Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@fx.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Tavaly tavasszal privatizálták a szovátai üdülôtelepet. A privatizációs szerzôdés értelmében a tulajdonos a Salina Invest cég lett. Ettôl hisztéria tört ki a politikusok körében. A nagy-romániásokkal kórusban a liberálisok, de egypár kormánypárti honatya is hazaárulásról, Erdély kiárusításáról, illetve az ilyenkor elmaradhatatlan magyar veszélyrôl szónokolt.

Annak ellenére, hogy a privatizációs szerzôdés makulátlannak tûnt, a fent említett nemzetféltô honatyák követelték a privatizáció felülvizsgálatát. Ebben az ügyben végül szenátori bizottságot hoztak létre, amelyben a teljes politikai paletta képviselve volt. A bizottság napokon át vizsgálódott Szovátán, illetve Marosvásárhelyen. Akkor a bizottság kormánypárti képviselôje a Népújságnak azt nyilatkozta, hogy elsô látásra minden rendben lévônek látszik. Bár a kivizsgálás óta hónapok teltek el, a szenátori bizottság jelentése csak mostanra készült el.

Tegnap a szenátus plénumában vitatták meg a Szováta fürdôvállalat privatizációját kivizsgáló parlamenti bizottság jelentését. Egy nappal korábban, kedden, Dan Constantinescu, a bizottság liberális tagja sajtótájékoztatón kijelentette: a szovátai üdülôtelep privatizációja "enyhén szólva gyanús, ha nem törvénytelen". Véleménye szerint a privatizáció "nem profi módon" folyt, a pályázatok elbírálásánál "különbözô mércét használtak", illetve, "több gyanús elem van, például az, hogy a privatizációs árverésre beiratkozott négy cég közül hármat kiütöttek a versenybôl, a gyôztes cég pedig csupán egy hónappal az árverést megelôzôen alakult". A szenátor számára "világos, hogy a társaságot megpróbálták leértékelni a privatizáció elôtt". Azt is elárulta, hogy a bizottság öt tagja támogatta a jelentés elfogadását, amelyben megállapítják, hogy a privatizációs folyamat törvényes volt.

Szerdán többórás vita elôzte meg a jelentésrôl szóló szavazást. A szenátusi vitát követôen Frunda György RMDSZ- szenátor, a vizsgálóbizottság tagja tájékoztatta a Népújságot, hogy a felsôház 75 igen szavazattal, 54 ellenében, 2 tartózkodás mellett elfogadta a szenátori vizsgálóbizottság jelentését. Vagyis, hogy a Szováta fürdôvállalat privatizációja legális, a törvényes elôírásoknak megfelelôen történt. Ugyanakkor felkérte az országos Privatizációs Ügynökséget (APAPS), monitorizálja a szerzôdésben foglaltak betartását.

A sok huzavona után Szovátafürdô immár nyugodtan készülhet a nyári idényre.

Az általános elszegényedés velejárója, hogy tömbházlakók százai nem képesek kifizetni a mesterségesen felduzzasztott közköltséget, de sajnos olyanok is vannak, akik hanyagság, iszákosság miatt nem törlesztik az adósságukat. Ilyen körülmények között a szolgáltatókra nehezedô pénzügyi nyomás fokozódik, aminek következtében a rendszeresen fizetô lakók számára nyújtott szolgáltatás minôsége csökken.

Ez a helyzet Gyergyószent-miklóson is, ahol a mintegy kilencezer tömbházlakó közül majdnem 2500-at fenyeget az a veszély, hogy a tartozások fejében a szolgáltató elárverezi fejük fölül a tetôt. A lépés - mondják az illetékesek - minden együttérzés ellenére elkerülhetetlen, s számosan kerülhetnek egyik napról a másikra utcára.

Az a javaslat azonban, amellyel a keletkezô szociális feszültségeket megoldani igyekeznek, nehezen illeszthetô be abba a képbe, amit az RMDSZ-politika képvisel. A magyar érdekképviselet Beszterce- Naszód megyei elnöke felvetette ugyanis, hogy a megyében található, elnéptelenedô szórvány magyar falvakba befogadnák a bajba jutott székelyföldi családokat. Ennél sokkal furcsább, hogy a gyergyószent-miklósiak készek az áttelepedéshez segítô jobbot nyújtani.

Az ötlet nem új, régebben is ismerték, a történelem nemegy telepítési akciót feljegyzett, többnyire parlagon maradt területek megmûvelésére alkalmazták. Azonban szinte kivétel nélkül olyanok telepítésével, akik korábban is földmûvesek voltak, csupán saját föld szempontjából álltak szûkösen az ôshazában.

No de tömbházlakót földmûvesnek? Ha van is közöttük olyan család, amely megfelel annak a feltételnek, hogy legkevesebb három gyereke legyen, s valóban szociális eset (tehát nem iszákosság, egyéb felelôtlenség miatt maradt el a közköltség törlesztésével), vajon a blokklakásban milyen mezôgazdasági tapasztalatot gyûjthetett, hogyan tudna megbirkózni egy számára teljesen ismeretlen világgal, ráadásul - ha már a közköltségeket sem tudta törleszteni, mibôl tudná kifizetni a házanként kért 25-30 milliót, hektáronként az egymilliót, hogy a vetômag áráról, szántási-vetési, vegyszerezési s egyéb költségekrôl ne is beszéljünk?

Marosvásárhely jelenlegi polgármestere, Dorin Florea prefektus korábban már akart elbocsátott Zsil-völgyi bányászokat hozni az elhagyott szász falvakba, akik azonban egyáltalán nem voltak elragadtatva az ötlettôl, hogy a házért, földért nekik fizetni is kellene, ráadásul számon kérnék tôlük a termôterület megmunkálását is.

Így tehát egyáltalán nem csoda, hogy a gyergyószentmiklósiak közül egyelôre még senki sem jelentkezett áttelepülési szándékkal. Logikus gondolkodással erre nem is igen lehetett számítani.

Az ötletet felvetô politikusok azonban kellô felhajtást csaptak: lám, szívükön viselik a szórványközösségek sorsát. A gyergyói elöljárók pedig még szívesen is vették volna, ha ily olcsón megszabadulnak egy szociális gondtól.

A vilniusi tízek bukaresti nyilatkozata

A NATO prágai csúcstalálkozója történelmi lehetôséget ad az észak-atlanti szövetség nagyszabású bôvítésére - hangsúlyozza az a nyilatkozat, amelyet a NATO tagjelölt államok, az úgy nevezett vilniusi tízek kormányfôi fogadtak el Bukarestben kedden befejezôdött tanácskozásukon.

Az új szövetségesek tavasza elnevezésû két napos bukaresti találkozón az albán, a bolgár, az észt, a horvát, a macedón, a lett, a litván, a román, a szlovák és a szlovén miniszterelnök tett hitet országa NATO-elkötelezettsége mellett és erôsítette meg, hogy a tagjelöltek teljes mértékben készek eleget tenni a csatlakozási feltételeknek.

A tanácskozáson elfogadott zárónyilatkozat hangsúlyozta, hogy a jelenlegi jelöltek mindegyike NATO- tagként erôsíteni fogja a szövetség képességét arra, hogy szembenézzen napjaink új kihívásaival.

A NATO bôvítése segíteni fogja a szabad, oszthatatlan és biztonságos Európa létrejöttét, a vilniusi tízek csatlakozását a nemzetközi terrorizmus ellen harcot hirdetett szövetséghez. A vilniusi tízek osztják a demokrácia, a szabad piacgazdaság és az emberi jogok tiszteletben tartásának alapelveit - szögezte le a dokumentum. Ezeknek az elveknek a megvalósítása azonban csak akkor lehetséges, ha a jelöltek integrálódnak mind a NATO-ba, mind az Európai Unióba - tették hozzá az aláírók.

A tagjelöltek hangsúlyozták, hogy a vilniusi csoport a regionális együttmûködés és integráció motorja lett azáltal, hogy a kelet- európai államok kötelezettséget vállaltak történelmi ellentéteik meghaladására. A nyilatkozat külön kitért a NATO délkelet-európai szélesítésének szükségességére.

A vilniusi tízek megerôsítették, hogy készek továbbra is támogatni az Egyesült Államokat a nemzetközi terrorizmus elleni harcban és - továbbra is a NATO de facto tagállamainak tekintve magukat - összehangolják kül- és biztonságpolitikájukat.

A bukaresti tanácskozáson a NATO-tagállamok részérôl jelen volt a lengyel államfô, a cseh és a török miniszterelnök, a magyar külügyminiszter, a luxemburgi, a holland és a török védelmi miniszter. Az Egyesült Államokat Richard Armitage külügyminiszter-helyettes képviselte, aki kifejtette, hogy Washington a lehetô legszélesebb bôvítést szorgalmazza abban az értelemben, hogy Prágában meghívást fog kapni a Balti-tengertôl a Fekete-tengerig terjedô térségbôl minden olyan tagjelölt állam, amely megfelel a csatlakozási feltételeknek.

Martonyi János magyar külügyminiszter hangsúlyozta, hogy Magyarország a széles körû bôvítést támogatja. Mint mondta, a bukaresti találkozó sikeresnek bizonyult, a tanácskozáson világossá vált, hogy egy nagyobb léptékû bôvítés felé halad a szövetség.

A Nemzeti Liberális Párt (PNL) szerint Románia NATO-hoz való csatlakozását a politikai osztály egészének vállalnia és támogatnia kell, azonban a NATO-tagjelöltek Bukarestben lezajlott értekezletén az ellenzék parlamenti képviselôi csak nézôként vettek részt, jelentette ki Teodor Melescanu, a liberálisok elsô alelnöke szerdán, sajtótájékoztatón.

A liberális párt szerint a bukaresti értekezleten jelen levô magasrangú hivatalos személyek "bátorító nyilatkozatai" "nem szabad arra késztessék a kormányt, hogy megvalósult célnak tekintsék az észak-atlanti csatlakozást".

Melescanu rámutatott: a tagállamok, de különösen az Egyesült Államok üzenetei hangsúlyozzák, Romániának erôfeszítéseket kell tennie a csatlakozás alapfeltételeinek teljesítése érdekében: harcolnia kell a korrupció ellen, folytatnia kell a haderôreformot, mûködôképes gazdaságot és konszolidált demokráciát kell létrehoznia.

A PNL alelnöke szerint az értekezlet résztvevôinek nyilatkozatai azt bizonyítják, hogy Romániának valós esélye van a NATO-hoz való csatlakozásra, a tagjelöltek szolidaritása pedig "egy jótékony tény, ami a NATO-tagságra pályázó államok konstruktív látásmódját tükrözi".

MEDIAFAX

Ioanid az Antonescu-kultuszról

A kilencvenes évek elején a román hadsereg "bizonyos vezetô körei" és a titkosszolgálatok ápolták az Antonescu-kultuszt "Románia külföldi megítélésének kárára", nyilatkozta a MEDIAFAX-nak Radu Ioanid, a Holokauszt múzeum programigazgatója.

Ioanid szerint Ion Antonescu egy totalitárius rendszer jelképe, Románia pedig jelenleg "igen komoly" erôfeszítéseket tesz e kultusz meghaladására, amelyet több román politikus is fenntart.

Radu Ioanid kijelentette: a Holokauszt Múzeum és több amerikai szövetségi ügynökség "nem nézik jó szemmel az Antonescu-kultuszt". "Az Egyesült Államok nem felejtheti el, hogy 1941-ben Antonescu marsall hadat üzent Amerikának".

A Romániában született zsidó Radu Ioanid a napokban elôadásokat tart a Holokausztról az Országos Honvédelmi Kollégiumban és a Román Hírszerzô Szolgálatnál (SRI). A Holokauszt Múzeum megállapodásos alapon hozzáfér a SRI, a Belügyminisztérium, a Honvédelmi Minisztérium, a Külügyminisztérium és a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) archívumaihoz.

MEDIAFAX

Arab csúcsértekezlet Bejrútban

Szerda délelôtt Bejrútban megnyílt az arab államok vezetôinek találkozója, amelyrôl olyan kulcsfontosságú szereplôk hiányoznak, mint a palesztinok elsô számú vezetôje, az egyiptomi elnök és a jordániai király.

A huszonkét küldöttség találkozójának középpontjában Szaúd-Arábia átfogó béketerve áll, amely az Izrael által megszállt területek visszaadásának esetére széles körû rendezést irányoz elô az arab államok és Izrael között.

A találkozót szigorú biztonsági intézkedések között rendezik, egyebek között katonai helikopterek ügyelnek a résztvevôk biztonságára.

Jasszer Arafat palesztin vezetô távolmaradását politikai indokokkal magyarázták. II. Abdalláh jordán király és Hoszni Mubarak egyiptomi elnök közelebbrôl nem pontosított országos ügyekre hivatkozott, míg libanoni források szerint utóbbiak biztonsági okokból nem vesznek részt az ülésen.

Üzenetet intézett a csúcs résztvevôihez Kofi Annan ENSZ-fôtitkár, arra kérve ôket, hogy sorakozzanak fel a szaúdi terv mögött, és tegyék lehetôvé a tartós és békés rendezést. Annan mind a palesztin, mind az izraeli vezetést bírálta a helyzet elmérgesedéséért, ôket tartva kulcspozícióban lévônek a rendezés szempontjából is.

A szaúd-arábiai trónörökös "normális kapcsolatok" létesítését indítványozta az arab országok és Izrael között.

Cserébe az 1967-ben megszállt arab területek kiürítését, a palesztin menekültek hazatérési jogának, valamint egy palesztin állam megalakulásának elismerését kérte Izraeltôl az Arab Liga bejrúti csúcsértekezletén.

Abdallah bin Abdel-Aziz herceg egyúttal javasolta, hogy az Arab Liga terjessze indítványát az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé - jelentette a francia hírügynökség.

Hozzátette, hogy a területet békéért elvet a nemzetközi közösség elfogadta, és hangsúlyozta: mindennek alapja a teljes izraeli visszavonulás a megszállt területekrôl.

Múlt hónapban körvonalazott tervét részletezve Abdallah herceg az izraeli néphez intézett üzenetében rámutatott: "A több mint fél évszázada tartó erôszak nem eredményezett mást, csak még több erôszakot és pusztítást, most pedig messzebb kerültek a békétôl és a biztonságtól, mint valaha".

Felszólította a nemzetközi közösséget, hogy támogassa "nemes, emberbaráti" kezdeményezését, amely "a romboló háborúk veszélyének elhárítására és a békére törekszik a térség minden lakosa számára, kivétel nélkül".

Az AP értékelése szerint a bejrúti csúcsértekezleten Abdullah megerôsítette korábbi ajánlatát az arab országok és Izrael közötti kapcsolatok normalizálására.

Kofi Annan ENSZ-fôtitkár felszólította Ariel Saron izraeli miniszterelnököt és Jasszer Arafat palesztin elnököt, hogy "nyilvánítsák hivatalosan stratégiai céljuknak a békét".

Az ENSZ-fôtitkár egyúttal arra buzdította a csúcsértekezlet résztvevôit, hogy támogassák a szaúd-arábiai békeindítványt, amely az arab országok és Izrael közötti kapcsolatok normalizálását ajánlja a megszállt területekrôl való teljes izraeli kivonulás és egy palesztin állam, valamint a palesztin menekültek visszatérési jogának elismerése fejében.

José María Aznar spanyol kormányfô, az Európai Unió soros elnöke az ENSZ-fôtitkárhoz hasonló felhívást intézett a libanoni fôvárosban rendezett tanácskozás résztvevôihez. "Üdvözlöm Jasszer Arafat elnököt, a palesztin nép legitim képviselôjét" - mondta Aznar. Sajnálkozásának adott hangot, hogy Arafat nem lehet jelen a csúcstalálkozón.

A palesztin küldöttség kivonult a tanácskozásról tiltakozásul amiatt, hogy a libanoni szervezôk megakadályozták a Rámalláhban veszteglô Jasszer Arafat beszédének mûholdas közvetítését.

Mint elôzô lapszámunkban hírül adtuk, ülést tartott a héten a megyei konzultatív bizottság, ahol soron levô aktuális kérdések kerültek szóba.

A találkozó egyik különös epizódjára térünk most vissza: Rücs község kormánypárti polgármestere nyilvánosan kitámadta Virág Györgyöt, elfogultsággal és egyebekkel vádolva. A megyei tanács elnökét kérdeztük az ügyrôl.

- Mivel is vádolta meg önt?

- Váratlanul és minden elôzmény nélkül, Mezôrücs polgármestere, Ioan Vasu azzal támadta személy szerint a megyei tanács elnökét, hogy, ahelyett, hogy a kétnyelvû táblák kihelyezésével foglalkozna állandóan, inkább gondoskodna a megyei utak állapotának a javításáról, hiszen szerinte a megyei tanács évek óta semmit nem tett és nem lépett elôre. A többi "vádpont" szerint egyébként különös módon, az egész megyei tanács egy fölösleges szervezet, mivel a tanácsosok a gyûlésekre csak azért jönnek, hogy felemeljék a kezüket, azt sem tudják, hogy miért, és annak ellenére, hogy a határozatokat elfogadják, ezeknek nincs semmi alapja, mert nem tudják, mirôl szavaznak. Itt ellentmondásba keveredett a polgármester úr, amikor azt mondta, hogy a magyarok vannak többségben, utána kijavította önmagát, hogy mégis a románok vannak többségben. Akkor viszont nem értem, hogy lehet a megyei tanács elnökét azzal vádolni, hogy félrevezeti ezt a testületet. Aztán, szólt tovább, a megyei tanács jobban tenné, ha a pénzeket nem ô osztogatná, hanem a polgármesterekre hagyná, mert a polgármesterek sokkal jobban tudják, hogy milyen gondjuk- bajuk van, mire kell a pénz. Felháborítónak tartja, hogy gyermekenként havonta 6 millió lejt szavazott meg a megyei tanács a hátrányos helyzetû gyermekek számára, és hogy olyan kiadásokra fordít figyelmet, mint például a repülôtér fenntartására szánt újabb négy és félmilliárd lej, és a többi. Elhangzott még az is, hogy a megyei tanács elnökeként megengedtem magamnak azt a
"pimaszságot", hogy kihúztam a várhatóan felépítendô tornatermek lajstromáról Mezôrücsöt.

- Mit tart jogosnak ebbôl?

- Némiképp a felvetés módja a meglepô. Természetesen, elsôsorban is visszautasítottam a megyei tanács nevében az elhangzottakat. A kétnyelvû táblák ügyét január 29-én a megyei kozultatív bizottság ülésén vetettem fel, hiszen tudtam, hogy március 7. közel van, és még nagyon sok település polgármestere nem intézkedett ebben az ügyben. Önkritikus voltam, hiszen még a megyei tanács és az alárendelt intézmények sem léptek eléggé határozottan. Hogy mást ne mondjak, a megyei tanács feliratot még nem sikerült feltenni a prefektúra akadékoskodása miatt, de folyamatban van. Nem hiszem, hogy ez a kétszeri megemlítés oly gyakori lenne.

Visszautasítottam azt is, hogy a megyei tanácsosokat valaki is félrevezetné. Mellesleg, még csak a kezüket sem kell felemelniük, hiszen gombnyomással szavaznak, és senki sem látja, ki mit szavaz. Úgy látszik, a megyei tanács elnöke olyan varázshatalommal rendelkezik a polgármester úr képzeletében, hogy gombnyomásra tudja késztetni a román tanácsosokat is. Egyébként, az elmúlt majd két évben határozataink egyikét sem kellett törvénytelenné nyilvánítania prefektúrának vagy bármilyen más fórumnak. Azt hiszem, ez sokatmondó, és megkérdeztem a polgármestert, hogy ha ilyen gyanúja van, ugyan miért nem jön el legalább egy tanácsülésre, hogy látná, hogyan zajlik a vita, mirôl beszélgetünk és hogyan szavazunk.

Elképesztônek tartom viszont, hogy egy polgármester úgy minôsítette a társadalom hozzájárulását a hátrányos helyzetû gyermekek helyzetének javítására, ahogy minôsítette. Azzal vádolni akár a megyei tanácsosokat, akár a gyermekjogvédô igazgatóságot, hogy pazarolják a pénzt, alaptalannak tartom és visszautasítom. Ha már ilyen különös alkalom adódik, hadd mondjam el, hogy a lakások vásárlását vissza nem térítendô PHARE-támogatásból biztosítja az Európai Unió. Így akarunk családias körülményeket teremteni azoknak a gyerekeknek, akik nem intézményben kellene leéljék a gyerekkorukat.

A repülôtérrôl pedig annyit, hogy a 4,2 milliárd lejt nem a helyi tanácsok pénzébôl vettük el, hanem a polgári védelmi hatóság úgy ítélte meg, hogy a repülôtér fejlesztésére még odaítéli ezt az összeget.

Belátom, hogy fáj a tornacsarnok ügye. Nekünk is, de nem volt titok, mikor Miron Mitrea szállításügyi miniszter novemberben itt járt, a sajtótájékoztatón is elmondta, hogy három tornatermet fognak 2002-ben a megyében felépíteni az országos programnak megfelelô tíz helyett. Ebbôl a háromból az elsônek Segesvárt ô nevezte meg, mert ô segesvári. A másik kettôre javaslatot a megyei hatóságoktól kért. Mi Szovátát és Mezôrücsöt javasoltuk. Szováta a megye egyetlen nemzetközi hírû üdülôhelye, messzemenôen kevesebb támogatást kapott mindeddig. Ezzel szemben a minisztérium felszólított, hogy az idén nem jut keret csak két sportcsarnokra. A megyei vezetôség Segesvárt és Szovátát javasolta, Rücsöt hagyta a következô évre. Erre engedélyt nem hiszem, hogy a polgármestertôl kellene kérnem. Na, de a történet vége amúgy is az, hogy a márciusi Hivatalos Közlönyben Maros megyénél már csak egyetlen sportterem szerepel, a segesvári. Azzal vádolni a megyei tanács elnökét, hogy önhatalmúlag, vagy "pimaszul" hozta ki ezt a listát, aberráció.

Egyébként azért is furcsa a polgármester kirohanása, mert kaptak pénzt a kultúrotthon rendbetételére, útépítésre, a tûzoltóremíz építésére. Tehát mindenképpen a megyei átlag fölött kapott segítséget Mezôrücs.

Megengedhetetlennek tartom, hogy teljesen alaptalanul és ilyen módon valaki a testületet, egy kalap alá véve minden tevékenységét, kipellengérezze.

- Mit szóltak az ilyen stílusú és irányú felszólaláshoz kollégái, az alelnökök, illetve a konzultatív bizottság társelnöke, a prefektus?

- Jólesett hogy tíz-tizenöt román nemzetiségû odajött hozzám és elnézést kértek kollégájuk viselkedéséért. Persze, sokkal jobb lett volna, ha a prefektus, vagy a PSD más együttmûködôje, a két alelnököm közül valaki, velem együtt megvédte volna a megyei tanácsot. Számomra meggondolkoztatóan hallgattak, pedig hát a nekem szánt minôsítések nekik is, az egész testületnek szóltak. Az ülés befejezéseként kellemes ünnepeket kívántam a nem ortodox hívôknek, hiszen húsvétig nem találkozunk.

- Ez az egész elég különös módja a "tanácskozásnak". Hogyan látja elnök úr, saját akciója volt a szóban forgó polgármesternek, vagy ô csak valakinek/valakiknek a valamilyen céllal "beindított" szószólója?

- Adott pillanatban azt találtam mondani a válaszomban, hogy úgy emlékszem, hallottam már valakitôl a vádat, hogy a megyei tanácsosok alszanak a gyûléseken és azt sem tudják, mirôl szavaznak. A kedves olvasó bizonyára tudja, kirôl van szó. Erre 2001 nyarán válaszoltunk, visszautasítottuk, és bárkit, akit érdekel, meghívunk a megyei tanács üléseire. De ezzel együtt állítom, hogy ez a felszólalás inkább tûnt egyfajta felbíztatásnak valaki, de még inkább valakik részérôl, akiknek lehet, zavaró, hogy a megyei tanács elnöke magyar nemzetiségû.

Tegnap ért véget a március 18-án kezdôdött országos népszámlálás. A lakosság számbavételének utolsó napján, szerdán, március 27-én, a megye nagy részében már a reggeli órákban befejezték a lakosság, illetve a lakások, gazdaságok összeírását. Marosvásárhely, Segesvár, Szováta és néhány község kullogott még a sor végén.

Azokban a helységekben, ahol befejezték a népszámlálást, tegnap újra ellenôrizték az adatokat, tájékoztatta a Népújságot Ioan Matei, a megyei statisztikai hivatal igazgatója. Kérdésünkre elmondta, hogy az általunk is jelzett kisebb hibákon, rendellenességeken kívül, igazán komoly problémákat nem észleltek sehol a megye területén. A hozzájuk érkezett panaszokat idôben, operatívan oldották meg.

Az igazgató elmondta, hogy a közigazgatási egységeknek március 28-30. között kell a körzetenkénti adatokat központosítaniuk, április 5-10. között véglegesíteni kell azokat községszinten. A községeknek, városoknak, municípiumoknak április 11. és 20. között kell leadniuk az összesített, centralizált, ellenôrzött eredményekrôl szóló adatokat, jegyzôkönyveket. Az elsô központosított eredményeket a megye április 30-án továbbítja az országos népszámlálási bizottságnak. Ezután is rendszeres idôközönként küldik a központi hivatalhoz a megyei adatokat. Ioan Matei igazgató szerint a megyei statisztikai hivatalnak legalább kilenc hónapra van szüksége, hogy az összes beérkezett adatot feldolgozza, rendszerezze és központosítsa.

A déli órákban Teodor Giurgea, a Schuster Tam cég vezetôje és több közszállítással foglalkozó cég hívott össze sajtótájékoztatót, hogy bejelentse: megalakították a Moderntrans egyesületet, amelynek 20 autóbusza és mintegy 100 mikrobusza van. Giurgea kifejtette még, hogy az útvonalak elosztásában tulajdonképpen a Román Közúti Hatóság illetékes, a keddi szégyenteljes jeleneteket pedig bírálta. Ezek után támadást indított vetélytársai, a három nagy közszállítási cég: a Siletina Kft., a Helyi Közszállítási Rt. és az Utasszállító Rt. ellen. Kijelentette, hogy ezek nem jogosultak a megyei közszállításra, a Helyi Közszállítási Vállalat azért, mert egy, a polgármesteri hivatal által szubvencionált cég, másrészt végezze csak a szállítást a város területén. A Vlas Florin tulajdonában levô Utasszálllító Rt.-rôl elmondta, hogy a gépparkja régi, a buszokat egyébként is megvásárolták a gépkocsivezetôk, akik már nem alkalmazottai a cégnek, így nem vehetnek részt az útvonalak elnyerésére kiírt versenytárgyaláson.

Válaszként a három szóban forgó vállalat vezetôje is sajtótájékoztatót tartott, ahol jó egyórás, Giurgeát bíráló megjegyzések után Vlas Florin elmondta: alaptalanok Giurgea megyei tanácsos vádaskodásai. - Az autóbuszok még a vállalatom tulajdonát képezik, hiszen részletfizetéses módszerrel adtam el a sofôröknek, akik még nem fizették ki teljesen és akiket március 25-tôl újraalkalmaztam a cégnél. Tatár Béla, a Helyi Közszállítási Rt. igazgatója kifejtette: tavalyra már egyetlen lej szubvenciót sem kaptak a polgármesteri hivataltól, a peremvárosi járatokat pedig már évtizedek óta a vállalat buszai szolgálják ki.

Summa summárum, a vitás helyzet idôközben megoldódott oly módon, hogy a közúti hatóság végül rákhagyta a megyei tanács által elfogadott program szerint összeállított dossziékat, ám Vlas Florin szerint újabb veszélyes helyzet következhet be, amikor is a pontozásnál félôs, hogy újra kedvezményesen döntenek bizonyos cégek részére.

Április elsejéig meg kell lennie a versenytárgyalásnak, ha ez nem történik meg, néhány útvonal buszjárat nélkül maradhat - jelentette ki Vlas.

A munkaügyi felügyelôk február 22-március 22. közötti tevékenységérôl és az alkalmazások-elbocsátások arányáról tartott sajtótájékoztatót Carmen Vamanu, a megyei munkaügyi felügyelôség fôfelügyelôje.

A felügyelôség adatai szerint februárban 3.039 munkaszerzôdést bontottak fel, és 2.702 személyt alkalmaztak. A munkanélküliek számának növekedése elsôsorban a termelési folyamatok csökkenésével, a vásárlóerô gyengülésével magyarázható. A kis- és közepes vállalatokra kirótt tetemes adók és illetékek megnehezítik, szinte lehetetlenné teszik a fejlôdést, az új kezdeményezések megvalósítását. Gondot jelent az is, hogy nagyon sok személy munkakönyv, szerzôdés nélkül dolgozik. Ezek a személyek, mindennapi megélhetésük biztosítása érdekében vállalják a feketemunkát, annak ellenére, hogy nem részesülnek egészségügyi biztosításban, s egy esetleges baleset esetén támogatásban, segítségben, más törvényes juttatásokban. A fôfelügyelô ismételten kérte, hogy azok a munkavállalók, akiket nem a törvényes elôírásoknak megfelelôen alkalmaztak, jelentsék a mulasztást a felügyelôségen. Ugyanakkor felkérte a munkaadókat, hogy a kellemetlenségek elkerülése érdekében tartsák be az alkalmazásra vonatkozó elôírásokat.

Az elmúlt hónapban a munkaügyi felügyelôk 208 kereskedelmi egység tevékenységét ellenôrizték. A vizsgálatok nyomán 19 munkakönyv nélkül dolgozó személyt azonosítottak, 72 munkaadót büntettek meg a törvényes elôírások be nem tartása miatt. A felügyelôk elrendelték a munkások alkalmazását attól az idôponttól, amelyet ôk a munka kezdéseként jelöltek meg. Az ellenôrzéseket megyeszerte folytatják.

A munkabalesetek kapcsán a fôfelügyelô elmondta, hogy idén jelentôsen megnövekedett a munkabalesetek száma, januártól négy halálos és 11 ideiglenes munkaképtelenséget okozó baleset történt.

A munkavállalók esetleges panaszait, észrevételeit a munkaügyi felügyelôség Iuliu Maniu utca 3. szám alatti (a polgármesteri hivatal mellett) épületében fogadják.

A rendôrség szerint:

A szervezett bûnôzés és drogkereskedelem elleni övezeti központ vezetôje szerint nincs kialakult drogpiac Maros és Hargita megyében. A tavaly a két megyében 3 kg vadkendert és 200 gramm hasist foglaltak le. Az idén mindössze 2 gramm marihuanát és 4 fiola morfiumot találtak két közvetítônél.

- Nálunk még csendes a drogpiac, s az a híresztelés is mindeddig hamisnak bizonyult, hogy a marosvásárhelyi iskolák drogkereskedô központok - mondta Moldovan Radu Sandu alezredes, a központ vezetôje.

A bejelentések 60 százaléka hamis, másrészt pedig a legtöbb esetben az is beigazolódott, hogy aki
"füvet" kínált, az valóban, például összevágott szôlôlevelet akart eladni marihuana helyett. Minden megyében megalakult a drogfogyasztást megelôzô tanácsadó központ, amelyet a prefektus vezet, tagjai a tanfelügyelôség és a rendôrség képviselôi. Ezenkívül a rendôrség már az idén is számos megelôzô, nevelô tájékoztatót tartott iskolákban. A csendôrséggel együttmûködve figyelemmel kísérik a tanintézeteket, hogy "gyanús elemek", drogárusok ne zavarják meg a rendet. Eddig az ilyen jellegû tevékenységek elég hatékonynak bizonyultak, ezért az idén mindeddig nem volt különösebb dolguk a központ rendôreinek.

Kemény Zsigmond Társaság

A KZST kedd esti vendége a csángómagyarság kiváló ismerôje, a budapesti dr. Atzél Endre volt. Családi gyökerei Erdély felé ágaznak, hozta is az egykori szülôföld iránti szeretetét, vonzalmát. Neve elôtt beéri a dr.-rel, vagy anélkül is, a br.-re egy percig sem hivatkozott, holott tudjuk, édesapja a mezôségi cegei tavak vidékének nagybirtokosa, báró Atzél Ede volt.

Ha misszionáriusi magatartása némiképp magyarázatra szorul, röviden maradjunk annyiban, hogy az erdélyi arisztokrácia általában nem a bécsi kávéházakban, hercegi palotákban tartott bálokon hagyta vagyonát, megtartotta azt, ami és amíg megtartható volt, közelebb állt népéhez.

Na de a Máltai Lovagrend Budapesten élô tanácsosa hogyan került kapcsolatba a csángómagyar nemzetséggel? Mesélte, hogy a parancsuralmi rendszerben Bukovinában kereste a székelyek még fellelhetô nyomait, majd amikor közeledni akart a Csángóföldhöz, bizony kemény falakba ütközött. Ismeretségben állt Domokos Pál Péterrel, késôbb is kiváló szakemberekkel - Kallós Zoltánnal, Posony Ferenccel, Tánczos Vilmossal - hozta össze sorsa. Rendszerváltás után valamelyest megnyílt az út Csángóföldre, ahol tapasztalnia kellett: aki egyszer oda eljut, másként tér vissza. Atzél Endre úgy fogalmazott: talán csak az ausztrál bennszülöttek azok, akik elnyomatottságukban és kiszolgáltatottságukban "lekörözik" a moldvai magyar népcsoportot.

Csíky Boldizsár faggatására a vendégelôadó megtapasztalt, megrázó történetekkel állt elô. Találkozott csángó emberrel, aki bûnösnek mondta magát, mert az Urat magyarul káromolta, románul kellett volna bûnét meggyónnia, de nem tudván románul, benne rekedt a lélek... Atzél Endre elképesztônek tartja, hogy a vallásához erôsen ragaszkodó nép anyanyelvén nem imádkozhat, mert meg van mondva bizonyos papok által, hogy a magyar nyelv az ördög nyelve, aki magyarul beszél az az ördöggel cimborál...

Tudni kell, hogy Atzél Endre segélyt szállít Csángóföldre, anyanyelvüket vesztô csángó ifjúságot visz ki tanulmányútra, és abban jár, hogy vissza is térjenek. Kérdés az, hogy valamennyien visszatérnek- e? Atzél szerint jóval kevesebben, mint ahány optimális volna az otthoniak számára. Azt is tudni kell: ha valaki foglalkozni kezd, esetleg elmélyül a csángó kérdésben, azt óhatatlanul csalódások érik. Az is nyilvánvaló, tette hozzá beszélgetés közben Csíky Boldizsár, hogy ôsi mûvészetükbôl ma sokan profitálnak. A csángó-ügy divatos lett, abból meg is lehet élni. Vannak tehát, akik a csángóságnak élnek és vannak, akik a csángóságból élnek. És voltak, vannak olyanok, akik népükért vásárra vitték a bôrüket. Perka Mihály Szabófalván magyar nyelvre tanította a fiakat, Petrás Marika abbahagyta az ôsi népdalok gyûjtését, a zaklatások miatt Magyarországra települt. De a névsort folytatni lehetne.

Hol van e kérdésben a katolikus egyház felelôssége? A Szentszéknek van tudomása ugyan a csángómagyarsággal történô dolgokról, kérték is a Vatikánt, hogy hívja vissza a csángók magyar nyelvû vallásgyakorlásától mélyen elzárkózó, vagy a csángók nemzetiségi hovatartozását a román asszimilációs politikának kedvezôen beállító, Robu érsekkel kiváló kapcsolatokat ápolgató apostoli nunciust - mondotta Atzél -, bár a csángó- ügy még nem ok arra, hogy visszahívjanak egy pápai nunciust. Ellenben az egyházi fôméltóság ígérte, hogy a jövôben tartózkodni fog olyan dolgok kommentálásától, amikhez ô nem ért…

Ha csángókról szólt az est, akkor nyilvánvalóan Kilyén Ilka színmûvésznô volt az elôadómûvész. Egy 1938-ban kiadott, a magyar nyelv használatát tiltó egyházi körlevelet olvasott fel, amely ma sem vesztette érvényét, továbbá Az ágról szakadt madár címû mûsorából vett csángó könyörgést, népdalokat adott elô. Járt a mûvésznô is Csángóföldön, szerinte míg úgy kérdik meg tôle: Hát kend hol hál? - addig van csöppnyi remény.

Csütörtöki kimenô

Él Baján egy megszállott, gyógyíthatatlanul vásárhelyi. Derék álmodozó mûvészlélek, haragos és békétlen, nosztalgikus és nagy tervezô. Bizonyára sokan ismerik nevét itthon is, emlékeznek rá az áldott városi falak és kövek között élôk: tutunosok, egyetem utcaiak, metalotechnikások, az iskolák egykori boldogai és boldogtalanjai. Apja keramikus, mûvészember volt, és még sokan vagyunk, akik csak most tudtuk meg, hogy gyermekkorunk kedvenceit, a "békás szökôkút" mesebeli szörnyetegeit id. Papp József készítette. Ma a városi kertészetben bujdokolnak.

Emberünk meggyôzött rengeteg embert, támogatókat, neves vásárhelyieket, bajai helyi hatalmasságokat, vállalkozókat, hogy támogassák a Múzsák fellegvára címû reprezentatív mû kiadását. Nagy Miklós Kund szép kötetét. Híres marosvásárhelyiekkel akar megszállott bajai barátunk a szülôvárosnak helyet teremteni a mûvelôdési versenyfutás középmezônyében.

S mintha bajai nem lennének elegek új városában, most eldöntötte, hogy a fôtéri zenélô virágóránk feljavított, mûvészibb mását fogja Baja piacterén fölállítani. Már tárgyalt városunkban a kertészettel: a virágok és zöldnövények Vásárhelyrôl fognak elszállíttatni a Sugovica partjára. (Biz’ isten így hívják a Duna holtágát. Nem testvérfolyó a Slibovicával!)

És a virágórához zenét is szereztetett. Kissé emlékeztet a soha nem hallott Bodor kútjának hangzataira. Talán ezután a Bodor-kút következnék, majd a sárga keramit kockák burkolta utcák, konflisok, a szecessziós városkép (fotókiállítás látható épp most Bálint Zsigmond modorában a Petôfi- szigeten), benne a Kultúrpalota és Városháza, a kadétiskola és a régi gimnáziumok, a kivágott hársak az Egyetem utcából és a Weekend-telep lebontott zöld emeletes csónakháza, a Ritz-fürdô a Duna-parton. Nem, nem jól mondom, a Duna helyett a Maros, a Sugovica pedig a Poklos-patakkal cserél helyet, aztán lesznek régi ízek, és jönnek a nekünk kedves régen eltávozottak, és a Május 1-je (azaz Bethlen Gábor) sétányon ott áll majd a Tulipán és mustot mérnek ôsszel… , mindaddig, míg Baja tulajdonképpen Marosvásárhely tökéletes mása lesz, akár össze is téveszthetnôk a hatvanas évek erdélyi városával, ifj. Papp József keramikus megálmodott, kôbe-valóságba menekített városával.

És akkor Papp József, az örök nyughatatlan, keres egy másik várost a (magyar) glóbusz valamely más pontján, belép a városkapun, virágórát tervez, kötetet írat, pénzt szerez és elkezdi fölépíteni Bernády György városát, hogy mi, vásárhelyiek, mindenütt otthon lehessünk.

Kívánom neked, Papp Jóska, hogy sikerüljön!

Festett világ

Milyen forrásból szerzem be információimat, kérdi egy véleményfirtató lap. Elbizonytalanodom. Mert mi van? Reggel korán a Kossuth (benne a Határok nélkül), hatkor a Szabad Európa román nyelvû hírmûsora, fél hét után a Gaga Rádió (magyarul semmiképp sem Radio Gaga, ahogyan az ismert dal nyomán magát mondja) következik, benne a BBC magyar híreivel, aztán hét óra után a román és magyar tévék hírei, és persze a sajtószemlék. Sajnos a román sajtót a korai órákban csak egy igen felületes legény lapozza végig méla undorral (az OTV-n), mire elkaphatna a lapkavalkád, már távozom paradicsomi panellünkbôl. Munkahelyemen a lapokból tájékozódom, szerencsés helyzetben vagyok, a marosvásárhelyi román napilapok mindenike a rendelkezésünkre áll, és az erdélyi magyar lapok némelyike is. Délután háromtól meghallgatom a bukaresti rádió magyar adását (Lászlóffy Aladár és Fodor Sándor jegyzeteit kedvelem), négytôl Marosvásárhelyé a fülem, de belehallgatok "Kolozsvárba" is. Nagyra tartom azt a rádiós törekvést, hogy az újságok szerkesztôi elmondják, mi lesz a másnapi lapban. Megtekintem a megyeszékhely tévéinek helyi mûsorát. Mostanság egyre gyengébbnek találom azokat. Az egyik adás tárgyilagos hírmûsor és hírháttér helyett jobbára önmagát kampányolja. Legutóbb arról fecsegtek a munkatársak, élükön a fônökkel, hogy mely üdvös dolog facsemetét ültetni. És nem maradt el a felhívás sem: mi vagyunk a pionírok, kövessétek példánkat. Nem adok egy évet, benne lesz a Nagyúr meg a Nagyasszony dicsôítése is. Mert "ez a nép nem élhet ugyebár vajda nélkül". (Közvélemény-kutatás következtetése.) Hétfôn, kedden, szerdán a román tévé magyar adásai is érdekelnének, a kolozsvárié kevésbé tud lekötni. Este pedig? Este csapongok. Az olyannyira divatos "kerekasztalok" lovagjait öt percnél tovább képtelen vagyok folyamatosan hallgatni, azt pedig kifejezetten rühellem, hogy hiányos általános mûveltségemet a versenyzô számlájának drukkolva egészítgessem ki. (Lásd: A Niagara: a. vízesés? b. hegység Afrikában? c. a fekete mágia legújabb formája?) Néha azt hiszem, "túlinformált" vagyok, "felturbóz bennem a szupraszaturáció", ez már a szívgyógyász terrénuma. Ha egy eseményrôl láttam már a részletes képet, annak csonkított, tudatosan ferdített, elkent "változata" idegesít, nem szívesen látom viszont egy másik adón. Hasonlóképpen ha már láttam egy szörnyûséget, annak késôbbi (részletesnek szánt) "képanyagát" azonnal elutasítom.

Néha azonban behívom a feleségem, lásson már egy kis valódi horrort. Kell ez nekünk, így, a nagyböjtben.

Bármennyire szeretnék is az elmúló vagy az éppen rám köszönô napról teljes képet alkotni, be kell látnom, hogy a technika egyik legnagyszerûbb csodája, a televízió sem tud sokkal többet annál, mint hogy felvillantja a világ egyik- másik "szegmensét", mintegy újrafesti azt. "Értelmezését" látszólag ugyanúgy rám bízza, mint korábban a képírók. Látszólag; hiszen nincs kép, amely így vagy úgy ne manipulálna. És nincs
"befogadó", akit ne lehetne manipulálni.

A péhowardi kérdésre, melyet a címbe írtam, tiszta lelkiismerettel, tárgyilagosan: nem tudnék választ adni. Nem tudom, mi az újság, Wágner úr! Csak azt tudom, hogy a világ se nem rossz, se nem jó, hanem rossz is meg jó is. Olyan, amilyen. Et nos mutamur in illos. "Informálódunk" benne.

De ez nem új, errôl Piszkos Fred is többet tudott, mint a harmadik évezred szuperbingó-kalózai. Fülig Jimmyrôl nem is beszélve.

"1987-ben írtam ezt a szonettkoszorút, amikor a jelenbôl nem volt kijárat a jövôbe, csak a múltba. Ilyenkor vissza kell menni a már végigjárt úton, hogy megleljük, amit elvesztettünk: a változás hitét. Visszamentem, meg-megálltam, hagytam, hogy átáramoljanak rajtam a versek, és rájöttem egy elborzasztó és lenyûgözô titokra, miszerint nincsenek magyar költôk, csak egyetlenegy Költôje van a magyar nyelvnek, az ô lelke vándorol korról korra, könyvrôl könyvre, versrôl versre." Markó Béla lírai önvallomásából, a díszkiadású Költôk koszorúja kötet hitvallásszerû fülszövegébôl emeltük ki ezt a részletet. A József Attila-díjas lírikus a frissen született teljes szöveget felolvasta kedden este a marosvásárhelyi Deus Providebit Tanulmányi Ház nagytermében. Népes közönség elôtt zajlott hangulatos könyvbemutatója és vastaps volt felolvasása jutalma. A költô ezután már csak dedikált, addig azonban költôtársa, Kovács András Ferenc beszélgetôpartnereként és rögtönzött tárlatnyitóként is hallhattuk a politikusi minôségben sokkal gyakrabban szereplô jeles tollforgatót.

A csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadónak köszönhetô az elegáns, szép könyv és az oldott hangú, bensôséges találkozó. Mint a mûsorvezetô Markó Enikô jelezte, a mûvészeteket ötvözve igyekeztek többes élményben részesíteni a jelenlevôket. A hangütést a mûvészeti középiskolás Boros Emese és Kerekes Csaba ígéretes hegedûkettôse adta meg. Majd a Tompa Miklós Társulat két közkedvelt fiatal színmûvésze, Viola Gábor és Zayzon Zsolt mondta el a szonettkoszorút. Póztalanul, egyszerûen, mégis hatásosan, belülrôl fakadó, hiteles átéléssel idézték meg a tizennégy költô - Janus Pannonius, Balassi Bálint, Szenczi Molnár Albert, Zrínyi Miklós, Petrôczi Kata Szidónia, Berzsenyi Dániel, Kazinczy Ferenc, Vörösmarty Mihály, Petôfi Sándor, Arany János, Vajda János, Ady Endre, József Attila, Radnóti Miklós - egyéniségét, szellemét, mutatták fel a nagy elôdök üzenetét tovább vivô Markó Béla költôi arculatát.

A kötetet és a nagyívû lírai vállalkozást méltató Kovács András Ferenc a szonett idôtálló és ellenálló jellegét emelte ki. Markó 1984 és 1989 között sokat írt e kötött, tizennégy soros formában, ily módon tiltakozva az ôt körülvevô szétesô világ ellen, így fejezve ki másként gondolkodását. A Költôk koszorúja egész szonettköltészetét megkoszorúzta, nyilvánvalóvá tette ragaszkodását irodalmunk legnemesebb tradícióihoz. Ugyanakkor markáns saját hangját is hallatta, saját sorsát is beleszôtte a magyar költészet szonettbe emelt folyamatába.

Markó Béla szonettkoszorújának kisugárzását a könyvben Haller József illusztrációi tovább erôsítik. Tusrajzai önállóan is kétségtelen értéket, öntörvényû világot képviselnek, ezt az eredeti, nagyobb méretû grafikai lapokból rendezett alkalmi kiállítás is jól érzékeltette. Markó az esten külön kiemelte, mennyire hálás, hogy a nagy marosvásárhelyi mûvészgeneráció kitûnô alkotója ilyen alázattal vállalta az illusztrátor szerepet és ekkora empátiával készítette el rajzait, feszített kompozícióit. Azonos az idôszemléletünk, mondotta, függôlegesen építkezve érzékeltetik a múlt egymásra tevôdô rétegeit.

Ma is érvényes aktuális üzeneteket adnak a szonettek tovább, hangzott el a költôk párbeszédében, mely a hagyomány és közéletiség kérdéseit is felvetette. Megoldást is adhat a vers a világ dolgaira, de manapság a világ kevéssé figyel a versekbôl kiolvasható válaszokra, fogalmazta meg véleményét Markó, aki elfoglaltságai miatt mostanában maga is ritkábban olvas szépirodalmat. A kisebb figyelem csökkentett példányszámban is megmutatkozik. Jó, ha egy-egy verseskönyv ötszázas példányszámban megjelenik.

Annál nagyobb a Pallas-Akadémia érdeme, hogy a mostanihoz hasonló könyves eseményekkel örvendezteti meg a közönséget. Hosszú távú, átgondolt a kiadói tervük, a keddi összejövetelen Tôzsér József, a könyvmûhely fáradhatatlan vezetôje ebbe is betekintést nyújtott. Az idén remélhetôleg lesz még vásárhelyi könyvbemutatójuk.

Az oktatási intézményekben számos jogsérelem és konfliktushelyzet adódik, melyet nem orvosolnak. Ez befolyásolhatja a felnövekvô nemzedékek jogkövetô magatartását. A fiatalok jogismereti és jogérvényesítési készségének erôsítése a felnôtt társadalom demokratizálódásának is egyik feltétele. Errôl beszélgettünk Aáry-Tamás Lajos magyarországi oktatási ombudsmannal.

- Egy olyan intézményt vezetek, mely arra hivatott, hogy az oktatás szereplôinek - diákoknak, pedagógusoknak, szülôknek - a jogait védje, amennyiben úgy érzik, hogy a jogaik sérültek. Ez az intézmény attól sajátos, hogy az állam hozza létre, azért, hogy a polgárt védje az állami szervezetekkel, a hatóságokkal vagy a munkáltatókkal szemben. Ez egy sajátos demokrácia-kultúra, erôsíti a polgárokban azt a tudatot, hogy érdemes felemelniük a szavukat a jogsértések ellen, mert van olyan állami szerv, amely melléjük áll és segít a jogaik érvényesítésében. A végsô döntésünk - pontosabban az én döntésem - egy ajánlás, hogy a jogsértô magatartást orvosolják és legközelebb próbálják meg elkerülni a jogsértéseket. Ez nem egy végrehajtható határozat, vagy egy ítélet, hanem lehetôséget nyújt az érintett félnek, hogy vitatkozzon vele. És a legfontosabb, hogy két állami intézmény a polgár jogairól folytat nyilvános, szakmailag megalapozott párbeszédet. Ebbôl mindenki nyerhet.

- Ilyen intézmény Európában nem nagyon létezik. Ismereteim szerint általában másfajta ombudsmanok tevékenykednek. Miben különbözik az oktatási biztos hatásköre a kisebbségi vagy személyiségi jogok megbízot- taiétól?

- Az oktatási miniszter nevezett ki. A minisztérium apparátusától teljesen független hivatalt vezetek. A miniszter felé a felelôsségem abban áll, hogy évente egyszer be kell számolnom az éves tevékenységemrôl, és ô elfogadja vagy elutasítja ezt a beszámolót. Ebbôl a szempontból az én függetlenségem valóban alacsonyabb szinten kerül megállapításra, mint az országgyûlési biztosoké, de az eljárást tekintve hasonló eszközökkel rendelkezünk. Amiben az én eljárásom egy kicsit különleges, az, hogy személyes egyeztetésre hívhatom a feleket egy közös asztalhoz, többnyire az ô székhelyükön - én utazom le hozzájuk - azért, hogy föl tudjuk oldani ezt a konfliktust, azért, hogy az oktatás szereplôi másnap, harmadnap, egy év múlva is nyugodtan élhessenek abban a közösségben. Úgy, hogy föloldották a közösségben levô konfliktust.

- Több mint két éve létezik a hivatal. A felmérésekbôl, visszajelzésekbôl milyen következtetéseket vontatok le?

- Fura helyzet nekem beszélni a saját hivatalom hatékonyságáról, de azt látom, hogy egyre többen ismernek meg bennünket. Hatalmas rendszerrôl van szó, mivel a magyar oktatás közel négymillió embert érint közvetlenül - diákot, pedagógust stb. A hatékonyság egyik mutatója lehet, hogy 2000-ben 35 ajánlást fogalmaztam meg, 2001-ben 49-et. Ezekbôl egyet visszavontam, mert a címzett téves volt és egyet nem fogadtak el a felek.

- Ez dicséretes és irigylésre méltó példája az állampolgári jogok alkalmazásának. De mi járatban immár második alkalommal Marosvásárhelyen?

- Én Marosvásárhelyen születtem, itt töltöttem életem elsô húsz évét. A Papiu gimnáziumba jártam és igazából hazajövök, amikor ide jövök. Volt egy megállapodás azokkal a barátaimmal, akik itt élnek, hogy én akkor tudok igazából segíteni nekik, ha ôk hívnak, én jövök és átadom azokat a tapasztalatokat, amelyekkel rendelkezem. Megosztom azokkal, akik ezt igénybe kívánják venni. Egyébként az orvostanhallgatók tudományos konferenciájára hívtak. Kihasználva, hogy ez egy négynapos rendezvény, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, illetve a MADISZ felkérésére részt vettem egy pedagógusoknak, diákoknak rendezett nagyszerû fórumon, ahol nagyon sok mindenrôl beszéltünk. Azelôtti estén pedig Kolozsváron a joghallgatók meghívására tartottam elôadást a magyarországi ombudsman-rendszerrôl és találkoztam a Pro Európa Liga vezetôivel, tárgyaltunk az együttmûködésrôl.

- Milyen mértékben sikerült erdélyi mivoltodat megôrizned, és hasznosítanod az itteni multi- kulturalitásban szerzett tapasztalataidat?

-A kisebbségi kérdéssel szembeni érzékenységem úgy ölt testet mindennapi munkámban, hogy a szolgáltatás, amit nyújtok, kisebbségi nyelveken is hozzáférhetô. Magyarországon tizenhárom kisebbségi népcsoport van, így mind a tizenhárom nyelven fenn van a honlapon a tájékoztató. Nyomtatásban is elküldtük az iskolákba. Fogadom anyanyelven a panaszokat, majd ezeket lefordíttatom a magam számára. A válaszomat pedig a hozzám forduló a saját anyanyelvén kapja meg. De nem csak etnikai kisebbségek léteznek, hanem például fontosnak tartottam, hogy a vakok, illetve gyengén látók is igénybe vehessék ezt a szolgáltatást, ezért az éves beszámolómat, illetve a hivatalról szóló tájékoztatót Braille- írásban is megrendeltem és eljuttattam a civil szervezetekhez és a vakok folyóiratának a megrendelôihez, hogy elolvashassák ôk maguk, mindenféle külsô segítség nélkül.

- A Bolyaiban tartott fórumon többen is irigykedésüknek adtak hangot, hogy Magyarországon létezik egy ilyen jogvédô intézmény. Nálunk a nemzeti jellegû intoleranciát is figyelembe véve nem biztos, hogy létrejöhetne egy ilyen intézmény. Milyen megoldások lehetnének hasznosak a mi oktatási intézményeinkben?

- Abból kell kiindulni, hogy a közoktatási intézményekben mindig lesznek konfliktusok. Nem az a baj, hogy ilyenek vannak, hanem hogy ôket nem tudjuk kulturált módon föloldani. S ebben nincs különbség Erdély és Magyarország között. Talán az a különbség, hogy Magyarországon számos intézményben már helyben is kitaláltak valamit. Nemcsak központi segítség áll rendelkezésükre. Én azt gondolom, hogy ilyen helyi konfliktuskezelô technikákat itt is ki lehet alakítani, sôt. Minden csak elhatározás kérdése. Az egyik ilyen fontos az lehet, hogy találják meg az érintettek - tanárok és diákok, illetve szülôk -, hogyha valami probléma fölmerül, akkor milyen formában ülnek le megbeszélni a gondjaikat. Az én tapasztalatom azt mutatja, hogy ha leülnek, akkor ebben a párbeszéd-kezdetben benne van a megoldás is. Ha lehet helyi ombudsmant választani, legyen az végzôs diák, fiatal tanár, lehet ez egy bizottság. Diákbíróságot lehet megválasztani, ahol a diákok döntenek az ôket érintô kérdésekrôl. Számos olyan információáramoltató technikát ki lehet találni, ami mindenkinek segít, hogy jelentkezô konfliktusaikat föl tudják oldani.

- Mennyiben járul hozzá egy ilyen diákbíróság a fiatalok jogismereti igénye és jogalkalmazási késségének erôsítéséhez?

- Nem szükséges és nem elégséges feltétel, hogy a jogot ismerjük. Hasznos, ha a jogot ismerjük, de ettôl még a jogok sérülhetnek. Sokkal fontosabb, hogy legyen lehetôség a gondunkat, bajunkat megbeszélni, mert ennek kapcsán nagyon jól föl tudjuk térképezni a jogi hátteret. A jogsértés mindig egy kellemetlenebb érzéssel kezdôdik. Akinek a jogait sértették, úgy érzi, nem szívesen viseli el ezt az állapotot és mindent megtenne azért, hogy kikerüljön a csávából. Nos, ha talál erre lehetôséget, akkor közösen ki tudják olvasni a törvényekbôl azokat a rendelkezéseket, melyek erre a helyzetre vonatkoznak. Ez sokkal jobban segítheti a jogismeretet, mint a jogszabályi rendelkezések mechanikus megtanulása. Ezért tudom szorgalmazni az ilyen technikák kialakítását.

- Sokan panaszkodnak, hogy Romániában nem létezik egy olyan jogszabály, amelyik a diákjogokat rögzítené. Mi az eljárás ebben az esetben?

- Abban a szerencsés helyzetben van Románia, hogy az alkotmánya lehetôvé teszi a nemzetközi egyezmények közvetlen alkalmazását is azokban az esetekben, ha valamilyen román jogszabály nem rendelkezik errôl. Jelen esetben érdemes az ENSZ gyermekjogi egyezményét elôvenni. Ennek már számos rövidített, érthetôbb változata is létezik. Ez lehetôvé teszi néhány alapelv elsajátítását, rögzítését, alkalmazását. Ilyen többek között az, hogy a gyermeknek joga van a méltósághoz, a másik az, hogy a gyermek véleményét is kell kérni az ôt érintô kérdésekben. Ez nem csak az iskolára vonatkozik, hanem az élet minden területére, ahol a gyermekekrôl döntenek. És itt egyik legfontosabb szabály, hogy a gyermek érdekét kell mindenekelôtt figyelembe venni. Ezt nem nagyon tudjuk. Magyarországon se szívesen alkalmazzák, vagy lehet, hogy nem ismerik eléggé ezt az alapelvet. Célszerû ezeket elôvenni és célszerû a gyermek érdekét vizsgálni akkor, amikor ôket érintô döntéseket hoznak. Ez segíthet abban, hogy akár az oktatás, akár az élet más területén bizonyos alapelvek tisztázásra kerüljenek.

Törvénytelen örökbefogadás

Egy törvénytelen külföldi örökbefogadási esetrôl számolt be tegnap rögtönzött sajtótájékoztatón Moldovan Radu Sandu alezredes, a szervezett bûnözés és drogkereskedés elleni övezeti központ vezetôje.

2001 decemberében a maroskecei, de Marosludason lakó 36 éves Boldea Eugen és felesége, Silvia ellátogatott Ciprusba kitelepedett nagynénjükhöz, Ognen Lucretiához, jelenlegi nevén Papaioannonhoz. Velük volt a mindössze három hónapos fiuk, Boldea Vasile Sorin is. A ludasi család a ciprusi Kouklia Paphou helység törvényszékén összeállított hivatalos dokumentumok alapján gyerekét 4000 dollárért örökbe adta Chrisostomos Crisostomou és Elpinichi Georgiunak (férj és feleség). A ludasiak a pénzzel, de gyerek nélkül tértek haza. Az otopeni-i határrendôrség dolgozói nem figyeltek fel arra, hogy egy személlyel kevesebb jött vissza az országba. Moldovan Sandu Radu alezredes szerint a rendôrség akkor figyelt fel az esetre, amikor észrevették, hogy több mint 3 hónapja hiányzott a gyerek. Az édesapa munkanélküli, az édesanya a ludasi dohányfeldolgozó egységnél dolgozott, így nem sok jövedelemre tehettek szert, ennek ellenére kicserélték ludasi lakásuk bútorzatát. A rendôrség hivatalból megindította a kivizsgálást törvénytelen külföldi örökbeadás alapos gyanújával.

Az érintettek készségesen együttmûködnek a rendôrséggel, így a gyanúsítottakat szabadlábon hallgatták ki. A vallomásokból az is kiderült, hogy az anyának korábban volt egy veszítése, ezért nem akart több gyereket. Mielôtt ismét terhes maradt volna, megegyezett a Ciprusban levô Papaioannon Lucretiával, hogy ha lesz gyereke, pénzért örökbeadják, így vállalta a gyerekáldást. A törvénytelen örökbeadásért, a 87/1998-as törvény értelmében - amely tiltja a külföldi örökbefogadást - 3-tól 5 évig terjedô fogházbüntetésre ítélhetik a szülôket. Az ügyben a marosvásárhelyiek még nem vették fel a kapcsolatot ciprusi kollégáikkal, de valószínû, hogy diplomáciai úton információt cserél a két rendôrség, mivel a kivizsgálás folytatódik - tájékoztatott Moldovan Sandu Radu alezredes.

Hétfôn délelôtt a megyei könyvtár gyermekrészlegén ünnepi alkalomra gyülekeztek gyerekek, szülôk, nagyszülôk, a megyei könyvtár felnôtt- és gyermekrészlegének néhány munkatársa, a sajtó. Görög Ilona pszichológusnak valamint D. Poptamas, a megyei könyvtár igazgatójának egykori kezdeményezéseként, ötödik születésnapját "ülhette" Aliz, az Oázis Alapítvány játéktára.

Ünnepi köszöntôk, mûhelymunka, közös játék, ajándékok, nagy születésnapi dióstorta, üdítô, és persze egy gazdag kiállítás... Hisz csaknem 70 olyan hulladékmû és természetes anyagból készült csuszababa, cérnababa, pohárbaba, háncskisasszony, négy pannón sok-sok levélgrafika stb. fogadta a belépôt, melyeket Rákosi Anna ny. tanítónô és kisegítôje, László Katalin irányításával kb. másfél év alatt az alkotómûhelyben 12 gyermek - hat közülük a játéktárból, hatan a helybeli 12- es számú általános iskola tanulói közül, akik az alapítvány által két és fél évvel ezelôtt kezdeményezett Egyenlô esélyek programjának köszönhetôen roma gyerekekként is cselekvô résztvevôi a játéktárnak - készítettek a közös kiállításra.

- Valóban egyenlô esélyeket igyekszünk biztosítani az Ady negyedben lakó roma gyerekeknek - mondja László Enikô, a 12-es sz. iskola tanítónôje is. Értelmesek, szellemileg sokra képesek. Szeretnének tanulni, de otthoni körülményeik, a tanfelszerelés hiánya stb. ezt nem teszik lehetôvé. Ezért választott ki közülük az alapítvány három román és három magyar roma származásút, akikkel délutánonként, a megsegítô órákon, meditációkon naponta két-két órát foglalkozom. Naponta kapnak ebédet Pál atyáéktól, a ferencesek konyháján - az alapítvány biztosítja hozzá az anyagiakat - ,adományból származó ruhanemûvel, különbözô higiéniai cikkekkel látjuk el ôket. Pedagógiai és anyagi vonatkozásban egyaránt támogatjuk ôket. Kedvezô módon próbáljuk befolyásolni életük alakulását, mivel végsô célunk, hogy VIII. osztály végeztén képesek legyenek szakiskolába bejutni, mesterséget tanulni.

Lejárt a játékóra, gazdára leltek a macikabalák, elkelt a Morariu Viorica adminisztrátor gondoskodása folytán készült finom dióstorta, a sok üdítô... Hangulatosan születésnapoztak a gyerkôcök.

- Több szempontból is hiányt pótló munkát végzünk - mondja el Görög Ilona pszichológus, az alapítvány elnöke. Olyan kreatív, alkotó tevékenységeket is kezdeményezett az alapítvány, amelyeket a különbözô, megcsontosodott intézmények nem tudnak felkínálni. Lehetôségét nyújtott, s teszi ezt továbbra is, a léleképítô találkozásoknak. Ami pedig a roma gyerekek felkarolását illeti, elsôsorban a szociális-társadalmi beilleszkedésüket hivatott szolgálni és ilyen szempontból a játék, az együtt tanulás-munkálkodás, az örömök együtt megélésének a lehetôsége nyújt kiváló alkalmat az ismerkedésre, a bizalom kialakítására, a barátkozásra.

- Úgy tudom, sok anyagi támogatásban eddig nem volt része az alapítványnak. Helyi vonatkozásban legalábbis. Eltekintve a Romániai Mission Humanitárius Szervezetétôl.

- A közeljövôben - úgy vélem - erre majd több lehetôség nyílik. Többet kell kezdeményeznünk, jobban népszerûsítenünk törekvéseinket, illetve mindazokat az erôfeszítéseket, melyeket az alapítvány eddig magára vállalt. Mindent összevetve: munkánkat a könyvtárral szeretnénk a jövôben is gyümölcsöztetni. A könyvtár védelmet jelent számunkra. Másrészt az Aliz játéktár hovatovább kulturális-nevelô-fejlesztô központtá szeretne válni. Ehhez a könyvtár nagy lehetôségeket biztosít. Egyébként, ez az egyik leghosszabb távon ható programunk és egyben a legörömtelibb is. Itt szüntelen fiatalodik az ember, hisz egyfajta feneketlen kútként nyeli el a befektetett emberi, akár más természetû energiát- ráfordítást mindaz, amit itt szeretettel végzünk. Itt minden pillanat ajándék.

Gyanús sietség

Az elmúlt hét végén a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal két furcsa és meglehetôsen hirtelen akciójára került sor: egyrészt az utcanévjelzô táblák kifüggesztésére, amelyekrôl hiányzik a magyar fordítás, másrészt az Iskola utca 5-7. szám alatti, romos állapotban levô épület lebontására. Elôbbi, mint már ismeretes, nagy vihart kavart, hiszen a helyi RMDSZ-tanácsosok szerint nem tartották tiszteletben a vonatkozó tanácsi határozatot, másik esetében egy olyan építményrôl van szó, amelyet a volt tulajdonos, a marosvásárhelyi ferencesrend követel vissza. A lebontás megkezdésekor, február 26- án a ferencesrend jogi képviselôje, Saracutiu Edith gyorsított eljárással elnöki rendelvény kibocsátását kérte a bontási munkálatok felfüggesztésére, ám ezt a polgármesteri hivatal figyelmen kívül hagyta, és lebontatta az épületet. Az alábbiakban az ügyben érintettek nyilatkoznak lapunknak.

Marius Pascan, a polgármesteri hivatal szóvivôje szerint a szóban forgó épület egy fertôzési gócpont, és már több éve rengeteg panasz érkezett a polgármesteri hivatalba a lakosság részérôl. "Egy olyan család lakott ott, amely törvénytelenül foglalta el az épületet és amelyet nagy nehezen sikerült kilakoltatnunk, majd ezután mindenféle személyek költöztek be, szemeteltek, majd a mocskot, hulladékot kidobálták az utcára. Esztétikailag is kellemetlen látvány volt, megoldást kellett találnunk. Minden engedélyünk megvan arra, hogy lebontsuk. Egy törvényszéki határozat szerint jártunk el, amely engedélyezte a lebontást. A ferencesek valóban megpróbáltak elnöki rendelvényt kérni, de ez nem írta elô a bontási munkálatok felfüggesztését, hanem azt, hogy amíg a per folyik és nem tisztázódik a tulajdonjog, tartsuk meg az épületet, ám mi úgy véltünk, hogy ez az idôhúzás újabb formája. Mivel a bontási engedély birtokában voltunk, azt alkalmaztuk. A továbbiakban valószínûleg pereskedni fogunk. Arra a következtetésre jutottunk, hogy ha nem járunk el erôszakosan ilyen típusú ügyekben, sosem jutunk normális kerékvágásba. Kötelességünk volt rendet teremteni abban a városrészben, ahova egy szép parkot tervezünk. A polgármester megmondta, a ferencesek lelki nyugalmáért hajlandó egy kis táblácskát kitenni azzal a szöveggel, hogy ez a park a ferences szerzetesek emlékére készült, akik valamikor az épület tulajdonosai voltak".

Fodor Imre alpolgármester úgy véli, hogy a történtek újabb bizonyítékai annak, hogy Florea polgármester nem következetes. "Mi kértük, hogy azt az épületet, amely az utolsó maradványa a régi ferencesrendi kolostornak, és amely per tárgya, utaljuk ki egyelôre a ferencesrendnek, addig, amíg az egyházi ingatlanokra vonatkozó törvény a tulajdonjogot nem rendezi. Azoknak akartuk kiutalni, akik amúgy is visszakérték. A ferencesrend kijelentette, irásba is adta, hogy amennyiben a területet haszonbérbe kapja, beleegyezik, hogy lebontsák, helyére egy kisebb, urbanisztikailag megfelelô épületet építsenek. Florea polgármester levelet küldött a ferencesrendnek, amelyben elvileg elfogadja ezt az ajánlatot. Amikor elkezdôdött a bontás, azt mondták, hogy csak a cserepeket veszik le, a vihar miatt és addig, amíg nem bonyolítjuk le a ferencesrenddel ezt az egyezséget, nem bontják le a házat. Érvelésük az volt, hogy veszélyes az épület és akkor urbanisztikai engedélyt kértek a lebontásra. A ferencesrend, függetlenül a pertôl, elnöki utasításért folyamodott a lebontás felfüggesztéséért. Jogilag lényeges, hogy idejében kérte és nem az, hogy megkapta-e vagy sem. Mi azt óhajtjuk, hogy a ferencesrend kapja vissza. Errôl elkészítettünk egy tanácsi határozattervezetet, az áprilisi tanácsülésen újratárgyaljuk ezt az ügyet. Urbanisztikailag vannak más elképzelések, ott van az a nagy terület a színház mögött, amibôl parkolót akarnak csinálni, de a kettô együtt is létezhet".

Pál atya ferences pap elmondása szerint az Iskola utcában levô ház a ferencesek tulajdona volt, a tulajdonjog visszavezethetô 1728-ra. "Ez a ház egy kertészház, szolgálati lakás volt a ferencesrend keretében. Amikor 1972-ben lebontották a templomot és a kolostort, ezt is elvették. Mikor már vissza lehetett igényelni, ezeket a lépéseket megtettük, ennek ellenére lebontották anélkül, hogy egyezség jött volna létre, anélkül hogy megkérdeztek vagy számba vettek volna. Egy évvel ezelôtt még laktak az épületben, majd amikor romos állapotba került, a lakók széthordtak mindent. Kb. fél éve, hogy kiparancsolták ôket, lakatot tettek az épületre de a lakók ismét visszatértek. A vége az lett, hogy lakatlanná vált az épület, hagyták, hogy romba dôljön, nekünk beleszólásunk sem lehetett. Itt egy szociális jellegû központot képzelünk el: önkéntes orvosok vállalnák a betegek vizsgálatát, ehhez hozzájárulna egy kis gyógyszertár is. Olyan nôvéreket - apácákat - szerettünk volna idetelepíteni, akiknek egészségügyi szakképzettségük van és segédkeznének. Ez a szociális tevékenység a ferencesrendnek a szellemiségéhez, lelkiségéhez illik. Nem nyithatok bárt, meg vendéglôt oda, nem egyeztethetô össze a gondolkodásmódunkkal. Felfoghatatlan, érthetetlen a polgármester eljárása, hogy semmit figyelembe nem vettek.

Saracutiu Edith ügyvéd szerint jogi szempontból csak annyit lehet hozzáfûzni, hogy folyamatban van egy olyan per, amelyben az ingatlan tulajdonjogát visszaigénylik. Az épület be van jegyezve a telekkönyvbe, úgyhogy nem lett volna szabad lebontani, eladni vagy megváltoztatni a rendeltetését - mondotta.

- Bizonyos papírok birrtokába jutottunk, amelyekben a Locativ Rt. értesíti a református egyházat, hogy hajlandó átadni ezt a telket és hogy vigyék el az anyagokat, amik a bontásból fognak maradni. A református egyház tudomásunk szerint egyáltalán nem kérte ezt a telket. A késôbbiekben küldtek a ferenceseknek egy átiratot, amelyben értesítik ôket, hogy le fogják bontani ezt az ingatlant február 15-én. E papír birtokában február 26-án a marosvásárhelyi bíroságtól kértük, hogy rögtön állítsák le a bontási munkálatokat. Tudomásom szerint nem létezhet egy olyan bírósági határozat, amely megengedte volna, hogy ezt az ingatlant lebontsák, mivel per alatt van. A Locativ letett egy bontási engedélyt, amirôl mi nem tudunk. Ha létezett ez az engedély, addig sem lett volna szabad lebontani, amíg mi nem egyezünk bele. Lehetett volna más módszert találni, hogy ne legyen veszélyes, amivel meg lehetett volna oldani a problémát. Nem volt annyira veszélyes, hogy életeket veszélyeztetett volna. Furcsa, hogy a buldózerekkel általában éjjel jelentek meg, hogy reggelre már ne maradjon a házból semmi. Ezt meg tudtuk volna oldani demokratikus módszerekkel, ezért pereskedtünk. Mi tavalytól kértük a polgármesteri hivataltól a telek koncesszionálását, elvállaltuk, hogy a mi beleegyezésünkkel bontsák le és azzal a feltétellel, ha legalább 49 évig átadják nekünk a telek használati jogát. Vállaltuk, hogy felépítünk egy új ingatlant önerôbôl, szociális tevékenységek céljára. Vállaltuk, hogy betartjuk a városrendészeti szabályozásokat. Ha idôközben visszaszerezzük a tulajdonjogot, megmaradt volna nekünk az ingatlan. Florea polgármesternek megmondtam, hogy mi hajlandók vagyunk Strasbourgig is elmenni a tulajdonjogot visszaszerezni. Lehet, hogy ez az ôszinteségem ára. Sajnos nem tudtuk megelôzni a bontást. Tovább harcolunk, hogy legalább a telket kapjuk meg haszonbérbe. A további lépéseket még meg kell beszélnem az egyház képviselôivel. Nem mondhatom, hogy törvénytelen a polgármester eljárása, mivel volt bontási engedélye, de visszaélés volt részérôl. Az volt a célja, hogy minél hamarabb adják át másvalakinek és nem a régi tulajdonosnak a használati jogot.

Hogy kinek mi a célja, nem tudjuk, annyit viszont igen, hogy mások is szeretnék magukénak tudni a telket. Ami lényeges, az az, hogy a törvényeket mindenképpen be kell tartani, még akkor is, ha Marosvásárhelyen csak 3 ferencesrendi szerzetes tevékenykedik, és nem kellene rosszhiszemûen állni az ilyen esetekhez, figyelmesen lavírozva a törvényszegés határán. A kommunista rendszer igazságtalanságainak kiküszöbölését mindenképpen elsôdleges feladatának kell érezze egy olyan intézmény, mint a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal.

Tegnap este, a színházi világnapon a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban Molière A hecc modernizált zenés változatának elôadása elôtt felolvasták Giris Karnad indiai származású drámaírónak a világnapra írt köszöntôjét. Hírül adtuk, hogy lezárult az ERDRAMIL drámapályázat, amelyre 48 jeligés pályamunka érkezett. A zsûri elvégezte munkáját, tegnap este elôadás elôtt nyilvánosságra hozták a jeligék mögött
"rejtôzô" pályázók kilétét. Nos a pályázat elsô díjasa Hatházi András, kolozsvári színmûvész, a második díjat a galaci illetôségû Hurmuzache Szalai Anikónak ítélték. Róla röviddel az eredményhirdetés elôtt derült ki, hogy fiktív személy, a szerzô levélben fedte fel személyét: a közismert színházi személy, rendezô, a marosvásárhelyi születésû, budapesti Kiss Csaba. A harmadik díj nyertese vásárhelyi szerzô, Láng Zsolt. Magáról az eseményrôl holnapi lapszámunkban tájékoztatjuk az olvasót.

Búcsú

Maros Tibor professzor 1923-ban született a Hunyad megyei Hátszegen. Fôiskolai tanulmányait a kolozsvári Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen végezte. Fiatal gyakornokként 1943-ban kezdte oktatói tevékenységét, 1946-ban tanársegéd az anatómia tanszéken. 1949-ben már elôadótanárként tevékenykedik a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem Anatómia Tanszékén, 1960-tól tanszékvezetô egyetemi tanár.

Sebész fôorvosként igen értékes gyógyító tevékenységet fejtett ki a marosvásárhelyi sebészeti klinikákon.

Több mint 50 éven át Maros Tibor egyetemi tanár kimagasló tudományos, szakmai és oktatói tevékenységet fejtett ki.

Fôbb kutatási területei: a májszövet regenerációja, a szív és vese anatómiája, neuroanatómiai és embriológiai alapkutatások.

A sebészeti mûtéttan oktatója és kimagasló képviselôje volt. Több egyedi mûtéti technika bevezetése fûzôdik nevéhez.

Tudományos tevékenységének elismeréseként a Román Tudományos Akadémia V. Babes- és Gh. Marinescu-díjjal tüntette ki.

Dékánként és rektorhelyettesként nagymértékben hozzájárult a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem fejlôdéséhez és jó hírnevének megalapozásához.

Több mint 250 tudományos dolgozat szerzôje és társszerzôje, melyek rangos kül- és belföldi szakla-pokban jelentek meg, 43 egyetemi jegyzet és monográfia szerzôje, illetve társszerzôje.

Oktatói és tudományos munkássága páratlan értékû, ennek elismeréséül elnyeri az érdemes egyetemi tanári címet.

A Román Orvosi Akadémia teljes értékû tagjává választotta. Számtalan hazai és külföldi tudományos társaság vezetôségi tagja volt, öregbítvén ezáltal is egyetemünk jó hírnevét a hazai és külföldi tudományos körökben.

A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem Maros Tibor professzornak egész élete munkásságának elismerése jeléül a Doctor Honoris Causa címet adományozta.

Prof. dr. doc. Maros Tibor érdemes egyetemi tanár kollégái és diákjai emlékezetében úgy fog megmaradni, mint kiváló oktató és tudós, elismert szakember és egyetemi vezetô.

Halála pótolhatatlan veszteséget jelent mindazok számára, akik tisztelték, becsülték és szerették.

A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti
Egyetem vezetôsége

A mészárszékok jól ellátottak

Gyenge volt a báránykínálat tegnap délelôtt a marosvásárhelyi piacokon. Míg a negyedekben csupán egy-két bárány várta leendô gazdáját, addig a Cuza Voda utcai nagypiacon 8-10 állatot kínáltak eladásra. Az élô bárány kilogrammja 60.000 lej volt.

Egy Nyomátról érkezô gazda hat bárányt szeretett volna értékesíteni, de mint elmondta, a legtöbb személy csak érdeklôdik.

- Második napja hozom ki az állatokat, kedden egyet vettek meg, ma még egyet sem. Megpróbálom értékesíteni ôket, hiszen a mészárszékok az élôsúly kilogrammjáért 5-10 ezer lejjel kevesebbet fizetnek. Amennyiben a hét végéig nem kötünk vásárt, egy hónap múlva, az ortodox húsvétkor ismét elhozom a bárányokat. Addig gyarapodnak még - mondta a gazda.

A Cuza Voda utcai nagypiac más termékekben bôvelkedik. Az ünnepi ebédhez szükséges alapanyagok mind kaphatók. A házi tojás darabjáért, mérettôl függôen 1400-2000 lejt kérnek, egy fél kilogramm dióbél 40.000 lej.

Az ünnepre való tekintettel a megyeszékhelyi mészárszékok nagy részében bárányhúst is kínáltak. A nagypiaci üzletben kilogrammja 100.000 lej volt. A fôtéri Delicatesse és Petry üzletekben 114.000 lejért kínálták a húst és a tartozékokat. A Tordai-mészár-székban 105.000 lejt kell fizetni a bárányhúsért. Az eladók bevallása szerint a vásárlók általában egy fél bárányt, vagy egy hátsó combot vesznek.

A Maros megyei MADISZ elégedetlenségét fejezi ki a hét végén Marosv