Az RMDSZ felelôsséget vállal mindazokért, akik meg akarják ôrizni magyar kultúrájukat, nyelvüket, felvállalja mindazok ügyét, akik a magyar oktatás bevezetéséért küzdenek a Csángóföldön - hangsúlyozta Markó Béla pén-
teken, a csángóföldi Klézsén tartott lakossági fórumon. A szövetségi elnök május 2-án, illetve 3-án, nagyszámú RMDSZ- küldöttség élén tett kétnapos körutat Bákó megyében, mely során felkereste a Klézsén, Külsôrekecsinben, illetve Pusztinán élô csángómagyar közösségeket.

A szövetségi elnök mellett a küldöttségben részt vett Borbély László képviselô, ügyvezetô alelnök, Márton Árpád és Asztalos Ferenc képviselôk, Szép Gyula ügyvezetô alelnök, illetve Szepessy László, a Szövetségi Elnöki Hivatal igazgatója is.

A körút elsô napján az RMDSZ küldöttsége Bákóban megbeszélést folytatott Viorel Hrebenciuckal, a Szociáldemokrata Párt alelnökével, Radu Catalin Mardare prefektussal, Ghiorghi Iorga megyei fôtanfelügyelôvel, illetve Livia Liliana Silisteanu tanfelügyelô-helyetessel. A megbeszélésen jelen volt még Bartha András, valamint Bilibók Jenô, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének vezetôi is.

A megbeszélést követôen Markó Béla elmondta: egyetértettek abban, hogy megvannak a feltételei annak, hogy ôsztôl Pusztinán, illetve Klézsén fakultatív oktatást nyújtó magyar tannyelvû csoportok induljanak és megállapodtak abban is, hogy az erre vonatkozó oktatási tervet a megyei tanfelügyelôség jóváhagyás végett továbbítja az Oktatási Minisztériumnak. Markó Béla kiemelte azt, hogy a megbeszélés során a tanfelügyelôség képviselôi végül elismerték a magyar oktatás bevezetését célzó kérések törvényességét és elfogadták a magyar tannyelvû csoportok létrehozására vonatkozó igény jogosságát is.Markó Béla ugyanakkor még elmondta, felkérték a hivatalos szerveket, ne zaklassák tovább a csángómagyarok szervezeteit, szüntessék meg a magyar gyerekek megfélemlítését az iskolákban és tegyék lehetôvé azt, hogy a továbbiakban egy konstruktív szellemû partneri viszony alakuljon ki az intézmények között. Az RMDSZ és a kormánypárt jelenlévô képviselôi egyetértettek abban, hogy az együttmûködési megállapodás megteremtette a feltételeket a csángómagyar közösségek helyzetének javítására is.

Markó Béla kifejtette, a megbeszélés pozitív fordulatot hozott a csángók anyanyelvû oktatása körül évek óta zajló vitában, az RMDSZ pedig a továbbiakban is mindent megtesz annak érdekében, hogy a csángóföldi magyar oktatás engedélyezése a megállapodás szellemében mihamarabb megtörténjen.

A körút másnapján az RMDSZ politikusai megtekintették a csángó-magyar oktatási program keretében mûködô klézsei magyar tanulmányi házat, majd a Szeret-Klézse Alapítvány székházában találkoztak a helyi lakossággal. A fórumon elhangzott, a magyar oktatás megteremtése mellett a csángómagyarok a földek és erdôk visszaszolgáltatásában, szociális és gazdasági gondok megoldásában is kérik az RMDSZ támogatását. A szövetségi politikusok ígéretet tettek arra, hogy támogatni fogják a csángómagyar településeken mûködô kis- és középvállalkozásokat, valamint bejelentették: nagyarányú anyagi támogatást nyújtanak egy, a klézsei magyarság szellemi és tárgyi kulturáját bemutató falumúzeum létrehozásához is.

A küldöttség ezt követôen Rekecsinben találkozott a község polgármesterével, majd lakossági fórumot tartottak Külsôrekecsinben.

A program Bákóban folytatódott, ahol a szövetségi politikusok megbeszélést folytattak a Moldovai Csángómagyarok Szövetségének vezetôivel. A kétnapos körút a Pusztinán tartott lakossági fórummal zárult.

Akuáls

Amilyen a város, olyan a koldusa. Sôt a bolondja is. A koldusokat elkergetik a templomok elôl. Amikor a városból eltûnnek a koldusok, valószínûleg konszolidálódik. A hatalom. Van olyan város, amelybôl a Paskália idejére kitiltják a koldusokat. Más városokban a koldusok szakszervezetbe tömörülnek, akárcsak az utcalányok, és a tanács csak asszisztál a helyek szétosztásánál. Ott, ahol a bürgermájszter azt nyilatkozza a sajtónak, hogy a (folyton buzeráló) városi tanácsosok egy bizonyos részét személyesen gyóntatná meg (Jézus feltámadása ürügyén), ott nemcsak szereptévesztés esete foroghat fenn, hanem bizonyára a tavaszi levegôbe szabadult virágpor bódító hatására is gyanakodhatunk. A gammasugarak is hatnak a százszorszépekre.

Kár, hogy az elektronikával kihal a klasszikus írásbeliség, mert lenne oly város is, ahol a koldusok szépen megfogalmazott folyamodványokkal ostromolnák a Burg urait, és az irattár majd megôrizné ezeket az alkotásokat az utókornak. A mai város elvárja koldusaitól, hogy floppyn nyújtsák be kérelmüket egyik-másik jobb kéregetô helyért, vagy éppen villanylevél (e- mail) útján próbálkozzanak.

De még ezzel sem volna baj, mert vannak már okos és mûvelt koldusok.

A száz éve született Szerb Antal egyhelyütt beszél a koldulásról is. A humanisták egymással leginkább filológiai dolgokról leveleztek, írja: dicsérték egymást vagy szívességet kértek. A fejedelmekhez és fôpapokhoz pedig gondosan kidolgozott kolduló leveleket írtak. A humanista kolduló levél alapgondolata: a humanista, amikor levelet ír egy nagyúrnak, vagy ha neki ajánlja egy mûvét, a nagyúr halhatatlanságát biztosítja, hiszen a levelet vagy még inkább a könyvet az egész mûvelt világ és az utókor is el fogja olvasni; a kért jutalmat tehát megszolgálta.

A különös az - jegyzi meg Szerb Antal -, hogy a kor nagyjai nem mulattak a humanistán, hanem csakugyan megjutalmazták, vagy pedig rettegtek irodalmi bosszújától. Filelfo, a legnagyobb stílusú szélhámos a humanisták között, még a török császárnak is írt, amikor az Konstantinápolyt elfoglalta, egy görög levelet és dicsôítô költeményt, és a szultán meg is jutalmazta.

Filelfo gyakorlata ma is gyümölcsözô. Okos és mûvelt koldusaink kérvényük és CV-jük (életrajzuk, curriculum vitae-jük) mellé bízvást oda csatolják a modern kor panegirikuszait is. A harmadik évezred humanistái között is ott sunyítanak a zseniális stréberek, akik alkalomról alkalomra kinyújtják kezüket a jutalomért, és cserébe mind szebben csilingelô dalokat komponálnak a már domborodó új Csák Máték dicsôségére.

Az ország nagy kegyura halott. Ló döglött, hám ürült. Itt vannak az új éhesek, a prédát lesô új hiénák. Székely János azt írta, hogy becsüljük meg hóhérainkat, meg hogy Spanyolország a spanyol nemzeté, és aki még nem spanyol, az már eretnek. Most azt is leírhatjuk, hogy becsüljük meg koldusainkat.

Akik elôbb csak az utcasarkokon, aztán a templom lépcsôin, végül az akadémián kéregetnek. Vigasztaljuk: ne csüggedjetek. Uraitok még nem nôttek fel arra a polcra, ahonnan élvezet osztogatni az alamizsnát.

Lesz pünkösd is, és lesz megint karácsony. Gyakoroljátok a nótát, rongyosok.

Egy generáció tükörképe

Öt vizsgált régió - sokféle gond, más és más sajátosságok, "közép- európaiságunkból" következô párhuzamos és eltérô folyamatok. Erdély, Felvidék, Vajdaság, Kárpátalja - e területeken él a határon túli magyarság döntô többsége.

Magyar fiatalok a Kárpát-medencében - ezt a címet viseli az a felmérés, amit a határon túli magyar fiatalok helyzetérôl készítettek a Nemzeti Ifjúságkutató Intézetben.

Mirôl szól, hogyan készült ez a mozaikokból összeállított gyorsjelentés, amely széleskörû helyzetfelmérést tartalmaz a fiatalok oktatási helyzetétôl az életkörülményekig, a gazdasági erôforrásoktól az életmódig, a társadalmi és kulturális értékek, a társadalmi közérzet és a nemzeti identitás elemzéséig?

A felmérés a 15-19 éves korosztályról készült 4450 fiatal megkérdezése alapján. A kutatók Felvidéket, Kárpátalját és a Vajdaságot egy-egy önálló régiónak tekintették, Erdélyt két régióra osztották - Székelyföldre és Belsô Erdélyre.

Az oktatási helyzetre négy régióban általánosan jellemzô, hogy az alap- és általános iskolák magyar nyelvûek: a Felvidéken a megkérdezettek 85 százaléka, Ukrajnában és Erdély két régiójában a fiatalok háromnegyede járt magyar nyelvû iskolába. A Vajdaságban pedig párhuzamos tannyelvû az általános iskolai képzés, tehát a magyart és a többségi nemzet nyelvét is tanulják a fiatalok.

A továbbtanulási szándékról elmondható, hogy a vajdasági fiatalok kétötöde szeretne elsô iskolában továbbtanulni - egyötödük Magyarországon. A kárpátaljai fiatalok fele akar továbbtanulni, a szlovákiai fiatalok háromtizede. A székelyföldiek többsége nem kíván tovább tanulni, akik viszont igen, azok 37 százalékban egyetemre, fôiskolára törekszenek, egyhetedük Magyarországon képzeli el továbbtanulását. A belsô erdélyieknek csaknem a fele tanulna tovább. A "célintézmények" itt is magyarországiak, vagy otthoni magyar nyelvûek.

A lakáskörülmények vizsgálata azt mutatja, hogy minden régióban gondot jelent a fiatalok önálló lakáshoz jutása, mindössze 10-15 százalékuk rendelkezik csak lakással. A fiatalok sokáig szülôi támogatásra szorulnak, ennek ellenére legalább 2 gyermeket szeretnének házasságkötés után, aminek az ideje egyre inkább kitolódik.

Az életmódbeli szokások körében elgondolkoztató a vajdasági fiatalok állítása, miszerint 40 százalékuk kipróbált valamilyen drogot és 93 százalékuk már italozott - fiúk-lányok vegyesen. A székelyföldieknek 72 százaléka fogyasztott alkoholt, de a leányok aránya itt jóval kevesebb és közülük is a székelyföldiek ítélik meg legszigorúbban a családon belüli alkoholizmust. Mindössze 1 százalékuk tûrne meg a családban alkoholistát.

A fiatalok csaknem minden régióban diszkóban múlatják az idôt, ha szórakozni vágynak, csupán a belsô erdélyiek járnak nagyobb arányban könyvesboltba, - 41 százalékban - és 27 százalékuk könyvtárba, viszont alig egyötödük volt filmszínházban a vizsgálatot megelôzô egy hónapon belül.

A belsô erdélyi magyar fiatalok átlagosan 11 könyvet olvastak el - a kötelezô irodalmon kívül - a felmérést megelôzô esztendôben, a partiumiak két kötetet, de egynegyedük 2001-ben egyetlen könyvet sem olvasott el. A kárpátaljai fiatalok egynegyede egyáltalán nem olvas könyvet! A székelyföldi magyarok pedig - állításuk szerint - csak magyar nyelvû könyveket hajlandók olvasni.

A fontossági skálán, - melyen a család, a pénz, a kultúra, a vallás és a barátság is szerepelt, - a vallás és a politika csaknem mindenütt az utolsó helyek egyikén szerepelt, a két legfontosabb értéknek a családot és a saját jövôt jelölték meg a fiatalok. A maguk módján vallásosnak vallotta magát Erdélyben és Kárpátalján a fiatalok egynegyede, a Vajdaságban 10 százaléka. Érdekesség, hogy a többségi nemzetet megilletô tolerancia csaknem mindenütt szerepel a fiatalok állásfoglalásában.

Általában optimisták a jövôjüket illetôen, legkevésbé a felvidékiek. A többségi nemzethez való viszony javulásában nem nagyon bíznak a Székelyföldön és a Szlovákiában élô magyar fiatalok.

A határon túli, szomszédos országokban élô magyar fiatalok életérôl készített helyzetkép, gyorsfénykép reprezentatív információkat nyújt, ezért nemcsak érdekes, hanem hasznos is,mert alapja lehet egy késôbbi nemzetközi és országos vizsgálatnak és lehetôséget teremt a magyarországi, valamint a határon túli kutatómûhelyek együttmûködésére. Tehát ilyen szempontból mindenképpen rendhagyó és távolabbi eredményekre is reményt adó a Nemzeti Ifjúsági Kutatóintézet vállalkozása.

A francia elnökválasztás vasárnapi döntôje elôtt a szavazóközönség részvételi hajlandóságának markáns növekedését, a demokratikus politikai erôk közös jelöltjének szerepében induló Jacques Chirac fölényes gyôzelmét jelzô felmérést tett közzé pénteki számában a Le Figaro. Az Ipsos közvélemény- kutató intézet adatai szerint május 5-én Chirac 75- 82 százalékkal gyôzhet szélsôjobboldali ellenfele, Jean-Marie Le Pen ellen, aki a voksok 18-25 százalékára számíthat. Az Ipsos egy héttel korábbi jelentéshez képest - Chirac: 74-81, Le Pen:19-26 - egyszázalékos elmozdulás mutatható ki.

Pierre Giacometti, az Ipsos vezérigazgatója a konzervatív lapnak nyilatkozva a választási elszántság ugrásszerû növekedését emelte ki, ami kulcseleme lehet a republikánus tábor és a köztársasági alapértékeket veszélyeztetô Le Pen-szavazók közötti erôpróbának. A 1012 fôs reprezentatív minta tanúsága szerint a szavazásra jogosultak 87 százaléka kíván véleményt nyilvánítani most vasárnap. A két héttel korábbi elsô forduló elôtt erre a kérdésre 69 százalék válaszolt igenlôen. Az április 21-i elnökválasztási selejtezôn negatív rekord született: a 40 millió francia szavazópolgár 28,40 százaléka maradt távol az urnáktól. A szavazási kedv emelkedése fôként a 25 év alatti fiatalok körében látványos, 15 éve a legmagasabb, s ezt Giacometti a másfél milliós május elsejei országos mozgósítás hatásának tulajdonítja. A Le Pen Nemzeti Frontjának feltartóztatására szervezett tömegtüntetések Giacometti szerint tudatosították a francia közvéleményben, hogy a Chirac - Le Pen párbaj tétje a köztársasági rendszer stabilitása.

Az Európai Bizottság illetékesei áttörésként értékelik, hogy az EU, az Egyesült Államok, az ENSZ és Oroszország "kvartettje" elvi megállapodásra jutott az izraeli- palesztin konfliktus átfogó rendezésére hivatott nemzetközi konferencia megrendezésérôl. Az Egyesült Államok és az EU csütörtökön Washingtonban tartott csúcsértekezlete, majd a kvartett képviselôinek ezt követô találkozója egyértelmûen arról tanúskodott, hogy a Közel- Keletet illetôen egy sor kérdésben ugyanabba az irányba mutatnak az amerikai és az európai törekvések - állapította meg pénteken Chris Patten külkapcsolatokért felelôs biztos szóvivôje. Az illetékes szerint voltaképpen mostantól lehet békefolyamatról beszélni - míg a csütörtöki találkozók elôtt nyilvánvalóan nem ez volt a helyzet -, és ez a washingtoni megbeszélések legfontosabb, "némileg meglepô" eredménye. A szóvivô emlékeztetett arra, hogy az EU-tagországok vezetôi közül Silvio Berlusconi olasz kormányfô néhány hete már felvetette a nemzetközi konferencia gondolatát, amelyet késôbb - eltérô formában - Ariel Saron izraeli miniszterelnök is megismételt. A legutóbbi fejlemények megerôsítették, hogy az unió teljes súlyával részt kíván venni ebben a folyamatban - fûzte hozzá. A washingtoni találkozók után Colin Powell amerikai külügyminiszter jelentette be, hogy a kvartett nemzetközi konferencia összehívását tervezi, amelyre valószínûleg nyáron kerülne sor. A további részletekrôl, köztük a pontos idôpontról és a helyszínrôl még folynak az egyeztetések. Egyelôre csak annyi látszik bizonyosnak, hogy a konferencián a konfliktusnak a gazdasági, politikai és biztonsági szempontokra egyaránt kiterjedô, átfogó rendezésére törekednének.

A marosvásárhelyi Appendix Egyesület idén augusztusban megszervezi középiskolások számára A két Bolyai élete és kora címû vetélkedôt, amelyre a Kárpát-medence négy országának iskolái neveznek be. A vetélkedô lebonyolításáról és elôzményeirôl Dáné Károly, az Appendix Egyesület elnöke tájékoztatta lapunkat.

- Tavaly nyáron a szovátai Teleki Oktatási Központban felkészítôt tartottunk a benevezett 41 magyarországi, felvidéki, délvidéki és erdélyi iskolák tanárai számára. A felkészítô szakmai részén Benkô Samu, Kiss Elemér, Weszely Tibor, Tonk Sándor, Toró Tibor, Oláh-Gál Róbert, Szabó Miklós, Balás Árpád, Miholcsa Gyula és jómagam tartottunk elôadást. Az elôadások, akárcsak a vetélkedô témakörei: a Bolyaiak életrajza, életmûve, városa, iskolája, a Bolyaiak az irodalomban (Tévhitek és valóság) és logikai feladatok. A felkészítôn a szervezési kérdéseket is megvitattuk.

A vetélkedô keretében az iskolákat hat régióra osztották fel, mindenik régióból egy iskola jut tovább háromtagú csapattal. A régiós elôdöntôk lebonyolítása után a marosvásárhelyi döntôbe jutott a budapesti, a gyulai és a sepsiszentgyörgyi csapat. Szabadkán és Nagyváradon május 11-én lesz az elôdöntô. A marosvásárhelyi Bolyai Farkas líceum mint szervezô,
"hivatalból" vesz részt a döntôben, ahol már lezajlott a "háziverseny". A marosvásárhelyi csapatot Máthé Márta fizika szakos tanárnô készíti fel. A közönséggel, mûsorral zajló vetélkedôre augusztus 24-én kerül sor, amikor az iskola fennállásának 445. évfordulója alkalmából a Bolyai-világtalálkozót tartják.

2002. április 27-én Székely-udvarhelyen rendezték meg a nemzetközi Bolyai-vetélkedô egyik erdélyi elôdöntôjét, a Tamási Áron Gimnázium szervezésében.

Az elôdöntôn nyolc iskola vett részt, a helyi szakaszokon kiválasztott háromtagú csapatával, vezetô tanáraik kíséretében: a csíkszeredai Márton Áron Elméleti Líceum, a baróti Baróti Szabó Dávid Iskolacsoport, a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceum, a szintén kézdivásárhelyi Református Kollégium, a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceum, a négyfalusi Zajzoni Rab István Középiskola, a segesvári Mircea Eliade Elméleti Líceum magyar tagozata és a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium.

A vetélkedôre az új mozi elegáns termében került sor. A zsûri tagjai: Dáné Károly tanár, az egész vetélkedô egyik fôszervezôje, dr. Oláh Gál Róbert tanár, Bolyai-kutató és dr. Hermann Gusztáv tanár, a székelyudvarhelyi városi könyvtár igazgatója. A kérdéseket a marosvásárhelyi szervezô csapat tagjai állították össze.

A csapatok szoros versenyben bizonyították alapos felkészültségüket, így a vetélkedô végig nagyon izgalmas maradt. Végül a sepsiszentgyörgyi iskola csapata szerezte meg az elsôséget és a részvételi jogot a 2002. augusztus 24-én Marosvásárhelyen sorra kerülô nemzetközi Bolyai- vetélkedô döntôjére.

A segesváriak remekül szerepeltek, ti. a Molnár Lehel, Bucur Tünde Csilla és Lukács László János tanulókból álló csapat az elôkelô második helyen végzett. A pontos, jól dokumentált, szépen elôadott válaszaikkal elnyerték mind a zsûri, mind a nézôk elismerését.

A vetélkedôt színesebbé tették a gondolkodási idô alatt beiktatott számok. Meghatottan hallgattuk Deák Imre tanár úr elôadásában az
"Epitáfium" c. verset, egy nagyon szép fuvolabetétet, valamint Babits Mihály Bolyai-szonettjét. Érdekesek voltak Dáné Károly tanár úr Bolyaiakra vonatkozó kérdései és logikai feladatai, amelyekkel díjakat lehetett nyerni.

A székelyudvarhelyi szervezôk Deák Zsuzsa tanárnô irányításával mindent elkövettek azért, hogy a vetélkedônek optimális feltételeket biztosítsanak, s a résztvevôk újra érezhessék a hagyományos udvarhelyi vendégszeretetet. Talán nagyobb számú közönséget érdemelt volna meg ez a rendkívül sok munkával elôkészített vetélkedô, melynek elsôrendû célja éppen az volt, hogy minél többen ismerjék meg Bolyai János és Bolyai Farkas életét és munkásságát.

Az ENSZ európai gazdasági szakbizottsága (UNECE) felmérést készített a romániai lakáspiacot illetôen. A szakértôk megállapítása szerint az elmúlt tíz év átmeneti idôszak nem hozott növekedést az átlagéletszín-vonalat illetôen. Általában véve a román állampolgárok továbbra is szûkös lakásokban élnek és mindössze fele a lakosságnak jut ivóvízforráshoz.

Annak ellenére, hogy Romániában a tömbházakat viszonylag nem túl régen építették - a tömbházlakások fele 1945- 1970 között épült -, minôségük igen gyenge, és állaguk folyamatosan romlik, hiszen ezeket senki nem javítja. A vidéki lakóházak különösen gyengén felszereltek. Minden nyolc család közül egynek van valamicske esélye arra, hogy egy négy- vagy többszobás lakásban lakjon, a legelérhetôbbek a kétszobás lakások. Éppen ezért az újabb építkezéseknél és felújítási munkálatoknál a tágasabb lakóházakat kellene szem elôtt tartani.

A gazdasági problémák negatívan befolyásolták a lakáspiacot. A kormány, azzal a szándékkal, hogy javítson a helyzeten, felkérte az UNECE szakembereit, készítsenek felmérést ezen a tevékenységi területen.

Az elkészült jelentés hangsúlyozza, hogy a kormánynak aktívabbnak kellene lennie a lakások használatba adását illetôen, a helyi önkormányzatoknak pedig minden lehetôt meg kell tenniük a magánberuházások vonzása érdekében. Mindazonáltal - állapítják meg a jelentés készítôi - a magánszektor sohasem lesz képes önmagában fedezni a lakásszükségletet, fôként a szociális lakásszükségletet.

A több mint 40 százalékos évi infláció következtében a legtöbb román állampolgár képtelen önerôbôl lakáshoz jutni, erre megoldást jelenthetnek a jól irányzott köztámogatások. A szociális lakásokat elhanyagolták, ami a tömegprivatizáció eredménye.

Az UNECE-jelentés aláhúzza, hogy a szociálislakás-igény a széles tömegek alacsony jövedelme, a visszaszolgáltatások növekedése és a természeti katasztrófák által sújtott személyek átmeneti idôszakra való elszállásolása miatt vált akuttá.

A legfôbb prioritás a külföldi szakemberek szerint a meglévô lakásalap felújítása kell legyen. Az új tulajdonosoknak, akik úgy vélik, hogy még mindig az állam kötelessége gondoskodni a lakások javításáról, segíteni kell mentalitásuk megváltoztatásában, hogy megértsék: ôk felelôsek saját lakásukért.

Az UNECE-jelentés néhány pozitívumot is említ: a 2000-ben, nemzetközi támogatással indított lakásépítési program, vagy az a program, amelynek alapján befejezik az 1990 elôtt megkezdett és befejezetlen tömbházépítkezéseket és megerôsítik a régi építményeket.

Nem utolsósorban egy másik pozitív aspektus, hogy a központi közigazgatás kidolgozta egy lakásépítési stratégia alapjait.

Nyilvános vita

- Nemsokára testet ölthet egy több mint tízéves tudományos munka a Kelemen Nemzeti Parkban - mondta többek között Ábrán Péter, a megyei környezetvédelmi ügynökség biodiverzitás osztályvezetôje, a Rhododendron környezetvédelmi szervezet vezetôje, a Kelemen Nemzeti Park létesítésének kezdeményezôje azon a nyilvános vitán, amelyen részt vettek a megyei tanács és civil szervezetek képviselôi is.

A park dokumentációja eljutott a szakminisztériumig, itt egy kormányhatározat-tervezetet is elôkészítettek, s most csak ezt kell elfogadtatni. Ha megszületik a Nemzeti Parkra vonatkozó kormányhatározat, hozzá lehet kezdeni a közigazgatóság, az infrastruktúra felépítéséhez. A terv kivitelezését egyelôre a csíkszeredai Polgár-Társ Alapítvány évente 110 millió lejjel finanszírozza. A megvitatott stratégiát ennél konkrétabb menedzsmentterv követi majd, s ennek a gyakorlatba ültetésével lesz mûködôképes a park. A beszélgetésen elhangzottakból kiderült, hogy a park igazgatóságát 6 irodai alkalmazott és 9 parkôr látja el. S míg az elôbbiek tudományos munkát is végeznek, az utóbbiak csak a felügyelettel lesznek megbízva. A parkôri szolgálatot még nem szabályozza ugyan törvény, de a más országokbeli tapasztalatok szerint ezt csak külön kiképzett, erre alkalmas személyek végezhetik.

A tudományos kutató- és környezetvédô munka mellett a parkban jelentôs ökológiai nevelô programokat is terveznek. Ennek érdekében szervezett keretek közé szeretnék szorítani a turizmust. A turistaösvények karbantartását, útvonalak kijelölését és az idegenvezetôi munkakört a marosvásárhelyi Örökmozgó Turista Egyesület vállalta fel, így ez a szervezet dolgozza majd ki a turisztikai menedzsmenttervet is. A megbeszélésen jelen volt egy turisztikai magáncég képviselôje is, aki elmondta: alakulóban van a turisztikai cégek szövetsége és készítik Maros megye ajánlatcsomagját is, örömmel belefoglalnák a Kelemen Nemzeti Parkot is, hiszen amennyiben ez kiépül, a környék egyik legjelentôsebb látványossága lehet.

A megyei tanács képviselôitôl hallhattuk, hogy készül egy megyei turisztikai program is, de emellett a területrendezési terv is figyelembe vette a Déda - Maroshévíz közötti szakasz turisztikai lehetôségeit. Sajnos a tapasztalat azt igazolja, hogy mentalitásváltásra van szükség, hiszen az ott lakók még mindig a fakitermelést és az állattenyésztést tekintik a fôbb jövedelemforrásnak. A park kiépítésével párhuzamosan a megyei tanács és a Maros völgyében levô helyi tanácsok is ebbe az irányba kell majd elképzeljék a települések gazdasági fejlesztését.

Az ismertetett stratégiát a jelen levôk - az említetteken kívül Románia Cserkészei és a Pro Biciclo Urbo - konkrét javaslatokkal is kiegészítették. E hosszú távú tervet véglegesítik és szintén a minisztériumhoz küldik. Közben nyáron a Kelemen-havasokban tovább folytatódik a tudományos munka, s a park hivatalos létét szentesítô kormányhatározat elfogadása után már a konkrét kivitelezési tervek kidolgozása következik.

Annyi minden történik mostanában velünk. Csak gyôzzük feldolgozni, megemészteni. Elfogadni mindent - nem szükséges. Nem is egészséges. Én például Budapesten szurkoltam végig a választások második fordulóját, de a szavazás napján Vácra menet a vasúti termeskocsi étkezôpultján olvastam kisebb zsidózó gyalázkodást minden baloldali eszmére, értékre és jelöltre. Ennek ellenére nem hiszem, hogy a magyarok - úgy általában, minden körültekintés és elôkészítés nélkül - antiszemiták, fasiszták vagy nácik lennének. Egyesek azok, mások - remélhetôen a többség - toleráns, európai, 21. századi felvilágosult eszméket és gyûlölet nélküli modern magyarságot képviselnek.

A címben jelzett levélíró (Népújság 2002. ápr. 18.) szerint a felállítandó holokauszt-emlékmû Marosvásárhelyen nem éppen jókor jön. Ugyanis "számunkra - [ki értendô ez alatt pontosan?] - ez azért mégsem megnyugtató érzés, mert könnyen úgy értelmezheti a világ, hogy mi, magyarok voltunk antiszemiták, mivel Marosvásárhely Magyarország része volt 1940. és 1944. között". Túl azon, hogy a dologban van egy logikai törés - az elôzménybôl ugyanis nem következik a folyomány, azaz az állítás második része - , a felállítandó emlékmûvet nem andalításnak, búfelejtônek szánja senki sem. Nem kíván tehát megnyugtatni, hanem emlékeztetni akar elsôsorban az áldozatokra, akik Marosvásárhely polgárai voltak, s kevésbé azokra, akik (segédlete) miatt ezeknek az embereknek el kellett pusztulniuk.

Tehát: nem a magyarok voltak antiszemiták általában, hanem a magyar kormányok engedtek a jobboldal és a német birodalom nyomásának és hozták meg rendre az ún. zsidótörvényeket, amelyeknek hatályát 1940 szeptembere után Észak- Erdélyre, benne Marosvásárhelyre is kiterjesztették. A zsidótörvények, Magyarország hadba lépése, a jobboldali pártok és a fasiszta ideológia gyôzelme vezetett a deportáláshoz. Az országgyûlés, a kormányzati erôk dönthettek volna másként is, amint ezt meg is tette Horthy Miklós 1944 nyarán, mikor leállíttatta a budapesti zsidóság (de csakis amazok) elhurcolását. Vagy kéretik a kiugrási kísérletre gondolni 1944 októberében. Felelôs magyar politikusok és katonák álltak mindkét lépés mögött. Kudarcba fulladt a második? - Igaz, de a két döntés együttesen azt eredményezte, hogy Magyarország volt kormányzóját nem állították háborús bûnösként a népbíróság vagy a nürnbergi nemzetközi törvényszék elé.

A felelôsség a Darányi-, Teleki-, Imrédy-, Sztójai- stb. kormányzatot és kiszolgálóit terheli - nem Önt, Fehér Béla és nem Marosvásárhely akkor még meg sem született magyarjait. És ezekkel a magyar kormányokkal nem kötelezô azonosulni. Hogy ki mit hisz, az a demokráciákban magánügy. A magyargyûlölôk már régóta mutogatnak az észak-erdélyi zsidók 1944-es elhurcolásával kapcsolatban gyûlöletük tárgyára. Nem újdonság. Számos méltó riposzt született magyar és a gyûlölködôk nyelvén is. Kedves Fehér Béla, nem árulok el újdonságot, amikor elmondom, nem olvasták el egyiket sem. Nem szokásuk. Rá sem hederítenek. Sajnos sokan vannak. Egyet azonban mondhatok Önnek, aligha zsidók állnak a magyargyûlölet mögött.

"Ezért meg kell magyarázni az idôs mesternek: a szobra nem tehetô oly egyszerûen közszemlére a zsinagóga udvarán" - írja. A szobrásznak nem kell semmilyen magyarázat. A jó szobornak sem. A mû önmagáért beszél. Célja a megrázkódtatás. Az emlékeztetés a halálba küldöttekre. A szobor 1947-ben készült el, Marosvásárhely városa teret is adományozott neki még abban az esztendôben. Oda szánták, ahol most Balcescu szobra áll (az egykori Ugron Gábor, Deák Ferenc, Szovjet Hôsök stb. térre). Azóta várt a felállításra. Az ügy tehát egykor már elhatároztatott. Ellenszavazat nélkül. Ellendöntés sem született. Éppen úgy, mint a Bolyaiak szobra még Bernády György polgármestersége idején, a század elején. Aztán csak 1957-ben került sor az avatásra. Ez már egy ilyen város, az elhatározástól a tettig nagy az idôhányados. Meg aztán emlékezzen rá, tisztelt levélíró: a vásárhelyi Petôfi-szobor ellen is volt tiltakozás, azt sem akarták valakik, hogy felállíttassék a nevenincs téren, a Kossuth utca derekában, mert nem tudni, miféle nemzeti érzékenységeket sért... (sic dixit).

A zsinagóga, más szóval egy egyházi épület bekerített udvarán egy szobrot szemlére állítani - ama felekezet belügye. Hiszen emlékezzünk, amikor 1848 emlékét nem lehetett megünnepelni Marosvásárhelyen 1989 után, mi, magyarok és magyarérzelmûek a templomokba vonultunk vissza, ahová az léphetett be, aki akart. Ott benn, a felekezet választott presbiterei, papjai, a gyülekezet akarata a rendelkezési jog szuverén birtokosa.

A holokauszt múzeumának alapítása városunkban a bukaresti kormány ötlete volt. Marosvásárhelyen senki sem gondolt erre. Bár azzal nem értek egyet, hogy múzeumot ott kell felállítani, ahol pogromok voltak. Hiszen Washingtonban soha nem voltak pogromok, mégis ott áll a holokauszt egyik legnagyobb intézete - múzeum és kutatóbázis. És áll egy Jeruzsálemben is. Meg áll Majna-Frankfurtban, a németség egyik legnépesebb városában, ahol százezres közösséget pusztított el a nácizmus. (És láttam indiánmúzeumot Amerikában, a kiirtott indiánok emlékére amerikai állampénzen fönntartva.)

Igen, legyen Iasi-ban transz-nisztriás-moldvai zsidópusztulást idézô múzeum, és mutogassák a külföldieknek a bukaresti zsidó múzeumot a romániai holokausztról. Igen, ne legyen Marosvásárhelyen Antonescu utca. És tisztáznia kellene történészeknek, politológusoknak, szociológusoknak és pszichológusoknak az erdélyi magyarság viszonyát a két világháború közötti és a II. világháborús hivatalos Magyarországhoz. A múltat ki kell beszélni. A sajátunkat, a környezôkét, a mellettünk élôkét.

Ehhez kíván erôt, derût, egészséget és józan megfontolást

Országos Szakmai Napok

A kolozsvári székhelyû Erdélyi Magyar Mûszaki Tudományos Társaság országos elnöksége és a sepsiszentgyörgyi fiókszervezet május 10. és 12. között szakmai fórumot szervez magyar mûszaki és természettudományos szakemberek számára.
A rendezvény védnökei dr. Michelberger Pál akadémikus az MTESZ elnöke és Albert Álmos, Sepsiszentgyörgy polgármestere. A fórum témája a mûszaki szakemberek szerepe a versenyképes termékfejlesztésben. Az e téren elért hazai és külföldi eredmények bemutatására, a termékfejlesztési módszerek és új technológiák ismertetésére, valamint a tapasztalatcserére május 11-én kerül sor a Tamási Áron színházban. Részt vesznek romániai és magyarországi szakemberek, szervezetek, egyesületek, oktatási intézmények képviselôi, kutatóintézetek tudományos munkatársai, ipari vállalatok mérnökei és magánvállalkozók.

A szakmai elôadások után, május 12-én, vasárnap kirándulást szerveznek a komandói siklóhoz.

2002. március 1-tôl, amikortól életbe lépett a munkanélküliekre vonatkozó új törvény, megyénkben 3.472 személy talált munkát és közülük 1070-en az új támogatási rendszer haszonélvezôivé váltak. "Elvárásainknak megfelelôen az új törvényt a munkanélküliek és a munkaadók is gondosan megvizsgálták és kedvezôen fogadták. Az elkövetkezôkben pedig úgy gondoljuk, hogy még többen fognak a támogatásokban részesülni"- nyilatkozta az Országos Munkaerô- elosztó és Átképzési Ügynökség elnöke, Ioan Cindrea.

Megyénkben 902 személy részesül támogatásban, akik azelôtt munkát találtak, mielôtt a segély folyósítási határideje lejárt volna. Ezek a munkanélküli-támogatásra való jogosultság végéig a segély 30%- át kapják.

Megyénkben eddig 43 személynek ítélték meg az egy évig folyósított minimálbért, mivel 45 év fölöttiként vagy egyedüli családfenntartóként sikerült munkát vállalniuk.

12 személy talált lakhelyétôl 50 kilométernél nagyobb távolságra munkát, ôk a minimálbér kétszeresére jogosultak. Ha ingázás helyett lakhelyet is változtatnak, az összeg hétszeresét kapják meg. Továbbra is megmaradt az érdeklôdés a végzôsök iránt, hiszen alkalmazásukkor egy évig a minimálbérrel egyenértékû összegû támogatást kapnak. Az elmúlt két hónapban 14 személy esetében alkalmazták a törvénynek ezt a kedvezményét.

78-an a megállapított minimálbér 70%-ára jogosultak fizetéstámogatásként, ôket munkáltatóik infrastruktúra-karbantartásra, ökologizálásra és közszolgálati feladatok elvégzésére alkalmazták.

"A törvény alkalmazása óta elsôsorban azt a következtetést kell levonnunk, hogy érdemes stimulálni a munkanélkülieket. Már az elsô perctôl világossá vált, hogy jelentôsen megnövekedett a munkavállalás a munkanélküli- segély folyósításának lejárta elôtt.

Ugyanakkor érzôdik a munkáltatók érdeklôdésének növekedése az eddig hátrányos helyzetben levôkkel szemben, akik most támogatásban részesülnek" - mondta Ioan Cindrea.

A marosvásárhelyi RMDSZ-es tanácsosok március 28- án interpelláltak a kétnyelvû utcajelzô táblák ügyében, kérve a polgármestert, tartsa tiszteletben a tanács 2001. évi 39-es határozatát, amelynek mellékletében szereplô táblamodellen két nyelven jelennek meg a lefordítható utcanevek, mint pl. strada Revolutiei-Forradalom utca. Az interpelláló tanácsosok kilátásba helyezték, hogy felbontják a táblákat készítô cég és a polgármesteri hivatal között létrejött szerzôdést. Dorin Florea polgármester válaszában arra hivatkozik, hogy a tanács városrendészeti szakbizottsága jóváhagyta a szerzôdésben szereplô, a táblák technikai jellemzôire vonatkozó mellékletet, ami pedig a kétnyelvû feliratozást illeti, a helyhatósági törvény valamint a 2001. évi 1206-os kormányhatározat csak a közintézmények, városi és municípiumi utak, a hirdetések esetében teszi kötelezôvé a kétnyelvûséget, nem pedig az utcanevekre és az utcajelzô táblák esetében. A táblákat készítô céggel megkötött társulási szerzôdés felbontását a múlt heti ülésen nem tudta elérni az RMDSZ- frakció, ehhez a tanácsosok kétharmadának szavazatára lett volna szükség.

Újdonsággal rukkolt elô a marosvásárhelyi Leo étterem. Lekörözve a Román Nemzeti Bankot, május elsejétôl bevezette a nehézlejt. Hogy mi is a nehézlej, ez kedden egy sütemény- kiállítás keretében derült ki, amelyre a sajtó képviselôi voltak hivatalosak. A Leo által "kibocsátott" nehézlej egy USA-dollárnak, azaz 33 ezer lejnek megfelelô kis papírérme, amelyet a vendéglô meglepetésnek szán hûséges vendégeinek. A kis érmét akkor veheti kézbe a fogyasztó, amikor fizet. A számlán szereplô minden 33 ezer lej egy érmét ér, ezeket kell összegyûjteni és következô alkalommal beváltani. Jövô héten például három érme egy sört ér. Következô héten e kampány keretében más meglepetéssel szolgálnak. A lényeg, hogy a vendéglô törzsvendégei gyûjtsék a nehézlejeket, mondotta Corina Savu egységvezetô.

A nehézlej-akció év végéig tart, addig, amíg a Nemzeti Bank bevezeti a valódi nehézlejt.

Jegyzet

Azt a pillanatot, amikor az orvos közölte velem: élet fogant bennem. Egy parányi kis embrió, ami emberré akar teljesedni, megszületni, létezni, akinek küldetése van a Földön. Azt a napot, amikor elôször láttam piciny szíved dobbanását, éreztem kezed, lábad, léted mozdulását. Büszke voltam. Kívülrôl még semmi sem látszott, még senki sem ismerte kettônk titkát, de én már akkor úgy jártam az emberek között, mint aki egy felmérhetetlen kincset hordoz magával éjjel-nappal. Teltek a hetek, hónapok. Nôni kezdtünk. Mindketten. Akkor értettem meg, mi teszi oly széppé a terhes nôket. Az anyaság semmihez sem hasonlítható érzése. Ami visszavonhatatlanul megváltoztat, felelôsségteljessé tesz. Önmagadra kell figyelj, hogy tudd ôrizni, védeni gyermeked.

Egymást simogattuk. Te kinyújtottad kezecskéd: ott, a hasam egy pontján dudor keletkezett, s én megsimogattalak. Nagyon szerettük egymást. Aztán eljött a pillanat. Mindketten szenvedtünk. De nagyon akartuk már látni, megismerni egymást. Az elsô sírásod hallottam, amikor megcsókolhattam apró kis ujjaid, azt a kicsiny kezet, amit a kilenc hónap alatt annyiszor simogattam, becéztem. A legszebb voltál.

Hányszor elfogott egy megmagyarázhatatlan sírás, miközben testemmel tápláltalak. Akkor éreztem valóban fontosnak létem, éreztem, hogy a kettônk közötti kapocs mennyire szoros. Nélkülözhetetlenek vagyunk egymás számára. A láthatatlan köldökzsinór mindig összeköt.

És az a pillanat, amikor elôször nevettél rám. Emlékszel? Én soha el nem felejtem. Meg amikor négykézláb megindultál. És amikor elôször ejtetted ki ajkadon: MÁMÁ. Az elsô botorkáló, bizonytalan lépteid. Amikor azon a szombati napon kinyújtott kezekkel felém indultál. Akkor is az öröm könnyei szöktek a szemembe.

Imádom a reggeli ébredéseid. Kikandikálsz kiságyad rácsai mögül, fekete szemecskédben az új nap boldogsága ragyog és nevetve nyújtod felém a kezed. És ettôl a kacajtól megszépül a világ, és naponta rádöbbenek: vigyáznom kell rád, mert számomra te vagy a boldogság, a nevetés, a ragyogás, az öröm, az életigenlés, a kincs. Te vagy az én életem.

Köszönöm, hogy édesanyád lehetek.

A május 1-jei ünnepnapok ideje alatt sem a Maros megyei mentôszolgálathoz, sem a SMURD rohammentô-szolgálathoz nem futott be a szokásosnál több hívás. Az egységesített diszpécserszolgálat ügyeletes orvosa szerint tegnap a kora délutáni órákig mintegy 40 hívást kaptak, fôként szülések, szív- és légzési panaszok miatt igényeltek mentôautót, emésztési problémákkal inkább a krónikus betegek hívták a 112-est. A SMURD vezetôorvosa, dr. Raed Arafat elmondta: a munkaszüneti napok ideje alatt egy halálos kimenetelû és egy nem túl súlyos autóbaleseten kívül "a szokásosnál is nagyobb csend volt".

Felhôkarcolók (17.)

Egy hongkongi statisztika szerint már számos építô és szerelô zuhant le a kivitelezés alatt lévô felhôkarcolókról. A tragédiák hátterében a biztonsági eszközök mellôzése áll. Használatuk ugyan kötelezô, de a munka üteme szempontjából mindenki jobban jár, ha nem bíbelôdik a bonyolult kellékekkel. "A dolog matematikája egyszerû… Olcsóbb a ritkaságszámba menô ellenôrzéseken bírságot fizetni, mint lassítani a tempót. Aki lepottyan, végül is magára vessen" - mondja Roy Gurnham amerikai építész.

Képünkön jól kivehetô, hogy a hongkongi Bank of China építôtelepén a nagy átmérôjû csôbôl kialakított tartószerkezet vízszintes elemén artistaként megy végig az építômunkás a jobb kezében talán éppen biztonsági céllal kiadott, de ilyen körülmények között semmi védelmet nem nyújtó kötéllel.

Az említett kimutatás azt bizonyítja, hogy a teljesítménybérért túlontúl nagy kockázatot vállalnak egyesek. Átlagosan minden hétre két haláleset jut annak következtében, hogy nem veszik komolyan az olykor több száz méteres magasságban rájuk leselkedô veszélyt. Azt vallják, hogy nem érnek rá a munkavédelemmel, munkásvédelemmel foglalkozni.

Vajon a temetés meg a hozzátartozók jogos kárenyhítési követeléseinek teljesítése sem fér bele az idejükbe? Errôl mélységesen hallgatnak a statisztikusok.

Népi gyógyászat, természetgyógyászat

Folytatjuk a népi- és természetgyógyászati módszerek összehasonlítását.

Türe (Kalotaszeg): "Amikor meghûltünk, akkor mindig herbateát készítettünk bodzavirágból, hagymából, köménybôl. Ezt megittuk, jól kimelegedtünk, megizzadtunk a paplany alatt, s akkor mindjárt szûnt a köhögés. Én is ittam, megitatta velem nagyanyám." A bodzavirág izzasztó és más jótékony hatásairól a sorozat harmadik részében olvashattak. Az édeskömény is tartalmaz illóolajokat, amelyek a baktériumok fejlôdését meggátolják. A köménymag görcsoldó, emésztést elôsegítô, vizeletkiválasztást serkentô, köptetô. A vöröshagyma teája köhögéscsillapító. Nyersen gyulladáscsökkentô, vérhígító, immunrendszert erôsítô. A teát forrón, mézzel kell inni, minél többet. Az ágynyugalom nagyon fontos, mert izzadással távoznak a beteg szervezetébôl a salakanyagok, és felszabadul, mûködésbe lendül az immunrendszer. Ez a természetes orvoslás egyik alapmódszere a meghûléses betegségek idején. A felsorolt gyógynövényeket helyesen használta a beteg.

Türe, Kalotaszeg: "Sós vizzel gargalizáltak, kinek torokfájása vót. Megdagadt a torkunk, a mandulánk, akkor mindjárt puliszkát fôztek, meleg puliszkát tettek rongy közé, s akkor azzal felkötötték. Osztán megszûnt a daganat, ennek vót hatása." A sós víz helyi baktériumölô hatását hôterápiával, meleg puliszkával fokozták.

Klézse, Moldva: "Amikor meg van hûlve, akkor rakja a poharakat, riva eszpirtval (szesszel). Gyavul meg. Poharakat raknak hátára, mellire." A köpölyözés az egyik legôsibb magyar népi gyógyászati módszer. A kínai, tibeti hagyományos gyó-gyászatban is általános.

Amint láttuk, így gyógyították nagymamáink a hûléses betegségeket. A beteget nyugalomba helyezték gondozták, figyeltek rá. A megromlott általános állapotot, közérzetet is javították. Ezek mind természetes, szelíd módszerek, melyek az egész szervezetet, az immunrendszert segítik, erôsítik, a minden emberrel született öngyógyító energiákat aktiválják. A természetgyógyászok, akár a népiek, a megelôzésre teszik a hangsúlyt, s ha megbetegedünk, ágynyugalommal, böjttel, izzasztással, gyógynövény- és vízterápiával gyógyítanak.

Ezek a módszerek ma a könnyebb esetek kivételével kiegészítôek.

Szövegidézetek a szerzô gyûjtésébôl és Gazda József Így tudom, így mondom címû könyvébôl.

Az orvos, asztrológus és filozófus Michel de Notredame korának igen híres személyisége, orvosi hírnevét a pestisjárványok során mutatott nemcsak bátor, hanem sikeres tevékenységének köszönhette. Mégis, orvosi hírnevének tetôpontján betegei hirtelen kerülni kezdik, ami orvosi pályájának feladására kényszerítette.

A közéletbôl visszavonulva korának és talán minden idôk egyik leghíresebb jóslójává lett. Elsô, 1555-ben Lyonban megjelent kötetét elkapkodják.

Négy év múlva, szinte szóról szóra bekövetkezett az 1-es centúria 35-ben foglalt jövendölés, ami aztán Nostradamus hírét egy csapásra elképzelhetetlen mértékben emelte. A szóban forgó jóslás pedig így hangzik: "A fiatal oroszlán legyôzi az öreget / párharcban, a gyepen / szeme kiszúródik, aranyketrecben / két seb folytán szörnyû halált hal". (Az eredetiben rímbe szedett versben íródott.) Hogy mire vonatkozik ez, világos lesz 1559-ben, amikor II. Henrik leányának esküvôje alkalmával lovagi tornát rendez. Maga a király pedig felkéri testôrségének gárdahadnagyát, Gabriel de Montgomeryt, hogy mérnék össze lándzsájukat. A hadnagy ezt szerényen visszautasítja, megköszönve a királyi megtiszteltetést, de a király nem enged, s a már-már paranccsá vált felszólításra végül is engedett a hadnagy: a lovagi tornából azonban halálosan komoly párviadal lett, s a hadnagy lándzsájának szilánkjai, átfúrva a ki- rály sisakjának rostélyát ("arany- ketrec"), halálosan megsebesítette meg a királyt. Tíz napig tartott a király haláltusája. Nos, ezután senki elôtt egy percig sem volt kétséges, hogy Nostradamus fenti jóslata betû szerint be is teljesedett, s nyilvánvaló, hogy további jóslatainak beteljesedése csak idô kérdése.

Ettôl kezdve hercegek, királyok, sôt egy Bourbon- érsek tartoznak Nostradamus "kliensei" közé. Medici Katalin ôérte utazik Franciaországba; IX. Károly udvarába viteti, kinevezi udvari tanácsosnak és háziorvosának. Egész Franciaország róla beszél, se szeri, se száma megjelent írásainak: hasonló könyvsikere nem volt senkinek talán azóta sem, a következô évszázadokban sem. Sok-sok nyelvre fordították le, még többféleképpen magyarázták (legalább 400 féle magyarázat ismeretes), sôt még hamisították is.

A siker bizonyára abban rejlik, hogy virágos nyelvezetû, ömlengôs formában papírra vetett látomásaiban minden egyes generáció vagy saját magát vélte felismerni, vagy pedig máris megtörténteket vélt abban - tehát mint megjósoltat - látni. A Vatikán azonban 1781-ben indexre tette, mivel csillagjósok a Szent Kúria bukását vélték kiolvasni a csillagokból, s Nostradamus egyes szövegrészei ugyancsak hasonlóan volnának értelmezhetôk.

Néhány olyan jóslata, amely úgymond "be is teljesedett":

10. cent., 100: Anglia több mint háromszáz évig ural földet és tengert, ami a luzitánoknak nem tetszik. Értelmezése: az angol Empire és tengeri uralom tényleg nem tetszett a luzitánoknak - portugáloknak.

1. cent., 64: Olaszországban fog születni egy császár / kinek drágán adják a trónt / nem mint hercegnek / mert kinek véle baja
volt, mészárosnak mondják. Értelmezése: itt Napóleont nem nehéz felismerni.

2. cent., 18: A tejjel áldott hosszú idô után beborul az ég Reims körül / szörnyû csata dúl / hol apa fiához sem mer közeledni. Értelmezés: a Márna menti csata 1914. szept. 5-12; Reimsig volt látható az ágyúzás füstje; a tejjel áldott idô pedig az I. világháborút megelôzô, hosszú, 44 évig tartó békés, áldott idôt jelentené.

(Folytatjuk)

25 éve hunyt el Olosz Lajos

Marosvásárhely, 1995. 8. 11.

Kedves Hevesi (Mónár) Jóska!

Igyekszem - noha késve is, hiszen 75 éves és beteg vagyok - válaszolni leveledre. Sokra értékelem Édesapám iránti érdeklôdésedet.

Egy bonyolult mondattal kezdeném: Apám emberi kialakulásában egyforma nagy szerepet játszottak örökletes (genetikai) és szellemi, környezeti tényezôk. Elôször megemlékeznék néhány genetikairól.

Édesanyja Podhorszki Gizella, elmagyarosodott felvidéki, lengyel származású volt. Apja és anyja egyaránt Podhorszki (másod-unokatestvérek voltak). Egy unokatestvé-rük, Podhorszki Louis, kiemelkedôen jó vívó és igen sok nyelvet ismerô (talán negyvenet) volt, akire Széchenyi István felfigyelt és aki - erre Magyarországon megjelent írásbeli bizonyíték is volt - két fiúgyermekének szerzôdéses házitanítói állást ajánlott fel. Két év múlva a házitanító Karageorgevics szerb királynál ugyancsak házitanítóként szegôdött el. Onnan újabb két év múlva továbbment Párizsba. Itt egyetemi tanár lett, ha jól tudom, a Sorbonne-on. Feleségül vette egy görög születésû, nagyon szép, fiatal tanítványát. Temetésén késôbb egyedüli barátja, a francia író, Mistral vett részt. Késôbb az özvegy a svédországi francia nagykövet felesége lett, a nagykövetet Nybleusnak hívták, aki Nybleus Jean néven kutatni kezdte tudós édesapjának családját. Elôször Budapesten találta meg Podhorszki Vilmost. Tôle tudta meg, hogy húga, Podhorszki Gizella Édesapám anyja volt. Mikor megtudta, hogy a lengyel család elmagyarosodott, idôskorában, kb. 60 évesen megtanult magyarul olyannyira, hogy Apámnak magyar nyelvû levelet is írt. Késôbbi levelezésük német nyelven folyt. Minálunk Kisjenôn két ízben is néhány hetet töltött. Édesapám versei közül kettôt svéd írókkal, illetve költôkkel fordíttatott le. Ezekkel az örökletes tényezôkkel talán túl sokat foglalkoztam, de Podhorszki Gizella és Luis génjei bizonnyal megvoltak édesapámban.

A gének másik fele idôsebb Olosz Lajostól származik. Ô egy Arad megyei kisközség, Ágya gyakorlati érzékû, igen aktív és hasznos jegyzôje volt. A család úgy tudja, hogy a Székelyföldhöz tartozó részekrôl kerültek szülei Kolozsvárra. Erre utal egyébként az is, hogy a családot nem Olasznak, hanem Olosznak hívják. Így pl. Kovásznán vagy Máréfalván ugyanabban a családban vannak Olaszok is és Oloszok is. S hogy egy írásbeli példát mondjak, a zágoni Mikes Kelemen levelei közül háromnak is van Olaszországról és olasz emberekrôl szóló olyan levele, ahol Mikes mindenütt Oloszországot és olosz embereket említ. Tehát eredetileg az Olaszok minden bizonnyal székely eredetûek voltak, de Ágyára nagyapám Kolozsvárról jött. Tevékenységére jellemzô, hogy jóval az elsô világháború elôtt Ágyán ártézi kutat létesített. Kissé mulati ember volt és minden bizonnyal magas vérnyomásos, mert aránylag fiatalon, agyvérzésben halt meg. Édesapám úgy emlékezett reá, mint nagy Kossuth Lajos-pártira és ezért, mint elsô fiú, Apám is Lajos lett. Az akkori Orbán Balázs, akinek nagy hatása volt Apámra, a székelyeket hun eredetûeknek vélte és ezért írta Édesapám egyik versében, hogy elsô ôse hun leányt vett feleségül. Ezért annak is örült, hogy magam is tiszta székely leányt vettem feleségül.

Áttérek a környezeti tényezôkre, ezért elsôsorban kisgyermekkori dolgokat mondanék el. Apámnak volt egy kivételesen mûvelt és értelmes nagybátyja, Olosz István, aki Németboksánban volt közjegyzô. Aránylag fiatalkorában megvakult. Arra kérte testvérbátyját, hogy a legnagyobb fiát, aki még nem volt elemista sem, de írni-olvasni már tudott, adja rendelkezésére. Kisgyermekkorát emellett az igen értelmes és mûvelt ember mellett töltötte el. A nagybátyja is tiszta szívû, becsületes ember volt és sok nyelven tudott. Voltak napok, amikor csak latinul beszélt a gyerekkel, máskor görögül, németül és nem ugyanolyan jól francia és angol nyelvre is tanította. Itt, Németboksánban egy különösen szép kirándulóhelye volt a kisgyermeknek (Drümoksza), ahol megismerkedett a növényekkel, bogarakkal, állatokkal és a természet iránti szeretete felnôttkorában is megmaradt. Noha járt a németboksáni német elemibe is, de hivatalosan úgy szerepelt, hogy az elemit és az elsô négy gimnáziumot magántanulóként végezte, végig kitûnô eredménnyel. Negyedik gimnáziumtól, nagybátyja halála után, Szegeden végezte a középiskolát. Itt is minden vizsgáját kitûnôre tette le. Apám Németboksánra egész életében úgy emlékezett vissza, mint egy paradicsomi, szép álomvilágra. Szinte alig értettem, milyen mély emléket hagyott benne Németboksán. Erre csak 65-70 éves korában jöttem rá.

Az egyetemet Kolozsvárt végezte mint joghallgató. Tanárai közül többen is emlegették, hogy volt Kolozsvárt egy igencsak magas növésû, nagyon jó diákjuk, akit Olosz Istvánnak hívtak. Mondta, hogy az neki nagybátyja volt.

Egyetemi évei alatt három, egész életre szóló barátságot kötött Moór Gyulával, Reményik Sándorral és Áprily Lajossal. Itt említem meg, hogy Édesapám a filozófiát nagyon kedvelô fiatalember volt, akárcsak Moór Gyula, és kedvenc jogfilozófia-tanárukhoz, Somló Bódoghoz a hét bizonyos délutánján mindketten hivatalosak voltak. Moór Gyula, akárcsak Édesapám,
"sub auspiciis regis", tehát a tanulási idô alatt végig "kitûnô"-vel végzett. Mindketten királygyûrût kaptak Ferenc Józseftôl és a gyûrût ujjukra Apponyi Albert húzta. Moór Gyula rövidesen jogfilozófia-tanár lett Szegeden. Késôbb felkerült Pestre, itt a háború utáni rövid kisgazda-uralom alatt az Akadémia elnöke volt. Édesapámat reá akarta bírni, hogy volt szegedi állását foglalja el, ebbe Apám nem egyezett bele. Legalább ilyen nagy hatással volt Édesapámra két költô barátja is. Reményik Sándor kezdetben joghallgatóként kollegája volt, itt ismerkedtek össze. Sándor bácsi apja neves és jómódú építészmérnök volt. Talán II. éves joghallgatóként hagyta ott az egyetemet. Anyagi jómódja (az apja építette a kolozsvári egyetemet és a klinikák 90%-át) a háború szomorú befejezôdése, és az akkor már megmutatkozó költôi hajlam vezették arra, hogy ott hagyja a jogot. Eleinte, elsô ismeretségükkor még nem tûnt depressziósnak. A hajlamon kívül minden bizonnyal a külsô tényezôk is hozzájárultak melankóliájához. Ô volt az elsô, aki igyekezett rábírni apámat, hogy ne csak a fiókjának írjon. Apámnak zenei érzéke nem volt, rím nélküli verseket írt. Reményikkel az ô korai haláláig állandó levelezésben volt, több mint 200 levelet küldött Apámnak. Reményik Sándor nekem keresztapám lett. Ugyanilyen életre szóló barátja volt Apámnak Áprily Lajos is. Lajos bácsival az ô haláláig tartó ugyancsak bôséges levelezést folytatott. Mivel Jékely Lajos a Református Kollégiumnak volt akkori tanára, Apám úgy kívánta, hogy bátyám Lajos bácsiéknál lakjon és inkább járjunk a katolikus Minorita Gimnáziumba, mivel egy akkori törvény tiltotta, hogy abba az iskolába járjunk, amelyikben Lajos bácsi tanár. Áprily és Reményik jó barátja volt még Lám Béla, és általuk Béla bácsi haláláig tartó barátság szövôdött kettôjük és gyermekeik között is. Egyébként a Jékely gyermekek közül én Jékely Zolival és Lám Béla gyermekei közül Jolikával kifejezetten nagyon jó barátságban voltam. Áprily és Reményik hatására Édesapám eleinte három kötet verset írt (Gladiátor arc, Égô csónakon, Barlanghomály). A három kötetnek gyakorlatilag nemigen volt visszhangja. Noha Áprily egyszer kijelentette, hogy "közülünk Olosz Lajos a legmodernebb". Mindenesetre Édesapám ezután több mint húsz évig nem írt verset.

Én fiatal orvosként, nyári vakációban Kisjenôn, a ház folyosóján véletlen beszélgetésbôl megértettem, hogy Édesapám milyen nosztalgiával beszélt Németboksánról. Nekem akkor már volt autóm, egy piros Skoda. Mondtam neki, hogyha kedve van, fussunk el Németboksánba. Nem akarta hinni, hogy néhány óra alatt ott lehetünk. Felváltva hol én, hol feleségem vezetett. A németboksáni emlékek és képek megrohanták. Jól emlékszem, hogy a Berzava partján a vízben tükrözôdô sárga virágok és az évszázados platánfák láttán azt mondta: "Pont olyanok most is, mint gyermekkoromban". Felismerte a német elemi iskola padjait, a nagybátyja házát, sôt, talált két nála jóval idôsebb asszonyt, akik még ismerték Olosz Istvánt, a nagybátyját. Mikor hazaértünk Kisjenôre, nem tudott elaludni, lázas lett, csak másnap kezdett magához térni. Ettôl fogva újra írt verseket. Akkor jelent meg a Hattyú-ének címû utolsó verseskötete. Amikor 80 éves elmúlt, kijelentette, hogy többet nem mer verset írni, mert nem biztos, hogy ura lehet majd gondolkodásának.

Visszatérve egész életére, röviden azt kell mondanom, hogy tiszta szívû, igaz ember volt. Mint általában a legtöbb tehetség, nagyon sokoldalú volt. Néhányat ezek közül megemlítenék. Filozófiában igen nagy tisztelôje volt Kantnak. Volt benne bizonyos konzervativizmus, pl. Bergsont nem kedvelte, Kirkegaardot, gondolom, nem is ismerte. Nekem soha nem említette, hogy két, a húszas években felvázolt
"axiológiát" írt. Pedig engem ismételten arra próbált rávenni, hogy én írjak egy axiológiát (értéktan). Hogy errôl nekem semmit nem említett, azt onnan tudtam meg, hogy a nagyobbik leányom, Kis Andrásné született Olosz Klára találta meg addig ismeretlen írásai között a két axiológiai vázlatot, amit, úgy látszik, nem tartott véglegesnek. Arról tudtam, hogy "Kölcsey etikája" címmel Nagyváradon a Református Egyházkerület nyomdájában megjelent az 1939-ben írt tanulmánya. Leányom szerint, akinek filozófiai mûveltsége alig volt, mind a két axiológiai vázlat rendkívül logikus és jól érthetô. Én, akinek távolról sem volt elegendô filozófiai mûveltségem, nem lettem volna képes axiológiával foglalkozni.

Grafikában, festészetben kifejezett tehetség volt. Középiskolás korában, mikor Európa-szerte tehetségkutatás folyt, egyik festménye Londonig jutott. Az ilyen irányú pályafutása középiskolás korában zátonyra futott. Rajztanára, akit bizonyára befolyásolt Szinnyei-Merse és fôként Ferenczy Károly, valamint a francia impresszionisták színelmélete, megpróbálta rávenni tehetséges tanítványát, hogy a napfény érdekében fessen kék és lila árnyékokat. Ezt édesapám nem volt hajlandó feloldani, annyira "észlény" volt és annyira konzervatív, hogy az esze korrigálta a retineális látását. Szerinte a hó fehér és az árnyék csak szürke lehet. Összeveszett a rajztanárával és többé nem volt hajlandó festeni, de grafikai tehetsége ceruzaportrékban megmutatkozott. Én még ismertem azt a kb. 40 arcképet, amelyek megörökítették annak a számos túsztársának képét, akiket szinte egytôl egyig föl lehetett ismerni a ceruzaportrékon. Ilyen irányú tehetségét minden bizonnyal édesanyjától, Podhorszki Gizellától örökölte. Megjegyzem, én és mindkét leányom is elég jól rajzolunk. Megemlítem, hogy a lakásukban látható képek közül a legjobb kép az, amit a Podhorszki mama festett.

Természetimádat: Apám nemcsak szerette a természetet, de nagyon jól ismerte is. Így a fákat, bokrokat és virágokat is annyira ismerte, hogy minden növénynek mind a magyar, mind a latin nevét tudta. Erre egy eklatáns példát mondok: mikor a nagyobbik leányom még csak 3 éves volt, Szentábrahámon (Udvarhely megyében, feleségem szülôfalujában) az unitárius templomból kijövô pap (Máté Zsiga) látta, hogy a leányka kezében egy sárga virág van. A 3 éves leányka kérdezetlenül is mondta: Vérehullató fecskefû, Chelidonium majus. Nem jött, hogy elhiggye, hogy egy hároméves leányka ilyesmit tudjon. A nagyapjától tudta, Apám ilyesmire is tanította. Apám elsô unokája volt és kettôjük között kölcsönös, igen nagy és tartós szeretet volt.

Sport és vadászat: Annak ellenére, hogy Édesapám jobb szemével nem látott, egy gyermekkori gennyes szaruhártya-gyulladás következtében és emiatt katonának sem vitték el, Kemény Jánosné, Auguszta néni úgy emlékezett rá, mint neves sportemberre. Édesapám néhány galamblövô versenyt is nyert, így pl. Világoson Bohus Zsigmondéknál, egyet pedig Marosvásárhelyen. Kezdetben vadakra is vadászott, de egy idôtôl fogva, mikor a toplicai Suceava Ionelrôl megtudta, hogy az puska helyett filmfelvevô készülékkel örökítette meg, amint a mézet lopó mackó a patakra menekült, többé nem vadászott. Így kettesben néztük végig puska nélkül az ôzmamát a gidákkal mindaddig, amíg az ôzbak is meg nem jelent. De nemcsak a puskával bánt jól, jó futballista is volt, a KÉAC-nak volt játékosa. Mikor bátyámmal felserdültünk, ô lett az ifjúsági csapat edzôje is.

Ügyvédsége: Apám, miután beszélgetett az ügyféllel, megítélte, hogy jog szerint van-e esélye, hogy megnyerje a pert. Ha úgy találta, hogy nincs, megmondta, hogy nem vállalja az ügyet, az utca túlsó oldalán volt egy nagyon jól keresô ügyvéd, akirôl tudta, hogy képes egyes bírákat is lefizetni. Az mindig elvállalta az ügyet. Édesapám elfogadta a hivatalos ügyvédi díjat. De ha az ügyfél nem fizetett, végrehajtást soha nem tûzetett ki. Akkor jött egy váratlan törvény: az ún. konverzió. Ennek értelmében, akinek adóssága volt, nem kellett azt megfizesse. Apámnak közel hárommillió lejjel tartozó kliensei voltak. Nagynéném, Édesapám húga, akik mi Gizikának hívtunk és aki írógéppel igen jól írt, megbeszélte Apámmal, hogy ezentúl az iroda pénzügyeit nem apám, hanem Gizika intézi. Úgy ítélte meg - s ebben igaza is lett -, hogy mind a mi családunk, mind a Gizika és Nuci néni (Olosz Anna és férje, Schleifer Árpád pozsonyi születésû, bizonyára német származású, de önmagát magyarnak tartó ember és két velünk, fiúkkal kb. egyidôs unokatestvérünk) családja ettôl fogva, hogy a pénzügyeket Gizika intézte, jobban élt. Ennyit Édesapám ügyvédségérôl: egyáltalán nem volt jellegzetes ügyvéd.

Ezek után megismétlem: tiszta szívû, igaz ember, mindenki által megbecsült és szeretett, pesszimista, gyermekeivel szemben szigorú, bizonyos mértékig konzervatív ember volt.

Üdvözlettel, Édesapám kisebbik, ôt nagyon szeretô fia:

Olosz Egon

Szellemi eszmélésem óta hiszek Olosz Lajosban. A róla szóló történeteket gyerekkoromban anyai nagyanyámtól hallottam, majd szüleimtôl. Volt idô, amikor mindenkit, akirôl feltételeztem, hogy ismerte, untig faggattam. Húszévesen, kétszeri étkezéssel, napokig ültem a Széchenyi- könyvtárban. Orvostanhallgató koromban francia nyelven írtam Olosz Egon professzor úrnak, hogy komolyan vegyen. Lekéstem találkát, halasztottam vizsgát, és nyeltem nagyokat, amikor magasabbrendûségi érzésben szenvedô Olosz-rokonok kiutáltak otthonaikból. Olosz Lajos miatt már többször kitagadott családom, elfordult feleségem. Lányom nemrég leplezett le. Apu, mondta, te jobban szereted Olosz Lajost. Közben ôszülô halántékú, pocakos Olosz-hívô lettem. Én hiszek Olosz Lajosban.

Hevesi József

Derûsen könnyed, meleg emberséget sugárzó, rokonszenves, színesen harmonikus, megnyugtatóan kiegyensúlyozott mûvészetet ismerhettek meg mindazok, akik múlt szombaton jelen voltak a Kristófi-monográfia bemutatóján, megnézték a marosvásárhelyi Deus Providebit Tanulmányi Házban a nagyváradi festô képeit. A festôt beajánló nagyesszé szerzôje, Banner Zoltán mûvészettörténész a bihari Nagy Imrének nevezte Kristófi Jánost. Az album elôszavát jegyzô Jakobovits Miklós így ír róla: "Kristófi képei a zene és a képzômûvészet ötvözetei. A leütött képi elemeken, a barokk paloták emelkedett szépségében a Bach-fúgák mélyen érzô ritmusát érezzük, míg orgonajátékát hallgatva felidézôdnek képei harmonikus színakkordjai. A magányosan ábrázolt nôi vagy férfialakok mellett a háttérbôl felidézôdik bennünk a családi melegség erôt adó hiteles szépsége, a faluért, a szülôk nemes emlékéért érzett felelôsség és kötelesség vállalása."

Néhány gondolatot magától a festôtôl is kértünk a bemutatósorozatról és a családja kezdeményezte rendkívül szép kiadványról. Íme a tömör válasz:

- Mi elég régóta ismerjük egymást Banner Zoltánnal, közel kerültünk egymáshoz. Neki nagyon jó antennái vannak, érzékenyen veszi, fogja mindazon jeleket, amelyek a mûvészetemet meghatározzák. A képeim megérintették, egész közel kerültek hozzá és szépen megírt szövege szinte költôinek nevezhetô. Miközben írása irodalmi szempontból is kifogástalan, ugyanakkor nagyon reális, igaz is. Festményeim lényegére tapintott rá. Én mindig megmaradtam a saját festôi szemléletem mellett, sosem befolyásoltak alapvetôen a divatok. Banner pedig ezt korábban is értékelte. Szóba került Nagy Imre, az ô mûvészetérôl azt mondta, hogy az keményebb, férfiasabb, az én festészetem pedig lágyabb. Így is igaz, de másképp is lehetne fogalmazni, én például arra visszavezetve, hogy a zenéhez is volt tehetségem és ma is nagyon szeretem, úgy mondanám, hogy amit csinálok, az lírai, zenével is telített. Stílusosan: a székely Nagymester festészete dúr, az enyém moll hangvételû.

(nk)

Bach-misét hallgatva

Mutatja Isten

hová tarthatol

Mutatja a fel-

szentelt csúcsot

Mutatja a lélek

darálta géneket

Mutatja a szél-

tében tobzódás

letaglózott tró-

feáit - agancsait

Mutatja a kérlel-

hetetlen anyaság

szentségét s akkor

bûnben fogantatol?

Mutatja a süllyedés

bugyrait eme fel-

térképezhetetlen

mulandóság árkain

Mutatja feltartott

ujjam az égzengést.

Pethô László

(Szemelvények egy emlékkönyvbôl)

Szubjektív megítéléseink értelmetlenek. A Gondviselés mindig tudja, hogy kit mikor, melyik hegyhez rendel serpának. * Bolyongó fantomfigurák / sokasodunk ezer ablakban, / magunk keresve görbe fákban / s néhány kidobott pillanatban. (Szepesi Attila) * Szép napot töltöttünk el Szegeden a Kincskeresô szerkesztôségében, Baka Istvánnal, Ilia tanár úrral. Azóta sûrûn találkozunk, elôfordul, hogy havonta-kéthavonta is, mindig a másik emberre való kíváncsisággal keveredünk bele a beszélgetésbe. Remélem, megôrzôdik ez sokáig... (Füzi László) * Különösen megszerettem ritka, kiveszôben lévô tulajdonságát: tud levelet írni. Levél válasz nélkül nem marad nála. Több ez, mint jó szerkesztôi készség, inkább jó emberiesség, emberismeret, a jó szóban való hit gyakorlása. (Ilia Mihály) * Nem csalódtam: Gálfalvi Gyurka jól állja a sarat a - más okokból - ma sem éppen barátságos viszonyok között. Remélem, egészsége megengedi, és szerkesztôként ô is megtoldja még jó néhánnyal most betöltött hatvan esztendejét. (Jánosházy György) * Nem vesztes az, aki sokféle értetlenség közepette hû maradt eszményeihez; aki nem csupán a nemzedéktársakkal folytatott beszélgetéseiben kérdez rá, hogy
"Marad a láz?", hanem a Látót szerkesztve gyakorolja a "lázas" állapotot; és lázasan tiltakozik mindenfajta kizárólagosság ellen - miközben tudja, ez manapság semelyik szekértáborban nem arat túl nagy sikert. Így ôrzi a házat, a Látóét, az erdélyi irodalomét és az egész magyar literatúráét - és a magáét ott, az ôrtorony aljában. (Kántor Lajos) * Föld felé szárnyaló fehér bajusza van, mintha most kelt volna föl egy szakállszárítóról öreg parasztok közül, akikkel végérvényesen rendbe tették e randa világ dolgait - s van egyfajta rosszcsont mosolya, mint azoknak, akik nem szokták feladni a reményt... (Király László) * Arra jöttél te rá, hogy ha írás közben ôszinte vagy, akkor sem mondhatsz el mindent... Nem szemérembôl, nem félelembôl, még csak nem is szerénységbôl... És nem is tudatosan. Csupán arról van szó, hogy korának leegyszerûsítô gondolat- és érzésvilága hatással van arra is, aki semmit nem egyszerûsítene le önszántából... Bizony Gyuri, a nagyon jó írók néha nem írják meg könyveiket. (Kocsis István) * Gyerünk Gyurka pajtás / Palojtáknak láttán / Szomorú rákóczi-szemem / Bujdosson csak tovább megtört / Céltalan cirádán (Kovács András Ferenc) * Mindenütt ott van, ahol nagy közös ügyeink mellett kell felelôs munkát végezni. Egy végvári kapitánynak ez a felelôsség ad életreszólóan erkölcsi erôt és hitelességet, folytonos tennivalót, és ez szabja meg azt a nemes helyet, amelyet a nemzeti kultúra életében, gondozásában betölt. (Pomogáts Béla) * Gálfalvi Gyurka 60 éves. Gálfalvi Gyurkának 2002. április 28-án. A megbecsülés, a barátság és a szeretet jegyében készítette a Mentor Kiadó és a Lyra Kiadó közössége.

Válogatta: B. D.

Szabadvers-emberrôl írok szonettet,

ha téged egykettôre rímbe szedlek,

s hiteltelen lesz minden, amit mondok,

mert ily ketrecbe nem való a sorsod,

ki örökkétig kilógtál a sorból,

s ha valaki most jobban belegondol,

megkérdezhetné: hogy lettünk barátok,

hisz nekem áldás, ami neked átok,

én belül fáztam, te kívül lobogtál,

kihajtott inggel, míg végigrobogtál,

mi fôtér s lôtér volt köröttünk hajdan,

de mégis most vagy igazán csak bajban,

mert hebehurgyán addig jöttél-mentél,

míg ilyen ifjan hatvanéves lettél…

2002 áprilisában

Markó Béla

"Némely foltok nem távolíthatók el
az anyag megsértése nélkül."

(Tisztítóüzemi cédula)

Jarmilka köténye alatt míg gyermeket hord

Elvtárs feszít a Nagyüzemi Termelde sikamlós gyalogplaccán

s az ég hullaszín vasforgácsként lepereg

Idióta kölyökmosoly tör át a romokon

s egy elvtárs-igazgatónô amazon kebelén

lefut egy Évezred heveny pillantása

le a gyári csizmákig s a derék vidéki ganajba

Jarmilka köténye alatt míg fényben

boldogan fürdô, láthatatlan gyermeket hord

S a Nagyüzem Nôi Vegyeskara csorbán felvigyorog

mire a kifeszített ôr férfias acélja megpattan hirtelen,

miként a hasonlat, úgy fut szét egy elômunkás

a párolgó vedrekkel el a gyári félhomályba

míg maséroz körbe-körbe huszonhárom

egyenruhába nyesett szilárd ezredes

s középen ott böffent a Fácán nevezetû úr

Jarmilka gyermeket cipel durva köténykéje alatt

egy rádió amikor reccsen s felébreszt:

egy-kettô, egy-kettô, ez Moszkva, jó reggelt uraim

zendít rá igazgatói baritonban

mint egy felmasnizott vaddisznó a Félhülye Szakszervezet

Tanácsa bôdülve gyári kéménykürtként

míg ki nem ég s szelíd pehelyként szállna

le a korma

ételes edények zsíros peremére

kötény forrón telt ívére, le az udvarra

hol az együgyû Jarmilka nézné azt

Szentestét hívén boldogan

Fazakas Attila

"Ismered ôt?" - kérdezte viharban a fa.

"Különös, kedves - folytatta -, a magasság

kegyeltje. Egy hangaszál sugdosta, hogy

találkozott vele s azóta rabja. Fura

perszóna: látszólag céltalan bolyong. Feltûnik

itt-ott nesztelen. Úgy véled, régen elfeledted,

s a semmibôl villan fel hirtelen. Fenségesen

rút dolgokon is megpihen. Valamit mindig ottfelejt,

elmédbe rejt magából: örökkön örökít.

Hagyatéka nyitott szemeknek láthatatlan.

Magát ismétlô, páros életének, bár két formája van,

lényege mégis oszthatatlan. Nem igazodik

közízléshez; ôhozzá vágyak idomulnak. Mihez csak ér,

amit megérint, nyomát hordozza végzetéig.

Nap-táruló, éj-záruló piciny testében zengnek-

-zsongnak régi órák, kozmikus zsolozsmák.

Megfoghatatlan, hát így nem lehet megölni.

Csak ami élteti, abba tud belehalni: vakon

zuhan-vetôdik-csapódik a fénynek. Viharban is

keresd, ismerd, szeresd meg ôt!" - eseng a fa.

Mi tagadás: ô is repülne...

2002. IV. 17.

Killár Katalin

Kitekintô

A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház május 8-i és 9-i elôadásával zárul a Vendégségben Budapesten - Határon túli magyar színházi estek tavaszi féléve, a Thália Színházban tartandó elôadásokon a társulat a kortárs lengyel drámaíró, Tadeusz Slobodzianek Ilja próféta címû hihetetlen történetét mutatja be - tájékoztatta Goldschmied József, a sorozat programigazgatója az MTI-t.

A lengyel drámaíró, Slobodzianek munkáiban ôsi misztériumjátékok, biblikus történetek keverednek a néphagyománnyal, vaskos népi humorral, "isteni vegyül vulgárissal, komoly a groteszkkel" - olvasható a tájékoztató anyagban.

- "A történet nem keresztény traktátum, sokkal inkább a napjainkra is jellemzô egyetemes elhülyülés és primitivitás tablója, az emberi sötétség és korlátoltság karikatúrája" - fogalmaz Goldschmied József.

A darabot Bocsárdi László rendezésében mutatják be, a címszerepet Pálffy Tibor alakítja. A díszleteket és jelmezeket Bartha József tervezte.

Az Ilja próféta - mint az egyetlen határon túli stúdióelôadás - a Pécsi Országos Színházi Találkozó programjában is szerepel.

Neves írók, költôk, valamint a legjobb hazai diákírók részvételével megnyitotta kapuit a Csopaki Irodalmi Fesztivál csütörtökön.

Amint arról az MTI-t a szervezôk tájékoztatták, a diákírók négy napon át folytathatnak mûhelymunkát olyan ismert írók segítségével, mint a két Kossuth- díjas résztvevô, Jókai Anna író és Kányádi Sándor költô, valamint Kalász Márton, a Magyar Írószövetség elnöke.

Részt vesz a munkában Tôzsér Árpád, Vári Fábián László, Mezey Katalin s több más hazai, és határokon túli magyar író és költô is, akik az alkotómunka titkaival igyekeznek megismertetni majd a tehetséges középiskolásokat.

A Csopaki Irodalmi Fesztivál díját szombaton adják át a legtehetségesebb diákírónak.

Közösségegyesítô és fôleg köztereken megtartható rendezvények szerepelnek a veszprémi Gizella-napok programjában.

A Gizella-napokat elôször tíz évvel ezelôtt rendezték meg Veszprémben Szent István feleségének, Bajor (Bambergi) Gizellának tiszteletére. A királyné jórészt Veszprémben élt, és ezt a hagyományt követték az Árpád-házi királyok feleségei is.

A Gizella-napokra idén május 3-a és 7-e között