Ezelôtt nyolcvan esztendôvel Kós Károly írt egy keserû kiáltványt: a Kiáltó szót. Azért keserû ez a kiáltvány, mert úgy kínál programot az erdélyi magyarságnak, hogy néhány esztendôvel Trianon után máris leszámol több illúzióval. Elsôsorban azt a hiú reményt foszlatja szét kisebbségi létünk alkonynak is beillô hajnalán, hogy valaki más, akár a nagyhatalmak Európája, akár az egyharmadára kicsinyített Magyarország rendezni fogja a helyzetünket. Keserûbb kiáltványt ennél aligha olvashatni. De lelkesültebbet sem nagyon! Ugyan mitôl ez a lelkesültség? A felelôsségtôl és a feladattól! Attól, hogy az illúziók szertefoszlanak, de helyüket egy felnôtt közösség életében nem a letargia, hanem a józan erô, önbizalom és építô szándék foglalja el.

Sok-sok évtized elmúlt felettünk azóta, de megértettük-e pontosan, hogy mi történt és mi történik velünk?

Fölfogtuk-e igazán, hogy minket akkor akaratunkon kívül önállóságra ítéltek, és ez az ítélet máig tart. Biztosan jobb lenne egyenként tartozni a magyar nemzethez, de minket arra ítéltek, hogy együtt tartozzunk hozzá, ha képesek vagyunk ezt az erdélyi magyar közösséget megtartani.

Sorsunk paradoxona: önállóságra vagyunk ítélve! A mi jövônket itt, Romániában csak az szavatolja, ha jól értjük ezt az ítéletet, és ha az önállóságot, amivel a történelem büntetni akart, végre megtartó erôként tudjuk látni és láttatni, használni és kihasználni. Nem volt ez könnyû sohasem, és ma sem az, jól kitetszett ez abból, ahogyan politikai érdekképviseletünk, az RMDSZ próbálta az elmúlt években, az elmúlt hónapokban és az elmúlt hetekben meghatározni a maga helyét Bukarest és Budapest, vagy akár Marosvásárhely és Brüsszel között.

Nem tagadom, sokszor tûnt úgy nekem az idei tavaszon is, hogy a Kiáltó szó keserûségébôl és lelkesültségébôl semmit sem tanultunk ilyen hosszú idô alatt. Ám minden bizonnyal igazságtalan vagyok, hiszen ennek a szövetségnek a túlnyomó többsége éppen hogy olyan politikát támogatott kezdettôl fogva, amely ezt az önállóságot kívánta érvényesíteni minden - hangsúlyozom: minden! - irányban.

Önállóságra vagyunk ítélve, hölgyeim és uraim!

Tetszik vagy nem tetszik ez nekünk, csakis úgy maradhatunk meg a szülôföldünkön, ha ezt a történelmi tényt tudomásul vesszük, és megkíséreljük a jövôt a mi pártunkra állítani.

Mit jelent ez a kénytelen-kelletlen önállóság?

Olyan közösséget, amely önállóan tagolódik, és amely részeiben is önálló. Van saját politikai vezetô rétege, van saját értelmisége, van saját civil társadalma, vannak saját egyházai, vannak saját intézményei, és van saját véleménye. Hogy ebbôl mára mi valósult meg, és mi nem, arról természetesen lehet, sôt, kell vitatkozni, hiszen errôl szól a mi küzdelmünk. De mint programról, én errôl nem igazán szeretnék vitatkozni, mert nem látok ehhez képest alternatívát. Mások viszont, saját kollégáink egyikét-másikát is beleértve, úgy tûnik, nem így vélekednek. Hát akkor vitatkozzunk mégis errôl: az önállóság kérdésérôl.

Az önállóság - más szóval: autonómia - ugyanis azt jelenti, tisztelt kollégák, hogy a román pártokkal pragmatikus viszonyt kell kialakítanunk, és a velük való együttmûködés révén olyan eszközöket kell teremtenünk, amelyek ezt a magyar közösséget a túlélésben, a megerôsödésben és a továbblépésben segítik. Ez az önállóság azt jelenti, tisztelt kollégák, hogy mi ugyan természetes módon lehetünk és vagyunk is jobboldaliak vagy baloldaliak, ám ez csak annyiban fontos akkor, amikor egyezségeket kötünk, amennyiben kihat az általános reformra, az integrációra és az etnikumközi viszonyokra. Persze, az is igaz, hogy számos fontos kérdésben romániai önállóságunk mindig is viszonylagos lesz, hiszen a nyugdíj az itteni magyar nyugdíjasnak is ugyanolyan kevés, az adó az itteni magyar kisvállalkozónak is ugyanolyan sok, a munkahely az itteni magyar fiatalnak is ugyanúgy hiányzik, ezért hát az általunk kialakított együttmûködési formákban valóban nem csupán a nemzeti érdek, hanem a szociális, gazdasági és politikai program is fontos szempont.

Magyarországgal kapcsolatban viszont szinte vegytisztán kimutatható: aki a mindenkori magyar kormánnyal akarja minél hasznosabb és minél közelibb viszonyban tartani érdekszövetségünket, az ezt az önállóságot erôsíti, aki pedig jobbra vagy balra akar felsorakoztatni minket, az elveszi az önállóságunkat, és ezzel elveszi az erônket is. Történelmileg jobb lenne, ha nem kellene ily módon önállónak lennünk. De ha már így van, akkor ezt a fájdalmas valóságot nem lehet azzal a nagy erdélyi magyar politikai szimulátor-géppel helyettesíteni, amelyben a magyarországi pártharcokat mi is lefolytathatjuk, anélkül, hogy szavaznánk. Ez így nem magyar-magyar integráció, hölgyeim és uraim, ez csak önállóságunk elveszítése, de úgy, hogy cserében csak ütéseket kapunk: egymástól! Aki arról akar meggyôzni minket, hogy nekünk csak fél Magyarország támogatására van szükségünk, az akarva-akaratlanul felére csökkenti a magyarországi támogatást. Aki ezt az önállóságra és összefogásra ítéltetett közösséget megosztja, ide a választási kampányt behozza, és a székely vagy a partiumi nyugdíjassal elhiteti, hogy attól lesz a tej, a kenyér és a fûtés ára magasabb vagy alacsonyabb, hogy Magyarországon ki nyeri meg a választásokat, az becsapja ezeket az embereket. Nekünk nem mindegy, hogy mi van Magyarországon. De az életünk súlyos tényei: föld, erdô, ház, ennivaló, munkahely, iskola, önkormányzat, nyelvhasználat, szólásszabadság, demokrácia, ezek, sajnos, mind-mind itt dôlnek el. Nekünk itt, Romániában kell jobboldalinak vagy baloldalinak lennünk, itt kell kereszténydemokrata, liberális vagy szociáldemokrata programpontokat egyeztetnünk. Magyarországon elég, ha magyarok vagyunk, és a magyarországi pártokat is arra kellene kérnünk, hogy ne akarjanak minket állandóan megtéríteni, hanem a velünk való kapcsolatokban legyenek ôk is elsôsorban magyarok. Tudom, sokaknak nem tetszik, amit mondok, és azt is jól láttam, hogy miképpen próbálták elég sokan meglovagolni ezt a sovány szamarat, ezt a vicces ötletet, hogy nekünk csak Magyarország egyik felére van szükségünk. Ugyan bizony miért? Netán nekünk is keresztes háborút kellett volna hirdetnünk az erdélyi magyarság nevében a következô négy esztendôre, ahelyett, hogy már eleve a jó együttmûködés - és a folytonosság! - feltételeit próbáljuk kialakítani?

Mérlegeljék Önök, hogy mi a mi fogyatkozó közösségünknek az érdeke. Szerintem az, hogy ráébresszük ítéletére: az önállóságára. Ami az én értelmezésemben azt jelenti, hogy sajnos nem csak a román politikai pártokkal, de a magyarországi pártokkal szemben is önálló politikát kell folytatnunk.

Ez a mi önállóságunk nem tetszik a román pártoknak, most például egykori koalíciós partnereinknek, de elôbb-utóbb kénytelenek lesznek elfogadni, hogy mi így politizálunk. Ugyancsak nem tetszik idônként a magyarországi pártok egyikének- másikának sem, hogy van saját véleményünk, de meggyôzôdésem szerint ôk is meg fognak érteni minket. Viszont ha már nekünk magunknak sem kezd tetszeni az, hogy önállóan politizáljunk, ha már magunk is visszariadunk ettôl a felelôsségtôl, akkor baj van, akkor üljünk le, beszéljük meg, hogy mi történik velünk, mert én láttam ugyan magyar lobogót március 15-én az idén is Erdély-szerte, de ezeknek a lobogóknak a kitûzését az RMDSZ önálló politikája tette lehetôvé. Mindez a mi saját küzdelmünk eredménye, amihez megkaptuk és ezután is meg akarjuk kapni a magyar kormány támogatását, miközben a román politikai életben is olyan partneri kapcsolatokat kell kialakítanunk, hogy erônk ne csak a kinyilatkoztatásra, hanem a megvalósításra is legyen elegendô.

Megvalósítani, de hogyan?

A kérdés egyáltalán nem fölösleges, mert végül is én tényleg azt látom, hogy elméletben legalább kétféle megoldás lehetséges, például az elállamosított tulajdonok visszaszolgáltatására. Az egyik megoldás: támogatást keresni Európában, szövetségeseket találni Romániában, és addig tárgyalni, amíg visszaszerezzük az elvett tulajdont. A másik megoldás: visszavenni az elvett tulajdont!

Elméletben, mint látják, ez lehetséges, nyugodtan ki lehet nyilatkoztatni. Kérem, gondolják meg, a gyakorlatban mire van esély!

Ma természetesen nem az elmúlt nyolcvan évrôl, nem is az 1989 óta eltelt tizenkét esztendôrôl, hanem a legutóbbi tanácskozásunk óta, az elmúlt négy hónapban megtett útról kellene beszélnünk. De a kormánypárttal kötött megállapodás kapcsán is, a magyarországi választások ürügyén is felserkenni látszott az a vita, amely végül is az önállóságunkról vagy beilleszkedésünkrôl szól immár hosszú- hosszú ideje. Erre pedig nekem is reagálnom kellett, hiszen, mint mondottam, mi igazán sem ide, sem oda nem tudhatunk beilleszkedni, a mi romániai társadalmi integrációnk éppúgy nem lesz sohasem teljes, mint ahogy a magyarországi nemzeti integrációnk is csak részleges lehet, bárki bármit is mondjon. Mi, ismétlem, önállóságra vagyunk ítélve.

Az önállóság viszont kifelé egységet és szolidaritást jelent, különösen egy olyan idôszakban, amikor nagyon sok múlik ezen az egységes fellépésen, akár a román parlamentben is. A szövetségen belüli pluralizmust nem csupán tolerálni, hanem támogatni is kell, mert az egység csak így tartható fenn. Azt sem kell kárhoztatni, ha néhány kolléga a képviselôházi frakción belül csoportosul különféle problémák végiggondolása és megoldása végett. Ám most már eltelt azóta néhány hónap, jó lenne, tisztelt kollégák, nem egymást monitorizálgatni, hanem szorosabban együttdolgozni, mert az elmúlt hónapokban bebizonyosodott, hogy azoknak volt igazuk, akik ezt a megállapodást támogatták.

Bekerült a rendôrségi törvénybe a nyelvhasználati rendelkezés, elfogadták a munkaszolgálatosok kárpótlásának törvényét, elkészültek az etnikai okokból üldözött személyek kárpótlását szabályozó törvény végrehajtási utasításai, kormányhatározat rendezte a nemzeti jelképek használatát, már csak államelnöki ellenjegyzésre vár a földtörvény, amely végre stabil törvényes keretet teremt a földek és erdôk visszaszolgáltatására. Ebbe a törvénybe a képviselôházban még sikerült az RMDSZ szakembereinek újabb módosító javaslatokat bevinni, többek közt törölték azt a megszorító rendelkezést, hogy a közbirtokossági tagok nem adományozhatják vagy nem adhatják el résztulajdonukat. Az egyházak ingatlanjairól sok szó esik, kevesebbet beszélünk elvett földjeikrôl és erdeikrôl, éppen ezért fontos, hogy ezzel kapcsolatosan is javult a törvény: az egyházak közbirtokosságokban található erdôterületeit nem adják hozzá ezen intézmények más formában visszakapott erdôterületeihez, azaz az egyházak visszakapnak a 30 hektáros erdôterületen felül még 20 hektárt, az egyes közbirtokosságokban található résztulajdonuknak megfelelôen. A kaszálók, legelôk, szôlôk és gyümölcsösök sokat vitatott kérdését is rendeztük a törvényben. Ugyanakkor a megállapodás értelmében a kormánypárt leadta a szenátusban azt a módosító javaslatcsomagot, amely a képviselôházban már megszavazott sürgôsségi kormányrendeletet átfogó restitúciós törvénnyé teszi, és így határidô elôtt, valószínûleg még ebben a parlamenti ülésszakban, tehát június 30-ig megteremthetjük az egyházi és kisebbségi ingatlanok visszajuttatásának törvényes keretét. Nem mindenki értette meg, hogy mire jó ez az eljárás, amellyel egy korlátozott számú ingatlanról szóló sürgôsségi kormányrendeletbôl kivesszük a korlátozást, és úgy módosítjuk, hogy minden ingatlant vissza lehessen adni vele. Idôt takarítunk meg, legalább két hónapot ezáltal, és ez egyáltalán nem mellékes. Hosszú évek meddônek látszó küzdelme után most végre esély mutatkozik, hogy ezt a kérdést megoldjuk, és azon kell lennünk, hogy ez meg is történjék, ehhez pedig megint csak nem vitára, hanem összefogásra van szükség, többek közt magukkal az egyházakkal is. Az elállamosított föld-, erdô- és épület-tulajdonok visszajuttatása az RMDSZ legnagyobb feladata volt az elmúlt években, és az, hogy ezt legnagyobbrészt megoldottuk, illetve meg fogjuk oldani, legnagyobb eredményünk is egyúttal. Köszönettel tartozunk a két RMDSZ-frakciónak azért, ahogyan éveken át dolgoztak a megoldáson. Persze, nem minden a mi érdemünk, errôl nincsen szó, de nélkülünk nem lenne közbirtokossági erdô és még sok más tulajdonforma. Mint ahogy fontos áttörésként értelmezem a magánerdészetek létrejöttét is, hiszen néhány évvel ezelôtt még az erdôket sem akarták magánkézbe visszaadni, ma pedig az adminisztrálásukat is rábízhatjuk a magánerdészetekre. Ugyancsak figyelmükbe ajánlom azoknak, akik más országból hazalátogatva Ártándnál lépik át a határt, hogy sok- sok évtized után magyarul is olvashatják jó néhány helység nevét a fô útvonalon: Nagyvárad, Fugyivásárhely, Mezôtelegd, Pusztaújlak, Örvénd, Élesd. Az elmúlt hónapok a tulajdonviszszaadás törvényi kereteinek alakításában és a kétnyelvûség bevezetésében hoztak a legtöbb elégtételt. Elég sok halogatás után végre a törvény hatálya alá esô települések jóval több mint kétharmadában már ki van téve a kétnyelvû helységnévtábla. Persze, az is igaz, hogy ahol nem tették ki, ott már túllépték a törvényes határidôt, és már rég szankcionálni kellett volna az illetékes intézményeket.

A kormánypárttal való együttmûködésnek megvoltak hát az eredményei, de ugyanakkor jókora késésben vagyunk máris jó néhány célnak a megvalósításában, és a hátralékok halmozódnak. A legsúlyosabb konfliktus köztünk az egyezségbe foglalt marosvásárhelyi Bolyai Farkas középiskola kapcsán alakult ki, és azok, akik ezt a konfliktust gerjesztették, nagyon is pontosan tudták, miképpen kell eljárni ahhoz, hogy Marosvásárhely márciusát tizenkét év múltán felidézzék. Mementó volt ez a néhány nap mindenkinek: a nacionalizmus kísértete még itt van közöttünk, a gyûlölet szelleme még bármikor kiengedhetô a palackból. Viszont van mégis egy fontos különbség: ma már talán nincsen alapvetô politikai érdek arra, hogy az ilyen feszültségek fennmaradjanak, és ezért is sikerült végül a megfelelô megoldásban kiegyezni. Van még szándék a konfliktusra, van még érzelmi háttér is hozzá, de a hatalmi érdekek ma már nem errefelé mutatnak.

Akik ma Romániát kormányozzák, és akik holnap kormányozni fogják, nem hagyhatják figyelmen kívül, hogy az integráción kívül nincsen más járható út a számukra. Egyébként számunkra sincsen más út, nekünk, romániai magyaroknak is ez az érdekünk, és ha ôsszel Prágában valóban meghívják Romániát is a NATO-ba, akkor ezt nekünk külön sikerként kell megélnünk. Hiszen a csatlakozás azt fogja jelenteni, hogy ugyanabban a hatalmi és politikai tömbben leszünk, mint Magyarország, de azt is jelenti majd, hogy közvetve az Európai Unióba való felvétel is bizonyossággá lesz. Csak azon kell majd dolgozni, hogy ez is minél hamarabb megtörténjék.

Mi ugyanis, hölgyeim és uraim, versenyt futunk az idôvel, és egyáltalán nem dôlt még el, hogy ki fogja megnyerni a versenyt. Ha a népszámlálás itt-ott már kiszivárgott adataira gondolok, akkor ez az aggodalom nagyon is jogos. De errôl külön szeretnék beszélni.

Most egy pillanatra visszatérnék a kormánypárt és az RMDSZ közti együttmûködésre, mert utólag visszatekintve azt még mindenképpen meg kell említenünk, hogy a megyei megállapodások megkötése a két szervezet között rendkívül megnövelte az együttmûködés bázisát, és ugyanakkor jelentôs elvi fordulatot hozott: ugyanis, bár ez még mindig politikai érdekeken alapuló együttmûködés, elôképe lehet egy majdani, ennél általánosabb, románok és magyarok közti együttmûködési formának. Vagyis ami ma még kétségtelenül a politikai érdekek kölcsönösségét jelenti, az késôbb az etnikai-nemzeti érdekek kölcsönösségére lenne átváltható.

De egyelôre még nem tartunk ott. Egyelôre ezek csak elsô lépések, számos vitával, sôt idônkénti visszalépésekkel is, mint például Kovászna megyében.

Említettem az imént, hogy a kiszivárgott népszámlálási adatok a magyarság számának csökkenésére utalnak, akárcsak Szlovákiában vagy a Vajdaságban. Egyik vagy másik oka ennek a fogyásnak különbözhet régiónként, de összességében a folyamat mindenütt azonos. Kisebb a születési arányszám, mint a halálozás, és közben tovább folyik a fiatalok kitelepülése, illetve szórványvidéken az asszimiláció is.

A huszonnegyedik órában vagyunk.

Rá fogunk-e jönni végre, hogy nem a következô évtizedekben, hanem a következô években dôl el ennek a közösségnek a sorsa, hogy megkapaszkodunk-e a szülôföldünkön, vagy elfúj minket is a szél? Ma ez a legnagyobb kihívás, és meg tudjuk-e vajon érteni, hogy egy megosztott vezetô réteg nem lesz képes szembenézni ezzel a kihívással? Itt az ideje a józanságnak, de itt az ideje a határozott fellépésnek, nemcsak a mások hibáival, hanem a saját gyengeségünkkel szemben is. Tessék végre felfogni, hogy a Székelyföldet vagy a Partiumot gazdaságilag meg kell mozdítani, a szórványvidéknek, sôt, a csángóknak is programokat kell készíteni, és gyakorlatilag mindent alá kell rendelni a legfontosabb célnak: a fiatal nemzedék itthontartásának. A státustörvényt is erre kell felhasználni, a visszaszerzett tulajdont is így kell kamatoztatni. Céltudatos, jól megtervezett, jól végigvitt stratégiákra van szükség. A Sapientia magánegyetem például nagyon fontos megvalósítás, de ennek úgy kell egy stratégiába illeszkednie, hogy ne ébredjünk arra: magyarországi pénzbôl, olcsóbban, Magyarország számára képezünk diplomásokat. Tudom, sokan felhördülnek erre, sokaknak nyers beszéd ez. Lehet, hogy nyers, de igaz.

Nekünk nincsen négy évünk az okoskodásra, nincs idônk arra, hogy ide vagy oda csatlakozzunk a magyarországi pártharcokban, ezek ma számunkra nem valós szenvedélyek, tisztelt kollégák, ezek úri passziók nekünk akkor, amikor féllábbal kint vannak már közülünk nagyon sokan abban az országban, ahol magyarnak lenni nem megpróbáltatás. Nincsen idônk Fidesz-, MDF-, MSZP- vagy SZDSZ-pártinak lenni, hölgyeim és uraim, mert itt Romániában magyarpártinak kell lennünk, amíg még nem késô. Önállóságra vagyunk ítélve ugyan, de eltûnésre is, ha nem vagyunk képesek megérteni, hogy szükségünk van a mindenkori magyar kormány támogatására, de szükségünk van a mindenkori magyarországi ellenzékkel való együttmûködésre is.

Ez a kapcsolatrendszer és ezek az elvek szavatolták eddig is, hogy tizenkét éven át alapjában véve folytonosság volt a különbözô magyar kormányok határon túli politikájában, és folytonosság lesz meggyôzôdésem szerint ezután is. Ebben az értelemben tárgyaltunk máris a most megalakuló magyar kormány kijelölt miniszterelnökével, illetve a koalíciós pártok vezetôivel, és a jó viszony szavatolja, hogy akár a státustörvényrôl, akár a román-magyar egyetértési nyilatkozatról, akár a támogatási rendszer egészérôl legyen szó, a véleményünket figyelembe fogják venni.

Az RMDSZ azzal, ahogyan a státustörvény kérdését kezelte, tekintélyt vívott ki magának egész Európában. Ezután is kiemelt célként kell tekintenünk Románia és Magyarország viszonyára, mert ha ez a két ország tovább közeledik egymáshoz, akkor a szülôföldön való megmaradáshoz szükséges gazdasági feltételrendszer - és pozitív jövôkép - is könnyebben megteremthetô.

Az eddiginél összetettebb, szélesebb alapú kapcsolatrendszerre van szükségünk a magyar kormánnyal, illetve a különbözô tárcákkal, de a régiók közti együttmûködésben is elôbbre kell lépnünk. Az új magyar kormánytól nem csupán annyit igénylünk, hogy ami volt, az megmaradjon, hanem hogy tekintsük át az eddigi támogatási elveket, tegyük egyszerûbbé és átláthatóbbá a támogatás rendszerét, és folytassuk a tizenkét évvel ezelôtt elkezdett utat.

Önállóságra vagyunk ítélve, tisztelt kollégák, de ez nem jelenti azt, hogy magunkra vagyunk utalva. Ha jól politizálunk, lesznek mindig partnereink és lesznek szövetségeseink. Rajtunk múlik csupán: bölcsességünkön, kitartásunkon, egységünkön, szolidaritásunkon…

Tegnap az a hír terjedt el, hogy vezetôcsere történik a megyei tanfelügyelôség élén, részben a Bolyai-ügy, másrészt amiatt, hogy Adrian Paunescu szenátor marosvásárhelyi elôadására a tanfelügyelôség nem mozgósított elég nagyszámú közönséget. Mivel az intézménynél nem tudtak felvilágosítást adni a híresztelés ügyében, a Svájcból hazafelé tartó fôtanfelügyelôt kérdeztük telefonon, hogy mit tud ô maga állítólagos leváltásáról.

Somesan Stefan, aki az erdôszentgyörgyiekkel utazott Svájcba, cáfolta a hírt. Amint elmondta, Nicolaescu Eugen liberális szenátor valóban kérte a leváltását, azzal indokolva kérését, hogy a fôtanfelügyelô nem az elvárt módon kezelte a Bolyai-ügyet, és nem válaszolt az e kérdésben hozzá intézett levélre. Somesan Stefan szerint azonban a szenátor irodájából nem kapott semmiféle levelet, tehát nem volt mire válaszolnia. Ami pedig a Paunescu szenátor kifogásait illeti, a tanfelügyelôség támogatta ugyan a rendezvényt, népszerûsítve azt a líceumokban, de ennél többet nem tehettek - vélekedett a fôtanfelügyelô.

Az Országgyûlés hétfôn 197 igen szavazattal, 178 ellenszavazattal és egy tartózkodás mellett a Magyar Köztársaság miniszterelnökének választotta Medgyessy Pétert, és egyidejûleg elfogadta a kormányprogramot.

A kormányprogram vitájában elhangzottakra reagálva Medgyessy Péter hangsúlyozta, hogy kormánya - a bírálatokkal szemben - fontosnak tartja a mezôgazdasági családi támogatások fenntartását és kiterjesztését, a határon túli magyarok jövôjének kérdését, az inflációellenes politikát, és továbbra is mûködtetni kívánják a családi támogatásoknak az elôzô parlamenti ciklusban elfogadott formáit.

Ismételten leszögezte, hogy közjogi értelemben 10 millió magyar miniszterelnöke lesz, hiszen - mint fogalmazott - nem lehet más, de 15 millió magyarért érez felelôsséget.

Kormányzati filozófiájáról szólva kijelentette: a következô négy évben be szeretné temetni azokat az árkokat, amelyek a társadalomban keletkeztek. - Az a szándékom, hogy az iskolákban tanuljanak, a munkahelyeken dolgozzanak, a templomokban imádkozzanak, az utcákon közlekedjenek, az európai stílusú politizálásnak a színhelye pedig legyen a parlament - hangoztatta a politikus.

Medgyessy Péter hangsúlyozta, hogy a határon túli magyarság támogatásának mértékét kormánya növelni kívánja a jövôben, és helyzetük javítása érdekében hosszú távú megoldásokra törekszik.

- Nem kell megmagyarázni sem nekem, sem sokunknak, mit jelent a kisebbségi lét Erdélyben, és azt sem, hogy ez fontos mindannyiunk számára - tette hozzá, utalva erdélyi származására, s egyben reagálva Pokorni Zoltán (Fidesz) felszólalására.

Szintén a Fidesz elnökének címezve hozzátette, hogy rossz hangvételû, indulatos hozzászólások esetén sem fog változtatni stílusán, hanem továbbra is érvelô, higgadt és a partnereket tisztelô politikus marad.

A gazdaságpolitikára áttérve leszögezte, hogy nincs jobb- vagy baloldali gazdaságpolitika, csak jó vagy rossz, professzionális vagy hozzá nem értô gazdaságpolitika létezik.

Hangsúlyozta, hogy amennyiben a leköszönô kormány helytálló tájékoztatást adott az ország állapotáról, megvannak a források az ígéretek megvalósítására. Hozzátette, hogy emellett az új kormány fokozni kívánja a gazdaság növekedését, és gondosan fog bánni az adófizetôk pénzével is.

Aktuális

Elhallgatni az igazat mindig nehezebb, mint kimondani az igazságot, írta Márai Sándor. Az erdélyi magyar közvélekedés, jelesen a sajtó meg a benne megnyilvánuló kisded politikai elit - igazságában - folyamatosan elhallgatja és elhallgattatja saját magát.

Bennünket nem halászni tanítottak az elmúlt bô évtizedben, hanem fôleg kóstolót sumákolni a halászlébôl.

Köpönyegforgatók szép hada kórusol, mikor beintenek. Attól féltik a magyart, aminek haszna ôket illeti. Változik odaát a kormányzat? Régi- új fiúk az Országházban? Sebaj. Kaméleoninusban írunk verset a gyôztes hajónak. A keméleoninusi verssorok óva intik a szocialista vezetést attól, hogy kevesebbet utáljon ideátra, mint azt Orbánék tették. Mert akkor itt megáll az ész, a fejlôdés, a Föld forgása. Adjatok, adjatok, mind többet adjatok, úgy elsuvasszuk azt, rá sose akadtok.

Egész közösségek szoktak rá, hogy csak akkor szednek fel egyetlen szalmaszálat, ha arra pénz jön, külföldrôl. "Ha jön a segély, mi is odaállunk: felszolgálni - az iskolánkba, rendelônkbe, kórházunkba, gyülekezeti házunkba vizet, gázt, szentlelket beszerelô - jó szándékú, felebaráti szeretettôl vezérelt vendégeknek... a kisüstit, töltött káposztát, verandabort".

Tisztelet a nagyszerû kivételeknek! De mára oda jutottunk, hogy kiváló szellemi közösségek sem képzelik el magukat külhoni, fôleg anyaországi ilyen-olyan megpályázott pénzecskék, összegecskék nélkül. "Jaj, ha nem adtok, megfulladunk!" Amennyi pénz beáramlott 1990 óta Erdély magyarjainak címezve, abból már csinos piramist lehetne emelni. Az elpancsolt magyar pénzek panamai stílben épült emlékmûvét.

Sajtóberkekben és az erdélyi magyar politikában is ez az uralkodó tendencia: kiszúrok egy "célt", amely egyébként nemes, hasznos, magyar, satöbbi, megsaccolom, mennyibe kerül az összehozása, oszt' benyújtok kismillió pályázatot; valamelyik egy kis lobbival majd csak bejön. Ha aztán tényleg, akkor ügyelek, hogy legyen nagy buli, leleplezés, facerunt magnum áldomás (zsebfacérok áldomása), und so weiter, mehet minden tovább; ami meglett, az megvan, ami nem lett meg, azt rákenem az inflációra vagy a funáriságra.

Épülnek haciendák, magánvityillók. Az erdélyi magyarok felkapaszkodott rétegét szent tehenekként kezeljük. Pedig tudjuk, hány az óra, mégis azt várjuk, hogy majd valaki más... "Majd ha tanácsot tart a föld népe önmagával / És eget ostromló hangon összekiált, / S a zajból egy szó válik ki dörögve: igazság!" (Vörösmarty)

Ugye beh ragyogó, mily isteni. Bár emberileg csak arra vetik, hogy: szavalják. Mesés bulik rózsaszínében, rácsos bukszájú ad-hoc hazaffyak báli tündöklésén.

Mert hát végül is, ki a sajtót érdekli, hogy alkalomról alkalomra éppen kinek a klientúrája Erdély?

Kerelôszentpál községben az 1991. évi 18-as törvény alapján eddig a birtoklevelek 68%-át adták ki a jogosultaknak. A 2000. évi 1-es törvény értelmében az igénylôk 90%-a állami kártérítésben részesül. Simon István polgármester tegnap elmondta, hogy a jelenlegi nyilvántartások szerint 285 hektárral kevesebb termôterület van, mint amennyit jóváhagytak jogtulajdonba helyezésre.

Inkább álltak volna a vonat elé

A mai helyzet kialakulásának több oka van, többek között az a tény, hogy 1998-ban az akkori földosztó bizottság aláírt egy protokollumot, amely alapján 232 hektáros területet átadtak a volt állami mezôgazdasági vállalatnak. Amint Simon István nyilatkozta: inkább álltak volna a vonat elé, minthogy aláírják ezt az okmányt. De elkövettek más hibát is: a volt konzervgyári területekre - összesen 22 ha - 17 hibásan, törvénytelenül kitöltött birtoklevelet bocsátottak ki. A polgármester ez ügyben járta a törvényszéket, mindhiába. A prefektúrához is beadványt juttatott el. A prefektúra a beadványra a 1147-es iktatószámmal ellátott, 2001 aug. 19-én kiadott átiratban értesítette a kerelôszentpáli polgármesteri hivatalt, hogy közbenjárnak a törvényszéknél az ügy megoldása érdekében. Azóta sem történt semmi. Közben a községben mindennaposak a torzsalkodások, a veszekedések, fenyegetések, mert a parcellákat jelzô cövekeket állandóan kiszedik, teszik tovább. A jogtulajdon rendezetlensége miatt egyre több terület marad megmûveletlenül, pusztán.

Hangos volt a Berek

Reggeliben tudtuk meg, hogy Magyardellôn újramérik a földeket, s nem megy majd simán. Érkezésünkkor Kádár István alpolgármester és Krizsmai Rodica, a megyei Mezôgazdasági és Élelmezésügyi Igazgatóság agrármérnöke a helyszínre készülôdött, Magyardellô Berek nevezetû fertályába. Hamarosan a tulajdonosok is kezdtek jönni. Krizsmai Rodica elmondta, hogy utóbb 1993-ban mérték a parcellákat. A birtokleveleket kiadták. Mégis gond van a Berekben a 28 hektáros területtel. Azok a tulajdonosok, akik nem tartanak állatot, a kaszálójukat elcserélték szántóra és fordítva. Az alpolgármester és a mérnöknô a tulajdonosokkal együtt kezdte el az újramérést a Maros irányából.

A földosztás bonyolultságára utal a következô történet is. A polgármester és a Berekbe érkezô Szabó Árpád mesélte, hogy Szabó Gézának, Szabó Andrásnak, Pricop Magdolnának valamikor összesen 60 hektáros terület volt a tulajdonában. A kollektivizálás elôtt elvették tôlük a földeket, s kuláknak nyilvánították ôket. A kollektivizáláskor a 308-as rendelet alapján volt tulajdonosok területeit kiosztották az embereknek, akik azzal a termôfölddel léptek a kollektívbe. Aztán a rendszerváltás után a 18-as törvény szerint azok is jogosultak a jogtulajdonba helyezésre, akik a 308-as rendelet alapján jutottak földhöz, amelyet bevittek a kollektívbe. Emiatt jelentkezik 2-3 tulajdonos egyazon parcellára. Egyértelmûen rossz a törvény - szögezte le a polgármester. Szabó Árpád alaposan dokumentálva, régi kataszteri rajzot mutatott be, amivel bizonyíthatná igazát. Csakhogy: Szabóék és Pricop Magdolna is annak idején részvényesek lettek a volt Gostatnál. Ez idôközben felbomlott. Szabó Árpádnak például egy 15 hektáros területet a Szentpállal szomszédos Búzásbesenyô határában mértek ki. Szabó Árpád nem vette át a birtoklevelet, nem tudja, mi történik a földdel, mert út sem vezet oda. Mégis eljött, hogy legalább a Berekben tisztázza jussát.

Hangos volt tegnap délelôtt a Berek. A 78 éves Nagy Ferenc szerint senki sincs a volt helyén, többen is ezt állították. Szakács János szerint nem igaz, hogy hiányoznak a földek, azok megvannak, csakhogy a bizottság tagjai szétosztották maguk között. Kérdezte is, hol van a 6 holdas volt közbirtokossági kaszáló és a 4 holdas szántó? Miért most, kaszálás elôtt mérik a földeket, miért nem márciusban tették? Krizsmai Rodica mérnök kijelentette: harmadszorra és utoljára méri ki a parcellákat a Berekben. Utoljára?

PSD-MSZP együttmûködés

A magyar kedvezménytörvény alkalmazására vonatkozó egyetértési nyilatkozat módosítása is szerepel az MSZP-vezetésnek átnyújtott román együttmûködési megállapodás tervezetében - derült ki pénteken a Romániában kormányon levô Szociáldemokrata Párt (PSD) fôtitkárának nyilatkozatából.

Cozmin Gusa, aki az áprilisi országgyûlési választások után Magyarországra látogató elsô PSD-küldöttség vezetôjeként Budapesten átnyújtotta az MSZP vezetôinek a román kormánypárt politikai együttmûködési ajánlatát, egy kolozsvári sajtóértekezleten nyilatkozott.

Gusa elmondta: a PSD és az MSZP közötti politikai együttmûködésre vonatkozó javaslatot tanulmányozás végett nyújtották át Budapesten. A tervezet elôirányzatairól majd az MSZP Bukarestbe várt küldöttségének látogatásakor tárgyalnak és állapodnak meg - hangoztatta.

A román együttmûködési dokumentum tartalmáról szólva a PSD fôtitkára úgy nyilatkozott, hogy az felöleli a kétoldalú viszony javítását szolgáló közvetlen kormányközi kapcsolatokat csakúgy, mint a két ország által elfoglalt európai térségre vonatkozó regionális politikák közös támogatását, valamint a két párt és a két törvényhozás szintjén tervezett együttmûködést.

De mint Cozmin Gusa rámutatott, szerepel a PSD által az MSZP- nek átnyújtott együttmûködési tervezetben a magyar kedvezménytörvény alkalmazására vonatkozó egyetértési kormányfôi nyilatkozat módosítása is. Ezzel kapcsolatban a PSD fôtitkára hangsúlyozta: az MSZP csak a román kormány véleményének kikérése után és annak jóváhagyásával kívánja módosítani a kedvezménytörvény alkalmazását.

Cozmin Gusa hangsúlyozta: a PSD azt szeretné, hogy a kedvezménytörvény módosítása esetén a jogszabályba belefoglalják az egyetértési nyilatkozat "bizonyos módosításait is". Hozzátette: a román kormány "olyan méltányos módosításokra" gondol, amelyek egyaránt elônyöket biztosítanának mind a román, mind pedig a magyar állampolgároknak.

A PSD-küldöttség budapesti látogatásának eredményeirôl szólva Gusa kiemelte: magyar részrôl határozott ígéretet kaptak Románia NATO-csatlakozásának támogatására.

Románia számára a Duna több, mint egy folyam, amelyik áthalad az ország területén, vagy mint puszta természeti lelôhely: a Duna létezésünk szimbóluma, mondta hétfôn A dunai együttmûködés folyamatának elindításáról rendezett konferencián Adrian Nastase miniszterelnök.

Beszédében a kormányfô történelmi utalásokat tett a Duna menti országok együttmûködésére vonatkozóan, s aláhúzta: a harmincas évektôl eltérô módon, amikor a Duna menti országok gazdasági egységének terve a hátrányos körülmények miatt meghiúsult, jelenleg ezeknek az államoknak ugyanaz a célja: prosperáló társadalmakat szeretnének kiépíteni a közös európai házban.

Nastase nagyra értékelte, hogy az Európa Tanács és a Délkelet-Európai Stabilitási Egyezmény részt vesz a dunai együttmûködés folyamatában, s úgy vélte, ez a partneri kapcsolat biztosítaná a folyamat sikerét.

A kormányfô kiemelte, Románia hajlandó lenne jövô évben Bukarestben megszervezni a dunai országok üzleti konferenciáját. Ugyanakkor 2004-ben Románia megrendezhetné a dunai államok második miniszteri tanácskozását. Ezt az óhajt a bécsi konferencia zárónyilatkozatának szövegétôl függôen fogalmazzák meg hivatalosan.

Mircea Geoana külügyminiszter, aki szintén jelen volt az ülésen, a résztvevôk emlékezetébe idézte az elsô olyan nemzetközi konferenciát, amely a dunai államok együttmûködésére vonatkozott, s amely Bukarestben zajlott Nastase miniszterelnök külügyminiszteri mandátuma idején.

Geoana kifejtette, a dunai államoknak kivételes piaci potenciálja van, és fölhívást intézett a bécsi találkozó résztvevôihez, hogy alakítsák azzá a Dunát, ami: Európa legfontosabb folyamává.

A konferencián tartott beszéd után, mely a bécsi polgármesteri hivatalban zajlott, a kormányfô meglátogatta az osztrák fôvárosban levô ortodox kápolnát.

A hétfôi nap folyamán a miniszterelnök osztrák kollágájával, Wolfgang Schüssel kancellárral, Heinz Fisherrel, a Nemzeti Tanács (Parlamenti Gyûlés) elnökével és Thomas Klestil szövetségi elnökkel találkozik.

A kormányfô ausztriai látogatásának elsô napja (mely elsô ilyen szintû látogatás 1989 után) a "Románia - hozzájárulás az európai szolidaritáshoz" címû konferenciával zárul, amelyet a Dunai Térség és a Közép-Európa Intézet égisze alatt szerveznek. (MEDIAFAX)

Igazi nagyhét zajlik Oroszország és a Nyugat kapcsolatrendszerében: a hétvégi orosz-amerikai csúcs után kedden a NATO, rákövetkezô nap pedig az Európai Unió vezetôivel találkozik Vlagyimir Putyin orosz elnök.

A tavaly szeptember 11-i terrortámadások utáni gyors közeledés, Putyin elnök új külpolitikája most konkrét megállapodásokban is kifejezôdik, a George W. Bush amerikai elnökkel szignált fegyverzetcsökkentési megállapodás után Moszkva és az észak-atlanti szövetség szerzôdésben nyilvánítja ki, hogy magasabb szintre emeli együttmûködését.

A létrejövô Oroszország-NATO Tanács jelentôsége fôleg abban rejlik, hogy az eddigi konzultációs testület "19 - 1" - Moszkva és a tagállamok - felállása helyett egységes
"húszas" körben kerül megvitatásra egy sor kérdés, vagyis Oroszországot részben bekapcsolják a szövetség döntési mechanizmusába. Ezt az elképzelést egyébként nem az orosz vezetôk, hanem Tony Blair brit miniszterelnök vetette fel elôször.

A történelmiként beharangozott megállapodást azonban nem övezi egyöntetû tetszés Moszkvában, és nem csak a Nyugat iránt eleve ellenséges érzelmeket tápláló, illetôleg az önálló szuperhatalom ábrándját feladni nem tudó erôk részérôl. A bírálók szerint nem egyenrangú partnerek megállapodásáról van ugyanis szó, hanem Moszkva újabb engedményeket tesz a nyugati, döntôen amerikai terjeszkedés irányába.

Az aláírásra kerülô NATO-orosz megállapodás ugyanis a kezdeti ambiciózus tervekhez képest meglehetôsen kiüresedett az aláírás elôtt: a stratégiai partnerség végül csak az olyan területekre korlátozódik, mint a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem, vagy a regionális konfliktusok kezelése. Különösen érzékeny pont Oroszország számára, hogy a jelek szerint szinte semmilyen ráhatása nem lesz Moszkvának a NATO további keleti bôvítésére, amely immár szovjet utódállamokat is érinthet.

A balti államok, vagy legalábbis egy részük valószínûsíthetô NATO- tagsága, az amerikai katonai jelenlét a közép- ázsiai volt szovjet köztársaságokban, és ennek esetleges grúziai megismétlôdése mellett Bush oroszországi látogatásának elôes- téjén Ukrajna is jelezte csatlakozási szándékát az észak-atlanti szövetséghez. Igaz, ez utóbbi - inkább elvi élû - bejelentés egyelôre nem váltott ki különösebb visszhangot Moszkvában. Mint egy Kreml-párti politikus megjegyezte: Kijev még hosszú ideig Oroszországtól függ energia- és nyersanyag-ellátása területén, az átállásra pedig nincs pénze, és valószínûleg a Nyugat bôkezûségére sem számíthat ezen a területen.

Mindenesetre a közelmúltban a feltörekvô piacok stabilitási indexét mérô Lehman Brothers és Eurasia Group hátrább sorolta Oroszországot azzal a hivatkozással, hogy Putyin új külpolitikájának gyorsasága feszültséget teremt az orosz hadsereg és a politikai elit egyes köreiben, ami rizikóforrást jelent Oroszország jövôje szempontjából.

Az Oroszország-EU csúcs ezzel szemben inkább konkrét problémákról, mint a nagy stratégiai kérdésekrôl fog szólni. Az egyelôre senki által nem konkretizált Oroszország-EU közös gazdasági térség tervénél sokkal aktuálisabb kérdés, hogy mi lesz Kalinyingrád - az egykori Königsberg - sorsa Lengyelország és Litvánia uniós csatlakozása után. Az Oroszország többi területével nem határos enkláve ugyanis könnyen gazdasági és humanitárius
"blokád" alá kerülhet, ha - Brüsszel jelenlegi elképzelése szerint - a schengeni szabályok lesznek érvényesek rá a bôvítés után. Az EU a hetekben utasította el, hogy a kalinyingrádi polgárok kijelölt folyosókon, vízum nélkül utazhassanak Oroszország más területeire Litvánián keresztül. Brüsszel egyelôre csak megértô vízumkiadási gyakorlatot ígér a terület lakóinak.

Moszkva fel fogja vetni azt az uniós rendelkezést is, amelyik a régebbi típusú orosz repülôgépeket kitiltotta az EU légterébôl, azok magas zajszintje miatt. Ez a brüsszeli döntés mellesleg nemcsak az orosz utazási irodákat, hanem egyes uniós tagállamokat is kedvezôtlenül érint: Spanyolországnak például láthatóan nincs kedvére a nagyszámú, és pénzköltési hajlandóságáról ismert orosz turista esetleges elvesztésével járó szabályozás.

Politikai téren leginkább az ad okot a vitákra, hogy a tavaly szeptember 11. óta érezhetôen megértôbb washingtoni megközelítéstôl eltérôen az európai intézmények ma is erôsen kritikusak Moszkva csecsenföldi politikájával szemben.

Szombaton a Constantin Brâncusi Építészeti Iskolaközpont udvarán levô grillsütô felavatásával végzôdött a kecskeméti Gáspár András Szakközépiskola 7 diákjának a gyakorlata Marosvásárhelyen. A grillsütô kemence a kômûves szakosodású diákok munkája, amelynek hasonmását Kecskeméten is ezen a héten vették használatba.

Székely Ildikó, az iskola aligazgatónôje elmondta, hogy a két oktatási intézmény közötti kapcsolat már több éve tart és mára már testvériskolai szerzôdés is létrejött. Ennek megfelelôen évente egy-egy csoport diák jön Magyarországról Marosvásárhelyre és innen oda. Idén 6 kecskeméti fiatal, mindannyian Kozma Péter kômûves szakoktató burkolást tanuló tanítványai és egy kísérôjük érkezett gyakorlatra. Egyhetes itt-tartózkodásuk alatt persze jutott idô kirándulásokra és egyéb tevékenységekre is, így múlt héten az itteni diákokkal együtt vettek részt a csíksomlyói búcsún, majd a Békás-szoroshoz is együtt látogattak el. A kecskemétiek ezenkívül voltak a tordai cementgyárban és egyúttal a hasadékot is megtekintették, egy nap Segesvárra látogattak el. A gyakorlati órák alatt az építészeti iskolaközpont víkendtelepi hétvégi házában dolgoztak a helyi diákokkal együtt a felújítás alatt levô épület fürdôszobájában. A másodéves diákok, a kecskemétiek és a helyiek (az elsô magyar tannyelvû szakosztály tanulói) mindegyike a korábban tanult elméletet most elôször gyakorlatba ültethette, úgy hogy munkájuk végeztével, a két csoport közül lehetetlen kiválasztani a jobbat.

Kozma Péter szakoktató a Népújságnak nyilatkozva elmondta, az együtt töltött egy hétrôl csak szépet és jót tud mondani. Leginkább az lepte meg, hogy a nyilvánvalóan szerényebb felszereltséggel mûködô intézményben a pedagógusok hogyan tudják a hiányosságokat lelkesedéssel pótolni.

- Megközelítôleg sem számítottam ilyen kedvességre és hozzáállásra - mondta.

Egyébként a szép és kedves emlékeken túl az elmúlt egy hét haszna majd akkor fog látszani, amikor az iskolaközpont tanárai és diákjai használatba vehetik a víkendtelepi felújított házat.

Die Schweitz - muzicalisches Hertz Europas * Switzerland - the musical Heart of Europe * La Suisse, coeur musical de l'Europe * Svájc: Európa zenei szíve * Beszélgetés az európai ifjú dalosok svájci fesztiválja után Kovács András karnaggyal.

- Kórusunkat elsô alkalommal hívták nagyszabású európai rendezvényre - kezdi beszámolóját a Nagy István Ifjúsági Kórus karnagya. - Nagyon kíváncsiak voltunk, hogyan lehet öt-hatezer embert vendégül látni és közös zenei programokat szervezni a számukra. Itthon még csak annyit tudtunk, hogy két alkalommal lépünk majd fel, ezek egyike templomi szolgálat lesz.

- Milyen volt az utazás?

- Május 12-én, vasárnap este indultunk, 1500-1600 kilométer állt elôttünk a svájci Buchsig, hogy útközben megtekinthessünk egypár egyedülállóan szép várost, turisztikai látványosságot. Az idôjárás kedvezett, szép idôben, tengelytörés nélkül sikerült kidöcögnünk szegény, gödrös, mégis oly kedves hazánkból. Rövid budapesti pihenô után hétfôn már Bécs patinás köveit és flaszterét koptattuk. A már hagyományosnak számító burgbeli sétánk alkalmával nem maradt el a rögtönzött hangverseny sem, várt a kitûnô akusztikájú boltíves bejárat, amely valaha a császári fogatokat védte az esôtôl. Most pénzes turisták ülnek a hintókban, de persze ôk sem zavarták minihangversenyünket, tapsot is kaptunk, és növekedett kenyérpénz-alapunk is. A sétálóutcán estefelé mutatványosok, zenészek munkálkodnak, látványosságban sosincs hiány. Gyalogsétánk végén megpihentünk a városháza tágas, virágillatú terének padjain.

Már sötétedett, amikor elbúcsúztunk a Császárvárostól, nem messze tôle egy csöndes parkolóban készültünk kihúzni az éjszakát. A motelnek csak a mosdóját használtuk (túl kemény volt az ágy... ára), reggelre a vízfogyasztás "fellendült", a személyzet kezdett görbe szemmel méregetni.

- Kedden merre jártatok?

- Salzburg, Mozart szülôvárosa volt a célunk. Több mint öt órát sétáltunk benne, énekeltünk a Dómban, ellátogattunk a nagy muzsikus szülôházához, megmásztuk a várhoz vezetô lépcsôsort, majd onnan gyönyörködtünk a soktornyú történelmi panorámában. Salzburg úgyszólván Mozartból él, az uborkászacskón is az ô neve, képe látható. Megtekintettük a magyar jakobinusok börtönét, Kufsteint is, aztán elrobogtunk Innsbruck fényei mellett, újabb szálláshelyet, összkomfortos parkolót találtunk, szépsége csak a szerda reggeli rigófüttyös ébresztôkor bontakozott ki igazán. Ilyenkor kap mindenki a fényképezôgéphez. Aztán újabb csodás út következik Imstôl a németországi Schwangauig. Gleccserek, kôfolyások, a tengerszemek között haladó keskeny, de jó minôségû út, az üdülôközpontban, Schwangauban meg kell dolgoznunk a látványért, gyalog tesszük meg a várkastélyig a távot. A többnyire japán, kínai turisták kétlovas fogatokon kocsikáznak fel, mi meg a lovakat megszégyenítve fiatalosan kapaszkodunk, mert végül is ifjúsági kórus volnánk, vagy mi a szösz. A várkastély a meséskönyvek illusztrációit idézi, szinte várja az ember, hogy szemberöpül valamelyik ablakból lökhajtásos seprûnyélen a vasorrú bába.

- De hát máris a svájci határon álltok.

- Sürgetnem kellett a csapatot, mert a svájci Buchs zeneiskolája délutánra várt. A határellenôrzés szigoráról sok rémhírt hallottunk; minket kedvesen, szeretettel fogadtak, igaz: a busz szélvédôjére tüntetôen kiraktuk a rendezôktôl megküldött fesztiválszámot (203). Vendéglátóink rövid tájékoztató után hazavitték dalosainkat. Kellemes meglepetés: énekesünk, alapemberünk, Batizán Emôke, a Bolyai líceum kilencedikese jól beszéli a németet, ügyes tolmácsnak bizonyult.

- Csütörtök, nyitónap...

- A VII. Európai Ifjúsági Fesztivál nyitóünnepsége Neuchâtel városában volt, a francia kantonban, át kellett "szelnünk" kelet-nyugat irányban Svájcot, örültünk, hiszen több városon haladtunk keresztül. Ötórás utazás után értünk Neuchâtelbe, ott a nemrég létrehozott tóparti Expo 2002 területén zajlanak a rendezvény nagy eseményei. Mindenkin fekete egyenpóló a fesztivál szép emblémájával, a nyakban névre szóló belépô. Óriási a tömeg, több száz busz hozza az "egyenfekete" emberkéket. A megnyitó ugyan a jégpalotában zajlik, de mivel nem fér be mindenki, kétszer hangzik el Mario Beretta svájci zeneszerzô A föld éneke címû 45-50 perces kantátája zenekarra, két kórusra, szólistákra - melyet a zeneszerzô erre az alkalomra komponált. Vezényelt Andrey Boreyko szentpétervári születésû karmester, aki jelenleg a jénai filharmonikusokat vezeti.

- Milyen érzés volt ott lenni egy ilyen nagy ünnepségen?

- A jégpalota elôtt ott lebegett Románia trikolórja is. Egyedül mi képviseltük országunkat. Furcsa, felelôsségteljes érzés. Magyarországról hét együttes kapott meghívót. A hangverseny zenei apparátusa lenyûgözô. A hegedûsöket nem is tudom megszámolni, csak csellistából negyvenöt van, a nagybôgôk száma tizennégy. Érdekes a kilenc havasi kürtre írott rész. Az osztott kórus összlétszáma nyolcszáz fô. Jó a zene. A héttételes mûben a lírai szólóénekektôl a nagyzenekari tuttiig és a kétkórusos visszhangeffektusokig minden megtalálható. Ami szerintem nem kielégítô, az az akusztikai egyensúly, de hát ez jégpalota, nem koncertterem.

- Most a saját fellépésetekrôl is szólj.

- Mivel egyedüli képviselôi voltunk hazánknak, a rendezôk arra kértek, osszam két csoportra a kórust, hogy mindkét elôadáson üljön román a lelátón. Hát így is tettünk. Mire mindkét csoport befejezte a programját, már késôre járt. Visszaérkezésünkkor éjjeli hármat ütött az óra.

Pénteken aztán vendéglátóink megmutatták városuk nevezetességeit. St. Gallen kanton csupán tízezer lakosú Buchs városkája jogosan büszke hetedik századi Werdenberg nevû kastélyára. Alatta a sziklamagaslatot mintegy körülölelve korabeli házakban kávézók, hangulatos kis vendéglôk rejtôzködnek. Házigazdáink szerint ez Svájc legrégibb épen maradt, jellegzetes középkori épületegyüttese. Persze a tó itt is elengedhetetlen díszletként, hattyúival, díszkacsáival és pisztrángjaival frissíti a levegôt. Este a vár nagytermében tartunk önálló hangversenyt. Romantikus középkori miliô. Kipróbáljuk az akusztikát. Látom a gyerekek szemében, hogy ôk is, akárcsak magam, türelmetlenül várják az eseményt. Délután az iskola nagy zenetermében próbálunk, elôkészítjük a mûsort.

Este nagy közönségsiker. Videofelvétel készül. A helyi lap munkatársának kérdéseire is hosszan kell válaszolgatnunk.

Szombatra kórusunkat a neuchâteli Grande Scène-re, erre a tóparti nagy szabadtéri színpadra programálták, 19 órára, negyvenöt perces mûsorral. Az idô hirtelen megváltozott, csütörtökön s pénteken még harminc fokot is mértek, szombat reggelre eleredt az esô, fújt a szél, tíz foknál nem lehetett "melegebb". Örömünkre elkísért Wahner Marienne tanárnô, aki romániai születésû, jól beszél románul, így tôle számos érdekes dolgot tudhattunk meg a különbözô vidékekrôl, váro-sokról, amelyeket útba ejtettünk. Nélküle Neuchâtelben nem boldogultunk volna, hiszen a rossz idô - egyik rendezôt idézve - szétverte a fesztivál zárónapjait. A nyílt, fedetlen szabadtéri színpadról egy sátortetô alá irányítottak. Itt dideregve, de pontos idôben, közönség nélkül kezdtük hangversenyünket.

Énekünk azonban oda vonzotta az Expo 2002 vendégeit, végül hálás közönség elôtt, teljes komolysággal adhattuk elô mûsorunkat. Utólag tudtuk meg, hogy a tervezett együttesek egy része el sem jött Neuchâtelbe, így ennek tulajdoníthatóan is, hozzáállásunk felértékelôdött a rendezôk szemében - hiszen a mi érdemünk volt, hogy a hangversenyt végül mégsem kellett lemondani.

Vasárnap délelôtt a liechtensteini Vaduz városka református templomában - konfirmáláson -, az ünnepi istentiszteleten énekeltünk. Erre az alkalomra vendéglátóink is elkísértek. Nehéz volt aztán a búcsúzás, mert jóllehet kevés idôt tölthettünk együtt, a nyelvi nehézségek ellenére is közel kerültünk egymáshoz - hiszen a zene a lélek nyelve, és ezt, úgy látszik, mindannyian értjük.

Újra egy rangos magyar leánykórus - Kecskemét után most Budapestrôl - volt a Zenei Napok vendége, és mindannyiunk örömére az Angelika Gráf Zsuzsanna vezetésével üdén, tisztán s rendkívül precíz intonálással, hittel énekelve emelt bennünket mennyei magasságba a Mária- énekek sorával az elsô részben, a szépség fájdalmának (vagy a fájdalom szépségének?) a kompozíciók nagyon magas szellemi szférájában hangzásba faragott Pietáját felmutatva. A Kocsár Miklós O vos omnes-e és Szöllôsy András siratóasszonya (Planctus Mariae) között feszülô kifinomult, választékos és nagyon rafinált hangzásvilágot Bartók aranymetszi (Isten veled, Bánat), a gregoriántól napjainkig kis és nagy kórus, tenorszóló (Szerekován János) váltakozásával és együttlélegzésével és néhány életigenlô fellobogással - Tota pulchra est, Leánykérô - lesz teljes a kép. A második rész pazar, magabiztos technikával ragyogtatja fel Csíky Boldizsár és Kodály Zoltán kórusmuzsikájának szellemi értékeit. Szegény Szabó Erzsi balladájának döbbenetes freskóját eleven, sokszínû, tiszta rajzolattal építették, a Három leánykart végtelen dinamikai árnyalással, erôteljes ritmusérzékkel, úgy is mondhatnám, egyfajta elôadásmódbeli személyességgel énekelték. A Kodály-mûveket alkalomhoz illôen a Pünkösdölô négytételes pompája zárta, a kristályos ragyogástól a fergeteges táncig építve pünkösd misztériumát.

Többéves munka eredménye ez. Gráf Zsuzsanna lelkes, biztos kezû, technikailag is igen képzett karmester, az Angelika leánykar igen jó együttes, mely céltudatosan dolgozó karnagy vezetése alatt áll.

Horia Andreescu európai rangú karmester. A záróhangverseny mûsorválasztása - gondolom - nem adott, hanem az ô elképzelése volt. Különben nehezen lehetne elgondolni azt, hogyan kerül egymás mellé két, Bonaparte nevéhez kapcsolható mû, az Eroica és a Paukenmesse. Andreescu Eroicája nagyon személyes, nagyon közvetlen, az öröm és a bánat inkább emberi, mint "gigászi" vagy "démoni". A zenekar is viszonylag kis létszámmal volt a pódiumon, az összhangzás is sokkal áttekinthetôbb így, a mozgás könnyedebb, a játék igényesebb, a minôség kívánalmai magasabbrendûek. A dinamikai játék finomabb, érzékenyebb, a fokozás lehetôségei kitágulnak. Ez az Eroica nehezebb, nagyon igényes olvasatnak ígérkezett és többé- kevésbé sikeres is volt. Legalábbis hozzám és a hallgatósághoz is (a siker fokát mérve) nagyon közel került. Persze, ha a fafúvósokat is össze lehetne hangolni, az egész és a részletek megmunkálása is sikeredhetne tökéletesebbre. A vonósok fáradtsága is kiütközik, fôleg a Paukenmesse Benedictusa sínylette meg ezt, pedig itt már Haydn is magára talált s az Agnus Dei már igazi drámai szépségben tündökölt. A szólistanégyes teljesítménye vokálisan hibátlan volt, a szoprán (Gabriela Pepelea) néhány megingásától eltekintve, személyes hittel zengett a pontosan kidolgozott tenorszólam (Szilágyi Zsolt), tiszta, biztosan intonált, tartást sugárzó volt a basszus (Gheorghe Rosu) és biztos technikával, bár kissé erotikus színnel harmonizált az alt (Aura Twarowska), a kórus pedig minden részletében áttekinthetô hangzással, egységesen, tisztán énekelt. A felfogás ember és ember között kapcsolatot teremtô eseményt ígért. A kivitelezés ezt a többletet fogta vissza néha.

Görnyedt, mint egy fordított u-betû:n. És még hozzáírhatunk egy üres kosarat. Lógatva, mintha begyes fehérnép tenné azt. Valamikor volt begye neki is, most újságpapírral tömve, gyújtósnak. Jön a Gyémánt piacról. Hátán pepita átalvetô, márkás címke, holland textíliából való. Menne haza Agárdra, ha jönne már a busz. Akármi.

A hômérô közel harminc fokot mutat, veri a nap az öregasszony hátát, feketébb már nem lesz. Árnyékba állni nincs hova, az egyetlen fa alatt nagy a népsûrûség. Anyónak térdig érô bôrcsizmája van, sok évet, telet kiszolgált, nyárára megérett a bôr, felhasadt. Anyó ígéri, ha hazaér, rézdróttal azonnal megvarja.

Ez már ilyen - forgatja így, forgatja úgy -, a lábbelit sarkára állítja: nem szégyen a szegénység.

Öreganyó áll a lábán jól, nem úgy, mint valamikor, egy kicsivel gyöngébben. Korlátnak feszíti a kor, rándul a ránc, mozdul a száj: támaszt mindig ád az Úr.

Hogy az idô ne teljen hiába, le merné nekem fogadni, hogy életkorát ki nem találom. Mondok hetvenet, de tudom, annál valamivel több. Rázza a fejét: nem, bár szeretné. Hát akkor nyolcvan, biztosan. Nem. Mi maradhat hátra, ha nem a kilencven. Öreganyó kuncog, nem és nem.

És nem.

Támpontul két magyar, két román világot emleget nekem. Javasolja, kezdjem az elején. Hát akkor a monarchia...

Eltaláltam, úgy van. Egy évvel Princip Gavrilo gaz szerb diák - így öreganyó - merénylete elôtt pontosan.

1913?

Jeles.

Hát azóta áll a lábán öreganyó. Állt persze fiatalabb lábakon is, jött Agárdról, ment Agárdra, naponta gyalog. Csak itt van ehejt, kanyarintja üregébe a közeli mezôt.

Üreganyó. Egy kerek évszázad belefért. Egy-két sztorit, ha adna belôle. Nincs kedve, leint. Tudom, tudom, hagyom.

Öreganyó már a föld, nem az egek felé imádkozik. Összekulcsolt kézzel rebeg: Ó, Uram, adj esôt, jó sokat, legyen kelendôségem a piacon! De lesz esô, ô érzi már nagyon, lába, karja, háta fáj, az orvos mondta, legyen már elég. De hát abbahagyni nem lehet. Elképedek: menne most is inkább gyalog, ha nem lenne idôelôtti kutya kánikula.

Az isten verjen meg minden fônököt ott fenn a vármegyén, ha nem tudtak bár egy padot állítani ide. Lefoglalnák mások, serényebbek úgy is.

Úgy van, öreganyó, a múlt század elejérôl jövet nehéz már behozni a távolságot.

Ugye, ez a végállomás?

Végállomás, anyó.

Busz érkezik hirtelen, öreganyó visszaszól: fiatalember, mi a rendszerváltás után valamit nagyon elcsesztünk!

Ez már igen, öreganyó!

Már rám se hederít. Elôttem vált menetjegyet a múlt század.

Betelt a pohár

- Úgy tûnik, hogy a marosvásárhelyi tanács RMDSZ-frakciója több esetben nem tudta megfelelôen követni a helyi tanácsi határozatok végrehajtását. Magyarán, önök szerint Dorin Florea polgármester mást valósít meg, mint az, ami a határozatokban van. Mi ennek az oka?

- Azt a korábbi kórházi, illetve prefektusi tevékenysége során tanúsított magatartásából tudtuk, hogy Dorin Floreának rendkívül összeférhetetlen egyénisége van. Ezt bizonyítja az is, hogy miután a pártja hatalomra, prefektusi, majd polgármesteri székbe juttatta, szétrombolta saját politikai formációját. A közvetlen munkatársaival sem tudott egyezni. Munkastílusa a zsarolás, a megfélemlítés. Állandóan konfliktusban áll a helyi, a megyei tanáccsal, de még a miniszterekkel is vitába száll. Ez a viselkedése rendkívül káros, mindenekelôtt a városra nézve. Valóban egész sor olyan tanácsi határozatunk van, amelyet nem hajtott végre, illetve egyeseknek azt a részét, ami számára kedvezô, egyezik az elképzeléseivel, kivitelezi, a többire rá se hederít. Többször kértük, hogy változtasson a munkastílusán, a helyi tanáccsal való kapcsolatán. Ez sajnos lehetetlen, nem tartja be írásba foglalt ígéreteit sem.

- Mit lehet tenni ez esetben?

- A mandátuma elején az volt az álláspontunk, hogy a tanács és a polgármester közötti nézeteltéréseket konfliktusmentesen oldjuk meg, mert az állandó vita hátráltathatja a gazdasági fellendülést, elijeszti a külföldi befektetôket. Amikor láttuk, hogy jószerével nem lehet eredményt elérni, drasztikusabban is figyelmeztettük a törvénytelenségeire, mindhiába. Most jutottunk el oda, hogy felkértük a prefektust, bírja a törvényesség betartására a polgármestert. Sajnos úgy látom, hogy a fôispáni intelem se fogja jobb belátásra bírni Dorin Floreát, s így elôbb-utóbb bûnügyi feljelentést kell tegyünk ellene, mert mindamellett, hogy a határozatokat nem tartja be, több esetben olyan mértékben szegte meg a törvényeket, hogy tettei akár alaposabb ügyészségi vizsgálat tárgyát is képezhetik.

- Bár most megoldottnak látszik, a helységnévtábla-botrány nagyon sokáig elhúzódott. Még Fodor Imre polgármestersége idején kezdôdött, majd többszöri festés után a polgármester háromnyelvût helyeztetett ki. Ezen a magyar felirat kisebb volt, mint a román. Egy ideig a sajtóban elhangzottak az ellenvélemények, majd az ügy elcsendesedett, s hosszabb ideig minden úgy maradt, ahogy Dorin Florea polgármester akarta. Csak nemrég kerültek ki a szabványos táblák is. Miért volt ilyen sokáig kezelhetetlen az ügy?

- Mi annak idején felhívtuk a figyelmét arra, hogy ki kell helyezni a kétnyelvû helységnévtáblákat. Ô a marosvásárhelyiek "etnikai érzékenységére" hivatkozva azzal érvelt, hogy taktikusabban, több türelemmel kell megoldani ezt a kérést. Utána következett a már ismert huzavona, ami alatt rájöttünk, hogy polgármestersége alatt tovább folytatta prefektusi politikáját. S tudjuk, hogy akkor nem állt távol a táblafestô-lemázoló tábortól. A késôbb megjelent helyhatósági törvény viszont már egyértelmûen minket igazolt, így hosszú távon megnyertük ezt a csatát, azonban elkerülhettük volna a konfliktust, ha olyan polgármesterrel van dolgunk, akivel lehet normális hangnemben és érvekkel tárgyalni. Az etnikai megbékélést hangoztató kijelentései mögött valójában a polgármester megosztja a lakosságot, állandóan feszültséget kelt, s az sem kizárt, ennek a célja az, hogy a magyarok ne érezzék jól magukat a városban és így minél többen elvándoroljanak. Mindez része egy forgatókönyvnek, amelyet végigkövethettünk a közszállítási vállalattal, az Energomur Rt.-vel, a Salubriserv Rt.-vel, az Aquaserv ÖV-vel, vagy akár az éjjeli menedékhellyel szembeni állásfoglalásaiból, véleménynyilvánításaiból. Vegyük csak sorba az eszközöket. Késlelteti a kedvezményes jegyekre szánt támogatás átutalását a közszállítási vállalathoz, s így komoly anyagi gondokat okoz a cégnek. Késôbb az Energomur Rt.-vel szemben keltett ellenséges hangulatot a városban, majd célgömbbe véve az Aquaserv ÖV-t, valóságos lejárató kampányt folytatott. Még az éjjeli menedékhelyet is meg akarta szüntetni, és sorolhatnám tovább e destruktív munkát.

- A marosvásárhelyi vár felújításával is gondok vannak. Elkészült egy terv, amelyet annak idején elfogadott a tanács, a szakemberek is méltatták, mégis, amikor hozzáfogtak a javítási munkálatokhoz, Dorin Floreának nagyon sok kivetnivalója akadt az eredeti tervvel kapcsolatosan, s úgy tûnik, hogy a renoválást sem ennek alapján végzik.

- Mivel a vár az egyik legjelentôsebb turisztikai látványossága a városnak, még Fodor Imre polgármestersége alatt, négy éven keresztül a tanács több határozatot hozott a történelmi mûemlék felújítására. Nem volt könnyû dolgunk, hiszen tervpályázatot hirdettünk, eljártuk a különbözô minisztériumi engedélyeket, megpróbáltunk pénzt elôteremteni. Elfogadtuk a Szekeres család által készített tervet. Errôl így utólag el lehet mondani, hogy talán nem a legtökéletesebb, kiegészíthetô, de az biztos, általa hatalmas elôrelépés történhetett ez ügyben. Aztán jött a polgármesterváltás, s megállt minden. A tanács így is azon igyekezett, hogy a már összeomlás elôtt álló épületrészeket feljavíttassa, sikerült 62 ezer eurós támogatást nyernünk, amivel hozzáfoghatunk a munkálatokhoz. Ezzel szemben a polgármester úgy viselkedik, mint egy hajdani városi pártbizottsági titkár, semmibe veszi az általunk elfogadott tervet: diszkót, kereskedelmi helyiségeket akar létesíteni a vár területén. Emiatt állandóan akadályokat gördít elénk. Ennek csak úgy vethetünk véget, ha tanácsi határozatot hozunk arról, hogy az eredeti tervnek megfelelôen fogjanak hozzá az épületjavítási munkálatokhoz.

- A víkendtelep felújítási munkálatai is másként zajlanak, mint ahogy a tervben voltak. A tavaly sürgette a kivitelezést a polgármester, majd anyagiak hiányára hivatkozva, a váréhoz hasonlóan, az eredeti tervtôl eltérôen építi ki a telepet.

- Az, ami a víkenden történt, jellemzô teljes egészében a munkastílu-sára, sajátos városgazda-felfogására. Az RMDSZ-frakció megegyezett abban, hogy mivel több éve használhatatlan volt a víkendtelep, építsünk meg és adjunk át sürgôsebben néhány medencét. Ez egyértelmûen több milliárd lejjel csökkentette a beruházási költségeket. A polgármester azzal érvelt e terv ellen, hogy tudomása szerint van már három olimpiai méretû uszoda, ezért nem kell olyan nagyméretû beruházásba kezdeni. Ezzel a kijelentésével szemben, meglepetésünkre, a polgármesteri hivatal eddig már több milliárd lejjel túllépte azt a keretet, amelyet a víkend felújítására engedélyeztünk.

- Nemrég az Iskola utca és a színház mögötti parkoló keresztezôdésénél levô ház ügye váltott ki vitát. Mi a frakció álláspontja?

- Sajnos ez az eset is bizonyítja, hogy a polgármester nem tartja tiszteletben a magántulajdont, hiszen anélkül, hogy a tulajdonost megkérdezték volna, lebontották az ingatlant. A helyi tanács RMDSZ-frakciója foglalkozott az üggyel. Annak idején felhívtuk a figyelmét a törvénytelenségre. Lehet, hogy már akkor be kellett volna emiatt perelnünk a polgármestert, aki szerzôdést kötött a ferences szerzetesekkel, hogy ugyanolyan nagyságú telket bocsát az egyház rendelkezésére, azonban visszaélve az emberek bizalmával, miután lebontatta az épületet, kijelentette: nem lehet megoldani a kérést. Remélem, hogy ebben a helyzetben az egyház szerzôdésszegésért bepereli a polgármestert. E jogi keresetet egyértelmûen támogatja majd a helyi tanács RMDSZ-frakciója.

- Milyen módszerekkel, eszközökkel számoltatja el a helyi tanács, a szakbizottságok a polgármesteri hivatal munkáját? Milyen szerepe van ebben a két alpolgármesternek?

- Tapasztalataink szerint Dorin Florea valódi önkényuralmat teremtett a polgármesteri hivatalban. Ahogy csak lehetett, megnyirbálta a két alpolgármester hatáskörét. Információink vannak arról is, hogy a munkatársait arra biztatja, a két magyar alpolgármester döntéseit torzítva valósítsák meg. A város elsô embere széthúzást kelt a hivatal alkalmazottai között is. Sajnos több értékes szakember távozott emiatt a hivatalból, nagyrészt olyanok, akiknek más véleménye is volt. Úgy tûnik, mintha a tanácsi anyagokat amatôrök állítanák össze. Ez rendkívül megnehezítette a szakbizottságok munkáját is. Ezeket a rendellenességeket többször jeleztük neki, de be kell látnunk, hogy olyan emberek dolgoznak ott, akik képtelenek elvégezni a munkájukat. Dorin Florea olyanokkal vette körül magát, akik, ha kell, vakon engedelmeskednek neki.

- Mintha a közvélemény fogékonyabb lenne a polgármester látványos megoldásaira, s a tanács amolyan szükséges rosszként tûnik fel. Hogy állítható helyre az egyensúly?

- Sajnos ott hibáztunk, hogy munkánkat nem tudtuk megfelelôen, elég hangsúlyozottan a lakosságnak bemutatni, ezért talán az embereknek az a benyomása, hogy bizonyos dolgokkal nem foglalkozik a városi tanács. Már közvetlenül a helyhatósági választások után elkészült egy ilyen városfejlesztési stratégia, ennek alapján összeállítottunk egy cselekvési programot is, és azon igyekszünk, hogy ennek a szellemében hozzunk tanácsi határozatokat. Elképzelésünk szerint sürgôsségi sorrendben az utakat kell megjavítanunk, a szociális gondokat kell rendeznünk. Mindezek mellett vissza szeretnénk adni Marosvásárhelynek régi, hagyományos vásárvárosi jellegét, ugyanakkor jelentôsebb kulturális, oktatási és egészségügyi központtá akarjuk fejleszteni. Azon munkálkodunk, hogy vállalkozóbarát légkört teremtsünk. A városi tanács e stratégia keretében támogatja a megyei tanács repülôtér-fejlesztési és iparipark-létesítési tervét. Minden téren történtek már elôrelépések, azonban, mint említettem, több esetben gátat vet nekünk a polgármester. Egyszerûen úgy tekinti a várost, mintha a saját kft.-je lenne. Elképzelése szerint Marosvásárhely egy olyan gazdasági egység, amibôl minél több nyereséget lehet kibányászni. Persze ez helyes lehet a maga nemében, csak az a kérdés, hogy kinek a zsebébe jut a profit. A "szerelmesek" nagy hírveréssel átadott parkjának esete is bizonyítja, hogy Dorin Florea nem a város érdekeit szolgálja, hanem ezáltal is - hangzatos, kampányízû propagandával fûszerezve - bizonyos kötelezô számlákat törleszt, mindenféle törvényesség megkerülésével. Arról is tudomásunk van, hogy hatalmas összegû közpénzek folynak el útjavításra, úgy, hogy a munkálatoknak nincsen látszata, eredménye.

- Mint az elôbbiek is illusztrálják, az RMDSZ- frakció folyamatos konfliktusban áll a polgármesterrel. Csak önöknek van osztanivalója?

- A polgármester talán már megérezte, hogy önkényes viselkedésével nem csak az RMDSZ ellenszenvét vívta ki, azonban nacionalista retorikával igyekszik megakadályozni azt, hogy más pártokbeli tanácsosok fellépjenek ellene. Kollégáink belátják ugyan, hogy sok mindenben következetesebben, alaposabban felelôsségre kellett volna vonni a polgármestert, de nem merik vállalni a szembesítést, így nekünk kell megtennünk ezt a "kellemetlen" lépést. Dorin Floreának mindjárt polgármesterré választása után az volt a taktikája, hogy összeugrasszon, bennünket, tanácsosokat egymás ellen fordítson. Mi igyekeztünk az egységet megôrizni a tanácsban, lehet, az volt eddig a hibánk, hogy túl óvatosan kezeltük a polgármester megnyilvánulásait. Mindenképpen biztosítanunk kell a törvényességet Marosvásárhelyen, meglátjuk, hogy milyen fórumokig kell eljutnunk ennek érdekében.

Kötvénykibocsátásra készül a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal

Mivel a szállításügyi miniszter ígéretével ellentétben Marosvásárhely egy lejt sem kapott még a Dózsa György utcai fôjavítási munkálatokra, Dorin Florea polgármester tegnapi sajtótájékoztatóján kijelentette: nem állnak le a munkálatokkal, alternatívát keresnek a javítás befejezésére.

Egyik lehetôség a kötvénykibocsátás. Ennek már folynak az elôkészületei. A polgármester szerint 20-25 milliárd lej értékben szándékoznak kötvényt kibocsátani, egy- vagy legtöbb kétéves idôfutamra, a kereskedelmi bankoknál nagyobb kamatot fizet az önkormányzat. A pénzszerzô mûveletre valószínûleg ôsszel kerül sor, a polgármesteri hivatalnak a szaktanácsadást az amerikai érdekeltségû RTI cég biztosítja. Florea szerint azok, akik kötvényt vásárolnak majd, jól járnak, mert biztos befektetésre számíthatnak, az önkormányzat pedig szintén jól jár, mivel pénzre tesz szert, amit rugalmasabban költhet el, mint ha banki hitelt venne fel. Ha idôközben mégis "bejön" a pénz Bukarestbôl, az sem baj. A kötvényekbôl származó bevételt van hova tenni, például a terelôút javítására. Utóbbinak az aszfaltozása egyébként - több városi tanácsos felszólalása ellenére - folytatódik. A hasonló munkálatokat a továbbiakban a volt Kossuth, a Forradalom, a Marasti és Marasesti, Sinaia utcákban, végül a központban végzik. A polgármester szerint az elmúlt két évben mintegy 300 kilométernyi aszfaltréteget fektettek le Marosvásárhelyen, a következô két évben hasonló arányú útfelújításra lesz szükség.

A közelgô Marosvásárhelyi Napok rendezvényeivel kapcsolatban megtudtuk, hogy gazdag programot szerveznek. A nyári színpadon koncertekre, színházi elôadásokra kerül sor, a város fôterén gazdasági jellegû kiállítást tartanak mintegy 100 cég részvételével (közel fele külföldi), amelynek a megnyitója június 26-án lesz. A Marosvásárhelyi Napok megnyitójára 27- én délután kerül sor. A polgármester úgy vélte, több, hagyományosnak számító mozzanatot ki kellene hagyni, esetleg módosítani: a hintós menetet például felváltani a város személyiségeinek, vállalkozóinak felvonulásával, a rendezvény idôpontja nem június kellene legyen, hanem ôsszel volna jó megrendezni. Ha a megyei tanács nem szereltet légkondicionáló berendezést a Kultúrpalota tükörtermébe, nem kizárt, hogy a nyári színpadon kerítenek sort a díszpolgári címek átadására, "ott legalább a napsütés okozta melegtôl fô meg az ember agya".

Sajtótájékoztató a megyei tanácsnál

Noha egyelôre csupán a tulajdonképpeni építkezés elôkészítése folyik, a külföldi befektetôk máris érdeklôdtek a Vidrátszegre tervezett ipari park felôl - tudtuk meg a megyei tanács tegnapi sajtótájékoztatóján.

Az elmúlt héten két külföldi küldöttség jelezte érkezését: a tatabányai ipari park képviselôi egy esetleges jövôbeni együttmûködés reményében folytattak eszmecserét a megyei tanács vezetôségével, míg a másik bejelentkezett delegáció, egy olasz küldöttség útját egyelôre késôbbre halasztotta. Érdeklôdött helyettük viszont a Romániában mezôgazdasági és mezôgazdasági termékeket feldolgozó iparágban tevékenykedô, holland befektetôket tömörítô CMBC szervezet, amelynek képviselôi szerdán folytattak megbeszéléseket a tanács vezetôségével. Ennek ellenére a park megvalósítása nem teljesen akadálymentes. Noha a költségek zömét PHARE- alapokból fedezik, egymillió eurót meghaladó összeget kitevô hányadot helyi erôforrásokból kell elôteremteni. Az elképzelés szerint ezt egy letelepedésben érdekelt cég elôlegezhetné meg, ám Virág György megyei tanácselnök elismerte: a nemzetközi gyakorlatban az ipari parkban megtelepedni szándékozó cégek a szolgáltatások teljes skáláját készen kapják meg, szokatlan, ha nekik ezért be kell fektetniük, s meg kell várniuk a kivitelezést is. Ez mindeddig visszavetette az érdeklôdést. Talán ha valóban megkezdôdnek a munkálatok, könnyebb lesz érdekelt befektetôt találni.

A közeljövôrôl szólva Virág György elmondta, hogy csütörtökön és pénteken Turnu Severinben összeül a megyei tanácsok romániai egysületének tisztújító közgyûlése, melyen személyesen is részt vesz. Az ülés fontosságát a megyei elnök abban látja, hogy egy esetleges új vezetôség a helyhatósági lobbi erôsödését eredményezheti. Ezáltal például a kormányzat nagyobb mértékben veheti figyelembe a megyei tanácsok véleményét (az erre vonatkozó közös álláspontot szintén most alakítják ki) a készülô helyi költségvetési törvény esetében, melynek nagy szerepe lesz a jövôben a központosítás lebontásában, a helyhatóságoknak átadott, ám egyelôre finanszírozási gondokkal küszködô intézmények (iskolák, kulturális intézmények, rövidesen az egészségügyi intézmények is) mûködésének biztosításában.

Ha ön, rokona, munkatársa vagy barátja a köröm gombás fertôzôdésében szenved (onikomikózis), hívja a 093-255-113-as telefonszámot hétfôtôl péntekig 9-18 között a május 20-július 12. periódusban, és ingyenes vizsgálatban részesül Marosvásárhely valamelyik orvosi rendelôjében.

A köröm gombásodása gyakoribb a lábköröm esetében, legtöbbször a nagylábujjon kezdôdik. A köröm elveszti fényét és áttetszô jellegét, homályossá válik, színe barnássárgára, felülete pedig egyenlôtlenné változik. A köröm megvastagszik, töredezetté válik, majd leválik a köröm alatt felgyülemlô, bodzabélhez hasonló, vastag, sárgás genny miatt. Mindez végül a köröm részleges vagy teljes pusztulásához vezet.

A gombás fertôzéses megbetegedések számának növekedése annak köszönhetô, hogy a fertôzöttek
80%-a nem jelentkezik be bôrgyógyászhoz vizsgálatra és nem végez kezelést, mivel a gombásodást nem lényeges kozmetikai problémának minôsíti. Prof. dr. Nicolae Maier, a kolozsvári Bôrgyógyászati Klinika vezetôje hangsúlyozza, hogy a nem