Újabb teher az önkormányzatoknak

Ezen a héten a videokonferencia egyik körkérdése arra vonatkozott, hogyan áll az egészségügyi intézmények átutalása a minisztérium adminisztrációjából a helyi önkormányzatokéba. Megyénkben 17 klinika és kórház sorsát kellene tisztázni, ebbôl 12 esetben elôkészítették, ám öt kórház sorsa még vitatott.

- Maros megye speciális esetnek számít. A szóban forgó 5 egység: a megyei kórház, a marosvásárhelyi városi kórház, a szívsebészeti klinika, a gernyeszegi szanatórium, valamint a rohammentô-szolgálat más jellegû, mint a szokásos városi kórházak - tudtuk meg Ovidiu Nateától. - Marosvásárhely, egyetemi központ
lévén, jó hírnevû kórházakkal rendelkezik, ahova nemcsak marosvásárhelyi betegek jönnek, hanem az ország minden részébôl érkeznek rászorulók. Nem volna helyes, ha ezeknek az intézményeknek a fenntartása a helyi adófizetôk pénzébôl történne. Ezeknek a minisztériumhoz kellene tartozniuk továbbra is. Csak így mûködhetnek megfelelôképpen. Természetesen a minisztériumé a végsô döntés, és ezzel meg kell várni, hogy miután az összes egység sorsát tisztázzák, megjelenjen az erre vonatkozó rendelet, amely alárendeli az egészségügyi intézményeket az önkormányzatoknak.

Ami a kórházak eddig is nehézkesen történô támogatását illeti, a prefektus elmondta, hogy ugyanazok az összegek, amelyeket eddig az egységek mûködtetésére fordítottak, ezután is ugyanoda kerülnek. Hogy ez nem volt soha elég, az más kérdés - mondta.

Érdemes a stadionokkal foglalkozni?

A kórházakhoz hasonlóan a helyi önkormányzatokhoz kerülnek a stadionok is. Megyénkben a marosvásárhelyi ligetben levô stadion mellett még a szászrégeni stadion került szóba. A kivitelezésnek nemigen vannak akadályai, ezért megyénkben ezt nem is részletezték túlságosan. Egyetlen tisztázatlan kérdés marad, hogy ha megyénkben már csak a lányok röplabdacsapata és az ifjúsági kosárcsapat játszik olyan szinten, hogy országos rangadókon is részt vegyen, érdemes-e pénzt áldozni stadionokra. Míg a lányokat a gázvállalat támogatja, addig más csapatok számára nem sikerült támogatót találni. Ezért a prefektus tervbe vette, hogy rövidesen találkozni fog a megye jelentôsebb vállalatainak vezetôivel, hogy tárgyaljon velük résztámogatási lehetôségekrôl.

Bár a stadionok fenntartása is mindig problémás volt és a tulajdonoscsere nem oldja meg ezt a kérdést, az már bizonyos, - mondja Ovidiu Natea, - hogy év végéig az önkormányzatok átveszik a szóban forgó sportlétesítményeket.

Föld nélkül nincs állattenyésztés sem

Nem igénylik a volt állami mezôgazdasági állomások épületeit a Maros megyei fiatalok. A rendelkezések értelmében, ha 40 év alatti fiatalok állattenyésztési vállalkozást indítanak, kedvezményesen juthatnak a volt állami mezôgazdasági épületekhez, és országos szinten 243 esetben már alkalmazták az erre vonatkozó elôírásokat. Megyénkben eddig még egyetlen ingatlanban sem folytatnak ilyen tevékenységet. A prefektus szerint ennek oka, hogy a szóban forgó ingatlanokhoz nem tartozik földterület is, amely nélkül nehezen képzelhetô el az állattenyésztés.

Még legalább 70 milliárd lej kellene

A videokonferencián a 416-os, minimális szavatolt jövedelemrôl szóló rövid beszámolójában Virág György, a megyei tanács elnöke elmondta:

- Megyénknek eddig 100 milliárd lejt osztottak le. Ebbôl mi az elsô két negyedévre már 65 milliárd lejt kiutaltunk, de ez csak a szükségletek 77%-át fedezi. Így számításaim szerint még legalább 70 milliárdra volna szükség.

Adrian Nastase egyébként hangsúlyozta, nem fogják eltûrni, hogy megismétlôdjenek azok az esetek, amelyek tudomására jutottak, miszerint a polgármesterek kényelembôl a segélyt anélkül folyósították, hogy az érintettek az elôírt munkaidôt ledolgozták volna.

Tegnap délelôtt a marosvásárhelyi Kultúrpalota nagytermében tartották a ballagási ünnepséget a Dimitrie Cantemir egyetem pszichológia karának végzôsei. Az évfolyam négy évvel ezelôtt 100 hallgatóval indult, 92-en el is végezték tanulmányaikat. A kar dékánja szerint nagyon jól felkészült fiatal szakemberek hagyják el az egyetem padjait, akiknek reális esélyeik vannak az elhelyezkedésre, hiszen a hadseregben, tanügyben, rendôrségen és az egészségügyben újabb állásokat létesítettek.

Aktuális

A csütörtöki megyei tanácsülésen premiert jelentett, hogy két napirendi pont anyagát nem bocsátották a sajtó rendelkezésére. Egész pontosan a színház és a saját apparátus szervezeti felépítésérôl szóló határozattervezet dokumentációjába nem nyerhettek bepillantást az újságírók, azzal a magyarázattal, hogy azok az alkalmazottak fizetéseinek kvantumát is tartalmazzák, s ilyen tekintetben bizalmas adatoknak minôsülnek. Érdekes viszont, hogy korábban a hasonló határozatokat is nyilvánosságra hozták, néhány hónappal ezelôtt a repülôtér igazgatójának fizetése kapcsán robbant ki éppen kisebb botrány a helyi sajtóban.

Ám ha az említett esetben a túlzottnak tûnô juttatás miatt kerekedett "ügy", ezúttal - különösen a színház tekintetében - talán inkább a szégyenteljesen alacsony fizetéseket vonakodtak nyilvánosságra hozni. Megszavazták ugyanis a véglegesen a megyei tanács hatáskörébe került intézmény költségvetését, s bizony Thália nagy múltú temploma nem dúskálhat az idén az anyagi forrásokban. Az elfogadott számok szerint a színház 2002-ben 19,8 milliárd lejbôl gazdálkodhat, s ez a legfontosabb költségek minimálisra csökkentésével kipréselt szám. A legnagyobb tételt nyilván a személyzeti kiadások alkotják, de ha egyénekre bontanánk a közel 16 milliárdos költséget (ez szerepelt abban a bizonyos bizalmas iratban), azonnal rájönnénk, hogy ez egyáltalán nem sok. A költségvetést meghatározó pénzügyi szakemberek máshol is ott húztak a számokból, ahol csak lehetett. Így például kiszállásokra egyáltalán nem különítettek el pénzt, a világításra, takarításra, irodai költségekre abszolút számban is kevesebbet lehet költeni az idén, mint a tavaly.

A legnagyobb gond azonban mégsem ez. Ha szegényesen is, a túlélésre talán elég ez az összeg, ám vajon valóban rendelkezhet-e vele a színház? Ebbôl ugyanis csupán központi költségvetésbôl a megyei tanács útján kiutalt 12 milliárd biztos, az ugyancsak számba vett ötmilliárd, amelyet a helyi tanács megszavazott ugyan, még mindig a levegôben lóg. Noha többször megígérte, Dorin Florea polgármester a mai napig sem vállalta írott megegyezés útján a pénz átutalását, s a repülôtérrel kapcsolatos korábbi negatív tapasztalatok fényében sokan máris félelmüket fogalmazták meg ezzel kapcsolatban. Ugyancsak nagyon bizonytalan a kormány által megígért 2 milliárdnyi céltámogatás, hisz általános tapasztalat, hogy Bukarest nem mindig tartja be pénzfolyósítási ígéretét, ráadásul a tavalyról felgyûlt ötmilliárdos hátralék kérdése is nyitott még, ezt az összeget pedig szintén a mûvelôdési minisztériumnak kellene folyósítania.

A tanácsülésen jelen levô Ovidiu Natea prefektus megígérte, hogy közbenjár a színház ügyében, s követi a helyi szinten kötött finanszírozási megállapodás teljesítését. Ehhez az utóbbihoz azonban annak a bizonyos megállapodásnak létre kell jönnie, s ez nem csupán az idei év szempontjából létfontosságú. Jövôre ugyanis még nagyon homályos, hogy a központilag leosztott összeg híján mily módon lehet majd a színház mûködéséhez szükséges összeget elôteremteni.

PSD-küldöttség Budapesten

Az MSZP szerint újra kell tárgyalni az Orbán Viktor és Adrian Nastase miniszterelnök által a kedvezménytörvény végrehajtásáról kötött megállapodást.

Ezt Szabó Vilmos, a párt nemzetközi kapcsolatok titkárságának vezetôje mondta újságírók elôtt csütörtökön azt követôen, hogy az MSZP vezetôi megbeszélést folytattak a román Szociáldemokrata Párt küldöttségével Budapesten.

Szabó Vilmos hozzátette: az új kormánynak hivatalba lépése után át kell tekintenie, mi történt a memorandum aláírása óta.

Mint mondta, nincsenek pontos információik errôl, mindössze arról tudnak, hogy levélváltás volt a magyar és a román kormány között.

Cozmin Gusa, a Szociáldemokrata Párt (PSD) fôtitkára újságírói érdeklôdésre leszögezte, hogy a memorandum szövegében nincs szó annak újratárgyalásáról.

Hangsúlyozta, hogy a román fél inkább a kedvezménytörvényre kíván koncentrálni.

Emlékeztetett arra: az Orbán-Nastase megállapodás tartalmazza, hogy hat hónappal a törvény életbe lépése után a felek megvizsgálják, mi valósult meg addig a törvénybôl.

Mindkét fél úgy vélte, hogy ennek alapján nem kizárt a törvény módosítása sem.

Elhangzott, hogy a kérdésben szakértôi és kormányközi tárgyalásokat folytat majd Magyarország és Románia, a közös álláspont kialakítása érdekében.

A magyar fél a megbeszélésen egyértelmûvé tette ugyanakkor, hogy az új kormány meg kívánja tartani a kedvezménytörvényt, és el szeretné érni annak végrehajtását.

A találkozón a román küldöttség átadott egy megállapodás-tervezetet a két párt közötti együttmûködésrôl.

Szabó Vilmos úgy vélte, hogy még az idén mindenképpen létrejön a megállapodás, amely a két párt parlamenti frakcióinak együttmûködésére is kiterjed.

Az MSZP kinyilvánította a megbeszélésen, hogy támogatja a PSD felvételét a Szocialista Internacionáléba.

Szabó Vilmos reményét fejezte ki, hogy a Szocialista Internacionálé idei kongresszusán pozitív döntés születik a PSD felvételérôl.

Scheele figyelmeztetése

Jonathan Scheele, az Európai Bizottság romániai delegációjának vezetôje csütörtökön kijelentette, hogy Romániának az eddiginél hatékonyabban kell elköltenie az Európai Uniótól kapott pénzeket.

"Nem mondhatjuk, hogy a pénzt jelenleg nem hatékonyan használják fel, azonban a hatékonyságot növelni is lehet", mondta Scheele a Románia-EU konzultatív vegyes bizottság május 23-24-én, Bukarestben zajlott ülésének megnyitóján.

Az EB-delegáció vezetôje elmondta, az Európai Unió jelenleg tervezetet dolgoz ki a tagjelölt államoknak szánt alapok számbavételére. "Meg kell vizsgálnunk, mennyi pénz áll rendelkezésünkre és mennyit képes Románia hasznosan elkölteni", tette hozzá Jonathan Scheele.

Az EB képviselôje szerint a csatlakozási tárgyalási fejezetek számánál fontosabb a Románia által már elfogadott uniós jogszabályok és normák alkalmazása. Romániának olyan mértékben válik hasznára az EU-hoz való csatlakozási folyamat, amennyiben gyakorlatba ülteti az uniós jogrendszert, ez lévén a legnagyobb nehézség, amellyel az összes tagjelölt ország szembesül, hangsúlyozta az EB-delegáció vezetôje. MEDIAFAX

A Schiffer-ügy tisztázásra vár

Mircea Geoana külügyminiszter pénteken a külügyminisztérium épületébe hívta meg Michael Guestet, az Egyesült Államok bukaresti nagykövetét, hogy Nikolaus Schiffer helyzetét világossá tegye. Ha "minden világos, az illetôvel nincs semmi baj, azért hontalan, mert megfosztották az állampolgárságától, semmi gond, itt maradhat" - Közölte Adrian Nastase. Ám ha az ügy homályban marad, a román hatóságok visszavonják a belépési vízumot, és a határsávba küldik, ahonnan "az Egyesült Államokba, Izraelbe, Kínába távozhat, vagy ahova éppen óhajt", tette hozzá a kormányfô.

"Nincs szükségünk még egy botrányra az Antonescu-ügy után", jelentette ki Nastase, és rámutatott: nem szeretné, ha Románia "nemzetközi botrányba keveredne azok miatt, akik a zsidókat irtják", és amelyrôl azt állítják, "szélsôséges és nácibarát ország". A miniszterelnök hangsúlyozta, a hatóságok azt hitték, Nikolaus Schiffer "megoldotta problémáját" az Egyesült Államokban, de a nemzetközi sajtóból értesültek, hogy Romániát bírálják, amiért "befogadott egy nácit". MEDIAFAX

Szakadás következett be a vajdasági autonómiáért síkraszálló tartományi pártokat és nem kormányzati szervezeteket tömörítô Vajdasági Szövetségben (VSZ).

A szervezet meghatározó pártja, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) úgy döntött, hogy nem kíván részt venni - legalább is egyelôre - a szövetség munkájában.

A VSZ azokat a vajdasági pártokat és nem kormányzati szervezeteket tömöríti, amelyek kiállnak a széles körû - törvényhozó, végrehajtó és önálló bírói hatalommal rendelkezô - tartományi autonómia mellett. A VSZ-nek három meghatározó pártja a VMSZ, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga (LSV) és a Vajdasági Reformpárt (RV).

A VSZ tagszervezetei kétnapos tanácskozásuk végén, csütörtök éjszaka megállapodást kötöttek arról, hogy intézményesítik a szövetséget, és bejegyeztetik a köztársasági igazságügyi minisztériumnál. A tanácskozáson - elfoglaltságukra hivatkozva - nem vettek részt a VMSZ képviselôi. Arra is hivatkoztak, hogy Mile Isakov, az RV elnöke az utóbbi napokban heves kirohanásokat intézett Kasza József, a VMSZ elnöke ellen. A VSZ május 28-áig adott határidôt a VMSZ-nek, hogy aláírja a megállapodást, különben nélküle jegyzik be a VSZ-t.

Kasza József közölte az MTI-vel: a VMSZ elutasít minden ultimátumot, és reagálni sem kíván a VSZ felszólítására. A párt nem hagyja magát zsarolni, s akkor ül le tárgyalni a VSZ-szel, ha rendezôdnek a viszonyok a szövetség egyes tagszervezetei között. Kasza szerint azonban egyáltalán nem biztos, hogy a VMSZ a jövôben csatlakozni fog a majdan bejegyzett szövetséghez.

Sajátos tömegvonzás érvényesül Kambodzsában: tömegeket vonz a néhai véreskezû diktátor, Pol Pot vécédeszkája. Ugyanakkor többeket taszít is, és ezért le kellett taszítani "trónjáról".

"Sorban álltak az emberek, hogy lefényképeztessék magukat az ülôkével" - mesélte büszkén a 37 éves brit Karl Balch, akinek vendéglôjében volt látható eddig a nevezetes vécédeszka, Siem Reapban. A sztárülôke "csillaga" azonban nemrégiben leáldozott: a helyi ellenállás miatt a vendéglôsnek rejtekhelyre kellett számûznie a deszkát.

Balch 1998-ban Kambodzsa távoli északi hegyvidékén, a thaiföldi határ közelében akadt rá az ülôkére, amikor megtekintette a menekülô Pol Pot azóta lerombolt utolsó menhelyét. Csak két vécédeszka maradt meg sértetlenül. Viszont nem akármilyenek. Igen kényelmes ülés esett rajtuk, mellékesen pedig, az ablakon át, gyönyörû kilátás nyílt az alant elterülô festôi völgyre.

Nosza, fogta magát a vendéglôs és elvitte magával "emlékbe" az egyik ülôkét. (A másikat alighanem szintén egy turista "gyûjtötte be".) Hazafelé tartva jó párszor megállították, és valahányszor azt mondta az érdeklôdôknek, hogy Pol Pot vécédeszkáját viszi magával, bolondnak tartották.

Siem Reapba érve azután kiállította vendéglôjében a "leletet", amely valóságos luxusnak számíthatott valamikor a kambodzsai dzsungelben és - Balch reményei szerint - ötven év múlva akár gyûjtôk is versenghetnek majd érte.

Közben azonban a vendéglôben kiállított diktátori vécédeszka akkora felháborodást keltett az észak-kambodzsai városka lakosainak körében, hogy tulajdonosa kénytelen volt leszereltetni és elrejteni a helyi béke kedvéért. Most már csak titokban mutogatja.

A Vörös Khmerek rettegett vezetôje, Pol Pot különben - mielôtt menekülése közben az elhíresült vécédeszkát igénybe vette - 1975 és 1979 között mintegy két millió honfitársát gyilkoltatta meg - emlékeztet az AFP jelentése.

Ma kezdôdik a fehéregyházi unitárius templomban az emlékezés Erdély két nagy magyar személyiségére, Kemény Jánosra (1607 - 1662) és Bethlen Miklósra (1607 - 1662). Kemény János erdélyi fôkapitány, majd fejedelem Önéletírásában egész életét áttekinti s az országos eseményekben való részvételét indokolja, magyarázza. A barokk kori memoárirodalom reprezentatív alkotását pedig Bethlen Miklós kancellár hozta létre személyes hangvételû Önéletírása révén. A fehéregyházi emlékezésen Benedek Jakab lelkész és Ábrám Zoltán megyei EMKE-elnök köszöntôjét követôen dr. Kötô József, az EMKE országos elnöke mond bevezetôt, Betlen Miklósról dr. Buzogány Dezsô kolozsvári teológiai tanár tart elôadást, Kemény János munkásságát Spielmann Mihály, a Teleki Téka fôkönyvtárosa méltatja. Közremûködik Kilyén Ilka színmûvésznô. Az emlékezôk megtekintik a Petôfi-emlékmúzeumot és az emlékkertet, mûsorral lép fel a Petôfi Sándor Mûvelôdési Egyesület. Délután megtekintik a Bethlen-kastélyt, Nagybúnban adóznak Bethlen Miklós emléke elôtt, virágokat helyeznek el a Bethlen-emlékmûnél, majd Segesváron megtekintik a "leprás templomot", és ellátogatnak a nagyszôllôsi csata színhelyére is.

Tegnap a marosvásárhelyi Alpha Transilvana Alapítvány székházában az egészségügyi ellátás egyik fontos láncszemérôl, a kórházból kikerülô idôsek és betegek házi gondozásáról tartottak sajtótájékoztatót annak kapcsán, hogy a fôvárosi Házigondozó Alapítvány szervezésében éppen most folyik tanfolyam, amelyen 28, e területen dolgozó személy vesz részt.

A sajtótájékoztatón dr. Valentin Vladu, a fôvárosi Házigondozó Alapítvány elnöke kifejtette, addig, amíg az országos egészségbiztosítási pénztár költségvetésének 80 százalékát a kórházi költségekre költik, de a kórházból kikerülô betegek házigondozására általuk javasolt 0,7 százalékot is elveti az egészségügyi miniszter, a kórházi költségek továbbra is magasak maradnak. Fel kellene már ismerni, hogy sok olyan beutalt nyomja a kórházi ágyat, akik nem szorulnak speciális kezelésre, csupán szociális esetek, akiknél az otthoni ápolás kizárt, és jobb megoldás híján nem dobhatják ôket az utcára. Így a kórházak költségei nemhogy csökkennének, hanem nônek. A kórházi költségvetésbôl bizonyos részt át kellene irányítani a házi beteggondozásra.

Dr. Lupsa Alexandru is csatlakozott ehhez a véleményhez, hozzátéve, hogy jelenleg az egészségügyi rendszer legelhanyagoltabb része a kórházi kezelés utáni otthoni utókezelés és betegellátás. Az Alpha Transilvana Alapítvány, amely egészségügyi és szociális célokat tûzött maga elé, csatlakozik a fôvárosi alapítvány projektjéhez és közösen, elôfutárként tevékenykednek a házigondozás modelljének kidolgozásában, amely befolyással lehet a törvényhozásra. Mert, mint mondotta, nem-kormányzati szervezetként sokkal gyorsabban és hatékonyabban igazodnak a civil társadalom valós igényeihez, de a törvényes kereteket és a finanszírozási lehetôségeket is meg kell teremteni. Az elindított program, akárcsak a kilencvenes évek elején a SMURD-é, nem akadálymentes, de beindult és folytatására szükség van. Dr. Raed Arafat azt kívánta, hogy munkájuk elismerése rövidebb és akadálymentesebb legyen, mint a SMURD-é volt. A házi beteggondozásra, akárcsak az éjjeli menedékhelyre, a polgármesteri hivatal speciális részlegére, óriási szükség van.

Orbán Dezsô, a polgármesteri hivatal Speciális Segélyszolgálatának vezetôje elmondta, hogy Marosvásárhely idôs lakosságának 33 százaléka szorul segítségre, ez igen jelentôs szám, ami alátámasztja az elindított projekt szükségességét. Dr. Márton András, a gyulafehérvári Caritas szervezet programkoordonátora beszámolt arról, hogy ápolóik Marosvásárhelyen jelenleg 143 beteget gondoznak, Hargita megyében már 32 helyi tanáccsal kötöttek szerzôdést, hogy a betegápolók bérét a helyi tanácsok állják. Kifejtette, hogy a házi betegápolás legnagyobb akadálya a finanszírozás hiánya.

Miután a sajtóban megjelentek alapján a vállalkozók értesültek arról, hogy milyen kedvezményekkel jár a fogyatékosok alkalmazása, a mini állásbörze megszervezéséig eltelt 4 nap alatt több mint háromszorosára növekedett a felkínált állások száma. Így tegnap reggel a fogyatékosoknak megrendezett állásbörzén már nemcsak 9 munkahely várta a dolgozni vágyókat, hanem 28. A munkáltatók szakképzetlen munkást, könnyûipari dolgozókat és eladókat kerestek.

A börzén 93 személy jelentkezett, 4 személlyel helyben megkötötték a munkaszerzôdést, további negyvennek az adatait felvették és interjúra visszahívták ôket. Közülük kerülnek majd ki a betöltetlenül maradt 24 állás elfoglalói. Ez utóbbiak mindannyian fizikai vagy érzékszervi sérültek, többnyire férfiak.

Reghina Farcas, a Munkaerô-elosztó Ügynökség igazgatónôje elmondta, úgy gondolja, hogy a szerényebb részvétel a félénkségnek tudható be. Hamarosan azonban, közösen a Fogyatékosok Intézetével, közös adatbázist hoznak létre, amelyben szerepelni fog a fogyatékosság mértéke és az elvégzett képzések is, amelyek alapján további állásbörzéket lehet szervezni és az igényeknek megfelelôen közvetíteni lehet a munkáltatók és a munkakeresôk között.

Jegyzet

Ül a földszinti "társalgóban", tartása még egyenes, nézése azonban merô, mintha az emeleti lépcsôfeljáró valamelyik foka különösen érdekelné, beszéd közben is azt nézi, azt a fokot, néha azonban ráles a látogatókra, tekintetében megmaradt egy villanás a leskelôdô inaséból, aki úgy lopja a szakmát gazdájától, a mestertôl. Azt mondja, sokat megélt, keveset nyert az élettôl. Bibliás környezete korán rászoktatta a kemény munkára, a küzdés felvállalására, kóbor természete elvitte ugyan egy-két idegen országba, igazából mégis itt érezte, hogy otthon lehet. Holott mi van itt? Egy piszkos vizû folyó, a magas vasúti töltés, ezek határt képeznek a voltaképpeni város és az új negyed között. Külvilág ez, egyenes utcákkal, takaros polgári házakkal, csend honol, csak a számtalan házôrzô zavarja a legváratlanabb pillanatokban fel-felkapó csaholásával.

- Alzheimer - mondja fakón, mint aki rég napirendre tért az élete fölött. - Szedem a gyógyszereket, nyújtom ébrenlétemet. Most még tudok magamról, rólatok, a családról, jönnek, beszélgetünk, aztán hirtelen elfut velem a ló, és nem tudom, melyik prérin vagyok.

A ház tágas, sokszobás, egy sarokkal arrább fiai, lányai élnek, kocsik, vállalkozások, ügyek, problémák, szerelmek, viták, asszonygondok és gyermekbajok, még nem kerülik meg, még ôhozzá fordulnak tanácsért, mint annyi éven át mindenkor. Még úgy tehet, mint aki nagyon odafigyel és nagyon érti és azonnal tud valami okos dolgot mondani, de már nem figyel oda igazán és nem is érti, sôt nem is érdekli már, amit ezek itt összehordanak, nem oda figyel, felesége lélegzetét véli hallani, holott az asszony már két hete a kórházban fekszik, kétszer láthatják egymást, jönnek a fiúk, az unokák, de még a dédek is, mert már azok is kamaszlegények, az anyányi lányok, viszik a negyvenkilós pátriárkát látogatóba. Nyakkendôsen, kosztümösen jár a feleségéhez csütörtökön és vasárnap. Nézik egymást, aztán az asszony beszélgetni kezd, ô pedig hallgatja, és idônként bólint. Így élték le az életet, hogy az asszony mondikált, ô meg bólintott, aztán pedig akként cselekedett, ahogy az Isten parancsolta.

Voltak hangok, amelyeket hallani vélt, volt víziója is a jövôrôl. Most ezek elmaradnak, csak valami tompa zúgás nyomasztja éjjel is. Éjszaka szörnyû az egyedüllét. Minden éjszakája a halál suta fôpróbája.

Ül, nézi a lépcsôfokot, aztán váratlanul szembefordul a vendéggel: - Tudja, engem sokan és sokszor becsaptak. Többször is a jóhiszemûségem áldozatává váltam. Akikben feltétlenül megbíztam, azok vertek át, azok csapták rám az ajtót, ha segítségért folyamodtam. Mégis lám, mi lett belôlük. Az egyik Kanadában nyugszik, a másik Norvégiában, a harmadik éppenséggel Szibériában. Az én poraimat nem kell hazahozni.

Kék a szeme, homloka fehér, a nézése egyenesen huncut. Ránk kacsint, és kegyesen elbocsát: menjünk, nézelôdjünk a tobzódó tavaszban. Ja, és a kijáratnál illatozik az orgona, virít a bazsarózsa. Szedjünk, vigyünk azoknak, akik kedvesek nekünk.

Május 13. és 22. között a területi munkaügyi igazgatóság ellenôrizte az összes építôipari céget megyénkben. A 159 cég közül 4-nél 31 személy dolgozott feketén, 229 esetben találtak munkavédelmi és egészségügyi szempontból hiányosságokat, 120 helyen pedig nem voltak megfelelôek a munkakörülmények. Az ellenôrzések során több mint 800 millió lej értékben róttak ki büntetéseket.

Az országos szinten minden megyében elvégzett hasonló jellegû ellenôrzésre azért volt szükség, mert a munkabalesetek száma nagy az építôiparban és elterjedt a feketemunka gyakorlata is.

A május 23. és 31-e közötti idôszakban zajlanak a Marosvásárhelyi Mûvészetek Iskolája - volt Népi Mûvészeti Iskola - Napjai. E hagyományos, fesztivál jellegû program május 23-án, a Maros megyei mûkedvelô képzômûvészek Unirea- Egyesülés termében megnyílt csoportos tárlattal vette kezdetét, melyen a tanintézet festészet, grafika, ruhatervezés, népi festészet-varrás tagozatán tanulók állították ki munkáikat. Május 27-én, hétfôn délután 5 órától megyeszékhelyünkön, a Kultúrpalota nagytermében az intézmény ének tanszakán - könnyûzene -, elektromos orgona, kortárs balett valamint mozgásmûvészet-manöken tagozatán mûvészi adottságaikat, képességeiket fejlesztôk várják mûsorukkal az érdeklôdôket. 28-án, kedden, szintén a Kultúrpalota nagyteremében, délután 5 órától, az ének tanszak mutatkozik be a népi muzsika híveinek. Május 29-én, szerdán, a Kultúrpalota kistermében a klasszikus zene tagozatosok lépnek a hallgatóság elé. 30-án, csütörtökön, ismét a kisteremben, délután 5 órától hangszerszólók. A tanév végi iskolanapok záró rendezvényeként a Kultúrpalota nagytermében délután 5 órától népdal- és néptánc- összeállítással lépnek a táncpódiumra a tanintézet kihelyezett tagozatainak a néptáncosai, népi dalegyüttesei és népi zenekarai.

Romániában még gyerekcipôben jár a függôségben levô személyek kezelését célzó intézményrendszer. Szükség van egy országos stratégia kidolgozására, a szerfogyasztók számának, életkörülményeinek pontos felmérésére, a kórházi kezelés és a rehabilitációs központok, otthonok megszervezésére - vélekedett Gábos József pszichiáter, egyetemi adjunktus tegnap délelôtt a Drogprevenció határon innen és túl címû szakmai megbeszélésen. - Marosvásárhelyen, a Pszichiátriai Kórházban létrehoztunk egy ambuláns részleget, ahol három nôt és ugyanannyi férfit tudunk ellátni. Az év elején nyitottuk a részleget, s eddig 15 személyt kezeltünk - tájékoztatta a hallgatóságot Gábos doktor.

Az elôadó beszélt a különbüzô függôségek kialakulásáról, s hangsúlyozta, hogy a szakemberek most már nemcsak szerfüggôségekrôl beszélnek, hanem viselkedési addikciókat is azonosítottak. Ilyen például a vásárlási, pénzköltési, szerencsejátékokkal összefüggô és szexuális- függôség, de ide sorolhatók az étkezési zavarok (bulímia) és a munkamánia is. A szenvedélybetegek gyógyításában, kezelésében nagy szükség van a megfelelô intézményrendszer kialakítására, és szakemberekbôl álló, a függôség felszámolására képesített csoportok létrehozására - mondta a szakember.

Dr. Kelemen Gábor magyarorszégi pszichiáter Addiktológia ma címû elôadásában hangsúlyozta, hogy Magyarországon a szerfüggôkkel foglalkozó szakemberek folyamatosan képezik magukat, s nemcsak saját szakmájuk újdonságait sajátítják el, hanem más területrôl is megtanulnak dolgokat. Az addiktológia multi- és interdiszciplináris elmélet és gyakorlat, amely magában foglalja a prevenciót, a terápiát, a kormányzati és nemkormányzati szervek munkájának összehangolását.

- A drogfüggôk kezelésében nagyon fontos, hogy az elvonási tünetek megszüntetése mellett a leépült személyiséggel, az egyén társadalomba való visszailleszkedésével is foglalkozzunk. Nem elég meggyógyítani a beteget, meg kell tanítani neki, hogy hogyan maradhat tiszta. Fontos a rehabilitációs otthonok megnyitása, a sorstárs és hozzátartozói csoportok megszervezése, irányítása. Magyarországon a prevenció mellett erre is nagy hangsúlyt fektetünk - mondta Kelemen Gábor.

A kétnapos szakmai tanácskozás további részleteire visszatérünk.

Arra a kérdésre pedig, hogy a bajok, borzadályok és csapások eme látnoka tudós, szellemidézô vagy mágus volt-e - a válasz bizonyára ugyancsak a csillagokban van megírva. Mai szóhasználatunk szerint nevezhetnénk ôt akár "szenzációéhes újságírónak" is. Amirôl ír, amit megjósol, az csak tûz, kín, baj, halál, pusztulás, háború, betegség stb. Olvasóit azzal manipulálja, hogy azon a három kanálison kommunikál, ami minden ember sajátja: kíváncsiság, félelem (a jövôtôl és a haláltól), valamint egyféle vonzalom a horror és mindennemû borzadály iránt.

Látomásait a régi francia és a középkori latin keverékében írta, beleszôve még spanyol, portugál, olasz, angol, héber és görög töredékeket is. Egyébként igen szerette az anagrammákat is, ahol egy szó betûrendjének felcserélésével más értelmû szavak keletkeznek. (Mint a németben a Helm/sisak szóból Mehl/liszt hozható létre. De magyarul is lehet viccelôdni: Erika megy Belgrádba - érik a meg(g)y Belgrádba.)

A bécsi Helmut Swoboda szerint Nostradamus "a szavak nagy mágusa" volt, s ha a közel ezer, különféle és sokféleképpen értelmezhetô verseiben megjelölt egyik-másik kép a késôbbi események tükrében felismerhetônek tûnik, az majdnem elkerülhetetlen.

Egy kortárs így szórakozott a Nostradamus névvel: nostra damus, cum falsa damus; magyarul: magunkat adjuk (mutatjuk) a hazugsággal. Elvonatkoztatott és szebb változatban: a hazugságban benne foglaltatik a hazudó.

Hogy Nostradamus jós, próféta, csaló vagy boszorkány volt-e, még kortársai számára is rejtély volt. S most már az marad az utókor számára is.

Amikor 1566-ban meghalt, mindenesetre istennek is, ördögnek is eleget akartak tenni azzal - bizonyára elôvigyázatosságból -, hogy koporsójának egyik fele a minoriták templomának falán belül, másik fele pedig azon kívül fekszik a sírban. A jelszó ez lehetett: sohasem lehet tudni!

Ha pedig jól meggondoljuk, azóta sem sokat változott a világ.

Forrás: PM Magazin, 1993/31

Ezoterika: maga a szó titokzatost jelent; ide tartoznak:

1. Mindennemû misztikus, spiritualisztikus cselekedet és gyakorlat;

2. Mindennemû mágia, tehát
"varázslás";

3. Jóslás (divináció) és asztrológia;

4. Psi-nek rövidített, parapszichológiának nevezett: látnoki képesség, telepátia (gondolatátvitel és -olvasás), valamint pszichokinézis (kizárólag szellemi energiával való mozgatás);

5. Spiritizmus: asztalmozgatás, elhaltak szellemével való dialógus, modern boszorkaságok, sátánizmus.

(Aki ezoterikus dolgokkal foglalkozik, titokzatos dolgokra adta a fejét, s amit tesz, az a nagyközönség számára érthetetlen. Az ezoterika tehát a titkos tanok megjelölésére való jelzô.)

Népi gyógyászat, természetgyógyászat

Folytatjuk az elôzô cikkben megkezdetteket: "Petrezselyemlevéllel gyógyítottam az én kis unokámat, már el vót gennyesedve a vizelete." (Illyefalva, Háromszék)

Mind a nyers petrezselyemlevél, mind a gyökér vízhajtó hatású. Természetes gyulladásgátló anyagokat tartalmaz, vizelettisztító, fertôtlenítô hatása miatt nagyon jó a vizeletfertôzésre. Teát is lehet fôzni belôle. A vesekövesek is ihatják. Magas C-vitamin tartalma következtében immunrendszer-erôsítô és gyógyító növény.

"Hogyha valakinek fáj a veséje, csalánteát kell igyon, az tisztítja a vért, a vizeletet. Akinek húgyhólyag-gyulladása van, az fogyassza a kukoricabajusz- teát" (Makfalva, Marosszék). A csalán tavasszal, nyersen kitûnô a tavaszi fáradtság kezelésére is, mivel sok vitamint tartalmaz. Antibiotikus hatása is van. Keverjük a salátánkba és éhgyomorra fogyasszuk! A kukoricabajusz vizelethajtó. Javallott a vesemedence-, húgyhólyag-gyulladásban szenvedôknek, és segíti a kisebb méretû vesekövek kiürítését.

"Amelyik asszony fel van fázva a veséjitül, annak a cickafaroktea jó" (Kóbor, Fogarasföld)", A cickafarok az asszonyok teája. Általában a nôi betegségekben jó. Felfázás esetén is használhatjuk belsôleg forrón, külsôleg ülôfürdôk, hüvelyöblítés formájában.

Mindhárom gyógynövényt helyesen használták a népi gyógyászatban.

Mind a népi gyógyászati, mind a természetgyógyászati gyakorlatban a vesekô megelôzési módszere a görögdinnye-kúra. Szezon idején egy napig csak görögdinnyét fogyasszunk, és mellôzzünk minden szilárd étket. Ez a módszer tökéletesen kitisztítja vesénket. Más, vesetisztító eljárás az egy hétig tartó görögdinnye-kúra. Egy hétig csak görögdinnyét és fekete kenyeret együnk.

Csökkentsük a fehérjegazdag táplálékokat (a belsôségeket, húsokat), és fogyasszunk minél több nyers zöldséget, nyers salátát, mert azok lúgosítanak, és vízhajtó hatásúak.

A vesénket úgy is óvhatjuk, hogyha minden nap elégséges mennyiségû folyadékot (2 litert) fogyasztunk, valamint jó melegen, egyenletesen felöltözünk.

Egy Kínából jött természetgyó- gyász mesélte, hogy ôt nagyon szórakoztatja az európai ember azon szokása, hogy télen nem öltözik fel egyenletesen. Mosolyogva mondta, hogy az európai nôk bundát vesznek magukra, és dideregnek a rövid szoknyában, vagy a nejlonharisnyában. A kínaiak az egész testüket védik a hideg ellen.

A leírt módszerek a kór súlyosságához mérten kiegészítôek, vagy alternatívak.

Szövegidézetek a szerzô gyûjtésébôl és Gazda József Így tudom, így mondom címû könyvébôl.

Forrásanyag: Rácz Gábor-Rácz Kotilla Erzsébet-Laza Aristide: Gyógynövényismeret, 1984, Bukarest, Ovidiu Bojor: Tanúságtétel a hosszú életért, 1998, Bukarest, Elixír Magazin, Budapest, 2000. november, 5-19. oldal.

Márton Béla

A guzsaly, guzsalyrúd is ajándék lehetett. Ôsz közepétôl tél végéig a lányok és asszonyok - vasárnap kivételével - minden este fonóba jártak, és éjfélig fontak. Vacsorától éjfélig az orsót meg kellett tölteni fonallal. A sóvidéki múzeumi gyûjteményekben olyan guzsalyrudakat láthatunk, amelyek többheti munkának, fejlett ízlésnek a bizonyítékai.

A vetélô szintén ajándék lehetett. Csónak alakú, 20-24 cm hosszú eszköz, amellyel szövés közben a verôfonalat oda-vissza vezették. a szeretet jeleként az oldalára virágfüzért véstek úgy, hogy a vésés miatt a vetélô ne akadjon a gyapjú- vagy kenderszálakba.

A vászonfeszítô régebb keményfából készült, melyet ékrovással aprólékosan díszítettek. Szövés közben kapott szerepet. A készülô vásznat kereszt irányban megfeszítette, hogy a szövô asszony jól tudjon dolgozni, és lássa a készülô vászon minôségét.

Kalotaszeg és a Szilágyság falvaiban díszítették a kapatisztítót. Díszes példányaik jeles szerelmi ajándékok, melyeket a leány büszkén a falra függesztett, hadd bizonyítsák, hogy az ô udvarlója jó ízlésû, ügyes, szorgalmas. Készülhettek fából, szaruból vagy fémbôl (a hétköznapi használatúak dísztelenek voltak).

A csigacsináló is díszes formát kaphatott. Debrecen vidékén ôriznek ilyeneket a múzeumokban. A lakodalmi húslevesbe fôzött csigatészta megsodrására szolgáló kis kézi eszköz. Rendszerint 8-12 cm hosszú, 6-10 cm széles, finoman bordázott felület alakította csigaformára a kis lapocskákat. A fából faragott példányai ékrovással tulipán- és állatalakokkal díszítettek.

A fonószéket a kalotaszegi falvakban fejlett ízléssel, gazdagon díszítették. 1880 tájáról olyan példányok maradtak múzeumainkban, amelyeken felirat bizonyítja a készítôjét, egyben utal a megajándékozott lányra is. Az ifjú férj is készíthetett ilyent szeretett feleségének.

Sóváradon (Maros megye) szépen díszítették a gereblyét is. Láttam olyan példányokat, amelyek remekmûnek mondhatók. A rúdnak a tövét 50-60 centi hosszúságban, a
"káváját" és a gereblye "fejét" változatos díszítôelemekkel tették széppé. Ilyen munkaeszköz is képezhette az ajándékozás tárgyát.

A kis ládika, a pünkösdi ládika is díszített volt. Gyakran faragtak rá monogramot vagy bôvebb feliratot.

A néprajzosok ide sorolják a mézeskalács- ütôfákat, mert ilyen formák segítségével készültek azok a mézeskalácsok, melyekkel a legények vásár alkalmával megajándékozták kedvesüket. Az eddig felsorolt ajándéktárgyak legfontosabb díszítményei: a virágcsokor, a szív és a páros madár.

(Folytatjuk)

Ez volt a felirata annak a nagyon is szokatlan alakú fejfának, amely a mészkôi temetôben az író- költô-világutazó unitárius lelkipásztor sírját jelölte (a hálás utókor új síremléket állított).

Balázs Ferenc nagyon rövid életében minden, ami vele történt, sok volt: sokat utazott - bejárta a kerek világot, sokat dolgozott népéért, a rábízott nyájért, sok öröm és sok csalódás érte, sokat volt beteg, de végigcsinált mindent, töretlen hittel és állandó "lázas" lobogással.

Tizenöt éves, amikor az orvos kimondja a rettenetes szót - tüdôfertôzés. Kimarad az iskolából, sokat kell feküdni, pihenni, s akkor mit tehet egy beteg kisfiú? Olvas! Az elején mindent, válogatás nélkül: Mikest, Petôfit, Mikszáthot, Gárdonyit, de Shakespeare-t, Anatole France-ot, Vernét és Karl Mayt vagy éppen Conan Doyle-t. Aztán falura viszik "jó levegôre" Nádasszentmihályra - itt jegyezte el magát örökre az irodalommal.

A gondos kezelésnek egy idô után meglett az eredménye, egészsége egyre javul, befejezi a középiskolát, egyetemként pedig a teológiát választotta (diákkorában gépészmérnök akart lenni), mert ez volt az egyetlen fôiskola, ahol anyanyelvén tanulhatott, de "nem érez különösebb elhivatottságot a papi pálya iránt, az unalmas elôadások alatt kötetnyi mesét ír, szabad idejében lapot szerkeszt" - írja életének errôl a korszakáról Cseke Péter. Mégis nagyon jó eredményekkel végzi a teológiát, tanulmányi ösztöndíjat kap Angliába, késôbb Amerikába, tanulmányai befejezésével pedig világ körüli útra indul. Az Erdélyi Fiatalok 1935. évi téli számában olvassuk: "Balázs Ferenc a cluji (!), oxfordi és berkeleyi teológia elvégzése után bejárta a kerek világot. Miután Berkeleyben elnyerte a hittudományok mestere címet, Japánon, Kínán, Palesztinán, Törökországon át hazajött lángoló hivatástudattal Erdélybe." Nyilván sokat nélkülözött a hosszú és fárasztó út alatt, ami a gyenge tüdejû fiatalember egészségi állapotát ugyancsak befolyásolta. Különc felfogása és viselkedése miatt a meg nem értett lelkész, hazatérte után, csak egy bentlakási felügyelôi állást kapott, ahol munkája mellett járta a környéket és néprajz-kutatásokat végzett, de közben népneveléssel is foglalkozott. És aztán újból beteg. Így talál rá Kacsó Sándor Székelykeresztúron, ahova az internátusba "próbaidôre" vették fel (figyelni
kellett a világjárót, milyen eszmékkel tért haza). Annak leteltével megpályázta a mészkôi lelkészi állást. Püspöke is értesíti. "Amikor püspököm fölhívott, hogy Mészkôt megpályázzam, úgy éreztem magam, mint akinek valami alacsony, denevértrágyás nyíláson kell átbújnia, hogy a cseppkôbarlang temploma elôtte kitáruljon." Új gyülekezete a sikeres bemutatkozás után szeretettel fogadta, itt került sor végre esküvôjére Christine Frederiksennel. Aztán megkezdôdött a munka. Papsága mellett a falu és a környék jólétét biztosítani akaró szövetkezet felállításán dolgozik és közben írásai jelennek meg különbözô lapokban; maga köré gyûjti az Erdélyi Fiatalokat és hegyen épült híres kis vályogházában azok úgy ülték ôt körül, mint Gandhit tanítványai a mangófa alatt. Közben népfôiskolát szervez, Krisztivel fellendítik a nôszövetség munkáját, máskor dalárdát és színjátszó csoportot szervez, vagy a gazdákkal ül össze problémáikat megvitatni. A gyermekeket sem hanyagolják el, bôvítik a játszóteret s a tiszteletes úr együtt rúgja a labdát az iskolás fiúkkal, az idôsebbek rosszalló fejcsóválása közepette.

Ez a túlfeszített, fárasztó munka egy egészséges, erôs embernek is sok lett volna. Felesége segítette ugyan, az "...idegenbôl átültetett virág egy darabig megpróbált velem tartani", de nem sokáig bírta az ô ritmusát és másfél év után hazautazott Dániába. Ott szülte meg leányukat, Enikô-Solveiget s majd csak 1932 végén tér haza a gyerekkel. Akkor Ferenc tüdôbaja megint kiújul, de így is dolgozik tovább. Két lázas állapot között elmegy barátai közé, a Tizenegyek antológiája megjelenésének évfordulójára, majd Marosvécsre, a kilencedik Helikon-találkozóra.

1934 decemberében betegsége végleg ágyba dönti, már csak prédikálni kel fel, anyagi helyzete is romlik, s akkor sietnek segítségére távolabb élô barátai, akik segélyezését a szanatóriumi költségek fedezésével biztosítják. Ezután egy idôre Miskolcra költözik édesanyjához, majd Bánffy Miklós közbenjárására a debreceni tüdôszanatóriumba kerül. Nyugtalan természete itt sem hagyja pihenni, s ha mást nem is tud csinálni, levelezik barátaival, feleségével. Hullámzó kedélyállapotára jellemzô, hogy hol bizakodó, hol rezignáció keríti hatalmába. "Szegény Kriszti - írja 1935 decemberében otthon maradt feleségének -, kettétörtem az életedet. (...) Mi lesz veled, ha meghalok (amire megvan minden esélyem), vagy rokkant maradok egy életre? El akarom vágni a minket összekötô erkölcsi köteléket, válni akarok. Mostantól kezdve szabadnak érezheted magad." Debrecenbôl 1936. március 7-én kiadják mint gyógyíthatatlan beteget. Rövid miskolci pihenô után májusban visszatér Mészkôre. Itt tervezi jövô évi amerikai pihenését, kezelését, de pénz hiányában az utazás elmarad. Levélben közli egyházi feletteseivel, hogy lemond állásáról. Szeptemberben ott hagyja Mészkôt, a közeli Tordára költözik, ahol már életének egy nagyon szegény korszaka következik. Novemberben felesége visszatér, hogy együtt legyenek az utolsó hónapokban: "Ferit Tordán találtam, miután Mészkôn lehetetlen volt tovább tartania magát. Ágya egy sötét, majdnem üres szoba sarkában állott. Kétségbeejtôen sovány és nagyon levert volt."

Balázs Ferenc befejezte az életért, a népért folytatott harcot. Már csak rövidebb verseket ír, melyek témája a betegség, a halál, vagy búcsúzik:

Falutok békéjét földúltam,

A régi kerékvágást elkapáltam.

Többet mertem akarni,

Mint közületek száz!

Meghajszoltalak,

Hogy az új élet szekerét elérjük.

Varázslat alá vettelek.

Dühös kilógó nyelvvel nyargaltatok velem,

Bár semmit sem hittetek, amit én.

Egyik éjszaka arra kérte feleségét - olvassuk a róla írt monográfiában -, maradjon fenn mellette egy nyugvószékben. Néhány órával késôbb azt mondta, hívja az orvost, aztán rögtön lehanyatlott a feje, és vége volt. Az orvos sírt.

1937. május 22-én hajnalban halt meg.

*

Balázs Ferencet Mészkôn temették el. Mintegy száz ember jött be Tordára tizenkét szép fehér ökörrel, hogy hazaszállítsa. Hosszú sor alakult ki, sok kocsival, szekérrel jöttek utána barátai. És szóltak mindenhol a harangok, amerre ment a menet Tordán, Szentmihályon és Mészkôn. Temetésére május 24-én délután 4 órakor került sor. A templomból, ahol fel volt ravatalozva, lelkésztársai hozták ki, majd íróbarátai vették át a koporsót: Tamási Áron, Kacsó Sándor, Szentimrei Jenô, Maksay Albert, Jancsó Béla, László Dezsô, Debreczeni László, Demeter Béla. Számos búcsúztató hangzott el.

Gyászjelentésében ez olvasható: "Nem haltál meg, Balázs Ferenc! Az elvetett mag, ha sínylôdve, ha küszködve is, de él. Lesznek követôid, akik továbbálmodják a félbeszakadt álmot, és lesz Nép, amely «álmaid szalmájából az értékek magvait fogja csépelni»".

Adamovits Sándor

Négy évszak

vásott holdsarló

keleten rizset nálunk

búzát arattál

*

sír a hegedûd

mint a nyers fa a tûzön

eláztál tücsök

*

ködben a torony

megnyirkul a harangszó

mire ideér

fehér a világ

mint a lelkiismeret

rossz a hasonlat

*

halott kovácsok

üllôitek hallom az

öles hó alól

*

ezt a telet csak

ezt éljük túl - tavaly is

ezt hajtogattuk

füttyent a rigó

virágba borul egybôl

minden sombokor

*

virágba borul

a sombokor fütyülni

kezd minden rigó

*

hallgatózik a

csönd is - zsolozsmáznak a

májusi méhek

mondd meg kakukk de

mégse - már kezdenének

elfelejteni

*

takard takard el

súgta a lány takard el

a teleholdat

*

árnyas diófa

mit meg nem adnék fele

királyságodért

*A Felemás ôszi versek címû kötetbôl

Kányádi Sándor

Tárlat

"hallgatózik a / csönd is - zsolozsmáznak a / májusi méhek…" Lírát társíthatunk Fekete Zsolt képeihez, lírai fölvillanások maguk is. A nyárádszeredai kultúrotthonban kiállítottak mindenképpen azok, újabbak és régebbiek egyaránt. Akár tavaszi zsongás, akár más évszak szülte ôket. Nyugalmat, békét, harmóniát árasztanak. Mintha Áprily sorait olvasnók, netán ritkábban a fentiekben idézett Kányádit. A festô szemlátomást jól érzi magát a Bekecs alatt, újraéli, újrafogalmazza ifjúkori nosztalgiáit a barátságos Nyárád mentén. Hol itt, hol ott bukkan fel valamelyik templom tövében, temetôkapunál, hol egyik, hol másik falut örökíti meg festményein, nem a szokatlanra rácsodálkozó idegenként, hanem úgy, mint aki otthon van itt és sejtjeiben, tudatalattijában is magáénak tudja, magában hordozza ezt a tájat. Az egyébként nyugtalan egyéniség, a zaklatottnak tartott lélek lecsendesül, amikor derûs színeit kikeveri és ecsetvonásai nyomán önmagára ismerhet e sokszor megénekelt, kincshordozó kistérség. Képei a nézôt is hasonló, boldog révületbe ringathatják néhány percre. Persze, tudjuk, van itt más is, az alkotó sem kerüli, kerülheti el a drámákat, a valóság, a közelebbi vagy távolabbi múlt s a jelen mostoha jelenségei is mély nyomot hagytak lelki térképén, ezen a tárlaton azonban többnyire csak a szépet igyekezett felmutatni. Sikerrel. A Nyárád mente vonzó, sokszínû arcának másképp észlelt és visszatükrözött aspektusaival bizonyára az elkövetkezô hónapokban találkozhatunk ugyanitt. Geczô András csíkfalvi református lelkész ugyanis, aki ezt a kiállítást kezdeményezte, azt szeretné, ha Fekete Zsolt több más, Nyárád menti születésû kollégája is felvállalná a találkozást a helyi mûvészetkedvelôkkel. Bízzunk benne, hogy elképzelését sikerül megvalósítania.

N. M. K.

Sebestyén Mihály történetei

Sebestyén Mihály újra a Mentornál. Tulajdonképpen vele, az Erdélyi fejedelmekkel kezdôdött a Mentor. Azóta egy ilyen, egy olyan. Tény, fikció, tény, most újra fikció. Könyv, tehát ha nem is egyre-másra, de eléggé gyakran. Nyolc év alatt a negyedik. Mert Sebestyén szerint megszámlálhatatlan könyv szárad a recehártyánkon. Könyvei vannak a tékozlásnak, a szendergésnek, és ki tudja még mennyi mindennek, hiszen a holt nyelv igéi is folyton odakérôzködnek mellénk. Honnan e sok könyv? Látomások vagy reinkarnáció eredményei? Vagy pusztán a történéseké, amelyek embereket varázsolnak a képbe, és embereket tüntetnek el onnan. Mert hol van Edgár, hol a felesége, és hol vannak a régi barátok? Hát csak képzelôdjünk, mint kalandvágyó kisdiákok, és tiltakozzunk, valahányszor a tanfelügyelô bácsi kijelenti: kérem a tanuló képzeletét didaktikai keretek közé terelni. És közben az sem baj, ha alkalmunk nyílik arra, hogy vállvetve vessünk itt búzát, ágyat, keresztet, itt valljunk szerelmet, szégyent, hitet és színt, és az sem baj, ha olykor megkeményítjük szívünket, mikor a helyzet arra kényszerít, hogy együtt vessük meg a gyávákat, a remegôket, a hitszegôket. Hiszen itt van a kezünkben egy könyv, amelybôl kitetszik, hogy az élet egyenletes rendetlenségben, folytonos zavarok elnyelésével, közepettünk zajlik, és amelynek elhisszük, hogy mindezt el kell mesélni, akár egy szuszra is, úgy, ahogy látszik, vagy úgy, ahogy látszodhatna, ha nem fednék be elôítéletek, önáltatások, a magunknak is hazudni vágyás kényszere.

Ki hát e könyv szerzôje? Teitelbaum Édi vagy Knapp vagy esetleg az altamirai barlang illusztrátora? Netán magát a decemberi konyhába fagyasztó Rencz Dezsô? Vagy lehet, hogy egyike a Szibériát járó két baskír harmonikásnak? Vagy az Amazonas deltájában nádvágó szakelemijével kérkedni is merô bennszülött? Ez most még nem derül ki, hiszen egyetlen leírt szónak sem az a célja. Legfennebb majd évtizedek múltán, amikor kedve lesz valakinek kutakodni, hogy milyen is volt az a világ, ahol az összeegyeztethetetlent kellett nap mint nap egyeztetni, ahol volt, akinek csak 50 év múltán jutott eszébe, hogy mi is történt igazán a száradni kiakasztott törülközôvel, miután a feltételezett tolvaj elsorvadt nyirkos magánzárkájában.

A könyv szerzôjét igazándiból még mindig nem ismerjük. Mi csak Sebestyén Mihályt sejtjük. Ô tudja, hogy milyen a végleg elment nagymamák legendája, és hogyan kell átkelni egyik múltból a másik múló jövôbe. És érti, hogy miért fontos megtudni, eljut-e Bergmann Mór könyve Rénzenbrink Rózsihoz Felsô- Voltába. És tudja, hogy integrálódnunk kell még ma déli tizenkettôig (vagy éppen este 7-ig), függetlenül attól, hogy akarunk-e, s ha akarunk, tudunk-e? És nem érti (vagy csak úgy tesz), hogy miért kell a kertekhez politikát keverni, és miért vették le a kedvenc képét a falról. És ô az, akiben benne vannak a régi fényképek, a közös fürdôszobák eldugult lefolyói, a csatornaszag, az ô arca a sors szürke posztó arca. Neki jut eszébe a betontömbök között a Szántó utca 33-ban felejtett régi téglaház, ô könnyezik, hátat fordítva nekünk szégyenében, amiatt, hogy egy világ romokban hever, de ehhez a világhoz senki nem fog elzarándokolni, mint mondjuk Pompeibe. Ô az, aki tudja, hogy a csoda azért csoda, hogy akárhányszor a körülmények tökéletesek, hibátlanul mûködjék, ne lehessen rá magyarázatot lelni, bámulható és értelmezhetetlen legyen. Csoda, hogy bámulunk és értelmezni próbáljuk ezt az egész nagy forgatást, ahol a szereplôk és statiszták szétválaszthatatlanul összekeverednek, amíg minden be- és el nem sötétedik, amíg ki nem ürül a stúdió? Csoda, hogy a végén felkiáltunk: Hé, emberek, van itt valaki?!

"Csak a középszerû tanítvány nem körözi le mesterét" - idézi a szerzô az egyik halhatatlant. Ez a szöveg (elítélendô módon) a szerzôtôl elcsent szövegfoszlányokra épül, nagyrészt idézet tehát. Még mindig nem tudom, van-e Sebestyén Mihálynak mestere. Vagy ô lenne már a mester?

Amíg ki nem derül, égve hagyjuk a lámpát.

*Elhangzott 2002. május 22-én Marosvásárhelyt a Látó tanácskozmányi termében tartott könyvbemutatón

Káli István

Hármaskönyv az erdélyi képzômûvészetrôl

Egyik korábbi tudósításunkból értesülhettek olvasóink Kristófi János nagyváradi festômûvész monográfiájának marosvásárhelyi bemutatójáról. A pompás album szerzôje Banner Zoltán mûkritikus, aki évek óta Magyarországon él, de továbbra is élénken figyeli, elemzôn tanulmányozza és folyamatosan népszerûsíti az erdélyi képzômûvészetet. Ez volt a Deus Providebit Tanulmányi Házban folytatott beszélgetésünk kiindulópontja is.

- A mostani szereplést úgy is tekinthetjük, mint egy korábbi, elmaradt látogatás pótlását. Viszont jelzi azt is, hogy nagyon keményen dolgozol.

- A Haller József kismonográfia nyilvános premierjére célzol. Nagyon fájt, hogy nem lehettem itt. Mindjárt három hónapja, hogy ünnepélyesen bemutatták a könyvet, és hetek múlva tudtam meg Haller levelébôl, hogy ez megtörtént. Állítólag az volt az indok, hogy nagyon messze vagyok. Ez így vicc. Akinek volt valaha velem, nem is dolga, hanem emberi kapcsolata, nagyon jól tudja, hogy soha nem voltam messze, ha valamit tenni kellett.

- Vásárhelytôl sem voltál messze.

- Igen. Akármilyen nehéz ide eljutni, ha nekem küldenek egy táviratot vagy felhívnak telefonon, hogy holnap van a könyvbemutató, akkor én éjjel felülök az elsô vonatra, háromszor átszállok és akkor is itt vagyok. De nem a sérelmeimet akarom sorolni. Hiszen egy nagyon érdekes év vége és év eleje volt az életemben, júliusban töltöm a 70. születésnapomat és valahogy úgy érzékelem a Jóisten és a sors közös munkálkodásából, hogy emlékezetessé kívánja tenni számomra a nem túl jelentôs, de azért mégiscsak eléggé szomorú évfordulót. Decemberben jelent meg és mutattuk be Nagyváradon a Kristófi János monográfiát, ami könyvesztétikai, tipográfiai szempontból az egyik legszebb könyvem, pedig ez most családi kezdeményezésbôl jelent meg. Január végén bemutatták a Haller- könyvet, amit szintén a múlt év elején írtam és szerencsére ez év elején meg is jelent. Nyomdában van az elmúlt 12 évben írott verseim kötete, a Vincellér ének. Nálam ez már rögeszme a költôi tevékenységemben is, a vincellér funkciót érzem leginkább közel állónak magamhoz. Mint az elsô Bartalis-est létrehozója, szereplôje, az ô verseibôl tudom, hogy mekkora felelôsség vincellérnek lenni, ezt ô megírta a verseiben. Ugyancsak a könyvhét elejére a menekülésem színhelye, Békés megye iránti köszönetként jelenik meg egy mûvészettörténeti kalauz Békés megye mûvészetérôl, ami az elsô ilyen összefoglalása ennek a tájegységnek. Állandó tárgyalásban vagyunk továbbra is a Mentor Kiadóval, mert ez egy hosszabb és nagyobb dolog. Ezt én akartam 70. születésnapi ajándékomként megjelentetni, ez egy nagy kötet, az erdélyi mûvészek írásaiból állítottam össze. Az is a címe, hogy Írás jelek. Az erdélyi mûvésznek sosem volt elég képzômûvészi, vizuális jelekkel önmagát kifejeznie, mindig igyekezett fogalmilag még egyszer megerôsíteni és megnyugtatni önmagát, hogy az a hivatás, amit itt végez, nagyon fontos az erdélyi társadalom számára. Rengeteg dilemmával és szeretettel is jár ugyanakkor. Ezekbôl az írásokból mindez kiderül. Hatvan mûvésznek az írásai, Trianontól máig, nagy kötet és ezért tart a tárgyalás és húzódik a megjelentetés hosszú ideig. A Mentor- könyvek átlagánál vastagabb, igényesebb pénzügyi hozzáállást igényel. Nehéz megvalósítani. Szándékosan nem magyarországi kiadónál, hanem itt akartam megjelentetni. Ez az én úgynevezett mûvészettörténeti hármas könyvemnek a harmadik kötete lesz. Az utókorra szeretném hagyni, arról, amit láttam életemben, és arról, mi is az én tudatomban az erdélyi mûvészet? A hármas könyv elsô részeként ’90-ben megjelent az Erdélyi magyar mûvészet a XX. században, ’95-ben A teremtô önvédelem, ami a mai mûvészekrôl szól, harmadikként következnek maguknak a mûvészeknek az írásai. Nagyon fontos könyv ez számomra és ha lekéssük a születésnapot, az sem baj. Az a fontos, hogy valaha napvilágot lásson.

- Igen, és ez is nagymértékben segíthet abban, hogy még jobban megismerjük az erdélyi mûvészetet. Érdekes volt a felvezetés, amikor a Kristófi János monográfiát ajánlottad az olvasók figyelmébe, szerves kapcsolatokat, közös pontokat említettél Kristófi, Nagyvárad, az alföldi festészet és Marosvásárhely között.

- Igen. Nézd, én történelmet végeztem a Bolyain, majd mûkritikus lettem. A történelemben az idôben való gondolkodást nagyon fiatalon megszoktam, majd a mûvészeti élet csodálatos nyüzsgése, zajlása, forrongása, ami a ’60-as, ’70-es években itt, az erdélyi mûvészetben volt, ez tett napi kritikussá. A napi jelenségek izgalma, a kiállítások összegezése, a személyiségek kibontakozása révén ismertem meg az alapvetô gárdát, az erdélyi mûvészet legfontosabb személyiségeit. Ahogy az idô telik és én is már inkább visszafele nézek, s az antennáim sem jók már mindenre, próbálom a legújabb irányzatokat megérteni, de nem tudok belehelyezkedni abba a gondolkodásmódba, amit a mai fiatalok mûvészetként eladnak nekem. Most megint a történész agya mûködik elsôsorban bennem. Mert az erdélyi mûvészet jelenségeit igyekszem minél inkább összefüggéseiben, maradandó és állandó értékeiben szemlélni és át is adni másoknak, viszont egyre inkább magányba sodródom, hiszen senki mást nem érdekel ez, csak azt az erdélyi értelmiségit, aki az erdélyi értelmiségi hivatásnak tudatos vállalója. Függetlenül attól, hogy egy egyszerû tanító ember, vagy jóval magasabban van a társadalmi létrán. Erdélyben vannak tanítók, akiknek mûgyûjteményük volt, és az orvosprofesszorokat, a humán kutató-alkotó értelmiségit nem is említettem, mert az természetes dolog, hogy ô így kell gondolkozzon. Sajnos azok számára dolgozom lassanként, akik nem irányítják a jövôt és a társadalmat. A perifériára szorulnak velem együtt. Nem lehet mást tennem. Ez izgat, mert ez egy izgalmas dolog, még ha a falnak dolgozom is.

N. M. K.

Beszélgetés Kovács Leventével

- Húsz éve, vagy tán több is annál, hogy zsúfolódni rendszeresen eljártunk az Apollóba. Felejteni nem lehet Keresztes Sándor Bari Károly cigányköltô verseibôl összeállított egyéni mûsorát. Ott voltunk Salat Lehel Búcsúkoncertjén, jött a Virágot Algernonnak Körösi Csaba-"szám", aztán Szentmiklósy József Majakovszkij-mûsora. Kapásból ennyi, jött a hosszú, néma csönd. Egyéni mûsorral a színmûvészeti hallgatók most újra próbálkoznak, összeállt egy kiadós mûsorterv. Forog az intézet kereke? Visszatért a régi kurzus?

- Úgy van. Most, hogy megjelent egy plakátunk tíz egyéni mûsorral, az egy jó és egy rossz tapasztalat eredményeként született...

- Kezdjük az elôbbivel: mi volt a jó tapasztalat?

- Messzire kell visszamennünk. Fôiskolánkon az egyéni mûsor nem volt tantárgy, de más fôiskolán sem. Közel harminc évvel ezelôtt diákjavaslatra került be a mûsorba. Akkor végzett Kovács György évfolyama, Kovács Katalin javaslatára a diákok egyéni mûsorral búcsúztak. Az egész érdekes dolognak ígérkezett, ám nem volt folytatás, amíg Kovács Katalin tanárként nem tért vissza a fôiskolára. A javaslatot úgy karoltuk fel, hogy minden harmadév a vizsgán bemutat egy egyéni mûsort, a jobbakat a negyedév folyamán többször is játszták. Jól emlékszik, az Apollóban. A kezdeményezésnek nagy közönségvisszhangja volt. 1979-ben Ferenczy Csongor rövid ideig nálunk tanított, az ô nevéhez fûzôdik István Mártának a Tamás Menyhért, illetve Keresztes Sándornak a Bari Károly cigányverseibôl összeállított mûsora. Illyés Kinga osztályában Fábián Enikô és Szentmiklósy József lepett meg jó Majakovszkij-mûsorral. A következô évben egyéni mûsorukkal az Apolló épület L-termébe költöztek a diákok, s mint ahogy jól emlékszik, Kovács Kati osztályában Salat Lehel Búcsúkoncertje, Az ôsember tragédiája Ander Zoltán elôadásában, és Körösi Csaba Algernonja ment nagy sikerrel. A sorozatnak legutolsó darabja a Déry bárban bemutatott Momó volt, Fülöp Erzsébet nagy sikerû mûsora, amely Kisvárdára is eljutott. Az elôzetes jó tapasztalatok következtében úgy gondoltuk - s itt jön a rossz tapasztalat -, hogy ezeket a mûsorokat az államvizsga követelményévé fejlesztjük, tehát a licencvizsga egyik pontja az legyen, hogy a végzôs diák egy egyéni mûsort bemutat. Azonban kiderült, hogy az ötlet nem mûködik, ugyanis a diákok ezt mindig a negyedév legvégére hagyták, július második felében gyorstalpalással létrehoztak egy-egy mûsort, amit itt az intézetben megnéztünk, megkapták a diplomát, ennyivel nagyjából minden kimerült. Ebben a korszakban csak egy ilyen produkció született, de lényegében az sem volt egyéni. A híres Jack Cole koncertelôadásunkról van szó, ami azért egy kicsit ebbe a kategóriába sorolható.

- Mit kívánnak tenni a rossz tapasztalatok kiszûrésére?

- Hogy ezek a mûsorok mégis értelmet kapjanak, visszatértünk az eredeti gyakorlathoz. Ahhoz, hogy ezt negyedéven tartjuk meg ugyan, de negyedéven nem licencvizsgaként, hanem az elôadómûvészet nevû tantárgy közönség elôtt bemutatott kötelezô vizsgatételeként kell szerepeljen egy nyilvános elôadás. Ebben az évben egy kicsit elcsúsztunk, de a következô évre - ennek a tapasztalatnak az alapján - szeretnénk úgy megszervezni, hogy ezek a mûsorok körülbelül márciusra kijöjjenek és év végéig folyamatosan játsszák diákjaink. Akinek nincs játszott egyéni mûsora, ebbôl a tantárgyból nem megy át, lényegében nem végzi el a negyedévet, nem állhat államvizsgára.

- Tehát stratégiai váltásról van szó. Feltételezem - jó hír a közönségnek -, hogy megsokasodnak a bemutatók, a diákok létszámát figyelembe véve majdhogy az egyik után a másik következik…

- Úgy van, szeretnénk ezzel is a Stúdió kínálatát kiszélesíteni, ami jó a közönségnek is. Alapvetôen növeli a színészhallgatók versenyképességét, ösztönzôleg hat. Éder Enikô Tersánszky Józsi Jenô szövegére és Hencz József dalaira épült mûsora máris igen ígéretes, a régi mûsorok színvonalára emlékeztetô. Az erdélyi magyar színjátszásban köztudomásúlag nagy hagyománya van az elôadómûvészetnek, elég, ha Illyés Kinga, Farkas Ibolya, Balázs Éva, vagy a férfiak közül Varga Vilmos, Visky Árpád, Mátray László, Nemes Levente egyéni elôadásaira gondolunk. Az említett mûvészek mûsoraik révén többnyire bejárták a világot, mûsoraikból hanglemezek, CD-k készültek. Az elôadómûvészet igen fontos rétege az erdélyi színházkultúrának. Az sem titok, hogy a bukarestiek is tôlünk csípték fel ezt a tantárgyat, Costinesti-en láttam jó egyéni elôadásokat. Bákóban az egy ideig mûködött rövidszínház-fesztiválon Illyés Kinga Oriana Fallaci-mûsorával díjat is nyert. Voltak olyan mûsorok, amelyek százas sorozatot értek meg. Most ezt indítjuk újra, kedvezô elôjelek elôtt vagyunk.

- Kire hárul a produkció súlya? A diákra, osztályvezetô tanárra, vagy éppen a rendezôre?

- Minden negyedév éppen az aktuális tanárral dolgozik, vagyis azzal, aki ezt a tantárgyat tanítani fogja, mert az látható, hogy kik viszik az évfolyamot. Nyilván nem a tanárnak kell mindent megrendeznie. Az irányítás mellett közremûködésre kérhet rendezôt, díszlettervezôt, zenészt, koreográfust Ezzel a tantárggyal most Balázs Éva indul. Tehát ez egy szélesebb spektrumú dolog, mert 12 egyéni mûsort azért nem könnyû megrendezni. Mint rendezô, én tudom, életem folyamán nyolc egyéni mûsort is rendeztem, egy évre nem vállalnék háromnál többet. Még elmondanám azt is: bár a közönség szereti a színházat, azért egy kicsit partizánharc… Az egyéni elôadó egy kicsit magára marad, egyedül kell küzdenie a szövegért, egyedül a mûszakért, nem vitás, erôs kitartás kell hozzá.

- Hajlamos voltam hinni, hogy a közönségnek már nincs efféle igénye, elfelejtette a régi szép "egyéni" idôket, ma már csak nagyszínpadi produkciókra vált jegyet…

- Nem. Láttam Váradon, láttam Temesváron, de hallom, hogy Szatmáron is van ilyen mûsor, Márdírosz Ágnes szép elôadást vitt színpadra Csíkszeredában. Az egyéni mûsor egy olyan fajta dolog, hogy kis zárt szobában is könnyen megtörténhet. Marosvásárhelyen a hetvenes évek végén volt egy színházbarát orvos, akinek a lakásán minden hónap végén rendszeresen felléptek a diákok: Keresztes Sándor, Körösi Csaba, Darkó Éva, akikre most emlékszem. Szép mecénási gesztus volt…

- Hogy legyen világos: az efféle kezdeményezést nem lehet kísérleti színháznak nevezni? Egyébként az sem lenne szentségtörés…

- Nem, ez teljesen más dolog. Az egyéni mûsoroknak volt olyan képviselôje annak idején, aki az avantgárdhoz tartozott. Kolozsvári elôadómûvészrôl van szó (ma Svédországban él - sz. m.), Dusa Ödönnek hívják. Ifjúmunkás Zsebszínházával az avantgárdnak egyik ágát mûvelte. Ezt a kezdeményezést tehát nem nevezném kísérleti színháznak, inkább alternatív dolog. Vannak azonos elemek, de alapjában véve a pódiummûsor nem tekinthetô kísérleti színháznak.

- Nem beszél lenézôen Dusa Ödönrôl, egyáltalán az amatôr elôadómûvészetrôl, ha a két utóbbi kifejezés egyáltalán egymás mellett megfér…

- Nem, nem, dehogy. Ugyan miért beszélnék lenézôen Dusa Ödönrôl? Én egy amatôrrel, a székelyudvarhelyi Bartha Leventével két elôadómûsort rendeztem, a kettô együttesen 450 elôadást ért meg, bejárta velük a világot. Ott van Banner Zoltán, aki nem színész, de elôadómûsorai eseményei voltak az erdélyi magyar mûvelôdési életnek. Tehát én errôl nem akarok lenézôen beszélni, és az is nyilvánvaló, hogy a mi diákjaink sem kész színészek. Én csak egyszerûen azt akartam érzékeltetni, hogy egy egyszerû diákkezdeményezésbôl tantárgy, a végén pedig szinte mozgalomszerû dolog lehet, repertoriális ajánlat. Eldicsekedhetjük: a budapesti fôiskolán sincs ilyen.

Lokodi Imre

Szász István Tas - Az Egy haza - két ország Árnyéklovaglás címû IV. kötetbôl

Valahol benn egy ritmus ébred,

te csak hallgatod mint zakatol,

valahol fenn egy szellem diktál,

csak hiszed, sajátot ír a toll.

Valahol fenn egy ablak kinyílt,

benned fellobban a gondolat,

valahol benn egy hang megszólal,

vezet, uralja a hangodat.

Valahol valaki olvassa

azt, mit legbelsô hangod leír,

gondolatod bús rezzenése

még egy lélekben halkan felsír.

Leányfalu, 2002. június 30.

(Kristófi János képét nézve)

A szemlélôdô

elmereng,

Egy fény, egy folt

és feldereng

A ködlô, színes

hangulat,

Hol Krúdy és Szindbád

mulat,

S bár nincs Szindbád,

sem mulató,

De arra tart egy

fehér ló,

Konflissal kocog

múlt kövén,

Régvolt utcán,

tûnt fák tövén.

Leányfalu, 2000. augusztus 19.

Az ifjú erdélyi költô verseinek gyûjteményes kiadása most kerül elôször a magyarországi olvasók elé. Orbán János Dénes abban hasonlít, mondhatnám: abban azonos a múlt évszázad két legnagyobb magyar költôjével, hogy teljesen új hangon szólal meg és teljesen új témákat hoz ajándékba. Adynál és József Attilánál - mint Keatsnél, Verlaine-nél, Rimbaudnál - évekig, sôt évtizedekig tartott, amíg jelentôségüket és nagyságukat észrevették. Orbánt, nézetem szerint, ebbôl a szempontból a jó szerencse vette üldözôbe. Erdélyi barátai hamarosan felismerték értékét. A kritikusok is, majdnem azonnal, egyszerre odaát és ideát. Mélységesen szégyellem magam, hogy néhány perccel megkéstem. Egyedül az vigasztal, hogy ezt a pár szerény sort leírhattam, egy nagy magyar költô verseinek bevezetésére.

Faludy György

A házban

A folyosón visszhangzik lépte,

szárnya a falakat súrolja.

Az ajtónyíláson drótháló

- csöndesebb legyen a titok,

legyen a mozdulat kiáltó.

*

A készülékben megnézik este

a fakó szemek az aznap álmát.

*

Amit kiszab a szerelem

hûségesen végigcsinálják.

*

Távozik. Kiegyenesíti

az ablak elhajlított rácsát.

Visszafojtja a vijjogást.

Szögesdrót kerítéseket vág át.

Szárnyáról a rozsdaport rázza.

Elröpül megálmodni álmát.

A tangó bûvöletében

mit csak a tükrök látnak

álruhát ölt a lélek

rózsát vesz kölcsönpénzen

milyen gyönyörû élet

micsoda szép hazugság

minô fölséges percek

este kilencig koldus

este kilenctôl herceg

rózsára cserélt birtok

virág egy utcalánynak

kimenôt ölt a lélek

mit csak a tükrök látnak

Nulladik szonett

Miként is nyújtsam át szonettemet

- tizennégy sort, száznegyven szótagot,

ezen rövid meg hosszú lépteket -,

hogy megtudd: önmagamnál több vagyok?

Téli virágként nôjenek ki tán

papíromból a mondatok, szavak,

hogy téged, kit a lelkem úgy kíván,

e virágokkal elborítsalak?

Vagy inkább tetszik, minden sor ha rács,

s a vers kalitka, melyben átadom

- hisz bármi fényes, úgyis csak harács,

egy más világban áll a nagy vagyon -

a lelkem, mely a rácson át ha jár,

széthajlik az, de mindég visszaáll?

Összeült a PNL Nemzeti Tanácsa

Pénteken a Parlament Palotájában elkezdôdött a Nemzeti Liberális Párt (PNL) Nemzeti Tanácsának ülése, amelyen a Nemzeti Képviselôk Küldöttségének képviselôi is részt vesznek. A napirend elsô pontja a Ion I. C. Bratianu-díj kiosztása volt a PNL alapításának 127 éves évfordulója alkalmából. A díjat idén Stefan Augustin Doinas akadémikusnak ítélték. Az ülés következô tárgya a PNL lehetséges politikai stratégiái a két év múlva sorra kerülô helyhatósági és elnökválasztások tekintetében.

FNI-s fejlemények

Adrian Nastase miniszterelnök pénteken bejelentette, Ioana Maria Vlas közvetlenül a rendôrségen és az ügyészségen kell hogy jelentkezzen, mivel a televízión keresztüli kommunikáció nem hoz új információkat a FNI-vel kapcsolatban. A kormányfô szerint Vlasnak is érdeke, hogy információkat adjon, ha meg szeretné úszni, hogy elítéljék, amit távollétében is meg lehet tenni. Ugyanakkor a kormány továbbra is keresi a megoldást, és a FNI-ügyet az e heti ülésén tárgyalták meg. A miniszterelnök elmondta, 10 millió dollárnyi kártérítést fizettek mintegy 37.000 személynek a 200.000 pórul járt ember közül. A CEC-FNI-szerzôdés gyakorlatba ültetése körülbelül 15.000 milliárd lejbe kerülne, jegyezte meg a kormányfô.

Funar feloszlatná a kolozsvári tanácsot

Gheorghe Funar polgármester pénteki sajtótájékoztatóján azt nyilatkozta, hogy a Helyi Adminisztrációs Törvény értelmében a kolozsvári helyi tanács feloszlott, mert három egymás utáni ülés alatt egyetlen határozattervezetet sem fogadott el. Funar levelet intézett Vasile Soporan Kolozs megyei prefektushoz, Octav Cozmînca helyi adminisztrációs miniszterhez és Adrian Nastase miniszterelnökhöz, amelyben a helyi tanács föloszlatását kéri és azt, hogy tartsanak elôrehozott választásokat az új tanácsosok megállapítása érdekében. A kolozsvári tanácsosok és a Kolozs megyei prefektus szerint semmilyen jogalap nincs arra, hogy a helyi tanácsot föloszlassák. Vasile Soporan prefektus azt nyilatkozta, nem beszélhetünk a Kolozsvári Helyi Tanács mûködésének hiányáról, hiszen a testület március 7- tôl több mint 200 határozattervezetet hagyott jóvá.

Hármashatár találkozó

Duna-Körös-Maros-Tisza Eurorégió hármashatár találkozót szervez május 25- én Jugoszlávia, Románia és Magyarország határának találkozási pontjában, a Triplex Confiniumnál - tájékoztatta az újságírókat Botka László, a Csongrád megyei közgyûlés külügyekért felelôs alelnöke. Botka László elmondta azt is, 1998 óta ünneplik meg a DKMT napját május utolsó hétvégéjén, és ebbôl az alkalomból szombaton minden irányba megnyitják a Csongrád megyei Kübekháza térségében található hármashatár-átkelôt. A határátkelôt reggel 8 és este 8 óra között vehetik igénybe a három ország állampolgárai érvényes útlevéllel, hogy gyalog, kerékpáron vagy személygépkocsival meglátogathassák a szomszéd országokban élô rokonaikat. A Triplexnél szombaton délelôt