Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@fx.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Florea kontra Borbély

Tegnapi sajtótájékoztatóján Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere felelôtlennek, hazugnak és tendenciózusnak nevezte Borbély László parlamenti képviselônek március 15-én, a Székely vértanúk emlékmûvénél a háromnyelvû helységnévtáblák úgymond lefûrészelésével kapcsolatosan elhangzott kijelentéseit.

– Nem fûrészeltem le semmilyen táblát! Egyébként is a háromnyelvû helységnévtáblákat nem Borbély László és nem is a Borbély család tette ki. Az ilyen, számomra nagyon kellemetlen kijelentések a kisszerû emberekre jellemzôk. Borbély László pedig kérjen elnézést – jelentette ki indulatosan a polgármester.

Megkeresésünkre Borbély László elmondta, nem ez az elsô alkalom, hogy Dorin Florea alaptalanul vádol és végül rágalmaz.

– Nem tettem semmi mást, csak figyelmeztettem a polgármester urat arra, hogy nem tartja be a törvényt, fôleg egy olyan városban, ahol a lakosság fele magyar nemzetiségû. Gesztusértékû lett volna, ha március 15-e elôtt kiteszik az új helységnévtáblákat, aminek mellesleg a törvény értelmében e hónap 7-éig meg kellett volna történnie. Érthetetlennek tartom, hogy valakik éppen március 7-én levágják a táblákat. Az lett volna a normális, hogy a táblákat ott hagyják mindaddig, amíg az újak elkészülnek. Nem értem, miért van megsértôdve a polgármester. Vessen magára, kérjen elnézést Marosvásárhely lakosságától, amiért nem tétette ki idejében a helységnévtáblákat.

A tény az tény: két hete levették a táblákat, azóta sem kerültek vissza.

A helyhatósági törvény alkalmazási normái decemberben jelentek meg, az eltelt 3 hónap alatt lehetett volna ideje elkészíttetni a táblákat. A törvényes határidô be nem tartásáért a büntetés egyébként 25-50 millió lej között van – nyilatkozta lapunknak Borbély László.

A sajtótájékoztatón, bár mûszaki igazgatójára hárította a felelôsséget, kérdésünkre a polgármester kijelentette: nem bünteti meg az illetékes igazgatót. Sajnálja, hogy nem sikerült a törvényes határidôt betartania, de úgy emlékezett, hogy a határidô nem március 7- e, hanem a hónap vége. "Fel

fognak kerülni a helységnévtáblák, csak egy kis türelem, hasonlóképpen az intézmények megnevezései is két nyelven" – közölte az újságírókkal.

Aktuális

A Ceausescu-rendszer lelket és gondolatot bénító érájából ébredô Románia 1990 kezdetén még eltéphetetlen szálakkal kötôdött a múlthoz, s a reakció erôi, elôjogaikat féltve küldték hadba félrevezetett végrehajtóikat, azt remélve, hogy a haladás szekerét meg tudják állítani. Tehették, hisz akkoriban még a hadsereg, a rendôrség, s az igazságszolgáltatás is többségében az ô oldalukon állott. Az eltelt évek távlatából ma már az sem kétséges, hogy miért pont Marosvásárhelyen csaptak magasra az indulatok. A diverziókeltés nagymesterei tudták, hogy az öntudatára ébredô erdélyi magyarságnak ott toborozhatnak a legtöbb ellenfelet, ahol még érzékeny mérlegen egyensúlyoz többség és kisebbség mesterségesen megbontott aránya. És nem tévedtek. 1990. március 19-e a történelemmé vált események szemtanúi számára maga volt a pokol, századokkal korábbi parasztlázadások képe elevenedett meg, ahogy a felbujtott, leitatott Görgény-völgyi "turisták" törtek-zúztak mindenütt, amerre vezényelték ôket, hogy késôbb ezt a napot a feledés süllyesztôjébe utalják, s az áldozatnak szánt marosvásárhelyi magyarságról és a hozzá csatlakozó cigányságról a március 20-i történéseket követôen a valóság elferdítésével az agresszor képét sulykolják a többségi köztudatba. Ahogy a fél szeme világát elvesztett Sütô András, s az összetûzésekben életével fizetô nagyernyei Csipor Antal, a sáromberki Gémes István, a teremiújfalusi Kiss Zoltán helyett a nyomorékká vált hodáki Cofariu Mihaila egyedüli áldozatként való kinagyítása is a történelmi csúsztatások közé tartozik. Hogy mindazon áldozatokról, akik az események során valamiképpen sérültek, ne is beszéljünk.

S ha netalán arra számítanánk, hogy bekövetkezik az igazságtétel órája, e téren egyelôre nem sok reményt táplálhatunk, a valódi bûnösök kilétét, akik közül egyesek álarcot váltva ma is a politikai élet fennforgói, továbbra is homály fedi, s ahogy a századok során történt, ezúttal is írnunk kell a saját történelmünket, hogy az utókornak megmaradjon.

Az idô azonban minket igazol, s a rendszerváltás után megfogalmazott természetes kéréseink sorra megvalósulni látszanak, s immár kisebb-nagyobb ellenállásokat legyûrve simulnak be a mindenna-pokba. A haladásellenesség fogyó erôi pedig egyre anakronisztikusabban színezik az eurós csatlakozás kényszerében feszengô Románia politikai térképét.

Várhatóan együttes ülést tart szerdán a parlament két háza, melynek keretében a kormány felelôsséget vállal a privatizáció gyorsításáról szóló törvényért – jelentette ki hétfôn Tudor Mohora, a Képviselôház titkára.

A két testület kedden konzultál a felelôsségvállalás idôpontjáról.

A kormány március elején döntött úgy, a parlament elôtt felelôsséget vállal a privatizáció gyorsításáról szóló törvénytervezetért. Ez elôírja a gazdasági szempontból nem vonzó kereskedelmi társaságok jelképes, egyeurós áron történô eladását, valamint ezek különleges felügyeletét a privatizáció ideje alatt. Az idén magánosításra kerülô kereskedelmi társaságok állami tartozásait 2001. december 31-tôl befagyasztják, a cégeknek csupán az idei adósságokat és az esetleges büntetôkamatokat kell megtéríteniük.

A kormányszóvivô szerint a privatizáció gyorsításáról szóló törvénytervezetet a múlt héten kellett volna befejezni.

Az alkotmány értelmében a kormányt menesztik, amennyiben a parlament a felelôsségvállalástól számított három napon belül benyújtott bizalmatlansági indítványt fogad el. Amennyiben a kormány marad, a törvényt elfogadottnak tekintik.

Tegnap délelôtt a tancsi volt termelôszövetkezet elhagyott udvarán a hétvégi környezetszennyezés következményeinek a felszámolásán dolgoztak a megyei környezetvédelmi felügyelôség szakfelügyelôi. Ezzel egy idôben az érintett szervek megkezdték a kivizsgálást. A környezetvédô felügyelôk ugyanakkor megbüntették Giurgiu Ioan helybéli földmûvest, a raktár jelenlegi tulajdonosát. A rendôrség kiderítette, hogy egy 11 éves gyerek okozta a szennyezést.

A polgári védelem katonái és a tûzoltók kiemelték a raktárépületbôl a növényvédô szereket tartalmazó hordókat, majd Marosvásárhelyre, a megyei növényvédô felügyelôségre szállították. A helyet, ahonnan a mérgezô anyag az Egres-patakba jutott, körbekerítették a csendôrök, valamint a szászrégeni rendôrség, és felügyelet alatt tartják. Emellett óvintézkedésként félméteres agyaggátat is húztak az épület, illetve az érintett terület köré, hogy meggátolják a további szivárgást. A közegészségügyi felügyelôség felügyelôi felkerestek minden házat és összegyûjtötték, majd megsemmisítették a lakosoknál talált halakat. A vízügyi igazgatóság szakemberei a vízmintákat felküldték a bukaresti ICIM-hez (vegyi anyagokat elemzô intézet), így a vizsgálatok végleges eredményeit csak néhány nap múlva hozzák nyilvánosságra. A tûzoltók eddig összesen mintegy 350 kg növényvédô szert gyûjtöttek össze a raktár körüli tavakból, területrôl.

A rendôrség kiderítette, hogy március 12- én, pénteken 11 óra körül a 11 éves helybéli Nicoara Alexandru Viorel betört a kozmatelki volt mezôgazdasági termelôszövetkezet raktárába, ahol nem megfelelô körülmények között tárolták a növényvédô szereket, és mivel azt hitte, hogy festék, több hordó tartalmát a földre öntötte. Innen jutott az Egres-patakba. A mérgezett, elpusztult halakat többen elfogyasztották, s így összesen 37 személy – 19 felnôtt és 18 gyerek – került a sürgôsségi rohammentô- szolgálatra. Az érintetteket metaklor és dibutex általi mérgezéssel kezelték. 48, illetve esetenként 72 órás belgyógyászati megfigyelés után tegnap mindenkit hazaengedtek. A mérgezettek továbbra is a helyi orvosok megfigyelése alatt állnak, hiszen a szervezetbe jutott vegyi anyag mennyiségétôl függôen utólag is máj- és veseelégtelenség állhat elô.

Tegnap Ioan Toganel prefektus elrendelte, hogy a közigazgatási egység ellenôrzô testülete végezzen alapos vizsgálatot. Amennyiben az általuk készített jelentésbôl az derül ki, hogy bizonyos hivatalok – polgári védelem, vízügyi igazgatóság, környezetvédelmi kirendeltség, közegészségügyi igazgatóság, rendôrség és a helyi közigazgatási egység szakemberei – okolhatók az esetért, nem tárolták megfelelôen a mérgezô anyagokat, szigorú büntetéseket helyezett kilátásba. Az illetékes szervek tovább folytatják tehát a kivizsgálásokat.

A kormányon lévô Szociáldemokrata Párt képviselôi nem fogják az Európa Tanács parlamenti közgyûlésében támogatni a Nagy- Románia Pártnak (PRM) azt a kérését, hogy Besszarábiát csatolják vissza Romániához – jelentette ki vasárnap Ghiorghi Prisacaru, a szenátus külügyi bizottságának elnöke.

A második legnagyobb ellenzéki erôt képviselô, nacionalista PRM elnöke, Corneliu Vadim Tudor szenátor pénteken Kolozsváron jelentette be, hogy az ET parlamenti közgyûlésének áprilisi ülésszakán ô és párttársa, a Moldovai Köztársaságból áttelepült Ilie Ilascu szenátor kérni fogja, hogy nemzetközi döntôbíróság juttassa vissza Romániának Besszarábiát.

Az egykori Besszarábiából ma Ukrajnához tartozik Észak-Bukovina és két dél-moldvai megye. Besszarábia része volt egykoron a mai Moldovai Köztársaság a Dnyeszteren túli területek nélkül.

– A kormánypárt nem támogatja a javaslatot és reméli, hogy az ET parlamenti közgyûlésében részt vevô román küldöttség többi tagja sem csatlakozik ehhez a kezdeményezéshez – közölte Ghiorghi Prisacaru.

A parlamenti pártok a közelmúltban már elhatárolódtak Corneliu Vadim Tudor szenátor azon javaslatától, hogy Románia ajánljon üzletet Oroszországnak: lemond a NATO-tagságról, ha Vlagyimir Putyin orosz elnök ennek fejében garantálja Besszarábia Romániához kerülését.

Románia és a Moldovai Köztársaság kapcsolatai az elmúlt napokban rendkivül feszültté váltak, miután a moldovai hatóságok nem kivánatos személynek minôsítették és kiutasították az országból a Chisinauban mûködô román nagykövetség katonai attaséját. Románia válaszul kiutasította a Bukarestben mûködô moldovai nagykövetség elsô beosztott diplomatáját.

Ghiorghi Prisacaru ezzel kapcsolatban azt a véleményét fogalmazta meg, hogy a moldovai hatóságok álláspontja és lépései azoknak az erôknek tesznek szolgálatot, amelyek ellenzik Románia NATO- csatlakozását.

Az USA érdekelt az információ-technológiai és távközlési együttmûködésben

Dan Nica távközlési miniszter, William Lash amerikai kereskedelmi államtitkár és Michael Guest, az Egyesült Államok bukaresti nagykövete hétfôn elemezte a román-amerikai információ-technológiai és távközlési együttmûködést, valamint ennek fejlesztési lehetôségeit, tájékoztat közleményében a Távközlési Minisztérium.

Dan Nica kijelentette: az amerikai hivatalosságokkal folytatott megbeszélések lehetôvé tették az amerikai tôke Romániába vonzásának új lehetôségeinek azonosítását is.

"A Szövetségi Távközlési Bizottság képviselôivel folytatott konzultációk révén hozzájutottunk az amerikai információ- technológiai és távközlési tapasztalatokhoz. Az amerikai vendégek értékelték a romániai távközlési versenyszféra fejlesztését, valamint az ágazati piac 2003 január elsejétôl történô teljes liberalizációját", tette hozzá Dan Nica.

(MEDIAFAX)

Az Országos Szakszervezeti Tömb (BNS) és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) közti per április 21.-én kezdôdik a Bukaresti Fellebbviteli Bíróságon.

A BNS vezetôi múlt csütörtökön tettek panaszt az IMF ellen. A szakszervezeti tömb bepereli a nemzetközi pénzintézetet "a készenlétihitel- egyezmény és a román kormány gazdasági és pénzügyi politikáiról szóló memorandum semmissé nyilvánításáért és az alperes kötelezéséért az okozott károk jóvátételére".

A szakszervezeti szövetség a lakosság "jelenlegi szegénysége" miatt fordult az igazságszolgáltatáshoz.

A lépés oka az, hogy az IMF képviselôi és a román kormány megszegte a Valutaalap mûködési szabályzatát. A BNS szerint az IMF mûködési szabályzata 1. paragrafusának 2. bekezdése szerint a Valutaalap szerepe hozzájárulni egy ország gazdasági növekedéséhez.

A Bukaresti Fellebbviteli Bíróság elé terjesztett dokumentum szerint az IMF Romániával fenntartott kapcsolataiban megnyilvánuló politika eredményeképpen Romániában "csökkent a foglalkoztatottség mértéke és a reálbérek öszege, ennek pedig romboló hatása van a nemzeti jólétre". A BNS szerint a Valutaalapot terheli a felelôsség azért, hogy "2002-ben 6.150-nel csökkent a költségvetési ágazatban alkalmazottak száma (...) és 2001-ben 5.213 dolgozót bocsátottak el nyolc veszteséges vállalattól".

A spanyol Diplomáciai Tájékoztató Iroda fôigazgatója, Alberto Aza tiltakozott a brit The Sunday Telegraph vasárnapi számának azon híre ellen, hogy az Európai Unió állítólag 32 millió fonttal le akarná fizetni a gibraltári kormányt, hogy fogadja el a brit enklávé sorsával kapcsolatos, elôkészületben lévô spanyol-brit döntést, amely szerint Gibraltár közös ellenôrzés alá kerülne – adta hírül a spanyol La Razón hétfôi száma.

A spanyol külügyminisztérium véleménye szerint a The Sunday Telegraph híre egyes, olyan gibraltári és brit szektorok érdekeit szolgálhatja, amelyek ellene vannak a Gibraltár sorsával kapcsolatos brit-spanyol tárgyalásoknak és az esetleges megállapodásnak. A brit konzervatív lap szerint a kenôpénzzel kapcsolatos megállapodás a barcelonai EU- csúcson született volna, ahol valóban szó volt Gibraltárról, és ahol a résztvevôk támogatták a tárgyalásokat, annak érdekében, hogy "globális megoldást találjanak" a kérdésben. A La Razón hangsúlyozta, hogy a brit lap híre – amely szerint a kenôpénz összege ezer fontra értékelné Gibraltár minden egyes lakosát – figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy az EU terveket, nem pedig személyeket finanszíroz, valamint azt, hogy az EU régóta folyamatosan folyósít Gibraltárnak a regionális fejlesztésre szánt pénzalapokból. Alberto Aza szerint a hír rendkívül sértô a gibraltáriakra, akik "sokkal többet érnek ennél az összegnél, és akiket nem lehet erre a szintre lealacsonyítani". Aza hangsúlyozta, hogy Spanyolország nem végzett semmiféle pénzügyi kalkulációt Gibraltár ügyében. Kijelentette, hogy a tárgyalások célja elsôsorban a gibraltári lakosok érdekvédelme, mivel az esetleges megállapodás azt szolgálná, hogy az enklávé kapcsolata normalizálódjék Spanyolországgal, az Egyesült Királysággal és az EU-val. Peter Caruana gibraltári miniszterelnök – aki általános sztrájkot és tömegtüntetést hívott össze hétfôre – ugyanakkor kijelentette: "Gibraltár önrendelkezési joga és a nép jogai és akarata nem eladó".

Az amerikai bevándorlási hivatal (INS) a múlt héten levélben tájékoztatta a floridai Huffman pilótaképzô iskolát, hogy jóváhagyást nyert az iskola két külföldi hallgatójának diákvízum iránt beadott kérelme: Mohammed Attáé és Marvan al-Sehiré.

A két hallgató fél éve halott: Mohammed Atta és Marvan al-Sehi a tavaly szeptember 11-i terrorcselekmények kulcsszereplôi voltak, ôk vezették a New York-i Világkereskedelmi Központ ikertornyába becsapódott két repülôgépet.

A bürokrácia ilyen elképesztô balfogása érthetô módon hatalmas felháborodást váltott ki, és a Fehér Ház teljes körû vizsgálatot ígér a felelôsök kiderítésére. George Bush elnök menthetetlennek minôsítette az esetet, és kénytelen volt megállapítani, hogy a történtek súlyos hiányosságokra utalnak az információs ügyviteli rendszerben.

A hivatali eljárási rend az INS-nél olyan, hogy elôbb a kérelmezô kapja meg a hatósági választ – ez tavaly nyáron megtörtént, Atta és al-Sehi diákvízumhoz jutott –, majd a megnevezett oktatási intézmény is értesítést kap. Ez utóbbira került sor most, pontosan fél évvel a terrortámadás után.

A demokrata párti ellenzék egyelôre sikertelenül próbálja szenátusi vizsgálóbizottság elé citálni

Tom Ridge-et, a "honi terület biztonságával" foglalkozó elnöki megbízottat. Ridge hivatala egyébként keményen dolgozik a terrorveszély elhárítására hivatott rendszer tökéletesítésén. Most tették közzé legfrissebb újításukat: ezentúl különbözô színekkel jelölik a veszélyeztetettség pillanatnyi állapotát. A legkisebb terrorveszélyt a zöld jelenti, ezután

"erôsödô" sorrendben a kék, a sárga, a narancs és a vörös következik. A skálán a vörös azt jelenti, hogy gyakorlatilag biztosan tudni lehet, küszöbön áll a következô terrortámadás.

Ridge hivatala szerint jelenleg a "sárga állapot" van érvényben, vagyis az idôszerû veszélyeztetettségrôl szóló értesülések nagyjából "közepes" szintûek.

De milyen színû az INS arca?

EU-csúcs Barcelonában

A hétvégi barcelonai EU-csúcsértekezleten a tagállamok vezetôi az energiapiac liberalizálásáról állapodtak meg, ennek megfelelôen 2004-re az üzleti felhasználók számára a tagállamok teljesen megnyitják áram- és gázpiacaikat. A megállapodás már így is óriási elôrelépés, hiszen az uniós energiapiacok 60-70 százalékát érinti. Ugyanakkor az állam- és kormányfôk felkérték az Európai Bizottságot, hogy még a jövô tavaszi EU-csúcs elôtt dolgozzon ki megoldási javaslatokat a liberalizációnak a magánfogyasztókra való kiterjesztésére is. Ezen döntés mellett eltörpülni látszik, hogy abban is megállapodás született, hogy a tagállamok energiaforrásait szorosabban kapcsolják össze a jövôben. Ennek megfelelôen az a terv, hogy 2005-re az energiaszolgáltatók kapacitásának 10 százaléka legyen egybehangolva.

A mostani folyamat a lisszaboni stratégia folytatásaként értelmezhetô, ahol abban állapodtak meg a EU-vezetôk, hogy csökkenteni kell az EU gazdasági teljesítményének lemaradását az Egyesült Államokétól, és 2010-ig az uniónak a világ legdinamikusabban fejlôdô és legversenyképesebb gazdasági térségévé kell válnia. A tíz évvel ezelôtt indított folyamat kezdetén az egy fôre jutó amerikai GDP 42 százalékkal haladta meg az uniós átlagot, ma ez a különbség már 54 százalék. Az eredmény a már szokásos belsô érdekellentétek miatt alakult így és a csúcs elôtt Frits Bolkestein, az EU belsô piacával foglalkozó fôbiztos még mindig pesszimistán nyilatkozott.

Az energiapiac liberalizálása a tavalyi stockholmi csúcson került fô helyre, eredmény azonban akkor nem született, hiszen mind a franciák, mind pedig a németek ellenezték azt, hiszen védeniük kellett a hagyományos energiaellátóik érdekeit. Németországot azóta sikerült meggyôzni. Franciaország azonban még a néhány napja lezajlott pénzügyminiszteri tanácskozáson is megvétózta, hogy pontos határidôket szabjanak az energiapiac felszabadítására. Végül mégis megszületett a kompromisszum, így elsô lépésként csak a nagyfogyasztók vonatkozásában liberalizálják a piacot, a teljes felszabadításra pedig csak késôbb kerül sor. Ehhez azonban kellett Romano Prodi, az Európai Bizottság elnökének a fenyegetése is, hivatkozva az uniós szerzôdés 86. pontjára, amely
"a közérdeket érintô szolgáltatásokat biztosító állami vállalatok liberalizálásának kikényszerítésérôl" szól.

A vitának persze megint gazdaságon kívüli okai is vannak, ugyanis Párizsban választásokra készülnek, így a francia földön egymás ellenlábasaként megjelenô Chirac államfô és Jospin miniszterelnök újra egy frontra került azzal, hogy nem akarnak a jelenleginél nagyobb hatáskört adni Brüsszelnek. Ezért a barcelonai csúcs eredményeként minden liberalizálási fázist össze fognak kötni szociálpolitikai kiegyenlítô lépésekkel és a vállalati adórendszer felülvizsgálatával, így a megvalósítás még nehezebb lesz.

Azonban a megállapodásnak vannak árnyoldalai is, hiszen az EU mostani liberalizációja elôtt az Egyesült Államok egy látványos liberalizáció-ellenes lépést tett: kemény vámokkal sújtotta az acélimportot, ezáltal komoly csapást mérve az európai acéliparra. Ez a lépés erôteljes tiltakozást váltott ki az EU-tagállamok vezetôibôl, azonban egyelôre úgy tûnik, hogy csak az eddig is globalizáció-ellenes erôket sikerült bátorítani. Ennek megfelelôen újabb tüntetésekre került sor Barcelonában, elôtte néhány nappal pedig a bilbaói tôzsdeépületben találtak bombát, ami a barcelonai csúcs elleni "támadás" fôpróbája volt. Aztán hétvégén több százezres tüntetésekre került sor a katalán fôvárosban, a rendôrségnek könnygázt és gumilövedéket is be kellett vetnie, majd szombat este az FC Barcelona - Real Madrid csúcsrangadón két globalizáció-ellenes harcos a pályára rohanva a kapukhoz láncolta magát, tíz percre megszakítva a mérkôzést. A tüntetéseken újra egymás mellé kerültek az anarchista csoportok és a szakszervezeti aktivisták, a kisebb létszámú szélsôségesek megint sikeres provokációt hajtottak végre, meghiúsítva a szakszervezeti mozgalmak békés figyelemfelkeltését.

Az uniós intézmények reformjáról a tizenötök legközelebb a júniusi sevillai csúcson folytatnak részletesebb vitákat. A tervek szerint az unió jövôjével foglalkozó konvent elnöksége ekkor terjeszti elô a munkájának elsô érdemi eredményeit tartalmazó jelentést.

A Sanitas Szakszervezet Országos Tanácsa március 14-i ülésén számba vette az egészségügyi egységek finanszírozásának módját, és olyan súlyos egyenlôtlenségeket tapasztalt, amelyek rövidesen a romániai egészségügy általános válságához vezetnek. Az egészségügyi szolgáltatásokat igénybe vévô személyekre gyakorolt negatív hatás mellett az egészségügyi középkádereket tömörítô szakszervezet tagjainak számolniuk kell a bérek késedelmes folyósításával, a sajátos pótlékok csökkentésével, az étjegyek megvonásával, a 13. fizetés folyósításának elmaradásával, valamint az elbocsátásokkal. A Sanitas nem fogadhatja el az egészségügyi dolgozók munka- és életkörülményeinek ilyen mértékû romlását, és sürgeti a Sanitas képviselôinek az Egészség- és Családügyi Minisztérium, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és a Közpénzügyi Minisztérium vezetôségével való találkozást a miniszterelnök, valamint a kormány védnöksége alatt. Ha erre a találkozóra március 25-ig nem kerül sor, vagy ha a korábbi megbeszéléseken nem találnak megoldást az egészségügyi dolgozók problémáira, a Sanitas Szakszervezeti Szövetség április 7-tôl, az egészség napjától a tiltakozás minden formájával élni fog. A szövetség szerint az egészségügy valamennyi dolgozójának szolidaritására van szükség ahhoz, hogy ez a szakágazat méltó elismerésben részesüljön - olvasható a szakszervezet országos tanácsának közleményében.

Tizenhárom esztendô telt el az 1990. március 19-20-i véres események óta. Lassan történelemmé válik, bár a sebeit még mindig hordozzuk, s számos "elintézetlen" mozzanata kérdôjelként él bennünk. A politika hallgat, nincsenek sem "felvezetô", sem magyarázó, sem összegezô megnyilatkozások. Túl vagyunk rajta.

Túl vagyunk rajta?

Sok mindenben igen, még több mindenben nem. Nem tehetjük egyszerûen túl magunkat azon, hogy máig sem derült ki hivatalosan (bár valójában mindenki tudja), hogy kik, milyen érdekek álltak a véres események hátterében. Mindmáig nem tisztázott, kik hozták be Vásárhelyre a leitatott, vasvillával felfegyverzett görgény-völgyi parasztokat, vagy hogy miért csupán magyarokat és cigányokat tartóztattak le az eseményeket követôen, s a "pártatlan" bíróság, miért nem ítélt el egyetlen románt sem. Ezek mind-mind megválaszolatlan kérdôjelek. Az is, hogy a politika miért hagyja a jótékony feledés homályába merülni mindezeket.

Sok mindenben viszont túl vagyunk rajta. Akár azt is mondhatjuk, hogy az akkori eseménysor (nemcsak a március 19-20-i, hanem a korábbi megmozdulások, a februári gyertyás-könyves tüntetésünk, illetve az azután következô jogkövetelô megmozdulások szervesen hozzátartoznak mostani állapotunkhoz. Ma már nem kétséges, hogy a magyarság határozott kiállása a kisebbségi jogok érvényre juttatásáért egyik meghatározó összetevôje a romániai rendszerváltás folyamatának.

A kisebbségi jogok fokozatos rendezését (lehet nálunk másként?) nemcsak az tette kikerülhetetlenné, hogy Románia számára egyetlen alternatíva az euro-atlanti csatlakozás, s ezzel együtt az európai szellemiség érvényesítése ezen a területen, hanem az is, hogy az erdélyi magyarság összefogva, képes volt erôs érdekvédelmi képviseleti szervezetet létrehozni, amelynek sikerült olyan pragmatikus politikai utat választania, amely esélyt nyújtott a jogérvényesítésre.

Ma már van mit számba venni, hiszen több vonatkozásban vitathatatlanná és elvitathatatlanná váltak a jogigényeink. Ez akkor is így van, ha nap mint nap tapasztalhatjuk, hogy ma sem szûntek meg, nem tûntek el a jogérvényesítést akadályozni kívánó szándékok. Felhôtlen optimizmusra tehát nincs okunk, de borúlátásra sem.

Az 1990. márciusi események 12. évfordulóján, a politikai memóriazavart némileg korrigálva illik legalább ehelyt megemlékeznünk azokról, akik a tragikus események áldozataivá váltak, megbecsüléssel gondolni kiállásukra. Áldozatuk mégsem volt hiábavaló.

Tegnap megkezdôdött a népszámlálás

Március 27-ig közel 120 ezer kérdezôbiztos írja össze az ország lakosságát. A mostani népszámlálás során felmérés készül a lakosság szociális helyzetérôl és az ország lakásállományáról is. - A népszámlálás Románia nemzeti érdeke, a fô cél az, hogy valós és átfogó képet kapjunk az ország lakosságának demográfiai szerkezetérôl, az elmúlt tíz év folyamán történt változások után kialakult társadalmi- gazdasági helyzetrôl. Ez ad alapot majd ahhoz, hogy pontosítani lehessen az ország középtávú nemzeti gazdaságfejlesztési stratégiáját - jelentette ki Octav Cozmânca közigazgatási miniszter, a népszámlálás lebonyolítására alakult országos bizottság elnöke.

Romániában legutóbb 1992-ben végeztek népszámlálást. Akkor az ország lakossága 22,81 millió volt. A demográfiai irányzat alapján most a lakosság közel félmillióval kevesebb lehet.

A mostani népszámlálást eredetileg tavaly tavaszra tervezték, hogy Románia is igazodjék a nemzetközi gyakorlathoz, de a felkészülés hiányosságai miatt végül majdnem egy évvel elhalasztották a lakosság összeírását.

A romániai magyar közösség számára különösen fontos a népszámlálás, mivel a lakosság hiteles összeírása pontos képet adhat Románia állampolgárainak nemzetiségi és felekezeti hovatartozásáról. A mostani népszámlálás több évre meghatározza azoknak a nemzeti kisebbségi jogoknak gyakorlását, amelyeknek feltétele az adott település népszámláláson kimutatott nemzetiségi összetétele, aránya. Minden román állampolgárnak szuverén joga, hogy milyen nemzetiségûnek és milyen anyanyelvûnek vallja magát. A nemzeti kisebbségek és a kisebbségi egyházak képviselôi ugyanakkor kifogásolták, hogy a kérdôíven a nemzetiségre és az anyanyelvre vonatkozó kérdésnél román, illetve egyéb, a felekezeti hovatartozásnál pedig ortodox, illetve egyéb szerepel csupán.

Aki nem román nemzetiségûnek, nem román anyanyelvûnek és nem ortodox vallásúnak tartja magát, az külön listáról választhatja ki nemzetiségi és felekezeti hovatartozását. A statisztika által ismert nemzetiségek és anyanyelvek között szerepel a székely is. Van csángó nemzetiség is, de nincs csángó anyanyelv.

A központi statisztikai hivatal (INS) magyarázata szerint a székely nemzetiség és anyanyelv 1930 óta szerepel a népszámlálási kérdôíveken, a csángók pedig vagy román, vagy magyar anyanyelvûnek vallhatják magukat. Aurel Camara, az INS elnöke ugyanakkor az MTI- nek nyilatkozva hangsúlyozta, az adatok végsô összegzésénél a székelyeket és a magyar anyanyelvû csángókat a magyar nemzetiségûekhez sorolják.

A román statisztikai hivatalt a fejedelemségek egyesülése után, 1859-ben alapították. Az akkor végzett elsô népszámlálásban 3,865 millió embert írtak össze. Az Erdéllyel bôvült Románia elsô népszámlálását 1930-ban rendezték: az akkori adatok szerint az ország lakossága 14,281 millió volt, közülük 1,423 millió vallotta magát magyarnak.

• Mi az eljárás abban az esetben ha valaki több lakással rendelkezik?

Az illetô személynek adatait a személyazonossági igazolványában feltüntetett állandó lakhelyén rögzítik. Az ugyanazon személy tulajdonában lévô más lakásokra vonatkozó adatokat ezeknek megfelelô címükön jegyzi be a kerületi népszámlálóbiztos. Ha lehetséges, a tulajdonos bérlôknél, üresen álló lakás esetében a lakóközösség elnökénél vagy szomszédoknál hagyja az ezen lakásokra vonatkozó adatokat (a tulajdon formája, a szobák száma, építés éve stb.).

Vagyis a több lakással rendelkezô személy nem kell állandó lakhelyén bejelentse a többi lakását, de ha házbérbôl származnak jövedelmei, azt be fogja jelenteni. Ugyanakkor a többi lakás adatait az elhelyezkedésük szerint illetékes számlálóbiztos fogja rögzíteni.

• Miért és hogyan rögzítik a mezôgazdasági földterületeket?

A mezôgazdasági földterületek adatainak rögzítésére egy külön ûrlap szolgál: ennek a betûkódja GA (gospodarii agricole). Ezt az ûrlapot csak abban az esetben töltik ki, ha a városon vagy vidéken lakó család rendelkezik mezôgazdasági földterülettel, attól függetlenül, hogy hol helyezkedik el földrajzilag a terület. A tulajdonban levô és a felhasznált (bérelt stb.) területeket egyaránt rögzítik, a lényeg a felhasznált mezôgazdasági terület nagysága.

Ennek az adatrögzítésnek a célja szintén statisztikák elkészítése: mekkora földterületet használ egy család, és ennek alapján hogyan kell a mezôgazdasági politikát alakítani.

• Probléma-e, ha az etnikum és az anyanyelv kódolása nem történt meg helyben?

Nem. A helyszíni kódolás nem kötelezô, ez utólag történik. Ennek ellenére nem egy esetben a számlálóbiztosok a helyszínen kódolják az etnikumra és anyanyelvre vonatkozó válaszokat. Miért nem jelent problémát, ha nem kódoltak helyben? A kódolás nem az adatfelvétel része, hanem az adatfeldolgozásé. A lényeg az, hogy a kérdôíven a követelményeknek megfelelôen, nagy nyomtatott betûkkel legyen leírva az etnikum és az anyanyelv. A megfelelôen kitöltött kérdôívre utólag nem lehet más kódot beírni, mint a megadott nemzetiségnek, anyanyelvnek megfelelô számot. Az adatfeldolgozás során szigorúan ellenôrzik, hogy a kérdôíveken szereplô adatok az utólagos kódolás során a megfelelô számot kapták-e meg, és hogy az kerül-e be a számítógépbe.

A marosvásárhelyi polgármesteri hivatal holnap megkezdi a város területén levô, engedélyek nélkül mûködô mozgópultok elszállítását - hangzott el Dorin Florea polgármester tegnapi sajtótájékoztatóján. "Egy évet adtam a kereskedôknek, hogy beszerezzék az új típusú kioszkokat. Ha nem tették meg, traktorokkal fogom elvitetni azokat, amelyek nem felelnek meg az elôírásoknak"
- közölte Florea.

Marosvásárhelyen a 62 helyen álló kioszk közül mindössze 33-nak van engedélye, 16 esetében az engedélyezés folyamatban van, 13 pedig törvénytelenül mûködik, utóbbiból 9 mozgópult, négy kioszk pedig a fôtéren található. A régi típusú kioszkok tulajdonosai a polgármester szerint még 30 napot kaptak arra, hogy a régit új építménnyel cseréljék ki, a mozgópultoknak azonban nem kegyelmeznek. Ezeket a marosvásárhelyi kertészethez szállítják majd, ahonnan egy héten belül elvihetik a tulajdonosok. Kérdésünkre, hogy szerepel-e a szerzôdésekben az egyéves határidô az élelmiszer-, illetve sajtótermék- árusításra használt kioszkok kicserélésére is, a polgármester közölte: nem, de ô szóban megmondta a cégvezetôknek, hogy mihez tartsák magukat. Egy év bôven elég lett volna arra, hogy új építményeket készíttessenek.

…meghallod-e még néha / cipôd
ideges kopogását a kövezeten / s elcsukló himnuszaidat? Csoóri Sándor

Isten a falut hétszáz éven át szerette és sanyargatta. Csávás hétszáz éves, mondja egy bajuszos magyar, Méder István Attila. Már tavaly hétszáz éves volt, vagyis a fellelt dokumentum szerint 2001-ben ünnepelhetett volna a szomszédaival, például Dányánnal. Népe mára igencsak megfakult, de himnuszait több szólamban énekli. Az égig hatoló diskánt egyszer tán mégis meghatja a Fennvalót, és akkor itt is lesz egy csöpp Kánaán. Bíró József tiszteletes úr zengzetes prédikációja évrôl évre a felelôsséget emeli ki: felelôsségünket önmagunkért, gyermekeinkért, magyarságunkért. A csávásiak jó magyarok, csak egyre kevesebben vannak. Nézem az egykori derékhadat, sem had, sem derék, öreg és megfogyatkozott. Nem hiszek a fülemnek, hogy ez is, az is meghalt. Nézem a fiatal korosztályt, egy részének járt a füle a kezemben (szép a szólás, akkor is, ha nem igaz), elém áll egy "legény", felismerem, osztályfônöke voltam, azt is megmondom, melyik padban ült. (De persze fogalmam sincs, mit ettem tegnap.) Nézem a fiatalokat, akik már szintén öregek. És nézem a valóban fiatalokat, akik egy kicsit idegenül forgolódnak a falu korszerûtlen díszletei között. Ez nem a harmadik évezred, ez egy népszínmû. És a gyerekek érzik. Tudják, hogy amit ma elmûvelünk, az egy "szerep". Mindazonáltal a szövegek komolyak, kinizsi István, a Sánta Huszár fiatalos unokája többször is meghatódik, Réti György polgármester feltette a román trikolórt, ha most már nyíltan használhatjuk nemzeti jelképeinket, akkor minimum ennyivel tartozunk az államnak. Emlékszem, 1990 kora tavaszán élénkebbnek láttam a pirosat, a kéket, üdítôbbnek a sárgát. Egészen szerdáig. Itt most péntek van, és Jézus Anyja valamivel arrább jelenik meg, de megjelenik. Koronatanú a feleségem. A negyvennyolcas huszár házánál beszédek hangzanak el, tanárok és diákok, fiatalok és idôsebbek szövegelnek, Ozsváth Gyula, a be sem jegyzett Kinizsi Egyesület vezetôje, a már említett Méder István Attila, Vincze Katalin történelemtanárnô beszél, majd Ferencz Magdolna magyartanárnô diákjai elevenítik fel a 154 éve történteket. Pótóra ez, azoknak, akik nen tanulhattak magyar történelmet. Amikor az aradi vértanúkat megnevezik, sorra letérdelnek a fiúk. Valahol láttam ezt, mégis erôs a hatása. És azonnal arra gondolok, hogy miért jut mindenrôl a halál az eszünkbe. Hiszen márciusban az életre esküdtek a forradalmárok, az utókor nem halottakként tartja számon ôket. Szegedi Éva elsôéves újságíró-tanonc Kolozsvárott, tavaly is ô konferált, mára már egy kis jó rutinra is szert tett. Ezt a tudósítást egy kicsit az ô tollával írom. A ház mai lakói, Mózsi Pista és felsége, Évike kaláccsal, boral kínálják a tisztességtevô népet. Azt mondja Seprôdi József, aki kerékpárral küzdötte fel magát idáig, hogy ez a bor lehet Szászcsávás jövôje. Itt a kollektivizálás nem tudta tönkretenni a szôlôsöket, megmaradtak, és a hegyet reggeltôl estig süti a nap. Zamatos a bora, a gazdákat számos versenyen díjazták. Pálosi Árpád a földmûvelésre, a kertészetre esküszik. Eddig még nem jött be a poén, mosolyog, de ami késik, nem múlik. A falunak aszfaltozott bekötôútra van szüksége, csatornázási rendszerre és kábeltévére. Ez a sorrend. Itt csaknem minden falunak ez kell.

Nem tudok elfogulatlanul szólni Keszeg tanító úr dalárdás falujáról. Zeng a kardal, képek villannak elôttem. Mirôl szól márciusom? A fakó néprôl, a megvert arcú emberekrôl. Életvert arcok, a por perspektívájában értelmetlennek tûnô sorsok. A parókiától a kultúrházig mintegy ötszáz lépésnyi a távolság. Boldogult úrfikoromban (helyettes tanárként) Nagy László tiszteletes úrral végeztük itt peripatetikus sétáinkat. Volt úgy, hogy az éjjeliôr figyelmeztetett: három óra. Arról vitáztunk, hogy a szocializmus értelmetlenségének mégis mi az értelme.

Aki akkor hitét vesztette, magát vesztette. De ma? Ma az a gond, hogy szabadok vagyunk? A pap meghalt, én pedig kivel vitázzak.

Szászcsávás ma arról híres, hogy itt élnek a muzsikus cigányok. A kultúrházban ôk a legjobban öltözöttek. Bejárták a fél világot, zenéjükhöz nem kell hangerôsítô. Mikor nagyon jól érzem magam, elkérem a prímás hegedûjét. Zenéjük régi lakodalmak hangulatát idézi. A nagyapjukat is hallgattam, a maiak nem tudják vagy nem mondják, hogy ezek a zenészek: székelycigányok. Akitôl az elsô hegedûmet vásároltuk, olyan gyönyörûen beszélt, máig sem feledhetem. Azt mondta: csicsös hegedû.

Fakó nép, énekeld csak elcsukló himnuszaidat.

A Kárpát-medencei televíziós tudósítóhálózat premierjének is számított március 15. ünnepe, hiszen a Duna Televízió elsô alkalommal kapcsolta élô adásban új határon túli stúdióit. Székelyföld központi eseményérôl, a sepsiszentgyörgyi ünnepségrôl még a hagyományos módon közvetített a televízió. Kolozsvárról azonban már az optikai szálas kapcsolat, Székelyudvarhelyrôl pedig az oda telepített mûholdas jeladó tette lehetôvé az élô, ünnepi eseménybeszámolót. Ugyancsak az új mûholdas összeköttetés jóvoltából láthatták egyenes adásban a Duna Tv nézôi Felvidékrôl a révkomáromi ünnepséget is.

- A pénteki és a vasárnap esti élô adások - ekkor politikai magazinunkban, a Heti Hírmondóban is jelentkezett a kolozsvári stúdió - médiatörténeti eseménynek számítanak - mondta Szitnya Jenô, a Duna Tv határon túli mûsorainak igazgatója. - Az Illyés Közalapítvány támogatásának köszönhetôen ezután rendszeressé válhatnak a határon túli élô mûsorok, hiszen április közepétôl a marosvásárhelyi, a nyáron a pozsonyi stúdiónk is bekapcsolódik a rendszerbe. A Székelyudvarhelyre, illetve a Duna Tv-hez telepített mobil mûholdas jeladó pedig azt teszi lehetôvé, hogy Erdély, illetve a Kárpát-medence szinte bármely pontjáról jelentkezhessenek munkatársaink. Mindez megkoronázza a határon túli tudósítóhálózat kiépítésének 8 hónapi munkáját, amelynek eredményeképpen immár valamennyi szomszédos országban megerôsödött a magyar nemzeti közszolgálati televíziózás.

A múlt év nyarán a megyei Mezôgazdasági, területrendezési és kataszteri hivatalt egyesítették a megyei Geodéziai és kataszteri hivatallal. Az új intézmény vezérigazgatója Aurel Pârvu volt, akit nemrég leváltottak Ioan Toganel prefektus indítványozása nyomán. A leváltás oka: megyénkben elmaradtak a birtoklevelek kiosztásával. (A tulajdonbizonylatok átadása 62%-os arányban történt meg.) A prefektus február végén felhívta a volt vezérigazgató figyelmét, hogy amennyiben nem teljesítik a jogtulajdonba helyezés tervét, büntetô eljárásokhoz folyamodik. Megtörtént. Aurel Pârvu helyébe három hónapos idôszakra, miután versenyvizsgát hirdetnek meg, Manisor Lucian mérnököt nevezték ki. A fiatal, 37 éves geodéziai mérnök szakmai kihívásnak tekinti a kinevezését. - Elvállaltam, mert nem félek a megmérettetésektôl. Tudni kell azt, hogy 1996-2000. között itt dolgoztam, a kataszteri hivatalnál. Ismerem az elvégzendô munkát. Emellett úgy gondolom, hogy igazgatóként alaposan oda kell figyelnem a legújabb törvényes rendelkezésekre és már gondolkodtam azon is, hogy miként javíthatnánk munkánkat. A legnagyobb gondunk a szakemberhiány. Összesen 46-an maradtunk, akik nem mind kataszteri vagy geodéziai szakemberek. Ezt a hiányt ellensúlyozni lehet(ne) a számítástechnikánk fejlesztésével. Egy scannerre lenne szükség, így a különbözô térképeket, más rajzokat a számítógépes nyilvántartásba vihetnénk. Nyilván más programokra (szoftverek) is szükségünk lesz, de ezek távlati tervek. A héten leltárt szeretnék készíteni a munkálatokról, felmérni, hány birtoklevél, jogtulajdonba helyezési személyi adatlap van elôkészítési folyamatban, feltárni a lemaradások okát, áttekinthetôbbé tenni az egész hivatal munkáját. Miután ezzel végzünk, össze kell állítanunk egy jegyzéket, amely tartalmazza az igényeinket s eljuttassuk a megfelelô szervekhez, intézményekhez. Egyre szükségesebbnek mutatkozik a megyei Mezôgazdasági igazgatóság, a prefektúra és a kataszteri hivatal szorosabb, folyamatos együttmûködése. Ezek a gondolatok foglalkoztattak ma, amikor beléptem az irodába.

- A hivatalban láttam Pârvu Aurelt, a volt vezérigazgatót. Milyen viszonyban vannak?

- Nagyon jó viszonyban. Különben kifejtettem, hogy számítok a segítségére, hiszen tanácsadóként továbbra is a kataszteri hivatalnál dolgozik. Pârvu Aurel 29 éve van a szakmában, elképzelhetô, mekkora tapasztalatra tett szert, sokat tanulhatok tôle igazgatóként is.

Aki a mezôfelei elemi iskolában mûködô óvoda tágas, világos termébe lép, valóságos mesevárban, palotában érzi magát. Horváth István szép versének - Tornyot raktam - tanulságos sorai jutottak eszembe, hisz tornyot láttam - s nem csuszából - a mintegy 56 négyzetméternyi tanteremben, ahol két csoportban 30 "ovis" tanul Ábrám Margit szakképesített óvónô és Nagy Irma tiszteletes asszony, helyettes óvónô irányításával.

Tele a terem szemléltetôanyaggal. Didaktikai eszközök, játékok, gyerekek által készített megannyi színes rajz, ábra, kézimunka sorakozik sûrûn a polcokon. Sajnos - jegyzi meg Márta asszony keserûen -, számuk egyre kevesebb. Mégis szívesen jönnek óvodába. Szinte nem is kívánkoznak haza délben. - Ilyen terembôl, ahol fedett fatorony magasodik a mennyezetig! - teszem hozzá, hisz ilyesmivel máshol nem találkoztam. Mint kiderült, két rendkívül ügyes egykori szülônek, az asztalos Kiss Dénesnek és Farkas Jenônek köszönhetik a mesetornyot, akik 1990 után az óvónôk újító szándékán töprengve valami újszerût, különlegeset akartak tenni. A tervet, s vele együtt a munkálatokat is maguk készítették, végezték. Csaknem egy hónapot dolgoztak egy másik teremben, hogy eközben ne zavarják a tanítást. Amikor elkészültek, darabonként szerelték fel a tornyot. Alul kis építôsarok, játékpolcok, kis lépcsôsor, fennebb néhány méternyi tornácon át a gyerekek a mesevárhoz juthatnak. Nagyon vigyáznak rá. Tény, hogy több funkciót is ellát: babaház, konyha, meseóra, sôt név-, akár születésnapot is ünnepelhetnek benne… Hálásak ma is a szülôk. A gyerekek pedig, amikor már állt a torony, több mûsort is bemutattak, hogy a csekélyke bevételbôl maguk is hozzájárulhassanak a kiadások megtérítéséhez. Külföldi játékokat is kaptak. Még 1990-ben franciák jöttek Galambodra, Szászcsávásra, majd Felébe, Arpellarque-ból. Egy ideig még levelezett is Márta asszony az ottani óvónôvel, aki munkalap-modelleket, színes papírt küldött, és formáját tekintve - látni a polcon a gyönyörû ajándékot - a mi pártánkra emlékeztetô különleges mesekoronát is.

Kis versikét, víg tavaszi dalt énekeltek búcsúzóul.

1.739.000 négyzetméter felületet tisztítanak meg Marosvásárhelyen a tavaszi nagytakarítás alatt. Az elôre közölt program szerint hat hét alatt fésülik át a várost.

A tavaszi nagytakarítás mintegy 750-800 millió lejbe kerül. Három csoportban 20-20 rab végzi a napi teendôket. Az embereket 3 homlokrakodó gép, hat tehergépkocsi szolgálja ki. Abba az övezetbe, ahol másnap takarítanak, elôzôleg a szükségletnek megfelelôen kihelyeznek 10, 20, illetve 30 köbméteres konténereket, amelyekbe az udvarokról, zöldövezetekbôl származó hulladékot gyûjtik majd a lakók. Hétfôtôl a kézi seprés után két gépi seprô és öntözôautó is takarítja, mossa az úttestet. A nagytakarítást végzôk, a Salubriserv Rt. és a polgármesteri hivatal szakosztályán levôk arra kérik a lakókat, az utcafelelôsöket és a tulajdonosi társulások vezetôit, adminisztrátorait, hogy segítsék a munkálatokat. Kövessék a sajtóban meghirdetett programot, és azelôtt szervezzék meg a környéken a takarítást. Ha lehet, a gépkocsikkal aznap ne parkoljanak az úttest szélén. Mindegyik csoportot elkíséri a Salubriserv Rt. és a polgármesteri hivatal egy-egy munkatársa, így ha bármilyen gond merül fel a helyszínen, velük fel lehet venni a kapcsolatot. Ha maradt a környéken elhordani, összeszedni való szemét, akkor ezt is mutassák meg a csoportnak, hogy a csoportok elhaladása után ne maradjon hulladék a környéken. Ugyanakkor emlékeztetik a lakosokat, hogy a helyi tanács 2001. május 31-én kibocsátott 133-as határozata értelmében a lakosoknak kell gondoskodniuk arról, hogy az udvarokból, valamint a járdáról összegyûjtött szemetet zárt, használható állapotban levô kukákba gyûjtsék össze és tárolják. Az edényeket az udvarban kell tárolni és csak 8 órával a szemétgyûjtési program elôtt szabad kihelyezni. Ezúttal felkérik a jogi és magánszemélyeket, hogy újítsák fel a szemétszállítási, -tárolási szerzôdésüket. S nemcsak a tavaszi nagytakarítás után, hanem máskor se helyezzenek el szemetet vagy építkezésbôl származó hulladékot, törmeléket bárhova. Ha valakit tetten érnek, az illetô a hulladékszállítást is meg kell fizesse. Marosvásárhely területén szigorúan tilos a szemétégetés! Az említett elôírások megszegéséért a magánszemélyeket 400.000- 500.000 lejig, míg a jogi személyeket 2-3 millióig büntethetik. Illegális szeméttárolásért akár 15 millió lejes bírság is kiróható.

Március 15-17-e között ismét sor került az RMPSZ és NYIT által
középiskolások számára évente megrendezett AIV-re. A rendezvény az irodalom olvasásának, a szövegekkel való munkának másféle, az iskolai gyakorlattól eltérô tapasztalatát célozza meg és szélesíteni kívánja az értelmezés iránylehetôségeit egyféle
"dialogicitás-elv" mentén.Ez a
"dialogicitás" nem csupán elv, hanem jelentôs mértékben meghatározza a rendezvény formáját is, hiszen nagy fontosságot nyer az, hogy lehetôséget teremt a középiskolai diákok és tanárok, illetve a meghívottak közös párbeszédére. A középiskolások AIV-e ebbôl a nézôpontból nézve nem egyéb, mint kötetlen verseny, hiszen a feladatokkal dolgozó diákok számára nem egy rövid idôkeret, hanem akár teljes nap is rendelkezésére állhat, ráadásul a témák elôre ismertek. Emiatt elsôsorban nem a versenyhelyzet kap hangsúlyt, hanem inkább az elôzetes tudásnak a feladat által megjelölt szempontok szerinti újraszervezése. Erre a többirányú dialógusra még alkalmat adnak a meghívottaknak a témákat érintô elôadásai, a problémafelvetô szemináriumok, illetve a diákok dolgozatait méltatószemináriumok.

A rendezvény tehát a tapasztalatszerzés körül forog, egy olyan lehetôség, amely nemcsak teret ad a középiskolás diákoknak az irodalomról és az irodalmi problémákról való igényesebb beszédre, hanem olyan folyamatot igyekszik elindítani, amely az irodalom oktatásában és az irodalom
befogadásában jelen levô kifáradt koncepciónak új irányt vagy lendületet adhat.

Az ez évi rendezvényen hatvanhat diák, hét kísérôtanár és két meghívott elôadó (Berszán István és H. Nagy Péter) vett részt. A következô iskolákból érkeztek: Szatmárnémeti: Kölcsey Ferenc Gimnázium, Zilah: Zilahi Református Líceum, Kolozsvár: Simion Toduta Zenelíceum, Kolozsvári Református Kollégium, Apáczai Csere János Líceum, Báthori István Líceum, Unitárius Kollégium, Csíkszereda: Márton Áron Gimnázium, Nagy István Mûvészeti Líceum, Segítô Mária Katolikus Gimnázium, Brassó: Áprily Lajos Elmélet Líceum, Hétfalusi Zajzoni Rab István líceum, Gyergyószentmiklós: Salamon Ernô Elméleti Líceum Barót: Baróti Szabó Dávid Iskolaközpont

Székelykeresztúr: Orbán Balázs Gimnázium

Szombaton a marosvásárhelyi 7-es Számú Általános Iskola és a tanfelügyelôség szervezésében megtartották a harmadik osztályosok versmondó vetélkedôjének megyei szakaszát.

A vártemplomi gyülekezet Diakóniai Otthonának Bocskai István termébe harmincöt kisdiák érkezett a megyébôl, a körzeti versmondó versenyek elsô három helyezettjei.

A zsûri különdíját a szászrégeni Wagner Henrietta, az Augustin Maior Gimnázium tanulója, a Népújság díját Sebestyén Ágnes, a marosvásárhelyi 2-es Számú Általános Iskola tanulója, a Marosvásárhelyi Rádió díját Frunda Anna, az Unirea Nemzeti Gimnázium tanulója kapta. A legmókásabb versért járó díjat Simma Zsombor, az Unirea Nemzeti Kollégium, a legbátrabb versmondó díját Orbán László koronkai, a legszebb gyermekvers díját Molnár Zsófia, a marosvásárhelyi 16-os számú iskola tanulója, a legszínesebb vers- és elôadás díját pedig Incze Rebeka nyárádszeredai tanuló kapta.

A közönség díjával Ozsváth Ferencet, a marosvásárhelyi 15-ös Általános Iskola diákját tüntették ki.

A versmondó vetélkedô megyei szakaszán két nagydíjat osztottak ki: a gyulakutai Birton Örsnek és az erdôszentgyörgyi Barabás Szilárdnak.

A vetélkedô megszervezését a római katolikus, a református és az unitárius egyház, valamint a marosvásárhelyi RMDSZ 6-os körzete támogatta. A jó hangulatról Fehér Mária játékvezetô, a 7-es általános iskola tanítónôje gondoskodott. A résztvevôk oklevelekkel, könyvjutalmakkal térhettek haza, tájékoztatott Fejes Réka tanfelügyelô.

A marosszentgyörgyi tömbházlakások ivóvízzel való ellátását a Vidéki Vízszolgáltató Vállalattól (SURM) vegye át az Aquaserv; az ivóvizet, meleg vizet, hôenergiát, áramot egyéni szerzôdések alapján szolgáltassák, s a felhalmozott tartozások miatt ne büntessék a fogyasztás ellenértékét rendszeresen törlesztô fogyasztókat - ezen követelésekkel tartottak tegnap délután tiltakozó nagygyûlést Marosszentgyörgyön.

Mint Pascu Olivia, a helyi lakótársulás adminisztrátora elmondta, a gyûlést az elégedetlen lakók szervezték. Mint beszámoltunk róla, az elmúlt hetekben a közel másfél milliárd lejes adósságok miatt a vízszolgáltató vállalat program szerint biztosított ivóvizet, majd leszerelte a tömbházak elé szerelt vízórákat, s megvonta a szolgáltatást.

- A lakók azt szeretnék, ha csupán a nagy adósságokat felhalmozóktól vennék el a hideg és meleg vizet. Ez azonban egyelôre nem lehetséges. Jelenleg tíz családot pereltünk be, ám a végleges törvényszéki döntés kézbesítése elôtt nem zárhatjuk le a vízcsapokat. Ezzel az eljárással az adósok többhetes haladékot kapnak. Elôreláthatólag a gyûlés figyelemfelkeltô lesz. Remélhetôleg a helyi és megyei közigazgatási intézmények vezetôi, az érintett szolgáltatók képviselôi is eljönnek majd. Hiszen hiányukban nem lehet életbe ültethetô megoldást találni - vélekedett az adminisztrátor.

A gyûlés eredményeire visszatérünk.

Jegyzet

Pénzed van? - kérdi a megyei járóbeteg- rendelôhöz közeli gyógyszertár alkalmazottja, miután benyújtom a kedvezményes árú gyógyszerekre kiállított vényt. - Mert ha igen, kiszámítom a gyógyszerek árát - folytatja, majd kis idô múlva hozzáteszi. - Nem lesz drága. (Kikérem magamnak ezt a hangnemet, s megszólítást - gondolom magamban, de a békesség kedvéért lenyelem az udvariatlanságot). Pár perc múlva megtudhatom, hogy a két gyógyszer értéke 20 ezer lej. A pénzt odaadom. A pirulák helyett a receptet kapom, s az utasítást: vezessem rá a személyi adatokat az arra kijelölt részre. Írószer nélkül.

Miközben a "feladatot" teljesítem, egy roma asszony került sorra. Zsinórral ellátott, nyakba akasztható cumit kért. Neked arra nincs pénzed, inkább adok egy hatezer lejest - hangzik a gyógyszerésznô válasza. A cigány asszony kifizeti az olcsóbb cumi árát, s megszégyenítve távozik. A vidéki fiatalasszony kedvezményes gyógyszereket szeretne kiváltani. Az eljárás hasonló, a szóhasználat is egyezik.

Az adatok beírvasmét sorra kerülök, benyújtom a receptet, s reménykedem, hogy fejmosás nélkül megúszom. Húszezer lej, mondja a gyógyszerésznô. Már kifizettem - válaszolom kissé idegesen. Igaz - hangzik a válasz +, ide félretettem a pénzt.

Még tart bennem a rettegés, mikor végre megkapom a gyógyszert. Alig hiszem, hogy igaz. De az is az, hogy ez az eset nem egyedi.

Megyeszerte a gyógyszertárban naponta több ezer beteg vagy hozzátartozó váltja ki a receptet, vásárol gyógyszert. Idegesen, fáradtan, az utolsó pénzüket számolva. A segítôkész, az orvosságot jó tanáccsal megtoldó patikusok helyett néhol fennhéjazó, a vásárlót lekezelô, ingerült személyekkel találkozunk. A legjobb lenne ezeket a helyeket messze elkerülnünk, más gyógyszertárban vásárolnunk, így tiltakozva a méltatlannak érzett kiszolgálás és bánásmód ellen. Vajon a fogyasztóvédôk az ilyen jelenségre miért nem figyelnek?

Megszoktuk, de a külföldinek sem szokatlan: ha nevezetes esemény van, akkor korán kelnek a koldusok. Mivel nem adják fel könnyen, mert nem az a természetük, jobb, ha farzsebedbe nyúlsz, elô néhány garast, csakhogy szabadulj. Nem tudsz. Vérszemet kap az effajta nép, az Úr nevében adj és adj!

Március 15-én Szôkefalván esemény volt, írtuk: újabb Mária- jelenés. A reggeli igyekezet nem volt hiábavaló, a templom környéki utcákat autóbuszok, mikrobuszok és egyéb gépjármûvek állták el; mi lesz délire itt, jó uram...

A felkaptató szûk sikátort kegytárgyárusok lepték el, volt ott megszámlálhatatlan vadonatúj ikon a keleti rítusú egyház szentjeirôl, szentkép Máriáról, az Ácsmesterrôl, a Megváltóról, kiadványok a nyugati kereszténység boldoggá avatottjainak csodálatos életérôl, az anyaszentegyház stigmás szentjeirôl, de kínáltak feszületet, rózsafüzért és rég nem látott "búcsúfiát", a tükrös pogácsát. Hirtelen nagy kontraszt szökkent látószögbe: fehér falú templom falának tövében fekete matuzsálem-apáca mondott imát, Kárpátokon túlról jött. Nem baj, a Mindenhatóért akcentussal mondott engesztelô könyörgést. Az elsô délelôtti szentmisére még be lehetett férni, de 11 óra körül már több volt a nép a templomkertben. Fáradtak, álmosak, messzirôl jöttek valahányan. Hajnalban érkeztek vagy még aznapelôtt. Pokrócokon kellett kiheverjék a zarándokok fáradságos útját. Ha valaki egy csöppnyit odafigyelt, megállapíthatta: a szôkefalvi templomkertet szent nemzetköziség szállta meg. Jöttek Moldovából - hogy napkeletrôl kezdjük -, az Ókirályságból és Csángóföldrôl sokan, még többen a Székelyföldrôl, Magyarországról. Osztrákok zümmögtettek kamerát, Szlovéniából és Szlovákiából keltek útra, de a szôkefalvi Mária-jelenésnek Németországban is híre kelt.

Üdvözölték Krisztus anyját mind: Ave Maria.

Egy értelmiségire valló férfi vén szilvafa tövében füzetet olvasott. Történeteket lényegében arról, ami március 15-én a Kis-Küküllô menti faluban újra megismétlôdni ígérkezik. Ellestem: Történelmet ír Szôkefalva?

A kérdést csak meg kellett ismételni. És még annyit tenni hozzá: bensôségében hogyan éli meg az úr a szôkefalvi jelenést?

Bruder György budapesti orvos: - Nehéz szavakba önteni. Mindenképpen megható és megrendítô élmény számomra, hogy én is megtapasztalhatom azt a csodálatos jelenséget, ami Rózsikának megadatott. Mindenképpen rendkívüli dolognak tulajdonítom, és mélyen hiszem, hogy minden hívô embernek egyszer el kellene jönnie és meg kellene tapasztalnia ezeket a csodálatos dolgokat.

- Gondolja, doktor úr, hogy a két szemével látni fogja ma a boldogságos Szûzanyát?

- Nem gondolom ezt, bár szeretném, ha közvetlenül lenne lelki kapcsolatom az Isten-szülôvel, de ha nem adatik meg, nem esem kétségbe, úgyanúgy hiszek az Istenben, Jézus Krisztusban...

A templomkert sarkában felépített Mária- oltártól kezdôdik a keresztút, 14 stáció. Csoportokban mondnak engesztelô imádságot. A stációkon megosztoznak románok és magyarok.

Nagy a békesség.

Van, aki térden csúszva halad feszülettôl feszületig. Sok testi fogyatékost hozott el a jóreménység. Segítik ôket stációról stációra, vagy éppen tolókocsiban morzsolják a rózsafüzért. Ha segítene Jézus anyja, Maica Domnului...

Farkaslaki asszonyok szôttes abroszról faltak böjti falatokat.

- Azért jöttünk ide, hogy a Szûzanya közelségét érezzük. Nem várunk mi semmi csodát, csak hogy vele együtt legyünk. Otthon es, itt es, de itt még közelebb - gondolta farkaslaki Pakot Zsigáné.

Lila stólák villantak a tömegben, görög katolikus és római katolikus papok a templomkertben még a déli harangszó elôtt megkezdték a gyóntatást, a plébánián kitágult a tér, György István helyi plébános szánt a Népújság riporterére is kis idôt.

- A március 15-i a 11. nyilvános jelenés, és nyolcadik a templomban, mert az elsô három Marián Rózsika szülôházában esett meg. Kérdésünkre, hogy a gyulafehérvári érsekségnek mi a hozzáállása, a plébános elmondta: - az érsekségnek minden jelenéskor jelentést tesznek, mi történik itt, hogyan zajlik le az ünnepség. Az érsekség tartózkodó állásponton van, de nem tiltják és nem is szorgalmazzák, megengedték, hogy jöjjön, aki úgy érzi szívében, hogy hívja ôt a Szûzanya. A hivatalos egyház egyelôre megfigyeli a jelenséget.

- A Vatikánnak van tudomása a szôkefalvi jelenésrôl?

- Az érsek úr a jelentésünket felterjesztette Rómába. A Szentszék arra a megállapításra jutott, hogy, ahol annyi imádság, vezeklés és szeretet van, az nem jöhet a gonosz lélektôl.

- Csakugyan történelmet ír Szôkefalva?

- Nekem mint szôkefalvi plébánosnak nehéz lenne hivatalos nyilatkozatot tennem, de ami itt történik mélyen él a szívemben.

Elhangzott a déli harangszó, mintegy tízezer ember, talán annál is több tolongott a szôkefalvi templomkertben. Szent éneket énekeltek, mondtak keresztúton engesztelô imádságot, vagy egyénenként rebegtek hálaadást, könyörgést. A szabadtéri oltárhoz egyre több és több ember férkôzött, amíg csak tehette, miközben egyfolytában: Ave Maria, Ave Maria.

Úgy látszik, az ördög nem alszik - jelentették mikrofonon -, vigyázat, megjelentek a zsebtolvajok.

- Az egyház elöljárói kötelesek ahhoz tartani magukat, amit az egyházi kánon, azaz a törvénykönyv elôír, éspedig: amíg hivatalosan le nem záródik egy jelenés, addig ôk nyilvános véleményt róla nem mondhatnak. Azonban: a Szentszéknek a jóváhagyása olyan formában megtörtént, hogy nyilvános istentiszteleti lehetôséget engedélyez. Hogy ki mennyire tudja átélni ezt az eseményt, arra az a válaszom, hogy annyira, amennyire erre lelkileg felkészült: bûnbánatot tart, befele fordul, nem a külsôségekben keresi az esemény titkát - egészíti ki nekünk a helybéli plébánost Szabó Péter, újszentes-temesvári plébános.

Délután fél háromkor felszólították a papságot, hagyják abba a gyóntatást, kezdôdik a szentmise. Rá félórára oltárra vezették a vak asszonyt is, vagyis a látnok Marián Rózsikát. A papok román és magyar nyelven koncelebráltak szentmisét.

Valamikor fél négy táján, szentáldozás elôtt egyszer csak a tömeg az égre bámult. Tízezernyi ujj a magasba mutogatott. Délnyugat felôl egy felhô úszott át a Küküllô völgye fölött, a szôkefalvi templom tornya lett az égi kikötô. A háromszögû felhô eltakarta a napot, mintha alkonyatba fordult volna hirtelen az idô. Tízezer ember dörzsölte a szemét.

- Íme, a jel, zúgta a tömeg.

- Mintha a Szûzanya ruhája lenne, látszik is a fodra...

- Van mennybéli koronája...

- Látjátok, guzsalyvirág színû lett a levegô...

- Most segíts meg, Mária...

- Uram, irgalmazz....

- Ave Maria...

Aztán továbbment a csoda. A felhô távolodni kezdett, csipkefoszlány lett belôle valahol a keleti égbolton.

Marián Rózsika - Csipkerózsika.

A szentmise végén: béke veletek!

A látnok asszony imába kezdett, román és magyar nyelven mondott rózsafüzér-imádságot.

Öt óra tájt rebbent a lég, Marián Rózsika hangos sírásra fakadt. Mondta: megjelent a Szûzanya. A látnok asszony Isten anyjával román nyelven párbeszédbe kezdett. Mária hangját természetesen mi, többiek, nem hallottuk, úgyhogy ilyen jelentéstevésre nem vállalkozhatom. Marián Rózsika a Szûzanya üzeneteit tolmácsolta rendre. Legfôbb üzenete volt: legyen békesség és szeretet a Földön. És sok-sok ima a Mindenható Atyához.

A jelenés félóráig tartott, bár Rózsika kérve kérte, hogy maradjon, a Szûzanya távozott. Ígérte, jön még. Legközelebb június 17-én lesz Szôkefalván újabb jelenés.

A nap lassan alkonyatba hajlott, az égen szellô se rebbent.

Oláh-Gál Róbert

Bolyai Jánosnak a ’48-as forradalomhoz fûzôdô viszonyát illetôen a legérdekesebb Dósa Dániel hozzá írt levele.

Gazda István: Kuriózumok a magyar mûvelôdés történetébôl c. könyvének augusztus 24-i írásában olvassuk:

A Kolozsvári Ellenér címû lap 1848. aug. 14-i számában azonban Dósa Dániel hozzá intézte sorait. Cikkének címe ez volt: Bolyai János mérnök százados honfitárshoz. Dósa ezt javasolja: "Vesse félre százados úr most a számtant, vesse félre a magyar nyelvtant, függessze szegre hegedûjét…, ragadja kezébe szegen függô szablyáját, s álljon ki a cselekvés mezejére - önnek belügyminisztériumban vagy seregek élén a helye, nem azon kis zugban, ahol egy elölt lángeszet mindig fájó szívvel néztem én."

Nem kis dolog ez, hogy valaki Bolyai Jánosról még annak életében leírta, hogy lángész, s hogy komoly poszton lenne a helye. Sajnos az utóbbi nem is jöhetett szóba, hiszen János súlyos beteg volt: a korábbi kolera és malária nyilván megviselte, azok mellékhatásait soha nem heverte ki.

Nyilván Dósa sem értett a Bolyai-féle geometriához, de a beszélgetések során világossá vált elôtte, különleges tudású emberrel áll szemben, aki nem csak a matematikában tudott volna maradandót alkotni."

Gazda István tudománytörténésznek nagyon pontosak a fenti megállapításai. Valóban, a megôrzött kb. 40 db orvosi recept is igazolja, hogy János abban az idôben nagyon beteg volt és fôleg a gyomrával voltak panaszai.

Lássuk, mit ír Biás a további eseményekrôl:

"Nov. 5-én, vasárnap d.u. 3-4 óra tájban a város nyugati határát környezô magaslatot Gedeon ellenállás nélkül elfoglalta. A hely elônyös hadállást biztosított részére. Miután a megkísérelt békeajánlatokkal, illetôleg alkudozásukkal eredményre egyik fél sem jutott, a nemsokára elhangzó "bömbölô ágyúk szózata" úgy megrémítette a székelységet, hogy egy óra leforgása alatt tönkre voltunk téve. Az elbeszélések szerint, - mert a városi levéltár, csupán erre vonatkozólag alig ôriz valamit, - azt kell mondanunk, hogy annál gyávább ütközetet a szabadságharc nem ismer. Városunk lakossága e napon rémülten menekült hajlékából Jedd felé. Gedeon pedig katonáinak szabad rablást engedett. Iszonyú pusztítás, vérengzés tanúja volt Vásárhely. A vandalizmus dühe templomainkat sem kímélte."

Ami pedig Bolyai János szempontjából érdekes, hogy hivatalos jegyzôkönyvbe vették a református Vártemplomban okozott pusztításokat és a jegyzôkönyv szerint a becsültetô biztosok között találjuk az orgonamûvész Szabó Jánost, "41 éves Evang. Reformátust", aki, mint tudjuk, Bolyai János egyik tanúja volt a majd 1849. május 18-án megkötött házasságánál, és majd ugyancsak tanú az 1852-ben megírt válási szerzôdésüknél. Ami pedig még érdekesebb, hogy megtudhatjuk a fent említett jegyzôkönyvbôl azt is, hogy a jegyzôkönyvet Lécfalvi Bodor István esküdt tag írta alá, aki a másik tanú volt Bolyai János válásánál.

Tehát szinte minden Bolyai János általunk ismert szomszédja, barátja és ismerôse valamilyen formában szereplôje volt az 1848-as marosvásárhelyi eseményeknek.

Bolyai János személyének a megismerése szempontjából fontosabb volna elemezni Jánosnak a fent bemutatott marosvásárhelyi események résztvevôivel való kapcsolatát, ám a néhai március 15-ére való emlékezésünk tiszteletére inkább még egypár nagyon érdekes részletet idézek Biás "Tárczájából"

A merô változás sikereit Bem Józsefnek dec. 1- jén a erdélyi hadsereg fôvezérévé történt kinevezése valósítja meg.

A politikai téren is beálló változásokkal dec. 19-én Beöthy Ödön jut hozzánk orsz.- teljhatalmú kormánybiztosnak. Egyidejûleg Bem tábornok Csúcsánál vezette gyôzelemre seregeinket. Híre új reményt és bátorságot öntött a csüggedt keblekbe. A váratlan fordulat Wardener császári tábornokot meglepte s lehetôleg gyorsan elhagyta Kolozsvárt. Bem tábornok karácsony napján bevonult oda, (15-20 fok hidegben). Innen bocsátotta ki elsô proclamatióját:

"A felsô erdélyi hadsereg fôparancsnokától Erdély lakosaihoz.

A magyar hadsereg jô, hogy kiszabadítson titeket e reactio rabigája s a katonai zsarnokság alól.

A magyar álladalom alkotmánya által biztosított szabadság ismét életbe lép.

Minden nemû politikai vétkekért általános bocsánat biztosíttatik az egész országra nézve.

Ám de midôn a múltakra fátyol vettetik, midôn az eltévedt lakósoknak kegyelmes bûnbocsánat adatik, figyelmeztetnek egyszersmind az ország minden lakosi, hogy az alkotmányszerû kormány ellen elkövetendô minden újabb politikai vétkek hadtörvényileg fognak büntetetni.

Azon lakósok, ki kezeikben fegyverrel fogatnak el, úgy szintén kik magyar hadseregeink belépte után rögtön minden nemû hadi tûzfegyvereiket át nem adják, halállal büntettetnek.

Felhívatnak azért e’ minden lakosi, hogy nálunk létezô minden nemû hadi tûzfegyvereket, a hon legközelebb esô katonai hatóságnak azonnal adják be.

Minden a hadsereg élelmezésére tartozó kellékek és megrendelt szállítások a tisztek által nyugtatványoztatni s a kormánybiztosok által ki fognak fizettetni.

Minden hitfelekezetek lelkészei kötelesek e fölhívást nyolc napon át templomaikban harangszónál Erdély lakósai elôtt felolvasni.

Azok, kik e rendeletnek nem engedelmeskednek, hadi törvény alá esnek.

A helyhatóságok köteleztetnek e rendelet teljesítésbe vételére felügyelni. Kelt Kolozsvárt fôhadiszálláson, dec. 27-én 1848.

Bem tábornok"

"Három napig tartózkodott elôször Bem Vásárhelyen, városunkat nagyon megkedvelte. Olyan ellátásban az öreg tábornok sehol sem részesült mint nálunk. Még a szokásos meleg fürdôjérôl is gondoskodtak. Nagy Györgyné bábaasszony az öregurat ügyesen meg tudta füröszteni; jól megkente és sebeit úgy kötözte be, hogy Nagy Györgyné asszonyt legelôször kérdezte és hívatta valahányszor Vásárhelyre érkezett." Nagyobb csatái (Vízaknai, Segesvári, Piski) után többször mondta környezetének: "Nur nagy lieben Marosvásárhely!"

(Folytatjuk)

Szándékos tájékozatlanság?

Különös, hogy a radnóti magyaroknak állítólag még mindig tartaniuk kell a népszámlálás helyi eredményétôl, ugyanis számarányuk helyben folyamatosan vitatéma volt. Évekkel ezelôtt kérték, hogy helyezzék ki a kétnyelvû helységnévtáblát, mert Radnót település 23 százaléka magyar. igen ám, de a hozzá tartozó falvak, ahol nagy többségben románok laknak, felborítják ezt az arányt. Ennek kapcsán, valahányszor a helyi tanácsban terítékre került a kétnyelvû helységnévtábla kihelyezésének ügye, ezzel az indokkal rendre elnapolták a kérést.

A múlt év decemberében megjelent hivatalos névjegyzékben olvasható, hogy Radnóton és Maroscsapón magyar nyelven is ki kell helyezni a táblákat. Ennek ellenére, bár a végrehajtási határidô a hónap elején lejárt, még mindig csak egy nyelven olvasható a város neve. Érdeklôdésünkre a polgármesteri hivatal jegyzôje úgy nyilatkozott,
"amennyiben a közigazgatási törvény névjegyzékében szerepel Radnót neve magyarul is, akkor már csak technikai gondokat okozhat a tábla kihelyezése".

Különös ez a feltételes mód, hiszen a jegyzônek meg kellett kapnia a szóban forgó szabályozást. Az nem kevésbé különös, hogy az RMDSZ helyi szervezete vezetôinek, az RMDSZ helyi tanácsosainak nincs tudomása arról, hogy nem a népszámlálásra kell várni, mint sült galambra, hanem élni a lehetôséggel.

Két év után mennyire elégedett a helyi tanács, illetve a polgármesteri hivatal tevékenységével?

Bonta János nyugdíjas: - Nagyon sokat tettek eddig, amiért elégedett vagyok. Sikerült végre rendezni a radnótiakat évek óta aggasztó gondot, az árvízvédelmet. Minden évben, fôként ilyenkor, tavasszal a város nagy részét elöntötte a víz, s ez jelentôs kárt okozott a lakosoknak. Nemsokára befejezik a várost övezô árvízvédô gátat, ami most már teljes biztonsá