Az éhezés finanszírozása…

Rendkívüli biztonsági intézkedések közepette megkezdôdött hétfô reggel Rómában Carlo Azeglio Ciampi olasz köztársasági elnök és Silvio Berlusconi miniszterelnök köszöntô beszédével az ENSZ Élelmezési és Mezôgazdasági Szervezetének (FAO) világélelmezési csúcstalálkozója.

Az olasz kormányfô az éhezés elleni küzdelem finanszírozásának megváltoztatását javasolta. - Meggyôzôdésem, hogy az ipari országok készek több pénzt adni az éhezés elleni küzdelemre, ha megújul a finanszírozás módja. A finanszírozásnak konkrétabbnak, hatékonyabbnak és biztonságosabbnak kell lennie - mondta Berlusconi. Hangoztatta azt is, hogy nagyobb piacnyitásra van szükség a fejlett országokban a fejlôdôk termékei számára.

Hat évvel ezelôtt a FAO országai célul tûzték ki, hogy a földgolyó jelenleg 850 millió éhezôjének a számát 2015-re a felére csökkentik. A második csúcstalálkozó összehívása azért vált szükségessé, mert már most látszik, hogy a jelenlegi ütemben haladva az említett keretszámot legföljebb 2030-ra lehet teljesíteni. A mostani találkozón elfogadott zárónyilatkozatban megállapítják, hogy a világ országainak összehangoltan kell vívniuk az éhezés elleni harcot, meg kell akadályozniuk, hogy az élelmiszer bármiféle politikai és gazdasági nyomás eszközévé válhasson - ezt a fô célt fogalmazza meg az ENSZ Élelmezési és Mezôgazdasági Szervezetének (FAO) római világélelmezési csúcstalálkozóján elfogadott zárónyilatkozat.

A dokumentumot hosszú viták, egyeztetések után sikerült tetô alá hozniuk a fórumon résztvevô államok képviselôinek. Ennek egyik legfontosabb eleme, hogy a résztvevôk nem engednek a saját maguk által hat évvel ezelôtt kitûzött célból: a ma 850 millióra tehetô éhezôk számát 2015-ig mindenképpen a felére kell csökkenteni. Ez azt jelenti, hogy a rosszul táplált lakosság létszámának a mainál gyorsabb ütemben, tehát évente 25 millióval kell apadnia.

Az éhség elleni küzdelemben a kormányoknak, a nemzetközi szervezeteknek, a civil szervezeteknek és a magángazdaság szereplôinek "nemzetközi szövetségben" kell összeforrniuk, ennek jegyében kell összehangolniuk minden tevékenységüket - áll a nyilatkozatban, amely fontosnak tartja, hogy mindenki hozzáférhessen az élelmiszerhez, a vízhez, a termôföldhöz, a hitelhez és a megfelelô technológiához. Szem elôtt kell tartani - áll a nyilatkozatban -, hogy a szegénység csökkentése és az élelmiszerbiztonság fenntartása érdekében fejleszteni kell a mezôgazdasági termelést. E téren különösen a vidék felkarolása a legsürgôsebb feladat, elsôsorban ott, ahol a legnagyobb a nyomor (fôleg a szubszaharai körzetben).

Mindez elválaszthatatlan attól, hogy minden országban tiszteletben tartsák az emberi jogokat, a demokráciát és a fejlôdés lehetôségét. Az éhség elleni küzdelemben meg kell erôsíteni a FAO, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az UNICEF központi szerepét. A FAO-t a csúcs résztvevôi felruházzák azzal a feladattal, hogy állítsa össze az élelmiszerbiztonság vezérelveit tartalmazó intézkedési csomagot, amelyre a különbözô államok támaszkodhatnak.

A zárónyilatkozat felszólítja a fejlett országokat: tegyenek konkrét erôfeszítéseket annak érdekében, hogy nemzeti összterméküknek legalább 0,7 százalékát fordíthassák mielôbb a fejlôdô országok gazdaságának felkarolására. A nemzetközi közösségnek továbbra is mûszaki és pénzügyi segítséget kell nyújtania az átmeneti szakaszban lévô államoknak élelmiszerbiztonságuk erôsítésére.

A globalizációellenes csoportok szombati tüntetése nem volt különösen népes, az alig több mint negyvenezer résztvevô szinte elveszett a Circus Maximus és a Colosseum környékének széles útjain. A hatóságok azonban tartanak attól, hogy a mozgalom keményebb szárnya a csúcs idején látványos akcióval akar hallatni magáról. Ötezer rendôr, csendôr, pénzügyôr és civil ruhás biztonsági ember vigyázza a csúcstalálkozó zavartalan lebonyolítását. A FAO székházának körzetét lezárták, csak engedéllyel rendelkezôk juthatnak be.

Már vasárnap megkezdôdött a fôváros modern negyedében, az EUR-ban a csúcsot megelôzô "ellencsúcs", vagyis a nem kormányzati szervek kongresszusa, amely ugyanazt a témát tárgyalja, mint a hétfôn kezdôdô igazi csúcstalálkozó.

A megannyi országban mûködô nem kormányzati szervek hatszáz küldötte olyan dokumentumot fogad el ezen az ülésen, amely szavatolni kívánja mindenki számára a jogot az élelemhez, a vízhez, a földhöz és az egészséghez.

Minden ember legelemibb joga a túlélés, vagyis az éhhaláltól való megmenekülés - vallják az "ellencsúcs" résztvevôi.

A megyei tanács mai rendkívüli ülésén tárgyalja a Drakula Park területi városrendezési tervét, amelynek alapján a szórakoztató park összterületébôl 87,03 hektár Segesvár beltelke lesz. Ugyanakkor a megyei tanács mûszaki városrendezési bizottsága 43,36 hektárra vonatkozóan engedélyezte a részletes városrendezési terv elkészítését, miszerint 20 hektár parkot, 5,4 hektáron szálláshelyeket képezhetnek ki, ide tartozik még 17,80 hektár kiegészítô terület. E kedvezô tanácsi határozat után lehet majd beszerezni a kivitelezési, építkezési engedélyeket, azután elkezdôdhetnek a munkálatok.

A park haszonélvezôi a Segesvári polgármesteri hivatal, illetve a Segesvári Turisztikai Fejlesztési Alap Rt. Amennyiben a polgármesteri hivatal tulajdona lesz a terület, illetve a Breite-tisztásra vezetô jelenlegi erdôkitermelô út, elkészülhet az infrastruktúra részletes terve. Dan Covali, a park brassói fôépítésze tájékoztatta a Népújságot, hogy elkészült a sokat vitatott környezetvédelmi hatástanulmány is. Ennek alapján módosítani kellett az elôzô elképzelést. A park északi része természetvédelmi terület marad. Ezért elkészítik majd az évszázados tölgyfák védelmére vonatkozó tervet is. Ez a terület is a parkhoz fog tartozni, hiszen az ökoturizmus ösztönzése nem áll szemben a park létrehozásával. A mûemlékvédôk megnyugtatására régészeti kutatásokat végeztek a Breite- tisztáson. Nem találtak leleteket, így az építkezések megkezdéséhez nincs szükség a mûemlékvédô bizottság engedélyére. A megyei tanács jóváhagyása után a részletes városrendezési terv alapján az objektumonkénti engedélyeket a segesvári helyi tanács bocsátja majd ki. A részletes mûszaki tanulmányokat neves romániai állami intézetek munkatársai végezték el. Ehhez hasonlóan elkészültek a különbözô hálózati (gáz, víz, villany, lefolyó, utak) tervek is. A közmunkaügyi és területrendezési minisztérium már elkülönített egy bizonyos pénzösszeget a Breite felé vezetô és a parkban levô utak ki-építésére.

Ami az anyagiakat illeti, a fôépítész tudomása szerint a részvények eladásából 3,2 millió dollárt bevételeztek, ez a tervezett összeg 69 százaléka. Ebbôl a pénzösszegbôl állták a tervezési és a reklámkampány költségeit, amelyet a cégek megelôlegeztek. Az eddig befolyt 107 milliárd lejbôl 60-at nagy cégek, mint a Coca-Cola, a Brau Union állták, a többi a magánszemélyek, illetve a kisebb vállalkozók által vásárolt részvényekbôl származik. A minisztériumközi bizottsággal kötött megegyezés alapján az infrastruktúra kiépítésére többek között állami vállalatok vállalkoztak. A park különbözô épületeit, létesítményeit pedig koncesszióba adják majd a további érdeklôdôknek. Ez egy következô lépése lesz a kivitelezésnek. Amíg nem építik ki az infrastruktúrát, addig még korai áruba bocsátani a park tervének részelemeit - mondta a Népújságnak Dan Covali fôépítész, aki még azt is leszögezte: ha az engedélyezési folyamat megfelelôen halad, akkor a nyár végén, az ôsz elején hozzáfoghatnak az infrastruktúra kiépítéséhez, felütik az építôtelepet.

Feleúton a vízbevezetési program

Tegnap Marosvásárhelyen folytatott megbeszéléseket a Solel Boneh izraeli cég vezérkara - tudtuk meg a megyei tanács sajtótájékoztatóján. A küldöttség, melyben helyet kapott Uzi Vardi Zer, az igazgatótanács elnöke, Jehuda Elimeleh vezérigazgató és Egon Lavi, a romániai kirendeltség vezérigazgatója, a megyei tanács vezetôségével a vidéki ivóvíz- bevezetési program megvalósításának stádiumát vizsgálták meg.

A 11 millió dolláros program keretében 19 községbe vezetik be a vizet, Mezôcsáváson, Marosszentkirályon és Fehéregyházán már átadtak több utcai nyomókutat. Eddig a rendelkezésre álló összegbôl 5,6 millió dollárt használtak fel a munkálatok során. A tanács vezetôsége kihasználta az alkalmat, hogy ismertesse az izraeli céggel a közeljövôben induló programokat is, mint az ipari park, a regionális hulladéktároló, a Drakula Park, vagy lakásépítési programok, melyeknek megvalósításában a Solel Boneh is szerepet vállalhat.

Kocsis Róbert szóvivô elmondta, hogy a megyei tanács küldöttsége az elmúlt héten a magyarországi Gyôr-Moson-Sopron megyében tett látogatást. Tanácsosaink a közigazgatási felépítést vetették össze a belföldivel, esetleges javítások reményében, s számos intézményben tettek látogatást.

Tanulságos a gyôri ipari park esete. Ezt a létesítményt osztrák támogatással, PHARE-alapokból hozták létre, 1,9 millió eurós költséggel, ám noha már 1995-ben készen állt a cégek fogadására, csupán 2000-ben kezdtek a nagy cégek betelepedni, ugyanis megvárták, amíg megfelelô áron megvásárolhatták a területet. Ekkor azonban a park rövid idôn belül benépesült, jelen vannak olyan nagy nemzetközi cégek, mint az Audi, a Philips, vagy az Amoco. Fontos tapasztalatokat szûrhettek le a tanács szakemberei ugyanakkor az innovációs központ és a gyôri kikötô tevékenységébôl is.

Kulturális téren felvetôdött annak a lehetôsége, hogy a legnagyobb hírnevû magyarországi táncszínház, a Gyôri Balett néhány elôadás erejéig Marosvásárhelyre látogasson, cserében pedig a vásárhelyi színház utazna gyôri vendégszereplésre. Szintén felvetôdött, hogy a Fertôdön mûködô speciális gimnáziumba erdélyi ifjak is felvételt nyerhetnek. Ezt az iskolát szintén osztrák, pontosabban burgenlandi közremûködéssel hozták létre, s feltétel a magyar, a német és az angol nyelv ismerete.

Aktuális

Mindig ugyanazok fizessenek? Mármint a rendes, takarékos fogyasztók. Mindig ôk isszák meg a levét mások nemtörôdömségének, tehetetlenségének.

Ez jutott eszembe akkor, amikor a marosvásárhelyi tanács nagylelkûen és elhamarkodottan megszavazta, hogy legtöbb hat köbméter melegvíz- fogyasztást számlázhatnak azoknak, akik nem rendelkeznek vízórákkal. Hasonlóképpen, a hideg víz esetében is korlátozó határozat van érvényben májustól.

Ilyenformán ezelôtt 10 évvel is nyugodtan eldönthette volna a tanács, hogy egy személy maximális melegvíz-fogyasztása hat köbméter legyen. Bizton állíthatjuk: nemcsak a nyugdíjas, de egy aktív személy sem használ el több vizet, ha ésszerûen fogyaszt. Akkor pedig senki nem veszi ki zsebébôl azt a pár millió lejt, amit fáradságos munkával gyûjtött össze, fizetett ki részletenként a mérômûszerekre. Beszerelték volna a tömbházbejárathoz a melegvíz-órát, így kiszûrhetô lett volna a közmûvállalatot terhelô veszteség, a 6 köbméteren felüli veszteséget elosztják a lakók között. Ez sem lett volna jó megoldás, hiszen nem vagyunk egyformán takarékosak vagy pazarlók. Jogos igény, hogy annyit fizessünk, amennyit fogyasztunk. (Apropó, mit szólnak a döntéshez a fogyasztóvédôk?)

Másrészt furcsa azt állítani, hogy a 90-es évek elejétôl forgalmazott vízórák mérési pontossága nem megfelelô. Ha így is lenne, emiatt nem a fogyasztó a hibás. A szóban forgó órák hitelesített mûszerek. Becsapták volna a fogyasztót? Bezzeg városatyáink nem voltak szociálisan ennyire érzékenyek akkor, amikor a lakosság éveken át megfizette a közmûvállalat számlájára írható veszteségeket. Az a kérdés is felmerülhet ezek után, hogy mennyire pontosak az Energomur vagy Aquaserv által felszerelt órák? De ezzel ki törôdik?

A tanácsi döntés nem minôsíthetô másként, mint a felelôs, jóhiszemû, takarékos polgárok semmibevétele. Netán a közmûvállalatoknak tesz szívességet az önkormányzat, amelyek a jól fizetô fogyasztóknak köszönhetôen garantáltan csökkenthetik majd potenciális kinnlevôségeiket?

A tanács, ahelyett, hogy más megoldásokat találna, a könnyebb utat választva "letudja" a problémát. Fizessen csak mindenki egyformán veszteséget. Azok is, akiknek a tömbházuk bejáratánál van melegvíz-óra, azok is, akiknek nincs. Utóbbiak honnan tudhatják, mennyi a tényleges, belsô veszteség? Mi történt volna, ha elôször minden tömbházat felszerelnek mérôórákkal, hogy az Energomur veszteségeit ne a lakosok fizessék meg. Vagy ha annak a 3 százaléknyi lakosnak hitelt nyújt az önkormányzat, a közmûvállalat felszereli az órákat, majd részletekben beszedik a pénzt? A fogyasztók is becsületesebbnek érezték volna ezt az eljárást, mint a tanács által jóváhagyott álmegoldást.

A Fidesz - Magyar Polgári Párt a státustörvény érdemi módosításához semmilyen körülmények
között nem járul hozzá - szögezi le Németh Zsolt az MTI-hez eljuttatott közleményben. A Fidesz- alelnök, volt külügyi államtitkár hozzáteszi, hogy technikai jellegû módosításokra ugyanakkor szükség lesz, de azok csakis a törvény és a végrehajtási utasítások összhangjának megteremtésére irányulhatnak.

"Ennek technikai elôkészítését a polgári kormány elvégezte, s az erre vonatkozó dokumentációt mind az új kormánynak, mind pedig a határon túli magyar szervezeteknek átadta" - áll a közleményben.

A Fidesz álláspontja az, hogy a kedvezménytörvény technikai módosításának módjáról és idejérôl kizárólag a Magyar Állandó Értekezlet egyetértésével születhet döntés.

"A Fidesz - Magyar Polgári Párt aggodalommal tekint a magyar-magyar viszonyt fenyegetô feszültségre, amely abból adódhat, hogy az MSZP-SZDSZ-koalíció nem rendelkezik világos és átgondolt koncepcióval sem a státustörvényrôl, sem a román-magyar egyetértési nyilatkozattal kapcsolatban" - zárul a közlemény.

A francia belügyminisztérium hétfôn közzétett összesítô eredménye szerint a 2002-es törvényhozási választások vasárnap megtartott elsô fordulóján a névjegyzékbe vett 40 millió 287 ezer szavazásra jogosult állampolgár 64,9 százaléka vett részt.

Az urnáktól távolmaradók 35,1 százalékos aránya példa nélküli a francia választások történetében.

A korábbi aggodalmakra rácáfolva a voksoláson induló 33 szervezet 8446 jelöltje között kevéssé szóródtak a szavazatok, a választók többsége a két nagy hagyományos rivális politikai formáció színeiben versengô pályázókat tüntette ki szavazatával. Az elsô fordulóban kialakult erôviszonyok alapján a jobboldal jelentôs arányú gyôzelemre számíthat a jövô vasárnap sorra kerülô döntôben.

A jobb-bal felosztásban a klasszikus konzervatív tábor a voksok 43,54 százalékát szerezte meg, a parlamenti baloldalra a választók 37,23 százaléka szavazott. A szélsôjobboldal 12,55 százalékot, a szélsôbaloldali trockista pártok 2,76-ot értek el.

A mérsékelt jobboldal legerôsebb formációjának a Jacques Chirac elnök RPR pártjának kezdeményezésére - a DL és az UDF részvételével - tetô alá hozott UMP (Unió az elnöki többségért) pártszövetség bizonyult, amely a szavazatok 33,31 százalékával az elsô forduló abszolút gyôztesének szerepébe került.

Az UDF (Unió a Francia Demokráciáért) önállóan indult része 4,83 százalékot szerzett, a DL (Liberális Demokrácia) töredéke 0,42 százalékig jutott.

A baloldalon tisztes eredménnyel ôrizte meg elsô helyét a PRG-vel (radikális baloldal) szövetségben pástra lépett Szocialista Párt (PS) 25,46 százalékos arányával a francia pártpaletta második legerôsebb tényezôje.

A Francia Kommunista Pártot (PCF) 80 éves történetének mélypontján 4,95 százaléknyi szavazatra értékelték a választók.

A zöldek 4,47 százalékkal az öt év elôtti szintjükön stagnálnak. A Republikánus Pólusnak (PR), amely korábban Állampolgári Mozgalom néven erôsítette a baloldal táborát, a két politikai térfél közti ingadozását a választók 1,18 százalékkal honorálták.

A szélsôjobboldali-populista Nemzeti Front (FN) mélyen a pártelnök Jean-Marie Le Pen várakozásai alatt szerepelt, 11,23 százalékos szavazataránnyal mindössze 37 egyéni választókerületben tudta beverekedni magát a második fordulóba.

A republikánus tábor megosztására alkalmas háromszögû - bal/jobb/FN - felállás csak 10 választókerületben állt elô.

Az az ötéves ciklusban mûködô nemzetgyûlés 577 mandátumából 56 talált gazdára az elsô fordulóban. 54-et a mérsékelt konzervatív pártok, kettôt pedig a szocialisták (PS) jelöltjei szereztek meg.

Az elnyert képviselôi helyek túlnyomó többségét a chiracista UMP aratta le: 48 mandátum jutott a hárompárti szövetség politikusainak, 6-ot az önállóan is induló UDF nyert el, és egy-egy mandátum került a DL, illetve az MPF (Mozgalom Franciaországért) párt képviselôjéhez.

A legutóbbi, 1997-es törvényhozási erôpróba elsô fordulójában mindössze 12 mandátum sorsa dôlt el. Az alacsony részvétel és az átlag 15-szörös túljelentkezés tükrében ez azt igazolja, hogy a szavazók ezúttal tömegesen voksoltak egy irányban.

(MTI-Panoráma) A részvétnyilvánításokban ott bujkál a zavart tanácstalanság is: hogyan fog az ország és fôleg a királyi család búcsút venni attól a királyi személytôl, aki Belgium háború utáni válságos éveinek egyik negatív fôszereplôje volt, akit a belga nép sohasem fogadott el királynéjának, a királyi család pedig évtizedeken át tüntetôleg tudomást sem vett róla, sôt gyermekeirôl sem.

Lilian hercegnô, III. Lipót volt belga király özvegye, hosszas betegeskedés után Brüsszel közeli otthonában hunyt el a múlt héten pénteken 85 éves korában.

Nyolcgyermekes család hatodik gyermekeként született 1917-ben Londonban. Apja Oostende egyik városi elöljárója, majd mezôgazdasági miniszter volt, anyja dúsgazdag vallon család sarja. Lilian a 30-as évek végén ismerkedett meg III. Lipót királlyal, aki 1935-ben egy svájci gépkocsi balesetben elvesztette feleségét, a svéd Astrid királynét, akit a nép csodálattal és szinte imádattal vett körül. Valószínûleg ezért történt úgy, hogy az özvegy király titokban vette nôül 1941-ben a polgári származású, nagyon szép asszonyt. Ez a döntése ugyanolyan baklövésnek bizonyult, mint az a tragikus tévedése, hogy a német hadsereg által ugyancsak lerohant Hollandia, továbbá Norvégia uralkodójától eltérôen ô úgy döntött, nem menekül Angliába, mint népe szabadságának jelképe, hanem osztozik a leigázott belga nép sorsában. A belgák többsége azonban, fôleg a vallon oldalon nem bocsátotta meg neki a titkos házasságot, ami csak hónapok múltán került nyilvánosságra, másrészt nagyon rossz néven vették, hogy a király maradásával a megszálló németek foglya lett.

A háború végén a németek elhurcolták a belga királyi családot Németországba, s végül Ausztriában szabadították ki ôket az amerikaiak. A királyi pár 1950-ig svájci számûzetésben élt, mert a nép ellenszenve miatt a kormány eltanácsolta a hazatéréstôl. Hiába támogatta egy népszavazáson csekély többség a király visszatérését a trónra, a súlyos zavargások hatására és a kormány tanácsára a király végül lemondott Baldvin fia javára. Lilian igyekezett lebeszélni a lemondásról III. Lipótot, s ez még ellenszenvesebbé tette ôt a nép elôtt. A lemondott királyi pár 1960-ban eltávozott a királyi birtokról és a Waterloo közelében levô Argenteuilben telepedett le. A történészek szerint Lilian az ifjú Baldvin királyt is igyekezett politikailag befolyásolni: tény, hogy rövidesen Baldvin és az egész királyi család megszakította vele a kapcsolatot. 1983-ban elhunyt III. Lipót, özvegye pedig azóta alig mutatkozott a nyilvánosság elôtt. Tavaly váratlanul kiadta elhunyt férje emlékiratait, amelyben az ex-király védelmezte a háború alatt hozott döntéseit. Lilian hercegnô halálával az 50 éve politikai válságot okozó királykérdés végleg a történelem lapjaira húzódott vissza.

A héten bizalmatlansági indítványt nyújt be a kormány ellen a Nemzeti Liberális Párt és a Nagy-Románia Párt. Eugen Nicolaescu képviselô pénteken sajtótájékoztatón mondta el, mi késztette pártját erre a lépésre. Ugyanis, olvasóink is tudják, hogy eddig szinte heti gyakorisággal, menetrendszerûen tették le az egyszerû indítványokat, amelyekkel figyelmeztették a hatalmat az általuk észlelt gazdasági, pénzügyi, politikai és egyéb rendellenességekre. A bizalmatlansági indítvány viszont abban különbözik az egyszerûtôl, hogy ha a parlament megszavazza, a kormánynak le kell mondania.

A képviselô az újságíróknak kijelentette, hogy a Nastase-kormány, illetve az SZDP politizálása következtében az ország zsákutcába jutott. A sajtó és az ellenzék semmibevétele, a, kizárólag a hatalom érdekében bevezetett diktatórikus rendszer a közigazgatásban és az adópolitikában, váltotta ki a liberálisokból az elhatározást, hogy a Nagy-Románia Párttal közösen kezdeményezzék idén az elsô bizalmatlansági indítványt. Nicolaescu hangsúlyozta, hogy a doktrináris különbségek ellenére, úgy gondolták, az ország érdeke mindenekfölött az elsô, a demokrácia és a piacgazdaság értékeinek megmentése, illetve politikai és gazdasági diktatúra bevezetésének megakadályozása lehet az a cél, amely a nagyromániásokkal közös lépésre késztette ôket. A képviselô hozzátette: remélik, hogy a Demokrata Párt megérti eme lépés fontosságát, szükségességét, és mellettük fog szavazni.

A továbbiakban megtudtuk, hogy a liberális jogászok egész sor, a "sajtószabadságot súlyosan sértô szabálytalanságot" fedeztek fel az utóbbi idôben sokat vitatott "Pascu" törvényben. Ezért, mondta a képviselô, tanácskozásra hívta meg a Román Sajtóklub képviselôit, s támogatni fogja ôket abban, hogy az alkotmánybíróságon megóvják a törvényt. Nicolaescu hangsúlyozta: "nem az újságírókért harcol, hanem a demokratikus elvekért, amelyeket a jelenlegi hatalom semmibe vesz". A képviselô elutasította a minap a szenátusban elfogadott "replika"-törvényt, a kijelentette, hogy szerinte maguknak az újságíróknak kell, saját etikai kódexük alapján, szankcionálniuk azokat a kollegáikat, akik megszegik ezeket a normákat. "Minden egyéb, a hatalom részérôl jövô »szabályozás« visszaélésekhez vezet", mondta végül Eugen Nicolaescu.

- A besztercei magyar várvédôk kitartása, helytállása - az egri vitézekéhez hasonlóan - ma is a legfôbb eszményképe annak, hogy bármilyen körülmények között, az erdélyi magyarságnak mindenkoron meg kell védenie jelképes várát, a szülôföldet - hangsúlyozta vasárnap Besztercén Markó Béla, az RMDSZ elnöke az 16o2-ben kegyetlenül lemészárolt várvédô székelyeknek emléket állító ünnepségen. A "Beszterce Fekete vasárnapjaként" elhíresült tragikus eseményre a helyi magyar lakosság mellett vezetô egyházi méltóságok, RMDSZ-vezetôk és helyi elöljárók emlékeztek a városi központi temetôben felavatott emlékmûnél.

A rendezvényen részt vett Jakubinyi György gyulafehérvári katolikus érsek, valamint Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke.

Az emlékmûavatást megelôzôen a résztvevôk istentiszteleten, illetve szentmisén adóztak a székely várvédôk emlékének.

A temetôkertben tartott ünnepségen a szövetségi elnök rámutatott: bár az erdélyi magyarság legtöbb megemlékezése veszteségekrôl, a megmaradásról, a nemzet túlélésérôl szól, ezek minden esetben ahhoz az egri, majd a besztercei magyar várvédôk által is felmutatott eszményképhez kötôdnek, hogy a várat meg kell védeni. " A mi nagy nemzeti és történelmi eszményképünk nem arról szól, hogy a várat meg kell hódítani. Voltak a mi történelmünkben sikeres várostromok, voltak hódítások is, de alapvetôen a mi nagy nemzeti, történelmi eszményképünk az, hogy a várat meg kell védeni. Nem véletlen, hogy minden magyar gyerek és minden magyar fel-
nôtt eszményképe az egri várvédôkhöz kötôdik, az egri csillagokhoz, és íme, azokhoz, akiket ma itt bízvást nevezhetnénk besztercei csillagoknak" - mondta a szövetség elnöke.

Markó Béla szerint a 400 évvel ezelôtti esemény is azt példázza, hogy bár sohasem könnyû a helytállás, a kitartás, az igaz emberi magatartás mégiscsak az egri, a besztercei csillagok magatartása. "Az erdélyi magyarságnak ma nem külsô, hanem belsô ostromlókkal kell szembenéznie.

Meg kell küzdenie azzal a gondolattal, amely a lemondást, a megfutást sugallja, amely azt üzeni, hogy nem szükséges a kitartás, nem érdemes megmaradni a szülôföldön. Ennek ellenére vállalni kell a küzdelmet, a valódi és a képletes várat, a szülôföldet nekünk meg kell védeni" - zárta beszédét Markó Béla.

Az ünnepséget megelôzôen az RMDSZ elnöke találkozott az erdélyi református egyházkerület vezetôivel, akikkel megtekintették az RMDSZ Beszterce megyei szervezetének új székházát, valamint a helyi református közösség által épített Hálaadás Otthonát.

A kormány képviselôi úgy vélik, a tiltakozások indokolatlanok, mivel azon szakszervezetek követeléseinek többsége, amelyek nem írták alá a Társadalmi Szerzôdést, így a minimálbérre vonatkozó is, megoldódott. A két szervezet azonban nem hagyja abba a tiltakozást, amíg globális szerzôdés nem születik, amely minden követelésre megoldást kínál.

Több mint hét óra tárgyalás után vasárnap éjjel a szakszervezetek beleegyeztek abba, hogy 2003. január elseje után a minimálbér elérje a 2,5 millió lejt, amely a Pénzügyminisztérium számításai szerint 75 eurónak felel meg. A tárgyalások harmadik menetét követôen már csak az adók csökkentésével kapcsolatban maradtak nézeteltérések.

A kormány azt ajánlotta, a szakszervezetek vezetôi tárgyaljanak a munkáltatókkal is, mivel a minimálbér növelését elsôsorban nekik kell biztosítaniuk. A kormány képviselôi ugyanakkor figyelmeztettek arra, hogy a minimálbér túlzott emelkedése a munkahelyek számának jelentôs csökkenését eredményezné, amelyet a termelési költségek növekedése indokolna.

Mihai Tanasescu pénzügyminiszter szerint a hétfôi tárgyalások elsôsorban az adópolitikáról folytak, s a kormány ajánlata, hogy a társadalombiztosítási költségvetéshez való hozzájárulás legalább 5 százalékkal csökkenjen. A szakszervezeti vezetôk szerint ez a minimum, hiszen ôk 10 százalékos csökkentést kértek. Ugyanakkor azt követelték, hogy ez az adó egyenlô mértékben oszoljon meg a munkavállaló és a munkaadó között, mivel a jelenlegi arány elônytelen az elôbbire nézve.

A szakszervezetek 18 százalékról 10 százalékra csökkentenék a fizetések minimális adóját, a felsô, 40 százalékban megszabott határt pedig azok esetében alkalmaznák, akik 20 millió lejt keresnek, szemben a mostani törvénnyel, amely jelenleg a 10 millió lejes fizetésekre vonatkozik.

"Megegyeztünk, hogy 2003. január elsejétôl az állami dolgozók fizetésérôl szóló törvény elôírja majd a bérek növekedését úgy, hogy azok összege legkevesebb 3 százalékkal az inflációs ráta kiegyenlítése fölé emelkedjen. Ugyanakkor azt is leszögeztük, hogy a második félévtôl kivonjuk a monitorizálási programból a jövedelmezô cégeket, hogy a béralapot közvetlenül a szakszervezetekkel való tárgyalás révén állapíthassák meg", nyilatkozta vasárnap délután Marian Sîrbu munkaügyi miniszter.

Ion Iliescu elnök "alkalmatlannak" tartja a replikához való jogról szóló törvényt és alkotmányos jogkörének megfelelôen mindent megtesz a jogszabály visszavonásáért, jelentette ki hétfôn Dumitru Tinu, az Adevarul címû országos napilap igazgatója azt követôen, hogy a Román Sajtóklub (CRP) tagjai találkoztak az államelnökkel.

Dumitru Tinu szerint a jogszabály demokráciaellenes, ütközik a sajtószabadsággal, célja a médiák megfojtása, nem az állampolgárokra, hanem az államintézményekre, a hatalomra vonatkozik, amely a replikához való jog révén biztosítani kívánja saját álláspontja megvédésének lehetôségét.

A Román Sajtóklub módosítani fogják az újságírói etikai törvénykönyv 10. paragrafusát, hogy a replika közlése "akkor legyen kötelezô, amikor valóban replikához való jogról, nem pedig magyarázatokról van szó", közölte Tinu. Az államfôvel folytatott megbeszélésen a Sajtóklub képviselôi csalódásuknak adtak hangot azzal kapcsolatban, hogy az államfô a velük való találkozás elôtt nyilvánosságra hozta a replikához való jogról szóló törvénnyel kapcsolatos álláspontját. A szenátorok félretájékoztatták Iliescut, aki csütörtökön kijelentette, hogy a törvény "jó", mondta Dumitru Tinu.

(MEDIAFAX)

Románia a belsô szükséglet 7 százalékának megfelelô mennyiségû lisztet és búzát importált az idei év elsô öt hónapjában - közölte hétfôn a mezôgazdasági minisztérium.

A minisztérium azt követôen adott ki közleményt a liszt és a búza behozataláról, hogy a sajtóban a hazai malomipart fenyegetô magyar "lisztinvázióra" figyelmeztetô írások jelentek meg.

A hivatalos adatok szerint az év elsô öt hónapjában 33400 tonna búza és 20400 tonna liszt behozatalára adtak ki engedélyt. Ez összességében 64900 tonna étkezési búzának felel meg, ami a romániai fogyasztás mindössze hét százalékát teszi ki.

Az importált mennyiség 91 százaléka Magyarországról, a többi a Moldovai Köztársaságból, Franciaországból, Olaszországból és Bulgáriából érkezett. A legtöbb behozatali engedélyt az ország észak-nyugati megyéiben mûködô importôröknek adták ki.

A minisztériumi közlemény külön hangsúlyozta, hogy a behozott liszt és búza sikértartalma meghaladta a román szabványt, az importált termék átlagára pedig a vám beszámolása nélkül is kilogrammonként 300 lejjel meghaladta a román termékek árát, 5500 lej volt a hazai 5200 lejes ár helyett.

A mezôgazdasági minisztérium az év elejétôl kezdve bonyolult engedélyeztetési eljárást írt elô a liszt és a búza behozatalára. A megadott engedély mindössze 14 napra szól.

A minisztérium akkor azt közölte, hogy az intézkedést átmeneti idôre, a pontos statisztikai kimutatások érdekében vezették be. A minisztérium - a pontos statisztikára való tekintettel - továbbra is szükségesnek tartja ezt a kereskedelemkorlátozó intézkedést.

Június 12. és 17. között visszatekintést rendez a Kolozsvári Állami Magyar Színház az idei évadra.

A 2001-2002-es évadra való visszatekintés Marie Jones Kövekkel a zsebében címû, Keresztes Attila rendezte darabjával kezdôdik. A darab már 1996-os ôsbemutatója óta nagy siker. A londoni West Enden és a Broadwayen egyaránt bemutatták, háromszor megkapta a legjobb kortárs vígjáték díját. A szereplôk Bíró József és Hatházi András. A visszatekintés Slawomir Mrozek Károlyával folytatódik (rendezô: Tompa Gábor), amelyet a szebeni Nemzetközi Színházfesztiválon mutatnak be. A színház legutóbbi bemutatója, S. Anski Dybukja pénteken lesz látható. David Zinder rendezô, a Tel Aviv-i Színházi Egyetem tanára elôször dolgozik Romániában.

Mona Chirila Ezeregyéjszakából ihletôdött színpadi munkáját szombaton mutatják be. A Kövekkel a zsebében mellett Keresztes Attila ebben az évadban A szabin nôk elrablását is színpadra állította - a darabot vasárnap mutatják be. A visszatekintés hétfôn zárul Egressy Zoltán Kék, kék, kék címû mûvével, melyet Szilágyi- Palkó Csaba rendezett, és a Babes-Bolyai Tudományegetem negyedéves színis hallgatóinak, Hatházi András évfolyamának vizsgaelôadása. Az elôadások szövegének román nyelvû változata szinkronfordításban, fülhallgatóval követhetô.

(MEDIAFAX)

A Román Humanista Párt (PUR) kérni fogja Ion Iliescu államfôt, ne hirdesse ki a profitadóról szóló törvényt és javasolja a törvényhozásnak a jogszabály újratárgyalását gyorsított procedúra szerint, áll a PUR vasárnapi közleményében. A közlemény emlékeztet, hogy a humanista párt az elmúlt héten módosítási javaslatot nyújtott be a Szenátusban a jogszabállyal kapcsolatban, amely ösztönzô intézkedéseket szorgalmazott azoknak a gazdasági egységeknek, amelyek a pénzügyi év folyamán befizetik adóikat az államkasszába és a társadalombiztosítási alapba. A PUR javaslatát 51 "igen", 55 "nem" szavazattal és 4 tartózkodással elutasították, áll a közleményben. Emiatt a humanista párt úgy döntött, hogy az államfôhöz fordul a törvény parlamentnek való visszaküldése érdekében. "A Román Humanista Párt szerint elérkezett az a pillanat, amikor véget kell vetni az utóbbi évek káros gyakorlatának, mely révén az adós cégek átütemezésekben és adócsökkentésekben részesülnek. El kell kezdeni a becsületes vállalkozók ösztönzését, ellenkezô esetben növekedni fog azon cégek száma, melyek nem fizetik be adóikat és várják az adósságokat eltörlô jogszabályok megjelenését", áll a PUR közleményében.

Van Héjja Etelkáról egy képem. Ül a kis alkalmi színpad bal oldalán, ahonnan a mûsort "levezényelte", amikor itt kint már kész, lement minden, és föl lehetne lélegeznie. Ilyenkor örül az ember, akkorára nyílik a szája, hogy percekig tudja összefogni. Az igazgatónô szemében azonban bánat ül. Pedig illôn felköszöntötték és emléket, ajándékot is nyújtottak át. De van valami, ami miatt nem teljes az öröm. Mert három évtizedes pedagógusi munka után, íme, eljött az idô, hogy átengedje a teret másoknak, a fiataloknak. 2002. május 26-án, egy forró vasárnapon, a nagy festômûvész, Bordi András nevét vette fel a szülôfalu, Héderfája iskolája. Másnapi, hétfôi tudósításomba kevés fért mindabból, ami egy ilyen - alig 850 lelkes - közösség erejét adja. Ezért kértem meg az igazgatónôt, mondja el, miként sikerült az emlékezetes falunappal ily szép koszorút tennie munkásságára.

- Honnan jött az ötlet, hogy - marosvásárhelyi intézményeket megelôzve, sôt némiképpen rájuk pirítva - Bordi András nevét vegye fel az iskola, és hogyan sikerült azt kivitelezni?

- A névadás gondolatát dr. Kakassy Sándor szorgalmazta már évek óta. Már az igazgatói állásra készített munkatervembe is beleírtam, hogy Bordi Andrásról (1905-1989), a Héderfáján született nagy hírû festômûvészrôl nevezzük el iskolánkat. Az elmúlt év nyarán Peti István polgármester és dr. Kakassy Sándor tisztázták számomra, hogy mi az eljárás a névadással kapcsolatban. Megtudtam: a községi polgármesteri hivatal, azaz a községi tanács határozata szükséges, hogy megindíthassuk az elôkészületeket. Elôbb a mûvész leszármazottai beleegyezésére volt szükségünk. Amint ezt megkaptuk, a községi tanács áldását adta a dologra. A kétnyelvû névtábla is elkészült, még 2001 novemberében.

A jó idôre vártunk. Megegyeztünk a május végi napban. Elôkészítô bizottságot szerveztünk a tantestület, a szülôk, az RMDSZ tagjai sorából. Az egyház is segítséget ígért. Egyik tanácskozáson Kakassy doktor is részt vett, ott eldöntöttük: a falu önerôbôl, a saját pénzébôl fedezi a kiadásokat, és a mûsort is helyileg szervezzük.

A doktor úr hathatós támogatást ígért, és azt meg is kaptuk. Köszönet érte. Az elôkészületekrôl a Kis- Küküllô címû kiadvány májusi számában beszámoltunk. A faluközösség anyagi támogatásával sikerült a névadó ünnepség méltó elôkészítése. A pár kilométerrel alább fekvô Dombóról származó marosvásárhelyi szobrász, Hunyadi László készítette a Bordi Andrást ábrázoló plakettet, amely azóta az iskola folyosóján látható a falon. A Bordi András- emlékkiállítást a mûvész családja segítségével szerveztük meg. Az ünnepi mûsort a tantestület, a szülôk, a fiatalság készítette elô. Vasárnap az ünnepi istentiszteleten falunk új lelkipásztora, Nagy Csaba református lelkész szolgált. A záróének elôtt elhangzott Reményik Sándor Templom és iskola címû verse ifj. Bali Mihály elôadásában.

- Nem feledkeztek meg a néhai pedagógusokról sem.

- Istentisztelet után a templom közelében lévô temetôben megkoszorúztuk az iskola egykori tanítóinak a sírját. Bálint Miklós 16, Olasz Dénes 20 éven át oktatott iskolánkban. Nagy Ferenc sírjára is koszorú került, hiszen több évig volt az iskola titkára. Mindannyian hûséggel szolgálták az oktatást falunkban. A sírokat körülálló vendégek és a helybeliek elôtt Szabó Lôrinc Ima a gyermekekért címû versét mondta el Keresztes Csilla hetedikes diákunk.

- Az ünnepség az iskola udvarán folytatódott.

- Az épület végében, nagy áldozatok árán készült kis szabadtéri deszkaszínpad szolgált "szónoki emelvényül". A meghívottak a padokon, székeken ültek, a kánikulai hôségben is türelemmel végighallgattak minden szót. Az Örömóda elhangzása után Peti István polgármester köszöntötte a megjelenteket, majd Nagy Miklós Kund szerkesztô beszélt Bordi András életpályájáról, mûvészi alkotásairól, emberi nagyságáról.

- Ekkor pedig a Héjja Etelka igazgató rövid iskolatörténeti tájékoztatója következett. És azt is elmondta, miként sikerült közösségi összefogással megtartani az iskolát harminc éven át…

- Mégpedig úgy, hogy a kis létszámot a környezô falvakból "toborzott" tanulókkal egészítettük ki, hiszen Abosfalván, Mikefalván, Felsôkápolnán és Kóródszentmártonban nem volt magyar nyelvû gimnáziumi oktatás… Azzal fejeztem be, hogy szeretnénk méltókká válni Bordi András nevéhez, hagyományainkat ápolva, kultúránkat megôrizve, egy jól mûködô erôs iskola által.

- Beszélt Virág György, a Maros Megyei Tanács elnöke, akit gyermekkori emlékek fûznek a mûvész családjához, majd pedig a központi nagylászlói iskola igazgatója, a községi tanács tagja nevezte példamutatónak az iskolai közösség és a faluközösség munkáját, és azzal aratott osztatlan sikert, hogy beszédét így fejezte be: "Héderfája, szeretlek!"

- Az ünnepi verses-zenés mûsorban pedig úgyszólván minden nemzedék részt vett. Az elemi tagozatosok gyermekjátékokat, verseket, énekeket vittek színpadra Fábián Gyöngyvér és Peti Tünde helyettes tanítónôk vezetésével. A gimnáziumi tagozatos diákok felelgetôs tréfás népdal- összeállítással szórakoztatták a közönséget. A tanárok, tanítók tiszteletére tavaszi énekek, majd tréfás diákdalok zengtek. Az elôadott versek a szülôföld szeretetérôl, a megmaradásról szóltak. Szabó Tímea és Keresztes Csilla a Kis- Küküllô Alapítvány versmondó vetélkedôjének díjazottjai. Szabó József líceumi tanulónak, Bali Erzsébet helyettes óvónônek s a kis ötödikes Járy Szabolcsnak is tapsolhatott a közönség. Az idôsebb nemzedéket az asszonykórus képviselte, ennek magva a nyolcvanas években még mûködô kis énekcsoportból került ki - Bancsi Rózi, Szász T. Erzsi, id. Bali Erzsébet, Peti Zsuzsánna. A fiatalabb férfiak és asszonyok is daloltak, és bemutattak egy nem szakszerûen összeállított, ám annál lelkesebben elôadott táncot is. A tánc kapcsán megemlékeztünk a régi zenész családról, a Kálló nemzetségrôl, amelynek tagjait Cuppa néven emlegeti ma is a falu. Az utolsó Cuppa, Kálló József prímás nemrég távozott az élôk sorából. A muzsikaszót Bordi József hegedûje szolgáltatta, a fiatalember önszorgalomból, hallás után tanult muzsikálni. Nem tartozik a régi zenekarhoz.

- Azt is hallottuk, hogy "Mi dolgunk a világon?"…

- Ozsváth Csaba egykori diákunk (ma egyetemi hallgató) Vörösmarty Gondolatok a könyvtárban címû nagy versének részleteivel figyelmeztetett feladatainkra. Ezután az ifjúság kedvenc dalát (a Honfoglalásból) szólaltatta meg egy lelkes csoport, gitár- és hegedûkísérettel.

- És következett a nap fô eseménye…

- Ez a Hunyadi László alkotta Bordi András-plakett leleplezése volt, majd az iskola új táblájának elhelyezése. Hunyadi László is mondott néhány bensôséges szót a Névadóhoz fûzôdô barátságáról, köszönte, hogy ôt kértük föl az emlékplakett elkészítésére, hiszen a Kis-Küküllô mente fiaként ezt kötelességének is érezte. Keresztes Csilla itt mondta el Ady Endre Ifjú szívekben élek címû versét.

- A Bordi András- emlékkiállítás egy teljes osztálytermet töltött ki.

- Harminchárom alkotásból állt. A helybeli lakosok is rendelkezésünkre bocsátották a birtokukban levô - féltve ôrzött - képeket. Az iskola folyosóján pedig egy egészen ifjú festô- tehetség, a Mikefalváról hozzánk járó hatodikos Szabó Jutka képeibôl összeállított kiállítást is látott a népes közönség. Ezek esztétikus elrendezését Bordi Zsuzsa tanárnônek köszönhetjük. Reméljük, a kis mûvész támogatókra talál tanulmányai folytatásához, tehetsége kibontakoztatásához.

- A falu egyben szíves vendéglátónak bizonyult.

- Igen, a svédasztalnál a hûvös teremben elbeszélgethettek az egykori tanítványok és egykori tanárok, kollégák, vendégek. A kiállítóteremben emléknaplót állítottunk fel, ebbe jegyezték be a látogatók örömüket, köszönetüket és jókívánságaikat. A szervezôk között feltétlenül megemlítem Sándor Mihály alpolgármester segítségét. És meg kell említenem a Simon Kálmán, a Bali Mihály, a Bali Erzsébet nevét. Ez az utóbbi lány helyettes óvónô, de ô volt a legnagyobb segítségemre szervezésben, énektanításban és a mûsor kivitelezésében. De köszönet mindenkinek, akkor is, ha neve nem szerepel itt: sok asszony, férfi segédkezett, nélkülük nem értem volna semmit.

- Az ünnepségrôl Balogh Imre tanár és Peti Lehel videofelvételt is készített.

- Szép emléke marad Héderfájának ez a nap. Mindenki nyert: az iskola új nevet, a falu közösségi élményt, példát arra, hogy összefogással minden nemes célt el lehet érni. Reméljük, az iskola megmarad, s a falu életadó ereje, mûvelôdési központja lesz továbbra is.

Hozzászólások egész sora egészítette ki az elôadók által felvázolt helyzetképet azon a szombati tanácskozáson, amelyet a Bod Péter Diakóniai Központban a Maros megyei oktatásügyrôl szervezett az RMDSZ megyei szervezete.

A beszámolók nyomán elhangzó hozzászólások elsôsorban a fô problémákra koncentráltak: nem elég vonzó, élményszerû a magyar oktatás (dr. Kakassy Sándor), javítani kellene a minôségén akár délutáni megsegítô órákkal is (Kun László). Ehhez hozzájárulna a kollégiumi rendszer bevezetése, ami egyben megoldaná azoknak a szórványtelepüléseknek a gondját is, ahol - mint például Ratosnyán (Szász Movila István) vagy Dedrádszéplakon (Kun László) -, már csak I-IV. osztály mûködik magyar nyelven, s a szülôk kénytelenek román osztályba íratni a gyerekeiket. Bár egyesek azt a véleményt képviselték, hogy vannak települések, ahol valóságos traumaként élik meg a felsô tagozat megszüntetését, és az iskolák központosítását (Máthé János), elhangzott az is, hogy fel kellene mérni a lehetôségeket: hova lehetne csoportosítani a magyar oktatást, és ott kifejleszteni a kollégiumi rendszert. Nagy szükség lenne erre mind a Kis-Küküllô mentén, mind pedig Szászrégenben (dr. Kakassy Sándor, Kun László), amire az egyházakhoz visszakerülô épületek alkalmasak lennének (Burkhardt Árpád).

Miért van az, hogy a román tagozaton jobbak a jegyek, s emiatt a magyar gyerekek hátrányba kerülhetnek (Vízi József)?

Olyan az iskola, amilyen a polgármester és az iskolaigazgató együttmûködése: sok helyen katasztrofálissá vált a kapcsolat, mióta a területet és az épületeket átvették a helyhatóságok. Másrészt, ha az igazgató erôs, felveheti a harcot a polgármesterrel a helyi tanácson és annak szakbizottságán keresztül (Dénes József). Csakhogy ennek érdekében a pedagógusoknak is nagyobb arányban kellene vállalniuk a közéleti szereplést. És ezzel érkeztünk el az egyik fô problémához, miszerint a magyar pedagógusok közül mind kevesebben vállalkoznak arra, hogy a tanintézmények vezetésében tisztséget töltsenek be, ami, ha a tisztségviselô valóban fel meri vállalni a magyar tagozat ügyét, konfrontálódással is járhat (Tôkés András). Ilyen esetekben a megyei tanács oktatási bizottságához is lehet fordulni segítségért, ajánlotta fel Andrássy Árpád tanácsos.

Helyenként gond van a leosztott pénzek felhasználásával is, s megtörténik, hogy egyes iskolaigazgatók elpazarolják vagy el sem költik azt (dr. Iszlay Arpád).

Miért kell a földrajzot és történelmet kötelezô módon román anyanyelvû oktatóknak tanítaniuk, holott erre a magyar tanerô is képes, sôt jobban meg tudja magyarázni a gyerekeknek a tananyagot (Kovács Júlia)? A kérdés kiegészítette az elôadásban elhangzott adatokat, miszerint a vegyes tagozatú iskolákban egyre inkább az a gyakorlat, hogy egy egész sor tantárgyat a román tagozaton oktató tanárok tanítanak.

Felmerült az is, hogy mikor kerül ki az iskolákra a kétnyelvû felirat, aminek kapcsán Burkhardt Árpád alprefektus jelentette be, hogy folyamatban van annak az 1990-es elnöki rendeletnek az érvénytelenítése, amelyre ma még egyesek hivatkoznak, és ha ez megtörténik, a helyhatóságok dönthetnek a kérdésben.

Ahhoz viszont, hogy az ilyen típusú megbeszélések konkrét eredményekkel járjanak, a látlelet elkészítésén túl, a lajstromba vett legfontosabb problémák megoldása érdekében a pedagógusok bevonásával - akár pályázatok meghirdetésével is - minél hamarabb ki kellene dolgozni a rövidebb és hosszabb távú megoldási lehetôségeket.

Katedra

Egy anyaországi olvasást felmérô konferencia tükrében megjelent adatok sugallták, hogy az ebben a tanévben megtartott 36. konzultáción írják le, mit és mennyit olvastak eddigi életükben, különös tekintettel arra, hogy a 2001-2002-es év az OLVASÁS ÉVE. Emlékeztetôül lassan felolvastam nekik az V-VIII. osztályos tanulóknak ajánlott házi olvasmányokat, amelyeket a nem említett olvasmányaikkal egészítettek ki.

Mielôtt a mostani felmérésre rátérnék, hadd ismertessem, hogy a magyarországi 2000-2001 közötti adatokból az derült ki, hogy a lakosság fele egyáltalán nem olvas könyveket, 12%-a pedig újságot sem vesz a kezébe. Továbbá 1985 és 2000 között 5%-ról 12%-ra nôtt azoknak a felnôtteknek a száma, akik semmit sem olvasnak, míg 50%- ról 75-80%-ra emelkedett azoké, akik rendszeresen néznek tévét. Az Olvasás Évében a felnôtteknek csak alig több mint 10%-a rendszeres olvasó. Megállapításuk szerint a visszaesést az okozta, hogy a könyv egyre drágább árucikké vált, a társadalmi leszakadás, a fizetés meg a munkanélküliség nem tette lehetôvé, hogy könyveket vásároljanak. Az olvasási kedv csökkenését a kereskedelmi tévécsatornák megjelenése is fokozta, így napjainkban - fôképp a férfiak - 2,6 órát tévéznek naponta. A mûvelôdéskutatást az 1990-es évek eleje óta kiterjesztették az egész Kárpát-medence magyar ajkú lakosságára. Örvendetes számunkra, hogy a legtöbb olvasót Erdélyben és Kárpátalján találták, itt a magyar lakosság 65-70%-a olvas könyveket. A felmérés szerint jellemzô az is, hogy a magyarországi felnôttek nemcsak kevesebbet, de felületesebben is olvasnak, mint a "határon túliak".

VIII. osztályos (helyi és városi) magántanulóim papírra vetett - szerintem ôszinte - vallomásaiból kitûnt, hogy eddig 53 különbözô címû mûvet olvastak. Átlagosan egy tanuló 16,3 könyvet olvasott, továbbá 9,8 mûvet látott a tévében. Természetesen, jócskán akadt olyan is, melyet olvastak is, a tévében is látták. Többen említették az alábbiakat: Petôfi: János vitéz, Arany: Toldi, Molnár F.: A Pál utcai fiúk, Fazekas M.: Ludas Matyi, Saint-Exupéry: A kis herceg, Jókai: A kôszívû ember fiai, Az aranyember, Korda I.: A nagy út, Gárdonyi: Egri csillagok, Tamási Á.: Bölcsô és bagoly, Ábel, Móra F.: Kincskeresô kisködmön, Verne-regények, Hemingway: Az öreg halász és a tenger, Kästner: A két Lotti, Vörösmarty: Csongor és Tünde, továbbá Petôfi versei, Arany balladái stb.

Sok évtizedes megfigyelésem, hogy a lányok inkább szeretnek olvasni. Ez a mostani felmérésbôl is kiviláglott: Dobos Gyöngyvér 42, Nyulas Magda 40, Gyéresi Blanka 37, Szabó Erzsébet 31, Papp Tímea 30 mûvet olvasott vagy látott a tévében, mások 11 és 26 között. Vajon valamennyi VIII. osztályos tanuló hány könyv elolvasásával dicsekedhet? Lehet, hogy még többel, vagy sokkal kevesebbel.

Hat évtizednél is hosszabb oktató-nevelô munkámból tudom, hogy tanulóink talán sokkal többet olvasnának, ha óráink végén kb. 5 percet egy-egy mû folyamatos elolvasására (kezdetben elbeszélésre, majd rövidebb regényre) fordítanánk figyelmüket, továbbá, ha nem kellene sokaktól megkövetelt részletesebb tartalmat írniuk az olvasónaplóba. Én annak idején a lehetô legkevesebbet kívántam: a mû szerzôje, címe, rövid cselekménye (lírai mûveknél a vers gondolatai), fôbb szereplôk, mi tetszett, mi hatott meg, tanulság, az olvasás idôpontja (mikortól meddig). Ez elfért egy lapoldalra, ezért nem tekintették ezt a tevékenységet nyûgnek.

Nem hallgathatom el, az olvasás, a könyv megszerettetése kezdetben a szülôkön, a nagyszülôkön múlik, akik mondókákat, versikéket, meséket "tálalnak" a csöppségeknek, majd a könyv megszerettetését szakszerûen folytatják az óvó nénik, a tanítók, tanárok, fokozatosan elôkészítve ôket a mesemondó- és szavalóversenyekre. Unokáim gyermekkorából tudom, mit jelentett számukra a jó könyv, mennyire hozzájárult érvényesülésükhöz, mert mindent találtak benne: kellemest és hasznost.

Hasznosítsuk az olvasómozgalom minden eszközét: a könyvismertetôket, az irodalom köri tevékenységet, az irodalmi versenyeket, az irodalmi kirándulásokat, a színjátszást, a színház- és mozilátogatást, irodalmi tárgyú tévéadást, a faliújságot, iskolai folyóiratot, a helyi hagyományok ápolását, a népköltészeti gyûjtést, az író- olvasó találkozókat, mindent, amelyek célunkat elômozdítják. Próbáljuk ellensúlyozni azt, amit a jelzett magyarországi konferencia megállapított, hogy napjainkban általában mind kevesebben és kevesebbet olvasnak, egyre többen néznek televíziót, hallgatnak zenét és bolyongnak az interneten.

A jó, magyarul írt könyvek szavai erôsítik nemzetünket. "Mint jelképes hatalom, a magyar szó nekünk a legnagyobb ereklye. Kegyelet, hûség és becsület illeti ôt." (Tamási Áron: A magyar szó becsülete)

A marosvásárhelyi Dimitrie Cantemir Egyetem 1991-ben alakult, amikor a iasi-i Dimitrie Cantemir Ökológiai Egyetem kirendeltségeként megnyitotta kapuit. Azóta az intézmény függetlenedett a iasi-i Dimitrie Cantemir Ökológiai Egyetemtôl és az elmúlt idôszakban 7 évfolyamán több mint 3500 diák végzett az egyetemi karokon, és 8 évfolyamon 2000- nél is több hallgató a posztliceális iskolában.

Az egyetemen jelenleg mintegy 150 jól felkészült tanár dolgozik, akik vagy más egyetemrôl kerültek ide, vagy itt helyben képezték magukat a szükséges szintre. A marosvásárhelyi egyetem négy karral (jog, gazdaságtudomány, pszichológia és földrajz- történelem), valamint két kollégiumi szakkal (pénzügy-könyvelô-közigazgatási és egészségügyi kollégium) rendelkezik. Idéntôl a munkaerôpiaci igényeknek megfelelôen új szakokra is be lehet iratkozni, hiszen az elkövetkezôkben egészségügyi laboratóriumi asszisztens, higiéniai és közegészségügyi asszisztens, egészségügyi-szociális asszisztens, hegyvidéki mezôgazdasági és turisztikai koordináló, számítógépes tördelô, köztisztviselô, adózási ügynök, vámhivatalnok, szociális asszisztens, menedzserasszisztens- képzés is lesz.

Az elmúlt években elkészült a modern egyetemi kampusz is, amelyben kiadó és könyvtár is mûködik, ugyanakkor ôsztôl a tanítás teljes egészében már az új épületekben kezdôdhet meg.

Szeptembertôl a más városból érkezô diákoknak lehetôségük nyílik a frissen elkészült bentlakás szobáiban 25 euró ellenében helyet bérelni. A háromágyas szobákban külön fürdô van, ám reggelizôterem csak kérés esetén létesül. Ugyancsak a bentlakók igényeinek függvényében indítják be az éttermet is. A bentlakás minden egyes szobájában külön víz-, villany- és hôenergia-órát szereltek.

A felvételin a jegyet fele-fele arányban az érettségi átlagából és a négy líceumi év átlagából számítják. A július 8. és 21. között zajló beiratkozáskor a diákoknak be kell mutatniuk eredetiben az érettségi diplomájukat, a születési bizonyítványukat és esetenként házasságlevelüket, illetve katonakönyvüket. A másolatokat és az orvosi vizsgálatot a beiratkozási díj fejében az egyetem saját költségén végezteti el.

Panaszosok a szerkesztôségben

Kilátástalan helyzetû, önhibájukból, vagy önhibájukon kívül nyomorúságba sodródott emberek keresik fel a szerkesztôséget. Miután elmesélik a problémájukat, úgy érzik, a szerkesztôségnek, azon túlmenôen, hogy nyilvánosságra hozza a panaszt és az ezzel kapcsolatos körülményeket, módjában áll megoldani a kérdést. Pedig valójában mi csak annyit segíthetünk, hogy rákérdezünk az illetékesekre, mi a teendô esetrôl esetre és a megfelelô helyre (ha van ilyen!) irányítjuk a panaszos olvasót. Az ügy megoldása az illetékesek lehetôségétôl függ és sokszor jóindulatán múlik. Az alábbiakban ismertetett helyzetben úgy néz ki, sem az illetékes, sem a jóindulat nem segíthet.

- Lakás nélkül maradtunk, pedig szép, kétszobás elsô emeleti lakásunk volt a Hátszeg utcában. Miután édesanyánk meghalt, édesapámmal és a testvéremmel maradtunk. Egy unokatestvérem B. E. arra kért, kezeskedjünk neki, mert ô kölcsönt vett fel gazdag emberektôl, nem tudom pontosan, kitôl. Kezeskedtünk, s a lakásunk elúszott, mert az unokatestvérem nem tudta megadni a kölcsön kért pénzt. A lakásból ki kellett költözzünk. Hajléktalanok lettünk. Engem és a testvéremet egy jószándékú barátom S. V. fogadott be. Egy konyhában lakunk, ahol egy ágy van, ahová lehajtjuk a fejünket. A télen szinte megfagytunk. Én alkalmi munkát végzek, testvérem alkalmazott egy cégnél. Amikor saját lakásunkból kiköltöztünk arról volt szó, hogy édesapámra B. E., az az unokatestvérem, aki miatt bajba jutottunk, visel gondot Pókában, úgy, hogy a nyugdíjából bizonyos részt átad neki. De a télen a nagy hidegben édesapámnak lefagyott a lába a pajtában. Öt hónapja az egyik, aztán a másik lábát is le kellett vágni. A sebészeti klinikán mûtötték. Most ki kellene hozni a kórházból. Már a kibocsátó levelet a kezünkbe adták, és többször felszólítottak, hogy hozzuk onnan el édesapánkat. Sajnos, nincs hová.

A polgármesteri hivatal szociális osztálya összeállította a dossziét, amelyet az összes más irattal együtt beadtunk a Hátrányos Helyzetûek Felügyelôségéhez, hogy utalják be valamelyik kórházotthonba. Hiába érdeklôdtünk, mikor kerül sor a beutalásra, mindig elutasító választ kaptunk - mondotta M. L.

A panasszal kapcsolatban telefonon mi is megkerestük Dorin Suciut, a Hátrányos Helyzetûek Felügyelôségének fôfelügyelôjét, aki elmondta, sajnos, nagyon sok a kérés, rengeteg ember van ugyanilyen helyzetben, akik régebbrôl várják az elhelyezést. M. J. a sürgôsségi listán van, s ahogy a megye valamelyik öregotthonában szabadul fel hely, M. J.-t beutaltatjuk. Addig várakoznia kell.

Amikor ezt a választ ismertettük M. L.-lel, kétségbeesetten megkérdezte: s akkor édesapámmal mi lesz? Ez a kérdés, amire nagyon nehéz válaszolni.

A megyei fogyasztóvédelmi hivatal felügyelôi májusban 241 alkalommal vizsgálták a piacokon, a termelôknél, és a vámnál uralkodó állapotokat, ellenôrizve a fogyasztóknak biztosított termékek és szolgáltatások minôségét.

Az ellenôrzések mellett iktattak és megoldottak 90 panaszt és észrevételt. A bejelentések jogosságát vizsgálva az ellenôrök elrendelték 13.761.000 lej értékû termék cseréjét, javítását, illetve értékének visszaszolgáltatását.

A hivatal laboratóriumában 83 termék minôségét vizsgálták, ezek 53 százaléka nem egyezett a címkén, csomagoláson jelzett értékekkel, összetevôkkel.

Az elmúlt hónapban a fogyasztóvédô felügyelôk 101.308.000 lej értékû, a fogyasztók életére, egészségére veszélyes terméket vontak ki a forgalomból, 1.018.000.000 lej összbüntetést róttak ki, ideiglenesen felfüggesztették 7 kereskedelmi egység mûködési engedélyét, s hat hónapra bezárattak 22 egységet.

A felfüggesztett, illetve bezárt egységek a tapasztalt hiányosságok pótlása után jelentkezhetnek a fogyasztóvédelmi hivatalnál, igényelve a megszorító intézkedés eltörlését.

Amennyiben a következô ellenôrzések során ugyanazon rendellenességeket találják a termelô-, illetve kereskedelmi egységeknél, a felügyelôk javasolhatják a mûködési engedély végleges visszavonását.

A megyei fogyasztóvédelmi hivatal a Jeddi utca 7. szám alatt mûködik, telefonszám: 254-625, 255-153. Az országos fogyasztóvédelmi zöldvonal telefonszáma: 01-8080-999.

Sok kicsi sokra megy

Azok a szarvasmarha-tenyésztôk, akik a 2001. évi 108-as kormányrendelet feltételei szerint termelnek, a következô támogatásokban részesülhetnek: a szarvasmarha növendék élôállatnál 4000 lej/kg, ha az egyed elérte a 380 kilogrammot és hivatalosan bejegyzett vágóhídon értékesítették; a 90-110 kg-os élôsertések esetében a hús kilogrammonkénti támogatása ugyancsak 4000 lej; aki hízott csirkét (broiler) tart a kormányrendelet feltéte-lei szerint, egy kg hús után 3000 lejt vehet át az államtól; a tej ártámogatása 1400 lej, a hegyvidéken 1800 lej. Továbbá állami támogatások igényelhetôk a tiszta fajokból származó egyedek elsô ellése esetén, a mesterséges megtermékenyítésbôl származó fajok esetén stb. Az egyik alapfeltétel, hogy az említett támogatásokat igényelhessék: az állattartóknak érdekvédelmi egyesületeket, szakegyesületeket (asociatii profesionale) kell létrehozniuk, azokat hivatalosan be kell jegyezniük, rendelkezniük kell az adószámmal (cod fiscal). Suba Kálmán állattenyésztési mérnök, a megyei Szaporodásbiológiai és Tenyészállat- kiválasztó Hivatal igazgatója tájékoztatása szerint megyénkben az állattenyésztôk eddig 110 érdekképviseletet hoztak létre, de csupán 15 mûködik hivatalosan rendelkezik adóbejegyzési számmal stb. További 95- nek folyamatban van a bejegyzése, s félô, hogy az állattenyésztôk alig 40%-a vehet át állami hústámogatást. A hivatal a szakegyesületeket létrehozni szándékozókat segíti ingyenes jogi tanácsadással, a szervezéstôl egészen a bejegyzésig. A szaporodásbiológiai hivatalnál Miklea István hívható a 169-583-as telefonszámon.

A támogatások és más elônyök jövôbeni megszerzésének egyik kizárólagos feltétele a fülszámozás. Azok a gazdák, akik ezt nem végeztetik el, nem jogosultak az állam által biztosított támogatásokra.

Aranyos esetek

Hátamon nyüzsög az ízeltlábú világ, nyugodni nem lehet. Átellenben a példátlan nyomortanya koffeinmentes kávét iszik folyton. Az ott lakók merik a zavarost. A tisztát leszürcsöli a tehéncsorda fent. Maros partján így van ez. Ha esik, ha nem. Betonsugárzás nincs, tiszta a levegô. A túlsó parton kamaszok nudiznak, pedig minden tájékukon már egészen feketék. És nemek között nincs szégyenkezés, Éden ez a Maros-part...

Esôfelhôk északon. Popper Péter publicista mondogatja: ezek mennek mostanában.

Ezek. Feszt.

Földrajzórán tanultuk, hogy a Marosba ömlik az Aranyos. Ez ma vicc, nem igaz. A tanulónak így kell felelnie: a Cián folyó a Maros mellékága, de meglátja, tanár úr, lesz ez még fordítva.

Nyolcas fiam, nyolcas, feleleted ennyit ér, de Tordán túl már tízes.

Kiegészítésül: a hazai folyók arra valók, hogy a román vegyipar természetes rendszerébe tartozzanak. Este a tévé elôtt egyenesen elképedek: gyára ülepítôjét az Aranyosba öblögetô vezérigazgató mondja a riporternek: amire a folyó a Marosba ömlik, a szennyezô anyag koncentrációja teljesen felhígul, baj tehát nincs.

Ha az aranykorszak felejthetetlen, ólomdíjjal megkínált doktor docens akadémikus asszonya nem tûrte a vegytiszta kritikát, megértem, de hogy manapság is le lehet hazudni a holdról a köveket, az nem nyugati, hanem sajátosan hazai technika.

Ismerálda - lásd nagybányai Esmeralda - Rt.

Egyesélyes választás

Június 23-án kerül sor Makfalván a polgármester-választásra. Az RMDSZ- választmány jelöltje, dr. Zsigmond Vencel megválasztásához a törvény értelmében vagy az elsô alkalommal kell 51%-ot összegyûjtenie, vagy második alkalommal, két hét múlva a szavazatok többségét. Ellenjelölt nem lévén, nincs nagy tétje a választásoknak, mivel legalább második alkalommal bizonyosan sikerül megválasztani az új polgármestert.

Mesterségem címere: csipros

Az Illyés Közalapítvány résztámogatásával két, gyerekek számára tervezett illetve fenntartott program megvalósítására nyílik lehetôség. A nemrégiben megítélt összeg jelentôsen hozzájárul a július 15. és július 22. között zajló, makfalvi kézmûvestábor megszervezéséhez. A tábor célja, hogy a faluban korábban általánosan elterjedt csipros mesterség ne tûnjön el végérvényesen. Jelenleg már senki nem foglalkozik cserepezéssel és korongozással, pedig valamikor dísztárgyon kívül mindenféle használati tárgy készítését helyben meg tudták oldani. A 25 környékbeli gyerek oktatását Sárkány Miklós vállalta el, aki édesapja mûhelyében gyerekkorában megtanulta a mesterséget és még most is megvannak a szükséges szerszámai. Amint Borbély Emma, a Kis-Küküllô Térségi Társulás ügyvezetô elnöke elmondta, nem kis erôfeszítés Sárkány Miklós részérôl, hogy elvállalta, hogy a legnagyobb dologidôben saját gazdasága helyett gyerekekkel bíbelôdjön.

Nem szûnik meg a könyvtár

A Seprôdi János Mûvelôdési Egyesület az Illyés Közalapítvány támogatásával továbbra is mûködtetheti sikeres könyvtárát. Az intézmény mintegy 1500, adományokból származó könyvvel létesült. A könyvtárnak állandó olvasója közel 100 gyerek, ezenkívül felnôttek is rendszeresen látogatják.

Jegyzet

Szerdán nagyon siettem. Mostanában egyre gyakrabban kell sietnem. Az üzletben válogatás nélkül tettem a kosárba a kenyeret, tejet, mosogatószert, s közben azon morfondíroztam, hogy vajon elérem-e a buszt vagy sem. Az üzlet elôtt egy kedves ismerôsömmel találkoztam. Udvariasságból megálltam, s megkérdeztem, hogy van. Jól - mondta, szintén udvariasságból.

Rég nem láttam. Évekkel ezelôtt rendszeresen találkoztunk, s beszélgettünk. Elmeséltük egymásnak azokat a dolgokat, amelyek foglalkoztattak, megbeszéltük a közös és különbözô gondjainkat. Jó tanácsadó volt. Megfontolt és visszafogott. Szerettem vele lenni. Aztán mindketten elkerültünk a városból, s csak ritkán hallottam róla. Tudtam, hogy elvégezte az egyetemet, menyasszony lett, s készült férjhez.

Nincs kedved meginni egy kávét? - kérdeztem. Most? Van idôd? - kérdezett vissza meglepôdve. Igen - mondtam határozottan.

Az asztalnál ülve kicsit furcsán méregettük egymást. Idegenként. Aztán mesélni kezdett. Megtudtam, hogy egy város közeli faluban tanít, s szereti. Szakított a vôlegényével. Kissé magányos, hiszen az egyetem ideje alatt nem ápolta a kapcsolatot az itthoni barátaival, ismerôseivel, s így most nehezebb újra beilleszkednie. Beszámolt apró örömeirôl, bosszúságairól. Név szerint, szeretettel emlegette tanítványait, a jókat, s a csintalanabbakat egyaránt. Mesélt, s lassan felderült a tekintete. Örvendek, hogy találkoztunk, köszönöm, hogy meghallgattál - mondta búcsúzóul. Az ígéretek helyett kézfogással váltunk el.

Csak amikor elment, jöttem rá, hogy mennyire szükségem volt erre a találkozásra. Szükségem volt arra, hogy valaki tekintetével megállásra kényszerítsen. Szükségem volt a pár nyugodt percre, a beszélgetésre, az emlékezésre. Örvendek, hogy megálltam. Megérte idôt szakítani másra.

Tengelytörô lyukak tátonganak Nyárádtô és Dózsa György község között. Ez a legjárhatatlanabb útszakasz Maros megyében - állapítja meg tapasztalt gépkocsivezetônk, miközben igyekszik a gödröket kerülgetni.

Idén Dózsa György község vezetôi 5 milliárd 315 millió lejbôl gazdálkodhatnak, ebbôl 3,5 milliárd a tanügynek kiutalt összeg. A költségek törlesztése mellett az út- és hídjavítás, a kultúrotthonok, iskolák rendbetételére fektetnek hangsúlyt. Napirenden van a földosztás és az ekörül felmerülô problémák megoldása is. A polgármesteri hivatal terveirôl Iszlai Tibor, a község vezetôje számolt be.

Járhatóbb utakért

- Az idei költségvetésünk nagyon szûkös, így csak a legszükségesebb dolgokat tudjuk elvégezni. Elsôdleges célunk a községi utak és hidak járhatóbbá tétele és a községi épületek állagának megôrzése, szükség esetén javítása. Az utak kapcsán elmondhatom, hogy tavaly sikerült a megyei tanácstól kapott pénzbôl rendbe tenni egy kilométernyi szakaszt a községközpont és Teremiújfalu között. Amennyiben idén lesz fedezet rá, ezen a szakaszon folytatjuk a munkálatokat. Teremiben egy összetört hidat kell kicserélnünk. Terveink szerint aratásig meglesz, s akkor azok a személyek, akiknek ott van földjük, nem kell kerülô úton megközelítsék azokat. A Nyárádtô-Dózsa György közötti útszakasz a megyei utakhoz tartozik. Mi számos beadvánnyal fordultunk a megyei tanácshoz, rendôrséghez, kérve, hogy akadályozzák meg a tehergépkocsik behajtását, hiszen elsôsorban emiatt vált használhatatlanná az úttest. Sajnos a helyszínre kiszálló rendôrség pár napig ôrt állt, megbüntette azokat, akik behajtottak, azonban ez csak ideiglenes akció volt. Ígéretet kaptunk, hogy júniusban nekifognak a szóban forgó útszakasz javításának, új aszfaltréteget fognak leteríteni. Reméljük, hogy amennyiben rendbe teszik az utat, meghozzák a szükséges intézkedéseket is a nehézgépkocsik behajtása ellen. Szintén az útjavításhoz kapcsolódik, hogy a sáncok, megyei utak rendbetétele érdekében beszedett hektáronkénti 80.000 lejes évi díjból hamarosan nekifogunk a sánctakarításnak. A összegeket falvanként gyûjtöttük össze, jelenleg közel 20 millió lej jut egy-egy településre.

Mindenki ragaszkodik földjéhez

A 18-as számú földtörvény alapján a birtoklevelek 85 százalékát kiosztottuk, míg az 1-es számú törvény értelmében az érintettek 55-60 százaléka kapta meg a tulajdonjogát igazoló iratokat. Véleményem szerint két hónap alatt befejezzük az 18-as számú törvény alkalmazását. Betartása során azonban nehézségbe ütközünk. 29 hektárnyi, Ilencfalvához tartozó földterületet átadtak a vidrátszegi gazdaságnak, amely késôbb elcserélte azt a maroskeresztúri gazdasággal. A törvény alkalmazása során a nyárádtôi és maroskeresztúri földosztó bizottság nem vette figyelembe, hogy a szóban forgó terület az ilencfalviaké volt, akik telekkönyvi okmányokkal rendelkeznek, amelyek bizonyítják tulajdonjogukat. Jelenleg pereskedünk, s reméljük, hogy vissza tudjuk szerezni a földeket. Sajnos a szegénység miatt sok a parlagon maradt föld. A szakminisztériumtól, igazgatóságoktól idônként kérik, hogy azonosítsuk, s büntessük meg azokat, akik nem mûvelik a földeket. Mi mindig azt válaszoljuk, hogy a parlagon maradt földek oka a szegénység. Akinek 300.000 lej nyugdíja van, az nem tudja fedezni az 50 ár földje megmûveléséhez szükséges költségeket. Így csupán 20 árat mûvel. A gond nem csak a föld megmûvelése, hanem a termékek értékesítése is. Szükség lenne egyesületekre, amelyek felvállalnák a zöldségtermesztôk, állattenyésztô gazdák érdekeit. Akkor többen tudnának részesülni a mezôgazdasági támogatásokban, a tejpótlékban. Azonban az emberek nehezen fogadják el, hogy szükség van egy érdekvédelmi egyesületre.

Tisztább községért

Jó hírként említem, hogy májustól megszerveztük a központosított szemétbegyûjtést. A marosvásárhelyi Salubriservvel kötöttünk szerzôdést, melynek értelmében a társaság gépkocsijai minden második héten, szerdán összegyûjtik és elszállítják a háztartási szemetet. A szemétdíjat már tavaly bevezettük, hiszen szükségünk volt egy alapra a szerzôdés megkötéséhez. Míg tavaly 14 ezer lej volt családonként, idén egy személy havonta 6 ezer lejt fizet. A gazdasági egységek hozzájárulása havonta 150.000 lej. A szemétdíjból szeretnénk utcai szemétládákkal ellátni a községet. Terveink szerint az iskolák, üzlethelyiségek, hivatalos intézmények mellé, környékére fogunk 30- 40 szemetesládát szerelni - számolt be a polgármester.

Teli zsákokkal töltött szekerek várakoznak a teremiújfalusi malom elôtt. A szépen rendbe tett épületben korszerû gépek dolgoznak, s négy alkalmazott fogadja, szolgálja ki a gazdákat.

- Férjem, Popa Ioan 1990 óta béreli a malmot. Az évek óta üresen hagyott épület nagyon rossz állapotban volt, s a felszerelések gázzal mûködtek - meséli a teremiújfalusi Popa Rozália, aki férjével együtt költözött haza szülôfalujába. - Mi villamosítottuk és tettük használhatóvá a malmot. Négy helyi alkalmazottunk van. Búzát, kukoricát ôrölünk. A község és Dicsô-szentmárton környékérôl jönnek ide gazdák. Sajnos a rossz út miatt sokan kétszer is meggondolják, hogy eljöjjenek községünkbe. Három éve pékséget is nyitottunk. Kenyeret, kiflit, zsemlét készítünk, s amennyiben igény van rá, kalácsot is sütünk. Általában naponta 600 kenyeret sütünk, szombaton valamivel többet. A pékségben értékesítjük a lisztet, s ellátjuk kenyérrel a község, a környék lakóit. A pékség még nem mûködik teljes kapacitással, hiszen nincs még igény rá. Bizakodunk, hogy idôvel több lesz a rendelésünk. Addig is a nyereség nagy részét befektetjük, korszerûsítjük a felszereléseket - mondja Popa Rozália.

130 férôhelyes gyülekezeti otthont, parókiát és vendégszobákat összesítô épület áll Teremiújfaluban, a templom mellett. A helyi református gyülekezet 1998-ban fogott neki a multifunkcionális épület építésének. Jelenleg a gyülekezeti terem és a lelkészi lakás használható, csupán a vendégek fogadására alkalmas épületrész berendezése van még hátra.

- A Timoteus házat önerôbôl kezdtük építeni, majd támogatást kaptunk az Oest Europa Werkgroep munkacsoporttól, az Ilyés Alapítványtól és az egyházmegyétôl is. A gyülekezeti tagok a pénzbeli adományok mellett közmunkáztak is, a szakemberekkel együtt építették a falakat - tájékoztat Szövérfi Zoltán, lelkipásztor - Az épület a gyülekezeti alkalmak megszervezése mellett a faluturizmus fellendítésére is alkalmas. A földszinti teremben konferenciákat tarthatunk, meg az emeleten a vendégeket szállásolhatjuk el - vélekedik a lelkész, miközben kitessékel az emeleti erkélyre, ahonnan az egész környék látható.

Kellemes környezet fogad a Dózsa Görgy-i orvosi rendelôben.
Lázár Anna orvosnô szobáját gyerekfényképek díszítik. Már a második nagyméretû kollázs elkészítését tervezik, hiszen az évek során nagyon sok fényképet hoztak az orvosnô által g