Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@fx.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Toganel Ioan prefektus esetleges leváltásáról már az év elején jártak a szóbeszédek, találgatások. A csütörtöki kormányülésen született határozat mégis rajtaütésszerûen született, a prefektus tegnap délben még semmilyen hivatalos értesítést nem kapott felmentésérôl.

A változást a kormányfô tegnapi videokonferenciáján jelentette be, egyben azt is, hogy Ioan Toganel helyére tisztségére Ovidiu Nateát, a mezôgazdasági minisztérium államtitkárát nevezték ki. A miniszterelnök megköszönte Toganel Ioan tevékenységét, különösképpen azt értékelte, hogy hozzájárult az etnikai harmónia fenntartásához.

A volt prefektus szerint a csütörtöki kormányülésen csak annak az egyezségnek a megvalósítása történt meg, amely 2 és fél hónappal ezelôtt született a PSD központi végrehajtó bizottságával. "Még akkor eldöntöttük a cserét, a problémát Cozmânca miniszterrel és Nastase kormányfôvel is megbeszéltük és megegyeztünk, hogy továbbra is a helyi közigazgatásban fogok dolgozni és nem Bukarestben". Toganel cáfolta, hogy leváltása fegyelmi alapon történt volna vagy valamilyen mulasztás miatt. "Politikai döntés volt a PSD részérôl és én beleegyeztem fenntartások nélkül" - jelentette ki, hozzátéve, hogy nem érzi áldozatnak magát, továbbra is a pártban marad, megtartja a megyei PSD elnökségét, és részt kíván venni a 2004-es választási küzdelmekben. Toganel Ioan visszautasította a kormánypárt által felajánlott államtitkári állást, arra hivatkozva, hogy nagyon ragaszkodik a Maros megyei közigazgatáshoz.
"Részletesen ismerem, hogy mi történik a helyi közigazgatásban, ismerem az embereket és nagyon szeretnék továbbra is a megyei közigazgatásban dolgozni.

Újságírói kérdésre válaszolva, miszerint a megyei tanács fôjegyzôi tisztségére pályázik-e, kijelentette, hogy nem feltétlenül ezt a tisztséget, de szüksége van egy megfelelôen fizetett állásra a helyi közigazgatásban, mert ez az egyetlen jövedelme.

A helyi, RMDSZ-PSD proto-kollumra kitérve Toganel Ioan kifejtette, hogy a tisztségcsere nem befolyásolja a megegyezést. További tárgyalásokra kerül sor pártja vezetôségével, hiszen néhány kérdésben még mindig vannnak nézetkülönbségek az RMDSZ-szel, különösképpen ami a vezetetôtisztségeket, illetve az iskolai vezetésben való arányos képviseletet illeti.

Megkeresésünkre Maros megye új prefektusa, Natea Ovidiu elmondta, akkor, amikor a PSD vezetése eldöntötte, hogy néhány megyében lecseréli a prefektust, köztük Maros megyében is, megkérdezték, hogy érdekli-e a tisztség. "Természetesen igenlô választ adtam, aminek fô oka az volt, hogy haza szeretnék jönni" - jelentette ki Natea. Hozzátette: a beiktatási ceremóniára valószínûleg jövô héten szerdán kerül sor. Arról, hogy milyen beosztást szánnak a volt fôispánnak, Natea Ovidiu csak annyit mondott, hogy több lehetôség van, errôl kedden Bukarestben tárgyalnak Toganel Ioannnal.

Megpróbálunk jól együttmûködni

A prefektus leváltása kapcsán Kelemen Atilla parlamenti képviselô, a Maros megyei RMDSZ elnöke kifejtette: téves megfogalmazás, hogy nem sikerült megegyezni bizonyos kérdésekben a helyi protokollumot illetôen. "A szöveg megszerkesztésében voltak kisebb nézeteltérések. Nem mi, a PSD nem tudott döntésre jutni. A három pont közül egyik a földtörvényre vonatkozott, ahol gépelési hiba történt, ahol a PSD a földtörvényrôl beszélt, a szövegben viszont a 10-es, ingatlanokra vonatkozó törvény jelent meg. Az oktatással kapcsolatos kérdésben természetesnek tartjuk, hogy azokban az iskolákban, ahol magyar osztályok is mûködnek, a vezetôségben legyen magyar képviselet. A Bolyai líceumot illetôen nincsenek viták, reméljük, hogy ôsztôl magyar nyelvûvé válik. Természetesen az állami intézményekben is szeretnénk, ha a számarányunknak megfelelôen vennének részt a magyarok." - jelentette ki Kelemen Atilla. Hozzátette: a helyi protokollum aláírását nem befolyásolja a prefektuscsere. "Ezt a protokollumot nem személyek garantálják, hanem két politikai alakulat."

A prefektuscserét illetôen a megyei RMDSZ-elnök úgy vélekedett, hogy a szövetség megpróbál a lehetô legjobb együttmûködést kialakítani az új fôispánnal. "Egy együttmûködésben, bármennyire is megpróbálja az ember européer módon megközelíteni a problémákat, mindig lesznek olyan pontok, ahol kialakulhat a feszültség, ezt viszont megfelelô tárgyalókészséggel mindig le tudtuk szerelni és ezután is remélhetôleg így lesz." Az etnikai harmónia Toganel Ioan általi megvalósításáról Kelemen Atilla kifejtette: véleménye errôl árnyaltabb, mint a miniszterelnök úré, vannak fenntartásai. "Általában amikor az embert leváltják, ezt az érdemei elismerése mellett szokták. Ez egy eléggé bevett formula, amin én nem csodálkozom."

Rendhagyó sajtótájékoztató a volt Nutrimurnál

Tegnap délben mindössze két újság, a 24 ore muresene és a Népújság képviselôjét hívta meg sajtótájékoztatóra Ioan Aurel Moldovan, a volt Nutrimur kombinálttakarmány-gyár helyében létesült Zooind Ardealul Komplexum vezérigazgatója, vezetôtanácsának elnöke. Az exkluzivitást annak köszönhettük, hogy mi voltunk azon sajtóképviselôk, akik az egység privatizálása körül kirobbant botrány után a helyszínen is tájékozódtunk a céget illetô állításokkal kapcsolatosan.

A vezérigazgató rendhagyó, exkluzív sajtótájékoztatóján kommentálni kívánta a politikai játékot, amiben érintett volt Ioan Toganel leváltott és Ovidiu Natea, újonnan kinevezett prefektus is, ugyanakkor a Zooind Ardealul terveirôl is beszámolt. Az alábbiakban a vezérigazgatónak a prefektusváltást is érintô nyilatkozatát közöljük, a cég gazdasági helyzetére egy késôbbi lapszámunkban térünk vissza.

- Véleményem szerint a román társadalom 1989 utáni legnagyobb vívmánya a sajtószabadság. Azt is el kell ismernünk viszont, hogy e törékeny demokratikus értékeket az elôzô idôszakokban bizonyos érdekek megpróbálták kihasználni a maguk javára, ezért a sajtót is számtalan esetben manipulálták. Ez a tény azonban nem távolít el attól, hogy ne tiszteljem a szólásszabadság jogát. Ilyen értelemben kijelentem, hogy a Zooind Ardealul körül kirobbant és a helyi, illetve országos sajtóban nyilvánosságra hozott, a Ioan Toganel volt prefektus bolsevik kamarillája által fellobbantott érdekharc mozzanatait a legvalósághûebben és korrektül a magyar sajtó, a Népújság tükrözte, méltó társadalmi leckét adva ezáltal a román közösségnek is. Az egész sajtókampánynak nem volt más célja, mint az, hogy kompromittálja Ovidiu Nateát és megakadályozza útját a prefektusi megbízatásig. Az a sajtó, amelyik leközölte az üggyel kapcsolatos aljas rágalmakat, hagyta magát befolyásolni, manipuláltatni a bolsevista paranoiás egyének és kétes vezetôi képességû traktorista által, akinek a tevékenységét már rég az ügyészség kellett volna kivizsgálja. Ioan Toganel hozzáállása annál inkább meglepô volt, mivel ismerte és kézjegyével szentesítette programunk támogatását. Utólag viszont mások által befolyásolva, ugyanezt a programot kivizsgáltatta az ellenôrzô testülete által, s az volt ennek a "látogatásnak" a célja, hogy megtudja, sógorom-e Natea Ovidiu, illetve milyen viszonyban vagyok vele Mielôtt minôsíteném ezt az embertelen eljárást, a nyilvánosság elôtt beismerem, hogy Natea Ovidiut 30 éve ismerem, nagyon jó barátságban vagyok vele, hiszen közös erkölcsi, társadalmi alapunk, hátterünk, ha úgy tetszik, származásunk van. Mindketten szenvedtünk a kommunista rendszerben, én két évig nehéz börtönben voltam, mert szolidaritást vállaltam az 1956-os magyar forradalommal, s ez minket arra a meggyôzôdésre juttatott, hogy csak becsületes munkával, szaktudással lehet eredményeket elérni. Ovidiu Natea karrierje során bebizonyította gerincességét, s ez a jellem félemlítette meg Ioan Toganel bolsevik kamarilláját.

Másodsorban fontosnak tartom elmondani, hogy a Zooind Ardealul teljes egészében magáncég, így a helyi közigazgatási szerveknek nem tartozik hatáskörébe ellenôrizni a tevékenységét, mi több ezen keresztül fenyegetôzni és nyomást gyakorolni a vezetôségre. Csak a kompetens állami szervek vizsgálódhatnak szakterületenként. Ioan Toganel velünk szemben kommunista elsôtitkárként önkényeskedett, s így majdnem biztos volt, hogy az ilyen viselkedése nem marad párton belül büntetlen, ami be is következett. Az a sajtó tehát, amelyik belement egy ilyen játékba, kompromittálódott ezáltal, azt bizonyította, hogy meg lehet vásárolni. Megengedhetetlen, hogy valaki úgy írjon rólunk, hogy nem is érdeklôdik nálunk a tényekrôl. Továbbá azt sem tudjuk elfogadni, hogy a prefektus üldözô hadjáratot indítson ellenünk, úgy, hogy még telefonon se veszi fel a kapcsolatot a cég vezetôségével, velem személyesen. Amint bebizonyosodott Ioan Toganel mindezt azért tette, hogy mentse prefektusi székét, azonban az igazság mellettünk állt, s bebizonyosodott, hogy a köröttünk kavart gazdasági, politikai vihar mesterséges manipuláció volt - nyilatkozta Ioan Aurel Moldovan vezérigazgató.

Péntek délelôtt a megyei tanács gyûléstermében nyilvános vitára bocsátották a vidrátszegi nemzetközi repülôtér tôszomszédságába tervezett ipari park tervét. A terv finanszírozására a megyei tanács a PHARE-program keretében 4 millió euró vissza nem térítendô hitelben részesül, míg a fennmaradó részt kormányzati és helyi forrásokból fedezik.

A nyilvános fórum az utolsó lépés volt a kivitelezés tényleges meghirdetése elôtt, melynek az elsô fázisaként április végéig kiírják a nemzetközi pályázatot, majd az év közepén kiválasztják a tender nyertes cégét, és 2004 elsô felére tervezik a komplexum átadását.

Noha a vidrátszegi ipari park tervét - elsôsorban a megyeszékhely vezetése, Dorin Florea polgármester részérôl - számos kritika érte, s a fejlesztési minisztériumban is felbukkantak különbözô értesülések, amelyek a terv ellen szóltak volna, a mostani fórumon senki nem hozott fel ellenérvet, s üzenetében maga Leonard Cazan fejlesztési miniszter is támogatásáról biztosította a tervet. Virág György megyei tanácselnök felszólalásában egyébként ismét leszögezte - s ezt utána többen megerôsítették -, hogy ez a terv nem irányul mások ellen, s Marosvásárhely akadály nélkül létesíthet ipari parkot saját területén, ebben senki nem fogja akadályozni.

Rodney Fletcher, a brit Hill-Halcrow londoni tanácsadó cég romániai képviselôje, aki a terv gazdasági kilátásait elemezte, hozzászólásában úgy vélte, hogy életképes elképzelésrôl van szó, amely az elemzés szerint az egész övezetnek és a lakosságnak is gazdasági fellendülést biztosíthat majd.

A tervezett ipari park 50, egyenként 5000 négyzetméter alapterületû parcellát tartalmaz, melyeken biztosítják az infrastrukturális szolgáltatások teljes skáláját. A parkban ugyanakkor üzemelni fog egy adminisztratív épület is, ahol közös szolgáltatások, konferenciaterem stb. vehetô majd igénybe. A terv minden európai szabványnak - beleértve a környezetvédelmi elôírásokat is - a legapróbb részletekig megfelel. A park óriási elônye, hogy közvetlen szomszédságában található a E60-as mûút, a Székelykocsárd-Marosvásárhely vasútvonal, valamint a nemzetközi repülôtér, amelynek keretében cargo platformot alakítanak ki. Becslések szerint az ipari parknak köszönhetôen mintegy 1800 munkahely teremtôdik, 300 az építkezések, 1500 az üzemelés idején.

Pezsgôvel, kampányhangulatban avatta fel tegnap délelôtt Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester a ferencrendiek lebontott ingatlana helyén kialakított parkot az Iskola utcában. Mint már írtunk róla, a szóban forgó ingatlant a ferencesek per útján követelik vissza, ám ennek ellenére múlt hét végén a polgármesteri hivatal - egy bontást engedélyezô törvényszéki határozatra hivatkozva - lebontatta.

A rekordidô alatt elkészült parkban (bárcsak más esetben is ilyen hatékonyan járnának el!) tegnap a volt épület szomszédságában levô tömbház lakói éljenzéssel, tapssal fogadták a polgármestert és csapatát, megköszönve, hogy betartotta ígéretét. Az egyébként valóban szépre sikerült parkocska felavatása kapcsán Dorin Florea kijelentette, hogy nem tud semmiféle folyamatban levô perrôl, a Ferenc-rend nem tudta igazolni a tulajdonjogot, neki pedig az ott lakók érdekeit kellett figyelembe vennie.

Ugyanazok a szakszervezeti föderációk, amelyek az országos társadalmi szerzôdést ezév re aláírták, megyénkben is ellenjegyezték annak helyi szintû változatát. A CNSLR-Fratia, a Meridian és a CSDR szakszervezeti föderációkon kívül azonban például az Országos Szakszervezeti Tömb, az Alfa Kartell, illetve a Solidaritatea szakszervezeti tömörülések nem részesei a szerzôdésnek, mondván, hogy tavaly is megköttetett az egyezmény, de annak gyakorlati eredménye nem volt. A szóban forgó szakszervezetek képviselôi természetesen hangsúlyozták: ez nem jelenti azt, hogy nem hajlandók a megyei problémák megoldása érdekében együttmûködni a kormány és az egyes minisztériumok helyi képviselôivel.

Az egyezményt aláírók képviselôinek a részvételével bizottság is alakul, hogy felügyelje a társadalmi szerzôdés betartását, hogy megvalósuljon a társadalmi stabilitáshoz szükséges politikai háttér, amely a szerzôdés célja.

Az aláírt egyezmény 2002. december 31-ig érvényes, de bármikor felmondható, ha valamelyik felet a szerzôdés be nem tartásával jogosan lehet vádolni.

Kiegészítô szándéklevél

A román kormány és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) képviselôi véglegesítették azt a kiegészítô szándéklevelet, amellyel Bukarest részben módosítani kívánja a Romániának jóváhagyott készenléti hitel feltételeit.

Neven Mates, az IMF tárgyaló küldöttségének vezetôje a román miniszterelnökkel tartott találkozó után közölte, hogy a valutaalap bizonyos román kéréseket elfogadhatónak tart. Ezek között említette, hogy az elektromos energia árát április elsejétôl a korábban rögzített 16 százalék helyett 14 százalékkal emelik, a gáz- és hôszolgáltatás díjának újabb emelését pedig április elseje helyett július elsejétôl hajtják végre.

Az IMF ugyancsak egyetértett az idegenforgalmi alap számára fizetendô 3 százalékos hozzájárulás eltörlésével, valamint azzal, hogy az állam 20 százalékos támogatást nyújtson a jelzáloggal épülô új lakásokhoz.

A valutaalap ugyanakkor elvárja, hogy a kormány az elkövetkezô hónapokban sokkal keményebb intézkedéseket tesz az energetikai szektorban keletkezô veszteségek csökkentésére. Mates szerint a szolgáltatási díjak emelése csak részben fedezheti a veszteségeket, a kormánynak hatékony lépéseket kell tennie annak érdekében, hogy az állami energiaszolgáltatók behajtsák a számlákon lévô követeléseket.

A megállapodás szerint a román kormány kötelezettséget vállalt arra, hogy az állami vállalatoknál a bérszínvonal a tavaly rögzített határokon belül marad.

Mates közölte azt is, hogy a kormány az idén jóval határozottabban lép fel a veszteséges állami vállalatok átszervezése, a nagy állami vállalatok és a bankszektor privatizációja terén.

Mint mondta, ezek az intézkedések az általános forgalmi adó egységesítésével együtt biztosíthatják a költségvetési bevételek növelését, valamint azt, hogy sikerüljön az infláció éves szintjét 22 százalékra csökkenteni, a folyó fizetési mérleg GDP- arányos hiányát 5,5 százalékon belül tartani és 4,5 százalékos gazdasági növekedést elérni.

- Ha a román kormány teljes mértékben végrehajtja ezeket az intézkedéseket, az IMF hozzájárulhat ahhoz, hogy a készenléti hitel második és harmadik részletét egy idôben utalják át Romániának - mondta Mates.

Az IMF igazgató tanácsa a tervek szerint május végén vizsgálja majd a kiegészítô szándéklevélben foglaltak teljesítését.

Az IMF tavaly október végén hagyott jóvá egy 383 millió dollár értékû készenléti hitelt Románia számára. Ennek elsô részletét Románia azonnal lehívhatta, a második részt február közepén utalták volna át, de február elején a nemzetközi pénzintézet úgy ítélte meg, hogy Románia nem teljesítette vállalt kötelezettségeit.

A lakosság és a lakások összeírását két évvel korábban kellett volna megejteni, amikor kormányhatározat született ezzel kapcsolatban, azonban a népszámlálást elhalasztották és "átpasszolták" a jelenlegi kormánynak, jelentette ki Adrian Nastase kormányfô a prefektusokkal tartott pénteki távértekezleten.

"Azok kellett volna lebonyolítsák a népszámlálást, akik most bírálnak bennünket; nekik kellett volna 24 millió dollárt fizetniük erre a célra", fogalmazott Nastase.

A miniszterelnök elmondta, azt követôen, hogy elhalasztották a népszámlálás megrendezésérôl két évvel korábban hozott kormányrendelet alkalmazását, Románia lett "Európa egyetlen országa, ahol tíz év után tartanak népszámlálást".

A pár napja lezárult népszámlálás pontosabb adatokat szolgáltat majd az ország gazdasági, társadalmi és demográfiai helyzetérôl, tette hozzá a kormányfô.

A lakosság és a lakások összeírásának eredményei alapul szolgálnak majd a gazdaság- és társadalompolitikáknak, valamint a kormányzati stratégiák felfrissítésének.

A népszámlálás részleges adatait 2002 június 30.-ig hozzák nyilvánosságra, a teljes adatfeldolgozás eredményét 2003 márciusáig.

MEDIAFAX

Szeptember elsejétôl külön ügyészség veszi fel a harcot a korrupció súlyos eseteivel. Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (PNA) felállításával a kormány még a NATO prágai csúcsértekezlete elôtt bizonyítani akarja, hogy komolyan veszi a korrupció visszaszorítására tett ígéreteit.

A csütörtöki kormány ülésen hozott döntés értelmében az új ügyészség hatáskörébe kerül hivatalból minden olyan klasszikus korrupciós ügy - vesztegetés, hivatali befolyással való üzérkedés -, illetve a korrupcióval közvetlen kapcsolatban álló eset - közérdeket sértô hatalmi visszaélés, pénzmosás, kábítószer-kereskedelem, csalárd bankcsôd, adócsalás, bûnszövetkezet létrehozása -, ahol a kár nagysága meghaladja a 100 ezer eurót vagy súlyos zavarokat okoz valamely közintézmény mûködésében.

Hivatalból a PNA foglalkozik majd minden olyan korrupciós üggyel, amelyben parlamenti képviselôk, kormánytagok, bírák, prefektusok, a közigazgatásban, az állami vállalatoknál, a bankoknál, vagy a tôzsdei felügyeletnél vezetô tisztséget betöltô személyek érintettek.

Az új ügyészi szerv, amelynek vezetôjét az államfô nevezi ki, illetve mentheti fel hivatalából, rendkívül széles felhatalmazást kap a nyomozásban, és vádalkut is köthet a gyanúsítottakkal.

A szakosított ügyészség létrehozásának tervét azután jelentette be a kormány, hogy az Európai Unió és a NATO illetékesei egyértelmûen tudomására hozták: a román gazdaság és közélet minden területére kiterjedô korrupció az egyik legkomolyabb akadály Románia integrációs törekvéseinek útjában.

Tüzet nyitottak Arafat irodájára

Palesztin forrásokból közölték, hogy pénteken a rámalláhi központba behatolt izraeli egységek tûz alá vették Jasszer Arafat irodáját, a palesztin elnök élete közvetlen veszélyben van.

Az izraeli egységek páncélgránáttal és nehéz gépfegyverekkel lövik a palesztin elnöki hivatalt - mondta Nabíl Abu Rudeina, Arafat tanácsadója az al-Dzsazíra mûholdas televíziónak. Gyalogos katonák és újabb harckocsik közelednek az épület felé, amelyet az izraeli hadsereg már reggel körülzárt. Rudeina szerint a helyzet "nagyon ingatag, és félô, hogy kicsúszik az ellenôrzés alól".

Arafat az ablaktalan földszinten, egy bunkerban tartózkodott, munkatársai szerint sértetlen. Egy kairói ITAR-TASZSZ jelentés szerint a palesztin elnök személyesen irányítja testôrsége harcát.

Az épület körül heves tûzpárbajt vívtak az izraeli katonák a palesztin ôrséggel. Egy palesztin biztonsági tiszt meghalt, negyvenen megsebesültek az összecsapásokban. A moszkvai palesztin nagykövet több palesztin haláláról számolt be.

A pénteki nap java részében Arafat telefonált, a világ vezetôivel beszélt, vagy a televízión követte nyomon az eseményeket. Több egyenes interjút adott arab mûholdas tévéknek. A palesztin elnök dacosan úgy nyilatkozott, hogy nem fél a haláltól, és nem fog térdet hajtani. "Rács mögött vagy holtan akarnak látni, de azt üzenem nekik: inkább mártírhalált halok" - közölte az al- Dzsazíra tévének telefonon adott nyilatkozva.

A péntek hajnalban ostromra induló izraeli harckocsik lövedékei réseket ütöttek az épületegyüttest övezô falon, a katonák már hét épületet elfoglaltak. Orvlövészek foglaltak el lôállásokat a háztetôkön, ahonnan tisztán belátnak Arafat harmadik emeleti irodájába. Arafat ezért húzódott vissza dolgozószobájából az ablak nélküli földszintre. (Az izraeli vezetés korábban úgy nyilatkozott, hogy nem fogja bántani a palesztin vezetôt.)

A palesztin forrásokat idézô AP amerikai hírügynökség utalt arra, hogy az izraeli hadsereg most nyitott tüzet elôször Arafat irodájára. Az összecsapások utóbbi másfél éve alatt az épületegyüttes egyéb létesítményeit lôtték az izraeli katonák.

A Reutersnek az izraeli hadsereg szóvivôje úgy nyilatkozott, hogy az izraeli katonák csak viszonozták az épületbôl leadott lövéseket. Jasszer Abed Rabbo palesztin tájékoztatási miniszter viszont állítja, hogy az izraeliek kezdeményezték a lövöldözést az elnöki hivatal udvarán álló harckocsikból. Elmondása szerint több géppuskasorozat nyomai láthatók az elnöki hivatal betonfalán, az épületet harckocsilövedékek is eltalálták. A francia hírügynökséget Rudeina tájékoztatta arról, hogy izraeli kommandósok elfoglaltak egy szomszédos épületet. "A helyzet nagyon komoly" - tette hozzá.

Az Európai Unió pénteken megerôsítette, hogy továbbra is Jasszer Arafat palesztin elnök marad a közösség számára a törvényes tárgyalópartner, annak ellenére, hogy Izrael "ellenségnek" nyilvánította, és támadást intéztek rámalláhi fôhadiszállása ellen.

Javier Solana, az EU kül- és biztonságpolitikai fôbiztosa telefonbeszélgetésekben sürgette Arafatot és Simon Peresz izraeli külügyminisztert a tûzszüneti megállapodás megkötésére és arra, hogy ragadják meg a lehetôséget, amelyet az arab csúcs által támogatott szaúdi békeindítvány kínál.

Mint Solana szóvivôje, Cristina Gallach a Reutersnek leszögezte, Arafat továbbra is az EU tárgyalópartnere marad. A szóvivônô úgy vélekedett, hogy Izraelnek törvényes joga harcolni a terrorizmus ellen, de "a katonai eszközök nem oldják meg a terrorizmus problémáját".

Gallach asszony elmondta továbbá, hogy Solana péntekre virradóra tárgyalt Anthony Zinni amerikai különmegbízottal, aki közölte: egyelôre a térségben szándékozik maradni, és folytatja közvetítô munkáját a tûzszünet érdekében.

Türelmünk és megértésünk érezhetôen megnövekedett. Az ünnepek táján tapasztalható tolongást is egyre jobban bírjuk. Úgy adódott, hogy szerdáról csütörtökre virradó éjjel keltem át a román-magyar határon, és már elôre beleszámoltam a menetidôbe a néhány órás várakozást a határon. Természetesen nem ért
"csalódás". A határon a szokásosnál valamivel nagyobb sor várakozott, és ez normálisnak tûnt. Mivel bôven volt idô, távolról, érdeklôdéssel figyeltem, hogy az útlevélkezelô mit csinál. Annál is inkább érdekelt, mert évekkel ezelôtt volt szerencsém közelrôl végignézni, hogy szerencsétlenkednek az aznap bevezetett új számítógépes rendszeren. El kell ismernem, e tekintetben sokat fejlôdtek.

A meglepetés csak akkor ért, mikor közelebb kerülve már világosan kivehettem, hogy a "munka hevében tüsténkedô" vámtisztviselô elôtt a képernyô egyike közönséges tévékészülék, amelyen éppen egy akciófilm egyik részletét tanulmányozta a szóban forgó úr. A reklámok idôszakában olykor négy-öt autónyit is haladt elôre a sor. A majd' másfél órás várakozás alatt egyik társánál, ahol egy másik képernyôn egy másik, távolról kevéssé kivehetô témájú film pergett, egyszer csak meglódult a sor. Az ok: véget ért a film, a tisztviselô késô esti vacsoráját elfogyasztotta, ezt követôen kis sétáját is elvégezte, így a következô filmig más dolga nem lévén, útleveleket kezelt. Több mint tíz percig egyfolytában! Aztán elkezdôdött a késô esti, minden bizonnyal feszült figyelmet igénylô film, a sorban állók pedig kipihenhették addigi fáradalmaikat.

Amint továbbengedtek, elméláztam azon, hogy a tisztességes adófizetôk pénzébôl miért vesznek tévékészülékeket olyan helyre, ahol egyáltalán nincs rá szükség. De akárhogy erôlködtem, nem találtam elfogadható magyarázatot rá. A határtól távolodva aztán a probléma egyre kisebbnek látszott. Bizonyára így vannak vele az illetékesek is. Minek minden apróságon fennakadni? Az adófizetôk türelme és megértése úgyis egyre növekszik...

Tegnaptól a munkavédelmi és munkavállalók védelmére vonatkozó törvények által meghatározott büntetések értéke átlagosan tízszeresére növekedett.

Így a területi munkaügyi ellenôrök munkájának az akadályozása az eddigi 10-20 millió lej helyett 45 milliótól 90 millió lejig terjedô összeggel büntethetô. A feketemunkáért illetve a munkaszerzôdések be nem iktatásáért az elkövetkezôkben 30-60 millió lej bírság róható ki, a korábbi 3-6 millió lejjel szemben. Ugyanakkor az ellenôrzések során kiállított jegyzôkönyvben foglaltak be nem tartásáért 30-tól 100 millió lejig terjedô büntetés jár. Amint Carmen Vamanu, a Területi Munkaügyi Igazgatóság vezetôje tegnapi sajtótájékoztatóján elmondta, továbbra sem az a cél, hogy ha kell, ha nem, büntessenek. Csak a nyilvánvalóan szándékos törvénysértések esetén alkalmazzák a lehetséges legnagyobb büntetést. Amennyiben a munkáltató jó szándéka bizonyítható, az ellenôrök is elnézôbbek. Így az új rendelkezés csak olyan mértékben növeli meg bevételeiket, amennyivel a büntetések maguk is megnövekedtek. Egyébként a tegnaptól érvényes rendelkezés semmiben nem módosítja az érvényben levô elôírásokat.

Kétely és biztonság örök nagy kérdését indítja el Korinthus felé a testében tövist hordozó tizenharmadik apostol, akit Pálként ismer még ma is a világ. Az erôtlenségével dicsekvô küldött, aki magát a húsvét-tanúk legkisebbikének tartja, megy városról városra, faluról falura, és megy vele az evangélium, utána pedig az öröm szava csendül fel. Az elsô keresztyén évezred harmadik évtizedének fordulóján így vitte a Pálnak fényben megjelenô Krisztus azt a nagy keresztet, amit az idô vasfoga aligha tudna kikezdeni. Kellett annak a világnak az a kereszthordozás, és kell ennek a világnak az a keresztvivô.

Fájdalommal és méltósággal megy lefelé, a golgotai szégyen irányába egy menet. Távolról kísérik a megtisztult emberek, a meggyógyítottak, a most már látók, és a via dolorosa menetében felsikolt a tehetetlenség: vanitas vanitatum - minden hiábavaló. Csendes némaságában még a halászból lett tanítvány is így szól magában: milyen szép volt, de most már hiába - vége. Elítélt halálba kísérésére kirendelt pogány katona értetlenségbe burkolózva kérdezi magában: megérte? Nem volt ez az egész hiábavaló? Ott, a kopár hegy felé vezetô úton az emberi válasz, a véges logika megismétli a bölcs prédikátor pesszimista hangját: "minden hiábavalóság" (Préd 12,8).

Majd csend következik, nagyszombati titokzatos csend. A föld mozdulatlan, az idô is mintha állna, csak a "föld alatt" és "föld felett", a pokolban és a mennyben mozog valami, ami örök perpetuum mobileként forgatja az idôt, a nagypéntek-húsvét évente megújuló váltakozását.

A megnyugodni látszó emberi világ fölött felragyog a gyôzelem húsvéti fénye. Ahol gyôzelem van, ott megérte a harc, ott a szenvedés sem hiábavaló. Arimátiai József néma sírja megszólal: "nincs itt, hanem feltámadt" (Lk 24,6). Egy mindaddig ismeretlen fogalom titokzatos híre száll szájról szájra a pilátusi palota falai felé, és a rettegésükben bezárkózott apostolok szobájának ajtajáig. Egy egészen új kifejezést tanul a világ: üres sír. Így már nem volt hiábavaló a remény és nem volt hiábavaló a halál. Addig mindez hiábavaló volt, de ezután már nem, mert a halál nem a vég, csak egy fekete kapu a fény felé.

A véges élet végtelenbe való átváltozása feltételhez volt (van!) kötve. Ezt a "ha pedig Krisztus nem támadt fel" feltételt átszakítja a húsvét ünnepi hite és a pogányok apostolának zengô örömhíre: "ámde Krisztus feltámadt a halottak közül" (2Kor 15,20). A húsvét nagy értéke, hogy legyôzte a világ nagyhatalmát; az emberi akarat és a római joggyakorlat halált mondott a szeretet hordozójára, Krisztusra. Erre válaszolt az isteni akarat és a mennyei jog látható ténye: Krisztus feltámadt, tehát nem hiábavaló.

A harmadik évezred elsô lépéseinek idején is odakapcsolódik Krisztus feltámadásához a halottak feltámadása. E kettô úgy összetartozik, mint az áldozat vállalása és a gyôzelem, mint az álom valósággá válásában a szép remény. A húsvéti Krisztus átlépte a halál félelmetes nagyhatalmát, az élet kiszabadította az emberi lelket a sír fogságából, és a remény legyôzte a temetôi pesszimizmust. Amíg az ember ebben a szabaduláshitben él, húsvéti örömmel ismétli meg: nem volt hiábavaló.

Ez a két szó jelzi az emmausi tanítványok történetének csúcspontját. Ezzel az üzenettel szeretném köszönteni a Népújság olvasóit.

A két emmausi tanítvány szomorúan, hitetlenül indult haza, de Jézus melléjük szegôdött az úton, kérdéseket tett fel nekik, majd egy kiadós bibliaóra után megérkeztek Emmausba. Ahogy megérkeztek a ház elé, az Úr Jézus úgy tett, mintha továbbmenne. A másik kettô ezzel döntés elé volt állítva. Mit tesznek Jézussal? Megengedik, hogy továbbmenjen? Akkor marad egy szép emlékük az együtt töltött háromórás gyalogútról. Ha behívják, akkor megváltozik az életük. Az emmausi tanítványok ez utóbbi mellett döntöttek.

"Maradj velünk!" Azért kérik a feltámadott Jézust erre, mert kapni szeretnének még tôle valamit. Nem elégedtek meg annyival, amennyit hallottak, többre vágytak. Olyan jó volt együtt lenni! Kérünk, ne menj tovább, maradj velünk! Az Úr Jézus nem kényszeríti jelenlétét. Eddig kéretlenül csatlakozott hozzájuk, most már rajtuk a sor, hogy kérjék ôt arra, hogy velük maradjon. Ha ezt nem fogják megtenni, akkor ô továbbmegy. Olyan ez, mint ahogyan a Jelenések könyvében üzeni az Úr az egyik gyülekezetnek, hogy "íme az ajtó elôtt állok, és zörgetek… ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, vele vacsorálok és ô énvelem." (Jel 3,20). Mondd te is: "maradj velünk!" Jézus csak erre vár! Ez az, amit mondanunk kell. Behívhatod Ôt, hogy veled maradjon egy életen át, örökre! Mondd te is: nézd, a nap is megy lefelé… jöjj a szívembe, átadom neked magam. Jézus csak erre vár. "Bement azért, hogy velük maradjon." Egyik énekünk (A hit hangjai, 681. ének) éppen errôl szól: "Ó Jézus, árva csendben az ajtón kívül állasz, / Bejönnél már, de némán kulcsfordulásra vársz. / Mi mondjuk, hogy miénk vagy, Te vagy a név, a jel, / Ó szégyen, hogy Te légy az, akinek várni kell. // Ó Jézus, most kopogtatsz, sebhelyes még e kéz, / Könnymarta kedves arcod oly búsan intve néz. / Ó áldott drága jóság, mely annyit tûrve vár, / Ó bûnök szörnyû bûne, mely téged így kizár.

"Maradj velünk!" Azért kérik a feltámadott Jézust erre, mert ôk is adni szeretnének valamit. Arra utalnak, hogy beesteledett, és a következô falu még messze van… Sötét lett, vacsorát és szállást kínálnak számára. Mi készek vagyunk-e így behívni Ôt lakásunkba és életünkbe? Ehhez talán azt kellene mondani, hogy Uram, jöjj be ide, az elôszobába, lásd meg, kiket nem szoktunk innen beljebb engedni… hogyan szoktunk itt búcsút venni egymástól… Jöjj be a nappaliba, lásd meg, miket nézünk a tévében, milyen könyveink vannak a polcon... Jöjj be a konyhába is, nézz be a fedô alá, hogy mit fôzünk, és ki hogyan van megelégedve vele... hogyan szoktunk együtt ebédelni... Jöjj be a gyermekszobába, és lásd meg, hogyan beszélünk a gyermekeinkkel, és a gyermek hogyan beszél a szüleivel… Lásd meg, hogy mi van nálunk. Kérünk, maradj velünk! Az Úr Jézus elvárja, hogy tanítványai behívják ôt, mert adhatnak neki valamit. Mit? Azt, amijük van. Nem is kér tôlük többet, mint amijük van. De ha behívják Ôt, hamar rájönnek arra, hogy Ô nem a sarokban foglal helyet, hanem az asztalfônél. Ô fogja megtörni a kenyeret, mintha ô lenne a házigazda. Átveszi a vezetést, mint az Uraknak Ura.

"Maradj velünk!" Azért kérik a feltámadott Jézust erre, mert az Úr Jézussal való közösséget mindennél többre értékelték. Megváltoztatta az életüket! A te életed is megváltozhat, ha oda betér Jézus. Persze, miután megváltoztál, ehhez sokféleképpen viszonyulnak az emberek. Némelyek csodálkozni, mások pedig gúnyolni fognak. Talán fájdalmat okoz majd a megvetés, a szúrós tekintet és megjegyzés amiatt, hogy befogadtad Jézust. Hadd kérdezzem meg: ér-e neked annyit az Úrral való közösség, hogy mindezt elviseld? Az is megtörténhet, hogy némelyek értékelni fogják, sôt irigylik majd megváltozott életedet. Azt fogják mondani, hogy jól tetted, hogy befogadtad Jézust, bárcsak én is megtehetném! Ezekhez szól a mostani húsvéti üzenet. Mondd te is: maradj velem! Így lesz igazán kellemes húsvéti ünneped.

Még sötét volt, amikor a szeretet kivitte a sírhoz az asszonyokat. Még nem tudták, hogy a szeretet többet tud az okosoknál. Csak azt tudták, hogy a csúful kivégzett Krisztust is megilleti a végtisztesség. A kegyelet valóban a minimum, ami mindenkinek jár. Sokszor éppen ez a kevés is elég ahhoz, hogy az itt maradottak megtegyék az új élet felé az elsô lépéseket.

Az asszonyok úgy indulnak a sírhoz, mint akik a múltat temetik. Akkor még nem tudták, hogy a szeretet erôsebb a halálnál. Még sötét volt, a nap még távol tartotta sugarát. A természetben és a lelkekben egyaránt.

Az a hajnalhasadás azonban szétoszlatta egyszer s mindenkorra a sötétség birodalmát.

A kereszténység ettôl a pillanattól számítja azt a jövôképet, amely könnyedén túllép a holtak birodalmán. A feltámadás kérdése a hit egyik legfontosabb próbakövévé vált. Ha életünk a keresztség révén Istenhez kapcsolódott, akkor a halálnak már nem lehet uralma rajtunk.

Errôl viszont csak az szólhat hitelesen, aki megjárta a holtak országát. Megjárta és szabadulást vitt a fogságban lévôknek. Ez a Krisztus diadala. A pokolra szállt Krisztus gyôztesen tér vissza.

A hit másik próbaköve sem könnyebb: állni olykor e világ csapásait, és vesztesnek maradni. A legkeményebb próba. A sötétség óráiban is hûségesnek maradni. A szentek és mártírok ereje kell hozzá.

A mi napunk a húsvét hajnalán feltámadt Krisztus. Ô hozta meg a nappal világosságát mindannyi-unknak, akik a tanítványokhoz hasonlóan, zárt ajtók mögött éltünk, mert féltünk. Eljött Jézus, tanítványai közé lépett és így szólt hozzájuk: "Békesség nektek!…Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket. Vegyétek a Szentlelket. Akinek megbocsátjátok bûneit, bocsánatot nyert, akinek pedig megtartjátok, az bûnben marad." (Jn 20.31)

A feltámadt Jézus elsô megnyilatkozása az apostoli testületben a bûn kérdésével kapcsolatos. A bûn kérdése, amit a világ nem tud kezelni, csak elkenni. Minden bûn esetében az igazság sérül, jobban vagy kevésbé. De ki az, aki elégtételt adhat a bûnökért? Ember? Aligha. Hiszen embertársát még a barát is sokszor alig képes megbékíteni. Az égbekiáltó bûnökért pedig, melyek az Istent is sértik, ugyan ki állhat jót?

Az apostolok sem, hisz maguk is esendôek voltak.... Péter tagadása még feloldatlan a görcsben... a többiek szétfutásának szégyenpírja még ott ég az arcokon.

A Mester most is a jövôt képviseli. A bûn feloldásának, megbocsátásának lehetôségét Jézus hozza kezelhetô közelségbe. Ez a következô lépés. A kereszthalál után most már lehetséges - egyetemes intézményként - az egész emberiség javára fordítani a bûnök bocsánatát.

MERT MINDENKI HELYETT EGYEDÜL KRISZTUS AD ELÉGTÉTELT.

Az apostolok mai utódainak félelmeik, bezárkózottságuk ellenére, mélyen hinniük kell abban, hogy a FELTÁMADOTT bûnbocsátó irgalma hozhatja csak meg a világ elhalt lelkének feltámadását. Ahogy Jézus könnyedén, a zárt ajtókon keresztül az apostolok elé lépett, úgy kell a lelkek félelemmel bezárt világában a feltámadás reményét hirdetni.

Krisztus óta a húsvét már egyetemes szabadságjelkép. Elítéltetése, kivégzése ellenére a megbocsátás erôforrása, a halál uralmának megtörése és megváltásunk ôszentsége. A hitbôl élônek a szabadság friss tavaszi élménye, az örök élet kezdete.

Jézus sebei - kezén, lábán és oldalán - már nem a számonkérés bûnjelei, hanem szeretetének végtelenségét hirdetik. Ebbôl a szeretetbôl születik meg a béke, az a béke, amit ô ad, amely nem a világ elvtelen erôegyensúlyra kiravaszkodott állapota. Az Ô békéje az ember személyi méltóságát szavatolja.

Add Uram, hogy a Te békéd szülessen meg mindannyiunk lelkében! Imádunk és áldunk Téged, Krisztus, mert kereszthalálod és feltámadásod által megváltottad a világot!

Az új évezredre készülve kérdések fogalmazódtak meg minden emberben. A legtöbben ezt kérdeztük: mi újat hoz életünkbe, és értékesebb lesz-e az ember élete, mint eddig volt? Most, amikor már rég túl vagyunk az új évezredet váró hangulaton, amikor a legnagyobb keresztény ünnep, húsvét, nemcsak a külsôségekben, hanem belsô tartalommal is megtölti életünket, akkor újból szembesülünk az örök emberi kérdésekkel. Ezek közül is a legnagyobbak: mi az élet és mi a halál? A gazdag ifjú Jézushoz intézett kérdése:
"Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek" (Mt, 19,16), mint árnyék kíséri. Igen, mert gondjaival és örömeivel együtt szeretjük az életet.

Az új évezredben sem lett jobb az ember, pedig arra vártunk, hogy Isten hatalmával beavatkozik életünkbe, megnyitja szemünk a látásra, fülünk a hallásra, s elindít egy emberibb élet megélésére. Nem ez történt, mert Isten nem avatkozik be törvényeivel ellenkezô módon senkinek az életébe, csupán példát ad a benne bízó, az Ô akaratát cselekvô gyermekei élete által, hogy miként kell az életet legteljesebben megélni.

A megalázott, keresztre feszített Jézusra tekintve a római százados így vall: Bizony, ez az ember igaz vala. Pár órával azelôtt még ô is talán ostorozta, bántalmazta Jézust, de most már ôszinte a vallomás. Máté és Márk megfogalmazásában ezt mondja: Bizony, Istennek Fia vala ez! Ez az ember betöltötte hivatását.

Nagypéntek után eljött húsvét, a diadal. A sír üres volt, és Jézus azóta is közöttünk él, mert a halál nem gyôzedelmeskedhet afelett, aki Ember és igaz.

Az örök élet ünnepén erôsödjön meg bennünk az a meggyôzôdés, hogy a halál és az élet nem egyenrangú fogalmak, és aki látja az élet értelmét, értékét és célját, az nincs messze az örök élet hitétôl, és ez a hit boldoggá tesz mindenkit.

Kívánok minden Istenben bízó, Istent keresô felebarátomnak kellemes és békés húsvéti ünnepeket.

Az intézmény akkor lett nagy, amikor intézkedéseket foganatosítottak.

Virágkorában heréket normáztak A Szocializmus Akácosából származó mézért.

Késôbb nehéz napokat élt át. Amikor egy intézményre nehéz napok jönnek, az alkalmazottak suttogóra fogják a hangot, járásuk légiessé válik. Így járhatott Jézus a vízen, szaladt ki az egyik jelentésíró száján, de azonnal belátta a hasonlat tarthatatlanságát, és gyorsan visszakozott: még Jézus sem járhatott így a vízen, mert Ô tudvalevôen sarut használt, ami könnyebb, mint az alkalmazottak lábbelije. Az alkalmazottak az idô szerint mûanyag talpú gyári vacakokban jártak, ezért a Megváltónak járás tekintetében vizet sem vihettek.

Az intézmény azért kapott kormos fényt, mert a jelentések nem voltak relevánsak. Bár közel húsz éve mindennap száznál is több jelentés hagyta el az intézményt, senki sem értette, mit jelent, hogy nem relevánsak.

Az igazgató maga sem értette, különben miért ismételgette volna napról napra, azaz reggelrôl reggelre az operatív gyûlésen, amikor eldöntötték, amit a központ feladatként megjelölt: kirôl, kikrôl, mirôl, mikrôl készülnek a nap jelentései. A Jelentéstudományi Intézet jövôje forog kockán, bökte ki végül az igazgató, amibôl kiderült: még mindig nem érti, mi az, hogy nem relevánsak a jelentések.

Beteg az intézmény? Közel húsz éven át sok dicséret illette a jelentéseket összeállító, analizáló és szintetizáló kollektívát. Minden negyedévben prémiumot kapott a közösség.

A karácsonyi prémiumot Télapó Ajándékának, a húsvétit Tavaszi Buzdításnak, a nyárit Augusztusi Szabadságnak, az ôszit pedig Termés Napi Bôségilletéknek nevezték.

Az igazgató a központhoz fordult. A központ azt válaszolta, nincs az intézményben kellô kezdemé-nyezôerô. Hajlam volna, erô azonban nuku.

Az intézet felterjesztette A locsolás világnapjának a meghirdetését. A központ replikázott: ilyen egyházi napot nem szabad világgá kürtölni, mert a klerikális reakció amúgy is lankadatlanul bontogatja szocialista vizeken kalózkodó vitorláit.

A locsolás világnapja egy újabb tanácskozást követôen Az öntözés világnapjává módosult. De ez sem bizonyult eléggé "relevánsnak". Az igazgató szóbeli megrovásban részesült, amiért megkísérelte szabotálni a központ félreérthetetlen utasításait. A nevenincs direktor helyettese, Könyökvédô Bugyurlán javasolta: öntözési, locsolási világnap helyett az Irrigáció Világnapját kell kitalálni.

Ez már döfött. A felettes párthatóság hozzátette a magáét, így lett A Szocialista Irrigáció Világnapja.

Az iratcsomó elindult áldásos körútján a különbözô állami és pártfórumokon. Két világnap lesz. Egyik a magyarok húsvétján, a másik a románokén. - Vagyis ez azt jelenti, elvtársak - lelkesedett az igazgató -, hogy tulajdonképpen irrigációs versenyt szervezünk, csak éppen nem egy, hanem két szakaszban.

Az iratcsomókhoz újabb iratcsomók csatlakoztak, végül az egész papírhalom Bumbák elvtárshoz került, aki csasztuskára gépeltette a lényeget, átvitte Kozonák elvtárshoz, majd lepecsételve hozta vissza.

- Na, dirikém - mondta -, kapsz kétszáz csemetét, három öntözôkocsit, tizenöt kapacsákányt, húsz ásót, negyven kapát és tíz locsolókannát. Utalok még plakátpapírt és festéket, valamint kétszáz kiló disznóhúst, tizenkét bárányt, nyolc palack zsidvei konyakot és tíz veder bort ugyanonnan, aztán tizenöt láda sört és harminchat fagyitortát.

A jelentések megkétszerezôdtek, megháromszorozódtak. A plakátok boldogan hirdették a különbözô hivatalok és vezérek hozzátoldásaival anakondává vált címet: A Sokoldalúan Fejlett Szocialista Irrigáció és Kommunista Csúcslocsolás Valamint A Népek Közötti Együttmûködés És Tartós Béke Nemzetközi Világnapja.

A program lényege, hogy a Jelentéstudományi Intézet (állami nevén: A Statisztikai Tudományok és a Szocialista Felmérés Valamint a Kommunista Prognosztika Kutató Háza) fásító akciót hajt végre, meglocsolja a frissen ültetett csemetéket. Az ültetés színhelye az intézet háta mögötti puszta terület, melyet a város népe Szaharának becézett, nem épp üde homokja okán. Ennek új neve a város bejáratánál büszkéll:
"SZAHARA OÁZIS - 2 km". A fôtér közelében újabb tábla: "SZAHARA OÁZIS - 500 m". Ugyanis a város olyan, hogy a központjától minden érdekesség alig fél kilométerre van: vasútállomás, buszállomás, vajgyár, mészárszék, a központi budi és hát a Szahara Oázis. Well.

Az intézet alkalmazottjai jól érezték magukat. Fogalmazni nem kunszt, amúgy sem lehet felmérni a jelentések hatékonyságát. Sosem közölték ugyanis, hány embert tartóztattak le, lôttek fôbe, akasztottak fel, hurcoltak halálra a Duna- csatornához. Az alkalmazottaknak tehát nincs sikerélménye, ezért lubickoltak most a Szahara Oázisban. Bár oly roppant bûz fogadta ôket, hogy a mentôben elaludt a villany. Az ürüléki kavalkád az intézeti egyenszag után déligyümölcs-halmok és pálmaerdôk képét hívta elô több agy hátsó részébôl.

A flekkenrôl, a báránysültrôl, a konyakról, sörrôl, borról, mindenrôl a közönségesen csak közétkeztetési intézménynek mondott kantin, az Arany Kakócza gondoskodott.

Az újságokat, rádiót, tévét a fôpróbára hívták meg, melyet húsvétvasárnap tartottak, a tévénézôk annyit láttak, hogy több kékesszürke dolgozó takarít, lapátol, ás, gereblyéz, néhány lila ruhás dolgozó nô pedig lyukba dugja, aztán jönnek az elvtársak, X elvtárs, Y elvtárs, Z elvtárs, és ha nem fogy az ábéce, még nagyon sokan, simítanak, elrendeznek, fásultan fásítanak. Snitt, forradalmi induló.

Ezzel szemben az volt, hogy a köztisztaságiak kitisztították a telket (mint késôbb kiderült, a Montecuccoli hercegek egyik ivadékának a kastélya állt valaha rajta), aztán a "fôpróbán" már kukkolni sem hagyták a derék melósokat, hanem betanított jelentésírók játszották el a szépen megírt jeleneteket, melyek drámaisága akkor jön csak elô, ha a vizionáló fôbetyár összevonja szemöldökét.

Baj mindig akad. Mikor a jelentésírók szuperfônöke kijött, nem találta például A Fát. Miféle A Fát, kérdezték merni a szolgálattevô alkalmazottak. Hogyhogy miféle A Fát? Hát csak úgy, egész egyszerûen az A Fát, amely miatt az egész cécót rendezzük. Ezzel a kijelentéssel a releváns mellé újabb ismeretlen fogalom került, a cécó.

Intézkedéseket foganatosítottak.

Beszúrtak valamit a földbe, majd egy nagy táblára öles betûkkal ráírták: A FA.

Jött a Locsolónap. Hát a fû is halkabbra fogja önfejlôdését, a jelzôtáblák így módosultak: "FA 2 km". Azután meg: "FA 500 m." Ez nem majális, hanem munkaverseny, mondta az igazgatónak Bumbák elvtárs. Ha szervezünk, akkor kizárjuk a kapitalistákat, a klérust és a szocializmus minden más ellenségét, ez legyen világos.

Marcona népfiak maroktüzelôvel a telken és környékén.

Elég, ha egy pillanatra elalszik a vigilencia. A FA ÚTJÁN egyszercsak egy sovány, girhes alak haladt végig, akirôl a biztonsági erôk máig sem tudnak nagy dolgot. Valami randa szandál volt a lábán, huligánhaja szelíden omlott koszos köpenyének gallérjára. Tántorgott. Idvezült mosoly nyáladzott a száján. A népfiak nem mozdultak, hülyére nem lövünk, hátha ez az az elvtárs, aki meglocsolja A Fát. A pasi ment nonsalánccal, nézett erre is meg amarra is, senki se mondott semmit, aztán eljutott A Fáig, ahol sorakozva az Egyesült Munkás Vegyes Kar, a mikrofon elôtt az igazgató próbázott, egykettô, egykettô, hrr, mikrofonpróba, hrrr, a csavargó hozzálépett, kivette a kezébôl a kis recebunkó szerszámot, és tiszta, világos, tagolt hangon közölte a kirendelt intézeti közönséggel, hogy "Május elsején, a munka ünnepén, szeretettel üdvözöllek benneteket én!"

Aztán elhúzott a büfé felé.

Néhányan leborultak, próbáltak ezt-azt dobigálni a lába elé, de megbotlott, abbahagyták.

Az igazgató intett az Egyesült Munkás Vegyes Karnak, az rázendített a Vígan fekszem a napon, feketére lesültem, Artyek, régi táborom, nem felejtlek sohasem! kezdetû forradalmi dalra. A jelszót hallva a fekete Volga, melyben Szürke Homonyák Buzsila elvtárs ült díszvendégként, rögvest elkanyarodott az Arany Kakóczához.

Az intézet alkalmazottjai kölnisüvegbôl locsolták A Fát, pajzán versikéket mormoltak, az alatta felsorakoztatott kolleginákat vegzálták, Kicsi jányka, ne rikolts, nálam van a kicsi kólcs, kinyitom a ládádat, megpontpont a pinádat, hoppáré, pimpáré, csingóbingó deláré, elvtársnô, ha hagyja, ha nem hagyja, mindjárt megvan a nagyja. Egyre értelmetlenebb szövegeket mondtak, és azokat a nôk furamód jobban értették, mint a jelentéseket; kitárták a mellüket és szélesen mosolyogtak, sôt egyik hölgy sikított is élvezetileg egy picinyt.

Az igazgató közben kiosztotta a borítékokat.

Az intézet alkalmazottjai ettek és ittak, a népfiak éberen figyeltek. A Fa Ünnepének Versenyén nyert a dolgozó nép! Se bárány-, se disznóflekken nem kell, hanem sör és virsli. Húzni sorsjegyet három lejért, lózenplikk a neve; volt, aki visszanyerte a fecnit, amelyért korábban három lejt adott.

Aztán seggbe rúgták a jó levegôt.

Az intézet akkor szûnt meg, amikor megint intézkedtek.

A méz bödöne kimerült.

Önkéntes halála elôtt az igazgatónak volt egy extrém látomása. A belfégor hapsit látta, akinek megjelenése miatt tartózkodott önakaratán kívül a korábbinál enyhén szólva kissé zártabb intézetben.

Azt tetvészte, ki ez, ha nem Jézus. Aztán valaki megszorította a kezét. Amely rögvest le is fagyott.

Az ördög volt, Szürke Homonyák Buzsila elvtárs képében. Az igazgató akkor rúgta el maga alól a széket, mikor ez a Homonyák éppen optimistán rávigyorgott:

- Feltámadunk!

Ez most a miénk, a mi ünnepünk, ha már a nyugati kereszténységhez, civilizációhoz tartozunk. De szûkítsük le a kört, ne zarándokoljunk el a Kárpát-medence legkeletibb térségébôl, a keresztút ösvényeit itt már rég kitapostuk, egyébként is ünnepelni itthon kell, így áll az jól nekünk.

Nincs mit félnünk, feltámadásra menet, rendszerváltás után nem kell gallérunkat gombolni szemöldökig, vagy szûk sikátorokon osonni, esti lámpák fényét megkerülve, hogy ne tegyen senki jelentést rólunk: íme, feltámadásra vár, feszítsd meg, ó, hatalom...

A többnyelvûség városában, a térség tágabb fertályában, amit Erdélynek nevezünk, mondjuk azt, hogy béke van. Nézzük a tévét, még hátra is dôlhetünk: a Meszes, a Hargita, a Cenk alatt jó a biztonság, nincs irtózat sem hajlékunkban, sem utcán, sem az áruházban, hogy bármelyik percben öngyilkosjelölt vesztünkre hoz mûködésbe rejtett pokolgépet. Mert látnunk kell, hogy arat a halál gátlástalanul Keleten és Nyugaton. Pusztít a gyûlölet, öldöklik Izráel fiait, Írországban összecsap protestáns és katolikus: kié a igaz hit?

Mifelénk a nacionalizmus szele borzolja a kedélyeket, tapasztaltuk már bôrünkön, mit hozhat a kézi vezérléssel mûködtetett gyûlölet. Mondhatjuk: talán mindenen túl vagyunk, a maradék arctépô ákácos gyepûket - a jó kertész reményével - lassacskán kiirtjuk. Mert jó - azt hiszem -, ha van a háznál hit és optimizmus, amúgy a nincstelenség és a nyomorúság számláit valahogy csak törlesztgetjük.

Nem tudni, kinek jut bárányhús húsvéti asztalára, kinek állna kedve bûnbánatra, kinek a füstje száll áldozati oltáráról egyenesen fölfelé, és nem tudni, kinek kell beérnie mócsinggal, ám ami biztos: a siratófal közös románnak, zsidónak, magyarnak, pészach és húsvét elôtt, táján, után. Van, volna mit megírni és dugdosni a rések közé, hadd lássa, hallja meg az Úr. A jószándékú egyszerû kisember (de nem kishitû) egyet tud, mert tanulta apjától: becsüld, fiam, a más fajtájú embert is, járjon tôled neki is kézfogás. Hallott afféle tanításról is: legyen békesség köztünk mindörökké.

Ez most a miénk, ez most a mi ünnepünk, ám vannak jócskán, akik késôbb várják Krisztus föltámadását, de lelkükben mélyen vagy felszínen a mi húsvétunk sem közömbös. Járunk az utcán, hallunk, látunk, természetünk szerint figyelni is szoktunk. Ki merné állítani, hogy nem hallott soha román embert száján kiszólni: kellemes húsvéti ünnepeket kívánok! Nem kell találgatni, kinek szólt. És jól tudjuk, fordítva is áll.

A kereszt és a remény.

Egy locsolóversbôl kölcsönöztük a címet, s hogy mennyire szoros a kapcsolat e tavaszi ünnepünk és a természet ébredése között, bizonyítják az olyan rigmusok, mint: "Zengenek a mezôk madárénekléssel…", és "Tele van a mezô csokros ibolyával…", avagy: "Nagy suhogó erdôk hallgatag csendjében, / Megindul az élet a nagy fák tövében…"

Ajánlhatunk-e mást e hét végére, mint azt, hogy minél inkább ter-mészetközelben ünnepeljünk, menjünk vidékre, egyúttal honismereti, faluturizmus jellegû utakon megismerkedhetünk kis fehér falú templomokkal, ôsi szokásokat ôrzô emberekkel (határkerülés, forrástisztítás, kapuk zöldágas díszítése stb.), de mindenekelôtt tegye még vidámabbá e napokat a zöld fák, színes virágok tobzódó világa. (Emlékszem, milyen csodásan átsegített ama 1990-es húsvét szomorúságán egy Nyárád menti kerékpártúra.) S bár szerencsére ez már messze van, mindannyiunknak jót tesz testileg-lelkileg egy ilyen találkozás a tavasz gyôzelmi ünnepével a Maros völgyében vagy a Nyárád mentén, a Mezôségen, a Székelyföldön, ki mit választ.

Bedében gyûjtött locsolóvers-idézettel kívánunk szép ünneplést. "De más jelensége is van az ünnepünknek: / Az volt hivatása fiatal seregünknek / Hogy menjünk ki a zöld erdô kies mezejére, / megvizsgáljuk és áldást kérjünk jövendôre, / Megvizsgáljuk határaink kútját, / Határainkban levô kutak forrását, / Hol a bágyadt munkás elolthatja szomját. / Hogy az ôsi magyar szokást el ne feledjük / Kapuinkat zöld fenyôvel kis is díszítettük."

Az Erdélyi Kárpát Egyesület marosszéki osztálya nevében

Hagyomány a változó idôben

Megkapó látvány a Kis-Küküllô felsô folyásának térségében, ahogy húsvét másodnapjának hajnalától fenyôágak sorjáznak a lányos házak kapuján, kerítésén. Néhol kevesebb, másutt több feldíszített vagy díszítetlen fenyôágat látni, s az arra járó, aki csak "sejti a hagyományt", arra gondolhat, hogy a sok ág a legszemrevalóbb, legügyesebb, a legtöbb legény szívét megdobbantó lányok portáját jelzi. S ilyenkor kicsit meg is irigyelhetjük például azokat a kendi lányokat, akiknek kegyeiért az ágakból ítélve tíz-tizenöt legény eseng. Pedig a valóság egészen más, s ha bepillantunk a díszletek mögé, azt kell látnunk, hogy a hagyomány manapság egyre inkább üzletté válik.

ágtevésnek, másutt hajnalozásnak, zöldág-hordásnak, virágozásnak nevezett hagyománynak? Az örökzöld fenyôág a néprajzosok szerint a tavaszt, a természet megújulását jelképezi, s az ágnak termékenységvarázsló, rontáselhárító, gonoszûzô szerepet tulajdonítottak ôseink, a zöld ág, zöld levelecske pedig ismert gyerekdalunkban is megjelenik. Mindezeken túl mondhatnánk azt is, hogy a feldíszített ág a szerelmet, a legény vonzódását, a kiválasztottságot jelképezi, csakhogy Kenden például mindössze 14 éves korig jár zöld ág a lánykának. A szokás, ahogy Kiskend legidôsebb tanúja, a 92 éves nyugalmazott lelkipásztor, a környékbeli falvak monográfiáját elismerésre méltó kitartással készítô Péterfy László elmondja, a feljegyzések szerint több száz évre nyúlik vissza, s valószínû német kultúrterületrôl került át hozzánk, a karácsonyfa-állításhoz hasonlóan. Fokozatosan terjedt el a környéken, s mára már nemcsak Kenden, sok más erdélyi faluban is elengedhetetlen tartozéka az ünnepi külsôségeknek. A téli szennyes visszaszorulás után az öntözés a megtisztulást, a zöld ág az újjászületést jelképezi - vélekedik a nyugalmazott lelkész. - Gyermekkoromban Selyében, Kendôben szappanos lével öntöztünk, s hét-nyolc évesen magam is tettem ágat a kántor leányának - emlékezik vissza Péterfy László, aki Kendrôl írt monográfiájában részletesen kitér a virágtevésre is.

A 65 éves Rüsz Károly, kiskendi egészségügyi asszisztens és ismert versmondó szerint is 14 éves korig visznek a faluban zöld ágat a kislá-nyoknak. A hasonló korú legénykék édesapjára, nagybátyjára, fiútestvérére hárul a feladat, hogy az erdôbôl ágakat hozzanak, amit aztán az édesanya díszít fel krepp-papírból készített virágokkal, pántlikákkal. Fiatalkoromban a fiúk annak vittek ágat, aki a kedvencük volt, egynek-kettônek összesen, illetve a rokon lánykának, szomszéd gyereklánynak. Az ágakra tojáshéjat kötöttünk, aminek a belsejét korábban a tésztasütéshez használták fel. Emlékezetem szerint, ahány tojást kötöttünk az ágra, annyi piros tojást kaptunk másodnapján a lányos háznál.

A nagyobb, 15, 16, 17 éves legények társaik segítségével, az éj leple alatt szépen kivirágzott fûzfát vagy fenyôfát vágtak ki, s beásták kedvesük udvarára, a kapun belül - összegezte a hagyományt Péterfy László.

- Nekem is hoztak fûzfát - emlékezik vissza a 60 éves kiskendi Barabás Katalin. A legények egész éjjel ott sétáltak a házunk elôtt, mert ha nem ôrizték, a rivális kidobta a fát. Kislánykoromban öten, hatan hoztak zöld ágat, de volt év, amikor csak kettô került a kapunkra - teszi hozzá.

Rüsz Károly még a következôkkel egészíti ki. Elôfordult, hogy a megesett lánynak állított fûzfára kóréból készült bölcsôt kötöttek, ennek természetesen nem volt gazdája. Mára már ez ritkán fordul elô, viszont a kétéves kisfiúk nevében is elviszik a lányos házhoz a fenyôágat. A Rüsz házaspár egy hetvenes évekbeli emléket elevenít fel: - ötéves volt a kislányunk, amikor húsvét idején Szovátán voltunk gyógykezelésen. Mivel csak harmadnapjára kerültünk haza, nekünk nem hoztak zöld ágat. A lányunk annyira elkeseredett, hogy az éjszaka folyamán a testvérbátyám tett neki ágat, s reggel nagy volt az öröm, amikor meglátta.

- A fenyôágat Fületelkérôl, Cikmántorról hoztuk, húsvét elôtt négy- öt nappal - mondja a 37 éves Barabás István. Itt, a környékén nincsen fenyôerdô, ezért megtörtént, hogy 15 kilométert gyalogoltunk. Cikmántorra a hegyen át indultunk el, hogy estére hazaérjünk. Öten-hatan álltunk össze a rokonságból, s elôfordult, hogy megkergettek az erdészek, ha kivágtunk egy fát. Az ágakért nem volt baj, nem is szóltak. Amikor nagyobbak lettünk, fûzfát állítottunk, amelynek kérgébe a faállító bevéste a nevét. Csapatosan ôriztük, nehogy mások megcsonkítsák.

Elmondása szerint az éjjeli ténykedések nem merültek ki a faállításban, ünnep elsô napján, éjjel szeméttel, szalmával, tollúval, hamuval szórták tele a lányos házak udvarát, s megtörtént, hogy elvitték a kiskaput is jó messzire. Az is elôfordult, hogy az egyik háztól a nagykaput emelték ki a helyébôl, és rejtették el a mérlegházban. A cél az volt, hogy másodnapján a lányokat, fiatalasszonyokat kicsalják az udvarra, ahol veder vízzel locsolták meg ôket.

- Amikor katonának kellett mennem, addig lestem a szomszéd lányt, amíg kijött, és belenyomhattam a vízbe. Mikor végeztünk a locsolással, egyik csapat a másikat "öntözte meg".

Megtörtént, hogy kíváncsi autós fékezett az úton, s a locsolkodók láttán a népszokásról érdeklôdött, mire az autóba is beloccsantottak egy veder vizet. Régebben az ágtevônek festett tojás járt, és ahogy telt az idô, pénzt is kezdtek adni.

Mára már egyes helybeliek szerint üzletté vált a régi szép hagyomány. Az ágtevônek ugyanis öt-hat tojást, 20-30 ezer lejt (sôt még többet is), csokoládét, rágógumit, s a nagyobb gyerekeknek helyenként zsebkendôt adnak. Ez a lányos szülôknek nem kis megterhelést jelent, hisz több mint száz tojást kell festeni, s a pénzadományokkal, édességgel együtt a locsolás félmillió lejbe kerül, nem is beszélve azokról a családokról, ahol több a lány. Varga Erzsébet két lányka édesanyja.

- A fiúk este jönnek: hoztunk egy szép fát, elfogadják-e - teszik fel a kérdést, majd a férjem reggelre kiteszi az ágakat a kapu tetejére. 150 tojást is festünk, nekünk egy sem marad. Nyers tojásokkal a nagyszülôk is besegítenek, s hogy gyorsabban menjen a festés, ma már "dukkófestékkel" fújjuk be a tartóba állított tojások egyik felét pirosra, a másikat zöldre. Szebb is, fényesebb is, s a forró tojáson hamar szárad a festék. Éppen ma beszéltük a szomszédasszonyokkal, hogy ki mennyi pénzt szokott adni, s egyesek sokallták az összeget - mondja a fiatal anyuka, aki azon kevesek között van, akik fényképen is megörökítették az ágtevés pillanatát.

Az utóbbi tíz-tizenöt évben ez a szokás mind csúnyábbá fajul, és üzlet lesz az egész. Ahol a korábbi évben több tojást és több pénzt adtak, a híre hamar elterjed, és oda tódul a következô évben a legtöbb ágtevô.

Lánykákat, kisfiúkat kérdezgettünk, hogyan készülnek a húsvétra. A kilencéves szôke srác elmondja, hogy az elmúlt évben 12 helyre vitt ágat, s pénz, édesség, tojás volt a jutalma.

- Ha az idén csak egy ágad lenne, azt hova tennéd, annak a kislánynak adnád-e, aki a legjobban tetszik neked, vagy oda, ahol tavaly a legtöbb pénzt, ajándékot kaptad? - tesszük fel a kérdést, aminek nyomán a szôke fiún látszik, hogy elgondolkodik, majd megszólal:

- Ahol a több pénzt adták.

\"Ki megosztotta kenyerem,
Sarkát emelte ellenem.\"
(Jn.13, 17-18)

Könyörtelen alkonyodik. Terítve
vár az asztal régen. Tövisek közt a
Tizenharmadik magányosan szorong.
A többiek, harsány hazugok öntelt
seregében, éppen árnyék- prófétát
ünnepelnek. Dédelgetettek között
alattomos féreg lapul: az Ünnep
gyilkosa. Az áruló, míg alkuszik,
baljós fohászom verôdik az égnek:

Bizony mondom, szeress helyettem is! Soha
megosztva, mindig sokszorozva! Nyüszítve
bár, akár a kegyetlen mûvelet, ha fáj!
Hálás maradok érte a hálátlannak,
mert ô hozza közel hozzám a végtelent!
Békém apad, lassan tûnik türelmem is!
Testem sebzett madáré a szertefoszló
fellegen! Kicsúfolt lelkem útban van már
feléd, ezüstös fénybe tévedt porszemben!

S mire harsan a harmadik kiáltás,
kehelyben víz és damaszton kô terem...
2002. III. 17.

"Akkor aztán beméne a másik tanítvány is, aki elôször jutott a sírhoz és lát és hisz vala. Mert nem tudják vala még az írást, hogy fel kell támadnia a halálból." (János 20:8-9)

A kereszténység egyik legnagyobb ünnepe Jézus feltámadásának emléknapja, "húsvét". Magyar elnevezése onnan ered, hogy ekkor ér véget a negyvennapos böjt, a húsos ételektôl való tartózkodás idôszaka. Húsvétvasárnap az ünnepek ünnepe, amely egyidôs a kereszténységgel. Idôpontja nem állandó, azaz "mozgó ünnep", a hold változásával összefüggô. Napja mindig megegyezik a tavaszi napéjegyenlôséget (március 21.) követô holdtölte utáni elsô vasárnappal. Ez az idôpont adja azután meg a nagyböjt kezdetét, ez pedig meghatározza a farsang hosszúságát, húsvét napjától függ pünkösd és úrnapja dátuma is.

A római katolikus egyház húsvéti szertartássorozatából kiemelkedik a nagyszombat esti - feltámadást megjelenítô - körmenet, amelyen a hívôk a feltámadt krisztus szobrával és templomi lobogókkal, énekelve, imádkozva járják körül az Isten házát, majd "alleluja" és "Krisztus feltámadt" köszöntéssel üdvözlik egymást.

Húsvétvasárnap reggel, a kismise keretében történt az ételszentelés. A szokást általánosan gyakorolják ma is sok helyen, szerte a magyar nyelvterületen. Az európai keresztény gyakorlatban a VII. sz. óta ismert, a IX. sz.-tól folyamatosan bôvült a szentelendô ételek sora (bárány, sonka, tojás), míg a XII. sz.-ra általánossá vált a húsvéti eledelek megáldása. Szenteltetni kosárba téve és fehér szalvétába takarva vitték a sonkát, a tojást, a sót, a tormát, a kalácsot, több helyen bort is. A húsvéti szentelt étel ugyancsak fô szentelmény volt. Az Utolsó vacsorára emlékeztette a híveket, amikor Jézus maga áldotta meg az eledelt.

Az ételek jelképesek: a sonka a bárányra, a kalács Krisztusra, a tojás a feltámadásra, a torma a keserûségre emlékeztetô, ugyanakkor mind a torma, mind a só egyszerre gonoszûzô is volt.

Élô hagyomány (pl. Nyárádremetén) a "húsvéti határkerülés", amikor is a hívek a kora reggeli órában elindulnak a templomból és minden évben egy határrészt kerülnek meg, majd visszamennek a templomba misére, bô termésért imádkozva. Általános szokás volt a "húsvét vasárnapi hajnali harmatszedés", amelybôl néhány cseppet tettek mindenki mosdóvizébe bôrbajok ellen.

Húsvét elsô napja általában a karácsonyhoz hasonlóan a család ünnepe és a templomi alkalmaké. Református közösségekben úrvacsorával éltek az istentisztelet keretében. Református közösségekben mind karácsonykor, mind húsvétkor, mind pünkösdkor a teológia elküldte ünnepi követét, a legátust, aki ilyenkor mind a teológia, mind a maga számára pénzadományokat gyûjtött, amely kiegészítô jövedelmet jelentett a tanuláshoz. A legátusi intézmény a mai napig létezik, mûködik.

Húsvéthétfô már a profán ünneplés napja volt. A locsolás szokása egy ôsi katartikus rítus keresztényesített formája. Hagyománya egyrészt a keresztelésre utal, másrészt arra a legendára, amely szerint a Jézus sírját ôrzô katonák vízzel öntötték le a feltámadás hírét vivô asszonyokat. A hajdan erotikus célzatú termékenységi rítus, a locsolás, azaz a vízzel való leöntés egyúttal tisztítóerôvel is rendelkezett. Az igazi locsolás valóban vízzel történô leöntést jelentett, amikor egy délelôtt során többször is át kellett öltözniük a lányoknak, hisz egész vederrel zúdították nyakukba a vizet. Ezt a locsolási formát a szagos vízzel, kölnivel való jelképes meglocsolás váltotta fel. Régebben a gyerekek és a férfiak nem jártak locsolkodni, de az utóbbi húsz-harminc évben egyre terjed a gyermekek és a felnôttek locsolkodása is.

A II. világháborúig a másodnapi öntözés addig tartott, amíg megkondult a harang. Manapság már egész napra elhúzódik a locsolkodás. A legények csoportosan járnak, minden csoportból csak egy mond verset. A családban levô nôket mind meglocsolják. Italt, süteményt fogyasztanak, piros tojással kínálják meg ôket. Különösen díszes tojást díszítenek a lányok, akiknek már jegyesük, udvarlójuk van. A versmondással párosuló, szagos vízzel történô locsolás ma egész Erdélyben ismert húsvéti szokás. A legények verses jókívánsággal köszöntik fel a lányokat, asszonyokat:

"Jó reggelt azoknak, akik itt lakoznak,

Verset mondanék, ha meghallgatnának.

Jézus feltámadt, nagy örvendezéssel.

Áldják hát az Istent hangos szóval.

Áldom én is ezért, mert ma húsvét napja

Virradt mireánk, áldott szent órája.

Most jöttünk Krisztus kicsiny mezejébôl,

Az illatozó rózsák virágoskertjébôl.

Azt kívánom most, még sokáig éljenek,

Sok boldog húsvétot vígan megérjenek.

Kárt, bút, bánatot sose szenvedjenek,

Mind földön, mind mennyben boldogok legyenek."

*

"Gyönyörû virágok, fák, füvek zöldülnek,

Az elment madárkák mind visszakerülnek.

Szökdécselni szoktak, zöld ágra repülni,

Hallom a múzsákat vígan énekelni.

Ti is örüljetek, jámbor keresztények,

Ma feltámadt az Úr Jézus, azért is áldjon meg."

*

"Kicsi vagyok, morzsalék,

Eljöttem a tojásért.

Ha nem adnak tojáskát,

Elviszem a leánykát."

Ördög Enikô-Melinda muzeológus, etnográfus

Ha századok mély szádájából

gyémántlelkû krisztusember suhanna fel

és varázsló szájjal, lélekhegesztôn

kinyílt szemek nyitott beszédét újra beszélné

és igéi közt ott reszketne

világmegváltó üdvösségtek,

ha szerelmesen vallásába

templomot, lelket mind bejárna,

ha bûnhamvasztó tûzszemével

végigsimítná kebeletek,

lelkiismer’tek papcsuháját,

ha áldozatot kérne érte,

hogy boldogok lehessetek,

ha szólni merne,

hogy rossz a tallér,

mellyel az istent fizetitek,

ha szólni merne,

hogy a szentélyben pipázgattok,

hogy oltárterítôkön odaaludt vér barnállik,

meg vagyok róla valósodva,

hogy újra csak megfeszítnétek.

És fölzúgnak a hamuszín egek,

hajnalfele a ravensbrücki fák.

És megérzik a fényt a gyökerek.

És szél támad. És fölzeng a világ.

Mert megölhették hitvány zsoldosok,

és megszûnhetett dobogni szíve -

Harmadnapra legyôzte a halált.

Et resurrexit tertia die.

200 csíkszeredai családot fenyeget a kilakoltatás veszélye

Mintegy 200 csíkszeredai családot fenyeget a kilakoltatás veszélye, m