(MTI) Határon túli oktatáspolitikai kérdésekrôl tárgyalt Magyar Bálint oktatási miniszter Markó Bélával, az RMDSZ elnökével és Takács Csaba ügyvezetô elnökkel szerdán Budapesten.

Az oktatási tárca vezetôje a találkozó után az MTI-nek elmondta: megállapodtak abban, hogy június második felében munkadelegáció érkezik a Romániai Magyar Demokrata Szövetségtôl a határon túli oktatás egyes kérdéseinek áttekintésére és a továbblépés lehetôségeinek kialakítására.

Magyar Bálint hangsúlyozta: a kedvezménytörvénnyel összefüggô oktatási támogatásokat a lehetôségekhez mérten szeretnék bôvíteni. Ezek közül a magyar nyelven tanulók és oktatók különbözô juttatásait emelte ki, példaként említve a továbbképzéseket és a tankönyv-ellátást.

Az oktatási miniszter jelezte: adott esetben lát lehetôséget új típusú támogatási formákra is.

Magyar Bálint úgy fogalmazott: nagyon fontosnak érzi, hogy anyagilag is támogassák azokat, akik a romániai iskolarendszerben magyar nyelven oktatnak a különbözô szinteken, a közoktatásban vagy a felsôoktatásban.

A szaktárca vezetôje fontosnak tartja azt is, hogy az oktatáspolitikai kérdésekben az RMDSZ oktatási szakértôi a korábbinál nagyobb szerepet kapjanak. Hozzátette: megpróbálják helyreállítani a határon túli szakmai szervezetekkel a kapcsolatot.

Minden olyan határon túli szervezetet tárgyalópartnerként fogadunk el, amelyet a nemzeti kisebbségek legitimnek nyilvánítanak és nem kívánunk beavatkozni a szomszédos országokban mûködô magyar pártok és szervezetek belsô életébe - hangsúlyozta Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal Határon Túli Magyarok Hivatalát (HTMH) felügyelô politikai államtitkára, miután találkozott Markó Bélával, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnökével szerdán Budapesten.

A politikai államtitkár újságíróknak nyilatkozva elmondta, megértik és tiszteletben tartják, ha ezeknek a pártoknak, illetve szervezeteknek más véleményük van, de minden esetben konzultálni kívánnak velük arról, ami ôket érinti. Ide tartozik például a Magyar Állandó Értekezlet, a kedvezménytörvény végrehajtása, illetve a különbözô minisztériumokat érintô egyeztetés is.

Beszámolója szerint találkozójuk célja elsôsorban az volt, hogy felvázolja Markó Bélának az új kormányzat határon túli magyarokat érintô jövôbeli elképzeléseit, s közösen sorra vegyék a terület legfontosabb kérdéseit.

Szabó Vilmos közölte: a találkozón tájékoztatta a küldöttséget arról, hogy kezdeményezi a HTMH elnökének felmentését és Bálint Pataki József kinevezését.

Szabó Vilmos hangoztatta, folytatni kívánja mindazt, ami az elmúlt 12 évben elindult ezen a területen, mert véleménye szerint nagyon fontos értékek születtek.

Markó Béla arról szólt, hogy örömmel üdvözölték Szabó Vilmos államtitkári kinevezését, aki eddigi tevékenysége során is hangsúlyt fektetett a határon túli magyar közösségekkel való kapcsolatra.

Mint mondta, megbeszélésükön szó esett a HTMH szerepérôl és hatáskörérôl is. Az RMDSZ véleménye szerint a hivatalnak minél nagyobb súlyt kell kapnia a határon túli magyaroknak szóló támogatási rendszer áttekintésében és összehangolásában.

Ugyancsak kiemelte, egyetértenek azzal, hogy minden jelentôs kérdésben konzultáció legyen a kormány és a határon túli szervezetek között.

Szabó Vilmos a státustörvénnyel kapcsolatos újságírói kérdésre válaszolva felhívta a figyelmet: a magyar-román egyetértési nyilatkozat elôirányozta, hogy tekintsék át a tapasztalatokat, a munkaerô témájában pedig a két kormány között megkezdôdött tárgyalás még be sem fejezôdött. Véleménye szerint szakértôi egyeztetés fog kezdôdni a témában.

Markó Béla közölte, hogy az RMDSZ véleménye szerint nem kell módosítani sem a magyar- román egyetértési nyilatkozatot, sem pedig a státustörvényt.

Mint mondta, ettôl ugyan különbözik mindkét kormány képviselôinek véleménye, de úgy látja, hogy közeledtek az álláspontok.

Úgy vélte, hogy az eltelt hat hónap nem elég a tapasztalatok összegzésére, szerinte nem rendelkezik még senki megfelelô elemzéssel a státustörvény következményeirôl, de ôsszel már mérvadó konklúziókat lehetne levonni.

Markó Béla elmondta: az RMDSZ azt javasolja, hogy a román-magyar vegyes bizottságban kellene megtárgyalni, kell-e módosítani a törvényen, illetve nyilatkozaton.

Szabó Vilmos arról szólt, hogy a törvényen nem igazán akarnak módosítani, de példaként kiemelte: ellentétes a törvénnyel az, hogy az egyetértési nyilatkozat szerint a magyarigazolvány nem terjed ki a hozzátartozókra. Úgy vélekedett, hogy a helyzet ôsszel történô megvizsgálása minden fél számára kielégítô megoldás lenne.

A megbeszélésen arról is szó esett, hogy a következô hetekben RMDSZ-küldöttség látogat majd Magyarországra, hogy a miniszterelnökkel, illetve különbözô tárcák vezetôivel találkozzanak.

Mint 1997-tôl minden évben, idén is, a VI. Marosvásárhelyi Napok alkalmából díszpolgári címet adományoznak.

2002-re eddig - civil szervezetektôl, intézményektôl, magánszemélyek részérôl - tizenhárom javaslat érkezett a polgármesteri hivatalhoz a díszpolgári cím elnyerésére méltónak tartott személyekrôl.

A behirdetett napirend szerint, várhatóan ma mérlegeli a kérdést a tanácstestület. Nem tisztünk a már korábban díszpolgári címmel illetett, vagy a most javasoltakat méltatni, netán kételyeket megfogalmazni. Tehetnénk, hiszen úgy tûnik, hogy amolyan díszpolgárgyártássá válik maholnap az évrôl évre ismétlôdô procedúra. Ami nem tesz jót sem a cím rangjának, sem a cím adományozóinak.

Mivel tudomásunk szerint semmiféle különleges, tárgyilagosnak mondható kritériumrendszer nincs, eléggé nehéz eldönteni, ki is felel meg annak az egyszerû, egyben homályos feltételnek, miszerint tevékenységével úgymond növelte Marosvásárhely hírnevét.

Akárki tehát nem lehet díszpolgára a városnak, viszont nagyon sokan vannak olyanok, akik valóban sokat tettek a közösségért. A díszpolgári cím azonban ennél több: úgy érzem, hogy Marosvásárhelyt említve, önkéntelenül is társítom az illetô személlyel. Tehát olyannak kell lenniük, akiket a közvélemény egyértelmûen a szóban forgó elismerésre méltónak tart.

A kiválasztás mai rendje-rutinja inkább arra utal, hogy különbözô javaslattevô csoportok próbálják saját nézeteiket és embereiket díszpolgári pozícióba emelni. Már korábban is volt jele, hogy emiatt egyfajta alkuhelyzetek adódnak - ti megszavazzátok a mi jelöltünket, mi a tieteket! Szerencsének mondható, hogy a sajátos "szelekció" dacára mindeddig jobbára közmegelégedésre döntöttek a dologban illetékesek. Ám újabban megfogyatkozni látszik azok száma, akik a közösség pártatlan tiszteletét, megbecsülését élveznék. A címosztást így nem célszerû erôltetni azért, hogy "beteljenek" a helyek, vagy a "ha nincs ló..." alapon eljárni, futószalagon gyártani a díszpolgárokat. E kitüntetés rangot, elismerést jelent, a város saját magát minôsíti, és nem kockáztathatja a gesztus elbagatellizálását. Megoldások bizonyosan akadnának: kevesebb címet kelleme adományozni, s talán ritkábban is, fôleg kiteljesedett életmûért, amin sem a jelen, sem a jövô nem alakíthat már gyökeresen. A legfontosabb mégis, alaposan mérlegelni, hogy X vagy Y valóban méltó-e arra, hogy Marosvásárhely díszpolgárának válasszák, mert életútját a közmegbecsülés igazolja vissza, s amolyan bölcs öregje lehet városunknak. Avagy: miért ne nevezhetné meg az újabb díszpolgárokat azoknak a laza, "civil" testülete, akik már birtokolják a címet? Ha méltónak bizonyultak a címre, elfogulatlan, lobbizástól mentes bölcsességgel emelhetnek a maguk körébe arra érdemeseket, akikkel szívesen osztják meg a polgárok tiszteletét.

A különbözô szakszervezeti szövetségek és a kormány által aláírt protokollum kapcsán kialakult krízishelyzet elemzésére ült össze tegnap a Spiru Haret Független Tanügyi Szakszervezet Országos Tanácsa. A megbeszélést követôen közleményben foglaltak állást az egyezménnyel kapcsolatosan.

A lapunkhoz eljuttatott közlemény szerint az Országos Tanács jóváhagyja a vezetôség május 22- i döntését, amelynek értelmében elutasítják a protokollum aláírását. Helytelennek, tendenciózusnak és rágalmazónak tartják és elítélik az Oktatásügyi Minisztérium azon sajtóközleményét, amelyben a minisztérium "demagóg szónoklatokkal, csoportérdekeket kiszolgáló játszmákkal" vádolja a szóban forgó tanügyi szakszervezetet. A Spiru Haret szövetség ezért úgy döntött, bepereli az Oktatásügyi Minisztériumot a szakszervezeti törvény megsértése miatt. Az Országos Tanács furcsának tartja, hogy hasonló vádak érték
"véletlenül vagy sem (?!)" a többi szakszervezeti szövetség részérôl, amelyek úgy vélik, hogy a Spiru Haret azzal, hogy ilyen ellenállást tanúsít a protokollummal szemben, populista módszerekkel akar javítani az imázsán, és nem pedig a Szakszervezeti Szövetség mûködési szabályzata szerint cselekszik. A mûködési szabályzatot ezért a Spiru Haret Szövetség elveti. Ami a protokollumot illeti, a Spiru Haret úgy véli, hogy ezt a jelenlegi formában nem kellett volna aláírni, mivel ahelyett, hogy a szakszervezeti követelések megoldására pontos határidôket jelölne meg, csupán a PSD kormányzati politikájában szereplô általános stratégiákat tartalmaz. A szakszervezet szerint a tanügyi személyzet diszkriminatív bérezése, a vidéki oktatásért járó pótlék drasztikus lecsökkentése, a legújabb elbocsátási program veszélyeztetik az oktatás érdekeit, ezért a Spiru Haret továbbra is tárgyalni kíván az Oktatásügyi Minisztériummal a helyzet rendezése, a feszültségek feloldása, a követelések teljesítése érdekében. A Spiru Haret Szakszervezet Országos Tanácsa továbbra is nyíltnak tekinti a konfliktust az Oktatásügyi Minisztériummal és megbízza az operatív vezetést, hogy közölje a tiltakozási formákat. Ugyanakkor a jogi intézményekhez, a Tanárok Világszervezetéhez valamint Románia kormányához és parlamentjéhez fordul támogatásért.

Orosz-EU csúcs

(MTI) Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke szerdán Moszkvában ígéretet tett arra, hogy az EU hamarosan teljes értékû piacgazdaságként ismeri el Oroszországot.

A politikus a Kremlben tartott orosz-EU csúcstalálkozón szólalt fel, amelynek két legfontosabb témája a nemzetközi terrorizmus elleni harc és Oroszország csatlakozása a Kereskedelmi Világszervezethez, a WTO-hoz. Prodi szerint ahhoz, hogy Oroszország a WTO tagja lehessen, a világpiaci szinthez kell közelítenie energiahordozóinak árát. Cáfolta, hogy Brüsszel fékezné Oroszország felvételét a szervezetbe.

A sorrendben harmadik ilyen találkozóra az EU teljes vezérkara Moszkvába érkezett: Prodin kívül az orosz fôvárosban tárgyal José Maria Aznar, a soros elnöki tisztséget betöltô Spanyolország miniszterelnöke, és Javier Solana kül- és biztonságpolitikai fôbiztos is. Az eszmecserére rányomja a bélyegét Kalinyingrád problémája: Vlagyimir Putyin orosz elnök megnyitóbeszédében élesen bírálta Brüsszelt, mert az unió bôvítése után a schengeni szabályokat léptetné életbe a Lengyelország és Litvánia közé ékelôdött orosz terület lakóival szemben.

Aznar a Kommerszant Daily címû orosz napilapnak nyilatkozva privilegizált gazdasági-politikai kapcsolatrendszert ígért Moszkvának. A spanyol kormányfô kiemelte, hogy a moszkvai csúcs egyik legfontosabb kérdése a terrorizmus elleni közös harc lesz. A politikus "nagyszerûnek" nevezte azt a kapcsolatot, amelyet Putyin elnökkel alakított ki Brüsszel. Hogy Oroszország a NATO mellett -amellyel kedden emelte magasabb szintre kapcsolatrendszerét - az EU-val is együtt kíván mûködni katonai és biztonságpolitikai területen, szerdán megerôsítette Szergej Ivanov orosz védelmi miniszter is. Solana Moszkvában bejelentette, hogy a közel-keleti válságban közvetítô négyes, az EU, az ENSZ, az Egyesült Államok és Oroszország, az orosz fôvárosban tartja következô tanácskozását.

Putyin megnyitójában érthetetlennek nevezte, hogy a hidegháború lezárása után a kalinyingrádiak kapcsolattartása honfitársaikkal más államok döntéseitôl függjön. Moszkvában attól tartanak, hogy az Oroszország más területeivel nem határos kalinyin-grádi - egykori königsbergi - terület humanitárius, és gazdasági "blokád" alá kerül Lengyelország és Litvánia EU-csatlakozása után. Brüsszel eddig csak empatikus vízum-ügyintézést ígért, de elutasította például azt a javaslatot, hogy a kalinyingrádiak kijelölt folyosókon, vízum nélkül utazhassanak Litvánián keresztül más orosz területekre. Prodi és Aznar nyilatkozataiból az derült ki, hogy az EU kompromisszumot kíván kötni a kérdésben, de nem adhat senkinek felmentést az unió szabályai alól.

Putyin azért is bírálta Brüsszelt, mert szerinte más kérdésekben is a "körbenjárás" jellemzi az EU döntési mechanizmusát. Az orosz elnök ugyanakkor teljes támogatásáról biztosította az Oroszország-EU közös biztonsági és gazdasági térség gondolatát.

Orosz hírügynökségi beszámolók szerint az EU olyan kényes kérdéseket is fel kíván vetni a csúcson, mint a csecsenföldi helyzet, vagy az illegális orosz bevándorlók visszatérítése.

Az orosz-EU csúcs miatt kiemelt biztonsági intézkedéseket léptettek életbe Moszkvában. Kedden a rendôrség a Puskin téren feloszlatott egy korábban engedélyezett, késôbb azonban megtiltott, globalizáció elleni tüntetést, amely néhány tucat fiatal részvételével zajlott.

Kasmíri válság

Fogytán van Újdelhi türelme a kasmíri válság ügyében - hangsúlyozta szerdán japán kollégájának Atal Behari Vadzspaji indiai kormányfô.

Koidzumi Dzsunicsiro miniszterelnök - aki telefonon beszélt az indiai vezetôvel - válaszában megismételte korábbi felhívását, hogy India akadályozza meg a háború kirobbanását és tanúsítson önmérsékletet az ügyben.

London elítéli a terrorizmus bármilyen formáját, így azt is, amelyet a szabadságharc álcája alatt jelenítenek meg - hangoztatta az Újdelhiben tárgyaló Jack Straw brit külügyminiszter. Hozzátette: Nagy-Britannia megbélyegzi a határokon átnyúló muzulmán szélsôségesek mozgalmát.

A politikus azt követôen nyilatkozott, hogy szerdán tárgyalt Lal Krisna Advani indiai belügyminiszterrel. Straw elôzôleg Iszlámábádban Pervez Musarraf pakisztáni elnökkel találkozott. Kijelentette: úgy véli, hogy az államfô megtartja a terrorizmus felszámolására tett ígéretét. Az embereket tetteik alapján kell megítélni - mondta. Szerinte Musarraf elhatározása komoly, aminek a gyakorlat lesz a próbája.

Dzsaszvant Szingh indiai külügyminiszter ezzel kapcsolatban azt emelte ki: a pakisztáni elnöknek elegendô ideje volt, hogy lecsapjon a szélsôséges csoportokra.

Az újdelhi diplomácia vezetôje ugyanakkor nyitva hagyta a lehetôséget a két ország közötti kapcsolatok javítására. Különbözô javaslatok léteznek annak ellenôrzésére, miként teljesíti a gyakorlatban Musarraf korábbi kötelezettségvállalását - mondta.

A pakisztáni elnök azt ígérte: megakadályozza a fegyveres csoportokat abban, hogy Kasmír indiai részére átszivárogva csatlakozzanak az indiai uralom ellen küzdôkhöz.

A pakisztáni székhelyû muzulmán fegyveres csoportok új stratégiát dolgoznak ki harcuk folytatásához Kasmír indiai részében azt követôen, hogy Iszlámábád meghirdette harcát a terrorizmus ellen - jelentette az AP. Mohamed Musza, a Dzsais-e- Mohamed (Mohamed Hadserege) szervezet parancsnoka kijelentette, hogy Pakisztán hátba támadta és cserbenhagyta ôket, ahogy ezt tette az afganisztáni tálibokkal. Nem ezt vártuk Iszlámábádtól - mondta.

Kasmír térségében az Indiát Pakisztántól elválasztó vonal mentén erôsödött a pakisztáni tüzérség tevékenysége a szerdai Gudzsarat állambeli merényletet követôen - közölte az indiai hadsereg szóvivôje. Puncs járást a pakisztáni erôk ágyúkkal és aknavetôkkel lôtték. A járásban több épületet találat ért. A térségben tûz alá került 3 katonai ôrposzt is - mondta a szóvivô.

A szicíliai alvilág "konkurens" tanúvédelmi programmal próbálja jobb belátásra téríteni a börtönben lévô és a hatóságokkal együttmûködni kész maffiózókat.

Az elmúlt évtizedekben éppen azért sikerült az olasz rendfenntartó szerveknek rést ütniük a maffia törhetetlennek hitt falán, mert egyre több maffiás beltag volt hajlandó
"énekelni" (a bûnszervezet titkos nyelvezetében így nevezik a tanúvallomást). Csakhogy aki erre az útra lépett, azt gyakorlatilag a hatóságoknak egy életen át védelmezniük kellett a bosszútól. Tommaso Buscetta egykori maffiafônök, aki a nyolcvanas évek elején mindent kipakolt a "tisztes társaságról", a napfényre sem mehetett ki: feje fölött ott lebegett a maffia halálos ítélete.

Mostanában azonban változni látszik a helyzet: mintha a maffia is rájött volna, hogy a fenyegetés helyett inkább a pozitív ösztönzés a helyes módszer. A Cosa Nostra egyik "családfôje", a negyvenes éveiben járó, már elítélt Fedele Battaglia 2000 decemberében jelezte börtönébôl, hogy hajlandó együttmûködni a törvény ôreivel. Megoldódott a nyelve, így a szicíliai alvilág Brancaccio városi szervezetének minden egyes családjáról lerántotta a leplet. Megnevezte a nagy családfôket, a hírhedt Giovanni Lo Casciót, Lorenzo di Fedét, Mario Abbatét, Fabio Scimót, mindazokat, akik a helyi kereskedôket sanyargatják a védelmi pénzek beszedésével, s akik a kábítószer-kereskedelem legfôbb urai.

Az igazságügyi emberek itták minden szavát, hiszen egyre kevesebb információ érkezett az utóbbi években a bûnszervezetrôl. Ezért Battagliára is kiterjesztették a törvény által biztosított tanúvédelmi programot. Feleségét és két lányát elutaztatták Palermóból, és az északi Piemont tartományban helyezték el ôket titkos helyen, megváltoztatott személyazonossággal. Brancaccio föld alatti urai pedig kezdtek komolyan aggódni, hogy a rendôrség egyre többet tud róluk. Törték is a fejüket arról, miként iktathatják ki a rájuk nézve veszélyes spiclit.

Csakhogy Battaglia apja levelet írt a maffiás kupola vezetôjének, Lo Casciónak. Ebben meggyôzte ôt arról, hogy ne álljon bosszút fián, ô maga kezeskedik érte, ha megbocsát neki a Cosa Nostra. Az atya azt javasolta, hogy maga a szervezet ajánljon a törvényesnél sokkal kedvezôbb "tanúvédelmi programot", olyat, amely az "éneklô" Battaglia számára sokkal vonzóbb.

Az igazságügyi szervek azonnal megtapasztalták a változást. Battaglia egyik pillanatról a másikra visszavonta korábbi vallomásait, visszafogadta szolgálataiba korábbi ügyvédjét, és közölte a hatóságokkal, hogy amikor az említett vallomásokat tette, nem volt ítélôképességének teljes birtokában. A Cosa Nostra ugyanis szavatolta Battaglia családtagjai számára, hogy sértetlenül élhetnek tovább Brancaccióban, a szervezet életjáradékot juttat nekik, sôt, vonat- és repülôjegyet is fizet számukra, hogy hetente egyszer meglátogathassák a Porto Azzurróban börtönben ülô hozzátartozójukat.

A tanúvédelmi programok "piacán" a maffia jobb ajánlattal állt elô, a "kuncsaft" a számára elônyösebbet választotta.

Vártemplomi dicséret

Vasárnap a huszonkettedik Szentháromság-napi kórustalálkozót tartották a Vártemplomban. Igét hirdetett Lôrincz István alsóvárosi lelkész, majd dr. Bustya Dezsô ny. püspökhelyettes beszélt a Vásárhelyi Találkozóról, emlékeztetve, hogy a kommunista hatalom az egyházat a templom falai közé igyekezett szorítani, ennek ellenére a belsô, lelki építkezés tovább is folytatódott, bôvült, templomi ünnepélyek, bibliaórák, gyülekezeti dalkarok szervezésével. A találkozó épp ezért is a testvéri összetartozás alkalma.

Tizenhárom kórus jelent meg, a hangversenyt a holland De Lofzang vendégénekkar nyitotta Warno Ruting vezényletével és Beart de Pater orgonakíséretével. Jó volt hallani a Református Kollégium üde hangú énekkarát (vezetôje Csíki Ágnes), a Kövesdombi Gyülekezet Ifjúsági Kórusát (Korpos Kamilla), az udvarfalvi Hozsánna Énekkart (Szôcs Róbert), a Tulipán utcai gyülekezet énekkarát (Makkai Gyöngyvér), és a szólóénekesek ajkán felhangzó zsoltárokat (Jánosi Kinga, Buta Árpád, Fogarasi Izabella, Nagy Zoltán Loránd). A felnôttkórusok magabiztos, érett, tömör hangzása fokozta a találkozó ünnepélyességét, hangverseny jellegét. Fellépett a Kövesdombi Gyülekezet Énekkara (vezényelt: Derzsy Éva), a Szabadság utcai gyülekezet CHORAL vegyes kara (Béres Katalin), a Cserealji Gyülekezet Énekkara (László Amália), a Gecse utcai gyülekezet Evangélium Vegyes Kara (Csíki Ágnes), a vártemplomi gyülekezet Psalmus Vegyes Kórusa (Kovács András) és az Alsóvárosi Gyülekezet vegyes kara (Murár Mária) - Makkai Gyöngyvér és Makkai Edit orgonakíséretében. A kórusok megszólaltatták Josquin de Pres, Hässler, Palestrina, Bach, Händel, Balzett, Werner, Arie Tronk alkotásai mellett a magyar zeneszerzôk mûveit is - Ádám Jenô, Bárdos, Dobos, Fövenyessy, Osváth Viktor, Karai, Halmos, Beharka szerzeményeit, valamint Makkai Gyöngyvér és Murár Éva alkotásait. Az egyesített kórusok elôadásában, befejezô számként hangzott el Bach: Hagyjad az Úristenre te minden utadat címû kórusmûve Murár Mária vezényletével.

Nem csak énekelni jönnek

Május 31-én este 7 órától különleges esemény helyszíne lesz a marosvásárhelyi Vártemplom. 44 amerikai gyerek az amerikai egyesült államokbeli tulsai (Oklahoma) All Souls kórus spanyol, latin, héber, angol, román és magyar kórusmûvek mellett afrikai és amerikai spirituálékat, dzsesszdalokat, Irving Berlin, Bartók Béla, Henry Purcell, Kodály Zoltán és Adrian Pop népdalfeldolgozásait adja majd elô. A tulsai gimnázium vallásoktatási tanszéke mellett 1976- tól mûködik az unitárius egyház keretében az All Souls együttes. A gyerekeket már az elsô iskolai évben kiválogatják, kötelezôen heti három órát próbálnak, így igazán szakavatott, összeforrt együttesként 1983-tól turnéznak. Koncertkörútjukon szinte minden amerikai nagyvárosban felléptek, 1998-ban pedig Londonban több helyen is bemutatkoztak. A kórus Word of Songs címû elsô CD- lemeze 1996-ban jelent meg, ezen idegen nyelven a világ több országában szerzett 23 kórusmû szerepel. Európai körútjuk elsô állomása Budapest, majd Romániában az unitárius egyházközségek vendégeiként Brassóban, Énlakán, Kolozsváron és Marosvásárhelyen mutatkoznak be. A megyeszékhelyre nem csak koncertezni jönnek. Az együttes tagjain kívül a 85 fôs csoportból több fiatal már korábban az elektronikus posta segítségével felvette a kapcsolatot marosvásárhelyi fiatalokkal és virtuálisan is barátságok kötôdtek. A gyerekek annyira lelkesedtek az európai turné, a romániai látogatás iránt, hogy fejenként 1300 dollárral járultak hozzá az útiköltségekhez, ezenkívül a tulsai kórusbizottság személyenként 600 dollárt juttatott. A virtuális barátságkötés után valójában most lesz alkalom az ismerkedésre, a személyes találkozásra. Ezenkívül a diákok nagy részét olyan itteni családoknál szállásolják el, ahol a kórustagokkal egyidôs gyerekek laknak, így közös programokon vehetnek részt. Május 31-én, pénteken délelôtt a város nevezetességeinek meglátogatása közben több diák felkeresi a Bolyai Farkas, az Unirea, Papiu, Mûvészeti Líceumot és a 3-as számú általános iskolát, ahol tapasztalatcserén vehetnek részt, majd a koncert után közös programot is szervezhetnek.

A rendezvényt szervezôk egyike, Carolyn Litchfield, Kisadorjánban élô amerikai állampolgár lapunknak elmondta, az esemény többet jelent egy egyszerû kórusmûsornál. A gyerekeknek alkalmunk lesz megismerni a romániai életkörülményeket, a hétköznapi életet, s így közvetlenebb kapcsolatot építhetnek ki a marosvásárhelyiekkel, a maguk tapasztalatán keresztül alakíthatnak ki képet az országról. A gyerekek tiszta és ôszinte barátsága ledönthet politikai és földrajzi korlátokat.

A hagyományteremtés szándékával egy évvel ezelôtt Körtvélyfáján elsô alkalommal megrendezett reneszánsz énekkari találkozót a közelmúltban a második követte. A református egyház Cantate Domino vegyes kara a Laudate Nomen Domini találkozóra várta dalostársait, akik - mint Nagy Ferenctôl, a Seprôdi János Kórusszövetség elnökétôl megtudtuk - számbeliségüket idén megkettôzték.

Tíz együttes mutathatta be mûsorát a körtvélyfáji református templomban, Szász Attila igehirdetését követôen. A marosfelfalusi református egyház nôi kara Pál Melinda karnagy vezényletével, a magyarrégeni református egyház vegyes kara Kósa Imre karnagy vezetésével, a marosszentgyörgyi református egyház vegyes kara Szilágyi Barna, a marosvásárhelyi Bernády György kamarakórus és a marosvásárhelyi Református Kollégium Csíki Ágnes karnagy, a körtvélyfáji Cantate Domino Szász Annamária, a cserealji református egyház Márton Zsolt mûvészkarnagy irányításával, a marosvásárhelyi Musica Humana nôi kamarakórus Csíky Csaba, az udvarfalvi fiatalok kórusa Szôcs Róbert karnagy vezényletével, illetve teljesítményükkel és az igényes reneszánsz mûvekkel azt hivatottak példázni, hogy magabiztos, szép hangzással, kiegyensúlyozott szólamokkal, pontos ritmikával, szépen formált zenei gondolatokkal, érthetô, tiszta szövegkiejtéssel, átéléssel, hovatovább fejlôdô- gyarapodó zenei mûveltséggel kell-lehet a közönséget a reneszánsz dallamok számára is megnyerni. Zárószámként az egyesített kar Szász Annamária vezényletével Jacobs Clemens non Papa: Zengjen az Úrnak hálaszó címû kórusmûve hangzott el. A találkozó végén valamennyi részt vevô kórus átvehette a Seprôdi János Kórusszövetség által adományozott Kodály-emléklapot.

Orrát törli, funártalanított egyszínû zsebkendôje multifunkci: elôbb az ébenfa utánzatú széket, aztán a homlokát, vastag nyakát, végül az orrát. Amint láthatjuk, úr. Kidobják egy kocsiból. A kocsi lassít, szembejövôk radart rikoltnak, a Kidobott: telezsák végtag-vágott béka, alig nyög, nem felkel, nem él. Néz békaszemmel. Szederkék kosztüm, szodoma-város, reggelre nem tudom, hogy ki lesz a káros. Mert tegnap még Vácon, ma már újra játszom ezt a régi bús melódiát.

A férfi fantomképe: lila, haja feketén ôszes, nézése mintha szándékoltan hülye, kataton tartása beton alkoholistára. Kívül ver a szíve.

Nem szeretne vôlegénynek lenni?

Valaki mondja, nincs rá képünk, a Kataton nem döntött: honnan a hang, melyik korábbi életébôl; kép egy álomból, a Crinului és a Predeal utca sarkán éppen bedobódik a közvécé mára elhagyott, a városi tanácstól nem létezônek tekintett alkalmi hullatárolójába, álmát patkányok sûrû serege, lírai nyüzsgés szakítja meg.

Fókusz a bal kéz kisujjára, leéve. Ócska propaganda, mondja egy városatya. Ott nincsenek patkányok.

Tetszik itt kiszolgálni?

A néni kiöltözve, ötvenes, muszájkurva pózban, arcán az erek hamulilába. Nekem itt nem tetszik semmi. De hát ez mozi. Utálom a filmet, utálom a tévét, téged is utállak, ki a fene lehetsz, mit keresel Katatóniában.

Háttércsoport: a polgárság, rokonság a menyasszonyi ruhák pazar kirakatában, a Vártemplom téglaszín eufóriája, maga ki, kérdi az asszony, nincs mindig magánál, látszik. Én házasságszédelgô, morog a lila lelkû; okleveles házasságszédelgô. Az jó, mondja a ladiladilom, de legalább blômárin? Mer aztat szeretem.

Holtodiglan mindig szédülsz? Csak esküvôn szokok. Oszt' akkor meg is halsz, vagy vért adnak. Van úgy, van másképp. Egyszer meghaltam. Ütöttek, erôsen. Te, ha bejönnél, kapsz Bernády-whiskyt.

Ladiladilom, bukszát kinyitom. Kitôl lophattam eztet. Nem terem ott román pénz, hol üres minden kamra.

A bolt. Elôkelô manökenek, alulról kezdeményezô illat, arák, költemények. Háttérben nyájas házipók, fene jár erre hét elején, kistévén nézi titokban a telenovellát. Kataton szobroz, Blômárina öltözködik. Nem vagy túl büdös? kérdi Kataton. Csak úgy, mint mások. A harmadik ruhával mélán idôz a tükör elôtt. Hát ez vagyok én, lihegi. Érints meg. Nyílok, mint a hónapos rózsa.

Elô a házipók. Asszonyom, ez kölcsönzô, nem kupleráj.

Nincs fényképész? Asszonyom, de hát azt majd csak az esküvôn... Kár, mer' dolcsival fizuzok. Kell kép, Apumnak... Tudja, júnó, Apukám Kánszászban. Pondzorálja a lakzimat.

Snitt. Telefon, instant, Jezabel.

Kataton elúsz a Dacia sörözô felé, mind olyan ismerôs, kit dobtak ki kocsikból? Blômárina telemázlizza könnyel a preventív esküvôi képet. Jönnek valakik, elveszik a kamerát, porrá a képet, miszlikbe a hangot. Nem értjük, semmit sem értünk. Honnan másik kamera, miért lehet címlista mégis? * (Jezabel. Rendezte Karl Daniel, a fôszerepekben Simona Hemm és Bill Cross. Vasárnap, JTV 2., ismétlés)

Tömérdek gyönyörûséges mondatot írhatnánk róla. Hogy minden dalban ô a szerelem legeszményibb hónapja. Valószínûleg az emberszereteté is. Nem véletlen, hogy ekkortájt esedékes az Európa- nap, a gyôzelmek napja, születésem idôpontja és sok más, fontos dolgok, vágyak, vélelmek.

Midôn a csütörtöki kimenôimet számolgattam, döbbentem rá: kimaradt a sorból egy szomorú évforduló. Nem kerek, ez soha nem lesz kerek és egész, ez mindig a hiányra emlékeztet. Arra a pótolhatatlan hiányra, mely egy egész nemzedéket tett semmivé, azokat, akik 1930 és 1944 között születtek. S azok sem érhették meg mellettünk az öregkort, akik 1894 elôtt születtek.

Kitalálható, a Soáh nemzedékérôl beszélek. Az észak-erdélyi deportálás és holokauszt áldozatairól. De ugyanolyan fájdalmasan kell emlékezni a hatmillió európai áldozatra és a több százezres romániai-ukrajnai-besszarábiai és bukovinai elhurcoltra, agyonlôttre, lemészároltra.

A nemrég lezajlott marosvásárhelyi emlékmû-vita az 58 éve folyton sugárzó morális felelôsségrôl szólt, nem az áldozatokról. Holott ma már egyre inkább ezek emlékezetének ébrentartására vetül a hangsúly. A holokauszt egyedülállóságára, a népirtás tényének nem feledhetô tényeire kell figyelmeznünk. (Ahol nem lehet semmilyen terror házában összemosni az áldozatok különféleségét.) Nem csak a történelem példát statuáló természeténél fogva. De mert meg kell érteni, fel kell dolgozni a valamikor történteket, amelyek még ma is hatnak, alakítanak, helyet követelnek tudatunkban.

Hol is van helyük?

Semmilyen más civilizációban nem jöhetett volna létre a szörnyûség ilyen magas fokú gyakorlása, ennyi ember részvételével, ennyi ember megsemmisítésére. Csakis az európai típusú mûveltség és kultúra termelhette, gyöngyözhette ki. A 20. századi technika fejlettsége és az eszmék szédületes terjedése tette lehetôvé tömeghatását, alkalmazását. A hivatalnok-mentalitás tökélye. A gondolkodni, felelôsséget vállalni nem tudás, nem akarás gyümölcse. Az egyéni akarat és a szabad akarat önmaga ellen fordított eposza. A gyûlölködés határtalan szabadsága. Az emberi szolidaritás hosszan tartó rövidzárlata.

Úgy tûnik, a mai világ májusában ismét adottak efféle környülállások.

Lehet.

Avagy kizárt. A zsidókat lehet úgy is utálni, hogy soha egyet sem ismertünk közülük. Fô, hogy legyen napi, szolgálatos bûnbakunk a terrorizmushoz. Antiszemitává akkor is lehet valaki, ha féktelenül fél a "globalizációtól" és öngyilkos palesztin-kártyával játszik politikai pókert.

Ámbátor a gyôzelem nem garantált.

Immár tizedik alkalommal készültek helyszíni felvételre a Kultúrpalota nagytermében a Marosvásárhelyi Mûvészeti Líceum zene szakos tanulói. A tegnap este tartott hangversenyüket ugyanis élô adásban közvetítette a Bukaresti Rádió.

E hagyományszámba menô hangfelvétel elkészítéséhez kifejezetten erre az alkalomra szánt mûsort szólaltattak meg az elôadók. Az elôzô években énekes, hangszeres szólisták léptek fel, többnyire zongorakísérettel. Az idei hangverseny rendhagyó a maga nemében, mivel Szônyi Zoltán vezényletével játszott a középiskolások szimfonikus zenekara, kettôs versenyek hangzottak fel, illetve Liszt Ferenc Magyar fantáziája zenekari kísérettel. Énekelt a líceum Armonia vegyes kara Kovács András vezényletével. Ami a kettôs versenyeket illeti, J. S. Bach két zongorára írt C-dúr versenymûvét a XI. osztályos Gabudean Maria és a X.-es Soldea Valentin - mindketten Condrut Codruta tanárnô tanítványai - játszták; J. S. Bach két hegedûre írt versenymûve a X. osztályos Oprea Roxana és a XII.-es Bogatila Ana közremûködéseként - mûvészpedagógus Maior Valer, László Sándor és Negrut Mariana - szólalt meg; W. A. Mozart két zongorára írt Esz-dúr versenymûvét a X.-es Baziotis Anamaria, valamint a XI.-es Stoica Andrada elôadásában hallhattuk - tanár Mihaescu Carmen -, Liszt Ferenc Magyar fantáziáját pedig Szônyi Zoltán növendéke, a XI. osztályos Szôcs Attila adta elô.

A kórus mûsorán Iván Erôd: Viva la musica, XVI. századi ismeretlen zeneszerzô Tourdion címû darabja, Bárdos Lajos Régi táncdal valamint Lucian Niristeanu 1-es kórusszvitje, román népdalok szerepeltek. E csaknem kétórás, hangfelvételre valóban érdemes mûsor összeállítása, pódiuméretté tétele tanár-diák számára egyaránt tanórán kívüli többletmunka eredménye.

Közszállítási Miniszterek Európai Konferenciája

Románia az elsôk közé tartozik azon európai államok sorában, melyek a legtöbb ECMT-típusú közszállítási engedélyt kapták, mondta szerdán Miron Mitrea közszállítási miniszter a Közszállítási Miniszterek Európai Konferenciája (ECMT) 86. alkalommal megrendezett értekezletének megnyitóján.

"A mi országunk 1.327 többszörös ECMT- engedélyt birtokol és továbbra is az ilyen szintû engedélyek mellett szavazunk", jelentette ki Mitrea.

Az ECMT-engedélyek lehetôvé teszik a közszállítóknak, hogy illetékek kifizetése nélkül utazzanak az EU-országok területén. Az egyes országoknak kiadott engedélyek számát az ECMT ülésein határozzák meg.

A miniszter rámutatott, léteznek országok, amilyen Németország is, amelyek az engedélyek rendszerének újrarendezését követelik, miközben a keleti országok az engedélyek számának növekedését kérik.

"Nagyon jelentôs probléma, amit szintén ezen a tanácskozáson fogunk megtárgyalni, a szállítások biztonsága. Meg kell találnunk a megfelelô egyensúlyt a biztonsági szükséglet és a között az ár között, amelybe a biztonságot szavatoló módszerek kerülnek", fejtette ki Mitrea.

A konferencián szó lesz a közúti szállítások és a vízumrendszer által fölvetett társadalmi kérdésekrôl.

Mitrea hangsúlyozta, abban az idôszakban, melyben Románia volt az ECMT Miniszteri Tanácsának elnöke, jelentôs fejlôdést tapasztaltak a Románia és az ECMT tagjai közötti kétoldali kapcsolatok terén. Hozzátette, Románia nagyon aktív a közúti szállítás terén és a kormánynak támogatnia kell ezt a területet.

"Európai szintre kell hoznunk a közúti infrastruktúrát, hogy optimális szállítási körülményeket biztosítsunk", mondta Miron Mitrea.

Románia 2001. június 1. és 2002. május 31. között volt az ECMT elnöke. A bukaresti konferencián az elnökséget Belgium veszi át. (MEDIAFAX)

Felmérések szerint igen komoly károkat okoz az idén a mezôgazdaságnak az aszály - közölte Vasile Bacila, a mezôgazdasági minisztérium államtitkára.

Bacila elmondta, hogy a 2,8 millió hektárnyi ôszi vetésterületbôl 1,37 millió hektárt sújtott és sújt a szárazság. Az elvetett ôszi árpa 65-70 százalékát, a repce 40 százalékát érinti a vízhiány.

Az aszály miatt módosítani kell a várható búzatermésrôl közzétett becsléseket. Bacila szerint a búzát éppen a leginkább vízigényes, növekedési szakaszban érte a baj. Emiatt a minisztérium úgy látja, hogy a korábban becsült, hektáronként 3500 kilogrammos átlag helyett 2130 kilogrammos terméssel lehet számolni.

Az államtitkár ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a hazai búzaszükséglet fedezete nincs veszélyben. A tavalyi, 7 millió tonnás rekordtermésbôl 2,3 millió tonna még raktáron van, és biztosra vehetô, hogy az idei búzatermés eléri az 5 millió tonnát, a mostani körülmények közepette is. Romániában a lakosság kenyérrel való ellátásához évi 3,5 millió tonna búzára van szükség.

Aggasztóbb a kukoricavetések helyzete. A 3 millió hektáron elvetett termény már most láthatóan kínlódik az aszály miatt. Többfelé ki sem hajtott az elvetett kukorica. Tetézi a bajt, hogy közel egymillió hektárt minôsítés nélküli, gyenge terméshozamú maggal vetettek be.

Mint korábbi híradások is felhívták a figyelmet, továbbra is teljesen megoldatlan az öntözés. 1,2 millió hektárt lehetne öntözni, de mûködôképes berendezések hiánya miatt ennek a területnek a fele juthat vízhez. A mezôgazdasági minisztérium adatai szerint tavasszal közel 200 ezer hektár területet öntöztek Romániában.

A mezôgazdaságot jellemzô háztáji törpebirtokok olyan tôkehiánnyal küzdenek, hogy rajtuk nem segít még az öntözéshez szükséges víz, áram és berendezések árának jelentôs állami támogatása sem.

Északi csoport, 22. forduló: Déda - Szászrégeni Testvériség 3-3; Marosvécs - Sáromberke 1-2; Holtmaros - Görgénysóakna 4-0; Görgényoroszfalu - Gernyeszeg 13-1; Hodák - Marossárpatak 2-1; Hegedûk Tánca Szászrégen - Lövér 2-2.

Állás: 1. Hegedûk Tánca 46 p. 2. Testvériség 45 p. 3. Görgényoroszfalu 40 p. 4. Lövér 36 p. 5. Hodák 34 p...

Déli csoport, 14. forduló: Kerelô - Mezôzáh 3-2; Nagysármás - Marosszentgyörgy 3-0 (a vendégek elkéstek); Csatófalva - Dános 3-0 (Dános a második félidôben levonult a pályáról); Harasztkerék - Vámosgálfalva 7-2; Mezôbánd - Szentgerice 0-3 (hivatalból).

Állás: 1. Kerelô 32 p. 2. Harasztkerék 31 p. 3. Szentgerice 23 p. 4. Vámosgálfalva* 22 p. 5. Dános* 21 p... Megjegyzés: A csillaggal jelölt csapatoktól 3 pont levonva. A Csatófalva - Dános mérkôzés eredménye még nem végleges, így Dános esetében a 3 pont büntetés sem az. Vámosgálfalvi olvasóink érdeklôdésére közöljük, hogy csapatukat az 1. fordulóban történt késésük miatt büntették 3 ponttal, a szabályzat szerint ez automatikusan, az érintett csapat külön értesítése nélkül történik. Ugyancsak a szabályzat szerint a levonást hivatalosan csak a bajnokság végén eszközlik, lapunk sportszerkesztôsége viszont úgy ítéli meg, hogy tisztább képet alkothatunk a bajnoki állásról, s korrektebb információt nyújtunk az olvasóinknak, ha a levonást már idény közben megjelenítjük.

A megyei bajnokság keretében a két együttes izgalmas mérkôzést vívott, melyen a vendégcsapatnak sikerült vereség nélkül elhagyni a szászrégeni pályát. Az elsô gólt a házigazdák szerezték Cioata révén, míg a 20. percben Bugnar N. egyenlített.

A második félidôben a nagy lendületben megjelentek a sárga és a piros lapok is. A lövéri Bugnar N., majd a régeni Luca jut a kiállítás sorsára, elôtte azonban, a 85. percben az éllovasnak Moldovan szerzi meg a vezetô gólt. A vendégek azonban nem adják fel, s a 87. percben Bugnar E. egyenlít, s a mérkôzés feszült hangulatban ér véget. German I. játékvezetô nem állt feladata magaslatán, többször megengedte a durvaságokat. Partjelzôk: Detesan E. és Ciprian F., valamennyien Marosludasról.

Hegedûk Tánca: Pintea - Chiorean, Luca L., Ceusan, Csatlós (Moldovan), Orbán, Sabau, Vaida (Luca M.), Cotîrla, Cioata, Roman.

Lövér: Dan - Graur C. (Craciun I.), Morar A., Morar (Tifrea), Cengher, Craciun T., Bugnar N., Graur (Morar I.), Cioloca, Bugnar E., Morar D.

A nemzet határokon átnyúló újraegyesítését csak az európai keretek között lehet megvalósítani, ezért az új kormány sürgôsen igyekszik orvosolni azokat a károkat, amelyeket az elôzô vezetés a szomszédságpolitikában okozott - jelentette ki Kovács László külügyminiszter hétfôn Budapesten az MTI-nek.

A magyar diplomácia új vezetôje a kormány eskütétele után nyilatkozott a nemzet- és szomszédságpolitika feladatairól.

Hangsúlyozta, a magyar külpolitika három fô célja 12 év óta változatlan, és továbbra is az ország euroatlanti integrációja, a térség stabilitását erôsítô szomszédsági kapcsolatok bôvítése, valamint a határon túli magyarok támogatása áll az elsô helyen.

- A három célt, a mi felfogásunk szerint, nem lehet fontosság szerint rangsorolni, elengedhetetlen, hogy az Európa- politika, a Kárpát-medencében folytatott regionális politika és a nemzetpolitika egymással harmóniában érvényesüljön - mondta, hozzátéve: ha a célok közül akár csak egy háttérbe szorul, a másik két cél is komoly veszélybe kerülhet.

A politikus megjegyezte, hogy a célok egysége és összefüggése a nemzetpolitikában is jól kimutatható.

- A határon túli magyarságnak segíteni igazán az európai integráción belül lehet, a nemzet határokon átnyúló újraegyesítését csak az európai keretek között lehet megvalósítani, és a kisebbségi jogok érvényesítése is akkor a legkönnyebb, ha azt a szomszédos országok kormányaival együtt tudjuk biztosítani - szögezte le.

Kovács László szerint az egyformán fontos célok sürgôssége idôrôl idôre változhat. Jelezte: most sürgetôen fontossá vált a visegrádi együttmûködés felújítása.

Mint fogalmazott, a leköszönt miniszterelnök egy korábbi, szerencsétlen nyilatkozatával éppen akkor futtatta zátonyra a visegrádi együttmûködést, amikor a csoportban Magyarország tölti be a soros elnöki tisztet és amikor az Európai Unióval folytatott tárgyalásokon nagyon nagy szükség lenne a visegrádi négyek közös fellépésére.

- Ezt a dolgot jóvá kell tenni, s amennyire lehetséges még június 30-ig, a magyar soros elnökség végéig - hangsúlyozta Kovács László.

Hozzátette, mindent megtesznek azért, hogy a hátralévô egy hónapban megtartsák a visegrádi négyek csúcsértekezletét Magyarországon, és ezzel pótolják azt a találkozót, "amelynek elmaradásáért egyértelmûen Orbán Viktort terheli a felelôsség".

Az új külügyminiszter fontosnak nevezte, hogy a térség országai a jórészt történelmi okokkal összefüggô kétoldalú vitáikat ne vigyék be az euroatlanti szervezetekbe. Szavai szerint a NATO és az Európai Unió viszolyog attól, hogy ezek a problémák az új tagállamokkal együtt bekerülhetnek a két szervezetbe és ott belsô feszültséget okozhatnak, gyengíthetik a belsô összetartó erôt.

- Nyomatékosan értésére kell adni a szomszédos országoknak és a NATO-nak, hogy Magyarország a szövetség tagjaként az új jelöltek felvételekor kizárólag a csatlakozási követelmények teljesítését nézi - mondta.

Kovács László úgy véli, a csatlakozási követelmények maradéktalan teljesítésénél "hiába keresnénk a magyar kedvezménytörvényhez való viszonyt".

- Nem lehet Szlovákia vagy bármely más ország csatlakozásának feltétele az, hogy miként viszonyul egy magyar törvényhez - mondta.

Hozzátette, ezért okozott a NATO-ban nagy felzúdulást a korábbi magyar miniszterelnöknek "az a másik szerencsétlen nyilatkozata", hogy a magyar parlament döntését a szlovák csatlakozás ratifikálásakor befolyásolhatja: miként viszonyul Szlovákia a kedvezménytörvényhez.

Elmondása szerint Románia esetében a kedvezménytörvény végrehajtásáról kötött egyetértési nyilatkozatról tér el a négy érintett fél, a korábbi és az új magyar kormány, a román kormány és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) véleménye.

Megjegyezte, a vélemények eltérését az érdekek indokolják: Adrian Nastase miniszterelnök elérte, hogy a romániai munkavállalók számára megteremtôdött Magyarországon a legalább szezonális munkavállalás lehetôsége; az RMDSZ a romániai magyarság érdekeinek képviseletekor minden olyan lépést támogat, amelyik lehetôvé teszi a kedvezménytörvény romániai végrehajtását.

- Az Orbán-kormány presztízskérdésnek tekintette, hogy a kedvezménytörvény január elsejével életbe lépjen, és Orbán Viktor számára a presztízs mindig mindenek felett áll. Az MSZP vállalta fel - akkor még ellenzékben - az érdekeit annak a 900 ezer magyar munkavállalónak, akik nem rendelkeznek állandó jövedelemmel, maguk, családjuk megélhetését fôként idénymunkával biztosítják - mondta.

Az új magyar külügyminiszter szerint a kérdés jóval bonyolultabb annál, hogy egyszerûen igennel vagy nemmel lehessen válaszolni arra: szükséges-e az egyetértési nyilatkozat felülvizsgálata, felmondása vagy hozzá sem kell nyúlni. Hozzátette: ugyanígy nem lehet egyszerûen válaszolni arra, hogy mi lesz a kedvezménytörvény sorsa.

- Olyan átfogó megoldást kell találni, amely a törvény eredeti céljait, Magyarország és a határon túli magyarság érdekeit szolgálja, azaz segíti a határon túli magyarságot, hogy a szülôföldjén boldoguljon, erôsíthesse identitását, ezzel egy idôben összhangban áll az európai normákkal és végezetül elfogadható a szomszédos országok kormányai számára is - fejtette ki.

Álláspontja szerint a megoldás magában foglalhatja a kedvezménytörvény módosításának és a szomszédokkal kötött kétoldalú megállapodásoknak a kombinációját. Az elsô feladat azonban az - fûzte hozzá -, hogy a helyzet alapos felmérése után beható véleménycserét kell folytatni a határon túli magyarok szervezeteivel és a szomszédos országok kormányaival.

- Elkerülhetetlen annak a konzultációsorozatnak a megtartása, amelyet az elôzô kormány elmulasztott. Emiatt alakult ki ez a szerencsétlen helyzet, ezért kell nekünk helyrehozni azt, amit az elôdünk elrontott - fogalmazott.

Kovács László szerint a külpolitikában nem a retorika, hanem az eredményesség a fontos. Ugyanakkor elismerte, hogy a határon túli magyarsággal fenntartott kapcsolatokban nem elég a racionalitásra építeni, figyelembe kell venni az érzelmeket is.

- Arra van szükség, hogy ne csak az eszükhöz szóljunk, hanem a szívüket is megérintsük. Korábban nem figyeltünk erre, azt gondoltuk, hogy elég érvekkel alátámasztani a nyilvánvalóan helyes és hasznos politikát, és akkor mindenki támogatni fogja azt. Ez nem elég, törekedni kell a személyes találkozásokra a határon túli magyarsággal - hangsúlyozta.

Az új külügyminiszter szerint erre annál is inkább szükség van, mert a határon túli magyarok fôként a magyar közszolgálati televízió adásaiból értesülnek a magyarországi eseményekrôl, és "ha valaki ezt a mûsort nézte, aligha értesülhetett arról, hogy a korábbi kormány idején ellenzék is létezett; ha pedig szó esett az ellenzékrôl, a nézô arról értesülhetett, hogy az ellenzék maga az eredendô rossz".

- Sajnos, a Duna Televízió sem igazán pártatlan módon továbbította a magyarországi fejleményeket, azt, hogy milyen álláspontot képviseltek az egymással rivalizáló pártok a választási kampányban - tette hozzá.

Kovács László úgy látja: az erdélyi magyarság érdekeit nem az olyan odamondogatások szolgálják, amelyek a két ország, a két nép, a romániai románok és magyarok közti feszültséget eredményezik, hanem a csendes, de eredményes intézményépítés.

- A mi külpolitikánk nem annyira látványos, nem fogja fûteni a nacionalista érzelmeket; de nem is ez a célunk, hanem az, hogy a romániai magyarok helyzete javuljon, és biztos vagyok abban, hogy ezt el is érjük majd - mondta.

A Közigazgatási Minisztérium közli a helyi tanács feloszlatásának feltételeit, válaszképpen "a Gheorghe Funar kolozsvári polgármester által a helyi tanács és a Kolozs megyei prefektus ellen indított állhatatos sajtótámadásokra". A szaktárca szerint Funar nem a legmegfelelôbb ember arra, hogy "leckéket adjon törvényességbôl".

A Közigazgatási Minisztérium hétfôi közleménye szerint a helyhatósági törvény valóban kimondja, hogy "a helyi tanács jogszerûen megszûntnek tekinthetô, amennyiben három egy-más utáni ülésen nem fogad el egyetlen határozatot", viszont a jogszabály azt is elôírja, hogy a helyi önkormányzat feloszlatását a polgármesternek közölnie kell a prefektussal vagy az alprefektussal, aki rendeletet ad ki errôl és új választások megrendezését javasolja a kormánynak.

A szaktárca közleménye szerint a helyi tanács feloszlatási procedúrája beindulásának elôfeltétele, hogy a polgármester rendes ülésre hívja össze az önkormányzati testületet, ugyanakkor a kolozsvári tanácsosok többsége éppen azt rója fel Gheorghe Funar polgármesternek, hogy nem hívja össze a rendes ülést.

A közlemény szerint "a polgármester által a prefektusra és újabban a kormányfôre gyakorolt nyomás célja a közvélemény figyelmének elterelése azokról a tetteirôl, amelyeket a helyi tanácsosok nagy része felró Funarnak". A tanácsosok nyilatkozatai szerint Funar nem hívja össze a tanács havi üléseit és nem bocsátotta szavazásra az elôterjesztett határozattervezeteket.

- Szomorú valóság, hogy jelenleg Marosvásárhely inkább egy zsákutcába vezetô mellékvágányhoz hasonlít, mintsem egy gazdasági és turisztikai szempontból fontos közlekedési csomóponthoz. Kérem, miniszter úr, ismertesse a probléma orvoslására vonatkozó stratégiáját - mondta Eugen Nicolaescu liberális képviselô a hét elején, a képviselôház plénuma elôtt.

A képviselô interpellációval fordult Miron Mitrea szállításügyi miniszterhez Maros megye lakóinak, bizonyos civil szervezeteknek a nevében. Az interpellációban felhívta a figyelmet egy Segesvár - Marosvásárhely között létrehozandó vasútvonal fontosságára. Kijelentette: a két várost összekötô vasút hiánya miatt Marosvásárhely kimarad az ország vérkeringésébôl, elszigetelôdik az ország többi részétôl. Ugyanis csupán óriási kerülôvel közelíthetô meg. Ez egyrészt idôveszteséggel jár, másrészt az utazási jegyek ára is magas a kitérô miatt.

A képviselô ugyanakkor felhívta a miniszter figyelmét, hogy egy következô lépés a Marosvásárhely - Szászrégen, illetve a Szászrégen - Beszterce-Naszód - Visó közötti vasútvonal megkettôzése, illetve elektromos vasúttá való átalakítása lehetne, amely ily módon összekötné az ország középsô és északi részét a fôvárossal. Eugen Nicolaescu írásos és szóbeli választ vár a szaktárca vezetôjétôl.

(MTI) Romániában és Magyarországon az európai uniós csatlakozás feltételéül szabott kisebbségvédelmi követelmények teljesítése céljával brüsszeli forrásokból támogatott programok segítségével kiképzôdött egy fiatal cigány értelmiségi generáció, ami néhány év múlva kihívás elé állíthatja az uniót - írta keddi számában a Le Monde.

A tekintélyes párizsi napilap budapesti tudósítója, Mirel Bran szerint Romániában - ahol 400 ezer - egymillió a roma lakosság becsült létszáma - a brüsszeli bizottság 1998-ban 2 millió, tavaly már 7 millió euróval járult hozzá a cigányok képzési programjához, s ezt az összeget idén megint növelik. A román hatóságok felismerték, hogy hosszú távú stratégiát kell kidolgozni cigány lakosság felzárkóztatására. A három év alatt kidolgozott román program az Európai Bizottság bukaresti képviselôje szerint modellül szolgálhat a térség más országai számára.

A románok a pozitív diszkrimináció elvét alkalmazzák: helyeket tartanak fenn az egyetemen cigány diákok számára. Míg 1996-ban csak egy maroknyi cigány hallgató jutott be a felsôoktatásba, idén már 800-an tanulnak az egyetemeken.

Magyarországon szintén több ezer cigány fiatal szerzett diplomát, miután az Európai Unió a belépés politikai feltételéül szabja a kisebbségek védelmét, s ennek hatására beindultak a cigányok helyzetének javítását célzó programok. Ennek dacára tovább él a diszkrimináció, a cigányokat még mindig páriáknak tekintik, és a munkaerôpiacra csak kevesen jutnak be.

Az ifjú generációban az utóbbi években kialakult egy iskolázott "kemény mag", egy új cigány értelmiség, amely az uniós politikának köszönheti létrejöttét - írja a szerzô Kováts Martin szociológus véleményét idézve. Kováts szerint ezek az értelmes fiatalok könnyen beilleszkednek a modern társadalomba, fejlôdésük gyorsabb, mint az ôket körülvevô társadalmi rétegeké, és érzékelik a többségi lakosság elutasítását. Az iskolázott cigány fiatal, aki büszke az identitására, ilyen körülmények között gyorsan radikalizálódik, s elôállhat az a helyzet, hogy a jövendô Európai Unió közegében a közép-európai országokban identitásválsággal kerülnek szembe, ami drámai méreteket ölthet, ha idôben nem készülnek fel a helyzetre.

Mirel Bran szerint a közép-európai új cigány értelmiség bizonyos értelemben az Európai Unió teremtménye, a nyugati anyagi támogatás révén ébrednek tudatára súlyuknak és jogaiknak a csatlakozás elôtt álló országokban.

Kemény Zsigmond Társaság

A tizenkét éve megalakult KZST vezetôsége az egyetemes magyarság jeles személyiségei mellett nem feledkezik meg bôvebb pátriánkról, évadközi üléseire idônként a hazai közélet jelentôs, a köztudatban számon tartott személyiségeit is meghívja. Fülöp Géza, a társaság titkára a kedd esti soros összejövetelen Balás Árpádot, a kiváló marosvásárhelyi földrajztanárt köszöntötte, aki Az ezerarcú Kína címmel tartott elôadást. Az utazó lebilincselô nyelvezettel és humorral fûszerezett "elbeszélése" nem a mai Kínáról szólt, közel negyven éve járt ott, amikor még javában tombolt a Mao- ôrület, akinek, hogy mást ne mondjunk, rögeszméje volt, hogy Kínának a legyek, az egerek és a verebek a nagy ellenségei, leszámítva az amerikai imperializmust, mert kíméletlenül dézsmálták a kommunizmus nagy kásahegyét.

Bukarest és Peking között a repülôút 18 óra. A tanár a gépmadár ablakából látta a Volgát orosz földön kanyarogni, elhúztak az Ural fölött, látott belakott jurtát, és látta az ôshazát, látta a magasból Mongóliát, és amit a Holdról is szabad szemmel látni, a kínai Nagy Falat.

Kína más, mint bármi a világon. Az európai ember számára rejtélyes és furcsa. Az arra járó magunkfajta ember az elsô napokban nem tud különbséget tenni kínai és kínai között. Bár ôk is majdnem hasonlóan vélekednek rólunk, azt mondják, nem a kínai, hanem az európai ember arca sápadt, és... különösen nagy az orrunk, helyesebben: általában hosszú szaglószervet vagyunk kénytelenek viselni...

Akkortájt még dokkruhában járt sok millió kínai, a katona esernyôt tartott feje fölött, ha eleredt az égi áldás. Akkor még irtózatosan kirítt az európai ember, csodálták is, mintha más bolygóról érkeztek volna a sápadt szerzetek... A nôk nyilván nem majmolják a párizsi divatszalonokat, nem viselnek szoknyát, praktikus csônadrágban járnak. A tanár úr szerint nagyszerû találmány, "gyorstüzelô" nadrágnak nevezi, mert néhol automatikusan nyílnak és záródnak a rések... Gyerekkocsi nem volt, az anyák gyermekeiket hátukon cipelték. Az útkeresztezôdésekben pedig bábeli zûrzavar fogadta az európai embert.

Nyelvükbôl néhány hónap alatt alig pár kifejezést tanul meg az ember. Azt feltétlenül meg kellett tanulni, "mit teszen" a (fonetikusan ejtett) kánbé! Nem mást, mint koccintást! A pekingi és a sanghaji nyelvjárás között oly nagy a különbség, hogy egymásnak szinte érthetetlenek. Az írásjelek, vagyis a betûk kiolvasása vidékenként váltakozik. A kínai írásjelek száma úgy 30 ezerre tehetô, meglehetôsen masszív írógép lehetett, amit a tanár úr látott, 2400 írásjel volt rajta.

Balás Árpád a nagy ország sok "fertályán" megfordult. Járt pagodákban, sanghaji cirkuszban, buddhista kolostorban, a Mennyei Béke téren, nagy folyók partján, meg ott is, ahol a tájfunok pusztítanak. Mesélt az utolsó kínai császárról, akit úgy neveltek át a derék ideológusok, hogy utcaseprôt faragtak belôle. Az elôadó a mesés országról készített diákat is vetített, majd bemutatott néhány portékát, ami a kínai nép ízlését, páratlan kézmûvesiparát dicséri. Fogtam a kezemben például két tenyérnyinél aligha nagyobb kínai hírlapot, ami egy sikeres atomrobbantásról számolt be - elôadónk szerint, aki nem feledkezett meg a kínai konyháról sem: csiga, kígyó, tea, körítésnek rizs és rizs, megint rizs. És hozott pálcikát is szuvenírként a tanár úr Távol-Keletrôl.

Az összejövetelen a színmûvészeti egyetem III. éves növendékei Kosztolányi Dezsô fordításában magyar nyelven megjelent klasszikus kínai költôk verseibôl olvastak fel.

Jaj, és el ne felejtsük: a tanár úr ült abban a székben is, amelyben Mao elvtárs feszített egy nagy híd felavatási ünnepén. Az mellékes, hogy a tanár úr nadrágját felesége itthon lefokozta: felmosórongy lett a Mao-ülte széket érintett nadrágból.

Tegnap délben a Szent Imre-templomban ünnepélyes koncelebrációs szentmisén emlékeztek meg a diktatúra parancsára 30 éve lebontott fôtéri ferences rendházról, az elûzött ferences közösségrôl, és a Szent Imre-templom felszentelésének 30. évfordulójáról.

A templomban kiállítás nyílt régi felvételekbôl, megtekinthetô az 1735-ben keltezett, a vásárhelyi ferencesek részére kiállított, viaszpecséttel ellátott eredeti telekadományozó levél, ott látható az atyák, köztük Páter Bodosi A. Marián O.F.M. házfônök portréja, aki derekasan küzdött a kommunista diktatúra helyi komisszárjaival. A hatalom elôtt meghunyászkodni nem tudó szerzetes a mikházi rendházban élt magányban, onnan Csíksomlyóra ment meghalni.

A szentmisére bevonuló papság, köztük Csató Béla fôesperes, Páter Leó provinciális, Csíki Dénes kanonok, a ferences atyák, valamint a világi papság siralmat énekeltek, a kórus pedig gregoriánt. A ferencesek vásárhelyi rendházának kálváriájáról Páter Bakó Béla Pál O.F.M. atya, házfônök beszélt. Röviden annyit: az 1735-ben Marosvásárhelyre visszatelepedett franciskánus atyák Páter Csedô Gergely házfônöksége idején kezdtek a rendház építésébe. A kolostor bírta a századokat, amíg 1951-ben a kommunista hatalom önkényesen megfosztotta a rendet javaitól, a vásárhelyi rendházat a néptanács vette kéz alá, a közösséget kényszerlakhelyre hurcolták. A hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején elkezdôdik a ház kálváriája. Az egyház és Márton Áron püspök tiltakozását a hatalom nem veszi figyelembe, cserébe egy telket ajánl - és a rendházat lebontják. Ma csak a torony emlékeztet arra, hogy ott egykor templom és kolostor állt, erôs ferences közösséggel. A Szent Imre-templomot 30 éve, 1972. május 29-én szenteli fel Márton Áron püspök.

Az Erdélyi Ferences (Szent István) Rendtartomány fônöke, Páter Leó provinciális atya prédikációjában arra figyelmeztetett: a szerzetesek nem a középkor itt felejtett csodabogarai. Küldetésük modern korban is roppant fontos, elég, ha csak a szociális gondoskodásukra, pasztorációs és oktatási munkájukra gondolunk. Világszerte elismerik áldásos tevékenységüket. A vásárhelyi és az erdélyi ferencesek kiállásáért hálával kell gondolni a ma is élô Salvator atyára, vagy Bodosi Mariánra, továbbá Odorik, Leánder, Benedek Fidél, Boros Fortunát, Gurzó Anaklét O.F.M. atyákra, akik vállalták a küzdelmet, a hosszú börtönéveket, a megaláztatást, nemegyszer a mártírsorsot.

A szentmisét követôen Fodor Imre alpolgármester méltatta a marosvásárhelyi ferenceseknek a város életében betöltött szerepét, vállalta, hogy minden jogi eszközzel harcolni fog elvett javaik visszaszerzéséért. Kilyén Ilka színmûvésznô Móricz Zsigmond novellájából Báthori Zsófia gyónását mondta el, majd Reményik Sándor- verset szavalt.

Anyanyelvünk

"… mindig fájdalmasan szúr a fülembe, hogyha hallom: a Pista, az Irén, a Nagyék, a Kovácsék. Szóval a személynév elôtti névelô. Nem lehetne ez ellen valamit tenni, hogy a ragály ne terjedjen tovább?" Egyik olvasónk nyilatkozata. Már harminc évvel ezelôtt is nyelvmûvelô rádióadásainkban, újságcikkeinkben gyakran foglalkoztunk a kérdéssel. Levelek százai tanúskodnak róla, hogy mindig napirenden tartottuk a kérdést. A nyelvmûvelôk összefogása is eredménytelen maradt.

Ami a forma németességét illeti, ezt már többen is mondták, valóban igaz, hogy a német nyelvben (fôként a mindennapi beszédben) igen gyakori a személynevek névelôvel való használata. De mégis azoknak a nyelvészeknek kell igazat adnunk, például Simonyi Zsigmondnak vagy Nagy J. Bélának, akik szerint nem szükséges itt német hatást keresnünk, kifejlôdhetett a magyar nyelvben a némettôl függetlenül is ez a nyelvi forma. Nem vált azonban általánossá az egész magyar nyelvterületen, csak egyes tájakon, így elsôsorban a Dunántúlon. Ott bizony így beszélnek: ott megy a Kis Juli meg a Szabó Jani. Itt laknak a Portikék meg a Horváthék. Megértjük, hogy szokatlan az erdélyi fülnek, minthogy az erdélyi nyelvjárások ilyen esetben nem használnak névelôt. Irodalmi nyelvünkben is ez a névelôtlen forma honosodott meg, ha nem is kivétel nélkül. Érdekes például, hogy Arany János, aki maga is helytelenítette a névelô használatát személynevek elôtt, elég gyakran élt vele. Nagy J. Béla a Magyar Nyelv egyik számában Mikszáthtól idéz sok hasonló példát. Mindezek ellenére mi is csak azt mondhatjuk, amit már Simonyi Zsigmond is megállapított, hogy a névelô nélküli irodalmibb, mint a névelôvel való. Nincs miért szégyenkeznünk az erdélyi tájnyelveket beszélôkként, még abban az esetben sem, hogyha elvétve mások számára talán szokatlan tájszókat használunk, néha rövidebben ejtünk egy-egy hosszú magánhangzót a kelleténél. Jóllehet az említett névelôhasználat sok beszélônek valóban "szúrja" a fülét, szerencsére a névelô ilyen használata visszaszorulóban. Elôfordul ugyan mind a szépirodalomban, mind a tudományos, értekezô prózában, de az elsôben - érzésünk szerint - már tájnyelvi ízû, sôt egy kissé régies hangulatú - amint egykor Lôrincze Lajos is megállapította.

Pénteken, a francia-szenegáli találkozóval kezdôdik meg a 2002. évi labdarúgó- világbajnokság. Nyugodtan ülhetünk le az idén a tévé képernyôi elé (már akik délelôttönként nem dolgoznak, s megtehetik ezt a mérkôzések "lehetetlen" kezdési idôpontjai miatt), hisz az idén semmiféle tekintetben nem vagyunk érdekeltek a nagy eseményen. Mindenki szíve szerint választhat, kiket látna szívesebben világbajnokoknak, illetve inkább a nagy sztároknak (akik kimaradtak a szinte minden csapaton végigsöprô példátlan sérüléshullámból) szurkol-e, avagy a semleges nézôk esetében tapasztalt gyakorlat szerint inkább a gyengébb csapatok felé húz majd a szíve.

Kérdés persze, hogy mennyire hozza majd a belföldi futballrajongókat lázba az esemény ilyen körülmények között, hisz Hollandiában például a közvéleménykutatások nagyfokú érdektelenséget mutattak ki, miután a narancsmezesek elbuktak a selejtezôkben. A román válogatott korábbi sikersorozata után (ahhoz már kénytelen-kelletlen rég hozzászoktunk, hogy a magyarok nincsenek jelen) elképzelhetô, hogy belföldön is csökken az érdeklôdés. Az azonban kockázat nélkül megjósolható (csupán a mértéke kérdéses), hogy júniusban erôsen megnô majd a munkahelyi hiányzások száma, illetve a fogadóirodák forgalma. Mert a futball szenvedély, amely összeköti és szétválasztja a világot, s amely nélkül talán lehetne élni - de érdemes?

Nem hiszem, hogy egyedül lennék, de gondolom, sokan vannak olyanok is, akiknek idôközben elfogyott a türelmük, és néhány évi reménytelen kísérletezés után abbahagyták a harcot. Talán valaki(k) részérôl némi célzatosság is belevegyült az ügyintézés körüli huzavonába. Én elmondom a magam élményeit.

A rendszerváltás után öt évvel végre megjelent egy törvény a háborús veteránok és foglyok ügyében. 1994 nyarán én is jelentkeztem az RMDSZ székházában, ahol megállapították, hogy a katonakönyvembe nincs beírva a frontszolgálatom. Hiába volt olyan, aki velem együtt, ugyanabban az egységben szolgált, ez a tény nem igazolja, hogy én is ott voltam. Elment egy kérvény Magyarországra, hogy igazolják veteránságomat. Elôre közölték, hogy nagyon sok ilyen eset van, ezért sokáig tart majd, amíg válasz jön. Így is volt. Fél évig semmi, egy év múlva semmi, két év múlva újabb kérvény. Nagy sokára, 1996-ban, valamikor ôsszel megjött a válasz. Nem találják a nevem a nyilvántartásban. Ekkor kezdôdött az igazi harc. Kérvény Bukarestbe, hogy engedjék a tanúval való igazolást. 1997 tavaszán megjött az engedélyezés. A területi katonai parancsnokságon elmondták, hogy milyen iratokra van szükség. Szerencsémre az öcsém elvállalta, hogy intézkedik ez ügyben, és segítségemre lesz. Talált két személyt, aki megígérte, hogy tanúskodik. Elkészültek a fénymásolatok a személyazonossági igazolványról, a katonakönyvrôl és a veteránigazolványról. Azonnal jelentkeztem egy igen kedves ezredesnônél, aki elkészített egy dossziét nekem, és ellátott utasítással. Szinte hetenként jártam a katonai parancsnokságra, de az ezredes asszony hol gyûlésben volt, hol más elfoglaltsága volt, vagy éppen szabadságon tartózkodott. Sajnos, félfogadás csak hetenként, ha jól emlékszem, egyszer volt. Így húzódott az idô hétrôl hétre. Ha meg szerencsém volt és találkoztam vele, akkor mindig volt valami, ami nem felelt meg, másképp kívánta az ezredes asszony. Ez addig ment, amíg az egyik tanú meghalt. Nyilván kell egy másik tanú. Amikor találtunk egyet, és annak is elkészültek az iratmásolatai, már 1998-at írtunk. Közben egy új parancsnok került az ezredesnô helyére. Nagyon udvarias, kedves volt az ezredes úr, de neki újabb kívánságai voltak a tanúkkal kapcsolatban. Elküldött Kézdivásárhelyre, hogy a tanúk személyesen töltsék ki a kérvényt, amit majd elküldünk Bukarestbe, ahol engedélyezik a tanúk vallomástételét. Azt hiszem, nem is kell mondjam, hogy repültek a hetek, hónapok. Már 1998 végén jártunk, mire megjött az engedély Bukarestbôl. Most már csak a dossziét kell összeállítani és kész. Persze év vége, ünneplés stb., minden marad 1999-re. Aztán kiderült, hogy az egyik tanú neve a személyazonossági igazolványban Ludovic, a katonakönyvben pedig Lajos. Hiába talált az anyja, az apja neve, a pontos születési dátum, a születési hely, ez nem volt elég ahhoz, hogy a Lajos és a Ludovic név viselôjének személyét azonosítsa. Kérvény újból Bukarestbe, hogy korrigálják a két nevet olyanformán, hogy vagy mindkettô Lajos, vagy mindkettô Ludovic legyen. Válasz: nem lehet. Ezek után végsô megoldásként egy budapesti rokonomat megkértem, menjen fel a minisztériumba egy ügyvéddel, és tárgyalja meg, mit lehet tenni. Kellett egy közjegyzôi meghatalmazás az unokatestvéremnek, hogy intézkedhet a nevemben. Magától értetôdôen, ezt csak román nyelven készítették el, tehát le kellett fordíttassam magyarra, és azt ismét hitelesíttetni. És ez nemcsak idôveszteség, hanem anyagi is. Most már 1999 végén járunk, és még eredmény nincs. 2000 februárjában kaptam egy értesítést, hogy nem találják a levéltárban, a Hadtörténeti Múzeumban a nevemet. Még abban az évben, májusban felmentem Budapestre, a Hadtörténeti Múzeumba, és személyesen a parancsnokot kértem meg, legyen segítségemre. Nagyon meggyôzô lehettem, mert néhány nap múlva megtalálták azt, amire szükség volt, és rövid idôn belül kezemben volt az igazolás, amire több mint hat évet pazaroltam el. Ahhoz, hogy a veteránigazolványt kézhez kapjam, miután már semmi kifogást nem lehetett találni, még mindig kellett várjak jó néhány hónapot. Nem kell mondanom, hogy az eltelt idôszakra járó illetményeket csak részben kaptam meg.

Dávid F. István

Nem is olyan régen olvastam az önök újságjában, hogy a háborús veteránok irodájában fellendült az ügyfelek ügyes-bajos dolgainak intézése. Örvendtem, mert februárban múlt egy éve, hogy beadtunk egy utódlási jogokat igénylô dossziét. Édesapám, Kozma Ferenc, 2001 februárjában elhunyt, és a törvény szerint édesanyámnak joga van az utódláshoz.

Meg kell jegyeznem, hogy édesapám a magyar hadseregben szolgált, s így, ahányszor érdeklôdtünk, annyiféle választ kaptunk.

Legújabban azzal fizettek ki, hogy a dossziét átvitték a nyugdíjosztályra, ott pedig nemleges választ kapunk.

Ezt szerettem volna elmondani, mert az önök cikke másokban is reményt kelthet, s közben papírjaink ott hevernek valahol elhajítva.

Tehát semmi sem mûködik jobban, mint azelôtt.

Kriszta Edit, Kerelôszentpál

Március 6-án arról írt a Népújság, hogy március 4-én a képviselôház elfogadta Németh Csaba szenátor törvénykezdeményezését azoknak a személyeknek az erkölcsi és anyagi támogatásáról, akik 1950-1961 között katonai szolgálatukat munkaszolgálatosként töltötték. A tervezetet a szenátus már elfogadta. Mivel mindkét ház más változatot fogadott el, az egyeztetô bizottság döntésére van szükség. A hír arra is kitért, hogy a törvény négy-hat héten belül jelenik meg. A képviselôházban elfogadott változat szerint minden munkaszolgálaton letöltött hónap után havonta 15.000 lejt kapnak az erre jogosultak. Az özvegyek, ha nem kötöttek új házasságot, a kárpótlás felét öröklik, továbbá a volt munkaszolgálatosoknak nem kell rádió- és televízió-bérletet fizetniük, orvosi és kórházi ellátásuk ingyenes és elsôbbséget élvez.

Mindezek után, mint volt munkaszolgálatos, azt szeretném tudni, mikor telik el már az a bizonyos 4-6 hét? Mert amióta megtanultam olvasni, mindennap elolvasom az újságot, de erre vonatkozó hírt nem találtam. Szeretném, ha teljesülne politikusaink ígérete, és könnyítenének anyagi helyzetünkön.

Kovács Ferenc, Marosvásárhely

Május 24-én került sor a Magyar Állatorvosok Világszervezetének dobogókôi rendezvényére. A Pillis Szállóban a MÁOSZ- szal közös szervezésben megtartottuk a Vadegészségügyi Társaság soros ülését is. A munkálatokon jelen volt dr. Szieberth István, a szervezet elnöke, valamint Kôházi István. Az erdélyi állatorvosokat harmincketten képviselték, a küldöttséget dr. Gámentzy Zoltán, a régió szervezetének elnöke vezette.

Közös autóbusszal utaztunk, amely Sepsiszentgyörgyrôl indult, menet közben csatlakoztak a csíkszeredai, udvarhelyi, marosvásárhelyi és nagyváradi kollégák. Hosszú volt az út, a határátkelônél két órát álltunk, de megérte a fáradságot.

Az állatorvosok több elôadást hallgattak meg. Dr. Sikó Barabás a romániai vadegészségügy helyzetét, dr. Komlóssy Antal az ukrajnai vadállomány állapotát vázolta fel. Kiderült, hogy Szerbiában elhanyagolják a vadállomány egészségügyi felügyeletét és kezelését. Nagyon elszaporodtak a veszett állatok, fôleg a rókák, amelyek fertôzik a környezetükbe kerülô kutyákat.

A részt vevô állatorvosok egyetértettek abban, hogy a Kárpát-medence vadgazdálkodását az európai normákhoz kell igazítani, lévén, hogy a vadgazdálkodás komoly gazdasági erôforrás. A vadhús és a vadhúskészítmények nagyon keresett termékek a nyugat-európai országokban. Magyarországon hét vadhúsfeldolgozó üzem mûködik, termékeikre mindig van vevô.

Mintegy alátámasztva a gyûlésen elhangzottakat, az állófogadáson finomabbnál finomabb, vadhúsból készült ínyencségeket kóstolhattunk meg.

Dr. Gál Lajos nyugalmazott állatorvos

Miután a Népújság május 24-i lapszámában tudomást szereztem Az egészséges köröm címû cikkbôl a köröm gombás megbetegedésének veszélyérôl és az ingyene