|
LIV. évfolyam 258. (15221.) sz. |
2002. november 5., kedd |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Elkezdôdtek a kongresszusi elôkészületek
Hétfôn a szövetség bukaresti Elnöki Hivatalában ülésezett az RMDSZ alapszabályzatának módosítását elôkészítô bizottság az SZKT erre vonatkozó határozatának megfelelôen. A hétfôi gyûlésen - amelyen Kovács Csaba, Márton Árpád és Seres Dénes a Szövetségi Képviselôk Tanácsát, Kelemen Hunor a Szövetségi Egyeztetô Tanácsot, Asztalos Csaba a szövetségi elnököt és Borbély László az ügyvezetô elnököt képviselte - a bizottság mûködésére vonatkozó döntéseket fogadtak el. A testület Borbély László képviselôt, ügyvezetô elnökhelyettest és Márton Árpád képviselôt társelnökökké választotta.
A hétfôi gyûlésen jelen volt Nagy Zsolt ügyvezetô alelnök, kongresszusi biztos is, aki a kongresszus szervezésének ütemtervérôl tájékoztatta a jelenlevôket. A testület megállapodott abban, hogy a módosítási javaslatokat minél szélesebb körbôl gyûjtse össze. Ennek érdekében az RMDSZ területi szervezeteit, platformjait és társszervezeteit is be kívánja vonni az alapszabályzat módosítását elôkészítô tevékenységbe. A bizottság november 23-ig várja a módosító javaslatokat.
A bizottság soron következô ülésein részleteiben tárgyalja az RMDSZ alapszabályzatának módosítására vonatkozó javaslatokat.
A romániai magyar nemzeti közösség esélyegyenlôségének biztosítása és a szülôföldön való boldogulása kell legyen az RMDSZ fô célkitûzése az elkövetkezôkben - hangzott el a Szövetség programmódosító bizottságának hétfôi bukaresti ülésén.
A megváltozott nemzetközi helyzetben fel kell készülni Románia várható NATO- tagságából és az anyaország biztos EU- tagságából adódó lehetôségek felhasználására, annak érdekében, hogy elôsegítsük hazánk mielôbbi európai integrációját is - vélték a jelenlévôk. Ugyanakkor megállapították, hogy a négy évvel ezelôtti csíkszeredai kongresszuson elfogadott program számos pontja megvalósult: létrejött az erdélyi magyar magánegyetem, új magyar iskolákat nyitottak meg, a magyar nyelv használható a helyhatóságokban, törvényileg szabályozták a magánszemélyek és az egyházaink ingatlanjainak restitúcióját, a földek és erdôk nagy részét már vissza is adták jogos tulajdonosuknak, stabilizálódott a gazdaság, elkezdôdött a bankprivatizáció, bevezették a személyi jövedelemadót, és két csángó faluban már elkezdôdött a magyar nyelv oktatása.
A Kerekes Gábor ügyvezetô alelnök és a Tokay György képviselô által vezetett bizottság feltett szándéka, hogy a módosított program tükrözze egész közösségünk jövôképét, ezért széleskörû egyeztetést követôen szülessék meg. Ennek keretében egyeztetni fog a parlamenti frakciókkal, az Ügyvezetô Elnökség fôosztályaival, a területi szervezetekkel, a szövetség társszervezeteivel és az RMDSZ önkormányzati képviselôivel.
Emellett a bizottság felkéri a szövetség minden tagját, hogy november 23-ig tegye meg észrevételeit a jelenlegi programmal kapcsolatban a szövetség internetes honlapján (www.rmdsz.ro).
Olvasom, hogy az RMDSZ megyei Területi Képviselôk Tanácsa (TKT) elhatározta, testületi körben ejtik meg a szervezet kongresszusi küldötteinek kijelölését. A Szövetségi Képviselôk Tanácsa erre vonatkozó határozata ezt lehetôvé teszi, de lehetôségként a küldöttgyûlés is szerepel. Volt hát választási lehetôség, hogy szélesebb vagy szûkebb körû konzultáció nyomán alakítják-e ki a kongresszuson résztvevôk lajstromát.
A döntés végül is szabályszerû volt (Területi Képviselôk Tanácsa plusz Területi Egyeztetô Tanács), noha némi vita kerekedett körülötte. A körzetek és kerületek a helyek területi elosztásának módját nehezményezték, de volt, aki egyenesen szemfényvesztô eljárásnak minôsítette. Magam úgy gondolom, nem a területi leosztás esetleges sérelme a valóban figyelemreméltó. Inkább az, hogy könnyedén, s talán könnyelmûen lemondtak a küldöttgyûlés- változatról. A kényelmesebb, egyben a megyei vezetés számára nyilvánvalóan jobban kézben tartható megoldást választották. Saját szemszögükbôl célszerûen, de nem biztos, hogy bölcsen is döntöttek. Belegondolhattak volna például, hogy éppen most, amikor élesebben kérdôjelezik meg a különbözô testületek legitimitását, az azt erôsítô, igazoló küldöttgyûlést kellett volna felvállalniuk. Továbbá, arról sem kellett volna megfeledkezniük, hogy egy kongresszusra való felkészülés nem szorítkozik csupán a küldöttek kijelölésére. Alkalom, lehetôség egyben a szervezeti megújulásra, hiszen a falusi, községi, városi szervezetek életét mozgathatja meg, élénkítheti fel a küldöttkiválasztás folyamata. Nem elég idôrôl idôre elkeseregni azon, hogy közömbössé válik a tagság, akadozik a tagdíjbeszedés, s az ünnepi alkalmakra korlátozódik a tagság fogyó érdeklôdése. Következik ez abból, hogy a tagok sokasága érzékeli, szava nem igazán nyom a latban, szavazataira ellenben igényt tartanak. Az ellentmondás feloldásának egyetlen eszköze a tagság, a magyarság közvetlenebb megszólítása, megkérdezése, meghallgatása. Helytelen politika túlontúl beleélni magukat a klientúrává rögzült szereposztás kényelmébe. Lehet, ez rövid távon hasznos, hosszabb távon azonban mindenképpen az RMDSZ befolyásának kárára van.
A román közvélemény számára a szélsôséges politika fogalma jelentôs részben az országban élô magyar nemzeti kisebbséghez és Magyarországhoz kapcsolódik - derült ki egy közelmúltban végzett közvélemény- kutatásból.
A Multimedia Political Communi-cation nevû intézmény megbízásából október közepén végeztek Romániában országos felmérést arról, hogy miként vélekednek a románok a szélsôséges politikáról és a társadalmi diszkriminációról.
A felmérésbôl egyebek között az derült ki, hogy a románok a szélsôséges politika fogalmát elsôsorban az etnikai kapcsolatokkal, a többség és a nemzeti kisebbség viszonyával hozza összefüggésbe.
Ennek egyik - a felmérést megrendelô intézet értékelése szerint - legmeglepôbb jele az, hogy a megkérdezettek szerint a világon leginkább szélsôséges politikát folytató államok közül Irakot követôen (17,1 százalék) Magyarország áll a második helyen (11,7 százalék), az arab államok összességét (11 százalék) megelôzve.
A románok nagy többsége szerint a szélsôségesség nem veszélyezteti Románia és szomszédai kapcsolatát. Kivételt Magyarország képez: a megkérdezettek 42 százaléka tart attól, hogy a két ország viszonya az extrémizmus miatt rosszra fordulhat.
- Nehéz lenne megmagyarázni, hogy mit keres egy békés közép-európai ország, amely maga is a demokratikus átmenet nehézségeivel küszködik, a terrorizmus által uralt arab országok között. Egy azonban biztos: a "szélsôséges Magyarország" képzete annak vitathatatlan bizonyítéka, hogy milyen zûrzavar és kétértelmûség jellemzi (a román társadalomban) ennek a fogalomnak az értelmezését - állapította meg a Multimedia Political Communication elemzése.
Hasonló módon viszonyul a román közvélemény a romániai magyarokhoz is. Bár a felmérésbôl az derül ki, hogy a románok jelentôs része csak a cigányokkal szemben viseltet nyílt elutasítással, a szélsôséges romániai pártok közé kizárólag a Nagy- Románia Pártot (PRM) és a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget sorolják.
A románok közel 30 százaléka egyetért azzal, hogy a szélsôséges pártokat be kellene tiltani. A betiltással egyetértôk 52,1 százaléka szerint a Nagy-Románia Pártnak, 37,5 százaléka szerint pedig a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek kellene eltûnnie a politikai színtérrôl.
Ezek fényében nem meglepô, hogy a romániai politikusok közül Corneliu Vadim Tudor szenátort és Gheorghe Funar kolozsvári polgármestert, a PRM elnökét, illetve fôtitkárát, valamint Tôkés László püspököt és Markó Bélát, az RMDSZ tiszteletbeli, illetve szövetségi elnökét tartják szélsôségesnek a románok.
A romániai magyarokat a megkérdezett románok döntô többsége "elfogadhatónak" tartja, de a megkérdezettek 44 százaléka úgy vélekedik, hogy a magyarok "nem lojálisak" a román állammal szemben. A választ adók többsége szerint a románok és a magyarok harmonikusan tudnának együtt élni, de ez a politikusok hibájából nem valósul meg. A harmónia megzavarásáért a megkérdezettek 57 százaléka szerint a román, 65 százaléka szerint pedig a magyar nemzetiségû politikusok a felelôsek.
Az állami alkalmazottak béreinek olyan mértékû növelése, amely meghaladja a költségvetés lehetôségeit, közép- és hosszútávon súlyos gondokat okozhat a nemzetgazdaságnak, jelentette ki Adrian Nastase miniszterelnök, aki szombaton részt vett a Romániai Demokratikus Szakszervezetek Konföderációja kongresszusának megnyitóján.
Nastase leszögezte: a kormány nem fog reagálni a szakszervezetek esetleges tiltakozó megmozdulásokat kilátásba helyezô fenyegetéseire, a két fél közötti egyetlen elfogadható kompromisszum az új munkahelyek létrehozását célzó programok beindítása. A kormány többé nem fogja megtartani a gazdaságilag indokolatlan munkahelyeket, ehelyett alternatív megoldásokat dolgoz ki az elbocsátott személyek alkalmazására.
"Kényes idôszakban vagyunk, amikor gyorsítanunk kell a gazdasági reformot, és amelyben szociális feszültségek nyilvánulnak meg a lakosság alacsony életszínvonala következtében. Nem akarunk azonban könyvtári reformot végrehajtani, makrogazdasági szakkönyvekbôl vett kivonatokkal és hosszú távon negatív következményekkel", fogalmazott a miniszterelnök.
A kormányfô szerint a gazdasági reformok folyamatát össze kell hangolni az Európai Unió tagállamainak belsô fejleményeivel, ellenkezô esetben fennáll a veszélye annak, hogy növekedni fognak a Románia és a többi európai ország közti gazdasági különbségek.
Hétfôre virradó éjszaka, egyelôre ismeretlen tettesek, felfeszítették a marosvásárhelyi vártemplom fôbejáratát, s behatoltak az épületbe. Az erôszakos tettet hétfôn reggel egy vártemplomi presbiter vette észre és jelentette. A rendôrséget Ötvös József lelkipásztor értesítette. A vártemplomba legutóbb a ’90-es évek elején az egyik ablakon hatoltak be, pár évvel ezelôtt az épület pincehelyiségeit dúlták fel.
A tettesek elsôként a templomhoz vezetô vasajtót feszítették fel. Friss lábnyomok láthatók a templom körüli virágágyásokban. A masszív faajtót, valószínû, hogy vasrúddal feszítették fel, letörve a rézkilincset is.
- A tettesek felfeszítették a bejáratnál levô két perselyt s letéptek a falról, s elvittek egy harmadikat - tájékoztatott Ötvös József lelkipásztor. - A szóban forgó perselyekben az elmúlt tíz nap alatt, az alkalmi látogatók által adományozott pénzösszeg volt, kb. egymillió lej. A vasárnapi istentiszteleteken begyûlt perselypénz nem volt a templomban. Feltörték a bejárat közelében levô két szekrényt. Az egyikben iratmissziós könyvek, nemrég megjelent evangéliumi kiadványok, a másikban régi, az 1700-as években nyomtatott könyvek voltak. Ezekbôl nem tûnt el egy sem. Rongálásnak sincs nyoma. Az ellopott perselypénz mellett kárt a bejárati ajtón okoztak, annak rendbetétele közel kétmillió lejbe fog kerülni - nyilatkozta a vártemplom lelkipásztora.
A helyszínre kiszálló rendôrök jegyzôkönyvet, fényképeket készítettek.
Munkás, bányász, orvostanhallgató, mûszerész, kovács, gyakorló orvos, kubikos, tanár, segédmunkás 20 és 30 év között, de akadtak - amint a lejátszott hangfelvételrôl hallhattuk - 19. életévüket be sem töltöttek közöttük. Megannyi név, foglalkozás visszhangzott a döbbenet csendjében. Az ’56- os magyarországi forradalom áldozataié, akikrôl - 46 esztendô távlatából - kész szólni az utókor.
Akár vádbeszéd is, ami vasárnap délután öt órától, a Vártemplomban tartott istentiszteletet megelôzôen, prológusként hangszalagról elhangzott. Az igazságért és szabadságért vérüket áldozó, a zsarnokságnak ellenálló magyar ’56-osok utóélete ma is zavaros, ellentmondásos. Több mint jelzés értékûnek bizonyult e tekintetben a Gosztonyi Péter történész kötetébôl Henn János színmûvész által Budapesti véres csütörtök, ill. A forradalom veszteségei címmel felolvasott két részlet. A Parlament elôtti téren, a Kossuth téren, a Rákóczi-szobor környékén, a Korvin közben történtekrôl hallottunk, a mintegy tízezer békésen tüntetô magyar ellen bevetett páncélozott harci jármûvek, golyószórók, bérházak tetejérôl halált szóró puskatüzek, halálosztagok "tel-jesítményérôl": 2500-nál több emberi élet, közel 20.000 sebesült - ebbôl mintegy 17.000 a fôvárosban -, zárt tárgyalások, kivégzés kötél által - Nagy Imre -, meghurcoltatás, ENSZ, AEÁ, "magyar kérdés", Kádár, közkegyelem, további zaklatások. Magyarán: véres leszámolás Nyugat tudtával, szeme láttára!
Ötvös József lelkész Lukács Evangéliuma 19. részének 40. versét választva prédikációja alapjául, az ’56-os eseményeket az evangéliumi történethez hasonlította. A bibliai Jeruzsálem s a késôbbi Budapest párhuzam, a zsidókra törô római régiókkal együttmûködô megannyi farizeus - tanítványai dorgálására kérték a Mestert -, illetve az ’56 októberében a hatalmat kiszolgálók árulása ma is fájdalmas figyelmeztetés, üzenet. Az igazságtevôk nem hallgathatnak. Ha fegyvert fog valaki a szabadságra, az igazságra, a békére, "a kövek fognak kiáltani". Mint teszik sírhantokéi is a vértanúkról és gyilkosaikról. Váro-sunkban is szenvedtek, nem kevesen, ’56 miatt. Marosvásárhelyen, nyolc református lelkész közül négyen.
Az emlékezés a Tiberius vonósnégyes kamarakoncertjével ért véget, illetve Brahms fiatalkori mûvei közül az érzelemgazdag, ám nehéz szólamokban is bôvelkedô, gyönyörû a-moll Vonósnégyessel, melyben az elôadók magas szintû játéktudásból, hangzásbeli egyöntetûségbôl, szólamismeretbôl is vizsgáztak.
Nagyszabású rendezvényre készül Marosludas magyarsága. November 8-10. között megszervezik a Kárpát-medencében található, Ludas nevet viselô három település találkozóját.
A vendéglátók péntek délelôttre a Magyar Házba várják a vajdasági Ludas küldöttségét, amelyet Engi Péter polgármester és a Heves megyei Ludas küldöttségét, amelyet Somlai György polgármester vezet. Tíz órakor megkoszorúzzák a dr. Buday Árpád régész- történész professzor szülôházán elhelyezett emléktáblát, ahol Szekeres Adél méltatja a város nagy szülöttének munkásságát, és Marosludas történelmi nevezetességeirôl beszél. Tizenegy órakor a városházán a városi tanács és a polgármester találkozik a vendégek képviselôivel.
Délután Marosvásárhely történelmi nevezetességeit tekintik meg, Bónis Johanna, a megyei múzeum történésze kíséri el ôket.
Szombaton 11. órakor a mûvelôdési házban ünnepi közgyûlést tartanak, ahol részlet hangzik el Dsida Jenô: Psalmus Hungaricus címû mûvébôl. Elôadja Kováts Zsuzsanna tanítónô, a Petrôczi Kata Szidónia Kulturális Egyesület elnöke. Köszöntô beszédet mond Andrássy Árpád, az RMDSZ marosludasi kerületi elnöke, megyei tanácsos. Az ünnepi gyûlés keretében bemutatkozik a három Ludas. Marosludasról Szekeres Adél történelemtanár, a vajdasági Ludasról Engi Péter polgármester, a magyarországi, Heves megyei Ludasról pedig Somlai György polgármester beszél. Ünnepi beszédet mond Kerekes Károly és Toró T. Tibor parlamenti képviselô, Nyerges Andor, Heves megyei képviselô, Nyitrai Zsolt, országgyûlési képviselô, Herman István, a Rákóczi Szövetség Heves megyei elnöke, Ambrus Ferenc, a szlovákiai rozsnyói Rosarium Magyar Kulturális Intézet elnöke, Kallós Zoltán, Kossuth-díjas néprajzkutató és Katona Sándor, Andrássy- telepi református lelkész.
A ünnepi közgyûlést a marosludasi református egyházközség vegyes kórusának elôadása - karvezetô Czirmay Izabella - és a Tóth Sándor által vezetett Hajdina néptáncegyüttes fellépése zárja.
Délután 5 órától Ludasi sokadalom néven kosarasbált szerveznek a cukorgyár étkezdéjében
A rendezvény zárónapján, vasárnap délelôtt 10 órakor ünnepi szentmisét tartanak a római katolikus templomban, amelyet Ambrus Vilmos fôesperes celebrál, majd 11 órakor a református templomban istentiszteletre kerül sor, igét hirdet Czirmay Csaba Levente lelkipásztor. Az Andrássy-telepi istentiszteleten Katona Sándor lelkész szolgál.
Az idôsek világnapjától halottak napjáig szinte mindennap rá gondoltam, bevallom, zaklatottan. Hogy miért? Mert a hozzá kapcsolódó élettörténet az idôsek kiszolgáltatottságának legkirívóbb esete.
Betöltötte már a nyolcvanötöt, amikor a háztulajdonos felszólította, szedje a cókmókját, költözzön ki abból a lakásból, amelyben több mint harminc évet élt. Az ingatlant visszaigényelték, s mivel a lakbérleti szerzôdés lejárt, nem volt mit tenni, mennie kellett.
Változtak az idôk, az idôs kor, a cukorbetegség, a gyengeség, a megszokott helyhez való ragaszkodás nem sokat nyom a latban. Menni, de hová? - Ha tudnám, hogy a halál a Vácmánynál vár, kigyalogolnék, hogy vigyen. Senkinek sem kell egy ilyen vénasszony - mondta. Soha nem gondolta volna, hogy az öregek otthonába kerül. Pedig ott kötött ki. Senkije sem volt. Férje - aki után kis utódnyugdíjat kapott - korán elhunyt, gyereket egészségi okok miatt nem szült. Egyetlen közeli rokona, a testvére, Brassóban ágyban fekvô beteg volt. Rá nem számíthatott. Akik megígérték, hogy öregségére gondját viselik, rájöttek, nem érdemes vele bajlódni. Pedig Vilma nevelte a kislányt, fényképe ott állt a könyvesszekrényen, mindig róla beszélt: - Megígérte, hogy miután férjhez megy, nagyobb lakásba költöznek, magához vesz - élt benne a remény. A lány férjhez ment, Vilma az esküvôn is tisztét tette. Aztán várt. Szó sem esett arról, hogy magukhoz vegyék. Közben a háziasszony sürgette a kiköltözést. Az öregotthonban "ürült egy hely", s az állam jótékonyságára fanyalodva, el kellett fogadnia azt, amitôl a legjobban félt. Rossz felidézni azt a képet, amint a megzavarodott, összeroskadt, remegô öregasszony a sok egérszagú, ócska bútor, ruha- és ágynemû, írásos meg bôrönd között ül és a semmibe néz. Teljesen lemeredt. Azt sem tudta, jóformán mi történik vele. Egy bôrönd holmit kellett kiválasztania abból, amit egy életen át összegyûjtött. Aki megígérte, hogy támasza lesz, s akinek márkát, sírhelyet, festményt adott, a drámai pillanatokban ide-oda piszkálva, csak az aranygyûrûje felôl érdeklôdött. Vilma négy hónapot bírt ki az otthonban. Aztán magára hagyottan, búskomorságban, csendben elhunyt.
Rendkívüli mértékben megszigorították David Beckham, a Manchester United válogatott labdarúgója London közeli otthonának ôrzését azután, hogy a hét végén a rendôrség a sajtó segítségével leleplezett egy összeesküvést a világhírû játékos feleségének, Victoriának az elrablására.
A klub biztonsági szolgálatának és különbözô cégeknek a szakemberei szállták meg a család sawbridge-worth-i villáját, hogy felülvizsgálják és a lehetô legtökéletesebbé tegyék a több hektárnyi birtok védelmét. A Beckhamék szolgálatában álló öt testôrt továbbiakkal egészítették ki, valamennyien a brit hadsereg különleges egységének, az SAS-nek az egykori tagjai - adta hírül hétfôn a The Sun bulvárlap.
- Az apa és a férj kötelessége, hogy családja biztonságát megteremtse - idézte a brit bulvárlap Beckhamet, aki vasárnap hálás hangú nyilatkozatban mondott köszönetet a rendôrségnek és a sajtónak az emberrablás megakadályozásáért, s az összeesküvôk ôrizetbe vételéért.
A The Sun vasárnapi kiadásának, a the News of the Worldnek az oknyomozó újságírója volt az, akinek tudomására jutott, hogy el akarják rabolni Victoria Beckhamet, a Spice Girls együttes volt énekesnôjét. A zsurnaliszta, aki egy kelet- európai - románok és koszovói albánok alkotta - mûkereskedô csempészhálózat után nyomozott, angol bûnözônek álcázva magát beépült a bandába, így értesült az akció tervérôl.
Arra készültek, hogy a Beckham-család sawbridgeworth-i otthonának bejáratánál valamilyen ürüggyel megállítsák az éppen távozni készülô Victoriát, és elkábítva elrabolják ôt. Egy dél-londoni házban tartották volna fogva addig, amíg férje nem fizeti ki az ötmillió fontos váltságdíjat.
A banda egyik tagja szerint azzal is számoltak, hogy Beckhamék két kicsiny gyermeke, Brooklyn és Romeo esetleg Victoriával lesz. "Annál jobb, ha a gyerekek vele vannak. De ha valami történik, és Beckham nem fizet, Victoria meg fog halni" - idézte a bûnözôt a The Sun. A maffia jellegû csoport állítólag már hetek óta követte, sôt néhányszor zaklatta is Victoriát a család mindkét otthonánál.
A terv ismeretében az angol újságíró azonnal a rendôrséghez fordult, amely szombat reggel egy összehangolt rajtaütésben London több pontján ôrizetbe vette a banda tagjait. Öt férfi ellen hétfôn már vádat is emeltek lopás és rablásra való szövetkezés címén. A vádirat szerint egyebek között a Sotheby's aukciós háztól tulajdonítottak el nagy értékû mûkincset, és az egyik alkalmazott kirablására szövetkeztek. A mostani ügyben még folynak a kihallgatások, így további vádemelések várhatók.
Nem ez volt az elsô eset, hogy a leggazdagabb angolok listáján 50 millió font vagyonnal szereplô Beckham családját meg akarták támadni. Két éve egy bûnbanda Victoriát és Brooklynt rabolta volna el, hogy egymillió font váltságdíjat csikarjon ki értük. A család, különösen Victoria azóta számtalanszor kapott halálos fenyegetést tartalmazó leveleket.
Sajtótájékoztató a megyei tanácsnál
A hideg évszak beköszönte nem érheti meglepetésként az illetékeseket - hangzott el a megyei tanács tegnapi sajtótájékoztatóján. A télre való felkészültséggel kapcsolatban Virág György elnök elmondta: az elmúlt évekhez képest valamivel felkészültebb a megyei önkormányzat, pontosabban az Út- és Hídügyi Rt., illetve a Multiprod Impex Kft. "Ezt azért merem állítani, mert október 31-én sikerült a megyei tanácsban megszavazni azt az együttmûködési szerzôdést, amelyet a németországi Geiger céggel alakítottunk ki az elmúlt hónapok folyamán, ezért már nagyobb kapacitású gépek is rendelkezésünkre fognak állni. Így a téli karbantartási munkálatokat már egyeztetve készítettük elô". A német cégnek, mint már írtunk róla, 49 százalékos részesedése van a Megyei Út- és Hídügyi Rt.-nél, amelynek fô részvényese még mindig a megyei tanács. "Az elôkészületek annyit jelentenek, hogy e gépeknek a területi elhelyezése egy közös egyeztetett stratégia részét képezi, ugyanakkor az elôzô évhez hasonlóan, november 15- tôl, vagy ha szükséges, még hamarabb is, a megyei tanács székházában elkezd mûködni az a diszpécserszolgálat, amely a megyei utak állapotáról folyamatosan információkat kap és továbbít."
Ami viszont a pénzt illeti, a helyzet rosszabb, mint tavaly. Virág György szerint a rendelkezésre álló összegek nem kielégítôek. "Re-ményünk van arra, hogy egy héten belül sor kerül a költségvetés-kiigazításra, és akkor biztosítani tudjuk legalább december 31-ig a szükséges összegeket, a 2003-as évi költségvetésbôl pedig a januári, februári és márciusi hónapok kiadásait fedezzük. Ha holnap lehull a hó, a megyei tanácsot felkészülten éri, mert az október 31-i ülésen jóváhagytunk 2 milliárd lejt a hótakarítási munkálatokra, ami azt jelenti, hogy a csúszásgátló anyagok megvásárlására biztosított a fedezet. Jelenleg a csúszásgátló anyagok egy része már raktáron van, egyelôre csak a só hiányzik" - jelentette ki az elnök.
A pár napon belül esedékes költségvetés-kiegészítéssel kapcsolatban Virág György hangsúlyozta: míg a nyár elején 419 milliárd lejt igényelt a megye, a fontosabb költségek összegzése után a kormányhoz továbbított kérés 260 milliárdra csökkent. Ám ígéreteket csak a kért összeg 10 százalékára kaptak: azaz mintegy 25 milliárd lejes kiegészítésre számíthatnak.
A jövô évi költségvetéssel kapcsolatban Virág György kifejtette: a megyei tanácstól nem várható el, hogy községi bábaasszony legyen. Azaz gondot viseljen minden területre, kezdve a tanügytôl, egészségügyig (jövôtôl az egységesített kórház-igazgatóságok a megyei önkormányzat alárendeltségébe kerülnek), kultúráig, utakig, rokkantakig stb. Ha így dönt a kormány, nevezze meg az intézmények fenntartásához szükséges anyagi forrásokat is. "Abban reménykedem, hogy a parlament által novemberben megszavazásra kerülô 2003-as költségvetési törvénynek lesz logikája. Ha nem így történik, a megyei önkormányzat november 26-i ülése nem fog túl olajozottan lezajlani." - szögezte le az elnök, hozzátéve, hogy a városok és községek elöljáróival már megkezdôdtek a tárgyalások a jövô évi költségvetésrôl.
- A természet sohasem ismétli önmagát, s ha erre egy képzômûvész figyel, mindig talál újat, érdekeset, szebbet - hallhattuk azoktól az amatôr képzômûvészektôl, akik október 19. és 27. között a 16. alkalommal vettek részt a szovátai alkotótáborban.
A képzômûvészek megyei egyesületének ez a legrangosabb rendezvénye, természetesen a kiállítások mellett - tájékoztatott a megyei tanfelügyelôség táborigazgatóságának hétvégi házában Nicolae Tunaru elnök, aki még elmondta, hogy az idei tábor azért is fontos számukra, mert ezáltal ünnepelték az egyesület fennállásának 25. évfordulóját.
Jelenlétünkre a szobákban tárlatot rögtönöznek a mûvészek. Akvarellek, olajfestmények, grafikák tükrözik a szovátai ôsz hangulatát, gazdag színvilágát.
- Itt valóságos családi hangulat alakult ki az évek folyamán, nem számít, ki honnan jött, román-e vagy magyar. Az alkotás, a közös szenvedély az, ami minket összekovácsol. Évekig a szovátai Hefaistos - volt CASCOM - szálloda igazgatója, Neag Victor támogatott, az idén a táborigazga- tóságnak köszönhetôen lehettünk a fürdôtelep vendégei, s talán a megyei alkotások házának támogatása nélkül nem lehetnénk itt - egészíti ki a tájékoztatót Nicolae Tunaru.
A szakmai irányítást, szaktanácsadást, többek között Vasile Muresan képzômûvész, tanár vállalta fel, az itt készült alkotásokból a marosvásárhelyi Unirea kiállítóteremben megrendezik a 2003-as év elsô tárlatát, amely mindig egyfajta referencia szokott lenni az utána következô szemléknek, kiállító mûvészeknek.
Végül álljon itt azoknak a névsora, akiket az idén is elbûvölt a szovátai ôsz: Fábián Margit, Ôsz Zoltán, Hadnagy Gabriella, Gyenes Tibor, Alecu Erica, Alecu Gabriela, Opris Ilarie, Tunaru Nicolae, Muresan Vasile, Stef Liviu, Bogatean Calin, Frunza Mihai, Vultur Angel, Cozma Dorel, Pusca Purcariu Sabina, Anamaria Crisan, Petria Cristina és Czirjék Lajos.
Szervezôdô szarvasmarha-tenyésztôk
Vasárnap délelôtt a maros-szentgyörgyi állattenyésztési kísérleti állomáson tanácskozást tartott a megyei szarvasmarha-tenyésztôk egyesülete. A megbeszéléseken többek között az idén megjelent állattenyésztési törvény alkalmazásáról volt szó. Ezt követte Tófalván egy fajállat-bemutató.
Suba Kálmán mérnök, a Megyei Állatnemesítô- és Szaporodásbiológiai Hivatal igazgatója lapunknak elmondta, összesen 64 helyi fiókszervezete van a tenyésztôk egyesületének. Nagyon fontos, hogy ezek a szakmai szervezetek létrejöjjenek, mivel az idén januárban megjelent 72-es számú állattenyésztési törvény 6. cikkelye leszögezi, hogy a mezôgazdasági minisztérium csak azokat az egyesületeket ismeri el, amelyek az ún. "piramisrendszernek" megfelelôen - községi, megyei, illetve országos szinten - alakulnak meg. Ez nagyon fontos, hiszen valójában arról van szó, hogy csak azokat a gazdákat részesítik támogatásban, illetve kérik ki véleményüket bármilyen állattenyésztési politikában, stratégiában, akik ebben a formában szervezôdnek.
Timar Liviutól, a megyei mezôgazdasági igazgatóság vezérigazgatójától a tanácskozáson megtudhattuk, hogy adataik szerint 2002-ben 79.421 szarvasmarha volt a nyilvántartásukban. Ez jóval kevesebb, mint 1989-ben, amikor mintegy 217.000 marhát tenyésztettek. Volt már rosszabb is, 2000-ben csak 71.270 fôt legeltettek nálunk. Az a tény azonban, hogy megyénk domb- és hegyvidéke kiválóan alkalmas az állattartásra, illetve a szervezôdô egyesületek igazolják, jó irányba halad a szarvasmarha- tenyészet. Ami a fajállattartást illeti, a mesterséges megtermékenyítés terén megyénk országos szinten az elsô helyen áll, az állomány mintegy 68 százalékát ily módon szaporítják. S ez talán annak is köszönhetô, hogy a tófalván mûködô Semtest-BNV Rt. sikeres kampányt folytat ennek érdekében.
A fajállattartás szükségességét hangsúlyozta Franz Ehrsam, a Semtest-BNV elnöke, valamint az oberfrankeni állattenyésztô egyesület vezetôje is, aki elmondta, a fajtiszta Siemental tehénért, ha értékesíti, 100 euróval többet kap, mint más állatért. Németországban is a támogatási, értékesítési rendszer nagy részét az egyesületeken keresztül bonyolítják le. Az általa vezetett egyesületnek 30.000-nél több tagja van, s tudomása szerint Oberfranken környékén több mint 70.000 szarvasmarhát tenyésztenek.
Kelemen Atilla, a parlament mezôgazdasági bizottságának alelnöke elmondta, a törvények jók, csak a lehetôségeket kell kihasználni. Ezért kellenek az egyesületek, amelyek szakmai tapasztalatcseréket, más, ehhez hasonló rendezvényeket szervezhetnek.
Natea Ovidiu prefektus e gondolatot folytatva tájékoztatta a tanácskozáson jelenlevôket, hogy a jövô évtôl a SAPARD-pályázatokat új kritériumok szerint bírálják el, emellett azonban az igényelhetô pénzösszeg is megnôtt, 10.000-tôl 1 millióig terjedô euróig. Ezt a lehetôséget kell kihasználni, s ebben talán az egyesület is aktívabban részt vehetne.
A marosszentgyörgyi állomáson megkezdett beszélgetést a gyakorlati bemutató követte, ahol dr. Roman Mircea, a Semtest-BNV igazgatója 17 megyébôl eljött szakembereknek, gazdáknak elmondta, állandó párbeszédet szeretnének folytatni a szakterületen levôkkel. Betegségmentes szaporítóanyagot biztosítanak, ami garantálja a minôséget. 2002 januárjától az egységet elfogadták az EU-s normáknak megfelelôen. Benne vannak az országos fajállattesztelô programban. Ezenkívül szakmai felkészítôket is tartanak. S minderre azért van szükség, mert az EU-s integrálódás azt is jelenti, hogy minôségben helyet kell teremteni a tagállamok piacán. Ehhez kellenek a fajállatok, a szakismeret, a megfelelô felszereltség, ami nélkül a modern állattenyésztést el sem lehet képzelni.
Mindehhez Ovidiu Natea prefektus az állatszemle elôtt hozzáfûzte: a szarvasmarha a leggazdaságosabb állat, amely megfelel hazánk pe-doklimatikai viszonyainak, így különösen Maros megyében kell igazán odafigyelni e mezôgazdasági ágra.
A hétvégi tófalvi szakmai rendezvényen több mint 300-an vettek részt, ami igazolja, van remény a szakág fellendülésére.
Érdekesnek, színvonalasnak bizonyult az a szeminárium, amelyet a múlt hét végén szervezett - a Robert Schuman Alapítvány támogatásával - a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom. A tanácskozás központi témája a magyar kereszténydemokrácia szerepe a romániai politikában, illetve közéletben, de ezek mellett az önkormányzatok problémái, lehetôségei, az egyházi nevelési rendszer, a magyar önazonosság-tudat megôrzésének szellemi és anyagi felté- telei, az RMDSZ kormányzati tevékenysége, az SZDP-vel kötött együttmûködési szerzôdés, a környezetvédelem problémái, illetve az RMDSZ helye az európai politikában, vagy az is napirendre került, hogy miként alkalmazhatja egy kereszténydemokrata politikus a szubszidiaritás elvét a hatalom képviselôjeként. Ugyancsak érdekes volt az a vita, amely a mozgalom alelnöke és a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt jelen levô képviselôi között alakult ki, a párt elnevezésében rejlô ellentmondás kapcsán. A PNTCD megyei alelnöke visszautasította a felvetést, kijelentve, hogy az PNT az egyetlen kommunista-ellenes párt Romániában, ôk inkább azt nem értik, hogy az RMDSZ hogyan tudott egy baloldali párttal szövetséget kötni.
Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke az Európai Néppárt lisszaboni konferenciáját idézte fel, amelyen Kelemen Kálmánnal együtt vett részt. Ezzel azt jelezte, hogy az RMDSZ és a RMKDM Európában közösen van jelen. A Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom az RMDSZ-nek az a része, amely a szövetség jobbközép-közép irányultságát képviseli. Az RMDSZ helyét az európai politikában közösen megválaszolandó kérdésnek nevezte. Hangsúlyozta, hogy a különbözô ideológiáknak mindig helye lesz a szövetségben, s az, amit 1990-ben elkezdett, nemcsak a magyarság, a térség, de Európa számára is tanulságos lehet. A rendszerváltáskor, amikor a romániai magyarság úgy döntött, hogy politikai szervezetet hoz létre, gyakorlatilag kikristályosodott az az eszközrendszer, amelynek lényege, hogy a romániai magyarság politikai képviselete párbeszéddel, politikai szövetség révén próbál a helyzetén változtatni, s nem a konfliktus, a konfrontáció eszközrendszerét keresi, bár sok példa volt arra, akár a térségben is, hogy az etnikai szembenállás konfliktussá fajult. Ehelyett az RMDSZ a parlamenti képviseletet választotta, Magyarország támogatását kérte, illetve az európai politikában keresett partnereket. Az elmúlt 13 évben az RMDSZ-ben tulajdonképpen az igazi viták az arányokról szóltak, nem az eszközökrôl, mondta a szövetségi elnök. Emlékeztetett, hogy azokban az években, amikor a szövetség ellenzékben volt, az európai támogatás volt a fô eszköz, ami eredményesnek bizonyult, hiszen 1993-ban, amikor Romániát felvették a szervezetbe, az Európa Tanács határozatába bekerült az RMDSZ néhány követelése. Ennek ellenére 1995-ben rossz oktatási törvény született. Vagyis az eszközök külön-külön nem hatékonyak, egyetlen közös eszközrendszerbe ötvözve kell a hármas eszközrendszert alakítani. Markó szerint az elkövetkezendôkben sokkal aktívabban, magabiztosabban kell az RMDSZ-nek jelen lennie Európában. A sajátos kisebbségi jogok alakításával, a romániai magyarság autonóm létének a kialakításával párhuzamosan kell Európa felé közeledni. Mert az RMDSZ tapasztalatai fontosak lehetnek más európai népek számára. A kérdésre, hogy mit vár az RMDSZ Európától, kijelentette: hogy nyomatékosabban, hatékonyabban ismerje fel azt, hogy a Kárpát-medencei magyarság nem a konfliktusok, hanem az együttmûködés útját választotta céljai elerésére.
eredménye az SZDP-vel kötött protokollum, hangsúlyozta egyebek között Borbély László képviselô. Kijelentette: az elôzô kormány, amelynek az RMDSZ is tagja volt, olyan reformokat indított el, amelyeknek gyümölcseit részben a jelenlegi kormány aratja le. Az egészségügy reformja, a helyhatósági törvény, az oktatási törvény a kisebbségi kérdés új megközelítését készítette elô, s az, hogy szinte vita nélkül fogadta el a szenátus az egyházi javak visszaszolgáltatásáról szóló törvényt, azt bizonyítja, hogy a román politikai kultúra is másképp kezeli ezeket a kérdéseket. Ami - figyelmeztetett - nem jelenti azt, hogy eltûntek a nacionalista erôk. Az elsô protokollumot - emlékeztetett - éppen a PRM elszigetelése érdekében kötötte meg az RMDSZ. Akik bianco csekkrôl beszélnek, nem mondanak igazat - folytatta -, mert az idei protokollum már 89 pontban konkretizálja az SZDP feladatait, s ebbôl 75 részben vagy egészében máris megvalósult.
- így összegezte elôadása lényegét Makkai Gergely képviselô, aki a kereszténydemokrácia és a környezetvédelem közötti összefonódásokat taglalta. Véleménye szerint a jelenlegi környezeti világállapotot mélyreható ökológiai krízis jellemzi, s mindez az emberi mulasztások következménye. Elgondolkodtató, jelentette ki, hogy a Föld feltételezett 4,5 milliárd éves történetében az ember csak az utolsó évmilliók folyamán jelent meg, s kétszáz év alatt képes volt az élet feltételrendszerét szétzúzni, kapzsisága, profitra éhes, kielégíthetetlen mo-hósága miatt. Hangsúlyozta, hogy a kereszténydemokrata környezetvédelmi szemléletnek nem annyira gyakorlati megoldási javaslatokat kell kidolgoznia, mint a meghirdetett alapelveinek és célkitûzéseinek megfelelôen elvi álláspontok megfogalmazását, illetve olyan az emberek hozzáállását, gondolkodásmódját, világképét alakító programok elkészítését és kivitelezését, amelyek a természetes életkörülmények károsításának elhárítására ösztönöznek, felhívják a figyelmet a rejtett felelôtlenség eseteire, és elôsegítik a gazdaságpolitikai keretfeltételeknek a fokozottabb környezetkímélés érdekében történô alakítását.
E kijelentést dr. Bárányi Ferenc, az RMKDM politikai alelnöke tette, hangsúlyozva: "A pluralizmust, mint az egész részét, többszínûségét értelmezzük, és visszautasítunk minden, az egységes RMDSZ kettészakítására irányuló törekvést. Elfogadjuk a Reform Tömörülést mint ellenzéki csoportosulást, de tiltakozunk minden egységbontó megnyilvánulása ellen.
Október 12-i nyilatkozatunkban felszólítottuk Tôkés László püspök urat, vonja vissza feljelentését a bukaresti törvényszéken. Bizarr jelenségnek tartjuk, hogy az RMDSZ tiszteletbeli elnöke saját szövetségét, saját híveit jelentette fel. Hasonlóképpen tudathasadásos állapot az is, amikor Tôkés László egyszerre akar tiszteletbeli elnök és a belsô ellenzék vezére lenni. Mi elismerjük akár az egyik, akár a másik tisztségében, de mind a kettôben egyszerre nem. Valamelyikrôl mondjon le." Azzal zárta beszédét, hogy a közelgô, legálisan összehívott VII. kongresszuson javasolni fogják a tiszteletbeli elnöki funkció megszüntetését.
Kelemen Kálmán, az RMKDM elnöke összegezte a konklúziókat.
- A kétnapos rendezvény egyik alapvetô eredménye és tanulsága is ugyanakkor, hogy a létezô vagy az elért eredményeinket idôben kell megvédeni. Mondhatnám azt is, hogy azt, amiért megdolgoztunk, megharcoltunk - becsületes célokért történt ez az igyekezet - nem szabad porba tiporni, azokra büszke lehet akárki. Ez a két nap bizonyította, és bizonyította az elôadások tartalma, minôsége, kezdve a helyi autonómia kérdéseitôl, el egészen az európai integrációs politikának a Romániára és fôképp a romániai magyarságra vonatkozó vetületéig. Külföldi vendégünk, Antonio Constanzo, az Európai Néppárt megbízottja is meglepôdött, hogy ennyire tájékozottak a romániai magyar politikusok a közélet kérdéseiben, örömmel nyugtázta azt, hogy következetesen és lojális módszerekkel érték el azt, ami egyedülálló Európa történetében, hogy a legnagyobb kisebbség nem folyamodott olyan radikális eszközökhöz, mint a diverzió vagy a fegyveres ellenállás, és mégis nagyszerû dolgokat tudott elérni. Például azt a törvényt, amivel a többség elismeri az esélyegyenlôségünket a nyelvhasználatra, a társadalmi életben való részvételre, a gazdasági versenyben való cselekvéseinkre.
Miközben a Robert Schuman Alapítvány elnökének, illetve Wim van Welzennek, az Európai Néppárt alelnökének az üdvözletét tolmácsolta, elismerte: szerepünk, bár ellentmondásosnak tûnik, mégis egyedülálló: a romániai kereszténydemokráciát mind parlamenti szinten, mind az EPP soraiban a leghatékonyabban és a legkövetkezetesebben az RMKDM tudja megjeleníteni, olyan példa, amelyet sokfele tanulmányoznak és útmutatónak tekintenek. A jelen lévô elôadók is elismerték, kezdve Markó Béla szövetségi elnökkel, hogy a Romániai Magyar Keresztény-demokrata Mozgalom járult hozzá lényegében ahhoz, hogy ilyen elismertségnek örvend az RMDSZ az európai politikában, illetve, hogy ez az állapot nagyon is megfelelô, nemcsak a jelenlegi idôszaknak, hanem távlatilag is, azért, hogy olyan környezetet tudjunk teremteni a romániai magyaroknak, ami teljesen feleslegessé teszi a kivándorlást.
Azoknak lett igazuk, akik 2001. szeptember 11. után borúlátóan nyilatkoztak, és azt mondták, ma a terrorizmus állandó fenyegetést jelent az egész emberiség számára. Elméletileg bárhol elôfordulhat, a jelek szerint megelôzésben nem sokat lépett elôre a civilizált világ.
Most nem akárhol történt meg a tragédia, hanem a világ második számú nagyhatalmának fôváro-sában, az áldozatok száma itt kevesebb, "csak" 118 ember halt meg, plusz az elkövetôk. Az amerikai és a moszkvai terrorcselekmények között elég sok a hasonlóság. Elôször is egyértelmû, hogy mindkét esetben öngyilkos akcióról van szó, ez is terror a javából, békés, civil embereket szemeltek ki áldozatul, ezt nem lehet magyarázni és mentegetni. Ártatlan emberek szenvedéseit, pusztulását - ez történt az elmúlt években Csecsenföldön - nem lehet, nem szabad más, ugyancsak ártatlan emberek megölésével megbosszulni. Bûnpártolásszámba megy valamiféle szabadságharcról beszélni, ti. a szabadságharcos fegyverraktárakat robbant, nem irodaházat vagy színházat, és fegyveres ellenségre lô, nem pedig békés polgárokra. Persze ez azt is jelenti, hogy mindenfajta háborúban benne van a terrorizmus lehetôsége, és a történelem tanúságai szerint a felek éltek is e lehetôséggel minden idôkben. Oroszország esetében is felmerül az államvédelem és egyéb elhárító szervek felelôssége, ti. az orruk elôtt készítette elô az akciót legalább félszáz ember. Pedig itt nincs olyan liberális rendszer, mint Amerikában. Van viszont szervezett bûnözés itt is, és a szakértôk szerint ez sok esetben összefonódik a politikai terrorizmussal.
A különbség viszont az, hogy Moszkvában szemrebbenés nélkül feláldozták a túszok egy részét. Hogy ez mennyire volt jogszerû és etikus, azt még sokáig fogják vitatni, nem baj, Putyin atyuska majd tisztára mossa ôket, elvégre brancsbéli ô is. A másik nagy kérdôjel a mérges gáz használata, mennyire volt ez jogos, sértettek-e ezzel érvényben lévô nemzetközi szerzôdéseket, no meg az a nem elhanyagolható tény, hogy a kórházi orvosoknak sem mondták meg a vegyianyag összetételét, gátolva ezzel a sérültek kezelését. Hát ilyen azért Amerikában nem fordulhatna elô, ez még a kommunista rendszer utórezgése, melyben az emberélet igen olcsó volt.
Felelôsség terheli azt az orosz (szovjet) bel- és külpolitikát, amelynek fô jellemzôje - I. (Nagy) Péter, 1672-1725, óta - a nagyhatalmi terjeszkedés volt, s bár a szovjet birodalom szétesett, a régi reflexek megmaradtak, és kemény kézzel torolnak meg minden önállóságra való törekvést. Okosabb, kompromisszumokra képes politizálás még a harcias csecsenekkel szemben is eredményesebb lett volna. A jelek szerint az orosz vezetés nem képes tudomásul venni, hogy a kommunizmus hetvenéves homogenizációs politikája csôdöt mondott, hisz a rendszerváltás után búvópatakként tört elô a kisebbségek nemzeti/nemzetiségi öntudata. Az orosz, ill. elôtte a szovjet vezetés is eljátszotta azt, hogy a nemzetiségi kérdést megoldották, ahelyett, hogy tudomásul vennék: a nemzetiségek léteznek és élni akarnak. A csecsen- ügy egy különleges és bonyolult kérdés, amelyet az orosz vezetés erôbôl akart megoldani, ezért valahol ô is felelôs az értelmetlen és kegyetlen bosszúállásért, amit ez az akció jelentett.
Ami feltûnt még az eseménnyel kapcsolatban, az, hogy ezúttal nem volt olyan nagy a felháborodás - legalábbis azokon a tv-adókon, amelyekhez hozzáférünk - mint ezelôtt egy évvel. Igaz, most az áldozatok száma nagyságrendekkel volt kevesebb, de üzenete a dolognak legalább olyan fontos: a fenyegetés és fenyegetettség tovább létezik. Az érintettekkel való együttérzés indokolt, nagy baj lenne, ha az ilyen eseményekhez hozzászoknánk. Ennek a történetnek a fogadtatása közömbösebbnek tûnt, ami egy rosszul értelmezett pragmatizmussal is magyarázható: ti. most az USA a vitathatatlan vezér, a követendô példa, a szolgálatos nagy testvér, akivel illik jóban lenni, akinek a baja nekünk is fáj. Legalább ilyenkor fel kellene adni a mindig valakihez való igazodás gyakorlatát, hisz mindkét esetben ártatlan emberek haltak meg igazságtalanul, értelmetlenül. És ez még akkor is igaz, ha Moszkva urai az utóbbi évtizedekben igen sok kellemetlenséget okoztak nekünk, míg Washington sok tekintetben akkor is példát jelentett számunkra.
Végezetül, tudomásul kell venni, hogy a terrorizmust a hagyományos háború eszközeivel nem lehet felszámolni, itt valami mást kell kitalálni, legelôször a kiváltó okokat kellene megszüntetni. Világunkra amúgy is sok veszély leselkedik a környezetszennyezéstôl a krónikus elszegényedésig, nem hiányzik, hogy eszement terroristák és felelôtlen politikusok növeljék veszélyérzetünket.
Milyen kenyeret eszel? (Ismerôs a kérdés, ugye. Gyakran elhangzik manapság is.) A gabonakereskedôk mogulja szerint a mezôgazdasági minisztérium a saját termésû búza mellett sugárfertôzött ukrán búzát is exportál. Fennáll a veszély, hogy a kenyérgabona egy részét is onnan hozzák be. A minisztérium azonnal cáfol (mikor valamit cáfol, gyanússá válik): az eltelt tíz hónap során csaknem húszezer tonna magyar búzát importáltunk, ugyanannyit Moldova Köztársaságból, valami tízezer tonnányit a németektôl, egész kis mennyiséget a bolgároktól, a vajdaságiaktól, az amerikaiaktól. Well, well. Hát akkor miféle kenyeret is eszünk mi? * "A sumérok is románul beszéltek!" - kiáltja el magát egy helyi lap. Szôcs István írja a Helikonban: egy értelmes román lánynak beszélt a dákokról. A lánynak elnyílt a szeme. Hát azok valóban éltek? Meg volt gyôzôdve róla, hogy mert az iskolában tanították, csak mese. * De sumérok persze ma is vannak. Modern elnevezésük: sumír. - Mitôl sumír ma egy sumír? - Hát, sum nem olvas, sum nem ír. * A miniszterelnök újraiparosítaná az országot. Meghiszem azt. Miután taccsra ment minden, elkótyavetyéltek gyárat, üzemet, mûhelyt, gépet stb., parlagon maradt a mûvelhetô föld java is, kezdhetünk mindent elölrôl. Kár, hogy nem kérdezték meg az államelnököt is, fogadjunk, volna ötlete. Olyan "húzó ágazatokat" kell feltámasztani, mint a vasipar, a nehézgép-, a mûtrágya- és koporsógyártás. * Ugyancsak államfôi szotyola volt, hogy az informatizált társadalom felé menetelünk, közben pedig a román telefonos cég (dehogy román, görög az már) suttyomban megemeli a telefondíjakat, megdrágítja az internetet is. Nesze neked, ifjúság! * Esik a kôolaj ára a nemzetközi piacon? Nosza. Drágít a "rompetró". Alkalmazottainak - élen a fejesekkel - viszont mind nagyobb fizut juttat. Ezt a pénzt az állampolgárok zsebébôl cseni el. Mit cseni? Rabolja. Az iparügy minisztere monalizásan mosolyog. * Az ember megáll, és eltûnôdik: van-e még valami ebben az országban, ami nem deviáns? Ami normális? * És jön a nagyrrr honatya, és aszondi, hogy dr. Bernády Györgynek nincs keresnivalója a megyeházán. Plakett "képében" sem. Hoogyneee. Mert azt popdunyitruk építették! * A száj- és plakett- tépô parlamenti vereskakasok rakjanak maguknak dombormûvet, és kukorékoljanak rajta, ahol a Dózsa György utca áttûnik Hosszúba meg Fôtérbe. "Teljesítményük" szimbólumába.
A Torinóban emigrációban élô, élete alkonyán járó legnagyobb magyar hazafi és az egykori székely fôváros, Marosvásárhely kapcsolata, mint az erdélyi magyarság Kossuth-tiszteletének egyik szimbolikus megnyilvánulása, 1883-ban bontakozik ki.
1883 elején Lázár Ádám, a marosvásárhelyi közélet egyik hangadója, a kortársai által nem kifogástalan magatartású ’48-as városi fôbírónak a fia, a város önkormányzati hatóságának, a törvényhatósági bizottságnak választott tagja kezdeményezi a Kossuth-tisztelet formai megvalósítását. Sugallatára 33 városi törvényhatósági bizottsági tag és városi tisztviselô folyamodványban javasolja a születésének 80. évfordulóját betöltô "legnagyobb hazánkfia" írásban történô üdvözlését "az önfeláldozó független hazafiság, rendíthetetlen tiszta jellemszilárdság és lankadatlan buzgalmú tetterô hálás és méltó elismeréséül". Az indítványt a törvényhatósági bizottsági közgyûlés 1883. március 30-i ülésén lelkes éljenzéssel elfogadja, annak megszerkesztésével és elküldésével a városi tanácsot felhatalmazza. (A Torinóba küldött üdvözlô levél fogalmazványa - sajnos - nem maradt ránk.)
Az ország minden részérôl kapott születésnapi üdvözletekre Kossuth 1884 májusában egy minden rajongójához szóló közös és terjedelmes "Hálanyilatkozattal" válaszol. A választ az Egyetértés 1884. június 1-jei 151. száma teljes terjedelmében leközölte. Ebbôl értesült Marosvásárhely közönsége is az üdvözlô levélre tett válaszról. Kossuth marosvásárhelyi hívei személyes válasznak tekintették azt, és legalább másolatban való megszerzését szerették volna elérni. E célból Lázár kezdeményezésére a városi törvényhatósági bizottság 1884. július 30-i ülésén azt indítványozták, hogy a Hálanyilatkozatot szerezzék be - legalább hiteles másolatban -, és olvassák fel azt a következô közgyûlésen, azután pedig helyezzék el a város levéltárában. Ajánlották, hogy nyomtassák ki ezen rendkívüli értékû mûvet legalább ezer példányban, ami "a polgárság között osztassék szét hazafiúi lelkesítés végett". Mindemellett indítványozták, hogy szerezzék be Kossuth Lajos életnagyságú mellképét is, és függesszék ki azt megfelelô helyen, a közgyûlés termében. A törvényhatósági bizottság közgyûlése az indítványokat elfogadta és végrehajtásával a tanácsot megbízta.
Lázárnak, aki akkor országgyûlési képviselô is, Helfy Ignác volt országgyûlési képviselô közbenjárásával sikerült megszereznie a kézirat eredetijét, valószínûleg a közlô újság szerkesztôjétôl, vagy a nyomdából. Marosvásárhelyre hozta azt és egy rövid szöveg kíséretében a tanácsnak átadta. "Legnagyobb hazánkfiának ezen születése 80-dik évfordulója alkalmából Hozzá intézett számos üdvözlô iratokra - írja - jelesen Maros Vásárhely sz. kir. város közönsége által 1883. évi Március hó 30-án [48/2393.] szám alatt kelt üdvözlésre 1-26 lapon sajátkezüleg írt és aláírt eredeti nagybecsû ide füzött Hála nyilatkozatot [...] a városi oklevéltárban örök emlékül megôrzendôleg ezennel pótlólag beadja Lázár Ádám saját és társai, mint indítványozó városi képviselôk nevében." A kéziratot a tanács a levéltáros gondjaira bízta, aki erre a célra készíttetett egy lakkozott fadobozt, és abba helyezte el. Abban található ma is sértetlenül.
A Hálanyilatkozat külön kiadását még azon évben megejtették. Imreh Sándor nyomdász adta ki egy 16 oldalas füzetként. Ennek több példánya ma is megtalálható a marosvásárhelyi Teleki-Bolyai Dokumentációs Könyvtár Bolyai részlegében.
Az életnagyságú Kossuth-kép elkészítésére nem mást, mint a híres portréfestô Barabás Miklóst kérték fel. Barabás jelképes összegért, 120 forintért festette meg azt rövid idô alatt. Az 1885. március 31-i törvényhatósági közgyûlés már a kép kifüggesztésérôl és a festômûvész munkadíjának kifizetésérôl rendelkezett. A gyors és jutányos munkáért a tanács köszönô sorokat írt a mûvésznek. A kép ott függött a gyûlésteremben az államhatalom változásáig. További sorsáról - sajnos - nincs tudomásom.
Három évvel késôbb Kossuthot Marosvásárhely díszpolgárává választotta. Az indítványt több törvényhatósági bizottsági tag és városi polgár kezdeményezte 1888 márciusában. Megokolásként Kossuth hazafiúi tevékenységét hozták fel: "Magyarország állami függetlensége érdekében, a szabadság, egyenlôség és testvériség lobogója alatt kitüntetett ernyedetlen tevékenysége és áldásos mûködése hálás elismeréséül" megfogalmazásban. A városi közgyûlés az indítványt egyhangúlag elfogadta. Határozatában az indítványozók szövegét árnyaltabbá, politikailag elfogadhatóbbá tette: "Tekintettel a magyar alkotmány megszilárdítása és úgy a múltban, mint a jelenben tanúsított kiváló hazaszeretete és a közügyek és közmûvelôdés terén kifejtett kimagasló tevékenységére [...] Marosvásárhely sz. kir. város díszpolgárává megválassza." Ô lett városunk elsô mai értelemben vett díszpolgára.
Kossuth élete alkonyán kialakult kapcsolata Marosvásárhellyel ezzel még nem zárult le. Az 1895- re tervezett Jókai-jubileumra készülve utcát akartak elnevezni a jeles íróról. Az 1893 ôszi törvényhatósági bizottsági közgyûlésen elhangzott javaslatban a fôtérrôl nyíló Hajós utcát ajánlották erre. Mások a Rózsa utca mellett foglaltak állást. A közéleti pályán már tevékenykedô késôbbi polgármester, dr. Bernády György 1893. november 27-én egy teljesebb javaslattal állott elô. Négy utca neves személyiségrôl történô elnevezését javasolta, amit a közgyûlés magáévá is tett. Így a Hajós utca a Baross Gábor (ma Horea) nevet, a Rózsa utca a Jókaiét (ma Eminescu) és a Kisszentkirály utca az Arany János nevet kapta. A város egyik legnagyobb és egyben legforgalmasabb utcája, a Nagyszentkirály utca lett a Kossuth Lajos utca. Viselte is az utca új nevét 1920-ig, majd 1940- tôl 1986-ig, amikor kénytelen volt átadni helyét a "Calarasilor"-nak.
Az utcanévadással nem zárult le a vásárhelyiek Kossuth iránti kegyeletének lerovása. Temetésére a város költségén küldöttséget menesztettek Torinóba, akik a Bem-szobor talapzatától és a Székely Vértanúk sírhelyérôl jelképesen egy-egy marék földet vittek magukkal és helyeztek a haza nagy halottjának sírjára.
Ezután szobrot is akartak állítani neki a város fôterén. Kossuth halála után országos akció indult meg egy, a fôvárosban felállítandó Kossuth-szobor érdekében. Az akció országos mozgalommá nôtte ki magát. Kiváltotta több vidéki város hasonló irányú megnyilvánulását is. 1894. május elsején Marosvásárhelyen megalakult a "Kossuth-szobor bizottság", mielôtt ezt megelôzôen - április 22-én - a Maros- Vidék nevû helyi lapban felhívás jelent meg Kossuth szobrot Marosvásárhelynek címen. Az intézôbizottság elnöke a Kossuth temetésén is részt vevô dr. Bernády György lett. Az anyagiak beszerzését és a szobor munkálatainak elvégzését öt évre tervezték. Számos támogatót nyertek meg e nemes cél érdekében. Maga a város öt évre lebontott ezer forint támogatással - vagyis évi 200 forinttal - járult hozzá a költségekhez. 1897 decemberében a szobor elkészítésével Köllô Miklós budapesti szobrászt bízták meg, elvállalta azt 10 000 forintért. A szobor 1899 májusára elkészült, és június 11- én leleplezték népes ünneplô közönség elôtt. Ott büszkélkedett a Bem- apó szobrával szemben az impériumváltozásig a Széchenyi tér felsô felén. 1919. március 28- án a város új urai ledöntötték és összetörték. Helyén épült a fôtéri nagy görögkeleti katedrális.
Kossuthnak azóta sincs szobra Marosvásárhelyen. Ennek hasonmását a múlt évben Gyergyócsomafalván avatták fel, ahol és amikor a lelkes utódok a szobor alkotójának szülôhelyén állítottak újabb emléket nagy elôdünknek és szobra alkotójának. A Kossuth-tisztelet a vásárhelyiek szívében azóta sem szûnt meg, továbbra is híven él.
Oláh-Gál Róbert
Illô, hogy 2002. november 3-át, a Magyar Tudomány Napját is, Bolyai Jánosra emlékezve idézzük meg!
Az alábbi eredeti kézirat sok meglepetést rejt, bizonyíték, hogy Bolyai János rendkívül modern felfogással figyelte a csírájában meginduló kapitalizmust, és valószínû, hogy a legelsôk között volt, aki Marosvásárhelyen kis pénzét az elsônek létesülô takarékpénztárba helyezte el. (Egy kedves megnevezés szerint pénz-ápoló intézetbe). Pontosabban három gyermeke számára egy kis összeget betett az induló takarékpénztárba, ezzel is bizonyítván gondos apai magatartását. Az alábbiakban Bolyai János eredeti kéziratát közöljük, amely igen nehezen olvasható, mert Bolyai János sajátos jegyeivel íródott, valószínû, hogy letisztázta a gyermekei számára, és az a gyermekeinél maradt. A jegyzete sok betoldással, áthúzással, kiegészítéssel van tele, csokoládépapíron is van egy rész, és az is lehet, hogy még volt ide való jegyzete. (Lehet, hogy külön elemezni kellene a kihúzásokat is.) A Bolyai János által levont következtetések, megállapítások ma is igen aktuálisak. Tehát János nem zárkózott el a körülötte történô eseményektôl, és éber szemekkel figyelte a gazdasági világ kibontakozását is.
Így lehet, hogy Bolyai János az elsô krónikás, aki értesíti a tisztelt utókort, hogy Marosvásárhelyen ki az elsô takarékpénztári ügynök: "Egyéb aránytt az egész ügyben minden akármely a’ nevezett intézetnek a’ Monarchia nevezetesebb városaiban fölállított Agens … el-járhat mely itt Maros-Vásárhelytt név szerént ugyan jelenleg nincs: de Tekintetes Csíki Gergely Úr csakugyan gyakorlatilag vagy tettleg szüvösködik magára vállalni e tárgyat; kihez tehát közvetlenül folyamodni minden ezt illetô dologban".
Biztos, hogy az egyik legelsô monarchiabeli "pénz- ápoló intézetbe" Bolyai János betett egy kis pénzt a három (amibôl egy nevelt) gyermeke részére.
Íme néhány részlet az eredeti iratból:
A’ Bolyai Dénes’, Bolyai Amália’, Orbán Erzsébet’ nevére írott, ide mellékelt, három darab … ideiglenes jövedelem levél által, az austriai közönséges ápoló - intézet - vagy …
Minden oly részvényes, kinek betett pénze, az intézet’ kezelése ’s hatása által, két száz forintra - minden pénzt itt pengôben értve - fölhág, évenként éppen oly pénzbeli jövedelmet húzhat, mint húzna ugyan akkor azon esetben: ha mindjárt egészen a’ két száz Rhfnyi teljes betételt tette volna. A’ tôkés kamat vagy is inkább járandóság szaporodás pedig, az ott rendes módon ki.. sorshúzási szerencse által, egyszerre is fölhághat ugy, hogy csak tíz Rhf- is már az elsô évben kétszáz Rhfra rugjon. De ha ez nem lesz: 10 évenként a’ tíz Rhfnak után fizetne, mire leg-alább két Rhf két egy egy részvényes számára’s legfölébb annyi elég is évenként - mind addig: mikor az évi jövedelme azoknak, kik elejente 200 forintot tette-bé, hogy ha az ember azon összeget melyre a’ 10 forontja a’ két forintnyi hozzá adásokkal - nôtt! Egyszerre a’ 200 forintra ki- pótolja, bár tíz forintot kezdjen évenként az elsô évben kapni.
Ezen, az osztrák jobbágyok’ számára fölállított intézet tudni illik oly, melye a’ részvényesek belépnek, bizonyos pénzt téve bé, oly magában értendô szándékkal, hogy az életben maradók az elholtaktól húzzanak hasznot. Ezen eszme a’ pénz kezelésére, közjóra nézve nagyon derék, ’s mint én másutt kidolgoztam oly célszerû és üdvös is: hogy.. meg tehát a’ pénzt a’ status nem nélkülözi vagy ki- nem írtja - jobban ’s egyszerûbben használni, fordítni nem lehet. De az eddigi kivitele, megtestesítése ezen szép eszmének ugyan irtoztató, öszve- bonyolított undorodást okozó custra?, mint meg- tetzik az ide mellékelt két magyar ’s német nyomtatványból. Az én eszmém ugyan erôssen hiszem, hogy mihelyt a’ Fölség elejébe terjesztem, a’ legnagyobb kézséggel elfogadtatik, ’s minden más pénzzel segítô alapítványokat fölöslegessé tészen, ’s elnyom és eltöröl: azonban míg az nincs: jó a’ jelent is lehetôleg okosan, ’s jól megfontolva használni.
a) Úgy, hogy az alapítók kétségen kívül igen jól gondoskodtak magukról és hogy majd millionarok lesznek
b) Melyeket is tehát jó lesz tanulságul meg- nézegetni, kiválta’ két
c) S homályos buvó- lyukakkal rakva ’s jól ellátva, ’s azért nem egészen tiszta ön- érdek’ eszmélyét ébresztô … részesülvén kiki az intézet javadalmából, nyereménybôl, haszonbérbôl
d) Rhfból, melyet azonban, külön - külön, ugyan azon egyszemély is annyiszor tehet, mennyiszer tetszik, az által ugyan - annyiszoros hasznot huzandó; mi által azonban a’ játék a’ kevesebb betételükkel, egy forma halandóságot téve föl nyilván éppen úgy nem egyenlô szerencsélyû mint más egyenetlen fogadásoknál. A’ kár pedig persze ott csak az aprokosokra terjedhet ki."
Úgy néz ki, hogy ez az elsô ausztriai pénz- ápoló intézet alapszabályzata nagyon hasonlít a román tömegprivatizációs járványra, a híres "kuponiádára", ami után szinte minden állampolgár részvényes lett! Persze a kár, és a csôd itt is csak a kisrészvényesekre, vagy amilyen szépen Bolyai János megnevezi, csak az aprósokra jár)
" a’ Pap Chalupka azt állítja: hogy úgy húsz év múlva 200 Rhforintra rúg a’ 10 Rhf: jó lesz követni a’ tanácsot; s évenkéntt két két Rhftot; ’s nem többet, aztán fizetni; bár is az elég ostoba rendelkezés és képtelenség az intézetnél, mint meg-tetszik innen. E szerént 1848-év elején kezdve húsz év vagy 40 félév múlva, az az 1867 végén az ilyetén be-tételek’ becse összesen lesz matesisileg számítva kéz pénzben 10+ 20 x 2 az az 50 Rhf; 10 Rhfnak kamatja az elsô fél év végén 10/p, 1 Rhfnak 1/p ’s 1 Rhf akkorra megnô 1 + 1/p vagy (p+1)/p Rhftá, tehát 10 Rhf nô 10 (p+1)/p Rhftá ’s a’ q -dik fél-év végéig ugyan azon 10 Rhf nô 10((p+1)/p)q Rgftra; hasonlag nônek a’ be-tett két -két Rhftok, ’s így minden így be-tett pénznek becse q"
…(itt Bolyai János egy ötletes számítást végez, hogy ellenôrizze Chalupka pap állítását, ami hamisnak bizonyul!)
"tehát még 82 forint sem, mi csakugyan ,ég messze jár a’ 200 -tól, szinte csak váltóban lévén annyi, mint ez pengôben; mibôl nyilván,meg-tetszik: hogy azon intézet ostoba alaptalanul van szerkesztve, hol 82 forinttal éppen azon célt ’s nyereséget érthetne el, mint 200-zal. Minden esetre, ha szinte azon állítása a’ Papnak: hogy 20 év múlva 10 forint, évenkéntti két-két forint hozzá-adásával 200-ra hág, hamis is - bizonyos és nyilvánvaló az: hogy minden utánfizetés nélkül is addig várva, míg a’ teljes be-tételû társak évi jövedelme 200 forintnál föllebb hág ’s a’ 10 forintból nött összveget csak akkor pótolva- ki 200 -ra: a’ részvényes biztoson már csak-is nyerhet az intézettôl, méltatlanul és ingyen, mibôl az intézet redelkezése ostobasága alaptalansága ki-tünik, midôn így semmibôl lenne valami ’s ha az emberek át-látnák ’s élne tudásnak e’ fortéllyal, az intézet vagy alapítvány ki-van téve a’ csalhatatlanuli összve-omlásnak - ha tudni illik a’ részvényesek sokáig ’s bár 40 - 50 évet élnek vagy érnek."
E’szerint Dénes, Amália, ’s Eliza jól teendik, ha (addig egyébként lehetôleg ügyekezve ’s élve) el-érve az 1867-ik évet, (addig, ezen ideiglenes jövedelmi levelek rájuk maradván, évenként szorgoson és gondoson ügyölettel lévén vagy utánna járván vagy meg- tudakolván a’ biztosok által, e szük állapoton át ’s fôleg, hogy valyon nem rugott-e sors huzás szerencse által bár valamelyik 200 f-ra, úgy, hogy rögtön jövedelmezzen az akkora oszegjüköt egyszerre mindenik ki-potolják 200 f-ra, mivel úgy a jövedelem érezhetôleg és gyorsan hág, ’s ha valamelyiknek ne volna abbéli módja közerejükkel is kár volna azt meg nem tenni vagy el-mulasztani, mivel azt mint költsönt is, hova tovább annál könnyöbb lesz visszafizetni." MTA K 24/41
A kézirat végén található a biztos megfejtés, hogy ki is a bevezetôben emlegetett Orbán Erzsébet: E’ szerint Dénes, Amália, ’s Eliza jól teendik - tehát a vitatott harmadik gyermek, akirôl e sorok írója adott pontos leírást. (Arról van szó ugyanis, hogy Bolyai János és Orbán Rozália három gyereket nevelt, amibôl Bolyai János csak az elsô kettôt ismerte el gyermekének, ezek az 1837-ben született Dénes és az 1840-ben született Amália. Orbán Rozália harmadik gyermeke 1844-ben született, a neve Orbán Erzsébet (néhol Eliza- Klára). 1855-ben Rozáliának született még egy Gyula nevû fia is, és ez is a Bolyai nevet viselte.) Bolyai János szeretô és megértô családapa is volt. Mi ennél nagyobb bizonyíték, hogy János milyen jó ember volt: a nevelt lányának is nyitott egy takarékbetét-könyvet, és ôt is a másik kettôvel egyenlô bánásmódban részesíti és jó tanáccsal látja el.
Ennek a kéziratnak a részleges közlésével azt szeretném bemutatni, hogyan is írt és gondolkodott Bolyai János, az élet mindennapi dolgairól. Ebbôl is látható, hogy nem volt egy világot megvetô, magába forduló, elefántcsonttoronyban élô, önmagával meghasonlott ember, ahogy azt sok téves életrajzírója beállította. Ellenkezôleg, a körülötte változó világot éber szemekkel figyelô, társaságba járó ember (erre más bizonyítékok is vannak), és gondos családapa is volt. Jó, ha az élete és a világa után érdeklôdô fiatalok Bolyai Jánost eredetiben olvassák!
Mostan színes tintákról álmodom.
Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
e tintával írnék egy kisleánynak,
egy kisleánynak, akit szeretek.
Krikszkrakszokat, japán betûket írnék
s egy kacskaringós, kedves madarat.
És akarok még sok más színû tintát,
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,
és kellene még sok száz és ezer
tréfás-lila, bor-színû, néma-szürke,
szemérmetes, szerelmes, rikító,
és téglabarna és kék is, de halvány,
augusztusi délkor a kapualján.
vérszínût, mint a mérges alkonyat,
és akkor írnék, mindig-mindig írnék.
Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:
arany-imát írnék az én anyámnak,
arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
És el nem unnám, egyre-egyre írnék
egy vén toronyba, szünes-szüntelen.
Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.
Kosztolányi Dezsô
Kovács András Ferenc
ez vagy, ez vagy, vén november!
Ráduly János
Gyermekújság, Gyermekmagazin (kiadja az Álmos Kiadó, szerkeszti Szakács Zalán, feladat-író Nagy Brigitta, viccíró Nagy Norbert, matematika-szerkesztô Bereczki István, rajzoló tanár Farkas Ferenc) * Reménység (a Maroskeresztúri Általános Iskola diáklapja). Nyári emlék címû virágjeles összeállításunkra érkezett az alábbi levél: "Nekem az Árvalányhaj tetszett. Diáklányt látunk a képen, amint éppen jegyzetel. Bizonyára felvételi vizsgára készül, vagy pedig megfigyeli a természetet. De számomra az a legrokonszenvesebb elképzelés, az öcsém találta ki, hogy ez a lány verset ír! A versnek ez a címe: Árvalányhaj. Lehet, hogy a lány nem árva, de így egyedül mégis magányosnak tûnik." (K.M., Marosvásárhely) Egy másik levélírónknak a Paniti vadvirág címû kép tetszett. "Jártam egyszer ott, és láttam, hogy minden gyermek szereti a táncot, de fonni, szôni, varrni, sôt faragni is tanítják ôket az iskolában. Szeretnék én is ilyen iskolába járni, ilyen szép táncot járni. (F.J., Dicsôszentmárton) * A könyvjutalmat postáztuk.
Nemecsek Ernô! Ha csak rá gondolok, rögtön meghatódom, és egybôl szebbnek, jobbnak látom a világot. Magam elôtt látom sovány, gyönge kis testét, szôke fejét. Termetre is a legkisebb a fiúk közül, a lába is oly kicsi, hogy már feltûnô. Nem is csoda, hogy a kapitányok és fôhadnagyok között ô az egyetlen közlegény.
A Rákos utcai kis sárga házból szaporán aprít, hogy a csapat tagjai közül ô legyen az elsô. Hisz ô csak egy jelentéktelen közlegény, aki mindenkinek engedelmeskedik, és még nem is haragszik érte, boldogan teszi. Ide-oda küldözgetik, néha csúfolódnak is vele, és ha könnyes szemmel is, a parancsokat mindig teljesíti. Kapitányát, kit barátjának tekint, ôszintén szereti. Gyengéd és érzékeny természetével nem tûri az árulást, s amikor tanúja lesz Geréb árulásának, ez annyira elszomorítja, hogy egybôl sírva fakad. Mindig ott van, ahol szükség van rá. Ha kisebb "baklövéseket" el is követ, nem haragszik meg, ha Boka barátja megdorgálja, hisz "jogosan tette". Kötelességeit annyira komolyan veszi, hogy amikor a gittegylet tagjai a becsületébe gázolnak, és árulónak nyilvánítják, akkor sem hátrál meg, titkát magába fojtja, nem kürtöli világgá, hogy vádjaik, amelyek a szívébe martak, igaztalanok. Amikor az ellenség gyávasággal vádolja, bátran áll vele szembe, nem törôdve azzal, hogy egyedül néz farkasszemet egy csapattal. Nem fél, nem retteg, vállalja a veszélyeket. Az ellenséget is meghökkenti bátor magatartásával, &