Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@fx.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Tegnap délután megyénkbe látogatott Gheorghe- Romeo- Leonard Cazan fejlesztésügyi miniszter. A magas rangú vendéget a városházán a megyei hivatalosságok fogadták, majd a megye és Marosvásárhely fejlesztési terveinek ismertetése után a miniszterrel együtt terepszemlét is tartottak.

A prefektus kabinetjében tartott rövid tájékoztató után a prefektúra és a megyei tanács vezetôsége rajzok elôtt mutatta be a PHARE program által finanszírozott ipari park, az ISPA által támogatott regionális szeméttelep, a SAPARD keretében megvalósítás alatt álló vidéki vízhálózat fejlesztési, valamint a Drakula Park terveit. Meglátogatták a régi repülôteret, ahol a Dorin Florea polgármester a hivatala által fenntartott ipari park terveirôl számolt be a miniszternek. A látogatás következô állomása a vidrátszegi repülôtér volt, ahol Runcan Petru Stefan, a légikikötô igazgatója a fejlesztési tervekrôl beszélt, hangsúlyozva a repülôtér gazdasági, turisztikai és infrastruktúrabeli elônyt a megye számára.

Virág György, a megyei tanács elnöke a látogatással kapcsolatosan a Népújságnak megjegyezte: egyetlen elvárásunk a miniszter úrral szemben, hogy egyengesse terveinket, nehogy elakadjanak a bürokrácia útvesztôjében.

Az RMDSZ véleménye szerint a prágai NATO-csúcsig hátralévô idôszakban Romániának arra kell összpontosítania, hogy maximálisan kihasználja a számára kínálkozó esélyt, hogy felkérjék a csatlakozásra - mondta az MTI-nek Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke csütörtökön az államfôvel lezajlott találkozó után.

Ion Iliescu az ország parlamenti pártjainak képviselôivel folytatott idôközönkénti tanácskozásai keretében csütörtök délután fogadta a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (küldöttségét.

Mint az RMDSZ elnöke a találkozó után elmondta: az államfô két fô témáról kérte ki a romániai magyar szervezet véleményét. Egyrészt arra volt kíváncsi, miként ítéli meg az RMDSZ az ország pillanatnyi politikai, gazdasági és szociális helyzetét, s az ezzel kapcsolatos tennivalókat. Másrészt pedig az iránt érdeklôdött, mi a véleménye az RMDSZ-nek a Romániában napirenden levô alkotmánymódosításról.

Markó Béla szerint az RMDSZ-küldöttség kifejtette a román államfônek: mindaddig, amíg nem született döntés arról, hogy a NATO-tagjelölt államok közül melyeket kérik fel a csatlakozásra, Romániának is van esélye, hogy bekerüljön a meghívottak sorába.

Ezt az esélyt maximálisan ki kell használni, úgy kell dolgozni, hogy rászolgáljunk a meghívásra, ami nekünk, az RMDSZ, s a romániai magyar közösség számára is nagyon fontos - mondta Markó. Mint rámutatott: kifejtették az államfônek, hogy a NATO- csatlakozási feltételek teljesítése sorában a többi között megnyugtatóan rendezni kell Romániában is a tulajdonviszonyokat, ami a gazdasági stabilitásnak is feltétele.

Az RMDSZ képviselôi elmondták Ion Iliescu elnöknek: aggasztó jelzéseik vannak a lakosság szociális helyzetérôl, nagyon nagy a szegénység az országban, a nincstelenség széles rétegeket sújt, ezen sürgôs intézkedésekkel változtatni kell.

Az alkotmánymódosítással kapcsolatban a magyar szervezet képviselôi kifejtették: az RMDSZ véleménye szerint alkotmányreformra van szükség. Olyan korszerû alaptörvényt kell megalkotni, amely megfelel az ország euroatlanti integrációs törekvéseinek, a korszerû jogállami követelményeknek. A megreformált alkotmányban pontosabban kell kodifikálni a hatalmi ágak szétválasztását, tisztázni és rendezni kell a kétkamarás parlament alsó- és felsôházának hatáskörét, a törvényhozás és a végrehajtó hatalom hatásköreit, tökéletesíteni és korszerûsíteni kell az állami intézményrendszert, decentralizálni kell a közigazgatást, növelni kell a helyi közigazgatás önállóságát és megfelelôen rögzíteni kell a nemzeti kisebbségek jogegyenlôségének érvényesülését.

Markó elmondta: kifejtették az államfônek, hogy az RMDSZ szerint a kisebbségekre nézve jogkorlátozási veszélyeket rejt magában az, hogy a jelenlegi alkotmány nemzetállamként határozza meg Romániát. Szerintünk a nemzetállam fogalma elavult, meghaladta az idô, ezért nem tudjuk elfogadni, hogy Romániát továbbra is nemzetállamként határozza meg a megreformált alkotmány - mondta Markó.

Az RMDSZ elvi álláspontjának kifejtése után a küldöttség konkrét ügyek megoldásában kérte az államfô segítségét. Ezek között szerepelt a kézdivásárhelyi Agache-perben elítélt Héjja Dezsô megkegyelmezésének a kérdése is - mutatott rá Markó Béla. Ion Iliescu elnök az RMDSZ álláspontját meghallgatva a többi között nagyra értékelte az RMDSZ és a kormányon levô Szociáldemokrata Párt (PSD) közötti együttmûködést.

A román-magyar egyetértési nyilatkozatnak köszönhetôen Románia számára a magyar kedvezménytörvény eredeti formájában megszûnt létezni - jelentette ki Mircea Geoana külügyminiszter csütörtökön a szenátusban.

A román törvényhozás felsôháza heves vita után két tartózkodás mellett 69-47 szavazataránnyal elutasította a Nagy-Románia Párt által a magyar kedvezménytörvénnyel kapcsolatosan tavaly decemberben Budapesten aláírt magyar-román egyetértési nyilatkozat ellen benyújtott egyszerû indítványt, amelyet liberális és demokrata párti szenátorok is támogattak.

Az Erdély feladása címû indítvány vitájában felszólalt Mircea Geoana külügyminiszter is. Az indítvány elutasítását kérve hangoztatta: "az egyetértési nyilatkozat értelmében Románia mentesült a magyar törvény extraterritoriális elôirányzatainak hatálya alól, a román állampolgárok pedig mentesültek a jogszabály megkülönböztetéseitôl".

Geoana a beadvány kezdeményezôivel és támogatóival vitatkozva rámutatott: az egyetértési nyilatkozat aláírása révén a román kormány nem vonta ki magát a parlamenti ellenôrzés alól, a megállapodás pedig Románia számára nem jár semmilyen politikai vagy pénzügyi kötelezettséggel, az kizárólag Magyarországra ró kötelezettségeket. Az egyetértési nyilatkozattal a román kormány jól körülhatárolt célt követett, nevezetesen azt, hogy megakadályozza a magyar törvény területen kívüli és diszkriminációs alkalmazását. Ezzel Románia néhány konkrét elônyre tett szert: a magyar kormány vállalta, hogy hat hónapon belül módosítja a kedvezménytörvényt, valamennyi román állampolgár munkát vállalhat Magyarországon, s a magyar jogszabályt nem alkalmazzák a nem magyar származású családtagokra - hangoztatta Geoana. A kedvezménytörvény alapján járó magyarigazolványról egyebek között azt mondta, hogy abban csak személyazonossági adatok szerepelnek, s kiiktatták belôle a birtoklóik és a magyar állam közötti jogviszonyra vonatkozó kitételeket.

Külön szólt arról a külügyminiszter, hogy a két kormányfô által aláírt egyetértési nyilatkozatban Magyarország támogatást ígért Romániának NATO- csatlakozási törekvéseihez.

Geoana egyebek között hangsúlyozta, hogy a kedvezménytörvény romániai vonatkozású alkalmazása során a román hatóságok szigorúan ellenôrzik a két kormányfô által aláírt román-magyar egyetértési nyilatkozat elôírásainak tiszteletben tartását.

Mivel az indítványban a csángókról is szó volt, a román külügyminiszter rámutatott: az oktatási minisztérium magánszemélyektôl nem kapott magyar tannyelvû osztályok megszervezésére vonatkozó kéréseket a csángók lakta vidéken. "Hasonlóképpen a román kormány eddig nem tett semmilyen kötelezettségvállalást az aradi Szabadság-szobor visszaállítására vonatkozóan, a kérdésnek ez a vonatkozása benne foglaltatik a PSD és az RMDSZ közötti együttmûködési megállapodásban" - mondta Geoana.

Módosították a nemzeti szimbólumok használatáról szóló rendelkezést

A kisebbségek körében elégedetlenséget váltott ki, hogy a Románia zászlajának kitûzésére, nemzeti himnuszának megszólaltatására és a Románia címerét viselô pecsétnyomók használatára vonatkozó törvényben és a tavalyi alkalmazási rendeletekben diszkriminatív módon kezelték a nemzeti kisebbségek saját szimbólumainak használatát, egyenesen büntetéseket helyezve kilátásba, ha valamely kisebbség himnuszát énekli vagy nemzeti szimbólumait tûzi ki ünnepein. Ennek megváltoztatása egyike volt azoknak az elôírásoknak, amelyek az RMDSZ-SZDP együttmûködési megállapodásban is szerepeltek.

Csütörtökön megszületett az a kormányhatározat, amellyel teljesül ez az irányelv, és megfelelôen módosultak az említett rendelkezések. A módosítás indoklásában megállapítják:
"a határozattervezet kidolgozásakor és elfogadásakor elmulasztották pontosítani, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van saját szimbólumaik használatához, összhangban a Románia által is aláírt nemzetközi egyezményekkel, illetve a román népre jellemzô tolerancia, megértés és az etnikumok közötti együttmûködés szellemével".

A nemzeti szimbólumok használatát szabályozó törvény 16. cikkelyét módosították, a 23. artikulus pedig egy bekezdéssel bôvült, amely a következôképpen hangzik: "Az etnikai kisebbségekhez tartozó személyek az illetô kisebbség specifikus rendezvényein használhatják saját nemzeti szimbólumaikat is".

Az elmúlt évek egyik legsúlyosabb tragédiája játszódott le péntekre virradó éjszaka Marosszentannán. A 41 éves Kurci Attila felakasztotta mind a négy gyerekét, majd ezt követôen magát is. A gyilkos levelet hagyott hátra, amelyben megindokolja tettét: elhagyta élettársa, és nem bírja elviselni gyerekei sírását, a szégyent. A négy áldozat az 1 éves és 6 hónapos Cornelia, a 2 éves és 6 hónapos Attila, az 5 éves Gizella és az anya nevén szereplô 3 éves és 6 hónapos Erika. Az ügyben a Maros Megyei Törvényszék melletti Ügyészség folytat vizsgálatot.

Aktuális

Szét lehet nézni: hová lett a virágos erdélyi falu? Tán lesz egyszer megint, ha fontos még a jövô...

Nem kell ide semmiféle tervgazdálkodás, hogy valamilyen beszámolón azt mondja a polgármester: a községünkben 100 ezer tô violát, 20 ezer rózsafát és nem tudom hány boglárkát fognak elültetni. Elhiszem neki, miért ne hinném el. Hogy aztán a nyár derekán röstellkedjen kicsit: a lakosság hanyagsága miatt a fauna hamar elvirágzott, ugyanis - nyersebben fogalmazva - a parkokat lelegelte a csorda és a juhnyáj.

Ami a falutervezést illeti, talán nem ez a legégetôbb kérdés, úgyhogy bánatomat nem is muszáj komolyan venni: A tavaszi szépítkezésrôl jut eszembe, hogy falvainkból jórészt kivesztek a rózsák. Még csak nem is azért, mert a falusi ember hajlamos lenne bennük a politikai pártok szimbólumait látni. Dehogy. Maradt néhány orgonabokor, és maradt a ház elôtti kis park, amit a hósuvadás tarkít meg egy-egy makkját vesztett cseréppel.

Nagyjából ennyi. Leszomorodott falukép. Vidéken felnôtt gyermekként emlékszem, hogy ilyentájt, vagy valamivel késôbb kidoboltatott: "a néptanács hirdetteti, hogy a virágültetést mindenki tartsa kötelességének". A süket hirdetô még fenyegetôzött is (talán a maga szakállára), hogy lesz ellenôrzés is, mégpedig az ôrsparancsnok nézi meg személyesen, falunkban hogyan virágzik a rendszer. A parancsuralom közegét még virágügyben is illett komolyan venni, úgyhogy nagyanyám gyöngyvirágot ültetett, sôt még máktermesztéssel is próbálkozott. A tulipán akkor is szent volt, vitte az asszonynép István király oltárára. Különös, ahogyan a kötelezô virágültetéstôl eljutottunk az elhanyagoltság
"szabadságáig".

Ma faluturizmust emleget a jó nép, abban látná a megváltást, még ott is, ahol ez egyáltalán nem indokolt: se múlt, se jelen, se hagyomány, az elöljárók azt mondják, hogy nincs értelme álmodozni már virágos jövôrôl. De azért a következô mandátumot is szívesen vállalnák…

Hanem város közeli nagyközségben látom, azért a ház elôtti parkok megmûvelésével mégsem hagytak fel. Megnyugtató: lesz itt még virágos erdélyi falu. A kíváncsiság nem hagy békén. Megtudom, a krumpli fészkét ajánlatos idejében elôkészíteni. Szóval nyár derekán lesz itt virágzás, lesz annyi kolorádóbogár, hogy öröm lesz nézni. De hogy a csorda, a juhnyáj kárt ne tegyen az ültetvényben, azt élô gyepûvel kell körbevenni.

Hogy teljesen lelombozódva haza ne jöjjek, még látnom kell egy faluról falura járó, turizmusra szakosodott ebet (érthetôbben: kóbor kutyát), amint a gyepû tövében felemeli egyik hátsó lábát.

Meg is van a jövôképem, indulhatok haza.

Fôépítészek közgyûlése Marosvásárhelyen

A Municípiumi és Városi Fôépítészek Testületének közgyûlése tegnap folytatódott Marosvásárhelyen. A csütörtökön kezdôdött megbeszélésre 26 fôépítész, valamint a Közmunkaügyi és Területrendezési Minisztérium, több egyetem, és az Építészek Romániai Rendjének képviselôi érkeztek.

Az elsô napon Marosvásárhely fôtere volt a téma, javaslatok hangzottak el a városközpont szépítésére, módosítására. Tegnap néhány olyan cég mutatta be ajánlatát, amelyekkel a Fôépítészek Testülete a jövôben együtt szándékozik mûködni. Szó esett azokról a szakmai felkészítô programokról, amelyeket idén szerveznek, valamint a fôépítészi státusról.

Amint Andrei Luncan, Nagyvárad fôépítésze és a Municípiumi és Városi Fôépítészek Testületének elnöke lapunknak kifejtette, fontos a fôépítészi státusra vonatkozó jogszabály érvénybe léptetése. A 2002. évi 50-es számú törvényben szerepel a státus, de az alkalmazási normák, bár ki vannak dolgozva, még nem jelentek meg a Hivatalos Közlönyben.

- A Fôépítészek Testülete megpróbálja támogatni azokat a kollégákat, akik ma Romániában ki vannak téve a törvények kijátszását célzó politikai vagy gazdasági érdekcsoportok nyomásának. Az igazi professzionisták megpróbálnak helytállni az ilyen kihívásokkal szemben, megvalósítani, mai kifejezéssel élve, a helységek hosszú távú fejlesztését. A fôépítészi státusnak, amellyel kapcsolatosan a jelen közgyûlésen is javaslatokat teszünk, védelmet kell nyújtania, beleértve a jogi védelmet is azokban az esetekben, amikor objektív okok miatt perekre kerül sor. A közösségeknek a hosszú távú fejlesztés per-spektívájában kell gondolkodniuk, nem pedig csak a mai generáció részére dönteniük - jelentette ki Andrei Luncan.

Folytatódnak az ivóvízgondok Marosszentgyörgyön

Tegnap reggel Marosszentgyörgy alpolgármestere, Simon Ferenc, rendôrök, lakótársulás-vezetôk és lakók társaságában kereste fel a nagy adósságo-kat felhalmozó lakókat. Személyesen próbálta meggyôzni
ôket, hogy engedélyezzék a vízcsapok leszigetelését. Kevés
sikerrel.

Mint már beszámoltunk róla, a marosszentgyörgyi tömbházlakók közel másfél milliárd lejjel tartoznak a vidéki vízszolgáltató vállalatnak. A kintlevôségek behajtása érdekében a vállalat szigorított program szerint biztosított ivóvizet, s a szolgáltatás teljes beszüntetését helyezte kilátásba. Mivel az adósságok egyre nôttek, hétfôn a vízügyis szakemberek 18 lépcsôházból leszerelték a hidegvíz-órákat, s lezárták a hidegvíz-csapokat. Azóta az érintett lakásokat csak meleg vízzel látják el.

Simon Ferenc alpolgármester tegnap a 15 millió lejnél nagyobb adósságot felhalmozó családok jegyzékével, rendôri kísérettel próbált megoldást találni. Mint elmondta, a lakók igyekeztek kifizetni a meleg víz és a melegítés ellenértékét, ám halasztották a hidegvíz-díj törlesztését. 40 olyan család van, amelynek 15 milliónál nagyobb az adóssága, egyesek 50-60, sôt 74 millió lejt is felhalmoztak.

- Egy lépcsôházban 14-15 család van, közülük egy-kettô adós. Igazságtalanság, hogy miattuk szenvedjenek a többiek is. Éppen ezért arra gondoltunk, hogy személyesen felkeressük ôket, s felszólítjuk, hogy másokra való tekintettel engedélyezzék a hidegvíz-csapok leszigetelését. Közel tíz családot kerestünk fel, ketten engedtek be a lakásba. Volt, aki nem nyitott ajtót, volt, aki nem volt otthon, s olyanok is akadtak, akik nem egyeztek bele a zárolásba. Törvényszéki rendelet nélkül mi tehetetlenek vagyunk. Igaz ugyan, hogy a lakótársulás beperelt néhány adóst, azonban ez hosszadalmas eljárás. Az is gondot okoz, hogy két tömbházlakás a Semtest tulajdonában van, s azokban bérlôk laknak. Többször felkértük a Semtest vezetôit, hogy az adósoknak ne hosszabbítsák meg a bérleti szerzôdését, vagy fizetéseikbôl vonják le a tartozást. Nem vették figyelembe kérésünket. Sajnos egyelôre csak házról házra járva tudunk részmegoldást találni. Jövô héttôl gyorsított eljáráshoz folyamodunk

Gyermekpénzbôl élnek

N. Sándornak 22 millió lejes adóssága van. Felesége nyitott ajtót. Hamarosan megjelent a családfô és a három kisgyerek közül az egyik. Az alpolgármester felszólítására azt válaszolták, hogy az asszony a gyerekek nevelésével foglalkozik, a férfi egész télen munkanélküli volt, a gyermekpénzbôl élnek. A melegvíz-csapot három évvel ezelôtt lezáratták, ám hideg víz nélkül nem tudnak élni, nem tudják a kisgyerekeket nevelni. - Ha kitavaszodik, lesz munka, s akkor fizetni is tudunk - mondták, majd becsukták az ajtót.

Aki fizet, szenved

A tömbházak elé összegyûlt lakók egymást túlkiabálva fejezték ki elégedetlenségüket a fennálló helyzet miatt. Többen azt nyilatkozták, hogy bár eddig rendszeresen törlesztették a fogyasztást, ezután nem fognak fizetni. Amennyiben továbbra sem lesz hideg víz, a lakótársulás, a szolgáltatók elveszítik a jól fizetô lakókat is - nyilatkozták. Ezt alátámasztotta a lakótársulás elnöke is, aki elmondta, hogy csütörtökön délután csupán 8 millió lejt törlesztettek a lakók. A Sportolók utca E2 számú tömbházában lakók azzal fogadták a község vezetôjét, hogy itt egyetlen lakó sem tartozik, mégis hideg víz nélkül maradtak. Az alpolgármester ellenôrizte a hallottakat, majd megkérte a vízügyi vállalat vezetôségét, hogy hozzák vissza a tévedésbôl leszerelt vízórákat, s biztosítsanak hideg vizet.

A tegnapi akciónak kézzelfogható eredménye nem volt. Bár két lakásban lezárták a hidegvíz-csapot, a tömbházakban nem szerelték vissza a vízórát, s így továbbra is hideg víz nélkül maradtak a jól fizetô családok is.

Bernády György létesítményeinek megismertetésével célom volt emberközelbe hozni egyéniségét, a városát szeretô polgármestert.

Gyógyszerészdoktori és államtudományi diplomával kezdte közéleti tevékenységét. 1896-ban Marosvásárhely országgyûlési képviselôje, rendôrkapitánya. 1902. március 8-tól a város polgármestere, m. kir. udvari tanácsos, 1912 decemberétôl 1917 júliusáig, az impérium változásáig a város fôispánja volt. Bernády György céltudatosan készítette elô és hajtotta végre terveit. Gyógyszerészeti képzettsége, közgazdasági és politikai érzéke, városépítô képessége és tervezô merészsége, végrehajtó fáradhatatlan ereje, párosulva a város áldozatkész polgárságával, a sáros és közmûvesítés nélküli város összképét megváltoztatta. Székfoglaló beszédében mondottak alapján célja egy új város építése volt.

Bernády mindvégig a város polgárságának szolgálatában állt, a város érdekeit védte, a város gazdasági életét fellendítette, növelte. Terveit a törvényesség keretén belül valósította meg. Ha érte is támadás tetteiért, tiszta kézzel hárította el azt a törvény elôtt. Hasonlóképpen ezt várta el a tanácstól és a város polgárságától is. Bernády munkássága terén nem látott maga elôtt akadályt, városfejlesztési terveit jól átgondoltan hajtotta végre. Születésénél, neveltetésénél és hajlamánál fogva liberális és demokratikus érzelmû volt. Életének nagyobb részét a közszolgálatban töltötte el. Vallásra, fajra, anyanyelvre, rangra és állásra való tekintet nélkül mindenkivel szemben elôzékeny, figyelmes és készséges volt. Tisztelte mások nézeteit és meghallgatta a jó tanácsokat.

Dr. Bernády György nevét ismernie kell a város lakosságának, mert életmûvébôl sokat lehetne tanulni és kellene tanulnia a város mindenkori polgármesterének, polgárainak.

Városépítô szándéka tiszta és becsületes volt. Cselekedeteiben fáradságot nem ismerve építette a rábízott várost.

A legelsô összesítés és becslések alapján mintegy 1000 személy fordult meg tegnap a helyi Munkaerô-elosztó Ügynökség által fôként nôknek szervezett börzén. A megye összes vá-rosában (Marosludason, Radnóton, Szászrégenben, Segesváron, Dicsô- szentmártonban és természetesen a megyeközpontban) egyidejûleg tartott rendezvényrôl egyelôre még nincsenek végleges adatok, ám a marosvásárhelyi kirendeltségnél már nyitás elôtt több százan várakoztak. Az ügynökség kérdôíveket készített elô, de az eredeti 200 darab után fénymásolt további 100 sem bizonyult elegendônek. Ezek már az elsô 10 percben elfogytak. Sajnos a jelentkezô személyeknek csak tizede reménykedhet abban, hogy munkát talál, hiszen Marosvásárhelyen tegnap 52 cég csak 144 munkahelyet kínált.

Ez természetesen csepp a tengerben, miközben megyénkben összesen 29.178 munkanélkülit tartanak nyilván. A nôk száma 11.407.

Egyébként tegnap a börzén megjelenôk mintegy 30 százaléka férfi volt, ugyanis a rendezvényen akadtak olyan munkáltatók, akik nekik is ajánlottak munkát. A legkeresettebbek a szakképzetlen munkások voltak, volt olyan cég is, amely egyszerre 30-cal bôvíti alkalmazottai számát. Sok bôrdíszmûvest, eladót és textilipari munkást valamint építôipari dolgozót kerestek, ez utóbbiak természetesen férfiakat. A tegnapi börze erôssége volt még, hogy az ide érkezôk részletes eligazítást kaptak az új, munkanélküliekre vonatkozó törvényrôl is.

Március 7-én lejárt a közigazgatási törvény kétnyelvûségre vonatkozó elôírásainak alkalmazási határideje. Tizenkét év polgári és politikai küzdelem után végre lehetôség adódott arra, hogy anyanyelvünket törvényes keretek között használhassuk a közigazgatásban. Mindehhez a romániai magyarság legitim és érett politikai érdekképviseletére volt szükség, amit meggyôzôdésünk szerint a Romániai Magyar Demokrata Szövetség képes volt megvalósítani. Ennek a bizonyított felelôsséghordozásnak és hiteles politikai érdekképviseletnek a jegyében fordulunk ismét az általunk támogatott önkormányzati tisztségviselôkhöz, akik közvetlenül felelôsek a közigazgatási törvény végrehajtásáért, hogy az általuk képviselt lakosság érdekeit tartva szem elôtt, maradéktalanul gondoskodjanak ? különös tekintettel a nyelvhasználati törvényes utasításokra ? a közigazgatási törvény végrehajtásáról. Ma már egyértelmû tény, hogy az RMDSZ érdekképviseleti ereje és programja az önkormányzatok által juttatható érvényre. Ezért fordulunk felhívásunkkal elsôsorban polgármestereinkhez és az önkormányzati képviselôkhöz, de ugyanakkor felkérjük a magyar lakosságot is, hogy érett polgári öntudatuknak bizonyságát adva, éljenek a törvény által biztosított jogaikkal, illetve amennyiben szükséges, követeljék meg a törvény által szavatolt jogaik tiszteletben tartását! Az RMDSZ, hivatásának megfelelôen, szilárd politikai hátteret biztosít az általa képviselt magyarságnak.

Tisztelettel, dr. Kelemen Atilla, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke

Jegyzet

Tény, hogy ha tíz-tizenkét esztendôvel ezelôtt városi vagy távolsági személyszállításról beszéltünk, jókedvre nem derültünk rajta. Kevésnek bizonyulna utóbb a kánikulában, akár télvíz idején csupán "tüle-kedésrôl" - és mindarról, amit ez akkor jelentett - beszélni.

Azóta sok minden változott közszállítás-ügyben nálunk is. Kényelmesebb, kellemesebb utasterû jármûvekkel gazdagodott a gépkocsipark. Gyarapodott az útvonalak száma. Magyarán: több szállítási eszköz is áll az utasok rendelkezésére. Gyakrabban is, pontosabban is közlekednek. Azt is vegyük észre, hogy az alkalmazottak viselkedésében, magatartásában is tapasztalni végre jó irányba mutató dolgokat. Végül is, jó néhányan azon lepôdtünk meg a napokban a Siletina egyik 4-es járatán reggel nyolc óra körül, ami mindeddig csak természetes kívánalomnak bizonyult részünkrôl...

Az autóbuszra fellépô jegyellenôr két nyelven üdvözölt vala-mennyiünket és kért fel, hogy ki-ki készítse ellenôrzésre jegyét, bérletét. Mosolyogva, türelemmel, udvarias köszönömmel haladt utastól utasig. Mondhatom, mindannyian meglepôdtünk a tapasztaltakon. Több mint 30 éve dolgozom, ám így viselkedni ellenôrt még nem láttam. S ha igaz, hogy a jó példa ragadós, hátha ezek után mindenikük így fog viszonyulni az utasokhoz.

Tegnapi lapszámunkban a 100 éve született Kôszegi Margit címû írásunk második sorában sajnálatos elírás történt. A dátum helyesen: 1902. március 11. Olvasóink és minden érintett elnézését kérjük a hibáért.

A 19. század utolsó éveiben, a párizsi világkiállítás elôkészületei idején többen is ellenezték Alexandre Gustave Eiffel zseniális tervét. Egy francia matematikus tudni vélte, hogy a merész építmény nyomban összeroskad a saját súlya alatt, amint eléri a 229 méteres magasságot. Nem tudjuk, hogy ebben a jóslatban milyen arányt képviselt a számítási hiba, és mennyit nyomott a latban az irigység meg a rosszindulat. Egy szellemeskedô polgár följegyezte, hogy Guy de Maupassant író azért járt a már használatba adott toronybeli étterembe, mert ez volt a francia fôvárosban az a hely, ahonnan nem látta kívülrôl Eiffel híres mûvét. Az irodalom és a képzômûvészet egyes képviselôi pedig odáig elmentek, hogy a "városképet elrontó" építmény megszüntetését szorgalmazták, s e célból aláírásokat gyûjtöttek.

A nyertes pályamû gyakorlati megvalósítását azonban senki és semmi sem tudta megakadályozni. A kivitelezéshez rendelkezésre állott 6,5 millió frank, amibôl tellett a 14 méter mély, 5 hónapig tartó alapozásra, a vasszerkezet 12.000 darabjának legyártására, 2,5 millió szegecs megvásárlására és sok egyébre. A mellékelt fényképen láthatók az épület roppant méretei a járókelôk apró kis figuráihoz viszonyítva. A fotográfia felsô részén az egyes források szerint a talajszint fölött 57, mások szerint 58 méterre levô elsô emelet kezdôdik. Összehasonlításképpen: ha alája állítanánk a marosvásárhelyi Városháza tornyát, el sem érné a maga 56 méterével. Ennek az elsô emeletnek a felülete 65x65 méter, és annak idején varieté, színház, vendéglô meg kávéház kapott helyet rajta. A torony felsô emeletein a tudós ember hírében is járó A. G. Eiffel javaslatára meteorológiai megfigyelô-állomást, fizikai, csillagászati laboratóriumot és "dróttalan távíró-", illetve rádióállomást rendeztek be, valamint éjjeli jelzôberendezést szereltek föl a repülôgépek számára.

Végül is többet nyújtott az építmény a hajdani világkiállítás fô vonz-erejénél. 1964-ben mûemléknek nyilvánították és mindmáig oly nagy az érdeklôdés iránta, hogy évrôl évre mintegy 3-6 millió ember fordul meg benne.

Népi gyógyászat, természetgyógyászat

Az elôzô részben megismerkedhettünk a népi gyógyászat, a hagyományos orvoslások, és a természetgyógyászat elveivel, közös szemléletével, gyökereivel. Következik ezek módszereinek a vizsgálata.

Az évszakváltás mindig megviseli a szervezetünket. Kora tavasszal már jelentkezik a tavaszi vitaminhiány jele, a fáradtságérzet. Kint még hûvös, nedves idô van, ilyenkor a hûléses megbetegedések elôfordulása gyakoribb. Tárgyalásuk ezért idôszerû. Lássuk, hogyan gyógyították nagymamáink ezeket a betegségeket?

A falun élô emberek a betegségeket legtöbbször saját erôbôl, a belenevelôdés által átvett közösségi tudás szerint gyógyították. Régen, falun, a szegény világban - mondta egy mi-riszlói (Fehér megyei) asszony: "Ak-kor nem vótak orvosok. Soha-soha nem vótam orvosnál. Hét gyermekem vót, de én orvosnál nem jártam." Csíkszentdomokosi adatközlô elmondása szerint is: "Legtöbbször csak úgy gyógyítottuk, hogy nem mentünk orvoshoz, hanem csak nekiálltunk, s megtörtük a tormát, vagy ha torma nem vót, sót tettünk a vízbe, s egy kicsi meleg vizet hidegvel összevegyítettünk, kicsavartam a szöszlepedôt, s akkor abba a gyermeket belepongyoláltuk, hogy a lázát hújza ki. Amikorra háromszor-négyszer belétakartam, akkorra a lázát levette. A kisebbik fiam tüdôgyulladásba vót. Mondom, szöszlepedôbe takartam, sót tettem bele, tormát és egy kicsi ecetet es, olyan langyosan, nem hidegen csináltam, és akkor szárazat tettem rea, nehogy megfájzon, s betakartam az ágyba. Mikor annak két órája vót, nem vót láza a gyermeknek. Falun így neveltük a gyermekeket." Kárpátaljai fiatalasszony így mesélt az ottani gyógyításról: "Ha a kicsi baba beteg lett, teákat, füveket, kenôcsöket fôztek, attól függ, mi fájt neki, mi volt a baja. A nagyobb gyermeket vizes lepedôbe tették, ha magas volt a láza. A torkának forró teákat adtak, sót melegítettek, raktak rá, körbetekerték a torkát vele, és az melegítette. Használt. Én is csináltam a kislányomnak." (Kárpátalja, Bereg, Tasnád). A Felvidéken: "A lázas gyermeket vizes lepedôbe csavarták". (Felvidék, Zoboralja, Zsére).

Mind a népi, mind a természetgyógyászat, s a hagyományos orvoslások egyik fontos módszere a vízgyógyászat (hidroterápia). A leggyakrabban használtak közé tartozik. Az egész magyar nyelvterületen a magas lázat vizes borogatással csökkentették. Ezt a langyosvíz-kúrát gyógynövény-terápiával, aromaterápiával (ecet és torma) és ásványi anyag (só) használatával társították. A torma a védekezô-(immun- )rendszert aktiválja. A benne és az ecetben lévô ásványi sók, nyomelemek a bôrön át felszívódva erôsítik a szervezetet, gyorsabb gyógyulásra serkentvén; mindkettô illó anyagai a légutakba kerülve fertôtlenítik azokat. A természetgyógyászat elismeri a láz fontosságát. Ma gyógyszerekkel mesterségesen lehúzzák, csökkentik, pedig az egy fontos jelzése a szervezetnek, és tulajdonképpen azt jelenti, hogy a védekezô-rendszerünk mûködésbe lendült. A szervezet természetes reflexe, hogy hômérsékletét megemelve kiváltsa a védekezô speciális fehérjék termelôdését. A magas lázat valóban csökkenteni kell. A keleti népek filozófiája szerint a láz tûz, amely elemészti a betegséget.

Ezek a módszerek ma kiegészítôek a gyógyításban.

Szövegidézetek: a szerzô 2 000. évi gyûjtésébôl és Gazda József Így tudom, így mondom címû könyvébôl (1980).

(Folytatás február 23-i lapszámunkból)

Figyelemre méltó Teleki Sámuel gondos körültekintése könyveinek és könyvesházának karbantartására. 1818. augusztus 18-án, Kelemen Márton nevû könyvtárosának írt levelében figyelmeztetett a falak "nyirkosságának eltávolítására", ajánlván a könyvesház külsô falai mentén két láb mélységû árok ásását és a "feketeföld helyit sárga agyaggal betölteni, mert a jó agyag eltávolítja a faltól a nedvességet". Teleki Sámuel tanácsa elfogadhatónak mondható ma is. Sajnos ezt a munkát nem végezték el és a falakban megjelent a talajnedvesség. Az 1961. és 1963. évi helyreállítási munkák után két alkalommal mérnöki-technikai megoldással próbálkoztak kiszárítani a falakat. Ugyancsak Teleki Sámuel tanácsolta - 1818. novemberi keltezésû levelében -, a "Bibliotheca alsó falának (a szekrények mögötti fal, sz. m.) deszkával való bélelését" a könyvek nedvesség elleni védelme céljából.

Gróf Teleki Sámuel végrendeletében megnevezte a könyvesház karbantartására fordítandó pénzforrást. Így "a piatzon egymás mellett lévô két házaimat (az Apolló, sz. m.) a rajt sok fekvô épületekkel s minden beneficiumaival, jövedelmeivel együtt… esztendônként fordíttsa" az épület javítására a könyvtáros. Hasonlóképpen megnevezte az Apolló épületében levô vendégfogadó karbantartására fordítandó pénzforrást is.

De Teleki Sámuel figyelme kiterjedt a tûzveszély elleni védelemre is. 1800-ban készült végrendeletébôl kitûnik nagy óvatossága, mely szerint megtiltotta mindennemû fényforrás és tüzelôkályha használatát a könyvtár helyiségében. A technika mai vívmányai ezt az álláspontot természetesen már régen túlhaladták. Az 1961-63-ban végzett helyreállítási munkálatok alkalmával a tervezô - jelen sorok írója - a pillérek fogsoros párkányai mögé (mélyítve) rejtette el az elektromos világító fénycsöveket és az ablakok parapetjeiben lévô szekrények dróthálós ajtói mögé a központi fûtés radiátorait. Mindkét szakmai megoldás annak érdekében készült, hogy a világítótestek és a radiátorok a könyvtár belsô képén ne változtassanak.

Teleki Sámuel végrendeletében meghagyta utódainak, hogy könyvgyûjteményét az ô neve alatt tartsák jó gondviselésben. Hasonlóképpen rendelkezett a könyvtár épülete, valamint házai, kertjei sorsáról, mely szerint jól legyenek karbantartva. Továbbá meghagyta, hogy a könyv- és kôzetgyûjtemény "szaporíttassék" és a könyvtár épületeit a szükségnek megfelelôen "hozzátoldással növeljék". Teleki Sámuel 1797. április 14-én, Bécsben keltezett levelében írta feleségének, iktári Bethlen Zsuzsannának: "Holnap Isten segedelmével indítom (Marosvásárhelyre, sz. m.) 12 erdélyi szekéren az egész Bibliothecamat."

1801-ben nagy gonddal és költséggel szállíttatta haza díszesen bekötött könyveit. A könyvek tudományos szakok szerint csoportosítva kerültek a könyvszekrényekbe. Feleségének magyar nyelvû könyvei külön szekrényben kaptak helyet.

A Teleki Téka épületét 1947-ben államosították.

1962-ben a Teleki Téka könyvállománya növekedett a Bolyai Farkas líceum (az államosítás elôtt Református Kollégium) tanári könyvtárával és ekkor kapta a Teleki- Bolyai Tudományos Könyvtár nevet. Ugyanakkor került a Téka épületébe a Bolyai Múzeum emlékanyaga. 1970-ben a Fazakas utca felôli épületrész lakásait felszabadították és termeiben az Akadémia helyi fiókjának könyvtárát és olvasótermeit rendezték be. Néhány termet képtárként használnak.

Az Apolló épületét és melléképületeit 1928-ban Bürger Albert sörgyáros vásárolta meg bérház részére. A Fazakas utcai épületek magántulajdonba jutottak, a parkot és a kertet felparcellázták, lakóházakkal építették be. Sajnos Teleki Sámuel végrendeletét az ingatlanokra vonatkozóan örökösei nem tartották be. A Téka épülete csak az épületszárnyak közötti udvarral maradt.

Gróf Teleki Sámuel végrendelete értelmében olvashatjuk: "Közhasz-nálatra rendelt bibliothecat hagyom a Tudománynak, nemzetemnek és Hazám elômozdítására".

Könyvtára kapuját a nagyközönség elôtt 1802-ben nyitották meg.

Harag és gyûlölet

Forrongó világunkban nem sokan tudják kiegyensúlyozott, nyugodt ember látszatát kelteni. Érzelmeink sokszor túllépik gátlásainkat, s persze olyanok is élnek közöttünk, akik e gátlásokat már régóta ki is iktatták életükbôl.

Köztudott, hogy az érzelmek milyen szélsôségek között mozognak az emberi létben: a szeretetteljes, örömteli pozitív érzelmektôl a szélsôségesen negatív, dühöngô haragig, a gyilkos gyûlöletig terjedhet e skála. Míg a pozitív érzelmek megszépítik mindennapjainkat, kiegyensúlyozottá teszik életünket, addig a gyûlölet, a harag, az ellenségeskedés, az agresszió megkeseríti. A haragvó, dühöngô, indulatos ember azon túl, hogy sokszor nem ura tetteinek, egyben önkárosító, önpusztító is: hiszen e negatív érzelmek magas vérnyomáshoz, gyomorpanaszokhoz és más egészségkárosodáshoz vezethetnek. A negatív érzelmek kiváltó oka sokféle lehet. Többnyire mindennapi frusztrációk vannak a háttérben, például a sikerélmény hiánya, a csökkent önbizalom, az irigység, a féltékenység, a sértôdöttség.

Az úgynevezett autoriter személyiségûek hajlamosak a gyûlöletre, az ilyenek önmagukat és a hozzájuk közelieket mások fölé helyezik, hiányzik belôlük a türelem, a belátás. Könnyen meggyûlölik, aki más, vagy másként vélekedik mint ôk. Alapelvük, "aki nincs velem, az az ellenségem!" Az ellenségkép öngerjesztéssel tör elô. A harag, gyûlölet szorosan összefügg mind a kisebb közösségekben - családban, munkahelyen -, mind a nagyobb társadalmi méretekben a hatalom problémáival. A hatalomvágyó, gyûlölködô emberben az uralkodás szüksége munkál, ezért mindig és mindenhol vezetô szerepet akar betölteni. Módszere: azt, aki erôsebb mint ô, lekicsinyli, elôszeretettel illeti sértô jelzôkkel, a nála gyengébbet viszont felerôsíti, sôt veszélyessé nagyítja, hogy uralmát értékesebbnek láttassa.

A hatalmaskodó uralkodni akarók mellett mindig feltûnnek a kiszolgálók, a behódolók, akik a munkahelyen, a társadalomban jutalmat remélnek "hû szolgálataikért".

A gyûlölet mint negatív érzelem tehát káros az érintett személy és környezete számára egyaránt. "A harag rossz tanácsadó" - tartja a népi bölcsesség. Az indulatok vezérelte döntések veszedelmesek és annak a fejére is bajt hoznak, aki így jár el. Az önismerettel, önértékeléssel tudunk küzdeni e kártékony, önsorsrontó beállítódás ellen.

Sokat segíthet a családi nevelés, a példa, az otthon harag- és dühmentes légköre, az iskola emberséges, pozitív érzelmeket erôsítô miliôje. Önmagunk hibás, rossz tulajdonságai ellen a leghatásosabban saját magunk küzdhetünk, így az ellen is, hogy ne legyünk dühöngô gyûlölködôk.

Az Eldi Team

Csütörtök délelôtt a Brasovului utca 2. szám alatt (a Dacia üzletkomplexumban) ünnepélyes keretek között nyitották meg az Egrestôn bejegyzett Eldi Team román-német közös vállalkozás kenyereket és péksüteményeket forgalmazó hatodik üzletét. Az üzlet elôtt várakozó vásárlók közül Gálik Zsuzsannát érte a megtiszteltetés, hogy elvágja a díszszalagot, miután a meghívottak meglátogatták a kereskedelmi egységet. A tulajdonosok az elsô két vásárlónak a forgalmazott termékekkel tele kosarat adtak ajándékba. Gabrielle Diller stuttgarti vállalkozó nem vehetett részt a megnyitón, viszont jelen volt a férje, Günther Kaufman. Az Eldi vállalkozást 1995-ben hozták létre. A pékséget is ugyanabban az évben indították Kabai Elekkel közösen. És íme, 2002. március 7- én megnyitották a hatodik üzletüket Marosvásárhelyen.

Kabai Elek elmondta: - Az Eldi Team vállalkozásnak ma összesen 135 munkakönyves alkalmazottja van. Azt tapasztaljuk, hogy mindenki elfogadta négy alapelvünket: minôség; friss és szemet gyönyörködtetô áru; hangulatos munkalégkör; elôzékeny, figyelmes kiszolgálás. Mindannyian ezen alapelvek szerint dolgozunk, vásárlókörünket másképpen nem bôvíthetnénk. A célunk az, hogy a vásárló visszatérjen hozzánk. Mi nagyon reméljük, hiszen ezt az üzletet is a legkorszerûbb berendezéssel láttuk el, az 50 féle termék elhelyezése is komoly kereskedelmi meggondolások alapján történik. Következô üzleteinket a December 22. (November 7) és Unirii valamint a meggyesfalvi negyedekben nyitjuk.

Újabb Eldi-üzlet tehát Marosvásárhelyen, a Dacia piacon.

Az Eldi - ahol mindig friss az áru, ahova érdemes betérni, s ahova a vásárló mindig visszatér.

(X)

A fiatalok már nem ismerhetik, de Marosvásárhelyen és szerte az országban még nagyon sokan emlékeznek rá, és általa a vásárhelyi színház legszebb napjaira. Azok az elôadások, amelyekben ô játszott, valahogy mindig jobban bevésôdtek a memóriába, mint a többiek.

Kôszegi Margit 1902. március 11-én jött a világra és 1988-ban távozott a lét nagy színpadáról. Halálakor Thália hûséges krónikása, a színmûvészet örök barátja, Oláh Tibor idézte fel pályáját, lenyûgözô alakításait. A kritikus is immár hat esztendeje halott. A mûvésznôrôl közzétett szép írásának rövidített változatával elevenítjük fel e centenáriumon Kôszegi Margit emlékét. A méltatás Oláh Tibor Thália vonzásában címû posztumusz kötetében található.

Hat évtized - ötszáz szerep

Elôbb volt énekesnô, mint színésznô, s elôbb orvostanhallgató, majd (anyagi kényszerûségbôl) ún. mezei jogász, mint énekesnô. Ha akkoriban nem lépne fel olykor énekszámokkal kisebb-nagyobb rendezvényeken, és ha Izsó Miklós nem botlik be egy ilyen elôadásra, ahol feltûnik neki az ismeretlen leányzó koloratúr szopránja, pacsirtadalolása, a romániai magyar színjátszás - mely az elsô világégés utáni években próbálgatja (itt is szûk, ott is szorít) gyermekcipôit - ma szegényebb lenne egy messze visszhangzó névvel, fénylô csillaggal, a szó eredeti és átvitt értelmében érdemes mûvésszel.

Ámde Kôszegi Margit (titkos belsô sugallatnak engedve) fel-fellép, énekel, szerepel, a kolozsvári Thália rendezôje szerencsésen felfedezi, a botcsinálta jurátus pedig hátat fordít római jognak, törvénykönyveknek, hogy sürgôsen beiratkozzék a konzervatóriumba: eljegyzi magát - márpedig egy életre - a színpaddal.

Bájos parasztleány (Micaela) a Carmenben - özvegy Szunyogné a Borban: Bizet spanyolosan dinamikus akkordjai-ritmusai az 1924-ben följegyzett startnál - Gárdonyi romlatlan falusi kisvilága az 1984-ben regisztrált finisnél. És a címszereplôbôl féltékenységet kiváltó szép siker akkor - fergeteges tapsvihar, szûnni nem akaró ünneplés most. Kimondani, leírni is sok: hat évtizednyi játék, próba, turné, kiszállás; mind megannyi alkalom arra, hogy a sokoldalúságában totális mûvésznô roppant ívelésû pályája extenzív kiterjedésében és szédítô mélységében - a megkapó színek és egymásba oldódó árnyalatok egész skáláját felvonultatva - a maga káprázatos sokrétegûségében kiteljesedjék, és nagyon-nagyon sokat, rengeteget teremjen.

Két emberöltô idôben - több mint 500 szerep a palmareszben: ennyi minden tornyosul elém, mikor Kôszegi Margit színpadi útját - amely megszakítatlan életút is egyben - kevés szóban-sorban összefoglalni próbálom. Szerepekkel és virággal-tapssal szegélyezett pályáján egyetlen esemény jelent gyökeres változást - fordulatot - a kezdés és a befejezés között: az, hogy 1946-ban elszegôdik a népi hatalom kezdeti lendületében életre hívott színházhoz, melynek alapító (s élete végéig hûséges) tagja gyanánt folytatja… tündöklését. Erôteljes drámai színésznô lesz az addig többnyire csak zenés mûfajokban jeleskedô, párját ritkító, de igazi formátumát még ki nem hegedült mûvésznô. Ennek a nemes metamorfózisnak Vásárhely a színhelye - Kôszegi Margitból itt lesz köztiszteletnek örvendô Thália-papnô, közéleti személyiség. Nagyasszony, óvodások és nyugdíjasok szeretett "Margit nénije"; aki új közönségét rövid idô alatt éppúgy meghódította, mint negyven évvel azelôtt a kolozsvári Színkör felejthetetlen nézôit.

Mûsorfüzetekbe fogózva, de leginkább vizuális élménytáramra hagyatkozva igyekszem röpke slágvortokba sûríteni félezernyi alakítása közül ötöt-hatot. Szederváry Kamilla, a szoknyás szélhámos, amint Csiky Gergely ingyenélôi közt a kártyákat kavarja. Tartuffe képzelt erényeit magasztaló Pernelle asszony Molière remekmûvében. A sznobságára erôsen ráfizetô Anna Andrejevna Gogol Revizorában, életerôtôl duzzadó és kicsattanó Vaszilisza Gorkij színpadán, félelmetesen gonosz Matrjona a Sötétség hatalma jeleneteiben, gyászba borult kôkeménység a Bernarda Alba bôrében… Gyalázatos mesterségét konok eltökéltséggel ûzô-védô Warrenné: álérvei (de mindenekelôtt erôs egyénisége) folytán már-már fölébe kerekedik Vivie-nek, pedig Shaw és a józan eszem egyaránt az utóbbinak adna igazat. Tóth Ede és Szigligeti népszínmûveiben mindig élethû Rózsi, Móricz Zsigmond ösztönzésére hol kardos Sári bíróné, hol felejthetetlen Zsani néni. De felejthetetlen ám mint az uborkafára felkapaszkodott "kegyelmes asszony" is Nusics szatirikus vígjátékában, és a megszólalásig eszmehû Aneta Kiritescu színmûvében, a Szarkafészekben (Gaitele), remek Chiriachita Musatescu Titanic-keringô címû darabjában. S milyen dölyfös paraszt milliomosné a Tanítónô, illetve tôrôl metszett Muskátné a Liliom jeleneteiben! Aurel Baranga, Sütô András, számos mai, román és magyar drámaíró tanúsíthatja: Kôszegi Margit mindig más, de mindig lenyûgözô volt, ahányszor csak színpadra lépett…

Ez a "mindig más" teszi, hogy a több mint ötszáz alakításból összeálló életmû - színháztörténetünk ragyogó fejezete. Bekezdéseibôl messze világít a lélektani motiváció, "a cselekvényt a szóhoz, a szót a cselekvényhez" illesztô tudatosság, de fénylik ám - nemkülönben - a cselekvô ragaszkodás kifejezôen zengô anyanyelvünkhöz, a konfliktusokat mindig feloldó, meleg emberség is…

Csattogva visszhangzik a fejszecsapás az erdôben, a recsegve dôlô fa segélykérô nyikorgással zuhan a hegy meredek lejtôjére. Törzse suhogva fekszik a földre, az eséstôl feszülten pattan magasra vasmarta töve, s csúszni kezd a feldúlt oldalon lefelé. Száradó, csomókba hordott ágkupacok tetején siklik el a szomorúan árválkodó csonkok mellett, fennakad a keresztbe rakott, ágaiktól megfosztott rönkökben. Nyekkenve áll meg, ágai búcsúzó himbálással lebegtetik a halálra ítélt leveleket. Tompán puffan a fejsze, s az ágak zizegve hullanak egymásra.

Fáradt fújtatással rántja meg a vontatókötelet az igásló, súlyos patái alatt üregesen dobban meg a föld, s a nehéz törzs ropogva indul meg, mélyen belevágódva a laza földbe, kígyózó ösvényt hagyva maga után.

A hegyoldal hatalmas fáiból nem maradt más, csak emlék, levágott csonkjaik vádlón merednek az oldalon lefelé húzódó mély sebekre. Valamikor büszkén álltak a szélben, erôsek voltak s hatalmasak, koronájukkal tartották a felhôket, a lezúduló esô megszelídült a dús lombokon. Most csikorgó sírással búcsúznak a hegytôl, mely kopár szomorúsággal néz utánuk. A völgyben elhal a vontatók zaja, távolodóban hallatszik a lovakat biztató elnyújtott kiáltás, a beálló csendben komoran álmélkodik a letarolt oldal, s nem törôdik a múló napokkal.

Szürkén gyûlnek a felhôk, vízzel telt testük ráfekszik a hegyre, reccsenve hasadnak el, mint a kifeszített vászon, s a szakadva ömlô víz sárga patakokban zúdul le a kanyargó vályatokban. Az elmosott ágak megakadnak egy-egy magasabban álló csonkban, a sáros lé zubogva tör keresztül rajtuk…

Az erdôszélen kényesen csipegetve szarvascsapat legel, egy öreg tehén meredten figyeli a környék neszeit, nagy fülei rezzenve fordulnak minden gyanúsnak vélt zörej irányába. Idegesen tekint szét, veszélyt keres - valamit érez, valamit nem ért - és ettôl nyugtalan lesz. Társai is abbahagyják az evést, feszült figyelemmel merednek a fölöttük emelkedô hegyoldalra. De ott semmi sem látszik, s az érkezô szagok sem árulnak el közeledô veszélyt. S mégis van valami a levegôben. Lassan, mereven lépkedve megindulnak az erdô mélye felé.

Az oldalban róka figyeli a szarvasokat, túlzott érdeklôdés nélkül követi mozgásukat. Nincsen velük borjú, de ha lenne is, az sem rókának való, s a felnôtt szarvasokkal kikezdeni egyenesen öngyilkosság volna. Ô pedig élni akar, mert a kotorékban kétségbeesetten vinnyognak az örökké éhes kölykök. Most ô is feláll, ôt is nyugtalanság fogja el, nesztelenül surran a korhadó ágak között. Az erdô felé veszi az irányt, rôt villanással tûnik el a fûvel benôtt korhadékok között. Félúton megáll, visszanéz, hosszasan, figyelmesen nézi a meredélyt; remegô orrcimpái most nem élelem után kutatnak, majd újra elindul lefelé az erdô széléig.

Az ökörszem ijedt cserregése vészt jelezve kering a hegy fölött. A rohanó víztôl kimosott gyökerek szövevénye között épített mohából megalkotott fészke körül repdes, hangos kiáltásai visszhangzanak a feszült csendben.

Halk moccanással indul el a mélybe egy kis göröngy - talán egy rovar lökte meg -, csendesen peregve apró rögök kezdenek bukdácsolni lefelé. Hajszálvékony repedés születik a hegy tetején, keresztülszeli az oldalt, némán kúszik a kopár földön, girbegurba kanyarulatokkal változtat irányt a földbôl kiálló köveknek ütközve. A magas fû lassan dôl elôre, a repedô földbôl barnán tûnik elô kusza gyökérfonatuk. A szakadás egyre mélyül, mintha sebész kése hasítaná, szélesebb lesz a rés, a föld lassan mozdul meg, a hegyoldal csendben csúszni kezd lefelé. Ropogva szakadnak el a gyökerek, a kiforduló csonkok mint segélykérô csontkezek kapaszkodnak a semmibe, a mélybôl felszakított kôtömbök dübörögve indulnak el a völgy felé. Hatalmas robajjal zúdul le a hegy, mintha el akarná nyelni a világot. A szakadozva omló föld maga alá temeti az ökörszem fészkét rejtô fatönköt, a madár rémült kétségbeeséssel csapkod a levegôben, a tojások roppanását csak sejti az iszonyú hangorkánban.

Hangosan koppanva csapódik egy óriás sziklatömb a hegy alján álló fához, éles, földtôl fekete pereme mély sebet hasít a törzsön, majd billen egyet és súlyosan elfekszik. Éles csattanással ütôdnek neki a kisebb kövek, apró repeszdarabokat pattintva le róla. Hatalmas szökéssel repülnek odébb, mélyen begurulnak az erdôbe, a száraz avar halkuló zörgésébe. A fák között rémült irammal menekül a róka.

A nagyobb földkoloncok pörögve követik a szikladarabokat, nekivágódnak az épülô akadálynak, szétesô darabjaik feketén görögnek szét, s sárral tömik be a felhasított törzset. Szuszogó súrlódással csúszik a föld, új repedések keletkeznek, végigfutnak minden irányba, az alsó szakasz egyre lassabban halad a ránehezedô súlytól, míg a felgyûlt feszültség legyôzi a súrlódás tiltakozását s hangos böffenéssel zúdul rá az erdôszélre. Az eltemetett fiatal fák hegyei némán rángatóznak, ágaik görcsös mozdulatlansággal fogóznak az ôket beborító földbe. Óriási sebként tátong a kettészakadt hegy, tetejérôl széttárt karokkal integetnek a megmaradt gyökerek, mélybe lógó szövevényükbôl még pereg a föld és aztán csend lesz. Az erdôn egy utolsó halk remegés szalad át, az elnémult természet bátortalanul mozdul ki megkövült riadtságából. Az élet tovább folytatódik, a hegy emléke beleolvad az erdô zsivajgásába.

Szakács László

Valami mindig van felettünk

Egy rongyos felhô vagy az ég,

Pár szál deszka egy ósdi pajtán

A zápor ellen nem elég.

Ha nem jutott bár mennyezetre

Megvédenek a csillagok,

S a telehold nyárvégi estén

Kíváncsi arra, hol vagyok?

Lehet öreg fa sûrû lombja

Vagy kiburjánzott zsúpfedél,

Valami ott feszül felettünk

S ha nem egyéb, hát fú a szél.

Fejünk felett lóg a megváltás

A sorsunk ott van megírva,

Csillagjegyeket vallatunk vagy

Ábrándokat festünk a falra.

Lenne inkább sárkunyhó hajlék

Mint bombaterhes repülôk,

Ami betakar óvna védve

Mint ráncos arcú jó szülôk.

Csak ne lógna Damoklész kardja

Rettegésünk baljós jele,

Sokszínû sátrak helyett éjjel

bizonytalanság szégyene.

Ha fentrôl áhítjuk az áldást

Jöhet reánk még jégverés,

De a mannát is onnan várni

Milyen végzetes tévedés!

2002. I. 16.

Kercsó Attila

(Dicsôszentmártonról)

Gyönge volnék, és gyönge bárki

megkapaszkodni porban, sárban,

hitevesztve örvényen járni,

fát ölelni a szirénárban.

Iszonyú, álomból pokolba -

harag s keserûség ver engemet,

nagyot csapok a csillagporba,

azt vigye, ne a lelkeket,

csarnokokba, ahol a van világít,

s ott szálljon felejtô örömre,

kenyérre, borra, finom hölgyre,

apára, fiúra és elôkelô úrra,

ne kíméljen se nagyot, se parányit -

lássanak fényt koromba hullva.

Emlékszem, nagyapám feküdt az ágyon,

túlról nézett reám, a végsô enyhet várón,

szemébe felnyúlt a hideg folyó sötétje

és túlvilági szilánkokra törte.

Emlékszem - elmém örökké visszatalál

e képre -, horpadt mellén fészkelt a halál,

mint madár ül majdani fiain,

nagy csendet riasztottak szavaim.

Kô csapott rám, most is ostromló döbbenet.

Megszokott, hogy mindenki elmegy,

ám a Nincs Már, ha szeretsz nagyon,

áttör a tudat rakta falon.

Hadnagy József

(Avagy az önbecsapó néger esete)

Gyergyószentmiklós 1907-ben nyert városjogot. A település középkori jelentôségét tanúsítja egy 1499-bôl származó adománylevél. Ferenczi György 1629-es naplója tükrözi a vidék gazdasági, társadalmi, politikai és mûvelôdési életét; nyelvezetét, stílusát tekintve irodalmi értékkel is bír. A község szellemi arculatának kialakulásához sajátos polgári vonatkozásokkal járult hozzá az 1654-tôl betelepülô örmények mûvelôdési hagyománya. Szervezett irodalmi életrôl 1898-tól beszélhetünk - olvasom Garda Dezsô szócikkét a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon (RMIL) II. kötetében (Gyergyószentmiklós magyar irodalmi élete, 112-113. oldal). Két társulat is alakult az irodalom terjesztésére és népszerûsítésére. Az Úri Körhöz a helyi polgárság és a módosabb értelmiségiek csatlakoztak, elsô vezetôje Görög Joákim örmény katolikus lelkész volt. Az Iparos Kör pedig már 1872-ben dalárdát alakított, irodalomnépszerûsítô tevékenységét azonban csak 1904-tôl kezdte el. A körök a két világháború között érték el fénykorukat, hiszen megnôtt szerepük az anyanyelvi kultúra ápolásában.

Irodalom nincs lapok, folyóiratok nélkül. 1898-tól újságja van Gyergyószentmiklósnak, a Gyergyói Hírlap, Kalmár Ignác szerkesztésében. 1901-tôl jelenik meg a Gyergyó címû hetilap (szerkesztik: Imets János, Jósa Sándor, Kálmán István, Cseh Dezsô, majd Sándory Mihály). 1905-tôl Csíkvármegye címmel indul újabb hetilap, Vákár P. Artúr szerkesztésében. 1919 után az irodalmi élet folytonosságát a sajtó és a mûkedvelés biztosította. 1920 és 1931 között jelent meg a Székely Szó, melyet Színi Lajos, T. Imets Béla, Gaál Lajos jegyzett, aztán 1926 és 1932 között vasárnap reggelenként jelentkezett - az Országos Magyar Párt lapjaként - a Gyergyói Újság. 1934 és 1936 között Csiby Andor hozott létre hetilapot, a Gyergyói Lapokat. 1939-ben Gyergyószentmiklós adott otthont az Erdélyi Múzeum-Egylet XVI. vándorgyûlé-sének. Az elhangzott elôadások 1940-ben meg is jelentek a Kolozsváron kiadott emlékkönyvben.

A második világháború alatt a város értelmisége próbálja feltámasztani az idônként elakadó helyi sajtót, így kerül elôtérbe Lovas Béla lapja, a Gyergyó és Vidéke. 1945 elején Csíki István szerkesztésében jelent meg a Székely Vasárnap. 1945 után a városi mûvelôdési ház köré szervezôdik a mûvelôdési élet. 1962-ben Garai Ödön és Barabási László szervez önképzôkört. Jelentôs szerepe volt és van a város mûvelôdési életében az 1952-ben alakult Gyergyói Múzeumnak, elsô két vezetôje Csiby Andor és Bálint Ákos anyaggyûjtéssel, majd Tarisznyás Márton múzeumigazgató másfél évtizedes munkája során (1956-1980) tudományos feldolgozásokkal és közlésekkel élesztgette a közösség társadalmi, történelmi önismeretét. A helyismereti kutatást, diákjaival együtt Garda Dezsô tanár, történész (jelenleg országgyûlési képviselô) folytatta. 1962-ben indul az irodalmi kör. 1968- tól Váli József vezeti. Aztán 1969-tôl Nyisztor Miklós, 1972-73-ban Csata Ambrus tanár irányítja. Átmeneti hanyatlás után, 1976-ban Bajna György szervezi újjá, és ekkor veszi fel a város szülöttének, Salamon Ernô költônek a nevét. A színvonalat emelte két fiatal irodalmár jelenléte: Szávai Géza rövid ideig tanárkodott a városban, nemsokára Bukarestbe került, jelenleg feleségével, Szávai Ilonával a budapesti Pont Kiadót vezeti, az egykor újságíróként dolgozó novellista, regényíró Györffi Kálmán pedig - kis szombathelyi kitérô után - állandó lakhelyéül választotta Gyergyószentmiklóst. Új alkotók kapcsolódtak be, és maradtak máig kitartó kovászai a mûvelôdési életnek: Burján Gál Emil, Gál Éva Emese, dr. Kercsó Attila. A második világháború utáni Gyergyószentmiklós elsô irodalmi jellegû kiadványa 1980-ban jelent meg, Líceum címmel. Az irodalmi kör élén egy ideig dr. Kercsó Attila állt. Az orvos-költô 1939. március 20-án született, a középiskolát szülôvárosában végezte el, 1962-ben szerzett orvosi diplomát a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen. A városi gyermekkórház szakorvosaként dolgozott, a kör irányítását 1977-ben vette át. Felnôtt- és gyermekversei folyamatosan jelentek meg az Elôre, Jóbarát, Mûvelôdés, Ifjúmunkás, Igaz Szó, A Haza Sólymai és a Napsugár hasábjain. Kitartó szerzôje a ’89 utáni erdélyi magyar lapoknak is, különösen a Romániai Magyar Szónak, a Hargita Népének. Több verskötet szerzôje. Szakdolgozatokat is közölt. A nyolcvanas évek második felétôl - írja a Találkozások címû kötet elôszavában (alcíme: A Salamon Ernô Irodalmi Kör antológiája, Státus Könyviadó, Csíkszereda, 2000 ) - a kör vezetését a legaktívabb, leglelkesebb tagok látták el, mint Gálné Esztegár Ildikó, Gál Éva Emese és Bajna György. Taglétszámunk 20 és 40 között váltakozott. Gelu Pateanut és Szilveszter Lászlót a mûfordítás titkairól faggattuk, de Rab János etnobotanikai elôadására is szép számmal gyûltünk össze. A Garda Dezsô vezette történelmi kör diákjainak dolgozatai mindnyájunk figyelmét lekötötték… Oldalakon át sorolhatnám találkozásaink krónikáját.

- Milyen a városka irodalmi élete ma? - faggatom dr. Kercsó Attilát. - Érdekes, hogy az 1989-es fordulat után, amikor már nem kellett tartani a "hallgatózóktól", az irodalmi kör iránti érdeklôdés alábbhagyott. A minap Bajna Gyuri barátommal arról nosztalgiáztunk, hogy bizony, bizony, már 40 éves a Salamon Ernô Irodalmi Kör. Bár 1962-tôl 1976-ig voltak létében hullámvölgyek, mégis megmaradt, és hetvenhatban újjászerveztük nagy lendülettel, odaadással (mert ezt másként nem is lehet), és azóta - csodák csodája - él. A nyári vakáció kivételével kéthetenként ülünk le egy hosszú asztal mellé, és a helyi szerzôk irományait tárgyaljuk meg, vagy vendéget fogadunk. Legközelebb Molnár Vilmos prózaíró, a Csíkszeredában megjelenô Székelyföld címû folyóirat szerkesztôje érkezik. S hogy vannak-e még írogatók itt ebben a kis-szibériai városkában? Hát számokat és neveket nem mondhatok, mert bizton sokkal többen próbálkoznak, mint amennyirôl tudomásom van. Itt van mindjárt Gál Éva Emese és férje, Burján Gál Emil szobrász, de a lányuk, Burján Gál Enikô is tehetségesnek bizonyul - kiskora óta a kör
"neveltje"…A közölgetôk közé sorolnám még Ferenczi Attilát és Czirják Editet, nagy néha Bajna Györgyöt és jómagamat. Panigay Róbert és Gálné Esztegár Ildikó prózát ír.

- Mit jelent Önnek a kör, ez a társaság? - Nekem ez a kör egy csendes, tiszta oázis a mosléktenger közepén (hogy durván fogalmazzak). Házigazdánk a Lorántffy Zsuzsanna Nôegylet, s ebbôl következik, hogy otthonias, családias a hangulat. Ôk kínálnak meg, évek óta már, teával vagy kávéval (a cigarettát mindenki maga állja). Általában tízen-tizenketten jövünk össze. A kör antológiája a mindenkori alkotók - huszonkét szerzô - írásait öleli fel. (Szerzôi, a megjelenés sorrendjében: András Szabolcs, Bajna György, Bábics István, Biró László, Bôjte Balázs, Burján Gál Enikô, Burján G. Emil, Cseke Péter, Czirják Edit, Csata Ambrus, Ferenczi Attila, Gál Éva Emese, Gálné Esztegár Ildikó, Gergely Edit, Kedves Tamás Gyopár, Kercsó Attila, Nap Katalin, Panigay Róbert, Papp Attila Zsolt, Raffy Lajos, T. Szabó Edit, Váli József. )

- Min dolgozik éppen?

- Most korrektúráztam egy kis, szerény, gyermekverseket tartalmazó könyvecském kefelevonatát. Ez lesz a tizedik könyvem (s lehet, hogy az utolsó). Persze nem voltam képes összekaparni rá a pénzt, ezért eladtam a kiadónak potom pénzért. Íme az önbecsapó néger esete! A kiadók majd’ mindenike átvert eddig. Öt éve megjelent könyvemre még csak most adtak - elôleget!…Van erre egy szörnyû szó: maffia. Áprilisban közös barátunk hívott meg Korondra, találkozni az írástudókkal. Szívesen megyek oda. Kissé siettet az idô, mert március 20-án töltöm a 63-at, és ilyenkor Szent Péter igencsak élénken figyel, hogy magához szólíthasson.

Bölöni Domokos

Szemle

Utolsó interjú Bálint Tiborral. Amikor készítette, Borbély László sem gondolta volna, hogy az lesz. A Könyvhét február 7-i száma közli a beszélgetést A bölcsesség édes, megnyugtató szavai címmel. Az író azért utazott Budapestre, hogy a Magyar Kultúra Napján (Bartis Attilával és Garaczi Lászlóval) átvegye a Márai Sándor-díjat. Idézzük szavait: "Egy jó tárcában benne van az egész élet sava-borsa. A novellában a kötött, feszes terjedelem ellenére egy egész életsorsot is meg lehet fogalmazni, ezért ez a mûfaj, ha úgy tetszik, a dráma 'kisöccse'. Óriási hiány van a rövid mûfajokból. A klasszikus tárcarovatok átpolitizálódtak. A szépprózát igényesen mûvelô szerzôk idôvel eltûntek a szerkesztôségekbôl, holott a novellának, a tárcának, a karcolatnak mindig is komoly hagyományai voltak a magyar irodalomban. Most sorolhatnám a neveket hosszasan, nekem mégis Nagy Lajos jut elsôként az eszembe. Elhivatott tárcaszerzô volt, a kávéházban naponta írta egymás után a történeteit, s ezek honoráriumából átmenetileg fedezni tudta mindennapos kiadásait, szerény jövedelmet biztosított vele magának. Ma, amikor rendkívül csekély juttatást élvez egy író - elôfordul, hogy tiszteletdíj helyett tiszteletpéldányokkal honorálják az elvégzett munkát -, egyáltalán nem kifizetôdô a rövid mûfajokat mûvelni. Sajnos. Nem tudom, hogyan lehetne visszafordítani ezt a folyamatot. Én mindenesetre mostanság tárcákat írok, népmûvelô szándékkal. Az élet erkölcsi oldalát igyekszem vizsgálni, kivetíteni a mai gazdasági nyomorúságból, abból az albérleti viszonyból, amelyben mi megalázó módon élünk Erdélyben."

b.d.

Lerongyolódtam, ég a vérem,

szemem alkonyok karma vájja

s kinek rójam fel, ki hibája,

hogy úgy csak egybôl csontig égtem.

Füstön lógnak bennem az esték,

szárad a testem, fogy erényem

s amíg hajnalba fut az éjem

csipkednek kacér csend-menyecskék.

Tékozló voltam, rossz a naphoz, -

nem bôszítenek most a morzsák

s az, hogy a jó részt mások behordták,

a maradék is elég, s megérem,

hogy fellobban hamvadó fényem:

talán felnövök önmagamhoz.

Fülöp Kálmán

Arcodról

lefolyik a hallgatás

hosszú ütemeket

dobol ki

a csend

hó szitál

fagyos esô

jégcsapok

meredt ágak

bolond

nagy sötét

tömege

dúdol

az emlékképeknek

ódasírokat.

Varga Mária Melinda

Másodszor találkoztam az Alexanderplatz címû produkcióval. Elôször Marosvásárhelyen láttam az Ariel színház Pincéjében, az Underground fiatalokkal zsúfolásig megtelt termében. Akkor a frissen vibráló szöveg és játék elementáris erôvel hatott. Tette ezt a szûk és zárt tér, a kisszámú közönség. Szoros elôadás született így, és apró kis hibái ellenére mégis sikerrôl beszéltünk. Az elôadás bátran vállalja az esetlegességet, és ily módon lesz sikeres.

Könnyen hordozható, bárhol játszható. Így történt ez Csíkszeredában is, ahol egy diszkóban adták elô, a bemutató után több mint egy év teltével. Sok helyen játszották már, mégsem veszített semmit feszességébôl. Nem is tudott igazán veszteni, hisz a dramaturgiai apparátus olyan csiszoltan, olajozottan mûködik, hogy szinte ragyog a fényességtôl, és ezért magával ragad. Az állandó kapcsolattartás játszóhely és nézôtér, színész és nézô, eljátszott- megelevenített helyzetek és saját világom (gondolataim, érzelmi viszonyulásom) közötti apró, de biztos kis hidak verésében jó élmény részesülni.

A színpadi teret a fal, a tánc által behatárolt terrénum jelöli ki, el egész a harmonikás srác (Pávai Csanád) szinte mozdulatlan kívülállóságáig. Ô csak figyeli a játékot, nem szól bele, nem értelmezi. Összekötô kapocs a két jó barát világai közt, a történet hangulati tovamozdítója, sommás lekerekítôje. Dalban az érzelmek sokkal könnyebben kibuggyannak. Személyében gondolhatunk távoli muzsikaszóra, verklire, elhagyatott zenedobozra, kolduló zenészre, végsô soron bármire, a helyzet kívánta lehetôségeken belül. Ô az, aki sipkájának átadásával lehetôséget nyújt a színészkettôsnek az átváltozás lehetôségére, a személyalakításra.

A drámai szöveg egy kapcsolat története. Egy igazi férfibarátságé, mely minden lehetséges variációján végigjár; ezután következik az összecsapás: a féltékenység, az igazi barátság felbomlásának közvetlen veszélye. A rendezônônek (Barabás Olga) sikerül a menni/maradni kérdését becsempészni az elôadásba: a térbeli távolság kérdését az érzelmi világ tárgyilagos, a barátság fennmaradását veszélyeztetô feszült végletek kiélezett ellentétével veti fel. Nem ad választ, mert nem adhat; az elôadás ennek értelmében nincs lezárva, továbbmondható, - gondolható.

Az életút történetét olyan helyzetek, csomópontok köré koncentrálja, melyek érintésre petárdákként puffannak a légben. Látványos ez teátrális szempontból, a nézôk reakciójára épít. A gyors felvezetés után a jelenetezés technikáját, dinamikáját a pontos kiszámítottság alapján teszi. Megfontolt ez az építkezés, a sok kis, önmagában is érdekes történet elôadását mind mélyebbre és mélyebbre viszi, feszíti. Az ôszinteség, ami e stilizáltság mögött rejtôzik, az egész elôadás stílusát meghatározza, a stilizált játék nem mutatja meg a dolgok mögött rejlô lényeget, csak jelzi, céloz, utal rá, sokszorosítva az értelmezést is.

Van a sikernek fontos színháztechnikai háttere is, lényege a közvetlenség. A színész és nézô egy szinten van: nincs megemelt játéktér; a játszótér (ez már gyermeki közvetlenség) és nézôtér távolsága a minimum minimoruma, szükséges és elégséges feltétele; a játék állandó visszajelzésre épülvén, minket is hallgatólagosan bevonnak, részesévé tesznek a funkcionális kellékek (egy tárgy több tárgyként viselkedik); a testtel való kifejezési eszközök változatossága, kifinomultsága (látni, hogy van honnan "merítkezni" a színésznek); a már említett filozofikus finomságú drámai stilizáltság; a századforduló világát idézô kabarévilág (jelmezek szintjén: frakk, öltöny, estélyi, fehér ing, hózentráger, harmonikaszó; kuplék, táncszámok, elôadott kis történetecskék); a monologisztikus stílusok kiküszöbölése (levelezés, telefonálás, párhuzamos gondolatok); a színészi állandó jelenlét; a színházul választott épület bevonása (fallal való megannyi érintkezés); jól mûködô dramaturgiai apparátus; átgondolt, végigvitt következetesség (az értelmezésben is); egyenletes stílus, arányosság; jó történet, jó egyének (beleértve a jól megfogható és alakíthatóság elengedhetetlen feltételét is), jó zene, jó színészek (Váta Loránd, Mátray László) és még hosszasan folytathatnám.

Barabás Olga sepsiszentgyörgyi Peer Gynt-rendezése óta ez az elsô átütô, hosszú távú, értékekre építkezô sikere, mely a marosvásárhelyi arielbeli Példás történettel egyetemben bizonyítja dramaturgiája létjogosultságának érvényességét.

Czirják Árpád

Hosszabb ideje reneszánszát éli Márai Sándor életmûve. A gyertyák csonkig égnek címû regényének sikeres januári londoni bemutatója óta angol nyelvterületen is hódít az 1942-ben írt könyv. A budapesti Helikon Kiadó sorozatban jelenteti meg ismét az író munkáit. Ezekbôl kínál az olvasóknak többet is az Erdélyi Magyar Könyvklub. Mai ajánlónkban két kötetre hívjuk fel a figyelmet.

"Az 1942-ben megjelent Ég és Föld Márai tudatosan befelé forduló, sztoikus idôszakának termése. Marcus Aurelius tanácsát megfogadva "kulcsra zárja szívét", és csak az írásnak él. A kötet talán legélôbb része az öregedésrôl szól. A negyven és ötven év közti ember nem olyan csípôs és türelmetlen többé, megóvni szeretne, megmenteni. A jelennek él, mert nincs más boldogság, csak a valóság megismerése, elviselése és megértése. Krúdy Gyuláról írja az önmagát is jellemzô sorokat: Krúdy nem "avatott be" senkit a világ titkaiba. Fütyült az olvasóra, a világra. Ezzel a tiszta szándékkal ide lehet jutni végül, egy földszintes házba, Óbudára. Ez minden, amit elérhetünk.

Ez a valóság. És ez Márai" - olvasható a kötet hátlapján. Két rövid írás erejéig lapozzunk is bele a könyvbe.

Mint márciusban

Mint márciusban, mikor délután négykor még mindig nincs alkonyat, s a téli homályhoz szokott szemünk megérzi, hogy ez a halvány fény már makacsabb és erôteljesebb, a világ már ki tudja fejezni akaratát, ami mindig a fény és az élet: úgy higgyed még mindig, hogy a dögvész és gyalázat mögött élnek világosabb erôk, lappanganak fények, melyek egy napon reávetik világosságukat az emberi világra is, mégis, mégis, mint ez az elsô, ma