|
LIV. évfolyam 256. (15219.) sz. |
2002. november 2., szombat |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Ha végigolvassa az ember azoknak a rendszabályoknak, elôírásoknak a tömkelegét, amelyek megyeközpontunk köztisztaságára, a parkok, zöldövezetek, a háztömbök körüli területek, a sportlétesítmények, utcák és járdák karbantartására vonatkoznak, lelki szemei elôtt kirajzolódik az eszményi város képe.
Csinos, frissen festett köz- és magánépületek, sehol omladozó falak, hiányzó, vagy csak félig meglevô csatornák, tiszta útfelületek, frissen sepert járdák, parkváros a mai lerobbant környezetû, elhanyagolt tömbházak körül, kifogástalan szeméttárolók, szebbnél szebb kapubejáratok, parkosított belsô udvarok, ahol láthatatlan, elkerített helyen van a szemét, s nem rothad naphosszat a ki-bejárók orra alá, vagy nem gyûl az utcasarkokon illetve a varos kevésbé forgalmas kijáratainál. Színes, tiszta eurokukák, rendszeresen érkezô, a szemetet válogató és a kukát is kiöblítô kocsik a bûzös levet eresztô pótkocsis traktorok helyett, az esôvizet azonnal elnyelô kanálisok, díszkôvel kirakott, patyolattisztán tartott források, rendezett virágszônyeg és rendszeresen nyírt fû minden talpalatnyi zöld területen, ötletes játszóterek, kifogástalan útfelületek, amelyeken végigsuhan az autó és rossz emlék csupán a feltört, és eredeti helyzetükbe vissza nem állított járdák és utak okozta kellemetlenség. Virágok a házak ablakában, illatos belváros, amelyben a reggeli, délutáni, esti órákban az ember kiülhet az erkélyére, udvarára, mert nem facsarja az orrát a disznó- és egyéb állatürülék szaga, a belvárosban ugyanis tilos az ôrzô- és díszállatokon kívül egyebet tartani.
Mert a helyi tanács 2001. évi 133-as számot viselô határozatában mindenre van elôírás. Arra is, hogy a tömbházak, társasházak lakói délután három és öt óra, valamint este tíz és reggel hat óra között be kell tartsák a csendidôt, nem porolhatnak szônyeget, nem kalapálhatnak ez idôben, és nem ömlik ki a nyitott ablakon a másokat zavaró hangos zene. A Poklos, s más patakok valamint a Maros medrébe nem dobhatnak szemetet, állattetemeket a város lakói, közterületen nem moshat senki autót, és a kivert szônyegbôl kihullt szemetet azonnal össze kell seperje a lakó, téli reggeleken a közintézmények és magánépületek elôtti járdákat tisztára kell seperni, szabadon hagyva az utcai lefolyókat. Szóval mindenre van szabály, mindenre van büntetés, még arra is, hogy "hibás riasztóberendezést" nem szerelhetnek fel gépkocsijukra a tulajdonosok. Micsoda körültekintés, mondhatnánk. És micsoda borsos büntetések a szabályok ellen vétôknek! Csakhogy ki ellenôrzi mindezet, ki szabja ki a büntetéseket, hogy ez a nehezen, lassan változó, félbemaradt építkezéseivel, feltört utcáival az elhanyagoltság képét mutató település megváltozzék. És hol vannak az öntudatos polgárok, akik maradéktalanul betartják a szabályokat?
A városi tanács tegnap abból a megfontolásból halasztotta el a múlt évben hozott határozat módosítását, hogy abban a jelenben is megvalósítható, nyomon követhetô, számon kérhetô elôírások szerepeljenek. Valóban, nyomon követhetô, számon is kérhetô, de hogy megvalósítható is, alighanem illúzió. Beérnénk azzal, ha érzékelnénk, hogy a sok próbálkozás után rátalálnak például a szemétkezelés célszerû módjára, vagy megtanuljuk a rendet megtartani. Azért persze jó, ha van eszményképünk az eszményi (vagy csak lakható?) városról.
Miután a Legfelsôbb Bíróság két héttel korábban halasztott az Alunis szálló bérlôje kontra Szovátai Fürdôvállalat ügyben, csütörtökön folytatódott a per. Ezen, anélkül, hogy a fürdôvállalat jogi képviselôjét meghallgatták volna, döntést hoztak: az Alunis szálló bérlôjét feljogosítják, hogy a bérleti szerzôdést lízingszerzôdésre változtassa.
Köztudott, hogy tavaly májusban a Salina Invest Rt. nyerte meg a Szovátai Fürdôvállalat Rt. privatizációjáért kiírt versenytárgyalást, és kötötte meg a szerzôdést. A privatizációs szerzôdés aláírása után azonnal politikai támadások kereszttüzébe került az új tulajdonos, akinek egyetlen "bûne", hogy magyar. Emiatt a román nacionalisták "nemzetféltô" szónokai hazaárulással vádolták meg a kormányt, a privatizációs ügynökséget, sôt még a SRI-t is. Mások amiatt lendültek offenzívába, mert úgymond bagóért kótyavetyélték el a fürdôvállalatot. A vállalathoz tartozó Alunis és Bradet szálló bérlôi beperelték a tulajdonost. Az Alunis bérlôje két pert is indított: egyikben azt kérte, hogy a bíróság a bérleti szerzôdést változtassa lízingre, a másikban pedig a privatizáció törvényességét kérdôjelezte meg.
Elsô fokon a Marosvásárhelyi Táblabíróság a felpereseknek adott igazat. Az alperes a Legfelsôbb Bíróságnál fellebbezett. A Bradet szálló bérlôjével szemben megnyerte a pert. A másik ügyben a fürdôvállalat jogi képviselôje szintén a Legfelsôbb Bírósághoz fellebbezett. Az október 3-i tárgyaláson, perrendtartási okokra hivatkozva, halasztást kért. Ugyanis, véleménye szerint, elsô fokon a megyei törvényszék kellett volna az ügyet letárgyalja. Október 17-én a bíróság 31-ére halasztotta az ítéletet. Végül döntött: elutasította az alperes fellebbezési keresetét, az Alunis szálloda bérleti szerzôdését lízingszerzôdésre változtatta. A privatizáció törvényességét illetô kérdésben a döntést november 28-ára halasztotta.
Frunda György, a fürdôvállalat védôügyvédje felháborodottan nyilatkozott a Népújságnak. A Legfelsôbb Bíróság, mondta, úgy utasította el a keresetet, hogy meg sem hallgatott. Frunda szerint rosszindulatú, törvénytelen döntésrôl van szó, amely megszegi az alkotmány elôírásait, a perrendtartás, illetve az európai dokmentumok vonatkozó szabályait is. Frunda György azt kérdezte, vajon milyen döntést hozott volna, ha egyszerû állampolgárokról lett volna szó, ha ilyen durván megszegte a törvényt olyan esetben, amikor a felperes ügyvédje a valamikori igazságügyminiszter, Valeriu Stoica, az alperesé pedig az Európa Tanács jogi bizottságának a tagja. Elfogadhatatlannak nevezte a részrehajló ítéletet. Mint mondta, "egy okos bíró legalább megengedte volna a védôügyvédnek, hogy elmondja a beszédét, utána utasította volna el".
A román igazságszolgáltatás "eredetiségét" példázza az is, hogy a fentebb említett másik ügyben, a Bradet szálló ügyében, annak ellenére, hogy a Legfelsôbb Bíróság a fürdôvállalat javára döntött, a legfôbb ügyész saját kezdeményezésre perújrafelvételt javasolt. November 4-ére tûzték ki a tárgyalást. Frunda György azonban még ma sem tudja, mi van az indoklásban, ugyanis a fôügyész "elfelejtette" az okiratot kézbesíttetni. Ezért hétfôn az ügy halasztását kéri.
A megyei elnök "rendhagyó" politikai beszámolója indította a megyei RMDSZ csütörtöki Területi Képviselôk Tanácsa ülését. Kelemen Atilla elnök szerint az RMDSZ-nek 13 éve olyan "késései" vannak, amit be kell hozni.
- Rájöttek, mondta, hogy eddig aránylag könnyû dolguk volt, mert csak arról kellett vitatkozniuk, hogy kitették-e a kétnyelvû táblakat, milyen színûek, s mekkora betûkkel írták. Ez volt az a "kisebbségi rágógumi", amin el lehetett rágódni.
Az utóbbi hónapok azonban - tette hozzá - nehezeknek bizonyultak, mert a tulajdontörvények alkalmazásával "egyre több baj" van, az intézményekben való jelenlétük sem megfelelô. Ezért komoly helyzetelemzést készítettek, és a különbözô területek szekemberei külön- külön írásos vagy csak szóbeli anyaggal jöttek a TKT-ra. Közös munkára szólított fel, és kérte a tagdíjak befizetését, mert még a megyei iroda fenntartása is nehézségekbe ütközik. Lehetne többet tenni, de kevesebbet is, vonta le a sommás következtetést.
Írásos helyzetelemzést készített Burkhardt Árpád alprefektus, a megyei földosztó bizottság tagja. Ebbôl kiderült, hogy a benyújtott kérések alapján a megyében a 18-as és az 1-es törvények összesítésekor 157.195 tulajdonbizonylat kitöltését vették nyilvántartásba, és a 2002-es évben 20.863 hektár került tulajdonba. Országos viszonylatban még mindig hátulról a harmadik helyen van Maros megye, és a megyén belül is a magyarlakta vidék adott ki kevesebb birtoklevelet. Bejelentette, hogy október 29-én összehívta a községek polgármesteri hivatalainak titkárait, és elrendelte, hogy november 1-jéig ellenôrizzék az összes jóváhagyott kérést, a kettôs nyilvántartást a 18-as és az 1-es törvényeknél, ahol még nem adták ki a birtoklevelet és a mellékleteket, ahol kártalanítást írnak elô, vagy prefektusi rendelettel adják vissza és ezeket a területeket vegyék ki a nyilvántartásból.
Természetesen ez volt az egyik napirendi pont, amely különösen érdekelte a testületet. Kérték, olvassák fel az öt utolsó községet. Ezek: Makfalva, Nyárádremete, Erdôszentgyörgy, Nyárádgálfalva, Mezôpanit.
Náznán Jenô, a megyei mezôgazdasági igazgatóság aligazgatója is elmondta, hogy szomorú, amiért Maros megye az országos sor végén van, és a megyében is az utolsó helyeken RMDSZ-es polgármester vezette helységek vannak. Az utolsó öt pedig tiszta magyar falu. Mint mondta, a földosztó bizottságban is kínosan érzi magát emiatt. Sok helyen az a baj, hogy a helyi bizottságok leálltak, vagy a polgármesterek leegyszerûsítik a kérdést úgy, hogy egyszerûen kiadják az agrármérnöknek, oldja meg. Ilyen szinten pedig nem mûködik a dolog. Birtók György példáját hozta fel, akitôl a prefektus parancsára kért magyarázatot a helyzetre, aki szerint, "Lázár elment, Lupu megszökött, Kovács megszökött, Fábián idegbeteg, Szabó meghalt, Szakács depressziós". Ez Nyárádremete 7 éves helyzetképe, mondta Náznán Jenô.
Dr. Benedek Imre az egészségügy helyzetét ecsetelte. Szerinte az utóbbi években javult a helyzet, és az orvostársadalom megosztottsága sem akkora, mint '89-ben volt. Dáné Károly oktatási alelnök a Maros megyei egyetem elôtti oktatás helyzetképét mutatta be (ennek részleteire visszatérünk). Brassai Zsombor ügyvezetô elnök az egyházi ingatlanok visszaadását szabályozó alkalmazási utasításokról és a további teendôkrôl beszélt. Elmondta, hogy az RMDSZ információs szolgálatot biztosít az egyházaknak. A megyében 293 egyházi ingatlant igényelnek vissza. Ebbôl 167 a református, 96 a katolikus, 30 az unitárius egyházé volt. Ugyanakkor tájékoztatta a testületet, hogy Maros megye elkezdte a felleltározást: mi az épület tényleges rendeltetése, hogyan tudják a jövôben hasznosan felhasználni, illetve fenntartani. Figyelmeztett, szorít az idô, január 31. az igények benyújtásának határideje.
Borbély László TKT-elnök ismertette a kongresszusi jelöltek testületi elv szerinti leosztásának tervezetét. Mint várható volt, a körzetek és kerületek elégedetlenek voltak a leosztással. Tovább mélyült a vidék és Marosvásárhely közötti ellentét. Török Gáspár szerint "nem korrekt az elosztás". Szemfényvesztés, jelentette ki, mert a körzetek azok, amelyek az RMDSZ-ben keményen dolgoznak, nem a "tettesek" és a "szettesek". Odateszik ôket dolgozni, "a többi csak leszedi a tejfelt". Elégedetlen volt a MADISZ, a vidék, de a vásárhelyi körzetek is. Kelemen Atilla arra kért mindenkit, hogy olyan neveket javasoljanak, akik "felelôsséggel szavaznak a kongresszuson", merta legutóbbin volt aki végig "illuminált állapotban volt, volt aki horkolt a teremben", volt aki beszélt, s "fennmaradt a keze", s akkor is szavazott, amikor nem kellett volna, vagy aki be se ment a terembe.
Tatár Béla pénzügyi jelentése is izgalmas volt. Idén, mondta, az RMDSZ bevétele 313 millió 608 lej volt. Azt szerette volna tisztázni, hogy mi a különbség az önkormányzati tagok és tisztségviselôk hozzájárulása, illetve a tagdíj között. Sokan egybemossák, mások elfelejtenek" fizetni. Rossz fizetô a megyei tanács, a városi tanács, az igazagtótanács-tagok, de akadnak körzetek, kerületek, amelyek ZÉRÓ lejt fizettek be a kasszába. Például Nyárádszereda, Mezôcsávás, Gernyeszeg, Szászrégen, Segesvár, Marosludas, Radnót, vagy a marosvásárhelyi I-es körzet. Mint mondta, ilyen anyagi feltételek mellett a választásokat nem tudják megszervezni.
Végül határoztak, hogy november végén a TKT és a TET együttes ülése szavaz a kongresszusi küldöttekrôl.
Bonyolódik a verespataki aranybánya ügye
Magyar, illetve európai uniós szakértôk is részt vehetnek a romániai verespataki aranybánya környezetvédelmi engedélyének kiadása elôtti elemzésben - tájékoztatta a magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium közleményben csütörtökön az MTI-t.
A magyar szakemberek részvételérôl a közelmúltban állapodott meg Kóródi Mária környezetvédelmi és vízügyi miniszter Petru Lificiu román kollégájával és ezt a megállapodást erôsítette meg a román miniszter nyilatkozatában. Kóródi Mária a közlemény szerint örömmel fogadta ezt a megerôsítô nyilatkozatot. A bánya tervének elemzéséhez nemzetközi szakértôi bizottságot állítanak fel, s ebben helyet kapnak a magyarországi szakértôk is. A végsô döntést az ügy súlya miatt nem a szakminisztérium, hanem a román parlament hozza meg.
A közlemény rámutat: a magyar környezetvédelmi miniszter a találkozón határozottan fellépett a környezetre veszélyes tevékenységekrôl való tájékoztatásért, az Espoo-i Egyezményben foglaltak betartásáért. Az eddigieknél pontosabb információkat kért a verespataki aranybánya indításának terveirôl.
A találkozón a román miniszter megerôsítette, hogy a beruházó környezetvédelmi engedélyt kért a területi hatóságtól. Biztosította a magyar minisztert arról, hogy a román kormány nagy felelôsséggel és körültekintéssel foglalkozik az üggyel, s nem járul hozzá ahhoz, hogy a környezetre veszélyt okozó tevékenység engedélyt kapjon - ismerteti a közlemény.
A bányaindítással kapcsolatos együttmûködés részleteit a Tisza menti országok minisztereinek november végére tervezett találkozóján dolgozzák ki.
(MTI) Eduard Kukan szlovák külügyminiszter üdvözölte szerdán a magyar kormánynak azt a döntését, hogy az év végéig módosítja a szomszédos országokban élô magyar kisebbségeknek juttatásokat biztosító kedvezménytörvényt.
- Még nem kaptuk meg a magyar féltôl a módosítás szövegét, de reméljük, hogy el fogja oszlatni aggodalmainkat - mondta az AFP-nek adott interjúban.
Nyilatkozata szerint Szlovákia kitart a mellett a követelése mellett, hogy Budapest írásban kötelezze magát: nem alkalmazza szlovák területen a szomszédos országokban élô magyar nemzetiségûekre vonatkozó magyar törvényt. Kukan továbbra is elfogadhatatlannak nevezte, hogy a magyar kormány azért küldjön segélyeket Budapestrôl szlovák állampolgároknak, mert a gyermekeik magyar iskolába járnak Szlovákia területén. "Szlovákia nem hajlandó a legkisebb engedményt sem tenni e két elvi követelés terén" - idézte szavait a francia hírügynökség.
Az AFP szerint a szlovák külügyminiszter olyan megoldást képzel el, amely lehetôvé tenné a magyar törvény szellemének tiszteletben tartását, és tiszteletben tartaná ugyanakkor Szlovákia érdekeit is. Például arra gondol, hogy Budapest olyan intézményeknek - iskoláknak, könyvtáraknak - juttathatna anyagi támogatást, amelyeket fôleg a magyar kisebbség használ - olvasható a francia hírügynökség pozsonyi jelentésében.
(MTI) Sámil Bászájev hadúr pénteken, a Kavkaz-Centr csecsen szakadár internetes honlapon közzétett nyilatkozatában elismerte, hogy ô állt a moszkvai Dubrovka színház elfoglalásának a hátterében.
Bászájev ugyanakkor leszögezte, hogy Aszlan Maszhadov, a szakadárok politikai vezetôje nem tudott a készülô túszejtô akcióról. Ennek alapján a bocsánatát is kéri, illetôleg felmentését a csecsen szakadár katonai hierarchiában betöltött vezetôi posztjáról - hamgoztatta.
Bászájev szerint a túszejtô akció ugyan nem érte el fô célját, azaz "a háború és a népirtás befejezését Csecsenföldön", de "a feladatok többségét Allah segítségével sikerült végrehajtani". A hadúr szerint az akció végrehajtói nem azért mentek Moszkvába, hogy társadalmi támogatást szerezzenek, vagy részvétet ébresszenek, hanem hogy "leállítsák a háborút, vagy mártírokká váljanak". A hadúr fenyegetése szerint legközelebb nem túszejtôk mennek, hanem olyanok, akiknek legfôbb céljuk, hogy "megsemmisítsék az ellenséget, és maximális veszteséget okozzanak neki".
Bászájev a csecsenföldi polgári áldozatokra hivatkozott azzal kapcsolatban, hogy a moszkvai túszejtô akció célpontjai ártatlan emberek voltak. Bírálta a nemzetközi közvéleményt, amely egyöntetûen elítélte a túszejtést, de ha "tizedennyi együttérzést kaptak volna a véres csecsen háború áldozatai, akkor a háború már régen befejezôdött volna, és nem került volna sor arra sem, ami Moszkvában történt". A hadúr szerint az orosz vezetés azt bizonyította be a túszdráma során, hogy "képes a saját polgárait is vadállati kegyetlenséggel lemészárolni".
Bászájev állítása ellenére Moszkva továbbra is Maszhadov érintettségét gyanítja a túszügyben, egyebek között a színházépületben lehallgatott terroristák beszélgetései alapján. Oroszország azt várja Dániától, hogy adja ki a szerdán ôrizetbe vett Ahmed Zakajevet, Maszhadov európai megbízottját, aki ügyvédje szerint ártatlan a moszkvai akcióban.
A hivatalos szervek cáfolatai ellenére az orosz NTV televízió arról számolt be pénteken, hogy 139 túszról még mindig nem tudnak semmit a hozzátartozóik. Mihail Avgyukov moszkvai fôügyész szerint nincsenek eltûntek, de információi szerint voltak olyan túszok, akik a kommandósok akciója után elhagyták a helyszínt. Állandóan változik viszont a kórházakban fekvô gázmérgezetteknek a hatóságok által megadott száma - jelenleg 174 sérültrôl szólnak a hivatalos jelentések.
Az orosz törvényhozás alsóháza, az állami duma pénteken harmadik olvasatban is megszavazta az orosz sajtótörvény módosítását, amely megtiltja a terroristák szerepeltetését, illetôleg nézeteik propagálását a médiában. A jogszabály-módosítás értelmében tilos lesz információk közreadása a hasonló túszszabadító akciók részleteirôl is. Sajtóvélemények szerint ez azt jelenti, hogy például a média a mostani helyzettôl eltérôen nem foglalkozhatna az eltûnt túszok ügyével. A már a túszdráma elôtt a törvényhozás elé került elôterjesztést néhány kivételtôl eltekintve nem támogatta a kommunista és a liberális ellenzék sem. Szergej Jusenkov liberális honatya szerint a módosítás visszaállítja a cenzúrát Oroszországban, de aggályokat fogalmazott meg a Kreml-párti Borisz Reznyik, a törvényhozás sajtóbizottságának az alelnöke is.
A duma pénteken azt javasolta a hatóságoknak, hogy ne adják ki rokonaiknak a kommandós akció során megölt, hivatalos adatok szerint 50 terrorista holttestét, és maradjon titokban sírjuk holléte is.
(MTI) Oroszország és a Nyugat egyaránt rosszul kezeli a csecsen kérdést, ezért most félô, hogy a moszkvai túszdráma véres kimenetele után a szélsôségesek veszik kézbe a gyeplôt - erre a következtetésre jutott Ivan Ribkin, az orosz duma volt elnöke, 1996-98 között a nemzetbiztonsági tanács vezetôje.
A konzervatív amerikai The Wall Street Journal európai kiadásában (WSJE) közölt Csecsen rulett címû cikkében kifejtette, hogy a csecsen konfliktusnak nem sok köze van az al-Kaida féle pániszlámizmushoz. "A mi háborúnknak helyi eredete van, az orosz birodalom történetében és a II. világháború alatti sztálini deportálások emlékeiben gyökerezik. Az Egyesült Államok, ahelyett hogy átlátott volna ezen a soványka hasonlóságon, belement a játszmába, még erôsítette is kormányunkat abban a makacs véleményében, hogy Csecsenföld újabb Afganisztán, Aszlan Maszhadov elnök pedig Oszama bin Laden oroszországi kiadása."
Az orosz politikus felidézte a cikkben, hogy az orosz kérésre Koppenhágában letartóztatott Ahmed Zakajev csecsen megbízott tavaly novemberben Moszkvában tárgyalt Vlagyimir Putyin elnök megbízottjával, Viktor Kazancev tábornokkal. A mérsékelt csecsen vezetôk akkor már a szélsôségesek nyomása alá kerültek, ezért Zakajev példátlan ajánlatot tett a tábornoknak: a csecsenek elfogadják a nagyfokú autonómiát, aminek a bevezetéséig közvetlen moszkvai kormányzás alá kell helyezni a körzetet. Az orosz kormány sajnos nem reagált az ajánlatra. A cikkíró, Ribkin, fél évvel e puhatolózás kudarca után nyílt levelet írt Putyinnak, és Zürichben találkozott Zakajevvel. A csecsen megbízott megerôsítette, hogy készek visszatérni a tárgyalások 1997-ben megszakadt folyamatához. Putyin ezt is eleresztette a füle mellett, miként Jevgenyij Primakov volt külügyminiszter (késôbb miniszterelnök) felhívását is, hogy az orosz kormánynak nem érdemes ámítania sem magát, sem a világot Csecsenföld ügyében. Maszhadov küldöttei hiába kilincseltek Washingtonban is, hogy Amerika bírja rá a tárgyalásokra Putyint, ott senki sem akarta most ingerelni Moszkvát.
A cikkíró következtetése: Maszhadov most egyedül nézhet farkasszemet a szélsôségesekkel és az orosz csapatokkal. "Elvesztette harcias ellenfelével, Sámil Bászájevvel szemben azt a vitát, hogy lehetséges a béke Oroszországgal. Elhiszem Ahmed Zakajevnek, amikor azt mondja, hogy Maszhadov már nem tudja féken tartani a szélsôségeseket, akiknek talán csakugyan vannak al-kaidás kapcsolatai is. A felelôsség ezért nem annyira Maszhadovot, mint Moszkvát terheli, amely amerikai helyesléssel kitart téves diagnózisa mellett."
Az egykori nemzetbiztonsági tanácsadó szerint még most sem késô visszatérni a tárgyaló asztalhoz, amíg Maszhadovot félre nem söpri a "a csecsen vezéreknek a mi oktalan politikánkon felnôtt új nemzedéke". Ribkin közkegyelmet szorgalmazott a csecsen konfliktus minden bûnelkövetôjének, és arra buzdította Oroszország amerikai barátait, hogy ne támogassák tovább a háborús pártot Moszkvában, hanem válasszák el a csecsen kérdést a terrorizmus elleni harctól.
Új bankügynökség nyílt meg tegnap Marosvásárhelyen, a Tudor negyedbeli Fortuna üzletközpont mellett. A Román Fejlesztési Banknak ez a második egysége a megyeszékhelyen, megyei szinten pedig a tizedik.
A 150 négyzetméter felületû, ízlésesen berendezett, csúcstechnológiával és biztonsági felszerelésekkel ellátott, hosszú távra bérbe vett helyiségben öt jól felkészült alkalmazott fog dolgozni, Petru Potop vezetésével.
Amint az ünnepélyes megnyitón Grosu Corneliu, a Maros megyei Fejlesztési Bank vezetôje elmondta: a bankrészleg megnyitásával céljuk volt közelebb kerülni a lakossághoz, hiszen a város e részében - annak ellenére, hogy mutatkozott rá igény - eddig nem mûködött egységük. A bank által nyújtott szolgáltatások a legváltozatosabbak, és leginkább a magánszemélyeket célozzák meg. On-line (lejben és valutában történô) kifizetéseket, letétek létesítését, magán- és jogi személyeknek hitelnyújtást, POS és ATM típusú speciális bankautomatákkal történô készpénzkibocsátást, Western Union típusú valutaátutalást és egyéb banki szolgáltatásokat nyújtanak a klienseknek. A szolgáltatások gyorsaságát elôsegíti, hogy a városban mûködô két kirendeltség számítógépes rendszere hálózatba kötött, sôt már csak néhány hét kérdése és országos szintû hálózat kialakítása is megvalósul. Hátravan még a Fortuna melletti bankiroda közelében a parkoló kialakítása, ami elengedhetetlen a pénzintézet megfelelô mûködéséhez.
A megnyitón jelen levô Csegzi Sándor alpolgármester hangsúlyozta: ha egy bank fejlôdik, bôvül, az a gazdasági fellendülés jele, amit csak üdvözölni lehet.
A Román Fejlesztési Bank tervei nem torpannak meg itt, december 15-én a Marosszentgyörgyön megnyíló Selgros nagyáruházban is irodát nyitnak, 2003-ban pedig Marosvásárhelyen a vámépület környékére tervezik az újabb ügynökség beindítását.
November másodikától új rovatcímekkel jelentkezik a Marosvásárhelyi Területi Rádióstúdió magyar adása. Tallózunk a hétvégi és hétfôi programból. Szombaton a 8 órakor kezdôdô Jó reggelt, Erdély mûsor keretében hírek, sportelôzetes és aktuális információk hangzanak el, ugyanakkor lesz telefontársasjáték és filmelôzetes is. A szombat délelôtti adásban jelentkezik a Közéleti személyiségek emberközelben címû rovat. Délután a hallgatók a Horizont címû hétvégi kulturális-szórakoztató magazinból tudhatják meg, milyen fontosabb események voltak az elmúlt héten, hogy melyik internetes honlapokra érdemes belépni, s kik azok a fiatal, tehetséges kutatók, akikre érdemes felfigyelni. Megy a magnó címszó alatt hallhatók az erdélyi magyar értelmiségiekkel készített portrébeszélgetések; a színházról, irodalomról, zenérôl a Helikon rovatban lesz szó. Vasárnap a 11 órától kezdôdô gyermekmûsort az igehirdetés, az Itthon, Erdélyben címû, a falvakat bemutató rovat és zenés üzenetek követik. 17 órától a Vasárnapra válogattuk címû mûsor jelentkezik, majd a református gyermekmûsort hallgathatják meg az érdeklôdôk. Hétfôn Rádióújsággal kezdôdik a magyar adás, míg 14 órától a Délutáni váltás jelentkezik, melynek keretében hírek, sportújdonságok hangzanak el, s nem marad el az általános mûveltségi vetélkedô sem. 16 órakor kezdôdik a Rádióújság, melyet a Periszkóp és a Törvénytár követ.
Református templom épült Bátoson
Egy évvel ezelôtt közel 50 személy közmunkázott a bátosi református templom alapjának megöntésénél. A helybéli reformátusokkal karöltve dolgoztak az ortodoxok és evangélikusok is. Egyéves munka után csütörtökön délután, a reformáció napján Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke szentelte fel a 108 magyar református számára épült kis templomot.
Bátos ékszere - így nevezik a helybéliek a községközpont közelében épült kis református templomot. A kedvezôtlen idôjárás ellenére csütörtökön délután zsúfolásig megtelt a templom s környéke. Az egyházkerület fôtiszteletû vezetôjét és feleségét Rátoni Csaba, a dedrádszéplaki beszolgáló lelkész és a község jegyzôje köszöntötte.
- Jézus az az alapkô, amelyre építenünk kell. Más fundamentumunk nem lehet. Jézusra épül az anyaszentegyház, amelynek élô kövei vagyunk - hangoztatta prédikációjában Pap Géza, kiemelve: Ünnepnap és hétköznap bizonyítanunk kell szavaink és tetteink által, hogy mi Isten emberei vagyunk, az ô törvényei szerint élünk. Mi a világ világossága vagyunk, s fényünket nem szabad véka alá rejtenünk - mondta az igehirdetô.
A templom építésérôl Rátoni Csaba dedrádszéplaki lelkipásztor számolt be: a templom építését a 108 lelkes református közösség 1992 óta tervezi. Abban az évben a bátosi egyház visszakapott háromhektárnyi földet, s ifj. Székely Sándor gondnoktól származott az ötlet, hogy a földterület bevételébôl épüljön templom. A terveket Komáromi András és Magyarosi Emese készítette. 2000-ben a hívek adományából, a visszakapott területek jövedelmébôl kezdték meg az építkezést. A gyülekezet méretéhez igazított épület elkészítéséhez hozzájárult az állam, a Görgényi Református Egyházmegye néhány gyülekezete valamint a svájci HEKS alapítvány. A templomot díszítô írásosokat Boros Anna, a templomhoz csatolt kis irodában levô keresztszemes falvédôket, terítôket Bíró Rozália varrta. Mindenki kivette a részét a munkából, de újra és újra hangoztatnunk kell, hogy egyedül Istené a dicsôség. Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak annak építôi - ez volt az igénk az építkezés alatt, s most is Istennek adunk hálát, hogy együtt ünnepelhetünk új templomunkban - mondta a lelkipásztor.
A köszöntések során Székely József esperes arra biztatta a bátosiakat, hogy továbbra is valósítsák meg álmaikat, s lelkiekben is gyarapodjanak. A jelen levô ortodox lelkész a közösség megtartó erejét hangsúlyozta, kiemelve, hogy csak békességben és egyetértésben lehet építkezni s Istent szolgálni.
A templomszentelési ünnepséget a bátosi gyerekek és fiatalok szavalatai és szeretetvendégség zárta.
Tizenkét évvel ezelôtt a bátosi református egyházközség 70 lelket számlált, ma a helybéli reformátusok száma 109, a lélekszám 4 éve változatlan. A bátosi magyar református közösség a megmaradást, a helytállást választotta - s ezt a templomépítéssel is bizonyította.
Hét közben késô estig dolgoztam a szerkesztôségben. A délután folyamán talán negyedórára léptem ki az irodából, s mivel az épületben maradtam, holmimat az asztalon hagytam. Pechemre, a pénztárcámat sem tettem el. Hazainduláskor vettem észre, a tárcám - benne összes iratommal és egy kisebb pénzösszeggel - eltûnt. Kollégáimmal felkutattuk az egész helyiséget, eredménytelenül. Mivel kolléganôm látni vélt egy serdülô fiút kisurranni a folyosóról, azonnal a portáshoz szaladtam, hogy látott-e idegent. Igen ám, de az nem volt a helyén, így bárki kedve szerint bejöhetett az épületbe. Másnap reggel lopás alapos gyanújával panaszt tettem a rendôrségen. Elmondtam, mit tartalmazott az eltulajdonított pénztárca, a rendôrök pedig azzal biztattak, nem sok esélyem van annak megtalálására. Valószínûleg a tettes már elpókerezte a pénzemet, irataimat pedig valamelyik szemeteskukába hajította. Ennek ellenére este otthon telefonon értesített egy férfi, hogy megtalálta a tárcám, benne az iratokkal. Persze, pénz nélkül. Örömöm határtalan volt, hiszen rendkívül sok utánajárástól mentett meg. Másnap reggel elsô utam a rendôrségre vezetett, ahol jelentettem az örvendetes esetet. Akkor ért a meglepetés. A nyomozó azt tanácsolta, írjak egy nyilatkozatot, melyben "bevallom", tulajdonképpen senki sem lopta el a pénztárcámat, hanem én nem vettem észre, hogy az beesett az íróasztalom mögé. Ezáltal idôt és energiát takarítok meg, hiszen abban az esetben, ha valamikor is megtalálják a tettest, a bírósági tárgyalásokra való beidézések miatt hosszú ideig nem lesz nyugtom. Hajlottam a jó szóra, megírtam a saját balekségem bizonyítékát.
Egész nap kedvetlen voltam. Én vagyok a kárvallott, s mégis nekem kell megalázkodni. Most már tudom, hogyan érezhetik magukat azok a károsultak, illetve balesetek áldozatai, akiket, bár tudják, hogy nekik van igazuk, a kivizsgálások után bûnössé, hibássá nyilvánítanak. Önmagukat megkímélendô a "praktikus" következményektôl. Vajon a rendôrség az ilyen "eseteket" melyik rubrikába könyveli el?
Újabb piac létesül Marosvásárhelyen
A marosvásárhelyi tanács legutóbbi ülésén elfogadta azt a határozattervezetet, melynek értelmében a Szabadság utca 114. szám alatti, a gépkocsivezetô-képzô iskola tulajdonában levô területre ipari cikkeket forgalmazó piacot létesítenek. A tervek szerint a 12.000 négyzetméter felületen a kiskereskedôk számára fedett asztalokat állítanak fel, valamint a kereskedelmi társaságok részére helyiségeket különítenek el. A piac felépítésének célja a Hadsereg téri piac és annak környékének tehermentesítése. Ugyanakkor a piac átadásával egy idôben felszámolják a közterületeken levô kioszkokat.
Újabb kiállítás nyílik a ludasi Magyar Házban. A meghívott marosvásárhelyi festômûvész, Kedei Zoltán mintegy húsz munkáját válogatta ki erre az alkalomra. A kompozíciók az alkotó legfontosabb témáit mutatják be. A november 5-i, keddi megnyitón délután 5 órakor Nagy Miklós Kund szerkesztô ajánlja a festményeket és festôjüket a közönség figyelmébe.
Az elmúlt szerdán a marosszentgyörgyi iskola szülôbizottságának vendége volt dr. Bartha Eszter, aki a csontritkulásról, a mozgás, a testnevelésórák jelentôségérôl és a helyes táplálkozásról beszélt. November 5-én, kedden egész napos csontritkulásmérésre kerül sor az iskola tornatermében 9 és 17 óra között. Bárkit szívesen fogadnak, a mérés ingyenes.
A napokban járt Gyulafehérváron, a SAPARD- központban Simon Ferenc, Kerelôszentpál polgármestere. A látogatás célja a Búzásbesenyôt és a megyei utat összekötô 3,5 kilométernyi köves út leaszfaltozására szükséges 11 milliárd lej megszerzése. A tervek szerint a pénzt SAPARD- alapokból szerzik meg.
Hálózati munkálatok miatt november 5-én és 6-án 8 és 17 óra között szünetel az áramszolgáltatás Náznánfalván a Fô út 2-84. és 1-67. számok között, valamint az Akácfa utcában. A RENEL tájékoztatása szerint november 5-én, kedden 9-15 óra között nem lesz áram a megyeszékhelyi Fülemüle, Erdô, Trébely utcákban, valamint a Ion Dumitrache utca 2-12. közötti számok alatt. Szerdán 8 és 17 óra között a marosszentkirályi Maros utcában és a Fô út 149-203. és 140-192. számok alatt nem lesz villany.
Ma este 7 órakor az üvegcsûri kultúrotthonban Fülöp Levente Pléhpofa címû zenés vígjátékát viszi színre a szászrégeni Horizont társulat diákszínjátszó csoportja.
A Folk Center Alapítvány hétfôn 19 órától a megyeszékhelyi kövesdombi Cotton Clubban szervez táncházat. Az érdeklôdôk Nyárád menti táncokat tanulhatnak. Az alapítvány újraindítja a Gézengúz játszóházat is. Kedden 18 órától a 3-6 éves, szerdán ugyanattól az idôponttól a 6-12 éves gyerekeket várják a fôtéri katolikus plébánia udvarára. Csütörtökön 18 órától az óvodásoknak, 19 órától az iskolásoknak tartanak táncházat, ugyanott.
A megyei Munkaerô-elosztó és - átképzési Ügynökség legfrissebb adatai szerint megyei szinten 600 betöltetlen munkahelyre várják a jelentkezôket. Ezek közül 400-ra középfokú végzettségû, míg 24-re felsôfokú végzettségû személyt keresnek. Az állások közül háromszáz marosvásárhelyieknek szól, az itteni cégek számítógép-kezelôt, eladót, könyvelôt, pénztárost, pincért, asztalost és szerszámgéplakatost keresnek. Szászrégenben három faipari mérnököt, valamint 125 helyre asztalosokat, varrónôket igényelnek. Segesváron és Dicsôszentmártonban 9-9 hely van felsôfokú végzettséggel rendelkezô mérnökök, könyvelôk és szakfelügyelôk számára. Szovátán 68 munkahely vár betöltésre, faipari mérnököket, munkásokat és asztalosokat keresnek. Marosludason a 27 állásból 21-re autószerelôket és varrónôket keresnek.
A könyvtárakra vonatkozó törvény értelmében január elsejétôl a balai könyvtár a helyi tanács fennhatósága alá kerül. A 13.000 kötetnek otthont adó mûvelôdési ház tetôzete meglehetôsen megrongált állapotban van, s félô, hogy a helyiségbe folyó víz tönkreteszi a könyveket. A tetô- és belsô javítási munkálatokra szükséges 50 millió lejt a megyei tanácstól igényelte a helyi polgármesteri hivatal, a felújítási munkálatokat a jövô év elejére tervezik.
Ion Iliescu elnök szerdán este közölte, hogy szándékában áll visszaküldeni a parlamentnek a büntetô törvénykönyv módosításáról szóló rendeletet és megjegyzéseket tesz azokkal a cikkekkel kapcsolatban, amelyek börtönbüntetést írnak elô az újságíróknak sértés és rágalmazás miatt. Az államfô csütörtök este megbeszélést folytat a kérdésrôl Adrian Nastase kormányfôvel, Rodica Stanoiu igazságügyi miniszterrel és a Román Sajtóklub tagjaival. Az államelnökhöz közeli források szerint Iliescu kérni fogja a börtönbüntetés pénzbírsággá enyhítését a rágalmazással vádolt újságírók esetében. A Btk.-t módosító 2002. évi 58-as sürgôsségi rendelet a büntetés csökkentését írja elô sértés és rágalmazás esetén, továbbá eltörli a Btk. 238-as, hatóság elleni sértésre vonatkozó cikkét.
Több az import, mint az export
Az idei behozatal értéke meghaladja az exportét, a külkereskedelem pedig növekedett az elôzô év elsô kilenc hónapjához viszonyítva, közölte Adrian Nastase miniszterelnök a pénteki távértekezleten. A külkereskedelem volumene 13,4 százalékkal növekedett az elmúlt évhez képest, elérte a 22,7 milliárd dollárt, tette hozzá Nastase. A kivitel értéke az elsô kilenc hónapban 10 milliárd dollár, míg az importé 12,7 milliárd dollár. Románia legfontosabb kereskedelmi partnerei továbbra is az Európai Unió tagállamai. Az exportnak több mint kétharmada irányult az EU- országokba, míg a behozatal mintegy 60 százaléka származik ezekbôl az államokból.
Cosmin Dobran az új külügyi szóvivô, jelentette be pénteken Mircea Geoana, a román diplomácia vezetôje. A 33 éves Dobran közgazdász, tanulmányait Bukarestben és az Egyesült Államokban végezte. 1993 és 1996 között a Kereskedelmi Minisztériumban, majd a washingtoni román nagykövetségen, 2001-tôl pedig a külügyminiszter gazdasági tanácsadójaként dolgozott. Cosmin Dobran házas, egy gyerek apja. Mircea Geoana komoly és figyelemre méltó fiatalemberként mutatta be az új külügyi szóvivôt.
1975 óta megkétszerezôdött azoknak a száma, akik elhagyják szülôhazájukat és külhonban keresnek maguknak munkát vagy átmeneti letelepedést. Az ENSZ kimutatása szerint világszerte 175 millióra tehetô a hazájukból kivándoroltak száma. "A migráció világméretû probléma és éppen úgy érinti az iparilag fejlett, mint a fejlôdô országokat" - jelentette ki Joseph Chamie, a világszervezet demográfiai kérdésekkel foglalkozó részlegének vezetôje. A migráció a legnagyobb arányokat Európában ölti. Az ENSZ ismeretei szerint ugyanis a világ más részeibôl érkezett 56 millió ember telepedett le - legálisan vagy illegálisan - az európai kontinens országaiban az elmúlt több mint negyed évszázadban. Az ázsiai országokban 50 millióra teszik a bevándoroltak számát, míg Észak-Amerikában más országok 41 millió polgára telepedett le. Chamie szerint a világ iparilag fejlett régióiban tíz lakosra jut egy bevándorló. Ez azt jelenti, hogy a migráció hatvan százaléka világméretekben az ipari országokat érinti leginkább. Sok államnak ez a népességnövekedés kihívást jelent, többségük számára azonban igen nagy elônyökkel is jár. Annak érdekében, hogy a kihívás ne váljon túlméretezetté, az országok 40 százaléka fogadott már el olyan törvényeket, amelyeknek segítségével korlátok között tartható a bevándorlók száma - írja a dpa.
Negyvennégy év után ismét találkozott a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem hét volt diákja, akiket 1958. november negyedikén kizártak az ország összes egyetemérôl és az IMSZ-bôl. Mi történt 1956-ban a kolozsvári magyar egyetemen? Miért zártak börtönbe egyetemi hallgatókat, tanárokat, miért kellett két évvel késôbb újabb börtönbüntetésekkel és hét diák kizárásával példát statuálni? Az egyetem aulájában lezajlott viharos provokáló gyûlést és az eseményeket a hajdani diákok a helyszínen elevenítik fel. Megszólal az Amerikában élô Vastag Lajos, akinek a meghurcoltatása ellen tiltakoztak. A riporter Koczka György, volt évfolyamtárs, aki 58-ban börtönbüntetését töltötte. Rendezte a "hetek" egyike, Boros Zoltán. (Bukarest, RTV 1 november 4-én, hétfôn du. 4 órától)
Soros új alapkezelôt nevezett ki
Soros György bejelentette, hogy új vezérigazgatót nevezett ki a 11 milliárd dollárt kezelô Soros Fund Management élére a 48 éves Mark Schwartz személyében, aki korábban a Goldman Sachs befektetési bank egyik vezetôje volt. Schwartz elôdjét, William Stackot egy évvel ezelôtt vette föl Soros György. Stack ez év végével távozik a Soros Fund Managementtôl. Mark Schwartz dolga, hogy olyan, élenjáró alapkezelô szervezetet építsen ki, amely "túlél engem, és megfelelô megtérülést hoz a Quantum Gropu of Funds részvényeseinek - írta a magyar származású amerikai befektetô és filantróp, a 71 éves Soros György a kinevezés kommentárjában. Soros György megtartja az elnöki tisztet a Soros Fund Managementnél.
II. János Pál Róma díszpolgára lett
II. János Pált csütörtökön Róma városa díszpolgárává avatta, ezt a címet Walter Veltroni polgármester adományozta a pápának a Vatikánban tartott rövid ünnepség keretében. A "civis romanus" (római polgár) cím átadásakor a baloldali polgármester kifejezte a fôváros köszönetét a pápának mindazért, amit a rómaiakért tett az elmúlt két és fél évtizedben. Mint Weltroni hangoztatta, a katolikus egyházfô és Róma városa mindig közös úton haladt. Veltroni hangsúlyozta, hogy nem pusztán eszmei, hanem nagyon is konkrét kötelékrôl van szó: II. János Pál számos látogatást tett a fôváros kórházaiban, a szegények menzáin, a börtönökben, Róma mintegy háromszáz plébániáját kereste fel, sôt, a felekezetközi párbeszéd elômozdításának egyik történelmi fontosságú gesztusaként 1986-ban a római zsinagógát is meglátogatta. Ugyancsak emlékezetes marad, hogy a jubileumi esztendôben, 2000-ben a pápa a világ fiataljaival találkozott az örök városban. A pápa - Róma püspökeként - különösen nagy örömmel fogadta e díszpolgárságot, felidézve Pál apostol egykori szavait: "Civis romanus sum" (római polgár vagyok).
Tegnap kezdôdött az a kereszténydemokrata értekezlet, amely Románia tizenhárom éves magyar kereszténydemokráciáját, illetve a magyar kereszténydemokratáknak a romániai közélet demokratizálódásában betöltött szerepét elemezte.
Dr. Bárányi Ferenc politikai tájékoztatójában hangsúlyozta, hogy a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (RMKDM) önálló politikai szervezet, az RMDSZ platformja, amely saját programját követi, amelynek célkitûzései egybeesnek az össz-RMDSZ céljaival. Makkai Gergely képviselô Kereszténydemokrácia és környezetvédelem címû elôadásában kijelentette: a kereszténydemokrata környezetvédelmi szemléletnek nem annyira gyakorlati megoldási javaslatokat és kézzelfogható cselekvési utasításokat kell kidolgoznia, hanem az emberek gondolkodását, világképét alakító programok elôkészítését és kivitelezését.
Zsombori Vilmos, a Hargita megyei tanács elnöke a helyi önkormányzatok helyzetérôl és pénzügyi lehetôségeirôl értekezett, Riedl Rudolf, Szatmár megye alprefektusa pedig arról, hogy hogyan alkalmazhatja ey kereszténydemokrata politikus a szubszidiaritás elvét, ha tisztsége folytán a kormányzat hatalmi képviselôje a megyében.
A tanácskozáson jelen voltak a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (PNTCD) megyei vezetôi, akik üdvözölték az RMKDM kezdeményezését, és részt vettek a vitában is. A szeminárium ma ér véget.
A kormány nemrégiben megjelent 2002. évi 129-es számú rendeletével áthelyezte az eddig a Kereskedelmi Kamarák mellett mûködô Céglajstromozási hivatalokat az Igazságügyi Minisztérium hatáskörébe. A rendelkezés szerint az irodák székhelye nem változna, azok személyzete is megmaradna, csak átkerülnének közvetlenebb állami felügyelet alá. A változtatásra a törvényhozók szerint azért van szükség, mert az egységesített irodák mûködése körül igen nagy a fejetlenség.
Gheorghe Nan, a Maros Megyei Mezôgazdasági Ipari és Kereskedelmi Kamara elnöke szerint valóban vannak az országban olyan megyék, ahol nem sikerült kellôképpen megszervezni a szóban forgó hivatalok mûködését, viszont az átszervezés számos olyan megyét is érint, amelyekben az egységesített irodák sikeresen tevékenykedtek. A vele készült interjúból kiderül, egyelôre még nem egyértelmû, hogy ki fog nyerni és ki fog veszíteni az ügyön:
- Úgy érzem, hogy az állam most, miután nem kis erôfeszítéssel beindítottuk ezt a tevékenységet, beül a kész munkánkba. Nem azt mondom, hogy ez egyfajta államosítás, de nem tagadható, hogy a magánvagyon valamelyes állami fennhatóság alá kerülésének vagyunk tanúi.
- Elsôsorban a vezetôség. Már most látható, hogy a Céglajstromozási Hivatal vezetôje lemondott, és helyébe ideiglenesen két hónapra Ofelia Baculeat és Armean Marcelt nevezték ki. Hogy azután ki folytatja majd munkájukat, az már a minisztérium döntésétôl függ. Ami az iroda tevékenységét közvetlenül érinti, hangsúlyoznom kell, hogy a tevékenység nem szünetelt egy napig sem. Folyamatosan fogadja az ügyfeleket.
- Mennyiben érinti ez a kamara mûködését?
- A kamara ezek után is folytatja eddigi tevékenységeit, mûködni fog a külföldi és belföldi kapcsolatokkal foglalkozó iroda, az európai integrációs iroda stb. Újra szerepet kap majd a vállalkozássegítô iroda. Természetesen alapjaiban újra kell gondolnunk a kamara mûködését, hiszen az eddigi 24.000 céggel való munka helyett most újra csak a mintegy 400 kamarai tag munkájának a segítésére kell összpontosítanunk. El kell ismernünk, hogy a kamara ezáltal nagy bevételi forrástól esett el, de természetesen a költségek is ezzel arányosan fognak csökkenni.
- Az itt dolgozókkal mi fog történni?
- Az összes alkalmazott átkerül a minisztérium hatáskörébe. Még nem lehet tudni, hogy mennyi lesz a fizetésük, és hogy ôk jól járnak-e vagy sem. Erre vonatkozóan még találgatásokba bocsátkozni is túl korai volna.
- Végsôsoron jónak látja-e a rendelkezést vagy sem?
- Elsô közelítésben úgy tûnhet sokaknak, hogy most nagyobb rend lesz a céglajstromozási hivatal háza táján. Az emberek azt remélik, pusztán az igazságügyi minisztérium beavatkozása miatt, hogy az alkalmazottak fegyelmezettebbek lesznek és az ügyintézés gördülékenyebben fog menni. Ezek az emberek jó, ha szétnéznek a törvényszék háza táján és látni fogják, hogy arra van esély, hogy valóban bizonyos szempontból rend legyen: az iroda pontban az ügyfélfogadási idô lejártakor bezár, és nem törôdik majd az esetlegesen várakozókkal. Nem lesz majd rendkívüli szombati nyitvatartás, ha valamilyen váratlan esemény közbejön, nem törôdnek majd azzal sem, hogy az ügyfél a világ túlsó végérôl érkezett-e városunkba egy napra és azalatt kell elintéznie a dolgait. Mindenki ki kell várja sorát. Legfennebb a külföldi befektetôk elunják majd a várakozást és elmennek. A kamara szempontjait figyelembe véve egyrészt jó, mert most felszabadulnak olyan energiák is, amelyeket eddig a céglajstromozási hivatalra fordították. Másrészt a két tevékenység olyan szorosan egybefonódik, hogy biztosan lesznek veszteségek is. Azt már most elmondhatom, hogy lemondunk a területi képviseleteinkrôl, amelyeket nagyjából a céglastromozási hivatal feladatainak ellátása miatt tartottunk fenn. Számunkra veszteség természetesen az is, hogy eddigi alkalmazottaink elmennek a kamarától, toborzásuk és képzésük nem számítható fel költségként, mint ahogy az céglajstromozási hivatal létrehozásába és mûködôképessé tételére fordított energia sem. Ezek olyan veszteségek, amelyek már nem térülhetnek meg. Az pedig, hogy végül is ki jár jól és ki rosszul, az nagymértékben függ a minisztérium és az Országos Céglajstromozási Hivatal között megkötendô protokollumtól, illetve az ezek alapján helyi szinten is aláírandó szerzôdésektôl.
Az ügyben a céglajstromozási hivatal eddigi aligazgatóját, újonnan kinevezett igazgatóját, Ofelia Baculeát is megkerestük, ô igen bizakodó:
- Úgy gondolom, sokkal nagyobb rend lesz ezután, nem élveznek majd elônyt a kamarai tagok, hanem mindenki egyforma elbírálásban részesül. Ugyanakkor ami a legfontosabb: az intézmény azáltal, hogy a minisztérium alá rendelôdik, más súlyt kap. Nekünk vezetôknek is könnyebb lesz, mert ezután döntéseink, amelyekért eddig is felelôsséget kellett vállalnunk, más elbírálás alá esnek. Sokkal nagyobb biztonságban érezhetjük magunkat. Tegnapelôtti bukaresti tárgyalásunkon biztosítottak arról is, hogy az eddigi munkánk érdemeit elismerik, és hogy nem lesznek személycserék, csak ahol a teljesítmények hiánya indokolja.
Ofelia Baculea egyébként elmondta, itt, Maros megyében más megyéktôl eltérôen a különválás a lehetô legkedvezôbb formában történt, és a kamara minden tekintetben igen elôzékenyen viselkedett. Az átszervezés elônyeként említette még, hogy a céglajstromozási hivatal gondjai ezentúl könnyebben eljutnak a minisztériumig és azok megoldása is sokkal operatívabb lesz.
A protokollum megkötése az ügy egyik kulcspontja. Az abban foglaltak nagymértékben befolyásolják majd, hogy a kamarák veszítenek-e vagy sem és ha igen, mennyit, szintén abból derül ki, hogy a céglajstromozási hivatal alkalmazottainak bérezése hogyan alakul majd. Hogy maguk a vállalkozók nyernek-e vagy sem, azt még nem lehet tudni. Reméljük, hogy legalább ez alkalommal a törvényalkotó szándéka meg is valósul és valóban leegyszerûsödnek a céglajstromozási hivatalhoz kötôdô eljárások és gyorsul az egységesített irodában az ügyintézés.
Az úgy volt, hogy elôbb Kuti Dénes tárlatát tervezték még februárban. És a festôt hirtelen elfogta a horror vacui, az ürességtôl való szédület félelme. Hívta hát egykori iskolatársát, Bandi Katit, tartson vele, vágjanak együtt neki egy egyéni tárlat kalandjának...
…Na tessék, máris ellentmondásba keveredtem. Hogyan lehet egyéni tárlatról beszélni ott, ahol két egyenrangú mûvész egyszerre állít ki, egyazon idôben, valahol Európában, ugyanabban a teremben? S ha még hozzáteszem, hogy Bandi Kati pedig felkérte Jakab Tibor fotómûvészt, társuljon hozzájuk, aztán a mûvészek felkérték a két ajánló személyt, hogy szóljanak néhány bevezetô mondatot, akkor máris kiderül, hogy a fô címlista lassan akkora lesz, mint egy mûvészfilmé. Még ha nem is szuperprodukció, de, bármennyire is sajnálatos, a közönség reményeink szerint jól fogja magát érezni ezen a kiállításon, holott szenvedhetne is azért a néhány óráért.
Kuti Dénes ötvenéves, Szovátán él és alkot. Festôként éli meg a világot, vidéken - azaz Európában. Bandi Kati Marosvásárhelyen is a szép emberi környezetben hisz, mûvészcsalád sarja. Ritkán van egyéni tárlata. Nem szokott panaszkodni. Jakab Tibor kisiklott ember. Képzeljék csak el, szegre akasztja a mérnöki diplomát, inkább az óperencián túl fényképmûvészetet tanul, és ami teljesen illogikus - végleg itthon marad. Itthon dolgozik, modelleket fényképez és mellesleg érdekes embereket.
Jaj igen, és az itt kiállító mûvészek célkitûzése tulajdonképpen a jó közérzet megteremtése, vagy legalábbis a vágy felkeltése olyan régimódi dolgok iránt, mint bensôségesség, kényelem, ragyogás, bôven adagolt szépség, díszes, csinos ruhákban pompázni és szürrealista tájakon bujdokolni zöldben, mélyben, buja élvezetben, látni, miként viselték izgalmas nôi testek azokat a ruhákat, amelyeket nem csupán próbabábukra álmodott a textíliák tudója.
A tárlat a jó társítás mûvészete. A tudni pontosan a hogyan, mit, a mikor és kinek nyitját. Egymásnak vélhetô kíséretet adni, kiemelni, hangulatot támasztani. Aki ide belép, márpedig a tárlatrendezés szakaszában, még a tegnap délután-délelôtt rengeteg fiatal bukkant elô váratlanul, kíváncsiskodók lepték el a termeket (végül is be kellett zárni ma délutánig az ajtót; a biztos siker bombabiztos jele), szóval, aki idejön, otthonára gondol: szeretné, ha ezek a képek és tárgyak körülvennék. E tárlat léptéke az otthon.
Van még egyáltalán otthonunk? Menedék és odú, búvóhely, sértettségünk ôszének tanyája elenyészett? Vagy felgöngyölhetô a haza, mint K. D képén a táj, elvihetô valahová, ahol nem fogadnak bennünket túlságosan szívélyesen? A haza már csak olyan, hogy darabjait széthordjuk, visszük fejben, szívben, az érrendszer rendszertelen mészrétegeiben, egy mondatban, már csak nekünk homályló fényképeken, az emlékekben, anyánk kiszólásában az ablakból, gyertek haza vacsorázni!
Ím, most itt vagyunk. Vacsoraidô van, széttekint a mûvész, és elvonul elôtte a megterített színes asztal mellett húsz, harminc, ötven év: pompás ruhák, melyeket soha volt ôseink és jövendô virtuális unokáink viseltek Közép- Európában, lányok, akik kiléptek a pástra, minket hívtak, csábítottak, de ha figyelmesebben megnézzük ôket, látnunk kell, hogy csalódnak bennünk, mi már nem mehetünk, itt kell ülnünk ebben a zöld ragyogásban, amelyre rávetül a Golgota keresztje. Az ösvényeinket felveri a fû, rétjeinkbôl a feledés folyton vörös foltokat harap ki. Léptünket szônyeg nyeli el, falainkon díszes kárpitok, nem hallatszanak át a fölösleges aggodalmak, lejárt lemezeink sercegése. Várjuk a vacsorát - dehogyis az utolsó vacsora -, hová gondoltok, rengeteg idônk van, a mûvészet örök, ígérik az alkotók és mi elhisszük nekik, hogy a belsô térben fölöttünk a fûrácsok, pázsitból kovácsolt csatornafedôk kockáin át beragyog az ég.
Ligetünk négy évszakára amott a másik falon négy életkor-ruha rímel: a menyasszonyé, az anyáé, az öreganyánké és a fekete halottas ruha, melyben a fejedelemasszonyt, Károlyi Zsuzsannát siratja Bethlen Gábor Móricz regényében.
Itt vannak az ôsök, felmenôk, mint egy családi galériában és körülvesznek a szônyegballadák hôsei - olyan természetesen, mint ahogyan valaki vállalja a halánték lüktetését, testének szépségét - , mind-mind az otthon alkatrészei, a mítoszokból faragták bútorainkat és otthonunk láthatatlanul függ az életfa egyik ágán. Alattunk fû és köd, zöld labda a mindenség, lebegés és zuhanás, belecsobbanunk a végtelenbe, amely nagyon hasonlít egy megterített vacsoraasztalhoz, illúzióink színpadához, a feldíszített otthonhoz.
És valahol a távolban valaki egy ismeretlen 20. századi verset mormol: "Tudod, hogy nincs bocsánat, / hiába hát a bánat. / Légy, ami lennél: férfi. / A fû kinô utánad."
Sebestyén Mihály
Ez a pár sor, amit Kuti Dénes barátomról most leírok, nem szándékozik szokványos mûkritika lenni. Úgy érzem, az nem az én feladatom.
A körülmények abban a kiváltságban részesítettek, hogy immár évtizedek óta csupán egy patak választ el, de mondhatnám úgy is, hogy köt össze bennünket. Így hát évek során a képeivel nem csak mint kész tényekkel szembesülhettem, hanem mélyen betekinthettem mögéjük is, nyilván, csupán annyira, amennyire az alkotásokat körüllengô titok ezt megengedte. Amennyire zártak e képek, annyira nyitottnak tûnik alkotójuk. Nyitottnak látja az, aki felületesen ismeri ôt.
Kuti Dénes a ’70-es évek közepe táján jött Szovátára, de akkor még nem tudta, hogy hazaérkezett. Amikor felnyitotta a kofferét, meglepetésemre nem ruhák voltak abban, hanem ott feszült leszíjazva egy hegyvidéki táj, amely olyan volt, mintha valahol a szovátai tájból metszették volna ki. Mint késôbb kiderült, a koffer tartalma Felsô-Sófalváról származott. Ez a történet kevés idô múltán kép formájában is megszületett és elôrevetítette Dénes késôbbi stílusát.
Korábban, az inasévek idején Kuti többnyire a gesztusfestészetet mondhatta magáénak - talán mert ezt diktálta a vérmérséklete. Nem sokkal azután, hogy Szovátára érkezett, kiállított egy guache-sorozatot. Ártatlan, szórakoztató tájképek voltak azok - valószínû, hogy a szándék sem volt több annál -, amelyek virtuozitásukkal és frissességükkel vonták magukra a figyelmet. Akkor úgy éreztem, hogy Kuti egy a jobbak közül. Ez volt a bemutatkozás. Azonban Kuti Dénes belépôje ezután következett, amikor megfestette a BÉKÉS KATICABOGÁR címû nagyméretû olajképét. Olyan kép volt az, amilyenhez addig nem szokott a vásárhelyi közönség. Festônk ezzel a szó legnemesebb értelmében berobbant a köztudatba. Ott, akkor már azt is tapasztalni lehetett, hogy a tömény, eredeti ötlet és annak láthatóvá lényegülése között kemény ácsolatú híd teremti meg a biztonságos átjárást. E meglepetés után újabb remekbe szabott mûvek következtek. Íme néhány a teljesség igénye nélkül: AZ ÖSVÉNY, ELDOBOTT MEZÔ, MEGFORDULT PERSPEKTÍVA, RÉGI SÍRHANT, ÉVSZAKOK, VÉRMEZÔ, REQUIEM, A KERESZT ÁRNYÉKA, KETTEN, A FA stb.
A pályakezdô Kuti nem ismert volna magára ezekben a képekben. Amilyen mértékben változott a közölnivaló, olyan látványosan alakult át az azt megtestesítô forma. A széles gesztusok lefékezôdvén, belsô feszítôerôvé lényegültek. Az elkápráztató mutatvány meggyôzô katartikus élménnyé sûrûsödött. Ezen az úton haladt tovább Kuti Dénes mértéktartó, biztos léptekkel.
Az évek múlásával egyre határozottabban körvonalozódott a BÉKÉS KATICABOGÁR-ral kezdôdô részletezô, helyenként hiperrealista, a Kuti-zöldeket sehol sem nélkülözô, nehéz fajsúlyú festô arcéle. Egyszer azonban furcsa dolog történt. 1990-ben a marosvásárhelyi márciusi események hatására festett egy képet. Címe: REQUIEM. Mintha elôrenyargaló álmából riasztották volna fel, úgy fogott hozzá a munkához. Néhány órára feltört belôle a már eltemetettnek hitt gesztusfestô. Elemi erôvel talált egymásra téma és kifejezési forma. Rendhagyó gyorsasággal elkészült a meggyôzô erejû mû. És vége. A harci zaj elült és Kuti a rövid ideig tartó stílusnosztalgiából visszazuhant a jelenbe, hogy ott folytathassa, ahol a REQUIEM elôtt félbehagyta.
Lehetne még történeteket mesélni Kutiról, ha az volna a leglényegesebb. Elmesélhetném azt is, hogy mit ábrázolnak a képei. Sôt, a bennük felsorakoztatott elemekbôl leltárt készíthetnék, ha nem ismerném azokat. Más az, ami miatt ezek a képek megállásra kényszerítenek:
Kuti Dénes akkor festette a képeit, amikor kikívánkoztak belôle.
Úgy festette meg, hogy koldus és király, pap és bohóc egyaránt megtalálja bennük a számára fontosat.
Nincs ember a földön, aki e képek fô motívumait - a fát és a füvet - ne érezné magáénak.
Kutinál jobban talán senki sem tudja, hogy a mûvészetnek igencsak köze van a szép kategóriájához. Gyönyörû elemekkel mond el megrázó dolgokat.
Az ösztönös és a tudatos egyensúlyát a mesterségbeli tudás teszi még hitelesebbé a képekben. A mívesség pedig a nagy egységen belül a részleteket is izgalmassá varázsolja.
Nem kevés bátorság és céltudatosság kell ahhoz, hogy megszólalásának ürügyeként letûnt korok olyan mûfaját válassza, mint a tájkép. Szakmai felkészültsége és festôi vénája révén nehéz horderejû gondolatok hordozójává tudja tenni azt.
A fél évszázados Kuti Dénes egész eddigi életét tanulással töltötte. Örökzöld képeinek mindenike egy-egy tanulmány ahhoz a mûhöz, amelyet ezután fog megfesteni. Bizonyára ezért tud öreg és fiatal lenni ugyanabban az idôben.
Bocskay Vince
Eljön Lázár Ervin és Závada Pál
November 7. és 9. között a Nemzeti Színház elôcsarnokában rendezik meg a VIII. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásárt. Az elmúlt évekhez hasonlóan valamennyi, az Erdélyi Magyar Könyves Céhhez tartozó romániai magyar könyvkiadó itt lesz a vásáron, a magyarországi kiadók közül standot nyit a Móra, az Apáczai Kiadó. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztôk Egyesülése 20 négyzetméteres standot bérelt, képviselve lesz 24 anyaországi kiadó. A könyvvásár gazdag programot kínál, magyarországi és erdélyi szerzôk dedikálnak, rangos irodalmi esten vehet részt a közönség: Lázár Ervin és Závada Pál lesz a vásár meghívottja. Noha a Mentor kiadónál, mint mondani szokták, "bolondulás" van, Káli Király István igazgatót néhány percig szóra bírtuk. Kérdeztük, milyen újdonságot kínál a vásár, kik azok az írók és kiadók, akik a jövô héten itt lesznek és dedikálnak.
- A vásár egészében kisebb lesz, mint az elmúlt két évben. Ennek szervezési okai vannak. A helyszín biztosítása érdekében kénytelenek voltunk az elôre meghirdetett idôponthoz képest más alkalomra idôzíteni a vásárt, és emiatt három magyarországi kiadó mondta vissza részvételét. Többek között az Erdélybôl áttelepült Szávai Géza Pont Kiadójáról, a debreceni Tóth Könyvkereskedésrôl van szó.
- A könyvásár mintha évrôl évre csinosodna. Nem lehangoló ez a kiadónak ?
- Nem úgy van, 2000-ben és 2001-ben a jelentkezôket alig tudtuk beszuszakolni, ugyanis a felület adott, a színház elôcsarnokában legtöbb 160 négyzetméter kiállítófelületet tudunk berendezni, nos, az említett években megközelítettük a maximumot. Az elmúlt évhez képest most novemberben 80 százalékos felületen zajlik a könyvvásár, ami nem azt jelenti, hogy könyvcímekben és könyvajánlatban valamelyik vásárnál is kisebb lesz. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztôk Egyesülése pultjain 24 magyarországi könyvkiadó könyveibôl válogathat az olvasó, a Lyra Kiadó vállalta fel, hogy ezen kiadók könyveit behozza. Címekben az elôzô évekhez hasonlóan gazdag lesz a kínálat, legalább 3000 könyvcím biztos feltûnik a vásáron. Lesz a Könyves Céhnek egy kiállító standja, amelyen a céhhez tartozó kiadók utolsó évi termését állítjuk ki, ugyanúgy, mint eddig, szavazólapokat osztunk ki, a vásárlók többségi véleménye alapján megjelöljük a Vásár Könyvét is. Itt meg kell jegyeznem, a vásár egyik újdonsága lesz, hogy minden századik vásárló könyvjutalomban részesül.
- Könyvvásár nincs rangos irodalmi est nélkül. Számít rá a közönség.
- Igyekszünk rangos irodalmi estet szervezni. Hetedikén este 6- tól a Stúdió Színházban két jeles magyarországi szerzô, Lázár Ervin és Závada Pál lesz a meghívottunk, dr. Buday Katalin irodalomtörténész beszélget velük, ô mutatja be a két írót a vásárhelyi közönségnek. A könyvbemutató programja amúgy is fantasztikusan gazdag. Lesz egy kis tárlat is, két marosvásárhelyi és két szegedi képzômûvész állít ki, megpróbáljuk megszervezni Novák József heraldikai jelvényeket viselô pajzskiállítását. Hetedikén Kányádi Sándor, Visky Ferenc, Nagy Attila, nyolcadikán Domokos Géza, Varga Gábor, Balogh László, Bárányi Ferenc, Balási András, Bogdán László dedikál, valószínûleg eljön Pomogáts Béla is. Szombaton a Bernády Központban Anthony Gall Kós Károlyról írt monográfiáját Marosi Barna és Keresztes Géza mutatja be, ugyanakkor kerül bemutatásra Csepreghy András-Csepreghy Henrik Üdvözlet Marosvásárhelyrôl (a hajdani Marosvásárhely régi levelezô-képeslapokon - sz. m.) albuma, Jánosházy György Marx Józsefrôl készült monográfiája, Zsidó Ferenc Szalmatánc címû regénye. El kell még mondanom, az Anyanyelvi Konferencia segítségével külön standot tudunk biztosítani az újvidéki, a felvidéki és kárpátaljai kiadóknak. Itt lesz az újvidéki Fórum, a pozsonyi Kalligram, az ABA Ungvárról.
- Magyarországon nemrég drágultak a könyvek, a kiadók és könyvkereskedések természetesen az új árral jönnek. Az erdélyi ember zsebéhez mérten borsosak voltak a magyarországi kiadványok, most aztán felérhetetlenek... Egyébként mikor lehet a rendezô elégedett a vásárral?
- Valóban, emelkedtek a könyvárak, de az áfaemelés hamis hírnek bizonyult, az európai könyárakhoz viszonyítva a magyar könyvek nem is elképesztôen drágák. Az erdélyi kiadók igyekeznek a belsô piac lehetôségeihez igazodni, viszonylag alacsony árakon tartják a könyveket, bár a költségek nagyon megugrottak. A könyvpiac általában csakugyan beszûkült, kevesebbet olvasnak az emberek. A vásárral pedig akkor lehetnék elégedett, ha legalább 3 ezer könyv gazdára találna.
- Vannak szerzôk, vannak sikerkönyvek, de vannak szerzôk, méghozzá jók, akikre az olvasók nem figyelnek fel, kivált az elsôkötetes szerzôkkel mostoha a sors. Egy kezdô fiatal szerzônek sem lesz neve, ha nem olvassák el.
- Závada Pál neve sem mondott sokat az olvasónak, amíg be nem robbant a Jadviga párnájával. Berobbanni csak úgy lehet, ha az olvasók a szerzôt felfedezik. Vásárhely még a könyvhöz mindig hûséges, hûségesebb, mint az Erdély szellemi központjaként számon tartott Kolozsvár, ahol az októberi Könyvszalonon mindössze néhány ember lézengett. Még ha nincs is pénzük, mindenkit arra kérek, jöjjenek el, tiszteljék meg a könyvet, a tárgyat, a szellemi alkotást!
Lokodi Imre
A romániai magyar prózában kivételes helye van Bálint Tibor no-vellisztikájának - írja az elôszóban Fodor Sándor. Errôl - az író regényei, a Zokogó majom, a Zarándoklás a Panaszfalhoz, a Bábel Toronyháza nagy sikere után - mintha kissé megfeledkezett volna az irodalmi köztudat. "Pedig Bálint Tibor novellái semmiben sem maradnak el a regények mögött, sem az írói megformálás, sem az olvasók fogadtatása tekintetében. Olyannyira, hogy legkiválóbb novellistáink között is az elsô hely illeti meg Ôt. Annál is inkább, mert amióta csak írásait olvasom, Bálint Tibortól gyönge novella nem került a kezembe sem folyóiratban, sem önálló kötetben. Írásainak - novelláinak - ereje elsôsorban árnyalt lélekábrázolásában van. Nem szólva arról, hogy remekül bonyolítja a cselekményt, tudja veleszületett ízléssel feszíteni a húrt, ahol ezt a konfliktus megkívánja, bár csodálatosan tud helyzeteket is teremteni, olyanokat, amelyekben mind a cselekménynek, mind a feszültségnek másod-, sôt harmadlagos szerepe van: az emberi sorsok-jellemek alakulása teszi sodróvá, szinte megszakíthatatlan olvasmánnyá az elbeszélést, novellát. Meggyôzôdésem, hogy Bálint Tibor novellái alapján akár fôiskolai szinten is tanítani lehetne a mûfajt, annak olykor igencsak különbözô sajátosságaival."
Ami minden bizonnyal meg is történik; bár ez valószínûleg az utolsó lett volna a szerzô kívánságlistáján. Írói munkásságát magas fórumon ismerték el, díja átvételét követôen nemsokára váratlanul kilépett az árnyékvilágból, melyet annyira szeretett.
Odaátról bizonyára félig hunyt szeme alól figyeli, kik olvassák történeteit, és hogyan tükrözi arcuk az élményt. Életében is félelmetesen pontos megfigyelô volt. Nemrég jelent meg válogatott novelláinak gyûjteménye. Olvasóink szíves figyelmébe ajánljuk. (Bálint Tibor: Könyörgés kétségbeesés ellen, kiadja a Neptun Impex Rt., Csíkszereda, 2002)
B.D.
Évek óta, kora tavasztól késô ôszig néha együtt ereszkedem alá a hegyrôl autóbuszon két fekete ruhás öregasszonnyal. Mihelyt leülnek, csontos térdük közé szorítják a kiskapát, kezükben úgy himbál az apró öntözô, mintha már itt is gyakorolnák a sírgondozás mindennapi mozdulatait. Azt is mondhatnám, hogy ezek a nénikék ingáznak a Fellegvártetô és a Házsongárd között.
De nem azért vannak feketében, mert a halottakat gyászolják. Ôk maguk készülnek lassan és módszeresen megbarátkozni az elmúlással, hogy aztán egy napon, fölemelkedve a fényes magasságba, összemosolyogjanak a bátorító hangtól, amely valahonnan messzirôl, ûrbéli fogászati rendelôk jódszagú homályából visszhangzik:
Addig azonban, míg az Élet, ez az egyetlen nagy fog kiszakad a talaj sorvadt húsából, még eltelhetik tíz, sôt akár húsz esztendô is: hiszen a temetôjáró asszonyok alig lehetnek idôsebbek hatvanévesnél, és mindketten csontosak, száraz bôrûek, olyanok, mint az égetett cserépedény, amely olykor csorbán is még ítéletidôig el tud szolgálni a ház körül.
Ôk viszont épp az élet törékenységétôl riadozhattak, amikor összetársultak a halál türelmes megszelídítésére, és nem tartom lehetetlennek, hogy a felkészülés végsô napjaiban koporsóba bújnak majd, ferdeszögbe állított tükörbôl szemlélik saját fekvésüket, aztán földet szórnak egymásra, és minden lapátnyi után aggódva kérdik: "Nyomja-e nagyon, lelkem?"
De addig még sok van, mondom, s ezt bizonyára ôk is érzik, mert az idô teltével nemhogy fonnyadnának, megaggodnának, hanem ellenkezôleg: kis rózsás foltok derítik az arcukat, s ôk maguk egyre fürgébbek, erôsebbek; sötét ruhájukról lassanként kikopik a fekete szín. Ínséges lelküknek mostanában már az is élmény, ha a jelképessé könnyebbülô kapálás, gyomlálás mellett naponta részt vehetnek egy-egy temetésen, és hazafelé ballagva és egymással beszélgetve megfüröszthetik a lelküket abban a csöndes elégtételben, hogy még mindig nem ôket temették, hogy íme, ôk még élnek. S örömüket persze csak efféle búsongással tudják leplezni:
"Tegnap még ott álldogált a kapuban, mindenkinek köszönt, és lám, ma már a földben van."
"Mert ilyen a halál: sosem lehet tudni, mikor jön."
"De ha az ember hívja, odarendeli, akkor lehet tudni."
"Szent igaz. Az a fiú is tudta, akit a múlt héten temettünk, aki a lány miatt ölte meg magát."
És valóban így mondják: akit temettünk. Mert minden megboldogultat immár saját halottjuknak tekintenek, és elhantolás elôtt több apró részletet tudnak az életébôl, mint a pap, akinek erre kell felépítenie szertartásos búcsúztatóját. S ôk lökik az elsô rögöket is a koporsóra, ôk rezdülnek meg elôször szenvedôn a dübörgô hangra, és sóhajuk párállik legmesszibbre a kopár fák között, hiszen ôket egyszerre vigasztalja és bátorítja a temetés…
Különben ezekre a nénikékre csak a napokban néztem rá írószemmel, hogy hova is helyezzem el ôket az öregek arcképébôl összeállított képcsarnokomban, s miközben tûnôdôn rajtuk felejtettem a tekintetem, egy harmadik, fehér ruhás öregasszony ült le velük szemben; arca szikkadt volt és ráncoktól repedezett, kissé félrebillent nyakán fémes inak csüngtek, mint Rodin bronzból öntött Vén Fegyver- kovácsnéján. Az egyik gyászruhás nénike magabiztos vidámsággal kérdezte:
"Maga is a temetôbe jön, Láposiné?"
A fehér ruhás asszony e megszólításra ijedt-ellenségesen pillantott rájuk, és gyûrött és szikkadt arcán és régi nyarakat idézô fakókék szemében a kétely, a bánat és a gunyoros fölény különös játéka kezdôdött el. Hirtelen azt gondoltam, hogy valami tévedés történt, hogy félreismerték a fehér ruhás hölgyet, s innen ered emennek minden zavara és ingerültsége; de a következô pillanatban a ráncokba szaladt kis száj úgy pattant fel, mint száraz növényi tok, amelyben a szavak fekete magvai szorongtak.
"Nem, én nem a temetôbe megyek! - mondta. - Én többnyire az élôket látogatom. Rajtuk még tudok segíteni. Mi dolgom nekem a halottakkal?… Majd ha engem is kikísérnek a Házsongárdba, épp eleget leszek közöttük; tán millió évekig…"
Elhallgatott, ismét szigorú ráncokba szaladt a szája, és kitekintett az ablakon át az utcára, a nyüzsgô, eleven világba. Nagy csönd volt az autóbuszon, valami fényes, kellemes csönd. Csak az egyik gyászruhás nénikét zaklatta a hallgatás, s mintha föl akarná oldani a társát is a zavarból, örömhírként közölte:
"Különben tudja, hogy holnap két szép temetés is lesz!…"
És ekkor káprázó szemem elôtt mindkettôjük gyászruhája egyszerre fehér lepellé változott, míg a szürke hajú asszony, aki az élôkhöz sietett, s akinek fehér ruhájára árnyékot hullatott a gondfelhôs arc, mintha hirtelen gyászba borult volna…
Bálint Tibor
Közüdvtôl elidegenedett lelkületek
A szívlámpás alig pislákol, kihunyóban.
Fölösleges, vagy egyenesen káros
a sorsot megzavarni a múlt ócska
kellékeivel - Üdvtanoddal, János.
A szövegek végakaratával mi lesz?
Hallás kérdése. Prozódia. Semmi más.
A mellkas puszta kísérleti váz;
Pöffeszkedô pókmohóság, a letiport
talajtól elrugaszkodott, frivol
elszáradt sok hajszálgyökéren;
és csôre-töltött csôcselékvigyor.
(Ifjúság