Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@fx.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

NATO-tagjelölt országok miniszterelnökei Bukarestben

Hétfôn Bukarestben megnyílt a tíz NATO- tagjelölt ország kormányfôinek kétnapos találkozója, a prágai cúcs elôtti utolsó ilyen összejövetel. Az Új Jelöltek Tavasza elnevezésû rendezvényen részt vesz Simeon de Saxa Coburg Gotha, Bulgária miniszterelnöke, Ivica Racan horvát kormányfô, Kalas Siim Észtország miniszterelnöke, Algirdas Mykolas, a litván kormányfô, Janes Drnovsek Szlovénia miniszterelnöke, Andris Berzins, Lettország miniszterelnöke és Albánia miniszterelnöke. Bukarestbe érkezett Richard Armitage, az Amerikai Egyesült Államok helyettes államtitkára is.

A találkozón a NATO-tagállamok részérôl jelen van még Milos Zeman, Csehország miniszterelnöke, Bulent Ecevit török kormányfô és Martonyi János magyar külügyminiszter. Bruce Jackson, az USA NATO-bizottságának elnöke szintén részt vesz a találkozón, akárcsak Misha Glenny történész és Jeff Gedwin, az Aspen Institute igazgatója is.

A romániai hivatalos látogatásra érkezett Alekszandr Kwasniewski lengyel államfô szintén megjelenik az értekezleten.

A miniszterelnökök találkozójával egyidôben az American Jewish Commitee szervezésében sor kerül a NATO-tagjelölt országok zsidó közösségei vezetôinek találkozójára is.

Az idei év rendkívül kedvezô a NATO bôvítésére, "amit nem szabad túlzott óvatosságból elhalasztani", jelentette ki Ion Iliescu államfô hétfôn, a NATO-tagjelölt országok miniszterelnöki értekezletének megnyitóján.

Az elnök hangsúlyozta, hogy Csehország, Lengyelország és Magyarország felvétele a katonai szervezetbe rácáfolt a madridi csúcson született döntést megelôzô viták során megfogalmazott aggodalmakra, melyek jelenleg, a prágai csúcstalálkozó elôtt is feléledtek.

Elmondta: Románia természetesnek és szükségesnek tartja a bôvítést. "Ha az európai kontinens újraegyesítését kívánjuk egy fél évszázadnyi politikai és katonai megosztottság után, az EU és a NATO bôvítése természetes és ésszerû utat kínál", fogalmazott az elnök.

Ion Iliescu hangsúlyozta, hogy Románia és a többi tagjelölt állam NATO-hoz való csatlakozás melletti opciója "nem irányul egyetlen nemzet ellen sem és senki számára nem jelenthet fenyegetést".

MEDIAFAX

A Hargita megyei magyar etnikumú polgármesterek (de etnie maghiara) nem átallották elmenni Gödöllôre. Ezzel a ténnyel látszólag nem kellene foglalkoznia a sajtónak, mert na bumm, akkor mi van. A hargitai fôispán is óvatos: azt mondja, lelke rajta az oly’ polginak, aki itt hagyja maga-elnökölte népszámláló csapatát, és három napra elhúz Magyarba. Népszámlálás ugyanis csak tízévenként tartatik és ez Románia fontos dolga, a határokon túli polgármesterek találkozóját pedig évente tartják. A hír a marosvásárhelyi rádió vasárnap esti román híradásából jön ekként tálalva. És a jóhiszemû román hallgató azonnal elítéli a felelôtlen hargitai polgármestereket, holott nem tudni, hányan volnának a "gödöllôsek", és azt sem, hogy azokban a nagyközségekben, ahonnan nyugodtan eltávozik az elsô ember három napra, van-e valami gond, botrány, satöbbi. … Másrészt pedig hol van az a kimondhatatlan nevû Gödöllô. Tán Tasmánia szomszédságában. Telefonon, faxon, e-mailen má’ nehogy elérhetô volna a napnak bármely órájában a "szökevény" polgi. Ez a hallgatónak nem járja meg az eszét, nem is kell megjárnia. Hiszen a hírnek az a mögöttes tartalma, hogy erkölcsileg megróható az, aki (s ez is kimarad a hírbôl, hogy nem Erdély elszakítását megbeszélni, hanem: tapasztalatszerzés céljából) elmegy "egy konferenciára" - amikor, a kirelejzumát, itt mi éppen népet számlálunk. Tudom, honnan kapja a "jelzést" a sajtó. (Már hogy ezt a pedált meg lehet nyomni, nem lesz koalíciós duzzogás). Markó Bélától, aki rosszallotta, hogy éppen akkor gödöllôzünk, amikor stb. Csakhogy Markó szövegétôl a hír eltekeréséig olyan gyönyörû az út, mint Makótól Jeruzsálemig. Mint Héjja Dezsô gyilkosként való feltüntetésétôl a tévében (az Antena 1-en például) és a lapokban, méghozzá a Forradalom Hôse gyilkosaként, mintha a csausiszta pribék Agache ôrnagyot már meglincselése elôtt öt perccel kitüntette volna Iliescu elnök. Azt minden hírmagyarázó hangoztatja, hogy Iliescu azt a Héjját részesítette kegyelemben, akinek az áldozatát ôelnöksége hôssé nyilvánította volt. Miközben egyhuzamban mossák a korrupt bíróságokat, elfogadják, hogy nem népharag végzett a milicistával, hanem az a néhány férfi és nô. Frunda György dossziéjába pedig fekete pontként maszatolják: hoppá, ez védte meg a lincselô Hezsát (így ejtik a szerencsétlen bûnbak nevét)…

Lám, Gödöllôtôl milyen rövid "az út" Kézdivásárhelyig. A Héjja Dezsôktôl a konferenciázgató polgármesterekig. Milyen finom mûszer a rágalom! Mily rafinált mesterség a rágalmazás!

Nem tudom, Maros megyébôl el mert-é menni valaki Gödöllôre, vagy egyszerre lett influenzás minden meghívott polgármester. Jártam egy-két községben mostanság, elmondhatom: a népszámlálási hókuszpókusz csak füstjében olyan, amilyennek trombitálják, lángja nincsen. Falun mindenki ismer mindenkit, nem szokás mindjárt tüzet kiabálni, ahol pedig korma szokott lenni, ott persze jól teszi, ha résen áll a (magyar) polgármester. Korma ott van s lesz ennek a megszámláltatásnak, ahol funárok garázdálkodnak, a kormányzat pedig nem mer vagy nem tud hozzájuk piszkálni, mert neki magának is kormos az orra.

Nastase-Armitage megbeszélés

Az, hogy a román csapatok részt vesznek a KFOR- hadmûveleteken és az afganisztáni NATO- küldetéseken jelzi, Romániának komoly szándéka, hogy az észak-atlanti szövetség tagja legyen, nyilatkozta hétfôn Richard Armitage amerikai külügyminiszter-helyettes az Adrian Nastase miniszterelnökkel folytatott hétfôi megbeszélés után.

Armitage értékelte, hogy Románia részt vesz a katonai szövetség akcióiban és rámutatott, fontos, hogy a román hatóságok folytassák az integráció érdekében jelen pillanatig kezdeményezett erôfeszítéseiket.

"Az USA az eddigi legmasszívabb NATO-csatlakozásra számít és beszámolok a brüsszeli hatóságoknak a román féllel történt tárgyalásokról, hogy világos legyen az amerikai fél integrációt illetô véleménye" - hangsúlyozta Armitage.

Adrian Nastase és Richard Armitage hétfôn a Victoria Palotában az Észak-Atlanti Szövetség rövid távú céljairól tárgyalt, melyeket az ôszi NATO-értekezlet szempontjából értékeltek, valamint a Románia és az USA közötti kapcsolatokról ejtettek szót.

"Számítunk az USA támogatására, ami a NATO bôvítését illeti, hogy Románia ott lehessen azok között az országok között, amelyeket meghívnak a bôvítésre", mondta Nastase.

Zsidó közösségek tanácskozása

A NATO-tagságra pályázó országok zsidó közösségeinek vezetôi kerekasztal- megbeszélés keretében mutatták be hétfôn, Bukarestben a zsidók tragédiájának elismertetése terén elért eredményeket.

A zsidó közösségek képviselôinek értekezletén jelen volt Razvan Theodorescu kulturális miniszter, Viorel Hrebenciuc, a Szociáldemokrata Párt (PSD) alelnöke, Nicolae Cajal, a Zsidó Közösségek Szövetségének elnöke, Victor Opaschi elnöki tanácsos és Andrew Baker, az American Jewish Committe képviselôje.

A romániai, albániai, macedón, bolgár, szlovén, szlovák, horvát, valamint a balti államok zsidó közösségeinek tíz képviselôje hangsúlyozta: a kommunizmus bukása óta eltelt tíz évben országaik erôfeszítéseket tettek a zsidó közösségek XX. századi történelmének tisztázása érdekében.

Tispa Laid, az észtországi zsidó közösségek szövetségének képviselôje, valamint litván és lett kollégája elmondták, hogy a szovjet korszak bizonyos idôszakától a balti államokban nem számított abszolút tabunak a Holokauszt és a zsidó közösségek problémája, a kommunista diskurzus antifasiszta motívumának tulajdoníthatóan.

A madridi NATO-csúcson a katonai szervezet tagjai közé lépô Magyarország, Lengyelország és Csehország zsidó közösségeinek vezetôi arról beszéltek, ahogyan ezek az államok a zsidó közösségek problematikájához viszonyulnak.

"A szélsôségesség kérdése nem csak a zsidó közösséget érinti, hanem az egész országot, mivel az extrémizmus magát a demokráciát fenyegeti", jelentette ki Dorel Dorian, a romániai zsidó közösség parlamenti képviselôje.

Victor Opaschi elnöki tanácsos szerint Iliescu "figyelmeztetett arra, hogy Antonescu marsall háborús bûnös, következésképpen minden, személyére irányuló kultusz, indoklásától függetlenül a demokratikus értékek iránt elkötelezett nemzetközi közösség ellen való".

Üzenetében az államfô kitért a zsidó közösségek javainak visszaszolgáltatására is és hangsúlyozta, hogy a folyamat tovább tart.

Razvan Theodorescu kulturális miniszter említést tett a zsidó kultikus épületek védelmérôl, valamint a szélsôséges megnyilvánulások és szimbólumok használatának betiltásáról szóló kormányrendeletrôl. Hozzátette, hogy a kormány Holokauszt-emlékmûvet kíván leleplezni júniusban, Marosvásárhelyen. MEDIAFAX

Magyar polgármesterek világtalálkozója

Ez a fórum jelentôs mértékben járul hozzá a szomszédos népek és nemzetiségek egymás iránti jobb megértéséhez, a szorosabb együttmûködéshez, a nagyvilágban élô magyarok közeledéséhez - mondta Mádl Ferenc köztársasági elnök a Magyar Polgármesterek IV. Világtalálkozójának hétfôn Gödöllôn tartott megnyitóján.

Az államfô kifejtette: a találkozó segít a magyarság kulturális, társadalmi, gazdasági és politikai kapcsolatainak javulásában. Ennek fontosságát jelzi az is, hogy a fórumon a határon túli polgármesterek közül több mint ötszázan vesznek részt.

- Az esemény kivételes alkalom arra, hogy a különbözô önkormányzati szervezetek sajátosságainak megismerése, a tapasztalatok kicserélése közös tudássá váljon - tette hozzá. A határon túli magyarsággal a gazdasági együttmûködés perspektíváiról szólva Németh Zsolt, a Külügyminisztérium politikai államtitkára kifejtette: az elkövetkezô években elôttünk álló feladatokat csak akkor vihetjük véghez sikerrel, ha a nemzetrészek országos érdekképviselete és a magyar vezetésû önkormányzatok képesek összefogni egymással és magyarországi partnereikkel.

- A határon túli magyarság egy nagy, hárommilliós lélekszámú gazdasági potenciál, amelynek nagy része parlagon hever, de a következô években mûködésbe kell hozni - hangsúlyozta az államtitkár.

Gyönyörû tájakon, jó földeken, magas intelligenciájú, kreatív emberek, akik nyelvükkel, ideáljaikkal és életvitelükkel ezer szálon kötôdnek az egyre erôsödô magyar gazdasághoz - vélekedett.

Németh Zsolt azt is elmondta, hogy a határon túli gazdasági élénkülés fontos feltétele, hogy a szomszédos országokban élô magyarság kimozduljon a lélektani mélypontról, mert csak akkor tudnak felemelkedni, ha reális esélyt látnak a jobb jövôre saját szülôföldjükön.

A kedvezménytörvény ebbôl a szempontból áttörést hozott, mert kitágította a határon túli magyarok perspektíváját. Világossá tette, hogy a szülôföldön való boldogulás nem csak annak az országnak a kisebbségpolitikájától függ, amelyhez a szülôföldjük tartozik, hanem Magyarországnak is jelentôs befolyása van rá- hívta fel a figyelmet.

Az államtitkár véleménye szerint a lélektani fordulathoz paradox módon a törvénnyel szemben tanúsított román és szlovák tiltakozás is hozzájárult. A megnyitó után szekcióüléseken folytatta munkáját.

A világtalálkozó programja szerint a szakmai rendezvények mellett ma tartják a Magyar Polgármesterek Egyesületének közgyûlését.

Kenôpénzzel lett a spanyolországi szépségkirálynô választás egyik elôdöntôjének gyôztese, Alicante szépe egy újságírónô. A zsûrit azért pénzelte le, hogy leleplezhesse: megvásárolható a cím. Az ár 27 ezer euró volt. "Miss Tégla" manökenes léptek helyett szándékosan "focistás" járással lejtett végig a színpadon, még el is esett(!) - a közönség füttykoncertjét kiváltva -, ennek ellenére gyôzött.

Az El Mundo címû lap újságírônôje, Gema García Marcos elsô lépésként leleplezte, hogy a korküszöb könnyedén áthágható. Marcos kisasszony kétségkívül rendkívül csinos - 172 centiméter magas, méretei: 90/63/90 -, ám 30 fölött jár már, így igencsak túlkoros a szépségkirálynôi viadalhoz, amelyhez feltétel a 18 és 24 év közti életév. Az újságírónônek ennek ellenére semmilyen nehézségbe nem ütközött elindulnia az alicantei versenyen, és azt is leleplezte, hogy a résztvevôk nem egyszer kiskorúak.

Magát a lepénzelést az újságírónô állítólagos képviselôje intézte. Megkérdezte a megyei szervezônôt, María Elena Dávalost, hogy mennyi esélye van Gemának kenôpénz fejében a gyôzelemre, mire az asszony úgy válaszolt: ez csak az összegtôl függ, a zsûri tizenöt tagja közül hét már amúgyis a zsebében van, és ha kell, annak további tagjait is lefizetheti. Közölte, hogy az összeget feketén, számla kiállítása nélkül kell letenni az asztalra, és hozzátette: "Piszkos ügyrôl van szó, amit jól kell kivitelezni". A Gema García feltárta azt is, hogy a szépségkirálynô versenyek résztvevôit a legtöbb esetben megpróbálják arra kényszeríteni, hogy operáltassák meg magukat külsejük egyes részleteinek megváltoztatására. Ôt például arra próbálták rávenni, hogy operáltassa meg az orrát, mert az túl nagy, valamint az ajkait, mert azok meg túl vékonyak.

Gema arról is beszámolt, hogy az egy hónapig tartó elôkészületek alatt senkivel nem beszélhettek, sem személyesen, sem telefonon, és hogy a szervezôk egyetlen percre sem hagyták ôket magukra, és valaki még a mellékhelyiségbe is elkísérte ôket.

Táblaügyben hajthatatlan a polgármester

Bombariadó híre fogadta tegnap a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalba, Dorin Florea polgármester 11 órára meghirdetett sajtótájékoztatójára érkezô újságírókat. A villámgyorsan szétterjedt hír szerint fél tizenegykor egy férfi telefonon bejelentette, hogy a hivatal elsô emeletén kézigránátot helyezett el, amely pontosan 11-kor fog robbanni. A telefonközpontban dolgozó hölgy lapunknak elmondta, hogy a bejelentô egy fiatalos férfihang volt, a telefonáló azt mondta: a gránátot tiltakozásképpen helyezte el a hivatalban, amiért az utcajelzô táblák feliratozásánál elmulasztották magyar nyelvre is lefordítani a megnevezéseket. A polgármesteri hivatal illetékesei kihívták a rendôrséget, polgári védelmet, tûzszerészeket, antiterrorista egységeket, ám a bejelentés hamisnak bizonyult: kétórás, az udvaron, emeleteken történt keresést követôen sem találtak robbanószerkezetet a polgármesteri hivatalban. Dorin Florea polgármester nem rendelte el az épület kiürítését, arra hivatkozva, hogy nem akart felfordulást okozni. Mikor eljön az idô, úgyis meg kell halni - jelentette ki.

A pontosan megkezdett sajtótájékoztatón Florea, miután alaposan kimerítette a parkokkal, a környezetvédôkkel, facsemete-ültetéssel, mûködési engedélyekkel kapcsolatos problémákat, kifejtette, hogy befejezték a feliratozást és hozzáfogtak a városszéli helységnévtáblák felszereléséhez.

Mint várható volt, a továbbiakban az utcajelzô táblák ügye került középpontba. A nekiszegezett kérdésekre, miszerint hogyan lehetséges, hogy csak román nyelven jelennek meg az elnevezések, ami ellentmond a törvényeknek, magyarul pedig mindössze az "utca" szócska szerepel a táblákon, Florea kijelentette: legyünk normálisak és ne feszítsük túl a húrt, ami nagy butaság lenne.
"Hajlandó vagyok a dologról tárgyalni, azért, hogy harmónia legyen a városban, de értsék meg: ezek féktelen, lehetetlen ambíciók. Képes vagyok feltenni az utcasarki házakra a hagyományos megnevezést, azért, hogy emlékeztessük a magyar nagyszülôket, hogy hogyan nevezték régen az utcákat. Hajlandó vagyok errôl megegyezni az RMDSZ-szel, de az utcajelzô táblákon nem mutatna jól, ha annyiféle felirat lenne" - hangoztatta.

A történelmi nevekkel kapcsolatban, mint például Dózsa György, a polgármester szerint a tanácsnak kell döntenie a névváltoztatásról, addig is marad a román változat. Florea hangsúlyozta, hogy egy tavalyi tanácsi határozat szerint minden szereléshez szükséges a városrendezési szakbizottság jóváhagyása, márpedig a bizottság jóváhagyta ezeket a táblákat. A sajtótájékoztatóra idôközben megérkezett Fodor Imre alpolgármester Floreával ellentétben úgy vélekedett, hogy a tábláknak kétnyelvûeknek kell lenniük. "Nagyon helyes, hogy az utca szót használták, de ott, ahol a megnevezés nem történelmi jellegû, kétnyelvûeknek kell lenniük a felira-toknak". Fodor Imre az 1995-ben Strasbourgban elfogadott, a kisebbségek jogaira vonatkozó nemzetközi egyezményre hivatkozott, amelyet Románia Parlamentje is ratifikált, továbbá a közigazgatási törvényre és ezek utasítási normáira, a helyi tanács határozatára. Fodor kijelentette: a városrendészeti bizottság a jelzôtáblák elhelyezését, a pontos helyeket, a táblák méreteit hagyta jóvá, nem a tartalmukat. Továbbra is ragaszkodunk hozzá, hogy kétnyelvûek legyenek. Állítását kérdésünkre megerôsítette Dávid Csaba városi tanácsos, a városrendészeti szakbizottság tagja. A vita során Florea kijelentette, hogy éppen olyan erôs benne a szándék a kétnyelvû táblák kitételére, mint Fodor Imrében, de szeretné, ha sokáig kitartanának a táblák, második alkalommal nem teszi ki ezeket. "Ha egy táblát "bemocskolnak", úgy hagyjuk azok emlékére, akik nem fogadják el a kétnyelvûséget. Fodor úr, én is szeretnék egy S P 500-as típusú Mercedest, de hiába. Annyit kell kérni, amennyi éppen szükséges". Fodor Imre megkérte a polgármestert, hogy ne éljen ilyen hasonlatokkal, hisz a helyhatósági törvény szellemében a magyarság nem Mercedest kér. Az idôközben indulatba jött polgármester kijelentette: szíve szerint sem az utcát, sem a stradát nem írta volna ki, hanem csak a megnevezést, "mert így látta mindenhol a világban." - Önök egyfolytában azt akarják, hogy valaki bízzon Önökben. Kérem, hogy bízzanak bennem, abban, hogy nemes érzések vezérelnek. Én nem azt várom már 12 év óta, hogy kétnyelvû táblák legyenek, hanem azt, hogy pénz legyen a zsebemben. Gazdasági elôrelépésre várok. Ígéretet tettem arra, hogy lépéseket teszek a távlati harmonikus fejlôdés érdekében, de ezek a táblaellenes kijelentések csak a politikai tehetetlenségbôl származó ambíciók. Mikor kitettem a kétnyelvû táblákat, önök (mármint az újságírók - sz. m.) és az az úr is, aki a blokkokhoz ért, bíráltak, nacionalistáknak és szélsôségesnek neveztek - mondta Dorin Florea.

A helyhatósági törvény "európai szellemiségének" nevében, megjelentek az elsô "kétnyelvû" utcanévtáblák Marosvásárhely fôbb útkeresztezôdéseiben. A sárgára festett pléhlemezekrôl megtudhatjuk például, hogy hol található a "str. b-dul 1848 utca", vagy a "b-dul 1. Dec. 1918. bul." (sic!), a világért sem tudjuk eltéveszteni a "str. Gh. Doja utcá"-t, sôt az is kiderül, hogy merre található a "p-ta Trandafirilor tér".

Ha valaki azonban a Rózsák terét, netalán a Dózsa György utcát keresné városunkban, az bizony hosszú ideig bolyonghatna. Merthogy sajátosan értelmezett toleranciájú polgármesterünk szerint a magyarok elégedjenek meg azzal, hogy egyáltalán megjelenik annyi, hogy utca, a többi pedig maradjon csak az állam nyelvén, az ugyanis a hivatalos.

És kezdhetjük elölrôl azt, amit a települések nevei kapcsán már egyszer végigvitattunk, hogy van-e joguk a nemzetiségeknek a saját nyelvükön is értelmes utcanevekre, s vajon ahhoz is hivatalos közlönyben megjelent kormányhatározat kell-e, hogy a Trandafirilor teret Rózsák terének, a Libertatii-t pedig Szabadság utcának nevezhessük.

Azt egyelôre nem reméltük ugyan, hogy a str. Calarasilor alá Kossuth Lajos utca felirat kerüljön, de legalább Lovasság utca olvasatban (mindaddig, amíg városunk egyik fôútvonala visszanyeri Ungur párttitkár - micsoda ironikus név! - idején "meglovasított" nevét) szívesen láttuk volna.

Tehetnénk persze kitérôt arra vonatkozóan is, hogy megkérdezzük, vajon a két- (vagy akár három)nyelvû helységnévtáblák miért nincsenek még mindig - nem csupán az elemi jóérzés által diktáltan, de a román törvények által elôírt módon is - kifüggesztve a város bejáratainál, ám egyelôre maradjunk az utcanévtábláknál. Felvetôdik ugyanis az a nagyon is jogos kérdés, hogy vajon rábólintott-e a városi tanács ezeknek a felállítására, hisz a polgármesteri hivatal csakis a tanácsi határozatok alkalmazására hivatott, s nem cselekedhet saját belátása szerint. Az pedig igencsak valószínûtlen, hogy az RMDSZ-többségû tanács erre áldását adta volna. Ha pedig így van, akkor a polgármesteri hivatal - nem elsô alkalommal! - önhatalmúlag járt el.

A táblákon azonban nem csupán a feliratozás zavaró, hanem azok kivitelezése is. Lényegesen különböznek a Kultúrpalota sarkához már régebben kiállított modelltôl, hisz a papírvékony lemezt nem védi merevítô keret, a tényleges utcanév alatt idétlenkedô ún. reklámpannók is rendkívül sérülékenynek látszanak e keret híján, arról nem is beszélve, hogy sok helyen már a szerelés következtében összevissza hajlottak.

Összesítve: az új utcanévtáblák szegénységi bizonyítványt állítanak ki a városról. A tolerancia hete befejeztekor ismét (ki tudja hányadszorra, és vajon még meddig?) a tolerancia hiányáról vallanak, a kivitelezés szempontjából pedig a pancsermunka, a dilettantizmus árulkodó jelei. S ezekért ráadásul a hivatal (az adófizetôk pénzébôl!) kemény összegeket fizetett ki. A városi tanács hivatott eldönteni, hogy ki fogja ezeket az összegeket visszafizetni.

Népszámlálás

A statisztikai hivatal adatai szerint 85 százalékban befejezték a megye területén a népszámlálást. A hivatalba nem érkeztek különösebb panaszok, simán, jó ütemben halad a lakosság összeírása.

Mindenkit megszámlálnak, jelentette ki Matei Ioan, a megyei statisztikai hivatal igazgatója. Ugyanis, bár lassan lejár a népszámlálás határideje (március 27.), vannak utcák, körzetek Marosvásárhelyen, ahol még elôzetes látogatáson sem volt a körzeti számlálóbiztos. Ez történt például a Kövesdombon, a Ciucas utca 12. szám alatti tömbházban. A Népújság jelzésére az igazgató megígérte, utánanéz, ki az ottani recenzor, és az ottani lakosok megnyugtatására jelentette ki, legyenek nyugodtak, mindenkit nyilvántartásba vesznek.

Az RMDSZ megyei szervezetéhez mindennap érkeznek kisebb panaszok, tudtuk meg Brassai Zsombor ügyvezetô elnöktôl. Egyrészt arról, hogy a biztos ceruzával tölti ki az ûrlapokat, vagy nem megfelelôképpen teszi, rövidítéseket használ stb. Viszont történt olyan is, hogy egy falu nagy része az állampolgárság rovat kitöltésénél ragaszkodott a magyar állampolgár kifejezéshez. Még egyszer elmondjuk: mindenki, aki Románia területén él, és itt van állandó lakhelye, román állampolgár. A nemzetiség és az anyanyelv lehet magyar, amelyeket külön rovatba jegyeznek fel.

A Pandúrok út 33. szám alól, telefonon jelentettek be panaszt a Népújságnál. A tömbházban járt ugyan a népszámláló, de, bár otthon voltak és várták, három családot "kifelejtett". A panaszosok: Szász Károly, Takács István, Moldován Péter. A három családban kilenc személy van, ami nem elhanyagolható szám. Amikor a panaszosok rákérdeztek a tömb-házfelelôsre, hogy járt-e a lépcsôházban a recenzor, azt válaszolta, volt és el is ment.

Tegnap délelôtt Harcsás Sándor jött újabb panasszal a Népújsághoz a Bogáti utca 4. szám alól. Elmondása szerint pénteken járt az utcában a népszámláló. Miután mind a felsô szomszédjának, mind pedig az alsó szomszédnak felírta az adatait, Harcsás Sándor és Kádár János családját egyszerûen kihagyta. Mikor rákérdeztek, miért nem írja fel ôket is, azt válaszolta, majd visszajövök. Azóta is várják! Hétfô délben még nem ért vissza.

Még egyszer az olvasók tudomására hozzuk, hogy aki rendellenességet észlel a népszámlálás során, azonnal jelentse az RMDSZ megyei szervezeténél, a Braila utca 9. szám alatt (telefon 214-077), vagy a megyei statisztikai hivatal mûszaki osztályán, a Bolyai utca 18. szám alatt, vagy a 311-443 és 163-024-es telefonszámokon.

2002. március 27-e, szerda a népszámlálás és lakásösszeírás utolsó napja. A számlálóbiztosok kötelesek felkeresni minden egyes lakhelyet illetve háztartást és bejegyezni minden romániai lakhellyel rendelkezô román állampolgárt.

A megyékbôl beérkezett adatok szerint a népszámlálás megfelelô ütemben halad, mindeddig átlagban a lakosság 80%-át sikerült számba venni.

Esetenként visszaéléseket, rendellenességeket jeleztek: ceruzás kitöltések, a nem otthon tartózkodók bejegyzésének az elutasítása, kettôs állampolgárok beírásának a megtagadása. A benyújtott panaszokat, jelentéseket a helyi, illetve a megyei összeíró bizottságok oldották meg.

? Mi a teendô abban az esetben ha a számlálóbiztos nem keresett fel valakit vagy esetleg szándékosan kihagyott?

Ilyen jellegû visszajelzések már érkeztek hozzánk. Ha a népszámláló bejelentette érkezésének idôpontját, ennek ellenére még nem kereste fel az illetô személyt, ez nem feltétlenül az összeíró rosszindulatának jele. Idôbeli eltolódások is elôfordulhatnak.

Ha a számlálóbiztos mégsem jelentkezik, azonnal jeleznünk kell a helyi, községi, városi, illetve muni- cípiumi összeíró bizottságoknál, amelyek a polgármesteri hivataloknál mûködnek, továbbá az RMDSZ-szervezeteknél népszámlálással foglalkozó személyeknél.

? Mi történik, ha a számlálóbiztos hibásan jegyzett be egyes adatokat?

Az összeíró (recenzor) a népszámlálási ûrlapokat érthetôen, olvashatóan és tisztán, rövidítések vagy törlések nélkül, nyomtatott nagy betûkkel, kék vagy fekete golyóstollal köteles kitölteni. Esetleges javításokat kizárólag piros golyóstollal eszközölhet.

A formanyomtatványok kitöltése az adatokat szolgáltató nagykorú személy jelenlétében történik. Ezt követôen, a népszámlálóbiztos, a megkérdezett személyek jelenlé-tében felolvassa az ûrlapba bejegyzett adatokat, ezzel ellenôrizvén az információk teljességét, pontosságát és hitelességét. Az adatszolgáltató aláírásával hitelesíti, hogy az általa szolgáltatott információkat pontosan rögzítették.

? Mi a teendô, ha visszaéléseket, rendellenességeket észlelünk?

A népszámlálás kiemelten fontos esemény mindannyiunk számára, amely kötelezettségeket is jelent, de jogaink is vannak. A népszámlálóbiztossal való találkozás és az adatok közlése állampolgári kötelességünk. Viszont a népszámlálás sikeres lebonyolítása érdekében azonnal jelezni kell az esetleges visszaéléseket, rendellenességeket. Tudnunk kell, hogy a nyilvántartásba vett személy által közölt adatok szigorúan bizalmasak, kizárólag statisztikai célokat szolgálhatnak és nem használhatók fel személyek ellen. Ezen elôírások megszegését pénzbírsággal sújtják.

Ugyanakkor, a nyilvántartásba vett személyek kötelesek válaszolni a kérdôívben feltüntetett minden egyes kérdésre. A válasz elutasítása vagy a hamis adatközlés szintén pénzbírsággal jár.

Visszajelzések érkeztek, hogy esetenként a népszámlálóbiztosok ceruzával töltötték ki az ûrlapot. A helyenként elôforduló visszaélések ellenére nem beszélhetünk általános jelenségrôl. A problémák oka sok esetben a számlálóbiztosok felkészítésének hiányosságai.

Ismételten felhívjuk a polgárok figyelmét, hogy a népszámlálás ideje alatt észlelt visszaéléseket, rendellenességeket azonnal jelezni kell (telefonon, de fôleg írásban) a helyi - községi, városi, municípiumi összeíró-bizottságoknál, amelyek a polgármesteri hivataloknál mûködnek. A benyújtott óvásokat (feljelentéseket) írásban kell megfogalmazni és ezeknek tartalmazniuk kell az illetô személy nevét és pontos címét. Fontos, hogy a feljelentés iktatószámot kapjon.

Etnopolitika

A Pro Európa Liga A tolerancia és interkulturális párbeszéd rendezvénysorozata egyik legjelentôsebb mozzanatának Salat Levente Etnopolitika - a konfliktusoktól a méltányosságig címû könyvének pénteki bemutatását tekinthetjük. A könyv a Mentor kiadó gondozásában jelent meg, szerkesztôje, Ungvári-Zrínyi Imre filozófus méltatta.

Mire vállalkozott Salat Levente? Könyvének mi az alapproblémája? Ungvári-Zrínyi Imre szerint az alapkérdés a következôképpen fogalmazható meg: hogyan biztosítható az állampolgároknak a hatalomban való egyenlô, arányos részvétele, olyan feltételek közepette, amikor a politikai közösség etnokulturálisan igencsak megosztott. Ebbôl máris következik a további három kérdés. 1. Milyen normatív politikai elvek biztosítják a hatalomban való egyenlô részesedést, az alapvetô javak méltányos elosztását? Azon túlmenôen, hogy a téma felvezetéséhez szükség van tényszerû beszámolóra, különbözô konkrét konfliktusokra, azokhoz kapcsolódó értelmezésekre, Salat Levente tulajdonképpen nem egy kaleidoszkópot akar bemutatni nekünk, hogy sokféle módon lássuk az etnikai konfliktusokat, hanem azt akarja megnézni, láttatni, hogy a konfliktusokból milyen normatív politikai elvek származnak. 2. Hogyan és mennyiben kell figyelembe venni az állampolgárok etnikai-kulturális különbözôségét, a politika elvi és intézményes alapviszonyainak kialakulását? 3. Fenntartható-e egységes demokratikus politikai gyakorlat politikai közösség kulturális megosztottsága esetén? Tulajdonképpen ezekben a kérdésekben, ezekre a kérdésekre adott válaszokban ragadható meg Salat Levente könyvének eszmei, gondolati összefüggése.

A könyvbôl vett meglepô számadat szerint a világon 268 etnopolitikailag mobilizált közösség létezik. Következésképp nagyon sok probléma adódik, ám ezekre van nagyon sok megoldás is.

Hogyan lehet kezelni etnikai konfliktusokat? A könyvben alcímekre tagolt felsorolás található. A szerkesztô mindjárt rátért a lehetséges esetekre. Az erôszakos kitelepítés, deportálás, lakosságcsere, szecesszió, önrendelkezés, integráció, asszimiláció, diktatórikus ellenôrzés, döntô bíráskodás, kantonizáció, föderalizáció stb., ami jellemzô a világra. Mi erre a válasz? Azt az olvasónak Salat könyve fogja elmondani.

Tartalmi gazdagsága, az áttekintett elméletek sokasága, óriási szakirodalom áttekintése, elméletek tipológiájának a felállítása, nagyszerû módszertani érzékenység növeli Salat könyvének értékét. A szerzô a multikulturális politikai közösség gondolatáról multikulturális módon tud megszólalni. A könyvvel kapcsolatban fontos szempont a magyar nyelvû politikatudománynak, politika- filozófiai terminológiának a gazdagítása.

Az az értelmiségi magatartás, ami megjelenik a könyvben, Salat Leventére jellemzô és arra a közegre, amelyben a gondolatokat a szerzô megfogalmazta: mi az értelmiség szerepe. Salat a könyv alapján úgy gondolja, hogy rá kell mutatni azokra a jelenségekre, amelyek a legnagyobb problémákat jelentik a kultúra számára. Heller Ágnes mondja: az értelmiség legyen szolgáltató. Ha jó az értelmiség, akkor jó és érdekes elveket kínál. Azt hiszem - zárta beszédét Ungvári Zrínyi Imre - Salat Levente könyve messzemenôen betölti szolgáltató hivatását.

Salat Levente gondolkodását, végsô soron könyve megírását markánsan Makkai Sándor református püspök megrázó kijelentése "pro-vokálta", aki 11 év szolgálat után, meghirdette a kisebbségi világhivatás ideológiáját, ezt képviselte is másfél évtizeden keresztül, és egyszer csak hátat fordít a kisebbségi létnek, kitelepszik és megírja azt az emlékezetes drámai esszéjét, amiben azt mondja, hogy a kisebbségi lét emberhez méltatlan lét, lehetetlenné téve az emberi élet teljességét. Még érdekesebbé vált a szerzô számára a kérdés, a kihívás, amikor a fölfedezés erejével rádöbbent arra, hogy egy olyan világban élünk, amelyben valamivel kevesebb mint 200 államban, becslések szerint, 10 ezer párhuzamos kultúra él együtt. Tehát ez egy igen-igen nagy szakadék. Ebbôl a 268 etnopolitikailag mobilizált közösség csak a jéghegy csúcsa, persze a fontosabbik csúcsa, mert ezek azok a közösségek, amelyeket állapotaik arra kényszerítenek, hogy etno-politikailag mobilizálódjanak és sok esetben a fegyveres konfliktusig eljussanak. Mindazonáltal ezek nem történeti dolgok, ezek 1945-tôl napjainkig zajló konfliktusok, amelyek 114 országban ez idô szerint etnopolitikai provizorátusban élnek, s ennek következtében különbözô változatú erôszakos cselekedetekre vannak kényszerítve.

A szerzôt az 1990-es márciusi marosvásárhelyi események döbbentették rá, hogy mifelénk mire kell fölkészülni. Akkor lett számára világos, mekkora szakadék tátong többség és kisebbség között. Többnyire ezek voltak azok a szellemi kihívások, amelyek a szerzôt mélyen motiválták, és indították el azon az úton, hogy minél többet olvasson arról, amit ez idô szerint hasonló kérdésekrôl írtak.

Salat roppant tartalmas és kimerítô, a témakörbe vágó elôadása után konzekvenciákat fogalmazott meg: miért van szükség ezeknek a kérdéseknek a továbbgondolására, miért van szükség a liberális demokrácia és az egyetemes emberi jogok eszközrendszerének kiegészítésére.

Közelebb kanyarodva a szerzô megállapítja, hogy mind Magyarország, mind az utódállamok összefüggésében tovább él valami sajátos és megmagyarázhatatlan módon a nemzetállami eszmerendszer. Salat arra a következtetésre jut, hogy Közép-Kelet-Európában 150 esztendeje tulajdonképpen semmi érdemleges dolog nem történt ebben a kérdésben, a kiszorítósdi megy, és amire nincs figyelem és energia, az az együttélés politikai intézményeinek a konszenzuális megalapozása.

Minden hely megtelt pénteken kora délután a Deus Providebit ház nagytermében, ahol dr. Freund Tamás budapesti akadémikus, biológus világhírû agykutató tartott elôadást elsôsorban a Sapientia EMTE Mûszaki és Humán Tudományok karának hallgatói számára, de az elôadáson minden érdeklôdô részt vehetett.

Beszámolónkban hadd tekintsünk el a kiváló, rendkívül közvetlen és a szakterületen járatlan hallgatók figyelmét is lebilincselô elôadó címeinek felsorolásától, akit a magyar tudományos élet egyik legrangosabb kitüntetésével, a Bolyai-díjjal is elsôként jutalmaztak, és emeljük ki azt, amit A kortikális kommunikáció címû elôadásának összegezéseképpen a tanulás, a kreativitás ösztönzésének lehetôségeirôl mondott.

Freund Tamás szerint a motiváció és az érzelmek hihetetlen módon befolyásolják a tanulás folyamatát. A kreativitás szempontjából pedig rendkívül fontos, hogy miközben elárasztanak a külvilágból érkezô információk, tanuljunk meg odafigyelni belsô világunkra, ami elôsegítheti az egyedi és ugyanakkor kreatív információtársítást. Ezért fontos a gimnáziumban a mûvészeti nevelés, ami a figyelem és az érzelemgazdagság által kulcsot jelent az eredeti, alkotó gondolkodáshoz, a kreativitáshoz. Ha 14-18 év között a diákot megtanítjuk a mûvészetek befogadására - színjátszás, költészet, zenehallgatás… -, ezáltal folyosót nyitunk az agy és a külvilág között, amin (ellenkezô irányban) a kreativitás közlekedik.

Az elôadó szemléletes illusztrációkkal mutatta be neurobiológiai kutatásainak eredményeit az agynak a tanulás és memória szempontjából rendkívül fontos területe, a hippocampus felépítésére és mûködésére vonatkozóan. Az informatikus hallgatókhoz szólva megemlítette, hogy ezen agyterület elektromos jelenségeinek kutatásával egy manapság divatos tudományág, a neuron-informatika foglalkozik, s hogy a Pázmány Péter Tudományegyetem informatikusai már neurobiológiai alapozást is kapnak, s kiemelte az anatómia mindenkori fontosságát is.

A hippocampus jelentôségét illetôen elhangzott, hogy ez a kis agyterület az összes érzékszervi információt megkapja, s fontos feladata az információk társítása, tárolása a nagyagykéregbe.

Az elôadás során a hallgatók színes, érdekes illusztrációkat láthattak az agykérget alkotó alapvetô idegsejtekrôl, a serkentô, azaz piramissejtekrôl, és a mindössze 10 százalékát képezô, szerkezetileg sokkal változatosabb gátlósejtekrôl, a közöttük levô kapcsolatról, arról a felfedezésrôl, amely a két sejttípus mûködését összehangoló mechanizmusra vonatkozik.

Amint Freund Tamás akadémikus elmondta, elôször járt Erdélyben, s erre az útra az Egyesült Államokban élô és dolgozó kutatótársa, dr. Módy István professzor vette rá. Az elôadót köszöntô Hollanda professzor, az egyetem dékánja pedig e "világszínvonalú elôadás" kapcsán a tudományos kutatás szerepét hangoztatva kifejezte reményét: ha az új egyetemi központ felépül, esély van arra, hogy a Sapientia rövid idôn belül a legjobb felsôoktatási intézmények sorába kerüljön.

Castellum Irodalmi Esték

Péntek este a Deus Providebit házban Vita Zsigmond irodalomtörténészre, a nagyenyedi Bethlen Kollégium egykori tanárára, könyvtárosára, az erdélyi szellemi élet kimagasló személyiségére emlékeztek.
Elôadást tartott Józsa Miklós nyugalmazott tanártárs, dr. Kötô József közíró, az EMKE országos elnöke, Kilyén Ilka színmûvésznô szemelvényeket olvasott fel Vita Zsigmond írásaiból, a mûsort Csép Sándor vezette. Mit ahogy a Castellum Irodalmi Estéken lenni szokott, az elôadásokat kerekasztal-beszélgetés zárta.

Vita Zsigmond 1906-ban született Nagyenyeden földbirtokos családban, rokonságban állt Erdély több arisztokrata családjával, így az 1848-49-es szabadsághôs Zeyk Domokossal.

Nagy mûveltségû családban, ahol mindenki olvasott magyarul, franciául, németül, a fogékony ifjú kedvezô szellemi környezetben cseperedett fel, késôbb a kollégium könyvtárában rálelt a nagy klasszikusokra, a modern szépirodalom jó részére, valamint számos irodalmi, mûvészeti tanulmányra. Az intézet tudós professzorai az ország minden szögletébôl Enyedre érkezett ifjakat a nyugat- európai gondolatvilággal kötötték össze, mindig új célok keresésére ösztönözték, a szülôföld szeretetére nevelték ôket. Az enyedi kollégium szelleme nagy hatással volt az ifjú Vita Zsigmondra, különösen Áprily Lajos biztatása jelentett sokat. Írásait egyetemi évei alatt már közölni kezdik a kolozsvári és más erdélyi folyóiratok. Tehetségére Kuncz Aladár is felfigyel, az ô biztatására megy a Sorbonne-ra, párizsi illetve grenoble-i tanulmányútja után a Bethlen Kollégiumban tanított két és fél évtizeden át, rendkívül finom érzékkel irányítva új jelenségekre diákjainak figyelmét. A tanítóképzôs Sütô András írói tehetségére is ô figyelt fel.

A tg-jiui internálótábor sem tudta megtörni jellemét. Munkássága rendkívül sokoldalú, publicista, irodalomkritikus, irodalomtörténész, esztéta - korán ismertté vált az erdélyi olvasók körében. A Dél-Erdélyben maradt Kacsó Sándorral olyan minôségû gazdalapot adott ki, amely ma is rendkívüli értéket mutat fel. Antológiát szerkeszt, a Pásztortûz, az Erdélyi Helikon és az Erdélyi Fiatalok munkatársa, az Aradi Szemle egyik szerkesztôje 1943-1944-ben. A szocializmus éveiben többszörös nyomás nehezedik rá, mint magyar nemzetiségû polgári értelmiségre. Tanári katedrájától megfosztják, ezután könyvtárosként dolgozik és gyarapítja az erdélyi magyar szellemi közéletet. A könyvtár gazdag kéziratanyagából nyilvánosságra segít sok régi szellemet. Irodalomtörténeti kutatói munkásságának és egész életmûvének két legkiemelkedôbb alkotása Áprily Lajos, az ember és a költô c. átfogó monográfiája, másik híres munkája a Jókai Erdélyben c. emlékezetes kötete. Ma már ezek könyvritkaságoknak számítanak, újrakiadásuk egyre sürgetôbb - mondta a Vita Zsigmondra emlékezô elôadó, Józsa Miklós tanár.

A Bethlen Kollégium egykori diákjaként, Vita Zsigmond tanítványaként dr. Kötô József a nagy szellemi elôdre emlékezve hangsúlyozta: Vita Zsigmond világosan látta, hogy csak az a közösség versenyképes, amely szervesen beilleszkedik az egyetemes szellemi körforgásba és új értékekkel gazdagítja azt. A felismerés mögött ott rejlik egész Erdély történelmi tanulsága. Amikor megfogalmazta a cselekvésre buzdító felhívását, elôbb még egy rendkívül fontos, máig érvényes felismerést hangoztatott: egy népközösség életrevalósága nem tagjainak számától, nem a birtokában levô gazdasági javak mennyiségétôl, hanem nemzeti öntudatának egységétôl, tisztaságától és feszítôerejétôl függ, hiszen a legsúlyosabb külsô viszonyok között élô, gazdaságilag elmaradott kis népek csodálatos szívóssággal tudtak megmaradni, ha egységes és erôteljes nemzeti öntudatot, mintegy védôboltozatot voltak képesek maguk fölé emelni.

Az emlékest második részében akárcsak Schnedarek Ervin filmjébôl, a kerekasztal-vitán részt vevô Györfi Dénes, a nagyenyedi Bethlen Kollégium könyvtárosa, Nagy Pál irodalomtörténész és az ugyancsak nagyenyedi születésû Adamovits Sándor elbeszélésébôl villantak fel képek Vita Zsigmond pályájáról, kultúrtörténeti munkásságáról. Megszólaltak a Vita család tagjai is, Etel és Ágnes, Vita Zsigmond leányai.

Az est fôtámogatója az RMDSZ és a Communitas Alapítvány volt.

Szombat délelôtt lapunk gernyeszegi olvasóival találkoztak a szerkesztôség képviselôi. A községbe több mint 200 lapot visz ki naponta a postás.

A találkozót megelôzôen a Grand Lion fogadóban asztalitenisz-versenyt szerveztek a helybéli ifjaknak, a tanárok bekapcsolódásának köszönhetôen pedig az iskola tanulói Mit tudsz a községedrôl c. helyismereti vetélkedôn mérték össze tudásukat. Megjegyezzük: a község gazdag történelmi múltjából bizony van mit megtanulni. Az már csak Gábor Attila és tanárkollégáinak érdeme, hogy színvonalas kérdésekre színvonalas feleleteket adtak a tanulók. Mindjárt meg kell említenünk azt is, hogy Kovács Gyöngyvér magyar szakos tanárnô tanítványa, Szabó Orsolya VIII. osztályos tanuló elutazhatott a március 18. és 22. között Brassóban zajlott országos magyar irodalmi olimpia döntôjére. Eddig is minden évben eljutottak legalább a megyei szakaszra.

Incze Jenô polgármester elmondta, amikor lassan felejtjük anyanyelvünk helyes használatát, az írott szó fontos eleme életünknek.

A találkozó elôtt a helybéli iskolások kulturális mûsort mutattak be, majd Petelei István ügyvezetô elnök és Makkai János fôszerkesztô kiosztotta a Népújság díjait. A Mit tudsz községedrôl címû vetélkedô elsô helyezettje Szabó Szende (társasjáték), Kulcsár Krisztina a második (tollasütôk), míg Sántha Albert a harmadik díjat vitte el (könyvcsomag). Szabó Alíz és Réti Annamária egy-egy Havasi világ címû kötetet kapott jutalmul.

Az asztalitenisz-verseny elsô helyezettje Orbán Zoltán, ôt követi Kiss Ferenc, harmadik díjas Szabó Loránd, míg a negyedik díjas Török Zoltán lett. Népújság-prémiumban részesültek Török Tibor és Berekméri Zsuzsanna lapkézbesítôk, lapunk hûséges olvasói, Balázs Péter, Orbán Zoltán és Kovács Lajos negyedéves elôfizetést nyertek.

A Népújság arculatáról, szerkesztési elvekrôl a fôszerkesztô tájékoztatta a lap olvasóit, kulturális mellékletérôl, a Múzsáról Nagy Miklós Kund helyettes fôszerkesztô. A találkozón Karácsonyi Zsigmond és Vajda György sajtófotóiból nyílt kiállítás, e mûfajról Vajda György, lapunk fotóriportere beszélt. Bölöni Domokos humoreszkkel "fûszerezte" a találkozó hangulatát.

Mint írtuk, az EMKE jóvoltából városunkban is bemutatták az alsócsernátoni pedagógus, Rádu Ibolya és kilenc szerzôtársa által szerkesztett Ké(s)z csodák címû könyvet ,benne különbözô kézmûves mesterségek/foglalkozások mûveléséhez szükséges ismeret- és ötlettárral. Az érdeklôdôk ajándék- és dísztárgyakat, haszontárgyakat készíthetnek belôle, mivel a szerkesztôk az egyes munkafolyamatok leírásáról is gondoskodtak.

A kötet a magyarság tárgyi anyanyelvének értékét hordozza-juttatja el a tömbben élô magyarsághoz, egyetlen összefoglaló munkában. Társszerzôk:Bartók Irma (hímzés, kötés-horgolás, makramé), Fazakas Ildikó (gyöngyfûzés), Haszmann József (fafaragás), Jákób Ildikó (nemezelés), Kocsis Klára (bútorfestés), László Ká-roly (agyagozás, sógyúrmázás, gipszöntés), László Mária (fonalmunka, textil, rongy alakítása), Rádu Ibolya (csuházás, képlékeny anyagból készült munkák, bôrfeldolgozás), Rádu József (szalma- és vesszôfonás, tojásírás), Rákossy Szidónia (papírmunka). Jó volt látni, mint lel gazdára a bemutatót követôen a népi mesterségek ezen elkötelezettjeinek sokévi munkáját magába sûrítô, ötletes címmel ellátott kézikönyve! Kézenfekvô, hogy a szerkesztôt a kötet életrehívásának körülményeirôl kérdeztük.

22 éve tanítok. Volt hát idôm rájönni, hogy napjainkban az értékközvetítésben, a képességorientált oktatásban tulajdonképpen mindazoknak a lelkes falusi tanítóknak a ráérzése mutatkozott meg, akik a gyermekekkel foglalkozva értékeket adtak át, közvetítettek és vettek át maguk is. Ez sokkal könnyebbnek bizonyult akkor, amikor nagymama átadta lányának-fiának, s ôk átszármaztatták gyermekeikre a mama abroszát- terítôjét például, melyet utóbb, mint a család ereklyéjét, ôrizték! Mi ezt sajnos nem érjük meg. Gyermekeink még kevésbé. Különösképpen l990-tôl errefelé nem, mivel a rendszerváltást értékváltás is követte. Valójában azonban értékválságról beszélhetünk. Könnyebb az áruházból mûvirágot vásárolni, különbözô drága ajándékokat, semhogy olyan természetes nyersanyagból készítsen az ember dísztárgyat, kis kézcsodát, melyhez a hozzávaló saját háza körül nô, terem. Ezért is viseli e kis kötet a ké(s)z csoda szókapcsolat-címet. Kész csoda, hogy mire képes az emberi kéz! Mivel az emberi kézben ott az agy, a szív, a lélek, az ember teremtô- alkotó fantáziája. Az ember kezében egész személyisége. És mi épp ezt felejtjük el gyermekeinknek, minden más egyébnél elôbbvalóan, közvetíteni. Tanítóimra, tanáraimra a legnagyobb tisztelettel gondolok vissza. Szellemi mecénásom egy római katolikus pap - aki már nem él - és a református Pásztori Tibor lelkipásztor. Nekik köszönhetôen indult el bennem valami, egyfajta küldetésként.

- Hogyan kezdôdött a mûhelymunka?

- 1996-ban sikerült összehozni a csapatot. Szinte véletlenszerûen csatlakoztak hozzám a kolléganôk. Beszélgetéseink során jöttünk rá, egy gyékényen árulunk. Szinte egyformán kívánunk a gyerekekhez közelíteni. Személyre szólóan ôket úgy formálni, amint ezt egyéniségük igényli.

- Azonos hullámhosszon, ám különbözô földrajzi pontról együttmûködve...

- Valóban, Csernátonból, Kézdi- vásárhelyrôl, Maksáról, Marosvásárhelyrôl valók a kollégák. A kultúrának határa nincs. Üzenete messze jut. Valóságos szerelmeseiként a kézmûves foglalkozásnak táborokra jártunk, gazdag könyvészeti anyagot tanulmányoztunk, adatközlôkkel - a 78 éves Bajka Irén, az 57 éves Füzi Irma, a 75 éves Hack Lenke Csernátonból - dolgoztunk, mint ahogy a bodoki Zajzon Gyula hagyatékát átnéztük. Játszóházat alapítottunk, ahol akkora örömünkre szolgált hogy nem pénzért, csak azért töltöttünk el ott egy-egy szombat délelôttöt, hogy a gyerekek fejét megsimogathassuk és mondhassuk: Ügyesen dolgoztatok. Azok a gyerekek, akik tehetségesebbek, rátermettebbek, kézügyesség dolgában elôbbvalók társaiknál, tovább fejlôdhetnek. Mivel a pedagógus úm. viszi magával, emeli ôket. Nem elég utasításokat osztogatnunk. Segítenünk kell nekik saját kezünk munkájával, amikor erre szükség mutatkozik. Mert a világ arra kíváncsi, mit tudunk a mi verbális, zenei és tárgyi anyanyelvünkbôl megôrizni. Azt reméljük, hogy sikerül ilyen felnôtteket nevelni belôlük. Akik képesek embertársaik között pozitív kapcsolatot kiépíteni és ápolni.

Közhasználatú - sajnos -, hogy emlékévek, évfordulók alkalmával pont azt, azokat, akikre emlékezünk, akiket tisztelettel övezünk, azokat próbáljuk bizonyos - párhuzamos - események, ünnepek kereteibe beszorítani. Ez fura kicsengést szül alkalomadtán.

A Népújság március 15-i számában megjelent Bolyai János és az 1848-as forradalom címû íráshoz szeretnék hozzáfûzni néhány észrevételt.

Ha a cikkíró véleménye szerint Bolyai Farkas és Bolyai János "nem voltak" forradalmárok, akkor a cikknek semmi értelme, hogy március 15-én jelenjen meg, amikor az 1848-as forradalomra és szabadságharcra emlékezünk. De ha már így sikerült, akkor szükségesnek tartom kiegészíteni, mert a cikk elolvasása után a Bolyaiak az olvasónak közömbös, gyáva embereknek tûnnek.

Szerintem semmi értelme nincs annak, hogy Bolyai farkas nagy forradalmár legyen, nehezen tudom elképzelni, amint 73 évesen, fehér, hosszú, lobogó hajjal, villogó karddal a kezében, lóháton vágtázzon le s fel a csatamezôn.

Ami Bolyai Jánost illeti, itt már elég hosszan elgondolkozhatunk.

Mint tudjuk, 1848-ban 46 éves volt, tehát ô sem tartozott a márciusi ifjak közé, ráadásul 1846-tól súlyos beteg. Ettôl függetlenül az erdélyi közvélemény elvárta, hogy elôbújjon a magányból és katonai feladatokat vállaljon.

Dósa Dániel például a kolozsvári Ellenôr címû lap 1848. aug. 24-i számában nyílt levélben szólítja fel a mérnök- százados Bolyai Jánost a forradalomban való részvételre: "Vesse félre százados úr most a számtant, vesse félre a magyar nyelvtant, függessze szegre hegedûjét… ragadja kezébe szablyáját s álljon ki a cselekvés mezejére - önnek hadminisztériumban, vagy seregek élén a helye."

Hasonló célú levelet kapott Do-bolyi Sándor országgyûlési képviselôtôl is.

Ezekbôl a levelekbôl is kitûnik, hogy a kortársai igenis forradalmár típusú embernek ismerték, ami különben ezen barátságos felszólításokra írt válaszokból is kitûnik, amelyekben így fogalmaz; a legmélyebb fájdalommal mentségül kijelenti, hogy két év óta terhes beteg. "Különben harcos ôseim példájára a tiszta és szent közügyben felszólítás nélkül is rég a harc- és vérmezôre repültem volna."

Ez nem kibúvó volt, mert Bolyai János ekkor már súlyos betegségekkel küzdött. A hajdani legendás hírû fiatal mérnök hadnagyról a temesvári katonai erôdítési munkálatoknál dolgozó Schmidt Antal építész elbeszélése alapján kiderül, hogy társai legnagyobb ámulatára, egyetlen csapással kettévágta kardjával az ajtófélfába bevert vastag kovácsoltvas szöget.

A katonai nyilvántartások szerint 1826-ban Aradon váltólázat kap és javasolják, hogy éghajlatváltozás céljából Lembergbe jelentkezzen szolgálatra (1831 tavaszán). Elindulása elôtt még Marosvásárhelyen meglátogatja apját (ekkor rendezi sajtó alá az Appendixet), de Lembergbe menve Besztercén kolerát kap. Tehát rövid idôn belül két súlyos betegségen esik át: a malárián és a kolerán. Mindezeket tetôzi az a tény, hogy Lembergbôl Olmützbe utazásakor a szekere felborul és agyrázkódást kap.

A testi és lelki betegség miatt 31 évesen nyugállományba helyezik.

Itthon Péterfi Pál marosvásárhelyi orvos kezeli, akinek a kollégiumi könyvtárra hagyott naplóiból lehet tudomást szerezni a Bolyai Jánosra vonatkozó diagnózisokról és a kezelésrôl.

A forradalom elôtt hallott a grafenbergi csodadoktornak tartott Vinzent Priessnitzrôl, akinek levelet írt és azt a választ kapta, hogy menjen el személyesen hozzá, hogy a hideg vízzel gyógyítást (Priessnitz-féle gyógymód) alkalmazza a "megrögzött fôbeli csúzára".

Ilyen lelki és testi betegségekkel küzdött, amikor a forradalom Erdélyt elérte.

Ha betegsége miatt nem is vehetett részt a forradalomban, azt anyagi lehetôségeihez mérten támogatja, 1848. július 1-tôl nyugdíjának 12 százalékát a forradalom céljaira ajánlja fel.

Betegen is végigéli a forradalom minden mozzanatát, szerinte csapatszolgálatra betegségén kívül azért sem jelentkezhetett volna, mert szenvedélyes természetû, "némi katonai kevélységtôl elragadtatva s példát kívánva adni… könnyen elhullhatván: a közügy csak ott állna, hol volt", egyébként is többnek, többre hivatottnak tartja magát, semhogy csapattisztként elébe álljon az oktalan golyónak.

Mindezektôl függetlenül, 1849. június 15-én Kossuth Lajoshoz szóló beadványában megtisztelônek tartja, hogy a kormányzó elnök érdeklôdésre méltatta, s bár "nagyon beteges", fájlalva addigi tétlenségét, szolgálatra jelentkezik, szeretne a kormány mellett mint tanácsnok vagy titkár dolgozni, amennyire az egészségétôl telik.

Életének 47. évében a következôket írja: "semmi anyagi érdek, éldelet nem köt a földi élethez, mely nekem még inkább terû; s csak annyiban becsülöm életemet, mennyiben még elméletem gyümölcsének közrebocsátásával, az Emberiségnek leendô tervezet átadásával az Emberiségnek használni óhajtok."

A fentiekbôl is kitûnik, hogy a forradalom ügye személyes ügyévé vált. Mindezek tudatában arra a következtetésre juthatunk, hogy Bolyai János, ha egészséges lett volna, akkor honfoglaló nagy hírû ôseihez méltóan aktívan is kivette volna részét a forradalomból.

Azt, hogy mit nyert, avagy veszített volna magyarságunk, az egész emberiség azzal, ha a Bolyaiak az 1848-as harc mezején elhullnak és nem a tudományok mezején forgatnak kard helyet írószert, azt döntse el az utókor, ha eddig nem döntött róla.

A két tudós óriásról alulírott, mint egyenes ágú leszármazott, bôvebb adatokkal is szolgál a Szabad Magyar Kiadó havilapja, az Erdélyi Futár hasábjain nyár elején beinduló sorozatában.

Az országban az egyetlen prémesállat- tenyésztô Kísérleti Állomás Marosvásárhelyen mûködik a Dombok Között nevû utcában. Ez nem más, mint amire a tôsgyökeres marosvásárhelyiek a Rókatelepként emlékezhetnek, 1949-1950-ben létesítette a város akkori vezetése. Az elsô ezüstróka-állományt Mihály király államosított farmjáról szállították ide. Késôbb a maros- szentgyörgyi Szarvasmarha-tenyésztô és kísérleti állomás egyik farmjává nyilvánították. 1981-ben, amikor beindult a kutatási tevékenység is, önálló egységgé vált Prémesállat- tenyésztô Kísérleti állomás néven. A ma 46 éves Felméri Dávid állattenyésztô mérnök 1980-ban végezte az egyetemet Kolozsváron. Azóta farmerként dolgozott 1997-ig, amikor kinevezték a Prémesállat- tenyésztô Kísérleti állomás igazgatójává. Az ô segítségével próbálunk képet alkotni az egység múltjáról, jelenérôl, jövôjérôl.

- A mi egységünk az 1990 elôtti években jól meghatározott gazdasági keretek közt mûködött. Az ország mezôgazdasága haszonnal termelt, a baromfitenyésztô telepek (Avicola) mellett prémesállat-tenyésztô farmokat létesítettek, összesen 25-öt, így hasznosították a csirkefejet, nyakat, stb. Folyamatosan üzemeltek a nagy vágóhidak is. Az állatállomány számára így a helyi vágóhídról naponta egy tonna élelmet kaptunk. Kilogrammonként 50 banit fizettünk. Átlagban 5000 prémet értékesítettünk, amihez évente 4000 nerc és 1000 róka tartására volt szükség. Megértünk egy-két évet, amikor itt 13.000 állatot tartottunk.

- A kutatási tevékenység elkezdését 1981-ben mivel indokolták?

- Említettem, hogy az országban 25 nagyobb farmon tenyésztették a prémes állatokat. Marosvásárhelyen is tömve voltak a nutria-, farkas-, nerc-, görényketrecek. Szükségessé vált a kutatási, kísérleti munka elindítása. Mivel sikeresnek minôsítették tenyésztési munkánkat, és elismerték a személyzet magasfokú szakképzettségét, kísérleti részleget alakítottunk. Az indok: a prémesállat- tenyésztôk problémái egyre sokasodtak, fôleg ami a tenyésztési technológiát illette. Az akkori országos szakvezetés úgy döntött, hogy az egyetlen kísérleti állomást Marosvásárhelyen létesíti. A kutatás, mivel a költségeket folyamatosan fedezték, rövid idô alatt beindult, s eredményeit sikerrel alkalmazták a tenyésztôk.

A szakemberek, országszerte, felfigyeltek ránk, elárasztottak kérdésekkel, amelyekre a kísérleti állomás farmjain kerestünk válaszokat.

- A rendszerváltást követôen az Avicola egységek, a párt farmjai, a prémesállat-farmok megszûntek. Önök 1990 után hosszú évekre bizonytalan helyzetbe kerültek, válságba jutott a tenyésztés és a kutatás is.

- Szerteágazó, összetett okai vannak ennek. Elsôsorban a gazdasági változás. Mivel a baromfitenyésztô egységek megszûntek, egyre körülményesebben jutottunk eledelhez, arra kényszerültünk, hogy csökkentsük az állományt. Ma 650 prémes állatunk van. Ha az eledel ellenértékét folyamatosan biztosítani lehetne, a tenyésztés jövedelmezô lenne. Sajnos alig néhány baromfivágóhíd mûködik. Az olvasók is számolhatnak: jelenleg egy kg csirkehús elôállításának önköltségi ára 33.000 lej. A nekünk szükséges eledelért (belsô szervekért) kilogrammonként 6000 lejt fizetünk. Kényszerbôl, mert alig féltucatnyi cégtôl vásárolunk. Idôközben csökkent az értékesítés aránya, évente 1500 prémet tudunk eladni. A visszaesés oka nem csupán az állomány csökkenése. Az állatvédô egyesületek, világ-, és Románia-szerte hallatták hangjukat. A kis- és nagyállatprémek kereskedelme visszaesett. 1994-ben Franciaországban jártam, a városban zajlott az állatvédôk tüntetése, miközben a város széli farm üzlete elôtt sorban álltak a vásárlók. Akkor egy nerckabátért 60-65.000 frankot fizettek. Jelenleg Dániában évente 10 millió prémet állítanak elô. Az állatvédôk tiltakoznak, egy nerckabát ára 2.500-3000 dollár.

Pénzügyi gondjaink kereskedelmi társasággá való átalakításunkkor kezdôdtek. Említettem, hogy az állam drasztikusan szûkítette a kutatásra elôírt alapokat, tehát visszaesett a termelésünk. Mit tehettünk? Nem fizettük ki az állammal szembeni kötelezettségeinket, TVA, CAS, stb. Fennmaradásunk érdekében bankkölcsönöket vettünk fel, annak idején 16%-os kamattal. Fizetésképtelenné váltunk, a Mezôgazdasági bank lefoglalta a nutriafarmot és eladta. Maradtunk a 4 hektáros húsevôfarmunkkal. A bankokkal szembeni adósságainkat egyenlítettük és biztosítottuk a 6 kutató fizetését. Az állammal szembeni adósságaink visznek a csôdbe, pedig az minket magáénak tart. Ráadásul mivel több évrôl van szó, az adósság kamatozik, növekedik, most elérte az egymilliárd lejt.

- Ha jól tudom, prémbörzék mûködnek Európa több országában...

- Nem sorolom az országok nevét, hosszú a névsor. Négy-öt évvel ezelôtt Görögországba utaztunk, ahol a börzén ismerkedtem meg közelebbrôl egy prémesállat-tenyésztôvel. Prémet vittem, helyébe nercet hoztam. Amikor megtudta, hogy 100%-os állami tôkével mûködünk, kijelentette: nem hajlandó további kereskedelmi kapcsolatokat kialakítani. A skandináv államok közösen szervezték meg a prémek börzéjét. Nagyon magasak a minôségi igények. Ott a prémesállat-tenyésztôk és a termékeket forgalmazók szövetségbe tömörültek. Mindenkinek megvan a pontos feladata. Az államnak is, amely a szakterületen a kutatást teljes egészében finanszírozza.

- Az önök alárendeltsége tisztázódott?

- Átmenetileg. Az történt, hogy 1991-ig tenyésztési és kutató közintézményként tartottak nyilván. Abban az évben, kormányhatározat alapján kereskedelmi társaságként jegyeztek be, 100%-os állami tôkével. (Ehhez hasonló eljárás a világ egyetlen országában sem történt.) A kísérletek költségeit a Román Akadémia fedezi(né), ha van amibôl. Az elôzô két esztendôben a kísérletekre szánt fedezet 30%- át az év elején folyósították, a különbséget év végén. Két éve azonban decemberben jutunk az akadémia támogatásához. Az erre az évre vonatkozó kutatási/kísérleti szerzôdésünk értéke 400 millió lej, a pénzt csak szeptemberben folyósítják. Egy kísérleti téma kivitelezését vállaltuk: miként élhet meg a kárpáti farkas, amelyet állatkertek számára tenyésztünk, ha visszatér a vadonba? Tudni kell, hogy 15, szigorú feltételek között törzskönyvezett kárpáti farkast tenyésztünk. E fajtából nagyon kevés létezik Európában és idehaza is. Ezért nagyon értékes. Ha sikerül 15-20 kölyköt felnevelni, akkor elégedettek leszünk, mert bel- és külföldön többet rendeltek belôle. A jelenlegi idôszakban egy kárpáti farkas (élôállat) ára 300 dollár, a rókáé 200, egy nercért pedig 80-100 dollárt fizetnek. Keresettek.

- Ön azt mondta, hogy az Akadémiával kötött szerzôdés alapján végzik a kutatást, amelyre viszont nem elegendô a pénz. Saját erôbôl mit kell elôteremteniük ahhoz, hogy a különben "állami tôkével mûködô egység", a kísérleti részleggel együtt - fennmaradjon?

- A válasz kissé szerteágazó. Kezdjük azzal, hogy az általunk végzett kísérletek kiterjeszthetôk a genetikai, étkeztetési és tenyésztési technológiákra. A farmunkon 6 állatfajt tartunk, 21 prémszínben. Itt, Marosvásárhelyen dolgoztunk ki két új rókafajta vonalat: ezüst és vörös róka. Ezeket szabadalmaztattuk. De hiába, mert az elmúlt években csökkentenünk kellett az állományt. Törzskönyvezett - ez fajtiszta vonalat jelent - kárpáti farkasok ma szinte csak nálunk találhatók. Mindkét prémállat esetében az állomány vészesen csökkent, ami veszélybe sodorta a vércserét, ez nélkülözhetetlen az állomány minôségi felújításában.

Mit kell nekünk elôteremtenünk? 1990 elôtt 110-en dolgoztunk a farmon, ma 17-en. Közülük 6-an szakképzett kutatók. Mivel az Akadémia év végén folyósította a pénzt a kutatóknak, gondozóknak, felügyelôknek, ôröknek, nyúzóknak, januártól decemberig biztosítottuk a fizetést, az állomány számára az eledelt.

- A kísérletek végrehajtásához szükséges összegeken kívül milyen állami támogatásban részesülnek?

- Ezelôtt két évvel 300 millió lejt utaltak ki genetikai alap támogatása címén. Ebbôl 30 millió lej induláskor elfogyott a gyógyszerekre, az eledelre, amit dollárhoz viszonyított értékben vásárolunk. A múlt évben a táplálék és a gyógyszerek ára meghaladta az 500 millió lejt.

- Érdemes kísérleteket végezni?

- A mi jövedelmezôségünk alakulásába a divat is beleszól. Egyik évben a vörös, másikban az ezüst, vagy más színû prémek divatosak. Lévén választék, lépést tudunk tartani a divattal. De az állatok csak a megfelelô takarmányozás és tartási körülmények között képesek biztosítani a minôségi szôrmét. Bármilyen törzskönyvezett állománynál az idôszakonkénti vércsere nélkülözhetetlen. Az évek során a fajtiszta állatok elfajulnak. Ha mi ennek a szaktudományi követelménynek képtelenek leszünk eleget tenni, szembe kell néznünk a saját felszámolásunkkal.

- Optimista vagyok. Itt éltem le életem javát. Még ki szeretnék bírni 14-15 évet. Mindannyiunknak az a kívánsága, hogy amiért dolgoztunk, ne vesszen kárba. Úgy vélem, hogy a kisállatprém mindig kelendô lesz, a környezet-, és az állatvédô egyesületek tiltakozásai ellenére is.

Szándékosan említem utoljára azt, amiben a legjobban bízom: a kutatási törvény mielôbbi megjelenésében. A jogszabályban szerepel, hogy bizonyos kereskedelmi társaságokat, többek között a marosvásárhelyi Prémesállat-tenyésztô és Kutató állomást újra közhasznú intézménnyé nyilvánítanak. Amennyiben ez megtörténik, talán eltörlik az állammal szembeni tartozásainkat. Biztató az is, hogy a 10 hektáros földterületünk és az épületek jogtulajdona tisztázott. Ilyen szempontból nincsenek gondjaink.

Sajtótájékoztató a megyei tanácsnál

Az utóbbi idôben egyes román nyelvû sajtótermékekben megjelent támadások állításait cáfolta meg Domby Károly, a megyei gyermekjogvédelmi igazgatóság igazgatója a megyei tanács heti sajtótájékoztatóján. Különösen a Cuvântul liber címû lapban, Lia Vinteler aláírásával megjelent cikk állításait vonta kétségbe az igazgató. Úgy vélte, hogy a cikkben olvasható vád, mely szerint ô "a megyei tanácselnök félretájékoztatásával a megye közvéleményét is félretájékoztatta" rendkívül súlyos, ugyanakkor minden valóságalapot nélkülöz, mint ahogy azzal sem lehet vádolni - miként a cikkben szerepel -, hogy az igazgatóság tevékenysége ellentmond a kormánystratégiának a gyermekjogvédelem terén. Domby Károly nyilvánvalónak vélte, hogy az újságírót valaki szándékosan vezette tévútra.

A gyermekjogvédelmi igazgató a prefektúra ellenôrzô testülete által a 3-as számú elhelyezési központban végzett ellenôrzés következtetéseivel is vitába szállt. A sajtóval való találkozón jelen volt dr. Marin Negrescu, az elhelyezési központ igazgatója, aki elmondta, hogy a gondozott gyerekek kosztja minden szempontból (az összetevôk kiegyensúlyozottsága, a koszt kalóriaértéke) megfelelt a normatíváknak, viszont valóban nem költötték el teljes egészében az egy gyerekre megszabott napi 32.000 lejes keretet, mert a mellékgazdaságból gyakorlatilag ingyen jutottak bizonyos termékekhez, s ezzel tulajdonképpen pénzt takaríthattak meg. Azt pedig - szó szerint - "hülyeségnek" titulálta az igazgató, hogy csak azért költsék el a fölös összeget, hogy a gyerek ne tudja az adagját elfogyasztani, s aztán azt eldobják. Ugyanakkor hozzátette: a 32.000 lejes keret az idén sem változott, holott az élelmiszerek ára nagyon megnôtt, ezért ebben az évben már ez a pénz nem lesz elég, külsô forrásokat is fel kell kutatniuk, hogy a gondozottakat megfelelô ellátásban részesítsék.

A sajtótájékoztatón megtudtuk továbbá, hogy Virág György, a megyei tanács elnöke, valamint Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere az elmúlt héten a megyei kulturális intézmények helyzetérôl folytatott megbeszéléseket, s még a héten egyezményt írnak alá a Nemzeti Színház közös finanszírozásáról. Ugyanakkor a két intézmény szakembereibôl összeállított vegyes bizottság az év közepéig javaslatot terjeszt elô arról, hogy mely intézmények finanszírozását veszi át a vásárhelyi polgármesteri hivatal 2003-tól. Szintén a megbeszélések tárgyát képezte a regionális hulladéktároló ügye is. Ezzel kapcsolatban Dorin Florea polgármester ígéretet tett, hogy Ausztriában és Olaszországban meglátogatja a két kivitelezési ajánlattevô cég, az Agenda 21 és a Grassetto székhelyeit, hogy dönthessen arról, mely változatot támogatják.

Ami a vidrátszegi repülôtér mellett létesítendô ipari parkot illeti, pénteken nyilvános vitát szerveznek az érdekelt intézmények képviselôinek részvételével. A nyilvános vita megszervezése a PHARE-finanszírozás folyósítása megkezdésének a feltétele.

Tanácskozás a tolerancia jegyében

A Tolerancia Hete rendezvénysorozat keretében, a Deus Providebit Tanulmányi Házban háromnapos nemzetközi tanácskozást szervezett a marosvásárhelyi Pro Európa Liga és a szolnoki Tisza Klub, a Tisza vízgyûjtô medencéjében az elôzô években végzett tudományos kutatások eredményeirôl. A határokon átnyúló expedíciókban, amelyeket dr. Sárkány Kiss Endre biológus, egyetemi tanár vezetett, többek között, hazai és magyarországi szakemberek, nemkormányzati szervezetek és egyetemi hallgatók is részt vettek.

A szakembercsoportok alapos biológiai, vegyi, ökológiai és szociológiai kutatásokat végeztek 1991-ben a Maroson, 1992-ben a Szamoson, 1994-ben és 1995-ben a Sebes-, Fehér-, Fekete-Körösön, a Berettyón, valamint a felsô Tiszán. 1996-ban ismét a Szamoson, míg 1999-ben a Bodrogon és 2000-ben a Visón. Az összegyûjtött adatok alapján román, magyar és angol nyelven szakdolgozatok készültek, amelyek aztán kötetekbe foglalva is megjelentek.

- E hétvégi tanácskozáson összevetettük az összes expedíciónk eredményeit arra keresve választ, hogy elegendô-e csupán az adatgyûjtés, -közlés, vagy más eszközökkel is fel kell lépnünk a folyóvizek védelmében. Azt is szeretnénk közösen - román, magyar, ukrán szakemberek - eldönteni, hogy folytassuk-e az 1991-ben elkezdett kutatásokat más folyókon is - nyilatkozta a Népújságnak Sárkány Kiss Endre, az expedíciók programvezetôje.

11 év után is az a tapasztalatuk az ökológusoknak, hogy az állami szervek (vízügyi igazgatóság, környezetvédelmi kirendeltség, helyhatósá-gok) még nem elég receptívek az általuk jelzett gondokra. A szakminisztériumban is még mindig azon az állásponton vannak, hogy "ha valamilyen környezetvédelmi problémáról nem beszélnek, akkor az nem is létezik". A kutatásokon gyûjtött adatok viszont azt igazolják, hogy nagyon sok a teendô a folyóvizek, vizes területek védelméért. Politikai szinten is inkább deklaratív az országok közötti együttmûködés e téren, hiszen a környezetvédelmet érintô számos részletkérdésben, az ezekre vonatkozó dokumentumok elfogadásán kívül még mindig nem találtak megvalósítható megoldásokat. A kutatások azt is bizonyítják, hogy a nemkormányzati szervezetek és egyetemek között lehet és kell is eredményesen együttmûködni, hiszen a határokon átlépô folyók minôségének a romlása egyformán érinti az adott országokban lakókat, míg "felsôbb szinteken" ez a kommunikáció valahogy elakad. A lakosság hozzáállásáról - szociológiai felmérés alapján - megtudhattuk, hogy van egyfajta tudatosodás s ennek nyomán érdeklôdés a környezetvédelmi gondok iránt, azonban hiányzik a felelôsségérzet, ezért okoz még mindig az emberi tevékenység jelentôs méretû környezetszennyezést. A kutatott folyóvizek állapotát tükrözô ökoszisztémák alkotóelemeinek az ismertetése, ezeknek a szennyezés miatt bekövetkezett módosulásai bemutatása mellett olyan elképzelések, programok is elhangzottak, amelyek már az ökológiai rekonstrukcióról, természetvédelmi területek létesítésérôl, integrált vízgazdálkodásról és az ökológiai egyensúly helyreállításáról, megteremtésérôl is szóltak.

Amennyiben az expedíciót kezdeményezôk támogatást kapnak, minden valószínûséggel tovább folytatják tudományos munkálataikat - hangzott el a tanácskozás végkövetkeztetéseként.

A Kultúrpalota nagytermébe telt házat vonzó tudományos ülésszakot követôen vas&aa