Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@fx.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

(MTI) Az önkorlátozás bátorságát adták a világnak 1989 után a Kárpát-medencei magyar közösségek - hangoztatta Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke a Kisebbségek és kormánypolitika Közép- Európában címû konferencián. A politikus emlékeztetett rá: az akkoriban a világ számos helyén bátorságnak számító radikalizmus és az azt követô erôszak nem hozott megoldást, csak évszázadokon át gyógyuló sebeket, míg az önmérséklet nyomán eredmények születtek. Szavai szerint például négy éve a szlovákiai magyaroknak nem a koalícióból való kimaradáshoz, hanem az abba való belépéshez kellett bátorság, ahogy az RMDSZ 1996-os kormányba menetele is mindkét fél részérôl önkorlátozást igényelt. Szervezete politikai tapasztalatairól szólva Markó Béla kifejtette: változtatni kellene a jelenlegi helyzeten, amelyben még a politikai érdek, nem pedig a kisebbség- többség együttmûködés iránti igény motiválja a közös fellépést Romániában, hozzátéve: még nem dôlt el, az együttmûködés, vagy a nacionalizmus szelleme gyôz.

A washingtoni diplomácia kedvezôen értékeli az RMDSZ-PSD együttmûködést, és úgy ítéli meg, hogy Romániában megszilárdult a demokrácia és folytatódott az emberi jogok tiszteletben tartása terén tapasztalható elôrehaladás - hangoztatta kedden az Egyesült Államok bukaresti nagykövetsége.

A nagykövetség közleményében az amerikai külügyminisztérium 2001. évi emberjogi jelentésére hivatkozva rámutatott: a két évvel ezelôtti "szabad és korrekt romániai választásokat követôen hatalomra került kormány tiszteletben tartja az emberi jogokat, Romániában szabad és erôs a sajtó, a román
munkások konszolidált jogokkal rendelkeznek, szakszervezetekbe tömörülhetnek és sztrájkokat szervezhetnek".

Az Egyesült Államok külügyminisztériumának jelentése "a kisebbségi jogok terén tett jelentôs elôrelépést" méltatva külön kiemelte a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a kormányra került Szociáldemokrata Párt (PSD) közötti együttmûködést, amely lehetôvé tette az új közigazgatási törvény elfogadását. A jogszabály elôirányzatai szerint azokban a helységekben, ahol egy nemzeti kisebbség aránya meghaladja a lakosság 20 százalékát, az adott kisebbség anyanyelvét használhatják a közigazgatásban - hangoztatta a jelentés.

Méltatta az amerikai külügyminisztérium azt is, hogy 2001-ben Romániában diszkriminációellenes törvényt fogadtak el, amely tiltja a faji, nemzeti, vallási, nemi és más kisebbségekhez tartozó állampolgárokkal szembeni megkülönböztetést. Bár még elôfordultak olyan esetek, hogy megkülönböztetés érte "a roma etnikum egyes képviselôit", "néhány kedvezô eseményre is sor került" - mutatott rá az amerikai jelentés. Például a román kormány országos stratégiát fogadott el a roma közösség életfeltételeinek javítására és megfelelô testületet hoztak létre e stratégia alkalmazására, több közhivatalban pedig romaszakértôket alkalmaztak.

A jelentés a továbbiakban megállapította, hogy Romániában eredményesen léptek fel az emberkereskedelemmel szemben, és ezen a téren is megfelelô jogszabályok születtek.

Miközben az illetékes román intézmények folytatták erôfeszítéseiket annak érdekében, hogy minél inkább szolgálják az állampolgárok érdekeit, "még elôfordultak elszigetelt esetek, amikor egyes (rendôr)tisztek visszaéléseket követtek el az emberi jogok tekintetében" - fogalmazott az amerikai jelentés.

A bukaresti amerikai nagykövetség közleménye végezetül hangsúlyozta: "az Egyesült Államok továbbra is együttmûködik Románia kormányával, hogy minél jobb megoldásokat találjanak az egyetemes emberi jogok tekintetében".

Aktuális

Noha még tíz hónap van a Romte-lecom monopóliumának megszûntéig a vezetékes telefonhálózatok mûködtetésének terén, a távközlési minisztériumban már megkezdték az új helyzethez való alkalmazkodást, s bejelentették, hogy júniustól megváltozik a hívószámok rendszere.

Az egyszerû telefonálót azonban természetesen elsôsorban az érdekli, hogy - azon a kényelmetlenségen túl, hogy ismét új hívószámokat kell majd megszoknia és -tanulnia - miben érinti ôt ez az intézkedés. Nos, a gazdasági elemzôk szerint a piac felszabadítása hosszú - vagy rövidebb? - távon a szolgáltatás árának csökkentését eredményezi. Ezt mutatja számos európai tapasztalat, nemkülönben a Romtelecomban jelentôs üzletrészt birtokló OTE hazájában is, ahol a görög óriáscég drasztikusan kellett csökkentsen árain a jelentkezô konkurencia következtében. A telefonszolgáltatás azért is jó példa, mert a Romtelecom tulajdonképpen nincs teljes monopolhelyzetben, amióta a mobilszolgáltatók megjelentek Romániában. Noha a mobiltelefon mûködtetési költségei lényegesen drágábbak, mint a vezetékesé, az új piac részben mégis "elszívta a levegôt" a korábban valóban egyeduralkodó Romtelecom elôl, s azóta noha történtek áremelések, a korábban aránytalanul magas árak emelése immár kényszerûen az inflációs szint alatt maradt.

Nem szándékunk dicshimnuszt zengeni a Romtelecom által nyújtott szolgáltatásról, s azt sem óhajtjuk állítani, hogy olcsón kínálja azt (mert meggyôzôdésünk, hogy a piac teljes felszabadítását követôen még mindig lesz lehetôség lefaragni belôle), de meg kell állapítanunk, hogy ezen a téren az indirekt konkurencia kedvezett a fogyasztóknak, hisz páldául míg tizenkét éve még a telefonszámla értéke a villamosenergia-számláénak kb. háromszorosa volt, mára ez az arány megfordult, s a villanyáram kerül a telefon kétszeresébe.

S itt értünk el tulajdonképpen mondandónk magvához. A kizárólag állami monopóliumként mûködô szolgáltatók, mint a villanyáramot, földgázt, távhôt stb. bitosító cégek az utóbbi tíz-tizenkét esztendô alatt - minden kon.kurenciális veszélytôl mentes közegben - gyakorlatilag az állampolgár kifosztására szakosodtak, míg a korábban ugyancsak "fosztogató hajlamú" telefonszolgáltató a kényszer hatására enyhített hasonló indíttatásain.

A Romtelecom példája miatt nem tudnak tehát meghatni az áram-, földgáz- és távhôszolgáltató krokodilkönnyei a kétségbeesett helyzetükrôl, a "hatalmas" költségeikrôl, amelyek újabb és újabb drágítást tesznek szükségessé, de nem tud meggyôzni a kormányzatnak érdekes módon éppen a fûtési szezon végén elindított tûzoltási akciója sem. Egyáltalán nem vigasztal, hogy megállapítják: a szolgáltatók a teljes veszteségüket és hanyag munkájuk következményeit a fogyasztó nyakába varrják, mert amíg nem lesz valós lehetôség az alternatívára, a fogyasztók nyúzása nem fog megszûnni.

Technikailag bármennyire nehezen is kivitelezhetô, csak versenyhelyzetbe hozás jelenthet valós megoldást a fogyasztó érdekeinek védelmében. Egyébként minden mniszterelnöki vagy prefektusi dorgálás hiábavaló.

Francia-román együttmûködési jegyzôkönyv

A Franciaországban prostitúcióra és parkolóórák fosztogatására kényszerített román gyermekek ügyének rendezésére Párizsban kétoldalú együttmûködési jegyzôkönyvet írtak alá. Le Parisien címû lap szerint a két ország család- és gyermekügyi minisztereinek hétfôn született, három évre szóló megállapodása úttörô jellegû egyezmény. A megállapodás a Franciaországba bûnbandák által illegálisan becsempészett mintegy 400 román gyermek ügyének rendezését szolgálja.

Az illetékes miniszterek kölcsönös tájékoztatásról, megelôzô intézkedésekrôl határoztak, rögzítették azokat a kereteket, amelyek lehetôvé teszik a bûnözôk által összeverbuvált kiskorúak hazatérését, illetve befogadó intézményekben való elhelyezésüket. Párizsban a közeljövôben átmeneti otthont létesítenek számukra.

A román kiskorú bûnelkövetôk tömeges felbukkanására több mint két éve figyeltek fel a francia hatóságok, a párizsi önkormányzat kezelésében lévô parkolóórák módszeres feltörésének tettesei után kutatva. Az éjszakában razziázó rendôrök rendszeresen kaptak el 10-14 éves román gyermekcsapatokat, amelyek szakszerûen és rutinosan nyitották fel és ürítették ki a parkolóórákat. Az üzemszerû fosztogatás több tízmillió frankos veszteséget okozott a párizsi polgármesteri hivatalnak.

A gyakorlatilag napi rendszerességgel lefülelt kiskorú bûnözôkkel szemben a rendôrség tehetetlennek bizonyult, a kissrácok a franciát nem beszélik, állandó címûk nincs, külvárosi nyomortanyákon éjszakáznak, átmeneti szállásaikat állandóan változtatják, megbízóik nevét nem tudják vagy nem merik elárulni. Természetesen semmiféle hivatalos papírral nem rendelkeznek. A francia hatóságok számára nem kétséges, hogy a hajléktalan kiskamaszokat szervezett bandák szállították - többnyire Máramarosból - Franciaországba. A piramisszerû szerkezetben mûködô maffiahálózat az életkoruk miatt büntetôjogilag felelôsségére nem vonható gyerekeket szoros ellenôrzés alatt tartja, és bûnözésre kényszeríti. A kiszolgáltatott kiskorúak által megszerzett zsákmány az alvilági bandához vándorol.

Amikor a párizsi Városháza tavaly nyáron a pénzes parkolóórák
leszerelése mellett döntött, a romániai gyermekbandák a metrókba tették át székhelyüket és zsebtolvajlásra szakosodtak, éjszakánként pedig prostituáltként keresték meg a normaként megszabott napi bevételt.

(MTI-Panoráma) A szerdai, legújabb összecsapásokkal és halottakkal az izraeli-palesztin konfliktus gyorsuló ütemben sodródik a teljes zûrzavar felé, az egyik tábor támadásaira szükségszerûen következnek a másik megtorlásai anélkül, hogy reális perspektívája lenne rövid távon annak, hogy ezt a pokolraszállást fékezni lehessen.

Ehhez "három elem találkozására lenne szükség" - idézi az AFP Gerald Steinberg izraeli elemzôt, aki a két tábor "kifulladását", az Egyesült Államok arra vonatkozó döntését, hogy ismét szerepet vállal a térségben, és végül valamilyen "regionális" - lényegében egyiptomi-szaúdi - támogatást tekintene ilyen elemeknek, amelyek politikai keretet teremthetnének a tárgyalások felújításához.

Egyelôre azonban egyik ilyen elem sem létezik. Igaz, az izraeliek és a palesztinok egyre inkább az ütésektôl megtántorodó, vérzô ökölvívókra emlékeztetnek, írta jeruzsálemi kommentárjában az AFP, de sem az egyik, sem a másik fél nem hajlandó bedobni a törülközôt, noha a múlt hét csütörtöke óta mintegy 90 - többségében palesztin - halottat követelt a konfliktus.

A merényletek és a válaszcsapások, és az azokra válaszul elkövetett újabb akciók olyannyira sûrûn követik egymást, hogy ma már meg sem lehet különböztetni, ki válaszol kinek: míg egy palesztin merénylet az izraeliek szemében bizonyíték az ellenfél "összehangolt offenzívájára", ugyanaz az akció a palesztinok szemében jogos válasz az elôzô nap történt incidensre: láthatólag a "szemet szemért, fogat fogért" törvénye érvényesül.

A folyamat önmagából táplálkozik és saját logikáját követi - írja a francia hírügynökség. A palesztin kabinet fôtitkára, Ahmed Abd ar-Rahman így például azzal fenyegette meg hétfôn Izraelt, hogy "az eszkaláció büntetése az eszkaláció lesz". Ugyanazon a napon Ariel Saron izraeli miniszterelnök azt hangsúlyozta, hogy Izraelnek "nagy veszteséget" okozó "igen kemény csapásokat" kell a palesztinokra mérnie, hogy megértsék, "a terrorizmussal semmit sem érnek el".

Kedden ráadásul vészterhes fejleményt jelentett egy kelet-jeruzsálemi arab iskola elleni merénylet, amelynek legalább négy sebesültje volt. Ez az esemény hirtelen felidézte szélsôjobboldali zsidó csoportok arabellenes merényleteinek rémképét, ami a konfliktus további súlyos kisiklását jelentené.

- Ez ôrület, de semmi nem utal arra, hogy véget ér, mivel a palesztinok céljaik eléréséért harcolnak és az izraeli kormány ugyanolyan eltökélt abban, hogy megakadályozza ôket céljaik elérésében - magyarázza Steinberg, a Tel-Aviv közelében lévô Bar-Ilan egyetem Begin-Szadat központjának elemzôje.

A palesztinoknak az a céljuk, húzza alá, hogy "libanonizálják" a konfliktust (Libanonban a megszálló izraeliek állandósuló ellenállással kerültek szembe és végül kivonulásra kényszerültek). Ettôl a palesztinok olyan "politikai gyôzelem" elérését remélik, amely például arra vezethetne, hogy az izraeliek egyoldalúan kivonulnak a palesztin területek bizonyos részeirôl. A tét tehát komoly, jelentôsek a két fél veszteségei is, és ez magyarázza, hogy egyik fél sem vonulhat vissza. Mi több, minél nagyobbak a veszteségek, annál inkább az eszkalációra, a konfliktus további kiterjesztésére hajlik mindkét fél.

Diplomáciai téren persze lázas tevékenység folyik annak érdekében, hogy véget vessenek a vérontásnak. Steinberg véleménye szerint azonban "egyik javaslat sem tûnik komolynak" - ô konkrétan a szaúdi kezdeményezésre és az egyiptomi elgondolásokra utalt.

A leglényegesebb problémák egyike az, hogy az Egyesült Államok mindmáig nem határozta el, hogy szerepet vállaljon a megoldásban, ami azt jelenti, hogy az izraelieket és a palesztinokat magukra hagyják démonaikkal - summázza elemzését az AFP.

Állami támogatás szociális intézményeknek

Az 1998. évi 34-es számú törvény alapján azok a szervezetek, alapítványok, amelyek szociális intézeteket alapítanak és mûködtetnek, állami vagy helyi közigazgatási támogatásban részesülhetnek. 2001-ben annyiban módosult a szóban forgó törvény, hogy növelték az egy-egy személy után biztosított támogatás összegét, egyben szigorítva az alkalmazási elôírásokat. Így a szociális intézményben ellátott, gondozott személyek után a mûködtetôk 600.000 lejes támogatásban részesülnek. A kedvezményezett szervezeteket, alapítványokat a következô kritériumok alapján választották ki: szociális gondozást biztosítson legkevesebb 12 hónapig, a szolgáltatásokat az érintett személyek jogainak és méltóságának tiszteletben tartásával végezzék, a szociális gondozás szervezett formában történjen.

Országosan 130 alapítvány és szervezet igényelt az említett feltételekkel anyagi támogatást, közülük a szakminisztérium bizottsága 63-at választott ki. A sikeresen pályázók 33 milliárd 300 millió lejt kapnak. A 63 szervezet és alapítvány 55 nappali foglalkoztatási központban, 51 árvaházban és öregotthonban, 2 bentlakásban biztosít szolgáltatásokat. A szakminisztérium kimutatása szerint a támogatásban részesülôk 2.591 idôs személyt, 2.333 nehéz körülmények között élô kiskorút, 813 HIV-fertôzött gyereket és felnôttet, 457 hajléktalant, drog- és/vagy alkoholfüggôségben szenvedôt, 111 elhelyezési központból kikerült fiatalt, 17 bántalmazott nôt gondoznak, segítenek.

Megyénkbôl a Caritas, a szászrégeni Providencia és a szebeni székhelyû, ám megyénkben fiókegységet mûködtetô Zoar Alapítvány részesül anyagi juttatásban. A Caritas szervezet száz otthon gondozott személy után kap támogatást. A nehéz sorú gyerekek bentlakási, oktatási költségeit fedezô szászrégeni alapítványnak a szakminisztérium 55 kiskorú után utal ki összeget. A 25 gyereket nevelô, ellátó gyerekotthont mûködtetô Zoar alapítvány a gyermekek számával arányos anyagi juttatásban részesül.

Keddrôl szerdára virradó éjjel tolvajok hatoltak be a gernyeszegi általános iskolába, ahonnan elvittek egy faliórát, a tanítónô szekrényébôl tornacipôt, tanfelszereléseket. Nem az elsô eset, amikor betörnek a tanintézetbe, sôt az óvodában és a polgármesteri hivatal épületében is jártak már mindeddig ismeretlen tettesek.

A sorozatos betörések 2001. január 19-én kezdôdtek, amikor ugyancsak a községközpontban levô iskolából elvittek két számítógépet. A tavaly november 16-án a tolvajok felfeszítették a gernyeszegi óvoda földszinti ablakának vasrácsait, s azon keresztül színes televízióval és videóval távoztak. Két héttel ezelôtt éjjel szintén a tornacipôket lopták el. Március elsején a
"gyûjtögetôk" ennél merészebbek voltak. Nônapi ünnepség idején, este fél nyolckor az iskola pincéjében tárolt kerítés- vasoszlopokat szállították el, s még aznap éjjel a polgármesteri hivatal padlásfeljáróját is feltörték, de üres kézzel távoztak, mert ott nem találtak semmit.

Mindkét esetben, amikor elektrotechnikai berendezések tûntek el, a helyszínen járt a rendôrség nyomozócsoportja, ujjlenyomatokat vettek és a rendôrkutyával is keresték a tetteseket. Mindeddig a vizsgálatok eredményérôl még nem érkezett válasz a károsított félhez, azaz a gernyeszegi iskolához. A legújabb betöréskor a községben szolgálatot teljesítô rendôrök elmondták, éjjel 2 óráig járôröztek, s látták, hogy éjfélkor a falu éjjeliôre is a helyén volt. Az iskolában riasztóberendezés is mûködik, de nem mindenhol. Az a tény, hogy a tettesek ismerik a járást, tudják, mit honnan kell elvinni, azt sejteti, hogy csak falu-, illetve községbeli(ek), esetleg volt tanítványok lehetnek a betörôk - tájékoztatta a Népújságot Gólya Júlia, a gernyeszegi általános iskola igazgatója.

Anyanyelvünk

Feltûnô, hogy ennek az igének a régiségben csak "kerítést állít" jelentésével találkozunk. Sôt a nagyon sokat tudó Czuczor-Fogarasi szótár is csak ilyen értelmezését nyújtja: valamit kerít, bekerít, s ezáltal mintegy kertté alakít.

Újabb jelentése csak nagyobb terjedelmû szótárainkban fordul elô. Ilyen például a Kelemen - Thienemann Magyar-Német vagy az Eckhardt Magyar-Francia Szótár, melyben elôfordul a különleges "ötöl-hatol - hímez-hámoz" jelentés is. Szabó T. Attila egyik cikkében rámutat, hogy a nyelvjárásokból csak a múlt század végérôl tudta e szót kertel - kertöl változatban
"ötöl-hatol, hímez-hámoz, kerülgeti a szókimondást" értelmezéssel a Dunántúlról és a Székelyföldrôl kimutatni. Ilyen jelentésben azonban ez az ige nemcsak Dés, Kolozsvár köznyelvében általános, hanem az értelmezô szótár bizonysága szerint Babits Mihály költészetében is elôfordul. A Szamosháti Szótárban meg az Ormánysági Szótárban nem fordul elô ebben a jelentésben ez a szó, ellenben a Szegedi Szótár ilyen értelmezéssel veszi fel anyagába:
"hímez-hámoz, nem akarja az igazat megmondani".

Nyilvánvaló, hogy a kertel régiségbôl ismert jelentésének nincs semmi köze az elôbb említett jelentéshez. Az "ötöl-hatol" stb. jelentés képes értelmû használat révén fejlôdhetett ki. Az, aki nem beszél egyenesen, félreérthetetlenül a dologról, kerülgeti az igazat, a valóságot, úgy tesz, mint az olyan ember, aki a kertet kerüli, a kert (a kerítés) körül jár. A kertel-nek nagyjában olyanféleképpen keletkezhetett ez a jelentése, mint a házal igének "házról házra jár", vagy az újabb keletkezésû elôszobázik igének ez a jelentése: hivatali elôszobákban sok idôt várakozással eltölteni.

Hogyha csakugyan elfogadható a jelentésalakulásra nézve Szabó T. Attila magyarázata, alig hihetô, hogy e különleges jelentés újabb keletû, legfeljebb múlt század eleji. A jelentés alakulásában a kerítés mozzanatával kapcsolatos szemlélet az igazmondástól való vonakodás örök emberi jellegénél fogva már elég régen kialakíthatta ezt a jelentést.

Bizony napjainkban eléggé virágzik ennek a szónak átvitt értelmû jelentése. Az élet minden területén. Kormányfôk, pártvezetôk, köztisztviselôk, "ötölnek- hatolnak, hímeznek-hámoznak", hadd ne mondjam azt, hogy lépten-nyomon hazudoznak, valósággal intézménnyé vált a tömegek félrevezetése, becsapása. Mindenki kertel, de nem a háza táján.

Ma jár le a határideje, vagyis az érvénybe lépéstôl számított 90 nap, az anyanyelv-hasz- nálattal kapcsolatos jogok bevezetésének. A törvény, s a megszületett alkalmazási elôírások zöldutat nyitnak a kérdés megoldása elôtt. Az érvényes rendelkezés szerint a prefektusoknak, a megyei tanácsok elnökeinek és a polgármestereknek a dolga a rendelkezések végrehajtása.

Brassai Zsombort, az RMDSZ megyei szervezetének ügyvezetô elnökét kérdeztük a 24. órában a Maros megyei helyzetrôl.

- Hány helységre érvényesek a helyhatósági törvény elôírásai?

- A megyében sok olyan helység van, ahol a törvényt alkalmazni kell. Az 1992-es népszámlálás adatai szerint a megye lakosságának 41,40 százaléka magyar. Kilenc tiszta magyar településünk van. Nyolc községben 90 százalék fölötti a magyar ajkú lakosság, 25-ben élnek ötven százalék fölött magyarok, és ugyanannyiban 20% fölötti a magyar lakosság lélekszáma.

- A színtiszta magyar falvakban, vagy azokban a helységekben, ahol 90% fölött élnek magyarok, gyakorlatilag önökön és az RMDSZ önkormányzatokon múlik/múlt a helyhatósági törvény alkalmazása. Ahol RMDSZ többségi tanácsok vannak, szintén ez a helyzet, vagyis ezeknek az önkormányzatoknak a feladata végrehajtani a törvényt. Mit tett ilyen vonatkozásban a megyei RMDSZ?

- Valóban így van. Az RMDSZ idôben tájékoztatta az önkormányzatokat, még amikor elôkészítési szakaszban volt az alkalmazási normák szövegezése, illetve több ízben összehívta tanácskozásra a képviselôit, ahol tételesen szóba kerültek a kétnyelvû táblák, helységnevek, intézmények elnevezésének a kérdései.

Bizonyos esetekben, ahol a hatóságok próbálták akadályozni például a közintézmények elnevezését, vagy településnevek kihelyezését, közbenjártunk és pozitív megoldást találtunk. Idejekorán felhívtuk a polgármestereink figyelmét, hogy lejáróban van a határidô. Ennek ellenére, az a tapasztalatunk, hogy még mindig vannak községek, települések, ahol a kétnyelvû táblákat nem állították fel, illetve függesztették ki.

Üzengetô polgármesterek

- Tehát kizárólag rajtuk múlott?

- Ez egyértelmûen a helyhatóságo-kon múlik. A közigazgatási törvény, mind az alkalmazási normák, a helyhatóságok hatáskörébe utalják a kétnyelvû táblákról szóló intézkedéseket. Sok esetben a polgármesterek az elégtelen költségvetésre hivatkoznak, amibôl nem futja arra, hogy táblákat készíttessenek.

Mi mindenképpen úgy gondoljuk, hogy ennek a kérdésnek egyfajta prioritása kell legyen a költségvetés-elosztásban, hiszen a kétnyelvûségért folytatott annyi évi harc után túlzásnak tûnik, hogy bizonyos településeken arra hivatkoznak az önkormányzati tisztségviselôk, hogy nem futja a helyi költségvetésbôl. még olyan is volt, hogy magyar polgármester azt üzente: függessze ki a megye, vagy függessze ki az RMDSZ, ha kellett a kétnyelvû tábla. Rögtön hozzá kell tennem, hogy nem ez jellemzô, szélsôséges esetrôl van szó. Mert ezzel szemben nagyon sok helyen állnak a kétnyelvû táblák, olyan helyeken is, ahol korábban nézeteltérések voltak emiatt a román lakossággal. Például a Küküllô mentén szinte mindenhol láthatók a kétnyelvû táblák.

De volt olyan kerületi RMDSZ-elnök, aki a saját pénzén készíttetett helységnévtáblákat, többségükben, szinte 90 százalékban magyarok lakta települések számára.

- Ahol 20-50%-ban élnek magyarok, többségi döntést nem lehet hozni, megegyezésre van szükség a román tanácsosokkal. Az RMDSZ milyen taktikát, megoldást választott azon kívül, hogy felhívta a figyelmet, a törvényt alkalmazni kell? Mert különben az a helyzet állhat elô, hogy egyik nap kiteszik, a másik nap leveszik vagy befestik a kétnyelvû táblákat.

- Kritikus esetekben, ahol ilyen küszöbarányok vannak, minden esetben azt javasoltuk az önkormányzati képviselôinknek, hogy hangoztassák a közigazgatási törvény szellemét, amely bár megállapít egy küszöböt, amelyen felül alkalmazni lehet a kétnyelvûséget, de mégis a szelleme az, ami egyértelmûen támogatja azt. Arra biztattuk képviselôinket, hogy ezen elv mentén mûködjenek együtt a polgármesteri hivatalokkal. Szeretném ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a helyhatósági törvény nem csak a kétnyelvû feliratokból áll. Arra is figyelni kell, hogy az anyanyelv-használatot érvényesíteni kell a közigazgatási munkában, ügyintézésben, tanácsüléseken is. Mert azt vettük észre, hogy errôl sok esetben hajlamosak lemondani a magyar tanácsosok. Nagyon gáláns, nagyvonalú gesztus, de ha lemondunk a törvény adta jogainkról, értelmetlenné válik tizenkét évi küzdelmünk.

A helyhatósági törvény kimondja, hogy "azokban a területi közigazgatási egységekben, ahol valamely nemzeti kisebbséghez tartozó állampolgárok létszáma meghaladja az összlakosság 20 százalékát, az illetô nemzeti kisebbséghez tartozó állampolgároknak a helyi közigazgatási hatóságokkal fenntartott kapcsolatukban joguk van az anyanyelv- használatra". (...) "...biztosítani kell a helységek nevének az illetô kisebbség anyanyelvén való feliratozását is". (...) "...a helyi közigazgatási hatóságoknak biztosítaniuk kell a fennhatóságuk alatt levô közintézmények nevének, valamint a közérdekû hirdetéseknek az illetô kisebbséghez tartozó állampolgárok anyanyelvén való feliratozását, illetve kifüggesztését is, a törvény feltételei között".

Ugyanakkor "...joguk van ahhoz, hogy anyanyelven tudomásukra hozzák a helyi és megyei tanács napirendjét, valamint az említettek által elfogadott határozatokat". (...) "Azokban a helyi vagy megyei tanácsokban, amelyekben a tanácsosok összlétszámának legalább egyharmada valamely nemzeti kisebbséghez tartozó állampolgár, az üléseken az anyanyelv is használható".

Szomorú vagyok, pedig örvendenem kellene, hisz szavam nem volt pusztába kiáltott szó, mondom dr. Ráduly Levente városi tanácsos, Búcsú a rózsáktól… címû cikkemhez írt megjegyzései "ürügyén". De… Érthetetlen számomra tisztségviselôink érzékenysége a bírálatra, kritikára. Holott szavazati joggal bíró polgárként - polgárokként - lehetnek építô jellegû bírálataim - bírálataink - az általunk tisztségbe juttatottakkal szemben. (A számonkérés joga is a miénk.)

Hadd idézzem azt az "inkriminált" mondatot: "… az RMDSZ-többségû tanács, köszöni szépen, jól van, s az RMDSZ-frakció elôválasztáson megrostált, kiválasztott, megfiatalított tanácsosai is csak "szösz- mötölnek", még a törvény adta jogokkal sem kívánnak élni."

Hogy nem állítottam valótlanságot, annak ékes bizonyítéka a Park Szálló mögötti vagy elôtti zöldövezet megcsonkításával kialakított parkoló "története" (…). Szerintem ez volt a frissen megválasztott tanács próbaköve. Utána már nem csoda, hogy csak ilyen példákat említhetek: a városi tanács által az útjavításokra megszabott anyagi keretet a polgármester túllépte…, igaz, hogy tettével vitát okozott a tanácsban, de… Vagy a polgármester hozzáállása a színház-ügyben hozott tanácsi határozathoz… S közben már kész tényként beszél a fôtér átrendezésérôl (…) Lásd: 2002. január 29-én a Népújságban napvilágot látott tudósításban is; miután kifakadt azért, hogy mindent felülrôl irányítanak, majd így folytatta: "Ilyen körülmények közt nem merem a tervbe vett nagy beruházásokat, a kerülôutat, a fôtér átrendezését elkezdeni." Mindezek után, sajnos, hamarabb lesz hangos fôterünk a légkalapácsok zajától, mintsem a tanács döntene sorsáról…

Van próbálkozás a nyelvhasználatra. Örvendetes a tanácsos úr magyar nyelvû interpellációja. Felhívnám azonban a tanácsosok figyelmét, hogy a nyelvhasználat kérdése a tanácsüléseken való felszólalásokon (ahol a praktikus és célirányos munka a fontos) túl az ügyintézés terén igazán fontos, hiszen mutatványnak jó (hôstettnek kevés), ha a tanácsos magyarul szólal fel, a választóknak azonban az a fontosabb, hogy a polgármesteri hivatalhoz fordulva kérhessenek, kaphassanak eligazítást azoktól, akiket az ô adójukból is fizetnek. Valójában ettôl éreznénk, hogy egyenrangú polgárai vagyunk városunknak.

Nézem az alvó rózsákat… Az egyik szemem sír, a másik meg… nem tudom. Valamikor a virágok városának is nevezték Vásárhelyt: elôbb volt a fôtér és a város szimbóluma a rózsa, mint hogy bárkinek a fejében holmi pártjelvénnyé silányult volna.

Szerda van, március hatodika. Valamikor az ántivilágban ezen a napon ünnepeltük a demokrácia gyôzelmeként a Groza-kormánynak, a rendre visszavett "ajándékok" és a soha be nem váltott ígéretek kormányának megalakulását. Nem árt erre emlékezni!

Tegnap délután sétáltam egyet a városban. Elképzeltem, milyen jó érzés lesz középületeinken és utcatábláinkon látni a kétnyelvû feliratot. Kerestem is mindenütt. Hiszen a közigazgatási törvény erre vonatkozó rendelkezéseit március 7-ig kell végrehajtani.

Azt hiszem, fölösleges mondanom, hogy egy fia kétnyelvû feliratot sem találtam. Nem volt kétnyelvû felirat a Prefektúra és a Megyei Tanács által "bérelt" Városházán. Sem a Pénzügyi, sem a Munkaügyi Hivatalon, sem a Nyugdíjpénztáron. A Kultúrpalotán sem, a Megyei Könyvtáron sem, a Néprajzi Múzeumon sem. Egyszóval sehol. Az ok? A polgármesteri hivatal nem adta ki az építkezési engedélyt. Érthetô. Egy ilyen bonyolult "építkezés" engedélyezése nagy körültekintést igényel. Nem volt elég erre a törvény megjelenésétôl eltelt kilencven nap. Persze, azt is tudjuk, hogy az új táblák pénzbe kerülnek, s szegény az eklézsia. De hogy bár egyetlen icipici táblácska kicserélésére sem volt lehetôség? Ugyan kérem!

Most már csak attól félek, hogy tanácsosaink, RMDSZ-vezetôink ugyanolyan nagyvonalúsággal, ahogy a tanácsülések kétnyelvûségével tették, errôl is lemondanak. Elvégre mindnyájan tudunk románul. S mennyivel könnyebb és kényelmesebb lemondani, mint kiharcolni. Nem is beszélve arról, hogy milyen szívet melengetô érzés jó fiúnak lenni.

A külföldi állampolgárok 2014-tôl vásárolhatnak mezôgazdasági és erdészeti földterületet Romániában - igérte Vasile Puscas, az ország EU-csatlakozási fôtárgyalója.

Az Európai Unióba felvételüket kérô jelölt országok EU-fôtárgyalóinak szokásos évi tanácskozásán Puscas Maastrichtban most újabb vállalásokkal kötelezte el Romániát az integrációs folyamatban - írták a keddi román lapok.

Vasile Puscas az EU-csatlakozási tárgyalásokon ez idô szerint nyitott nyolc fô fejezetrôl szólva kitért a tôke szabad forgalmára vonatkozó kérdésekre is.

Romániában jelenleg külföldiek csak akkor vásárolhatnak termôföldet, ha az országban törvényesen bejegyzett jogi személyeként mûködnek, legalább részben külföldi tôkével. De a Bukarest által felvételi évként célul kitûzött 2007-ig úgy módosítják az alkotmányt, hogy az majd lehetôvé tegye külföldi magánszemélyek földvásárlását is - mondta Puscas. E fejezetnél Románia eredetileg a felvételétôl számított 15 évre kért türelmi idôt az Európai Uniótól arra, hogy belsô jogaszabályai ténylegesen is lehetôvé tegyék mezôgazdasági és erdészeti területek megvásárlását külföldi magánszemélyek számára. A települések belterületén található telkek vásárlására, külföldi állampolgárok számára, viszont csak öt évre kért türelmi idôt Románia.

A fôtárgyaló a maastrichti elôadásában utalt arra, hogy a román tárgyalódelegáció ez idô szerint "belsô konzultációkat folytat" az általános türelmi idô csökkentésérôl, hét évre. A telekvásárlási türelmi idô viszont maradna az eredetileg kért öt év. Vagyis, ha a román elképzelés szerinti menetrend megvalósul, a külföldi magánszemélyek 2014-tôl vásárolhatnának Romániában mezôgazdasági és erdészeti mûvelésre alkalmas földterületeket, belterületi telkeket viszont már akár 2012-tôl is.

Puscas rámutatott, hogy Románia teljesítette a szóban forgó fejezetben 2001-2002-re vállalt csatlakozási kötelezettségeinek legnagyobb részét, de a többi tagjelölt országhoz hasonlóan Bukarestnek is liberalizálnia kell a földvásárlást az EU-tagországok állampolgárai számára.

A Sapientia Egyetem egyik tanára szerint

A Hargita, Kovászna és Maros megyei tanulók mintegy 60 százaléka a román nyelv nem megfelelô oktatása miatt nem képes sikeresen átjutni a képességvizsgán, vélekedik a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) egyik tanára.

Balázs Lajos, az EMTE román-angol szakának tanára, egy Csíkszeredában megrendezésre kerülô szeminárium elôadója kijelentette: a román nyelv oktatása a Székelyföldön nem didaktikai, hanem politikai szempontok alapján folyik.

"Abból indulnak ki, hogy ezek a más nemzetiségû gyerekek anyanyelvi szinten tanulják a román nyelvet, a vizsgákon pedig semmilyen megkülönböztetést nem alkalmaznak", mondta Balázs Lajos. Hozzátette: azon túl, hogy emiatt a Hargita, Kovászna és Maros megyei diákok 60 százaléka nem megy át a képességvizsgán, a diákok 90 százaléka megbukik ebbôl a tantárgyból.

"Mi több, a Hargita megyében román nyelvet oktató tanárok közül 350 helyettesítô", mondta Balázs. Kijelentette: a magyar egyetem célja "olyan szakembereket képezni, akik tankönyveket írnak, kutatják a kétnyelvûség kérdését és hatékonyan dolgoznak annak érdekében, hogy ezen a vidéken megfelelô módon oktassák a román nyelvet".

Március 7. és 10. között mintegy 35, nem román tannyelvû iskolában román nyelvet oktató tanár találkozik Csíkszeredában egy szeminárium keretei között, amelyen a kisebbségi oktatási intézményekben folyó románnyelv-oktatás elméleti vonatkozásairól tanácskoznak. A csíkszeredai Soros Oktatási Központ által rendezett szemináriumon Arad, Suceava, Temes, Szeben, Bihar, Kolozs megyei és bukaresti tanárok, valamint az Oktatásügyi Minisztérium és a Tankönyvkiadó képviselôi vesznek részt.

(MEDIAFAX)

Az Új Kezdet címû református egyházi folyóirat februári száma közli többek között a Bolyai Napok alkalmával meghirdetett diákpályázat díjnyertes dolgozatainak rövidített szövegét. Idézünk a három írásmûbôl: "Az emlék csak akkor él tovább, ha azt akarjuk, hogy a jövô nemzedékek is megismerjék a két Bolyai örökségét, hogy 2102-ben is méltón ünnepelhessenek majd utódaink, az emléket mi kell továbbadjuk nekik." (Márton Annamária) * "A kollégiumban kegyelettel ôrizték ezt a kis faládát, amelybe kincset érô írásait és egyéb emlékeit helyezték. (Bolyai) Gergely még a következô tárgyakat adományozta: két darab ifjúkori akvarell festményét, szem- és más különbözô orvosi receptjeit, rézkörzôit, fizikai, kémiai és asztrológiai kurzusait, Farkas féltve ôrzött 20 fogát, amelyhez a következôket írta: 60 évig megvolt mind a fogam s nem fájt. Odvas csak egy volt, s az is félszázadig tartott fájdalom nélkül." (Sztán Johann) * "Meggyôzôdésem, hogy Bolyai Farkas valóban fundamentumnak tekinthetô, olyan alapnak, amelyre a következô generációk növendékei biztosan építkezhettek. Ennek az építkezésnek eredményeként állhatunk most mi is - diákok és tanárok - biztos talajon, fedéllel a fejünk fölött és erôs fallal körülvéve." (Bodó Elôd Barna)

* Csukás István kifakadása a Magyar Nemzetben * "Mirôl van szó? Arról, hogy nagyjaink, hírességeink nevét, amelyekre joggal vagyunk büszkék, bevigyük a köztudatba, illetve még beljebb: a mindennapi életünkbe. Sôt étkezésünkbe, hogy finoman fogalmazzak; nemcsak a szívünkbe, hanem a gyomrunkba is. Mit álmodhatott, aki Rákócziról túróst nevezett el? Hogy jobb hazafiak leszünk, ha beleharapunk? Vagy amikor habos kávét szürcsölünk, Vörösmartyra emlékezünk? Vagy Hunyadira, amikor keserûvizet iszunk? De elneveztünk Mátyásról is hasonló ízû sört, és Erkel vezényelte az ötórai táncot a cukrászdában. Naponta elszívtunk egy doboz Kossuthot, Dózsa focicsapatot edzett, Ady Endrét rányomtattuk az ötszázasra, ne harcoljon tovább a pénzért." * Tippet is ad pénzéhes vállalkozóknak * "S hogy ne duzzogjanak a többiek sem, lehetne még Bartók ropi, Kodály keksz, Árpád csülök, Arany János hurka, Krúdy szörp, Jedlik Ányos kása, Babits lepény, Kassák kolbász, Bem fagyi és Szent István mézesmadzag! Az igazság kedvéért hozzá kell tennünk, hogy bár megelôztük korunkat, nem vagyunk egyedül a világon ezzel az eszelôsséggel. Egy-két éve végigsöpört a játékboltokon a mûanyag mütyürök rémes csapata, amelyekrôl megtanulhatták a gyerekek a nagy festôk nevét." * Tanulság? * "És nem elég, hogy magyarul beszélünk, gondolkoznunk is kell. Meg még egy-két dolog. Például humor meg tisztelet meg arányérzék, hogy mi való a gyomorba, az utcára s a szívbe."

Közmûvesítés nélkül a város nem város. Ennek tudatában kezdte Bernády György városépítô munkáját, a nélkülözhetetlen ivóvíz és szennyvízvezeték-hálózat építésével.

A Maros-gát építésével szabályozták a folyó fôágát, megszüntették a város területén folyó árkokat, a malomárkán végigfolyó vizet betonfalak közé terelték, létrehozták a Mûcsatornát, mely a villanyáram-fejlesztô mûvek turbináit mûködtette. A Mûcsatorna mentén épített villanyáram-fejlesztô épületét Radó Sándor tervezte. A csatornán át, az utcahálózatnak megfelelôen, hidakat építettek.

A gát magasságában vízgyûjtô kutakat és víztisztító üzemet építettek. Az ivóvizet a Maros vize alatti vezetéken át a város magasan fekvô domboldalán épített víztároló medencékbe juttatták, melyekbôl az ivóvíz szabadesés és nyomás alatt a vízvezetéki hálózaton át a vízfogyasztókhoz jutott. Mindezzel egy-idôben megkezdték a szennyvízelvezetô csatornahálózat és a város déli részén - a város külterületén - a szennyvíztelep építését.

A sok földmunkát igénylô szerelési munkák elkészülte után megkezdték az utcák rendezését, kô-, illetve aszfaltréteggel való burkolását. Az utcák hosszában, a tereken a járdák szélén zöld sávokat alakítottak ki, azokba díszfákat ültettek. A parkok díszítése végett Bernády az Erzsébet- ligetben üvegházakat épített a városi kertészet részére.

Világítási célzattal Bernády Mesterséges gázfejlesztô üzemet létesített a Közüzemek területén.

Egy új város építésének gondolata Bernády Györgynél természetesen a meglevô város értékeinek megôrzését, utcáinak rendezését, a város beépített területének növelését, a szükséges középületek építését jelentette. A város magját megôrizte, mindössze csak a Városháza és a Közmûvelôdési ház építési helyének érdekében bontottak le földszintes házakat. A nagykertes belterületeket, a kívánalmaknak megfelelôen vágták át új utcákkal és adtak lehetôséget lakóházak építésére.

Elkészült a város területének felmérése, melynek alapján a szakemberek részére láthatóvá váltak a városrendezési feladatok. Rendezték a Vár keleti oldala fölötti területet, a Várteret, ahol négy nagy iskola épülete került elhelyezésre.

Bernády György sok szép elképzelését nem valósíthatta meg a háború miatt, a háború megbénította a város gazdasági fejlôdését, építését.

Dr. Bernády György, mint m. kir. udvari tanácsos már a háború elsô napjaiban a város hadba nem vonult közönségéhez fordult, kérve a hadbavonultak itthon maradt családtagjainak anyagi helyzetén való segí-tését. Marosvásárhely és a háború címû kiadványában rámutatott a háború borzalmaira, eseményeire, közölvén abban a sebesültek és a hôsi halált szenvedtek névsorát.

Bernády György ünnepélyes szavakkal búcsúztatta a helyi honvédezred hadba vonuló legénységét. Az általa épített iskolák nagy részét hadi kórháznak rendeztette be és fogadta az ide hozott sebesült katonákat. Kezdeményezésére a székely fôváros kivette a maga részét a sebesült katonák gyógyításában és ápolásában.

Bernády György a trianoni katasztrófa után mint országgyûlési képviselô népe érdekeit képviselte. A békés együttélés híve volt.

Sajnos kerülô úton (nem szerkesztôségüktôl), így némi késéssel jutott hozzám lapjuk 2002. február 7-i számában "Az Akadémia igaza" c. közlemény. (Szerk. megj.: a levélíró Spielmann Mihály, alias Sebestyén Mihály történész reflexióira válaszol). Ebben az ügyben, ha nem a jog, akkor a tisztesség okán kérem, szíveskedjenek közölni az én alábbi írásom.

Nem csupán azért, mert egyesületemet is és személyemet is érinti az írás. Elsôsorban azért, mert a magyar nemzettudatról van szó, amit évszázadok óta igyekeznek összezavarni, miként az említett közlemény is. Mivel lapjuk olvasóinak nagy többsége nem tudja, hogy az adott közleményben mirôl értekeztek, ezért az olvasó joga is, hogy az érem másik oldalát is megismerje - ha már ezt így elkezdték.

A Zürichi Magyar Történelmi Egyesület (ZMTE) a marosvásárhelyi Deus Providebit Tanulmányi Központban, a székesfehérvári székhelyû Kodolányi János Fôiskola közremûködésével, magyar történelemtanárok továbbképzését végzi. A rendezvény nyilvános, bárki azon részt vehet, díjmentesen.

A ZMTE, a magyarországi továbbképzéshez a Magyar Köztársaság oktatási minisztere T 300730-1676/1999 sz. alapítási és T 302460-780/1999 sz. indítási engedélyével rendelkezik. A mi engedélykérelmünket a miniszter az Országos
Pedagógus-továbbképzési Akkre- ditációs Bizottság javaslatára adta. A miniszter által személyesen aláírt engedély része a ZMTE által készített tanterv, valamint kiadványaink jegyzéke, amely az ajánlott és a kötelezô irodalom gerince. Az engedély értelmében a továbbképzés oktatói csak egyesületünk tagjai lehetnek. Mivel az adminisztratív lebonyolításhoz magyarországi illetékességû tudományos oktatási intézmény is kell, ezért kapcsolódik mindez a Kodolányi János Fôiskolához - amely a legnagyobb alapítványi fôiskola Magyarországon, több mint ötezer hallgatóval.

A ZMTE-rôl még annyit, hogy 18 éve alakult, tevékenysége Svájcban közérdekû, négy világrész 19 országában tevékenykedik. Politikával, személyi kérdésekkel nem foglalkozik, vallási ügyekben toleráns, célja a valóságos magyar történelem kutatásának elôsegítése. Tevékenységükhöz a fordulat óta minden magyar oktatási miniszter írásban gratulált. Ebben az évben elôterjesztették az Európai Bizottság által alapított "René Descartes" tudományos díjra.

Nem tudom, hogy a közlemény írója milyen képzettséggel rendelkezik, magyar történelmi ismerete mely forrásból fakad, milyen tudományos tevékenysége van, viszont személyemet érintô kijelentéseket is tesz, ezért kizárólag a személyével való, saját egybevetése céljából, álljon itt néhány adatom. Mindkét ágon székely szülôk gyermeke vagyok. Magyarországról van négy egyetemi diplomám és egy doktorátusom, Svájcból egy egyetemi diplomám és egy doktorátusom - valamennyi a társadalomtudomány tárgykörébôl. Svájcban nincs ennél magasabb tudományos fokozat. Tanítok a világ néhány egyetemén, magyarul is, történelmet is. A magyar történelem tárgyában, több nyelven megjelent több könyvem és több írásom.

A közleményükben többször szerepel "Akadémia" - így, nagy betûvel. Amint az egész írás, úgy ez a hivatkozás is ködös, de fölteszem, hogy a Magyar Tudományos Akadémiánkról van szó. Ezért megjegyzem, közleményük megjelenéséig, a szóban forgó oktatásban Marosvásárhelyen heten szerepeltünk, valamennyien egyetemi végzettségûek, az irományban emlegetett Nyugatról és Zurigóból csak én. A hét közül egy az Akadémia tagja, kettô kandidátusa, egy romániai kandidátus. A maradék három közül én vagyok egy. A következô négy elôadó közül kettô akadémiai tag, egy kandidátus, egy pedig egy megyei múzeumok igazgatóságán vezetô régész.

Lehet, hogy a közlemény írója jelen volt valamely marosvásárhelyi elôadásomon, de egyik alkalommal se jelentkezett, noha megtehette volna, hiszen adok arra, hogy a hallgatóság szerepelhessen, kérdezhessen, vitatkozhasson. Mivel ennek az oktatásnak a keretében késôbb is szerepem van, szívesen fölajánlom, hogy lapjukban hirdessenek meg egy nyilvános beszélgetést az illetô íróval és velem. Az elsô kérdésemet máris szívesen fölteszem: hol, mikor hozott a Magyar Tudományos Akadémia a magyar történelem bármely részlete tárgyában (pl. ôshazánk, rokonaink stb.) határozatot? A választ segítendô leírom: soha, sehol. Akadémiánk ilyen határozatokat nem hoz.

Továbbképzésünk szervezôinek ezúton is köszönöm áldozatkész munkájukat. Aki pedig a mi rendezvényünkre jön, kiadványainkat tanulmányozza, az tiszta forrásból merít. Gyôzôdjön meg, ki-ki a maga tapasztalata alapján.

Remélem, írásom közlésével ismét bizonyítják, hogy lapjukban helye van a tárgyilagos tájékoztatásnak is.

Tisztelettel és szeretettel

dr. Csihák György elnök

*Az írás címe a szerkesztôségtôl származik

Csütörtöki kimenô

Ilyenkor, március 8-a táján gondolatban mindig bocsánatot kérek egykori óvó- és tanító néniimtôl. Voltak szegények vagy öten mindösszesen a szocializmus pitymallatán az ötvenes évek elsô felében, derekában. És már akkor is volt a Nôk Nemzetközi Napja, mely hazánkban az ünnepzavarosítási folyamatok révén egyúttal az anyák napja is volt. Ez lett volna az iskolai ünnepélyek sorában a télapóival együtt az a kettô, amely a legkevésbé kiaknázható ideológiailag. De csak elméletben, hiszen a téli ünneppel a karácsonyt kellett megtorpedózni (hasztalan), a márciusi pedig a nôk egyenjogúságának és az anyák békeküzdelmének színtere lett volna, ha...

És ilyenkor köszöntöttek reánk a kézimunka különórák. Az óvodában és az elemiben lázasan sürögtünk, faragtunk, varrtunk (fiúk is!), lyukasztottunk varrótûvel kartonlapot, színeztünk, hajtogattunk, nyálaztunk, ragasztottunk, ollóval vagdaltunk ki s bé, de legfôképpen szenvedtünk az ügybuzgalomtól. (Az egyes szám elsô személy, úgy hiszem, indokoltabb.) Ügyetlen kezû voltam - azóta sem ügyesedtem semmit, jelzem tanítóim megnyugtatására, tehát nem szimuláltam a kétbalkezességet - és számomra semmi sem lehetett gyötrelmesebb, mint a hóvirágok rajzolása, kivágása, színezése, ragasztása. Örökké a hóvirágok, amelyek azóta is egyet jelentenek a muszáj-feladattal, a nem szeretem ünnepekkel "végletesen eltorzult, zsákutcás" (Bibó István) tudatomban.

De ekkor még nem ittam fenékig a keserû pionírserleget. Hiszen mit ért mindez az írott bizonyítékok híján? Magyarán: mindehhöz mellékeltetik a fogadalom. Amelyet diktálás után kellett írni (I. osztályban), szabadon fogalmazni megadott cölöpök mentén (II. osztályban), szívbôl nagy ôszinteséggel (magasabb osztályokban). Csuda, hogy az írást nem utáltam meg, hiszen hányszor kellett új füzetlapot tépni, kivakarni zsilettel és tûheggyel, radírozni - amely udvart, koszcsíkot hagy -, pacát álcázni, és ezalatt azon gondolkozni, hogy mirôl is szokjunk le a jókívánságok utáni részben: nem beszélünk csúnyákat, szót fogadunk felmenôinknek, nem böfögünk, nem iszunk vizet ebéd közben rucamód, nem szellentünk legkedvesebb rokonaink és családi együttesünk elôtt (suttyomban sem!), Ágnesnek, öreg mindenesünknek megadjuk a kellô tiszteletet, nem fogjuk eltitkolni a rossz jegyet, nem cigarettázunk és nem gyûjtünk csikket a tüdôgondozó tájékáról…

Mondjam, ne mondjam, hogy teljesítésük objektív okokba ütközött: gyermek voltam, az örömöket elôbbre helyeztem, mint a kötelesség protestáns zordonját.

És azóta sem kedvelem a hóvirágot. (Az élôt sem.)

Ennek okán megkövetett nevelôim sírjára Erdély-szerte egy-egy csokor ibolyát helyezek el alkalomadtán - gondolatban. Titokban. Szégyenkezve.

Kevesen tudják, hogy a kis-Küküllô menti, Balavásár községhez tartozó Egrestô, milyen "kincseket" rejteget. Az ide látogató nem mulaszthatja el a faluban levô Árpád-kori templom meglátogatását. A kazettás mennyezetû kis református templomocska restaurálása Daróczi Miklós kolozsvári építészmérnök dokumentációja alapján már tavaly elkezdôdött. A zsindelytetô cseréjéhez és a tetôszerkezet állagának javításához szükséges anyagiakat a svájci HEKS Alapítvány, valamint a holland kudelstaarti testvérgyülekezet teremtette elô.

Timár Erika egrestôi lelkész azonban mindjárt hozzáfûzi, hogy számukra mindennél fontosabb
a gyülekezet részvállalása. A 246 lelket számláló gyülekezet, amelyben 34 fiatal is van, a maga mód-
ján derekasan kivette a részét és
szívvel-lélekkel támogatja a felújítást.

- Három szakmunkás dolgozott, akik mellett folyamatosan szükség volt két-három segítôre. Ez utóbbiak a gyülekezet tagjai közül kerültek ki, legnagyobb dologidôben, hiszen a munkálatokat 2001. május 8. és június 8. között végezték. Ugyanakkor a munkások élelmezését is a gyülekezet vállalta magára.

Az idén a falakat kellene szigetelni, ugyanis a templom falai gombásodnak és nem kis munkát jelent a 48 kazetta restaurálása sem. Nagy figyelmet kell majd fordítani az eddig meszelés által takart falfreskók felfedésére, és ha jut rá pénz, a harangozóhiányt is meg kellene oldani elektromos berendezéssel. Rövid számítás után ki is kerekedik a szükséges összeg: legalább 300 millió lej.

Az így is anyagi gondokkal küszködô egrestôi gyülekezet természetesen ezt az összeget nem tudja elôteremteni. Vélhetôen idén is munkájukkal és vendégszeretetükkel segítik a munkát, a szükséges pénzhez pedig pályázatokkal és a testvérgyülekezetek támogatásával szeretnének hozzájutni.

Ülésezett a mezôgazdasági parancsnokság

A legutóbbi összesítésnek megfelelôen megyénkben a 134.000 hektár szántóföldnek 69%- át már felszántották, számolt be tegnap a mezôgazdasági parancsnokság ülésén Timar Liviu, a mezôgazdasági igazgatóság vezérigazgatója. A földek 22%-át be is vetették. Ami pedig a gyümölcsösöket illeti, a 3.887 hektárból 2.682 hektáron fejezték be a fák metszését.

A tavalyi adatokhoz képest minden szempontból késésben vannak a mezôgazdasági munkálatokkal, de egyelôre még nem túl késô - állapították meg.

A gondok sokrétûek. A legtöbb esetben a késedelem fô oka, hogy a szántási és vetési munkálatokra a tulajdonosok nem tudják elôteremteni a szükséges pénzt.

A szakértôk szerint arra számíthatunk megyénkben, hogy a gazdák az idén túl sok kukoricát fognak vetni. Ezzel szemben az alkalmas területeken az igazgatóság arra buzdítja a tulajdonosokat, hogy a hektáronként akár 40-50 millió lej hasznot is hajtó dohányt termesszék. Ugyanakkor az elôzetes tervek szerint a tavalyi 3.900 hektárról 5.000 hektárra kívánják növelni a cukorrépa- termôterületet, s ennek érdekében jelentôs támogatást nyújtanak, például ingyenesen vetômaghoz, gyomirtóhoz és mûtrágyához juthatnak a gazdák.

A cukorrépa mellett a kormányprogram a len- és kendertermesztést is támogatja, ám megyénkben a szóban forgó ipari növényeket elenyészô területen termesztik.

A bizottság ülésén, a prefektus jelenlétében, röviden szóba került a volt mezôgazdasági vállalatok és kutatóállomások földjeinek a visszaszolgáltatása, a gázolaj vásárlásakor felmerülô kérdések stb. Ez utóbbi esetében kiderült, hogy bár a PECO szokott, megfelelô feltételek mellett, 15 napos fizetési határidôvel is gázolajat biztosítani, erre a hónapok utolsó napjaiban nincs lehetôsége. A prefektushoz beérkezett panaszok szerint azonban éppen a gázolaj hiánya miatt vannak olyan helységek, ahol nem sikerült megfelelô ütemben dolgozni. A Dicsôszentmárton környékén levô falvak polgármesterei jelezték, hogy újabban, éppen a legnagyobb dologidôben, a helyi rendôrség azzal foglalkozik, hogy sorozatosan bünteti a közutakon elhaladó mezôgazdasági jármûveket. Az is gond, hogy míg egyes falvakban túl sok mezôgazdasági gép van, addig másokban alig egy-két traktorral kell elvégezni minden munkát.

Kerekasztal-beszélgetés garázs-ügyben

Közösségi részvétel és átláthatóság a garázs- és parkolótelepítés engedélyeztetésében címmel szervezett találkozót tegnap a Pro Biciclo Urbo Egyesület a csíkszeredai Polgár-Társ Szervezet támogatásával. A megbeszélés fô témái a marosvásárhelyi tanács 2000. évi 145-ös számú, a garázsok építésének szabályozásáról, új garázsok építésérôl szóló határozat, valamint az elôírások alkalmazásából adódó problémák voltak.

A találkozó elsô felében Varga István, az egyesület elnöke ismertette a szóban forgó tanácsi határozatot, melynek értelmében a lakó- és tulajdonosi társulások begyûjtik a lakók garázsigényeit, a meglévô üres telkek megjelölésével együtt továbbítják azt a polgármesteri hivatalnak, amely aztán a tervezôre bízza a garázsok megtervezését. A megépített garázsok leendô tulajdonosairól a lakó- illetve tulajdonosi társulások döntenek.

- Az eljárás sajnos hiányos, mert nem ad lehetôséget a lakóknak, hogy beleszóljanak az ôket érintô dolgokba s hasznos idôben tájékozódjanak a tömbházlakásaik köré épülô garázsokról, azok elhelyezésérôl és formájáról. A lakó- és tulajdonosi társulások vezetôi mellôzik a zöldövezeteket védô lakók véleményét, a polgármesteri hivatalhoz irányítják a kérdezôsködôket, míg onnan visszaküldik ôket a társulásokhoz, vagy visszautasítják a tájékoztatást. Fontos, hogy a lakók tájékozottak legyenek, s dönthessenek a tömbházak köré, az ablakok alá épülô létesítményekrôl. Éppen ezért azt javasoljuk, hogy a lakó- és tulajdonosi társulások közgyûléseket szervezzenek a garázsok ügyének megtárgyalása érdekében, s ezek jegyzôkönyvét csatolják a hivatalhoz küldött kérvények mellé; a polgármesteri hivatalban és a tömbházakban látható helyre függesszék ki az építendô garázsok tervezett helyét, adjanak lehetôséget az esetleges óvások benyújtására. Hangsúlyozom, hogy mi nem a garázsok építése, hanem a zöldövezetek betontömbökkel való beépítése ellen tiltakozunk. Azt akarjuk, hogy a lakóknak legyen szava a végleges döntés, a kivitelezés elôtt - hangsúlyozta Varga István.

A hozzászólások során a Budai Nagy Antal utcai 29-es és 30-as tulajdonosi társulások vezetôi mondták el véleményüket. Míg az elôbbi a zöldövezetek megóvása, s fedett parkolóhelyek építése mellett voksolt, addig az utóbbi a gondozott, virágokkal díszített garázsok építését sürgette. Angela Rosca a polgármesteri hivatal képviselôjeként arra hívta fel a figyelmet, hogy a garázsokat igénylô személyek száma messze meghaladja az építendô garázsok számát, s hogy a polgármesteri hivatal nem egy-egy lakóval, hanem azok választott képviselôivel, vagyis a lakó- és tulajdonosi társulások vezetôivel tárgyal. A hivatal két évvel ezelôtt emeletes garázsházak építésére adott volna engedélyt, azonban nem akadt kivitelezô. A hivatal igyekszik megôrizni a meglevô zöld területeket, azonban nem tehet arról, hogy a lakónegyedek építésekor nem hagytak helyet garázsok számára.

Elhangzott az is, hogy míg az európai elôírások értelmében egy személyre 30 négyzetméternyi zöld terület kell jusson, addig Marosvásárhelyen legfennebb 9 négyzetméter jut. Ez egy dilemma (a sok közül), hiszen azt jelenti, hogy olyan megoldást kell keresni, ahol a kecske is jól lakik és a káposzta is megmarad. Ilyen még nem volt. További bonyodalom a garázshelyek elosztása, a bérelt helyek további bérbeadása haszonszerzéssel, a kérelmek lakóközösségi elbírálása. Egy bizonyos, az átláthatóság fôbenjáró igény a visszaélések, az üzletelési lehetôség megelôzése végett.

- Úgy érzem, eredményes volt ez a találkozó - összegzett Varga István - Elsôsorban azért, mert terítékre kerültek a garázsok építése körül felmerült gondok, hiányosságok. Ugyanakkor a felmerülô kérdésekre a jelenlevô illetékesek részben válaszoltak. Azt tapasztaltuk, hogy mind a polgármesteri hivatal, mind a garázsokat tervezô cég képviselôje nyitott a gondok megoldására. A továbbiakban azt szeretnénk, ha velük együtt megtalálnánk a járható utat, s biztosítani tudnánk a garázsépítési eljárás átláthatóságát.

A Pro Biciclo Urbo Egyesület két határozattervezetet szándékszik kidolgozni az építendô garázsok helyének és külalakjának szabályozására, valamint a lakók érdekeinek védelmére.

A bankok kötelesek a betétesek folyószámláinak és pénzforgalmi ügyleteinek a titkosságát biztosítani. Így szól a törvény mindenütt a nagyvilágban. A mi gyakorlatunkban, mint annyi mindenben, ebben is van egy kis sajátosság.

A fentiek szemléltetése végett íme néhány példa arról, hogy hol titok a banktitok.

Kanadában jártamkor valutámat kanadai dollárra kellett váltanom. Egyik ismerôsömmel bementünk egy bankfiókba. Meglepetés volt számomra látva azt, hogy 1-2 lépésnyire az ablaktól sorba kellett állnunk, holott minden ablaknál csak egy-egy ügyfél volt. Miután az végzett, a banki alkalmazott kérte a sor elején állót, hogy fáradjon az ablakhoz. Így ment ez mindaddig, míg ránk került a sor. Mikor odaléptünk, a tisztviselô megkért, hogy csak az egyikünk maradjon az ablaknál. Miután megmondtuk, hogy miért jöttünk ketten, minden bonyodalom nélkül elintézte a váltást.

Dolgaim úgy alakultak, hogy néhány nap múlva egy számla ellenértékét kellett kifizetnem, de ezt már egy másik bankfiókban. Ekkor már nem lepôdtem meg sem azon, hogy miért kell az ablaktól tisztes távolságra sorba állnom, sem azon, hogy miért van minden ablaknál csak egy ügyfél.

A magyarázatot ismertem: a banktitok megköveteli, hogy mindenki a mások fülétôl és szemétôl tisztes távolságra intézze az ügyeit. Ehhez ott a bankok is ragaszkodnak.

Itthon hasonló ügyekben már más gyakorlattal kerültem szembe, amirôl érdemes szólni.

Bementem a helyi takarékpénztár (C.E.C) egyik kirendeltségébe és látom, hogy az ablakok elôtt kb. 1,5 méterre egy széles piros csík van, s benne az írás: itt tessék várakozni. Fegyelmezetten megálltam és vártam. Konstatálnom kellett, hogy sem a tisztviselô, sem az ügyfelek nem törôdtek szófogadó viselkedésemmel, de a földre festett szabállyal sem. Mit tehettem? Odamentem az ablakhoz és kénytelen-kelletlen végigszórakoztam mindenik elôttem álló ügyének az intézését.

Néhány nap múlva egy másik bankban volt dolgom. Az ablaknál már sor volt, mire odaérkeztem. Beálltam én is a többiek mögé, akikkel együtt azzal múlattuk az idôt, hogy néztük, hallgattuk, mit intéz a soros ügyfél. Így - akaratunk ellenére - sikerült egy sor ügyfél banktitkait megtudnunk.

Egy harmadik bankban meglepô élményben volt részem, ami a hazai szokásokat ismerve tényleg annak számít.

Az eset a következô:

Miközben az egyik ablaknál egy ügyletet intéztem, mellém lépett egy úr. Talán valamit kérdezni akart a tisztviselôtôl, aki a kérdést udvariasan megelôzte és egy mosoly kíséretében arra kérte, hogy lépjen egy kicsit hátrább. Az udvariasság és a mosoly megtette hatását. Az úr egy lépést hátrált, bár - mint láttam -, nem tudta mire vélni a kérést. A félreértéseket megelôzendô, mindehhez hozzá kell tennem azt is, hogy ez az eset egy itthoni, de külföldi érdekeltségû bankban játszódott le.

A fenti néhány történet után felötlik a kérdés: mi lenne, ha a banktitokról szóló törvény nálunk is törvénnyé válna és nem kerülne a süllyesztôbe, mint annyi más, a civilizációhoz tartozó hasznos regula.

Karmazsin Ferenc

Minden cég életében különös fontossággal bír az ügyfelek adósságainak behajtása.

Döcögôsen mûködô gazdaságunkban, természetesen, nincs olyan cég, amelynek ne volnának behajtatlan adósságai és aki ne találkozott volna ilyen-olyan trükkel.

A legkilátástalanabb a helyzet, amikor az adós valóban fizetésképtelen. Persze, a kellemetlenséget enyhítheti, ha meg nem is oldja, ha az adós becsületesen megmondja, hogy nem tud fizetni és haladékot kér.

Ha jóhiszemû és megbízható ügyfél, akkor a hitelezô általában - jobb híján - hajlik a kompromisszumra. Amennyiben az adós valóban csôdbe jut, akkor már nem marad más hátra, mint reménykedni, hogy az elônyben nem részesülô hitelezôknek is marad valami, miután a bankok és az állam a maga követeléseit behajtotta.

Nem ilyen reménytelen eset, de minden bizonnyal bosszantóbb a
"kekeckedô" típus. Általában az idônyerés szándékával megvárja a fizetési határidô lejártát, majd az elsô felszólításra válaszként érkeznek a panaszok. Hogy a vásárolt termék, vagy szolgáltatás nem pont olyan, amilyennek szerették volna, a szállítási határidôt is néhány órával átlépték, az áru maga nem halványszürke, hanem hamuszínû stb. Máskor a leszámlázott értékben találnak néhány lej eltérést. Kákán keresik a csomót és találnak. Megesik az is, hogy
"panaszaik" megalapozottak, a felháborító csak az, hogy nem az átvételkor jelezték elégedetlenségüket. A végkifejlet lehet változó.

Ha elég nagy az összeg, akkor perre kerül sor, ami hosszú ideig elhúzódhat, és végül az ítélethirdetéskor a kikényszeríthetô összeg már alig ér valamit. Máskor a hitelezô hamarabb megunja, feladja, és marad a kárral.

Ha elég sok ügyféllel van dolgunk, találkozhatunk "találékonyakkal". Ez a típus általában elôbb-utóbb fizet, a szándéka csak néhány nap haladékot nyerni. Ilyenkor aláírás vagy egyéb elmaradhatatlan információ nélkül küldik el a szükséges iratokat, arra számítva, hogy egy-két nap, míg a hitelezôhöz ér, egy-két nap, míg az visszaküldi és minden nap az adós nyeresége, ugyanakkor a hitelezô vesztesége.

Ezekben az esetekben az adós végül elnézést kér, fizet és miután a hitelezô elfelejti a nézeteltérést, újra lehet hozzá fordulni.

Természetesen a fenti trükkök egyikét sem szokás a legfontosabb nyersanyagot szolgáltatóval szemben alkalmazni, hiszen ha az megszakítja kapcsolatát az ügyeskedô céggel, akkor az nem tud tovább dolgozni.

Az sem elhanyagolandó, hogy
az ilyen praktikákat folytató cégeknek elôbb- utóbb elterjed a híre és hírhedtté válva már csak az marad nekik, hogy új balekeket keressenek.

Cégtörténet

Az Erdôszentgyörgyön dolgozó Szabó Endrétôl, a Megyei Mezôgazdasági és élelmezésügyi igazgatóság mérnökétôl tudtuk meg, hogy a községközpontban olyan vállalkozó él, aki 262 hektár termôterületet mûvel. A térségben ekkora terület megdolgozására a mezôgazdasági társulás sem képes. És amire valóban érdemes odafigyelni: Vass Mihály vállalkozó a településen az ôszi vetések 60-70%-át végezte el. Ha ezzel szembeállítjuk a tényt, hogy Erdôszentgyörgy községben az idén 500 ha termôföld marad parlagon, és hogy Vass úr 650 sertést is tart, továbbá üzleteiben értékesíti a húsárut, alacsonyabb áron, mint máshol, akkor joggal mondható el, hogy ô Erdôszentgyörgy egyik sikeres vállalkozója.

- A volt mezôgazdasági gépállomásnál dolgoztam gépészmester-ként. A magánosítás során a részleget eladták, s arra kényszerültem, hogy Hargita megyébôl vásároljak traktort a 8 hold saját földem megmûvelésére. Közben egy másik részleg is eladásra került. Jelentkeztem az árverésen. Zálogba tettem a házam, kölcsönt vettem fel 90%-os kamattal, néhány hónapra rá a kamatot megemelték 150%-ra. Nagyon nehéz idôszakot éltünk át 1992 után. Egy adott pillanatban felismertem, hogy túl sok nekem a gépállomás részlege. Miután minden adósságomat kiegyenlítettem, eladtam a részleg felét, abból vásároltam meg a volt kollektív gazdaság állagainak 60%-át. A raktár felét, 2 istállót. Az évek során földeket béreltem, megmûveltem, de a gabona értékesítése egyre nehezebbé vált. Gondolkodtam, miként lehetne a gabona eladását biztonságossá tenni, és döntöttünk, kis malmot vásároltam, ami egy pékséget látott el liszttel. Azokban az években sikeres volt a vállalkozás. A megvalósított jövedelembôl vásároltam a sertésállományt és nem bántam meg.

- Úgy fogalmazott, hogy a gabona ôrlése sikeres vállalkozás volt. Ma nem az?

- Elképzelésünk szerint mi mal-mot és pékséget szerettünk volna mûködtetni. Ha ebben a termelési ágazatban maradunk, mára teljes csôdbe jutottunk volna. Bárki láthatja, nagyon megszaporodtak a pékségek, a malmok, ráadásul a hazai piacon jelen van a külföldi kenyérliszt is. Felismertük a piac alakulását, ezért csak melléktevékenység a gabona ôrlése. Ha van igénylô, mûködtetjük, ha nincs, áll a malom.

- Olyan területeken termeszt haszonnövényeket, amelyeket mások nem tartottak érdemesnek mûvelni...

- Ezek valóban külterületek, de a megfelelô technológia alkalmazásával jövedelmezôen lehet dolgozni. Idônként el-elveszítjük a reményt, de újrakezdjük. Most már egy picit a jövôbe is nézhetek, mert van mire alapoznom.

- Visszatérve a sertésállományra. Erdôszentgyörgyön voltak még vállalkozók, akik állattenyésztéssel, húsfeldolgozással foglalkoztak, s csôdöt jelentettek. Ez nem bátortalanította el?

- Valóban voltak ilyen vállalkozók. Három húsüzlet volt, egyet nemrég bezártak, egy másik vállalkozó nálunk vágja az állatokat. Nem bátortalanodtam el, ugyanis a piacnak van egy titka, amit én úgy fogalmazok meg, hogy a nyereséget mindig vissza kell forgatni a termelésbe. Ha nem tesszük, a nagyok felfalnak. Mi következik ebbôl? Fokozatosan növelni kell az állományt, mert a végtermék árát csak így foghatom vissza. A mi üzleteinkben egy kg comb 113.000, a karaj 98.000 lej, alacsonyabb, mint máshol. S fontos a minôség.

A végtermék minôsége attól függ, hogy mivel él az állat. Mi recept alapján, 8 féle termékbôl készült táplisztet használunk. Ez a titka a jó minôségnek.

Kilyén Attila

A szegények bankja

Bárhová megy az ember, nemigen hallja a címben szereplô mondatot. Ezért is meglepô az erdôszentgyörgyi Hitelszö-vetkezet elnökének, Sófalvi
Juliannának ilyen értelmû kijelentése.

Beszélgetésünk során megtudom, hogy a jelenlegi elnök 1973-ban került a hitelszövetkezethez, amikor itt még csak három alkalmazott volt. Akkor körülbelül 2.500 tagja volt a szövetkezetnek, és a létszám 1989- ig folyamatosan növekedett, annyira, hogy meghaladta a 3.500-at is.

- Persze ehhez az is hozzájárult, hogy akkoriban minden másképpen mûködött. A kölcsönért folyamodónak új tagokat kellett hoznia. Azóta természetesen az ilyen
"kényszer-tagok" kikerültek a nyilvántartásunkból, hiszen az utolsó kölcsönrészlet befizetése után egy évvel akárki kiléphet a szövetkezetbôl. Így múlt év végén nyilvántartásaink szerint 1.077 tagunk volt.

Tavaly majdnem 2 milliárd lej értékben adtunk hiteleket mezôgazdasági munkákra, kereskedelmi tevékenységre, közélelmezésre és tartós használati cikkek vásárlására. Ez utóbbi jelenti tevékenységünk legjelentôsebb részét, hiszen bútor, televízió vagy egyéb használati tárgyak megvételére összesen 1,2 milliárd lejt adtunk, személyenként átlagosan 7,3 millió lejt.

A hitelszövetkezetekre vonatkozó rendelkezések változásával más, eddig inkább bankokra jellemzô szolgáltatásokat is elindíthatnak. Így határidôs betéteket lehet nyitni, amelyre a jelenlegi 33%-os kamattal eddig 3,4 milliárd lejes a forgalom.

A hitelszövetkezet szolgáltatása igazodik a helyi viszonyokhoz és ezért már 100.000 lejjel is lehet betétet nyitni, a kamat pedig nagyjából követi az inflációt.

- Sokan vannak, akiknek nincs pénzük, de azért látni kell az érem másik oldalát is. A hozzánk tartozó községekbôl (Balavásár, Gyulakuta, Vécke, Erdôszentgyörgy, Makfalva és Havad), összesen 27 településrôl több mint 500 személy, többségében erdôszent-györgyi, 1.675 betétet nyitott.

Szövetkezetünk nagyság szempontjából a megyében levô 15-bôl a negyedik-ötödik. A helyi bankfiók nem jelent konkurenciát, mivel a lakosság megszokta már a hitelszövetkezetet, és irányukba nagy a bizalom. Ahol pedig a személyes kapcsolatok is számítanak, sok múlik a kiszolgáló személyzeten, s azon sem kevés, hogy a hitelszövetkezet "más" léptékkel dolgozik, mert jogos az elnöknô megjelölése: ez a szegények bankja.

A jövôrôl szólva Sófalvi Juliannától megtudhattuk:

- Egyelôre egy viszonylag nehézkes engedélyeztetési mûvelet közepén vagyunk, amelynek célja, hogy intézményünk megkapja a nemzeti bank engedélyét. Ez feljogosít banki mûveletek bonyolítására, dolgozhatunk valutával és jogi személyeket is kiszolgálhatunk. Így jelentôsen bôvülni fog a szolgáltatások skálája, ami egyfajta biztosíték a jövôre.

A hitelszövetkezet, amelynek - mint kiderült, pénzügyi gondjai nincsenek, sôt más hitelszövetkezetek tartoznak nekik jelentôs összegekkel - hamarosan új székhelyre költözik, ahol jobb körülmények között, 150 négyzetméteren fogadhatják ügyfeleiket.

Mircea Geoana Pozsonyban tárgyalt

A magyar kedvezménytörvényt érintô kérdésekrôl is szó esett kedden a Pozsonyba látogató Mircea Geoana román külügyminiszter és szlovák kollégája, Eduard Kukan között. A találkozót követô sajtóértekezleten Geoana csupán annyit mondott: e tekintetben Bukarest a többi érintett országhoz viszonyítva elônyös helyzetben van, mert Romániában az idén nem lesznek választások. A román diplomácia vezetôje egyszersmind annak a reményének adott hangot, hogy Pozsony és Budapest az európaiság szellemében fogant megoldást talál a kedvezménytörvénnyel kapcsolatos problémára.

Ötszázmillió forintos adomány a Sapientia Alapítványnak

A Sapientia Alapítvány 500 millió forint értékû adományt kapott szerdán a Magyar Postától. A három, illetve egy Compaq szervert és a járulékos szoftvereket az Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) és a nagyváradi Partium Keresztény Egyetem kapta. Tonk Sándor, az EMTE rektora kijelentette: az adományról öt hónappal korábban, Budapesten írtak alá megállapodást