|
LIV. évfolyam 130. (15093) sz. |
2002. június 8., szombat |
Csütörtökön szavazott a szenátus az úgynevezett "sajtóközle-ményekkel kapcsolatos hibaigazításra és a válaszadás jogára vonatkozó" törvénytervezetrôl. Ezek szerint végsô stádiumába érkezett a "nagy vakarózás". Nehéz ugyanis másként nevezni azt a slampos, sunyi eljárást, amellyel a politika krémje hónapok óta próbálkozik a sajtó megrendszabályozásával. Nem az elsô ilyenszerû kísérlet, hiszen az elmúlt években is sûrûn csikorgatták a fogukat a sajtóra. Mára biztosan tele lett a hócipôjük azzal, hogy a közvélemény- kutatásokból rendre a legnépszerûtlenebb társaságként szerepelnek. Ebbôl nem azt a következtetést vonták le, hogy munkájukkal tényleges tekintélyt vívjanak ki, hanem az ellenkezôjét: a sajtót akarják kötôféken tartani, amitôl aztán kozmetikázottabban jelenhetnek meg.
A sunyiság csimborasszója, hogy az eredetileg a téves tényállítások, adatok kiigazításáról szóló szabályozást az elôzetes viták során minden kitérô nélkül a rágalmazás, a becsületsértés felé terelték. Ebbôl nyomban kitetszett a mögöttes szándék, vagyis a sajtó fenyegetése, hiszen a hibaigazításnak, a téves tényközlésnek semmi köze az "erkölcsi felelôsségvállaláshoz", vagy az "erkölcsi és anyagi kártérítéshez". A hibát ki kell igazítani, és punktum! Igen ám, de szenátorainknak és képviselôinknek nem arra van gondja, hogy a tények precízebb kezelésére szorítsák a sajtót, hanem a véleménynyilvánítás szabadságát szeretnék korlátozni. Ez zavarja igazán honatyáinkat.
Jut eszembe egy néhány héttel ezelôtti tévévita a szóban forgó szabályozásról, ahol a kezdeményezô a Román Sajtóklub képviselôinek egyetlen kérdésére sem volt képes érdemben válaszolni, izzadságszagú érveikbôl csak a sajtónyilvánosság mély utálata bûzlött. Most mégis azt állítják, hogy a szabályozás elôkészítése során meghallgatást nyertek a sajtóklub meg számos sajtóorgánum észrevételei. TÉNYKÉNT állítom, hogy a magyar nyelvû sajtó tényleges képviselôivel a kutya sem konzultált. Hacsak nem a folyosói se füle, se farka szószóthozokat nem tekintik annak… Mellesleg: helyes-e lihegve követni a kormánypártot ilyen kétes értékû ügyekben is?
A szabad véleménynyilvánítás szelleme kint van a palackból és semmilyen körmönfont, képmutató euroblablával, vagy önérzetességet mímelô erénycsôszködéssel sem kényszeríthetô vissza. Különben - az itt-ott felbukkanó gyengébbek kedvéért mondom -, a politika és a politikusok hitelrontása és hitelvesztése nem a sajtó "bûne", hanem a politikusok és pártok, eszközökben nem válogató, harcának a következménye. Azok harcának, akik egymás helyére, egymás kiváltságaira pályáznak. S mindenki mögött nyomul valaki… Ennek még egy ilyen sunyi szabályozás sem vethet véget. A bosszú harakirinek bizonyulhat!
Legutóbbi ülésén a marosvásárhelyi tanács nem tudni milyen indíttatásból módosította a hô- és melegvíz- órák felszerelésére és a vízfogyasztásra vonatkozó szabályzatot. Egyértelmûen azok kárára, akik takarékossági céllal vízórákat szereltettek, és azoknak kedvezve, akik továbbra is pazarlóan fogyaszthatnak a városatyák nagyvonalúsága folytán. Tehát a tanácsosok azon lakástulajdonosokra voltak tekintettel, akik mindeddig még - anyagi lehetôség híján - nem szereltek lakásukba másodlagos melegvízórákat. Többségük nyugdíjas, aki képtelen kifizetni a havi fogyasztást, hiszen vízóra híján a tömbház vízveszteségét is az ô számlájukra írja a tulajdonosi társulás vezetôje.
A testület döntése értelmében azon családok esetében, amelyeknél nincsen melegvíz- óra, a tulajdonosi társulás ezután legtöbb 6 köbméternyi meleg vizet számolhat fel személyenként havonta, az ezen felüli veszteséget a többi lakónak osztják el egyenlôen.
Dávid Csaba városi tanácos, az Energomur igazgatótanácsának tagja lapunknak elmondta, hogy a javaslat a tulajdonosi társulásoktól érkezett és hogy a megoldást többé-kevésbé elfogadhatónak tartja. - Volt egy felmérés, arról, hogy kik azok akik nem engedhették meg maguknak a vízórák felszerelését. Kiderült, hogy a tömbházlakás-tulajdonosok mintegy 3 százaléka nem rendelkezik mérôórával, 90 százalékuk nyugdíjas. Egy nyugdíjas semmi esetre sem fogyaszt több mint 6 köbméter meleg vizet havonta. Az úgynevezett veszteséget, ami marad, egyenlôen osztják el a tömbház minden lakója között. Azért használom az "ún. veszteség" kifejezést, mert sajnos az órák mérési pontossága különbözô. Amikor megkezdték ezek felszerelését, nem határozták meg kötelezô módon a minimális pontosságot. Ebbôl kifolyólag az ún. veszteségek származhatnak azoktól, akiknek nincs vízórájuk és felelôtlenségbôl, hanyagságból nem javítják meg csapjaikat, de azoktól is, akiknek ugyan van vízórájuk, de nem megfelelô pontosságú, így a mérési értékek nem korrektek. Ezért úgy vélem, hogy ami itt is, meg ott is elvész, azt mindenki egyenlôen meg kell fizesse. Gyakorlatilag nincs szó veszteségekrôl, hiszen ha a tömbházban van vízóra, a tulajdonosok csak azt fizetik, ami a tömbházba bemegy. Az Energomur igazgatótanácsa sürgette e tömbház- vízórák felszerelését, ám sajnos az elsô, erre kiírt versenytárgyalás sikertelen volt. Júniusban újraindítjuk a folyamatot, két éven belül, úgy vélem megoldható Marosvásárhelyen a tömbházak órákkal való felszerelése az Energomur és a városi tanács saját anyagi forrásaiból. Más megoldásokat is kerestünk a vízórával nem rendelkezôk problémájának megoldására, például azt, hogy kölcsönt nyújtsunk azoknak, akik ezt nem engedhetik meg, és akik majd részletekben törleszthetnék az adósságot. Ennek az alternatívának még meg kell találnunk a jogi formáját - jelentette ki a tanácsos.
Ugyancsak a múlt héten határozott a tanács a hôenergia ártámogatottságának megszüntetésérôl. A döntés szerint az 575.000 lejes gigakalória-ár csak május 1-jéig érvényes, ettôl számítva már 829.000 lejben számítják.
- A támogatás megszüntetésének fô oka az, hogy a szubvenciókra vonatkozó kormányrendelet nem pontosítja, kinek kell fedeznie a támogatás költségeit, a helyi tanács pedig jelenleg képtelen ezt a plusz anyagi terhet viselni és egyforma mértékben támogatni az egész lakosságot. Úgy gondoltuk, hogy a nyári idôszakban a gigakalória ára csak a meleg víz árában fog tükrözôdni és meg lehet valósítani a szubvencionált árról a 829.000 lejes árra való áttérést. A jövôre nézve támogatási rendszert fogunk kidolgozni a hátrányos helyzetû családok részére, megállapítva a minimális jövedelemszintet, aminek esetében anyagi segítséget nyújtunk.
Stabilitási paktum konferencia
A csütörtökön és pénteken a Parlament Palotájában lezajlott értekezlet résztvevôi fontosnak tartják a jelenlegi államhatárok és a területi integritás elismerését a térség stabilitása és fejlôdése szempontjából, áll a bukaresti konferencia zárónyilatkozatában.
A térség államainak biztonsága a jóléttôl és a gazdasági növekedéstôl, az intézmények megerôsítésétôl, a megfelelô kormányzástól és a korrupció felszámolásától függ, áll az Adrian Severin, az EBESZ Parlamenti Közgyûlése elnökének következtetéseit tartalmazó dokumentumban. A Stabilitási Paktum égisze alatt biztonsági kérdésekrôl rendezett parlamenti értekezlet résztvevôi hangsúlyozták a regionális együttmûködés fontosságát a térségbeli államok fejlôdése érdekében, nyilatkozta a konferencia végén Adrian Severin.
Emma Nicholson bárónô, Románia európa parlamenti jelentéstevôje hangsúlyozta: mind az Európa Parlament, mind pedig a Délkelet-Európai Stabilitási Paktum szempontjából Romániának különleges fontossága van, tekintettel arra, hogy Bukarestben létrejött a szervezett bûnözés elleni harc központja.
"Románia volt az egyetlen ország, amelyet kihangsúlyoztunk jelentésünkben és javasoltuk, hogy nyerjen felvételt az euroatlanti struktúrákba", fejtette ki Nicholson bárónô.
Jevgenyij Kirlov, az Európa Tanács Partlamenti Közgyûlésének alelnöke szerint Románia nagymértékben hozzájárul a térség biztonságához és fontos, hogy Románia erôs partner legyen a Stabilitási Paktum keretében.
Dánia ellenzi az elszigetelést
A decemberben, Koppenhágában megrendezésre kerülô értekezleten Dánia javasolni fogja az EU tagállamainak, hogy az unió nyújtson kiegészítô pénzügyi támogatást Románia és Bulgária csatlakozási erôfeszítéseinek, továbbá állapítson meg egy új menetrendet és hivatalos befejezési idôpontot a csatlakozásra történô felkészülés tekintetében, jelentette ki Anders Fogh Rasmussen dán kormányfô azt követôen, hogy pénteken találkozott Adrian Nastase miniszterelnökkel.
Rasmussen rámutatott: a meglévô gazdasági különbségek ellenére Romániát és Bulgáriát nem "szigetelik el" a többi tagjelölt országtól.
"Dánia az idén szeretné befejezni a tárgyalásokat nyolc vagy tíz tagjelölttel és tudjuk, hogy Románia és Bulgária decemberig nem képes teljesíteni a csatlakozási feltételeket. Azonban e két ország csatlakozása az európai és észak-atlanti struktúrákhoz igen fontos.
A román csatlakozási folyamat támogatását Adrian Nastase is szükségesnek látja, szerinte ezáltal csökkenthetôk a tagállamok és a tagjelöltek közti gazdasági különbségek. A kormányfô úgy véli, 2007 január elseje reális idôpont Románia EU-hoz való csatlakozására.
Nastase és Rasmussen pénteken találkozott a dán fôvárosban.
Léteznek kétségek, ami Románia és Bulgária azon képességét illeti, hogy teljesítsék a politikai stabilitásra vonatkozó NATO- követelményt, hadseregeik pedig túlméretezettek és korszerûsítésre szorulnak, írja az Economist Intelligence Unit a NATO-bôvítésrôl készített jelentésében.
"Vannak azonban olyan geostratégiai meggondolások, amelyek a NATO délkelet-európai bôvítése mellett a Fekete-tenger térségében való bôvítést vonja maga után. A térséget a szövetség egyik tagjához (Törökországhoz) "csatolja" és ezzel jobb lehetôséget biztosít a NATO törekvéseinek, hogy megôrizze a békét a Balkánon", áll az elemzésben.
Euroatlanti Partnerségi Tanács
Az Euroatlanti Partnerségi Tanács (EAPC) keretében pénteken a NATO államokkal együtt 46 ország védelmi miniszterei tanácskoztak Brüsszelben, és arra a következtetésre jutottak, hogy az ôszi prágai csúcsértekezleten lényegesen tovább kell fejleszteni az együttmûködést. Az ülésrôl kiadott közlemény megállapításai szerint a békepartnerség hozzájárult az egész euroatlanti térség stabilitásához és biztonságához, jelesen a balkáni békefenntartó mûveletekkel, a regionális együttmûködéssel, a számos országban folyó haderôreformmal. Mostanra az is világossá vált viszont, hogy a programnak tovább kell fejlôdnie, hogy jobban megfeleljen az egyes partner országok adottságainak és igényeinek és vonzó maradjon minden résztvevô, például a kaukázusi és közép-ázsiai országok számára is. A védelmi miniszterek véleményt cseréltek arról is, hogyan lehetne fejleszteni a partnerség regionális vonatkozásait.
Általános volt a meggyôzôdés, hogy a 46 ország együttmûködése ezután is a terrorizmus elleni küzdelemre létrehozott nemzetközi koalíció fontos tartóoszlopa lesz. A védelmi miniszterek egyetértettek abban, hogy a terrorizmus elleni harc követelményeit be kell illeszteni az EAPC programjainak felülvizsgálatába, amire a prágai csúcson kerül sor.
A 46 ország miniszterei megvitatták a balkáni helyzetet és kifejezték eltökéltségüket, hogy továbbra is megvédik a térség országainak területi épségét és szuverenitását, és hozzájárulnak a térség békés, demokratikus fejlôdéséhez. Az EAPC ülésével Brüsszelben befejezôdött a NATO és a hozzá kapcsolódó csoportok védelmi minisztereinek kétnapos üléssorozata.
Deák Ernô, a központi szövetség elnöke elmondta: az 1991-es népszámlálás szerint mintegy 25 ezer fôs ausztriai emigráns magyarság és a mintegy 6000 fôs burgenlandi ôshonos magyarok az Ausztriában nyilvántartott hat nemzetiség között a harmadik helyen állnak a horvátok és a szlovének után, de a nemzeti kisebbségeknek nyújtott tavaly összesen 52 millió schilling támogatásból mindössze 4 milliót kaptak, noha mintegy 8 milliót kértek.
Külön gond, hogy a központi szövetségnek tavaly szánt 1,2 millióból 300 ezer schillingnek megfelelô számlát az illetékes szervek nem fogadtak el, noha ezt az összeget a szövetség kiadta.
Deák Ernô elmondta: a kialakult helyzetben veszélyben van az 1980 óta megjelenô Bécsi Napló címû lap, a 15 éve mûködô Bécsi Magyar Iskola, a hat éve fennálló Bécsi Magyar Színház, a szövetség kiadói tevékenysége és számos más tevékenysége, így a kétévente megrendezett úgynevezett Kufstein- tanácskozás.
A megbeszélés, amelyet hasonlók követnek majd a szövetséghez tartozó egyes szervezeteknél, azzal a céllal ült össze, hogy a magyarok nyilvánossága elé tárja a helyzetet, és javaslatokat gyûjtsön arra, hogyan tartsák fenn a szövetség és tagszervezetei tevékenységét.
A tanácskozáson után Deák Ernô elnök az MTI-nek elmondta: szóba került annak a lehetôsége, hogy gyûjtést indítsanak a szükséges pénzeszközök elôteremtésére, s néhányan a helyszínen adakoztak is, mások pedig elvitték a szükséges papírokat.
Ausztriában egyébként a jelenlegi kormány, amelyben helyet foglal a jobboldali populista Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) is, nagy súlyt helyez a nemzetiségek helyzetének javítására: rögtön hivatalba lépése után Burgenlandban kétnyelvû helységnév-táblákat helyeztek ki, s kevéssel késôbb az alkotmány módosításával állami célkitûzésként rögzítették a nemzetiségek védelmét. A gyakorlatban azonban nem sok történt, s nemrégiben hatalmas botrányt keltett, hogy Jörg Haider, az FPÖ volt elnöke és máig vezéralakja, Karintia tartományi elöljárója megtagadta az alkotmánybíróság döntésének végrehajtását, amelynek értelmében tartományában az eddiginél több kétnyelvû helységnév-táblát kellett volna kihelyezni.
Valóságos vádbeszédet tartott az amerikai szenátusban Coleen Rowley, a szövetségi nyomozó iroda (FBI) ügynöknôje, aki szerint elöljárói nem vettek tudomást figyelmeztetô jelentéseirôl a tavaly szeptember 11-i New York-i és washingtoni merényletek elôtt.
Rowley asszony a szenátus jogi bizottsága elôtt elsô ízben beszélt nyilvánosan arról, hogy több száz olyan ügynöki jelentést kapott az ország különbözô pontjairól, amelyek hasonló aggodalmakról számoltak be. "Ésszerûsíteni kell az FBI-on belüli bürokráciát, hogy alkalmas legyen a terrorizmus elleni harcra" - jelentette ki.
A 20 éve az FBI-nak dolgozó, Minnesota államban szolgáló Coleen Rowley május 21-én keltezett, Robert Mueller igazgatónak címzett 13 oldalas levél kapcsán vált ismertté. A levélben azzal vádolta a szövetségi nyomozó iroda vezetôségét, hogy megakadályozták a francia állampolgárságú Zacarias Moussaoui ügyének kivizsgálását. Ez utóbbit augusztus 16-án tartóztatták le Minnesotában, ahol egy repülôiskolában kapott kiképzést. A szeptember 11-i merényletekben nyomozók szerint ô volt a huszadik tagja annak a terroristacsoportnak, amely végül eltérítette a terrortámadáshoz szükséges repülôgépeket. Az egyik meg nem nevezett elôljáró azonban mindent elkövetett azért, hogy megakadályozza a minnesotai ügynökök munkáját, akik az igazságügy- minisztériumtól próbáltak engedélyt kapni házkutatásra, hogy megvizsgálhassák Moussaoui számítógépét. Rowley asszony szerint az FBI-on belül "a félelem légköre" uralkodik, és a vezetés, mindenekelôtt Mueller igyekszik azóta is eltusolni a szervezet melléfogásait.
Mueller, akit szintén a jogi bizottság hallgatott meg, elismerte, hogy az FBI nem vett komolyan bizonyos figyelmeztetéseket, szervezeti reformokat ígért, hogy az FBI és a központi hírszerzô ügynökség, a CIA hatékonyabban mûködhessen együtt az információcserében és a terroristák elleni hajtóvadászatban. Azt állította, hogy a reform szükségessége már szeptember 11-e elôtt érezhetô volt, azóta pedig sürgetôbbé vált.
Történelmi évfolyamot bocsát útra a 445 éves iskola, amely a tudóstársadalommal együtt Bolyai János születésének 200. évfordulóját ünnepli az idén - hangzott el Bálint István igazgató üzenetében, amelyben a felelôsségre hívta fel a ballagó diákok figyelmét, akiket arra biztatott, hogy a tudás lángját ne engedjék kialudni.
A marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum, valamint a Református Kollégium kicsengetési ünnepsége tegnap reggel a Vártemplomban vette kezdetét, ahol ökumenikus istentisztelet keretében a református, katolikus és unitárius felekezet nevében hangzott el a diákoknak szánt szép és közvetlen lelki útravaló.
A kihívás abban rejlik, hogy meg kell maradnod önmagadnak, egy olyan világban, amely a többiekhez hasonlóvá próbál formálni - hangsúlyozta Székely Emese, a Református Kollégium igazgatónôje, aki a nem manipulálható, kikezdhetetlen értékek ôrzésére buzdította a végzôsöket. Lakatos Péter, Gecse utcai lelkész pedig azokra a kihívásokra hívta fel a figyelmet, amelyek ellenében a most útnak induló nemzedéknek saját tudása és erkölcse szerint kell olyan jövôt formálnia, amely az igazság gyôzelmében való hiten alapul.
Csegzi Sándor alpolgármester a reáliák körébôl vett hasonlattal a család és iskola megtartó erejét nevezte meg azon fix pontoknak, amelyek a biztonságot jelenthetik a pályán, Somesan Stefan fôtanfelügyelô azt emelte ki, hogy nincs egyetlen városa sem az országnak, ahol ilyen nagy ünnep lenne a ballagás.
A kormányhivatal nevében Burkhardt Árpád alprefektus, a Megyei Tanács képviseletében Emil Grozea alelnök mondott beszédet, a szülôi bizottság üzenetét Pora Zamfira elnök mondta el.
A jövô évtôl csak magyar osztályokkal induló iskolában történt konfliktusokra Botos Dumitru aligazgató utalt, s a román tagozaton oktató kollégái nevében elégtétellel nyugtázta, amiatt hogy tanítványaiknak sikerült beavatkozniuk az iskola sorsába.
A végzôsök nevében Csép Zoltán XII. K, valamint Gîju Bianca XII. B osztályos diákok mondtak beszédet, s a ballagókat Batizán Emese Emôke valamint Dobozi Teodora XI.-es diákok búcsúztatták, majd az iskola kulcsának átadása következett.
A magyar tagozaton legmagasabb általánost elért diáknak járó jutalmat Albert Csilla XII. L, a román tagozaton pedig Gîju Bianca vehette át, majd díjazták az elsô három legjobb diákot az iskola és a kollégium minden végzôs osztályából, kiemelve a különbözô versenyeken, vetélkedôkön jutalmazottak nevét is. Végül dr. Weszely Tibor tanár a Gyôrffy Zoltán-díjakat adta át.
Az idei ballagási ünnepség a két Bolyai szobra elôtti hagyományos tiszteletkörrel ért véget, amelynek során szülôk, hozzátartozók, kollégák, ismerôsök virágesôvel köszöntötték a maturandusokat.
Hideg, meleg, esô és napsütés, fanyar, szeszélyes nyár, amely azzal kezdôdik, hogy valami mindig véget ér benne. A végzôsöket búcsúztatják ezekben a napokban az iskolák, a kisérettségi és az érettségi elôtt álló diákokat, akik számára tegnap szólt utoljára a csengô. Többségükre a vizsgák, majd mindannyiukra a végtelen szünidô köszönt, amit úgy szoktunk nevezni, hogy Élet. Pedig valójában a pályáról van szó, megvalósuló és szertefoszló reményekrôl, arról, hogy a kapott útravaló birtokában, ki hogyan tud élni a lehetôségekkel.
Akik ma elvégzik a középiskolát, már nem kell a korlátoktól tartaniuk, s úgy tûnik, hogy övék lehet a világ, ha a jövôjükhöz a kulcsot sikerül megtalálni. Szabadon választhatnak, és szabadon szárnyalhatnak térben és idôben, hogy adottságaikat, tehetségüket, ambíciójukat, álmaikat és álmainkat valóra váltsák.
Ha az öröm, az önbizalom helyett most talán mégis a félelem erôsebb bennük, azt csak az ismeretlen távlata teszi. Hogy képesek lesznek-e a változó világban nap mint nap a megfelelô sebességre kapcsolva a helyes irányban haladni, ez viszont nevelôik, tanáraik érdeme is egyben. Amiképpen család, iskola, és az ôket útra bocsátó közösség megtartó erejétôl függ, hogy a most kirajzó nemzedék tud-e úgy szárnyalni, hogy a hazavezetô utat ne felejtse el. Szükségünk van rájuk.
Az RMDSZ istvánházi szervezete június 9-én, vasárnap a református templomban, a 11 órai istentisztelet után fórumot rendez. A találkozót a kétnyelvû helységnévtábla elhelyezése követi. Meghívottak Kristóf István istvánházi református lelkipásztor, Udvarhelyi Bálint csekelaki református lelkipásztor, Andrássy Árpád Marosludas kerületi RMDSZ-elnök és megyei tanácsos, Balogh Balázs, Cintos község alpolgármestere, valamint RMDSZ-tanácsosok.
E címmel jelentetett meg hasznos és részletes kiadványt az RMDSZ Ügyvezetô Elnökségének Oktatási Fôosztálya, a romániai magyar felsôoktatás jeles képviselôinek támogatásával. A könyv részletesen bemutatja a magyar nyelvû képzést biztosító állami felsôoktatási intézményeket, kezdve a Bukaresti Tudományegyetemtôl, a kolozsvári Babes-Bolyain át a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti, valamint Színmûvészeti Egyetem Szentgyörgyi István tagozatáig. Az érdeklôdôk tájékozódhatnak a Gyulafehérváron, Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Nagyváradon mûködô egyházi, továbbá az alapítványi felsôoktatási intézmények, így a Sapientia Egyetem kínálatáról is, valamint arról, hogy hol székelnek egyes magyarországi felsôoktatási intézmények romániai konzultációs központjai. A könyvben megtalálható, hogy a posztliceális oktatás keretében 16 romániai településen mûködnek magyar tannyelvû technikumok, Brassótól kezdve Vajdahunyadon át egészen Zilahig.
A Toborzó közli egyes felsôoktatási intézmények rövid történetét, a meghirdetett szakokat, a 2002/03-as tanévre tervezett helyek számát, a képzés jellegét, az intézmény vezetôit és tisztségviselôit, felszereltségét, a továbbképzési lehetôségeket, a felvételi-követelményeket és tantárgyakat, az intézmény levél-, e-mail és esetenként internetes honlapjának címét, telefon- és faxszámát. A Toborzóban megtalálhatók a felvételi vizsga felté-telei és idôpontja, valamint a beiratkozással kapcsolatos tudnivalók. Vannak intézmények és szakok, amelyeknek a részletes tanterve is olvasható.
Nekünk, erdélyi magyaroknak, nem elegendô cél, hogy valaki meg akar maradni magyarnak, mert a nagy kihívás az, hogy saját szülôföldünkön maradjunk meg magyarnak, és a lehetôséget kihasználva itt teremtsünk jövôt magunknak - olvasható Markó Béla, az RMDSZ elnökének ajánlásában, az elôszóban pedig Papp Z. Attila szociológus vezeti be az olvasót a "mai felsôoktatás levegôjébe".
A Toborzót minden önálló, és magyar tagozattal mûködô középiskolába, névre szólóan minden magyar intézményi tisztségviselônek elküldték, akiknél az érdeklôdôk tájékozódhatnak a választott szakokról és intézményekrôl.
Tudjuk, hogy nincs bocsánat. Különösképpen áll ez a Területi Munkaügyi Igazgatóságokra. A nemrégiben megváltozott rendelkezések többé nem bánnak kesztyûs kézzel a vállalkozókkal. Csak semmi engedékenység!
A törvénykezôk úgy gondolták, - egyébként helyesen -, hogy véget kell vetni a feketemunkának, az életveszélyes munkakörülményeknek. Persze ahogy ez errefele szokásos, mindjárt aránytalanul magas büntetéseket szabtak ki: majd ettôl megoldódik a probléma, mondják. Alternatív megoldás nincs. Megelôzés, a jelenség elemzése, a miértek megkeresése szóba sem került. Egyszerûbb ugyanis azt mondani, hogy aki feketén dolgoztat, pengesse le szépen azt az 50 milliót. Ez biztos észre téríti.
Nem számolnak utána, hogy például egy építkezési cégnél, vagy fakitermelési vállalkozásnál, még ezzel együtt is érdemes 20-30 vagy még ennél is több személyt feketén dolgoztatni, hiszen egy-két hónap alatt, az állami kötelezettségek alól mentesülve meg lehet "spórolni" a büntetésre valót. Meg aztán ilyen esetekben nem kell a munkabiztonsággal és egyéb hasonlókkal bíbelôdni.
Van úgy is, hogy megérkeznek az ellenôrök, akiknek fizetése adott és nem függ a kirótt és behajtott büntetésektôl, így egyáltalán nem érdekeltek abban, hogy a javítás szándékával büntetéseket rójanak ki, és megesik, hogy hajlanak a vállalkozó ajánlatának elfogadására és 10-20 millióért eltekintenek a rendellenességektôl. Hamar létrejöhet az egyezség a két fél között.
Ha nem így lenne, nem mondtam semmit. De mégis hallottunk ilyen esetekrôl. Tehát a vállalkozó a szóban forgó 10-20 milliót a következô hónapban lefaragja a kiszolgáltatott munkások fizetésébôl, és egyúttal megspórol még további 30 milliót, az ellenôr megkapja az épülô házában szükséges kandallóra való költôpénzt. Mindketten - legalább a látszat kedvéért - tovább panaszkodhatnak a szegény kisvállalkozóról hét rend bôrt lehúzó, másfelôl a közalkalmazottakat rosszul fizetô államra, és megy tovább az élet.
A munkás meg? A következô hónapban valamivel kevesebbet vihet haza, munkakönyve, társadalombiztosítása, öregségére nyugdíja, meg egyéb hasonló továbbra sem lesz. De nincs ideje ezen gondolkodni. A nyugdíjkort úgysem biztos, hogy megéri. Míg túlóráznak, azon tépelôdik, hogy a gyereknek vegyen-e új cipôt vagy a közköltséget fizesse ki. Lehet, hogy egyikre sem futja majd. Talán jövô hónapban...
Emelje fel a kezét, aki szokott hazudni. Két-három kéz lendült a magasba. Emelje fel a kezét, aki legalább egyszer hazudott. Mindenki felemelte a kezét. Aki hazudik, az hazug? Igen! Emelje fel a kezét, akit bántalmaznak, vernek. Mindenki szemlesütve figyeli, hogy ki emeli a kezét. Senki. Emelje fel a kezét, akit legalább egyszer megvertek már. A teremben levôk 80 százaléka lassan felemelte a kezét. Aki megver, megerôszakol valakit, az bántalmazó? Az igen-ek alig-alig hallatszottak.
A fenti bemelegítô, tudatosító játék a Mihai Eminescu Líceum dísztermében zajlott csütörtökön délután, a Mentsétek meg a gyermekeket szervezet által rendezett, a bántalmazások témáját feldolgozó szemináriumon. A termet zsúfolásig megtöltô diákok érdeklôdve figyelték Musca Nicoleta, a 10-es iskolában mûködô tanácsadói központ pszichológusának elôadását. A szakember hangsúlyozta: nagyon nehéz önmagunk és különösképpen mások elôtt beismernünk, hogy minket bántalmaznak, vagy esetenként mi bántalmazunk. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a szülôk nevelô céllal pofoznak, ütnek. Érdemes lenne azon elgondolkozni, hogy a verés eléri-e célját, jobbak leszünk-e tôle? Majd bemutatta, bevonva a diákokat is, hogyan mûködik a tanácsadói központban az érintettek fogadása, milyen kérdésekkel, problémákkal találkoznak leggyakrabban az ott dolgozók. Kiemelte azt is, hogy a tanítók, osztályfônökök, szülôk által odavitt, küldött gyerekekrôl társaik azt mondják, hogy szellemi fogyatékosok, "handicapatok", s azért kell a pszichológushoz menniük.
A kifejezések jobb megértése érdekében magyarázó szórólapokat is kaptak a tanulók. Ebbôl megtudhatták, hogy a fizikai bántalmazáson a verést, s az olyan munkák elvégzésére való kényszerítést értjük, amelyek veszélyeztetik a kiskorú személy fizikai épségét. A szexuális bántalmazás kifejezés magába foglalja a pornográf anyagok megtekintését, a csábítást és a szexuális erôszakot, aktust. Pszichikai bántalmazás: a gyermek elhanyagolása, elutasítása, terrorizálása, elszigetelése. Gazdasági bántalmazás: a felnôtt arra kényszeríti a gyermeket, hogy pénzt, anyagi javakat szerezzen, s ezekbôl ô is részesül. A visszaélések különbözô formáival találkozhatunk a családban, az iskolában, az elhelyezési központokban, az utcán.
A bántalmazott gyerek viselkedése megváltozik: zárkózottabb vagy agresszívabb lesz, bizonyos élelmiszereket nem fogyaszt, rémálmai lesznek, nem tud megfelelni a feladatoknak, hazudik, lop, elszökik othonról, lóg a tanórákról. A szemináriumon osztott szórólapok tartalmazzák azokat az intézményeket, ahova a bántalmazott személyek, illetve a rajtuk segíteni óhajtók fordulhatnak: megyei gyermekjogvédô igazgatóság: Gheorghe Marinescu utca 62. szám (a faipari iskolaközpont mellett), telefonszám: 211-699, hétköznapokon 7-15 óra között; Halló, Oblió zöldvonal: 983, naponta 7-22 óra között, tanácsadói központ, 10-es számú általános iskola, telefonszám: 160-755, program: hétfô-péntek 11-17; kiskorúak központja, Forradalom utca 45. szám, telefonszám: 214- 960, itt a nap minden órájában fogadják az érintetteket; rendôrség, 133-326, kapcsolattartó személy Tache Gheorghe vagy Bacila Gheorghe; törvényszéki orvostan, Gheorghe Marinescu 38. szám (az orvosi egyetem mögött), telefonszám: 215-240, hétköznapokon 8-13 óra között, a testi bántalmazásról szóló irat kibocsátása 158.000 lej, az erôszak bizonyításául szolgáló pedig 203.000-265.000 lej; a rohammentô-szolgálat telefonszáma 210-110, kapcsolattartó személy: Camelia Fiordean.
Vasárnap és hétfôn játsszák a csoportmérkôzések második körének utolsó hat mérkôzését. Kemény összecsapásnak ígérkezik a Costa Rica - Törökország találkozó, melyen a vitatott körülmények között vesztes törököknek nincs választási lehetôségük: nyerniük kell. A török vezetôk kifogásolták, hogy a FIFA egy benini játékvezetôt jelölt a találkozóra, ám óvásukat elutasították, a mérkôzést az eredetileg kinevezett Coffi Codjia fogja dirigálni. Így már csak Allah segíthet, ezért a szöuli imámot, Faruk Zünbült hívták el egy vallásos szertartásra. Csakhogy Costa Ricának is érkezik az "égi segítség", Marco Antonio Oviedo Nunez plébános személyében, aki a helyszínen a közép-amerikaiak sikeréért imádkozik. Nunez atya, aki fiatalkorában maga is focizott, már többször "segítette" fohászaival a csapatot. Fohász ide vagy oda, Hernán Medford, a csapat veterán középpályása, az 1990-es olaszországi vb egyik hôse szerint itt az ideje, hogy komolyan vegyék csapatát, s ne mindig az ellenfél gyenge napjával magyarázzák sikereiket.
Rossz hírek Ecuador számára. Az újonc együttes legnagyobb sztárját, Aguinagát sérülés miatt nem állíthatja be Mexikó ellen. Ennek ellenére Hernan Dario Gomez szövetségi kapitány bízik a sikerben.
A H-csoport rangadóján Oroszország Japán ellen bizonyíthat, ám ha a hazai együttes lendületébôl még tart, akkor igencsak nehéz dolga lesz. Tunézia viszont utolsó esélyét játssza Belgium ellen.
Nagyon érdekes találkozók várhatók a D- csoportban. Az elsô mérkôzéseken vesztes két eredeti favorit egymás ellen játszik. A portugálokat maga az államfô vigasztalta és biztatta a folytatásra egy táviratban, míg az ország miniszterelnöke szerint csapata nyert volna, ha a találkozó még 15 percig tart. Ha azonban Lengyelország ellen is veszítenek, aligha lesz valaki elnézô velük szemben.
A nagy rangadón a házigazdák ellenfele az Egyesült Államok lesz. Az óriási lelkesedésben a dél- koreaiak különös jutalmat ígértek továbbjutás esetére a játékosoknak: felmentik ôket az országban szokásos hosszú és nehéz katonai szolgálat alól. Az amerikaiak viszont a továbbjutást sokkal "amerikaibb" formában jutalmazzák: fejenként 118.478 dollár jár érte. Az esetleges aranyéremért 499.022 dollár járna, ez a veszély azonban aligha fenyegeti az USSF kasszáját.
Nigéria a második csapat, mely számára a csoportmérkôzések után befejezôdik a világbajnokság. Az afrikai labdarúgás nagy reménysége, a korábbi vb-k kellemes meglepetése ezúttal két találkozón ugyanannyi vereséget szenvedett: a "szuper sasok" szárnyaszegetten vergôdtek a pályán Argentína után Svédország ellen is. Pedig egyénenként kiváló játékosok alkotják az együttest, de sehogyan sem akarnak csapattá kovácsolódni. A svédek sikere sokban köszönhetô Henrik Larsson kivételes formájának, ám a skandinávoknak szerencséjük is volt, Hedmanon kétszer segített a kapufa.
A nagy rangadónak beharangozott találkozóról ismét az bizonyosodott be, amire a labdarúgó szakembereknek már rég rá kellett volna jönniük, de mindig figyelmen kívül hagyják: a legjobb találkozókat sohasem a nagy esélyesek vívják. Anglia végül elégtételt vett a négy évvel korábbi vereségért, ám csupán egy icipici tizenegyessel tudott gyôzni, majd foggal-körömmel védelmezte a minimális elônyt, hogy majd’ ráborult Seaman kapujára a pálya. Határozottan csúnya meccs, amely mindkét csapat esélyeit életben tartja.
Nem született meg az elsô kapus által rúgott gól a világbajnokságok történetében, mert Chilavert egyetlen szabadrúgását kollégája, Casillas hárította. Ennél szomorúbb viszont a paraguayi kapus számára, hogy döntôen hibázott a második spanyol gólnál, s csapata az elsô félidôben felcsillant remény után a második félidôben simán kikapott. Egy ideig úgy tûnt, hogy Spanyolország nem tudja megismételni elsô mérkôzésbeli teljesítményét, ám negyvenöt perc tapogatózás után minden rendbejött Camacho csapata számára, s a spanyolok a Dél-Afrika elleni találkozó eredményétôl függetlenül már ott lesznek a nyolcaddöntôkben.
Roma táncfesztivál Gernyeszegen
Tegnaptól három napig áll a tánc Gernyeszegen a Romafest Egyesület és a helyi polgármesteri hivatal által közösen szervezett roma táncfesztiválon. A rendezvényen 20 tánccsoport 270 táncosa vesz részt, Beszterce, Hargita, Kolozs, Krassó-Szörény, Prahova és Szilágy valamint Maros megyébôl.
Lengyel küldöttség Marosvásárhelyen
Kedden városunkba érkezik Lengyelország bukaresti nagykövetségének képviselôje egy küldöttséggel. A vendégeket délután 2 órától a Kereskedelmi Kamaránál fogadják, ahol majd tárgyalásokat folytathatnak helyi üzletemberekkel. Egyelôre még nem lehet tudni, hogy a küldöttség vezetôje maga a nagykövet lesz-e, vagy csak az általa vezetett intézmény fôtitkára.
Az építkezést bontás elôzi meg
Kultúrotthont szándékoznak építeni a kiskendiek, ám elôször lebontották a már nagyon rossz állapotban levô régi épületet. A bontásból származó anyagok értékesítésébôl 15-20 millió lej folyt be a község költségvetésébe. Jelenleg folyamatban van a tervrajz elkészítése. A balavásári tanács az idei költségvetésbôl 200-250 millió lejt szánt kultúrotthonokra, ám ebbôl a többi falvaknak is kell jusson. Az elképzelések szerint a kiskendi új mûvelôdési otthon felépítéséhez legalább 2-3 év szükséges.
Út készül Kendô és Nyárádselye között
Elkezdôdtek a munkálatok a Nyárádselye és Kendô közötti közel 3 kilométeres útszakasz feljavítására. Amint Benedekfi Levente alpolgármester elmondta, a kövezéshez és hengereléshez szükséges pénzt, közel 1,5 milliárd lejt a szakminisztériumtól pályázták meg sikeresen. Az útépítési munkálatok legalább két hónapig tartanak majd.
Alkalmazásra váró szociális asszisztensek
Nagysármáson 20, a polgármesteri hivatal által alkalmazott szociális asszisztens gondoz súlyosan rokkantakat, akik az országos minimálbérrel egyenértékû juttatásban részesülnek. Mint Alina Marginean, az anyakönyvi hivatal referense elmondta, a várakozási listán még további hét személy van, akiknek alkalmazása pénz hiányában egyelôre nem lehetséges.
A megyei Munkaerô-elosztó Ügynökség adatai alapján csökkent a munkanélküliek száma az elôzô hónaphoz képest. Jelenleg a munkanélküliségi ráta az országos átlagnál valamivel alacsonyabb, 9,35%, ami 25.359 személyt jelent.
Fél óra alatt két súlyos baleset
Június 5-én este 11 órakor a 38 éves, marosvásárhelyi Luca Augustin, MS 94 AUG rendszámú személygépkocsijával szászrégeni Radnótfája utcában a gyalogátjárón elgázolta az 53 éves Moldovan Mariát, valamint a 66 éves Suteu Vioricát, akik szabályosan keltek át az utcán. Mindketten súlyosan megsérültek. Fél 12- kor Marosvásárhelyen a 36 éves Pásztor Vilmos, az MS 66 VIL rendszámú személygépkocsijával elütötte Enaciuc Nicolae Aurelt. Az 56 éves férfi szabálytalanul kelt át az úton, anélkül, hogy körültekintett volna.
Elôzetes letartóztatásban, visszaesôkként vizsgálják ki a 21 éves Dodi Marius Augustint és a 18 éves Nagy Ferenc Józsefet, akik a 17 éves Florea Ioan Sanir Floriannal, a 21 éves Dan Septimiu Mirceával és a 23 éves Vizi Jenôvel együtt május folyamán 3, Ady lakótelepi személygépkocsit feltörtek és adóvevô készülékeket, valamint rádiókazettofonokat loptak el belôlük. Az így szerzett javakat a radnóti Scridó Stelian Ciprian, a marosvásárhelyi Florea Claudiu Lucian valamint Szombati Attila segített elszállítani. A lopott tárgyakat Szászrégenben szerették volna értékesíteni.
Az alsóbölkényi 28 éves Oprea Emil június 6- án, miközben az MS 04 JSG rendszámú haszonjármûvével az udvarról szándékozott kiállni, halálosan elgázolta saját nagyapját a 79 éves Oprea Floreát. Mivel az eset nem közúton történt, nem minôsül közúti balesetnek és az unokát gondatlanságból elkövetett emberölésért vizsgálják ki.
Június 11-én, kedden 8 és 18 óra között szünetel az áramszolgáltatás Marosvásárhelyen a Termés utcában.
Csökkent a folyómérleg deficitje
Március végén 286 millió dollár volt a román folyómérleg deficitje, jóval kevesebb a tavalyi elsô negyedév végi 405 millió dollárnál - közölték a Román Nemzeti Bankban pénteken. A csökkenést segítette, hogy a kereskedelmi mérleg hiánya 482 millió dollár lett a tavalyi elsô negyedév végi 536 millió dollár helyett, az országba érkezô devizatöbblet - a folyó átutalások mérlegének többlete - pedig 299 millió dollárra nôtt a tavalyi elsô negyedévi 198 millióról. Románia célja az, hogy a folyómérleg hiányát a GDP 6 százalékánál valamivel magasabb arányról - ez volt a tavalyi érték - 5,5 százalékra csökkentse.
Májusban 10,2 százalékosra csökkent a munkanélküliség az országban az áprilisi 11,1 százalékról, a várakozásnak megfelelôen - közölték a munkaügyi minisztériumban pénteken. A csökkenés fôleg szezonális tényezôknek köszönhetô, a gazdasági növekedésen kívül - tették hozzá. Tavaly májusban 9,3 százalékos volt az átlagos munkanélküliség. "A gazdasági növekedés, valamint az építôipar, a mezôgazdaság és az idegenforgalom fellendülése a kisebb munkanélküliség fô tényezôje" - olvasható a közleményben. Május végén 983 326 munkanélkülit tartottak nyilván, az április végi 1 069 742 után. Tavaly május végén 890 750-en voltak állás nélkül Romániában.
Beszterce Fekete Vasárnapjára emlékeznek
Markó Béla, az RMDSZ elnöke és Szepessy László, a Szövetségi Elnöki Hivatal igazgatója vasárnap, június 9-én részt vesz Beszterce Fekete Vasárnapja 400. évfordulójának megemlékezô ünnepségén. 1602. február 24- én "Reminiscere" vasárnapján Basta osztrák generális vallon és hajdú zsoldosaival lemészárolta a több száz magyar várvédôt és azok családjait. A besztercei református és római katolikus egyházközség szervezésében zajló rendezvényen istentisztelet lesz a református templomban, szentmise a római katolikus templomban, majd sírkôavatás a besztercei központi temetôben. Délután a George Cosbuc Mûvelôdési Házban díszelôadáson fellép a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes.
A szenátus felhatalmazta a kormányt rendeletek kibocsátására
A szenátus csütörtöki ülésén elfogadta azt a törvényt, amely a parlamenti munka szünetelése idejére felhatalmazza a kormányt kétharmados többséget nem igénylô jogszabályok kibocsátására. A törvénytervezetet 68 "igen", 58 "nem" szavazattal és egy tartózkodással szavazták meg a szenátorok, a következôkben pedig a képviselôház elé kerül. A jogszabály értelmében a kormány június 30-tól, a parlamenti szünet kezdetétôl szeptember elsejéig, az idei második parlamenti ülésszak kezdetéig bocsáthat ki rendeleteket.
Csütörtök este Kolozsvárra érkezett Jason Priestley, az ismert amerikai színész, aki a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál díszvendége. Legutóbbi filmje, a fesztiválon is bemutatásra kerülô Love and Death on Long Island kapcsán Jason Priestley hangsúlyozta, csodálatos dolog elhozni egy filmet, amely az egész világon látható, egy ilyen helyre, ahol még sohasem szerveztek nemzetközi filmfesztivált. Jason Priestley szombat este átnyújtja a fesztivál legjobbnak ítélt filmjének járó 3.000 dolláros jutalmat.
Déva központjában csütörtök este
felrobbantottak két gyanús bôröndöt,
melyekrôl utólag kiderült, hogy tartalmuk ártalmatlan.
Az egyik városközponti útjelzô tábla mellett
fából készült bôröndökre két
polgárôr figyelt fel. Miután a bôröndök
gazdája hosszabb idô múlva sem jött értük,
a polgárôrök értesítették a
rendôrséget és a Román Hírszerzô
Szolgálat (SRI) tûzszerész csoportját. A
robbantócsoport teljes felszereléssel a helyszínre
érkezett és 17.30 körül felrobbantotta a
bôröndöket. A
"hatástalanítás" után a
tûzszerészek megállapították, hogy a
két bôröndben egy kés, egy kenyér,
néhány hagyma, ételmaradékok, pár
papírdarab és egy újság volt.
New Yorkban utcát neveznek el Szent Istvánról
Neil O'Connell atya, a New York-i 82. utcai katolikus templom papja közölte a New York-i magyar fôkonzulátussal, hogy június 8-án, szombaton a 82. utca egy szakaszát átnevezik King Stephen of Hungary Wayre. Ebbôl az alkalomból délelôtt 11 órakor ünnepséget tartanak a 82. utca és az 1. sugárút sarkán. Ezen a környéken a korábbi évtizedekben nagyon sok magyar élt, és ma is a 82. utcában mûködik a New York-i magyarok közösségi háza.
A vízfelszínt korbácsoló szél és a heves esôzés elárasztotta a velencei lagúnát, arra késztetve a világhírû várost felkeresô turistákat, hogy a vízben gázoljanak a híres Szent Márk téren. Csütörtök este az átlagos tengerszinthez képest 121 centiméterrel magasabbra emelkedett a lagúna vize. Ez a magasság szokatlan a nyári idôszakban: télen ugyan mértek már ilyen vízállást, de nem júniusban. Velence számos része víz alatt áll - írta az AP. Péntek éjszakára ismét rossz idôt jósoltak, ami azt jelenti, hogy ismét ilyen magasságú árhullámra lehet számítani.
Egynemû párok is lehetnek szülôk Svédországban
A svéd parlament törvényt hozott arról, hogy egynemû párok is kérelmezhetik gyermekek örökbe fogadását, ha bejegyzett viszonyban élnek. A jogszabállyal Svédország az elsô európai állam, amely lehetôvé teszi, hogy homoszexuális párok külföldrôl fogadjanak örökbe gyermeket - jóllehet a stockholmi külügyminisztérium felmérése szerint a szóba jöhetô célországok lakói egyelôre elutasítják, hogy egynemûeknek adjanak örökbe gyermeket. Dánia, Izland és Hollandia után az is lehetôvé vált Svédországban, hogy a homoszexuális párok tagjai partnerük természetes gyermekét fogadják örökbe.
"...könyvnap rendeztessék", az Ünnepi könyvhét 75 éve címmel nyílt kiállítás csütörtökön Budapesten, a Petôfi Irodalmi Múzeumban.
Az intézmény, valamint a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztôk Egyesülése stílszerûen a nyári könyves eseménysorozat elsô napjára idôzítette a megnyitót.
Sorrendben immár a 73. ünnepi könyvhéten találkoznak az írók, költôk és az olvasók Budapesten, illetve országszerte, ugyanakkor a könyvnapok megálmodója, Supka Géza erre vonatkozó javaslatát 75 évvel ezelôtt terjesztette be.
Megvalósulásával a magyar könyvhét lett Európa egyik legrégibb kulturális ünnepévé.
Supka Géza (1883-1956) újságíró, író, mûvészettörténész, régész 1927-ben kezdeményezte a magyar irodalom és az írók segítése érdekében a könyvnapot. Meggyôzôdése volt, hogy értékes irodalmat is lehet utcán, ponyván árulni.
A kiállítás plakátok, fényképek, könyvjegyzékek, korabeli filmhíradók részleteinek bemutatásával tekinti át a könyvnapok és könyvhetek történetét, valamint emléket állít a kezdeményezô személyének.
A tárlaton korabeli filmhíradók anyagából válogatott csaknem 100 perces videó- összeállítás is megtekinthetô, amely jellegzetes képet fest a különbözô korok könyvünnepeirôl.
Íme él könyv e hazán, ez számomra most azt is jelenti, hogy a kultúrhaza, a könyveshaza többé nem cövekelhetô körül 93 négyzetkilométeren - mondta Szilágyi István Kolozsvárott élô Kossuth-díjas író a 73. Ünnepi könyvhét megnyitóján, csütörtökön a budapesti Vörösmarty téren.
A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztôk Egyesülése által szervezett, június 10-ig tartó seregszemlén ezúttal is több száz újdonságot kínálnak a magyarországi és a határon túli könyves mûhelyek.
Szilágyi István szavai szerint az írók világtól való kívülállása törekvésének nem egyszer megmaradását, megléte folyamatosságát köszönhette nemzeti kultúránk.
- Épp azzal, hogy jöhetett bármi veszedelem, országháborodás, a toll percegése nem állt meg pillanatra sem - tette hozzá.
Mint hangoztatta, a könyv igazán akkor sodródik veszedelembe, amikor új eszmékkel, szokatlan jövôlátással ajánlja a társadalom figyelmébe magát, amely aztán, ha ezekkel nem tud mit kezdeni, égetéssel cenzúráz.
Kitért arra is: miután a katonáknak, politikusoknak nem sikerült azt, ami volt, megtartani, egyszer csak elindult a magyar tudós a nagyvilág katedráit meghódítani, hogy végül Los Alamosban az egyikük otthonosabban mozogjon, mint a másik Szegeden.
- Az irodalom, a mûvészetek jelentôs hányada a leszakadt nemzetrészekkel országán kívülre került, de számos író, festô, zenész késôbb is világgá szaladt. Ugyanakkor ahol valamely raj megállapodott, mindjárt magyar alkotómûhely létesült - fogalmazott.
Szavai szerint ezek a mûhelyek máig azon munkálkodnak, hogy mindazt az értéket, amit a magyar szellem teremtett, a nagyvilág számára ismertté tegyék.
Szilágyi István azt mondta: többé ne nemzeti gyarlóságaink okán emlegessenek minket, hanem Munkácsy Mihály, Bartók Béla, Szent-Györgyi Albert, Teller Ede, Márai Sándor teremtô géniusza jelentse a világ számára a magyart.
- Lettünk hát világpolgár nemzetté keserves szétszórattatásunk okán, s kultúránk, ha kényszerûségbôl is, világpolgár kultúra. Ám ez most már itt kíván megmutatkozni e hazában, mert szeretné hinni, hogy az magáévá fogadja, és az eljövendôben, mint sajátját mutatja fel - hangsúlyozta.
Az Ünnepi könyvhét hivatalos katalógusában 188 könyv kapott helyet, ebbôl 47 készült határon túli könyvmûhelyben.
A Vörösmarty téren 92 pavilonban sorakoznak a kötetek.
A Magyar Rádió irodalmi szerkesztôsége másodszor települt ki a Vörösmarty térre. A tervek szerint több mint hatvan alkotó lesz vendége a rádiós irodalmi színpadnak.
A másik pódiumon a könyvkiadók tartanak bemutatókat.
A hétfô kora estig tartó irodalmi, mûvészeti kavalkádban több szerzô dedikálja majd a mûvét.
A Vörösmarty téren kívül ugyancsak a könyveké lesz a fôszerep a III. kerületi Fô téren, a VI. kerületi Írók boltjában és a Liszt Ferenc téren, valamint a IX. kerületi Ráday utcában is.
A budapesti helyszíneken kívül immár hagyományosan több vidéki városban is rendeznek helyi könyves ünnepet, így például Debrecenben, Szegeden, Csongrádon és Sátoraljaújhelyen.
A hagyományoknak megfelelôen az Ünnepi könyvhét nyitónapján adták át a Szép magyar könyv elôzô évi pályázatának elismeréseit és a különdíjakat, az eseménynek a budapesti Károlyi Palota Kulturális Központ adott otthont csütörtökön.
A könyvhét nyitónapján adták át a minôségi könyvesboltok elismerését, a Hermész-díjakat is.
A kitüntetô címet pályázat útján nyerhetik el a könyvesboltok.
Az elismerésben a jászberényi Líra Könyvesbolt, a Soproni Cédrus Art Könyvesbolt, a szegedi Móra Ferenc Könyvesbolt, valamint a budapesti Libri Mammut Könyváruház részesült.
Az eseményen részt vett Supka Magdolna mûvészettörténész, az Ünnepi könyvhetet 75 évvel ezelôtt kezdeményezô Supka Géza leánya.
Supka Manna édesapja emlékére díjat alapított. Az emlékérmet Madarassy Walter szobrász, éremmûvész készítette.
Az emlékplakettet Arató Antal címzetes könyvtárigazgató, Orbán György, a Balassi Kiadó kereskedelmi vezetôje, Szakonyi Károly író, Zentai Péter László, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztôk Egyesülésének igazgatója, Szakály Sándor történész, Péntek Imre író, szerkesztô, Maracskó Gabriella grafikus, Muzsnay Ákos grafikus és Püspötey István grafikus, valamint a Petôfi Irodalmi Múzeum kapta.
A legbékésebb civil ünnepünknek nevezte a könyvhetet Kányádi Sándor Kossuth-díjas költô csütörtökön, amikor megnyitotta a 73. Ünnepi könyvhét debreceni rendezvényeit.
A Debreceni Református Nagytemplom elôtti Kossuth téren felállított könyvutcában Kányádi Sándor úgy fogalmazott: 1928 óta a magyar szellemiség talán legjelentôsebb, de mindenképpen a legegyetértôbb, vagy ahogy ma mondják: a legkonszenzusosabb ünnepe a könyvhét.
- Ilyenkor nincs ökölrázás, mint nemzeti ünnepeinken oly gyakran - mondta az erdélyi költô.
Kányádi Sándor a továbbiakban Vörösmartyt idézve feltette a kérdést: Ment-e a könyvek által a világ elébb?
A Kossuth-díjas költô szerint erre kettôs a felelet: az egyik néma csönd, a másik egy vékonyka talán.
Mindamellett Kányádi Sándor megnyugtatta az informatika terjedése miatt a könyvért, az olvasásért, az irodalomért aggódókat.
Úgy vélte: a békés egymás mellett élés lesz a jellemzô a könyvek és a világháló között.
A Kossuth-díjas költô a kereszténység felvételéhez hasonlóan jelentôs lépésnek tartja a világháló feltalálását, valamint azt, hogy a magyar irodalom is felkerült az internetre.
Meggyôzôdése szerint a világháló segíti az irodalmat.
Kósa Lajos, Debrecen polgármestere arról szólt, hogy a könyvhét különleges ünnepe a cívis városnak.
Utalt arra, hogy a Debrecenben mûködô több mint 450 éves Alföldi Nyomda az ország legrégebbi folyamatosan üzemelô könyvnyomdája, s arra, hogy a magyar irodalom több nagy alakja kötôdött a városhoz.
A 73. ünnepi könyvhét debreceni megnyitóját követôen Kányádi Sándor, Lázár Ervin Kossuth-díjas író és Vathy Zsuzsa József Attila-díjas írónô dedikáltak a könyvsátrakban.
A debreceni könyvhét idei díszvendége a Kriterion Könyvkiadó, amely számos újdonsággal érkezett a debreceni könyvvásárra.
- Nézz rám, apám, hisz itt vagyok
Vágtáznak új tatárok.
Nem ronthat nevemen.
Napkelte, Bárányok, Traktor, Gyerekek… szép, látványos, kiváló fotós szemrôl, mûvészi érzékenységrôl, magabiztos szakmai tudásról árulkodó képek. Ha nem tudnánk, hogy szerzôjük ausztráliai, nyugodtan tulajdoníthatnánk mindahányat a Marosvásárhelyi Fotóklub valamelyik tagjának. A feltételezés egyik félre nézve se lenne hátrányos: John O. Friend nemzetközi fotómûvész-körökben jól ismert alkotó, de a fotózás vásárhelyi mûhelye is legalább annyira elismert, könnyen elképzelhetô, hogy ha a sorsa nem viszi a világ túlsó felére a Várgalériában most bemutatkozót, az itteni klub hírnevét öregbítené munkáival jelenleg is. De a kiállítást megnyitó Török Gáspártól tudjuk, a kolozsvári születésû John O. Friend, aki hétéves korától, 1927-tôl jó néhány esztendeig Marosvásárhelyen élt, 1947-ben Magyarországra, majd 1949-ben Ausztráliába távozott, s ott vált kitûnô kvalitásokat felmutató fotográfussá. Számos fotómûvészi díját, elismerését már ott folytatott többirányú tevékenységével szerezte.
Persze a tárlat számunkra egzotikus felvételeket is tartalmaz, de Friend, ha akarná se tudná erdélyi gyökereit megtagadni. Nyilván nem akarja, hiszen képei tanúsága szerint is ragaszkodik szülôföldjéhez, Ausztráliában és másutt is a földgolyón megkísérthetik transzilván nosztalgiák. Sajátos módon, hiszen munkásságában ars poeticáját követi, amelyet egyik vallomásában ekképpen fogalmazott meg: "Nem a természet lemásolásáról van szó, hanem arról az intellektuális élvezetrôl, amely abból fakad, amit a gondosan kiválasztott anyaghoz önkifejezésként hozzáadunk." Érdekes a kiállításon ezt a többletet nyomon követni, kedvcsinálóként ehhez választottunk mai mellékletünkbe néhány John O. Friend-képet.
A Teleki László Alapítvány, az Erdélyi Múzeum Egyesület közös kiadványaként még a múlt évben megjelent Kuszálik Péter Romániai magyar sajtó 1989 után címû sajtótörténete, amelyet az idén Pulitzer-díjjal jutalmaztak a sajtótörténet kategóriában. Csupán érdekességként megemlíteném, hogy a Pulitzer-díjasok közt van Bajor Nagy Ernô (életmûdíjjal), Molnár Gál Péter (a kritika díja), Szepesi György (rádiózás, MR), a Világóra alkotóközössége a Kossuth rádiótól stb., de ez elég is, hogy még többre értékeljük Kuszálik díjazását. Nem sokat foglalkozott hazai sajtónk a "sajtótörténettel", bár megtehette volna, hiszen ebben a 445 oldalt kitevô, gondosan, könnyen olvashatóan megszerkesztett és nyomtatott, számtalan adatot, számot, nevet, címet tartalmazó adattárban a hazai magyar írott média minden megjelenési formája jelen van.
Ha arra gondolunk, hogy az erdélyi magyarság nagy válságkorszakában, a feleszmélése, a magára találása idején milyen hatalmas erôt jelentett a napisajtó és az iro-dalmi sajtó hagyományfolytatása, a céltudatos tájékoztatás, a közösségi élet és az irodalmi élet megszervezése, érthetôvé válik, hogy 1989 után hatványozottan növekszik a magyar nyelvû napi- és irodalmi sajtó szerepe.
Az egykori statisztikák szerint 1919 és 1924 között 130 napilap, irodalmi, tudományos, szakmai lap, folyóirat, 352 szépirodalmi mû jelenik meg. Köztük van a marosvásárhelyi Zord Idô és feledhetetlen munkatársai, Berde Mária, Tompa László, Áprily Lajos, Molter Károly, Sipos Domokos és mindvégig példaadó szerkesztôje, Osvát Kálmán. A két kolozsvári napilap, az Ellenzék és a Keleti Újság mindmáig felülmúlhatatlan irodalmi mellékletei vagy Kuncz Aladár és Áprily Lajos szerkesztôi odaadása a késôbbi helikoni írónemzedék indulását eredményezte.
A Keleti Újság fedezi fel Tamási Áront, és elindítja az 1919 utáni jelentôs irodalmi folyóiratát, a Napkeletet. 1921-tôl 1945-ig a két világháború közti idôszak leghosszabb életû folyóirata, a Reményik Sándor szerkesztésében induló Pásztortûz, a Nyugat hagyományaihoz kapcsolódó rangos szerzôk írásaival.
Ilyen hagyományok nyomán és a 80-as évekre nagyon leszûkült magyar nyelvû sajtó kötöttségei, pártpolitikai irányzatai és irányítottsága után érthetô, hogy újból megelevenedik a magyar nyelvû sajtó szerepe, és szinte hihetetlen, de Kuszálik Péter számbavétele szerint másfél év alatt több mint 100 cím, azaz hírlap, közéleti, heti- vagy napilap jelenik meg magyar nyelven.
1989 szintén határkô volna tehát, akárcsak 1919, amikor a romániai magyar sajtó története kezdôdik.
Innen kiindulva Kuszálik Péter három korszakra tagolja a romániai magyar sajtó történetét.
Az elsô korszak 1919-tôl a második bécsi döntés napjáig, 1940. aug. 30-ig tart. A másodikat innen számítjuk 1989. december 22-ig.
E korszak sajtóját is Kuszálik Péter dolgozta föl ugyanabban a sorozatban, amelynek a harmadik korszakot felölelô kötete, amirôl szó van, megjelent.
"Az elmúlt tíz évben nem voltak sajtótörténeti határkövek, a bibliográfia összeállítását csupán egy dolog indokolta, a felmérés, a mentés igénye" - írja a szerzô. Az adat, ami ezután következik, valóban meglepô. 1989 óta közel ezer kiadvány jelent meg. Ezek közül hatalmi szóval csupán egyetlenegyet, a nagyváradi Arénát némították el, a "közerkölcs védelmében".
Az elmúlt évtizedekben a sajtótermékek életét elsôsorban a gazdasági élet változásai befolyásolták. Az áremelkedések, az elszegényedés, a magyarországi sajtótermékek megjelenése, talán az is, hogy a hivatalos közlemények nem csak egyetlen napilapban jelennek meg, és végül a tévémûsorok információözöne. Hány meg hány újságolvasó embert változtatott meg a takarékosság kényszere, a kényelemszeretet és a szegénység - így magyarázza a megváltozott helyzetet a szerzô.
Meg kell állapítanunk már elöljáróban, hogy a kötet szerzôje rendkívül nehéz, igényes munkát végzett, kitartóan, szívósan.
Elôször is a gyûjtést. Az elsô idôkben megjelent kiadványok jó része megszûnt, a kollekciók alig voltak meglelhetôk. Hol vannak már azok az idôk, amikor a megjelenô kiadványok egy-egy példánya a helyi könyvtárat, illetve az Országos Központi Könyvtárat illette meg. Bár felújították a kötelezô példány törvényét, ezt többnyire nem tartották be. Szomorú, de az történt, hogy egy-egy napilap könyvtári kollekciója megszakad attól a pillanattól, amikor a lapot állami nyomdából magánnyomdába viszik. Emígyen számol be a szerzô gyûjtômunkájáról, amelyhez nem volt elegendô a könyvtári kutatás, rendszeres sajtófigyelést végzett, levelezést és végsô esetben utazást a lap vagy kiadvány megjelenésének helyszínére. Adatközlôket kellett felkeresnie, megszûnt szerkesztôségek munkatársait kikérdeznie. Következett az anyag elrendezése, szervezése: a 935 kiadványt szakszerûen beosztani, osztályozni. Érdekes megfigyelni, hogyan változott, maradt fenn vagy újult meg az a 31 kiadvány, amely 1989 öröksége. Címváltozással vagy anélkül, mi az, ami fennmaradt, hol, miképpen jelenik meg? Érdekes megtudni, melyek a szórványlapok, ki tartja fenn ôket.
A sikeres Mörfi-könyvek szerzôje nem hazudtolja meg önmagát még egy ilyen tárgyilagos cím- és névmutatós adattár bevezetô szövegírójaként sem. Elôadja, hogy árad el az igénytelenség, az amatörizmus a mai sajtóban, mindezt példázva is. Megjelenik a drótpostán (e- mail) terjesztett lap. Fiatalos, formabontó kiadványok sokaságát mutatja be, olykor humorosan kommentálva, mi végre vannak a világon, vagy teljesen tárgyilagosan magyarázva, mint a fanzine esetében (ki hallott róla?), amely pl. hírekkel szolgál az új zenei irányzatok híveinek. Matematikusi, azaz mérnöki pontossággal a kiadványokat gyûjtôkörbe rendszerezi, kiadványtípusokba, és megjelöli a forráshelyeit. Nem kell kiemelnem e rendkívül nehéz munka fontosságát, a rögzítés jelentôségét a jelenkori és jövôbeni kutatók munkájának megkönnyítésére; azt, hogy csak köszönet és elismerés illeti a szerzôt, továbbá mindazokat, akik e munka elvégzéséhez anyagi és erkölcsi támogatást adtak.
Legutóbb, amikor Kuszálik Péter Leveleskönyvérôl írtam, szubjektív viszonyulásomat említettem könyvéhez és a "mesélôhöz". Most, egy ilyen kötet (adattár) mellett, a tárgyilagosság jegyében, amikor az ismertetô nem kalandozhat a szerzô nonkonformista vizeire, mégis-mégis felmerült bennem a teljesen személyes emlék.
Megejtô humorú, bár olykor szigorú, hallatlanul munkabíró, szívós pedagógus-arcél jelenik meg elôttem. A tanár, a szerkesztô, a tankönyvszerzô jó barát, magyartanárok tanítója, Kuszálik Piroska szólít meg az égi mezôkrôl, aki az írott szó becsülését, a szorgalmat, a céltudatos munka elvégzését hagyta örökül gyermekeire, jelesen szerzônkre; s most biztosan boldog anyai örömmel nyugtázza, kissé talán malíciával: ez nem volt mese, gyermek.
gyûl a csend s gyûl a szürkeség
gyûl a közöny s gyûl a kopárság
hogy merre sodor mint a pillét
álmok piramisaira
álomnyi békességben
égetném anyanyelvedre átültetve
annyi félremagyarázott mondatomat
hogy kérgét agyamnak leránthasd
révnek vélt céltalanságba kapaszkodva
búcsúzkodva…
kihûl a gôzgép, sehol egy vitorla,
s az evezô inkább szemétlapát...
Vályogra épül neo-neon Versailles,
megunt frigyekbôl falcs Marienbad...
porból-füstbôl a kultúr-kanavász,
de a "commedia" rajta rég nem "arte",
csak osztinátó, öngerjesztett lobogás...
Nemünk s nevünk is ködlô utalás,
ôsöreg lombok alján elárvult halmok
visszasimulnak a szemérmes múltba...
Téren a szégyen szobra saját cinizmusát
emeli talapzatra, lábánál eltévedt
tudat kutat vajmi kevéske valódi után,
miközben luxus priccsen hentereg,
s gyarapszik pillanatra-pillanat
dilettáns kult-latorok tábora...
Álmatlan gyermek tépdesi fuldokolva,
fájó mellén a foszló kispárnát,
s szemközt, a sarkon, non-stop áll a bál...
megszentelt mûhelyekbôl miként
..................................................................
Az idô száguld, és mind a szépség,
mit idáig sodort, bénultan áll...
2002. V. 29.
Megkockáztatom azt a feltevést, hogy ha a Bolyaiak élete, munkássága történetesen nem Marosvásárhelyhez kötôdne, akkor talán alma materünk vagy legalább nagy hírû könyvtára ma Koncz József nevét viselné. Mert kevesen vannak, akik annyit tettek ezért az iskoláért és könyvtáráért, mint éppen ô. Az aztán már egyértelmûen az utókor számlájára írható, hogy hasonlóan sok más, méltatlanul elhallgatott erdélyi tudóshoz, alkotó értelmiségihez, róla is keveset tudunk, a halála óta eltelt közel egy évszázad alatt kevés szó esett róla, érdemben senki sem foglalkozott életmûvével.
Aki azonban erdély mûvelôdéstörténetét kutatja, ezen belül a marosvásárhelyi oktatástörténettel, erdélyi egyháztörténettel foglalkozik, vagy a Teleki-Bolyai könyvtárban dolgozik, szinte naponta találkozik Koncz József szellemi hagyatékával, írásaival, mindennapi munkájának fennmaradt nyomaival. Éveken át én magam is használtam az egykor általa összeállított könyvjegyzékeket, forgattam a Református Kollégium könyvtárában az ô kézírásával beírt jelzeteket hordozó köteteket, forrásanyagként számos írását, munkáját olvastam. Ezért örömmel tettem eleget annak a felkérésnek*, hogy itt és most szóljak Koncz Józsefrôl, a tudós könyvtárôrrôl, mûvelôdéstörténészrôl.
Életérôl keveset tudunk. 1829. november 11-én született az udvarhelyszéki Bözöd községben, székely kisnemesi családban. Hétesztendôs korában elveszíti édesapját. Három év múlva édesanyja beíratja a báró Wesselényi Miklós által alapított makfalvi nemzeti iskolába. Két év múlva a székelykeresztúri unitárius gimnáziumba kerül, majd a következô évtôl, azaz 1843-tól a marosvásárhelyi kollégium tanulója. Elôször a német osztályt végzi, 1848 májusától a felsô osztályokat kezdi el. Mint sok más társa, ô is részt vett a szabadságharcban, a XI. zászlóaljban honvédként szolgált. Az oroszok ellen 1849 augusztus elején vívott debreceni utcai harcok után ô is Déva felé menekült, és zászlóaljával együtt tette le a fegyvert. Csak 1850 szeptemberétôl folytathatja kollégiumi tanulmányait. 1854 szeptemberében tesz érettségi vizsgát. Fél évvel korábban tanulótársaival együtt szorongva élte át a székely vértanúk: Török János, Horváth Károly és Gálfi Mihály marosvásárhelyi kivégzését. Ezután a kolozsvár-nagyenyedi kollégiumban végez teológiai tanulmányokat. 1856 szeptemberében teszi le a papi szigorlatot. 1856-58 között a marosvásárhelyi evangélikus-református gymnasium tanítója. Közben 1857 júliusától elvállalja a kollégiumi könyvtár rendezését is. 1858 szeptemberében külföldi tanulmányútra indul. Két és fél évet tölt a marburgi egyetemen, majd Bázelben és Zürichben tanul egy-egy évet. Teológia mellett bölcseletet és természettant is hallgatott. 1860 augusztusában tér haza és a Református Kollégiumban a latin irodalom segédtanára lesz.
Ekkor kerül sor a családalapításra is, feleségül veszi kibédi Péterffy Karolinát (1837-1923), a sokat publikáló, neves református lelkésznek, Péterffy Károlynak a leányát. Egy gyermekük születik, Koncz Albert (1863-1921), aki késôbb Besztercén ügyészként tevékenykedik. A család Marosvásárhelyen elôbb Bolyai Farkas egykori lakásában lakik, majd Petelei István író házába költöznek.
1867-1868-ban a tanári teendôk mellett Koncz József a helyi református egyháznál esetenként papi szolgálatot is végez. Az akkori szokásnak megfelelôen, Szükséges-e az ó-classikus nyelvek tudása és ismerete címû értekezéssel foglalta el 1874 szeptemberében a marosvásárhelyi kollégium rendes tanári katedráját. 1871-tôl újra elvállalta a kollégium könyvtárának rendezését. A könyvtári, levéltári teendôk mellett foglalkozott a Teleki család levéltárának lajstromozásával is. 1896- tól a Teleki-levéltár megbízott ôre. Látni fogjuk, hogy a régi könyvek és levéltári források között eltöltött évek szorgalmas búvárkodásának eredményeként élete végéig rengeteg tudományos közlemény, sôt önálló munka kerül ki keze alól. "Tevékenysége nagyobbára olyan volt, mint a bányászé, aki megkeresi az ércet, s tudja, hogy az becses, ha más is dolgozza fel. Kutatásaival és publikációival lett a magyar irodalomnak nagyérdemû munkása" - írta róla a hálás tanítvány, Kelemen Lajos, akiben a történeti érdeklôdést egyébként maga Koncz József ébresztette fel. Életének utolsó két esztendejében sokat betegeskedik és nemigen mozdul ki otthonról. De ezt az idôszakot is szakadatlan munkával tölti, hiszen halála elôtt egy esztendôvel még két önálló munkája lát napvilágot.
1906. március 3-án, 77 észtendôs korában halt meg. Március 5-én helyezték örök nyugalomra a marosvásárhelyi református temetôben.
A nyelvemlékmentô. Koncz József nevét a magyar mûvelôdéstörténetbe mindenekelôtt a hatodik magyar nyelvemlékünk megmentésével írta be. Erdôszentgyörgyön bukkant rá arra a 14. század közepérôl származó latin nyelvû kézírásos bibliára, melyben az 1400-as évek elejérôl származó magyar bejegyzés található. A kódex elôzéklapjára maga jegyezte fel a kézirat eredettörténetét: "E ritka példány Erdôszentgyörgyön a Rhédei - most Würtemberg - könyvtárból került az ott lévô kereskedô lomtárába. Ott meglátván megvettem és adtam a marosvásárhelyi ev. ref. tanoda könyvtárának 1860-ban Koncz m. p." Amikor a marosvásárhelyi tanár az erdôszentgyörgyi szatócstól a kis, nyolcadrét alakú kézírásos bibliát megvette, még nem sejtette, hogy ezzel a hatodik magyar nyelvemléket mentette meg a pusztulástól. A kollégiumi könyvtárba kerülésekor a kódex elég rossz állapotban volt. A fél évezredes hányódás alatt els&oc