|
LIV. évfolyam 102. (15065) sz. |
2002. május 7., kedd |
Tizenhárom halott harmincnégy sebesült május elsô két napján Románia közútjain, és amint a rendôrségi tudósításból kiderül, a statisztikához megyénk is "aktívan" hozzájárult, hisz a tizenhárom áldozatból az egyik egy marosvásárhelyi hatéves gyerek.
Egy ország lakosságának fegyelmét pontosan tükrözi a közlekedés fegyelme is nyugati látogatásaim során minden alkalommal meglepetten tapasztaltam, hogy bármilyen meseautóval indultunk el - akár a kora esti órákra üressé vált utakon is -, ha a jelzôtáblák 30 kilométeres sebességet engedtek meg, a vezetô azonnal lassított, és lépésben haladtunk tovább. Bár a kifogástalan állapotban levô utak szinte csábítanak a sebességre, a szabály az szabály, az átlag svájci, netán holland, dán állampolgár pontosan betartja. Tagadhatatlan, hogy az említett nyugat-európai országoknak is megvannak a maguk autós betyárjai, a többség azonban fegyelmezetten közlekedik.
Mivel május elsô napjaiban több alkalmunk volt a kiruccanásra, arra gondolhatott volna az ember, hogy ünnep lévén, megyénk útjain is "lassabbra fogják" a gépkocsivezetôk. Nos, Marosvásárhelytôl Régen irányába tettünk próbát a szabályok betartására, s különösen arra, hogy a lakott településeken ne haladjuk túl a megengedett 50 kilométeres sebességet. Kétszáz kilométer megtétele során nem találkoztunk szinte egyetlen kocsival sem, amely a szabályt betartva besorolt volna mögénk. Ahogy csak tudtak, elhúztak mellettünk, és egyesek balekségünket bizonyítandó, még jelbeszéddel is tudtunkra adták, hogy véleményük szerint akadályozzuk a közlekedést. Tapasztalnunk kellett, hogy az útjavítást jelzô sebességkorlátozó táblák is pontosan az ellenkezôjére ingerelték az ideges vezetôket.
Az is jó romániai szokás, hogy aki nyugati típusú gépjármû kormánya mögött ül, megalázónak tartja, hogy például egy szabályosan közlekedô Dacia mögé besoroljon, és így aztán a leglehetetlenebb helyzetekben is elôzésbe fog. Egyesek számára pedig az alkoholfogyasztás sem akadály, hogy a kormányhoz üljenek.
A jelek szerint a kormányt nem hagyja közömbösen a kialakult helyzet. Múlt keddi távértekezletén Adrian Nastase bejelentette, hogy Románia útjain két héten belül 100 új radarkészüléket ( megyénként kettô-három juthat) szerelnek fel, amelyek három váltásban készítenek majd felvételeket a szabálytalanul közlekedô gépkocsikról.
Kérdés, hogy a tartós és biztos közlekedési fegyelem meghonosítására elég lesz-e a száz radarkészülék, és e viselkedésmódnak nem valahol máshol kellene megteremteni az alapjait? Nem azoknak kellene elsôsorban jó példát mutatniuk, akik a törvényeket alkotják, és akik a jogszabályok betartásán ôrködnek?
Segesváron járt a brit trónörökös
Károly walesi herceg, brit trónörökös háromnapos magánlátogatást tett Romániában.
A brit királyi vendég pénteken a késô esti órákban érkezett meg Nagyszebenbe, ahonnan egy szûkkörû vacsora után nyomban tovább utazott Segesvárra.
A walesi herceg szombaton és vasárnap Segesvárról kiindulva dél-erdélyi szász településeket és középkori várakat keresett fel, hétfôn pedig a Kolozsvár melletti Bonchidára látogatott, hogy megtekintse a restaurálás alatt álló Bánffy- kastélyt.
Károly hercegnek ez a második látogatása Romániában, illetôleg Erdélyben. Három és fél évvel ezelôtt, csakúgy, mint most is, a dél-erdélyi szász várak restaurálását, illetôleg mûemlék értékû települések konzerválását támogató londoni Mihai Eminescu Alapítvány kezdeményezésére érkezett Erdélybe. A brit trónörökös a Transsylvania Trust nevû alapítványon keresztül személyes hozzájárulásával segíti erdélyi mûemlékek helyreállítását és megôrzését. Ezek között szerepel a bonchidai Bánffy-kastély is, melynek helyreállítását a Magyar Kulturális Örökség Minisztériuma is számottevô összeggel segítette.
A brit részrôl szigorúan magánjellegûnek tekintett mostani látogatás eredeti tervei szerint a walesi hercegnek Nagyszebenben Ion Iliescu államfôvel kellett volna vacsoráznia. Ám a néhány napja gyöngélkedô elnök nem tudott ideutazni, hogy Románia euroatlanti integrációs törekvéseirôl folytasson eszmecserét Károly herceggel - mondta Richard Ralph bukaresti brit nagykövet
A mostani látogatást megelôzô sajtóközlések rámutattak, hogy Károly herceg személyesen is meg akar gyôzôdni arról, hogy hozzájárulását célszerûen használják-e fel a mûemlék értékû erdélyi épített környezet helyreállítására és megóvására. Charles herceg látogatásának helyszíneitôl szigorúan távol tartották a média képviselôit.
Az osztrák befektetôk számára továbbra is Erdély és a Bánát marad a legvonzóbb beruházási térség Romániában - jelentette ki Franz Bachleitner, a bukaresti osztrák nagykövetség kereskedelmi tanácsosa a Mediafax hírügynökségnek. A tanácsos elmondta, hogy véleménye szerint az osztrák befektetések növekedése várható Románia északi térségében, elsôsorban a mezôgazdaságba és az idegenforgalomba. Az osztrák vállalkozók mostanáig fôleg a román textiliparban és a fémfeldolgozó iparban voltak aktívak. Bachleitner emlékeztetett arra, hogy tavaly közel 70 ezer turista érkezett Ausztriából Romániába, és ez a szám önmagában hathatós érv ahhoz, hogy az osztrák befektetôk érdeklôdése növekedjék a romániai idegenforgalomban rejlô lehetôségek iránt.
Ismét gazdag programmal ünnepelhetik városunk lakói az Európa Napokat. Az immár hagyományosá vált Európa Nap-Schumann Nap alkalmával idén május 9- én délelôtt 10 órától a Pro Európa Liga saját székhelye elôtt (Rózsák tere 5. szám) ismertetô anyagokat osztogat az Európai Unióról. Az Euroreklám elnevezésû programot a Demokrácia Kollégiumának VIII. évfolyama a helyi Területi Rádióstúdióval közösen szervezi. Délután 17 órától a Kultúrpalota Tükörtermében kerül sor az Európa-napi hagyományos ünnepségre.
Bár május 12-én rendezik meg, az Európa Napokhoz kapcsolódik a Pro Európa futóverseny is, amely délelôtt 10 órától kezdôdik. A résztvevôknek legkésôbb 9 óráig kell feliratkozniuk és személyazonossági igazolványukat vagy keresztlevelüket kell felmutatniuk, illetve orvosi igazolást. A verseny nyolc kategóriában zajlik, gyerekektôl az egészen idôsekig mindenki saját korcsoportjában állhat rajhoz. Az ifik és idôsek 10 órakor indulnak és 3 km-es útszakasz áll elôttük (Fôtér, Bernády tér, Borsos Tamás, Rigó, Fenyô, Liszt Ferenc, Retyezát utca, Bolyai tér, Lupény utca, Köteles Sámuel, Bolyai utca és újra Fôtér). A többiek 11 órától 6 kilométeres távon mérik össze erejüket (Fôtér, Bernády tér, Avram Iancu, Grigorescu, D. Cantemir, Arges, Kôrösi Csoma Sándor, Papiu Ilarian, Temetô, Borsos Tamás, Rigó, Fenyô, Liszt Ferenc, Retyezát utca, Bolyai tér, Lupény utca, Köteles Sámuel, Bolyai utca és újra Fôtér ). Minden kategóriában külön versenyeznek a nôk és férfiak. A korcsoportonkénti három legjobb érmeket kap, a 4-10. helyezettek pedig plaketteket. Természetesen lesznek meglepetésdíjak is. (
Csütörtökön, május 9-én este 7 órától, megyeszékhelyünkön, a Kultúrpalota nagytermében Mozart-estre várják a szimfonikus muzsika kedvelôit. Talán a zenekarra is ráfér kis pihenô. Két Mozart-szerzemény is elhangzik, ezúttal Dana Borsan, a bukaresti zeneakadémia egykori növendékeként Berlinben ill. Salzburgban posztgraduális zongoratanfolyamot folytató elôadómûvésznek köszönhetôen. Két Á-dúr zongoraversenyt, a 12-es és a 23-as számút játssza. A mûvésznônek az volt az elképzelése, hogy idén Mozart-hangversenysorozattal koncertezik az országban. Feltehetôen erôs szálakkal kötôdik a német mesterhez, hisz a tavalyi Marosvásárhelyi Zenei Napokon is Mozart G-dúr zongoraversenyét adta elô.
Örvendetes egyébként, hogy a mûvésznô partnereként ezúttal egy tehetséges marosvásárhelyi fiatal karmester áll majd a szimfonikusok élén. Vass Andrásról van szó, aki Budapesten, a Liszt Ferenc Zeneakadémián tanul vezénylést, és elsô alkalommal lép a marosvásárhelyi közönség elé ilyen "szerepkörben". Olyan mesterekkel dolgozik együtt, mint Lukács Ervin, aki köztudottan a magyar karmesteriskola és karmesterképzés kimagasló személyisége. A hangverseny zárószámaként Mozart szenvedélyes, a sötét drámaiság tónusát magán viselô 40. g-moll szimfóniája hangzik fel, a szerzô három utolsó szimfóniája egyikeként.
Egyre inkább meggyôzôdöm arról, hogy az elfoglalt nemtörôdömök országában élek. Mindig biztatom magam, hogy Románia állampolgárai egyszer csak érett, felelôs felnôttként fognak gondolkodni, érezni és fôként cselekedni, aztán mindahányszor kiderül: távol állunk még ettôl. Itt áll példának mindjárt az adóbevallások esete.
Tavaly a kormány több ízben módosította a leadási határidôt. Akkor a második módosítás után (május 30-án) még csak az adófizetôk 35%-a méltóztatott elsétálni az adóhivatalba. Idén valamivel jobb a helyzet, de messze áll a normálistól. A központi lapok pénzügyminisztériumi adatokra hivatkozó írásai szerint ugyanis az immár egyszer március 31-rôl április 30-ra módosított határidô végéig az adóbevallás leadása az érintettek 76%-ának sikerült.
A többiek nyilván nem értek rá. Persze már a fejétôl büdösödik a hal, mert a minisztérium alkalmazottai természetesen hasonló okok miatt nem értek rá idejében kiküldeni postán a kiválasztott megyékben, köztük Maros megyében sem, az ígért adóbevallási íveket, pedig év elejétôl elég sok idô eltelt. A többséghez megérkezett a postai küldemény, a kisebbséghez nem. No de apróságokon nem akadunk fel. Mindig van megoldás és különben is a határidô csak a naivaknak szól. Az értôk tudják, mint sok minden egyéb, ez is módosítható. A bevett gyakorlatnak megfelelôen a pénzügyminisztérium idén is hosszas töprengés és adatelemzés után arra a következtetésre jutott, hogy a leadási határidôt módosítani kell május 31-re. Nem hiszem, hogy valaki ezen meglepôdne, de ha mégis, az indoklás sem késik: a tavalyi tapasztalatok alapján - amikor ugye háromszor is módosult a leadási határidô - a kötelességük teljesítését elmulasztók a "kis jövedelmûek közül kerülnek ki, ami megnehezítette a büntetés behajtását".
A fentiek fényében világos, hogy a szegények nem érnek rá, és ezért talán az lenne a legjobb, ha számukra eleve nem is határoznának meg határidôt. A kilátásba helyezett "kemény" büntetések úgysem hajthatóak be. Nyilvánvaló egyébként, hogy május 31. után sem lesz ez másként. És látatlanban lefogadom, hogy jövôre sem változik a helyzet.
Helyárak a Marosvásárhelyi Napok rendezvényein
A marosvásárhelyi tanács döntött a Marosvásárhelyi Napok rendezvényein a gazdasági egységek által fizetendô helyárakról. A határozat szerint a közétkeztetési tevékenységet folytató egységek, amelyekben alkoholt is árusítanak, napi 200.000 lejt fizetnek egy négyzetméterre, az alkoholt nem árusító egységek, a vattacukrot, pattogatott kukoricát készítô gépeket mûködtetô egységek napi 100.000 lejt kell fizessenek négyzetméterenként. Az elôcsomagolt élelmiszereket, cigarettát és dohányárut forgalmazó egységeknek napi 150.000 lejt, a nem élelmiszereket (játékokat, sportcikkeket, kozmetikai, háztartási cikkeket, audio-video kazettákat) árusító egységeknek napi 100.000 lejes díjat állapítottak meg négyzetméterenként. A polgármesteri hivatal által szervezett kiállításokra és a könyvárusításra 10.000 lej a napi négyzetméterenkénti díj, a szórakoztató játékok mûködtetéséért az illeték 20.000 lej/nap/négyzetméter, a sörforgalmazó cégek részére, amelyek saját sörsátrat állítanak fel, az illeték 250.000 lej/nap/négyzetméter. Az illeték fizetése alól kedvezményt kaphatnak azok a nemkormányzati szervezetek, amelyek karitatív tevékenységet folytatnak.
A fôtér átalakításáról tárgyaltak
A marosvásárhelyi tanács utolsó ülésén tájékoztató hangzott el a város fôterének átalakításáról, a Proiect Rt. képviselôjének bemutatásában. Mint hangsúlyozta, a legkedvezôtlenebb urbanisztikai beavatkozások a 80-as években történtek, a jelenlegi stratégiával igyekeznek megôrizni a városközpont történelmi jellegét, de szükséges nagyobb, gyalogosoknak szánt teret kialakítani, a forgalmat korlátozni. "Nehéz mentalitást váltani, így volt ez a fôtér hétvégi lezárásakor is, ami kezdetben ellenérzést váltott ki" - mondta a Proiect Rt. képviselôje, aki számítógépes program segítségével ismertette az elképzelést. Az átalakítást fokozatosan szándékoznak megvalósítani, elsôdleges a gépkocsiforgalom átszervezése, majd a parkolóhelyek, díszítések, közvilágítás, sétálótér kialakítása. A májusi tanácsülésre elkészül egy forgalmi és egy megvalósíthatósági tanulmány.
A Tamacisza Társulat újabb elôadásra hívja meg Marosvásárhely versszeretô közönségét. Május 11-én, szombaton este 7 órától a Bolyai Farkas líceum dísztermében Arany Balladák címmel mutatnak be Arany János balladáiból válogatást Kozsik Ildikó elôadásában. Az elôadást Kozsik József rendezte.
Nightlosers-koncert Marosvásárhelyen
Május 9-én este 7 órától a marosvásárhelyi Nemzeti Színház nagytermében koncertezik a kolozsvár Nightlosers együttes. Jegyek elôvételben a Kultúrpalota jegypénztáránál válthatók 30.000 lejért. A nézôk között a koncert végén 100 eurót sorsolnak ki. Szervezô a Pro Európa Liga és a Marosvásárhelyi Rádió.
A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal május 8- án 3000 adag ingyenebédet oszt ki a hidegvölgyi, besei és meggyesfalvi roma lakosságnak és a rászorulóknak. Az ételt mozgókonyhákból fogják kiosztani.
Május 10-én délután 5 órai kezdettel a Vártemplomi Diakóniai Központ Bocskai termében (Eminescu - volt Jókai - utca 28. szám) könyvbemutatót tartanak. A jelenleg Leányfaluban élô dr. Szász István Tas Egy haza - két ország címû könyvsorozatának bemutatóján bevezetôt mond Nagy Pál irodalomtörténész, közremûködik Fodor Piroska színmûvész.
Ma délután 5 órai kezdettel a marosvásárhelyi Amicus ajándéküzletben (Sáros utca 16. szám) kerül sor Vargancsik István festményeinek kamarakiállítására. A festmények megtekinthetôk és a helyszínen megvásárolhatók május 28-ig.
Rohammentô-szolgálat Segesváron
Május 23-án kezdi meg mûködését Segesváron a rohammentô-szolgálat egysége - tájékoztatta lapunkat dr. Raed Arafat, a marosvásárhelyi SMURD vezetô orvosa. A segesvári egység megyeszinten a negyedik lesz, hasonló csoportok mûködnek Libánfalván, Szovátán, Radnóton. A megyeközponton kívüli elsô SMURD csoportot 2 évvel ezelôtt hozták létre, ezáltal jelentôsen lecsökkentve a beavatkozás, mentés idejét sürgôsségi esetekben.
Ha a mentôszolgálatokhoz nem is érkezett be a szokásosnál több hívás, panasz, május 2- án három baleset is történt megyénkben. Marosvásárhelyen pénteken délután kevéssel 4 óra elôtt a 33 éves SZ. Zs. a Dózsa György utcában elütött egy felügyelet nélkül hagyott hatéves kislányt, aki, mint utólag a gyereksebészet szolgálatos orvosától megtudtuk, belehalt sérüléseibe. Este fél tízkor a szászrégeni Petru Maior utcában C. M. nem adta meg az elsôbbséget, és súlyosan megsebesített egy gyalogost. Ugyancsak május 2-án 23.15 órakor Nyárádremete és Székelyhodos között a 20 éves, hajtási jogosítvány nélküli Ny. K. motorbiciklijével nekiment a védôkorlátnak. Ny. K. elhunyt, utastársa súlyosan megsérült. Május 5-én újabb baleset történt, ezúttal Déda és Dédabisztra között T. L. V. elütött egy gyereket, aki felügyelet hiányában tiltott helyen szaladt át az úton.
A marosvásárhelyi Várgaléria ad otthont Egyed Ufó Zoltán, Tamás András és Radu Florea fotókiállításának. A megnyitóra csütörtökön, május 9-én 17 órakor kerül sor.
Nemzetközi idegenforgalmi vásár Székelyudvarhelyen
A magyarországi Somogy megye és Lengyelország volt a díszvendége a Szabad idô - Utazás 2002 címmel Székelyudvarhelyen rendezett nemzetközi idegenforgalmi szakvásárnak. A vasárnap befejezôdött vásáron - amely a Bukarestben tartott nemzeti idegenforgalmi vásárok után a második legnagyobb ilyen jellegû szakrendezvény Romániában - valamivel több mint 30 magyarországi illetve székelyföldi magyar idegenforgalmi cég, képviselet illetve utazási iroda vett részt. Önálló standot állított fel a Magyar Turizmus Rt., amely ebben az évben elsôsorban utazásszervezôket hozott a vásárra. Az ortodox húsvéttal való idôbeli egybeesés miatt román kiállítók az idén nem voltak Székelyudvarhelyen. Miro Gáspár, a Magyar Turizmus Rt. kolozsvári képviseletének igazgatója a Székelyföld idegenforgalmi lehetôségeirôl szólva arra hívta fel a figyelmet, hogy a térségnek egységes régióként kellene megjelennie a turisztikai piacon, de az összefogás hiánya miatt ezt a fontos lépést még nem sikerült megtenni a profizmus irányába.
Digitálisan leltározott dokumentumok
Romániának más államokkal való kapcsolatát tükrözô hét kilométernyi történelmi dokumentumot sikerült újraalkotni és megôrizni egy olyan projektnek köszönhetôen, amelyet a Román Külügyminisztérium és egy olasz minisztérium közösen támogatott, adja hírül az olasz sajtó. A projektet a Key Soft nevû programozócég ültette gyakorlatba, amely négy éve rendelkezik egy olyan programmal, mely a történelmi dokumentumokat optikailag leltározza. Ennek köszönhetôen Románia az elsô olyan európai ország, amely digitálisan leltározhatta a nemzetközi tudományos közösség birtokában levô, rá vonatkozó dokumentumanyagot.
Mindszenty-emlékhely avatása Esztergomban
"Ha Mária és a Szent István országa felett lehull a moszkvai hitetlenség csillaga, vigyék testemet az esztergomi bazilika-sírboltba." Ezt Habsburg Mihály, a Magyarországi Mindszenty Alapítvány elnöke Mindszenty József végrendeletébôl idézte a bíboros, prímás, esztergomi érsek emlékhelyének avatási ünnepségén szombaton Esztergomban, a Szent István téren. Rockenbauer Zoltán kulturális miniszter hangsúlyozta: Mindszenty Józsefet egyaránt börtönbe zárta a nyilas és a vörösterror, s ez annak bizonyítéka, hogy a fôpapnak fontosabb volt saját sorsánál a nemzet és egyháza igazsága. Az egykori Papnevelô Intézet egyik emeletén kialakított emlékmúzeum születési helyétôl, a Vas megyei Csehimindszenttôl esztergomi nyughelyéig kíséri végig a mártír fôpap életét és munkásságát.
Külföldi turnékra készül a budapesti Honvéd Együttes: a társulat, illetve népi zenekara a napokban Erdélyben, majd az elkövetkezendô hónapokban Belgiumban, Csehországban, Törökországban és Németországban vendégszerepel. A Nagyváradi Nemzeti Színház Szigligeti Társulata meghívására vasárnap a Varadium Fesztiválon léptek fel, egy héttel késôbb pedig - a székesfehérvári Vörösmarty Színházzal közösen - a Kômíves Kelemen címû rockballadát viszik színre. Május 15- én és 16-án a NATO-fôparancsnokságon Brüsszelben, majd az európai szárazföldi parancsnokságon, Monsban adnak folkmûsort a magyar mûvészek. A Honvéd Együttes június 7-9. között Csehországban szerepel, míg népi zenekara - amely nemrégiben ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját - június 8-án Ankarába hivatalos.
Fegyveres hajsza a gázoló után
A nagyszebeni rendôrség rálôtt, majd üldözôbe vette egy német állampolgár gépkocsiját, miután a férfi elütött egy nôt és cserbenhagyta áldozatát. A 42 éves Seibt Michael Roland a túl nagy sebesség és az alkoholfogyasztás következtében elütött egy járdán haladó nôt. A taxisofôrök által riasztott rendôrök a gázoló nyomába eredtek, megállásra szólították fel a német állampolgárt, majd több lövést adtak le autójára. A férfit a Szeben megyei Nagydisznód közelében sikerült elfogni.
Folyónk, a Maros címmel a Makói Mûvésztelep alkotóinak mûveibôl nyílt tárlat a Maros-parti városban. A Makói Mûvésztelepet 1991-ben hívta életre a város önkormányzata, azóta is évi ötszázezer-egymillió forinttal támogatja a telep mûködését, hogy minden évben mintegy húsz határainkon túli magyar festôt, keramikust, textilest hívhassunk meg - mondta Jámborné Balog Tünde, a mûvésztelep vezetôje az MTI-nek. Az erdélyi, felvidéki, kárpátaljai és délvidéki festôk minden év augusztusában utaznak a Maros-parti város háromhetes alkotótáborába, hogy a mûvésztelep vezetôi által javasolt témában alkossanak. A korábbi években a millenniumot dolgozták fel az alkotók, tavaly a város folyója, a Maros volt a központi téma. A meghívott húsz mûvész csaknem negyedszáz festménye és kerámiája a helyi József Attila Múzeum Espersit-házának galériáján látható.
Nigériai repülôszerencsétlenség
A még mindig nem végleges adatok szerint 148-ra nôtt a halálos áldozatok száma a szombati nigériai repülôgép-katasztrófában. Vasárnap délután még mindig folyt a füstölgô romok átkutatása az észak-nigériai Kano külvárosában, ahová a BAC 1-11-500 típusú gép zuhant, kevéssel felszállás után. A Vöröskereszt közlése szerint meghalt a fedélzeten lévô mind a 76 ember. A többiek a házakon végigszántó géptest rombolása és az utána kiütött tûz miatt vesztették életüket. Több mint harminc ház, egy mecset és egy korán iskola is megsemmisült. A súlyos sebesültek száma majdnem ötvenre rúg, ezért a mentôk szerint a végleges veszteségadat még nagyobb lehet. Több százan hajlék nélkül maradtak.
Hajószerencsétlenség Bangladesben
Kétszázhetvennyolcra nôtt a pénteki bangladesi hajószerencsétlenség ismert halálos áldozatainak száma - jelentette hétfôn a dél- ázsiai ország egyik magántelevíziója. A hét végén 222 újabb holttestet találtak meg a tévéjelentés szerint a vihartól felkorbácsolt, sûrû esôzéstôl megduzzadt Megna folyó vizében. Hivatalosan nem erôsítették meg az adatot - írta dakkai tudósításában az AP hírügynökség. Egy komphajóval történt a szerencsétlenség: felborult a pénteki nagy viharban a Megna folyón, Banglades délkeleti részén, a fôvárostól, Dakkától 65 kilométernyire délkeletre, Csandpur körzetben.
Medgyessy a határon túli magyarságról
Medgyessy Péter, az MSZP miniszterelnök-jelöltje mielôbb szeretné informális eszmecserére Budapestre hívni a határon túli magyar pártok és civil szervezôdések képviselôit, és azt is kívánatosnak tartaná, ha a visegrádi országok és a Benelux-államok kormányfôinek május 24- 25-én esedékes szlovákiai találkozóján, Tren-csénben "megteremtôdne a lehetôség arra, hogy már az új magyar kormány ismertethesse elképzeléseit".
A pozsonyi Új Szó szombati számában megjelent beszélgetésben Medgyessy a jelzett meghívást az eredményes és zavartalan kapcsolat megteremtését célzó szándékkal, továbbá azzal indokolta, hogy "a kölcsönös bizalom légkörében rendezhessük meg a Magyar Állandó Értekezlet következô tanácskozását".
A lap megkérdezte, vajon mit jelent majd a gyakorlatban az a hangsúlybeli különbség, ami Antall József egykori kijelentése és Medgyessy fogalmazása között megmutatkozott. Az egykori miniszterelnök annak idején azt mondta, hogy ô "lélekben tizenöt millió magyar miniszterelnöke" kíván lenni, ezzel szemben Medgyessy az elmúlt hetekben úgy fogalmazott, hogy ô tízmillió magyar miniszterelnökének tartja majd magát, aki felelôsséget érez tizenöt millió honfitársának sorsáért.
Medgyessy Péter válasza szerint ô maga nagy tisztelôje Antall politikai életmûvének, de ezzel együtt úgy látja, hogy az egykori kijelentés félreérthetô volt, "ami a politikában, különösen a mi térségünkben nem a legszerencsésebb. Az én értékrendem minden magyar, minden szomszédos ország és mindenki más számára egyértelmû. Közjogilag tízmillió magyar állampolgár miniszterelnöke leszek, aki felelôsséget érez tizenöt millió magyarért". "Ez a felelôsség - mondta - azt jelenti, hogy életrevaló és hatékony eszközökkel kell segítenünk a határon túli magyarság nemzeti azonosságtudatának megôrzését és gyarapítását. Célirányosan segítsük elô azt, hogy a szülôföldjükön boldoguljanak, szellemiekben gyarapodjanak és anyagi jólétben éljenek".
A lap megkérdezte: "Önök milyen stratégiával készülnek a határon túli magyarok támogatására" azok után, hogy ennek viszonylag jól mûködô rendszerén "fôleg az elmúlt négy évben kiskapuk nyíltak," így egyesek a szakmai albizottságokat, a határon túli alkuratóriumokat megkerülve jutottak nem kevés pénzhez. A miniszterelnök korainak tartja a kérdést, hiszen az MSZP és az SZDSZ még csak az egyeztetések elején tart, neki személyesen azonban világos elképzelése van. Ennek "az a lényege, hogy a kiskapukat bezárjuk, a támogatást mindenki számára átláthatóvá tesszük, s olyan értékelô rendszert építünk ki, amely a lehetô legnagyobb mértékben kiszûri az elfogultságokat és szavatolja, hogy valóban a legjobb pályázatok kapjanak támogatást".
A határon túli magyarság pártjaival és érdekszervezeteivel Medgyessy Péter szerint világos és egyértelmû elvek alapján kell és így is fognak együttmûködni. "Azt, hogy melyik párt és ki egy-egy határon túli közösség legitim képviselôje, nem Budapesten döntjük el. Ennek meghatározása az ottani közösségek szuverén és demokratikus joga," velük "nemzetstratégiai célokban kell egyetértenünk. Együttgondolkodásunkat a politikai értékrendek nem befolyásolhatják, ha azok európai léptékûek" - mondta.
A kedvezménytörvényrôl szólva leszögezte: "Mi azt tartjuk, hogy a kedvezménytörvény nagyon fontos jogszabály, nem irányul egyetlen szomszédos nemzet ellen sem, támogatjuk a végrehajtását, amelyhez azonban szükséges, hogy minden érintett szomszédunkkal, tehát Szlovákiával is szót értsünk. Folytatni kívánjuk az érdemi párbeszédet, megfontoljuk partnereink pragmatikus érveit. Mindez természetesen nem jelenti elveink feladását" - fogalmazott.
Elsöprô többséggel nyerte el második elnöki mandátumát Jacques Chirac a vasárnapi formabontó választási fordulón. Szélsôjobboldali ellenfele, Jean-Marie Le Pen megalázó vereséget szenvedett.
A belügyminisztérium által hétfôn kora hajnalban közzétett összesített végeredmény szerint (amelyben a tengerentúli területek adatai még nem szerepelnek) a 69 éves államfô a szavazatok 81,96 százalékát kapta, 73 éves riválisa, Le Pen 18,04-os eredménnyel kénytelen beérni.
A közvetlen és általános elnökválasztás 1962-es bevezetése óta még egyetlen francia államfôt sem emeltek hivatalába ilyen kiugróan magas szavazataránnyal, aminek értékét csak növeli, hogy a választási részvétel meghaladta a 80 százalékot. A két héttel korábbi fordulóhoz képest 10 százalékkal gyarapodott az urnáknál véleményt mondó állampolgárok száma.
Le Pen elismerte kudarcát, bár úgy értékelte, hogy az "Franciaország reményeinek fájdalmas veresége", s közölte, hogy a júniusi törvényhozási választásokon maga fogja pártját "harcba vezetni". Hozzáfûzte azonban azt is, hogy személyesen nem indul a mandátumokért folyó versengésben.
A példátlanul magas és egyirányú szavazás értékelésérôl már vasárnap este kitört a vita a francia politikai elit ellentétes táborai között. A jobboldal, bár nem tagadja, hogy jelöltjét a baloldal tömegesen támogatta, Chirac személyes vonzerejének hatását és programjának támogatását akarja látni a százalékokban. A baloldal azt hangsúlyozza, hogy a kivételes történelmi helyzetben nem egy személyt, nem egy programot, a köztársaság értékeit támogatta meg, az elnöknek tudomásul kell vennie, hogy felhatalmazását nem a jobboldal képviseletére, hanem a demokrácia megvédelmezésére kapta.
Lionel Jospin szocialista kormányfô lemondása után a francia köztársasági elnök hétfôn miniszterelnökké nevezte ki Jean-Pierre Raffarint, és felkérte az új kormány megalakítására.
Dominique Villepin, az Élysée fôtitkára hétfôn délben az elnöki palota lépcsôjén jelentette be, hogy Jacques Chirac az 53 éves, Liberális Demokrácia (DL) párti szenátort bízta meg a jobboldali átmeneti kormány vezetésével.
Az elnök vasárnap esti közlése szerint a korlátozott hatáskörrel rendelkezô átmeneti kormány a június 9-16. között tartandó törvényhozási választásokig lesz hivatalban. Elsôrendû feladata a közbiztonság megerôsítése lesz.
Az Európai Unió bôvítési ügyekben illetékes biztosa szerint a kelet-európai cigány lakosság Európába való integrálásának kulcsa, hogy az EU tagjelölt országai teremtsenek egyenlô esélyt a romáknak.
Günter Verheugen pénteken ellátogatott a cigány kisebbség lakta, kelet-szlovákiai Zsehra településre, amelynek létrehozását az unió anyagilag támogatta. Óva intett attól, hogy esetleg meginduljon a romák tömeges nyugatra vándorlása az újonnan felvett országokból, miután az unió körülbelül két év múlva felvesz tagjai közé több - akár tíz - tagjelölt országot. A Reuters szerint elmondta, hogy Szlovákia már ért el eredményeket a mintegy félmillió szlovákiai roma problémáinak megoldásában, de még sok tennivalója maradt ezen a téren.
Áprilisra jellemzô szeszéllyel köszöntött be az elsô májusi hétvége idôjárása Európában: míg Svájcban és Olaszország északi részén heves esôzések okoznak földcsuszamlásokat és forgalmi akadályokat, Spanyolországban az évszakhoz képest szokatlanul hideg van, az ugyancsak dél-európai Horvátországban, Szerbiában és Görögországban viszont izzasztó nyári meleget mérnek.
Az olasz sajtó szombati jelentései viharos esôzések okozta forgalmi akadályokról, elárasztott utcákról és egyes helyeken földcsuszamlásokról számolt be. A leginkább érintett tartományok az északi Lombardia, Veneto és Trentino, ahol több utcát le kellett zárni. A viharok miatt a milánói Malpensa repülôtéren néhány járatot törölni kellett, Novarában pedig iskolák is zárva tartottak. A hatóságok mindenekelôtt a partvidéki Liguria tartomány idôjárását figyelik aggodalommal, mert itt az elmúlt években ismétlôdôen földcsuszamlások és sárlavinák alakultak ki.
Ugyancsak részleges út- és vasútvonal- lezárásokhoz vezettek az erôs esôzések nyomán fellépett földcsuszamlások Svájcban. Locarnóban 24 óra alatt 384 milliméternyi csapadék hullott, holott a városban egész május hónapban 215 milliméter az átlagos csapadékmennyiség. Ticino kantonban még a múlt szerdán a hetek óta tartó szárazság erdôtüzeket okozott.
Meteorológusok szerint az esôs-viharos idôjárás még néhány napig eltarthat a térségben.
Spanyolország északi és északnyugati részén mindössze 9-11 Celsius-fokos hômérsékletet mértek, s a csapadék az északi, magasabban fekvô területeken, ezer méter felett ismét hó formájában csapódik le. Hasonlóan, Németország délnyugati részén is visszatért a tél: a baden- württembergi Feldbergrôl 3 centiméteres hótakarót jelentettek.
Dél-Európa keleti részén ezzel szemben nyárias volt az idô: Görögországban a hét végén zavartalan napsütést jeleztek a meteorológusok, az Égei- és a Jón-tengerhez napközben már 30 Celsius-fokos meleg csábítja a fürdôzôket. Szerbiában és Horvátországban is kánikula van, 30 fokos és afeletti hômérsékletekkel. A gazdálkodók már aszályról beszélnek, a gabona több helyütt kiszáradt, s a szárazság az állatélelmezésben is gondokat okoz. Az idôjárási elôrejelzések szerint a következô napokban a régióban enyhül a meleg, lehûlés várható.
A magyar kisebbség politikai eszközökkel harcol a jogaiért!
Romániai körút során, Klaus Carsten Pedersen, a Dán Külügyi Társaság igazgatója vezetésével, politikai érdeklôdésû szociológusok csoportja látogatott tegnap Marosvásárhelyre. A látogatókat a romániai kisebbségi lét érdekelte mindenekelôtt, különös tekintettel az anyanyelvû oktatásra. Miután Virág György, a megyei tanács elnöke, Fodor Imre és Csegzi Sándor alpolgármesterek társaságában hosszabb látogatást tettek a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen (EMTE), Kelemen Atillával, az RMDSZ megyei elnökével és Brassai Zsombor ügyvezetô elnökkel találkoztak.
Hétfô reggel kilenc órakor érkezett a mintegy 25 tagú dán csoport a Sapientiára, ahol Hollanda Dénes, az EMTE Marosvásárhelyi Mûszaki és Humán Tudományok Kar dékánja és tanszékvezetôi fogadták a vendégeket. Hollanda Dénes ismertette az egyetem történetét, kijelentve, hogy az EMTE létrejöttével az erdélyi magyarság régi vágya teljesült, amelyet a rendszerváltást követô években 500 ezer aláírással kért a román kormánytól.
Elmondta, hogy bár a II. világháború utáni években létrejött a magyar Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem Marosvásárhelyen, majd a Színiakadémia, 1960-ban a kétnyelvû Pedagógiai Fôiskola, és 1960-ig Marosvásárhely volt az egyetlen romániai város, ahol kizárólag magyar nyelvû volt a felsôoktatás, a helyzet aztán gyökeresen megváltozott, és a Sapientia EMTE lett az elsô magyar felsôoktatási intézmény Romániában, karai mûködnek Nagyváradon, Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Csíkszeredában.
A látogatók élénk érdeklôdést tanúsítottak az egyetem iránt és kérdések özönét intézték a dékánhoz. Ezek között szerepelt az is, hogy van-e például finanszírozási különbség a magán-, illetve az állami egyetemek között, vagy hogyan választják ki az egyetemi oktatókat. A válaszokból megtudhatták, hogy mind a magán-, mind az állami egyetemek azonos törvény alapján mûködnek. A különbség az, hogy a magánegyetemek esetében az elsô három évfolyamnak az államvizsgát egy másik egyetemen kell letennie, és csak ha a diákok 51%-a sikeresen vizsgázik, akkor kapják meg az akkreditálást. Az oktatók 70 százaléka pedig román egyetemi tanári státussal rendelkezô tanár kell legyen.
Arra a kérdésre, hogy van-e más magánegyetem az országban, a dékán válasza az volt, hogy sok van, de azoknak a hírneve nem a legjobb, mert fô céljuk a pénzszerzés, szemben a Sapientiával, amelynek célkitûzése az oktatás minél magasabb szintre való emelése. További kérdések a diplomákra vonatkoztak, illetve arra, hogy van-e az itt tanuló diákoknak lehetôsége külföldi, fôleg magyarországi továbbképzésre, gyakorlatra. Érdeklôdtek az éves tandíj, ami 200$, és a tanárok fizetése iránt, ami 130 és 600$ között van.
A továbbiakban végigjárták az egyetemet, megtekintették a mûszaki felszereltséget, a könyvtárat, majd az RMDSZ megyei elnökével találkoztak.
Az RMDSZ mint szervezet érdekelte a vendégeket, és az erdélyi magyarság, illetve az érdekvédelmi szervezet európai integrációval kapcsolatos álláspontja. Szó volt az RMDSZ és a román politikai erôk kapcsolatáról, kitértek a kormánypárt-RMDSZ protokollumra, s érdeklôdést mutattak a magyarországi kedvezménytörvény iránt is. Felvetették az autonómia kérdését, rákérdeztek az RMDSZ ez irányú elképzeléseire.
Virág György, a megyei tanács elnöke, de az RMDSZ megyei elnöke is azt az üzenetet fogalmazta meg, hogy ami itt történik, nem egy csoda, hanem annak a jele, hogy a demokratizálódás felé haladunk, s a magyar kisebbség a több mint 80 éves hátrányos megkülönböztetés és visszaélések, csalódások dacára békés úton, politikai eszközökkel, a törvények betartásával, nem pedig robbantásokkal kívánja kivívni jogait.
Klaus Carsten Pedersen a Népújságnak nyilatkozva elmondta, hogy romániai körútjuk célja tájékozódni a romániai aktuális politikai helyzetrôl, és az európai integrációs törekvésekrôl. Tapasztalták azonban, hogy a lakosság egy része nem érti, mit jelent a NATO- és az EU-csatlakozás. A kormánypártról és az államfôrôl az volt a véleménye, hogy ez a párt nem azonos a rendszerváltást követô idôszak politikai erejével, ez az Iliescu nem az az Iliescu, s bár még van tennivaló, világos, hogy határozott lépéseket tettek a korrupció felszámolása, a reformok megvalósítása felé, nyitottabbak az európai értékek irányába.
A látogatás célja, mondta, elsôsorban az információgyûjtés volt a romániai valóságról, s mivel szociológusok, politológusok is részt vettek a küldöttségben, a tapasztalatok alapján készítendô tanulmányokat kérésre az ottani pártok, szervezetek, illetve mindazok rendelkezésére bocsátják, akiknek szavuk lehet Románia külföldi megítélésében.
"Tatikám, rémszépet álmodtam a minap, bekukkintanék hozzád, löknénk a masszát analízisbe", settenkedett be heves impulzus-ropogtatással, önként vállalt silenzio stampáját felrúgva, fejedelmi közérzettel bélelt, állandó nyüzsgésre serkentô magányomba, cuclispajtásom, Egon, a legnagyobb Walter fiú. Dacára annak, hogy álmoskönyv szerepben ritkán nyílok meg még önmagamnak is, aranybarátom számára leeresztettem az elefántcsontutánzat-tornyomba vezetô kötélhágcsót, jöjjön csak, hadd rágcsáljuk át, együtt, emészthetôvé a hozott anyagot. "Édes egy komám, jól tudod: kitûnô alvó voltam világéletemben. A rózsaszínû hajnalok reményében mindig korán feküdtem és csak kisikált lelkiismeretemet és tudatosan tehermentesített bendômet menekítettem, esténként, magammal a dunyha alá. Frissen és optimistán ébredtem bármikor, nem befolyásolta éjjeli feltöltôdésemet holmi államosítás, vagyonelkobzás, kilakoltatás, házkutatások, a mezôgazdaság szocialista átalakítása, erôszakos és esztelen iparosítás, tervszerûsített betelepítések, kapkodó kitelepülések, a szocializmus megfordíthatatlan gyôzelme városon és falun, Lacranjan sirámai, a pártkongresszusok lelkek mélyérôl fakadó egyöntetûsége, még az egyenesben közvetített forradalmat is bûnösen átszenderegtem. Menekítettem robusztus lelki egyensúlyomat éjszakáról éjszakára, évtizedrôl évtizedre, rendszerbôl rendszerbe. Mondhatni számba vehetô eredménnyel. Nem orroltam gólyára, történelmi és politikai konjunktúrákra, földrajzi determináltságra, fûre és fára, Karádytól hátulgombolósként átlényegítettem a szentenciát: "hiába menekülsz, hiába futsz, a sorsod elôl elfutni úgyse tudsz", és mondhatni ép ésszel, elfogadható fizikai és pszichikai formában elértem azt a kort, amit tejfölös szájjal már ildomos megsüvegelni. Vélt vagy valós sérelmeimet gondosan nyesegettem, borotváltam, tûnjenek majdan kellôképpen üdének az Ótestamentum által meghirdetett jóvátétel napjaiban, itt-ott elfekvô haragosaimat, gyerekszobás neveltetésem folytán, nem utasítgattam káricsolva jó szüléjük fogantató ölébe, egyszóval a Tízparancsolat eszmei tartalmát megpróbáltam a szentségen belül konzerválni. Még csendes borozgatásaim fináléjában sem reflektáltam felebarátaim házára, nem kívántam meg azok feleségét, szolgáját és szolgálóleányát, ökrét, szamarát, semmit, ami a leltárukban szerepelt. És így éltem-éldegéltem volna csendesen idôm végezetéig, ha bô évtizeddel ezelôtt, hókuszpókuszok folytán nyakunkba telepedett Páratlan Szemfényvesztôk Deli Rohamcsapata (PSDR) nem hirdetett volna könyörtelen keresztes hadjáratot felelôtlenül elhajtott marháim, tollvonással elorzott javaim haladéktalan restitúciója mellett. Futószalagon gyártott törvények, memóriába vésendô számokkal felbokrétázva, földek, erdôk, mezôk (18/1991, 169/1997, 1/2000) porrá lakott ingatlanok (112/1995, 10/2001) megtérését ígérték fennhéjázóan, hazácskánk eurokonform illeszkedését fitogtatandó. Százezerszámra készültek a legkörmönfontabb bürokrácia útvesztôire terelt, jogfolytonosságot avagy utódlást bizonyító iratcsomók, mindenre elszánt "ébredôk" és riasztva ébresztettek, egymás sarkantyúját taposva tülekedtek sötét önkormányzati folyosókon meghallgatásért, befogadásért, nyilvántartásba vételért. A hétpecsét biztonsága pironkodva zsugorodott töpörtôméretûvé a túlbuzgó funkcionáriusok szeme tüzében, és ha a szemtelen kérelmezô ötödszörre bizonyította is kényszerû elôfordulását e földön, következô tetemre híváskor létezése miértjérôl is számot kellett adnia. Közben prefektusok jöttek, prefektusok mentek, ringispil sebességével váltotta színeit a politikai paletta, polgármesterek bukkantak fel és tûntek el a süllyesztôben, de a "büdös" kulákok, dolgos középparasztok, zabszalmára való burzsujok, gyámoltalan kisiparosok és azok semmivel sem többre érdemesített utódai, zömmel fogszívásban élik ki sikerélmény-igényüket. Napról napra, hétrôl hétre, hónapról hónapra, évrôl évre hervadnak az Endlösungra kitûzött terminusok. Tatikám, amióta lassacskán felfedeztem magamnak ezen korszerûsített "Ember ne mérgelôdj" játékszabályait, azóta idônként bilibe pancsoló ököllel ébredek. Biztosítalak, te se reagálnál ízlésesebben, ha éjféltájban álomtündérek kalauzolnának végig a nagyidék szántóján épülô monumentális szeméttelepen, avagy még rosszabb, jó szüleid sebtében lebontott háza helyén ujjongó jöttmentek koccintanának önfeledten, egy sötétebb bôrtónusú és intenciójú világmegváltó allokációja nyomán a semmibôl elôvarázsolt mini-Drakula-parkra."
Ahogy odabiggyesztette határtalannak tûnô monológjának végére a pontot, azonnal realizáltam, hogy csacska haverom ezúttal nálam rossz helyen kopogtatott, érdemtelenül felülbecsülte képességeimet. A tiszta ész kritikájában egy halhatatlan königsbergi, az örökifjú Immanuel, engem bármikor forhandbôl überol. Hozzá irányítottam a beteget.
Az elvesztegetett délutánért, isten tudja, ki kárpótol majd engem. Erre még bizonyára nem gondoltak a törvényhozók.
Április hónap két fontos meghívást jelentett a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom számára. Egyrészt az Európai Néppárt (EPP) alelnöke, Alexis Kostas Karamalis, a görögországi Kereszténydemokrata Párt elnöke, nyugat-balkáni demokrácia fórumot szervezett Szalonikiben. Részt vett Wilfried Martens, az EPP elnöke, aki elemezte a nyugat-balkáni országok rendszerváltás utáni helyzetét. Kelemen Kálmán, az RMKDM elnöke elmondta, hogy az EPP-vezetôk kimerítô helyzetértékelései mellett elhangzott, hogy az Európai Unió fô kérdése egy biztonságos és demokratikus Balkán létrehozása. Ez azonban sokban függ attól, hogy a környezô, illetve jelöltségre váró országok idôben és pontosan megvalósítják-e azt az elképzelést, amit az EU nekik szán. Vagyis ki kell építeni azt a vasúti, közúti hálózatot, vízi és légiközlekedési hálózatot, ami lehetôvé teszi az árak és javak szabad áramlását, s ami még fontosabb, a volt szovjet utódállamokból érkezô energiaforrásoknak utat nyisson olyan országokon át, mint pl. Románia és Bulgária.
Negatívumként említették - mondta Kelemen Kálmán -, hogy Románia még nem valósította meg és nem tett kellô lépéseket ahhoz, hogy a Romániát Bulgáriával összekötô új híd felépüljön, amelyen a nagy forgalom egészen a Balkán legdélibb pontjáig lehetôvé válik Európa felôl és Európa felé. Ugyanakkor több figyelmet kértek Romániától az energiaszállító hálózat kiépítéséhez való hozzájárulás vonatkozásában. Felmerült, hogy a fenti két országban az erre szánt EU-pénzeket nem megfelelôen használják fel. Biztonságpolitikai szempontból ajánlatosnak tartanák a NATO- bôvítést az említett két országgal, de csak akkor, ha a hátralevô idôben nem történnek olyan lépések, amelyek megkérdôjelezhetnék felkészültségüket. Magyarán: a jószomszédi együttmûködés, ne legyenek etnikai problémáik és ne juthassanak szóhoz olyan politikai erôk, amelyek ilyen problémákat okozhatnak. Harmadsorban, ha a privatizáció csak formálisan mûködik, a külföldi tôke szabad beáramlása sem biztosított a törvénykezés kétértelmûsége, bizonytalansága miatt, s ez elég ahhoz, hogy ne sürgessék a NATO-ba való felvételüket az elkövetkezô idôben.
Az RMKDM elnöke írásos tájékoztatót nyújtott be, de szóban is ismertette az RMDSZ politikáját, az SZDP-vel kötött protokollumot. Felkérte Wilfried Martenst és Alexis Kostas Karamalist, valamint a bolgár KDNP képviselôjét, tekintsék át tájékoztatóját, ami arról szólt, hogy az RMKDM RMDSZ-platformként, mozgalomként, illetve társulatként vesz részt a román politikai és közéletben, amelyet pozitívan értékeltek.
Kelemen hasznosnak ítélte a tanácskozást, mert - mint mondta - külföld fele el tudták mondatni, hogy a protokollum értelmében támogatják a szociáldemokrata kormányt, amennyiben az a szavának áll.
Hasonló képviseletben vett részt az RMKDM elnöke a San Marinó-i Kereszténydemokrata Párt XV. kongresszusán. A világ legkisebb állama 1700 esztendôs múltra tekint vissza és a demokrácia magasiskolája lehet. Annyira fejlett a demokrácia szelleme, hogy az államelnököt is csak fél évre választják, hogy ne legyen alkalma visszaélésre.
Olasz nyelven tartott beszédében Kelemen Kálmán hangsúlyozta, hogy a romániai magyarság, az RMDSZ is a kereszténydemokratákat képviseli. Ismertette a hazai politikai helyzetet, kiemelve, hogy a demokratikus szellemiséget képviseli. Kelemen szerint van mit tanulni tôlük.
A frappáns metaforát Budai Lászlóné karvezetô használja, a jászberényi Nagyboldogasszony Kéttannyelvû Katolikus Általános Iskola és a marosvásárhelyi 20-as iskola kapcsolatáról szólva. A jászberényi iskola 1996-ban ünnepelte alapításának 110. évfordulóját. Kéttannyelvû iskolaként (a magyar mellett két felmenô német nyelvû osztállyal) az 1999/2000-es tanévtôl mûködik. A marosvásárhelyi kapcsolat 1995 óta tart, és mint azt a mostani találkozáskor Budai Lászlóné elmondta, nem szabad kihagyni egyetlen évet sem, mert a "lazítás" könnyen feledéshez vezethet. (Mikes Kelemen jut eszembe, az a mondata, hogy a szeretet is megavasodhat, akár a szalonna.) Nem avasodik a szeretet és a barátság, hiszen már sok erôs emlékük van, közös fellépések itt és ott, közös fellépések Nagyváradon (a Szent László- bazilikában), Budapesten (a Szent István-bazilikában), a Feszty-körképnél Ópusztaszeren és másutt. A vásárhelyi gyermekek az anyaországgal ismerkednek, a jászságiak Erdéllyel, Szovátával, a Sóvidékkel, a Békás- szorossal, a Gyilkos-tóval, Csíkkal, Somlyóval, Háromszékkel, Gyergyóval, Benedek Elekkel, Gábor Áronnal, közös történelmünk megannyi helyszínével és emlékével. Vásárhelyi részrôl a kapcsolat motorja a Szászkay házaspár, Erzsébet és Miklós. Nekik pedig szívesen segítenek a szülôk, a pedagógusok, és lám, most a Deus Providebit ház is, ahol meghitt közösségben találkozhattak pénteken, énekeltek külön-külön, mintegy elújságolva, mi mindent tanultak a tavaly óta, aztán együtt is, amit már régóta tudnak, például azt, hogy Erdô, erdô, erdô, marosszéki kerek erdô...
Kölcsönösen megajándékozzák egymást, az emléktárgyak között ott látjuk a jászberényi iskola mûvésztanára, Benke László festményét az Alma Materrôl és Lehel kürtjének kedves szuvenír-másolatait is. A szombati kirándulás alaposan kifárasztotta a kis vendégeket, úgyhogy a vasárnap déli misén nem volt könnyû a szolgálat a cserealji római katolikus templomban, ahol egyben anyák napi ünnep is zajlott, a környék gyermekeinek részvételével. Mozgalmas látogatásukból mégis a szombati nap jelenti majd a vendégek emlékezetében a csúcsot. Brassó- Pojánán ragyogott a hó, jártak egyet a libegôvel, volt csúszkálás, hógolyózás, önfeledt játszadozás a váratlan nyári télben. És a brassói Fekete- templom, melyben énekelhettek, sôt az orgona hangjában is gyönyörködhettek, mert éppen gyakorolt a kántor. És a csíksomlyói kegytemplom, és aztán már hazafelé ugye, a kihagyhatatlan Korond. Ötszáz kilométert tettek meg úgy, hogy az útiterv egyik pontja se maradt ki, és semmiféle incidens nem zavarta meg a kirándulást. Kánikulából ragyogó télbe, aztán vissza a májusi tobzódásba, a fenyô- és orgonaillatú erdélyi tájba.
Hadd idézzem egyik "öregdiák", Taczman Mária vallomását az iskola jubileumi évkönyvébôl, amely 2001-ben jelent meg, a katolikus iskola tízéves évfordulóján: "Szívemben mindig kedves emlékként élt és él az erdélyi testvériskolánknál töltött néhány szép nap. Kétszer volt szerencsém a székelyek földjén járni, ott felejthetetlen élményekben részesülni. Nagy örömömre szolgált, hogy a marosvásárhelyi Kultúrpalotában elôadott hangversenyünk keretében elzongorázhattam Kodály Zoltán Este a székelyeknél címû darabját. Az is eleven képként lebeg még elôttem, amikor a Feszty- körkép elôtt énekelhettünk erdélyi barátainkkal."
Mit írt Babits Mihály az éneklésrôl? "Mindenik embernek a lelkében dal van / És a saját lelkét hallja minden dalban. / És akinek szép a lelkében az ének, / Az hallja mások énekét is szépnek."
Hát így szép a Jászság és a Székelyföld muzsikája is.
Rövidesen a Svájcban megrendezendô nemzetközi kórusfesztiválon vendégszerepel a Nagy István Ifjúsági Vegyeskar. Minden bizonnyal az együttes - jegyeztük meg Kovács András fesztiváldíjas karnagynak - a legutóbbi, székelyudvarhelyi fellépéséhez fogható sikerrel tarsolyában térhet majd haza…
Tettünk is ezért. Valóban, május 15-én már a hetedik alkalommal megrendezésre kerülô Európai Ifjúsági Zenei Fesztiválon veszünk részt. Öt-hatezer, különbözô nemzetiségû fiatal zenész társaságában. Mind egyházzenei mûvekkel, mind a világi kórusmuzsika sok szép darabjával.
A zene ugyan "határtalan", ám nyelvi gondok nem adódhatnak? A hallgatóságra gondolok.
Valóban idôszerû és indokolt idegen nyelven is elôadott, sokrétû-színû anyagot, népszerû, tetszetôs mûsort összeállítani. Természetesen magyar nyelven is énekelünk, ám e darabok közül úgy válogattunk, hogy a dalok a nyelvünket nem értôknek is a tetszésére szolgálhassanak. 20-30 percnyi szabadon választott zenei anyagot kértek. Igyekeztünk mindenki számára értékes-igényes s egyben szórakoztató mûsort összeállítani.
Ha már hétéves múltra tekint vissza ez az ifjúsági fesztivál, jól és pontosan körülhatárolt céllal kell hogy rendelkezzen.
Olyan zenei fesztiválról van szó, melyen különbözô hangszeres és vokális együttesek szerepelnek. A cél valójában a részt vevô országok fiataljainak, illetve kultúrájuknak a kölcsönös megismerése-megismertetése. Ezért is kértek valószínû, hogy kórusonként egy-egy fiatal pár öltözzön népviseletbe. Sajnos, kórusunkat kínosan érintette a szervezôk által jelzett korhatár - 25 esztendô - tiszteletben tartása. Emiatt utazó keretünkbôl épp az alapító tagok kellett kimaradjanak. Le is akartam emiatt mondani a részvételrôl, de különben meg kell vallanom, annyira meghatott, hogy épp a kórusalapítók gyôzködtek, menjünk a svájci rendezvényre. Nekik köszönhetôen törés, harag nélkül dolgozhattunk aztán az elmúlt hónapokban. Hogy min, arról május 11-én este 7 órai kezdettel, a Színmûvészeti Egyetemen gyôzôdhet majd meg a közönség. Ott mutatjuk be svájci mûsorunkat, benne nem egy olyan mûvel, melyet eddig itthon még nem énekeltünk. Hogy ki hívott meg? Ennek története van. 1998-ban, a frankfurti zeneiskola vendégeiként sikerült úgy énekelnünk, hogy megkedveljenek. Az iskola fúvószenekarával azóta is baráti kapcsolatot tartunk fenn. 1992-ben városunkban fogadtuk a fúvós szimfonikusokat, akikkel nagy sikerrel léptünk fel Marosvásárhelyen. Frankfurti barátainknak, ám elsôsorban Schweller Pálnak, a kapcsolat létrehozójának köszönhetjük a meghívást. A központ Aram lesz. A zenekar bennünket mint keleti partnerét ajánlott erre az európai szintû rendezvényre. A nyugatiaknak a szállásért- ellátásért fizetniük kell. Minket a Buchs-i zeneiskola tanulói látnak vendégül. Nehéz az ilyesmit megköszönni! Talán mûsorunk remélhetôleg magas szintje lehet a köszönet.
A napokban szerkesztôségünkbe telefonált Kovács Irma, a Nyugdíjasok Országos Szövetsége marosvásárhelyi fiókegyesületének elnöke, hogy tennénk közzé lapunkban egy, az egyesület szempontjából fontos felhívást. Elmentünk hát az egyesülethez, a fiókegyesülettel és munkájával kapcsolatos néhány háttérinformációért.
- Megyei szervezet vagyunk. Tagjaink száma közel 9000, és 1990 januárja óta mûködünk - kezdte kis múltbanézéssel Kovács Irma mondandóját: Legidôsebb tagunk a 101 esztendôs Szabó Krisztina. Betegnyugdíjasaink, utódnyugdíjasaink is vannak. Nap mint nap egyre többen keresnek fel. Az eltelt 12 esztendôben sokat fejlôdtünk, gyarapodtunk, hisz két kis irodahelyiségben indultunk. Ma már napközi klubhelyiséggel, egészségmegôrzôvel, torna-teremmel rendelkezünk, ahol gyógykezelésre is adottak a lehetôségek. A legsúlyosabb probléma mégis számunkra a megélhetés. Nemrég volt nyugdíjkiigazítás, de …
- Hatvan-hetvenezer lejt! Hat liter tej árát esetleg? A helyzet ellen egyesületünk tiltakozott (a sajtó is közzétette). A közeljövôben ezt kissé hatékonyabb formában szeretnék tenni. Szövegét eljuttatjuk a polgármesteri hivatalhoz, a megyeházához, beleértve az elnöki hivatalt is. Hogy állításaink reális adatokon alapulhassanak, ehhez felmérést kell végeznünk. S tagjaink kézjegyükkel teszik még hitelesebbé mindazt, amit megfogalmazunk. Ezek az adatok tehát magukért beszélnek majd, hisz az 1.600.000, akár 1.900.000 lejt havonta kézhez kapó nyugdíjas számára is az említett összeg csak a minimálszintet jelenti. Vagy itt van a miniszterelnök újabb ötlete, melynek bevezetésével - állítólag - megoldódik majd a nyugdíjasok problémája. Úgy gondolták ugyanis, hogy akad majd olyan magánvállalkozó, aki létesít majd egy olyan üzletet, melyben a nyugdíjasok számára olcsóbban forgalmaz majd alapvetô élelmiszercikkeket. Ki napjainkban az a jószívû, önzetlen vállalkozó, aki az olajnak literét nem 36, csupán 25.000 lejben adná például? Ki mond le ma anyagi hasznáról a felebaráti szeretet nevében? Tessék annyi nyugdíjat biztosítani, hogy belôle annyit és ott vásárolhassunk, ahol és amennyi bennünket megillet, illetve szükséges! És még szóba sem hoztuk a gyógyszereket!
- Sok hát a gond. Ezt próbálják enyhíteni a kikapcsolódás lehetôségének biztosításával?
Valóban megpróbálunk közösségi életet kialakítani tagjaink között. Nem könnyû. Erre rá kell nevelnünk egymást. Van itt olyan kézimunka-kiállításunk például, ahol vásárolni is lehet. Tekintettel arra, hogy a nyugdíjasok nagyon nehezen tudják értékesíteni kézimunkáikat, tavaly, a Marosvásárhelyi Napok alkalmával kiállítottuk munkáikat a fôtéren, minden ellenszolgáltatás nélkül. Mindaz, ami a kiállított tárgyakból megmaradt, egy ideig itt volt látható. Élelmiszercsomagokat szoktunk kiosztani, konzervet. Sok köszönömmel vagyunk adósai a polgármesteri hivatalnak, a megyeházának, továbbá az Oázis Alapítványnak és nem utolsósorban az Alfa Transilvana Alapítványnak, mely állandó jelleggel segít bennünket; különbözô gazdasági egységeknek, melyeknek közremûködésével elviselhetôbbé tehetjük nyugdíjasaink életét. Gyógyszeradományokat nem fogadunk el, mivel volt már példa arra, hogy lejárt garanciaidejût kaptunk.
- Ha már a gyógyszereket említettük, itt az egészségmegôrzô szalon...
- Ide járnak kezelésre, masszírozásra, gyógytornára a tagjaink. Kinek-kinek pléd, teniszcipô, törölközô jut. Czimbalmos Dalma asszisztensnô foglalkozik velük. Az érdeklôdés nagyon nagy. Van, aki orvosi javaslatra, van, aki azért jár ide, hogy formában legyen. Torna elôtt vérnyomást is szoktak mérni. Elôjegyzéssel, órarend szerint tornásznak nôk, férfiak egyszerre. Gyógykezelésük viszont már külön történik.
- A klubterem magas, táncteremnek is beillô helyiség.
- Négy csupasz fal állt itt. Zéróról indultunk. A festést a CORIZ végezte, a mázolást a fegyház rabjai, a bútorzatot az Aquaservnek köszönjük valamint a magyarországi Máltai Szeretetszolgálatnak. A szônyeget, mellyel nemcsak az emeleti klubtermet, hanem az emeletre felvezetô lépcsôsort is beborítottuk, a DEMA raktárüzlettôl kaptuk. A színes Watson televíziót a Telesatco Rt.-tôl, a Sony kazettofont és a sok társasjátékot a Caritatea Alapítványtól. Ismételten köszönet érte Rusu doktornônek. Az irodánkba pedig bô hónappal ezelôtt vásárolhattunk új számítógépet, a prefektúrától kapott 20 millió lejbôl.
Egyébként a klubban szoktuk megtartani a név- és születésnapokat is. Március 8-án összevontuk mindjét, és erre az alkalomra nemcsak ötmillió lejt juttatott számunkra a polgármester úr, hanem el is jött hozzánk. Csaknem 70 ünneplô asztalára futotta hideg elôételre, sültre körítéssel, savanyúsággal. Jókedv, tánc, mulatság.
Csaknem 1000 kötetet számlál már a könyvtár. Román és magyar nyelvû, tematikáját illetôen elég gazdag a könyvállományunk. Köszönet érte a város sok, adakozó kedvû lakójának. Rövidesen beindul a kölcsönzés is. Sajnos a tagsági díj - egyetlen jövedelmünk - nehezen gyûl és csak miután kihozták a nyugdíjakat.
- Sikerült-e testvérkapcsolatot kiépíteni valamely hasonló fiókegyesülettel?
- A kolozsváriakkal és a karánsebesiekkel. Másrészt, az idei Marosvásárhelyi Napokra való tekintettel kaptunk átiratot a Kecskeméti Nyugdíjasok Egyesületétôl, melyben az áll, hogy szeretnék e napokat együtt tölteni velünk városunkban.
- 50 személyt kell elszállásolnunk. Nem tudom, mint lesz, de azt tudjuk: számunkra lehetetlen nincs. Örülnénk természetesen, ha e sorok olvastán mindazok, akiknek ez módjában áll, támogatnának bennünket. Fiókegyesületünk székhelye a Bolyai tér 36. szám alatt, hátul az udvarban található, telefonszámunk 166-084.
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem hallgatóinak Tudományos Diákköri Konferenciája alkalmából járt megyeközpontunkban dr. Somogyi Péter neves agykutató, az Oxfordi Egyetem neurobiológia-professzora, aki a híres angol egyetemi központban mûködô Anatómiai Neurofarmakológiai Intézetet vezeti, ahol ösztöndíjasként marosvásárhelyi fiatal orvosokat, egyetemi oktatókat is vendégül látott.
Telt ház elôtt tartott elôadását követôen beszélgettünk el a vendéggel, akit az elmúlt évben választott rendes tagjává az Angol Tudományos Akadémia.
• "Minden idegsejt sok ezer más idegsejttôl kap információt, és azt tovább adja sok ezer más idegsejtnek."
• ?"Mi azért tudunk alkalmazkodni a tenger mélységétôl a sarkvidékekig, a Szahara homokjától a nagyvárosok kôtengeréig, mert fel tudjuk fogni a mindenféle környezetbôl érkezô információt, és azt le tudjuk fordítani a saját leghatásosabb lépéseinkre..."
- Hogyan lett egy magyar fiatalból agykutató Oxfordban?
- Az Eötvös Loránd Tudományegyetem biológia szakán végeztem Budapesten, s abban a szerencsében volt részem, hogy dr. Benedeczky István diákkörös témavezetôm, (olyan diákkörös voltam, mint akik itt elôadnak), ötödévre kiküldött az Oxfordi Egyetem Gyógyszertani Intézetébe, hogy ott végezzem a diplomamunkámat. Ô már korábban egy alapítvány révén járt kint 1969-ben, én pedig ’73-ban kerültem ugyanahhoz a kollégához, David Smith-hez, akivel témavezetôm dolgozott annak idején. Oxfordban bekapcsolódtam a sejtbiológiai kutatásba, azt megelôzôen viszont Benedeczky István már kiképzett a modern mikroszkópos technikában. Amit tehát én vittem az intézetbe, az elektronmikroszkópos hisztokémia volt, azt viszont Kása Péter szegedi kutatónál sajátítottam el, szintén mint diákkörös hallgató.
Az oxfordi év nagyon nagy hatást tett rám, megismerkedtem elsôsorban a diákság szabadságával, a kutatás szervezésének, értelmének, az új megismerésének a gyönyörûségével. Munkámból több olyan eredmény született, amit közreadtunk David Smith-szel. A látogatásból késôbb barátság lett, és több éven át jártam ki oda, miután Magyarországon megkaptam a diplomámat, ledoktoráltam, állást vállaltam. Az elsô munkahelyem a Semmelweis Orvostudományi Egyetem 1-es Számú Anatómiai Intézete volt, ahol Szentágothai János erdélyi származású világhírû kutató, a század egyik legnagyobb neurobiológusa volt a tanszékvezetô. Munkája nagyon nagy hatást tett rám, az ô intézetében köteleztem el magam az agykéreg kutatásában, ami jelenlegi tevékenységemet és munkacsoportom témáját képezi.
A ’80-as évek elején úgy tûnt, hogy minden megtorpant, beleértve a világhelyzetet, hisz senki nem kételkedett abban, hogy az orosz dominancia továbbra is fennmarad Kelet-Európában. Személy szerint azt éreztem, hogy peregnek a legjobb éveim, amikor meg tudnám valósítani azokat az ötleteket, amelyek bennem vannak. Ezért munkavállalási engedéllyel, mint magyar állampolgár, Ausztráliában vállaltam kutatómunkát, ahol szintén sikerült olyan eredményeket elérnem, amelyek alapján visszahívtak Oxfordba egy számomra felállítandó orvosbiológiai kutatóintézet társigazgatójának. David Smith barátom lett az igazgató, én pedig a tudományos munkát vezettem. Ennek a kutatóintézetnek ma már én állok az élén.
- Hogyan mûködik egy ilyen intézet?
- Felépítése nagyon demokratikus. Öt kutatócsoport van, amelyek munkájáért én felelek, de ez a felelôsség elsôsorban abból áll, hogy kiválasszam a legrátermettebb embereket, akik képesek meglátni a jövôt, képesek megszerezni az ahhoz való eszközöket, kidolgozni vagy elsajátítani a vizsgálati módszereket és eredményeket elérni. Ezért már ôk felelnek, miután kiválasztottam, már nem irányítom ôket, mivel nekik kell megtalálniuk a legjobb utat. Én magam, viszonylag kisszámú kutatóval és technikussal - általában öt-hat emberrel dolgozom együtt azokon a kérdéseken, amelyek engem közvetlenül érintenek. De bizony ebben a korban (elmúltam ötvenéves), már igen kevesen tesznek felfedezést, tehát még a csoportomon belül is elsôsorban a tehetségeknek való lehetôség biztosítása válik a fô feladatommá.
Az adminisztráció sajnos nagyon nagy mértékû ott is, én egy személyben vagyok a tudományos igazgató, a személyzetis, a pénzügyi felelôs, és bizony, akit valami baj ér - válás, baleset betegség - az is az én vállamon sírja ki a problémáját, de hát mindezt vállaltam, amikor igazgatóvá váltam.
- Kik a legeredményesebb kutatótársai, ha említene néhányat közülük?
- Nagy szerencsém volt, mert kitûnô munkatársakat találtam, mind helyileg, mind pedig nemzetközileg. Persze sokat támaszkodtam régi magyarországi ismeretségeimre, és sikerült megnyernem olyan kiemelkedô tehetségeket, mint a Bolyai-díjas Freund Tamás, aki velem dolgozott Oxfordban, Kisvárdai Zoltán, aki a bochumi egyetem tanára, a fiatalabbak közül pedig Nusszer Zoltán, aki Oxfordban szerezte meg a doktorátusát, majd többéves amerikai út után két éve tért vissza Magyarországra, mint az egyik legígéretesebb kutató. Meg kell említenem még Tamás Gábort, aki ma a szegedi József Attila Tudományegyetem élettani tanszé-kének adjunktusa, s szintén részben az én témavezetésem mellett szerezte meg a doktorátusát. Ma azonban önálló kutatóként világhírû eredményeket ér el.
- Milyen alapokból származik a pénz az intézet mûködtetésére?
Pályázat, nemzetközi és országos vetélkedés alapján nyerjük el a kutatásokhoz szükséges anyagi alapokat. Éppen most zajlik a harmadik ötéves elbírálásunk, ami biztosítaná a következô öt évre szóló anyagi támogatást. Az angol állam az orvosi kutatások tanácsán keresztül osztja el azt az évi 350 millió fontot, amit a kutatásra szánnak. Ennek egy része klinikai, más része alapkutatás, az élô szervezetek, a sejtek megértése. Intézetem ez utóbbi csoportba tartozik, s mi évi egymillió fontot használunk el az adófizetôk pénzébôl.
- Hétköznapi nyelven hogyan fogalmazhatnánk meg az ön által irányított alapkutatás célját?
- Intézetem profilja az idegsejt-hálózatok közötti kapcsolatok helyének és tulajdonságainak a megállapítása. Minden idegsejt sok ezer más idegsejttôl kap információt, és ezt továbbadja sok ezer más idegsejtnek.
Ezek az idegsejtek nem egyenrangúak. Akárcsak egy gazdaságban a tyúkok, kacsák, libák, pulykák, az idegsejtek az agyunkban sokféle típusúak, bár hasonlítanak abban, hogy elektromos és kémiai jelekkel kommunikálnak egymással. A legtöbb anyag, ami hatást gyakorol az agyunkra, mint például az alkohol, a nikotin, a kábítószerek, a sokféle étel, ezeken a kommunikációs csatornákon keresztül hat, befolyásolva azokat a molekulákat, amelyek a kölcsönhatásokat közvetítik. Sokszor ezek a kölcsönhatások meghibásodnak, vagy genetikai okokból, vagy környezeti hatásra, vagy azért, mert a genetikával kölcsönható környezeti behatások együttesen olyan változást idéznek elô az agyban, ami káros az egyén számára.
Ezeknek a két leggyakoribb formája a Parkinson-kór és az epilepszia. Ez utóbbi nagyon fiatal korban jelentkezhet vagy késôbb is felléphet, egyébként egészséges egyének életében is elôfordulhat baleset következtében. Az epilepszia forrása mindig az agykéreg, majd más agyterületek is bekapcsolódnak ebbe a kóros aktivitásba, ami nagyrészt gyógyszeresen kezelhetô. Ezeknek a gyógyszereknek azonban mellékhatásuk van, másrészt jelentôs számú emberre ezek a gyógyszerek nem hatnak. A kóros folyamatok megértése továbbra is nagyon fontos annak érdekében, hogy segíteni tudjunk, részben ezért támogatják munkámat.
A kutatások azonban sokszor váratlan fejleményeket hoznak, amire nem készülünk fel. Miközben tudni szeretnénk, hogy milyen idegsejtek hol, milyen molekulákon keresztül hatnak, például rájöttünk: lehetséges, hogy az agykéregben levô egyik gátló idegsejt felelhet olyan tünetekért, amelyek a szkizofrénia esetében jelentkeznek. Mindez véletlenül merült fel.
Személy szerint arra a megközelítésre vagyok büszke, amit a ’70-es évek közepén elindítottam, s ami szerint az idegsejt fajták közötti kapcsolat helyét kell meghatározni s az ott levô molekulákat kell azonosítani, szemben az addigi, illetve a most még használt szemlélettel, miszerint elég tudnunk, hogy a sejtben mi van. Nem elég ismernünk, hogy a sejtben mi van, attól ugyanis nem tudjuk megmagyarázni azokat a finom folyamatokat, amelyek a sejt különbözô részein történnek. A sejt ugyanúgy, mint egy város vagy egy szervezet, funkcionális részekre tagolódik, és ezeket a részeket önmagukban kell megértenünk.
- Véleménye szerint e rendkívül bonyolult szervezôdés, az emberi agy, amelynek megismerése rengeteg energiát emészt fel, hogyan jött létre, hogyan fejlôdött erre a szintre?
- Kutatásaink során egyértelmûvé vált, hogy a biológiai evolúciót az információ-tartalom is hajtja. Az élôlények állandó kapcsolatban állnak a környezetükkel, és aszerint cselekednek, hogy mennyire tudják a környezet által szállított információt a saját szempontjukból megítélni.
Amikor az elsô érzékelô sejtek megjelentek, a biológiai fejlôdés arra volt ítélve, hogy egyre jobb idegrendszereket hozzon létre. Mint emberek, azért tudtunk adaptálódni a tenger mélységétôl a sarkvidékekig, a Szahara homokjától a nagyvárosok kôrengetegéig, mert fel tudjuk fogni a bármiféle környezetbôl érkezô információt, és azt le tudjuk fordítani a saját leghatásosabb lépéseinkre, amivel, mint egyén, magunkat fenn tudjuk tartani, és utódokat tudunk felnevelni. Az agy fejlôdése tehát megállíthatatlan következménye volt annak, hogy információ-felfogó sejtek alakultak ki, tehát egyértelmûen a biológiai evolúció termékei vagyunk.
Így kell megértenünk a legemberibbnek tartott lépéseinket is, mint a szüleink vagy a gyermekeink iránt érzett szeretet mértékének az egyensúlyát vagy azt is, hogy milyen emberek társaságát keressük.
Az evolúció menthetetlenül halad elôre, s mi ebben nagyon kis szerepet játszunk. Én mint egyén egy porszem vagyok a haladás tengerén, s intézetem kicsit nagyobb porszem a világ kutatási intézetei között.
- Miért fogadta el a marosvásárhelyi hallgatók meghívását, hogyan alakult a kapcsolata Erdéllyel?
- A nyolcvanas évek végétôl kezdôdött ez a kapcsolat, a feleségem édesapja székely származású, egyetemi éveink alatt többször jártunk itt, de ahogy nôttek a feladatok, családot alapítottunk, megszakadt a kapcsolat egészen a ’80-as évek végéig, amikor létrehoztam Oxfordban egy erdélyi értelmiségicsere-alapítványt, mely jótékonysági intézmény volt azzal a céllal, hogy az oxfordi oktatási rendszert megismertessem az erdélyi oktatási intézményekben, másrészt, hogy lehetôvé tegye elsôsorban fiatal tehetséges, ígéretes hallgatóknak, vagy fiatal egyetemi alkalmazottaknak, hogy megismerkedjenek az oxfordi rendszerrel. Összesen 18 fônek 12 évi ösztöndíjas utat biztosítottunk. Ezekbôl néhány az én laboratóriumomban dolgozott, ma pedig az orvosi egyetem adjunktusai: Szilágyi Tibor, Ábrám Zoltán, Lôrinczi Zoltán, Szathmári Mária, aki sajnos már nincs a pszichiátriai intézetben, de vállalkozott arra, hogy fiatal orvosok számára egy önképzô kört, a Szent Balázs Alapítványt létrehozza, amelyet szerény mértékben az én alapítványom is támogatott.
- Tíz év után milyen érzésekkel tért vissza Erdélybe?
- Számomra nagyon nagy öröm volt visszajönni, és látni, hogy ’90-es utamhoz képest micsoda bizakodással, milyen óriási lendülettel, mennyi dolgos kéz vesz részt a jövô építésében. Amikor ’90-ben itt jártam, akkor elsôsorban idôsebb, meglehetôsen aggodalommal eltöltött kollégákkal találkoztam, és talán én voltam az egyetlen bizakodó, reménykedô ember, aki névsort kért azokról, akiket érdemes tovább képezni. És látom, hogy ma már mi csak asszisztálhatunk ezekhez a folyamatokhoz, amelyek nagyon jó kezekben vannak. Különösen a fiatal orvosok szervezete tett rám jó benyomást, meg maga a diákköri szervezés is frappánsnak, példásnak mondható. Az egyetlen talán valamelyes kritikai megjegyzés, hogy még túlságosan is szentírásnak fogadják el, ami a könyvekben meg van írva, vagy amirôl hallanak a tanároktól, holott a fejlôdés titka a kétkedés. Mindent meg kell kérdôjelezni, mindent át kell gondolni, enélkül nincs megértés.
A sajtó régóta arról tájékoztat, hogy nagy felháborodást váltott ki a kormánypárt és az RMDSZ megállapodása, miszerint a Bolyai Farkas líceum, a volt Református Kollégium 2002 ôszétôl ismét magyar nyelvû iskola lesz, amely pár román osztálynak a Papiu Ilarian és az Unirea kollégiumokba való átköltöztetésével járna.
A dolog megoldódni látszik, de azért úgy gondolom, hogy nem árt, ha elmondjuk, milyen iskolák voltak még nem is olyan régen városunkban, és milyenek vannak ma.
A Bolyai-üggyel kapcsolatban sok riport jelent meg, de azt még senki sem írta meg - legalábbis én nem olvastam -, hogy Marosvásárhelyen hány magyar nyelvû középiskola volt a múltban, és azokban ma milyen nemzetiségû diákok vannak többségben. Tisztázni kellene, mit adtunk mi ennek a városnak, és ma mi a mienk.
Megpróbálom felsorolni. A legnagyobb volt a Református Kollégium (1556), most Bolyai Farkas líceum, a Római Katolikus Fôgimnázium, ma Unirea Nemzeti Kollégium (1908), a Római Katolikus Zárda, ma Mûvészeti Líceum, a Református Bethlen Kata Leánygimnázium, melynek épületében most a Maros Mûvészegyüttes székel. Ezek mind egyházi iskolák voltak, amelyek nagyrészt a hívek adományaiból épültek. Ezeket 1948-ban államosították. Senkinek egy szó tiltakozást sem engedtek meg.
1904-ben épült a polgári iskola, a mai Petru Maior Mûszaki Egyetem, 1912-ben épült a felsô kereskedelmi iskola, melynek épületét ma szintén a Mûszaki Egyetem használja, 1909-ben épült a Katonai Alreáliskola, amelyben ma az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem mûködik.
Én 1934-ben a Római Katolikus Fôgimnáziumban kezdtem a tanulmányaimat, de négy év múlva, miután megszûnt nyolcosztályos iskola lenni, át kellett mennem a Református Kollégiumba, onnan kétszer hetente visszamentünk vallásórára a katolikus gimnáziumba. Így hányódtunk és semmit sem szóltunk. Hogy milyen sérelmek értek annak idején, és azok milyen traumát jelentettek számunkra, azzal senki sem törôdött. Most, hogy egy magyar volt egyházi iskolát kér vissza a város magyar lakoss&