A múlt csütörtöki, kudarcba fulladt marosvásárhelyi tanácsülést követôen rendkívüli ülést hívtak össze mára, változatlan napirenddel.

Mint már beszámoltunk róla, legutóbb egyetlen szavazaton múlott, hogy nem sikerült megtartani a tanácsülést, a viszály oka az Antonescu utcanév volt. A háborús bûnös marsallról elnevezett utcát szerették volna átkeresztelni a márciusban megjelent, 31-es számú sürgôsségi kormányrendelet alapján, amely tiltja a fasiszta, rasszista és xenofób szervezetek mûködését, az ilyen jellegû szimbólumok használatát, valamint azon személyek kultuszát, akik a béke és az emberiség ellen elkövetett bûnökért felelôsek.

Az egyik PUNR-s önkormányzati képviselô javaslatát, miszerint vegyék le napirendrôl az utcanév-változtatást, az RMDSZ-frakció ellenszavazata miatt elvetette a testület, ám a kocka fordult: a napirendet a román tanácsosok vétózták meg. Egyetlen szavazat hiányzott csupán, ám éppen az RMDSZ-frakcióból nem volt jelen egy képviselô.

Az még hozzá tartozik a történtekhez, hogy a tanácsülést megelôzôen, hangulatkeltésként az egyik helyi román nyelvû napilap leközölte néhány szervezet állásfoglalását, amelyek "megrökönyödéssel vették tudomásul a helyi tanács azon szándékát, hogy megvitassa az Antonescu utca ügyét", ugyanakkor "határozottan tiltakoztak" az utcanév-változtatás ellen. A felhozott okokat nem érdemes részletezni, a már jólismert történelmi figura, kommunizmusellenes harcos, vasgárdafelszámoló, terület-visszaszerzô stb. személyiségnek titulált marsall érdemeire hivatkoztak. Az aláírók között szerepel mellesleg a díszpolgári cím elnyerésére javasolt Vasile T. Suciu tartalékos ezredes.

A történtekbôl egyértelmûen kiderült, mennyire törékeny a testület tagjai közötti két, esetenként több év alatt kovácsolódott egyetértés: egy kis nacionalista felhang és máris kipukkant a lufi. Akkor, amikor több mint 50 ügyben kell vitázni, döntést hozni a város érdekében, egy utcanév- változtatási kísérlet miatt meghiúsul az ülés. Ezek után talán nem túlzás kijelenteni: önkormányzati képviselôink egy része nem nôtt fel szerepéhez, felkészületlen arra a munkára, amit vállalt, elfogult és felelôtlen is.

Az események alakulásában a polgármester is szerepet játszhatott, aki ülés elôtt összehívta a román tanácsosokat, saját bevallása szerint "megfelelô módot találni az Antonescu ügy megoldására". Hogy mi lett az eredmény, láthattuk.

A mai ülés talán több sikerrel jár, feltéve, ha komolyabb, felelôsségteljesebb, higgadtabb hozzáállással viszonyulnak az ügyhöz a tanácsosok. Fontos kérdéseket kell megvitatni, költégvetési, útjavítási, kulturális stb. problémákat, amelyek egy része nem tûr halasztást. Utóvégre annak idején a lakosok szavazatait kapták.

A parlament az idén ôsszel elfogadhat egy, az egyházi javak visszaszolgáltatásáról szóló törvénytervezetet, a visszaszolgáltatás konkrét módozatairól pedig utólag dönthet, közölte hétfôn Adrian Nastase kormányfô. A miniszterelnök nyilatkozata válasz II. János Pál pápa kérésére, aki szombaton Románia új vatikáni nagykövetéhez intézett üzenetében sürgette a római katolikus egyház 1989 elôtt elkobzott javainak visszaszolgáltatását. Nastase közölte, a visszaszolgáltatási procedúra folyamatban van és emlékeztetett arra, hogy a román kormány elkötelezte magát ennek kapcsán az Európa Tanács elôtt.

"Itt egy elvrôl van szó, nem egyik vagy másik egyház kedvezményben részesítésérôl", tette hozzá a miniszterelnök.

Ioan Robu bukaresti római katolikus érsek elmondta, a katolikus egyház többek között kilenc iskolát és több telket kíván visszakapni a fôvárosban. Hozzátette: a pápai kérés nem az elsô ilyen kérelem, a Szentatya hasonló kéréssel fordult más, hasonló problémával szembesülô európai országokhoz is.

Ion Iliescu elnök válaszképpen II. János Pál pápa kérésére hétfôn kijelentette, hogy "az állam nem keresztezheti" a templomok katolikus egyháznak történô visszaszolgáltatását.

"A templomok kérdése egy kissé bonyolultabb, mivel itt sem az állam, sem az egyházi vezetés nem avatkozhat közbe", mondta Iliescu elnök. Hozzátette, hogy az ortodox kánonjog különbözik a katolikustól. "A katolikus egyház egy központosított egyház, a Vatikán eldöntheti, hogy egy templom átengedhetô. Az ortodox egyháznak nincs ilyen joga, minden templom az illetô parókia híveinek tulajdona", fejtette ki az államfô.

Iliescu szerint "a kérdést realista szemmel és megértéssel kell kezelni", mivel a templomok egyes esetekben visszaszolgáltathatók a katolikus egyháznak, azonban "bonyolultabb helyzetek" is léteznek.

Az elnök közölte: több ízben tárgyalt a Szentszék képviselôivel errôl a kérdésrôl. Hozzátette, II. János Pál pápa értékelte, hogy a jelenlegi bukaresti kormány megpróbálta rendezni a problémát a görög katolikus egyház véleményszabadságának tiszteletben tartásával és visszaszolgáltatta az 1948 után jogtalanul elkobzott ingatlanokat.

Erdély közepén lévén, Marosvásárhelyen kerülhetne sor a kormány egyik ülésére, amikor is különbözô javaslatokkal állna elô az önkormányzat - jelentette ki ismételten tegnapi sajtótájékoztatóján Dorin Florea polgármester.

A javaslatokat illetôen a városvezetô fel is sorolta néhány ötletét, ezek leginkább a városi tanácsosi testületre vonatkoztak. Szerinte a tanácsosokat névre szóló szavazással kellene megválasztani, számukat legalább felére csökkenteni és fizetett alkalmazottként dolgoznának a polgármesteri hivatalban azért, hogy "témában legyenek a dolgokkal". A végrehajtó apparátus háromszori javaslatára a prefektus feloszlathatná a tanácsot, ugyanakkor a prefektusnak vétójoga lehetne a határozattervezetek idôszerûségét illetôen. Csak az olyan határozattervezetek esetében hozhassanak döntést, amelyek aktuálisak és fontosak. Ugyanakkor módosítaná a helyi közpénzügyi törvényt is, olyan értelemben, hogy a befizetett adók és illetékek 50 százaléka maradjon az önkormányzatnál, a kórházak, rendôrség és tûzoltóság fokozatosan, 3 év leforgása alatt kerüljenek át a helyi tanács alárendeltségébe.

Hozzátette, sajnálja, hogy a gyanakvások, a bizalom hiánya miatt meghiúsult a helyi tanács legutóbbi ülése. Ô maga megunta az értelmetlen vitákat, cirkuszt.

Most dr. Benedek István, az RMDSZ frakcióvezetôje a soros, ô szerzett fekete pontot a polgármesternél. Florea szerint Benedek István csak a pletykákra hallgat, ebbôl keletkezik a gyanakvó hangulat a testületben. Azzal a váddal kapcsolatban, hogy befolyásolta volna a román pártok képviselôit az Antonescu ügyben, kifejtette, hogy nem érzi felelôsnek magát, amiért nem tartották meg a tanácsülést, bár valóban összehívta a román tanácsosokat. Aki "beárulta", az mondja el azt is ôszintén, hogy mit javasolt nekik - mondta végül a polgármester.

A pórul járt elefánt címû mesét mutatják be ma 19 órától a szászrégeni mûvelôdési ház bábosai. A szászrégeni kulturális hét keretében szervezett elôadásnak a mûvelôdési ház nagyterme ad otthont. A rendezvénysorozat keretében június 6-án, csütörtökön 18 órától a Petru Maior városi könyvtár és a Kemény János Mûvelôdési Társaság emlékünnepélyt szervez Bolyai János matematikus születésének 200. évfordulója alkalmából. Vendégek: Kiss Elemér, Weszely Tibor és Dáné Károly. Az ünnepséget a mûvelôdési ház kistermében tartják. Szintén csütörtökön a helyi Népszínház tagjai bemutatják Nóti Károly Nyitott ablak címû, Tatai Sándor által rendezett darabját. A vasárnapi etnográfiai fesztiválon, amelyre hivatalosak a nagykôrösi küldöttség tagjai is, a mûvelôdési ház magyar tánccsoportja is bemutatja mûsorát.

A közelmúltban szóltunk arról, hogy a Szabadi úti református egyházközség Dr. Juhász András Gyülekezeti Központjában adták át a Dr. Aszalós János Emlékalapítvány idei négy jutalmazottjának az alapítványdíjat. Tekintettel arra, hogy az eddig díjazottak között meghívottként vett részt Szombati Attila, a Református Mentô Misszió-Mentôöv Segítôszolgálat - Marosvásárhely, Ludasi utca 3. szám - képviselôje is, utóbb e sajátos szolgálattevôt gyógyító céllal végzett munkája felôl kérdeztük.

- Egy éve lett a mi közösségünk is tagja az emlékalapítvány "családjának" - mondotta -, s mint szavaiból kiderült, helyi csoportjuk munkája kiterjed a teljes Maros megyére. Így a gyógyulni vágyók száma növekvôben van. Iszákosmentô szolgálatukban az Erdély-szerte dolgozó Jó Pásztor Alapítvány munkatársai is támogatják ôket,

- Hetente egy alkalommal, pénteken du. 5 órától csoportos foglalkozást és bibliaórát tartunk, egyszer - kedden du. 2-tôl 5-ig - pszichológus beszélget a betegekkel, továbbá az I. Pszichiátriai Klinikán tartanak istentiszteletet és lelkigondozást az alkoholbetegeknek, vidéki szolgálatokat - Mezôpanit, Maroskeresztúr, Maros-szentgyörgy, Marosszentanna, Galambod, Udvarfalva stb. -, családlátogatás, a szenvedélybetegek felkeresése is munkánkat képezi. Mindenekelôtt azért, hogy gyógyulásuk lehetôségeirôl beszélgethessünk. Az említett helységekben ugyanis élnek olyan gondozottak, akik vettek már részt az általunk szervezett alkalmakon és utógondozásra szorulnak. A Philotea Klubban kéthetente végzünk megelôzô munkát a gyerekek körében, foglalkozunk a hajléktalanokkal, romákkal, és évente országos konferenciát szervezünk. Eddig három alkalommal tettük, mintegy 120 résztvevôvel alkalmanként. Különben, ami a marosvásárhelyi országos találkozókat illeti, megrendezésükben a marosi és a mezôségi református egyházmegyék kuratóriuma és a helyi gyülekezet segít, illetve a Szabadi úti gyülekezetnek a vendégszeretetét köszönhetjük - tájékoztat Szombati Attila.

S mivel a Jó Pásztor Alapítvánnyal végzendô közös rendezvények felôl is kérdeztük, tudtuk meg, hogy évente szerveznek gyógyító tábort azok számára, akik valóban szeretnének felgyógyulni - családjuk tagjai is részt vehetnek - Magyarózdon, a Mentô Misszió központjában szerveznek utógondozó tábort, korosztályonként gyermektábort. Az alapítvány munkásképzôjének köszönhetôen nô az önkéntes munkatársak száma.

A legörvendetesebb - zárta mondandóját Szombati Attila -, hogy egyre több egyházközség, gyülekezet figyel fel munkánkra, segít programjaink szervezésében, mivel - sajnos - missziós otthont mindmáig nem sikerült még létrehoznunk. Csoportunkat felekezettôl, anyanyelvtôl függetlenül keresik fel a gyógyulni vágyók.

A segesvári Nagy-Küküllô (Baragan) negyedben a volt cigánybarakkok helyén (Kongó) két tömbházat építenek az Országos Lakásügynökség (ANL) 20 milliárd lejes hitelével. Az itt készülô 64 lakrész a polgármesteri hivatal tulajdona lesz. Ezeket egy korábbi helyi tanácsi határozatnak megfelelôen a polgármesteri hivatalhoz benyújtott mintegy 250 kérés és az összeállított elsôbbségi lista alapján adják majd bérbe a rászorulóknak. Azok, akik ide költöznek, mindössze 5 évet lakhatnak itt, addig rendezniük kell lakásviszonyukat, úgy, hogy valahol saját lakást vásárolnak, vagy építenek. E két ház azonban távolról sem oldja meg a lakásgondot Segesváron. A két épülô tömbház mellett még áll egy barakk, amelybe azokat a cigányokat költöztették, akik a barakknegyedben lakáskiutalás nélkül laktak. A közel félszáz roma még mindig nem tudja, mi lesz a sorsa. S bár - mondják - a helyhatósági választások elôtt ígért nekik lakást a polgármester, még mindig a putrinegyed utolsó hajdani munkásszállójában kell nyomorogniuk. Az említett ANL-es lakásokat, ha az építkezés az ütemtervnek megfelelôen halad, az idén októberben átadják a bérlôknek, ekkorra a barakkot is le kell dönteni, hiszen a korszerû Romtelecom-épület és a várhatóan augusztusban felavatásra kerülô MOL benzintöltô állomás szomszédságában nincs mit keresnie.

Elôrehozott választásokat emlegetnek

Markó Béla, az RMDSZ elnöke szerint "puszta spekulációk" Serban Mihailescu, a kormány fôtitkársága irányítójának a 2003-ban esedékes elôrehozott választásokkal kapcsolatban tett nyilatkozatai.

"Azt hiszem, ezek a nyilatkozatok puszta spekulációk. Az utóbbi 12 évben Romániában rendszeresen történtek spekulációk az elôrehozott választásokkal kapcsolatban. Senki nem gondolt komolyan az elôrehozott választásokra és azt hiszem, ez most is így van", nyilatkozta Markó Béla a Mediafax-nak.

Az RMDSZ elnöke szerint a szövetséget Románia prioritásai foglalkoztatják a NATO-hoz való csatlakozás perspektívájában, nem pedig az elôrehozott választásokkal kapcsolatos spekulációk. Egy, a Curentul címû lapban megjelent interjúban Serban Mihailescu kijelentette, nem zárja ki annak lehetôségét, hogy 2003-ban elôrehozott választásokat rendezzenek a 2002 végéig elért külpolitikai sikerek gyümölcsöztetése érdekében.

Az új magyar kormány világosan értésre adta, hogy kész a magyar-román kapcsolatok erôsítésére - jelentette ki Cristian Niculescu román külügyi államtitkár a román közszolgálati rádiónak adott nyilatkozatában.

Niculescu a múlt hét végén járt Magyarországon, ahol Benedek Fülöppel, a mezôgazdasági minisztérium államtitkárával folytatott megbeszéléseket. Mint mondta, a találkozón a magyar államtitkár átadta azt az üzenetet, amelyet Medgyessy Péter miniszterelnök küldött a román kormánynak.

A román rádiónak nyilatkozva Niculescu hangsúlyozta: az új magyar kormány politikájának rendkívül jelentôs vonása az a tény, hogy Medgyessy Péter a Magyarországon élô tízmillió magyar miniszterelnökének tekinti magát és csak segíteni kívánja a határokon túl élô ötmillió magyart, s elôdjétôl, Orbán Viktortól eltérôen nem a 15 millió magyar képviselôjének nevezte magát.

- Mi is ugyanígy igyekszünk eljárni, a következetes kölcsönösség alapján közösen gondoskodunk a Romániában és Magyarországon élô magyar, illetve román nemzeti közösségrôl - mondta a román államtitkár.

Niculescu magyarországi látogatása során felkereste a Gyulán, illetve Szegeden élô románokat és részt vett Battonyán a helyi román ortodox egyház alapításának 130. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen.

- Bízom abban, hogy az általunk régóta szorgalmazott kölcsönösség jegyében megtehetünk mindent, ami módunkban áll, az itt élô román közösségért. Az elmúlt napokban több román küldöttség is járt itt és valamennyien arra a következtetésre jutottunk, hogy a párbeszéd az egyetlen alkalmas eszköz arra, hogy a két nép közötti együttmûködést erôsítsük - mondta.

Az új magyar kormány hivatalba lépését követôen a Magyarországon élô román közösséget Ecaterina Andronescu román oktatási miniszter és Doru Vasile Ionescu államtitkár, a Határon Túli Románok Hivatalának vezetôje kereste fel.

A Fekete-tenger térségében fekvô országok romániai képviseleteivel való találkozó olyan esemény, mely a Fekete-tengert állítja a román diplomácia középpontjába, nyilatkozta szombaton Mamaián Mircea Geoana külügyminiszter.

Hozzátette, a találkozó a külügyminisztérium, a kormány, az EU és a nemzetközi közösség látásmódja megváltozásának eredménye, ami a Fekete-tenger geostratégiai jelentôségének növekedésébôl fakad a szeptember 11-i események és az Oroszország és a Nyugat közötti szerzôdések megkötése után.

Az ülésre azért került sor, mert Mircea Geoana szerint a Fekete-tenger - elôször a krími háború óta - maximális jelentôségre tett szert Európa és Románia számára. A külügyminiszter kijelentette, a román nagykövetségek segítségével azt szerette volna megítélni, milyen módszerekkel lehet célratörôbben képviselni a gazdasági és politikai együttmûködést bôvíteni a román exportokat a Fekete-tenger térségében levô országokkal, számot vetve ugyanakkor azzal is, hogy Románia "a nyugat kapuja a Kaukázus és Közép-Ázsia térsége felé".A román hivatalos személyek azt is elemezték, hogyan lehetne a Fekete-tenger partját és Konstancát, mint Románia gazdasági központját és legfontosabb kikötôjét, "a román befolyás igazi tevékenységi hálózatává tenni a Fekete-tenger térségében és tovább".A külügyminiszter és a román nagykövetek legközelebbi találkozóját szeptemberben rendezik Bukarestben.

"A háború a sajtóval eleve elveszett", jelentette ki Rodica Stanoiu igazságügyi miniszter hétfôn, "Az újságírók felfedezték a jogi rendszert a román intézetek gyakorlata és a román törvényhozás szempontjából", mondotta azon a tanácskozáson, amelyet az Amerikai Egyesült Államok bukaresti nagykövetsége és a Nemzeti Törvénybírói Intézet szervezett."Én megszívlelem a kritikát és szeretnék javítani azon, amit megbírálnak, úgyhogy minél több olyan cikket olvasok, melybôl tanulhatok valamit", mondta Stanoiu.

A miniszter asszony rámutatott, "a néhány korrupciós ügy" nem jellemzô az egész törvényhozásra, de negatívan hat vissza a rendszerre. "Mindazonáltal továbbra is becsülnünk kell az intézményt", mondta Stanoiu.

"A sajtó és a törvényhozás egyaránt szükséges", hangsúlyozta a miniszter. "Az újságíró felelôssége, hogy az igazat írja, részrehajlás nélkül", szögezte le.

Rövid megnyitóbeszédében Rodica Stanoiu elmondta még, hogy külön tárgyalják a sajtóügyeket - a rágalmazást, a sértést, a hatóság elleni támadást -, mert ezek "olyan elemek, amelyeket meg kell ismernünk".

Az újvidéki információs iroda munkatársainak ügyfélfogadásain Dél- Bácskában és Szerémségben nem csak a szórványmagyarság körében nagy az érdeklôdés a kedvezménytörvény iránt: bôven akadnak rendhagyó esetek is, amikor nem egyértelmû, hogy a kérelmezô érdeklôdô megkaphatja-e a magyarigazolványt.

Egy Újvidék környéki faluban kihelyezett ügyfélfogadás alkalmával megjelent egy szerb férfi, akit "magyar Stevónak" becéznek a falubeliek. Stevót az irodában egyik ismerôse kérdôre vonta, hogy szerb létére miért kér magyarigazolványt. A válasz így hangzott: "Az iskolában nálad mindig jobb voltam magyar nyelvbôl". Stevo magyar nyelvû általános iskolába járt, és valóban kitûnôen beszéli a nyelvet. Magyarnak vallotta magát, és kérelmezte a magyarigazolványt.

Döntés elé állított a kedvezménytörvény egy újvidéki jogászt, akinek szerb-magyar-német ôsei voltak. Az illetô alig tud magyarul, de édesanyja magyar volt, és katolikus templomban keresztelte meg fiát. Végül ô is a magyar identitás mellett döntött, és kérelmezte a magyarigazolványt.

Egy kiemelkedô fiatal újvidéki hegedûmûvész - szép csengésû magyar neve van -, magyarnak vallotta magát, noha édesapjával ellentétben egyáltalán nem beszéli a nyelvet. Semmilyen okmánnyal nem tudta igazolni magyarságát, s önbecsülésbôl nem kívánt beiratkozni valamelyik vajdasági magyar egyesületbe, mint ahogyan tették sokan ilyen esetben. A hegedûmûvész gyakran veszi repertoárba magyar zeneszerzôk mûveit, járja velük a világot, és öregbíti a magyar kultúra hírnevét. Kivételeztek vele, s ô is igényelhetett magyarigazolványt, hiszen - érveltek az iroda munkatársai hosszas tanácskozás után - Liszt Ferenc is magyarnak vallotta magát.

Igényelte a magyarigazolványt egy idôsebb korú férfi, akinek ugyancsak magyar neve van, és Bács városában született. Szülei magyarok voltak, de ô - vallotta be - már teljesen elfelejtette az anyanyelvét. Az információs irodában az egyik kérelmezô alaposan ledorongolta, saját példáját ecsetelve: "Szerb vagyok, de megtanultam a magyar nyelvet, mert magyar a feleségem". Fonák helyzet alakult ki: a magyarul egyáltalán nem beszélô férfi magyarigazolványt kért, az viszont, aki tisztán beszélte a nyelvet, "csak" hozzátartozói okmányért folyamodhatott.

A dél-bácskai Nyékica faluban 400-500 magyar él. Nagy részük alig beszél már magyarul, de magyarnak vallja magát. Folyamodhattak ôk is magyarigazolványért, mivel többségük okmánnyal tudta igazolni nemzeti hovatartozását.

A szerémségi Satrinca és Dobradó falvak magyar lakosai közül sokan írni sem tudnak magyarul. A kérôlap kitöltésekor besegítettek az újvidéki iroda munkatársai. Voltak olyanok, akik elôször látták magyarul leírva nevüket. Így lett a kedvezménytörvény révén Stevanból ismét István, Pavelbôl Pál és Nikolából Miklós.

Egy dobradói magyar lány viszont szembetûnôen gyorsan és ügyesen írta le magyarul a nevét. Amikor rákérdeztek, hogy hol tanult magyarul írni, beismerte, hogy valójában nem ír magyarul, de fél éjszakán át gyakorolta helyesen leírni a nevét.

Galambos László, az újvidéki iroda vezetôje szerint a kedvezménytörvénynek bizonyos értelemben szûk a tere, hiszen vannak olyan nem magyar nemzetiségû személyek, akik nagyon sokat tettek a magyarságért. Nekik talán valamiféle külön okmányt kellene kitalálni - mondja. Itt van például Sava Babic, a belgrádi egyetem magyar tanszékének szerb nemzetiségû vezetôje, aki tucatnyi magyar szépirodalmi mûvet fordított szerb nyelvre, hozzájárulva a magyar kultúra ápolásához.

Mindent egybevéve, a kedvezménytörvénnyel kapcsolatos teendôk elvégzése közben az iroda munkatársai láthatják: tévhit, hogy Dél-Bácskában és Szerémségben már csak elszlávosodott, nemzettudatukat vesztett magyarok élnek - mondta az MTI-nek Galambos László, hozzátéve: hosszú út vezetett ahhoz, hogy egyesek elveszítsék nemzeti tudatukat, de a kedvezménytörvény talán megmutatja a visszautat.

A replika jogán

Marosvásárhely polgármestere, dr. Dorin Florea válaszolni kívánt a Népújságban május 28-án dr. Benedek Istvánnal leközölt interjúban megjelentekre. A szóban forgó interjúban Benedek István, a helyi tanács RMDSZ- frakciójának vezetôje azzal vádolta többek között a polgármestert, hogy szétrombolta saját politikai formációját, ellenséges magatartást tanúsít a közmûvállalatokkal szemben, a polgármesteri hivatalban széthúzást kelt, ami miatt több értékes szakember távozott.

Az alábbiakban a polgármester válaszát adjuk közre:

"- A Népújságban megjelent interjú nem volt meglepô számomra, mert ugyanaz a hangnem jellemzi, amellyel a polgármesteri hivatalba való érkezésemkor fogadott fôként Benedek úr, de általában az RMDSZ- tanácsosok. Beiktatásomon egyetlen RMDSZ-tanácsos sem volt jelen, nem tettem le elôttük az esküt sem, úgy, ahogyan az természetes és civilizált lett volna. Ellenségesen fogadtak, ám ez nem jelentette azt, hogy nem mûködtem együtt velük, számtalanszor szemet hunytam a durvaságok felett azért, hogy a város lakossága jól érezze magát. Ha kiléptem a pártomból, ez azért történt, mert nem akartam politikai prostitúcióra kényszerülni. Egy olyan pártról van szó, amely csalódást okozott. Erre többször is felhívtam a figyelmet a megfelelô idôben, de úgy látszik, Benedek úr nem értette meg, hogy az elégedetlenségem tulajdonképpen azok elégedetlensége volt, akik úgy döntöttek, hogy a pártot nem juttatják be a Parlamentbe. Azok a támadások, miszerint kihasználtam a pártot, nem helyénvalók. Tulajdonképpen a teljes újságcikk, elejétôl a végéig gyûlölettel, rosszindulattal és valótlanságokkal van tele, de ismerve Benedek doktor urat ez nem lep meg, mert valószínûleg idônként azért folyamodik ilyen eszközökhöz, mert megkövetelik tôle. Egy embertôl, akinek adtak valamit, kérnek is valamit.

Következésképpen nem lep meg, csak az, hogy a kórházbeli tevékenységemre tesz megjegyzéseket. Megkérem szépen, ne utaljon erre, mert a távolság óriási. Kiegészítésképpen csak annyit, annak ellenére, hogy prefektusi tisztséget töltöttem be, az érsebészeti részleg csak papíron van létrehozva, és magánklinikát sem nyitottam úgy, mint mások.

Ami a város vezetését illeti, én a lakosságtól tájékozódom, úgy, ahogyan megígértem az embereknek, és nem a politikai pártok érdekeit tartom szem elôtt akkor, amikor a várost irányítom, hanem a lakosságét. Ezért jelenek meg gyakran az emberek között, igyekszem teljesíteni minden kívánságukat. Ha Benedek doktor úr nem látta azt a 300 kilométernyi, legjobb minôségû aszfaltszônyeget, amit eddig leterítettek az utcákra, azt jelenti, hogy nem ismeri a várost.

Ami az etnikai csoportokkal kapcsolatos támadásokat illeti, ismételten emlékeztetem: engem senki nem fizet le, én elkötelezetlen, szabad ember vagyok, akitôl egyetlen párt sem kérheti, hogy törvénytelenségeket kövessek el.

A Helyi Közszállítási Rt.-vel kapcsolatban emlékeztetni szeretném az embereket, hogy mielôtt a polgármesteri hivatalba kerültem, a Helyi Közszállítási Rt.-t a sztrájkok uralták. Az Állami Vagyonalaphoz tartozott és néhány, gyakorlatilag tönkrement autóbuszt közlekedtetett.

A Salubriservvel kialakult vitának a nem megfelelô menedzsment volt az oka, éppenséggel ôk jelezték egy adott pillanatban, hogy a város piszkos, mint ahogy a Fodor idejében is volt. Az Aquaservvel kapcsolatban fenntartom álláspontomat, miszerint a szolgáltatások ára túl magas ezek minôségéhez képest. A dolgok itt is világosak, Benedek doktor úr durva diverziót kelt, és ezzel csak azt bizonyítja, hogy a két közösség nem bízik egymásban, sôt széthúzást kelt, ami senkinek sem használ. Úgy vélem, ebben a városban az a legfontosabb, hogy az emberek bízzanak egymásban.

A szakemberek eltávozásába is beleköt Benedek úr, ezek olyan szakemberek voltak, akik Fodor Imrét szolgálták, sokan közülük teljesen felkészületlenek. A polgármesteri hivatalba való alkalmazás politikai, családi és szociális jellegû kritériumok alapján történt. Aki nem hiszi, keressen meg és rendelkezésére bocsátom a Számvevôszék jelentését.

Továbbá ismételten kijelentem: nem rendelkezem kereskedelmi társaságokkal, kft.-kel, sôt, részvényekkel sem vagy magánkabinetekkel. Még csak nem is dolgozom magánkabinetben. Amikor sebészként tevékenykedtem, nem jutott idôm egyebekre, ebbôl kiindulva vélem úgy, hogy a Benedek doktor úr kijelentései rosszindulatúak és megrendelésre készültek, mert ha Benedek úr mind az állami, mind a magánorvosi szférában dolgozik, nem tudom, mikor jut ideje megfelelôen tájékozódni a város sorsáról. Kérem, tegyenek különbséget a Benedek úr által képviselt politikai formáció és a magyarok között. Én függetlenként azon igyekszem, hogy a város lakosságát támogassam, nem pedig a pártokat. Egyetlen, a parlamentbe jutott RMDSZ-képviselô sem segítette a város érdekében kifejtett tevékenységemet. Mellesleg, ha a parlamentbe jutott magyar lettem volna, a PSD-vel megkötött egyezségben a következôket tûztem volna ki célul Marosvásárhelyt illetôen: ipari park, Dózsa György utca, terelôutak, Bolyai líceum, kétnyelvû feliratozás.

- Továbbra is éppen úgy dolgozom, ahogy eddig is tettem. Akarva akaratlan a dolgokat tovább kell vinni. Sajnos, mindenki úgy érzékeli, hogy sok kezdeményezésemet próbálják meghiúsítani. Példaként megemlítem: a vár problémáját, a fôtéri aluljáró ügyét, a szeméttelepet, terelôutak problémáját, a fôtér átalakítási tervét. A helyzet a városban azonban változóban van. A népszámlálási adatok nagyon világosan tükrözik, hogy mi történik. Miért nem próbálnak bízni bennem, hogy én is bízhassak bennük, például a következô mandátumomban? A problémákat csak úgy lehet jól megoldani, ha félretesszük a gyanakvást, gyûlöletet és együttmûködünk."

Másodjára már nem módosították a határidôt, így május utolsó napján lejárt az adónyilatkozatok leadási határideje. A 30 napos haladék annyira volt elegendô, hogy a leadott nyilatkozatok száma 44500-ról 54500-ra módosult, ami azt jelenti, hogy a Maros megyei adófizetôk 98%-a teljesítette kötelességét, amennyiben az igazgatóság által becsült adófizetôk száma (55000) megfelel a valóságnak. Amint Monica Babatól, a pénzügyi igazgatóság szakemberétôl megtudtuk, számítanak arra, hogy az elkövetkezô napokban még 2-300 nyilatkozat postán érkezik, amelyeket elfogadnak, ha a postai bélyegzôn április 30-a vagy azt megelôzô dátum szerepel.

Az adónyilatkozat le nem tevése esetén az adóhivatal megállapítja hivatalból az összjövedelmi adó fizetési kötelezettségét. A nyilatkozat késedelmes letétele esetében a megállapított adó 10%- át kell büntetésként kifizetni, ha a késés kevesebb, mint 30 nap, a megállapított adó 30%-a, ha a késés kevesebb, mint 60 nap, és a megállapított adó 50%-a a büntetés, ha a késés 60 nap vagy annál több.

Vámosgálfalva 700 éves

Május 31-én csepeli vendégek érkeztek Vámosgálfalvára. Eddig is jöttek, a gálfalviak is mentek, a két önkormányzat között rendkívül jó a barátság, ám e találkozónak az adott kivételes hangsúlyt, hogy a Kis-Küküllô menti nagyközség - írásos emlékek szerint - 700 éves éppen. Gondolták a helybéliek: az évfordulót tisztességgel meg kell ünnepelni - és beterveztek öt napot. Vámosgál- falván egy kicsit másként van, mint általában máshol. Hogy tágas, viszonylag jól megôrzött kultúrotthona van a közösségnek, rendben van, természetes, de úgy gondolták a helybéliek: kell egy Magyar ház is. Lett, építettek. Ha netán képzômûvész jelentkezik, vagy adódik más rendkívüli eset, legyen nyitott ajtó mindenkinek. És sajátosan ott kell fogadni és "elosztani" családokhoz a pesti vendégeket.

Szombaton a Polyás erdôbe (már a XIII. században e néven emlegették) ment kirándulni vendég és helybéli: bizony, a budapesti embernek nem árt egy kis erdélyi levegô... Vasárnap délelôtt a református templomban Keszegh András lelkész tartott ünnepélyes istentiszteletet, ugyanott az IKE Vámosgálfalva múltjára mûsorral emlékezett.

A történelem nem kímélte meg a falut. Pusztított tatár, osztozkodtak felette vármegyék, aztán 1849-ben a gálfalvi síkon csapott össze a császári csapatokkal a szabadságharcot vívó magyar honvédsereg.

A históriára itt máris pontot teszünk, nemsokára Vámosgálfalváról írt átfogó monográfia lát napvilágot, jelezte Végh József polgármester. Augusztusra - amikor is a faluban keresztény ifjúsági világtalálkozót tartanak, mintegy 12 országból várva vendégeket - biztosan megjelenik.

Sátorváros lesz itt, néz a nyárba, a rendezvény elébe a szusszanásra árnyékba állt polgármester.

Említettük, Budapest XXI. kerülete és Vámosgálfalva közt régebbi a barátság, amit ápolgatnak szépen. Jöttek most is jó néhányan: a csepeli önkormányzattól Orosz Pál alpolgármester, a tanácsi testület tagjai, valamint a csepeli német önkormányzat tánccsoportja, mintegy hatvanan. A vámosgálfalviak májusban elkerültek a Hajdúszoboszlóhoz közeli Nagyhegyesre is, s mert olyan a természetük, rögtön barátkoztak. Az alföldiek nemrég jelezték: jönnének Gálfalvára. Válaszként ment az üzenet: szívesen látják, jöjjenek. És évfordulóra jött onnan is hattagú küldöttség. A polgármester elmondta: Nagyhegyessel partnerkapcsolatot terveznek. Nemsokára lesz abból valami.

A vasárnapi ünnepi mûsor keretében helyi iskolások mutattak be kulturális mûsort, majd a csepeliek jártak két csoportban polkát, soroksári sváb és szatmári táncokat. Egy kultúrháznyi közönség vastapssal fizetett. Hagyományaikat a magyar fôvárosban is pompásan megôrzô német tánccsoportot, a német kötôdésû kultúrát látván, sokan a kiürült, mára teljesen lepusztult erdélyi szász falvak egykori gazdagságát, kultúráját emlegették... Ôket visszatapsolni nem lehet, végleg távoztak.

Orosz Pál csepeli alpolgármester Tóth Mihály polgármester aláírásával ellátott, berámázott okiratot adott át a gálfalvi polgármesternek.

A küldöttség vezetôje hangsúlyozta: "azok voltunk, akik vagyunk, azok leszünk, akik voltunk. Javasolom: boldoguljunk együtt, se határ, se távolság nem lehet akadály."

Orosz Pálnak kérdést is szántunk: hogyan találkozhat egy világvárosi kerület hangulata egy erdélyi faluval? Az önkormányzati vezetô "kereken" megfelelt: - Csepelen is jószívû, szerény, magyar, munkájukat, életüket tisztességgel szeretô emberek élnek, mint ahogy itt is. Azt hiszem, hogy ez a legfontosabb dolog. Ha a Kárpát-medencére a sokszínûség jellemzô, minden megfér egymás mellett jól, akkor nekünk sem okoz különösebb gondot, hogy zömében magyar településre jövünk egy német kisebbségi, önkormányzat által mûködtetett zenekarral, tánccsoporttal, hiszen ettôl kerek, ami kerek Vámosgálfalván és Budapesten.

Tegnap a magyarországi vendégek a vámosgálfalviakkal Báznára mentek. A csepeliek ma utaznak vissza, aztán mennek a vámosgálfalvi gyerekek. Ez már így van évek óta.

Jól.

Bár megfogyatkozva, de még mindig szép számban jöttek el ötvenéves találkozójukra azok az általános és gyerekorvosok, akik a második évfolyam hallgatóiként 1952-ben végezték tanulmányaikat a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen. A szombati rendezvényen az egyetem vezetôsége nevében Sabau Marius, a MOGYE rektora köszöntötte e nemzedék képviselôit, akik rendkívüli nehézségek árán, mostoha körülmények között váltak orvosokká, s vala-mennyiüknek az egyetem aranydiplomáját adta át.

Városunk közismert, mára már nyugdíjas vagy még ma is aktívan mûködô neves szaktekintélyei mellett az ország különbözô településeirôl, illetve külföldrôl érkezett kollégái nevében Szabó Árpád idegsebész fôorvos, a találkozó szervezôje tekintett vissza a kezdetekre. Nemzedékét a második világháború pusztításai nyomán a segítségnyújtás szándéka vezérelte az orvosi pályára. Bár több mint 300-an kezdték el az elsô évet, orvossá azok váltak, akik komolyan vették a tanulást, a szünidô pedig a fizikai munkát jelentette, hogy tégla legyen a bentlakásoknak, és Bumbesti-Livezeni között elkészüljön a vasút.

Bár nem voltak jegyzeteik, s a könyvtárban található néhány szakkönyvért már korán reggel sorba kellett állni, kitûnô külföldi és hazai tanáraik voltak, akik már abban az idôben európai szintû elôadásokat tartottak, s a hallgatókat arra tanították, hogy az embert egységében, teljes szervrendszerében vizsgálják, és olyan biztatóan, együttérzôen tudják megközelíteni, hogy el tudja mondani panaszait, mert a helyes diagnózis a helyes terápiát is jelenti egyben - fogalmazta meg a találkozó szervezôje a kapott útravaló lényegét. Szabó fôorvos kifejtette, hogy az egyetem szellemisége meghatározta munkájukat, életüket, és azzal zárta beszédét, hogy megérte a marosvásárhelyi felsôoktatási intézményt választani, hisz anyanyelvén az ember könnyebben megérti a szót, de kétségtelen, hogy az orvosnak a szakmai elôrehaladás érdekében jól kell az ország nyelvét beszélnie, s ma már az idegen nyelvek, különösen az angol ismerete is rendkívül fontossá vált az orvostudományban.

A politikai kellemetlenségek ennek a nemzedéknek az életébôl sem hiányoztak - emlékeztek vissza egyesek, de végül is orvosok lettek, s volt, aki éppen a találkozó napján ünnepelte a 76. születésnapját, bevallása szerint a legszebbet az életében.

A legutóbbi RMDSZ Szövetségi Képviselôk Tanácsa ülésén a szövetségi elnök politikai helyzetelemzése mellett a romániai magyar oktatás helyzetét is áttekintette a testület.

Bevezetôként Nagy F. István, a RMDSZ Ügyvezetô Elnöksége oktatási fôosztályának vezetôje ismertette a Helyzetkép a romániai magyar oktatás jelenérôl címû kiadványt. A brosúra azon túl, hogy információt nyújt a romániai oktatáspolitikáról a rendszerváltozás utáni idôszakot, valamint a magyar tannyelvû oktatás társadalmi környezetét illetôen, elemzi a magyar nyelvû közoktatás, a felsôoktatás helyzetét és rövid távú cselekvési prioritásokat fogalmaz meg.

Az elhangzottakból kialakult helyzetkép nem túl rózsás: az elmúlt idôszak demográfiai adatai, az elôrejelzések csökkenô tendenciát jeleznek Romániában, ez a csökkenés pedig fokozottabban jelentkezik a romániai magyar közösség, és fôként az iskoláskorú népesség esetében. Míg 1992-ben a magyar nemzetiségû iskoláskorúak részaránya 6,4% volt, jelenleg 6 % alá csökkent ez az arány. Az intézményi autonómia a szórvány vagy a szórványosodás helyzetében komoly asszimilációs veszély forrása lehet.

Az adatok szerint a magyar tanítási nyelvet választók részaránya az országosan nyilvántartott tanulók létszámának 4,34 százaléka, ami 225.000 iskoláskorú gyereket jelent. Románul tanul vagy beiskolázatlan közel 70.000 tanuló, az iskoláskorú magyar népesség kb. 35 százaléka. A magyar nyelven tanulók arányszáma az óvodától a középiskoláig 6,6 százalékról 3,8 százalékra csökkent, míg a szak- és a posztliceális oktatásban ez az érték 2,5 százalék. Mindezekbôl kitûnik, hogy az oktatás felsô szintjei felé haladva megtörik az anyanyelvû képzés folyamatossága.

A tanulmányt készítôk úgy vélekednek, hogy növekvô tendenciát mutat a román tannyelvû iskolát választó magyar tanulók száma, aminek oka az anyanyelvû oktatási intézmények hiánya egyes megyékben, a szakoktatás hiánya, a szülôk által a gyerek "érdekére" való hivatkozás, valamint az oktatásunk minôségében mutatkozó hiányosságok.

Ami a romániai magyar felsôoktatás helyzetét illeti, amellett, hogy a magyar nemzetiségû hallgatók részaránya folyamatosan csökken, egy egész sor képzési területhez tartozó szakon nem vagyunk képviselve: a mûszaki tudományok és a mezôgazdasággal kapcsolatos szakirányok terén, valamint a jogász-, közgazdász-, zenei és képzômûvészeti oktatásban a magyar nyelvû képzési lehetôségek erôsen korlátozottak vagy teljes mértékben hiányoznak.

A felszólalók is fôként az imént említett problémákat tették szóvá, hangsúlyozva, hogy az oktatás színvonala "tragikusan alacsony ahhoz képest, amilyen volt", a pedagógusok fizetése "gyalázatos", így nem csoda ha "megszöknek" a tanügybôl. Vidéken az iskolákba való eljutás nehézségekbe ütközik és egyre több diák választja a Magyarországon való továbbtanulást vagy egyetemi tanulmányainak befejezése után hagyja el az országot. Vekov Károly azt nehezményezte, hogy a kiadványban nem található tényleges stratégia a helyzet javítására, Toró T. Tibor pedig a szövetségi elnök azon kijelentését tartotta furcsának, miszerint az RMDSZ nem kíván idén módosítást követelni az oktatási törvényben. Mátis Jenô a "romániai magyar közösség megmaradása érdekében" kidolgozott határozattervezetet olvasott fel, amelyet eljuttatnak az RMDSZ oktatási fôosztályához.

Az RMDSZ kiadványában szereplô rövidtávú cselekvési prioritások meghatározásánál olyan alapelveket tartottak szem elôtt, mint az oktatási rendszer általános reformjának folytatása az európai integráció követelményrendszeréhez igazítva, az intézményi autonómia további szélesítése, az oktatás célrendszerének hozzáigazítása a munkaerôpiac igényeihez, valamint a magyar nyelvû oktatás sajátos igényeinek határozottabb érvényesítése.

Az oktatás helyzetérôl Markó Béla szövetségi elnök lapunknak elmondta, hogy igenis létezik stratégia a magyar nyelvû oktatást illetôen. "Az oktatási törvényt hosszú évek küzdelme után végül is sikerült módosítanunk. Most egy olyan oktatási törvényünk van, amely megfelelô keretet biztosít az anyanyelvû oktatás számára. Vannak még ebben a törvényben olyan rendelkezések, amelyeket késôbb módosítanunk kell, akár az általános reformra, akár a decentralizációra gondolok, akár arra, hogy az anyanyelvû oktatás tekintetében még maradt benne diszkriminatív rendelkezés. Azonban most ez a törvény kielégítô keret ahhoz, hogy megfelelô intézményfejlesztésrôl gondolkodjunk. Örülnék annak, ha azt mondhatnánk: az anyanyelvû oktatási hálózatunk kinôtte ezt a ruhát, de itt még nem tartunk. Most építkeznünk kell, alkalmaznunk kell a létezô törvényt és majd amikor ezt a keretet kitöltöttük, akkor kell a törvény módosításáról beszélnünk."

Oktatási program Szovátán

Az RMDSZ Ügyvezetô Elnökség Önkormányzati és Gazdasági Fôosztályainak közös szervezésében, május 31-június 2. között Szovátán zajlott az Önkormányzatok felkészítése az európai integrációra oktatási program második része. A képzés célja az önkormányzati képviselôk vezetôi készségeinek, gyakorlati ismereteinek kialakítása, illetve bôvítése; készségek elsajátítása; az önkormányzati autonómia, a regionalizmus által megkövetelt erôforrás-teremtés, a sikeres menedzseléshez szükséges ismeretek elsajátítása, valamint az önkormányzati képviselôk európai csatlakozásra való felkészítése.

A második modul központi témája az európai integráció és a régiófejlesztés volt. Gergely András, a Hargita Megyei Tanács munkatársa bemutatta a csíkszentmártoni vízhálózat kérdésének megoldását. Ezt követôen Horváth Gyula, a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központjának fôigazgatója beszélt az EU strukturális politikájáról és a régiók szerepérôl az Unióban. Szombaton Mikus István, (Euroszakember Közhasznú Alapítvány, Magyarország) ismertette az Uniós pályázatok megírásának alapelveit. Ezt követôen került sor a SAPARD programot bemutató elôadásra, amelyet Hajdu Zoltán, a Maros megyei Focus Eco Center munkatársa tartott. Vasárnap Mátéffy Mária, a Hargita Megyei Tanács, Gazdasági és Fejlesztési Igazgatóság, igazgató-helyettese Hargita megye példáján mutatta be a kistérségek szerepét a térségfejlesztésben, végezetül Csutak István, a Közép- Régió Regionális Fejlesztési Ügynökség munkatársa az uniós támogatásokat ismertette részletesen a résztvevôknek.

Budapestrôl jöttek hárman. Név szerint: Király Gábor, Szélesi Sándor, Fonyódi Tibor. Állítólag nem racionális világban élnek, hanem egy fantáziájukban létezô - mágikus környezetben, ahol a csillagok és a nap járása istenekrôl és holtakról mesél, amelyben a szellemek visszatérnek, ha hívják ôket. Hát akkor mondjuk el, azok a furcsa lények, akikkel péntek este a Diakóniai házban találkoztunk: írók. A budapesti Kalandor Kiadó szerzôi. Két egyedülálló kötettel, két sorozat elsô önálló darabjával jelentkeztek Marosvásárhelyen. Az ôsmagyarság társadalmi és természeti környezetében játszódó misztikus kalandregények írói Szélesi Sándor - Vadásznak vadásza - és Fonyódi Tibor - Isten ostorai -, a magyar olvasóközönség számára eleddig tudományos-fantasztikus és fantasy regényeikrôl ismertek. Emellett filmforgatókönyvek írásával is foglalkoznak sikeresen, illetve az Átjáró Sci-fi és a Fantasy Magazin szerkesztôi.

Miért mutatkoztak be Vásárhelyen? A kiadó vezetôje, Király Gábor elmondta: mert itt élnek még a balladák, a hagyományok, él a népköltészet. Állítja: a könyvek - a sorozat - ûrt töltenek be a magyar irodalmi életben. Gárdonyi Géza óta nem volt szerzô, amely kalandosan, az ifjúság számára vonzóan, irodalmi igényességgel jelenített volna meg a magyarság történelmi útjával kapcsolatos sorsfordító eseményeket, a magyar nép ôsi mitológiáját még senki nem dolgozta fel ebben a közkedvelt formában.

Röviden: Fonyódi Tibor Isten ostorai címû regényében a kor legnagyobb hun táltosának Tordának, és barátjának, az Attilaként ismert nagy királynak életét meséli el. A Zsoldos Péter-díjas Szélesi Sándor Vadásznak vadásza c. regénye a legendás, elfeledett múltban játszódó története a lovas-nomád életmódból, a keleti puszták letûnt népeinek mágikus világképébôl és istenvilágából szövôdött. Izgalmas, sodró lendülettel mesél vadászokról, sámánokról, táltosokról. Ami különlegesség: minden kötetben CD-melléklet található, amelyen az olvasók háttéranyagokat, érdekességeket olvashatnak a korszakról.

A kiadó az erdélyi piacra is szeretne betörni, szem elôtt tartva a lehetôségeket. A kiadóvezetô szerint az anyaországiakhoz képest a határon túli olvasók olcsóbban juthatnak hozzá a két útjára indult sorozathoz.

A Kalandor kiadó egyébként a tavaly alakult, mint vezetôje elmondta, hivatásának érzi, hogy a fiatal, olvasóközönség figyelmét nemzeti múltjára irányítsa.

Hat szakon kilenc osztályba hirdet felvételit az idén a Bolyai Farkas Elméleti Líceum, s egy humán jellegû osztályt indít a Református Kollégium - olvasható a megyei tanfelügyelôség által megjelentetett tájékoztató füzetben. A részleteket illetôen az iskola vezetôségéhez fordultunk, s Horváth Gabriella aligazgatónô megerôsítette, hogy a 2002-03-as iskolai évben csak magyar tannyelvû osztályok indulnak, szám szerint három matematika-informatika, két természettudomány, egy társadalomtudomány, egy humán, egy kétnyelvû angol és egy kétnyelvû német szakos osztály.

Amint a tájékoztató füzetbôl kiderül, az elmúlt évben a matematika-informatika szakon 8,44 volt legkisebb általános, a természettudományok szakon 7,92, a társadalomtudomány szakon 7,91. Az intenzív, heti hét órában történô angol nyelvû oktatást biztosító osztályban 7,76-os, a hasonló kétnyelvû német osztályban 7,50-es általánossal zárult a felvételt nyert tanulók sora. A Református Kollégiumba 6,25-ös általánossal lehetett bejutni .

A nyelvosztályokba felvételizôk számára az elôzô évekhez hasonlóan az idén is képességvizsgát tartanak, amelynek során az alapnyelvismeretet mérik fel, a Református Kollégium humán osztályába felvételizôktôl Biblia- ismeretet, valamint a zsoltárok ismeretét ( akinek nincs hallása, legalább az énekek szövegét) kérik a képességvizsga során - tájékoztatott Székely Emese, a kollégium igazgatónôje.

A nyelv szakos osztályokban az idén is oktatnak vendégtanárok az Egyesült Államokból illetve Németországból, akik az óraszám függvényében más osztályokban is vállalhatják a tanítást.

Minden szakon kötelezô a két idegen nyelv, az iskola vezetôségének ígéretei szerint megpróbálják lehetôvé tenni, hogy a diákok az általános iskolában tanult nyelvet folytassák, de kezdhetnek új nyelvet is, például az olaszt. A matematika-informatika osztályokban az egyik kötelezô nyelv az angol. A humán tagozat társadalomtudományok osztályának törzsanyagában heti egy óra zene illetve zenemûvészet tantárgy szerepel.

Kötelezô minden osztályban és minden évfolyamon a heti egy vallásóra, a nem hívô diákok vallástörténetet tanulnak. Az iskolában a következô iskolai évtôl eggyel nô az informatikatermek száma, az eddigi három helyett négy áll majd a diákok rendelkezésére, s felújítás elôtt áll a kémia valamint a biológia-laboratórium is.

Talán fölösleges a felvételi füzetbôl idézni, hisz többször is írtunk már róla, hogy az iskola diákjai kitûnô eredményeket értek el mind az országos, mind pedig a nemzetközi vetélkedôkön.

A nem marosvásárhelyi tanulók számára a helyek függvényében bentlakást biztosítanak, az étkezdében pedig az iskola bármely diákja számára ebédet is.

Ezekben a napokban a június 7-i ballagásra készülnek - tájékoztatott Bálint István igazgató. Amint elmondta, a jó eredményeket elért diákok díjazásába többen is besegítettek, s a legjobbak ezúttal is érmeket kapnak. Az épület korszerûsítése a földszinti folyosók felújításával folytatódik. A nyári találkozóra az iskola és az öregdiákok közremûködése révén elkészül a természettudományi, az öregdiákok pedig berendezik az iskolatörténeti múzeumot.

Lerágott (síp)csontok boltja

Bármely, elkötelezett tancik által formába lendített pocokás nyelvmûvelô kapásból kihámozná a címben összevillázott szóegyvelegbôl egy sûrûn csépelt közmondásunk valós szövegét és a versenyzsûri kérésére, zsenge élettapasztalatát megrostálva, tán még applikációkra is futná fantáziájából. Az áhított babérkoszorú bûvkörében lázasan dolgozik az agy: a családi legendáriumban, az aranybarát Facsiga viselt dolgaiban, sulibeli autentikusokban keresné kisokosunk a bónuszpontokat eredményezhetô analógiákat, és fogadni mernék, eszébe sem jutna, hogy városunk évek óta vastüdôn lélegeztetett másodosztályú labdarúgócsapatának esetével példálózva bezsebelhetné az összes trófeákat. Pedig már elég régóta, jó idôben, játéknaponként, ô és néhány tucatnyi tinédzsertársa képezik az "erôs magot" a marosvásárhelyi stadion bombatölcsérré degradált lelátóin. Önhibájukon kívül.

Profi pedagógusi mivoltomból kifolyólag természetesen távol áll tôlem, hogy ezen gyermekekbôl spontánul összeverôdött B középrôl egy rossz szót is szóljak, hisz futballunk Mohácsához piros-kék zászlót lobogtató ártatlanságuknak semmi közük sem lehet, inkább azon illusztris inkompetenciákra vicsorítanék joggal - sokadszorra az utóbbi esztendôkben és ôsszurkolói becsületszavam a záloga annak, hogy nem utoljára -, akik a szakág eddigelé páratlan buktáját elôidézték. Habár berzenkedik bennem sporthistórikusi értetlenségem, eszem ágában sincs, hogy olvasóimat részletezô történelmi visszatekintésekkel untassam és lelôjem készülô, a Somostetô alatti labdakergetés sagáját megörökítô opusom minden poénját, de a momentum tragikumának megértéséhez csak szolgálnék néhány statisztikákba menekített adattal. Érdeklôdôk számára nem titok, hogy a Román Labdarúgó Szövetség kerek 70 évvel ezelôtt, az 1932/33-as évadban írta ki elôször értékcsoportos (divíziós) megrendezésben a nemzeti bajnokságot, indulásból az A-, 1934/35-tôl meg a B-kategóriás csapatok számára is. A debüt évét leszámítva, a város állandóan újratermelôdô drukkertársadalma sosem maradt elsô vagy legalábbis másodosztályban villogó pettyesbûvölôk nélkül. Az élvonalban 32 elôfordulásunkról adnak hírt az annalesek, a Muresulnak (1 alkalom), a Dermagantnak (1) , a RATA-nak (2), a Locomotivának (6), az Energiának (1), az ASA-nak (21) köszönhetôen, míg egy fokkal lejjebb, hol a legjobbakkal párhuzamban, hol szólóban, hol tandemben teljes egészében lefedtük az 1934-2002 között elgurigázott három emberöltôt a Muresul (6+4=10 idény), a Monopol (2), az MSE (3), a MÁV (2), az NMKTE (2), az Attila (1), a Recolta Avîntul (1), a CSM (2), az IRA (1), az ASA (17), az Electromures (3) egyesületek és klubok aktív közremûködésével. A korsó ugyan két rövid periódusra (1940/41-ben, a második bécsi döntést kiváltó bizonytalanság és 1944/1946-ban, a világégést követô zûrzavar következtében) szögre került, de épsége nem került veszélybe, a szikrázó csukák pontvadászata mindkét esetben ott folytatódott, ahol az a kényszerszüneteket megelôzôen váratlanul abbamaradt. Az egyszer megteremtett hagyomány átvészelt gazdasági világválságot, háborút, inflációt, természeti csapásokat és politikai rendszerváltásokat, jó nevû edzôk, pengés játékosok, szakavatott vezetôk, változó marokméretû mecénások nevét, felejthetetlen összecsapások, megismételhetetlen gólok nosztalgiáját mentette át az utókorra, szurkolónemzedékek abszolválták signum laudisszal a Ligetben a ragaszkodás, a klubhûség egyetemeit.

A tucatnyi esztendôvel ezelôtt, váratlanul és elôkészítetlenül nyakunkba szakadt szabadság kikezdte aztán a tradíciókat. Az imposztorok, hozzá nem értôk, imidzsvadászok napról napra szaporodó serege rácsapott a gazdasági, társadalmi, politikai káoszban hivalkodóan fehérlô foltokra, és a káros sáskajárástól sajna a sport sem mentesült. Máról holnapra, többnyire gyanús körülmények között megtollasodott üzletemberek, gátlástalan konjunktúralovagok, illusztris széltolók számításból, úri szeszélybôl rátették kezüket az alultápláltságtól agonizáló csapatok tulajdonjogára, perverznek mondható hozzáállásukkal letisztult trendeket bontottak fel, kialakult hierarchiákat rúgtak szét, paradoxon helyzeteket teremtettek az egyesületeknél széles e hazában. Gigi Becali parttalan nyüzsgése szétzüllesztette a nagy hírû Steauát, a másik Gigi, Netoiu eljellegtelenítette az oltyánok örök szerelmét, a Craiovát, Copos Rapidja tökéletesen elsajátította az egy helyben topogás taktikáját, Nicolae Brassója, Vizer FC Bihorja, Hutu Forestája az alvilágban tapicskol, Govor és Laurean együttesei (Olimpia, ASA) karöltve tûnnek el a nihilben évadzáráskor. Régóta áhított és nehezen meglelt helyi krôzusunknak három apró dolog hiányzik csupán a mennybemenetelhez: kompetens, hosszú távra bizalmat kapott edzô, versenyképes játékosgárda, minden hájjal megkent klubvezetés. A többi kellékbôl egy jottányi sem hiányzott. A pénz csurrant-cseppent, Bukfenc Costin kemény kézzel monitorizálta az összeállítást, a házi fûzfapoéta hozta formáját: C.S.A-i echipa mare, Seaman pe lume nu are Si cu Citadin în frunte, Administram batai crunte - kürtölte magabiztosan világgá, csak azt nem pontosította, hogy az ádáz vereségeket ki könyveli ténylegesen el? Mi, vagy ellenfeleink? Ti. ez nem lett volna elhanyagolható szempont. Záróráig aztán ezt is megtapasztaltuk.

Cserepeire hullt szét a bokály a Királykútnál. Telik-e még vajon a lelkesedésbôl ragasztóra?

Valamikor, még nem is olyan régen, a Mátyás királyunk szobra körül tátongó gödrök helyett virágok illatoztak itt, s kincsesnek mondottuk a várost, melynek falai között a történelem élte mindennapjait. De hol vannak immáron azok az idôk? Kolozsvár múltbeli kincsei - a templomok és iskolák öreg építményei, a könyvtárak és múzeumok beszédes szellemi értékei, a még el nem felejtett utcanevek és a pompás paloták homlokzatai emlékeztetnek arra, ami volt -, ám a mai város mégis egészen más. Valódi kincseit mindinkább eltakarják tekintetünk elôl az átmázoló szenvedélybôl született színezések: az intolerancia rikító tünetei.

Csak állok és döbbenten ámulok: Kolozsvár patinás központjában a Szent Mihály-templom mellé legújabban vándorcirkuszt telepítettek - minden bizonnyal a város jelenlegi fura urának jóváhagyásával. Egész nap hangszórókból ordít a fül- és ízléssértô zene, zajosan forognak a körhinták, nagy a zsivaj-lárma. Akkor is, amikor bent, a templom falai között szentmisén vesznek részt a római katolikus hívek. Ôket kell megalázni ily módon is.

Nem tudom, tiltakozott-e már idejében, kellô helyen és kellô nyomatékkal a kolozsvári katolikus egyházi fôhatóság az ellen a szemérmetlenül provokatív merénylet ellen. Akár a római pápa ôszentségét is tájékoztatni illene a sok évszázados múltra visszatekintô, sok veszedelem közepette megmaradt kolozsvári Szent Mihály-templom eme legújabb kori meggyalázásáról. Ami tulajdonképpen az itt élô magyarság egészének nyugalma ellen irányuló galád mesterkedés.

Szemeket szúrnak és fogcsikorgatást gerjesztenek Kolozsvárt (és nem csak itt) a magyar múlt tanúskodó emlékei; a szélsôségesen nacionalista, türelmetlenül asszimiláló többségi igyekezet szerint el kell tüntetni ezeket, vagy legalábbis be kell mázolni, át kell rajzolni mindent, ami a miénk volt - és még nem ment veszendôbe. Az Árpád-kori templomokat, a gótikus katedrálisokat persze nem lehet egyszerûen bezárni, de a zsoltárok zengését kellô leleménnyel zavarni lehet. Sajnos.

Akik manapság Kolozsvár közügyeit intézik, s zokszó nélkül elnézik, hogy a Szent Mihály- templom közvetlen közelében cirkuszi ricsaj riogassa a lelkeket, bizonyosan nem olvasták Kós Károlynak az alábbi, 1934-ben írt sorait: "Ennek a városnak minden erdélyi város között a legvilágosabb, legmûvészibb, legáttekinthetôbb alaprajza van; utcáinak, tereinek aránya mindközt a legjobb, az egész város úgy, ahogy van, mindenekfelett elôkelô, patinásan nemes architektúra. Nincsen mûvész, aki jobban tudta volna megtervezni a Fôteret méreteiben, a templom elhelyezésében, a körítô házak szélességi és magassági arányaiban, a sugárirányban betorkolló utcák elhelyezésében és végül abban, hogy ezen a piacon ott van a legmûvészibb szobor, melyet valaha magyar mûvész alkotott, és az a szobor úgy van elhelyezve a maga templomhátterével, hogy párja a világon alig akad."

Ebben az évben ünnepelhetjük Fadrusz János Mátyás-szobra leleplezésének 100. évfordulóját. A Szent Mihály-templom déli oldala elôtt áll Kolozsvár világhírû ékessége. Történelmi múltunk beszédes szimbóluma - tele aggodalommal: a rangjához méltatlan kolozsvári bíró mit fog kitalálni ellene ezen az évfordulón? Ama bizarr ötlet, hogy innen el kellene költöztetni valahová, egy mellékutca még mellékesebb sarkára, már felmerült az ilyesmire szakosodott beteg agyakban.

Kolozsvár ma ilyen város… A kapuja kilenc záros, s benne lakik egy mészáros - kinek neve legkevésbé sem Virág János…

A Mezôgazdasági, Élelmezésügyi és Erdészeti Minisztérium sajtóközleményben ismertette a hazai állattenyésztés, hús-, és tojástermelés helyzetét. A statisztikai adatok azt bizonyítják, hogy 2002 elsô négy hónapjában sikerült az állatállományt növelni. A múlt év hasonló idôszakához viszonyítva a szarvasmarha-állomány 9%-kal, a juhállomány 27%-kal növekedett. A sertésállománynál a növekedés 8%-os, míg a szárnyasoknál 29%-os. Popa Daniel, a Mezôgazdasági, Élelmezésügyi és Erdészeti Minisztérium szóvivôje szerint a 2001. évi 168-as sürgôsségi kormányrendelet értelmében 2002. május 29-ig az ország 26 megyéjében 303 állattenyésztésre alkalmas épületet adtak ki ingyenes használatba. Ebbôl 210 épület fejôstehenek, 48 növendékállatok, 28 juhok, 17 sertések, 6 csarnok pedig szárnyasok tartására használható. (Itt jegyezzük meg, hogy megyénkben egyetlen volt kollektívépületet adtak ki ingyenes használatra Alsóbölkény községben, Soropházán, ahol két fiatalember indította el állattenyésztési vállalkozását). A minisztérium közleményében szerepel továbbá, hogy a tejtermelés is növekvô tendenciát mutat, az év elsô négy hónapjában a növekedés aránya 6%-os volt. Az élôhústermelés terén a húscsirke elôállításában tapasztaltak 5%-os növekedést. A szarvasmarha-, sertéshús-termelés stagnál, ugyanis az állattenyésztôk a genetikailag értékes egyedeket, a nagy húshozamú állatokat hosszabb ideig tartják, nem szállítják azokat idô elôtti levágásra. Ezenkívül a 2002. évi 54-es kormányhatározat alapján azon gazdák, akik növendék szarvasmarhát tartanak levágásra, ezután az egyedeket csak 380 kg-os élôsúllyal adhatják át a feldolgozóknak, ahhoz, hogy a 4000 lejes kilogrammonkénti állami támogatáshoz juthassanak. A vágási súly április 30-ig 268 kg volt. Biztatóan alakul a tojástermelés is, a múlt év azonos idôszakához viszonyítva idén április végéig a növekedés 16%-os volt.

A tanügyi szakszervezetek vezetôi megértôek voltak és a pedagógusok nevében elfogadták az 5%-os béremelést az eredetileg kért 50% helyett. Tették ezt azért, mert tekintettel voltak az ország nehéz gazdasági helyzetére. Erre tanárként talán még büszke is lehetnék, de nem vagyok az, inkább kérdések sorjáznak bennem. Például: milyen alapon apellálnak a fizetésbôl élôk megértésére ott, ahol a feketegazdaság és a korrupció - hivatalos beismerések szerint is - az egeket veri, a kormány pedig képtelen mérsékelni azt, holott csak néhány százaléknyi visszaszorítás is milliárdokat hozna az államkasszába. Kormányunk üldözi ugyan ezeket, csak éppen elfogni nem sikerül a korruptakat és feketézôket, ehelyett a kevés fizetésbôl élôk megértésére, állampolgári lojalitására apellál. Miért nekünk kell megfizetnünk annak az árát, hogy az utóbbi 12 év kormányai - szám szerint hét - képtelenek voltak az országot kivezetni a gazdasági káoszból? Miért csak bizonyos kategóriáktól várják el, hogy tekintettel legyenek az országos gondokra? Miért mindig ugyanazok fizetik meg az "átalakulás" árát?

Ha ennél a bizonyos 5%-nál figyelembe vesszük az inflációt és az alapvetô költségek (közköltség, élelem, utazás stb.) emelkedését, akkor ez legfeljebb a reálbér csökkenésének mérséklésére elég. Magyarán: a több fizetés kevesebbre lesz elég. Ezt a dolgot úgy beállítani, mint fizetésemelést, az egyszerûen arcátlanság. Újból arcul csapták a pedagógus-társadalmat - nem baj, a következô alkalommal is odatartja majd -, közben panaszkodnak, hogy alacsony az oktatás színvonala, nincs fegyelem, ami részben igaz, csakhogy egy dolgot tisztázni kell: mi olyan ifjúságot nevelünk, amilyenre ennek a társadalomnak igénye van. Tôlünk ezt kérik, mi ezt adjuk!

A kritika mindig megszívlelendô, de amikor azzal a hátsó gondolattal fogalmazódik meg, hogy leszereljen jogos követeléseket, akkor nincs mit kezdeni vele. A kilôtt diktátornak is szokása volt összehívni egy szakma képviselôit valamilyen címen, ahol azzal kezdte, hogy a sárga földig lehordott mindenkit, hadd menjen el a kedvük attól, hogy bármit is kérjenek. Ha már itt tartunk, véget kellene már vetni annak a populista, ôskommunista vélekedésnek, miszerint csak a lapátolás vagy ehhez hasonlók számítanak munkának. (Mellesleg ezeket is próbáltam, tehát van összehasonlítási alapom.)

Nem vagyok az egyenlôsdi híve, különbözô szinten teljesítünk, különbözô a javadalmazásunk, de tisztességes munka után mindenkinek jár a tisztességes bér. Ennyit kértünk, a jelek szerint erre nincs pénz, ahogy mondani szokták, nincs keret. S bár a dolognak csak jelképes értéke van, nem tudom megállni, hogy fel ne tegyem a kérdést: hogy lehet az, hogy ugyanabban az országban, ahol a pedagógusoknak ilyen alacsony a bérezése, a parlamenti képviselôknek és szenátoroknak olyan a keresete, amilyen. Minden irántuk érzett tisztelet mellett ki kell jelentenem: itt is beszélhetnénk minôségi munkáról és lelkiismeretességrôl, különösen akkor, ha a parlament termeiben foghíjas padsorokat látunk, vagy békésen szundikáló honatyákat. Könnyû nekik, mondhatnám, próbálnának az osztályban szundizni, ott rögtön a fejükre ülnének a gyerekek, és úgy általában minden a feje tetejére állna. Másrészt nem szeretnék olyan vitába belemenni, hogy a választott politikusok keresete és vagyona magánügy vagy nem; legyen, ha úgy akarják.

Akkor az én fizetésem is maradjon magánügy, hadd ne kelljen szégyenkeznem azért, hogy ezt az 5%-ot úgy nyeltem le, hogy senkire sem borítottam rá az asztalt. Ne tessék megbotránkozni! Bérharcban az utóbbi 12 évben csak az érvényesült, aki baltával vagy bányászcsákánnyal adott nyomatékot követeléseinek.

Persze minket, pedagógusokat, más fából faragtak. Mi legfeljebb kipanaszoljuk magunkat. A baj csak az, hogy pont a legilletékesebbek nem figyelnek oda.

A magyar Mol csoport nem zárja ki annak lehetôségét, hogy Közép- és Kelet- Európában a kölcsönös érdekek alapján regionális szövetséget alkossanak a térségbeli olajtársaságok - írta hétfôi számában a Ziarul Financiar címû gazdasági napilap.

A regionális szövetség lehetôségérôl elôször Ioan Popa, a Petrom SN állami olajtársaság vezérigazgatója beszélt a nyilvánosság elôtt április végén egy Bukarestben tartott nemzetközi olajkonferencián.

Popa a Petrom SN jövôjét felvázolva kijelentette, hogy ha sikertelen lesz a román állami olajvállalat tervezett privatizációja, a Petrom a térségbeli jelentôs társaságok regionális szövetségének tagja lehet.

A szövetséget a Petrom vezérigazgatója szerint a magyar Mol, az osztrák OMV, a lengyel PKN Orlen, a cseh Unipetrol, a horvát INA és a görög Hellenic Petroleum társaságok hozhatnák létre.

A Ziarul Financiar Mosonyi Györgyöt, a Mol ügyvezetô igazgatóját idézte, aki azt mondta: - Egyelôre nem tudjuk, hogy a privatizáció milyen formáját választják a Petrom számára, de miután Romániával szomszédos ország vagyunk, érdeklôdéssel figyeljük az ottani történéseket. Arról még korai lenne beszélni, hogy mi milyen döntést hozunk.

Mosonyi szerint a Petrom esetében három változat képzelhetô el. Vagy a tôzsdén adják el részvényeit több befektetônek, vagy a részvényeket egy másik olajtársaság veszi meg. A harmadik lehetôség az, ha a kölcsönös érdekek alapján létrejön a térségbeli olajtársaságok szövetsége.

A Petrom privatizációja jelenleg a tanácsadó keresésénél tart. Összesen 12 bank, illetve befektetési bank tett ajánlatot erre a szerepre. A Petrom elsô privatizációs kísérlete 1999-ben eredménytelen volt. Az állami tulajdonos akkor több lépcsôben képzelte el a társaság magánosítását. Elsô lépésként a remélt privatizációs partner tôkeemeléssel jutott volna 35 százalékos részesedéshez. Ezzel egy idôben erôteljes harc várható az üzemanyag-forgalmazás romániai piacán a külföldi társaságok között a második hely megszerzéséért.

A napokban az osztrák OMV jelentette be, hogy az elkövetkezô öt évben 160 millió dolláros beruházással legkevesebb száz töltôállomást szeretne szerezni Romániában. Az OMV romániai hálózata jelenleg 34 kútból áll. Az osztrák társaság 1999-ben jelent meg Romániában. Az elsô két évben összesen 17 kutat nyitott, majd tavaly a duplájára növelte töltôállomásainak számát.

Az orosz Lukoil cég romániai leányvállalata április elején közölte, hogy 2004 végéig közel 200 új töltôállomást kíván nyitni. A beruházásra közel 130 millió dollárt szánnak.

A Lukoilnak tavaly az év végén 20 töltôállomása volt Romániában. Az idén már 10 új benzinkutat avattak és a tervek szerint az év végéig legkevesebb 100 állomás tartozik majd a hálózathoz. A Mol képviselôje az év elején olyan távlati - tíz évre szóló - tervet vázolt fel, amelyben összesen 80-100 millió dolláros beruházással 100-110 kútból álló hálózat létrehozása szerepel. A Mol reményei szerint ezzel a jelenlegi 2,3 százalékról 10 százalékra növelheti részesedését a romániai piacon.

A magyar társaság jelenleg 43 üzemanyagtöltô állomást üzemeltet Romániában.

Hát elkezdôdött. Június elseje - gyermeknap. Hol rendezzük meg? Természetesen a város szívében, a várban. Hadd lássa a város, milyen gondos polgármestere van. És ha már gyermeknap, akkor a hinták mellé kell sörsátor, eszem-iszom, részeg apukák és "kulturális mûsor". Na, itt egy pillanatra azért megállnék, mert elképzelhetetlen a színvonaltalanság. A rikkancs, mert másképpen nem tudom nevezni a "mûsorvezetôt", egyebet nem csinált, csak üvöltözött rettenetes hangerôvel és azzal fenyegetôzött, hogy ha a gyerekek nem követik ebben az "elmés" mûsorszámban, akkor ott hagyja ôket. Hát sajnos nem hagyta ott, és ez így ment két napon át. Hadd tanulja meg a gyermek, mire nagyra nô és felnôttként vesz részt majd a vásárhelyi napokon, vagy a sörfesztiválok valamelyikén, mert ez is itt a várban zajlik, hogyan kell viselkedni.

A rendezvény annak rendje-módja szerint biztosítva volt vitéz rendôreink, csendôreink által. Hogy mire ügyeltek, azt már nehezebb megmondani. A forgalmat mindenesetre nem állították le a sétánynak a vár melletti szakaszán, hadd ügyesedjenek gyermekeink, miközben a száguldó autók és motorbiciklik között megpróbálnak átosonni a várba, ahol az ô tiszteletükre ordítoznak a felnôttek. És ha ez sikerrel járt, akkor csak egy ügyes ugrás következik a sétány közepét átszelô árkon, amit oly nagy gonddal ásattak a városatyák az elmúlt napokban, lehet, ezt is a gyerekeink tiszteletére.

Persze, a szervezôket nem zavarja, hogy az ott lakóknak is vannak idegeik, esetleg el szeretnék hagyni autóval a lakásukat, ami lehetetlenség, mert minden figyelmeztetés ellenére kocsik sokasága parkol minden talpalatnyi területen, beleértve a kapubejáratokat is.

Azt már nem is teszem szóvá, hogy a "mûsor" este 10 után is javában zajlott, elvégre gyermeknap volt (még szerencse, hogy szombaton zuhogni kezdett az esô).

Senki ne értsen félre, nem ellenzem a gyermeknapok megrendezését, sem a vásárhelyi napokat, meg az ehhez hasonló rendezvényeket, annak dacára, hogy közvetlen szenvedô alanya vagyok, amint az, gondolom, kiderült az elôbbiek alapján, azonban nem lehetne mindezt egy kicsit kulturáltabban tenni? Szükség van rá, a nép igényli és elvégre nemsokára újra harcba szállnak vezetôink a polgármesteri szék elfoglalásáért, és akkor milyen "jó pont" lesz mindez, de azért ami sok, az sok. Ha netalán velem van a baj, kérem, szóljanak.

Addig is meghívom a polgármester urat, hogy a legközelebbi "kulturális rendezvény" alkalmával legyen vendégem és élvezzük közösen mindazt, ami a vár körül zajlik ilyenkor. Szállás, koszt ingyen.

Az évszázadok során sokféle rendeltetése volt a marosvásárhelyi várnak. Volt itt kolostorközpont, laktanya, raktár, hadaknak ellenálló védôvár, s aztán történelmi rendeltetését bevégeztetvén, sokáig részben üresen állt. Így érte meg az 1989-es rendszerváltást, miután a városatyák elôálltak egy olyan elképzeléssel, hogy ide a városhoz méltó közmûvelôdési központot, csendes, meditációra is alkalmas parkot alakítanak ki. Ennek a szellemében elkészült egy felújítási terv is. Aztán minden leállt.

Újabb sorsfordulat, polgármesterváltás történt a marosvásárhelyiek életében. S azóta mintha újabb metamorfózisát élné a vár. Tömegrendezvények, balkáni kirakóvásárok, sör- és borfesztiválok tartatnak itt, többé-kevésbé civilizált formában. Ha Borsos Tamás látná!

Legutóbb a gyerekek napja tiszteletére szórakoztató park költözött az ódon falak közé. Jár itt Hollywood expressz, s van már horrorház is s magasba röppentô hattyú, kozmikus élményeket kínáló forgóhinta, s rengeteg sör meg mititej. S hogy mindezeknek helye legyen, a jó házigazdák még a fákat is megnyirbálták, s telepítettek sörösládákat, szórakoztató gépeket a korábban állított szoborparkba. Nesze neked, kultúra!

Félreértés ne essék, nem vagyunk a civilizált szórakoztató park ellen, azonban nem itt, a marosvásárhelyi várban. Ha kell a városnak ilyen szolgáltatás, utaljanak ki kizárólag e célra egy területet, ahova a gépeket mûködtetô cégek rendezzék be a parkot. (Mert a Somostetôn sem alkalmas az ilyen balkáni vásárok hangulatát idézô körhintás felhajtás!) S döntse már végre el határozottan a helyi tanács, hogy mit akarunk a várban, hogy az ne szenvedjen újabb metamorfózist.

A hely szelleme nem ezt sugallja.

Teke

Újabb hangzatos sikert könyvelhet el a marosvásárhelyi Romgaz-Elektromaros nôi tekecsapata. Seres Sándor érdemes edzô legénysége a németországi Bambergben lebonyolított utolsó csoportmérkôzésen kivívta az elsô helyet, s így bejutott az Euroliga döntôjébe!

A marosvásárhelyi fordulóban 114 fa elônyt szerzett csapatunk, amit kevésnek ítéltek meg akkor a szakvezetôk és a játékosok, tekintve, hogy a német együttes rendszerint 3000 pont körül teljesít saját pályáján. Nos, ebben igazuk volt, hisz a Victoria Bamberg 2912 fával valóban megnyerte a fordulót, ám a Romgaz-Elektromaros egy csöppet sem maradt adós, kitûnô játékkal, 2820 ponttal a második helyen végzett, s így összesítésben azonos pontszámmal, ám 22 fás különbséggel a csoport elsô helyén végzett.

A pálya minôsége tehát nem csupán a házigazdáknak kedvezett, hisz a marosvásárhelyi lányok is kiválóan teljesítettek. A két válogatott 500 fa fölött ütött, de a többiek is túlteljesítették átlagukat. Beszédes ilyen szempontból Martina Emese eredménye, akinek 481 fája jelentôsen hozzájárult a sikerhez.

Íme az egyéni pontszámok: Doina Baciu 516 fa, Daniela Munteanu 503 fa, Martina Emese 481 fa, Duka Tilda 463 fa, Carmen Barabás 436 fa, Stanca Cismas 421 fa.

A fordulóban összesítésben 1. Victoria Bamberg 2912 fa - 5 pont. 2. Romgaz-Elektromaros 2820 fa - 3 pont. 3. Triglav Kranj (Szlovénia) 2664 fa - 2 pont. 4. Polonia 1912 Leszno (Lengyelország) 2653 fa - 1 pont.

A négy forduló utáni összesítésben: 1. Romgaz-Elektromaros 15 pont (10.919 fa). 2. Victoria Bamberg 15 pont (10.897 fa). 3. Polonia Leszno 7 pont. 4. Triglav Kranj 7 pont.

A szombati sikert követôen a marosvásárhelyi csapat a döntôben az A csoport gyôztesével, a horvátországi KK Rijekával játszik oda-vissza alapon. A harmadik helyért a Victoria Bamberg ellenfele a Slavia Prága lesz.

A döntô elsô mérkôzésére június 22-én, a visszavágóra 29-én kerül sor. Anélkül, hogy lebecsülnénk a d&o