválról még szólni fogunk nyilván, de nem árt a publikumot idejében emlékeztetni: november 20. és 24. között megint Alter-Native, sok-sok jó mozival. A MADISZ tizedszer rendezi meg a fesztivált, miért is ne, bírja szusszal az ifjúság. A pénzrôl persze nem szól a fáma, nem tudjuk még, ki mit ígért, mennyit ejt gálánsan a fesztivál kalapjába. Élünk a reménnyel: a hazai mecénatúra, bár még mifelénk alig ismeretes képzôdmény, meggondolja magát, zsebébe nyúl legalább csuklóig...
Az elôzsûrinek meglehetôsen kemény dolga volt, szerte a világból, mintegy 20 országból érkezett 285 filmen "rágta át" magát Durst György producer csapata: Papp Sándor Zsigmond író, újságíró, Radu Igazság vizuális mûvész, animációs filmrendezô, Mráz Ferenc filmrendezô, és Gáspárik Attila színmûvész, a fesztivál mûvészeti igazgatója.
Nos, megtudtuk, a zsûri 14 ország 55 filmjét válogatta versenyprogramba. Rangos a fesztivál zsûrije, a filmszakmában ismert tekintélyek: Báron György magyarországi kritikus, németországi kollégája, Andreas Doch, Vladimir Perovic jugoszláv rendezô, Cristi Puiu bukaresti rendezô, Alex Leo Serban, újságíró, kritikus, Varga Balázs budapesti kritikus.
Az elôzô évek hagyományához igazodva több játékfilmet is láthat a közönség: Cs. Nagy Sándor: Aranyváros, Fekete Ibolya: Chico, Herendi Gábor: Valami Amerika, Kamondi Zoltán: Kísértések, Serban Marinescu: A pisai torony, Miklauzik Bence: Ébrenjárók, Cristian Mungiu: Occident, Pálfi György: Hukkle. Mindenesetre a magyarországi sajtóban nagy visszhangot kiváltó filmekrôl is szó van. A kiegészítô programok a fesztivál idején gazdagon színesítik a versenyben szereplô vizuális mûveket: "Colour Locale" címmel a Kézmûvesek bástyájában képzômûvészek installációi tekinthetôk meg, a kiállítást a kolozsvári Tordai Attila és a bukaresti Irina Cios kritikusok nyitják meg.
Lesz válogatás a Best of Mediawave gyôri fesztivál filmjeibôl, a Dunatáj és a Duna Mûhely alkotásaiból, a budapesti Színház- és Filmmûvészeti Egyetem diákjainak filmjeibôl, az Alter-Native fesztiválon nyolc év alatt bemutatott filmekbôl, lesz Panoráma, dzsesszkoncert és kerek-asztal az erdélyi filmgyártás múltjáról és jelenérôl.
Két éve jelent meg a Változó népi kultúra. Társadalomnéprajzi vizsgálat Havadon címû munka, ez annak a folytatása. Az elsô kötet a falu szellemi életével foglalkozott, a második a falu gazdasági életének aprólékos elemzését, illetve szintézisét kínálja. "Havad azt a falumodellt képviseli - olvassuk Nagy Olga Ajánlásában -, amelyben a faluközösség nem zárkózik el a kultúrától, s mely már a harmincas években is tudományos gazdasági ismeretekre tett szert, ezeket munkájában értékesítette. Ez azonban elsôsorban a férfitársadalomra vonatkozik. Kisebbségünk felelôsei számára azonban az asszonyok továbbképzése nem jelentett az elôbbihez hasonló késztetést. Minek tulajdonítható ez? Talán a sok évszázados patriarchális szemléletnek, melyben a nôk diszkriminációja oly nagy hangsúlyt kapott?"
A könyv szerzôi is - férfiak: Gegesi László János tanár és Nagy Ödön, a falu egykori református lelkésze az elôzô kötet munkálataiban is részt vett már. Székely Ferenc a közeli Vadasdon él, lapunk külmunkatársa, néprajzi jellegû közlései szombati számainkban jelentek meg. A kötet bemutatására ma 19 órakor a szovátai Teleki Oktatási Központban, pénteken 18 órától Szászrégenben, szombaton pedig a marosvásárhelyi Nemzeti Színház protokolltermében 10.30 órakor kerítenek sort, Gegesi László János és Székely Ferenc jelenlétében.
Színesen gazdag programot ígér a könyvvásár második napja is. Egyébként a ma nyíló rendezvényrôl, eseményeirôl holnapi lapszámunkban tudósítunk. Holnap tehát 11 órakor bemutatkozik a Közdok Kft., majd délben a Pallas- Akadémia Kiadó látja vendégül az olvasót. A kiadó új könyveit ajánlja a közönségnek, többek között Domokos Géza Éveim, útjaim, arcaim, Kozma Mária A másik táj és Varga Gábor Az Úr kutyája címû köteteit, a szerzôk dedikálnak. Déli 12 órakor a színház protokolltermében a Kalota Kiadó mutatkozik be. Az Álmok szállodája és a Lassított lónézés címû erdélyi vers-, illetve novellaantológiákat Gálfalvi György méltatja. Délután két órakor ugyanott a Glória Kiadó könyvbemutatója: Kolozsvári képesalbum, míg délután 15 órakor a Polis Kiadó jelentkezik új könyveivel: Reményik Sándor kiadatlan verseinek, erdélyi költôk Bolyai Jánosról szóló verseskötetének, Balogh László Tiszt úr, a kezem címû regényének és Szakácsi I. Péter Szavak prérijén címû tanulmánykötetének lesz a bemutatója. Az elôcsarnokban 16 órakor a magyarországi Móra Kiadó mutatkozik be, ugyanakkor a protokollteremben mutatják be Bárányi Ferencnek a Kriterionnál megjelent Égbenyúló kockakövek c. emlékiratát. A Bibliofil könyvesboltban az Erdélyi Magyar Könyvklubnál megjelent Anna egy pesti bárban c. kötetrôl Páll Zita beszél, meghívott a szerzô, Orbán János Dénes kolozsvári költô. Eközben a protokollteremben Tamás Gáspár Miklós Decartes: A módszerrôl címû kötetének bemutatásán vehet részt a közönség.
A program tovább folytatódik. Délután 5 órakor a Bernády Kulturális Központban a Pallas- Akadémia Mûterem sorozatában megjelent Antal Imre és Simon Endre képzômûvészek albumát ajánlja az olvasónak Székedi Ferenc és Nagy Miklós Kund. 17 órakor a fôtéri Bibliofil üzletben az Erdélyi Magyar Könyvklub megint: 1 éves a Bibliofil könyvesbolt, az új katalógus könyveinek a bemutatóján beszél Révai Gábor, Bencze Tibor és Spielmann Mihály. Félórával késôbb a protokollteremben Bodó Barna és Somai József mutatja be a 2002-es Romániai Magyar Évkönyvet. 18 órakor a Bernády Központban újra a Pallas-Akadémia könyvei. Balási András, Bogdán László, Bözödi György, Demény István Pál, Domokos Géza, Kozma Mária, Létay Lajos, Marosi Ildikó, Pomogáts Béla és Markó Béla könyveit Nagy Pál és Nagy Miklós Kund ajánlja az olvasónak. A kiadó részérôl Parászka Boróka szerkesztô beszél. A szombati programról holnapi lapszámunkban.
Egy idô óta mind gyakrabban tapasztaljuk, hogy a vezetés fônevet nem eredeti értelmében, azaz nem eredeti tevékenységet kifejezô értelmében alkalmazzák. Például nem ilyenszerûen: Ma jobban sikerült a vezetés; A vezetés nem könnyû feladat; hanem magukat a vezetôket, illetve azok csoportját, tehát az intézmény, vállalat, egyesület stb. vezetôtestületét jelölik vele.
Ez a szóhasználat feltehetôleg a hivatali nyelvbôl, illetôleg zsargonszerû változatból indult el hódító útjára: A megye vezetése új terveket dolgozott ki az utak javítására; Egyes sajtócikkek szerint "a katonai vezetés fokozza a személyi állomány leépítését." A szó a sportnyelvben is igen gyakori lett: "Az új játékosok sok gondot okoznak a vezetésnek."
Összetett szavak utótagjaként sem ritka az ilyen értelmû vezetés szó. Pl. pártvezetés, sportvezetés, szakosztály-vezetés, üzemvezetés, vállalatvezetés.
A vezetés szó elsôsorban cselekvést, tevékenységet jelent, s csak kivételesen tényt, helyzetet, például azt, hogy valamelyik versenyzô, illetôleg csapat sportmérkôzésen elônyösebben áll: A szünetig a válogatott 3:0 arányú vezetésre tett szert. Az -ás, -és képzô a cselekvés, történés folyamatára vagy - ritkábban - eredményre utal, nem pedig az alapszó kifejezte cselekvést végzô személyekre, testületre. A vezetés jelentésének ez a kevésbé örvendetes eltolódása valószínûleg az elvontabb, személytelenebb fogalmazásra való törekvésnek tulajdonítható. Az újabb jelentés kialakulásában szerepe lehetett az orosz vagy a német nyelvnek is, amelyek azonos szavakkal fejezik ki a vezetés - vezetôség fogalmi kettôsségét.
A zsargon ízû, szóképzésünk rendszerébe be nem illeszkedô s ráadásul a közlés egyértelmûségét, pontosságát is csorbító szóhasználat visszaszorítása érdekében helyettesítsük a "vezetô, csoport" értelmû vezetés fônevet a következô szavak, kifejezések valamelyikével: vezetôség, vezetôk, vezetôtestület, vezetô személyiségek, szervek, esetleg tényezôk. Mindig azzal, amelyik tartalmilag legjobban beleillik mondatunkba, szövegünkbe. Ellenkezô esetben a helytelenül használt vezetés szóval "elégtelenre" vizsgázunk.
A Bolyai-év egyik csúcseseménye lesz
December 15. a marosvásárhelyi Bolyai János- emlékmû, a pszeudoszféra-témára születô köztéri szobor avatásának tervezett idôpontja. A pályázatról már többször írtunk lapunkban, olvasói írások, észrevételek pedig azt jelzik, hogy a közvéleményt is élénken foglalkoztatja a város nagy fia emlékét ôrizni hivatott alkotás ügye. És mint ilyenkor általában, ezúttal is sok a kérdôjel, a kritikus hang. Többen azon csodálkoznak, miként történhetett, hogy a benyújtott pályamunkák közül nem valamelyik szobrász terve, hanem egy matematikusé, a vásárhelyi Horváth Sándoré nyerte el a zsûri tetszését. A szoborállítás kapcsán más tudnivalókat is érdemes részletezni, ezért kerestük fel a válaszadásra legilletékesebbet, az emlékmûvet kezdeményezô, a szoborállító munkálatokat és a várható rendezvényeket koordináló Csegzi Sándor alpolgármestert, a Bolyai emlékbizottság elnökét.
- Természetes és jó dolog, hogy az embereket foglalkoztatja az emlékmû problémája. Örülök neki és szeretném, hogy minél többen foglaljanak állást, hiszen ez az alkotás a város összes lakójának közös tulajdona lesz. A véleményre, kritikára mindig szükség van. A pozitív és negatív elôjelû észrevételekbôl alakul ki a középút, s ez nemcsak erre a munkára vonatkozik, hanem más területekre is, tevékenységünkben erre a tapasztalatra alapozunk.
- A zsûri is képviselt ilyen meg olyan véleményeket, nem döntött egykönnyen.
- Igen, ez kiderült azokból a híradásokból is, amelyekkel a marosvásárhelyi lakosokat a szoborpályázat alakulásáról tájékoztattuk. Egyébként hangsúlyoznám, hogy ez az egész nem egy rövid kifutású dolog volt, hiszen maga a Bolyai Képzômûvészeti Alkotótábor is ebbôl a gondolatból indult. A filozofikus gondolat mûvészi konkretizálását, kivetülését szerettük volna elérni. A térelmélet, amellyel Bolyai János forradalmasította a geometriát és ezáltal befolyásolta a fizika, a technika mindennapi eredményeit, mély filozófiai gondolkodást feltételez. A mûvészek képesek ezt a maguk módján megfogalmazni és elénk hozni.
- Itt viszont most nem mûvész nyert.
- Nem, mert úgy éreztük, hogy a századokon átívelô és messze elôre mutató gondolatokat ez a terv tudja a leginkább formába önteni. A nyári táborokban a mûvészek eddig is találkoztak a tudomány képviselôivel, Bolyai- kutatókkal, létrejött az alkotó eszmecsere. Olyanok is pályáztak persze, akik nem vettek részt a táborozásokon, de sajnos, kevesen értették meg, hogy pályázati felhívásunk pontosan mikre helyezte a súlyt. Szövegünkbôl kiderül, hogy hat fô feltételt fogalmaztunk meg, ebbôl a gyôztes pályamû ötnek százszázalékosan megfelel, és szerintem a hatodiknak is, amely éppen a mûvészi kvalitásokra vonatkozik. A zsûriben különben többségben voltak a mûvészek, illetve a mûvészethez értô személyek és mellettük olyan kutatók, matematikusok, akik érzik, értik Bolyai gondolatvilágát. Általános véleményként körvonalazódott, hogy ebben a munkában benne van az, amit a mai társadalom a XX-XXI. század gondolati szintéziseként adhat ennek a Bolyai- gondolatvilágnak.
- A zsûri különben ajánlásként fogalmazta meg az elvárást, hogy a gyôztes pályamû kivitelezésekor mûvész is segítse a matematikus Horváth Sándort. Ez megvalósul?
- Hangsúlyozzuk, hogy nem kételkedünk az alkotás mûvészi hatásában. Tény, hogy a megtervezôje nem mûvész, de a munkát jó néhány képzômûvész megnézte, a zsûri döntését követôen is beszélgetett Horváth Sándorral, észrevételeik voltak, amiket hasznosítani lehet a végsô kivitelezésben, de alapvetô dolgokban senkinek sem volt kivetnivalója. Egyébként a mûvészetnek igen sokféle megnyilvánulása lehet, a mai modern technika is meghatározhatja egy adott mûalkotás jellegzetességeit. A pályamûvekrôl tulajdonképp fogalmat alkothatott a közönség, hiszen a várban egy hónapig ki voltak állítva. Különösebb ellenvélemény nem jutott el hozzánk. Szerintem a mû meg fogja majd gyôzni azokat, akiknek most esetleg még kételyeik vannak.
- A nyertes pályamû makettjének a képét közöltük lapunkban, de nem árt, ha kissé részletesebben beszélünk a munka legfôbb sajátosságairól.
- Három fô része van az alkotásnak: a talapzat, a fémszerkezet és abban maga a pszeudoszféra, egy áttetszô anyagból kialakított sajátos forma. A talapzat piramisszerû, az emberi gondolkodás kezdeteire utal vissza, illetve a szellemi fejlôdést is jelképezi. A piramis csúcsán ott a fémszerkezet, amely a hiperbolikus tér világába vezet. Bolyai János ebben a hiberbolikus térszerkezetben gondolkodott, és ez segítette hozzá elmélete kidolgozásához. Ez a fémszerkezet az euklideszi tér leképzése a hiperbolikus térben. Elsô pillantásra atomszerkezetnek tûnik, de ha a nézô a síkok játékát észleli, akkor ráébred az euklideszi és nem euklideszi tér közti átmenetre.
- Furcsának találja majd, hogy nem szimmetrikus alakzatokat lát.
- Így van. És ebbe illeszkedik a pszeudoszféra. El kell mondanunk, hogy ezt a formát nem Bolyai János találta ki, noha sokan úgy vélik. Nos, ennek a felületnek a kis részén ellenôrizhetô Bolyai János elmélete. Ha pedig ebbôl a három tényezôbôl indulunk ki, a munkán felmérhetjük az idô múlását és az elmélet fejlôdését. A talapzat anyagisága a realitást, a tudás és elmélete fölidézését jelképezheti, a rozsdamentes acélból készült szerkezet a mai világ mûszakiságát, technikai vívmányainak jelképét testesíti meg, a pszeudoszféra pedig az az elem, amelyen az elmélet ellenôrizhetô, lehetôvé teszi a teória gyakorlati próbáját.
- Mindezt a járókelôk többsége így nem gondolja át, valószínûleg nincsenek is ilyen jellegû ismeretei. Számukra a látvány a fontos, a döntô. Ha az szokatlanságában is megkapó, tetszô, akkor elfogadja, ha nem, talán sosem barátkozik meg vele.
- Ez a munka elôször valóban a szemnek kell tetsszen. Én érdekesnek tartom, meggyôzôdésem, hogy mindenki tekintetét magára vonzza.
- Alkotója mindezt, beleértve a korábban elmondottakat, kiegészítette, tetézte valami eseményhez, idôhöz kötött többlettel, kozmikus üzenetszerû jelenséggel.
- Fényjátékokat is beleszôtt a munkába. Ez egyfajta sejtelmességet, titokzatosságot, földönkívüliséget is kölcsönöz a mûnek. November 3-hoz, az Appendix születésnapjához kötôdik a gondolat. Ekkorra egy olyan fényjátéknak kellene bekövetkeznie, amely rávilágít a "Semmibôl egy új, más világot teremtettem" sokat idézett Bolyai János- mondatra.
- Abban az esetben, ha aznap napsütés van. De november 3- án ez ritkábban fordul elô. Akkor meg elmarad a betervezett esemény.
- Nem, mert erre is gondoltunk. Ha nincs napsütés, mesterséges fénnyel helyettesítjük. Lesz egy olyan szerkezet, amely csak november 3-án megvilágítja Bolyai Jánosnak ezt az apjához intézett üzenetét. Szeretnénk, hogy ez a nap a marosvásárhelyiek életében valóban eseménnyé váljék, a szobor ilyenkor egyfajta zarándokhely legyen. Akár rendezvényeket, megemlékezéseket is lehet majd ott tartani.
- Mennyire szervesen illeszthetô az emlékmû a térbe?
- Ez elsôrendû követelmény volt, a térrendezés-elképzelésekkel együtt kellett a pályázati terveket beadni. A térrendezést szakosított tervezô cég dolgozta ki. Reméljük, hogy december 15-ig, Bolyai János 200. születésnapjáig, amikorra az avatást idôzítettük, minden rendben lesz.
- Rövid az idô addig, nagyon intenzív munkára lesz szükség, egyelôre a szobor helyén a Bolyai téren nemigen látható mozgás.
- Nyílegyenesben van minden. A kivitelezôkkel, beszerzôkkel, beszállítókkal naponta tárgyalunk. Svájcból hozzák az inoxot, Olaszországból a burkolófelületet, Németországból a világítótesteket. Nagy csapat dolgozik, több cég mûködik közre, pozitív a hozzáállásuk, anyagilag is támogatják az ügyet úgy, hogy önköltséges áron tesznek, amit tehetnek. Számos olyan megoldást követel ez a munkálat, ami nem mindennapi. A pszeudoszféra például nem készülhet üvegbôl, mert törésálló kell legyen. Mûgyanta anyagból kell kiönteni, ebben viszont nagyon kevés romániai cégnek van tapasztalata. A méretek is problémát okoznak. Hálószerkezete lesz, a hôtágulást is be kell kalkulálni és felmerülnek még hasonló megoldanivalók. Az inox hegesztése se egyszerû dolog, a tömör gömbök és a csövek illeszkedése különleges technológiát feltételez. Kaptunk egy lelkes és hozzáértô vásárhelyi vállalkozót, még a mûhelyét is módosítja a munka érdekében, szakembereket hoz, hogy kellô idôben és minôségben teljesítsék a feladatot.
- Még több érdekességet említhetnénk, de végül is az érdekelne, hogy ez a szobor, amely idôvel Marosvásárhely újabb szimbolikus köztéri alkotásává válhat, vajon ünnepélyes távolságtartásra készteti-e a körülötte megfordulókat, vagy ellenkezôleg, családiasan, barátságosan, közvetlenséggel magához vonzza ôket?
- A tér kiépítése már eleve emberközeli lesz. Az alkotás pedig megtapintható, fel lehet rá állni, fényképet lehet rajta készíteni. A Bolyaiak neve, eszmeisége Marosvásárhely lakosaihoz nagyon közel áll, kultuszuk számtalanszor megnyilatkozott az utóbbi idôben. Meggyôzôdésem, hogy a város a szobrot elsô pillanattól kezdve a magáénak fogja érezni.
A rendszerváltás óta felvirágzott az ôszinteség. Az állítással vitába lehet szállni, de elvitatni, hogy a társadalom egyedei egymás közötti kapcsolataikban nyíltabbak lettek - nem. Nem a társadalom lett nyitottabb, hanem az addig palástolt érzelmek, vélekedések, tévhitek és elôérzetek, sejtelmek, gyanúk, elôítéletek és vélemények kaptak szabad utat. Mindenki gátlástalanul kimondhatja, miként vélekedik szomszédjáról, városatyjáról, polgármagisteré-rôl, falusfelérôl, parlamenti képviselôjérôl, nôrôl, borról, zenérôl. Ki is mondja, ha megkérdik. Ha a sajtó körkérdéssel ostromolja, csak arccal és névvel nem kívánják vállalni elmarasztaló, sajnálkozó megállapításaikat - a legtöbben. Holott alig hallani arról, hogy valakit is elmarasztaltak becsületsértési perben. Még a sajtóperek is csak csurrannak-cseppennek.
Hangsúlyozom: ôszintébbek vagyunk. Elmondjuk, mit gondolunk a más nyelvet beszélôkrôl és megtudhatjuk, ôk hogy gyûlölnek/imádnak (?!!) bennünket, milyen európai technikák mentén és hagyományos megvetéssel kezeljük együttesen a harmadikat, akit el lehet marasztalni erkölcseiben, munkához való viszonyában, értékrendszerében, szokásaiban. toprongyaiban.
Ôszintébben merünk szurkolni a másik csapatnak, nyíltabban énekeljük az 52. zsoltárt, egy ünnepségen többféle lobogót lenget fejünk felett a szabad szél.
És persze azokat is lehet nem szeretni, akik szegények, rongyosak, rossz szagúak, mert ha védelmünkbe vesszük, könnyen megkaphatjuk a kommunista jelzôt az egykori párttagoktól vagy azok csemetéitôl.
Mert a szegénység - mely az elôzô rendszerben hivatásosan és népségesen is dicsérni való dolog, csillogó kádererény volt - mára eltûnt, szétmállott, szerteforgácsolódott. No, nem a mindennapokból, ahol földagadt, megnövekedett a társadalmak sarkosodása folytán, hanem egész egyszerûen a tiszteletre és csudálatra méltó értékek polcáról párolgott el tizenkét év alatt. Azért természetesen jó, ha vannak koldusok (ámbátor ne legyenek túl számosan), ugyanis gyakorolható rajtuk a kegyes szívûség és fitogtatható önmagunk elôtt - van aki nálunk is ágrólszakadtabb.
De egyre gyakrabban hallom politikusok szájából - meséli barátom, P. A. - hogy semmire sem tartják az olyan politikust, közéleti szereplôt, akinek háta mögött nem áll vállalkozás, több sikeres cég, cím és rang, palota, földek, legelôk, akár az egész walesi tartomány.
Miként egy mai kormánypárti úr fogalmazott, hogyan hihettem volna olyan embernek, aki ugyan a miniszterelnöki székben ült, de nem volt egyebe egy szar kétszobás tömbházlakásnál?!!!
Gondoljátok meg, proletárok, hogyan hihettünk egy tiszta és naiv idealistának?!!
Ha Magyarország, a magyar társadalom szembenézett volna a múltjával, akkor talán nekünk ideát is könnyebb lesz vala a… micsoda is? Forgatják a kérdést, múltjukat idézik, derékba tört sorsukról beszélnek egykori - ötvenhatos - diákok a bukaresti tévé hétfôi magyar adásában. Közülük ismertebb Koczka György, Boros Zoltán, Metz Katalin neve. Gyûlölet nincs a lelkükben, bosszúért nem kiáltanak, de az igazságot, azt ki kellene mondani. Néven kellene nevezni azokat, akik… A diktatúra csahosait, kiszolgálóit, a besúgókat, az árulókat, a gaz bírákat, a hóhérokat. A bûnhôdés az volna, hogy ország-világ tudná, kik voltak ôk és mit cselekedtek. Szép, fájdalmas film. Helyszínek és párhuzamos monológok. Temetô, egyetem, börtön. Versek. Rezignáció. * Esterházy Péter írja: ha nem akarunk látni, hiába nézünk. Egy egész társadalom nem szórakozásból (értsd: gonoszságból, pitiségbôl, karriervágyból stb.) választja az öncsalást, hanem mert szüksége van rá. Ennyire telik. Úgy gondoljuk, hogy másképp nem tudunk élni. Vagyis gyöngék vagyunk az igazságra, a saját életünk igazságaira (illetve ezt már nem gondoljuk, hiszen ehhez kéne az erô). Jellemzô, hogy a pártok hol azt mondják, merjünk nagyok lenni, hol dafke, hogy merjünk kicsik lenni, miközben nyilvánvalóan az kéne, hogy merjünk önmagunk lenni, akkorák, amekkorák. * A jeles író egy német felmérést idéz: a családi emlékezet minémûségérôl. A második világháborúra vonatkozó kérdések kapcsán az derült ki, hogy a megkérdezettek 26 százaléka tudja úgy, hogy a fölmenôi segítették volna az üldözötteket, 13 százalék aktív ellenálló, 17 százalék mindig fölemelte a szavát, ha igazságtalanságot látott, alig 1 százalék mondta azt, hogy a papi, mami, nagypapi, nagymami valami elítélendôben vett részt, 3 százalék zsidóellenesség, a többi bújtatta ("olyan jól, hogy olyikat máig se találták meg"). * Mindez Németországban - nyomatékosít a szerzô -, ahol az Erinnerungskultur, az emlékezés kultúrája mondhatni példás, kifinomult, sok munkát és energiát fektettek bele, a tények, adatok közismertek, feldolgozva, iskolákban tanítva. * A fölmérésbôl az is kiderül, hogy általános szinten a válaszok megfelelnek ennek a kulturáltságnak, de rögtön más lesz, ha a saját történetre, ha a családra, ha belülre vonatkozik. * És ezek a számok még csak "romlanak" értelmiségi mintánál, ami azt mutatja, hogy a történelemrôl való tárgyi tudás alig befolyásolja az érzelmi emlékezetet. Még egyszer: ez Németországban van, ahol a hivatalos és nyilvános emlékezet egységes, nincsenek külön utak, nincsen "billegetés". * És mégis. Ez alapján nem természetes-e, hogy nálunk szinte mindenki úgy tudja, hogy a történelmünk botrányos, aljas ügyeit valahogy mindig mások követték el? * A német fölmérés azt mutatja, hogy a tudás önmagában kevés, az érzelem, az érzelmi védekezés erôsebb. Nálunk a legelemibb tudás is hiányzik, ami tehát a kevésnél is kevesebb. (Csak mellesleg jegyzem meg, hogy az egészséges emlékezéshez a felejtés is hozzátartozik.) {A rendrôl. Élet és Irodalom, 2002. október 11.}
* Tessék ezeket a gondolatokat egy kissé a román társadalom helyzetére vetíteni. Arra, ami itt 1989 óta végbement. Tessék hozzágondolni, micsa’ borzalmas bilivihar dúl a szekusdossziékat vizsgáló társaság "háza táján". Hogy egy Dinescu, egy Plesu, egy Patapievici szava itt megint mit ér. Hogy miféle duhajok grasszálnak megint. * Ne tessék szörnyülködni. Csak tessék tovább gondolni. Csak…
Tegnap délben a prefektúra nagy gyûléstermében Stefanescu Danut a környezetvédelmi felügyelôség fôfelügyelôje és Groza Emil, a megyei tanács alelnöke bemutatták a Hasznosítsuk újra a papírt elnevezésû minisztériumi programot. Az eseményen jelen voltak reciklálással foglalkozó cégek, köztisztasági vállalatok, a tanfelügyelôség, illetve nemkormányzati környezetvédelmi szervezetek képviselôi.
Miután a fôfelügyelô ismertette a programot, kiderült, Románia elég nyersanyaggal rendelkezik, nagyon sok papíranyagot állít elô, de oda jutott, hogy importálja a papírhulladékot. 2000 és 2001 között nagy mennyiségû újrahasznosítható papírt hoztak be az országba. Ez a szomorú tény, illetve a más országokbeli tapasztalatok vezették oda a minisztériumot, hogy kezdeményezze ezt a programot, amellyel szeretnék fellendíteni a szelektív hulladékgyûjtést és a papírhulladék értékesítési folyamatát. Ezáltal az ipar csökkenthetné a nyersanyagszükségletet, mindenekelôtt faanyagot és energiát is spórolhatnának meg. Nem utolsósorban Románia elfogadta az Európa Tanács 75/442/EEC keret irányelveit, amelyek kötelezik a hulladékmennyiség csökkentését, illetve megoldásokat ajánlanak az újrahasznosításra. A kormány 2002-ben elfogadta a 349-es határozatot, amely a csomagolóanyagokra vonatkozik. Ebben többek között arra kötelezik a gazdasági egységeket, hogy évente jelentsék a csomagolóanyagok szerkezetét és mennyiségét, hogy követhetô legyen a folyamat. Országunk el kell érje azt a szintet, hogy 2010-ig visszanyerje a csomagolóanyag súlyának az 50 százalékát. Erre elsô gyakorlati lépésként kezdeményezték a programot. Megyei szinten a környezetvédelmi kirendeltség összehangolásával a papír- újrahasznosítási programba bevonják a tanfelügyelôséget, a helyi tanácsokat, a hulladékbegyûjtô és értékesítô cégeket, csomagolóanyagokkal foglalkozó gazdasági egységeket, nemkormányzati szervezeteket s a sajtót is.
A program bemutatása utáni felszólalásokból kiderült, a minisztérium elképzelése nem rossz, bár nem újdonság, hiszen a régi rendszerben igencsak mûködött az iskolákon keresztül történô papírgyûjtés és újraértékesítés, azonban ez a piacgazdálkodás viszonyaiban másként van. Domokos Csaba, a Fókusz Öko Központ képviselôje elmondta, szervezetük évekkel ezelôtt kezdeményezte a szelektív hulladékgyûjtés meghonosítását. Kihelyeztek erre alkalmas konténereket a Köztársaság térre, aztán az lett belôle, hogy másra használták ezeket, mint amire kellett volna. Konkrétabb és idôszerûbb helyzetet ismertetett Panca Alexandru, a segesvári Schuster-Ecosal cég igazgatója. Elmondta, cégük 4500 nejlonzsákot osztott szét a városban, arra kérte a lakosokat, gyûjtsenek ezekbe csak papírt és külön adják le a Schuster-Ecosal alkalmazottainak. S míg elsô hónapban kb. 160 kg, a másodikban 80 kg-ot gyûjtöttek így be, végül senki sem volt hajlandó külön leadni a papírhulladékot. A cég vásárolt két papírhulladék-bálázó gépet és a szemétteleprôl külön gyûjti a papírt, azonban nem kifizetôdô az újrahasznosítás, mivel az átvevô cégek keveset fizetnek. Összehasonlításként, míg Romániában egy tonna papírhulladékért 60, addig Németországban ugyanennyiért 120 eurót fizetnek. Az itteni kiadásokat, a szállítási költségeket ez a bevétel nem fedezi.
A véleménycserék után a jelenlevôk megegyeztek abban, hogy a környezetvédelmi hivatalon keresztül az e folyamatban érintett felek újra felveszik egymással a kapcsolatot és megpróbálják mûködtetni, életbe léptetni a minisztériumi elképzelést. A legkézzelfoghatóbb gyakorlati alkalmazás az iskolákbeli papírgyûjtés újraélesztése lesz - derült ki a beszélgetésekbôl.
A Közigazgatási, az Oktatási és Kutatási Minisztérium, az Országos Fogyasztóvédelmi Hatóság képviselôi tíz megye fôispánjával, valamint a tej- és kifliprogramban részt vevô termelôk képviselôivel találkoztak, elemezve a 2002. évi 96-os kormányhatározat elôírásainak megvalósítását. Az egyeztetô tanácskozáson javaslatok születtek a tej- és kifliprogram módosítására.
A résztvevôk által felsorolt hiányosságok közül kiemeljük: azon szolgáltató cégek, amelyeknek székhelye távol esik a kiszolgálandó megyétôl, nehezebben, hiányosan tudják ellátni feladataikat; a tanintézmények nagy részében nincs megfelelô, ivóvízzel ellátott helyiség a termékek tárolására, a szolgáltatók által használt csomagolás sokféle, s egy részük minôségileg nem megfelelô; vannak olyan települések a Duna-deltában és hegyvidéken, amelyeket télen nem lehet megközelíteni; a tej- és kifliprogram alkalmazása során a nagyon szegény vidékeken 10 százalékkal nôtt a támogatásra jogosult gyerekek száma.
A tapasztaltak összesítése után a következô javaslatok születtek: biztosítsák a tejet és kiflit, kekszet és sajtot a 2002-2003-as tanév második feléig; 2002 végéig részben egységesítsék a termékek csomagolását; kötelezzék a szolgáltató céget, hogy székhelye abban a megyében legyen, amelyet kiszolgál, vagy legalább a szomszédos megyékben; azokon a településeken, amelyek megközelíthetetlenekké válhatnak, egy hónapra tartalékolják a kekszet és sajtot (a termékeket megfelelô helyiségekben kell raktározni, s csak azokat a termékeket, amelyeket a gyártási folyamat során ellenôriztek); megyeszintû terveket dolgozzanak ki a megfelelô tárolóhelyiségek kialakítására, biztosítva az ivóvíz bevezetését és a helyiség megközelíthetôségét.
Az utolsó októberi kormányülésen is ismertetett javaslatok során elhangzott: a megyei tanácsok dolgozzanak ki olyan programokat, amelyekkel növelhetik a tejterméket és péksüteményt készítô helyi cégek számát. Az elkészített programokkal SAPARD-alapokra lehet pályázni.
A szépirodalmi folyóirat októberi számának költôi Bogdán László, Balázs Imre József, Nagy Attila, Ferenczes István, Reményik Sándor és Radnóti Miklós. Novellát Sebestyén Mihálytól és Nemess Lászlótól (a hagyatékból) olvashatunk, drámát Budaházi Attila közöl.
Nicolae Balota Kuncz Aladárról szóló esszéjét Vallasek Júlia fordításában adja közre a lap, Dávid Gyula Reményik Sándor kiadatlan verseihez fûz eligazító szavakat. György Attila Harminchárom címû regényét Balázs Imre József; Böszörményi Zoltán és Kinde Annamária versesköteteit Hudy Árpád, illetve Boka László méltatja.
A Deleaturban Láng Zsolt, Hajdú-Farkas Zoltán, Demény Péter, Vida Gábor és Mernyei Róbert írásai.
A román kormány jóváhagyta a 2002. évi 421-es törvény alkalmazásának módszertani normáit. Ezek révén meghatározták a polgármesterek és a területi-közigazgatási egységek rendôrfônökei közötti együttmûködés konkrét formáit, az elhagyott vagy gazdátlan jármûvek azonosítási módozatait, azt, hogy miként ellenôrzik le az olyan bejelentéseket, amelyek jármûveknek közterületen való "felejtésérôl" szólnak, az észleltek köztudomásúvá tételét, a ténymegállapító jegyzôkönyv elkészítésének körülményeit és feltételeit, a jármû visszaadását a tulajdonosnak, vagy értékesítését, amennyiben nem tart igényt reá, vagy nem jelentkezik. Az új szabályozás szerint a hivatalos szervek (polgármesterség, rendôrség) írásban, telefonon egyaránt értesíthetôk arról, hogy bizonyos jármûvek legkevesebb egy éve "díszítik" az állami tulajdonú vagy a közigazgatási szervek saját tulajdonát képezô területet. Az ilyen hajdani közlekedési, illetve szállítóeszköz törvényes gazdájának, üzemeltetôjének felkutatása végett egy helyi lapban és a polgármesteri hivatalban közszemlére kifüggesztett hirdetményen megjelentetik a jármû fôbb adatait és azt, hogy honnan vitték el a gyûjtôhelyre. Amennyiben a hirdetéstôl számított 30 napon belül nem jelentkezik a jogos tulajdonos vagy használó, hogy visszakövetelje az elkobzott roncsautót, esetleg az e fogalomba tartozó egyéb mozgásképtelenné ("állómûvé") vált jármûvet, a polgármester utasítására az elhagyott, gazdátlannak minôsített ez-az átmegy a területi közigazgatási egység birtokába és a törvény szabta keretek között áruba bocsátják.
Sokadmagammal együtt olvastam a Népújságban a Szatmár és Hargita megyei RMDSZ-képviselôk parlamenti fölszólalását, és csatlakozom a megállapításhoz: nagyon sok év keserves munkájával hoztuk össze azt a pénzt, hogy törvényesen vásároljunk egy kocsit. Mi, akik azokban az idôkben is szegény emberek voltunk és ma is azok vagyunk, nem hisszük el, hogy ne lenne amibôl az állam kártalanítson bennünket. Azok számára volt lehetôség irdatlan kölcsönöket folyósítani, akik kacsalábon forgó palotákat építettek? Volt. Én is adtam pénzt a Stoica- féle Caritasnak, mint annyi más lóvá tett ember, és miután leleplezôdött a szélhámosság, mi történt a fô szervezôvel? Szabadlábon van, otthon, a milliónyi bankónak nyoma veszett, és ezzel el van intézve a dolog.
Az autóvásárlás ügye persze más lapra tartozik. Emlékeztetni szeretném mindazokat, akik tagadják a kormányzati szervek felelôsségét, hogy bennünket, akik befizettünk a Daciára, úgy kezeltek, mint akiknek garantáltan biztos a dolga, hogy az állami intézménnyel kötött megállapodás alapján hozzájutunk a megrendelt kocsihoz. Miért is ne éreztük volna már-már autótulajdonosoknak magunkat, hiszen egy idôben - felsôbb rendelet alapján - csak azok iratkozhattak be gépkocsivezetô-képzô iskolába, illetve csak azok állhattak vizsgára a hajtási engedély megszerzése végett, akik már rendelkeztek kocsival vagy a CEC visszaigazolta, hogy letétbe helyezték a jármû megvásárlásához szükséges összeget.
Nagyon szeretnénk tudni, mi az igazság azzal kapcsolatosan, hogy a román kormány strasbourgi képviselôje félrevezette az Európai Emberi Jogi Bíróságot. Úgy tûnik, hogy bennünket is mindenképpen félre akarnak vezetni, amikor azt hajtogatják, hogy nem lehet kivételt tenni állampolgár és állampolgár között, egyik vagy másik "követelôzô" társadalmi csoport között. Annyiféle visszaszolgáltatási, kárpótlási, kártalanítási törvény született már meg, ezért nem tudjuk elfogadni, hogy nem kapnak módot a mi panaszunk enyhítésére. Én például - és meggyôzôdésem, hogy gondolatommal nem vagyok egyedül - egy kincstári jeggyel is megelégednék, de tíz- vagy százféleképpen is segíthetnének rajtunk. Hogy pótoljuk a kicsi nyugdíjunkat, amiért keményen megdolgoztunk. Jómagam a hetvenedik évet betöltöttem, már nem valószínû, hogy autót fogok vezetni. De fáj, hogy annyit szédítettek, hitegettek. Amikor a brassói IDMS lerakattól áttettek bennünket hivatalból a kolozsvári elosztó központhoz, nagyon reméltük, miszerint ez a változás kedvezô lesz számunkra. De azután is minden maradt a régiben. S most a szemünkre hányják, hogy nem vettük ki a pénzünket a CEC-bôl. Vagyis minket hibáztatnak amiatt, hogy teljesen elértéktelenedett a legbiztosabbnak reklámozott és hitt állami pénzintézetben ôrzött megtakarításunk. Talán amiatt is mi vagyunk a felelôsek, hogy az állami, központi irányítás és felügyelet alatt mûködô Országos Letéti és Takarékpénztár az infláció fölgyorsulását semmibe véve kezelte a letéti összegeket? Arra sem figyeltek oda Bukarestben, hogy 1989 decembere után évrôl évre arányosan mind kevesebb kocsit sorsoltak ki az autónyereményes könyvek tulajdonosai között, majd kitalálták azt, hogy egyáltalán nem lehet így kocsit nyerni? Az új típusú betéti könyvecskék ugyanis csak egy olyan summához juttatták hozzá a fehér hollóhoz hasonlóan ritka szerencséseket, amibôl a kapható legeslegkisebb és -egyszerûbb autóra sem tellett.
Összegezésképpen a parlamenti képviselôket és szenátorokat az kellene vezérelje, hogy maradjanak becsületesek az adófizetô polgárokkal szemben, akik ôket eljuttatták az országgyûlésbe. Az lenne tehát a kérésünk, hogy szavazzák meg a Pécsi Ferenc és Garda Dezsô által kidolgozott, többszörösen módosított és beterjesztett törvényjavaslatot.
A nem éppen költôi Vodnyik, azaz Hajós névre keresztelte a Volga menti GAZ gyár az amerikai Hummer terepjáró orosz változatát, a GAZ 3937-est. A Vodnyik amerikai megfelelôjével az AM General Hummerrel nagyjából egyidôben, 1989 táján került le a tervezô asztaláról. De amíg az óceánon túli terepjáró - az élôben közvetített öbölháborúnak és a mozifilmeknek köszönhetôen - gyorsan divatcikké vált, a tesztpályákra számûzött Hajóst hosszú évekig szigorúan titkos projektként kezelték hazájában.
A Vodnyik elôször 1997-ben mutatkozott be a nagyközönség elôtt. A 2,6 méter széles és 2 méter (!) magas jármû kívülrôl leginkább egy gigantikus teknôs páncéljára hasonlít. A Vodnyik kasznijához méltó óriási kerekeket a hadsereg által használt PSZH- tól "kölcsönözte".
A Hummerhez hasonló méretû és négykerék-hajtású Vodnyikot nem lehet az amerikai terepjáróval egynemûnek tekinteni. A Hummer konstrukciója sokkal inkább személyautós jegyeket visel: motorja a jármû orrában helyezkedik el. A Vodnyik "szíve" ugyanakkor a terepjáró közepe táján található. Tervezôi szerint a variálható felépítménynek köszönhetôen a GAZ 3937-es igen sokoldalúan használható: gépágyút, kisebb darut, sôt földtúrót is el lehet helyezni rajta.
Az igazi meglepetés azonban az, hogy a Hajós - nevéhez méltóan - úszni is tud. A terepjáró óránként 4 kilométeres vízi sebessége ahhoz bôven elég, hogy egy folyón vagy tavon átkelhessen. A GAZ gyár egyébként extrafelszerelésként különleges hajócsavart is kínál, amelynek segítségével gyorsabban képes úszni a jármû.
A Vodnyikba a hagyományos oldalajtón és a tetônyíláson keresztül egyaránt be lehet mászni, igaz, mindkét irányból meglehetôsen nehézkes a beszállás. Az "anyósülés" a vezetô mögött van elhelyezve. Az orosz tesztelôk szerint mindkét "fotel" meglehetôsen kényelmetlen, bár az utas lábainak némileg több hely jut. Az ergonómia, úgy tûnik, máig ismeretlen kifejezés az orosz gyártók számára, így a vezetônek bizony sokat kell nyújtózkodnia a különbözô kapcsolók eléréséhez.
A Vodnyikot 175 lóerôs léghûtéses turbodízel motor hajtja, meglepô fürgeséggel. A 6,5 tonnás monstrum mindössze 20 másodperc alatt gyorsul fel 100 kilométeres sebességre. A tesztelôk szerint 80-100 km/h- nál a motor szinte elviselhetetlenül hangos, ám a tempó további növekedésével csökken a zaj. A Hajós végsebessége 130 km/óra.
A GAZ 3937-est persze nem az "aszfaltutak királyának" tervezték. Terepen állítólag nem létezik akadály számára. A hiányosságok közé sorolható ugyanakkor a Vodnyik felfüggesztésének minôsége. A tesztelô újságírók panaszkodtak az erôs zötykölôdésre.
Bár a Hajóst elsôsorban katonai célokra tervezték, az orosz hadsereg egyelôre aligha fog nagy tételben vásárolni belôle, hiszen arra sincs pénzük, hogy a prototípust kifizessék. A GAZ gyár így csak a jármû sokoldalúságában reménykedhet, amelynek jó hasznát vehetik a hadseregnél gazdagabb olajtársaságok és erdészek.
Az amerikai General Motorstól származó bejelentés szerint a Hummer H2 modelljének alapára 48.800 dollár lesz, ami nem nagy, a kocsi adottságaihoz képest. A H2 Vortec 6000 motorja 6 literes, 316 lóerôs, az összkerékhajtás állandó jellegû, és a gyártó abszolút elsôbbségre törekszik a terepjáró-képesség tekintetében. A cég hivatalosan kizárólag az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában szándékszik forgalmazni a Hummer H2-t, de nem fér kétség ahhoz, hogy kerülôutakon Európába is behozzák majd.
A 756-o