Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@fx.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Marosvásárhelyen ülésezett a Romániai Magyar Felsôoktatási Tanács

Az RMDSZ Ügyvezetô Elnöksége Oktatási Fôosztályának szervezésében tegnap délelôtt a Deus Providebit Házban tartotta soros ülését a Romániai Magyar Felsôoktatási Tanács. A megbeszélés résztvevôi a kormánypárttal kötött együttmûködési megállapodás felsôoktatási kitételeirôl hallottak tájékoztatást.

Az ülésen elhangzott kérdésekrôl Markó Béla szövetségi elnök tájékoztatta a sajtót.

Mint köztudott, az RMDSZ-nek a kormánypárttal kötött megállapodásában hangsúlyosan szerepel a magyar nyelvû felsôoktatás fejlesztése és ebben a megállapodásban tételesen ott vannak azok a célok, amelyeket ebben az évben a Szociáldemokrata Párt, illetve az RMDSZ megvalósíthatónak lát. Éppen ezért fontosnak tartotta az RMDSZ Ügyvezetô Elnökségének Oktatási Fôosztálya, hogy a felsôoktatási tanácsot összehívja, amely egyébként már évek óta mûködik, de alkalomszerûen ül össze. Tegnap megállapították, melyek a legsürgôsebb teendôk a megállapodás teljesítésére vonatkozóan.

A szövetségi elnök tartalmasnak tartotta a tegnapi ülésen elhangzott beszélgetéseket, melyeken felmerült és konklúzióként meg is fogalmazódott, hogy minél hamarább el kell végezni egy újabb, átfogó elemzést a romániai magyar felsôoktatás helyzetérôl, és erre alapozva sürgôsen sor kerül az elsô szaktanácskozásra is. El kell készíteniük egy felsôoktatási stratégiát - mondotta a szövetségi elnök -, noha voltak ilyen stratégiák, de a helyzet állandóan változik, hiszen most egészen másként néz ki a romániai magyar felsôoktatás, mint egy évvel ezelôtt, ugyanis van önálló magyar egyetemünk, még akkor is ha ezt magánegyetemnek nevezzük, miközben továbbra is az RMDSZ legfontosabb célja az, hogy létrejöjjön egy önálló magyar állami egyetem.

Ami a megállapodás teljesítésével kapcsolatos teendôket illeti, a szövetségi elnök elmondta: - Sürgôs a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem bôvítésével kapcsolatos elképzeléseket kidolgozni, a kormánypárttal, minisztériummal konkrétan egyeztetni. A Babes-Bolyai Egyetemen két kart kellene létrehozni, megvizsgálva, hogy ez a kormányra milyen költségvetési kötelezettségeket róna, illetve milyen intézkedéseket tenne szükségessé az a két kar, amelybe bele kellene ölelni minden létezô magyar csoportot a Babes- Bolyai Egyetemen. Az elképzelés szerint egy humán tudományokat, és egy matematikát, illetve természettudományokat magába foglaló karoknak kell létrejönniük.. Mindezeket természetesen nem könnyû megvalósítani, számos buktatója lesz.

A marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetemen sürgôs és konkrét teendô a beiskolázási szám mielôbbi megállapítása.

Markó Béla még elmondta, hogy az RMDSZ továbbra is célként követi, hogy a kolozsvári agrártudományi intézetben, a zeneakadémián be kellene vezetni a magyar oktatást. Nem mellékes továbbá, amire a Petru Maior Egyetemen oktató szakemberek felhívták a figyelmet: az anyanyelvi mûszaki oktatásban is szélesebb skálán kell gondolkozni.

Markó Bélának nincs kétsége afelôl, hogy a 2002-ben az egyházi és közösségi ingatlanok törvény általi rendezése, valamint az egyetemi oktatás bôvítése lesz a legnehezebb feladat, de ezt a két célt az idén mindenképpen meg szeretnék valósítani.

Ami a Sapientia Egyetemet illeti, Nagy F. István, oktatási ügyvezetô alelnök elmondta, hogy a magánegyetemen alkalom nyílik bizonyos hiányszakok pótlására. Tonk Sándor professzor beszámolt arról, hogy jövôre mûvészeti karok beindítását tervezik, ami az RMDSZ oktatási fôosztályának régi vágya.

A tegnapi videokonferenciát követô, amolyan fejmosással egybekötött tájékoztató során Ioan Toganel prefektus ismertette a tegnapelôtt elfogadott kormányhatározatot (a Népújságban olvashattak errôl), amelynek értelmében a nemzeti színházat a megyei tanács alárendeltségébe utalták, a fenntartásához azonban a városi tanácsnak és a mûvelôdési minisztériumnak is hozzá kell járulnia. Ugyanakkor bejelentette, hogy a jelenleg a megyei tanács patronálásában levô tíz mûvelôdési intézmény egy részét is átutalják a városi tanácsnak.

Az ügyben hétfô reggel konzultál a prefektúra, a megyei tanács vezetôsége, a polgármester, majd a megyei, illetve a municípiumi tanács szakbizottságai, az intézmények vezetôi és a megyei mûvelôdési felügyelôség igazgatója tárgyal a részletekrôl. A tervek szerint június 30-ig határozat jelenik meg, s a második félévben már az intézmények egy részét a városi tanácsnak utalják át.

Kérdésre válaszolva Ioan Toganel kijelentette: a szakbizottságok döntik el, mely intézmények érintettek, aszerint, hogy megyei vagy municípiumi érdekeltségû mûvelôdési intézményrôl van-e szó.

Idôközben "befutott" Dorin Florea polgármester, aki amúgy nem vett részt a videokonferencián (a közigazgatási miniszter név szerint rákérdezett, hogy ott van-e), s szokásos fennhéjázó stílusában dobálózott a kijelentésekkel. Egyebek között arra a megjegyzésre, miszerint Octav Cosmânca érdeklôdött felôle, félfogról odavetette: biztos, az RMDSZ jelentette fel. Aztán arról szövegelt, hogy nem tud szót érteni a megyei tanáccsal, hogy állandó feszültségben él, mert még " a prefektus posztját is ruletten játsszák", a sajtón keresztül replikáznak vele, pedig most is egy nagyon fontos tanácskozást hagyott ott, hogy itt töltse a drága idejét. Végül a prefektus figyelmeztette, hogy a hétfôi sajtótájékoztatóján mondja el, amit akar.

Ha az üdvösséghez valóban úgy lehet hozzájutni, ahogyan azt Tamási Áron megírta a Rendes feltámadásban, vagyis: sorban, rang és cím szerint, akkor az ember az örökéletet is fontolóra veszi.

Rövid és velôtlen földi pályánkat aszerint is értékelhetjük, hogy összesen hány órát dolgoztunk, hány órát játszottunk, hányat pihentünk, mennyit aludtunk és mennyi ideig voltunk ébren, meddig tartott boldogságunk, meddig boldogtalanságunk, de aszerint is, hogy megúsztuk-e sorsunk jeles fordulóit - Don-kanyar, Szibéria, büntetôszázad, láger, kivégzôosztag, kollektivizálás, városra emigrálás, iparosítás, brigádverseny, vizuális agitáció, panelkultúra, sokoldalúan fejlett szocializmus, a kommunizmus legeslegmagasabb csúcsai, besúgók, szeku, vallatás, verés, letartóztatás, Szamosújvár, Duna-csatorna, kényszerlakhely, állandó felügyelet, mindennapi és minden éjszakai szorongás, félelem, idegbaj, öngyilkosság nélkül.

Én gyakran osztom életemet soros, illetve sortalan idôszakokra. Utóbbiakat csak napokban tudom kimutatni, egyik-másik feljegyzésem alapján. Például 1988-ban Székelyudvarhelyen nem kellett sort állnom vécépapírért, egy pali a parkolóban, autója csomagtartójából árulta, pillanatok alatt elkelt, jött a milicista, két tekercs neki is jutott.

Életemet a sorban állás mint létforma jellemzi. Nem csak az enyémet, csaknem mindenkiét ebben az országban. Akinek nem kellett sorba állni Romániában, annak nincs múltja. Akinek az átkosban nem kellett sorba állnia, az többnyire ma sem kényszerül effélére.

A forradalom utáni feltámadás rendjét is "a szocialista etika és méltányosság" szabályai szerint állították össze. Ezért nem tudok sem csodálkozni, sem felháborodni, valahányszor sort, sorokat látok. Pár napja a szerkesztôségnek is otthont adó Hangya- épület földszintjén kanyarog hosszú sorban a vállalkozók tömege - ugyanis holdtöltével mindig eljön a mérlegkészítés ideje. Ha a fôtéren vonul fel ez a tömeg, azt hinnôk, a márciuska ünnepén "doszárral" tüntetnek a nôk és a velük rokonszakmázó férfiak. De a fôtér a giccsárusok eldorádója, ott a világ minden csecse és becse.

A könyvelôk doszáros márciuskát kapnak, a sorállás gyögyörûségét. Azt mondták okosék: jön a számítógép, vége a bürokráciának. Micsoda tévedés! Mióta derék tisztviselôink komputerbe tömpéznek játszi ujjacskáikkal, hosszabb a várakozási idô, több az elszúrás, a mellétrafálás, a gépnek tulajdonított hiba. Amelyekért mi fizetünk - akik kétszer annyit állunk a sorban, mint eddig.

Nyilván nem a géppel van baj. Nem a programjával. Hanem azzal a vírussal, amelyet, akárcsak a korrupcióét, sosem fog kiirtani belôlünk senki.

Ami az örökéletet és elôjátékát, a feltámadást illeti, azt hiszem, a komputerizált mennyországban is jó lesz egy kis protekció után néznem. Viszek egy doszárt is, az összes iratokkal - hogy tudniillik idelenn én több életre érvényesen is kiálltam a soromat.

Baj van Radnóton

A pagocsai polgármester jelzése nyomán végzett ellenôrzést a prefektus ellenôrzô testülete az S.C. Zooind Ardealul cégnél. Ioan Toganel prefektus szerint 1999- tôl 100 ezerrel csökkent itt a sertések száma,ami azt jelenti, hogy lényegében a titkárság megszûnt mûködni. A Nutrimurnak és a hozzá tartozó állattenyésztô farmoknak az állami költségvetéssel szembeni adóssága 1997-ben 73 milliárd lej volt, mára azonban meghaladta a százmilliárd lejt.

1997-ben a többségi részvénycsomagot a bukaresti Romagra Rt. magáncég vette meg, 1999-ben egy Ioan Mirea nevû egyénnek adták el a részvénycsomagot és a vállalat területét.

A vállalat átszervezésére tervet és egy pénzügyi-banki tanulmányt készítettek, 80 millió dolláros hitelkölcsönre. Ám meg sem várták a szerzôdések megkötését, elkészítették az átszervezésrôl szóló tanulmányt, ami 330 ezer dollárba került, mondta a prefektus, azonnal "akcióba léptek", s kezdték eladogatni a vállalatot. 7o3 tonna ócskavasat adtak el 1,4 milliárd lej értékben egy dévai cégnek, 4,3 milliárd lejre pedig eszközöket a codleai Avicolának.

A prefektus szerint, ha a hitelszerzôdést nem írják alá, a Maros megyei állattenyésztés nagy bajba kerül. Ezért kérte a megyei közpénzügyi igazgatóságot, ellenôrizze a cég könyvelését, s az eredményrôl tájékoztassák a megyei konzultatív tanácsot.

Márciusban 6%-kal nônek az 5.657.568 lejnél kisebb nyugdíjak. A Munka- és Társadalombiztosítási Minisztérium bejelentése szerint az 1997 elôtt nyugállományba vonult 3,2 millió személy átlagban 85.600 lejjel, az 1998-ban nyugállományba vonult 286.000 személy 86.125 lejjel, míg az 1999-ben nyugdíjazottak 71.400 lejjel kapnak többet. A mezôgazdasági nyugdíjak átlagban 19.000 lejjel nônek, s ezzel az átlagnyugdíj eléri a 329.000 lejt. A katonák, veteránok, politikai üldözöttek, IOVR- nyugdíjak szintén 6%-kal nônek.

Éjszakai verekedés hírére mentünk ki tegnap a marosvásárhelyi, meggyesfalvi negyedbeli Cugir utca 6. szám alá. A botrány annyira zajos volt, hogy a környezô tömbházak lakói is érzékelték.

A helyszínen levô szomszédoktól csak annyit sikerült megtudni, hogy a csütörtök éjszakai családi veszekedést tettlegesség követte, az agresszorok pedig éppen a rendôrségen vannak kihallgatáson.

A rendôrségi források szerint két, rokonságban levô család közt történt nézeteltérés. B. István belekötött az azonos nevû szomszédjába, arra hivatkozva, hogy utóbbi megütötte. A vita verekedéssé fajult, amelyben részt vett a megtámadott két fia és felesége is. B. Rozália megragadott egy baseballütôt, amivel betörte B.I. lakásának ablakait. A botrány eredménye: két sebesült, egyiküket vágott sebbel, másikukat zúzódással szállította el a SMURD, szerencsére nem voltak súlyos esetek.

Az érintettek ellen vizsgálatot indított a rendôrség, egyelôre csendháborítás miatt. A büntetés ebben az esetben 1 és 3 millió lej közötti, amit 30 napon belül kell kifizetni, ellenkezô esetben 1-tôl 3 hónapig terjedô börtönbüntetés vár a tettesekre.

A helyszíni beszélgetésekbôl megtudtuk, hogy eléggé gyakori az ilyen, sôt az ennél durvább eset. A lakók, ha tehetik, este nem járkálnak a város e részében. Talán a rendôrségnek sem ártana több figyelmet szentelni a meggyesfalvi negyedre, az ittlakók biztonságára, éppen az ilyen és hasonló esetek megelôzése végett.

Született a tavaszt hozó hónap 2. napján, 1958. március 2-án. A nagyobbik "kolozsvári" testvér után 4 évvel szólalt meg a Marosvásárhelyi Rádió. A szünetjel, mely Kozma Mátyás "Szeresd népedet" címû szerzeményének a kezdete, ez volt és maradt a rádió ars poeticája.

A korabeli sajtó így adta hírül az eseményt: "Új hang az éterben, vasárnap reggel fél hatot mutatott az óra. Sokan kapcsolták be a 261 m-es hullámhosszra a rádiójukat, s jólesô örömmel hallgatták, amint a bemondó megszólalt: Itt Marosvásárhely, a 261- és a 330 m-es hullámhosszon. Köszöntjük kedves hallgatóinkat. Az elsô hangok kiröppentek a végtelenbe, s talán felfogják Novaja Zemlján, Capetownban, vagy éppen Borneóban, a jeges sarkvidék hórengete-gében, s a Szahara pálmákkal szegélyezett oázisain." A távoli világrészek lakóihoz nem jutottak el a hangok, a hullámok túl rövidek voltak. De a 44 évvel ezelôtt indult Marosvásárhelyi Rádió nekünk, a székelyföldnek, a gyimeseknek, a mezôségnek, nekünk, az itt élô embereknek jelentett sokat. Magyarul jó reggeltel köszönteni az ébredôket és jó éjszakával elbúcsúzni, életképekben beszámolni az itt dolgozó emberek sorsáról, népszokásairól, dalairól, hírt adni arról, hogy kiknek tapsolhatunk a színházakban. Volt részünk bôven tragédiákban is, hisz a földrengés és az árvíz idején a rádió volt az egyetlen összekötô kapocs az élettel, a reménnyel. Az ifjúság bocsánatos bûneként abban az illúzióban ringattuk magunkat, hogy karnyújtásnyira van tôlünk a világmegváltás, kiállunk a láthatatlan színpadra és taníthatjuk, "nem középiskolás fokon" népünket. A világmegváltás elmaradt, de a 44 év sok-sok apró öröme, fájdalma itt van bennünk. Makacsul hittük, hogy 1985. január 12-e, az elhallgattatás után is lesz még ünnep a világon, lesz ismét rádió, megint jó reggeltel ébresztjük hallgatóinkat. Lett ünnep, van ünnep. Az indulásunk 30 perce ma már hihetetlen. Mit is lehetett 1958-ban naponta 30 perc alatt elmondani, sokat és keveset. Ma naponta van 7 órás magyar nyelvû mûsora a Marosvásárhelyi Rádiónak, s olykor ez is kevés, hiszen annyi mindenrôl kell beszámolni, annyi a mondanivalónk. Még mindig annak a rádiónak a híve vagyok, amely értéket teremt és megérinti a hallgatót. Hiszek küldetésében. Akit egyszer megfertôzött a hanggyûjtés beteges szakmai öröme, az nehezen szabadul tôle.

Most, hogy 44 évesek lettünk, mit kívánhatunk ezen a nem kerek évfordulón? Azt, hogy ez az annyi alakot öltött varázsdoboz, a RÁDIÓ mindig szóljon Önök otthonában és erre mi méltóak legyünk mûsorainkkal!

A jó Isten Önöket és minket is éltessen!

3,6 %-kal drágul a villanyáram

Immár a hatodik, egymást követô hónapban drágul a villamos energia ára. Az Országos Energiaügyi Hatóság (ANRE) tavaly októberi 629-es számú rendelete értelmében március elsejétôl ismét 3,6 százalékkal nôtt a villanyáram ára. Az ANRE idôközben újabb (3/2002) rendeletet adott ki, amelyben néhány kedvezményt vezetett be, többek között a bérleti díj 50 százalékos csökkentését és a szociális díjszabásba esô mennyiség 50 kilowattóráról 60 kilowattórára emelését. A rendelet a Hivatalos Közlönyben való megjelenés utáni ötödik napon lép hatályba. E hónaptól tehát egy kilowatt villamos energiáért szociális díjszabás szerint 1157 lejt, míg a standard díjszabás szerint 4.977 lejt kell fizetni.

Megnôtt a virózisok száma

Bár a központi sajtó arról számolt be, hogy Maros megyében influenzajárvány van, a Közegészségügyi Igazgatóság ezt nem erôsítette meg. Dr. Cojan Aurelia aligazgató elismerte, hogy a Közegészségügyi Igazgatóság Járványmegelôzô Központjába sok, 3029 felsô légúti heveny megbetegedést jelentettek be a múlt heti 2500-zal szemben. A tüdôgyulladásos betegek száma 938, százzal több, mint múlt héten. Az influenzás esetek száma 166-ra emelkedett.

Nyitott kapuk napja

A Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem Stúdió termében március 9-én, szombaton 6 órakor kerül sor a Nyitott Kapuk Napja címû rendezvényre. Ez alkalommal az egyetem színész hallgatói részleteket mutatnak be vizsgáik anyagából. Mûsoron: Szép Ernô Panoptikuma, Zenés Kávéház, TTT... avagy Tunyogi Tekla postáskisasszony esete a Teátrummal.

Mûvészeti iskolások kiállítása

Kedden, március 5-én délután 5 órakor képzômûvészeti kiállítás nyílik a marosvásárhelyi Philotea Klubban (Kossuth utca 2. szám). A mûvészeti líceum VIII. Osztályos tanulói, Csíky Ágnes mûvészpedagógus tanítványai mutatják be legsikerültebb munkáikat, nyolcvan színpompás festményt, illetve néhány fekete-fehér grafikát.

Dicsôszentmártonban megvonták a hôszolgáltatást

Ani Vasile, a dicsôszentmártoni közüzemi vállalat igazgatója beszámolt lapunknak, hogy tegnaptól 450 tömbházlakásban megvonták a melegvíz-szolgáltatást és fûtést, a városban mûködô nyolc hôközpontból hetet leállítottak. Erre az intézkedésre azért került sor, mert a tulajdonosi társulások 8 milliárd lejes adósságot halmoztak fel a vállalattal szemben, míg a közüzemnek 3 milliárd lejt kell törlesztenie a gázszolgáltatónak. Az igazgató azt is elmondta, hogy Dicsôszentmártonban kétezer lakásba szereltek egyéni hôközpontot vagy más hôforrást, 1700 lakásban semmilyen fûtés nem volt a tél folyamán. A felhalmozott adósságok miatt egyelôre vízkorlátozásra nem kell számítani.

Vércukorszintmérés

Ma délelôtt 9-13 óra között a Salus-Medical képviseleti üzlete a Salus-Rom és a Clini-LAb kft.-k támogatásával ingyenes éhgyomori vércukorszint-meghatározást végez. A vércukorszintmérés után a cukorbetegek között 2,5 millió lej értékû vércukorszintmérôt sorsolnak ki.

Büntettek a közegészségügyiek

A megyei Egészségügyi Állami Felügyelôség 62 ellenôrzést végzett különbözô egységekben és 15 büntetést róttak ki 105 millió lej értékben. A felügyelôk 13 kilogramm lejárt szavatosságú élelmiszert koboztak el, közölte dr. Florin Butilca igazgató és dr. Vasile Lazar fôfelügyelô.

A lélek zenéje

A vasárnap délután 6 órakor a cserealji református templomban sorra kerülô Lélek zenéje címû sorozat elôadásának témája: Mennyei kenyér. Orgonán közremûködik Molnár Tünde, énekel Borsos Edit (mezzoszoprán) és Szilágyi Zsolt (tenor).

Székely Miklós alkotásai

Újabb kiállítással jelentkezik Székely Miklós marosvásárhelyi képzômûvész. Egyéni tárlata a Deus Providebit Tanulmányi Házban nyílik meg szombaton délután 4 órakor. A Fraternitas rendezvényén a fiatal alkotó új keletû grafikáival, festményeivel mutatkozik be.

Kis-Küküllô menti borverseny

Ma délelôtt 10 órától a balavásári Dealul Viilor vendéglôben megtartják a VII. Kis-Küküllô menti borversenyt. A környékbeli szôlôtermesztô-borászok tavalyi termését, óborait ízleli, díjazza majd a szakemberekbôl álló zsûri.

Tisztújító közgyûlés

A Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség megyei szervezete ma 12 órakor a Szovátai Polgármesteri Hivatal tanácstermében az alapszabályzat értelmében megtartja tisztújító közgyûlését.

Áramszünet

Hétfôn, kedden és szerdán 9-14 óra között a hálózaton végzett munkálatok miatt Nyárádszeredában szünetel az áramszolgáltatás.

Ion Iliescu többé nem pályázik?

A kormánypárt vezetésével az alkotmánymódosításról pénteken folytatott megbeszélést követôen Ion Iliescu államfô kijelentette, hogy nem kíván indulni a következô elnökválasztáson még akkor sem, ha az alaptörvény módosítása nyomán erre lehetôsége lenne. Az államfô elmondta, a mandátumkorlátozás elvét már 1989. december 22-én éjjel kinyilvánították.

NATO hadgyakorlata Lengyelországban

A németországi Kiel kikötôjébôl pénteken kihajózott 8 NATO-tagország 17 hadihajója, és ezzel megkezdôdött az észak-atlanti szövetség négy év óta legnagyobb, "Szilárd elhatározás 2002" fedônevû hadgyakorlata. A manôverekben tengeri, szárazföldi és légi erôk egyaránt részt vesznek, melyek az atlanti- óceáni legfelsôbb parancsnokság (SACLANT) és az európai legfelsôbb parancsnokság (SHAPE) alá vannak rendelve. Tizenöt NATO-tagország - köztük Csehország, Lengyelország -, valamint a békepartnerséghez tartozó 12 ország mintegy 20 ezer katonája van jelen, mások között Románia, Szlovákia, Szlovénia, Svédország, Ukrajna és Üzbegisztán. Magyarország nem vesz részt a hadgyakorlaton. A hadgyakorlat Lengyelországban, Norvégiában és a Balti-tengeren egyidejûleg zajlik.

Cégek egy euróért

A privatizációs törvénytervezet, amelyért a kormány a parlament elôtt is felelôsséget vállal, elôírja, hogy a nem vonzó kereskedelmi társaságokat szimbolikusan egy euróért adják el, jelentette ki Ovidiu Musetescu privatizációs miniszter csütörtökön, a Viktória Palotában. A kormány legtöbb tíz napon belül felelôsséget vállal a Parlament elôtt is, a törvény mielôbbi alkalmazhatósága érdekében Musetescu szerint a törvénytervezet szövegét a kormány a jövô héten véglegesíti, miután tanácskozik a Nemzetközi Valutaalap képviselôivel és a Világbankkal. Ez a harmadik alkalom, amikor a kormány felelôsséget vállal a Parlament elôtt. Elsô alkalommal 2001-ben, a közvetlen befektetések törvényével kapcsolatban, majd 2001 decemberében, általános politikai nyilatkozatban vállalt felelôsséget a kormány.

Adósság befagyasztás

Befagyasztják az idén privatizációra bocsátott kereskedelmi társaságok 2001. december 31- tôl számolt állami adósságait, így ezeknek a cégeknek csak az idei adósságukat és az esetleges bírságokat kell kifizetniük, jelentette be pénteken Ovidiu Musetescu privatizációs miniszter. Musetescu közölte, az elmúlt év végéig felhalmozott adósságok eltörlésével vagy átütemezésével kapcsolatos kedvezményeket csak a tulajdon átruházását követôen, tehát az adásvételi szerzôdés aláírása után lehet igénybe venni. A Privatizációs Hatóság által az idén áruba bocsátott 60 kereskedelmi társaság állami adósságainak összege 840 millió dollár.

Németh Zsolt és Adrian Severin találkozója

Németh Zsolt, a magyar Külügyminisztérium politikai államtitkára hétfôn fogadja az EBESZ Parlamenti Közgyûlésének elnökét, Adrian Severin szenátort, akivel megbeszélést folytat a közös érdeklôdésre számot tartó kétoldalú és nemzetközi kérdésekrôl - tájékoztatta a Külügyminisztérium pénteken közleményben az MTI-t. A közlemény szerint a találkozó része a két politikus közötti rendszeres személyes érintkezésnek és párbeszédnek, amelynek egyik állomása a Németh Zsolt tavaly február 21-én Bukarestben tett látogatása alkalmával lezajlott eszmecsere volt.

Lefoglalt mobiltelefonok

Jelentôs mobiltelefon-szállítmányt foglalt le a rendôrség az Otopeni repülôtéren. A készülékeket a megfelelô okiratok nélkül hozták be az országba a szükséges dokumentumokkal rendelkezô telefonok mellett. Az Otopeni repülôtérre érkezett szállítmány értéke meghaladja az 1 milliárd lejt. Az államot 400 millió lejjel károsította volna a szállítmány. A rendôrök a telefonokat tartalmazó dobozok mérete miatt fogtak gyanút. A cég megbízottja 1.720 telefont jelentett be, míg a rendôrök közel 2.600 készüléket találtak a szállítmányban.

A magyar kereszténység ezer éve

Orbán Viktor miniszterelnök és Paskai László bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek pénteken ünnepélyes keretek között megnyitotta A magyar kereszténység ezer éve címû kiállítást Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeumban. A tárlat, amelynek anyaga jórészt megegyezik a Vatikáni Múzeumban nemrégiben, azonos címmel bemutatott gyûjteménnyel, mintegy kétszáz tárgyi emlék segítségével tekinti át a magyar kereszténység ezer esztendejét és kapcsolatát az Apostoli Szentszékkel.

Kovács István visszavonul

Hivatalosan is bejelentette visszavonulását Kovács István. Az amatôrként olimpiai, kétszeres világ- és Európa-bajnok, profiként exvilágbajnok "Kokó" azzal indokolta döntését, hogy úgy érzi: már nem tudja felvenni a harcot a legjobbakkal. - Tizennyolc évi boksz után be kell látnom, hogy a világ legjobbjai nemhogy közelednének hozzám, hanem távolodnak tôlem - mondta a WBO egykori pehelysúlyú bajnoka. - Tudomásul kell vennem a korlátaimat, azt, hogy van egy határ, amit nem lehet túlteljesíteni. Kovács István ugyanakkor a ringben szeretne elbúcsúzni a közönségtôl, ezért április 20-án, Darius Mihalczewski profi címmérkôzésének gáláján még egyszer utoljára kötelek közé lép, Gdanskban.

Útnak indult a Columbia ûrrepülôgép

Útnak indult pénteken az amerikai Columbia ûrrepülôgép, fedélzetén hét amerikai ûrhajóssal, köztük egy nôvel, akiknek az lesz a feladata, hogy a világûrben lebegve felújítsák a Föld körül 12 esztendeje keringô Hubble ûrteleszkópot. Az ûrsiklócsalád legidôsebb tagja helyi idô szerint hajnali 6 óra 22 perckor emelkedett a magasba a floridai Kennedy Ûrközpontból, egy nappal az eredetileg tervezett start után, amelyet a szokatlanul hideg idô miatt halasztottak el csütörtökön. A Columbia legénységének küldetése 11 napig tart majd, s ezalatt az amerikai ûrkutatás történetének öt legnehezebb ûrsétája vár rájuk. Ezek során bonyolult szerelési munkákat kell elvégezniük, hogy megfiatalítsák és jelenleginél "éleslátóbbá" tegyék a távcsövek királyát.

A prefektus kiadta az ukázt

A pénteki videokonferenciák állandóan visszatérô motívuma a mezôgazdaság helyzete, jelenleg éppen a tavaszi szántás. Ugyancsak leitmotív a birtoklevelek kiosztása. Ilyen szempontból Maros megye eléggé hadilábon áll, mert a 135 ezer hektár szántóterület 54 százalékát, azaz 73 ezer hektárt sikerült eddig felszántani. A tulajdonbizonylatok miatt pedig már a közigazgatási miniszter is megrótta a megyei kataszteri hivatal vezetôjét.

Pénteken Ioan Toganel felszólította a mezôgazdasági igazgatóság és a kataszteri hivatal vezetôjét, dolgozzanak szombaton és vasárnap is. Ugyanis a prefektúrára beérkezett jelentésekbôl kiderült, hogy a szakembereik nagy része nem teljesíti megfelelôképpen a feladatát. Ezeknek a bérébôl vonnak le a mulasztás miatt.

A megyei kataszteri hivatalban, mondta a prefektus, komoly rendellenességeket találtak. Mint mondta, 822 kész iratcsomó van lerakaton, s követelte, a hét végén, két nap alatt ezeket rendezzék, és adják ki a birtokleveleket. Emellett, az ellenôrzés során megállapították, hogy sok elôkészített "fisát", okkal, ok nélkül visszaküldtek a helyi földosztó bizottságokhoz. Követelte az igazgatótól, hogy hétfôre hozzák be a lemaradást, számolják fel a "lerakatot", külnben leváltják tisztségébôl.

A kataszteri hivatal vezetôje szerint azonban, ennyi idô alatt csak a "jó tündér" tudná ezt megtenni.

A kormánypárt reményei szerint a parlamenti átülések hamarosan úgy módosítják az erôviszonyokat a törvényhozásban, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) részben megszabadulhat a kisebbségben való kormányzás korlátjaitól.

Az elmúlt napokban a legnagyobb ellenzéki párt, a szélsôségesen nacionalista Nagy-Románia Párt képviselôházi csoportja - kizárások és kilépések miatt - három további fôvel csökkent. Mindhárom volt PRM képviselô a PSD képviselôházi csoportjába ült át. Viorel Hrebenciuc, a PSD képviselôházi csoportjának vezetôje a csütörtöki nyilatkozatában közölte, hogy a következô hetekben legkevesebb 10 további képviselô, illetve szenátor ül át a PRM-bôl a PSD-be.

A 2000 novemberében tartott törvényhozási választások után a 345 fôs képviselôházban az akkor még Társadalmi Demokrácia Romániai Pártja (PSDR) néven szereplô kormánypárt a koalíciós partner Román Humanista Párttal (PUR) együtt összesen 155 képviselôvel rendelkezett, a Nagy-Románia Pártnak pedig 84 képviselôje volt.

Az átülések szinte már az új törvényhozás megalakulásának pillanatától megkezdôdtek. Most a PSD-PUR koalíciónak 172 képviselôje van, azaz már csak három új tag hiányzik ahhoz, hogy a koalíció a választásokon elért 42 százalékos eredményt feltornázza 50 százalék fölé.

A PRM képviselôházi csoportja idôközben 69 fôre csökkent. A 27 fôs képviselôházi csoporttal rendelkezô Romániai Magyar Demokrata Szövetségen kívül képviselôket veszített a többi ellenzéki párt is: a Demokrata Pártból kettô, a Nemzeti Liberális Pártból pedig 1 képviselô távozott.

A Romániában élô nem magyar nemzetiségû kisebbségek összesen 18 képviselôt küldhettek a parlamentbe, ez a csoport hagyományosan a kormánykoalíciót erôsíti szavazataival.

Méreteiben kisebb volt a mozgás a 120 fôs szenátusban, ahol a kormánykoalíciót változatlanul 65 szenátor képviseli. Itt a PRM csak egy szenátort veszített, így jelenleg frakciójának 36 tagja van. A legnagyobb vesztes eddig a Demokrata Párt volt, amelynek négy szenátora fordított hátat, s ezzel a PD szenátusi csoportja 9 fôvel a 13 fôs PNL és a 12 fôs RMDSZ frakció mögé került.

A PSD helyzete azonban még nem eléggé szilárd. A 172 fôs képviselôházi csoportból nyolc képviselô a PUR tagja, négyen pedig függetlenként csatlakoztak a frakcióhoz, a szenátuson belül pedig a PSD nem számíthat biztosan az öt független szenátor szavazatára.

A kormánypárt vezetôi éppen ezért nyíltan bejelentették, hogy tárt karokkal fogadnak mindenkit, a politikai múlt most nem számít. Adrian Nastase kormányfô, a PSD elnöke szerint egy kisebbségben kormányzó pártnak pragmatikusnak kell lennie, s emellett jelenleg a fô politikai tét az, hogy a PRM szélsôséges vezérének, Corneliu Vadim Tudor szenátornak minél kevesebb törvényhozója maradjon.

A PSD a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel kötött parlamenti együttmûködési megállapodás révén biztosította magának a többséget a törvényhozásban, a parlamenti erôviszonyok módosulása azonban hamarosan oda vezethet, hogy a PSD-nek - legalább is elméletileg - nem lesz feltétlenül szüksége a romániai magyarokat képviselô RMDSZ szavazataira a törvényhozásban.

Az SFOR harmadszor is fiaskót szenvedett, amikor csütörtökön Délkelet-Boszniában megkísérelte elfogni a háborús bûncselekmények elkövetésével vádolt, s a hágai Nemzetközi Törvényszék által leginkább keresett Radovan Karadzicot.

Az SFOR katonái elsô ízben öt évvel ezelôtt Tango fedônevû hadmûvelet keretében indítottak sikertelen hajtóvadászatot Karadzic után. Az akcióra a boszniai szerbek egykori háborús fôhadiszállásán, a Szarajevó melletti Paléban került sor. Itt lakik a népes Karadzic család egy része.

Az állig felfegyverzett és legkorszerûbb hadfelszereléssel ellátott katonák akkoriban el sem jutottak a volt boszniai elnökig. Még csak nem is Karadzic állítólagos rettenthetetlen testôrségével, hanem villákkal, kapákkal, ásókkal és egyéb mezôgazdasági szerszámokkal felfegyverkezett palei lakosokkal gyûlt meg a bajuk. A felforrósodott hangulatban egy kétségbeesett asszony kapájával fejbe vágta az egyik sisakos katonát, aki ettôl ájultan rogyott össze. Az akciót félbeszakították.

2001. július 13-án az SFOR katonái ismét hajszát indítottak Karadzic után, és a Borostyánsárga Csillag (Amber Star) fedônevet adták akciójuknak. Ezúttal az SFOR katonái állítólag közelebb kerültek már Karadzichoz, de testôrségének heves ellenállásába ütköztek. Noha soha senki sem erôsítette meg, az összetûzésben állítólag életét vesztette a brit elitkommandó, a SAS tíz fegyverese.

A Borostyánsárga Csillag hadmûveletet ugyanazon a környéken hajtották végre, ahol a csütörtöki és a pénteki razziát: a német SFOR katonák körzetében fekvô Celebici környékén. Az összetûzés egészen pontosan állítólag a Celebicitôl mintegy harminc kilométerre fekvô Zavajt településen történt. A hegyvidéki falucska közvetlenül a montenegrói határon fekszik, ezért Karadzic könnyen átszökhet Montenegró területére, ahova már az SFOR katonái nem követhetik. A helybéliek nem szívesen állnak szóba az újságírókkal, de nem cáfolják, hogy sor került volna az összetûzésre.

Mind a Tango, mind a Borostyán-sárga Csillag akciót gondosan elôkészítették az SFOR, az FBI és CIA és ki tudja, még hányféle szervezet vagy titkosszolgálat. A Politika címû belgrádi lap szerint ezúttal valószínûleg az amerikai Delta Force egység különlegesen kiképezett kommandósai próbálkoznak Karadzic elfogásával. Nincs könnyû dolguk, és véráldozat nélkül aligha keríthetik kézre a volt boszniai elnököt.

Mihelyt Bosznia bármelyik szegletében felszáll egy helikopter, Karadzic kétségtelenül nyomban tudomást szerez róla, és bôven van ideje arra, hogy "odébbálljon". A kommandósok Karadzic testôreivel csak-csak megbirkóznának, de teljesen alkalmatlanok arra, hogy harcba szálljanak a falu ásókkal és kapákkal felfegyverzett népével, amely minden bizonnyal ismét a hágai vádlott védelmére kelne.

Jókai Mór prózájáról nyújtott érdekes és nemzetközi összefüggésbe ágyazott rálátást Nyilasy Balázs irodalomtörténész, a miskolci egyetem tanára, aki a magyar szakos pedagógusok múlt évi utolsó módszertani körének meghívottjaként járt Marosvásárhelyen. Elôadásában a kor romantikus íróival összevetve a románcjelleg (meseregény) szempontjából elemezte az író két talán legismertebb regényét, A kôszívû ember fiait és Az aranyembert. Baradlayné jellemzését avagy Timár Mihály rögeszmés boldogságkeresésének elemzését hallgatva, elgondolkodhattunk azon, hogy a mai középkorú vagy idôsebb generáció számára milyen rendkívüli élményt jelentett Jókai mûveinek olvasása. Visszagondolva azokra az idôkre, (amikor a tévé még nem volt jelen az életünkben), a Jókai-féle felnôttmesékben a korlátlan szabadság, a térben és idôben való kalandozás lehetôsége jelentette a különleges vonzerôt.

- Az évek múltával a fiatalok zömének érdeklôdése már jó ideje megcsappant Jókai regényei iránt. Hogyan lehetne ezen változtatni? - tettük fel a kérdést az elôadónak.

- Ez egy olyan nagy dilemma, amirôl azt is lehetne mondani, hogy borzalmasan csekély mértékben tartozik ránk, vagy akár a Jókairól író irodalmárokra. Az olvasási, kulturális világot nehezen sikerül befolyásolnunk. Az irodalom dolgaival foglalkozva az ember úgy van, mint az ismert szellemes szólás szerint : Uram, adj nekem erôt, hogy amit meg tudok változtatni, azt igyekezzem megváltoztatni, amit nem tudok megváltoztatni, azt ne akarjam megváltoztatni, a kettôt ne keverjem össze, és mindig fölismerjem. Én azt gondolom, hogy nekem egyszerûbb és szerény céljaim vannak, ha Jókairól gondolkozom, esetleg írok: szeretném, ha a magyar irodalomnak a jelenségeit érdekes, értékes, a nyugat- európai irodalmak jelenségeivel egyenrangú, tehát megbecsült jelenségekként tudnám felmutatni. Ez nem könnyû feladat, nem akadályok nélküli gondolkodásmód, hiszen nem föltétlenül értô szeretettel viszonyulunk a saját kultúránkhoz, amellyel kapcsolatosan egy csomó elôítélettel, kétellyel rendelkezünk, és sok tekintetben a magyar irodalommal szemben egy sor más európai jelenség került elôtérbe. Én nem úgy szeretném értékként láttatni a magyar irodalomnak a "dolgait", Arany Jánost, Mikszáthot vagy Jókait, hogy nem veszem tekintetbe az európai horizontot, hanem ezt figyelembe véve is érdekesként, jelentékenyként felmutatni.

- E szemléletnek megfelelôen hogyan kell a Jókai- mûvekre tekintenünk?

- Nagyon sokféleképpen lehet, s az enyém csak egy a lehetséges nézôpontok között. Én azt igyekeztem karakteres sajátságként jelezni, hogy például Walter Scottnak, Alexandre Dumas-nak, Victor Hugonak, a lengyel Sienkiewicnek és az európai romantika többi jellegzetes regényíróinak a munkásságához képest Jókai egy erôteljesen, ha úgy tetszik makacsul, megátalkodottan románcos, romantikus karaktert jelent, és lehetséges olyan emberi gondolkodás, nézôpont, ahonnan ezt a sajátságot nem provincialitásként, az európai fejlôdési, kulturális folyamatokhoz, irodalmi jelenségekhez képest megkésett sajátságként mutatjuk fel, hanem különös, specifikus érdekességként. Egyébként sem hiszek abban, hogy az európai irodalmi fejlôdésnek vagy kulturális egésznek egyirányú vagy egyértelmûen körvonalazható jellege van, amely megszabja az értéket is. És nem hiszek abban sem, hogy az európai kultúra alapvetôen és autentikusan az életbizalomtól a kétely, az elesettség és lehetetlenség felismeréséig tart, és az irodalom jelenségeit sem kívánom ebben a fejlôdési sorban elrendezni. Véleményem szerint egy bonyolultabb és többirányúbb folyamatról van szó. Itt keresem Jókainak a helyét, jelentôségét, de valahogy azzal a megátalkodott kereséssel, amivel Arany helyét is keresem, hogy tudniillik jelentôs értéket képviselnek. Bármennyire is nehéz akár Arany, akár Jókai értékként való felmutatása (Arany is nemzeti klasszikusként beállított, de kevéssé olvasott, elevenen tartott alkotó), e nehézségek ellenére is meg kell teremteni, ha lehet, és nem csalás és ámítás, azokat a fogalmakat és azt a gondolatmenetet, amely mindezt lehetôvé teszi.

- Melyek ezek a fogalmak?

- Sokféle fogalomegyüttes befolyásolja a megértést, és lehetséges, hogy olyan fogalmakkal vagyunk körülvéve, amelyek nem engedik meg, hogy igazából értékként lássunk valamit, amit esetleg értékként érzünk vagy gondolunk. Ebben a tekintetben én intuitív és érzelmi vagyok, nekem értékmeggyôzôdéseim vannak még akkor is, ha esetleg nincs megfelelô fogalmiságom ahhoz, hogy kifejtsem, de hát ez nem ritka, és nem engem jellemez egyedül. Tanárként számtalanszor találkoztam tehetséges hallgatókkal, akik makacsul értékként éreztek valamit, de nem rendelkeztek olyan gondolatmenetekkel, hogy ezt igazolni tudták volna. Emlékszem, hogy az egyik legelsô egyetemi hallgatóm, miután valakik a szemináriumon leszólták Aranynak a balladáit, és talán én is asszisztáltam ehhez, vagy legalábbis nem szolgáltattam érveket, ingerülten és idegesen kiállt Arany mellett, mondván, hogy ôneki pillanatnyilag nincsenek pontos érvei, de a következô órára összeszedi a gondolatait. Arany balladisz- tikájának védelmét elô is adta a következô alkalommal, és maga az emberi gesztus nagyon emlékezetes maradt számomra.

- Mi a korszerû ma is Jókaiban? Miért érdemes olvasni?

- Kívánatos lenne, ha leszoknánk egyfajta provincializmusról, amely mindig jelenérdekû, és mindig egy szûk világlátásnak megfelelôen próbálja elgondolni az irodalom egészét. Nem tagadom, hogy véleményem szerint most egy ilyen ironikus provincializmus ideje van, s amíg ez minden hozzáképest egészen másféle gondolkodást elhárít magától, addig nem látok semmilyen különleges esélyt Jókai szeretetére. Ahhoz, hogy én szeressem Jókait, egyfajta affinitással, nosztalgiával kell lennem egy olyan emberi vágy és gondolat iránt, hogy ne a gonoszé legyen az utolsó szó a világban. Egy ironikus démonizmus szerint viszont a gonoszé az utolsó szó, s amennyiben ezt hiteles emberi mûvészi látomás támasztja alá, természetesen hihetô is. S ha az irodalomkritika ebbôl egy egyoldalú, dogmaszerûen megmerevedett és az értékpreferenciákat egyértelmûen csak ebben az irányban kimunkáló érvrendszert teremt, akkor nem sok esély van valami másnak a megjelenítésére. Mivel úgy látom, hogy az értékpreferenciák eléggé megmerevedtek, nem mondható az, hogy az irodalomkritikai gondolkodás az ezredfordulón nyitottá, többoldalúvá, sokféle értékre érzékennyé vált. Ezt szükségképpen Jókai is megsínyli.

- Mi hát a teendô?

- Ki kellene találni, kísérleteket kellene tenni, hogy árnyaljuk, megváltoztassuk ezt a gondolkodást, hogy ne csak a jelen szempontjából, vagy a jelen beszorítottsága, kilátástalansága szempontjából gondoljuk el a kultúrát. Elszoktunk az emberi közösségektôl, a közösségiségtôl, a pozitív gondolkodástól, kulturálisan kicsit beleragadtunk egy válságérzületbe, és kevésbé értékeljük, tudjuk elgondolni a magyar irodalomnak azt a karakterét, amely talán ennél tágasabb, nyitottabb, többirányúbb, több próbálkozással van teli. Én azt szoktam mondani egyébként nem túl nagy sikerrel, de mindenesetre makacsul jelzôként a magyar irodalomra, hogy a magyar irodalom jellegzetesen próbálkozó irodalom, amelyben talán még a XX. században is kevésbé van meg a lezárulás, és erôteljesebben vannak jelen a nyitottságnak, a világgal való birkózásnak, az embertársi lét visszahódításának a próbálkozásai, ami nem minden európai irodalomra mondható el talán ilyen mértékben. Ha nekem igazam van, és a magyar irodalomnak tényleg van egy ilyen jellegû sajátossága, én azt szeretném megjeleníteni, és nem egy posztmodern visszakeresés felôl megjeleníteni a XIX. vagy XX. századi magyar irodalmat. Bár minden megközelítést meg lehet érteni, véleményem szerint mind Aranyhoz, mind Jókaihoz másképpen kell közeledni.

B.D.

"A mindennapok fontossága kerül elôtérbe. Intellektuális beállítottságú, alkalmazkodó egyén."

(Be kellett vallanom ôszintén, hogy nem vagyok alkalmas filozófusnak.)

"Bár érzelemteli, melegszívû, néha kötekedô."

(A humor bizalom, az élet szeretete, simogatása az aggódó és riadt emberek homlokán. Hitlernek és Mussolininek nem volt humorérzéke, Churchillnek volt.)

"Szépérzéke van; jó a logikája."

(Ami látható, vagy inkább ami látásra érdemes, jellé változik a mûvész vésôje nyomán, úgy alakítja a képet fehérre és feketére, mint igenre és nemre az emberi értelem.)

"Palástol valamit a lelki életébôl?"

(A szentek lábszárcsontját milliószor többen nézték, mint amennyien követni próbálták útjaikat. Nem beszélek a sajtról.)

"Az egyensúly harmóniája felborult, pillanatnyilag enyhén fáradt, vagy depressziós, de ez nem jellemzô Önre, annál inkább a tartás, a kitartás."

(A közvélemény összetéveszti Jacket, a hasfelmetszôt, a harakirit elkövetô szamurájjal. Valóban hasonlítanak. Mind a kettô hasat metsz; de a szamuráj a sajátját, Jack a másét. Ez szomorú.)

"Bár az emberek sokat számítanak, mégsincs igazi közeledési szándéka."

(Egyszer a NAC-Fradi mérkôzésen véletlenül a vendégcsapat szurkolói közé kerültem, s olyan lelkesen biztattam a hazaiakat, hogy az ellenfél szurkolói jól megkentek. Azóta nem voltam futballmeccsen.)

"Értelmi emberek szolgálatában álló tevékenységet ûz; néha szeretne vezetni; szilárd talajon mozog, minden képessége megvan arra, hogy érvényesüljön, hisz reális énértékeléssel, életenergiával, kitartással, magas fokú logikával rendelkezik."

(Megfigyelésem szerint az emberek tudják, hogy mi az igazság, sokkal többen tudják, mint ahányan mondják. Ebben optimista vagyok. Az emberek nemcsak javíthatatlanok, de elronthatatlanok is.)

"Szeret dolgozni. Ösztöntörekvései a realitás terén - a hétköznapi megnyilvánulásaiban kamatozódnak."

(Ahol ugyanis mindenki tökmagot rágcsál, ott az is vegyen tökmagot, akinek nincs ilyen igénye, különben megsérti a társadalmi együttélés íratlan szabályait. Feddhetetlensége garázda tulajdonságnak tûnik, tömören: huliganizmusnak.)

"Szeret álcázni, burkolni, szerepet játszani. Igaz, hogy karrierje is diplomáciát igényel, de ezzel nincs is gond, hisz bár kritikai érzéke igen jó, tudja, hol a határ. Igaz, sokak számára néha szúrós természetû."

(Önkéntes növény, sohase hívja vagy bátorítja senki. Teljességgel magától szegélyezi az ösvényeket, a sárbaveszô erdei utakat. Mert ide menekül lassan a betonszalagok mellôl; a világot behálózó szürke utak oldaláról a gyalogosokhoz pártol véglegesen. Különös, hogy az útilapu örökké úton van, de sohasem utazik.)

"Szívmûködése jó, energiája kitûnô. Nem a múlt, de múltbeli tapasztalatai, összegyûjtött emlékei - tárgyai és anyagi javai - igen fontosak az Ön számára."

(Igen. Nagyon sok füzetem van. Csak három szó az, ami a témát jelzi, és utána, amikor írok, elôveszem ezeket a füzeteket és nézem, hogy melyik az, amelyikhez most hangulatom van. Rendkívül nehezen írom le az elsô mondatot. Elôfordult, hogy három óra hosszat írtam az elsô mondatot. Van egy furcsa szokásom: füzetbe írok, mint az iskolás gyermek, és ha az elsô mondat nem sikerül, márpedig számomra az a leglényegesebb, ha elrontottam az elsô mondatot, kitépem a füzetlapot és egy újat kezdek. Megtörtént, hogy egy egész füzetet eltéptem s a következô füzetbe le tudtam írni az elsô mondatot, s utána folyamatosan minden belsô gátlás nélkül meg tudtam írni azt, ami szándékomban volt.)

Az idézôjelbe tett mondatok Gáspár Jolán Andrea grafológustól valók. A zárójeles szövegrészek szerzôje Bajor Andor (1927. IX. 30. - 1991. I. 25.). Az íráselemzô természetesen nem tudta, ki a mintául szolgáló szöveg gazdája. Véleményét 2001 végén - 2002 elején fogalmazta meg.

Ha jól meggondoljuk, Gulyás Gyula - annak ellenére, hogy minden létezô dokumentumfilm-díjat begyûjtött már Magyarországon, két éve a kisjátékfilm kategóriában nyert elsô helyet - hosszú játékfilmmel most jelentkezett elôször. Itt engedtessék meg a krónikásnak az elfogultság.

Gulyás filmje a Fény hull arcodra... Története kilenc évvel ezelôtt, a Maros megyei MADISZ szervezte elsô magyar filmszemlén kezdôdött. Tehát 1993 Marosvásárhely, a Nemzeti Színház Kisterme. Mûvészek gyûltek ott akkor össze, hogy beszélnék meg az erdélyi magyar film jövôjét, ha már jelene nincs. Ott voltak Simó Sándor, Sára Sándor, Szomjas György, Almási Tamás, Siflis Zoltán, a Gulyás testvérek, Szôke András, Hartyándi Jenô, Tabacu Marius, Erdélyi János... Valamint vásárhelyi színészek, fôiskolások. E sorok írója, melle dagadó büszkeségével tekintette át a zsúfolt termet. Igen ám, de mirôl beszéljünk? Tette fel a kérdést a mindig pragmatikus Simó. Hát, hogy kell filmet csinálni, itt van könyv, van színész, van táj, jött a habogás...Valahogy eltelt a "megbeszélés", a magyarországi vendégek szerencsére kitöltötték az idôt monológjaikkal. Másnap Gulyás Gyula e sorok íróját arra kérte, hogy ugyan már, hol van az a könyv, amirôl a tegnap szó volt. Bicikli, haza, könyvespolc, mérlegelés, s már indult is útjára Király László csodálatos novellája. A részletek talán máshol és máskor érdekesek. A tény a fontos, kilenc évi búvópatak állapot után fény hullt a vászonra, s talán úgy, ahogy azt 1993-ban gondolták. Erdélyi táj, novella, színészek, valamint az elsô román-magyar koprodukció 1968 óta. A fôszereplôk Tompa Klára, Váta Lóránd, Bíró József, Vivi Dragan Vasile kamerája elôtt, Selmeczi György zenéjére, Damokos Csaba díszletei között, egy nagyon látványos filmet hoztak létre. Annak ellenére, hogy dramaturgiailag vannak nehezen követhetô szálak a filmben, mindenképpen jelentôs alkotás jött létre Gulyás vezetésével. Az érintettség okán errôl csak ennyit.

Az idei nyertes filmre sokan tippeltek a fesztivál idején a termeket övezô büfékben. Fekete Ibolya Chico címû filmje már a tavaly megnyerte Kelet-Európa egyik legjelesebb fesztiváljának, a Karlovy Vary-inak két díját. Szerencsére a nálunk a Bolse Vita filmje alapján ismert rendezônô most bemutatott alkotása nagyon jó. Mint minden fesztiváldíjat nyert film, hordoz magában valami újat, valami mást, elütôt az átlaghoz képest. Fekete filmje végig egy lebegtetés a dokumentumfilm és a játékfilm határán, anélkül, hogy be akarná csapni a nézôt. A rendezô tudja, hogy a valóság történeteinek jobb megértéséhez, a lényeg kidomborításához néha be kell avatkozni a valóságba. A fôszereplô egy Dél- Amerikában született félig magyar, félig zsidó, félig katolikus, akit kommunistának nevelnek. Allende, Che Guevara a példakép, Magyarországon megismerkedik a "létezô szocializmussal" s lesz belôle nemzetközi forradalmár, legutóbb Horvátországban. Mi lesz a hitünkkel, ha az ideológiák elmúlnak, kivel lehet azonosulni ez iránytûtlen világban... S talán ez a gondolat állt az egész fesztivál mögött is.

Hogyan lehet újrakezdeni az életet Szabadkán a háború után, elmélkedik Tolnai Szabolcs elsô filmjében, az Arccal a földnek-ben, egy leszerelt színházi kellékes által.

Mi az ember életének az ára a rövid örömkorszakban? Errôl elmélkedik Mundruczó Kornél rendezô a Szép napok címû hosszú játékfilmben. Kétségtelen, hogy Mundruczó ma a legkegyetlenebb képekkel és történetekkel operáló rendezô. Valamiféle neobrutalitás stílusa a keménység ellenére sem visszataszító, sôt.

Sajnos a szakma egy-két nagy öregjének igen szánalmasra kerekedett nagy sikernek várt alkotása. Bacsó Péter valahogy elvesztette valamikori remek dramaturgiai érzékét, amivel a jól megcsinált magyar film kiváló képviselôje volt. A Karádyról szóló filmjében Nagy-Kálózy Eszternek sikerül illúziót keltenie, de a tipikus Bacsó- poénok, tankkal megyünk a zsidó zeneszerzôért a munkatáborba, puskának hisszük a durranó pezsgôt, már nagyon kiszámíthatók és, mondjuk ki, unalmasak.

Palásty György Szalmabábuk lázadása címû filmje Páskándi Géza írásából készült. Sajnos a rendezônek az írásban jól mûködô mesét nem sikerül a film formanyelvére fordítania. Videós trükkjeinél egy tizenéves fiatal már egy középkategóriás számítógéppel különbet produkál a péntek délutáni informatikai körön. Ezért a film Mácsai Pál, Bárdy György szerepeltetése ellenére is szánalmas munkácska.

Több mint tíz évvel a rendszerváltás után a magyar film újra felfedezi önmagát. Lassan- lassan mindenki rájött, hogy a vasfüggöny mögött nem volt valami nagy titok, amitôl évtizedekig azt hittük, hogy lemaradtunk. Élni kell elsôsorban a szabadságunkkal, anélkül, hogy mások szabadságát veszélyeztetnénk. S a jelek arra utalnak, hogy ÉLET van. Vajdaságban is elkészült az elsô film a háború után, nálunk is megmozdult a film, visszavonhatatlanul, habár még mindig körülményes a ka-merák hatósugarába kerülni kies Transzilvániából. De míg évekkel ezelôtt inkább alanyai voltunk a szemléknek, mint kihaló etnikumok, akik, jaj, de érdekes módon magyarul beszélnek, mára egyenrangú szakmai alapokon veszünk részt a magyar filmgyártásban.

Természetesen annak ellenére, hogy a már említett Tompa Klári csodálatos alakítása, Váta Lóránd két fôszerepe, Márkó Eszter jó debütje, Kovács Ágnes szépsége, Kozma Attila remek karakterszerepei, Márton Lóránd és Mátray László villanásai mellett voltak negatív élményei is a fesztiválnak, elsôsorban a hazai színekre kíváncsi nézônek. Készült két mozgókép a seregszemlére, amit film kategóriában neveztek az alkotók. Sajnos, a legjobb indulat ellenére sem értékelhetô alkotások szereplôi erdélyi színészek voltak. A videóra készült, sokszor életlen képek, dilettáns által írt, unalmas, monoton szövegeit a legkiválóbb erdélyi színészek sem tudták életre kelteni. Hiába Tatai Sándor markáns arca, Hadházi András kellemes hangja, Kárp György sokatmondó tekintete, Szélyes Ferenc, Makra Lajos kidolgozott figurája, sem a Szép halál volt, sem az Ibrinkó nem érdemli meg a film nevet. Ráadásul ezen második "izé" egy olyan ganéssarkú, petróleumlámpás, giccses romantikával operál, amit mint nézô is kikérünk magunknak. Bízzunk abban, hogy a filmre ritkán kerülô mûvészeinknek lesz még lehetôségük valódi értékeiket megmutatni és alkalmasint jobb anyagi helyzetben az ilyen mûvekre nemet mondani.

Megvolt, jó volt és tanulságos, köszönet a FILMUNIÓNAK és a Maros megyei MADISZ-nak a részvételi lehetôségért, az ôszi kultúrpalotai viszontlátásra.

A Múzsa rendszeres olvasói megfigyelhették, idôrôl idôre fel-feltûnnek mellékletünkben a népszerû segesvári mûvész rajzai, metszetei. Hol egy kiállítás, hol egy reprodukciókkal telt postai küldemény teszi lehetôvé munkái bemutatását. Vagy mindkettô, mint most is. Sz. Kovács Gézának ugyanis nemrég volt sikeres egyéni tárlata Vácott, s az arról szóló rövid beszámoló mellett elküldte néhány fekete- fehér grafikáját is. Pár tusrajzot is postázott, de váci kiállításán csak metszeteibôl láthattak reprezentatív válogatást az érdeklôdôk. Ezekrôl beszélt az észak-magyar-országi városban élô és alkotó festômûvész barát, Balázs Imre a tárlatnyitón. Az ô ott elhangzott szövegébôl ragadunk ki részleteket.

Kovács Géza vérbeli grafikus alkat, és mint ilyen, a metszet tartományát vette már a kezdet kezdetekor szemügyre, azzal a szándékkal, hogy késôbbi munkásságának területévé váljon. Az is lett. Olyannyira, hogy segesvári mûtermében, elsô ottjártunkkor, már a hatvanas évek elején, tucatnyi metszetével lepett meg mint frissen végzett fôiskolás. Szó szerint értve: meglepett a látott grafikai lapokról áradó érzékenység, fantázia, a fekete-fehérben ábrázolt elsô élmények kifejezôereje.

De honnan is jöttek az impulzusok? Az elsôk, az utána következôk és a késôbbiek során is mindenik hátországa a székely falu volt. Az a falu, amelyik mûvészeket, írókat adott a nagyvilágnak, pazarló bôkezûséggel.

Kovács Géza 1938-ban született a Hargita alatti Székelyszentkirályon, egy kicsi, de életmódjában, látványát tekintve romantikus faluban. A régi rendtartó székely életforma még létezô világában. Erdélynek e semmi mással össze nem téveszthetô zugában még él a polgári mûvészetet termékennyé tevô ôsi életforma, annak minden tartozékával.

A kolozsvári fôiskola grafika tanszakán végzett 1965-ben, kinevezését kézbe véve Segesvárra került rajztanárnak. S mint a hûséges emberek közül való, a mai napig ott él, a gyönyörûséges és ritkaságszámba menô szász városban, amelynek látványa, bár gyakran megérinti, de rabjává igazán nem tudta tenni, mivel szülôfaluja, a közeli és távoli székely tájak krónikásává vált régtôl fogva.

Munkáival és nevével 1990 után találkozhatott a budapesti, valamint több vidéki város mûvészetkedvelô közönsége.

Kovács Géza metszômûvészete lassan-lassan az erdélyi mesterek nyomába érkezett. Nagy Imre Kolozsváron keletkezett, valamint Gy. Szabó Béla ugyancsak itt született mûvei után.

Ebbôl a nézôpontból vizsgálva, kétségtelen tény, hogy a mindig is létezô erdélyi fametszés egy markáns egyéniségével találkozik elsô ízben Vác város közönsége.

Szándékom szerint szerettem volna a mûvekre hagyatkozni, de ezt csak részben teszem, mivel a tárlat egésze kiválóan tükrözi az alkotói fejlôdés folyamatosságát.

A belsô látásmód oly módon keveredik el a külsô fejlôdést felmutató egyéni jegyekkel, amelyek egy mûvész folyamatos, s egyben szerves útját teszik bejárhatóvá.

Figyeljünk csak a Felsô híd, Kapu elôtt, Alsó híd, Virágzó almafák, a Tamási Áron, majd a Tél, Téli erdô III., IV. címû lapokra. Különbözô idôszakait jelzik a közel három és fél évtizedes munkásságnak. Hosszú-hosszú évek beérett eredményei közt válogathat kutató szellemünk, hogy teljesebbé váljék a metszés magyar mûvelôinek portrécsarnoka: jelen esetben egy székely alkotóéval.

1.

Az öregember a város környékén bóklászik

Dudáját fújja

Kalapján az alkonyi felhôk színe

Hosszú fehér szakálla szélén esô foltjai

Zöld vászonba göngyölve zsineggel átkötve motyója

Egy ing egy nedves törülközô egy szappan

Meg egy öreg borotva

A pengét a járda szélén feni

Esôkabátjáról nem hiányoznak gombok

Egy nagy fekete labradorit vezet kötélen

Amikor mosdik amikor alszik a kötelet bokájához erôsíti

Sohasem válnak el egymástól a kutya meg ô

Kötélen esznek és úgy végzik szükségüket

A kutya bámul a világba

Hátha egyszer még megérti

Csak kifejezésmódja az mit sem változik

Mondják a férfi egy elveszített asszony után járkál

A duda ôt siratja

Az aprót elfogadja

8. A nap

Az ajtónál lehajol szoknyája ráborul lába fejére míg lerántja papucsát

Fölegyenesedik és elindul kelet felé

Szelíd szellô bontogatja szoknyáját papucsa ragyog a padlón

Tetôre mászik az égre pillant

És leányai itt is ott is kipattannak ágyukból beburkolják lábukat

És átgyalogolnak a házon az ablakig el az ajtóig és köszöntik anyjukat

Aztán az asztalra élelem hordatik a gyermekeket hívják és indul a nap

Szerdán reggel cvikkeres férfi nyitott be a református temetô gondnoki irodájába. Kövér táska volt nála, meg még egy almáriumhoz hasonló kis kéziszekrény, bársonnyal bélelve, tetején fogantyúval. Ezt baljában hozta, az üveges ajtóval kifele, így látta a gondnok, hogy a szekrényke üres.

- Sáfrány vagyok, a vármegyétôl - mondta a cvikkeres.

- Gereben - mondta a gondnok, és tovább kavarta a kávét. - Korán van még. Kér egy csészével?

- Elfogadom - mondta a cvikkeres. - Letehetném ezt valahova?

- Csak nyugodtan. Cukor?

- Három. Reggel mindig három, mert keserû a szám. Valószínûleg fekély.

- Sokat izgatja magát - mondta Gereben. - Ott egy szék a kályha mellett.

- A munka miatt - felelte Sáfrány, miközben áttette a széket az asztalhoz. Leült, ivott egy kortyot, aztán a kéziszekrénykére nézett, hogy jó helyen van-e az ajtó mellett.

- Szóval a vármegyétôl - mondta a gondnok. - Dísztemetés?

- Nem. Exhumálás - mondta Sáfrány, és kivett a táskából egy köteg papírt. - Itt vannak az engedélyek.

- Bocsánat, de meg fogom nézni ôket - mondta Gereben. - Tudja, nem szeretem a simi-sumit. Van olyan, hogy jönnek valami sajtcédulával, aztán mire észbe kap az ember, már bottal ütheti a halott nyomát. Hazaviszik, elássák a kertbe, hogy a család közelében legyen, aztán a kölykök rajta labdáznak, meg ugróköteleznek. Hogy néz az ki?

- Ez nem simi-sumi - mondta a cvikkeres.

- Akkor jó - mondta a gondnok.

- Különben is, csak a két koponya kell, a többi marad.

- Valami gnómok?

- Ugyan, kérem. A jobb gnómokat el sem temetik. Tudja maga, mennyit ad Bécs vagy Párizs egy minôségi gnómért? Ezret. Ha két feje van, akkor ezerötszázat. Ki temet el csak úgy ezerötszázat, kérdem én?

- Szép ki summa - mondta a gondnok, majd belenézett az iratokba. - És ezekért a Bokaiakért mennyit adnak?

- Pardon, Bolyaiak. Különben semennyit. Mondom, hogy ezek nem gnómok, hanem hírességek, mint Mozart vagy raszputyin. Jól néznénk ki, ha már a mathézistáinkat is eladnánk Bécsnek. Maga persze nincs honnan ismerje Bolyait vagy raszputyint.

- Éppenséggel van honnan. Nem föltétlenül temetôgondnoknak születik az ember, lehet lecsúszni is - mondta Gereben. - Csakhogy akkor valami mégse stimmel, mert az áll az engedélyen, hogy Bokaiak.

Sáfrány elvette az asztalról az iratokat, átnézte ôket, maid idegesen visszatette.

- Ez abszurdum - mondta. - Fatális elírás.

- Akkor most mi legyen? - kérdezte a gondnok.

- Nézze, kedves Gereben, ezen ne akadjunk fenn.

- Félô, hogy fennakadunk. Mert, ugye, ezek így sajtcédulák.

- Már hogy lennének sajtcédulák. Egyszerûen ilyen az írnok stílusa. Kának írja az elipszilont, erre állt rá a keze. Maga se cifrázna sokat, ha egész nap egy irodában körmölne.

- De cifráznék - mondta Gereben.

- Holnapután nyit a kiállítás - mondta Sáfrány.

- Éppenséggel Bokaink is van. Pont kettô. Apa és fia.

- Ugye viccel? Mit kezdjek én két Bokai-koponyával? Mit tudott az a két Bokai a párhuzamosokról?

- Ebbe most ne menjünk bele.

- De menjünk. Leveleztek Gaussszal, voltak imagináriusaik, lesújtott bármelyikük is Euklidészre, na? Mert errôl van szó.

- Nem errôl van szó - mondta Gereben. - Hanem, hogy ki lesznek állítva, ceremónia, jönnek a gyerekek múzeumlátogatásra, csendben, fegyelmezetten nézegetik, tanulnak belôle satöbbi. Vendégkönyv. Ami azért mégiscsak más, mint lenn, az agyagban. És a papír szerint ez a Bokaiakat illeti.

- Ez borzalmas - nyögte kétségbeesetten Sáfrány. - Különben is, az elôbb azt mondta, hogy itt a helye a halottnak a temetôben.

- Meggondoltam magam. Meg csak azt mondtam, hogy ne ugrókötelezzenek rajta. A múzeum, az más. Ott csend van, mint a Parnasszuson.

- Maga megôrült.

- Nekem mindegy, én ráérek. Magát rúgják ki, ha péntekre nincs koponya.

- És a többi, a paralellák, az elégetett versek, az elmebaj? Pénzelt a maga Bokaija felnôtt fejjel dajkát egy korty anyatejért? Na? Csinált az a Bokai gyerek ilyet? Három hónap egy új engedély, Gereben úr, és akkor keveset mondtam.

- A Bokai az Bokai. Maradjunk inkább a tényeknél.

- Ez zsarolás - mondta Sáfrány.

- Hát istenkém, ha maga ilyen szélsôségesen fogalmaz, akkor péntekre még Bokai se nagyon lesz.

- Gazember. Már látom én, hogy mire megy ki a játék - mondta Sáfrány. - Mennyit kér, halljam.

- Na viszontlátásra - mondta Gereben.

A Sáfrány nevû férfi a vármegyétôl nem mozdult. Keseredett a nyál a szájában, azt nyelte, meg úgy érezte, hogy még az ereiben is epe folyik. Aztán fekély elleni pirulát keresett a táskájában és elrágta, csak úgy, víz nélkül, ahogy a ciánt veszi be az ember, mert az íze már úgyis mindegy.

- Legalább mathézisták lennének - mondta halkan.

- Számoltak eleget, rôfös család - felelte a gondnok. - Csak aztán bebukott a bolt.

- Rôfösök - mondta Sáfrány.

- Azok - mondta Gereben.

- Akkor menjünk - mondta Sáfrány, és kézbe vette a kis koponyaszállító szekrényt.

Kint szemerkélt. A sírásók fanyalogtak, mert ilyen idôben, meg mert az utolsó pillanatban, meg mert a földmunka mindig ad okot a fanyalgásra.

- Nem értem - mondta Sáfrány, miközben betette a két koponyát a szekrénybe. - Sose fogom megérteni.

- Bízza csak rám - mondta a gondnok. - Azokat a Bolyaiakat talán értette?

- Az más. Azok legalább tudósok.

- Ugyan kérem. Találkozó paralellák, axióma, hókuszpók. Ne mondja, hogy hisz az ilyesmikben.

- Hát nem is tudom. Egyszer már megpróbáltam elképzelni.

- Micsodát?

- Hogy tényleg találkoznak - mondta Sáfrány.

- Marhaság - mondta a gondnok. - Ettôl van magának fekélye.

- Persze hogy marhaság, de az a Bolyai azért elképzelte.

- Maga sose szokott hazudni?

- Ilyesmit nem szokott hazudni az ember.

- Úgy látszik, neki valamiért pont ilyesmit kellett.

- Miért kellett volna neki pont ilyesmit hazudnia?

- Talán ezzel fûzte a nôket. Vagy hogy bosszantsa a papát, mit tudom én.

- Azért mégiscsak múzeumba teszik a koponyáját - mondta Sáfrány.

- Nem teszik - mondta a gondnok.

- Ezt most inkább hagyjuk - mondta Sáfrány a vármegyétôl.

Messze, az allé végén feltûnt a fiatal lelkész, kezében nagy fekete ernyôvel, mint egy gyászgomba. Már javában esett. Sáfrány a kabátja alá dugta a szekrénykét, hogy ne ázzon.

- Mégis mi van, ha azok a paralellák ott az égben tényleg találkoznak? Mit kezdjek akkor a két rôfössel? Hogy emésszem akkor én ezt meg? Mert lehet, hogy fenn minden másképp van, ezt nem tagadhatja maga sem.

- Persze hogy másképp van. Miért ne lenne másképp? Csakhogy az messze van, Sáfrány úr, nagyon messze. Maga meg itt félti az állását, a két Bokait meg szintén itt fogják nézegetni.

- Ez egyszerûen gátlástalanság.

- Szidja inkább az írnokot. Mindenkinek lehet egy kis szerencséje.

- Akkor sem értem magát - mondta Sáfrány.

- Jó napot, tiszteletes úr - köszönt a gondnok a fiatal lelkésznek.

- Jó napot, Bokai úr - mondta a lelkész. - Mocsok egy idô.

- Az - mondta Bokai.

Csendben mentek az irodáig.

- Adjak egy ernyôt? - kérdezte Bokai, a gondnok, amíg a férfi a vármegyétôl becsukta a táskáját.

- Nem kell - mondta a cvikkeres.

- Ahogy gondolja. Csak óvatosan vigye ôket - mondta a gondnok.

- Maga szerencsétlen - mondta a cvikkeres.

- Azt bízza csak rám - mondta a gondnok. - A lényeg, hogy óvatosan vigye ôket.

Lenn a szomszéd úgy üvölt!…

Fenn egy kölyök sírva sír!

Rádió zúg, annyit bömbölt!…

Liftajtó csattan, újra csapódik…

Fenn a szomszéd hogy üvölt!

Lenn a kölyök azért sír!

Rádió, ha bôgve bömbölt!…

Liftajtó nyílik, és becsapódik…

Tárnamélyben feszül annyi kötél!

Suhan a lift, zörög, zúg felfele…

Kiszállás! Beszállás! És becsapódik…

Fenn a szomszéd hogyha vár,

Lenn egy kölyök sír vele.