|
LIV. évfolyam 142. (15105) sz. |
2002. június 23., szombat |
834 magyar tanuló kisérettségi nélkül
Összességében elkeserítôen meggondolkoztatóak az idei kisérettségi eredményei, különösen, ha az általános iskolák magyar tagozatán végzett fiatalokra gondolunk. A teljes létszám 36 százaléka nem tudta letenni a kisérettségit. A VIII. osztályt végzett magyar tanulók száma az idén 2298 volt, s közülük mind a négy vizsgára összesen 1858-an mentek el, sikeresen csak 1464-en kisérettségiztek. 394 diák nem érte el az átmenô jegyet, ami arányaiban rosszabb, mint a román tagozaton végzett tanulók eredménye, ahol a 4184 kisérettségizô diákból 610-nek volt ötös alatti átlaga.
Tegnap a videokonferencián a miniszterelnök két alkalommal is megemlítette Maros megyét, mint negatív példát, a föld- és erdôtörvény alkalmazása kapcsán. Elsô alkalommal azért, mert az országban 126 olyan polgármesteri hivatal, illetve helyi földosztó bizottság van, amely az utóbbi öt hónapban egyetlen birtoklevelet sem osztott ki. Ezek között egypár Maros megyei község is van. Másodszor, ugyancsak a birtoklevelek kapcsán merült fel Maros megye, ezúttal azon községek miatt, ahol három hónap alatt még tíz tulajdonbizonylatot sem voltak képesek kiosztani.
A miniszterelnök szerint vannak olyan helységek, ahol pereskedések akadályozzák a törvény alkalmazásának ütemét, de legtöbb esetben a polgármesteri hivatalokat és a helyi földosztó bizottságokat okolta, mert országos szinten 20 ezer per folyik földügyben, és név szerint nevezte meg azokat, ahol több mint 2000 vagy 1000 fölött van az ilyenszerû perek száma. (Ezek között Maros megye nem szerepel). Adrian Nastase két héten belül jelentést kér a prefektusoktól, akik a helyszínen kell utánanézzenek a dolgoknak. A jelentéseket elemzik, és a közigazgatási minisztérium szankciókat állapít meg a prefektusok, alprefektusok, titkárok, kataszteri hivatalok esetében.
A Népújság kérdésére, Ovidiu Natea prefektus elmondta, hogy valóban vannak a megyében helységek, illetve polgármesteri hivatalok, amelyek az utóbbi három hónapban egyetlen tulajdonbizonylatot sem osztottak ki. Azt is elismerte, hogy Maros megye a maga 54 százalékával valóban az országos átlag alatt teljesített ilyen szempontból. De az is igaz, hogy az utolsó két hónapban 8900 birtoklevelet sikerült kiállítani a megyében.
A másik dolog az, mondta a prefektus, hogy a közigazgatási minisztérium az utóbbi három hónapról kért jelentést. Így került úgymond fekete listára Marosszentanna, ahol az utóbbi idôben nem osztottak ki tulajdonbizonylatot, de általában 98,6%-ban már rendezte a birtokleveleket. Hasonló a helyzet Kóródszentmártonban (67,7%), Alsóidecsen (87,5%), Marosszentgyörgyön (88,1%), Zágorban (83,6%), Hodákon (66,3%), ahol épp csak az utóbbi hetekben lassult le a földtörvény alkalmazásának üteme, de egyébként magasan az országos szint fölött állnak.
Negatív példa lehet Palotailva, ahol annak ellenére, hogy 32,9 százalékban teljesítették feladatukat, az utóbbi hónapokban sem tettek semmit a helyzet javítása érdekében. Szintén ebben a helyzetben van Gödemesterháza, 40%-os teljesítménnyel. A legrosszabb a helyzet azonban még mindig Erdôszentgyörgyön, ahol csupán 15,7 százalékban osztották ki a birtokleveleket. Natea szerint éppen azért, mert a "problémás" polgármesteri hivatalok a Nyárád mentiek, a megyei földosztó bizottságba Náznán Jenôt, a mezôgazdasági igazgatóság aligazgatóját is beválasztották a megyei földosztó bizottságba, hogy tárgyaljon a magyar polgármesterekkel.
A kérdésre, hogy mit szándékszik tenni, Ovidiu Natea kijelentette: hatásköre nem enged meg számára semmiféle szankciót vagy intézkedést, de megnehezítheti az illetô polgármesterek életét. Ezt is fogja tenni, tette hozzá.
A hagyományos "családi fotóval" pénteken Sevillában megnyílt a spanyol elnökségi idôszakot lezáró EU- csúcsértekezlet, amelynek legfontosabb témája az illegális bevándorlás elleni harc, valamint a tagállamok menekültügyi és bevándorlási politikáinak további közelítése .
A másfél naposra tervezett tanácskozáson az állam- és kormányfôk foglalkoznak még az uniós döntéshozatali rendben kitüntetett fontosságú két intézmény, az Európa Tanács és a miniszteri tanács mûködésének reformjával, és - az Európai Bizottság "félidôs" jelentése alapján - mérleget vonnak a bôvítési folyamat állásáról. A hagyományoknak megfelelôen a csúcs második napján munkaebéden látják vendégül a tagjelölt országokból érkezô kollegáikat, köztük a román elnököt és kormányfôt is.
A sevillai értekezleten csak a bevándorlással és az intézményi reformokkal kapcsolatban várhatók fontosabb döntések, bár az elôzetes jelzések szerint ezek sem lesznek olyan ambiciózusak, mint ahogyan azt a tagállamok nagyobbik része szerette volna. Franciaország nyomására várhatóan lekerül a napirendrôl az a - fôleg a spanyol elnökség és Nagy-Britannia által támogatott - javaslat, amely szerint az uniónak szükség esetén szankciókkal kellene sújtania azokat a harmadik országokat, amelyek nem tanúsítanak megfelelô együttmûködési készséget az EU-ba irányuló illegális bevándorlás elleni harcban.
Anders Fogh-Rasmussen dán kormányfô, aki júliustól veszi át az Európai Tanács soros elnökének a tisztségét, a csúcs elôestéjén kiállt ugyan a spanyol-brit kezdeményezés mellett, hozzáfûzve azonban, hogy "pozitív megközelítésre" is szükség van. Ez azt jelentené, hogy a tagállamok különféle kedvezmények nyújtásával ösztönöznék a harmadik országokat az együttmûködésre.
Az Európai Unió pénzügyminisztereinek sevillai ülésén Francis Mer francia pénzügyminiszter nyilatkozatot tett arról, hogy az új párizsi kormány a következô két év során lényegesen javítani fogja a költségvetés egyensúlyát, s így meg fog felelni az EU stabilitási és növekedési paktuma irányelveinek.
Hans Eichel német pénzügyminiszter a sevillai csúcs elsô napján tartott sajtóértekezletén elmondta, hogy a Tizenötök, amelyek elôzôleg aggasztónak tartották a francia költségvetés növekvô hiányát, most beérték ugyanazzal az elnézô jóindulattal, ahogy februárban Németország romló költségvetési egyensúlyát kezelték.
A gazdasági és pénzügyminiszterek csütörtök esti ülésén az euróövezetben részt vevô 12 ország miniszterei barátságosan meginvitálták a még kívül maradt három országot, Nagy-Britanniát, Svédországot és Dániát az övezetbe, de mélyrehatóbb eszmecsere nem volt e témáról.
Még az ôsszel, várhatóan egy Brüsszelben novemberben rendezendô rendkívüli csúcson eldôl, mely országok csatlakozhatnak az Európai Unióhoz a kitûzött 2004-es idôpontban - írta pénteken a Kurier címû bécsi lap tudósítója a sevillai csúcs színhelyérôl.
Az újságíró az osztrák külügyminisztériumban a kelet-európai országokkal foglalkozó Martin Sajdik nagykövetet idézve azt írta, hogy a spanyol elnökség alatt nagyon kedvezôen alakultak a csatlakozási tárgyalások, s várhatóan november elején egy brüsszeli rendkívüli csúcson születik majd döntés arról, mely országok csatlakozhatnak az Unióhoz 2004-ben, ugyanis e döntéshez a menetrendszerû, decemberi koppenhágai csúcs már késô lenne.
2,6 millió romániai nyugdíjas kap néhány lejjel többet július elsejétôl. Hogy mennyi lesz ez az összeg azoknak, akik nem járatosak e területen, nem egyszerû az úgynevezett pontozás módját kibogozni. Arról van ugyanis szó, hogy a letöltött régiséggel nyugdíjazottak, valamint az utódnyugdíjban részesülôk számára a 2002-re tervezett pontemelés második szakaszára kerül sor, az idei 1315- ös kormányhatározat értelmében.
A 2,6 millió személybôl 2,2 millióan állami vállalatoktól mentek nyugdíjba, 464 ezren utódnyugdíjat kapnak, 400.000-en pedig mezôgazdasági dolgozóként vonultak nyugalomba, s esetükben a hozzáadott 12,5 százalékos pontszám három százalékkal kevesebb, mint a másik két kategória esetében.(!) Az intézkedés 140 milliárd lejébe kerül a kormánynak - olvasható a határozatban. Az összeg elsô látásra nagynak tûnik, ha azonban a romániai nyugdíjasok helyzetére gondolunk és lebontjuk a pénzt, akkor csak egy újabb alamizsna-osztásnak tûnik a kormányhatározat életbe léptetése.
A pontokon túl a valóságban az 1.200.000 lej körüli nyugdíjak esetében az emelés például 120.000- 160.000 lejt jelent, 2,1 millióig 59.000-70.000 lej körüli összeggel szerepel majd nagyobb a nyugdíjszelvényen július elsejétôl.
Hogy mire elég a pontokkal való zsonglôrözés nyomán kiszámítandó összeg, amikor az elmúlt hónapokban meredeken emelkedett a különféle szolgáltatások (gáz, villamos energia, telefon stb.) díja, s nôttek az élelmiszer és gyógyszerárak is?( Arról nem is beszélve, hogy egyre nehezebb, vagy lassan lehetetlen lesz az ártámogatott gyógyszerekhez hozzáférni.)
Nyugodtan kimondhatjuk, hogy semmire. Romániában ugyanis a nyugdíjból emberi módon nem lehet megélni, hisz a mai hatvan fölötti korosztály tagjainak még az átlagbérnek megfelelô összeget sem viszi haza a postás. És elképesztô, elkeserítô nyomorban élnek azok a "kollektív" nyugdíjasok, akiknek olyan az egészségügyi állapotuk, hogy sem állatot tartani, sem kertet mûvelni nem tudnak, s gyermekeiknek, unokáiknak sincs lehetôségük segíteni rajtuk.
Természetesen úgy is fel lehet tenni a kérdést, hogy miért is lenne jobb a nyugdíjasoknak, amikor a munkaképes lakosság számára is elérhetetlen a jelképes fogyasztói kosár, amivel az életszínvonalat szokták számba venni, és tulajdonképpen a havi számlák, adók befizetésére sem elegendôk a bérek?
De hol, kinél emelhetnének szót a nyugdíjasok, hisz a kormány jó fiú, elvégezte a házi feladatát, teljesítette, amit vállalt. A feladata tehát kipipálva, miközben minden hónap elején ott ólálkodik a díjszabások, árak emelésének lehetôsége.
Élete társának elvesztése nyomán egyedül élô nyugdíjas ismerôsömtôl kérdeztem a minap a feltételezhetôen megváltozott telefonszámát, mire legyintett, ne is vegyem a papírt, mert a fûtés, a mélyhûtô, a tévé, hatvanas égôk után most már arról is le kellett mondania. Kérdés, hogy a hétfôtôl számított alamizsna-osztás nyomán az év végéig még marad-e valami, amirôl lemondhatna?
Hagyományteremtô pillanatoknak lehettek tanúi mindazok, akik pénteken este jelen voltak a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának évadzáró elôadásán, Ray Cooney A miniszter félrelép címû vígjátékán. Elôadás elôtt ugyanis kiosztották - idén elôször, de a hagyományteremtés szándékával - a Hunyadi László-díjakat. Ezt a díjat a Hunyadi László Színmûvész Baráti Köre Társaság és az EMKE Maros megyei fiókja alapította a túl korán eltávozott közkedvelt színmûvész emlékére. A díjakat a Tompa Miklós Társulat mûvészeinek szavazatai alapján ítélték oda. Az idén a fiatal színésznônek járó díjat Márton Gyöngyi, a fiatal színésznek járó díjat Katona László érdemelte ki. A díjazott nyugdíjas színész Szabó Duci mûvésznô, a mûszaki kolléga Veress József öltöztetôszabó.
A rendezvény mûsorvezetôi is természetesen színészek voltak: Kilyén Ilka az EMKE képviseletében, valamint Nagy István a HLBKT részérôl, akik megemlékeztek az egykori kollégáról, "Hunyászról". A pénzdíjakat és a velük járó emlékplaketteket - melyek Hunyadi László szobrászmûvész alkotásai - B. Fülöp Erzsébet és Szélyes Ferenc, a HLBKT alapító tagjai adták át.
Csató Béla fôesperes köszöntôjével tegnap este kezdetét vette a Katolikus Napok rendezvénysorozat a marosvásárhelyi Deus Providebit Tanulmányi Házban. Az esemény azt a törekvést tükrözi, hogy a Keresztelô Szent János Katolikus Plébania fô ünnepét, a búcsút megelôzôen témás napok keretében mélyedjenek el valamilyen témában a katolikus közösség hívei, meghívottaik, valamint az érdeklôdôk.
Az idén a 300 éves marosvásárhelyi katolikus oktatás kapcsán valamint a pápai dokumentumok alapján az egyház oktatói feladatáról lesz szó.
- Az evangélium hirdetése az egyház kényszerítô kötelessége, olyan sajátos feladat, ami nem oktatás és nem nevelés külön- külön, hanem a kettô együtt, amirôl az egyháznak soha nem szabad lemondania. Azért hangsúlyozom ezt, mert ideje volna már végre odafigyelni arra, hogy az iskolában nem a tananyag átadása a fontos, hanem az ember - nyilatkozta lapunknak a megnyitó kapcsán Csató Béla fôesperes.
A mai nap során elôadások, könyvbemutató, kerekasztal-megbeszélés során nyújtanak betekintést a katolikus oktatás múltjába és jelenébe, vasárnap az ünnepi rendezvények a búcsúval záródnak.
Azaz magyar-matematika táborról van szó, amelyet Brassó-Ósáncon szerveznek július 1-10. között általános iskolai tanulók számára.
Az intenzív játékos felkészítô táborozásra, ahova többségében a marosvásárhelyi 13-as Számú Általános Iskola diákjai utaznak el, még várnak néhány jelentkezôt.
A Népújság, valamint szórakoztató melléklete, a Fekete-Fehér szerkesztôségei ez évben is rejtvényversenyt szerveznek a marosvásárhelyi közönség számára. A helyes megfejtôk 20 díjra pályázhatnak. A díjak között szerepel ingyenes utazás Magyarországra, kétszemélyes vacsora a Gemini vendéglôben, flekkensütô, továbbá kürtôskalács, mititej, sör pohárral, gyékény kenyeres-gyümölcsös kosár stb. A rejtvénylap, melynek hátoldalán olvasható a Marosvásárhelyi Napok részletes mûsora - kedd reggeltôl vásárolható meg a Népújság hirdetési irodáján, csütörtök reggeltôl az Impress kiadó várban felállított standján. A megoldásokat a pályázati szelvénnyel a könyvstandon kell átadni június 29-én, szombaton 14 óráig. A sorsolásra egy órával késôbb, 15 órakor kerül sor ugyanott.
Kevés dolgot bánok igazán. Legtöbbször, ha életemet értékelem, úgy gondolom: ha még egyszer ugyanoda kerülnék, és ugyannnyi információm volna, mint akkor, bizonyára ugyanazt a döntést hoznám meg újra. Úgy vélem, a "bezzeg most másként döntenék" típusú mondatok hamisak.
Egy dolgot mégis nagyon bánok...
Akkor végeztük az egyetemet. A szakdolgozatot irányító tanár kiváló szakember és példaértékû pedagógus volt. Ez különösen az egyetemi oktatásban szokatlan volt. Hatan készítettük egy munka több részletét. Mindig volt számunkra ideje. A dolgozószobájába mindannyiunknak kulcsa volt, akkor dolgoztunk, amikor akartunk. Amikor elkészült a diplomadolgozat, egyenként elpróbálta velünk a megvédést - ráment egy egész délután - , és a valódi megmérettetésen is igazi társunk volt. A záróvizsga jegyeinkért is külön szót emelt, pedig igazán nem lett volna köteles sorsunkat tovább figyelni. Román nemzetiségûként az enyémet különösen nem, de számára ez sohasem jelentett gondot. Végül, hamiskás mosollyal csak annyit mondott: ebbôl a jegybôl két pont legalább az enyém. Elhárította a köszönetet, azt mondta: ennyit adhat ô is, fôleg, hogy semmibe sem kerül.
Utolsó nap úgy gondoltam, jó lenne meghívni egy pohár italra valahova és külön is megköszönni, mindent. Ajándékról szó sem lehetett, hiszen tudtuk, nem anyagiakért csinálta. Ezt elôre közölte. Egyedül én voltam lány hatunk közül, féltem, hogy a fiatal kétgyerekes apa félreérti.
Végül elmaradt a beszélgetés. Késôbb is hónapokig halasztgattam, hogy felkeressem. Hasonló okokból. Télen egy barátom mondta: kocsijával a Szamosba csúszott és meghalt. Sírját nem találtam meg, s így még a végsô köszönet is elmaradt. Kevés dolgot bánok igazán, néhányat azonban, s köztük ezt, nagyon. Ha újrakezdhetném... másként csinálnám? Ugyanúgy félnék, hogy félreérti, de talán mégis.
Claudiu Lucaci kormányszóvivô cáfolta a Ziua címû központi napilap pénteki számában megjelent információt, miszerint az Amerikai Egyesült Államok vezetéése telefonon kérte Adrian Nastase kormányfôtôl Ioan Mircea Pascu honvédelmi miniszter menesztését.
A szóvivô leszögezte: a hír nem igaz és károsan érintheti a kormány által a NATO-hoz való csatlakozás érdekében kifejtett erôfeszítéseit.
Ion Iliescu államfô "kitalációnak" nevezte a lap híradását.
A Ziua címû központi napilap pénteki számában közli, hogy a Fehér Ház telefonon kérte Adrian Nastase miniszterelnököt, menessze tisztségébôl Ioan Mircea Pascu honvédelmi minisztert, mivel "közvetlenül támadta a szabad véleménynyilvánítást, ez pedig összeférhetetlen a NATO-tagállamokban érvényes standardokkal".
A kormány erôs és egységes, minden tagja elszánt - jelentette ki a kormányszóvivô a kabinet pénteki ülését követô sajtótájékoztatón, Budapesten.
Gál J. Zoltán leszögezte: a kormány végrehajtja a számonkérést, illetve a jóléti fordulatot.
- A koalíciós felek közötti együttmûködés szilárd, a bizalom megerôsödött - szögezte le a kormányszóvivô.
Gál J. Zoltán közölte: a társadalom a kormányt legfôképpen cselekedetei alapján ítéli meg. -Ennek alapján megállapítható, hogy a kormány már mûködésének elsô hetei alatt, ígéretét betartva, több mint négymillió ember életkörülményének javításáról döntött - tette hozzá.
Szólásra emelkedett a labdarúgásról éppen a VB idején a Neue Zürcher Zeitung címû tekintélyes lap hasábjain valaki, aki vélhetôen nem valami nagy híve a játéknak: "A labda öl" címû írás szerzôje szerint az emberiség amúgy is megôrült, de még így is érthetetlen, hogy mi viszi rá a férfiak és nôk milliárdjait, hogy elfogadják a szellemi, szakmai és szociális korcsosulást és mindent a labdarúgásnak rendeljenek alá.
Lehetséges, hogy a foci feltalálása óta megkezdôdött az emberiség degenerációja, s a folyamat négyévente erôs lökésekben halad elôre? Vagy a világot átfogó egyik legsikeresebb gazdasági vállalkozásról van szó? Netán valamiféle hittérítés zajlik és a labdarúgás az új világvallás? - teszi fel a kérdések sorát Pascal Ihle, aki könyvtárban és az interneten nézett utána a dolognak, s úgy találta, hogy az említett szempontokat taglaló mûvek több kilométernyi polcot töltenek be.
Ezeket idézve Ihle a következôket írja: Nalinaksza Battacsarja például úgy véli, "Az istenek az égben futballoznak", Paul H. Jung megfogalmazta a "Labdarúgó istenek tízparancsolatát", Wiglaf Droste "Hol alszik az isten?" címmel teszi fel kérdéseit, Dirk Schümer válasza pedig erre az, hogy "Isten gömbölyû". Roman Horan "A kerek bôr élei" címmel írt könyvet, míg Harad Piper "A kerek bôr másik oldalát" vizsgálja, amely tétele szerint egyáltalán nem csak fényes és vallásos jellegû. Gerd Dembowski és Jürgen Schiedle "Tetthely: a stadion" címû dolgozatában a labdarúgásban érvényesülô rasszizmust, antiszemitizmust és szexizmust állítja pellengérre. Thomas Kistner és Jens Weinreich a foci és a pénz kapcsolatában a "Milliárdos játékot" látja, de a hatalom is belekeveredik a dologba például Norbert Seitz "Banánköztársaság és uborkacsapat", vagy "Kohl és Maradona" címû írásaiban, amelyekben a politika és sport közötti passzokat vizsgálja. Gerhard Fischer és Ulrich Lindner történészek a "Csatárok Hitlerért" címû könyvben a labdarúgás és a harmadik birodalom közös történetét, a foci és a nemzeti szocializmus vészes kölcsönhatását taglalja.
Stephan Geiger megírta a labdarúgás filozófiatörténetét "Szokrátész a szélen" címmel, de ô sem jutott a futball titkának nyomára. Christopher Biermann pedig a szurkolók lelkivilágát próbálja elemezni, amelyre jellemzônek tartja a következô kijelentésben megnyilvánuló magatartást: "Ha meccsnapon lesz a temetésed, nem tudok elmenni!"
Hogy mit lehet tenni? Erre például Bernd Müllender kínál megoldást a "Leszokni a fociról 11 nap alatt" címû dolgozatában, Volker Kaysa pedig "Szövegek a testi tevékenység elhárításáról" címmel állított össze kötetet a sportról, amelyet gyilkosságnak tart.
A labdarúgással foglalkozó irodalom bôséges jegyzéke várja a németül tudó érdeklôdôket a www.der-toedliche-pass.de - (vagyis a halálos passzolás) - internet-címen, adja végül tudtul Ihle.
Alighanem nem téved nagyot, aki azt feltételezi, hogy mind a focit ócsárló könyvek szerzôit, mind a cikk íróját is megfertôzte ez a sport, legyen akár járvány, elmebaj, vagy új világvallás.
Brazília megérdemelten nyerte a sokak által elôrehozott döntônek titulált találkozót, az efféle minôsítgetésekkel azért talán mégis érdemes lenne várni egy kicsit, hisz a rettenetes felhajtással felkonferált mérkôzés bizony alaposan elmaradt - színvonalban - a várakozástól. Tulajdonképpen az történt, amit elôre meg lehetett jósolni: a szuperjátékosokból álló brazil támadósor a vb legjobb védelmének nevezett angol hátvédekkel csapott össze, s hogy az angolok elsôsorban arra spekuláltak, hogy megállítsák a brazil rohamokat, s ellentámadásból próbálnak - netalán döntô - gól szerezni, már az elsô percektôl nyilvánvaló volt. Sven- Göran Eriksson, az angolok svéd szövetségi kapitánya "elszólta" magát a meccs elôtt, amikor azt nyilatkozta, hogy az a csapat, amelyik az elsô gólt szerzi, nagy elônybe kerül. Egy ideig be is jött ez a taktikája, hisz a "Ro-Ro-Ri" csatársor nem találta a rést az angol védelmen, az egyetlen albioni lehetôséget - ez is Lucio hibájának volt köszönhetô - Owen viszont rövid úton értékesítette. Ekkor kellett volna erôltetniük az angoloknak egy második gólt, de nem tették, s hiába zártak a védelemben továbbra is jól, az ellenfélnek csak piciny rés kellett ahhoz, hogy Rivaldo egyenlíteni tudjon, majd hogy a második félidô elején Ronaldinho ritkaszép, ám Seamannak a lelkén legalább annyira száradó vezetô gólt szerezzen. A támadni kénytelen angolok nagyfokú tehetetlensége ezek után vált egészen nyilvánvalóvá, hisz egy olyan - bátran állítható - gyenge védelem is, mint a braziloké, is könnyen szerelte minden próbálkozásukat. Pedig 33 percig emberelônye is volt Beckhaméknek (Ronaldinho kiállítása jogos volt, a tévékommentátor nyilvánvalóan szubjektív véleménye ellenére; mit kellett volna tennie, hogy jogossá váljék a piros lap? eltörnie Mills lábát?), ez azonban csak még inkább kiemelte tehetetlenségüket.
"Ha veszítünk, nekünk nincs szégyenkeznivalónk" - mondta Bruce Arena az amerikaiak szövetségi kapitánya a találkozó elôtt, s ennek megfelelôen a tengerentúli labdarúgók minden visszafogottság nélkül játszottak. Ez azonban nem volt elég a tapasztalt német legénységgel szemben. Mindannak ellenére, hogy mindkét csapat a pragmatikus futball híve, viszonylag látványos találkozót láthattunk. A németek addig erôltették a támadást, amíg megszületett a gól, aztán már Klose kapufája csupán ráadás volt. Az Egyesült Államok elôször nem érezte jól magát az egyenlítéskényszerben lévô csapat helyzetében, aztán az egyre inkább visszavonuló németeket egyre jobban letámadták, de szerencséjük sem volt az egyenlítésre.
Az agyag kiégetése volt a civilizáció elsô felfedezése, de nyomai túlélték a történelem eddigi viharait is. A kályhák megjelenése a családokba a melegséget hozta be, köréje gyûlve legendák és mesék kelnek életre a hosszú téli estéken. Ma már nem kétséges, hogy egy saját tûzhely aranyat ér:
- Az új és modern hôtechnikai berendezések megjelenése ellenére a csempekályhák Európa- szerte keresettebbek, mint valaha - hangsúlyozta Stoica Nicoleta, a medgyesi Teracota vezérigazgatója. - A titok nyitja, hogy ez jelenti a belsô terek fûtésének legtermészetesebb és legegészségesebb módját. A müncheni egyetem szakértôi kimutatták, hogy a csempekályhák a legoptimálisabb fûtôberendezések, melyek ózonkímélôk és az égési folyamat során a legkevesebb téri levegôt fogyasztják.
A csempekályhák mûködés közben nem szárítják a levegôt, lassan adják le a hôt, ezáltal kímélve az emberi szervezet légzôberendezését. Így a csempekályhák és kandallók nem csak belsô díszítési szempontból értékesek, hanem egészséges fûtésre alkalmas környezetkímélô tárgyak.
A medgyesi Teracota, mely 100%-ban magántôkével mûködik, jelenleg 45 alkalmazottat foglalkoztat. Sikerének titka, hogy még mindig az eredeti recept alapján, természetes anyagokat felhasználva készíti a kályhacsempét, úgy mint megnyitásakor, 1906-ban. A termelési folyamatról felváltva Fülöp György és Fülöp László modellezôk beszélnek:
- A kályhacsempék képlékennyé formált tûzálló agyagból készülnek, melyek az ország legnevesebb bányáiból kerülnek ki: így Medgidián bányásszák a fehérföldet, Csíkszeredában a porcelánföldet (kaolin), az agyagot pedig a Bihar megyei Vársonkolyoson. A gyár mesterei különbözô kályhacsempe típusokat kísérleteztek ki: vannak egyszerûek, virágmotívumosak, geometriai formákkal díszítettek, melyek bármelyik formájú csempekályhába vagy kandallóba beépíthetôek. A szóban forgó kézzel készített, többféle színre zománcozott vagy festett kályhacsempék valódi mûremekek és alkalmasak arra, hogy klasszikus vagy modern, a mai lakberendezés elképzeléseinek megfelelô csempekályhák készüljenek belôle.
A medgyesi Teracota jelenleg 67 kályha- és kandallómodellt gyárt, de kérésre egyedi modelleket is elkészítenek. A termékek, melyeket a vásárhelyi CAMEX-kiállításon mutattak be, egyelôre Medgyesen, a TERACOTA székhelyén szerezhetôk be (Stadion utca 55. szám, tel.: 069-834611, fax: 069-831758, e-mail: teracota@birotec.ro, www.teracota.ro), de a cég vezetôsége nyitott képviseleti szerzôdések megkötésére is.
Székház- és üzletavatóra került sor csütörtökön délután a marosvásárhelyi Iton Electronic Kft.-nél. A meghívottakat Doina Soare kereskedelmi igazgató köszöntötte, hangsúlyozva, hogy az 1990-ben megindított cég kezdetben fényreklámok készítésével foglalkozott, majd 1994-tôl, elsôként az országban, megkezdte a vízórák felszerelését. Tizenegy év után a cég újabb termékekkel jelentkezik a hazai piacon: a Saunier Duval típusú hôközpontokkal, amelyek európai viszonylatban vezetô helyet foglalnak el a hasonló termékek piacán. A fogyasztói mentalitás megváltoztatásának szükségességérôl beszélt Alexandru Itu cégtulajdonos. A bemutatón jelen volt a szóban forgó márka kizárólagos romániai importálásával foglalkozó cég képviselôje, aki röviden ismertette a termékeket, majd Emilia Leah, a megyei fogyasztóvédelmi hivatal vezetôje hangsúlyozta: az Iton Kft. jelentôsen hozzájárult ahhoz, hogy gyakorlatban is mûködjön az az elv, miszerint a fogyasztó csak a kapott szolgáltatást fizesse meg. Az Iton új szaküzletében fürdôszoba-berendezések, elektromos takarók, hôközpontok, interfonok, riasztóberendezések, fûtôberendezések stb. kaphatók.
A Dél-Korea ellen elveszített mérkôzés után olaszok egy dolgot egészen tehetségesen bebizonyítottak: nem képesek elviselni sportszerûen a vereséget. Szerintük mindenki hibás ugyanis a kudarc miatt, a legkevésbé azonban Trapattoni és az azzuri játékosok.
"Az ecuadori bíró, Byron Moreno korrupt, akit megvásároltak a koreaiak, akik egyébként is bedrogozva játszottak, s az a piszok kis áruló An Jung-Hvan, akit megtanítottunk focizni a Perugiánál, volt képe gólt fejelni nekünk a hosszabbítások 118. percében." - Se vége, se hossza a fentihez hasonló vádaskodásoknak, csupán azt nem hajlandók észrevenni Csizmaországban, hogy csapatuk a rendes játékidôben és a hosszabbításban is két perccel e befejezés elôtt kapta a gólokat, saját védelme hibájából, aztán pedig Vieri a 90. percben két méterrôl sem volt képes kapuba küldeni a labdát. Olaszország azonban nagyhatalom, s a nagyhatalmaknak nem illik némi kezdô futballnemzetek ellen alulmaradni, ezért lehet akár rágalmazni is. Mi több, még a vatikáni rádió is Olaszországot tekinti a találkozó morális gyôztesének - azaz Isten áldása sem mindenkinek egyformán jár.
Nem vitás, voltak a játékvezetônek tévedései, de csupán Totti kiállítása tekinthetô komolyabb hibának. Azt állítani, hogy ezért kapott ki a csapat, legalább akkor gyerekesség, mint az, hogy a Perugia kirúgta játékosát, mert gólt szerzett Olaszország ellen.
A FIFA és újjáválasztott elnöke, Sepp Blatter feladata úgy megoldani a kialakult krízist, hogy abból a világ labdarúgása kerüljön ki gyôztesen. Ha ugyanis feltétel nélkül "igazságot szolgáltatnak" Olaszországnak, nincs az a bíró, aki a jövôben bármilyen ítéletet hoz a futball nagyhatalmai ellen.
Két legfrissebb kiadványának bemutatójára várja vasárnap az olvasókat a marosvásárhelyi Impress kiadó. Bölöni Domokos rövid történeteit A próféták elhallgatnak címmel gyûjtötte kötetbe. Csíky Csaba Opus 100 címmel adja közre válogatott zenekritikáit és jegyzeteit. A rendezvény a Vártemplom gótikus termében lesz délután 5 órakor, amikor a két szerzô dedikálja is könyvét az érdeklôdôknek.
Vasárnap polgármester-választásra kerül sor Makfalván. A nemrégiben sajnálatos módon megüresedett helyre az egyetlen jelöltet a helyi RMDSz választmánya állította dr. Zsigmond Vencel személyében.
Nagy hévvel készülôdnek július 6-ára, a magyarzsákodi falutalálkozóra a Vécke községbeli lakosok. A helyi tanács a költségvetésbôl mintegy 20 millió lejt különített el a magyarzsákodi kultúrotthon felújítására. Ebbôl tetôjavítást és egyéb külsô és belsô javításokat végeznek majd el. A találkozó, melyre mintegy 300-350 elszármazottat és vendéget várnak, már szombaton megkezdôdik az érkezôk fogadásával. Vasárnap, július 7-én a fehéregyházi és héjjasfalvi rezesbandák köszöntik az ünneplôket, majd megemlékezô istentiszteletek lesznek. Délután az elszármazottak a helyiekkel mérik össze focitudásukat, a rendezvény este bállal zárul.
Az erdôcsinádi egyházközség és a helyi általános iskola közös szervezésében június 25-én, hétfôn 10 órától megkezdôdik a XI. Bibliahét, melynek címe: Egy színes történet. A tevékenységen minden erdôcsinádi vagy közeli faluból származó, valamint csinádról elszármazott gyereket szívesen látnak.
Újabb szakasz készült el tegnap, az egyébként elég nehézkesen haladó Dózsa György utcai munkálatok során. A Mondo Trade székhelyétôl a konzervgyárig terjedô részt már átadták a forgalomnak.
A Kelemen Turista Egyesület hétfôn este 8 órától találkozót szervez (Nicolae Grigorescu 19. szám, elsô emelet, a Cuba Libre diszkó mellett), melynek meghívottja dr. Szekeres B. Gerô. Az est folyamán az érdeklôdôk hallhatják a meghívott elôadását a Magas hegyek világa címmel.
Június 20-án a déli órákban a marosvásárhelyi terelôúton haladt a 27 éves marosszentgyörgyi Szekeres Levente saját MS 04 CRG rendszámú mikrobuszával. A 7 éves Muntean Sergiu éppen akkor akart átszaladni az úttesten és anélkül lépett az útra, hogy elôtte szétnézett volna. A baleset nyomán a gyerek súlyosan megsérült.
Június 20-án este 8 óra tájban a mezôpagocsai rendôrséget értesítették a helyi pásztorok, hogy a szemét között egy félig- meddig elásott, de még elô kislányt találtak. A rendôr egy családorvossal, saját személygépkocsijával ment ki a helyszínre és miután elsôsegélyben részesítették a gyereket, beszállították a marosvásárhelyi gyermekotthonba. A nyomozás során kiderült, hogy a kislány anyja a 30 éves K. M., akinek noha férje nincs, van még egy kiskorú gyereke. A második, június 13- án született kislányt Maria Magdolnának nevezte el, de amint a kórházból kiengedték, eldobta. Jelenleg az anya ellen elôzetes letartóztatásban gyilkossági kísérlet vádjával folyik a kivizsgálás.
Szellemi frissesség idôskorban is
A nyugdíjasok megyei szervezete az idôskor szellemi frissességének megôrzése érdekében tagjainak csoportos foglalkozást szervez, melyet pszichológus szakember vezet. Az elsô találkozásra június 25- én délelôtt 11-kor kerül sor a nyugdíjasok megyei szervezetének, a Bolyai utca 36. szám alatti Napközi klub helyiségében.
Csoportosan magyar igazolványt
Az országos Nagycsaládosok Egyesületének vezetôsége értesíti tagságát, valamint azokat a személyeket, akik ez év elsô három hónapjában beadták kérésüket magyar igazolványra, hogy az egyesületnek lehetôsége van arra, hogy csoportosan elhozza az igazolványokat. A felvételre való megbízásra a nyomtatványt átvenni, kitölteni díjmentesen a családegyesület székházában lehet hétfôn és szerdán 11-13, illetve 17 és 19 óra között.
Az Országos Nagycsaládosok egyesülete rendszeresen ingyenes orvosi tanácsadást és vérnyomásmérést biztosít az érdeklôdôknek minden hétfôn és szerdán 10 és 13, illetve 16 és 19 óra között, a Liviu Rebreanu (volt Grivita) utca 19. szám alatt.
Hús-vámilletékek csökkentése késôbb
A kormány december 31-re halasztotta a marha- és sertéshús vámilletékének 20 százalékról történô fokozatos csökkentésérôl szóló 2000. évi 56- os kormányhatározat életbe léptetését. A kormány ugyanakkor felülvizsgálja a kedvezôtlen helyzetben levô térségeken keresztül bonyolított húsimport-kedvezmények odaítélésének feltételeit, továbbá csökkenti a vámmentes behozatal körét, tájékoztat közleményében a kabinet. Az 2000. évi 56-os kormányhatározat értelmében a marha- és sertéshús behozatala esetében alkalmazott vámilleték 20 százalékos szintje 2002. június 30-ig érvényes.
Az alkotmánymódosítási javaslatok között az is szerepel, hogy a nemzeti zászlóra kerüljön fel Románia címere, közölte Adrian Nastase miniszterelnök. A kormányfô szerint ez eddig nem volt lehetséges, mivel a jelenlegi alaptörvény megszabja a nemzeti trikolór formáját és elemeit, a címer pedig még nem volt elkészítve az Alkotmány elfogadásakor.
Valentin Nicolau az RTV új elnöke
A Román Televízió Társaság (SRTV) új igazgatótanácsa Valentin Nicolaut, a miniszterelnök mûvelôdés- és oktatásügyi, kutatási és turisztikai tanácsadóját, a Nemira könyvkiadó alapítóját nevezte ki a közszolgálati televízió elnökévé. A döntés azt követôen született, hogy az elmúlt napokban Cristian Hadji- Culea, a testület jelenlegi igazgatójának neve merült fel a tisztség várományosaként. A szavazási procedúra megállapítása után a jelenlevôk meglepetésére Cristian Hadji-Culea Valentin Nicolaut javasolta a tisztség betöltésére. A szavazás nyomán Nicolau hét szavazattal elsôként került Dani Constantinescu és Hadji-Culea elé. Az igazgatótanács javaslatát a Parlament két házának kulturális bizottsága egyhangúlag elfogadta.
Románia új amerikai konzulja kettôs állampolgárságú
Románia új Los Angeles-i konzulja kettôs (román- amerikai) állampolgár. Ugyanakkor a Honvédelmi Minisztérium egyik igazgatóját éppen kettôs állampolgársága miatt váltották le. Dinu Zamfirescu, a romániai Volt Politikai Menekültek Egyesületének elnöke a Mediafaxhoz eljuttatott közleményében "üdvözli" Magda Botez fôkonzuli kinevezését és rámutat, hogy ezzel a kormány hallgatólagosan elismeri a nemzetközi jog elsôbbségét az ország jogrendszerével szemben.
A kormány tagjainak nem kell öltönyt és nyakkendôt viselniük a nyár folyamán, tekintettel a következô idôszakra vonatkozó meteorológiai elôrejelzésekre, jelentette be Adrian Nastase a pénteki távértekezleten. "A csütörtöki kormányülésen - egyelôre nem hivatalosan - megbeszéltük, hogy június 15. és szeptember 1. között lemondunk a hagyományos öltözetrôl, az öltönyrôl és a nyakkendôrôl", közölte a kormányfô, aki úgy véli, ez "teljesen természetes". Rámutatott: a kormány tagjai nyáron szabadtéri rendezvényeken vesznek részt, ahol a hômérséklet meghaladhatja a 35 C fokot. Azonban nem kell túlzásokba esni. "Nem ajánlom farmernadrág és szandál viselését, de azt hiszem, civilizáltan igazodhatunk a rendkívüli idôjárási viszonyokhoz" mondta.
A bányaipari társaságok június 15-én elkezdték 2.700 alkalmazott elbocsátásának programját, július 1-tôl pedig további 400 dolgozót menesztenek, jelentette ki pénteken Marin Condescu, a Romániai Bányaipari Társaságok Szakszervezeti Szövetségének elnöke. A leépítési program keretében a dévai Minvest megkezdte 500 bányász elbocsátásának procedúráját, a nagybányai Remin és a Ploiesti-i Országos Szénbányászati Társaság ugyanennyi dolgozó menesztését tervezi. Az Olténia Országos Lignittársaság 1.200 alkalmazottjától válik meg. A Salrom Országos Sóbányászati Társaság július elsejétôl 100 alkalmazottját, a petrozsényi Országos Kôszénkitermelô Társaság pedig 300 dolgozóját ereszti szélnek. Marin Condescu elmondta, a menesztett bányászok tízhavi átlagbérüknek megfelelô összegû végkielégítést kapnak.
Ülésezett a Kijevi Magyar Tudományos Társaság
A Kijevi Magyar Tudományos Közlönyt, a Kijevi Magyar Tudományos Társaság kiadványát mutatták be csütörtök este a kijevi magyar székházban, amelyen az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) és a Magyarok Kijevi Egyesülete vezetôin túl ott volt Gajdos István, az ukrán parlament magyar nemzetiségû tagja és a magyar nagykövetség képviselôje is. A Közlöny, amely az Illyés Közalapítvány Fôkuratóriumának támogatásával jelent meg májusban, a társaság alapszabályán túl tartalmazza a tagok rövid életrajzát. A társaság céljai között szerepel a magyar szakmai nyelv ápolása. A többségükben kárpátaljai születésû, magyar nemzetiségû tagok között a matematika, fizika, asztronómia, vegyészet, biológia, mûszaki és humán tudományok (nyelvészet, történelem, filozófia, jog) mûvelôi egyaránt megtalálhatók.
Az MTI értesülése szerint magyar autóbuszt foglaltak le a török hatóságok Isztambulban. A hatóságok - mint arról az MTI értesült - az autóbuszon több mint ötven kilogramm heroinra bukkantak. Az isztambuli rendôrség a busz magyar sofôrét, továbbá két török állampolgárt ôrizetbe vett. Az isztambuli magyar fôkonzulátus csütörtök késô esti érdeklôdésére a török rendôrség sem megerôsíteni, sem cáfolni nem volt hajlandó az MTI információját.
Túlélte a 100 méteres zuhanást
Százméteres zuhanást élt túl egy szlovák ejtôernyôs a Magas-Tátrában fekvô Strbske Plesóban. A szerencsés sportember a helyi hotel udvarán gyerekek számára felállított 5x5 méteres ugróasztalra esett, miután ernyôje irányíthatatlanul összegabalyodott. A férfit kivizsgálás céljából a poprádi kórházba szállították.
Csütörtökön 80. születésnapján bensôséges összejövetelen köszöntötték a Látó szerkesztôségében a jeles költôt, mûfordítót, kritikust, esszéistát. Az írótársak, barátok, egykori szerkesztôkollégák, a Marosvásárhelyi Írói Egyesület nevében Gálfalvi György, a folyóirat fôszerkesztô-helyettese méltatta az ünnepelt értékes, gazdag életmûvét, az utóbbi években tanúsított rendkívüli munkakedvét, alkotói tevékenységét. A Látó legfrissebb száma Jánosházy nagy vállalkozásának, a Shakespeare-drámák újrafordításának újabb írói teljesítményével, a János király tolmácsolásával lepi meg az olvasókat. Jövô pénteken pedig a költô Úszó sziget címû szonettkötete is közönség elé kerül.
Mellékletünk, a Múzsa olvasótábora nevében is illô jókívánságokkal csatlakozunk a köszöntôkhöz, remélve, hogy lapunkban a jövôben is Jánosházy György számos új írását adhatjuk majd közre.
az ember és a nemzet volt a gondod,
mikor az égbolt küszöbödre omlott,
és lelked is megtört volt és fanyar;
téged idézlek: szürkületi arcod,
amint szunyókáló könyvek felett
az embersorson töprengtél, s veled
kiáltom: holtig vívni kell a harcot,
habár kertünkre kôegek szakadnak;
az emberségnek, józan gondolatnak
építni versben templomot, erôdöt,
hogy milliók hajoljanak szavunkra,
s bólintsanak rá virrasztó elôdök:
ez nem bohó mulatság - férfimunka.
Nyakamba esze ordas szél harap.
Tél napja dermeszt, és nyár napja éget.
Sötét a víz, az arcok is sötétek.
Ôsz jöttével puzdrás halál arat.
Be messze van innen Róma: nem jut el
derûs fényébe könyörgés, sem átok.
Be messze vannak istenek s barátok!
Csupán barbárok kése van közel.
Itt sínylôdöm jaj közt; vad rettegésben:
böllérek lesnek gyilkolásra készen,
s fognak körül, mint földalatti börtön,
hol testemen patkányok hitvitáznak,
hogy minden rémségét az alvilágnak
kitudjam még éltemben, itt a földön.
s jobb csikasszal, mint labanccal.
Hol tán sólyom se száll: kopár
egy bársonyos, kicsiny gyopár.
nem vonzza társ, barát, család:
fehér fényszirmot hintenek.
Biztos vagyok abban, hogy Apám, ha élne, meghatottan venné tudomásul: szeretett szülôfalujának férfiai, asszonyai, fiataljai a névadó gesztus által lehetôvé tették, hogy végleg visszatérjen ebbe a közösségbe. Én megtapasztalhattam, lelkében, szellemében soha, egyetlen pillanatig sem távolodott el szülôföldjétôl. Életmûve mind tematikai, mind eszmei szempontból a Kis-Küküllô mente varázslatosan színes, és ugyanakkor nyugalmat, egyetemes harmóniát sugalló tájelemeibôl táplálkozott.
Köszönöm az igazgató asszonynak, hogy lehetôséget teremtett a családom birtokában levô Bordi András-mûvekbôl kiállítást rögtönözni. Bár a megtekinthetô anyag az életmû elenyészô töredéke, de a képek többsége a legjellegzetesebb periódusából származik. Azok a héderfájai fiatalok, akik az 1975-ös gyûjteményes kiállítás idején még meg sem születtek vagy kisgyermekek voltak, most megközelítô fogalmat alkothatnak Bordi András sajátos akvarell piktúrájáról. Az anyagot kiegészíti a héderfájai családok birtokában levô 10 alkotás is, amiért külön köszönetet mondok a kölcsönzô tulajdonosoknak.
Apámtól tudom, Héderfáját dolgos, szorgalmas, konok kitartású emberek lakták, s gondolom, hogy ugyanilyenek lakják ma is. Mint kisiskolás, a nyári szünidôben apám hazaküldött - mondom: haza -, mert én itt születtem - a nagyszülôkhöz, meghagyván: fiam, használd a szemed, nézz jól meg mindent, mert itt terem meg az élet, keservesen, nehéz munkával, de itt terem! És ez tart meg bennünket.
Dehogy értettem én meg akkor szavait. Csak jóval késôbb, már felnôtt fejjel értettem meg, hogy miért nem maradt ott Párizsban, vagy miért nem fogadta el a Budapesten felajánlott katedrát. Hogy miért maradt meg erdélyi magyarnak.
Apám csak a legelsô volt azok közül a héderfájai fiatalok közül, akik erôs elhivatottságot éreztek egyfajta szellemi tevékenység iránt és sikerült is kitartó munkával elismerést, hírnevet kivívni magának. Én biztos vagyok abban, hogy ad még ez a közösség kiváló személyiségeket - akár a közeljövôben - társadalmunknak, tudományos életünknek, nemzeti kultúránknak.
Isten minket úgy segéljen.
Míg szivarra gyújtott a sofôr -
S kint már az égre ásít a határ
Hirtelen zokogás töri szét az estet -
Megáll
Versben mindörökkön
Lelengnek fényes halk napok
Kisasszony havában ragyog a bozótos:
Túlparton négy lány a Marosban motyót mos…
Sulykolnak, csapdosnak, facsarnak, tekernek,
Csurdéra vetkeznek, puczéran ferednek.
Czombjukon víz csattog, sikong négy fehérnép -
Bár horgász-botommal addig még elérnék!
Csalogatnak, hívnak, mutogatják Párist:
Franczia tollszárhoz illô kalamárist…
Kínálnak, kaczagnak, mosdatják a macskát -
Tündérnek bucskáznak át csukák, halacskák!
Testük villan, nékem ficzánkol négy balin:
Bôrük csillog, mint szép tánczosnôké Balin.
----------------------------------------------------
----------------------------------------------------
Be nehéz peczáznom, s kifognom, ha nyár van:
Bizsereg a bozót Kisasszony havában!
(Maros-Sárpatak, 1891 augusztusában)
A 2002. évi Ünnepi Könyvhétre olyan gyûjteményes kötet jelent meg a Magyar Rádió és a Masszi Kiadó közös kiadásában, mely határon túli magyar fiatalok írásait tartalmazza tizenegy fontos témakörben, abból a rádiómûsorból, melyre évtizedek óta figyelnek, s amellyel évtizedek során százezernél jóval több határon túli magyar fiatal vette fel a kapcsolatot.
A Miska bácsi levelesládája címû mûsorhoz 1989. decembere (a romániai forradalom) és 2000. januárja között érkezett több tízezer levél legjavából, mintegy tizenkettôezer oldalnyi anyagból készült az igényes válogatás. Célja: a határon túli fiatalokban növelni a szülôföld, az anyanyelv, a hagyomány tiszteletét, ôrzését, s értelmes célokat, szándékokat közvetíteni a jó példák segítségével.
Az anyaországi olvasóknak pedig az újsághíreknél, a politikai deklarációknál, a közéleti felszínességnél mélyebb, igazabb képet adni a határon túli magyar fiatalok érzéseirôl, lelkivilágáról, életérôl, törekvéseikrôl, melyekben az anyaországiaknak segíteniük kell ôket: megmaradásuk érdekében.
A könyvrôl Padisák Mihály nyugalmazott felelôs szerkesztô, az anyagot közzétevô közkedvelt Miska bácsi tájékoztatta szerkesztôségünket. Jelezte, hogy a kötet határon túli terjesztésének lehetôségét máris keresik, rövidesen tehát valószínûleg nálunk is megvásárolható. Addig is ismerkedjünk meg a szerkesztô ajánló soraival:
Miska bácsi levelesládáját generációk írták és hallgatták a Magyar Rádió mûsorában. Emberi hangvétele, az egyszerû emberek, fiatalok, gyermekek érzéseinek hûséges közreadása éltette évtizedeken át.
Egymást követô korosztályoknak nyújtott tanácsot, segítséget, önkifejezési lehetôséget.
229 jellemzô írása most könyvben is olvasható. Ifjú emberek írták: mindenkinek. Szívbôl és igaz szóval. A mûsor legjavából válogatott érdekes, változatos írások. Olyan kérdésekrôl, amelyek mindenkit foglalkoztatnak. Sokaknak nyújthatnak segítséget az életben való eligazodáshoz is e mai, rohanó világban. S az írásokból tükrözôdô maradandó értékekkel fogódzót, biztonságot is a mindennapokhoz. Fiataloknak példát adhatnak, szülôknek, pedagógusoknak pedig biztató képet a felnövekvô fiatalok gondolatairól, törekvéseirôl.
Érdemes a könyv lapjait többször is forgatni.
Lokálpatrióta érzelmek késztetésére, de tényként is kijelenthetem, Áprily Lajos és Jékely Zoltán költészetét Erdélyben szeretik, ismerik a legjobban. De máshol is vannak híveik bôven. Példa rá a budapesti Közdok Kiadó legújabb kiadványa, az Apa és fiú címû verseskötet. A kiadóvezetô Nagy Zoltán, a könyv kezdeményezôje ismételten bizonyítja, tôsgyökeres anyaországiként mennyire ragaszkodik a transzilván tájakhoz, emberekhez, értékekhez. Az Áprily és Jékely erdélyi verseit tartalmazó kötet összeállítója és elôszóírója, Pomogáts Béla itteni affinitásait bizonyítani se kell, annyira jellemzô az életmûvére. Mindketten érzik, azon túl, hogy lelki húrokat varázsosan pengetô, szép versválogatással ajándékozták meg az olvasókat, többletfeladatot is felvállaltak: feltétlen értékeket igyekeznek visszahelyezni az irodalmi köztudatban ôket jogosan megilletô helyre. Pomogáts e szándékát bevezetô esszéje zárófejezetében konkrétan meg is fogalmazza:
"Áprily Lajos harmincöt esztendeje, Jékely Zoltán éppen húsz éve távozott el az élôk közül. Mind a két költôt nagyra becsültem (Jékelyrôl könyvet is írtam), személyesen is jól ismertem és szerettem ôket. Fájdalmasan tapasztaltam, hogy a mögöttünk lévô évtizedben szinte megfeledkezett róluk az irodalom emlékezete és a könyvkiadás. Lehet, mára átalakult az olvasói érdeklôdés, megváltozott az irodalomkritikai "kánon" - legalábbis sokan igen nagy retorikával dolgoznak azon, hogy ez a mai "kánon" lehetôleg rekessze ki a közelmúlt nagy értékeit. (Áprilyhoz és Jékelyhez hasonlóan ilyen méltatlan helyzetbe került Illyés Gyula, Tamási Áron, Déry Tibor és más nagy írók öröksége is). Áprily Lajos és Jékely Zoltán költészete azonban, meggyôzôdésem szerint, mégsem szorul mentegetésre, ez a két költôi életmû: apa és fia életmûve ma is érvényes, csak éppen újra és újra fel kell rájuk hívni a versszeretô olvasó figyelmét. Ennek a szép feladatnak a szolgálatában kíván szerepet vállalni ez a kis verseskötet is, amely húsz- húsz költemény tükrében szeretne képet adni a két erdélyi költô: Áprily Lajos és Jékely Zoltán "erdélyiségérôl". Azokat a költeményeket gyûjtöttük egybe, amelyeket Áprily Lajos és Jékely Zoltán az erdélyi tájról, az erdélyi történelemrôl, az erdélyi köznapi életrôl hagyott örökül ránk. Fogadja ôket szeretettel az Erdély iránt érdeklôdô olvasó."
Sokakban nosztalgiákat ébreszthet az egybegyûjtött negyven költemény. Másokat most tehetnek verskedvelôkké. Jó hír, hogy a könyv a Marosvásárhelyi Napokon kapható lesz a Közdok Kiadó standján. Íme két gyöngyszem apa és fia lírai kincsestárából.
aztán felszáll s tovább szól a
mikor elkiáltom: Daloljatok csak, sok ezer
Szentgyörgypuszta, 1942-43
mohásodó fehér márványba vágva,
hogy szakállát ne bántsa fuvalom.
mintha a földön látna valamit:
talán azoknak lábnyomát vizsgálja,
kik egykor vígan futkorásztak itt.
Hol vannak most a nagy-fiúk, a hôsök,
futballista lábuk most merre fut?
füzetükkel szél játszik kergetôzôt,
s cigány fején elhagyott kalapuk.
Rekedtes nóta szól a háztetôrôl,
Káló, a vén kéményseprô dalol;
lehet, nem is seper, csak kormot ôröl
s a váll-lapáttal néha zakatol.
A kéménynél lebegve áll Tyukász,
üti a kôvévált, tört kulimász,
a nagy tetô cserép-billentyüit.
s úgy visszhangozza, mint kísértetét.
Így énekeltek itt azok a hôsök!
Vajon hol cseng most zsoltáros daluk?
Füzetükön, amely bevizezôdött,
Jer, kiskomám, puffantsuk jó magasra
sáros labdánkat: mint sötét pecsét,
üljön nyoma a tetôtôl araszra,
s ne marja le se jég, se víz, se év!
Legyen ott akkor is, mikor a labdánk
legyen ott akkor is, mikor hanyattág
fekszünk ki tudja hol a föld alatt…
1935
Sebestyén Mihály
Ezt az alakot sem szabad emberek közé engedni, figyelmeztetett mindenkit páter M. Pežderka, mert nem ismer egyetlen tilalmat sem, áthágja valamennyit, ugyanis abban a hiszemben lépett ki az árnyékok közül, hogy minden tollra tûzhetô, azonnal el kell fogyasztani, bele kell tömködni olyan regényekbe, amelyek soha nem fognak megíródni.
Tudniillik folyton ezt emlegette, a nagy regényt, amely egyszerûen fel fogja falni Nagyszentjánost szôrméstôl és bôrös tótokkal együtt, udvarostól és a bányakapitánysággal együtt. Benne lesznek a nagyepika bendôjében, mint a kisgömböc meséjében az összes tehetséges és tehetetlen szereplôk, Óváriék és Újváriék, Kisháziék és Nagybunkóék, teltek és tulipánok, kecskerágók és kacskaringók, a ringó csípejû Tóth Miléna az Eperjes utcából és a délceg Pengô Ármin, a gyertyaárus, na és lesznek mendék és mondák, amelyeket véletlenül a pulton felejtettek a vevôk, ugyanis említetlen maradt, hogy belépett Pengô Árminhoz Tóth Miléna, a ringó csípejû, ébenhaja két ágra fonva, hosszú volt, mint egy dél-amerikai folyó kétágú deltavidéke, sima, akár a januári fagyban a nagyszentjánosi bányató, hosszú copfjából valami kimondhatatlan édeni illat párolgott, mely belengte a vidéket, a kellemes hegyhajlatban andalgó várost, a narancsvirág és a levendula keveréke szivárgott át idôn és téren, folyón és millenniumon.
Nem, a szavak itt csak pipeckednek, nincs jelentésük, hamisak és vizenyôsek.
Miléna fején nagyanyjának békebéli pártája. Ezzel lépett be a megboldogult nagyasszony a Sándor-napi bálba 1883-ban, s ilyet akkoriban (1924-ben) már senki sem mert viselni. Nem a megszólástól féltek, nem is a rablóktól, hiszen azok Nagyszentjánost soha nem tudták kifosztani, az egymást követô bányakapitányok ugyanis a századok folyamán ütôképes, gyors reagálású önkéntes csapatot verbuváltak, amelynek tagjai fölesküdtek a város alkotmányára, arra a díszes kutyabôrre, melyet még IV. Béla vagy valamelyik kései Árpád-házi uralkodó erôsített meg, ott ôrizték az alkotmányt a város tornyában, a levéltárában, szövegét peniglen minden kisiskolás szívvel- lélekkel és teli tüdôbôl fújta, hiszen benne állott a harmadikos helyismereti tankönyvben, amelyet még Tóth Miléna nagypapája, a boldogemlékezetû Martin Söngallér írt, szerkesztett és bocsátott a szebbkeblû ifjúság rendelkezésére. A név ne vigyen senkit se tévedésbe, Martin boldogemlékezetû rettenthetetlen hazafi volt, aki az összes, a hazában vitorlázó nyelven képes volt fennkölten szárnyalni.
Akad errefelé egy leheletnyi zavar, hirtelenjében nem is tudjuk, melyik szálon folytassuk az eset kigöngyölítését, ebbôl kifolyólag aludtunk rá egy hetet, mialatt Miléna jókat szemezett a délceg Árminnal két karvastagságú márványos gyertya felett, és - egyelôre - a tankönyvet részesítjük elônyben, mert azt bifláztatták be velünk a régi ludi magistereink, hogy "non scholae, sed vitae discimus", amelynek megfejtését ne keresd a lábjegyzetekben, boldog halandó, mert nem az iskolának, hanem a létnek biflázol, és a boldogemlékû tankönyv tartalma a fôhatalom változása után (1920) rejtetté vált, átlopakodott titkos tudásba. Az atyák a mestergerendánál is magasabban tartottak és fölöttébb nagy becsben, mert hát az új fôhatalom és helyi csicskásai, a kifutófiúk és a lakájlelkû hajbókoncok nem kértek a régi királyok alkotmányozó kegyeibôl, ismeretlen volt számukra a helyi kiváltság, amúgy sem szenvedhették azt, ami elôttük történt, ám nélkülük. Amaz ódon koronás fôk folyton megújított oklevelekkel, pecsétekkel bástyázták körül a polgári szabadságot, a mostaniak viszont számûzték Nagyszentjános sajátos cívismúltját, hogy mást ne mondjunk, a helyi büszkeségek rakott hintairól leszerelték a kerekeket, behasították a lokálpatriotizmus bôrüléseit, tönkretettek mindent és mindenkit, aki csak egy kicsit is független akart lenni a fôhatalom szellemétôl és szellentésétôl.
Ezt Kempis Tamásnénak jegyezte meg csípôsen egy ízben az Alkoholellenes Önkéntes Liga gyûléstermében, a hetedik és nyolcadik széksor között álldogálva Tóth Miléna anyja, Olth Helén egy elôadás végi beszélgetés közben, s amint az várható volt, Pap Hatyolka & Lehr Hermina (hallótávon belül beszélték a hatalom nyelvét) azonnal feljelentették írásban, s csak hatékony összeköttetések, illetve törvénymellôzeti illetmények kifizetésével sikerült ôt tisztáznia Pellendawa Titusznak, aki eléggé el nem ítélhetô módon továbbra is a törvényszéken maradt, nevet változtatott, látszólag mimetizált, de azért régi véreit sem hagyta szárazon tátongani. Áldott támogatása titkos utakon háramlott váro-sunkra.
Az avulásra szánt tankönyv nagy becsben állott, korán alkonyuló délutánokon a tûz mellett összegyûlô famíliának mindig a család feje vagy annak hiányában a legidôsebb nôtagja olvasta fel bronzos hangon az alkotmány szövegét, a hozzáfûzött értelmezéseket ezüstpohár-hangon, majd a mesés eseteket, melyek a város egykori zsibongó életét hivatottak megvilágítani az otthon felnövô elôtt, már egészen könnyedén és aprócska játékos szünetek közbeékelésével adták elô. Nem tudni, honnan származott ez a rítus, de minden szülôatya (legidôsebb nôtag) elôbb vagy utóbb elôvette a féltve ôrzött kötetet, amelyet a legnagyobb körültekintés mellett kellett kinyitni, illett a patinás Berlin Balázs-féle családi vállalkozással köttetni újra, ha elrongyolódott. Fellapozták a könyvet és anélkül, hogy tudatában lettek volna, Söngallér bácsi valamikori modorában adták elô a város titkát a gondjaikra bízott serdülô leányoknak és fiaknak.
Másfelôl viszont Miléna hajékét már csak azért is fölöttébb vakmerônek kell tekintenünk, mert a párta sértetlen volt, gyöngyei szokatlanul villogtak Pengô Ármin gyertyaboltjának fényességében, s az igazgyöngyökkel kihányt fejék fôhomlokzata egy meg nem engedett színhármas - a hivatalossal csak egy eleme volt azonos - képét égette rá a közönség recehártyájára. A fehér és piros mellett az áldott fûre utaló szín sem hiányzott, hiszen a természet még Nagyszentjánosban sem hazudtolta meg önmagát, itt is zölddel tüntetett, bármennyire is üldözték hivatalból a hivatalosok, el a hivatalokból, ki iskolákból, utcákról, homlokzatokról, zászlórudakról.
A silbakoló policáj az ámulattól sem tudott hangot adni felháborodásának, nem képviselhette kellô eréllyel a törvény szigorát, azonfelül ô is szerelmes volt Tóth Milénába.
De hát ki nem volt az Nagyszentjános terein, utcáin, közeiben és zsákutcáiban?
Még a vak koldus, Pengô Ármin második unokatestvére is e leánykáról álmodott, holott soha nem látta, ugyanis amikor elment a háborúba, Miléna tízéves volt mindössze, most viszont Miléna már a tizennyolcadik megünneplésére készült. Kiszaladt még néhány szál gyertyát vásárolni, mert lánypajtásaival - szóba jöhetô ifjú urak is kaptak meghívót, ámbátor nem volt biztos, ha eljönnek hozzá a Fülemüle utca 6. szám alá -, szeretett volna egy utolsó emlékezetes zsúrt csapni. Ekkoriban a koldus, azaz Pengô Ármin másodunokatestvére, Tulnik Péter-Pál fôhadnagy már öt éve nem látott semmit, kizárólag Miléna hangja hallatán lett szerelmes, és elképzelése, amennyire hihetünk szavainak, tisztára megfelelt a valóságnak, leírásából a ringó csípejû Miléna úgy lépett elô, mint Aphrodité a borszínû habokból.
Körülbelül tizenkét és fél perc múltán a policáj is felocsúdott, és felszólította Miléna nyelvén - mely egyben Nagyszentjános lakóinak is nyelve vala (egyre gyorsuló múlt idôben) - a párta tulajdonosát, hogy a "törvény nevében, kérlek, oh szépséges hajadon, vedd le és rejtsd el a te fejékedet, mert ellenkezô esetben kénytelen leszek…, és nagyon nagy baj származhat abból, ha te ezzel nyilvánosan mutatkozol, rontom-bontom!"
Az erényes hajadon szeppenetét nem tudta véka alá rejteni, arcán elömlött a piros hajnali édesség, és már-már nyúlt volna a pártáért, amikor egy erôs kéz megállította.
Természetesen egy férfi keze volt, amelynek acélizmai elárulták egy csapásra, hogy megjárta a nagy-vagy világháború poklát, a lövészárkokat, a szuronyroha-mokban vitézkedett, a mérgesgáz-támadás is megcsapta. Oly városfi, ki egykoron maga is tanult errôl a pártáról, Söngallér atyamester helyismereti könyvének szereplôjérôl.
"Ne moccanj, szép rózsám!", kiáltá határozottan a koldus.
Fölkelt és kiegyenesedett. Egész pontosan: fölpattant Pengô Ármin gyertyaboltjának árkádjai alól, állították többen. Az esemény tanúi láthatták, hogy Tulnik Péter Pál leszerelt fôhadnagy, világháborús sebesült, a Károly-csapatkereszt és vitézségi ezüstérdemrend tulajdonosa magasabb, mint valamennyi jelenlevô, föléjük tornyosult, akár egy vihar kavarta portölcsér, arcát, homlokát, szemét minden tétovázás nélkül a lány fejéhez közelítette, úgy, hogy két megvakult szemgödre pont a párta közepébe került. Akkor leemelte, megdörzsölte vele mindkét fekete fájdalmas foltot, pillogott, utóbb habozás nélkül többen is eskü alatt vallották, hogy egy villanásnyi fénycsóva kettéhasította a csodát. Persze az efféle elbeszélôt az utókor közönséges hazudozónak tartaná, de az idô tájt Nagyszentjánosban már mindenki hitelt adott a látomásnak.
Sokszor a vak szemére szorította, körötte zúgó álmélkodás hullámzott föl, a nagy pillanat egyszerisége érintette meg a résztvevôket.
A fôhadnagy lassan és méltóságteljesen unokafivére, Pengô Ármin (felmentett, világháborús próbatételekkel nem dicsekvô) pultjához közelített, a csomagolásra váró gyertyákra tekintett, miközben bal karjával gyöngéden átfogta Tóth Miléna eszményi(esített) vállát, és azt kérdezte, "miért akarod becsapni ezt az erényes magyar lányt? Tán vak vagy, s nem látod, hogy a gyertyák el vannak csempülve és pempülve, megszakadozott bennük a kanóc ?!!" A kiválasztottakat glóriás zápor, ájult idônkívüliség és a régi nagyszentjánosiakra nem jellemzô delejes áhítat sújtotta porba.
Tulnik Péter-Pál látóvá válását orvosi látleletek hitelesítették, aranyozott betûkkel bejegyezték Nagyszentjános évkönyveibe, de megmagyarázni a svéd királyi akadémia csodászati tagozata sem tudta. Külhoni konzervatív egyetemeken sok helyütt még most is tanítják: számosan kerestek racionális magyarázatot a dolog nyitjára, csak arra nem gondolt senki, hogy egy ártatlan leány megalázása égbekiáltó bûn. Ez ellen a Teremtô olykor csudákkal védekezik. Hiszen ô valamennyiünket a tenyerén hordoz. Végtére is nem mindegy, ha baljában vagy jobbjában rejteget.
Vajon megbírságolta a policáj a pártás hajadont?
Nos, ha erre még kíváncsi lenne bárki is, elárulhatom: igen. A törvény betartása nem ment fel annak tévedései alól.
De hogyan mérhetô hatszáz száz hitvány tálentom a Nagyszentjánosi Csodához?!! - kérdezte pátosszal páter Milán Pežderka a következô vasárnap a Szent Hubertusban celebrált aranymiséjén.
Ígéretes pályakezdés: Szilágyi László, a kolozsvári képzômûvészeti fôiskola szobrász szakos végzôs hallgatója eredeti ötlettel, karakteres munkákkal lepte meg szülôvárosa, Marosvásárhely tárlatlátogató közönségét. A Színtelen … Zöld címmel nyitott kiállításán a cserealji római katolikus plébánia tágas, napfényes emeleti termében idôsebb pályatársak és laikus mûvészetkedvelôk egyaránt elismeréssel szóltak üvegszobrairól. Bemutatott néhányat korábbi fa- és bronzalkotásaiból is, figyelemre méltóak azok is, de ami rendhagyó és a nézôi fantáziát igazán provokálja, az elsôsorban az utóbbi idôszakban készült plasztikák együttese. Egymáshoz ragasztott üveglapokból, üvegdarabkák ezreibôl formált mûvek ezek, többnyire hétköznapi tárgyak - szék, telefon, gyertyatartó, gyümölcsöstál, egyebek -, az ifjú alkotó azonban új tartalommal és értelemmel telíti ezeket, új minôséggel ruházza fel valamennyit, a nézô élményeire, tapasztalataira, képzeletére bízva, milyen és mekkora utat járnak be a látványtól a képzettársításig. Nem akarja befolyásolni a befogadást, nem ad címet alkotásainak, vélhetjük azokat ennek is, annak is, tetszés szerint. Spirálszerû munkáját nézhetjük végtelen oszlopnak vagy felnagyított DNS-szerkezetnek, de hatalmas dugóhúzónak is, s még ki tudja minek. Sugarasan rendezett, közbül lyukas, élére állított korongja tûnhet régi pénzérmének, jégszeletnek és átlôtt ablaküveg szegmentumának is. Fáklyalángszerû építménye olimpiát, Prométeuszt, Szabadság-szobrot, WTC-tragédiát egyként jelenthet számunkra.
Törékeny, merev, színtelen, átlátszó az üveg. Szilágyi László keze nyomán megváltoztatja tulajdonságait. A lapok összeragasztva rugalmassá válnak, a fény megtörik rajtuk, a mû színesedik. A Szék, amelyen egy-két hónapig naponta tíz-tizenkét órát dolgozott, kecsesen masszív, hatvankilós valami. Akár vonzó is lehetne, mint egy misztikus bársonyszék, de ebbôl sokezer éles tûként meredeznek szerteszét az üvegszilánkok, ránézni is hátborzongató. Ki ülne rá egy ilyenre?! Talán egy mai Dózsa György?
Hasonló módon, ragasztott üvegdarabkákból született az V. éves egyetemista, Gocan Eugen és Kolozsi Tibor tanítványának diplomamunkája, a templom földszinti kápolnájában elhelyezett, keresztre feszített Krisztus. Mintha maga lenne a kín, a fájdalom ott fenn a feszületen, amint légies testét áttörik a tûhegyek. Bizarr, döbbenetes, kifejezô és katartikus a szenvedô üvegszobor látványa, ahogyan befogadja, átereszti a kívülrôl beáramló fényt és mintegy belsejébôl, önmagából visszasugározza azt. Krisztus földi sebezhetôségét, de tisztaságát is sugallja az üveg, és lehetne még több érdekességet mondani róla. Amit azonban most hangsúlyozni szeretnék, az az alkotói trouvaille, a lelemény, amellyel az induló szobrász olyan szerencsésen rátalált anyagára.
Biztosak lehetünk, hogy gyakran szerez még kellemes meglepetéseket azoknak, akik figyelemmel kísérik pályáját.
Drága édesapámnak, GULÁCSY JAKABNAK Gyulakutára kívánunk szívünk legmélyebb szeretetével boldog születésnapot, egészséget, boldogságot és hosszú életet. Drága tata, szükségünk van rád még nagyon sokáig. Sok szeretettel ölel és puszil