|
LIV. évfolyam 112. (15075) sz. |
2002. május 18., szombat |
A külföldi befektetôk már kapnak kedvezô jelzéseket Romániából - jelentette ki Jean Lemierre, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) elnöke. Pénteki sajtónyilatkozatában a bankelnök azonban azt hangsúlyozta: számos, a gazdasági reformot szolgáló lépésre van még szükség.
Az EBRD május 19-20-án a román fôvárosban tartja éves közgyûlését. Lemierre szerint ez jó lehetôséget ad Romániának arra, hogy megmutassa a külföldi beruházóknak és üzletembereknek az országban történt változásokat.
– Romániában valós nehézségekkel kell számolni, de már érkeznek kedvezô jelzések. Remélem, mindaz, ami most történik a nagyobb mélységû reform kezdetét jelentik - mondta.
Lemierre külön kitért arra, hogy milyen fontos a korrupció elleni küzdelem, az átláthatóság megteremtése Románia számára. A 11 évvel ezelôtt létrehozott európai pénzintézet jelenleg a legnagyobb külföldi beruházó Romániában. Az EBRD 2 milliárd eurós portfoliója a romániai külföldi beruházások közel egynegyedét teszi ki. Ennél nagyobb összegeket csak Oroszországban (4,28 milliárd euró), illetve Lengyelországban (2,56 milliárd euró) fektetett be fennállása óta a bank.
Galupp-felmérések szerint a lakosság borúlátó
A korrupció és a szegénység Románia legnagyobb problémája, derül ki a Gallup Organisation által 2002 januárjában és 2000 decemberében készített két felmérésbôl, amelyeknek eredményeit pénteken hozták nyilvánosságra.
Románia lakosságának 60 százaléka az ország legfontosabb problémái között említi a korrupciót mindkét felmérésben, a szegénység és az alacsony jövedelmek kérdésének említése pedig jelentôs növekedést mutat az idei felmérésben (a szegénység említése 51-rôl 57 százalékra, míg az alacsony jövedelmeké 41- rôl 49 százalékra nôtt).
Tíz romániai lakosból nyolc (82 százalék)
"inkább egyetért", vagy teljes mértékben
egyetért" azzal, hogy
"Romániában széles körben elterjedt a
korrupció". A felnôtt lakosságnak közel a fele
úgy véli, hogy
"Romániában az emberek csak akkor vetik alá
magukat a törvénynek, amikor ez nekik tetszik".
A megkérdezettek 29 százaléka hajlandó lenne csúszópénzt adni, ha az ügyét intézô tisztviselô kérné, 35 százaléka szerint pedig a tisztiviselôk korrupt praktikái megkerülhetetlenek.
Ugyanakkor a lakosság 90 százaléka elfogadhatatlannak tartja, hogy a különbözô közhivatalok tisztviselôi pénzt, ajándékokat vagy szívességeket kapjanak fizikai személyektôl vagy szervezetektôl.
A legkorruptabbak a rendôrök, a vámtisztviselôk, a honatyák és az orvosok. A megkérdezettek 52-55 százaléka úgy véli, hogy a fentiek "közel mindegyike", vagy "legtöbbjük" korrupt.
A lakosság inkább pesszimista a korrupció visszaszorítását illetôen. Az alanyok 17 százaléka szerint a korrupció még nagyobb méreteket ölt az elkövetkezôkben, míg 50 százaléka úgy véli, Romániában mindig létezni fog a korrupció, azonban "bizonyos mértékben korlátozódhat".
A korrupcióval kapcsolatos várakozások tekintetében Románia lakossága jóval borúlátóbb, mint egy évvel korábban és pesszimistábbak, mint a többi balkáni ország lakossága.
A Gallup két felmérése egy nemzetközi projekt részét képezi, melynek célja a délkelet- európai korrupció regionális vizsgálata.
A felmérést Romániában a The Gallup Organisation Románia végezte egy 1.044 személybôl álló csoporton +/- 3,2 százalékos hibaszórással.
A projekt keretében hasonló felméréseket végeztek Albániában, Bosznia-Hercegovinában, Horvátországban, Macedóniában, Szerbiában és Montenegróban.
MEDIAFAX
Tegnap délután ülésezett az RMDSZ megyei szervezetének Területi Képviselôk Tanácsa (TKT). A tanácshozás napirendjén a megyei elnök beszámolója, az ügyvezetô elnök jelentése és a Megyei Önkormányzati Tanács elnökének a beszámolója, valamint különfélék szerepeltek
Kelemen Atilla megyei elnök elsôsorban a kormánypárttal áprilisban megkötött együttmûködési szerzôdés oktatásra – különös tekintettel a Bolyai líceumra – vonatkozó vonzatairól szólt. Brassai Zsombor ügyvezetô elnök a státustörvény alkalmazásáról mutatott be helyzetképet. Virág György, a megyei tanács elnöke a helyhatósági, illetve a garantált minimáljövedelemrôl szóló törvények mellett a helyhatóságok mûködésére is kitért.
A hozzászólások zöme a Bolyai líceum, illetve az anyanyelvi oktatás körüli problémákra vonatkozott. De szóba került természetesen a népszámlálás, a helyi tanácsok tevékenysége.
A tanácskozást követôen az RMDSZ megyei vezetôi sajtótájékoztatót tartottak. A részletekre visszatérünk.
A román hatóságok félrevezették az Európa Tanácsot az európai követelmények teljesítését illetôen, hiszen nem tettek eleget a monitorizálás beszüntetéséhez szükséges jogszabályi feltételeknek - írták a pénteki román lapok Románia ET- ellenôrzésének befejezésérôl szóló beszámolóikban. A legszámottevôbb politikai befolyással rendelkezô Adevarul elsô oldalán Csak hogy megszabaduljanak a monitorizálástól, a román hatóságok írásban hazudtak az Európa Tanácsnak cím alatt rámutatott: az ET számára készült hivatalos román jelentés "durva hazugságokat tartalmazott", amikor azt állította, hogy hatályon kívül helyezték, illetôleg módosították a büntetôtörvénykönyv alkotmányellenes cikkelyeit és elôírásait.
Viorel Hrebenciuc, az ET parlamenti közgyûlésén részt vevô román küldöttség vezetôje ugyanis ez év március 12-én kelt bizalmas jelentésében arról tájékoztatta az ET illetékeseit, hogy a román törvényhozás törölte a hazai büntetôtörvénykönyvbôl a sajtó- és szólásszabadság alkotmányellenes korlátozását lehetôvé tevô (a hatóságok és a hatósági személyek rágalmazását, illetôleg megsértését büntetô) elôírásokat. Holott a vonatkozó cikkelyek, illetôleg elôírások továbbra is érvényben vannak. Ezekkel kapcsolatban csupán annyi történt, hogy a román parlament képviselôháza még az elôzô törvényhozási ciklusban, 1999-ben törölte, illetôleg módosította ugyan a vonatkozó cikkelyeket, elôírásokat, de az erre vonatkozó jogszabálytervezet azóta is a szenátusban vesztegel, még messze van a hatályba lépéstôl.
A román sajtó, például a Curentul címû napilap is megírta, hogy ezek a "durva hatósági hazugságok", "az ET tudatos félrevezetésérôl" tanúskodó tények csak az ET monitorizáló bizottsága bukaresti ülése után tartott sajtóértekezleten a román szenátus jogi bizottsága elnökének az újságírók által feltett kérdések nyomán derültek ki, amikor a monitorizáló bizottság bejelentette: az ET beszünteti az ország utóellenôrzését.
Bársony András, az ET monitorizáló bizottságának elnöke a sajtóértekezleten a román szenátus jogi bizottsága elnökének nyilvános felsülésével járó incidens kapcsán közölte az újságírókkal: a román ET-küldöttség jelentéséhez egyetlen román ellenzéki párt vagy civil szervezet sem fûzött semmilyen megjegyzést vagy kritikai észrevételt a román hatóságok által vállalt kötelezettségek teljesítésével, illetôleg be nem tartásával kapcsolatban. Ilyen körülmények között az ellenôrzô bizottság kizárólag a hivatalos információk alapján hozta meg döntését.
Az incidens kapcsán bírálat érte a lapokban Adrian Nastase kormányfôt is, aki miután megpróbálta félrevezetni a román civil szervezeteket, végül is kénytelen volt elismerni, hogy a büntetôtörvénykönyv ominózus cikkelyeinek törlésére és elôírásainak módosítására vonatkozó jogszabály "még a parlament napirendjén szerepel".
Sokszor írtunk arról, hogy a videokonferenciák visszatérô motivuma a birtoklevelek kiosztása, illetve a tulajdonosok birtokba helyezése. A kormány az idei esztendôt a "birtoklevelek évének" nevezte, ami azt jelenti, hogy a föld- és erdôtörvény alkalmazását az idén 90 százalékban meg kell oldani. Ezt követeli hétrôl hétre a közigazgatási tárca vezetôje a megyéktôl. Ezt kérte számon tegnap is. A tulajdonbizonylatok kiosztásával, ha nem is a sor végén kullog, de Maros megye rosszul áll, mindössze 63%-ban teljesítette a tervet. A videokonferenciát követô sajtótájékoztatón a Népújság azt kérdezte Ovidiu Natea prefektustól, mi a véleménye az eredményrôl, és történt-e pozitív változás a megyei kataszteri hivatal új igazgatójának beiktatása óta.
A prefektus szerint sok minden változott, s épp a minap tartottak felkészítôt azon községek polgármestereinek, ahol a birtokleveleket 40% alatt osztották ki. Mivel pedig az utolsó helyen a Nyárád menti falvak vannak, Nyárádszeredába is kiszálltak ebben az ügyben.
A kullogók között van például Kozmatelke (35%), Nyárádremete (15,8%), Gyulakuta (24%), Nyárádgálfalva (27%), Vámosgálfalva (28%), Makfalva (15%), Havad (23%), Erdôszent-györgy (13,8%), Csíkfalva (25%), Felsôrépa (23%), Csatófalva (23%), Bonyha (28%), Fehéregyháza (29%).
Mivel fôleg magyarlakta helységekben vannak problémák, mondta a prefektus, a helyzet orvoslása érdekében Náznán Jenôt, a megyei mezôgazdasági igazgatóság aligazgatóját is beválasztották a megyei földosztó bizottságba, hátha sikerül "lelegyszerûsíteni a dolgokat". A polgármestereket figyelmeztették, elôször az egyszerûbb problémákat oldják meg, vagyis azokat a területeket mérjék ki, ahol nincs több jelentkezô ugyanazon területre, amelyekért nem folynak perek stb.
Mint mondta, vannak olyan községek, amelyek igyekeznek. Például Gyulakután a helyi földosztó bizottság egy hónap alatt 90 birtoklevelet adott ki, ezzel szemben Makfalván ugyanazon idôszakban csupán 15-öt. A prefektus kijelentette: mindent megtesznek a lemaradás behozatalára. Kihasználva a 76-os sürgôsségi kormányrendelet adta lehetôségeket, fizetett szakembereket küldenek ki a problémás helységekbe, hogy kilendüljenek a holtpontról. A kérdésre, hogy mi történik, ha a polgármesterek mégsem igyekeznek, Ovidiu Natea azt mondta, hogy a prefektusnak nincs hatásköre a választott tisztségviselôk szankcionálására, de annyit megígérhet, hogy megnehezíti ezeknek a polgármestereknek az életét.
a hívô ember számára a Szentlélek eljövetelének ünnepe. Lukács második könyvébôl ki ne ismerné a történetet, miszerint az elsô Pünkösd napján az apostolok égi zajra, heves szélzúgásra lettek figyelmesek, majd szétoszló nyelvek jelentek meg, és miközben leereszkedtek mindegyikükre, beteltek Szentlélekkel. Ennek hatására különbözô nyelveken kezdtek beszélni, s a Jeruzsálemben összeverôdött tömeg arra lett figyelmes, hogy mindenik népcsoport - pártusok, médek, zsidók, prozeliták, krétaiak, arabok és sokan mások - a tulajdon nyelvén hallja ôket. Az apostolok a Szentlélek lelkesítô, szeretetet sugárzó kegyelme által váltak képessé küldetésük teljesítésére, amelynek nyomán a hozzájuk csatlakozott hívek révén megszületett a keresztény egyház.
Lukács könyve szerint Jézus megkeresztelkedéséig Isten lelke a próféták által hat, a Jordánban való keresztségtôl a mennybemenetelig Jézus által mûködik, Pünkösd óta a keresztények által a világban él a Lélek.
Az ötvennapos húsvéti ünnepkör befejezése a lélek ünnepe. Hívôként vagy hitetlenként illô hát, hogy legalább ezen a napon, elgondolkozzunk azon, hogy mai világunkban, amely egyre inkább a tárgyi, testi örömök fétise felé halad, van- e idônk a lélekre figyelni. Elôször is sajátunkra, hisz Saint-Exupéry feledhetetlen sorai szerint jól csak a lélekkel lát az ember, s ami életünk során a legfontosabb, az a szemnek sokszor láthatatlan marad.
Lelkes ember - szoktuk mondani azokra, akik bámulatra méltó hittel, szenvedéllyel, kitartással, másokat is magukkal ragadva végzik munkájukat. Lelketlen - bélyegezzük meg a másik embert, aki kíméletlenül gázol át másokon, kizárólag csak saját érdekei által vezérelve. Vajon számukra miért nem adatik meg a Püskönd csodája, hogy képesek legyenek a szeretetre? Erre az univerzális nyelvre, amelyen mindenki megértheti a másikat, s amirôl a pünkösdi történet tudósít. S amely nélkül a "semmi ágára" szorul a lélek, s ha megbetegszik, odalesz testünk békéje is.
2002 a lelki betegségek esztendeje, ami arra figyelmeztet, hogy az emberiség csak úgy tud a XXI. században megmaradni, ha sikerül lelki egészségét megôriznie. Vonatkozik ez népünkre is, amelynek a csíksomlyói búcsú által Pünkösd a legnagyobb tömegeket vonzó vallási és nemzeti ünnepe. Az ôsi elemeket ôrzô búcsú Erdélybôl és Moldvából érkezô zarándokaival a székely helytállás, a hithûség ünnepe, amely ökumenikus jelleget öltve egyre inkább a magyarság világtalálkozójává válik.
Néphagyományaink tanúsága szerint
Pünkösd az öröm ünnepe is. Hagyjuk hát, hogy
ezen a napon gyôzedelmeskedjen bennünk a
Lélek.
Tegnap mintegy 60 személy gyûlt össze a prefektúra elôtt az Alfa Kartell és a BNS szakszervezeti tömörülések által szervezett tiltakozásra. Amint Márkus György, az Alfa Kartell helyi szervezetének elnöke elmondta, ez alkalommal nem az volt a fontos, hogy nagy tömegeket mozgósítsanak, hanem, hogy a jelentôsebb tagszakszervezeteik képviseltessék magukat. Mai megmozdulásuk fô célja ugyanis csak annyi volt, hogy elérjék, a prefektus fogadja ôket és kéréseiket a kormányhoz továbbítsa. Ovidiu Natea megszakítva videokonferencián való részvételét, fogadta a tiltakozók képviselôit, akik átnyújtották neki az országos tiltakozási és követelési listát, amelyen a követelések mellett megoldási javaslatok is szerepeltek. A szakszervezeti képviselôk a tárgyalás során elmondták, tudják, hogy összes követelésüket nem lehet azonnal megoldani, ezért azt szeretnék, ha a kormány megoldásokat javasolna, határidôkkel és pontos felelôsségvállalásokkal.
A prefektus a tárgyalások végén kijelentette, a kéréseket természetesen továbbítja, és mivel holnap amúgy is szándékozik Bukarestbe menni, személyesen adja át azokat a miniszterelnöknek. Ugyanakkor ígéretet tett, hogy a társadalmi párbeszéd bizottság a jövô heti ülésén tárgyalni fognak a követelési listáról is és megvizsgálják, hogy abból helyi szinten mi és hogyan oldható meg. Egyébként tegnapi sajtótájékoztatóján a prefektus elismerte, a szakszervezeti követelések jogosak és megígérte, hogy megvizsgálja megyénk fontosabb termelôinek árképzését, mert szerinte a versenyhivatal e tekintetben sem megyénkben, sem az ország más részein nem végzi kellôképpen feladatát.
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi Mûszaki és Humán Tudományok Karán müködô öt szak ideiglenes mûködését a kormány is jóvá-hagyta - erôsítette meg a Hiva-talos Közlönyre hivatkozva dr. Hollanda Dénes egyetemi tanár, a kar dékánja.
Mint ismeretes, a már mûködô pedagógia- szociálpedagógia, informatika, mechatronika, számítástechnika és automatizálás szakokról van szó, amelyekre az idén nyáron is meghirdetik a felvételi vizsgát. Az informatika és mechatronika szakokon 50 helyre, a többin pedig 40-re felvételizhetnek a diákok. A helyek fele minden szakon tandíjmentes, a fennmaradó helyekre tandíjat kell fizetni.
Az újdonságokról érdeklôdve Hollanda professzor beszámolt, hogy számításaik szerint az idéntôl új szakokkal gazdagodik a marosvásárhelyi kar. Elsôsorban az ötéves idôtartamú kertészmérnöki képzésrôl van szó, amelynek ideiglenes akkreditálása folyamatban van. Az önfelbecsülô dosszié benyújtása után a fôvárosi Akkreditációs Bizottság kinevezte a szakbizottság két professzorát, akik a Marosvásárhelyen tett helyszíni ellenôrzés során kedvezôen véleményeték a kérést, és hátravan még a titkos szavazáson alapuló döntés, ami a bizottság következô plénumának napirendjén szerepel.
A marosvásárhelyi kar a kommunikáció szakra is benyújtotta az önfelbecsülô dossziét, amelynek elbírálása ezután következik.
Ami pedig a Marosvásárhely közvetlen határában levô, 27,08 hektárra tervezett zöldmezôs beruházást illeti, szintén jó hír, hogy az egyetem kuratóriumának utolsó ülésén jelentôs összeget szavaztak meg a beruházás finanszírozásának elkezdésére.
A Peco töltôállomás szomszédságában kezdôdô Koronkához tartozó területen képzelték el az új egyetemi campust, amely az oktatói és adminisztratív épületet, egy oktató- és kutatóközpontot, bentlakásokat, étkezdét, majd a késôbiekben sporttermet, uszodát és sportpályát foglal magában.
Az említett pénzösszeget a községrendezési terv elkészíttetésére, az engedélyek beszerzésére fordítják, ebbôl szándékoznak finanszírozni a megvalósítást célzó ötlettervet, amelyre pályázatot hirdetnek. Ezt követi az építkezési terv elkésztésére vonatkozó pályázat, illetve a terület átminôsíttetése. Nagyon szeretnék, ha a szóban forgó összegbôl az építkezés elkezdésére is jutna, ami természetesen a kuratórium által jóváhagyott pénzátcsoportosítás nyomán történhet - tájékoztatott Hollanda professzor, a Sapientia egyetem marosvásárhelyi karának dékánja.
A minap egy közéleti férfiú szájából hallottuk-olvastuk az alábbi kijelentést: "Mária Terézia idején, amikor a monarchiában bevezették [a telekkönyvet], nem egészen két és fél év alatt katonai földmérô mérnökökkel az egész monarchia területén befejezték a kataszteri nyilvántartásokat, megmértek minden talpalatnyi földet". (Népújság, 2001. május 14.)
Inkább csak szerette volna a kincstár Mária Terézia uralkodása idejében (1740-1780) felmérni a birodalom (helyesebb, mint a monarchia, mely alatt elsôsorban a magyar olvasó az 1867-tel életre hívott Osztrák-Magyar Monarchiát érti) földvagyonát, de erre nem kerülhetett sor a birtokos osztály ellenállása miatt. (Az inzsellért furkósbottal ûzték volna el, ha méricskélni kezdett volna - császári parancs ide vagy oda.) Mária Terézia csupán az úrbéri rendezésre tett kísérletet - Erdélyben még ez is kudarcot vallott akkor -, midôn a jobbágy pontokba szedett és írott kötelezettségeit és a földesúr hatalmának korlátozását, az adóalanyok védelmét igyekezett rendezni, elérni. Kétségtelenül pozitívum volt a korábbi rendezetlen, bonyolult, elmérgesedett és képtelen viszonyokkal szemben.
Felséges fia, a "kalapos király", azaz II. József (1780-1790) császár pedig egy lépéssel ment tovább és 1785-1787 között megszámláltatta az ország népességét - az eredmény azonban részleges és fölöttébb sok kétes adatot rögzített -; mégis ez volt az elsô olyan próbálkozás, melynek alapján a kincstár remélhette az adófizetôk pontosabb számának kinyerését.
A földkataszteri nyilvántartást Magyarországon (és az Erdélyi Nagyfejedelemségben is) a modern földadó bevezetéséhez kell kapcsolni. Az osztrák önkényuralom idején nyílt paranccsal rendelték el a földmérést (1849. okt. 20. és 1850. febr. 4.), melyet a késôbbi törvények és kiegészítések tovább pontosítottak, míg végül a nyílt parancsokat az 1885. évi XXII., a földadó-kataszteri nyilvántartásról szóló törvénycikkely váltotta fel. Az 1900-ban megjelent Magyar Jogi Lexikon III. kötetében a szócikk szerzôje úgy fogalmaz, hogy "a nálunk csaknem teljesen befejezett kataszteri munkálatok és azokban történô minden változás nyilvántartásáról az 1885:XXII. tc. rendelkezik."
1850 után valóban elkezdôdött a földmérés, amelyben a katonai földmérôk mellett számolni tudó, pl. a négyszögeléshez értô közhivatalno-kok is részt vettek. Ekkortól becsülték meg a földeket jövedelmezôség szempontjából, azaz 1875-tôl bevezetésre került az ún. aranykorona-érték. A történeti fogalmak lexikona szerint ez "földminôsítési értékszám, s egységnyi terület, pl. 1 katasztrális hold tiszta jövedelmének, vagyis a föld termôképességének, fekvésének, mûvelhetôségének, általában a földek minôségi különbségeinek mutatója." 1900-tól kezdve Magyarországon ennek alapján fizették a birtokos gazdák a földadót.
1850-et pedig azért kell a kataszteri felmérések origópontjának tekintenünk, mert csak az 1848-as forradalom szabadította fel a jobbágyok mellett a földforgalmat is (1848:125 tc). Addig ugyanis az ôsiség alapján a földnek nem volt törvényes forgalmi értéke, a nemesi birtok nem volt elidegeníthetô, csupán örökösödés és zálogos ügyletek alapján cserélhetett gazdát, de az eredeti tulajdonos bármikor visszaválthatta a földjét, ha kifizette a zálogösszeget és a kamatokat. Az önkényuralom nem állította vissza a jobbágyságot és a forradalom ésszerû gazdasági, a polgári fejlôdést segítô intézkedéseit is megôrizte. (Igaz, errôl sokkal kevesebb szó esik.)
Végezetül a telekkönyvet 1855-ben rendszeresítették Magyarországon és csak 1870- tôl nyert érvényességet Erdélyben (!!!). A "klasszikus" telekkönyv három részbôl áll(ott): az "A" birtoklapból, mely az ingatlan leírását (telek, ház, erdô, mezôgazdasági birtok, szôlô stb.), a kataszteri tiszta jövedelemre vonatkozó adatokat és a nagyságrendi megjelöléseket foglalja magába. A "B" ún. tulajdoni lap a tulajdonos személyére, jogállására, a tulajdonszerzés jogcímére és idejére vonatkozó adatokat rögzíti. Ugyancsak erre jegyezték fel az esetleges elidegenítési tilalmakat, valamint az elôvételi és visszavásárlási jogot is. Az ún. "C" vagy teherlapra vezetik rá az ingatlanra vonatkozó terheléseket, bár ezeket a "B" lapon is fel lehet tüntetni.
Ezek szerint tehát oda egy legenda, de tény, hogy ez a fajta, mindenre kiterjedô földnyilvántartási rendszer 1918 elôtt ismeretlen volt mai hazánk más vidékein.
Már pénteken megérkeztek az elsô zarándokok - keresztaljak - Csíksomlyóra, a nyugati kereszténység legkeletibb búcsújáró helyére. A pünkösd szombati csíksomlyói búcsún már évek óta 200-300 ezer ember vesz részt.
Az idei, a 435. csíksomlyói pünkösdi búcsú jelmondata: Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékével fenntartsátok a lelki egységet!
A távolabbi vidékekrôl sokan már pénteken megérkeztek. Ôk virrasztással, imádsággal töltötték el az éjszakát a templomban. A szombati kör-menetet a hagyomány szerint a gyergyóalfalvi keresztalja vezeti, annak emlékére, hogy 1567-ben a Csíkszereda melletti nagyerdei ütközetben a gyergyóalfalvi katolikusok vonultak elôször harcba a térítô szándékkal érkezô protestáns fejedelem csapatai ellen.
Szombaton a kegytemplomban reggel szentmisék lesznek. A kordon a kolostor elôl háromnegyed 11-kor indul. A kordonon belül a laborium - a kisbazilika római harci zászlóra emlékeztetô jelvénye - után a klarissza nôvérek és a papság vonul.
A búcsús ünnepi szentmise a Hármashalom- oltárnál 12 óra 30 perckor kezdôdik. Ezt követôen passiójáték lesz a két hegy, a Nagy-Somlyó és a Kis-Somlyó alkotta nyeregben, majd csángó misét tartanak a plébániatemplomban. Este szentmisét mutatnak be a kegytemplomban. 21 órakor a nyeregben tartják a Szent Kinga gyûrûje címû elôadást.
Éjjel virrasztás lesz a kegytemplomban és az ifjúság számára a plébániatemplomban.
Vasárnap a kegytemplomban és a plébániatemplomban szentmiséket mutatnak be. A plébániatemplomban külön mise lesz a gyerekek és a fiatalok számára.
A búcsú történetét elevenítette fel a Hargita Népe napilap. A szerzô, Jakab László nyugalmazott plébános, kanonok szerint Csíksomlyón búcsú már 1567 elôtt is volt, amelyet a közeli falvakon kívül fôleg a moldvai csángók és a Tatros-völgyiek látogattak.
Mint írta, kiterjedését a
hitújításban buzgólkodóknak lehet
köszönni.
Csík vármegyében, Felsô-Három-
széken, Udvarhely megyében és a Maros mentén a
szegényebb sorban élôk megmaradtak az ôsi katolikus
vallásban. 1567 kora tavaszán kilenc Homoród- és
Vargyas-völgyi lelkipásztor elment Gyulafehérvárra
János Zsigmond erdélyi fejedelemhez, aki akkor már
unitárius vallásra tért, és arra
kérték ôt, hogy vezessen hadjáratot a csíkiak
ellen, akik ha jó szándékból nem akarnak
unitáriussá lenni, kényszerítsék rá
hatalmi erôvel.
A fiatal fejedelem kitért a kérés elôl, ellenben egy fejedelmi pátenst adott át Mikó Ferenc csíkszeredai várkapitánynak címezve.
"Meghagyom Kigyelmednek, hogy ezt a kilenc viola-palántát a csíki földbe elültetni és öntözni meg nem szûnjön" - állt a pátensben. Mikó megvendégelte a követeket, közben a vár udvarán kilenc gödröt ásatott, és nyakig betemettette ôket. Amikor tiltakoztak az elbánás miatt, akkor megöntöztette. A követek szabadon engedésük után egyenesen Fehérvárra mentek, hogy most aztán hadsereggel vegyen elégtételt a fejedelem a megaláztatásukért.
A fejedelem ismét megtagadta a hadviselést, ellenben
fölhatalmazta ôket, hogy szervezzenek sereget, és azzal
támadják meg a csíkiakat. Az egyik ott élô
oroszhegyi katolikus
a szervezkedésrôl értesítette a csíkiakat,
akik kellô módon fel tudtak készülni a
hittérítô sereg fogadására.
A cikk szerzôje szerint igazi csata nem volt, inkább figyelmeztetésnek lehet tekinteni azt, ahogy elkergették a támadókat. Ezt bizonyítja az is, hogy a legtárgyilagosabb Hóman-Szekfû ötkötetes történelemkönyvben említés történik egy - nem vallási jellegû - hadjáratról 1562- bôl, de a Tolvajos-tetôi csatáról szó sem esik.
Joggal tart érdeklôdésre számot a fiatalabb nemzedékbeliek körében is a mai elôadóest. Hangszeres "fô-szereplôje" a kolozsvári Gh. Dima Zeneakadémián, valamint a zenelíceumban is elôadó-tanító klasszikusgitár- mûvész, Constantin Andrei. A tanulmányait egykor népmûvészeti iskolában kezdô elôadó Iasi-ban klasszikus gitár szakon szerzett oklevelet. A hazai klasszikusgitár-fesztiválok résztvevôjeként több mint negyed század alatt többször is szerzett babérokat, szólózott a Prágai Zenei Tavasz Nemzetközi Fesztiválon, különbözô nemzetközi fesztiválok bizottságának tagja és sorolhatnánk még elôadómûvészi képességeinek megannyi próbatételére a példát. Csaknem egy évtizede olyan gitármûvészek, ill. gitárnégyes mesterkurzusain képezi magát, mint J. Duarte, C. Cotsiolis, Pablo Marguez, valamint a franciaországi Champagne- Ardenne gitárnégyes. Szólóestjén Frescobaldi- , M. Giuliani-, Albeniz-, Torroba, valamint A. Piazolla-áriák, variációk, szvit stb. hangzik el.
Vasárnap, május 19-én, a Kultúrpalota
nagytermében este 7 órától a
marosvásárhelyi Zene- és
Képzômûvészeti Líceum néhány zene
szakos növendékének teljesítménye vívja
majd ki minden bizonnyal a telt ház tapsát. Szakmai
vetélkedôk országos díjazottjaiként,
ünnepi iskolai hangversenyeken itthon fellépô olyan IX-XII.
osztályos tanulókról beszélhetünk, akik
életre szólóan kötelezték el magukat az
elôadómûvészetnek. A pályaéretté
válás útján ôket
hozzáértéssel, tapintattal, szeretettel
elindító és irányító
mûvészpedagógusoknak - Bartha Lajos hegedû, Dan
Docolin fagott, Kozma Péter gordonka, Carmen Mihaiescu és
Szônyi Zoltán zongora, Molnár Géza harsona,
László Sándor hegedû - köszönhetôen
"megmunkált" tehetségét
példázhatja a XII.-es Nagy Kálmán, Florin Bunea,
Csíky Borka, Verdes Zoltán, Sebastian Cazan és Ana
Bogatila, a IX.-es Csegzi Zsuzsa valamint a XI.-es Alexandra Dascal. A
hangverseny mûsorán Mozart-, Haydn-, Saint-Säns-, Mendelssohn-
Bartholdy-, Liszt-, F. David illetve Brahms-versenymûvek. Az iskola
szimfonikus zenekarát Szônyi Zoltán vezényli.
Május 7-tôl a gyulafehérvári 7. regionális központ beindította a mezôgazdasági és haltenyésztési termékek marketingjét, illetve a vidéki infrastruktúra-fejlesztést támogató programok elôkészítôjét, aminek a célja tájékoztatni az érdekelteket a pályázási és a megítélési feltételekrôl. Ugyanakkor a SAPARD-irodáknál érdeklôdni lehet a tervek elôkészítésérôl, ahol ezeket be lehet mutatni elôzetes ellenôrzésre. Azokat a potenciális pályázókat is útba igazítják, akiknek ötletei nem felelnek meg a feltételeknek. Egyelôre a 2000 és a 2001-es pénzalapokból lehet igényelni. A SAPARD-program 2003 végéig tart. A SAPARD- programirodáknál alá kell írni egy nyilatkozatot, amelyben az érdekelt tudomásul vette az elôkészítô program céljait és feltételeit. A szükséges dokumentációt tanulmányozni lehet a www.sapard.ro internetes honlapon is, a szükséges információcsomagot kérésre e- mailen, vagy számítógép-lemezen is az érdeklôdôk rendelkezésére bocsátják - tájékoztattak a gyulafehérvári regionális SAPARD-irodától.
A legjobb, ha az ember szépen fejet hajt. Legalábbis bizonyos dolgokban.
Korábban kitartottam amellett, hogy teljes értékû életet lehet élni tévé nélkül is. Az ember a szabad idejét töltse olvasással, sportolással, pihenéssel és egyéb hasznos dolgokkal. Úgysem jut ezekre sose elég idô. Másrészt bôven sok, ha valaki rendszeresen újságot olvas és hallgatja legalább a BBC híradásait. Meg lehet abból tudni mindent, állítottam. Tény és való, a hírek tekintetében az újságok és rádiók híradásai is elegendôek.
A társadalomban történô apróbb, kevésbé fontos, de nem elhanyagolható változások megértéséhez azonban ma már bizonyos dolgokat tévében is látni kell. Aki nem látta "saját szemével", hogy hogyan csapódott be a repülôgép a WTC-be, az csak ült és próbált intelligensen nézni, mikor másnap mindenki errôl beszélt. Részleteket illett tudni a torony magasságáról, dôlési szögérôl, a lángokról stb. Hasonlóképpen, aki soha egy fél részt sem látott egyetlen brazil sorozatból sem, az nem tud állást foglalni a sorozatfilmek kérdésében, pedig ez ma már nem ritkán téma. Nem vitás, ma már legalább a sorozatfilmek címét ismerni kell.
Nemrégiben olvastam, hogy a Szahara legnépesebb nomád törzsének számító tuaregek 1983-ban tíz nappal elhalasztották szokásos vándorútjuk kezdetét azért, hogy meg tudják nézni a Dallas tévésorozat utolsó részét.
Így van ez, akár tetszik, akár nem. Ma már a nôknek sem árt, hogy mikor van a Forma-1 futama, hogy ehhez igazítsák programjukat. Nem illik ugyanis a start ideje alatt még csak telefonálni sem. Legalább néhány versenyzô nevének ismerete is osztatlan sikert jelenthet alkalomadtán. A legújabb reklámokról is kell legyen néha fogalmunk, ismerôseink bármelyik percben utalhatnak poénjaikra, résen kell lennünk. Vezetô politikusok fontos nyilatkozatait sem szabad elszalasztani, mert körön kívül maradhatunk.
Fejet hajtok és belátom, mára a televízió részt kér életünkbôl. Nemigen tehetek ellene semmit. Ám az arányok tekintetében nem alkuszom meg: minél kevesebb, annál jobb.
Nagy-Britannia Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége a WS Atkins Consultants Ltd-n keresztül nemkormányzati szervezetek partnerprojektjeit támogatja. Az Agenda 21 stratégiájával egyezô civil szervezetek, helyi közigazgatási egységek, illetve gazdasági egységek közös terveinek anyagi fedezetére lehet pályázni. Bôvebb felvilágosítást, illetve a pályázók útmutatását, valamint a kérvényeket a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal 41-es és 42-es szobájában lehet igényelni, benyújtani, telefon: 166-963. Benyújtási határidô: 2002. június 7-e, péntek 16 óra. Kapcsolattartó személyek: Alina Aldea és Cristian Popa.
Hongkong-szigetet a kelet-ázsiai kereskedelem központjává tették az angolok. Alig fele a Csepel- szigetnek, de a biztonság és a szabadság, amelyet az angoloknak köszönhet és a Hszikiang-torkolat elôtti kedvezô fekvése olyan forgalmat hoztak létre kikötôjében, amelyhez foghatót csak a föld legfôbb kikötôiben láthatunk. Ha Hongkongról beszélnek, rendesen csak a kikötôjét értik, amelynek neve Victoria - olvashattuk dr. Simonyi Jenô, a kereskedelmi akadémiák és felsô kereskedelmi iskolák számára 1912-ben Budapesten megjelent földrajzkönyvében.
A romániai kiadású Új lexikon 1936-ban árnyaltan fogalmaz: "Brit koronagyarmat Kína déli partján, félszigeten és a vele szemben fekvô Hongkong szigeten… Fôvárosa Victoria."
A három évvel késôbb, ugyancsak a magyar fôvárosban megjelent Új idôk lexikona megjegyzi, hogy a 83 négyzetkilométer területû hegyes (Victoria Peak 556 m) sziget a vele szemben levô Kau-Lun félszigettel együtt a Föld egyik legkiválóbb természetes kikötôje. Északi partján, a Victoria hegycsúcs lábánál települt Hongkong, más nevén Victoria városnak 1933-ban 364.279 lakosa volt, közülük körülbelül 20.000 fehér, a többi kínai. Az angol kormányzó székhelyének és anglikán püspöki székhelynek egyeteme és kereskedelmi kamarája volt abban az idôben. Kína kivitelének egyharmada, bevitelének pedig egynegyede Victoria szabadkikötôjén ment keresztül. A vele szemben levô Kau-lun város (angolul Kowlon, 1933-ban 273.244 lakossal) közigazgatásilag Victoriához tartozott. Hongkong sziget, Kaulun és az 1898. évi bérelt terület (összesen 1012 km2) együtt alkotta a 849.751 lakosú brit koronagyarmatot.
Végül hadd idézzük az Officina Nova-Magyar
Könyvklub 1996-ban nyomtatott Egyetemes lexikonát, amely a
címszónál már Hsziankang angol
koronagyarmatról beszél, a Kowloon-félszigeten és
Lantau-szigeten lévô hongkongi összterületet 1074 km2-ben
adja meg és fôként kínai lakosságát 5,8
millióra (!) becsüli. Ugyanakkor megerôsíti, hogy itt
van a legfontosabb ázsiai kereskedelmi és pénzügyi
központ, valamint a nemzetközi tengeri forgalom csomópontja, s
a város repülôtere is igen jelentôs. Hongkong 1842-
tôl angol koronagyarmattá vált, majd 1898-ban a Nagy-
Britannia és Kína által kötött
szerzôdés értelmében 1997-ben visszatért a
kínai fennhatóság alá, mint
"önkormányzati terület".
Hongkong a hetven évvel ezelôtti látkép tanúsága szerint még nem sokban különbözött a többi fejlett kikötôvárosoktól (1-es kép).
A dél-kínai tengerpart ékessége ma már alig hasonlít a harmincas évek településére. A 2-es számú felvétel elôterében úszó, idegenforgalmi látványosságnak számító vitorlás hajócska döbbenetesen hangsúlyozza az idôk során végbement változást. Ha a világháború elôtt itt volt a kínai tea- és selyemkereskedelem centruma, ami mellett a rizs- és gyapotfeldolgozás, az üveg, cement, szappan, cukor, olaj, papír, gáz és hajógyártás virágzott, napjainkban a legjelentôsebb iparágak a textil, a finommechanikai, a mûanyag, az elektromos és fémipar, valamint a hajógyártás. Gazdaságilag fontos szerepet játszik az idegenforgalom is Hongkong életében.
A magasépítés áldozatai címû múltkori cikkünkben arról írtunk, hogy a hongkongi statisztika szerint növekvô számban esnek le az egyre gyorsabb ütemben emelkedô felhôkarcolókról a szorgoskodó munkások. Ott ugyanis nem közép-kelet- európai stílusban dolgoznak, mely szerint elképzelhetô, hogy a fôváros vagy valamelyik vidéki város kellôs közepébe elôbb egy hatalmas gödröt ásatnak, majd évekig-évtizedekig töprengenek és vitatkoznak azon, hogy mit is létesítsenek oda: aluljárót, mélygarázst, üzleteket, illemhelyeket, netán színházat? S eközben az irdatlan világháborús bombatölcsérre emlékeztetô gödör hol vad bozótos, hol szeméttelep képét nyújtja az arra járóknak, mindenki szégyenére.
Ilyen nem létezik Hongkongban, a pénzvilág városában, ahol komoly anyagi fedezettel és céltudatosan építkeznek a kivételesen értékes területen.
Következô írásunkban bôvebben kitérünk a mostani 2-es képen csillaggal megjelölt (a hajó farokvitorlája fölötti) toronyházra.
Népi gyógyászat, természetgyógyászat
A vese az egyik legfontosabb szervünk, szervezetünk tökéletes szûrôrendszere, mivel megszûri a rajta átáramló vért, s a benne lévô káros salakanyagokat a vizeletbe juttatja. Fenntartja a só-, víz- és nyom-elemegyensúlyt, a savasság és a lúgosság állandóságát, hômérsékletünket, s befolyásolja a vérnyomást. Sérülése, betegsége folytán a szervezet gyorsan károsodik, szenved. A tartós és visszatérô húgyúti, nôgyógyászati és mandulagyulladások veszélyeztetik a vese épségét. A hosszas vese- elégtelenségnek ma dialízis a vége, amikor a beteg vérét dializátoron áramoltatják, amely méregteleníti azt. Szerencsés ember, aki vesedonort talál, új vesét kaphat, s ezáltal újjászülethet.
A vesebetegségeknek sokféle oka van (örökletes,
veleszületett, életmód- és
táplálkozási, civilizációs ártalmak
stb.), de a megfázás is kiválthatja, vagy a
meglévô betegséget súlyosbíthatja. A
nép nagyon jól megfigyelte a vesebetegségek és a
megfázás közötti kapcsolatot, s a
"vesebajok" okát a "kihûlés"-ben
látta. A vesék rendellenes mûködésének
jelei: megváltozott vizelet (szín, szag, mennyiség, kisebb
kövek a vizeletben) és vizelési inger (gyakoribb), a
csípôcsont felett, a gerincoszlop egyik, vagy mindkét
részén fájdalom, amely kisugározhat a hasba,
ágyékba, s állandó görcsös
állapothoz vezet. Továbbá izomgyengeség,
izomrángások, duzzadt szemhéj, bokák, kezek,
fáradékonyság, hányinger, émelygés,
étvágytalanság, láz, hidegrázás, rossz
közérzet, erôs verejtékezés,
bôrelszínezôdés, viszketegség, alacsony vagy
magas vérnyomás,
tájékozódáshiány.
A nép a következôképpen gyógyította a vesebetegségeket:
Szamosdara, Máramaros: "A törökbúza és a krumpli közt terem a mosófû. Én azt szedem vese ellen. Nyári idôben megszedem, csak azt nem szabad napon szárítani, s a feleségem fôz belôle teát. Egyszer vót vesekövem, s ez kigyógyított, azóta nekem semmi bajom nem vót a vesémmel." Az adatközlô a kanna-mosófûrôl, vagyis a mezei zsurlóról beszél. A nép még békalábnak, vagy fentôfûnek is nevezi. Évelô növény, nincs virágja, a folyóvizek mentén, árterületeken található. A kanna- mosófû-tea, melyet 10 percig kell fôzni, vizelethajtó és fertôtlenítô hatású. A vesekôképzôdésre hajlamos egyéneknek érdemes rendszeresen fogyasztani, hosszabb idôn keresztül, napi egy litert. Ajánlott még az ízületi, köszvényes és tébécés betegeknek.
A gyógynövényterápia a betegség súlyosságának függvényében kiegészítô vagy alternatív.
Szövegidézetek a szerzô gyûjtésébôl és Gazda József Így tudom, így mondom címû könyvébôl.
Más forrásanyag: Rácz Gábor-Rácz Kotilla Erzsébet-Laza Aristide: Gyógynövényismeret, 1984, Bukarest, Elixír magazin. 2000. november, 5-19. oldal.
Szôcs Károly
Nostradamus híre és az iránta való tömeges érdeklôdés a XX. században nemcsak hogy nem csökkent, hanem tovább növekedett, ami, ahogyan azt már említettük, a zûrzavaros idôkre vezethetô vissza.
Mind a náci, mind az angol propaganda saját céljainak megfelelôen alakítva terjesztette: Goebbels szerint a német gyôzelemhez nem férhet kétség, míg az angolok a saját Victory változatot röplap formájában szórták le Németország felett. Köztudott, hogy a Victory változat teljesedett be. De ha valaki pl. a náci és angol változat között kellene jósoljon, a valószínûség-számítások modellje szerint elônyös helyzetben van, ti. annak a valószínûsége, hogy "eltalálja": 50%, ami találgatáskor hihetetlenül magas lehetôség.
Amikor pedig a II. világháború után mindenki
ismerte a kimenetelt, sikerült Nostradamus jóslataiban
"felfedezni" a világháború légi
csatáit, a tengeralattjárók csetepatéit, sôt
Franco diktátor dolgait is.
1981-ben Franciaországot Nostradamus-láz lepte meg: 17 évi munka után úgymond sikerült egy magát Jean- Charles de Fontbrune-nak nevezô - valójában ezen álnév mögé rejtôzködô - valakinek megtalálnia a megfejtés kulcsát. Könyvébôl nem kevesebb, mint 700.000 darabot adtak el igen rövid idô alatt. A német nyelvû kiadás jogaiért hét nagy kiadó licitált. Az Illstein kiadó pedig, meg sem várva a póker végét, kiadja Jean-Charles apjának, Maxnak egy régi-régi változatát, ami ugyancsak hihetetlen könyvsikerré vált, holott - s ez hangsúlyozandó! - semmi köze ahhoz, aminek kiadási jogaiért olyan nagy versengés folyt.
1988-ban még rosszabbul jártak a kaliforniaiak: abban a
szilárd hitben, ahogyan Nostradamus jóslatait
értelmezték, mindent elpusztító
földrengésre számítottak. Sokan el is hagyták a
várost (Los Angeles), mások pedig mindenfélét
raktároztak. Hihetetlen volt az üzletek nyeresége a nagy
vásárlási lázon, sôt egy ún.
"túlélési koffer" - benne mindennel, ami egy
katasztrófa átvészeléséhez
szükséges - volt az eladási sláger. Tudvalevôleg
nem következett be semmiféle földrengés, de mindenki
azzal nyugtatta magát végül is, hogy "de lehetett
volna", amit valóban nehéz lenne letagadni. Egy év
múlva azonban Los Angeles helyett San Franciscót rázta meg
a föld, senki sem számított rá, holott
"lehetett volna vele számolni", már csak
azért is, mert köztudottan földrengésveszélyes
terület. De ez persze Nostradamus nélkül is ismert tény.
Nemsokára pedig nyakunkon a nagy-nagy baj, s itt egészen
kivételesen még a pontos dátumot is közli Nostradamus:
1999. Így hangzik:
"Ahogy Anglemois nagy királya / 1999. év hetedik
hónap / a szörnyû király az égbôl jön
/ s akkor Mars uralkodik a szent törvények felett."
Értelmezés: Anglemois jelenti Nostradamusnál a mongolokat,
s így elkerülhetetlenül a "sárga veszedelemre"
kell gondolnunk. Az égbôl pedig atombomba vagy rakéta lenne
várható. Mars nyilván nem a békesség istene,
sohasem jót hozott. Ebben a meglehetôsen lehangoló
jóslatban van valami megnyugtató, nevezetesen az, hogy nem kell a
világ végétôl tartanunk, hiszen Nostradamus
jóslatai a meglehetôsen távoli 3797-es esztendôig
tartó idôszakot ölelik fel, s így világos volt,
hogy nem szakadhat vége a világnak 1999-ben.
Nostradamus, ahogyan azt ma tudjuk, nem rendelkezett - mert nem rendelkezhetett - olyan, a csillagos égre vonatkozó számításokhoz szükséges kellékekkel, mint pl. a mai táblázatok, sôt három bolygó sem volt akkor még ismert, ti. az Uranust, a Neptunust és a Plutót csak jóval késôbb fedezték fel.
Ezért ma úgy gondolják, hogy jóslatai nem asztronómiai számításokon nyugszanak, hanem mágia és misztikum keverékén, s keletkezésükben nagy szerepet játszott, hogy magát valamiféle szerekkel bódulatba hozta. Megint mások úgy gondolják, hogy látnoki képessége zsidó származásával lenne magyarázható.
Hogyan látta saját magát Nostradamus? Ezt onnan tudhatjuk, hogy magáról is megemlékezett néhány versében, ekképpen: "Átüldögélem az éjt, titkos dolgok után kutatva / egyedül, hátradôlve egy vasszéken / s akkor a magány és annak piciny lángja mellett sikerül / ami a hitnek sohasem túl sok." Máshol pedig: "Megmarkolom a varázspálca ágát / hullám tódul ruhám és tagjaimon keresztül / megborzadok, egy hang hallgatásra int / isteni fény, Istenséges száll alá fentrôl."
(Folytatjuk)
A feudalizmus századaiban, sôt a XX. század elsô felében is a földmûves lakosság nagy részben önellátó volt. Pénzhez csak akkor jutott, ha nagyobb állatot adott el. Ilyen viszonyok közepette a háztartásban szükséges tárgyakat, szerszámokat, felszereléseket otthon igyekeztek elkészíteni. Az akkori életvitel erôsítette bennük a gyakorlatiasságot. A férfiak apáról fiúra örökölték a fa megmunkálásához szükséges tudást. A lányok és asszonyok a gyapjú, a kender megmunkálásában jeleskedtek. A századok folyamán kialakult a falu szokásrendje, amely nagymértékben szabályozta cselekvéseik sorrendjét.
A néprajztudomány jellemzi és leírja a szerelmi ajándékok sorát. Nézzük, mik tartoztak ide, miként és milyen alkalmakkor kaptak szerepet a társadalomban.
Olyan tárgyak tartoztak ebbe a csoportba, amelyeket fôként a legények ajándékoztak a lányoknak udvarlás idején, valamint a lányok viszonzásként adtak udvarlójuknak.
E két fontos csoport tárgyalása elôtt meg kell említenünk a szülôk által nyújtott, a házasságot elôkészítô ajándékokat. Ezek többsége független volt a fiatalok érzelmeitôl. Foglalóként szolgáltak, nagyobb értéket képviseltek a legények és lányok egymásnak nyújtott ajándékainál. A szülôk ajándékozhattak bárányt, cifra bundát, csikót.
A legények ajándékai a vonzalom kifejezôi voltak, a korábbi századokban ezek fontos használati tárgynak minôsültek:
A mosósulyok rendszerint a legény gondos kézimunkája volt. A nagymosás két napot vett igénybe. Az elsô napon a szennyes ruhákat meleg, hamulúgos vízben áztatták. A második napon a ruhákkal töltött szapulókádat lóval, tehenekkel a patak vagy a folyó partjára szállították. A mosószékre egyenként tették az ázott ruhadarabot, a sulykolóval ritmikusan ütötték, hogy távozzon belôle a szennyes víz. Közben a ruhát bele-beleáztatták a folyóvízbe is, a két mûvelettôl egyre tisztább lett.
A mosósulyok díszítésérôl legalább annyit elmondanék, hogy a régieken uralkodó volt a mértani díszítés, az újabbakon növényi elemekbôl alakult a kompozíció. Vidékenként más-más ízléssel díszítették ôket. Különösen szépek a kalotaszegi és az erdôvidéki sulykolók.
(Folytatjuk)
Évek óta követem, kísérem figyelemmel Kákonyi Csilla mûvészetét. Amióta csak elôször találkoztam alkotásaival. Képi és fogalmi tisztasága, különlegesen megragadó rajztudása terített le elsô látásra. Akkor és ott a pre-modernek és pre-absztraktok, a Párizs és Volga-Don-csatornai moszkovita utánzatok és utánérzések között - nem szólok most a muszáj-stílusok törmelékérôl - kitûnt öntörvényû szépségével, a képek megfogalmazottságával. Ugyanis Kákonyi Csilla alkotásaiban az volt jelen, amit a hivatalos ideológiák annyira szerettek volna saját párthíveik körében felmutatni - a gondolat. Mélyen és eredetien gondolkodni pedig annak sikerül, aki senkinek sem szolgája, utánzója, fullajtára. A szabad fônek, a szabad léleknek. Hiszen az ideológiák foglyai távolról sem szabad emberek, ôk egy-két (rög)eszme illusztrátorai. Érthetnek a mesterséghez, mégsem hihetô egyetlen ecsetvonásuk sem, elárulják készítôiket az izzadság és hamisság mindenütt kiütközô júdás-cseppjei. Senki se tévessze össze Krisztus vérharmatos homlokával.
Az elôbb a szabadság dobbantójáról indítottam el mondandómat. Nem véletlenül. Ugyanis Kákonyi Csilla mûvész asszony festményein semmi sem történik véletlenül. Nem az utolsó tekintetváltás, az elsô moccanat vagy felhôlebbenés, hát még a fénytörés!
"Minden determinált", jut eszünkbe azonnal
József Attilával a hívósor, melyre feleletül
egy másikkal kell válaszolnunk:
"Minden egész eltörött". Ugyanis Kákonyi
Csilla festményei azt sugallják: az egykor tökéletes
világ, a tökéletesség
illúziójában tetszelgô világ, a
teremtés haydni vagy beethoveni tökélyével megalkotott
szimfóniájának, a világszínpad összes
szereplôivel együtt az ezredévek folyamán /
néhány száz éve / a tegnap / az elôbb /
mióta csak egy percre félrenéztünk - mindenesetre a mi
életünk során - hamissá vált, megveszett,
elcsámpult, kikopott, csorbává lett, csikorogva, rozzant
csillagként baktat tovább, ahogyan a költô mondja.
És benne elromlott házunk, hazánk, falunk, megroggyant
váro-sunk, az acélcsillogású
játékszer. Lebontották, szertedobolták,
átalakították szobánkat, ágyunkon a
takarót silányabbra cserélték, a huzat elszakadt,
anyánk elment és itt hagyott bennünket, a konyhaasztalon egy
cetlivel üzent: "váltsátok meg a világot,
míg visszajövök" és mi tehetetlenek vagyunk, nem
teljesíthetjük a reánk bízott feladatot.
Kákonyi Csilla reneszánsz visszfényû képein, barokk parafrázisain minden szorongásunk felfedezhetô. Ó, nem tételesen, akár egy doktrína-tankönyvben, egy didaktikai mûfogás- gyûjteményben. Hanem úgy, ahogy a jó versekben az összhangzat nyújt másvalamit, ami több, mint a szavak összessége és a rímek andalító zsongása, az azonnali jelentések laza hálózatát áttöri a csillagzuhanás, az olvadás után maradó tiszta érc lerakódik lelkünk kokillájában.
A szorongások szépsége és nyugtalansága, a metaforákba foglalt áttételes valóság nézhetô ma itt. Soha nem a közvetlen nyers, újságoldalakon feltalálható riportvalóság, a fényképszerû szakértett borzalom és a rettenet giccses teherhordói. Emezeknél sokkal átköltöttebb - s egyben igazabb Kákonyi Csilla saját szuverenitása. A valóság átértelmezése. A kapukon túli porladás.
Minden egész eltörött. De - sugallja a festô - nem az ô dolga helyreállítani a teljes univerzumot. Másoké a herkulesi tettek ideje. Kié? Osszátok el magatok között a jogosítványokat. Hiszi, hogy a szépség a csonkaságban, a tökéletlenben is elfogadható. Keresni kell, küzdeni legjobb tudásunk szerint. Feltalálni a maradékot. Láttat és látni késztet a dolgok és szimbólumok mögé.
Allegóriái nem egykönnyen megfejthetôk. De nem is afféle Szfinx-rejtvények. Több vegyértékûek, többértelmûek. Ellentétes, hold- és földközeli történeteket sugallnak egyszerre. Ugyanis, uraim és hölgyeim, ezekbôl a képekbôl nem hiányzik a narráció, az elmesélhetôség nosztalgiája és a lehetetlen csábítása, az erdélyiek Itália- vágyakozása, a tenger végtelenjének sugallata, az ég másállapota, a Nap és Hold együttes csillagos címer-állása, egy mellbevágóan tiszta ember válaszai a politikumra.
És miközben magunkat keressük - folyton ismerôs ismeretlenekkel ütközünk össze a zegzugos eszmélet- utca sarkain -, egyre nyugtalanít a mûvész alapkérdése: Persze, Uram, méltán dicsérhetném a te vetésedet, de hová mehetünk haza? Mostantól, mondd, hol leszünk otthon, amikor…
Ám itt Kákonyi Csilla ecsetje, ceruzája elhallgat, hisz inkább illik hozzá a rezignált, bölcs mosoly ábrázolása, mintsem az oktalan panasz csörömpölô csömöre.
Sebestyén Mihály
A KZST-pályázaton díjazott írás * (Részletek)
Felült az ágyban, nem bírta tovább. Már több mint három órája álmatlanul forgolódott. Gondolatai és rossz gyomra nem hagyták aludni. Elhatározta, hogy jár egyet a temetôk körül. Meggyújtotta a petróleumlámpát, kihúzta az ágy alól a zománcozott mosdótálat, a nagy zöld kannából vizet töltött bele és levetette az ingét. Úgy vetette le, ahogy a gyerekek szokták: elôbb kihúzta a két kezét, majd kibújt belôle. Megmosta az arcát, felsôtestét, aztán - mert már megint elfelejtette elôkészíteni - elment a törülközôért a szoba másik végébe. Ott megtörülközött, visszavette az ingét, nadrágot húzott és felvette a cipôjét. A vizet kiloccsantotta a hátsó udvarra, a tálat visszatolta az ágy alá, majd felvette felöltôjét és leakasztotta az ágy szélérôl a kutyafejû sétabotot, amit sosem hagyott otthon, ha sétálni ment. Reggeli öt óra volt, de már nem volt teljesen sötét. Nyár volt, s érdekes illatok terjengtek a levegôben. Hárs-, akácillat és almaleves. Bolyai János legalábbis így ítélte meg. Almaleves illata.
Ha nem dolgozott, akkor sétált. Ritkán láttak a vásárhelyi nyárspolgárok gondolkodó embereket, és Bolyai ráadásul matematikus volt. A kíváncsi és gyanakvó emberek csodálták, mégis inkább lenézték.
Felfelé ment a meredek utcán. Szerette ezt az utcát. Egyrészt azért, mert ez az utca vezetett a temetôkhöz, másrészt azért, mert macskakôvel volt kirakva. Nem volt soha forgalmas, ilyen kora reggeli órákban meg végképp nem. Így az út közepén ment. Botjával meg-megkocogtatott egy-egy macskakövet. Ebben az utcában mindig ezt csinálta. Az utca ösztönözte rá. Közben arról gondolkodott, hogy miért nincs több ideje az embernek, miért kell olyan hamar meghalnia és miért nem áll több órából egy nap. Nagyon szerette volna befejezni a Tant, amin már nagyon régóta dolgozott. Nem is tudta pontosan, mióta. Egész élete alatt jegyezgetett. Csak lenne több idô! Megbotlott és majdnem elesett. Fájt a bokája és már nagyon öregnek érezte magát. Kikanyarodott az utcából, s a katolikus temetô elé ért. Ennek a temetônek szerette a szép kovácsoltvas kapuját, ami valamiért az édesanyjára emlékeztette. Talán a kapu feketéje volt olyan, mint az édesanyja kedvenc fekete ruhája. Óriási krinolinszoknya tartozott hozzá, s János amikor kicsi volt, gyakran bújt be alá, ha a mama nem látta. Most mégsem ment be a temetôbe, félt, hogy nagyon elidôz az úri kripták és sírok nézegetésével. Ezekrôl mindig eszébe jutnak azok az emberek, akik felfelé hajbókolnak, és lefelé taposnak. Az ilyen fajtát ki nem állhatta. Mélységesen megvetette azokat a földesurakat, akik soha nem csináltak semmit a többi ember érdekében, s csak a maguk igényeit tartották szem elôtt és ennek tetejében állandóan pazaroltak. Errôl akart írni a Tanban, s emellett megírni elképzeléseit a jövô társadalmáról…
A Klastrom utca eleje ritkán volt csendes, s ennek az volt az oka, hogy az ötös szám alatt állt a Súrlott Grádics nevû kiskocsma. Ez elôtt gyorsan elhaladt, hallani sem akarta az emberek hangos, pukkadozó nevetését, a korsók összekoccanását, a sülô hús sercegését. A társaságoktól már régóta visszahúzódottan élt, s most végképp nem volt olyan kedvében, hogy az ilyen népséggel szóba álljon. A Klastrom utcában volt egy ház, aminek a falában golyónyomok voltak. Nem nyújtott valami kellemes látványt s éppen ezért mindig úgy ment el mellette, hogy rá sem nézett. A Súrlott Grádics és ez a ház volt az oka annak, hogy ritkán járt erre, most is csak amiatt, mert nem gondolkozott azon, hogy merre menjen. Egyszerûen csak ment. Visszakanyarodott, s kiment az Apafi térre. Ennek a kisebb térnek a szélén valami hordók álltak már jó néhány éve. Nem is volt rá nagy kilátás, hogy elhordják ôket, de erre nem is volt szükség. Ezeket a hordókat néha hirdetôoszlopnak is használták. Az egyiken most is rajta volt egy színházi plakát. Bolyai közelebb ment, hogy megnézze, de nem a színdarab bemutatásának idôpontja érdekelte, nem, egészen más dolog. Megvizsgálta, megtapogatta, ahogy egy anyagot szokás vásárlás elôtt. A papír minôségét megfelelônek tartotta, így körmével óvatosan hántogatni kezdte a sarkánál. A plakát szakadás nélkül lejött. Bolyainak ebben már volt gyakorlata. Feltekerte, majd bedugta felöltôje alá. Újra kezébe vette a kutyafejû sétabotot, amit az elôbb nekitámasztott egy hordónak, aztán megindult hazafelé.
Most már reggel volt, s a szatócsboltot is kinyitották. Ahogy elment mellette, orrát megcsapta a szegfûszeg illata. Ennek a vegyesboltnak az elsô tulajdonosát jól ismerte. Kapott tôle régen egy cukrosládát, amiben ma leveleit és mindenféle írásait tartotta. Talán még él az öreg, talán már nem. Nem lehet tudni. Miközben az öreg szatócson gondolkozott, visszaérkezett házához és lenyomta a kilincset a vasrácsos kapun, ami most is, mint mindig, nagy nyikorgással nyílt ki.
… Belépett a szobába, sétabotját visszaakasztotta az ágy támlájára, ô maga meg leült az ágy szélére. Lenézett a földre, aztán tekintete megállapodott a saját lábán. Milyen öreg és hogy meg van dagadva! Egész életében bajok voltak az egészségével. Mindig. Errôl jut eszébe, hogy ô voltaképpen azért kelt fel hajnalban, mert a gyomra miatt nem tudott nyugodtan aludni. No lám! Az evésrôl meg is feledkezett, pedig ahányszor találkozik Péterfi doktorral, az mindig a lelkére köti, hogy rendesen és rendszeresen egyék. Felállt az ágyról és felöltôje alól kihúzta a feltekert színházplakátot. Letette íróasztalára, majd az almáriumból elôvette a tegnapról megmaradt tál lencsét, amit a házvezetônô fôzött neki. Aztán ismét leült az ágyra, térdére tette a tányért és a lencsét kanalazni kezdte. Miközben ette a fôzeléket, eszébe jutottak a Domáldon tölött évek. Nem voltak túl jó idôk. A faluban szerette a csendet, a többi nem is lényeges. Az ott élô emberek talán még nagyobb ellenszenvvel nézték, mint az itteniek. Számukra nem létezett olyan, hogy tudós, vagy író, ôk reggeltôl estig kint dolgoztak a földeken, s ugyanazzal a kézzel ettek, amellyel azelôtt a gyomot szedték ki a földbôl. Bolyai sajnálta az idôt gazdálkodással tölteni, így nem is volt rá esélye, hogy a vidékiekkel megtalálja a hangot.
Megette a lencsét, majd felállt, hogy munkához lásson. Székérôl félrerakott egy Paganini- kottát és leült. Kigöngyölítette a plakátot és a sok papír alól elôszedett egy régebbi kéziratot, melyet még egyszer át akart nézni. Úgy képzelte el, hogy a Tannak három fô része lesz. Az elsô résznek az Üdvtan címet adja, s ebben a szakaszban rendszerezni fog minden korábbi tudást, a jövô érdekében. Most is pontos munkát akart végezni, és még azt is elôre eltervezte, hogy a Tant milyen minôségû papírra nyomtassák. A Tan másik két része a Meltan, vagyis mennyiségtan, és a Múltan, mely a történelemmel foglalkozik. Ezeket minden rendszer nélkül írja majd meg. Eddigi munkái, az Appendix és a Responsio nem arattak sikert, s úgy gondolta, hogy célratörô stílusától idegenkednek az olvasók. Mert ô a rövid és velôs beszéd híve volt, ki nem állhatta a kacskaringókat, semmiféle cicomát nem tûrt. Azt remélte, hogy a Tant többen fogják értékelni, mint elôbbi írásait. Tollát tintatartójába mártotta, amelyben mindig a saját, vagy az apja receptje alapján készített fekete tinta volt, és írni kezdett. A toll sercegése a papíron és a kintrôl behallatszó meg-megszakadó kopácsolás teljesen megnyugtatta a lelkét.
Alkonyodni kezdett, s ezt is csak úgy vette észre, hogy a közelben lévô minoriták templomában megkondították a harangot. Ha ô egyszer belemerült a munkába, nem tudta egyhamar abbahagyni. Ilyenkor szokott eszébe jutni az a történet, amikor gyerekkorában apja rábízta néhány farönk felhasogatását, s ô úgy elgondolkozott, hogy a favágószínben levô összes rönköt felhasogatta. Mikor így elmerült valamiben, még csak el sem fáradt. Most feláll, kicsit kiszellôzteti a fejét, hogy ma még leülhessen dolgozni - gondolta. A hátára terítette a családi lóbôrt és kiment a tornácra. Hallotta, amint a kapuja elôtt elmentek a Súrlott Grádics törzsvendégei. Hátrament az udvarra, beleszippantott a semmibe, aztán köpött egyet - ez már csak így szokás.
Láng Orsolya, Mûvészeti Líceum, VIII. oszt.
Tallózó
Gondoltál / már rá, milyen szép lenne / a
világ ember és állatok / nélkül?
(Vörös István) * Aztán hazamentem, és
gyúrtam tovább Margaritát, amíg le nem szokott a
bölcsészkocsmáról, a laza farmerrôl, hogy
zsebébe gyúrja a visszajárót, és ne
nézzen tükörbe, én beszéltem rá a
combfixre és tangára, hogy órákig is
elszöszmötölhet a körmével, mert megvárom,
és amikor már meztelenül járkált a
szobában a szégyen legapróbb jele nélkül,
tudtam, befejeztem a dolgomat. (Papp Sándor Zsigmond) *
Törvény született és hamarosan / értünk
jöttek / Kolozsvár Farkas utca Új nevet / kaptunk mi is
transzport így / hívtak bennünket Szia / Transzport! Szia
Transzport! Az / utca végén Szent György megöli a /
Sárkányt Az utca végén emlékezem (Visky
András) * Az akolban valami hallucinogén hangulat lengedezett, a
fekete bárány árasztotta. S a gyerekek nem
irigyelték el Janikától a fekete bárányt,
mert a jóságért a világ sose irigyel senkit, ezt
tudomásul veszik, de nem kérnek belôle. (Tóth
Mária) * Basszust hörgô bôgôn, vonók
gyantás szôrén / húrok hátán hersen,
fagott torkán felbúg, / kürtök öblén harsan,
kemény ajkak ívén / rezdül ezer hullám:
külön-külön egy-egy / vétkem oldó ima,
értem mondott mise. (Káli István) * ha meglelném /
önmagam ajtaját / lakatként / csukódnék
rá (Simonfy József) * Csak szobra marad a parkban. Csak
könyvei maradnak a könyvtárban, de azok még hosszan
bizonygatják, hogy írójuk valamikor a lehetetlent
kísérelte meg: tetten érni az álmot, és
emberi nyelven megformálni azt, még akkor is, ha lehetetlen
emberül leírni! (Balogh László) * Ki
eljátszottál annyi szerepet, / fáradt lelkekben
örömöt csiholtál, / fogj kézen, mint egy
báva gyereket, // tûzzél hajadba tûzpiros
virágot, és játszd el, aki voltam, aki voltál: / az
elfelejtett, édes ifjúságot. (Jánosházy
György) * Nem tudhattam akkor még, hogy kamaszkorom szellemi
kútfôi tele vannak a megtévesztés iszapjával,
a politikai cselekvés békalencséje is fel-feltünedezik
tükrükön. (Domokos Géza) * Marosvásárhely,
éjutó. / A teleholdnak nagy a háza. / Az elfeketült
ablakokban / emlékek holdfogyatkozása. (Szepesi Attila) * Az
elrettentô példa Lászlóffy Aladár
Kesztyûtlen kézzel címû verse, amely
"absztrakt táj"-ban szimbolizált én-t mutat
be, s a "végsôkig elvonttá teszi" tavasz és
tél harcát. (Széles Klára) * Nem Hermann
üldöz engem, hanem a gondolat: mikor fogja Györffi
Kálmán azt megírni, amit meg csakis ô írhat,
édesanyja szülôfalujának a pusztulását
például? (Gergely Tamás) * Végigkövetve egy
asszony életét, a mindennapjait, kiderül,
kizárólag súlyos és megkerülhetetlen szerepek
szerint élheti az életét. Mindenre kidolgozott
szertartásrendszerek, viselkedésmodellek nyújtanak
fogódzót, a konfirmációtól a
terhesség-megszakításig. (Nagy Andrea) * Kuszálik
akkor erôs és szárnyaló, amikor
aprómunkára váltja a tehetségét. Amikor
jegyzetel, utánajár apróságoknak, kiigazít
és okvetetlenkedik. Amikor blöfföl és überel.
(Szabó László) * A ványadt olvasó meg ott
rostokol a Demeter Szilárd könyvével, olvas ide-oda, sehol
egy kósza tündér, talál lányt, kedvesnek
kedves, meg ágynak is ágy, de az élet? (Mernyei
Róbert) * Geo Bogzát nem versei, hanem nevetése miatt
zárták börtönbe. A nevetés félelmet kelt a
humortalanokban. (Balázs Imre József) * A könyv
elôszavában Lászlóffy Aladár azt írja,
hogy egy "város arcai szelídek, derûsek. A
képeslap-fotográfusok nem csatadokumentumokat igyekeztek
találni, hanem állóképeket." Elég egy
nagyító, hogy másképp lássunk. (Láng
Zsolt) * A keresztényekkel nem lehet viccelni, mert keresztények,
a zsidókkal, mert zsidók, a székelyekkel, mert ôk
viszont székelyek, a nôk meg pláne nôk. Mi lesz a
poénokkal? El nem tudom képzelni. (Demény Péter) * A
vörös pincér sárga poharakban kubai
banánlikôrt tett az asztalra. - Mást nem kaptok, míg
meg nem isszátok a készletet. Addig tényleg nincs
más - szólt csicseregve, és szemérmesen
lesütötte a szemét. (Hajdú Farkas-Zoltán) *
Istenem, ha árva / útfélen fekvô karikára /
találsz, kérlek, keress meg engem: / E rút verembôl
végy ki engem! (Dsida Jenô) * LÁTÓ, 2002/5,
május.
B.D.
A Céhtörténeti Múzeum és a Kézdivásárhelyi Múzeumbarátok Egyesülete közös szervezésében tekinthették meg az érdeklôdôk egy hónapon át - április 14. és május 15. között a múzeum impozáns kiállítási termében a céhes város szülötte, T. Várhelyi Imola jelenleg Marosvásárhelyen élô festômûvész negyvenhat munkáját, zömében tájképét - nyolc olajfestményét, 36 pasztelljét és akvarelljét - bemutató tárlatát. A nagybányai iskola 1928-ban született jeles képviselôjét, Kosztándi Jenô és Nagy Ervin festômûvészek nemzedéktársát a megnyitón - nagyszámú közönség jelenlé-tében - Dimény Attila, az intézmény vezetôje köszöntötte, majd átadta a szót Incze László ny. múzeumvezetônek, aki a festô életútját ismertette és mostani, elsô kézdivásárhelyi egyéni kiállítását méltatta. T. Várhelyi Imola a kolozsvári képzômûvészeti fôiskola elvégzése után Nagybányán csodálatos festôi környezetben élt és alkotott negyvenkilenc éven keresztül, majd négy évvel ezelôtt Marosvásárhelyen élô fiához költözött, ahol régi munkakedvével tovább festi a szülôföld kék egét, a Székelyföld sudár fenyôit, a nagybányai szelíd gesztenyefákat. Nyolc egyéni, hat nemzetközi és hat csoportos kiállítása után Kézdivásárhely egyik jeles szülötte végre szülôvárosában is bemutatkozott.
Iochom István
Ma is ledôltem, kettô és három között, a bukaresti magyar adásig, mint egyébkor, mûkritika olvasása közben öröm elpilledni, azt álmodom: rettenetesen horkolok, ez pedig borzasztóan zavar, ugyanis egy igazi álom partjain járok, gyerekkorom Csilingelô patakánál lesem a pittypalattyot a lucernás szélén, miközben nagyapám lekanyarintja válláról a kaszát, annak mankójáról a kaszatarisznyát, és komótosan elhelyezkedik a part szélén egy hompon, földbe veri az üllôt, élezni, verni készül a szerszámot, s én barbár módon belehortyogok a saját álmomba, sebaj, vigasztalom a gyermeket, lesz itt rend mindjárt, ne félj, fölemelkedem és elsétálok az ablakig, a Jövô utcán srácok és kutyák, csajok és nyugdíjasok állóképe, felhô sehol, pittypalatty, hallom a Szarkakergetô dombja felôl, hé, szólok ide, csendesebben!, mert egyesek pihenni szeretnének, csendóra van, aztán visszalopakodom, és mintha egy másik álomban, de még ebben az életben feleségem a heverô melletti asztalkára helyezi az illatosan gôzölgô kávét, már három óra?, kérdem, nem, csak nagyon nyugtalanul alszol, fel-felriadva, az elôbb úgy horkoltál, mint egy havasi motorfûrész, mint egy druzsba, aztán váratlanul felpattantál, az ablakhoz mentél, kinéztél, utána meg azt mondtad, eléggé tagoltan, hé, csendesebben!, mert egyesek pihenni szeretnének, csendóra van, vagy valami effélét, és bár ekkor már a szobaajtóból figyeltelek, kiszóltál hozzám a konyhába, mint mindig: jé, ennyire telik az idô?, mindjárt mondják, hogy itt Bukarest a zezerháromszáznemtudomhány kilohercen, és akkor behoztam a kávét, ja és még azt is mondtad, kedvenc falvédô szöveged, hogy siessetek, egy percet se henyéljetek, mert az idô hamar eljár, gyorsabb, mint a szárnyas madár
pittypalatty, megvagy!, kiáltok, de nem a madarat kapom el, különben sem gondolom, hogy a pittypalatty az egy madár, szerintem inkább egy mindig éhes manó, mikor gyerek volt még, nem adtak neki enni, nem nôtt meg, és elmenekült, mert szégyelli apró voltát, néha, szárazság idején elôjön a földbôl, és pittypalattyol, hogy legyen esônk, hatalma van, ô parancsol a földikutyáknak, titkos alagútból bukkan fel, és úgy tûnik el a barlangjába, hogy észre se vesszük, annak mélyén tükörpalota tündököl, abban egy tükörterem, s annak közepében egy tükörtündér, a tükörtündér pedig azé lesz, aki a pittypalattytörpét elkapja, kenyeret, szalonnát, friss hagymát ad neki frustukra, a Szentkirály-pataka csorgójából való forrásvízzel enyhíti szomját, megvagy! kiáltom, de csak egy süldônyúl vergelôdik a kezeim közt, hátsó lábaival összevissza karmol, fogd a fülét, kiáltja nagyapám, tartsd távolabb magadtól, amíg kirázom a tarisznyát, így na, most engedd el, nyomd a fejét, beköti a tarisznyát, és a bokor hûvösébe veti a zsákmányt, közben megegyezünk abban is, hogy mivel baknyúl, hát otthon majd felhízlaljuk, aztán lesz belôle nyúlpaprikás, ekkor megint megszólal a pittypalattytörpe
mi lenne, ha a tükörtündér éppen Magyari Erzsi volna, az tud aztán csókolózni, hej, többször is meglestem, amint a Kisutcán gyámbászták a legények, szôke haja két dús fonatban verdesi a vállát, a copf végén piros-fehér szalag virít, kék a szeme, álmodó a homloka, messzire világít két csokoládé karja, fehér lábszára kivillan, mikor a patak hidegébe mártja, úgy énekel a határban, hogy elhallgat a pacsirta, szakad meg a lelkem, ülök katlan-meleg ölében, örömbe zsibbad minden tagom, pörgô orsó, fordulok rá, miközben szám az ô üde cseresznyéjére tapasztom, körhinta röpít, cserkabala, rakéta az ûrbe: beléhatolok, és Magyari Erzsi felsikolt, akkorát visít, mint egyszer a Küküllô partján a vonat, mikor szereltek le a katonák, elaludtál?, kérdi nagyapám, tanuld meg, hogy sose feküdj a teljes árnyékba, csak a testeddel; a fejed maradjon kinn a napon, szemedre húzod a szalmakalapot, akkor nem kapsz napszúrást, pittypalatty, búcsúzik a pittypalattytörpe, már fent, a lucernás magasán, ahol az erdô kezdôdik, na, most már megverhetem a kaszát, szuszog nagyapám, pléhtokjából elôkapirgálja drótszárú okuláréját, mûértôen mustrálja a görbe pengét, mintha ellenségre élezné, tempósan kalapálja, szófogadóan kidugom az árnyékból... a lábamat, de perzsel az ég, visszarántom, még egyet szól a pittypalatty, sorsommal megbékélve fújom a kását
szemüveggel aludtál el, mosolyog a feleségem, attól horkoltál olyan hatalmasan, még most is az orrodon van, úgy nézel ki vele, mint nagyapád azzal az ócska, drótolt pápaszemével, asztalkára helyezi a frissen illatozó kávét, tejszín?, igen, két kiskanállal?, igen, aztán a csend, hogy most vajon melyik álmomban, azt hallottam, vélekedik asszonyom, ha szemüveggel alszol, megvéd a rossz álmoktól, olyan, mint a villámhárító, na bumm, ütöm el kissé rosszkedvûen, pápaszemmel is lehet hálni, de nôvel jobb, és abban a percben megszólal a jereváni, a bukaresti rádió, a zezerháromszázvalahány kilohercen, köszöntjük kedves hallgatóinkat
pittypalatty, fogadom szeretettel.
Bölöni Domokos
asztagba gyûjt már a lombhullató erény
mint újszülött borját az ellô állat
V. Szász István
Fülöp Kálmán
A váradi püspökség története címmel megjelent Bunyitay Vince néhai címzetes püspök, váradi kanonok négykötetes munkájának utolsó darabja is, az egyháztörténeti sorozat 1780-ig dolgozza fel az egykori, úgynevezett történelmi Magyarország legnagyobb egyházmegyéjének krónikáját.
Az eredeti, 1883-as kiadás hasonmásaként napvilágot látott, összesen mintegy 2000 oldalas egyháztörténeti áttekintést Semjén Zsolt, a magyar kulturális minisztérium egyházi kapcsolatokért felelôs helyettes államtitkára, és Tempfli József nagyváradi megyéspüspök mutatta be csütörtökön Budapesten.
A kiadvány megjelenését a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma több mint egymillió forinttal támogatta.
Semjén Zsolt kiemelte: a kiadás egyszerre jelzi, hogy a polgári kormány nagyra értékeli az egyházak szolgálatát, s szívén viseli a határon túli magyarság sorsát.
Szavai szerint a határon túli magyarságot - mind a történelemben, mind napjainkban - a történelmi egyházak tartották, tartják meg.
A helyettes államtitkár hangsúlyozta: egyházaink, a határon túli magyarság és az egyetemes magyarság sorsa elválaszthatatlan.
Semjén Zsolt utalt arra, hogy az egyházi tudományosság és a magyar történelemtudomány szorosan összefügg, hiszen a történelemtudomány kezdete az egyháziakhoz kapcsolódik.
Tempfli József püspök tájékoztatása szerint a váradi püspökség annak idején - Esztergomot is megelôzve - Magyarország legnagyobb egyházmegyéje volt, összesen öt megyére terjedt ki.
Mint elmondta, mára az egyházmegyének, amely egykor Debrecent, Gyulát és Békéscsabát is magába foglalta, mindössze egyharmada maradt meg.
Tempfli József kitért arra is, hogy ô a váradi egyházmegye 81. püspöke.
Kinevezését megelôzôen az utolsó püspök az 1923-ban elhunyt Széchenyi Miklós volt, a köztes idôben nem állt püspök a váradi egyházmegye élén. A megyéspüspök jelezte, hogy a négykötetes munka elsô darabja két évvel ezelôtt látott napvilágot.
A püspök kötelességnek nevezte az egyháztörténeti sorozat folytatását, és azt, hogy feldolgozzák az 1780-tól napjainkig terjedô több mint 220 év eseményeit is.
Tempfli József kiemelte, hogy az anyaország és a határon túli magyarság összefonódik, sorsa egy.
Köszönetét fejezte ki a kulturális minisztériumnak minden eddigi támogatásáért, ezen belül is Bunyitay Vince munkája kiadásának segítéséért.
Mint az eseményen elhangzott, az 1915-ben elhunyt Bunyitay Vince annak idején hatkötetesre tervezte munkáját, de végül csak négy könyvet sikerült összeállítania.
A kötetek közül három 1883-ban, a negyedik csak 46 évvel késôbb, a szerzô halála után jelent meg.
A történeti munka kötetei A váradi püspökök; Káptalanok, monostorok; Egyházak, illetve A váradi püspökök a számûzetés, s az újraalapítás korában (1566-1780) alcímet viselik.
A kiadvány részletesen ismerteti a váradi püspökség alapítását, egykori kiterjedését és birtokviszonyait, bemutatja mûködését, az egyházmegye központját, s vallási, kulturális életét.
Kitekintô
Az Országos Széchényi Könyvtár alapításának 200. évfordulójáról megemlékezô eseménysorozat jubileumi kiállítása a két jeles könyvgyûjtôt, Hunyadi Mátyást és Széchényi Ferencet kapcsolja össze, mindketten átérezték koruk Európájának legfrissebb szellemi áramlatát - fogalmazott Mádl Ferenc az Uralkodók és corvinák címû kiállítás megnyitóján csütörtökön, a nemzeti bibliotékában.
A köztársasági elnök utalt arra, hogy a kettejük által létrehozott könyvtárak darabjait szétszórta a történelem.
Kiemelte: Mátyás király corvinái közül most a közös európai kincsbôl 50 ismét együtt látható Budapesten.
Az államfô a könyvtáralapító, Széchényi Ferenc érdemeit méltatva hangsúlyozta: kivételes idôszakát idézzük meg a magyar históriának, amikor Magyarország a haladás élvonalához tartozott, a kor kiv&