|
LIV. évfolyam 104. (15067) sz. |
2002. május 9., csütörtök |
Különös egybeesése a dolgoknak. A múlt hét elején szerveztek szemináriumot Bukarestben, már megelôlegezetten azt bizonygatni, hogy a csángók román származású népcsoport. Vagyis egyszer elmagyarosították ôket Székelyföldön, majd visszatértek a román identitáshoz, megmaradva ugyanakkor római katolikusnak. A hét végén, az RMDSZ szövetségi elnökének vezetésével járt népes küldöttség Csángóföldön, hivatalosságokkal, magyar csángó közösségekkel találkozva. Az esemény tanújának egyáltalán nem úgy tûnt, hogy - mint az államilag rendezett szeminárium sugallta - az önmagukat magyarnak valló csángók mindössze néhányan lennének, akiket Budapestrôl fizetnek. Ellenkezôleg, anyanyelvéhez, kultúrájához, hagyományaihoz makacsul ragaszkodó közösségekkel találkozhattunk. Egyfajta replika volt ez a látogatás a fôvárosi szemináriumra, ha nem, hogyan értelmezi ezt az egybeesést? - kérdeztük Markó Bélát.
- Szó sincs valamiféle replikáról, hiszen egy ilyen körút alapos elôkészítést igényel. A mi mostani ittlétünk legfeljebb üzenetében lehet válasz a bukaresti szemináriumra, amire talán érdemes azoknak is odafigyelniük, akik csak egyoldalú történelemszemléletben képesek kezelni a csángók ügyét. Mi azért jöttünk ide, hogy megpróbáljunk megoldani néhány erre megérett kérdést, másrészt pedig közvetlenül is fel kívántuk leltározni a csángó közösségek aktuális gondjait. Sem a kérdezônek, sem a Népújság olvasóinak nem kell részletesen ecsetelnünk, hogy nem valamiféle hirtelen támadt érdeklôdés hozott bennünket ide. Az RMDSZ eddig is kitartóan segítette a szóban forgó közösségeket érdekképviseleti és érdekérvényesítési képességének erôsítésében.
- Több mint érdekes, az említett fôvárosi szeminárium jellegének ellentmondó mozzanatnak érzem a hatóságok feltûnô elôzékenységét, amellyel az RMDSZ és a csángókat képviselôk felvetéseit fogadták. Nem túl szép ez ahhoz, hogy igaz legyen? Különösen, hogy a Klézsén, Rekecsinben, Pusztinán lezajlott beszélgetésekbôl érezni lehetett a közvetett nyomásgyakorlás jelenvalóságát.
- Valóban nem egyszerû itt az élete azoknak, akiket nap mint nap szorongatni lehet önazonosságuk feladására. Másfelôl megragadó számomra, egyben biztató a csángómagyarok belsô meggyôzôdésbôl eredô ragaszkodása nyelvükhöz, kultúrájukhoz. Láthattuk, hogy sokan, bár feszélyezetten szólalnak már meg magyarul, s néhány mondat után román nyelvre váltanak, mégis vallják és kinyilvánítják magyar származásukat, s ezt a valójukat szeretnék újra élôvé, elevenné tenni. Fontos tapasztalat. Nekünk abban is segítenünk kell, hogy az elmúlt évtizedekben szétzilált közösségek újraépüljenek. A magyar nyelv és kultúra ápolására semmilyen intézményes keret nem létezett, valójában a családban, titokban élhettek természetük szerint.
- Elnök úr elôrelépést, áttörést emlegetett több ízben is. Mennyire lehet itt tartós haladást elérni?
- Úgy gondolom, hogy érvényt szerezve az oktatási törvény adott elôírásainak, megteremtve immár hivatalos keretek között az anyanyelv tanulásának feltételeit, biztató fejleménynek mondhatjuk. A kormányzó párttal kialakított együttmûködésnek köszönhetô, hogy tendenciózus szemináriumoktól függetlenül hivatalos megbeszéléseket, egyeztetéseket kezdeményezhettünk. Üzenetértékû lehet a helybeli illetékesek számára is, hogy a prefektussal, a bákói tanfelügyelôség képviselôivel tartott megbeszélésen jelen volt a kormányzó párt alelnöke, Viorel Hrebenciuc. A megfogalmazott konklúziók tulajdonképpen egyezségértékûek. S valóban áttörésnek tekintem azt, hogy a Bákó megyeiek elismerik, összegyûlt a megfelelô számú törvényes kérés Pusztinán meg Klézsén is a magyar nyelv oktatásának beindításához ôsztôl, szabályos iskolai keretekben.
- Kétségtelen, fontos fejlemény, hiszen amit az anyanyelv ismerete megalapoz, az az igazán tartós. Az "áttörés" azonban azt jelenti, hogy annak hátországát is meg kell-kellene szilárdítani. S ezzel mindjárt az ellentmondások, a szemléletbeli skizofrénia terepére érkezünk, hiszen jószerivel még a szabad identitásválasztás jogának elismerése sem egyértelmû. A történelmet a történészekre lenne jó bízni, a politikumnak pedig a demokratikus értékrendhez igazodva kellene nyugvópontra juttatnia a "csángóügyet". Nincs igazán jele, hogy a politika a kényszerû engedményeken és pártérdekeken túllépve, mondjam így, távlatosabb tisztánlátást tanúsítson. Véleménye szerint mi lenne a célravezetô?
- Ami a történelmet illeti, lehet errôl szóló vitákat folytatni, bár egyelôre úgy tûnik, hogy ezek nem annyira a történelmi gyökerek feltárását, mint azok elfedését szolgálják. Erre utalt a már említett ominózus szeminárium is, ahol a többszörös identitásváltás nyakatekert teóriáját próbálták tudományosság rangjára emelni. Alapvetôen az a probléma, hogy Romániában egyesek még ma is valamiféle központi határozattal, hatalmi szóval próbálják eldönteni, hogy nekem milyen identitásom van. Tökéletesen mindegy, hogy Bukarestben egy szemináriumon mit mondanak a csángókról. Nem vagyunk gyermekek, éppen az orrunknál fogva ne próbáljanak vezetni hajánál fogva elôrángatott "elméletekkel". A kérdés kulcsa tehát a szabad identitásválasztás jogának elismerése és elfogadása. Az, hogy függetlenül szemináriumoktól, a kormányzattól, a prefektustól, egyes csángók mit gondolnak önmagukról. Az RMDSZ egyetlen, önmagát románnak valló itt élôt sem kíván magyarrá tenni. Ugyanakkor mindent megteszünk azért, hogy mindazokat, akik magyar csángónak vallják magukat, senki se gátolhassa anyanyelve, kultúrája, hagyományai ápolásában, kiteljesítésében. A tartós esélyét ennek valóban a meggyôzôdésbôl fakadó szemléletváltás teremtené meg. Bízom abban, hogy ennek is eljön az ideje, hiszen 2002-t írunk, Románia az Európában mértékadó demokratikus értékrend mellett kötelezte el magát, s ennek kell mindinkább megfelelnie. Akkor is így van ez, ha tapasztaljuk, hogy pártérdekekbôl nem ritkán kérdôjeleznek meg akár elemi demokratikus értékeket, mint például az önazonosság szabad megválasztásának jogát. Látnunk kell ugyanakkor, hogy az ellenérdekelteknek jelentôsen szûkül a mozgástere, mihelyt törvényekbe iktatott jogok érvényesítésérôl van szó. Ezért is fontos, hogy élhetünk az oktatási törvény, a helyhatósági törvény, meg más jogszabályok kínálta lehetôségekkel. Feltehetôen ez a kívánt irányba való haladásunk göröngyös, de célravezetô útja.
- Erôteljes, olykor egyenesen indulatos vélemények hangzottak el fôleg Pusztinán a magyar nyelvû mise, gyónás megtagadásáról a katolikus egyház részérôl. Nehéz ezt értelmezni, amit az is jelez, hogy akad, aki azzal a javaslattal állott elô, hogy térjenek át református hitre. Ez inkább az elkeseredés, mintsem valamelyest is számba jöhetô megoldás, noha tudjuk, egy közösség fennmaradása sok tekintetben a hitélettôl függ. Azt is hallhattuk, egyfajta burkolt szemrehányásként, hogy az RMDSZ egyik elsôrendû céljának tekinti az egyházi vagyonok helyzetének rendezését, a katolikus egyház ugyanakkor nem karolja fel a teljességgel természetes igényüket. Mennyire volt kínos ezeket a megjegyzéseket hallani és hallgatni?
- Említettem, hogy évtizedekig a család jelentette az anyanyelv, a nemzeti identitás megôrzésének lehetôségét. Sajnos, a legfontosabb intézmény, az egyház nem az anyanyelv megôrzését szolgálta, mint Erdélyben. Éppen ellenkezôleg, hozzájárult az anyanyelv fokozatos elsorvadásához. Ebbôl is ered a csángó közösség mai megosztottsága, az egyház a nyelvi asszimiláció eszközeként is mûködhetett. Egyes csángók már nem kívánják ápolni a magyar nyelvet, kultúrát, s ezt az akaratukat tiszteletben kell tartani. Mások viszont továbbra is magyarnak vallják magukat, s akaratukat ugyanúgy tiszteletben kell tartani. Ide kellene eljutnia az egyháznak is.
- Rögös az útja, ha az ellenérdekeltek széles körére gondolunk, akik elôítéletekbôl táplálkozva, vagy pártpolitikai érdekekbôl szívesen húznak politikai hasznot az ellentétek szításából. Van erô ezzel megküzdeni?
- Nem szabad feladnunk. Úgy gondolom, a demokratikus értékek megerôsödése, az euroatlanti integráció folyamata ebben a vonatkozásban is kiérleli a kívánatos szemléletváltást, amely számára természetessé válik az egyéni és közösségi szabadságjogok tisztelete. Ez persze nem fog önmagától bekövetkezni, nem fog az ölünkbe hullani. A politika, sajnos, a történelmet még mindig eszközként használja a maga vélt igazának bizonyítására. Ez még sokáig nem fog megváltozni. Fel kell azonban tenni a kérdést, hogy valójában mi is a politika igaza ebben a térségben. Én azt gondolom, a politikának azt kellene bizonygatnia a történelem segítségével, hogy a történelemben több az olyan elem, ami bennünket összeköt, mint ami szétválaszt. Mûködtetni kell például román-magyar viszonylatban a közös történész vegyes bizottságot. Arra lenne hivatott, hogy végre olyan történelemszemlélet és szellemiség érvényesüljön, amelyben nem kell évrôl évre magyarázni, hogy szemenszedett hazugság a negyvenezer román lemészárlása 1848-ban. Azt sem, hogy a csángó közösség a mi számunkra magyar múltunk, nyelvünk, hagyományaink, zenénk nagyon értékes darabját hordozza, ma is élô formában. Tehet ezért a politika, s ebben áll a felelôssége is.
- Összegezve, érzelmileg mi ragadta meg e két nap során?
- A gyerekek. Ahogyan Pusztinán ezek a gyerekek énekeltek, ahogyan a felnôtteket követve önfeledten dúdolták az elhangzott dalokat. Számomra ez azt jelenti, hogy a múltról kell ugyan beszélnünk, de a gyerekekben a jövô mutatkozott meg biztatóan. A régi közösségek valószínûleg nem teremthetôk már újjá, de ezek a kis közösségek tovább élhetnek. Megvan bennük erre az elszánás, az akarat. Tanulságot is kínálnak a kitartásra a veszélyeztetettség körülményei között. Erdélyben is megszívlelendô, hiszen akadnak, akik könnyen lemondanak a magyar iskoláról, vagy akár a szülôföldjükrôl is, és mennek egy országgal odébb. Magyarnak lenni szép dolog mindenütt, de az a kunszt, hogy Erdélyben, Romániában legyünk, maradjunk azok.
Tény, hogy sokkal lassabban, mint ahogy joggal elvárná a romániai magyar közösség, de az utóbbi idôben történik némi elôrelépés a többség-magyar kisebbség viszonyában. Nem táplálunk illúziókat, világosnak tûnik, hogy a kéréseink iránt támadt hirtelen megértés inkább a külföldnek - a NATO-nak és az Európai Uniónak - szánt udvarlás része. Van tehát pozitív elmozdulás a néhány évvel ezelôtti mélyponthoz képest, az azonban a semmiképp se állítható, hogy minden a legnagyobb rendben zajlana ezen a téren, hisz a pozitív intézkedések mellett az intoleranciából fakadó ellenállás számtalan jelét lehet felfedezni. S nem csupán a Vadim Tudor és Funar neve által fémjelzett szélsôség legkevésbé sem meglepô megnyilvánulásairól van szó. Ennél veszélyesebbek a kormánypárton belüli, Adrian Paunescu-féle, Funaréknál egy fokkal kulturáltabb álarcot öltô folytonos kekeckedések. A kormánypárti (!) szenátor legutóbbi kitalációja: az RMDSZ határolódjon el "egyes szélsôséges eszméket terjesztô" magyar lapoktól - netán a Népújságtól is? Merthogy - állítja az önmagát tökéletes européernek valló patrióta - ô fájó szívvel beleegyezett (a "társadalmi béke érdekében"!) az "engedményekbe", de a magyarokat képviselô szervezet nem vállalhat véleményközösséget holmi firkászokkal.
Másrészt Paunescu gondolkodása sem hat az újdonság erejével, róla legalább tudjuk, hogy miként vélekedik. Így nála is veszélyesebb az a fajta balkáni politizálási mód, amely elôbb - határozott amerikai fellépésre - elfogadja Antonescu marsall kultuszának tiltását, hogy aztán békésen (sôt, cinkosan!) tûrje, hogy a háborús bûnösként elitélt egykori fôtiszt szobrai továbbra is ott díszelegjenek néhol, például Nagysármáson is, s az sem zavar senkit, hogy senkinek esze ágában sincs megváltoztatni a szinte minden nagyobb városban létezô Antonescu utcák nevét. S ugyancsak ebbe a sorba illik az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása körül kialakult huzavona, vagy a csángók számára indítandó magyar tanórák ügye, amelyet a napokban ugyan megígértek (semmibe sem került!) a Bákóban megfordult RMDSZ-küldöttségnek, ám a Csángómagyarok Szövetségének képviselôi joggal szkeptikusak a gyakorlati megvalósulást illetôen. S akkor egészen helyben vagyunk az aradi tizenhármak emlékmûvének meggyalázásával kapcsolatos, az ügyet minimalizálni óhajtó hivatalos rendôrségi állásfoglalással.
Másrészt - tizenkét év után elôször volt lehetôségünk hallani egy román televízióban az aradi eset kapcsán, hogy a tettesek nem csupán a magyarokat, de Arad teljes lakosságát meggyalázták aljas tettükkel. Azt jelentheti ez, mégis érdemes volt következetesen, kitartóan, türelemre és toleranciára apellálva politizálni? Csak legyen kitartásunk és türelmünk a folytatáshoz is!
Indokolt az EMKE Maros megyei szervezetének szándéka, miszerint sajtótájékoztatóit rendszeresíteni szeretné, ugyanis meglehetôsen gazdag közmûvelôdési programról kínál információt. Az más kérdés, vitathatatlanul a város szégyene, hogy a szervezet 9,6 négyzetméteres felületû üres teremben kénytelen meghúznia magát. A cellányi termet még így is elvitatnák, a filharmónia poros iratkötegeit ott raktározzák. Nem túlzunk, ha az erdélyi magyar közmûvelôdés marosvásárhelyi székházát átjáróháznak nevezzük. A székház vészkijárat, ha nem tudnák... Közmûvelôdésünk infrastruktúrájáról ennyit. A megyei elnök, dr. Ábrám Zoltán beszámolt a május 3- 4-én Kolozsváron tartott IV. Civil Fórum híreirôl. Többek közt: felmérések szerint a civil szférának mintegy 50 százaléka a közmûvelôdésben keresendô. A fórumon a kedvezménytörvényrôl Bálint Pataki József, a HTMH fôosztályvezetôje szólt, tájékoztatása szerint április 1-jéig Romániából 169 ezer kérés érkezett a magyar igazolványra.
Az EMKE megyei szervezete, az országos elnökséggel egyeztetve, közösségszervezôi tevékenységéért oklevéllel jutalmazza Farkas Ernô tanfelügyelôt, Péter Máriát, a Mûvészeti Líceum aligazgatóját, a szászrégeni Kemény János Mûvelôdési Társaság elnökét, Böjte Lídia tanárnôt, a mezôpaniti Deák házaspárt, Balázs Sándor szentgericei unitárius lelkészt, és post mortem Finna Gézát, a Kós Károly Alapítvány néhai elnökét.
Említést érdemel Balázs Sándor kezdeményezése. A lelkész magyarországi "mintára" Szentgericén falugondnokságot állított. Követendô példa.
Az anyaországi Veresegyházán lezajlott Anyám Fekete Rózsa vers- és prózamondó versenyen 7 erdélyit díjaztak, megyénkbôl Ábrám Noémi pedagógus különdíjjal tért haza. Az EMKE megyei szervezete május 15-én a Kultúrpalota nagytermében anyák napja alkalmából elôadást szervez, május 25-én Bethlen Miklós születésének 360. és Kemény János fejedelem halálának 340. évfordulójára emlékezik Fehéregyházán. A résztvevôk megtekintik a romos Bethlen- kastélyt, a nagyszôllôsi csata helyszínén emlékmûvet koszorúznak. A megemlékezéseken ott lesz dr. Kötô József országos elnök, Bethlen Miklósról elôadást tart dr. Buzogány Dezsô teológiai tanár, Kemény fejedelemrôl Spielmann Mihály fôkönyvtáros. Segesváron pedig megmutatják a "leprástemplomot". Mindezeken kívül a szórványprogram is említést érdemel, Náznán Olga alelnök a Kossuth-vetélkedôt szervezi.
Ha Vácon vagy környékén élô, Erdélybôl kitelepedettek interneten olvassák lapunkat, akkor azt mondom, megéri, ha veszik a fáradtságot és besétálnak a váci Madách Imre Mûvelôdési Központba. Május 3-án nyílt meg ugyanis a marosvásárhelyi Czirjék Lajos festômûvész és Fekete Pál keramikus közös kiállítása. A tárlat elôzménye, hogy Fekete Pál munkáiból van már jó néhány váci magángyûjtôk birtokában, élvezik, szeretik Fekete munkáit, s egyszer csak küldték a meghívót. Nem ment egyedül. Czirjék erdélyi tájképeket mutat be. Azt mondja, a vászonra vitt megroggyant falusi házakkal, felhagyott dûlôkkel kis nosztalgiára, erdélyi túrára hívta a Duna- parti polgárokat. Ha a váciakból sokan nem is, de az Erdélybôl elmentekbôl annál többen megjárták magukat. Beírták a vendégkönyvbe: így is jó az otthoni levegô.
Czirjéknek a marosvásárhelyi Netsoft internetes szalonban is nyílt kiállítása a napokban. Barátja vagyok a gondolatnak, ha internetes irodák adnak teret erdélyi képzômûvészeknek. Végtére is van helyük az éterben elég.
A marosvásárhelyi Alpha Transilvana Alapítvány 16-30 év közötti szellemi és/vagy testi fogyatékos személyeknek biztosít munkalehetôséget. Az alapítvány székházában különbözô mûhelyeket szereltek fel, ahol az érintettek csomagolással, varrással és szövegszerkesztéssel foglalkozhatnak. Tervek szerint hamarosan egy famegmunkálásra alkalmas helyiséget is berendeznek - tájékoztatott Tóth Éva programfelelôs, aki azt is elmondta, hogy közel 180 értesítôt küldtek szét az érintetteknek, jelezve az alapítvány által szervezett tevékenységet. Azok a személyek, akik szeretnének bekapcsolódni a tevékenységbe, szombaton 10 órakor jelentkezzenek az alapítvány Vrancea sétány 1. szám alatt levô székházában (a Tudor negyedbeli 3-as számú általános iskola mögött).
Május 7-én este Koronkán a 24 éves Balázs Csaba motorkerékpárjával szabálytalanul elôzött, s nekiütközött a Kerekes Attila Károly által szabályosan vezetett személygépkocsinak. A balesetben a motorkerékpáros súlyosan megsérült - közli a megyei rendôrség sajtóközleménye, amelybôl azt is megtudjuk, hogy ugyanaznap fél órával késôbb a Marosvécs és Disznajó közötti útszakaszon a 41 éves Chirtes Iacob-Nicusor személygépkocsijának bal elsô kereke szétrobbant, s a gépkocsi a védôkorlátnak ütközött. A gépkocsivezetô súlyosan megsérült.
A szavak sorsának felderítése, leírása egyik legizgalmasabb fejezete a nyelvvel foglalkozó tudománynak. Mikor, miért halt ki ez vagy az a szó, milyen módon, milyen szükségszerûség következtében került nyelvünkbe a másik, milyen formájában, jelentésében használták elôdeink, milyen változáson ment keresztül az újabb korban. Mindezeknek a kutatása a nyelv életének sok érdekes eseményére ad feleletet. Most csak egyetlen kisebb kérdést vizsgáljunk meg, a szavak jelentésváltozásának egyetlen típusát.
Mindnyájan ismerik szerencse szavunkat. Ez a szó régen azt jelentette, amit ma a sors, tehát jót, rosszat egyformán. Ilyen értelemben használták a régi írók is. Például a XVI. században így ír Bornemissza Péter: "Minden dolgát csak szerencsének tartja" - azaz a véletlennek, a jó- vagy balsorsnak tulajdonítja. De jóval késôbb, még Faludi Ferencnél is olvashatunk ilyet: "Szerencse nyomorékja". Ez is azt jelenti: a sors, a vakeset nyomoréka. Ez az eredetileg semleges szó ma csakis jót jelent, a szerencse tehát annyi mint "jó szerencse".
Vagy itt van egy még világosabb példa. A hír fônévbôl való híres és hírhedt melléknévnek a régi idôben azonos volt a jelentése, azaz egyformán beszéltek híres vagy hírhedt íróról, híres vagy hírhedt rablóvezérrôl. Vörösmarty még a múlt században is ezt írhatta Liszt Ferencrôl: "Hírhedett zenésze a világnak". Jókainál különösen sokáig él a hírhedt szó ebben az értelemben. Néha ilyeneket olvashatunk: "Petôfi hírhedett költôje volt Magyarországnak." (uô. Tarka élet); "Kehida szomszédságában is van egy hírhedett búcsújáró hely" (uô. Életembôl); "A leghírhedtebb csillagászok bizonyítják, hogy vannak napok, mik a földek körül forognak" (Fekete gyémántok). De ugyancsak nála olvashatunk hírhedett lázadókról, hírhedett csárdákról, hírhedett táncosnôkrôl is. Manapság, mint tudjuk, ez a jelzô már nem megy dicséretszámba, a hírhedt melléknévnek csak rossz jelentése van. Igaz, néha-néha a híres melléknév is ellenkezô értelmûvé változik beszédünkben: akkor, ha gúnyos hanghordozással mondjuk: "No, te híres!" Ilyen módon persze alkalmilag minden melléknevünket használhatjuk állandó jelentésével ellenkezô értelemben is: Ez aztán szép dolog! - mondjuk arra, amit egyáltalán nem tartunk szépnek. A szerencse és a hírhedt szó jelentésváltozata ma már nyelvtörténeti tény. Megfigyelhetjük azonban mai nyelvhasználatunkban is a hasonló jelenséget, amely az említett jelentésváltozásokkal van rokonságban.
A Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség V. alkalommal szervezi meg a Marosvásárhelyi Diáknapokat. A rendezvény ma délelôtt sportvetélkedôkkel kezdôdik, 19 órától a III-as bentlakásban a Hullámtörés címû mûvészfilmet vetítik. A nyitóbulit a víkenden az Apollóban tartják. Pénteken 14 órától a Somostetôre várják az érdeklôdôket, ahol szórakoztató versenyeket szerveznek, 19 órától táncház lesz a MOGYE tornaterme mögötti kisteremben. A szervezôk szombaton 17 órára meglepetést ígérnek, a kíváncsiakat a városközpontba várják. A rendezvényzáró gálaestet szombaton 18.30 órától tartják a Mihai Eminescu Ifjúsági Házban.
Népdaléneklô- és szavalóverseny
A 12. Küküllô népdaléneklô- és szavalóversenyt szervezi meg a Kis-Küküllô Alapítvány, a kerületi RMDSZ és az RMPSZ támogatásával Dicsôszentmártonban. Május 10-én, pénteken 16 órakor a középiskolások, míg május 11-én, szombaton 10 órakor az általános iskolások mérhetik össze képességeiket. A verseny színhelye a Kis-Küküllô Alapítvány Közmûvelôdési Központja (a volt zsinagóga). Minden diákot és érdeklôdôt szívesen várnak.
Találkozó a Koinónia Könyvkiadó munkatársaival
Pénteken este 7 órától a Philotea Klubban beszélgetés lesz a kolozsvári Koinónia Könyvkiadó munkatársaival a kiadó munkájáról, eddig megjelent könyveirôl, a tervekrôl. Helyszín: a klub Calarasilor utca 2. szám alatti székhelye.
Kerékpártúra a szencsedi nárciszmezôre
A Pro Biciclo Urbo szervezet kétnapos kerékpártúrát szervez a következô útiránnyal: Marosvásárhely - Jedd - Székelysárd - Tompa - Nyárádszereda - Nyárádmagyarós - Sóvárad - Szováta - Parajd - Korond - Kalanda-tetô - szencsedi nárciszmezô - Firtosváralja - Énlaka - Etéd - Kôrispatak - Bözödi-tó - Erdôszentgyörgy - Marosvásárhely. Szállás: Firtosváralján szénapadláson. Indulás május 11-én, szombaton 7 órakor a Tudor negyedbeli Favorit üzletház elôl. Részletes felvilágosítást Both Károly túravezetô nyújt a 140-439-es telefonszámon, az esti órákban.
Új szálloda nyílik Dicsôszentmártonban
A dicsôszentmártoni Gecsat Rt. szombaton 11 órakor megnyitja a Rózsák tere 6. szám alatt levô Iris Szállodát.
Szombattól állandó kirakóvásár
E szombattól állandó kirakóvásárt engedélyezett a gernyeszegi polgármesteri hivatal a kastély elôtti parkban. Ezentúl hétvégenként nemcsak a zöldségárusok, hanem bármilyen kisipari terméket és más árut forgalmazók is kínálhatják termékeiket a kijelölt helyen levô asztalokon.
Zászlóátadási ünnepség Deményházán
E hónap közepén Deményházára várják a testvértelepülés, Zalagyömrô küldötteit, akik az általuk varrt deményházi zászlót ajándékozzák a falunak. Várhatóan a küldöttség tagjai között lesznek a szomszédos település, Ukk képviselôi is, akik Vármezôvel szeretnék felvenni a kapcsolatot. Tervben van a két településen lakó gyerekek, diákok csereüdültetésének megbeszélése, megszervezése is.
A gernyeszegi polgármesteri hivatalba várják azon 17 évet betöltött helybéli fiatalok jelentkezését, akik a nyáron három hét kukorica-ciherezésre szeretnének menni Békéscsaba mellé.
Az Electrica marosvásárhelyi fiókegysége közli a lakossággal, hogy május 10-én 8-15 óra között nem lesz villanyáram a Predeal utca Legelô és Moldovei utca közötti szakaszán.
A szászrégeni tûzoltóalakulat május 7- én egy vízbe fúlt férfit emelt ki a Marosból. Szintén aznap a dicsôszentmártoni tûzoltók Bonyhára szálltak ki, ahol meggyulladt a Takács Sándor tulajdonában levô csûr és istálló. A lángok martalékává vált 150 négyzetméternyi a fent említett épületekbôl. A tûz oka ismeretlen. Kedden késô este a marosvásárhelyi tûzoltók Kebeleszentiványon a Morar Gheorghe gazdaságában kigyulladt tûz eloltásában segédkeztek. A felügyelet nélkül hagyott tûz miatt keletkezett lángokban elégett nagy mennyiségû tûzifa, s károsodott a melléképületek egy része is.
A TVK eladta romániai leányvállalatát
A Tiszai Vegyi Kombinát Rt. értékesítette a sepsiszentgyörgyi S.C. Plastico mûanyag-feldolgozó társaságban meglévô összes részesedését - közölte a TVK a Magyar Tôkepiacban szerdán. A TVK a Finnoe Company Ltd. Romániában megjelent nyilvános vételi ajánlatának elfogadásával vált meg a romániai leányvállalatától. A TVK bejelentette továbbá, hogy 100 százalékos tulajdonosává vált a TVK Ecocenter Kft.-nek, miután az Interservice Group Kft.-tôl megvásárolta annak 0,17 százalékos tulajdonosi részesedését. A TVK az immár 100 százalékos tulajdonú leányvállalat értékesítését tervezi, miután a hulladékok hasznosításával és ártalmatlanításával foglalkozó cég tevékenysége nem kapcsolódik szorosan a TVK alaptevékenységéhez, a petrolkémiához.
589.000 dollárért adta el az AVAB a Clujana Adminisztratív Palotáját a Belügyminisztériumnak, amelyet a Nemzeti Levéltár Megyei Igazgatósága használ majd, tájékoztat közleményében a Privatizációs Hatóság. Az adásvétel annak a folyamatnak a része, amelyben az AVAB a Clujanával szembeni követeléseit törleszti. Az AVAB eddig 986.000 dollárt kapott a cipôgyár részvényeiért. Az AVAB legkevesebb 4,3 millió dollárt akar behajtani az üzem részvényeibôl, amelyeket külön értékesít majd.
A Kolozsvári Polgármesteri Hivatal szerdán elkezdte az Európai Unió zászlójának kitûzését a város villanyoszlopaira. Mihai Muresan, a polgármesteri hivatal mûszaki fôosztályának igazgatója kijelentette, Kolozsváron ezer EU-zászlót helyeznek el, összesen 30 millió lej értékben. A zászlókat a Gyôzelem Napja, május 9-e alkalmából függesztik ki, de ezt követôen azonban továbbra is az oszlopokon maradnak majd.
Amerikai elismerés Szent-Györgyi Albertnek
Az amerikai vegyészek szövetsége (ACS) - a magyar szakmai társszövetséggel együtt - május 11-én emléktáblát helyez el a szegedi egyetem épületének falán, tisztelegve Szent-Györgyi Albertnek, a C-vitamin felfedezôjének az életmûve elôtt. Érdekesség, hogy az ACS képviseletében is magyar származású tudós, Attila Pavláth, az amerikai vegyészek szövetségének korábbi elnöke fogja leleplezni az emléktáblát. Pavláth Magyarországon született és tanult, s már oktatott is a Budapesti Mûszaki Egyetemen, mielôtt 1956-ban elhagyta Magyarországot.
Sarközy az átmeneti francia kormányban
Jean-Pierre Raffarin, hétfôn kinevezett új francia miniszterelnök ismertette átmeneti kormányának névsorát. A 15 tagú kabinet kulcspozícióit Jacques Chirac elnök RPR-pártjának vezetô politikusai töltik be. A belügyi tárcát és a megalakítandó közbiztonsági minisztériumot Nicolas Sarkozy, az RPR (magyar származású) frontembere kapta, a külügyeket Dominique de Villepin, az elnöki hivatal eddigi fôtitkára fogja irányítani. A védelmi minisztérium élére elsô ízben kerül nôi vezetô Michele Alliot-Marie, az RPR elnöknôje személyében.
Gyilkossággal vádolják a Kennedy-klán egyik tagját
Az egyesült államokbeli Norwalkban megkezdôdött Michael Skakelnek, a Kennedy család egyik tagjának gyilkossági pere. A 41 éves Skakelt - aki unokaöccse a néhai Robert Kennedy igazságügy-miniszternek - azzal vádolják, hogy 25 évvel ezelôtt, még kiskorúként megölt egy kamaszlányt. Ha bebizonyosodik bûnössége, akár életfogytiglani börtönre is ítélhetik. Az esküdtek kiválasztása több mint egy hónapig tartott. Michael Skakel a vád szerint golfütôvel megölt egy, a szomszédságában élô kamaszlányt, Martha Moxley-t. Ugyanolyan golfütôket találtak akkoriban Skakelék házában, de a feltételezett tettest még ôrizetbe sem vették, s a gyilkossági nyomozás hosszú idôre "kifulladt". Az ügyet akkor vették újra elô, amikor Skakel egykori barátai elmondták: elárulta nekik, hogy valóban ô a gyilkos, de biztos volt abban, hogy mint a Kennedy-klán tagja, megússza a felelôsségrevonást.
A hatos ikrekbôl ketten maradtak életben
Az orvosok áldozatos küzdelme ellenére két újszülött maradt életben a hatos ikrek közül, akiket egy héttel ezelôtt hozott világra Belgrádban egy 48 éves asszony. Iris Pejcic, a belgrádi koraszülött-gondozó intézet orvosa közölte a Tanjuggal, hogy percrôl percre küzdenek a két kislány életéért, de állapotuk így is nagyon súlyos. Snezana Grujic április 30-án terhessége 26. hetében hozott világra két kisfiút és négy kislányt. A koraszülöttek súlya 550 és 700 gramm között mozgott, szerveik nagyon fejletlenek voltak, s mindvégig mesterséges légzéssel tartották ôket életben. Az egyik gyerek már fél órával a születése után meghalt.
Senki sem élte túl a repülôgép- szerencsétlenséget
A China Northern Airlines kínai légitársaság szerdai közlése szerint senki sem élte túl az északkelet-kínai Talien város repülôtere közelében a Sárga-tengerbe zuhant MD-82 típusú utasszállító repülôgép kedd esti szerencsétlenségét. A 103 utas és a 9 fônyi személyzet halott - idézi a légitársaság írásos nyilatkozatát a Reuters. A gép pilótája röviddel a szerencsétlenség elôtt jelezte, hogy tûz ütött ki a fedélzeten. Késôbb szemtanúk jelezték, hogy látták lángolni a levegôben a gép törzsét.
30 ezer éves csontvázat találtak
·Egy belga régészcsoport több mint 30 ezer éves emberi csontvázat talált Egyiptom déli részén. A hírt bejelentô Zahi Havasz, az egyiptomi legfôbb régészeti tanács fôtitkára szerint a lelet az egyik legrégebbi, amit valaha Észak- Afrikában találtak. Az antropológusok a csontváz korát 30 és 33 ezer év közé teszik. Azt egyelôre nem tudták megállapítani, hogy nô vagy férfi földi maradványait lelték-e meg. A felfedezést a leuweni egyetem kutatói tették. A csontvázat a Dendera-hegy egyik barlangjában találták meg, 550 kilométerre Kairótól délre.
Sármás községben, az ortodox pap kezdeményezésére, 1999-ben állították fel Ion Antonescu marsall mellszobrát. Tették ezt mindenfajta jóváhagyás nélkül. Köztudott, hogy Ion Antonescut, aki a második világháborúban több százezer zsidót deportáltatott, küldött a halálba, háborús bûnösként halálra ítélték. Bár a 2002. évi 31-es, a fasiszta jelképek és szervezetek tilalmáról szóló sürgôsségi kormányrendelet alkalmazási határideje április 25-én lejárt, az ortodox templomkertben álló mellszobor eltávolítását a helyhatóságok nem kezdeményezték.
Ebben az ügyben tett le interpellációt a szenátus állandó bizottsága asztalára Eckstein Kovács Péter RMDSZ-szenátor, aki felemlegetve a fentebb ismertetett törvénytelenséget, valamint azt, hogy sem Gheorghe Floare kormánypárti polgármester, sem a megye prefektusa nem kérte a törvényesség betartását, azt kérdezte Octav Cozmânca közigazgatási minisztertôl, milyen lépéseket tett, hogy Sármáson visszaállítsák a törvényességet. A házszabály értelmében a közigazgatási tárca vezetôjének legtöbb két héten belül válaszolnia kell a felvetésre.
Tegnap délelôtt tárgyalta a szenátus jogi bizottsága a 2002. évi 31-es, a fasiszta jelképek és szervezetek tilalmáról szóló sürgôsségi kormányrendeletet. A Nagy-Románia Párt módosítani akarja oly módon, hogy annak hatálya ne terjedhessen ki a "sztálinista-kommunista bíróságok" által háborús bûnökért elítélt személyekre. Eckstein Kovács Péter szenátor, a jogi bizottság tagja, a bizottság ülését követôen nyilatkozott a Népújságnak. Elmondta, hogy az ülésen az igazságügyi minisztérium, a mûvelôdési és egyházi miniszter, valamint a zsidó hitközség egyesületeinek képviselôi mellett jelentôs számban vettek részt nagy- romániás szenátorok. Az általános vita során a nagy-romániás szenátorok azzal érveltek, hogy Romániában tulajdonképpen nem volt holokauszt, és szemmel láthatóan halogatni szeretnék a jogszabály hatályba lépését. Eckstein Kovács Péter szenátor az igazságügyi minisztérium egy összehasonlító tanulmányát ismertette a romániai és más országok jogszabályai között, bemutatta a vonatkozó nemzetközi szabályzókat és ajánlásokat, valamint az Európai Unió elvárásait arra vonatkozóan, hogy a tagországok olyan jogszabályokat hozzanak, amelyek megakadályozzák a fasiszta, antiszemita, nacionalista szervezetek tevékenységét.
A szenátor szerint a 2002. évi 31-es sürgôsségi kormányrendelet javítható, módosítható. A módosító indítványok vitáját egy héttel elnapolták.
MSZP-találkozó határon túli magyar vezetôkkel
A határon túli magyar szervezetek három vezetôje eredményesnek tartja a Kovács László MSZP- elnökkel és Medgyessy Péter miniszterelnök- jelölttel folytatott szerdai budapesti megbeszélését.
Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, Bugár Béla, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja elnöke és Kasza József a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke a találkozót követô sajtótájékoztatón jelezte: egyetértettek az elvi kérdésekben, és szükségesnek ítélik a minél rendszeresebb egyeztetéseket.
Medgyessy Péter közölte, hogy rendszeresen tartanak majd a jelenleginél szélesebb körû konzultációt a határon túli szervezetek vezetôivel, és az új kormány megalakulása után hamarosan összehívják a Magyar Állandó Értekezletet is.
A szocialista politikus hangsúlyozta a párbeszéd fontosságát mind a határon túli magyarság képviselôivel, mind a környezô országok kormányaival.
Medgyessy Péter megerôsítette korábbi kijelentését, miszerint közjogi értelemben 10 millió magyar miniszterelnöke lesz, de felelôsséget 15 millió magyar iránt érez.
Kitért arra: a most meglévô támogatási rendszerbôl kiindulva kívánnak továbblépni, aminek keretében segítséget nyújtanának a határon túl élô magyar fiatalok számára, és támogatnák a magyar kultúra megerôsítését és terjesztését.
Medgyessy Péter kiemelte a magyar nyelv használatát, a magyar nyelvû irodalom terjesztését, illetve a határon túli magyar sajtót.
A támogatási rendszernek szavai szerint átláthatónak, egységesnek és tisztának kell lennie, és az erre vonatkozó döntéseknek helyben kell születniük. A szocialista kormányfô-jelölt beszámolt arról, hogy a határon túli magyarokkal foglalkozó hivatal a jövôben a miniszterelnök felügyelete alatt mûködik majd, egy olyan politikus vezetésével, akinek felelôsségérzete és tudása biztosítja, hogy jól elvégzi feladatát. Erre a posztra konkrét személyt azonban nem nevezett meg.
Leszögezte: a határon túl élô magyar kisebbségek ügye nem pártpolitikai, hanem nemzeti ügy.
Kovács László pártelnök ezzel összefüggésben felhívta a figyelmet arra, hogy az MSZP nem rekeszti ki a többi pártot a határon túli magyarokkal történô kapcsolattartásból, mert ez véleményük szerint valamennyi parlamenti pártnak joga és kötelessége.
Kérdésre válaszolva Medgyessy Péter elmondta, hogy a megbeszélésen szóba került az Orbán- Nastase paktum, amelynek bizonyos elemei szerinte felülvizsgálatra szorulnak, és errôl az új kormány megalakulása után tárgyalni kívánnak a román féllel. Markó Béla kijelentette: ha ennek a szerzôdésnek bizonyos elemeit módosítani is kívánja az új kabinet, annak nem szabad érintenie a megállapodás létét.
Kovács László közölte: a kedvezménytörvény ügyében átfogó megoldást kell találni, amely megfelel a jogszabály eredeti céljának, a határon túli magyarság, illetve Magyarország érdekeinek, továbbá összhangban van az európai uniós normákkal, illetve az adott ország jogrendszerével.
Reményét fejezte ki, hogy ezzel Nastase miniszterelnök is egyetért.
A pártelnök közölte: a szomszédos országokkal és az európai unióval is meg kell vitatni a kedvezménytörvény alkalmazását.
Medgyessy Péter megjegyezte: a szocialisták elkötelezettek abban, hogy ez a jogszabály mûködjön.
Markó Béla a kedvezménytörvényrôl szólva úgy fogalmazott: Erdélyben a jogszabály alkalmazása zökkenômentesen zajlik, ugyanakkor ahhoz kevés idô telt el, hogy a törvény hatását fel lehessen mérni, hiszen a kedvezmények most kezdenek csak érvényesülni.
Az RMDSZ elnöke eredményesnek nevezte a szocialista vezetôkkel folytatott megbeszélést, mert - mint mondta - a fontos kérdésekben egyetértés volt köztük. Elmondta: a megbeszélésen azt kérték, hogy a határon túli magyarokat érintô kérdésekben kérjék ki az érintett szervezetek véleményét is, és erre pozitív választ kaptak.
Bugár Béla, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja elnöke úgy vélekedett: a tanácskozás üzenete a folytonosság volt.
Megnyugtatónak nevezte a megbeszélésen elhangzottakat, különösen, hogy Magyarország támogatja Szlovákia euroatlanti integrációs törekvéseit.
Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke szerint a találkozó higgadt, tárgyilagos és széles körû volt.
Mennyit ér Radovan Karadzic neve? Szerbiában már alighanem többet annál az ötmillió dolláros vérdíjnál, amelyet Washington tûzött ki Hága legkeresettebb vádlottjának a fejére.
Itt lassacskán valóságos iparággá terebélyesedik a Karadzic-kultusz. A volt boszniai szerb elnök képét már-már gyakrabban lehet látni az utcákon, mint a Coca-Cola reklámokat, s úgy tûnik, hogy a vádlott mindenütt jelen van (csak ott nem, ahol évek óta keresi a boszniai nemzetközi békeerô, a SFOR). Van pódiuma, szurkolótábora, erkölcsi oltalmát szolgáló szervezete, könyvkiadója. A vádlott nevével polgárpukkasztó hecckampányok és komoly nacionalista reklámhadjáratok követik egymást: az Ábrázat elnevezésû hazafias mozgalom Szerbia nagyvárosainak központját teliaggatja "Minden szerb Radovan" feliratú plakátokkal, a montenegrói Niksic fôterén pedig Karadzicot éltetô többezres tömeggyûlést tartanak.
A Karadzic-ôrület megkoronázása a minap szórakoztató színmûvének megjelentetése volt: a Sitovacia címû alkotás a közeljövôben megjelenô további 8-9 kötettel együtt gyarapítja majd a standokat és a könyvvásárok választékát.
A Karadzic személyére alapított iparág úgy két-három éve kezdte bontogatni szárnyait, amikor a zsibárusok standjain Karadzicot ábrázoló trikók tûntek fel "hôs" felirattal. Karadzic azóta hozza a pénzt a konyhára: a trikók után megjelentek a poszterek minden formátumban, azután jelvények, matricák, zászlók, kazetták és CD-k Karadzicot magasztaló dallamokkal, vagy éppen zsebtükrök, amelyek túloldalán visszaköszön a "hôs" intellektuális mosolya.
Tucatnyi könyv jelent meg a pszichiáter-politikus életérôl. A belgrádi és az újvidéki húsvéti könnyv-vásáron például - az említett Sitovacián kívül - legalább kétféle kötet ékesítette a standokat: Liljana Bulatovic "Radovan" címû mûve, illetve Marko Lopusina "Radovan Karadzic - a legkeresettebb szerb" címû kötete. Az utóbbi szerzemény nem jó ómen Karadzic számára: Lopusina írt már könyvet Milosevicrôl és Zeljko Raznatovicról - "Arkanról", akiknek sorsa, mi tagadás, nem irigylésre méltó: az elôbbi Hágában a vádlottak padján ül, az utóbbit megölték.
Nehéz felbecsülni a Karadzic személyére épített iparág forgalmát. Bizonyára jelentôs, hiszen egy kazetta 150 dinár, egy CD 400, a vádlott képét ábrázoló poló 300, a könyvei közel 250, míg a kisebb méretû poszterek 50 dinárba kerülnek (1 DIN kb. 500 lej).
A vádlott erkölcsi támaszát tucatnyi "nem kormányzati" szervezet alkotja, közöttük is a legjelentôsebb a Nemzetközi Bizottság Radovan Karadzic Igazságáért, amelynek elnöke Kosta Cavoski, az ultranacionalista nézeteirôl ismert jogászprofesszor, titkára pedig Miroslav Toholj, aki tájékoztatási miniszter volt Karadzic kormányában. A mitoszt terjesztik a virtuális világhálón is: az említett szervezetek honlapjain bôségesen találhatók linkek, amelyek elvezetnek a "hôsrôl" szóló internetes oldalakhoz.
Köztudott, de még mindig hangsúlyozni kell: a tavaly hatályba lépett közigazgatási törvény alkalmazási utasításai értelmében azokban a helységekben, ahol a kisebbség számaránya meghaladja a 20 százalékot, a helységnévtáblákat az illetô kisebbség nyelvén is kötelezô kitenni. Az RMDSZ kimutatást készített a törvény alkalmazásáról. Eszerint a törvényes rendelkezések hatályába tartozó 1072 helység közül 788-ban már kifüggesztették a kétnyelvû feliratokat, 133-ban megrendelték a táblákat, és a kifüggesztés folyamatban van, 151-ben (14,1%) még meg sem rendelték a táblákat. Öt megyében (Beszterce-Naszód, Hunyad, Kovászna, Szeben, Temes) valamennyi, a közigazgatási törvény hatályába tartozó helységben kifüggesztették, vagy már megrendelték a kétnyelvû helységnévtáblákat. A kimutatásban feltüntették a törvény alkalmazásáért felelôs polgármestereket is, politikai hovatartozás szerint: az 511 RMDSZ-polgármester közül 4, a kormánypártiak részérôl 38, a demokrata pártiak közül 21, a liberális polgármesterek közül 18, illetve 14 független polgármester nem tekintette magára nézve kötelezônek a törvény elôírásait. A Népújság Borbély László képviselôt, az RMDSZ ügyvezetô alelnökét kérdezte.
- Fontos volt, hogy három hónappal a közigazgatási törvény gyakorlati alkalmazásának életbe lépése után tiszta képünk lehessen a helyzetrôl. Mondhatom, kellemes meglepetés volt, mert január-februárban még úgy tûnt, hogy a polgármesteri hivatalok nem nagyon akarják kitenni a kétnyelvû helységnévtáblákat. Mára pedig, az RMDSZ önkormányzati képviselôi, a polgármesterek, s nem utolsósorban az RMDSZ hathatós közbenjárására eljutottunk oda, hogy a helységek több mint négyötödében ki vannak függesztve a kétnyelvû feliratok. Hargita és Kovászna megyén kívül, ahol már több mint háromszáz helységben tûzték ki korábban, illetve Maros megyét is kivéve, ahol már elôzôleg is megjelentek, több mint 500 kétnyelvû feliratot az utóbbi egy évben függesztettek ki.
- Az országutak mentén megjelentek a szabványfeliratok, holott korábban eléggé összevissza módon, a polgármesterek ízlésének, fantáziájának megfelelô táblákat láthattunk erre-arra.
- Így van. Ennek örülünk, mert ezeket a szabványtáblákat az országos útügy tette ki az országutak mentén. Meg kell jegyeznem, hogy például Szászrégenben háromnyelvû helységnévtábla fogadja az arra utazót, bár a német kisebbség számaránya 20% alatt van. Ám úgy véltük, ez a kisebbség hagyományaiban megérdemli ezt a fajta tiszteletadást.
- A közigazgatási minisztériumnak milyen a hozzáállása a dologhoz?
- Az RMDSZ átadta a minisztériumnak ezeket a kimutatásokat megyékre, helységekre, pártokra lebontva, hogy világossá váljék, kiket kell ösztökélni. Ugyanis a lista alapján, talán annak okán is, hogy a kormánypártnak van a legtöbb polgármestere, a legtöbb olyan helységben, ahol a magyar lakosság számaránya 20 és 50% között van, a szociáldemokrata polgármester mulasztotta el alkalmazni a közigazgatási törvény elôírásait. Ugyanakkor felhívtuk a minisztérium illetékeseinek a figyelmét, hogy ebben az ügyben nekik kellett volna határozottan fellépniük.
- A Maros megyei helyzettel elégedettek vagyunk, mert, bár itt is érvényes volt a január-februári pangás, a megyei tanács határozott fellépésének köszönhetôen ugrásszerûen megszaporodtak a két- vagy akár többnyelvû helységnévtáblák. A 222 helység közül 165-ben kitették a kétnyelvû helységnévtáblákat, 33-ban már megrendelték és a kifüggesztés folyamatban van, 24-ben azonban nincs kitéve a kétnyelvû tábla. A következô két-három hétben a Segesvár- Marosvásárhely közötti útvonalon is meg fognak jelenni a kétnyelvû táblák.
- A kimutatás alapján a kullogók között nemcsak kormánypárti polgármesterek vannak, hanem RMDSZ- esek is.
- Való igaz. Be kell vallanom, hogy bár kevesen, de akadnak RMDSZ-színekben tisztségbe került polgármesterek is, akik mindmáig adósok a kétnyelvû helységnévtáblák kifüggesztésével. Ezeket felszólítottuk, minél hamarabb tegyenek eleget törvényes kötelezettségeiknek.
- Mit tesz az RMDSZ, ha mégsem tesznek eleget a felkérésnek?
- Több alkalommal tárgyaltunk velük az önkormányzati tanácson belül. A következô két hétben sort kerítünk a Területi Képviselôk Tanácsa (TKT) ülésére, s ennek egyik napirendi pontja éppen ez lesz. Ily módon politikai szempontból is felszólítjuk ôket. De meggyôzôdésem, hogy a következô hetekben ki fogják tenni. Hangsúlyozni szeretném, hogy a normalitás felé haladunk, a román lakosság is elfogadta a kétnyelvû feliratokat, mert az utóbbi idôben csupán 2-3 esetben történt meg, hogy lefestették vagy megrongálták azokat.
A "fajsúlyos lej" bevezetése teljesen haszontalan lépés, és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) nem ért egyet a kormány javaslatával, mert komoly kétségek merülnek föl a lejleértékelés következményeivel kapcsolatban - nyilatkozta szerdai sajtótájékoztatóján Valeriu Stoica, a PNL elnöke.
Hozzátette, a PNL azért nem ért egyet a javaslattal, mert nem egyezik bele az 50 millió dollár elköltésébe - erre az összegre van ugyanis szükség a "fajsúlyos lej" bevezetéséhez. "Kidobott pénz lenne, mivel az új pénznem csak néhány évig lenne érvényes, hiszen a 2007-2008-as év folyamán áttérünk az euróra", fejtette ki Stoica.
A liberálisok szerint egy ilyen jellegû terv támogatásának pusztán propagandisztikus és választási elônyei lehetnek, s a lépés célja elrejteni: a jelenlegi hatalom képtelen újraszervezni a gazdaságot.
Dan Constantinescu PNL-szenátor megjegyezte, a lej leértékelése nem más, mint technikai ügy, és ha a kormánynak komoly elemzôkre volna szüksége, a liberális szakértôk szívesen segítenek.
"A PNL úgy véli, ez egy eredménytelen módszer. A román adózó polgárnak ugyanazok maradnak a gondjai a fajsúlyos lejjel, mint a jelenlegi pénznemmel", tette hozzá a szenátor.
A következô két hétben a kormány tanácskozni fog a parlamenti pártok képviselôivel, és a fajsúlyos lej jövô évi bevezetésének hatékonyságát elemzik majd, jelentette be egy héttel ezelôtt Adrian Nastase miniszterelnök.
Kaposváriak vendégjátéka a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban
"LÉLEK, ÉLET, TÛZ". Ezzel a címmel jelentetett meg méltatást a Kaposvári Csiky Gergely Színház ERDÔ címû elôadásáról Koltai Tamás színikritikus a SZÍNHÁZ címû szaklapban. Már a címbôl is kitûnik tehát, hogy a neves színházi szakember nagyra értékeli a produkciót.
A színész léte mindig kedvelt tematika a színházak, az elôadók számára, de Osztrovszkij mûve nem csak ezért érdekes. Koltai szerint: "Osztrovszkij komédiája, az Erdô, a színészkedés körül forog. Nem a színház körül, jóllehet fôbb szereplôi közül ketten színészek, hanem a szerepjátszás mint életstratégia körül. Maga a színészi szerepjátszás is élethelyzetbe ágyazódik a darabban. «Képzeld azt, pajtás, hogy színpadon játszol», biztatja Szomorov, a tragikus színész a komikus Vigovot, mikor az húzódozik elvállalni, hogy foglalkozását titkoló kollégája szolgálatában inasként állítson be annak nagynénikéjéhez, a gazdag földbirtokosnôhöz. Késôbb, amikor már beleszoktak a rokonnál az alakoskodásba, megdicséri pályatársát: «Elsô fellépésnek nem rossz, Arkaska. Csak igyekezz, barátom, hogy jól játszd a szerepedet.» Ámde a civilek is szerepet játszanak, némelykor reflektáltan. Gurmizsszkaja, a földbirtokosnô például megbánja, hogy nagylelkûségi rohamában említést tett az unokaöccsének járó ezerrubeles tartozásáról: «Az ember színészkedik, színészkedik, aztán kiesik a szerepébôl.» Mások a szerepjátszást leegyszerûsítik az érdekérvényesítés leghatásosabb eszközére, a hízelgésre. A darab tele van stratégiai hízelgôkkel. (…) A kulminációs pont, amikor Szomorov hatásos színpadi mozdulattal a saját ezer rubeljét adja oda hozományul Akszjusának, az unokahúgának, hogy férjhez tudjon menni - azt az ezer rubelt, amely megkímélte volna attól, hogy úgy álljon tovább, ahogyan érkezett: garas nélkül - , az életszínjáték és a színház találkozási pontja. Itt - fél századdal Pirandello elôtt - egymásra reflektál, föloldódik egymásban színház és valóság, élet és szerep. (…) Soha nem jöttem volna rá, hogy Osztrovszkij ennyire zseniális, ha nem látom a kaposvári elôadásban, pedig láttam már az Erdôt. (Kaposváron is, 1976-ban, és milyen jó elôadás volt!) De hát mi másért van a rendezô, ha nem azért, hogy legalább olyan bonyolultan gondolkozzék, mint a szerzô, és a maga eszközeivel kibontsa azt, amit olvasva tán észre sem veszünk: a színmûvek optimális tartalmát. Ascher legjobb rendezéseiben - az Erdô közéjük tartozik - az életanyag és a szellemi muníció ritka komplexitásával nyer meg. Azzal a többszörösen rétegezett, többszörösen reflektált, valóság és színpad összefüggéseit bonyolult viszonyrendszerré összerendezô anyagkezeléssel, amely könnyed, természetes és magától értetôdô. Idült elméletek, görcsös dramaturgiai átszabás nélküli színház (Makai Imre régi fordítása szinte érintetlen maradt). «Lélek kell nekem, pajtás, meg élet és tûz!» - mondja Szomorov a darabban, és a kaposvári elôadás komédiai alapszövetében a nézô mindegyiket megkapja. Akinek ennyi jó kevés, az élvezheti a színházi paradoxon rafinériáját is. Shakespeare színháza kínált föl a maga idejében ilyen szimultán élvezetet az "együgyû" közönségnek és az ínyenceknek. (…) Ez után az elôadás után nehéz kommersz színházról, mûvészszínházról, elit színházról, szórakoztató színházról, hagyományos színházról, elavult színházról, kísérleti színházról, realista színházról, modern színházról, posztmodern színházról beszélni. Elég, ha színházat mondunk."
A Kaposvári Csiky Gergely Színház újabb, visszhangos sikerû elôadásának alkotói: dramaturg: Eörsi István, Merényi Anna, díszlet: Khell Zsolt, jelmez: Szakács Györgyi, zene: Kovács Márton, rendezô: Ascher Tamás, szereplôk: Molnár Piroska, Gryllus Dorka, Znamenák István, Spindler Béla, Dányi Krisztián, Anger Zsolt, Gyuricza István, Lázár Kati, Némedi Árpád, Lecsô Péter, Kocsis Pál, Kovács Zsolt.
Az Erdô címû elôadás 2002. május 10- én, pénteken és 11-én, szombaton este 7 órától tekinthetô meg a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház nagytermében.
Székelyudvarhelyen 2002. május 11-én. szombaton, a helyi Népszínház létrejöttének 25. évfordulóját ünneplik a Mûvelôdési Házban. A rendezvényt a Hargita Megyei Kulturális Központ Udvarhelyszéki Irodája, a Vitéz Lelkek Kulturális Egyesület szervezi a volt népszínházasokkal közösen.
Délelôtt 11 órakor az egykori Népszínház emlékeibôl nyitnak kiállítást a koncertteremben. Ezt követôen Sárpátki Ágnes bemutatja Szász M. Mária Az én Népszínházam címû könyvét, amely a Hargita Megyei Kulturális Központ és az Infoprint Rt. kiadásában jelent meg. A szerzô az udvarhelyi mûkedvelô színjátszás egyik alapembere.
A monografikus jellegû intézménytörténet több mint száz oldal szöveggel és bô képanyaggal mutatja be az 1977-ben létrejött Népszínház tevékenységét. Számba veszi az elôzményeket (a negyvenes évek végétôl), külön a megalakulásét is. Mit is jelentett a Népszínház a szereplôknek, a városnak, a környéknek? Erre a kérdéssorra kell választ adnia a könyvnek. Életmódot jelentett - fogalmazta meg valamikor Zsehránszky István kritikus, ám a szerzô - szerényebben - úgy véli: a kultúrtörténet egy kis szeletkéjérôl van szó. Ezt számba véve a korabeli kritika objektivitására apellál. Az elôadások sajtóvisszhangja, a méltatások közvetlen a bemutatók felsorolása után következnek, ezzel is jelezve, hogy nem csupán a benne élô kép, vélemény a mérvadó. Vagyis nem elég belülrôl láttatni mindazt, amire negyedszázad távlatából emlékeznek.
Az Évadok - kritikák a gerinc, legterjedelmesebb része a kiadványnak, ám külön fejezetet szentel a mûsorpolitikának, a tagozatoknak, majd statisztika címmel összesíti az évenkénti elôadások számát, ugyanitt találjuk annak a több mint kétszáz személynek a nevét is, akiket ma népszínházasoknak nevezünk.
A hatás az adatok tükrében is felmérhetô valamiképpen: több száz elôadást láthatott a több ezer nézô, helyben és a környéken. Miért kell ennek emléket állítani? "Talán, hogy végleg lezárjon valamit, talán, hogy emléket állítson" - írja a szerzô. Tényleg lezárás, hiszen a Népszínház már nem létezik, és emléket is állít - a könyv utolsó fejezete visszaemlékezéseket, beszélgetéseket tartalmaz.
Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy erre a hagyományra építettek az udvarhelyiek, amikor színházat alapítottak a városban. A Népszínház mint olyan megszûnt ugyan, de tovább él a színjátszás szeretete. Mi sem bizonyítja jobban, mint éppen a szerzô munkássága az utóbbi években. A Vitéz Lelkek nevû diákcsoport, amelynek szakirányítója, többször és több helyen fellépett, szakmai megmérettetések alkalmával díjakkal ismerték el sikereiket. A Palló Imre Zene- és Képzômûvészeti Szakközépiskolában pedig szakosztály indult, és a városnak több fiatal színésze van már… Az elôzmények nélkül talán elképzelhetetlen lett volna a helyi színház alapítása.
A Mûvelôdési Ház nagytermében 19 órától Nosztalgiázz velünk címmel kerül sor a helyi mûkedvelô színjátszás nagy fejezetével kapcsolatos emlékezésekre, beszélgetésekre, illetve régi sikeres jelenetek újbóli bemutatására. Mûsorvezetô Kovács Levente rendezô. A rendezvényre a belépés ingyenes.
Május 11-én, szombaton 17 órakor, Marosvásárhelyen, a Kultúrpalota kistermében mutatják be Váradi Péter és Lôvey Lilla Erdély - Siebenbürgen - Transylvania címû honismereti fotóalbumát.
A magyar, német és angol nyelvû fotóalbum képeit az Erdély történelmi régióit bemutató, 1989 és 2001 között megjelent 13 kötetes sorozat képanyagából válogatták. A könyvet, amelynek elôszavát Sütô András írta, Markó Béla mutatja be. Hivatásukról, küldetésükrôl így vallanak a szerzôk a sorozat egyik kötetében: "Rohanó világunkban - sok esetben - nem csak gyökereinket, de jelenünket is eltévesztjük szemünk elôl. Ami megmarad a múltból, s ami még él, létezik jelenünkben s ami filmszalagon megörökíthetô, azt össze kell gyûjteni, ha kell: morzsánként- szemenként, minél többet felmutatni magunknak és másoknak…"
A szervezôk minden érdeklôdôt szeretettel várnak.
Jó keddem volt, két nagyszerû élménnyel. Az egyik a Magyar 2-n a Fôtérben a Határátkelô, és abban Gyergyószentmiklós és környéke: ez a nagyszerû táj, azok a pompázatos hegyek, a Gyilkos- tó, a Békási-szoros, a forgatás helyszíne, melyet Szôts István a negyvenes évek elején Ábelnek kiválasztott, Szentmiklós tiszta történelme, hagyományai, múzeuma, színjátszása, pezsdülô közmûvelôdése, a köréje csokrosodó nagytelepülések prosperitása, Szárhegy, a maga rendkívüliségével (Közép-Kelet- Európa legnagyobb állandó grafikatárlatával), mûvésztáborával, Bethlen Gábor emlékezetével, Ditró, Alfalu, Csomafalva, Remete, Újfalu, Kilyénfalva, Tekerôpatak: egy népesség, amely az idôk sanyarúságát tudással s furfanggal is, de fôleg szorgalommal, irigylésre méltó kitartással és állhatatossággal tudta és tudja ellensúlyozni; a gyergyói székely, amint szembeszáll minden betolakodóval, törökkel, tatárral, új hitre kényszerítô fejedelemmel; amint a szocializmus keservét a Pityóka of Gyergyó márkával próbálja oldani, amint minden kényszeren és mostohaságon túl, a nyájas Európa egyik leghidegebb fennsíkjának igazi termésévé maga a tehetség válik. A Puskás Tivadarok, Cseres Tiborok, Köllô Miklósok, Sövér Elekek földje, a famegmunkálók, házépítôk, faragók, kapuállítók, hangszerkészítôk - ezermesterek, és persze a tehetséges tornászok, jégkorongozók hazája, Gyergyó.
A képzômûvészet bölcsôje és kaptára. A megbecsült mûalkotások és mûemlékek hazája.
Másfelôl a magánosítás példája; a közbirtokosság sikeres feltámasztásával életre kapó vállalkozói kedv elsô gyümölcsei; a jólét kétségbevonhatatlan jelei; az építô, építkezô falvak, a rendért, rendezettségért, a tisztaságért versenybe szálló közösségek, községek. Az ébredezô faluturizmus.
És a talpraesett polgármesterek!
Összevetve Maros megye településeinek zömével - szomorú a mérleg. Mintha egy errefelé ismeretlen világ mûködne ott, amelyet valódi, márkás, korszerû gépezet üzemeltet; tudjuk, mi az; és tudjuk, miért köhög-möhög, miért nem mûködik a mi "multikulti" masinánk...
A valóság után a való világ hitelesen megkomponált "égi mása" következett a Duna TV-n: Bereményi Géza drámája, a "piaci játék két részben" - Az arany ára... A magyar csatornák nem kényeztetnek el igazi, katartikus élményt nyújtó színpadi közvetítésekkel, azok újrasugárzásával, ez a dráma azonban elfeledtette velünk (családommal), hogy nem a színház nézôterén ülünk. Nem érdekelt, mikori az elôadás, mert magával ragadott a játék, és mind az egyéni, mind a csapatteljesítmény nagyszerû volt. (Nem véletlen, hogy maga a szerzô, a Hídember megalkotója rendezte, "segédje" pedig Tompa Gábor volt.) Ami azután következett, Cseh Tamás éneke, Bereményi emlékezése, a darab élményhátterét megvilágító adalékok, az, hogy nagyapja valóban egy kiló aranyat "költött" rá, és hogy valóban a halálból hozták vissza, menekült meg a diftériától, és hogy ez az életélmény milyen mûvészi párlatokat eredményezett filmjeiben, az hab a tortán.
Jó keddem volt megint.
Egyszer eltévedtem egy koppenhágai szállodában. Figyelmetlenül, egy emelettel korábban szálltam ki a felvonóból és ámulva láttam, mennyi híres ember járt már elôttem (is) ebben az elegáns fogadóban. A mi szobáinknak nem volt külön nevük, közönséges számok különböztették meg egymástól az egy- kétágyas szobákat. Ám itt volt Churchill- és Andersen-, Roosevelt- és Reza Pahlavi-lakosztály. Nem fogtam gyanút. Bárki megfordulhatott ebben a világpolgári mondén hotelban. Még Arisztotelész és Shakespeare is, különösen ô, midôn anyagot gyûjtött a boldogtalan dán királyfi tragédiájához. Csak akkor támadt némi kis grimbusz, amikor megpillantottam a szálloda építésérôl pletykálkodó aranyozott márványtáblát a hallban: 1908. Minden illúzióm zátonyra futott. Akkor már gyanússá vált a többi történeti appartman is - amelyeket úgy nevesítettek meg Patináék, hogy lépre csalható legyen a (z amerikai és/vagy sznob) turista. Bevált fogás.
Más. Mutogatták nekünk a rendszer- és csókváltás utáni évben valamelyik székelyföldi Szentkereszty-kastélyban Nomen Odiosa és felesége, Analfabétuska hálószobáját. Hogy megrendelték hangszerfából, kivitelezték, leszállították, berendezték, de ôelvtársságaik nem aludtak ott csupán egyszer, a kárpáti barnamedve okán. Sajnos nem a medve szedte ôket az ágyból, hanem fordítva történt. (Különben ízléstelen volt és drága, mint a Hajnal-negyed elitdûlô rittyenetei.)
Nem lehet azonban, hogy ne állítsunk valami biztatót, amely kivezet a terméketlen (ön)sajnálat siralomvölgyébôl. A minap megint elvoltam. Pesti vendéglátóink a XIII. kerületben, az Új- Lipótvárosban (Lipóciában - Bächer Iván szerint) laknak. És amint a kétszobás lakásba beléptünk, szemembe ötlött a gyönyörû empire-biedermeier keverék ágy. Dupla fekvôhely hengeres díszpárnákkal, hajlított támlás, csíkos huzatú. Mit mondjak, a Heltai Jenôé volt. Valószínûleg a Néma levente tantiemjébôl vásárolhatta. Irodalmilag teljesen bizonyítható párkapcsolat révén került mai tulajdonba: az agg mester hálájaként az ifjú múzsának ajánlva. Alvásunk kényelmes volt és teljes, hiszen a Komédia-szellem vigyázta álmunkat.
Mégis leginkább Euterpé ajándéka terített le. Állott ugyanis a lakókonyhában egy zöld bársonyborítású széksor. Zsöllyék a régi Zeneakadémiáról. Hat szék egymáshoz fogva. Mindennap az elsô sor 18-as helyét foglaltam el. Jegy és sor nélkül, s miközben reggeliztem, azt képzeltem, Arturo Toscaninit hallom- látom, amint Liszt elsô Esz-dúr zongoraversenyét vezényli. A zongoránál Bartók Béla, Wilhelm Bachhaus, Fischer Annie…
Bár mindenkinek jól fogott a hosszúra sikerült majális, hiszen ennyi ünnepnap egymás után ritkán van egy évben, mi több évtizedben, a gazdasági szakemberek máris azt fejtegetik, hogy ez a több napos munkaszünet milyen komoly gazdasági visszaesést jelent a nemzetgazdaságban. Megmutattuk Európának, hagyomány-tisztelôk vagyunk, szeretünk majálisozni, betartjuk a vallási ünnepeket is. Csak még azt az áldozatot nem látják, amit már évek óta megtesznek a szomszédos - tôlünk nyugatabbra levô -, az EU-tagságra nagyobb eséllyel pályázó országok, ahol sokfelé hétvégente is dolgoznak azért, hogy behozzák az évtizedes gazdasági lemaradást. Mi továbbra is ráfizetünk. Egy olvasónk keresett fel szerkesztôségünkben és elmondta, az ünnepnapok utáni elsô munkanapon egyenlíteni szerette volna a villanyszámlát. Határidôben törlesztette volna adósságát a szolgáltatóval szemben, de nem lehetett, mivel nem dolgoztak a pénztárnál. Amikor a pontos összeget benyújtotta, szóltak neki, nem elég a pénz, rászámítottak késedelmi kamatot is. Nem nagy összeg, de van! Mire a fogyasztó jogosan azzal érvelt, hogy nem ômiatta van a késedelem, a válasz mégis ellentmondást nem tûrô volt: a szabály az szabály, a késést automatikusan fel kell számolni. Nincs kivétel. Ebben sem. Hasonló kivételesen nagy sort kellett állniuk mindazoknak, akik bankokban, más állami közintézményeknél akartak valamit elintézni. Hogy erre senki nem gondolt?! Igaz, voltak olyan magáncégek, üzletek, ahol fogadták a vásárlókat, klienseket. Ôk nem akartak veszíteni. Számuk azonban kisebb volt, mint azoké, akiknek egy hétig volt lehúzva a rolójuk. Sajnos ilyesmik miatt is még sokáig zárt ajtókkal fogadnak minket az Európai Uniónál. Mi még mindig ráfizetünk, s a késedelmi kamat is egyre csak nô. Országos méretekben.
Lapunk április 25-i számából folytatjuk a miniszterelnöknek a Pécsi Ferenc és Garda Dezsô képviselôk törvénykezdeményezésére adott válaszát. Az Észrevételek és javaslatok címû fejezet 3. pontjának utolsó bekezdése következik.
A Román Nemzeti Bank szerepére, valamint a közte meg a Letéti és Takarékpénztár közötti kapcsolatokra, amelyek az 1989-ig fennálló gazdasági rendszer sajátos elveinek és törvényes kereteinek feleltek meg, már nem lehet hivatkozni, arra való tekintettel, hogy a Román Nemzeti Bankot tehermentesítették a kereskedelmi feladatkörtôl, amelyeket átvett tôle a Román Kereskedelmi Bank, a román kormánynak a Román Kereskedelmi Bank Részvénytársaság megszervezésére vonatkozó 1990. évi 1195-ös határozata alapján.
4. Ennek a pénzalapnak a létrehozási módja hasonlóképpen megszegi az adótörvényt, aminek alapján a Román Nemzeti Bank profitadóját megállapítják és folyósítják az állami költségvetésnek. Az, hogy pontos rendeltetést szabnának ennek az adónak, ellentmond a költségvetési bevételek érinthetetlenségi elvének.
5. A törvénykezdeményezésnek azon indoklása, miszerint intézkedések történtek annak érdekében, hogy mérsékeljék a Nemzeti Befektetési Alap részérôl a befektetések visszavásárlása beszüntetésének a következményeit, és hogy ezt precedensként hozza fel, nem helytálló megállapítás, mivel azokat, akikre ez a törvényjavaslat vonatkozik, senki és semmi nem akadályozta meg abban, hogy visszavegyék a CEC-hez befizetett összegeket.
Ugyanakkor annak az 1998. évi 91-es kormányrendeletre való hivatkozásnak sincs értelme, mely arról szól, hogy fedezzék és fizessék vissza a román állampolgárok által a Román Külkereskedelmi Bank Rt. számlájára valutában letétbe helyezett summák valutaárfolyam- különbözetét az 1989. december 31-ig hatályos jogszabályok alapján, mert a fent említett kormányrendelet azt írja elô, hogy ténylegesen vissza kell téríteni a román állampolgárok egyes kategóriáinak bizonyos visszajáró összegeket.
6. A törvénytervezet szövegének kétértelmû megfogalmazásai lehetetlenné teszik annak eldöntését, hogy kiket foglal magába a "károsultak" kategóriája, amelyre hivatkoznak, s a szakkifejezések olyan felsorolása, mely nélkülözi a meghatározásokat, értelmezési zavarokra teremt módot.
7. A jogszabályok kidolgozásához a 2000. évi 24- es törvény 6. szakasza szerint a szabályozó rendelkezésekben foglalt megoldásoknak szilárd alapokon kell nyugodniuk, amelyek szem elôtt tartják a társadalmi érdekeket, a román állam jogalkotási politikáját és azt a követelményt, hogy az új javaslatok összeegyeztethetôk legyenek a hatályos belsô jogszabályozással. A fenti követelményekkel ellentétben ez a törvénytervezet nincs összehangolva a többi jogszabállyal, melyek közül megemlítjük a Romániai Letéti és Takarékpénztárnak bank részvénytársasággá való átszervezésére vonatkozó 1996. évi 66-os (újraközölt) törvényt, a bankrendszeri betétek garanciaalapjának létrehozásával és mûködésével foglalkozó 1996. évi 39-es kormányrendeletet jóváhagyó 1997. évi 88-as törvényt és azt a 2001. évi 420-as törvényt, amely megerôsíti a kormánynak a 2000. évi 118-as sürgôsségi rendeletét azzal kapcsolatosan, hogy a Román Nemzeti Bank számára engedélyezi egy hitelvonal megnyitását a bankrendszeri betétek szavatolási alapja számára.
Tekintettel az említett meg-indoklásokra, a kormány nem támogatja ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását.
Adrian Nastase
Ki tudná megmondani, mikor történt meg legelôször, hogy a forgalomba bejegyzett gépjármû után valaki nem fizette tovább a kivetett adót, majd az ismételt felszólításokat válasz nélkül hagyta, s az arra hivatott személyek sohasem derítették ki, hogy miért "süket" a polgár?
Örömmel üdvözöljük a Marosvásárhelyi Tanácsnak a rendôrséggel folytatott egyeztetés nyomán hozott határozatát, melynek alapján - külön kérésre - törölhetik a hivatali nyilvántartásból a több mint 10 éve beírt segédmotoros kerékpárokat és motorkerékpárokat, illetve könnyíthetnek azok gondjain, akik ilyen jármûvek hajdani vagy jelenlegi birtokosai címén késedelmi kamattal és/vagy büntetôkamattal tartoznak az intézménynek.
A határozati javaslat megindok-lásából megtudtuk, hogy az ügyosztályon 1804 mopedrôl és 1585 motorbiciklirôl tudnak. Tavaly és 2002 eltelt idôszakában számos értesítést és fizetési felkérést küldtek ki a listáikon szereplô személyeknek, arra törekedve, hogy behajtsák a gépjármûadók hátralékait. Az akció keretében a helyszínre kiszálló végrehajtó adóbeszedôk meggyôzôdhettek arról, hogy seregnyi korábbi bejelentés fedi a valóságot, miszerint az elöregedett kis- és nagymotorok jelentôs hányada már nem is létezik, vagy teljesen használhatatlan. Egy részüket évekkel korábban eladták, elajándékozták, más részüket pedig megbontották, ellopták, de az árvizek is sokat tönkretettek közülük. A polgármesteri hivatalban nyilvántartott régi motorosok 80 százaléka a fenti okok miatt elmaradt az adófizetéssel, és nemcsak annak következtében, hogy kisnyugdíjas, hogy munkanélküli, hogy elszegényedett, de azzal összefüggésben is, hogy képtelen volt a motoros jármûnek a hatósági nyilvántartásból való törléséhez szükséges bizonyítványt megszerezni.
A kezdeményezôk, arra hivatkozva, hogy az 1994. évi módosított és újraközölt 27-es törvény 23. szakasza lehetôséget nyújt a szállítóeszközök adójának mérséklésére, valamint emlékeztetve arra, hogy a helyi tanácsnak jogában áll az 1999. évi 714- es kormányrendelet alapján kedvezményt adni az adóknál, az illetékeknél és más, a költségvetés bevételi forrásait jelentô befizetéseknél, elhangzott két javaslat:
1. A Városháza fiskális nyilvántartásából vegyék ki azokat a kismotorokat (mopedeket, segédmotoros kerékpárokat) és motorkerékpárokat, amelyeket 1992 elôtt vezettek be a regiszterbe - amennyiben az eredeti tulajdonos ezt írásban kéri s a kérelemhez csatolja az elidegenítés okiratait vagy a jármû végsô elbontását, szétszerelését, megsemmisítését igazoló papírt. Ha ezt a feltételt nem tudja teljesíteni, akkor a saját felelôsségére nyilatkozatot tehet egy közjegyzô elôtt arról, hogy a szóban forgó gépjármûvel már nem rendelkezik, mivel elidegenítette, ellopták tôle, teljesen üzemképtelenné vált a motor vagy végérvényesen szétbontották.
2. Az adóhivatal nyilvántartásából való törlés, valamint a 2001. december 31-gyel lezárt idôszakra esô úgynevezett késedelmi kamat és büntetôkamat alóli fölmentés abban az esetben jár az igénylônek, hogyha az esztendôk során elmaradt és a folyó évi gépjármûadót idén november 15-ig befizeti a helyi költségvetés javára.
A megyei jogú város tanácsának határozatát csak május 7-én küldték át véleményezésre a prefektúrára, így várnunk kell, míg sorsáról döntenek. Ha elfogadják, akkor majd megírjuk a Népújságban, hogy mikor, hova és milyen iratcsomóval lehet elindulni intézkedés végett. Addig azonban ne tessék zavarni az adóhivatalban dolgozókat ilyen kérdésben!
Az Autószalon - a Magyar Hírlap magazinja - szerint a múltkoriban bemutatott Porsche kerékpároknál gazdagabb is, meg olcsóbb is a Bayerische Motorenwerke bringaválasztéka, mely a trekkinggépekkel kezdôdik és az elsô és hátsó teleszkópokkal, tárcsafékekkel, más különleges felszerelésekkel folytatódik. A sornyitó és sorzáró biciklik között 4-5-szörös árkülönbözet is létrejöhet.
A BMW autógyártó cégnek közismerten a Mercedes a legnagyobb vetélytársa. A Merci bringák mégis visszafogott megjelenésûek. Nincs rajtuk semmi hivalkodó és a kínálat uralkodó darabjai sem a high-tech bike-ok, hanem az agyváltós kétkerekûek.
A japán Subaru arról híres, hogy minden jármûve összkerékhajtású. A cég nevét viselô kerékpárokat azonban nem ôk készítik, hanem egy másik vállalat, amióta megvásárolta a márkajelzést. Érdemes megfigyelni az alkalmazott egyedi mûszaki megoldást. Jóllehet a bicaj hátsó kerékhajtása teljesen szokványos, az ettôl a kerékagytól az elsô kerék agyáig futó fogazottszíj-rendszer igencsak különleges. Az elsô kerék nyilván kormányozható maradt, de nyitott kérdés, hogy mit értek el a "tökéletesítéssel" az újítók. Azon kívül, hogy egy-egy ilyen csodabogár&