Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@fx.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Iliescu-Vorkink találkozó

Ion Iliescu elnök és Andrew Vorkink, a Világbank Romániával foglalkozó megbízottja szerdai találkozójukon az energetikai ágazat költségeinek csökkentésérôl, a korrupció megszüntetésérôl, a bürokrácia mérsékelésérôl, új munkahelyek teremtésérôl, valamint a vidékfejlesztési projektekrôl folytattak eszmecserét.

Andrew Vorkink elmondta: nem azért jött, hogy bírálja a bukaresti vezetést az energetikai ágazat kapcsán. Hozzátette, a Világbank együtt kíván dolgozni a román kormánnyal az energetika hatékonnyá tétele érdekében, a termelési költségek csökkentése és az illetékbegyûjtési rendszer javítása révén.

Vorkink hangsúlyozta, megoldást kell találni arra, hogy az állami vállalatok kifizessék adósságaikat az energetikai társaságoknak, amilyen a Termoelectrica és a Distrigaz.

A Világbank képviselôje szerint lassan haladtak a nemzetközi pénzintézet által Romániában finanszírozott kulturális programok, példaként említve a Végtelenség oszlopa, vagy a mogosoaiai Brâncoveanu-palota restaurálását.

Iliescu és Vorkink a vidéki infra-struktúra fejlesztését célzó projektekrôl is tárgyalt. Iliescu elnök közölte, hogy a Világbank új, 80 millió dollár értékû vidékfejlesztési programot finanszíroz majd. MEDIAFAX

NATO-integrációs törekvések

A tíz NATO-tagjelölt országból álló vilniusi csoport miniszterelnöki csúcstalálkozót tart március 25-26-án Bukarestben.

Errôl Ghisa Alexandru, Románia budapesti nagykövetségének tanácsosa beszélt szerdán újságírók elôtt.

A diplomata a sajtótájékoztatón elmondta, hogy a találkozóra meghívást kaptak NATO- tagországok, és nem NATO-tag európai országok, illetve Európán kívüli államok - mint például Izrael és Japán -, valamint nemzetközi szervezetek képviselôi is.

Magyarországot várhatóan Martonyi János külügyminiszter képviseli a rendezvényen, de - mint mondta - Mádl Ferenc köztársasági elnök részvételérôl is folynak egyeztetések.

A találkozót Adrian Nastase miniszterelnök nyitja meg, beszédet mond Ion Iliescu államfô és Aleksander Kwasniewski lengyel elnök is.

Mint elhangzott, a rendezvényen jelen lesz Milos Zeman cseh miniszterelnök.

George W. Bush amerikai elnök, José María Aznar spanyol miniszterelnök és George Robertson NATO-fôtitkár várhatóan videoüzenetet intéz a résztvevôkhöz.

A diplomata elmondta: folynak egyeztetések arról is, hogy Tony Blair brit kormányfô, Jacques Chirac francia elnök és Jean Chrétien kanadai miniszterelnök szintén üzenetet küld a találkozó résztvevôinek.

A csúcstalálkozó fô témája várhatóan a vilniusi csoporthoz tartozó országoknak - Albániának, Bulgáriának, Lettországnak, Észtországnak, Litvániának, Macedóniának, Romániának, Szlovákiának, Szlovéniának és Horvátországnak - a prágai NATO- csúcstalálkozó elôtti és azt követô együttmûködése lesz.

Kérdésre válaszolva Ghisa Alexandru elmondta, hogy Oroszország egyelôre nem jelezte részvételi szándékát a találkozón.

Szintén újságírói érdeklôdésre kijelentette, hogy a nemrégiben Romániában járt amerikai NATO-szakértôk rendkívül kedvezôen nyilatkoztak Románia felkészültségérôl a szövetséghez való csatlakozásra.

A magyar miniszterelnök más irányú elfoglaltsága miatt Martonyi János külügyminiszter képviseli Magyarországot a NATO-tagjelölt országokból álló vilniusi csoport március 25- 26-i bukaresti kormányfôi szintû találkozóján - erôsítette meg az MTI érdeklôdésére szerdán Horváth Gábor külügyi szóvivô.

A szóvivô hozzátette, hogy Magyarország ezt hivatalosan jelezte a román félnek.

Elmondta azt is, hogy a látogatás kapcsán folyamatban van Martonyi János és Mircea Geoana külügyminiszter kétoldalú találkozójának elôkészítése.

Horváth Gábor hangsúlyozta, hogy Magyarország következetesen támogatja a NATO további bôvítését, és azt, hogy minden felkészült tagjelölt meghívást kapjon a szövetséghez való csatlakozásra a NATO novemberi prágai csúcstalálkozóján.

- Magyarország ebbôl kiindulva fontosnak ítéli a vilniusi tízek együttmûködését, kétoldalú, valamint a NATO tagsági felkészülési akcióprogramja keretében kész sokrétû támogatást nyújtani, átadni tapasztalatait a tagjelöltek eredményes felkészülése érdekében - mutatott rá a szóvivô.

A mindennapi számlák kiegyenlítésének gondjával küszködô lakosság immár fellélegezhet. A gazdasági mutatók és statisztikai számada-tok szerint ugyanis jobban él, mint korábban - ez derül ki ugyanis abból az elemzésbôl, amelyet a kormány végzett a napokban. A statisztika azt mutatja, hogy a lakosság átlagjövedelme reálértékben 4%-kal nôtt a tavalyi év hasonló periódusához képest - hangzott a kinyilatkoztatás, sôt az illetô kormányhivatalnok még azt is hozzátette, hogy a lakosságon múlik, hogy ezt a többletjövedelmet mire óhajtja költeni.

Nos, ez az, amit nem kellett volna mondania. Mert ha valóban igaz, amit a statisztika mond (és tudják, a számok nem hazudnak, legfeljebb értelmezhetôk), akkor azt mindenképpen hozzá kell tenni, hogy az energiaárak (elsôsorban a hôenergia-hordozóké, de a villamos energiáé is) lényegesen nagyobb arányban nôttek, mint a bevallott évi 30%-os infláció, s ugyan próbálta volna a tömbházlakó eldönteni, hogy ô mennyit óhajt hôenergiából igénybe venni!

Vagyis: az átlagjövedelem nôhetett talán - mint említettük, a számokkal igencsak nehéz vitába szállni -, de egészen biztos, hogy az emberek saját bevételük egyre kevesebb hányadának felhasználásáról döntenek szabadon, noha ilyen irányú statisztikai adatokat - érthetô okokból - nem hoztak nyilvánosságra.

És akkor a Nemzetközi Valutaalap még további energiaár-növekedést követel, ugyanis az energiahordozók elôteremtésének költségei még mindig magasabbak, mint amennyit a gazdasági tényezôk és a lakosság fizetnek érte.

S mintha tiszta véletlen lenne, a Világbank képviselôjével, Andrew Vorkinkkal folytatott megbeszéléseken kiderül, hogy a román kormányzat nem tette meg a megfelelô lépéseket az energiaipar restrukturálása érdekében - mintha ezen bárki is meglepôdne.

S mit lehet ilyen esetben tenni, mint ismét kapkodni, ígérgetni: a kormány azzal próbál népszerûséget szerezni, hogy bejelenti, áprilistól mégsem nô 16%-kal a villamos energia ára, mint ahogy a Valutaalap követeli, sôt a jövôre lehetséges árcsökkentés mézesmadzagját is elhúzzák a gyanútlan (vajon?) polgár orra elôtt.

S ismét következnek a számok, a gazdasági becslések nagyágyújának bevetése: hogy az idén az infláció nem haladja majd meg a 22%-ot, hogy a nemzeti össztermelés 4,5-5%-os növekedést regisztrál az év végéig, hogy a fogyasztás 4%-kal nô, hogy a munkanélküliség 9%-ra csökken, hogy az év végéig a dollár árfolyama nem haladja meg a 35.000 lejes határt. S a fenti adatok közlése közben nem zavar senkit, hogy a korábbi évek becslései minden esetben - kivétel nélkül - mindig túlságosan optimistának bizonyultak. Mint ahogy az éppen elmúlt tél energiafogyasztásának elôzetes becslése is, mert - úgymond - decemberben és januárban nagyon hideg volt. Hát istenem, mi még úgy tudtuk, hogy télen hideg szok' lenni!

Markó Béla, az RMDSZ elnöke azt ajánlja Gheorghe Funar kolozsvári polgármesternek, foglalkozzon inkább a "kétnyelvû feliratokkal", ne szervezzen a március 15-i ünnepséggel "párhuzamos rendezvényeket".

Szerdai sajtótájékoztatóján Markó kijelentette, hogy Gheorghe Funar általában megpróbálta akadályozni a március 15-i magyar ünnepségeket. "Kolozsvár polgármesterének inkább a kétnyelvû feliratokkal kellene foglalkoznia, mivel lejárt a határidô", mondta.

Az RMDSZ elnöke elmondta, a szövetség több vezetôjével együtt Sepsiszentgyörgyön vesz részt a március 15-i rendezvényeken.

Markó szerint az idei ünnepségeken Romániában "kevesebb magyarországi vendég lesz jelen", mivel Magyarországon közelednek a választások.

A Nagy-Románia Párt (PRM) Kolozs megyei szervezete rendezvénysorozatot tervez március 15-ére Gheorghe Funar polgármester hivatalba lépésének 10. évfordulója alkalmából.

A rendezvényeken részt vesz a PRM központi vezetésének delegációja is, melynek tagjai között lesz Corneliu Vadim Tudor pártelnök, Corneliu Ciontu alelnök és várhatóan Niculae Cerveni is. MEDIAFAX

Az útépítô kormányprogram ellenzéki bírálata

Súlyos gazdasági és politikai hibának nevezte a korszerû erdélyi úthálózat kiépítésének elhalasztását egy parlamenti képviselô.

Cornel Popa, az ellenzéki Nemzeti Liberális Párt (PNL) képviselôje szerdai román lapokban megjelent nyilatkozatában élesen bírálta a kormány és a közlekedési minisztérium jelenlegi programját, amely nem számol a Bors-Nagyvárad- Kolozsvár irányú, 167 kilométeres autópálya mihamarabbi megépítésével. A közlekedési minisztérium javaslata alapján a kormány a Nagylak-Déva-Nagyszeben, a Bukarest-Brassó és a Bukarest-Konstanca autópálya-szakaszok megépítésének ad elsôbbséget. A parlamenti képviselô úgy vélte, hogy a kormány azoknak a térségeknek kedvez, ahol az úthálózat képes kiszolgálni a jelenlegi forgalmat, miközben Erdélyben nincsenek megfelelô utak.

Cornel Popa hangsúlyozta: ha a kormány tényleg elsôrendûen fontosnak tartja az európai integrációt, akkor a közlekedési hálózat fejlesztésében az európai országokkal tartott gazdasági kapcsolatok erôsítését kell szem elôtt tartania.

- Ennek alapján érthetetlen, hogy a kormány az országnak épp azt a térségét hanyagolja el, amely földrajzi szempontból az összekötô kapocs Románia és az Európai Unió államai között - mondta az ellenzéki képviselô.

A szenátus szerdán elfogadta a helyi választottakra és köztisztviselôkre érvényes korlátozásokról szóló 5/2002-es rendeletet, miután jóváhagyta a jogi és közigazgatási bizottság közös jelentésében megfogalmazott módosítási javaslatokat. A rendelet értelmében azok a kereskedelmi társaságok, amelyekben a helyi választottak igazgatói, ügyvivôi, cenzori tisztséget töltenek be, vezetôtanácsi tagok vagy fontos részvényesek, nem köthetnek kereskedelmi szerzôdéseket a helyi önkormányzatokkal, az önkormányzatnak alárendelt önálló ügyvitelû társaságokkal, vagy a helyi, illetve megyei tanácsok által létrehozott kereskedelmi társaságokkal.

A jogszabály értelmében a korlátozás a házastársakra és az elsô-, illetve másodfokú rokonokra is érvényes.

A rendelet elôírásainak megszegése a helyi választott mandátumának megszûnését vonja maga után, kivéve, ha a jogszabály életbe lépésétôl számított öt napon belül az illetô személy lemond a kereskedelmi társaságnál betöltött tisztségérôl. MEDIAFAX

A március 6-8. közötti viharok több mint 550.000 hektár erdôt érintettek, ez Románia 6,3 millió hektáros erdôkészletének mintegy 8,5 százalékát jelenti, jelentette ki sajtótájékoztatón Viorel Marinescu, a földmûvelésügyi tárca erdôügyi igazgatóságának vezetôje. 2.700 hektár erdô teljesen elpusztult, a kidöntött faanyag mennyisége meghaladja a 4,1 millió köbmétert. A következôkben az Országos Erdôgazdálkodási Társaság (RNP) pontosan felméri a károkat. A felmérést 350 szakértôi csoport végzi majd. A felmérés eredményeinek függvényében az RNP javasolni fogja az idei évre kormányrendeletben megállapított kitermelhetô famennyiség 16 millió köbméterrôl 18-19 millió köbméterre növelését.

A francia könyvpiac egyik újdonsága kétségbe vonja azt a hivatalos amerikai állítást, hogy tavaly szeptember 11-én egy Boeing-gép csapódott be a Pentagon épületébe, s ezzel szemben az amerikai hadügyminisztérium belsô embereitôl származó robbantás hipotézisét veti fel.

Thierry Meyssan, a Voltaire internetes hírlevél szerkesztôje L'Effroyable imposture (Hátborzongató félrevezetés) címû oknyomozó igényû könyvében vitába száll azzal az amerikai verzióval, amely szerint az American Airlines 77. számú Boeing-gépe nekiütközött volna a washingtoni hadügyminisztérium nyugati homlokzatának, s ott megsemmisült.

A felvilágosodáskori francia filozófus kritikai szemléletét valló hírlevél szerkesztôje könyvében felhívja a figyelmet arra, hogy a Pentagont ért támadásról közölt képek egyikén sem látható semmiféle repülôgép, az elsô jelentések egy helikopter feltûnését jelezték, a késôbbi felvételek pedig csak a füstbe borult ötszögletû épületet mutatják, utasszállító gépnek nyoma sincs rajtuk. Ráadásul a romok közül az eltûnt gép egyetlen utasának maradványai sem kerültek elô.

A hivatalos közlés szerint a Pentagon lerombolt épületszárnya alatt 189 ember lelte halálát - 125 hadügyminisztériumi alkalmazott és a Boeing 64 utasa - de csak 85 holttestet találtak meg. A gép utasainak hozzátartozói nem tudták rokonaikat azonosítani.

A francia könyv vitatja azt a magyarázatot is, hogy a gép az épületre zuhanása elôtt felemelkedett, ez ugyanis kifinomult manôverezési képességet feltételez, s kisebb pusztítást okoz, mintha zuhanórepülésben csapódott volna be a célba. A perdöntô kérdés pedig az, ha és amennyiben a Boeing elérte a Pentagont, hogyan vált köddé: egyetlen darabját nem találták meg - kardoskodik koncepciója mellett a könyv írója.

Thierry Meyssan igazolhatatlannak tekinti azt a feltételezést is, hogy az American Airlines 77. számú járata az üzemanyag felrobbanása következtében megsemmisült. Ha ez igaz lenne - replikázik a szerzô -, a jövôben nagy ívben kellene kerülni a Boeingeket, mert az elképzelhetô ugyan, hogy a kerozin kigyullad, de robbannia nem szabad.

A francia szerzô hipotézise szerint az amerikai hivatalosságok nem vallhatják be, hogy a végzetes napon a hadügyminisztérium épületében egy amerikai katonai összeesküvés részesei robbantottak bombát. Meyssan az amerikai katonai költségvetés emelésére irányuló szándékot vél látni az általa tételezett belsô konfliktus mögött.

A Voltaire-nyomozás részleteit egyébként közzétették az amerikai Asile.org internetes weblapon, amely napi 82 ezres forgalmat bonyolít. Meyssan szerint az anyagra e- mailek ezreiben reagáltak, sokan dühödten utasították vissza és pihent agyak szüleményének minôsítették a következtetéseit, mások viszont teljesen hihetônek találták koncepcióját.

A France-Soir szerdai számában megjelent könyvismertetésben nem esik szó arról a jelentésrôl, amely tavaly szeptember 14-én hírül adta, hogy a Pentagon romjai között megtalálták a Boeing két fekete dobozát. A lap fenntartásai dacára is úgy látja, hogy a jelenlegi amerikai politikával összefüggésben helye van a tisztázatlan kérdések felvetésének.

A népszámlálás kiemelt fontossággal bír minden ország életében, hiszen pontos képet nyújt az adott társadalom összetételérôl, szerkezetérôl és helyzetérôl, az állampolgárokról.

Az 1992-es népszámlálás óta több mint tíz év telt el. A 2002-es népszámlálás nem csak egy újabb számbavétel, hanem az ezredfordulón válaszra váró sorskérdésünk: Hányan vagyunk magyarok Romániában? A népszámlálás eredményei nem pusztán számokat rejtenek. E számok mögött mi magunk vagyunk, magyar nemzeti identitásunkat szabadon vállaló emberek közössége, mely közösség jogai és megtartó ereje az ország összlakosságához viszonyított számarányában is rejlik.

A népszámlálásra március 18-27. között kerül sor. Tekintettel, hogy a rendszerváltás utáni elsô, 1992-es népszámlálás gyakorlata rámutatott néhány rendellenességre, a továbbiakban közöljük az RMDSZ népszámlálással foglalkozó országos információs irodájához beérkezett kérdésekre a válaszokat.

Tájékoztatási erôfeszítéseink ezen helyzetek megelôzését szolgálják.

q Kettôs állampolgárság esetében mi a helyes eljárás?

A 14-es, az állampolgárságról szóló pontnál egy kérdés vonatkozik arra, hogy valaki rendelkezik-e a román állampolgárságon kívül más állampolgársággal. Az összegyûjtött adatokat ebben az esetben is kizárólag statisztikai célokra lehet használni.

q A más városokban ideiglenesen tartózkodó személyek hol lesznek bejegyezve? Például hogyan történik a diákok bejegyzése?

A más városban tartózkodó személyeket állandó lakhelyükön
("domiciliu") és az ideiglenes tartózkodási helyükön is összeírják. A fô kérdôívet töltik ki, ha a más városban való tartózkodás idôtartama legalább 6 hónap; ha ennél rövidebb idôszakról van szó, akkor a kérdôív V. fejezetébe fognak néhány adatot rögzíteni. A diákokat is két helyen jegyzik be: állandó helyükön és abban a helységben is, ahol tanulnak. Az adatrögzítés abban az esetben is megtörténik, ha a diákok a törvényes formaságok nélkül laknak egy lakrészben (hiányzik a
"flotant" pecsét). Viszont ennek alapján nem lehet semmilyen büntetést kiszabni a diákokra, itt is az adatfelvétel kizárólag statisztikai célokat szolgálhat.

q Ha valaki külföldön dolgozik, és nem lesz itthon a népszámlálás egész idôtartama alatt, mi a teendô?

A külföldön dolgozó személyek adatait az itthon tartózkodó személyek fogják szolgáltatni. Ezért ajánlatos, hogy a keresztlevélrôl, a személyazonossági igazolványról legyen legalább egy fénymásolat a hozzátartozóknál. Amennyiben senki sem tartózkodik itthon a hozzátartozók közül, akkor az adatok lekérdezhetô részét a szomszédok, a házmester nyilatkozatai valamint a helyi nyilvántartások (házkönyv stb.) alapján rögzítik.

Néhány napja a MALÉV bejelentette, hogy MALÉV Expressz néven leányvállalatot hoz létre, amely regionális légitársaságként üzemelne és 500 km-es körzetben lévô repülôtereket igyekezne összekötni. Az elképzelések szerint a járatok június végén, július elején indulnának elôször, a kiválasztott célállomások között szerepel Bologna, Velence, Temesvár, Belgrád és Odessza. Igény szerint 2003- 2004-ben a géppark bôvítését és Marosvásárhely, valamint Szkopje bekapcsolását is tervezik a regionális hálózatba. Ez utóbbi az igazi nagy hír számunkra, hiszen úgy tûnik, hogy bár minden kormány (román és magyar is) ígérgette az autópályák erdélyi építését, a munkák még a tervezésig sem jutottak el, így a nemzetközi repülôtér "megtöltése" jelenthetne valamiféle pénzügyi tôkebeáramoltató kaput városunk számára.

Az is igaz azonban, hogy ott van a kis szócska: "igény szerint", vagyis nem egyértelmûen és nem pusztán nemzeti érdekekre hivatkozva (ahogy ez egyre gyakoribbá vált az utóbbi években) indulhat el Marosvásárhelyt a nemzetközi légi-forgalomba bekapcsoló program. Ehhez kell a város fogadópotenciálja is, de a térség gazdasági megnyitása is, és a repülôtérnek is fel kell készülnie a gépek fogadására és karbantartá-sára. Természetesen Ferihegy forgalmát és regionális szerepét is emeli a jövôben, ha a Malév Expressz kisgépei naponta több alkalommal szállítanak majd utasokat a magyar fôváros és a 400-600 kilométerre fekvô repülôterek között.

Az biztos, hogy regionális szinten egyre nagyobb az igény a gyorsjáratokra. Ez igaz még akkor is, ha minden statisztikai adat azt mutatja, hogy 2001. szeptember 11. óta a légitársaságok komoly visszaesést könyvelhettek el. Bár ez a tendencia is megfordulni látszik, hiszen a IATA (nemzetközi légitársasági szövetség) szerint december-januárban jelentôsen lassult az utas- és teherforgalom tavaly nyár óta tartó csökkenése, de számszerûen mutatja a visszaesés megtorpanását, hogy a német Lufthansa hamarosan forgalomba állítja szeptemberben leállított 43 repülôgépének egy részét. Azonban a negatív példákat is számba kell venni, hiszen a múlt év végén jelentett csôdöt a svájci Swissair, illetve a belga Sabena is. Néhány hete csatlakozott hozzájuk a görög Olympic Airways, néhány napja pedig az Ansett Australia, és hasonló sorsra juthat további három-négy európai, illetve ugyanennyi, nemzeti szimbólumnak is számító amerikai és ázsiai légiforgalmi vállalat.

A kilábalásra viszont a kapacitásaikat átrendezô vállalatok számíthatnak, akik rugalmasabban elégítik ki az igényeket, s ez azonnal látszik a folyamatosan javuló telítettségi mutatókon. Több ország közvetve és közvetlenül is beszáll a légitársaságok megsegítésébe. Ez is jelzi, hogy Marosvásárhely bekapcsolása a nemzetközi légifor-galomba a város, a megye és az ország összefogásával lehetséges csak. A lokálpatriotizmus fényében azt mondhatjuk, hogy ez a kérdés számunkra most fontosabb a NATO- csatlakozásnál is, de még az EU-csatlakozási tárgyalások folyamatánál is.

Légügyi szakértôk szerint a mostani MALÉV- terv hasonlóan ahhoz, amit 1991-92-ben próbáltak megvalósítani, nagyon kedvezô hatással lenne a Malév utasforgalmára, illetve gépeinek kihasználtságára is. E korábbi terv felújítása most racionális lépés lenne azért is, mert a térségben több olyan város van, amelybôl nehézkesen lehet eljutni Nyugat- Európába, illetve a tengerentúlra. Ezen segíthetne az, ha Ferihegy egy regionális gyûjtôközpont lehetne, ahova leszállnának, illetve ahonnan indulnának a térségbe menetrend szerinti járatok.

A regionális vállalatoknak a légiforgalmi piacon is van keresnivalójuk, egy középsô piaci részterületen, az olcsók és a széles palettájú nagyok között. Itt is rendkívül fontos azonban, hogy jól pozicionálják a céget, alaposan válogassák össze a célállomásokat, és persze az igényeknek megfelelôen rugalmasak legyenek. Néhány regionális légitársaság éppen az elmúlt egy- másfél évben esett áldozatul az ebben az iparágban is tapasztalható erôkoncentrációnak, fôleg Nyugat-Európában. Éppen ezért a MALÉV azokat a városokat szemelte ki, amelyek úgymond kevésbé lefedettek más, hasonló cégek által. Az is egyértelmû, hogy a két új repülôgépet fôleg olyan üzleti utasokkal kívánja megtölteni, akiknek túl hosszú a 400 kilométeren felüli autóút, ennek megfelelôen nem lehet remélni holmi "diákárat" az új útvonalra.

Persze azért éles verseny várható az idegenforgalmi fôszezonban a charterpiacon is, hiszen egyre többen utaznak szervezetten külföldi nyaralásra Romániából is, ennek megfelelôen a Malév erre a területre is építhet. Ugyanakkor a turistaforgalom Marosvásárhelyen keresztül való irányítása is komoly bevételt jelenthet a térségnek. Szándékosan hagytam ki a Drakula Park körüli elvárásokat, hiszen annak beérése még a távoli jövô dala.

Biztató a két legújabb hír: a CBA marosvásárhelyi terjeszkedése és a Malév (még távoli) leszállása Vidrátszegre.

Német delegáció a megyeszékhelyen

Korábbi ittlétekor tett ígéretéhez híven Alex Jacob, Románia németországi tiszteletbeli konzulja pénteken kétnapos látogatásra érkezik váro-sunkba. Az általa vezetett delegáció Rheinland-Pfalz és Saarland szövetségi államot képviseli, és tagja Hans Christian Arlt, a helyi Gazdasági, Szállítási, Mezôgazdasági és Szôlôtermesztési Minisztérium vezetôje, Volker Scherer a Pfalzi Kereskedelmi és Iparkamara külkereskedelmi referense, Johanna Horhammer, a romániai gazdasági kapcsolatokért felelôs személy, Peter Kunz, a Német Ipari Akadémia igazgatója, Karl-Heinz Vogel, Inge Ott és Salvatore Ierna, a hotel és vendéglátóipari vállalkozók egyesületének elnöke, vezérigazgatója illetve munkatársa, valamint Harald Piel, a Touristik Bank menedzsere. A delegáció tagja lesz továbbá Susanne Lohlein, a Mainzi Kereskedelmi Kamara képviselôje valamint Olimpiu Lupean szebeni programvezetô.

A vendégeket délelôtt 10 órakor fogadja a kereskedelmi kamara vezetôsége, majd 10.30-tól már elkezdôdik egy fórum: a Turizmus mint a gazdasági fejlôdés eszköze a XXI. században címmel. Részt vesznek a megye turisztikai és vendéglátóipari egységei.

12.30-kor a delegáció tagjai a helyi közigazgatás képviselôivel, a prefektussal, a megyei tanács vezetôségével, valamint a polgármesteri hivatal képviselôivel találkoznak. A délután folyamán Alex Jacob múltkori látogatásán tett ígéretéhez híven a szemészeti klinika számára hozott adományát adja át, majd estig a város nevezetességeit látogatják meg. Városunkat a vendégek másnap reggel hagyják el, és a marosvásárhelyi kereskedelmi kamara szervezésében meglátogatják Kolozsvárt is.

Románia különbözô gazdasági intézkedésekkel korlátozni kívánja a sertés- és a baromfihús behozatalát - közölte szerdán a gazdasági sajtó.

A lapok Mihai Lungut, a mezôgazdasági minisztérium államtitkárát idézték, aki elmondta, hogy a baromfihús behozatalát korlátozó konkrét lépéseket a jövô héten hozzák nyilvánosságra, a sertéshús esetében pedig az év második felétôl kívánják növelni a jelenleg 20 százalékos behozatali vámot.

Lungu szerint a hazai baromfitenyésztôk védelmét szolgáló intézkedések célja kettôs: egyfelôl azt szeretnék elérni, hogy a jelenlegi 40 százalék helyett a belsô fogyasztás 80 százalékát fedezze a hazai baromfihús, másfelôl Romániának meg kell próbálnia kihasználni azt a lehetôséget, amelyet az orosz-amerikai kereskedelmi vita nyújthat számára.

Az államtitkár a múlt heti amerikai acélvámemelést, amely az orosz acélipart is sújtja, összefüggésbe hozta az amerikai baromfihús behozatalára március 10-i hatállyal elrendelt orosz tilalommal, jóllehet ilyen összefüggést folytonosan cáfolnak mind Moszkvában, mind Washingtonban.

- Románia 1989 elôtt sok barimfihúst szállított a Szovjetunióba. Most lehetôség van arra, hogy visszatérjünk erre a piacra - mondta Mihai Lungu.

Lungu úgy vélte, hogy a hústermelôk számos elônnyel rendelkeznek: állami támogatás segíti a hústermelést, a tenyésztôk állami szubvencióval jutnak takarmányhoz. Elmondta, hogy a baromfihús esetében az állami támogatás a piaci ár 13-14 százalékát teszi ki.

Az államtitkár ugyanakkor elutasította a húsfeldolgozók szakmai érdekképviseletének azt a kérését, hogy valamennyi húsfeldolgozó 10 százalékos vámmal importálhasson alapanyagot külföldrôl. A jelenlegi szabályozás szerint a sertés- és a marhahús behozatali vámja 20 százalék, de az úgynevezett gazdaságilag hátrányos helyzetû térségekben mûködô feldolgozók mentesülnek a vám fizetése alól.

Lungu arra emlékeztetett, hogy a sertés- és a marhahús behozatalára ideiglenes jelleggel állapítottak meg a korábbi 45 százalék helyett 20 százalékos vámot, és ezt a kormány idén július elsejétôl kezdôdôen várhatóan visszavonja.

Azt nem közölte, hogy a korábbi 45 százalékot állítják-e vissza. Egyes lapok értesülése szerint a vám nagysága 30 százalék körül lesz.

A román húsipari képviselet azzal érvel, hogy a korábbi 45 százalékos vám egyáltalán nem ösztönözte a hazai sertéstenyésztôket, hogy hatékonyabbá tegyék munkájukat. A védelem a hazai húsárak növekedéséhez és monopolhelyzet kialakulásához vezetett. A vámcsökkentés nyomán viszont mérséklôdtek az árak és a tenyésztôk is részben hozzákezdtek tevékenységük átalakításához.

Románia tavaly rekord mennyiségû élôsertést és sertéshúst importált. A húsfeldolgozók szerint ennek a fô oka az, hogy kilogrammonként 10 ezer lej veszteség éri azt a céget, amely hazai tenyésztôtôl vásárol. A belföldi sertéshús nemcsak drága, de a feldolgozáshoz szükséges minôségi követelményeknek sem felel meg.

Kerekes Károly parlamenti képviselô javaslatára a Szociáldemokrata Párt és az RMDSZ között megkötött protokollumba belefoglalták a 2000. évi 189-es számú, a Romániában 1940. szeptember 6. és 1945. március 6. között etnikai alapon üldözött személyek kárpótlására vonatkozó törvény alkalmazásához szükséges módszertani normák kibocsátását is. Az utasításokat a kormány kiadta, viszont a leglényegesebb pontosítások kimaradtak.

- Miért volt szükség normákra és ezek ismeretében hogyan rendezôdik a jogosultak kárpótlása - kérdeztük Kerekes Károly képviselôt.

- A törvényre vonatkozó alkalmazási normák, utasítások kibocsátására azért volt szükség, mert a 189-es számú törvényt nem alkalmazták helyesen és a benyújtott kéréseket visszautasították. Mint ismeretes, a Munkaügyi Igazgatóság elutasító határozatait a kérelmezôk a táblabíróságon megfellebbezték, amelyek tárgyalását napirendre is tûzték, de idôközben kérték a perek felfüggeszté- sét, mivel hiányoztak az alkalmazáshoz szükséges utasítások. Az ügy hónapokig húzódott. A protokollum értelmében a kormány február 14-én kiadta a 127-es számú határozatot, amely a február 22-i 139-es számú Monitorul Oficialban (Hivatalos Közlönyben) jelent meg.

Azért, hogy a 189-es törvény ne legyen félreértelmezhetô, az RMDSZ két nagyon fontos dolgot kért: az alkalmazási normákban szerepeljenek mindazok a fogvatartási helyek, ahová az etnikai alapon üldözötteket elhurcolták 1940. szeptember 6. és 1945. március 6 között, és nevesítsék mindazokat a szervezeteket, amelyek a kisebbségek védelmét felvállalták és amelyek igazolását figyelembe veszik. Ezekre azért lett volna szükség, mert a Munkaügyi Igazgatóságok, amelyek a kéréseket elbírálták, egyes fogvatartási helyeken - Târgu Jiu-ban, Földváron - munkaszolgálatot teljesítôk igényeit visszautasították azzal, hogy azok politikai, illetve hadifoglyok fogvatartási helyei és nem a nemzeti kisebbségeket internáló táborok voltak. Vagy például az RMDSZ-t politikai pártként, és nem érdekvédelmi szervezetként tekintették. Sajnos, ez a két fontos dolog nem került be az alkalmazási normákba, ami továbbra is félreértelmezésre adhat lehetôséget. Viszont ígéretet kaptunk arra, hogy az illetékes minisztérium a módszertani normákat körlevéllel egészíti ki, amelyben feltüntetik a fogvatartási helyeket és nevesítik az érdekvédelmi szervezeteket.

A módszertani normák pozitívuma, hogy hivatalos akták hiányában elfogadják a tanúk nyilatkozatát.

- Maros megyében több száz kérést utasítottak el, ugyanennyi pert indítottak és függesztettek fel, mi lesz ezeknek a sorsa?

- Valóban, a táblabíróságon több száz felfüggesztett per van. De a jogosultak számára újra megszervezzük a kérelmek benyújtását ezek újraindítására. Típuskérvényeket lehet igényelni a parlamenti irodámban és a területi RMDSZ-irodákban. Ezeket ki kell tölteni és el kell küldeni a táblabíróságra. A táblabíróság idézôt küld a peres feleknek, tehát így a kérelmezôknek is. Megbeszéltem a Munkaügyi Igazgatósággal, hogy a törvénytelen határozatokat, amelyeket a módszertani normák kibocsátása elôtt bocsátották ki, vonják vissza, és közöljék a bírósággal, hogy a per tárgytalan. Mivel tavaly augusztustól a kérések elbírálása a Munkaügyi Igazgatóság hatáskörébôl átkerült a Nyugdíjpénztár hatáskörébe, valamennyi ügycsomó átkerül a pénztárhoz. A kárpótlást visszamenôleg az igénylések beadásának idôpontjától határozzák meg.

Sokszor, nagyon sokszor próbáltam rendet teremteni emlékeim között, azon töprengve, hogy melyik is a legelsô benyomás, külsô hatás alig fakadó életemre, amelyre világosan visszaemlékszem. És nagyon érdekes, nem az elsô Mikulás, nem az angyaljárás, bár ezek is fel-felötlenek, mint valami statikus képek, hanem valami más, valami különös, akkor még nem értett, sejtelmes történések titokzatossága, mert abban az idôben, amikor az értelmem bimbója bontakozott, úgy adatott, hogy valamit, valakit vittek, elvitték nem tudni, hová, miért, csak egyszerûen vitték az ötgyerekes apát "koncsentrára", egyszerûen vitték…

Kint voltunk Hegyfarkon, a holtárok szomszédságában. Árpakalangyák sorakoztak az oldalon, mintha az élet reménycsillagai lettek volna, ötszöröt huszonöt, egy tûrés és a kalappal, huszonhét kévével. Egy kalangya árnyékában üldögéltünk mi, apróságok, míg édesanyám gereblyélgetett, gyûjtögetve az eltévedt kalászokat. Egyszer csak letette a gereblyét és odajött hozzánk. Halljátok? - kérdezte. Intettünk, hogy igen. Álljatok fel és imádkozzunk, mert most viszik a harangot, és mielôtt ledobnák a toronyból, még egyszer összehúzzák.

Hogy hová viszik, miért viszik, sejtettem csupán, de sírtunk mindannyian. Késôbb, amikor már az
"Introibo ad altare Dei"-t magolgattam, a harangozó egy gödröt mutatott a templom udvarán, és azt állította, hogy ide dobták le a nagyharangot. Egy bácsi felment a toronyba, kis kalapácsával megkongatta mind a négy harangot és a legnagyobbat választotta ki, hogy miért, errôl sokat lehetne okoskodni, de mindhiába, mert vitték, elvitték.

Évek múltán, amikor már kikerült a palatábla a fenekemet verô tarisznyából, és füzet meg könyv került bele, már az emeletes iskolába jártam. Azt mondták, hogy az egyházé és mégis elvették, de az a jó, hogy nem tudták elvinni, mint a nagyharangot. Ekkor már több tanító is tanított minket, de olyanok is voltak közöttük, akiket senki se ismert. Egy ideig a barát tartotta a hittanórákat, de bizonyos idô után kitiltották az iskolából. Nagyon nem is bántuk talán, mert a derekát övezô bojtos zsinórral nagyot ütött a fejünkre, ha nem tudtuk a leckét. Azt hallottuk, ôt is elvitték, mert tôlünk mindég vittek valamit vagy valakit.

Az új tanár azonban az egyik nap hozott valamit, kijelentette, hogy nincs is Isten, és az ember a majomtól származik. Mint a hangyaboly, ha megzavarják, háborgott a falu, napokig üresen maradtak az osztályok, de szép lassan mind visszaszivárogtunk a padok közé.

A hittanórák is beindultak újra, de most már nem az iskolában, hanem a plébánián, a nagy gyûlésteremben. Azt mondták, itt ülésezik az egyháztanács. A plébános úr tartotta a hittanórákat, ô volt az én elsô plébánosom vagy lelkiatyám, ahogy szoktuk mondani. Ô volt talán az a Mécs László-i tükör, amelyet kerestünk akkor mi, az életbe bebotladozó, szépre éhes lények, tarisznyás keresôi a mindenségnek, a végtelenbe vezetô ösvények kutatói találtunk akkor egyvalakit, aki ráért…

"Ó, én ráérek. Nincs semmi dolgom itt a pénzzel,

Nincs semmi dolgom a Szerelmi mézzel,

Sem a kenyérrel. Ha megharcoltam a bûnnel a harcom:

a tükör tiszta, tiszta gyermek-arcom.

Én tükre vagyok minden mosolynak,

én azért élek, hogy visszamosolyogjak."

Mindég kaptunk tôle valamit, valamit, ami nem romlandó, kis agyunk komputerébe beletáplálta a Kátét. Azt, hogy mi a jó és mi a rossz, és hol van a kettô közötti határ, és ez nem is kevés.

A sok szellemi és lelki ajándékért mi azonban hálátlansággal fizettünk, ami elindította élettragédiáját. Igaz, mentségünkre legyen talán az, hogy ekkor már mindenki politizált a faluban, talán parlamenti szinten, olyan népet vártak, aki képes kiszabadítani minket a már bejöttek karmai közül, és mi is sejtettük, mi történik, mit várnak, mitôl félnek, mit kellene tenni, ha baj van, már azért is, mert akkor még nem volt tévé, nem hallgathattunk rádiót, s így elôszeretettel hallgatóztunk a mindent tudó felnôttek között elbújva.

Az egyik tavaszi napon, miután testületileg átvonultunk az iskolából a plébániára, azzal fogadott a plébános úr, hogy az órát kint a szabadban fogjuk megtartani. Leraktuk táskáinkat és a nagyterembôl kihordtuk a padokat az udvarra. Kellemes tavaszi nap volt. A fák már kizöldültek. Semmi sem zavarta az órát. Tán az óra közepén jártunk, amikor zajra lettünk figyelmesek. A kapu elôtt egy fekete autó állt meg. Nemsokára megjelentek a vendégek is az udvaron. Pár szóval kérték a plébános urat, hogy fogadja ôket az irodában. Ô arra kért minket, hogy maradjunk csendben, és eltávoztak.

Már nem emlékszem, meddig tartott a hivatalos megbeszélés, de amikor a plébános úr visszatért hozzánk, bármennyire is próbálta leplezni feldúlt állapotát, erôltetett mosollyal csak annyit mondott, hogy vegyétek a táskáitokat és szépen menjetek haza.

A szülôk sejtése, félelme már ott volt, ott állt elôttünk az úgynevezett fekete autó s mintha megértettük volna, megértettünk valamit, amit még nem tudunk megnevezni. Pedig ott volt bennünk, mint valami szorongató érzés, bizonytalanság, talán félelem, de amikor már kiértünk az utcára, kitört belôlünk valami leírhatatlan, és az egész osztály torkaszakadtából kezdte ordítani: Viszik a papot! Viszik a papot!

Szétszóródtunk, s ki-ki a maga utcájában kiáltozta a fájdalmas felismerést:

- viszik a papot!

A kiáltásoktól hangos volt a Csinód mente, a felszeg, a központ, a Nagypatak vidéke és mindenütt kis kiabáló hittanórás gyerekek néha síró hangon, néha ordítva, megállás nélkül adták tovább a szomorú hírt: viszik a papot!

Sebzett lelkünkkel olyanok voltunk, mint a szirénázó mentôautó, amely veszélyhelyzet esetén gyorsan, sietve indul menteni, ami még menthetô.

A felröppent hír, mint szeles idôben gyújtott tarlótûz, veszélyes gyorsasággal terjedt és az ifjúság is szorítóba lépett.

Valaki (mindenki tudta, hogy ki volt) átmászott a templom magas kôfalán és félreverte a harangokat, mint természeti csapás vagy más veszély esetén szokás.

Mint tavaszi áradáskor, ha megduzzad a gyors patak, valahogy úgy özönlött a nép a központ felé, megvédeni papját, hitét, vallását, talán Istenét. (Mert ha nincs alfalvi pap, ma talán nem volna Csíksomlyó.) Elsônek érkeztek az asszonyok, kötényesen, talán lisztes kézzel, mint valami Puskás Klárák jártak elöl, felkutatták a majomszármazást hirdetô tanügyi nem tudom minek nevezhetô személyt, hogy leckét vegyenek tôle, de fordítva történt a dolog, többet nem láttuk a faluban, sem az iskolában.

A plébános urat kísérô személyeknek megálljt parancsolt a tömeg. Kérték: azonnal távozzanak a faluból, de ôk nem akartak a plébános úr nélkül távozni, amiért az egyik mit-ugrászt a patakban egy kicsit megfürösztötték.

A végén a küldöttek belátták, hogy ebben az esetben reménytelen sikerrel végrehajtani a parancsot és eltávoztak.

A nép örömrivalgásban tört ki, de ebben az örömben már benne volt a kérdés is: hogyan tovább?

A plébános úr mellé testôrséget állított az ifjúság. Éjszaka nem aludt a plébánián. Az est leple alatt végigkísérték a Sién és valahol ismeretlen helyen kapott éjjeli szállást.

A terrorista hatalom példás bosszúja nem késett sokáig. Az oszd meg és uralkodj, ígérgetések, fenyegetôzések hatására a gyenge jellemû besúgók kezükbe adták azt a fonalat, amely segítségével felgöngyölték ennek a spontán ellenállásnak a szálait és jöttek, jöttek nap nap után a fekete autók és vitték, vitték a papot, a plébános urat, a kedvesnôvért, ifjakat és lányokat, a bizonytalankodókat, a határozottan tagadókat, és vitték az ártatlant is, mert tôlünk csak vittek, mindég vittek valamit vagy valakit, valakiket, akik hûségesek voltak Istenükhöz, népünkhöz…

Csütörtöki kimenô

Egykor szülôvárosom lakói felett igen nagy változás következett be. A történelem szele felkapott egy impériumot és odébb sodorta néhány tíz kilométerrel. S a szélben szaladók után kiáltottak - állítólag - a város szobrai is, pl. a rettenthetetlen mócvezéré, mondván: "ha futtok, engem is vigyetek!"

Kissé megváltoztatva a hangsúlyt, ma is el kellene sóhajtani, ha már a szászok elmentek, el kellett volna vinniük falvaikat, házaikat, váraikat, templomaik tornyát, hajóit, mûemlékeiket is mind. S ha az arisztokrácia tagjai szétszórattak, talán magukkal kellett volna cipelniük kastélyaikat, váraikat, udvarházaikat. Akkor talán másutt, ott új hazáikban megmaradnak, élnek még háromszáz, újabb ötszáz évig e hajlékok. Mert itt, jelentem tisztelettel, 1990 után a gazdátlan szabadságban még sokkal rosszabb állapotba, végveszélybe kerültek, mint voltanak az elôtte való negyvenöt esztendô alatt. Hiszen népi demokratáék 45-48-ban azonnal birtokba vették, tették magtárrá, községházává, irodák vagy középületek lettek belôlük, a rendôrség, akarom mondani milícia s más erôszakszervezet fészke. Emberek lakták, járták, szenvedték. Jelen volt az élet a falak között.

Mára azonban kifosztva, kizsigerelve, elhagyatottan, céltalanul állnak (alig) ellen esônek, hónak, szélnek, idôjárási viszontagságoknak. Tetejükrôl a cserép másutt mást véd. Lakják - ha lakják -méltatlan barbár erkölcsû csórók, csavargók, történelmi tudat nélküliek, akik még mindig vallják, a múltat végképp el kell törülni.

Hátukon kellett volna elvinniük azoknak, kiknek ôsei építették a család és a helyi kisközösség számára. Mert lehet, hogy rengeteg veríték, kizsákmányolás tapadt építésükhöz, de a volt kizsákmányoltak, midôn birtokukká bitorolták, a nemes bosszú és nagy revans fejében saját munkájuk gyümölcsét igyekeztek rombolni. Fôleg vidéken, ahol a szocialista átalakítás tette történelmen kívülivé a falut, s fogyasztotta népét proletárrá.

Ha az ember délkeletnek veszi útját, mondjuk Brassó felé, még a felületes szemlélô is lát leomlott vártemplomi bástyákat, repedt tornyokat, vizes, nedves, romló nagyházakat, semmivé átépített kúriákat. Romlást a nagy forgalmú országút mentén. Nem eldugott kis falvakban. Fölöttébb gazdagok vagyunk, azért tékozolhatunk bátran. S ha már szász mûemlékek sem lesznek, egy kényelmetlen vádpont - a másság el nem viselése - is veszít súlyából, erejébôl. Hiszen Ôk, a mai szászkézdiek, szásznádasiak, cikmántoriak, kisbúniak stb. mindig roppant toleránsak voltak… önmagukhoz. Itt soha más nem lakott.

Ma még itt állunk az új világ tövében, köröttünk romok porladnak és talán születik a bûntudat. Ámbátor még csak kevesek lelkében vert tanyát, hisz javítani, restaurálni, megbecsülni senki sem ajánlkozik.

A Nutrimur-ügy

Az elmúlt napokban politikai felhangokkal újólag terítékre került a radnóti kombinálttakarmány-gyár sorsa. A megye hajdan legnagyobb mezôgazdasági profilú vállalata, ahol nem csak takarmányt állítottak elô, de több sertéstenyésztô farmot is fenntartottak, saját húsfeldolgozó üzemük és képviseleti üzletük is volt, csôdbe ment. A történet bonyolult, tele zavaros kitérôkkel. Mint minden, ami mifelénk a gazdasági ügyletekben zajlik.

Egy átszervezési program keretében nemrég hozzáfogtak egyes farmok, illetve a takarmánygyár berendezéseinek a leszereléséhez, s ócskavasként való értékesítéséhez. Feltehetôen ez hívta fel ismét a figyelmet a volt Nutrimurra, s a pagocsai polgármester jelzése nyomán a múlt hónap végén a prefektus ellenôrzést rendelt el. A prefektus szerint több rendellenességet is tapasztaltak, amelyrôl a késôbbiekben alapos jelentést készítenek.

A napokban felkerestük az érintett mezôgazdasági egységet, ahol az üggyel kapcsolatosan az a véleményük, hogy a körülöttük kirobbant botrány politikai indíttatású. Ugyanis - hangzott el a vélekedés - ezáltal a PSD Ioan Toganel prefektusi megbízatását támogató szárnya akarja rossz hírbe keverni az ellenlábasnak tartott Natea Ovidiut, a mezôgazdasági Minisztérium jelenlegi államtitkárát. Az indok, hogy ez utóbbi a Nutrimurt privatizáló Zooind Ardealul Komplexum Rt. egyik részvényese, s mint ilyen, köze lenne a Nutrimur szándékos csôdbe juttatásához.

- Az egész vitában az a furcsa - fejtette ki a Népújságnak Peligrad Ioan, a Zooind Ardealul vezérigazgatója -, hogy a cég már 1996-ban hatalmas adósságokat halmozott fel, miközben volt igazgatója, Burciu Lazar kifele a jól menô cég látszatát keltette. A pagocsai polgármester észrevételéig tulajdonképpen senki nem törôdött komolyan azzal, hogy mi történik itt. Az olajat a tûzre Adrian Moisoiu, a Nagy-Románia párti képviselôjének parlamenti interpellációja jelentette. A képviselô Állítsák meg a nagy rablást címmel az Adrian Nastase kormányfô által javasolt Országos Antikorrupciós Ügyészség figyelmébe ajánlja mindazt, ami a Nutrimurnál történt. Adrian Moisoiu kifejtette: a hajdanában 1200 munkahelyet biztosító egységtôl évente több mint 10.000 tonna húst és felvágottat szállítottak le ügyfeleiknek, a korszerû német, holland és olasz számítógép-vezérlésû berendezésekkel pedig több mint 52.000 tonna kombinált takarmányt termeltek. 1997-ben az üzleti forgalom 250 milliárd lej volt. A képviselô szerint ezt a jól menô vállalatot adják el 1997 második felében, az akkori miniszter, Ioan Avram Muresan "segítségével", a magántôkével mûködô bukaresti Romagra Rt.- nek, amelynek elnök-vezérigazgatója Ioan Aurel Moldovan.

Ezután következett a leépülés. Míg 1999-ben még 80.000 sertést tartottak, addig 2000-ben ebbôl csak 3.100 maradt, ugyanígy a felszámolás sorsára jutott az 1000 fôs üszôállomány. A jelenlegi cég több 10 milliárd lejt költött az átszervezési programra, s e költség fedezésére a pénzt a berendezések eladásából, ócskavasként történô értékesítésbôl próbálják meg most visszanyerni. A 270 milliárd lejes vagyonnal rendelkezô vállalat oda jutott, hogy több mint 100 milliárd lejjel tartozik a Bankaktívumokat Értékesítô Ügynökségnek. A részvényesek összetétele is megváltozott. A fôrészvényes az olténiai Ioan Nelu Mirea mellett olyan ismert neves szakemberek is megjelentek, mint Ovidiu Natea államtitkár, dr. Liviu Preda, dr. Cornel Podaru és Radu Radoi közgazdászok.

- A képviselô úrnak tájékozódnia kellett volna mielôtt megtartja veretes beszédét a parlamentben - nyilatkozta lapunknak a vezérigazgató. - Az átszervezésrôl szóló részletes terveinket a 2001. február 12-én megjelent 291-es számú Hivatalos Közlöny IV. részében hoztuk nyilvánosságra. Innen Adrian Moisoiu megtudhatta volna, milyen aktívái vannak a volt Nutrimurnak, kik az új cég részvényesei, hogyan alakultak a fontosabb gazdasági mutatók, továbbá azt is, hogy kik a hitelezôk (Sz. m.: többek között a Baker Investments Corporation Londonból). A hivatalos közlöny részletezi a helyreállítási tervet, ami többek között kitér a mezôgazdasági területek hatékony kihasználására, az állattenyésztési piac lefedésére, a munkaerô-elosztásra, a különbözô farmokon tervezett befektetésekre, illetve a követelések kezelésére. Nem azokat kell felelôsségre vonni, akik megpróbálják a hatalmas adósságot kinyögni, egy valamikor valóban jól menô vállalatot talpra állítani, hanem azokat, akik szándékosan ide juttatták a céget. Stephen Cook, a Phare-terveket elbíráló bizottság vezetôje már 1996. december 17-én hivatalos levélben értesítette a volt igazgatót, Burciu Lazart, hogy "a cégnek nincsen üzleti értéke." A konzultáns megvizsgálta a cég üzleti tervét, amibôl kiderült, hogy 1996-ban a Nutrimur "nem tudott elég profitot termelni ahhoz, hogy kifizesse a kölcsönöket és a kamatot, így tehát csôdhelyzetben van. Az adósságok nônek, ellenben ellenôrizetlenül költekeznek." A külföldi szakember levelében megjegyzi, "úgy tûnik, önöket nem érdekli a privatizálás, csak azt várják, hogy a kormány törölje el az adósságaikat, de ez nem biztos, hogy így történik majd". A kérdés tehát az, hogy mindezek tudatában a cég volt vezetôsége miért nem intézkedett?

- A törvényeknek megfelelôen végezték el a csôdeljárást és a Nutrimur privatizálását - állítja a vezérigazgató.

A bukaresti Romagra Rt. 1997. augusztus 28-án fizette ki a privatizáláskor megállapított részvénycsomagot, 8,65 milliárd lej értékben. 1999. szeptember 2-án a Romagrimex Rt. felkéri a Maros megyei törvényszéket, hogy kezdeményezzen jogi átszervezést a radnóti Zooind Ardealul Komplexum Rt.- nél. Ennek a kérésnek eleget téve szeptember 16- án megkezdik az eljárást. A privatizálás második lépéseként a FPS 1998. szeptember 28- án adja el az egység területét 11,7 milliárd lejért a fôrészvényes Ioan Nelu Mireának. A következô lépésként 2000. február 24- én a megyei törvényszék megindítja a csôdeljárást. 2000. augusztus 23-án a Prahova megyei törvényszék ejti a Maros megyei törvényszék jogi átszervezésre vonatkozó határozatát és újrakezdi az eljárást. 2001. április 4-én a prahovai csôdbíró elfogadja a cég jogi átszervezési keresetét, június 29-én a csôdbíró úgy dönt, hogy a megvalósíthatósági tanulmány összeállításához szükséges pénzösszeg elôteremtéséért fel lehet számolni a termelôhelyiségeket és a berendezéseket. A végleges határozat után, 2002. február 12-én megjelenik a Hivatalos Közlönyben az átszervezési terv.

Az említett részvényesi struktúra pedig a kétlépcsôs privatizálás miatt a következôképpen alakult: 1997 augusztusában a Romagra 32,5, a FPS 47,9, a SIF Transilvania 16,6, míg más privatizálási formában 3 százalékot birtokolhattak a tulajdonosok. Ez 1999 szeptemberében a következôképpen változott: Romagra 8,4, Mirea Ioan 72, FPS semmi, SIF Transilvania és a magánbefektetôk aránya maradt ugyanaz. Ez, Adrian Moisoiu interpellációjával ellentétben azt is igazolja, hogy Natea Ovidiu államtitkárnak semmi köze a Zooind Ardealul Komplexumhoz.

- A szakemberek kimutatták, hogy ilyen technológiával és minôségben elôállított takarmánnyal nem lehet hatékonyan hízlalni a sertéseket - mondja a vezérigazgató. - A nyugati farmokon tartott állatokkal minôségben és mennyiségben nem vehetjük fel a versenyt, így ha megtartjuk a régi technológiát, nem tudunk betörni az európai piacra. Az átszervezési terv szerint a legmodernebb svájci Bühler-féle takarmánygyártó gépsort szerelünk fel, és emellett a Big Dutchman világhírû cég által készített korszerû sertésfarmokat építünk. A Nutrimur berendezéseit a brassói Avicolának, a nyárádtôi Bere Mures Rt.-nek és az erzsébetvárosi Zoofort gyárnak, illetve más cégeknek adtuk el. Ezt bárki leellenôrizheti. Ez az út jelenti a Zooind Ardealul jövôjét. A hitelezô bankokkal (BCR, Reifeissen- BASA) is megegyeztünk, hogy átütemezik az adósságainkat. Ez tehát azt jelenti, hogy bizalmat elôlegeztek terveinknek. Akik ilyen körülmények között is elferdítik a cég körüli valóságot, azok egyértelmûen más érdekeket szolgálnak, mint a talpra állás - állítja érdeklôdésünkre Peligrad Ioan.

Bizonyos, hogy az "ügy" nem zárult le, s jól illusztrálja, hogy nálunk miért nem jutnak igazán révbe a privatizálások. Egy valóban sikeres céget néhány év alatt tönkretettek, de valójában a magánosítás elôtti zavarosban sokan busás hasznot húztak. S hogy csak a Nutrimurt említsük, Radnóton az a szóbeszéd járja, hogy az új Eminescu negyedbeli villákat a kombinálttakarmány-gyárnak köszönhetôen húzhatták fel egyesek, úgy, hogy eközben a gyár rohamosan tartott a csôd fele. A privatizálás utáni átszervezést, a modernizálást is mindenféle tényezôk, parlamenti részrôl, vagy akár a sajtó irányából is a legváratlanabb pillanatokban gátolják a háttérbôl manôverezô érdekcsoportok. Ilyen körülmények között nehéz megítélni tulajdonképpen mi lesz egy olyan cég sorsa, amely valóban megyénk, de akár egész közép-Erdély élvonalbeli mezôgazdasági vállalata volt. Azon kellene inkább gondolkodnia az érintetteknek, az illetékes hivataloknak, hogyan lehet segíteni az egység talpra állását, s ezzel együtt az állattenyésztést megyénkben.

Fülöp Margit 69 éve született Alsóboldogfalván, de Fiatfalván nevelkedett, és innen került az óvónôképzôbe. Férjével, a 75 éves Fülöp Istvánnal akkor találkozott, amikor Bethlenszentmiklósra, elsô munkahelyére került. Itt akkoriban az óvodában nem volt magyar tagozat, Fülöp Margit kezdeményezésére alakulnak az elsô csoportok. A ma már ôsz hajú Margit néni emlékezik.

- Az Isten minket összerendelt. Százhúsz tagú dalárdát alakított a férjem, én 20 tagú tánccsoportot. Volt ifjúsági és felnôtt csoport egyaránt. Mindent összejártunk, versenyeket, fesztiválokat. Meg sem tudnám számolni, hány diplomát nyertünk. Elsô, második helyeket...

Férjével együtt Margit néni a megkezdett úton töretlenül haladt tovább. Tizenegy év után kerülnek haza Kendre. Házat építenek, gyerekek születnek:

- Életünk három dolog köré csoportosult: család, iskola, kultúrotthon. A gyerekek jóformán a kultúrotthonban nôttek fel. Azóta természetesen megnövekedett a családunk, ma már két lányom mellett van öt unokám is... Mind zenészek - nevet.

A vásárhelyi Filharmóniába a rokonok és családtagok közül többen is bekerültek. István bácsi és Margit néni többször is megpróbálják összeszámolni. Tíz, tizenegy név után belezavarodnak. Végül megegyeznek, legalább hatan állandó tagok, de idônként akár tizenegyen is lehetnek. Margit néni idôközben megsúgja:

- Most készülünk az 50 éves házassági évfordulónkra. Az volt mindig az álmom, hogy majd az unokáim zenéljenek. Most is hetente járok Vásárhelyre koncertre, hogy lássam az unokáimat.

Mindennapjaik más idôs emberekétôl eltérôen, nem csak a napi gondokkal telnek el. István bácsi találóan fogalmaz: a fegyvert csak a koporsóban kell letenni. Amíg él, marad, ami mindig is volt: tanító. Ezen a titulusán az sem változtat, hogy az elmúlt 12 évben felvállalta a kiskendi református egyházban a kántorságot. Négy szólamban éneklô kórusa Udvarhelytôl Erdôszentgyörgyig már sok helyen megfordult.

Ha pedig valaki azt gondolná, kimerül az életük ennyiben, az téved.

- Bizonyosan azt mondják rólunk, hogy "vén bolondok" - pironkodnak -, de hát ilyen az élet. Ezt szeretjük, ezt csináljuk.

A falubeliek pedig minden tervükkel legelôször hozzájuk fordulnak, így hárul rájuk újabb és újabb feladat. Legutóbb a farsangi házasember- bálra a mûsor összeállítása és betanítása. Ôk ketten mindig szívesen elvállalják. Ha pedig újrakezdhetnék...

- ... olyan dalárdát csinálnánk! De már eltelt az idô - sajnálkozik István bácsi.

Mindenesetre öröm látni, hogy azért szüntelenül, csak úgy mellékesen, színjátszó csoportot szervez, felesége dalárdát és most legújabban nótacsoportot. Mert az ilyesmit nem lehet soha abbahagyni.

A Samsung új mobiltelefonjait, a Deutsche Telekom az amerikai Microsofttal megvalósuló együttmûködését, a Fujitsu-Siemens számítógépipari órásvállalat javuló üzleti eredményeit hozta - egyebek között - nyilvánosságra Hannoverben, a Cebit technológiai szakvásár második napján.

A dél-koreai Samsung már a GSM/GPRS rendszerben mûködô készülékeibôl mutatott be nyolcat, ezek kivétel nélkül összecsukható készülékek, s többségüknek színes monitorja van. A gyártó azon szándékát tükrözik, hogy a mobiltelefon-piac minél magasabb minôségû(és árfekvésû) szegmensét célozza meg, s egyben jelezze: a cég a legdinamikusabban növekszik a feltörekvô készülékgyártók között.

A Deutsche Telekom a Microsofttal annak érdekében szélesíti együttmûködését, hogy a nagyvállalati ügyfeleknek tudjon még fejlettebb mobilszolgáltatásokat nyújtani, a Microsoft pedig a vezeték nélküli világban szeretné üzletét kiteljesíteni a német távközlési óriással. Emellett, vált ismeretessé a Cebit-en, a Deutsche Telekom a Microsofttal utóbbi Smartphone 2002 elnevezésû szoftverének továbbfejlesztésén dolgozik, mely a korszerûbb celluláris telefonokhoz is használható, e-mailezési, audió- és videólejátszás lehetôségével. Európa kettes számú számítógépgyártó vállalata, a Fujitsu-Siemens a vásár alkalmából jelentette be, hogy a hónap végén végzôdô üzleti évében már - fennállása, azaz két év óta elsô ízben - profitra számít, mintegy 10 millió eurósra. Mi több, ebben az új üzleti évben már eladásainak és bevételeinek is ötszázalékos növekedését jelzi, noha a 2001-2002-es üzleti évben bevételei visszaestek, 5,9 milliárd euróról 5,4 milliárdra.

A csizma sarkában (14.)

Az estét - szûkebb társaságban - ismét Leccében zárhatom. Ismét Walter hív meg, akit ezúttal megkérek, hogy próbáljon meg ne úgy hajtani, mint egy ôrült. Ezt nevetve meg is ígéri, s az odavezetô út elsô felében be is tartja. Aztán csak ránehezedik a lába a gázpedálra, s a visszafelé jövet - immár egy gin tonictól jobb hangulatban, a társaság hölgytagjainak elbûvölése céljából is -, a gyorsforgalmi úton idônként már 260 km/h-t is mutat BMW- jének sebességmérô órája.

Lecce központját már ismerôsként tekintem meg újra. Megnézünk néhány tegnap kimaradt utcát is, ám leginkább az a szembetûnô, hogy a tegnap estével szemben ma sokkal többen vannak az utcákon. A hétfô a heti pihenônap volt, ma viszont már kedd van, s minden egyes utcára nyíló, vagy szabadtéri lokál dugig van hangosan gesztikuláló, ugyanakkor tökéletesen nyugodt olaszokkal. Mondják, hogy az igazi sokaság szombaton este gyûl össze, de már a mai is bôven elégnek tûnik. A tömeg és a késôi óra ellenére - ismét egy órakor térünk vissza Porto Cesaréóba -, valamint annak dacára is, hogy szinte mindenki fogyaszt valami alkoholtartalmú italt, a városközpontban nyugalom honol. Sehol egyetlen randalírozót, részeget, kötekedôt nem látni. A déli temperamentum a kedélyes, hangos, gesztikulálással kísért, ám teljesen nyugodt beszélgetésben merül ki.

Sikerül asztalt szereznünk egy zsúfolt teraszon, ahol hamarosan megjelennek Walter ismerôsei is. Kíváncsian mérnek végig, mint valami csudabogarakat, hisz amúgy szinte semmit sem tudnak Romániáról. Walter mesél itteni tapasztalatairól, úgy dicsér, mint a cigány a lovát a vásárban, s nem engedi, hogy dicshimnuszával ne értsünk azért teljes mértékben egyet. Az éghajlat is szóba kerül. Míg Leccében októberben még egy szál rövid ujjú ingben sétálok az éjszakában, itthon bizony már jó hûvös lehet. Összeborzonganak, amikor elmondom, hogy nálunk télen sokszor megmarad a hó, és napokig fagypont alatt van a hômérséklet. Vannak hegyek is, és sízni is lehet? Hát persze - mondom. Az egyik asztaltárs mindjárt el is határozza, hogy legközelebb Romániába jön sízni. Az olasz Alpok neki túlságosan drága.

Másnap reggel Nardóban, az Ezio Vanoni Mûszaki Kereskedelmi és Geometriai Intézetben (nálunk szaklíceumnak mondanánk) fogadják a küldöttségünket. Az iskola elôtt robogók tengere fogad. Száznál is több parkol a bejárat elôtt, itt ugyanis az a szokás (divat, vagy nevezzék, aminek akarják), hogy a nagyobb nebulók robogóval járnak iskolába. A kerékpár nem dívik (úgy tûnik, az az északi államok sajátja), valószínûleg akinek nincs robogója, az nem is elég menô. No persze a jövedelmi viszonyok is egész mások, de az biztos, hogy egy átlag olasz család számára is komoly anyagi megterhelést jelent egy robogó vásárlása. Van itt mindenféle színû és márkájú, nehéz lenne két egyformát felfedezni. A robogók egyébként a városban is mindenhol felbukkannak, az ôrült forgalomban cikáznak az autók között. Már említettem, hogy a közlekedési szabályok betartása nem tartozik a dél-olaszok legerôsebb oldalai közé, s csak csodálkozni lehet, hogy mégis viszonylag kevés közlekedési baleset fordul elô. Hogy mégsem veszélytelen vállalkozás a közlekedés, bizonyítja, hogy ott-tartózkodásunk idején egyik vendéglátónknak temetésre kellett mennie. A tizenéves áldozat közlekedési balesetben vesztette életét.

Az iskolában Vincenzo Prete igazgató mindent elôkészített a fogadásunkra. A Porto Cesaréó-i Don Rua általános iskolához hasonlóan, itt is nagy feltûnést keltünk a tanulók körében, akik mindenünnen elôözönlenek, hogy megcsodálják a távolról jött vendégeket. Arra a félórányira-órányira, amíg az iskolában tartózkodunk, a tanítás szünetel. Megnézhetünk néhány kiválóan felszerelt laboratóriumot, a számítógépes termet, ahol minden egyes tanuló külön gépen dolgozhat, amely folyamatosan összeköttetésben áll az internettel. Mindez egy kis vidéki városka iskolájában! Utána következik az elkerülhetetlen mûsor. Az intézmény énekkara ad néhány dalt elô, a nézôközönséggé vedlett többieknek a már megszokottá váló fergeteges lelkesedése kíséretében. A végén a vásárhelyi gyerekeket is feltessékelik a rögtönzött színpadra, s közösen adják elô a We Are The World (mi vagyunk a világ) címû slágert. Küldöttségünk minden tagja ajándékot is kap. Az újságírónak tréfából képregény jár, hogy
"az olvasás ne okozzon sok gondot": Nardó város története rajzokban elmesélve. A helybéli kamaszok lelkesedése azonban akkor hág a tetôfokra, amikor küldöttségünk csinosabb hölgytagjai járulnak az igazgató elé az ajándékot átvenni.

(Folytatjuk)

A Népújság 2002. március 8-i száma rövid hírben tudósított a marosvásárhelyi vártemplomi gyülekezet lelkészi állásának betöltésével kapcsolatos eseményekrôl. A hír említést tett Szász Attila körtvélyfájai lelkipásztornak a jelöléstôl való visszalépésérôl. Tekintettel arra, hogy egyre többen érdeklôdnek a visszalépés okáról, a hiteles és teljes értékû tájékoztatás szellemében közöljük az alábbiakat:

A Vártemplom presbitériuma a választást megkönnyítendô, egy 9 tagú bizottságot választott a maga soraiból, hogy lelkipásztorokat keressen meg, hallgasson meg, majd pedig tegyen javaslatot tapasztalatairól az egész presbitériumnak. A bizottság figyelme eredetileg 11 lelkipásztorra terjedt ki. Végül szavazás alapján két személy, Ötvös József és Szász Attila mellett döntöttek, közös megegyezéssel arra nézve, hogy mindkét jelöltnek lehetôséget adnak istentiszteleti szolgálatra és az egész presbitériummal való találkozásra, hogy majd a presbitérium és a gyülekezet dönthessen a meghívandó személy felôl. Mivel Ötvös József évek óta Marosvásárhelyen teljesít szolgálatot, ismert a vártemplomi gyülekezet elôtt. A bemutatkozásra Szász Attilának lett volna inkább szüksége, aki Marosvásárhelytôl való távolsága miatt kevésbé ismert.

A bizottsági döntés után néhány nappal azonban, március 6-án megtörtént az egyházközség átadás-átvétele. Ez azt jelenti, hogy az egyház törvényeinek értelmében a lelkészi állás e pillanattól megüresedettnek tekintendô és emiatt a lelkészi állásra jelölteknek tilos istentiszteleti szolgálatot végezniük a Vártemplomban, de még a gyülekezet területére sem léphetnek.

Mivel a március 6-i presbiteri gyûlés az állás betöltésének módozata, a meghívás felôl is dönteni készült, sôt a meghívandó lelkipásztort is meg kellett neveznie, e helyzet egyértelmûen Szász Attilára nézve jelentett hátrányt, aki ezáltal megfosztottnak érezte magát a bemutatkozás lehetôségétôl, és az esélyegyenlôség megvonása ellen tiltakozva, megbízottja révén bejelentette a jelöléstôl való visszalépését.

Dali Ferenc, Gaál Márton presbiterek

A Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség rendezésében idén március 21-24. között immár kilencedik alkalommal kerül sor a TDK megszervezésére. Rendezvényünkön több mint 250 dolgozat keretén belül hazai és Kárpát- medencében magyarul tanuló diákok számolnak be kutatási eredményeikrôl általános orvos, fogorvos és gyógyszertan témakörökben. A dolgozatok bemutatása párhuzamosan folyik nyolc kategóriában, és elbírálásuk a szekcióknak megfelelôen egyetemünk mentorainak nehéz feladata.

A számos erdélyi szaktekintély mellett olyan neves külföldi elôadók is megtisztelik a konferenciát, mint dr. Andrásofszky Barna, a MET elnöke (Budapest), prof. dr. Gráf László biokémikus (Budapest), prof. dr. Hamar János, OTRI (Budapest), prof. dr. Kásler Miklós onkológus (Budapest), prof. dr. Módy István neurológus (L.A., USA), dr. Pestessy József, baleseti sebész (Budapest), prof. dr. Péterffy Árpád szívsebészet (Budapest), prof. dr. Renner Antal, OTRI (Budapest), prof. dr. Rosivall László nefrológus (Budapest), prof. dr. Somogyi Péter neurológus (Oxford, U.K.). A konferencia fôvédnöke dr. Pálinkás József, Magyarország oktatási minisztere, ezáltal is köszönjük támogatását.

A részletes programunkról nagyvonalakban annyit, hogy a csütörtöki nap folyamán egy rövid túrával a Maros völgye, illetve Mezôség történelmi és kulturális nevezetességeit mutatjuk be, majd péntek délelôtt szép váro- sunkban kalauzoljuk vendégeinket. A szombati nap az ünnepélyes megnyitót és számos híres meghívottunk elôadásait foglalja magába, miközben a diákok a tudományos ülésszakok során, dolgozatok illetve poszterek formájában mérik össze kutatási eredményeiket. Konferenciánk vasárnap ér véget hivatalosan a záróünnepély keretén belül, amikor természetesen díjazásra kerülnek a legkiemelkedôbb dolgozatok.

Bôvebb információk a 065/219-690 telefonszámon, valamint a részletes program a www.mmdsz.ro/tdk web- oldalon olvasható. (Szervezôk)

Az 1848-as forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulóján a Maros megyei MADISZ a kegyelet koszorúit helyezi el a Bernády tér 3. szám alatti emléktáblánál, valamint a Székely Vértanúk Emlékmûvénél. Az ünnepi rendezvény alkalmával Kis Annamária MADISZ- elnök tiszteleg a szabadságharc hôseinek emléke elôtt. Felkérik a marosvásárhelyi fiatalokat, jelenlétükkel bizonyítsák, hogy a márciusi ifjak szelleme ma is él.

Pénteken 12 órakor az ákosfalvi mûvelôdési otthonban március 15-i megemlékezô ünnepséget tartanak. Megnyitóbeszédet mond Nagy Lôrinc, a helyi RMDSZ elnöke, Nagy László református lelkész és Máthé Ferenc római katolikus plébános. Ezt követôen az ákosfalvi iskolások szavalatokat és táncokat adnak elô. Az ünnepség koszorúzással zárul a község emlékmûvénél, beszédet mond Osváth Csaba polgármester.

A radnóti református templom cintermében pénteken 16 órakor a kopjafa megkoszorúzására kerül sor. Beszédet mond a református illetve a katolikus egyház képviselôje, Botnáriuk Júlia történelem szakos tanár, és Türke László, a helyi RMDSZ elnöke. Az ünnepi megemlékezést az V-VIII. osztályos tanulók irodalmi összeállítása zárja.

A kastélyból nem maradt semmi. Ahol az angolkert volt, a magnóliák helyén kukorica se terem. Annyi a föld, mondja az idôs ember, nincs értelme megmûvelni.

Távolinak tûnik a torony, valójában alig kétszáz méter, elôtte zöld gyertya a két nyurga fenyô. A horizontot a csupasz hegy zárja, letarolt erdô helyén színét váltja a szürke ciher.

Nincs értelme a munkának?

Nincs, mondja a tulajdonos. Kajla kalap, véreres arc, savószínû szemek. Sárgásfehér bajusz. Övé ez az egész nagy terület, az egykori Udvar. Ahol klastrom állt, udvarház állt, gazdasági épületek álltak, istállók, négy hatalmas csûr. Elhordták a téglát, a faanyagot; a csûrt a szomszéd faluba vitték, most árulja az önkormányzat. A többi porrá roskadt.

Dolgozunk, mint a gép, nem lehet megállni. Az a halál.

Gyermekkoromban az Úr bolyongott itt, fehér ruhában, széles karimájú szalmakalapban, sétált a parkban, gyermeki eszem úgy fogta fel, hogy ez a létformája: sétál, és idônként valamit mormog. Sosem értettük a szavát. A falu között csak azután járkált, hogy egy éjszaka kipakolták a kastélyból. Furcsa szaga volt az Úrnak. Ma már tudom, mi volt: szesz.

Most az Örökös piszkálja a vakondtúrást a birtokon. Az úgy van, magyarázza, hogy az Úr megnôsült. S akit elvett, az éppen az én néném volt. Meghaltak, rég. Nem maradt utánuk, csak a tetôn a kripta. Aztán nézze, nekem sincs már szinte senkim.

Távolban traktor dôzsöl. Nekem dolgozik, mondja az Örökös. Ha felhágok oda, a martra, ahol a szôlôsök voltak, éppen oda látok. Kér egy cigarettát?

Remeg a táj, mintha fájna a levegô. Keresem a helyet, ahol a vasárnapi cserkabala állt. Amikor a legények hagyták, mi is körhintázhattunk rajta.

A fényes oldalban ibolya virít. Szedek gyermekkorom sírjára.

Anyanyelvünk

Az emberi nyelv keletkezése óta egyrészt igen sok önálló nyelv pusztult el, másrészt viszont számos újabb alakult ki. E folyamat egyik eredménye az, hogy a világon jelenleg mintegy háromezer nyelvet ismerünk (csak Európában hatvanat mutathatunk ki). A nyelvek között tizenhárom olyan nyelv van (például a kínai, az angol, a hindi, az orosz, a spanyol, a német, a japán, a francia, az indonéz, a portugál, az olasz stb.), amelyet több mint ötvenmillió ember beszél.

A magyar egyike annak a huszonkilenc nyelvnek, amelyet tízmilliónál többen tekintenek sajátjuknak.

Ebben a csaknem áttekinthetetlen rengetegben a nyelveket rokon vonásaik és eltéréseik alapján szokás csoportosítani. Közismert tény például, hogy a szerbhorvát nyelv szembetûnô rokonságot mutat a cseh, szlovák, orosz vagy lengyel nyelvvel. Ugyanígy a német az angolhoz, az olasz meg a franciához és a spanyolhoz hasonlít.

Fölmerül azonban a kérdés, hogyan vázolhatnók föl a magyar nyelv rokonságát, illetve: melyek azok a nyelvek, amelyekkel anyanyelvünk rokonítható.

A nyelvek, így a mienk is, állandó szabályszerû változásokon mennek át. A korábban azonos nyelvet beszélô társadalom ugyanis csoportokra szakadozik, az egyes csoportok elválnak egymástól, nyelvük pedig lényegesen új irányban folytatja fejlôdését. Ez történt például a germán nyelvközösséggel, amely a népvándorlás folyamán fölbomlott, s e fölbomlást az önálló német, angol, holland, svéd, dán stb. nyelv keletkezése követte. Így tehát a rokon nyelvek valójában nem azonosak, hanem azonos nyelvbôl, az úgynevezett alapnyelvbôl keletkeztek. A román, görög, germán, illír, szláv, örmény, iráni, ind stb. nyelvek közös ôse az indoeurópai alapnyelv.

A mi anyanyelvünk, a magyar nyelv a finnugor alapnyelvre vezethetô vissza, amely a szamojéd alapnyelvvel együtt az uráli alapnyelvnek nevezett közös ôstôl származtatható. A magyar nyelv tehát finnugor eredetû. Ez annyit jelent, hogy ôseink abba a közösségbe tartoztak, amely a finnugor alapnyelvet beszélte. Ez az alapnyelv az együtt élô nemzetségek szerint nyelvjárásokra tagolódott, s ezekbôl a nyelvjárásokból fejlôdtek ki a különbözô finnugor nyelvek. Az a tény, hogy a magyar finnugor eredetû nyelv, annyit jelent, hogy történetének egy igen korai szakaszában nagyjából azonos volt a mai osztják (chanti), vogul (manysi), zürjén (komi), votják (udmurt), cseremisz (mari), mordvin (erze és moksa), észt, finn, lapp nyelv ugyanazon korabeli ôsével.

Sarpe Constantin bukaresti APCA-elnök hozzánk is eljutott írásában tovább magyarázza, mi történt a nyugat-európai igazságszolgáltatási szervnél. Eszerint, ha egy kérelem beilleszkedik az Emberi Jogi Egyezmény (röviden: Konvenció) elôirányzataiba, akkor az emberi jogi bíróságnak egyik képviselôje megkísérli b&