- Beszélgetés Markó Bélával, az RMDSZ szövetségi elnökével -

- Elnök úr, azonosítsa magát! Ön polgár vagy valami más? Érték- vagy érdekorientált? Netán programorientált vagy pozícióorientált? Fogalompárokat mondok, amelyek frissebb teoretizálá-sokként megjelennek az erdélyi magyar közbeszédben. Tudom, hogy az ezekkel próbálkozók önt hova sorolják, de kézenfekvôbb, ha színt vall.

- Én inkább azt látom ezekben a szópárokban, hogy azok, akik az RMDSZ mostani politikáját valamiért ellenzik, azok kínlódnak. Azzal kísérleteznek, hogy ezt az ellenkezésüket valamiféle elméleti skatulyákba gyömöszöljék. Szívesen vagyok partnerük az elméleti kísérletekben. Végül is azok közé a gyakorló politikusok közé tartozom, akik szívesen vetik papírra, ha szükséges, a gondolataikat. Én magam is próbáltam ellentétpárokat megfogalmazni az utóbbi idôszakban, de ebben a pillanatban tulajdonképpen továbbra is azt az egyetlen ellentétpárt tudom elfogadni, amelyet néhány hónappal ezelôtt fölmutattam, hogy hát párbeszéd vagy konfrontáció. Ebben valóban látok tétet, valósnak látom a szembenállást. Természetesen újra és újra a párbeszédre mutatok rá. Amit a kérdésben vázolt, azt hiszem, gyötrôdô kísérlet az ellenzéki csoportosulás részérôl, hogy valamiképpen megfogalmazza önmagát és az erdélyi magyarság számára felmutassa, miért is áll szemben az RMDSZ mostani vezetésével. Nos, ha színt kell vallani, azt tudom mondani, hogy számomra mindmáig válasz nélkül lebegô kérdés, hogy miért is áll szemben.

- Talán kiderül abból, ami a fogalompárokból épített konstrukció végkifejlete: válságban az RMDSZ! El egészen addig, hogy lehet-e tovább együtt haladni az RMDSZ mai vezetésével, amely sok egyéb mellett kirekesztô, vagy más utat kell a szóban forgóknak választaniuk. Ha tehát nem lehet belülrôl megújítani a szevezetet, el kell válni, mondta ezt a minap Tôkés László Tusnádon. A gondolatkör más hívei ugyan - feltehetôen taktikai megfontolásból - óvatosabban fogalmaznak, de egybecsengôen. Maradjunk a válságnál.

- Véleményem szerint az idôrôl idôre felbukkanó ráolvasások dacára sincs válságban. Válságba lehet sodorni, de úgy gondolom, annál bölcsebbek vagyunk. Szerintem ma az RMDSZ rendkívül erôs és nagyon jó pozíciója van a romániai belpolitikai életben, Románia és Magyarország viszonylatában, meg Európában is. Nem árt, ha bírálják az RMDSZ-t, ha belülrôl elhangzanak kritikák, mert nem szabad abban a hitben élnünk, hogy mindent jól teszünk. És nem is teszünk mindent jól. Például európai viszonylatban erôs a pozíciónk, de úgy gondolom, nem használjuk ki ezt arra, hogy európai kisebbségpolitikai kérdésekben, az európai kisebbségpolitikai és emberjogi normák alakításában nyomatékosabban szólaljunk meg. Másfelôl, miért lenne válságban az az RMDSZ, amely például akár 80 esztendôs távlatban visszatekintve is, rendkívül nagy értékû vagyont szerzett vissza közössége számára.

- Mielôtt a "sikerpropagandába" merülne, hadd jegyezzem meg, hogy például a minapi tusnádi gondolatvezetés szerint az RMDSZ kisebbségpolitikája jogi pótcselekvésekkel próbálja legitimálni magát, eredményeit joghézagokkal éri el, melyek valójában áleredmények. Innen ködbe vész a gondolatfonal, a lényeg azonban a "jogi pótcselekvések" és "álered- mények". Mit gondoljon most már a gyalogmagyar?

- Feltehetôen az ilyen logikai merényletek ellenére marad benne annyi józanság, hogy számba vegye az "áleredményeket". Most már jöhet a "sikerpropaganda"? Például az, hogy a kételkedô körüljárhatja a sepsiszentgyörgyi Mikó kollégium visszaszerzett, a református egyház tulajdonába telekkönyvelt épületét. Miért áleredmény, hogy olyan törvényes kereteket alakítottunk ki, amely minden korábbinál tágabb mozgásteret, életteret teremt a magyar közösség számára. Hargita megyében 85 ezer hektár közbirtokossági erdô jutott vissza, nem papíron, hanem ténylegesen. Ez akár négyzetkilométerekbe is átszámítható, s nem véletlenül beszélek négyzetkilométerekrôl. Ezek nem jogi pótcselekvésekbôl, joghézagokból erednek, s bizonyosan ebbôl áll össze a jövônk, amirôl úgy hiszem, a tulajdonosok is meg vannak gyôzôdve. Arról lehet álmodozni , hogy valaki egyetlen tollvonással tálcán kínál fel valamit is, de visszaszerezni a tulajdonokat csak törvényrôl törvényre, lépésrôl lépésre, ingatlanról ingatlanra lehet. És meg is fogjuk tenni.

- Visszatérve a már érintett fogalompárokra, azt mondta, hogy szívesen veszi a szellemi tornát. Ha így van, végül is, miért nem ment el a szabadegyetemre? Az, hogy nem egyeztettek - ne bújjunk az ujjunk mögé - amolyan diplomatikus kitérés.

- Programegyeztetés tényleg nem történt, annyira nem, hogy bármennyire is csodálkozik az olvasó, engem a tusnádi szabadegyetem szervezôi közül máig nem keresett meg senki, írásos meghívót kaptam, arról semmit, hogy mirôl, kikkel vitázzak.

- Ezek szerint maguk sem gondolták komolyan a meghívást, esetleg jóhiszemûen mûködött a protokoll. Némi gyanúval megtoldva, szándékosan kreáltak "ügyet" belôle. Gyermeteg játszadozás, de hát ezen túltehette volna magát, hiszen ilyesmirôl támasztottak már vitát.

- Túl ezen a tényleg érdekesen értelmezhetô epizódon, én úgy láttam, hogy az idén a tusnádi rendezvény teljesen egyoldalúra sikeredett. Már az elsô napon olyan hangot ütöttek meg a jelenlévôk, beleértve a királyhágómelléki református püspököt, hogy messzirôl kitetszett az egyoldalúság.

- De hát ezt elôre sejtetni engedték abból, hogy mint mondták, párbeszédrôl lehet szó, de meghatározó a Fidesz és a Reform Tömörülés hangja.

- Ha elôre megmondták, hogy mi a meghatározó, akkor az milyen párbeszéd? Az érdemi vitákban szerintem az a meghatározó, hogy kinek milyen súlyúak az érvei. Tehát nem utasítom vissza a párbeszédet, ki sem térek elôle, de azt korrekt keretekben kell lefolytatni. Végül is, az egésszel nincs is probléma, hiszen a Reform Tömörülés vagy az RMDSZ más platformjai miért ne szervezhetnének fórumokat. Abban látom a problémát, hogy Tusnádon úgy próbálták feltüntetni, mintha az lenne a párbeszéd egyetlen lehetséges kerete, s ha valaki nem megy el oda, megsértôdnek. Fölösleges a rendezvény ellenrendezvény-féle rivalizálása.

- Tényleg steril és parttalan vitához vezet. Számomra, aki némi távolságtartással figyelhetem a politikát, az tûnt fel igazán az idei tusnádi szabadegyetem egész lefolyásából, hogy amikor az elméleti konstrukciókból a gyakorlat terepére értek, a megoldások nem csak vázlatosan, hanem egészen kísértetiesen hasonlítani kezdtek a Fidesz-fazonra. Ennyire fantáziátlanok, vagy a mi itteni, mai helyzetünkre húzható klisék ezek?

- Erre én még súlyosabb szavakat is tudok használni. Én ezt majmolásnak tartom. Az elmúlt négy évben sem voltam hajlandó átvenni sem a Fidesz- retorikát, sem azt, hogy ki nem fogyott egyesek szájából a polgári és a polgár kifejezés. Megmondom ôszintén, jó lenne egy kicsi irodalmat és egy kicsi történelmet hozzáolvasni ahhoz, hogy mit jelent a polgár, ki a polgár, és nem félmûvelten, megemésztetlenül használni fogalmakat. És ugyanúgy nem fogom elfogadni a Magyar Szocialista Párttól, az SZDSZ-tôl, ha lesz egy sajátos retorikájuk, fogalomhasználatuk. Sem szajkózni, sem Erdélyre alkalmazni nem fogom. Annyira azért vagyunk gazdagok mi, erdélyi magyarok, hogy saját valóságunkat a saját szavainkkal meg tudjuk fogalmazni.

- De hát, ha nincs érdemi vita, soha meg nem tudjuk, hogy milyen is ez a mi erdélyi valóságunk. Egyelôre, legalábbis finalitásában, minden vita arról szól, hogy az ellenzéket hogyan lehet semlegesíteni, másfelôl, hogyan lehet Markó Béla székét megszerezni. Ebbôl minden lehet, csak hiteles valóságismeret nem.

- Az ilyen vitát néhány RMDSZ-politikus kikényszeríteni nem tudja. Tudhatja a sajtó, és az értelmiségieknek kellene részt venniük ebben a vitában. Elég keserûen nézem, hogy a mi erdélyi magyar írótársadalmunk gyakorlatilag ma már nemhogy nem irányít ilyen vitákat, hanem nem is vesz részt benne.

- Tényleg, hol tartunk, hogy például joggal érdemes írónk a minap lezajlott MÁÉRT- értekezletbôl mindössze annyit vesz észre, hogy Tôkés László nem volt ott?

- A szóban forgó írót tulajdonképpen szeretem, s ha valakinek válaszolni szeretnék ebben a "kimaradás-ügyben", az ô, hogy elmondjam miért nem hívtuk meg neves püspökünket a MÁÉRT-ra.

- Valóban, miért nem hívták meg? Tudhatták, hogy ebbôl botrány kerekedik.

- Azt gondolom, a Magyar Állandó Értekezleten a napi politikában dolgozó kollégáknak kell részt venni, és nem azoknak, akik már minden pillanatban kívül látszanak lenni akkor is, ha az RMDSZ-en belül vannak. Annak tehát, aki megkérdezi, hogy miért nem volt ott a püspök úr, akkor azt is megkérdezheti, hogy mondjuk Frunda György vagy a frakcióvezetôk miért nem voltak ott négy éven át. Ha ezt nem kérdezték annak idején, akkor most se tegyék. Ezen túl, miért ne mondjuk el ezt is: amikor korábban Tôkés László részt vett az értekezleteken, bár az asztalon elôtte is az állt a kartonlapon, hogy RMDSZ, minden alkalommal csúnyán ostorozta, leszidta az RMDSZ-t. Ki-ki maga ítéljen errôl.

- Különben, ebben a már hagyományos Tôkés-Markó ellentétben egészen váratlan támogatóra talált Adrian Nastaséban. Erre mondják talán, hogy Isten mentsen a barátoktól, mert az ellenségeimmel magam is elbánok?

- Van egy ilyen, hiszen ahányszor bennünket ütnek, és bármelyikünket ütik, akkor zárjuk sorainkat. Tényleg azt gondolom, hogy se Adrian Nastase, se más román politikusok ne szóljanak bele abba, hogy ki legyen az RMDSZ-ben és ki ne. Ezáltal, természetesen, Adrian Nastase megvédte Tôkés Lászlót.

- A történet kedélyesnek mondható mozzanatain túl azért számomra mégis megdöbbentô, hogy a közvéleményhez az ilyesmi jut el, és nem az, hogy például az elnök úr MÁÉRT-en elhangzott felszólalása tele volt vaskos megállapításokkal. Hogy csak egynél maradjak, az egész értekezlet mellének szegezte a kérdést: "Tényleg egyetértünk-e abban, hogy a Kárpát-medencei magyar közösségeknek meg kell maradniuk a szülôföldjükön?" Úgy hiszem, nem költôinek szánta a kérdést, de annak bizonyult, mert tudomásom szerint mindenki eleresztette a füle mellett, noha szerintem is sorsunk kulcskérdése, hiszen a kérdésben Magyarország és a határain kívül élô magyarság közötti érdekellentét lappang. Ennek felfejtése helyett azzal töltjük az idôt, hogy ki nem volt ott, és miért nem volt ott. Tusnádon sem volt téma, mint ahogy nem téma a mostanság önmagukat gondolkodó köröknek kinevezô társaságok körében sem. Ennyire könnyelmûek vagyunk? Ennyire bôviben vagyunk az idônek, hogy hosszan mellébeszélhetünk?

- Az idézett kérdést valóban vitára szóló felhívásnak szántam, bár úgy látom, hogy az erre szóló közvetett felhívásaim nem találnak visszhangra. Az elmúlt hónapokban két alkalommal fogalmaztam meg meggyôzôdésem szerint nagyon fontos dilemmákat. Az egyik az önállóságukról szóló SZKT-beli felvetés, amelyben azt fejtettem ki, hogy mennyire kell nekünk kapcsolódnunk budapesti pártpolitikai vagy kormánypolitikai vitákhoz, mennyire kell kapcsolódnunk ahhoz, ami Bukarestben van, hogyan lehetünk önálló közösség. Úgy tenni, hogy ez nem probléma, az egy bûnös dolog. A MÁÉRT-en pedig azt próbáltam elmondani, hogy ne tegyünk úgy, mintha természetes módon egybeesnének minden pillanatban és minden kérdésben Magyarország és az erdélyi magyarság érdekei. Ezt a kivándorlás kapcsán próbáltam felmutatni. Teljesen világos, hogy egy dinamikusan fejlôdô Magyarországnak nagyon nagy érdeke fûzôdik ahhoz, hogy a határokon túlról a legtehetségesebb fiatalokat magához vonzza. Ebben viszont mi ellenérdekeltek vagyunk, amennyiben ezt a közösséget meg akarjuk tartani.

- Azt is mondta: fájdalmas közös döntéseket kell hoznunk. Mire gondolt?

- Például, hogy a tehetséges fiatalok számára Magyarország segítségével Erdélyben teremtsünk elfogadható egzisztenciát.

- Továbbgondolva ez azt jelenti, hogy a népességfogyástól adott ponton túl gazdaságilag is szorongatott helyzetbe kerülô Magyarország mondjon le a bevándorlás kínálta lehetôségrôl. Lehet ennek esélye? Piacgazdaságfélében élünk, lehet-e az öntörvényû folyamatokba ezektôl idegen szempontokat érvényesíteni? Különösen, hogy a meghatározó érdek ezzel ellenkezô irányba hat. Az elmúlt 12 év alatt sok fülbemászót hallottunk a szülôföldön való megmaradás támogatásának szándékáról. Igazán biztató fordulat azonban nem történt, sôt magyar-magyar cégek egészen jól megélnek például a munkaerô kiközvetítésébôl.

- Fordulatot én sem látok, de az elmúlt években azért születtek döntések, amelyek a szülôföldön való megmaradást segíthetik. Eredményük ezután mutatkozhat meg. A Sapientia egyetem létrehozását például ilyen döntésnek gondolom, amely jól kiegészíti az állami egyetemeken lehetséges magyar nyelvû oktatás skáláját. Ha azonban emellett nem jönnek olyan döntések, amelyek a privatizációban való jelenlétünket segítik, gazdasági mozgást generálnak, érvényesülési lehetôséget teremtenek, akkor valódi célja könnyen a fonákjára fordul, vagyis Erdélyben fogunk diplomásokat képezni Magyarország számára. Tehát bele lehet avatkozni a folyamatokba.

- Ha van erre szándék, mert megismétlem, a MÁÉRT mellének szegezett kérdéseket mindenki eleresztette a füle mellett.

- A magyar miniszterelnök megszólalása gyakorlatiasságáért figyelemre méltó. Nem szédült bele a nagyon tetszetôs szimbolikus szférába, a státustörvényrôl annyit mondott, amennyit a mai helyzetben kellett. Ez azért biztató.

- A saját árnyékát ô sem lépheti át, tehát Magyarország érdekei a meghatározóak.

- Azt hiszem, úgy haladható meg ez a létezô dilemma, ha nem csak a holnapra, hanem a holnaputánra is elôre tekintünk. Azt gondolom, hogy a dinamikusan fejlôdô magyar gazdaság kisugárzási köre mégsem Kubában van, vagy Madagaszkárban. Magyarország szomszédságában van, itt vannak a legközelebbi piacok, s a leghasznosabb befektetési kör is itt van, például Erdélyben. A holnap perspektívájában lehet nagy elôny Magyarország számára, hogy tôlünk fiatal szakembereket kap, de ha holnaputánig nézek, akkor azt mondom, hogy a magyar gazdaság számára ennél is nagyobb elôny, hogy Románia legyen tele olyan magyar szakemberekkel, akik a magyar gazdaság és Románia között egyfajta hídszerepet töltenek be.

- Hogyan gyôzi meg errôl a stratégiai döntésben illetékeseket? Ideértve azt is, hogy ebben az alapvetô szemléletbeli kérdésben odaát is széles körû egyetértésre van szükség. Ez azért sem mellékes, mert minden lépés folyamatokat indít el, s egy kellôen át nem gondolt lépésnek ritkán szokott jó vége lenni.

- Meggyôzésre más eszközöm, mint hogy mondom a magamét, nincs. Hiszek benne, hogy ez sem reménytelen. Talán ma még csak jelszó a szülôföldön való megmaradás, de ha elôvesszük magyarországi vagy itteni politikusok néhány évvel ezelôtti megszólásait, alig-alig találunk valamit a szülôföldön való megmaradásról. Ezzel szemben ma már legalább a jelszavak szintjén jelen van.

- Hadd legyek szkeptikus! Amíg a politika eljutott eddig, vagy kétszázezerrel lettünk kevesebben. Ha továbbra is csak tanakodunk a lényegi kérdések fölött, sôt nem is tanakodunk, hanem mellébeszélünk, vagy hitvitaszerû disputákat folytatunk, arra ébredünk, hogy újabb tízezrekkel fogyatkozunk.

- Azért van mellébeszélés, mert nem tudunk különbségeket tenni a dolgok között. Mondok egy példát. Ma már lassan velem is el fogják hitetni, hogy ha egységrôl vagy szolidaritásról, összefogásról beszélek, akkor demagóg vagyok. Újra és újra meg kell gyôznöm magamat, hogy ez nem így van. Nem kell nekünk feltétlenül mindent lebontani sokszínûségre. Van egy nagy közös feladat, s én megkérdezném önmagamtól és önmagunktól, mindenkitôl: elmúlt-e ez a feladat? Vagy ma sokkal nagyobb és bonyolultabb, mint valaha. A nagy közös feladat az, amirôl most is beszélgetünk: megtalálni azokat az utakat, eszközöket, módokat, amelyek segítségével itt tudjuk tartani a magyarokat, életképes közösséget tudunk építeni. Ennek érdekében kell együtt gondolkodnunk, vitáznunk, közösen keresnünk a megoldásokat. Ugyanakkor el kell ismernünk azt, amit közösen jól csináltunk és újragondolni, amit kudarcnak érzünk. Minket a történelem nem tett olyan helyzetbe, amelyben megengedhetnénk, hogy olyasmivel foglalkozzunk, ki a baloldali és ki nem, ki a polgár és ki nem. Ez az igazi pótcselekvés, mert nem ideológiai kérdés, hogy itt tudjuk-e tartani a fiatalokat vagy sem. Vagyis a közös cél. Igenis, szeretnék vitázni, szeretnék együttgondolkodni ezekrôl a kérdésekrôl értelmiségiekkel, az egyházak képviselôivel. Például az egyházak szerepérôl a mai társadalmakban, az értelmiség szerepérôl hasonlóképpen. Nem hiszem, hogy kellôképpen tisztáztuk ezeket a kérdéseket.

- Hogyan lehet ilyen beszélgetéseket, akár vitákat lefolytatni a mai, rosszhiszemûséggel átitatott közéleti klímában? Hiszen mindegyre azt érzékeljük, hogy nincs igazi egymásra figyelés. Nem az számít, hogy ki mit mond, hanem mindjárt azt boncolgatják vég nélkül, hogy vajon miért, milyen önös érdekbôl beszél. Ez mindenhez vezethet, csak érdemi eszmecseréhez nem.

- Én ezzel a kérdésfelvetéssel egyetértek, de azt hiszem, hogy ezen az úton nem jutunk sehova. Megmondom, miért. A közéletben egyéni ambíciók, személyi ellentétek mindig lesznek, s ezt valószínûleg nem lehet teljesen kiiktatni. Beszélgetésünk elején az értékelvû politizálásról volt szó. Rendben van, beszéljünk az értékelvû politizálásról. Ez egyszerûen annyit jelent, hogy vannak közös értékeink. Megint példához folyamodom. Az, hogy a tulajdon érték, és a vagyont vissza kell szerezni, azt nem kérdôjelezi meg senki. De akkor azt se kérdôjelezze meg senki, vagy nevezze áleredménynek, valakitôl valamiért kapott alamizsnának, ha ezen a területen jelentôs eredményt értünk el. Aki ezeket megkérdôjelezi, nevezheti önmagát akármilyen értékelvû politikusnak, valójában a közösségének hazudik, s rosszat tesz nekünk. Meg kell mondanom, hogy ezekre a dolgokra idônként még mindig íróként csodálkozom rá, és döbbenettel nézem, ami velünk történik. Az írókat mi úgy tekintjük, mint a közösségért dolgozó, alkotó embereket. Ellenben az írónál hiúbb, sokszor erôs egyéni ambícióktól fûtöttebb ember nem nagyon van. Egész élete az egyéni teljesítményen alapul, tehát mit tesz le közössége asztalára. S ez utóbbi a lényeges, az érték, s másodrendû lesz az egyéni attitûd, a jó meg ellenszenves tulajdonságai. Ezek legfeljebb lábjegyzetté válnak, esetleg elpletykázgathatunk fölöttük, de az igazán fontos az alkotás eredménye. Tehát amikor van egy teljesítmény, azt méltányoljuk valódi értékén.

- A szellemi alkotómunkában a valódi tét szerintem az ember önmaga fölé kerekedése, a világot ki-ki önmaga számára fejti meg. Jutalma pedig, hogy a teljesítményt a közösség magáénak fogadja el. A politikában ezzel szemben mindig másokon kell felülkerekedni, netán másokat kell földre taposni, kiszorítani, mert itt ebbôl ered a siker.

- Példámmal azt próbáltam hangsúlyozni, hogy vannak objektívnek tekinthetô értékmércék. Teljes meggyôzôdéssel állítom, hogy én például azért vállalkoztam a politikára, mert egyszerûen nem tudom elviselni, hogy a saját közösségem elnyomott helyzetben legyen. Nem az egyéni helyzetemen akartam változtatni. Ezzel kapcsolatosan bárki mondhatja, hogy ez nem igaz, hogy részemrôl csak demagógia, én pedig mondom, hogy nem, nem így van.

- A kételyt nem az ellenpéldák szülik? Mert az egyéni érvényesülés nem mindenkinél következmény.

- Ezzel éppen a zsákutcába keveredtünk, mert véget nem érô kételkedésbe merülünk, kinek-kinek az ôszinte vagy önös szándékait firtatva. Nézzük inkább onnan, hogy ki szerezte vissza a közbirtokossági erdôket és ki nem, ki tett érte és ki nem, és sorolhatnám. Ezzel már tisztulhat a kép. Az író esetében a jó regény, a politikában a kézzelfogható eredmény a perdöntô.

- Ezt elfogadom, de még mindig nem tudom, hogyan juthatunk el az egészséges, elôítéletmentes, jóhiszemû erdélyi magyar-magyar párbeszédig. Esélyét sem látom. Tôkés László például önrevíziót sürget, eljutva addig, hogy ha az nem sikerül, valamiféle más utat kell keresniük.

- Az önrevíziót mindenkinek önmagával kellene kezdenie. Úgy becsületes, ha azt mondjuk, én elvégeztem az önrevíziómat, akkor tessék, ti is végezzétek el a magatokét. Ez a püspök úrra is érvényes. Én még nem hallottam olyan megszólalását, amely arról szól, hogy hát Temesvártól Nagyváradig és Nagyváradtól Budapestig, ezen az úton, mit tett jól és mit rosszul. Nem hallottam olyan megszólalását, hogy ô vajon tévedett-e az elmúlt tizenkét esztendôben akkor, amikor embereket meg akart semmisíteni akár "Neptun" kapcsán, akár más viták kapcsán, s ebben a fizikai megsemmisítésen kívül minden mást el lehetett képzelni. Ô sûrûn beszél arról, hogy félre akarják állítani, de arról nem, hogy ô maga hány embert akart félreállítani. Ha ezt követtük volna, akkor egy, csak egy legény maradt volna a gáton, s az ô maga lett volna, arról nem beszél.

- Hát ezzel sem jutunk közelebb a párbeszédhez. De azzal a vádfélével sem, amit Toró T. Tibor megfogalmazott, miszerint az RT valamikor "tisztességes kompromisszumként" átengedte a vezetô tisztségeket a jelenlegi vezetésnek cserébe, hogy az RMDSZ úgymond beemelte programjába az autonómia- koncepciókat, ami a programorientált és elvszerû elit súlyos tévedése volt. Önrevízió ellencsapással, értelmezhetem a magam módján az iméntieket. Volt ilyen kompromisszum?

- Elôször is ne sajátítsunk ki közös célokat. Az autonómia és annak különbözô formái közös célt jelentenek mindnyájunk számára. Más kérdés, hogy ki milyen konkrét formában látta ezt megvalósíthatónak. Ami meg a kompromisszumot illeti, egy ilyen van: bár különbözôképpen gondolkozunk, vannak közös céljaink, amiért egy szervezetben kell együtt lennünk, s dolgoznunk a célok eléréséért. Ami azt az alázatot is feltételezi, hogy idônként egyikünk vagy másikunk a véleményével alulmarad. Aki meg tartósan alulmarad a véleményével, az valóban elgondolkoztató, de nem biztos, hogy a másikban van a hiba. Apropó, önvizsgálat.

Egyébként, amikor párbeszédrôl van szó, nem feltétlenül néhány politikus párbeszédére kell gondolnunk. Az elmúlt tizenkét év nagy vesztesége, hogy az erdélyi értelmiség jelentôs része maradt ki a közéletbôl. Mûvészek, tudósok, oktatók nincsenek jelen a közélet alakításában. Ezen változtatni talán az egyik legsürgetôbb teendô, s akkor talán az értelmes közbeszéd légköre is kialakulhat.

- Végül nézzünk a szekértáboron túlra. Patthelyzet állt elô az alkotmánymódosítás elôjátékában. Elakadt az egyeztetés, mert az önmagukat demokratikusnak nevezô pártok nem hajlandók az RMDSZ igényeit is figyelembe venni. Hogyan tovább?

- Nekünk nem sürgôs. Ez az alkotmány nem jó ugyan, de azért mozgáslehetôséget biztosított. Ha nem tudjuk megfelelô módon módosítani, nekünk még néhány évig megfelel. Ha Romániában a politikai élet szereplôi még nem hajlandók számunkra is fontos kitételeket módosítani, akkor várni kell. Romániában nem azt kell mondanunk, hogy vannak demokratikus és nem demokratikus pártok, hanem vannak kormányzópártok és ellenzékben lévô pártok. Amikor valaki kormányon van, kötik a kezét az integrációs kényszerek, és reformpárti retorikát használ, amikor meg ellenzékbe kerül, akkor szabadon lehet nacionalista. Itt tartunk, s ha a dolog a választási kampány megkezdéséig húzódik, nem is lesz továbblépés.

A Demokrata Párt megyei elnöke elgondolkoztatónak, aggasztónak nevezte, ami a kormánypárt és az általa is képviselt politikai formáció között történik, mind országos szinten, mind a megye határain belül.

Ileana Filipescu megyei elnök tegnap sajtótájékoztatón mondta el, hogy a 2000-es helyhatósági választásokon két megyei tanácsosuk volt: Alexandru P. Fratean és Ioan Chioralia. Mára mindkettô a kormányzó Szociáldemokrata Párt színeiben pompázik. Ilyen más pártokkal is megtörtént, aminek
következtében, a megyei tanács jelenlegi összetételében
semmiképpen sem a választók opcióját tükrözi. Ezért három hónappal ezelôtt írásban fordult Virág Györgyhöz, a megyei tanács elnökéhez, világosítsa fel, milyen az általa irányított testület politikai összetétele. A tanácselnök máig sem válaszolt, mondta, és amikor ugyanebben az ügyben a prefektúrán érdeklôdött, azt a választ kapta, hogy nincs ilyen kimutatásuk. Magyarán, jelentette ki, a transzparencia teljes hiánya jellemzi a megye két vezetô intézményét. Ha egy párt vezetôjétôl megtagadják a felvilágosítást, mit várhat az egyszerû földi halandó ezektôl? - fogalmazott Ileana Filipescu. Hozzátette szöges ellentéte folyik annak, amit a kormánypárt a választási kampányban ígért. Az egyik, hogy bár decentralizációról beszél egyfolytában, a valóságban hipercentralizáció folyik. Megemlítette, hogy nyomást gyakorolnak a demokrata polgármesterekre, alpolgármesterekre, tanácsosokra. Ezek egy része enged a nyomásnak, a zsarolásnak, s kénytelen-kelletlen, illetve az általuk vezetett közösség érdekei védelmében (például, ha nem nyergel át az SZDP-be, kevesebb pénzt kap). Így történhetett meg, hogy a korábbi 7 demokrata polgármesterbôl mára mindössze három maradt hû a formációhoz, amelynek színeiben funkcióba került.

Valami "bûzlik" Bátoson

Az elnök nem részletezte az esetet, mert mint mondta, személyesen, a helyszínen akar tájékozódni a dologról. Annyit azonban elmondott, hogy egy legelôrôl van szó, s arra akarják rákényszeríteni a demokrata párti polgármestert, hogy adja bérbe, ahelyett, hogy a falu lakói használnák. A helység állattenyésztô gazdái, természetesen, tiltakoznak. A jelek szerint, saját pártjuk egyik tanácsosa is benne van a dologban, mondta, de bôvebbet akkor mond, miután dokumentálódik, jelentette ki Ileana Filipescu.

Kedden ül össze Bukarestben a magyar-román kormányközi vegyes bizottság kisebbségi szakbizottsága - közölte hétfôn az MTI-vel Victor Micula román külügyi szóvivô.

Az ülésen román részrôl Cristian Diaconescu külügyi államtitkár, magyar részrôl Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára és Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke vesz részt.

A bukaresti tanácskozás fô témája a magyar kedvezménytörvény és a törvény végrehajtásával kapcsolatban tavaly decemberben kötött magyar-román egyetértési nyilatkozat lesz.

Aktuális

Minden bizonnyal a társadalom kevésbé képzett rétegeiben mélyen gyökerezô nosztalgia megerôsödése vette rá a Román Munkáspártot, hogy színt valljon, s kérvényezze annak a névnek a felvételét, amelyet tulajdonképpen csak a kényszer miatt vedlett le 1989 decembere után: a Román Kommunista Párt a bejegyzését kérvényezte a bukaresti törvényszéken.

Aki ismeri a Román Munkáspárt retorikáját és tevékenységét, annak minden bizonnyal a legkevésbé sem meglepô, hogy a névváltoztatást az illetô politikai alakulat kongresszusa egyöntetûen támogatta. Nyílt titok volt eddig is, hogy a jelenlegi kormánypárt köré tömörült, a - nyilatkozatok szintjén mindenképpen - reformok mellett állást foglaló baloldallal elégedetlen elvtársak milyen ideológiát képviselnek.

Ha azonban úgy gondolták a kommunisták, hogy tömegalapjuk már elég erôs ahhoz, hogy ezt az újabb lépést megtegyék, nem várt akadályba ütköztek. A Románia külföldi megítélésére nagyon kényes - feltéve, ha nem szükséges ehhez saját erôfeszítést is tenni - hatalom meg kívánja akadályozni a névváltoztatást.

A politikai pártokra vonatkozó törvényben - érvelt az ügyész - az áll, hogy a kommunista párt bejegyeztetése a nemzetbiztonságot veszélyezteti, különben is a törvény tiltja a kommunista, fasiszta, legionárius beütésû, szélsôséges és totalitarista, illetve rasszista, antiszemita, revizionista és szeparatista megmozdulások kezdeményszését, szervezését vagy támogatását.

Mindeddig rendben is volna, ha a gondolatmenet nem sántítana legalább egy ponton. Azaz: a Román Kommunista Párt nem jegyezhetô be a neve miatt, az a formáció azonban, amelyik színazonos tagsággal, vezetôséggel és ideológiával, de munkáspárt néven mûködött eddig, s fog minden bizonnyal a továbbiakban is, az oké! Az már nem veszélyezteti a nemzetbiztonságot!

A mutatóujj mögé rejtôzés eme praktikája nem új a törvénykezési gyakorlatban. Az, hogy létezik egy kommunista párt - minden törvényes tiltás ellenére - íme a jelenlegi bejegyzési kérelemmel minden kétséget kizáróan igazolást nyert. Teljesen mindegy, hogy bejegyzik az új néven vagy sem, a törvényenkívüliség nyilvánvaló, de nem az egyetlen. Mi kell ugyanis ahhoz, hogy a törvény betûje szerint szigorúan tilos, ám a Nagy- Románia Párt által nyíltan szélsôséges eszméket kiiktathassuk a belföldi közéletbôl? A névváltoztatás mit sem jelent. Attól maga a párt ugyanaz marad, ugyanazokkal az eszmékkel, amelyek - olvassunk csak utána az ügyész által felemlegetett 1991. évi 51-es törvényben - szigorúan tilosak, s veszélyeztetik a nemzetbiztonságot. Vagy a nemzetbiztonságra leselkedô veszély egy politikai alakulat nevének függvénye? Aránytévesztés.

Incidens a Dunán

Ivica Racan korábban lemondott, de most ismét kormányalakításra készülô horvát miniszterelnök és Goran Svilanovic jugoszláv külügyminiszter az újlaki (Ilok) horvát-jugoszláv közúti határátkelôhelyen kölcsönösen sajnálkozását fejezte ki a Dunán történt vasárnap délutáni fegyveres incidens miatt.

Jugoszláv katonák vasárnap délután tüzet nyitottak a Dunán egy hajóra, amelyen horvát megyei delegáció tartott egy szigetre jugoszláviai helyi vezetôkkel megbeszélt találkozóra, majd a hajón utazókat - élükön a vukovár- szerémségi fôispánnal (a megyei közgyûlés elnökével) - a jugoszláv oldalon egy laktanyába kísérték és csak órák múlva bocsátották szabadon ôket, hogy visszatérjenek Horvátországba.

A még vasárnap késô este megtartott találkozón Racan nagyfokú elégedetlenségét fejezte ki a történtek miatt, és kijelentette: elvárja, hogy jugoszláv részrôl tüzetesen kivizsgálják az esetet. Svilanovic részben a horvát félre hárította a felelôsséget, mondván: a feltartóztatott horvát állampolgárok elôzetesen nem szerezték be az összes szükséges engedélyt.

Jugoszlávia zágrábi nagykövete, akit vasárnap a horvát külügyminisztériumba rendeltek, közölte: addig nem hajlandó átvenni a horvát tiltakozó jegyzéket, amíg ki nem vizsgálnak minden körülményt. A jugoszláv katonaság magatartásáról Nikola Safer vukovári- szerémségi megyei fôispán elmondta, hogy "kalandjuk" elsô fél órája meglehetôsen kellemetlen volt, késôbb azonban korrektül viselkedtek a jugoszláv hatóságok emberei. Safer értékelése szerint az incidens nem fékezni, hanem gyorsítani fogja a vukovár-szerémségi horvát megye és a jugoszláviai Vajdaság Autonóm Terület közötti régionális együttmûködési folyamatot.

A Duna Sarengradska Ada nevû szigete, ahol az incidens történt, a területnyilvántartásban Horvátországhoz tartozik, Horvátország 1991. évi önállósulása óta azonban a jugoszláv katonaság ellenôrzése alatt áll. Racan vasárnap este a Duna jugoszláv partjáról visszaengedett horvát állampolgároknak kijelentette, hogy a mindeddig rendezetlen horvát-jugoszláv országhatár- szakaszok közül jelenleg a Kotori-öböl bejárata elôtti, még mindig ENSZ felügyelet alatti Prevlakáról tárgyalnak.

Alfred Moisiu albán elnök jóváhagyta a Fatos Nano miniszterelnök által beterjesztett új kormánynévsort.

A kabinetben a korábbi kormány 19 minisztere közül tízen megtartották tárcájukat. Pandeli Majko volt kormányfô védelmi miniszter lesz, míg elôdje ezen a poszton, Ilir Meta miniszterelnök-helyettesi és külügyminiszteri kinevezést kap.

A kormány összetételét és programját már hétfôn a tiranai parlament elé terjesztik, de várhatóan csak szerdán szavaznak róla - tudta meg az AFP parlamenti forrásokból.

Nano, aki eddig már háromszor volt kormányfô, kijelentette, hogy programjának legfontosabb pontjai Albánia integrációja az euroatlanti struktúrákba, a demokratikus intézmények megerôsítése, valamint a szervezett bûnözés és a korrupció ellen harc. Egyúttal ígéretet tett a gazdasági reformok elômozdítására és az ellenzékkel való szorosabb együttmûködésre, miután éveken át az albán belpolitikát a kormányoldal és az ellenzék éles szembenállása jellemezte. Mindazonáltal a Sali Berisha volt elnök által vezetett ellenzéki Demokratikus Párt, amely 46 mandátummal rendelkezik az albán parlamentben, máris bejelentette, hogy a Nano-kormány ellen szavaznak. Ennek ellenére biztosnak látszik, hogy a kabinet bizalmat kap, mert a Szocialista Pártnak, amelynek maga a kormányfô az elnöke, 72 képviselôje van, és legalább egy tucatnyi voksot tud mozgósítani maga mellett két kisebb párt részérôl.

Az al-Kaida nemzetközi terrorista hálózat vezetését - egy Londonban megjelenô arab napilap szerint - legidôsebb fia vette át Oszama bin Ladentôl.

A megbízhatónak számító as-Sark al-Auszat tájékozott forrásokra hivatkozó jelentésében megjegyzi: a hálózat élén bekövetkezett változásról szóló hír megerôsíti azokat a találgatásokat, amelyek szerint Oszama bin Laden, az eddigi vezér meghalt, vagy súlyosan megsebesült.

Bin Laden legidôsebb fia az al-Kaida körein kívül szinte alig ismert. A szaúd-arábiai származású milliárdost, akit az Egyesült Államok a tavaly szeptember 11-i New York-i és washingtoni Amerika-ellenes merényletek elsô számú felelôsének tekint, a beszámoló szerint különféle házasságokból származó húsz fia közül eredetileg a legifjabbik, Mohamed váltotta volna fel az al-Kaida élén.

Oszama bin Laden sorsát illetôen az amerikaiak afganisztáni katonai fellépésének kezdete óta bizonytalanság uralkodik. Két héttel ezelôtt Dale Watson, az CIA amerikai Központi Hírszerzô Ügynökség terrorizmusellenes részlegének fônöke annak a gyanújának adott kifejezést, hogy bin Laden már nem él, de elismerte: erre vonatkozó bizonyítékai nincsenek.

(MTI-Press) Sorra buknak meg a globalizálódó világ óriáscégei a tôzsdén. Alig csendesedett kissé az Enron botránya, máris a Worldcom csôdjétôl hangos a pénzvilág. Aki úgy vélné, hogy mi közünk az USA cégeinek csalással vezetett könyvelésérôl, jó ha tudja: a magyar értéktôzsde részvényeinek birtokosai is mintegy 300 milliárd forintot veszítettek alig négy hónap alatt. Érdemes tehát százszor meggondolni: kinek való a tôzsde?

Az elmúlt két év, és fôleg a legutóbbi hetek tôzsdei eseményei talán kijózanítják azokat, akik azt hiszik, hogy a kis embereknek részvényekbe, értékpapírokba, magán nyugdíjpénztárakba és egészségügyi biztosításba kell fektetni a pénzüket. Most meginog a hite azoknak, akik szerint mindenkinek hasznos, ha a kisemberek megtakarításaiból a nagytôke és az állam szerez pénzforrásokat. Ebben a manôverben viszont annyian érdekeltek, hogy sikerült félrevezetni a közvéleményt, elsôsorban a mesterségesen felszított kereslettel, amely valóban az egekig verte fel a részvényárakat. Ezzel aztán lépést kellett tartania az eladósodott államnak és a biztosítási pénztáraknak: nem tehettek mást, mint egyre nagyobb kamatot ígértek.

A részvények ára már régóta nem a várható osztaléktól függött, hanem a várható részvényár emelkedéstôl. Nem azért vásároltak egyre drágábban részvényeket, mert nagy osztalékot vártak, hanem azért, mert abban bíztak, hogy mások még jobban felverik a részvények árát.

Az emelkedô részvényárak éppen úgy megbolondították a takarékos embereket, mint a nagyvállalatok menedzsereit. Az egyszerû ember azt hitte, hogy a részvények gyors áremelkedése törvényszerû. Ezt szuggerálta nekik a sajtó is. A fejlett világ, mindenek elôtt az Egyesült Államok lakosságának soha nem tapasztalt nagy hányada elkezdte vásárolni a részvényeket. Ez csak olaj volt a tûzre, hiszen az adott számú részvényre megnôtt a kereslet, tovább emelkedtek az árak. A veszélyre azonban egyes szaklapok már kezdték felhívni a figyelmet. De ki hallgatott a munka nélküli, gyors meggazdagodás révületében a józanokra? Kipukkadt a felfújt léggömb

Évek óta írom és hangoztatom, hogy a tôzsdei árak mintegy háromszor magasabbak a reális értéküknél. Ennek a mesterségesen felfújt hólyagnak egyszer ki kellett pukkadnia. A kipukkadás azonban fékezett, azaz csak folyamatos leeresztés, mivel sok az a pénz, amit részvényekben kell tartani. De az általánosan lassított, de így is katasztrofális árveszteség mellett vannak egyéb nagyobb-kisebb bukások is. A leginkább felfújt óriáscégek sorra pukkannak semmivé!

Ezek - bár egyedinek mondhatók -, tízezrek munkahelyének elvesztését, milliók súlyos vagyonvesztését okozzák. Legutóbb az USA második legnagyobb távközlési szolgáltatója, a Worldcom jelentette be a csôdjét. A bejelentés alapján a cég vagyona 107 milliárd dollár. Tényleges értékét azonban a szakma csupán ennek hatodára becsüli, azaz elveszett a részvényesek teljes vagyona, és a hitelezô bankok is csak töredékét kaphatják meg az adott hiteleknek.

Hogy a tôzsde megbízhatóan mutatja-e a vállalatok értékét, elég ennek a cégbirodalomnak a példája is. Másfél éve még 64 dollárért adták- vették a részvényeit, a legutóbb már 6 centért, azaz az elôzô ár ezredrészéért, is lehetett kapni. Ennek az egyetlen vállalatnak a csôdje hússzor nagyobb vagyonvesztéssel jár, mint a magyar nettó államadósság! Ehhez képest csekélység az is, hogy pár hete közel négymilliárdos mérlegcsalást vettek észre. E csalás napvilágra kerülése már a veszett fejszenyelének tekinthetô.

Külön téma: miért nem ajánlható a kisembernek, hogy tôzsdézzen, bízzon a vállalatok mérlegeiben, ne higgyen a részvényopciókon mesés vagyont gyûjtô vezetô menedzsereknek? Aki azonban figyelmesen végig gondolja a fentieket, maga is rájön az egyetlen helyes válaszra.

Orbán Viktor szerint van esély arra, hogy a kedvezménytörvény módosításának kérdésében konszenzus alakuljon ki magyar politikai életben. Az ellenzéki politikus szombaton Tusnádfürdôn beszélt errôl újságíróknak.

Bár vannak véleménykülönbségek részletkérdésekben, semmi nem romlott el javíthatatlanul, látok esélyt arra, hogy legyen konszenzus - mondta. Véleménye szerint a konszenzus kiinduló pontja csak az lehet, hogy a törvényt a határokon túl élô magyarok beleegyezése nélkül nem lehet módosítani.

Az MTI kérdésére Orbán Viktor kijelentette, hogy vannak és lesznek olyan kérdések, ahol lesz egyetértés és együttmûködés a magyar közélet szereplôi között. Vannak olyan kérdések, amelyben nem.

A Fidesz - Magyar Polgári Párt politikusa szerint Magyarországon nem megosztottság van, hanem a különbözôség mutatkozik meg a közéletben. Magyarország nyugati állammá vált olyan értelemben, hogy nagyon markánsan jelennek meg a vélemények arról, milyen úton kellene haladnia az országnak.

A "kormányoktól független magyar világ" kiépítésének szükségességérôl beszélt szombaton Tusnád-fürdôn Orbán Viktor a Bálványos Nyári Szabadegyetem zárónapján.

A közel háromezer fôs hallgatóság nagy éljenzéssel fogadta a politikust, akit a vitavezetô tisztét ellátó Toró T. Tibor, az RMDSZ vezetésével szemben álló Reform Tömörülés elnöke a magyar nemzet miniszterelnökeként mutatott be.

A NATO-csatlakozás és Közép-Európa jövôje címmel meghirdetett fórum társelôadója Adrian Severin volt román külügyminiszter, az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet tiszteletbeli elnöke volt.

Severin elmondta: kezdetben habozott, hogy elfogadja-e a meghívást, de nem a magyar-román kapcsolatok állapota miatt, hanem azért, mert úgy látja, hogy jelenleg a magyar-magyar kapcsolatok nem igazán harmonikusak.

Jelenlétem nem állásfoglalás valaki mellett, hanem az egység szükségességének üzenete. Szükség van minden magyar és minden román egységére, valamint a magyarok és a románok egységére a közös Európában - fogalmazott.

Orbán Viktor elôadásában azt mondta, hogy kormánya az elmúlt négy évben nagyon határozott nemzeti integrációs politikát folytatott, amelynek egyik legfontosabb eleme a határokon átívelô nemzeti újraegyesítés stratégiája volt. Szerinte a határon túli magyarok megkerülhetetlen tényezôi lettek a magyar belpolitikának.

A nemzetstratégia irányvétele szempontjából meghatározónak nevezte, hogy az új kormány újra kezdi-e az elôzô kormány által lezárt privatizációt, vállalja-e az állam, hogy elônyt biztosít a magyar vállalkozóknak, biztosítja-e, hogy a termôföld magyar kézben maradjon.

A magyar belpolitikáról szólva Orbán Viktor közölte, hogy a polgári oldalnak változtatnia kell gondolkodásán, mivel a közéletet eddig a kormány felôl nézte.

Emlékeztetett arra, hogy a vele egyetértôkkel korábban azt tanácsolták az erdélyi magyaroknak, a Romániai Magyar Demokrata Szövetségen belüli barátaiknak: olyan kis magyar világot építsenek ki Erdélyben, amely intézményeivel szilárdan megáll a saját lábán; ez a fontos, nem az, hogy milyen erôs, vállal-e kormányzati szerepet vagy sem az RMDSZ.

Most Magyarországon kell felépíteni kis magyar polgári világunkat, a maga intézményeivel és sajtójával. Ennek a polgári világnak kell olyan erôssé válnia, hogy intézményeit soha, semmilyen kormány ne hagyhassa figyelmen kívül - szögezte le.

Orbán szerint a következô választásokra "lélekben és számszerûen is meg kell erôsödnünk, de azután is erôsíteni kell a polgári világ kormányoktól független intézményeit, hogy a helyes útról már ne térhessünk le".

Kérdésekre válaszolva leszögezte, hogy a választási kampányban a volt kormánypártok valamit elhibáztak, mert az eredmény nem az lett, amit vártak. Úgy vélte, meg kell vizsgálni, miért voltak olyan sokan, akik azt akarták, hogy ne az ô kormányának politikája folytatódjon.

Nem voltunk elég meggyôzôek, mert nem voltunk olyan szervezettek, mint az ellenfél, amely képes arra, hogy minden egyes emberig eljusson - fogalmazott.

Orbán közölte, hogy a polgári körök Hajrá, Magyarország! mozgalma nem korlátozódik Magyarországra. Alakultak már polgári körök Erdélyben és a Felvidéken is, ezekkel a magyarországi mozgalom kapcsolatban áll.

*

Orbán Viktor vasárnap látogatást tett Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen. Ez utóbbi városban a polgármesterrel folytatott megbeszélés után sajtóértekezletet is tartott.

Orbán Viktor elmondta: kormánya anyagi segítséget ígért ahhoz, hogy Székelyudvarhely megvásárolhassa az eredetileg fogyatékos gyermekek bentlakásos iskolájaként tervezett csereháti ingatlant.

Az ígért segítség nagysága 4 millió dollár lett volna, ám sem az ígéret tényét, sem az összeg nagyságát akkor a magyar kormány részérôl hivatalosan nem erôsítették meg.

Az összeg nagyságáról most sem volt szó, de Orbán Viktor elmondta: valóban segítséget ígértek és továbbra is támogatja az elképzelést.

Ha a mostani magyar miniszterelnök nem áll jót elôdje ígéretéért, úgy Orbán minden erejével azon lesz, hogy a kormányzása idején az ügynek megnyert üzleti köröket rábírja, tegyék lehetôvé a fogyatékos gyermekek iskolájaként megépített, majd az építtetô által elidegenített ingatlan megvásárlását.

Traian Basescu idézett javaslatát az augusztus 31-én sorra kerülô országos konferencián tûzik napirendre. A Demokrata Párt megyei szervezetének politikai alelnöke, Mircea Muntean ismertette a Demokrata Pártnak "az SZDP agressziójával szembeni álláspontját". Kijelentette, a DP az egyetlen ellenzéki párt, amely ilyen szempontból felemeli a szavát. Feltétlenül változtatni kell, azaz meg kell szabadulni a Szociáldemokrata Párttól, különben kettôs veszély fenyegeti az országot és a demokráciát.

Egyik: ha így folytatódik, egypártrendszer alakul ki, minek következtében, a demokrácia formálissá satnyul. A másikat még veszélyesebbnek nevezte. Ugyanis, mondta, ha a kormánypárt által elképzelt egypártrendszer a lakosság ellenállása miatt csôdöt mond, az a szélsôséges pártok hatalomra kerülésének kedvez. Ezért határozták el, hogy "demokratikus eszközökkel" igyekeznek aláásni a Szociáldemokrata Párt és elnökének az imázsát. Felháborítónak nevezte, hogy Adrian Nastase oda süllyedt, hogy pontos utasításokat adott ki a Demokrata Párt helyi szervezeteinek a tönkretételére. teszi ezt egy olyan pártvezér, aki "gyûlöli" a sajtószabadságot és a magántulajdont, s aki "a munkához való jogot a tulajdonjog elé helyezi". Teszi ezt, miközben farizeus módra "az értékek újraelosztásáról beszél". Ezt, jelentette ki Munteanu, úgy képzeli el, hogy egyfelôl szégyentelenül szórja a közpénzeket, utalt a bákói polgármester születésnapi bulijára, s közben a gyerekeknek egyetlen kiflivel és egy pohár tejjel akarja kiszúrni a szemét.

Hozzátette: az SZDP-ben elemi félelem van velük szemben, ezért akarja a kormánypárt elnöke oly "dühösen szétverni a Demokrata Párt területi szervezeteit". Írásban fognak válaszolni Adrian Nastasénak, reszkírozva, hogy 2004-2008 között is ellenzékben maradnak, ha azt követôen sikerül "végleg eltávolítaniuk" az SZDP-t a hatalomból.

A megyei elnök a nyugdíjasokra utalva kijelentette: amit velük tesz a kormány egy élet munkája után, "egyfajta halálra ítélés". Ezért "lambadázik" az alkotmány módosítása körül is. Mindezeket tekintetbe véve, javasolják, hogy a Demokrata Párt programjába foglalják bele, hogy minden demokratikus eszközt felhasználnak az SZDP hatalomból való végleges eltávolításáért".

Általános ellenôrzés a megyében

Július 17-tôl kezdve az egész megyét átfogó ellenôrzés kezdôdött. A precedens nélküli, komplexitásában minden megelôzô ellenôrzést felülmúló számonkérést a prefektúra, a megyei tanács és más igazgatóságok ellenôrzô szerveit tömörítô vegyes bizottság végzi.

Amint a prefektúrán megtudtuk, az elmúlt két hét alatt mindössze 16 községet sikerült "végigbogarászni", de ami késik, nem múlik, elôbb-utóbb minden községre sor kerül, és szeptember elejéig a négy ellenôrzô csoport mindenhova ellátogat. A csoportban részt vevô felügyelôk különös figyelmet fordítanak az "Egy tisztább Romániáért" program betartására, és ehhez kapcsolódóan a szeméttárolók állapotára, illetve a szemételhordás megszervezésére, a vegyi anyagok tárolásának biztonságára, és úgy általában a tisztaságra. Ugyanakkor megvizsgálják, hogy a községek milyen mértékben vannak felkészülve az árvízvédelemre. Nem marad ki azonban a birtoklevelek kérdése sem, annál is inkább, mivel a prefektusok most már hatékonyabban kérhetik számon a polgármestereken a birtoklevelek kiosztását. Július 9-tôl életbe lépett az a törvény, amely felgyorsíthatja a birtoklevelek kiosztását. Büntethetôvé váltak a földosztást indokolatlanul késleltetô polgármesterek. A büntetések legenyhébb formája a megrovás, de súlyosabb esetekben levonhatják a polgármesterek fizetését.

Megyénkben összesen 157.588 birtoklevelet kell kiosztani. Ebbôl eddig 81974-et az 1991. évi 18-as törvény alapján és 5913-at a 2000. évi 1-es törvény alapján már kiállítottak, ami 55,8 százalékot jelent. E tekintetben listavezetônek számítanak a 90 százalék fölöttiek: Faragó (93,9%), Göde-mesterháza (94,9%), Görgényhodák (92,5%), Görgényoroszfalu (98,3%), Magyaró (93,4%), Mezôgerebenes (93,0%), Dózsa György (90,1%), Mezôpagocsa (94,2%). Leghátul, 15,6%-kal Makfalva és 16,3%-kal a vele határos Erdôszentgyörgy áll. Ez utóbbiak ellenôrzésére még nem került ugyan sor, de nem marad el. Ami Makfalvát illeti, mentségére szól, hogy hosszú ideig nem volt polgármestere, illetve mindkét települést némiképp hátráltatta, hogy volt közöttük egy tisztázatlan, a volt kutatóállomás tulajdonát képezô határrész. Ettôl függetlenül még bizonytalan, hogy az ellenôrzô bizottság hogyan fogja megítélni a birtoklevelek kiosztásának menetét e két községben, illetve hogy a kiosztás lassúsága indokolt-e és fôként az kérdéses, hogy mindezért kit fognak felelôsségre vonni.

Július 25-én holland fiatalokból álló csoport érkezett Körtvélyfájára. A baarni Inger Jong lelkipásztornô által vezetett, öt lányból és hat fiúból álló csoportot a körtvélyfájiak, Szász Attila lelkipásztorukkal az élen, lelkesen fogadták. A holland Baarn falu és Körtvélyfája között több mint 10 éve tart a kapcsolat.

A Baarn Helpt Peris holland alapítvány és a Barátság - Prietenia - alapítvány között fennálló kapcsolat nem egyházi alapon mûködik. Viszont azok a fiatalok, akik most érkeztek, már egyházi kapcsolatok révén jutottak el Körtvélyfájára.

Az Inger Jonggal lezajlott beszélgetésbôl kiderült, hogy a baarni egyházi újságban hirdették meg ezt az ún. kirándulást, amelyre jelentkezni lehetett. Inger Jong és még három fiatal már tavaly is ellátogatott Körtvélyfájára. Az idén újak is érkeztek.

A fiatalok nemcsak szórakozni jönnek, hanem kétkezi munkával is segítenek. A gyülekezeti ház rendbehozatalánál szeretnének segíteni. A betonozás elôtti földegyengetés lesz a feladatuk. Körülbelül két napot szánnak erre a munkára, a munka befejeztével pedig széles körben megbeszélést tartanak majd különbözô témák kapcsán.

Az alapítvány keretén belül mûködô holland munkáscsoport 12 éve létezik; pár évvel ezelôtt ôk építették a körtvélyfáji Holland Házat, ahol a mostani holland vendégeket elszállásolják.

Ugyancsak ez a munkáscsoport anyagi és fizikai támogatásával lehetôvé tette a gáz bevezetését az iskolába, óvodába.

A holland fiataloknak természetesen szórakozási lehetôségeik is vannak. Legtöbbször a körtvélyfáji IKÉ-sekkel együtt terveznek különbözô programokat, mint például a falu és környékének bemutatása, megismerése, Vásárhely meglátogatása, ahol a nevezetességek megtekintése mellett még egy kis bevásárlásra is jutott idô. Ezenkívül Szovátára is szeretnének eljutni.

A közös programokhoz az anyagi támogatást a holland vendégek nyújtják, az étkeztetést a falubeliek oldják meg, az egyház a szervezéssel járul hozzá a támogatáshoz.

A holland vendégek állítása szerint a körtvélyfájiak nagyon kedves, barátságos emberek, akik minden idejüket és figyelmüket rájuk fordítják. A környék szép, az idô kedvezô - ennél többre nincs is szükségük - hangoztatják. Elégedettek a közös programokkal.

A tavalyiakkal már barátságok is kialakultak, ezt telefonon, levélben ápolják. Azt még nem tudni, hogy mikor lesz lehetôségük újból ellátogatni ide, de igyekeznek fenntartani a kapcsolatot. A körtvélyfáji IKÉ-sek szívesen szórakoztatják a hollandokat. Már elôre örvendenek a közös programoknak, s igyekeznek minden tôlük telhetôt megtenni, hogy mindenki jól érezze magát.

A vendégek augusztus 9-én indulnak majd vissza Baarnba, de egyelôre nem akarnak az elválás pillanataira gondolni.

Jegyzet

A közigazgatási autonómia gyakorlásának nevezhetô az az egyébként természetesnek mondható jelenség, amely pár évvel ezelôtt kezdett látványosan jelentkezni, éspedig a települések önállósodási vágya.

A kezdeti lendületben országos szinten nagyszámú falu fejezte ki abbeli szándékát, hogy önálló közigazgatási egységgé váljon, ám a valóságban, mint menetközben kiderült, kevés településnek van valós esélye arra, hogy "saját lábán" megéljen. A szándék sok esetben - a szakszerû elemzések hiányában - elhamarkodott volt, erejüket túlbecsülték a falvak. Ez meglátszik abban is, hogy közülük alig néhányan jutottak el oda, hogy népszavazást szervezzenek a kérdésben. Egy referendum természetesen jelentôs anyagi terhet jelent a szóban forgó önkormányza-toknak, ám ha képtelenek erre a célra kiteremteni a pénzt, akár megkérdôjelezhetô életképességük.

Maros megyében az elmúlt három évben nem nôtt az önállósodási kedv, a községekrôl leválni szándékozó falvak száma még mindig nyolc. Köztük legtöbb esélye Kibédnek van. A falu tizenkét éves vágya látszik beteljesülni még idén, ha valóra válik a megyei tanács elnökének reménye.

A Makfalva községhez tartozó Kibéd már 1989 decemberében, az elsô falugyûlésen elhatározta: különválik, önálló lesz. Elsôsorban a régi közigazgatási állapotokat szerette volna visszaállítani, aduja pedig a Makfalva községközpontnál nagyobb lakosságszám, a jobb anyagi helyzet, pezsgôbb kulturális élet, a lakosok hangsúlyozottan jelentkezô tenniakarása.

A hivatalos eljárást már 1990-ben beindították, de az egymást követô kormányzatok alatt nem sikerült sokkal elôbbre jutni. Pedig RMDSZ-részrôl a parlamenti támogatás is megvolt.

Idén júniusban, az újabb választásokkal összehangolva Makfalva község referendumot szervezett az ügyben. Az eredmény Kibéd javára szólt, és példamutató egyben: lehet civilizáltan, egymás akaratát tiszteletben tartva, a másik fél helyzetét is higgadtan elemezve dönteni. Még akkor is, ha az egyik település vesztes marad. A döntés nyomán esetünkben Makfalva veszít majd, de a lakosok megértették: erôszakkal nem egészséges dolog együtt maradni, lehetôséget kell adni annak a közösségnek, amely többet akar elérni és képes is erre.

Az út a tervek megvalósulásáig még hosszú. A polgármesteri hivatal kezdeményezésén túl a prefektúra és a megyei tanács rábólintása is szükséges, csak ezt követôen születhet meg a kormányhatározat. Remélhetôleg minden érintett megelégedésére.

(MTI-Panoráma) Ha a múlt héten elô pillantásra riasztónak tûnô hírt jelentettek is be az ûrkutatók, mindjárt igyekeztek is megnyugtatni az emberiséget.

Az Új Mexikó amerikai szövetségi államban mûködô LINEAR aszteroida-megfigyelô obszervatórium munkatársai két kilométer átmérôjû, azaz termetes kisbolygót fedeztek fel, amely felénk tart és 2019. február 1-jén akár be is csapódhat Földünkbe. Egy ekkora aszteroida komoly, akár globális méretû katasztrófát is okozhatna.

Annak valószínûsége azonban, hogy a kisbolygó valóban ütközzék a Földdel, egyelôre nagyon csekélynek tûnik - hangoztatják nyomatékosan a szakemberek. További számításokra van szükség, de egészen bizonyosat csak mintegy két és fél múlva lehet mondani - azt követôen, hogy a 2002 NT7 néven lajstromba vett égitest az észlelését követôen még egy fordulót megtett a Nap körül.

Az kozmikus veszélyforrás felbukkanása mindenesetre ismételten figyelmezteti az emberiséget: a Világegyetemben is mindenkit érhet baleset.

Mint ahogy karambolozott már a múltban is bolygónk más kiesebb-nagyobb kozmikus tárgyakkal, úgy ez minden bizonnyal a jövôben is megtörténik majd.

A legelrettentôbb eset 65 millió éve történt, amikor mai tudásunk szerint a dinoszauruszok uralmának egy világûrbôl érkezô égitest vetett véget - igaz, kipusztításukkal megnyitotta az addig elnyomott fajták elôtt a fejlôdés lehetôségét, és tulajdonképpen mi emberek is ennek köszönhetjük létünket.

A dinók azonban értelemszerûen nem tudtak védekezni, tekintettel arra, hogy nem rendelkeztek az emberéhez hasonló értelemmel, nem fogták fel az ôket körülvevô környezet összefüggéseit. Mi azonban már tisztában azzal, hogy kozmikus méretekkel mérve piciny, törékeny golyóbison élünk, s a reánk leselkedô veszélyeket észlelni tudjuk. Már csak azon kell törni a fejünket, hogy miként azonosítsuk be a vészesen felén tartó égitesteket, és miként "bírhatjuk ôket jobb belátásra", hogy ne "bántsanak" bennünket.

Ami az észlelést illeti: jelenleg alapvetôen három óriásteleszkóppal kémlelik világûrt, hogy az úgynevezett földsúroló kisbolygókat kiszûrjék. A már fentebb említett, 1997-ben üzembe helyezett LINEAR (Lincoln Near Earth Asteroid Research) 99 centiméteres távcsô mûködésének kezdete elôtt 1989-ban indult el az Arizona állambeli Kitt Peak Obeszervatórium Spacewatch programja a maga 91 centiméteres távcsôvével, majd 1995-ben Hawaiin kapcsolódott a kutatásba a NEAT, a Near Earth Asteroid Tracking Program 99 centiméteres teleszkópja.

Rajtuk kívül még 5-6 tekintélyesebb obszervatórium, illetve amatôrcsillagászok több ezres hada vadászik kisbolygókra.

A csillagászok három éve egyfajta kozmikus Richter- skálát, az úgynevezett Torino-skálát is összeállították. Ez a táblázat 0- tól 10-es fokozatig sorolja be a kisbolygókat becsapódási esélyük, illetve várható rombolási képességük alapján.

A skála kezdôpontja értelemszerûen a nulla vagy elhanyagolhatóan kis valószínûséggel a Földnek ütközô kisbolygókat jelzi, továbbá ide sorolja azokat az apró objektumokat is, amelyek túl kicsik ahhoz, hogy áthatoljanak bolygónk légkörén.

A 10-es végponthoz tartoz(ná)nak a biztosan a Földnek ütközô olyan nagy méretû kisbolygók, amelyeknek a becsapódása globális éghajlati- vagy egyéb katasztrófát okozna. A most felfedezett 2002 NT7-est egyelôre az egyes fokozatba sorolták, azaz gondos megfigyelést igénylô eseménynek minôsítették, besorolása azonban még változhat, ahogy pályáját egyre pontosabban meghatározzák.

A kozmikus veszély elhárítására egyelôre csak elképzelések vannak, konkrét tervek még nem. Ha akár már néhány hónap múlva kiderülne, hogy a 2002 NT7-es felénk tart, bizony iparkodniuk kell majd a szakembereknek, hogy még idejében létrehozzák a megbízható aszteroida- elhárító rendszert.

Már elôre is legtöbben a pályaeltérítésre gondolnak. Ebben az esetben vagy valamiféle hajtómûvet kellene elhelyezni a kisbolygón, vagy robbanóanyagot kellene eljuttatni rá, hogy a detonációval kibillentsék az égitestet pályájáról. Mindkét esetben azonban el kell érni az égitest felszínét.

Ebbôl a szempontból némileg megnyugtató az a tény, hogy ember alkotta szerkezet már eljutott egy kisbolygóra, mégpedig tavaly februárban a NEAR amerikai ûrszonda hajtott végre puha leszállást az Eros nevû kisbolygón, amely ekkor 316 millió kilométerre, azaz a Nap-Föld távolság több mint kétszeresére volt tôlünk.

Norvégia második éve vezeti az ENSZ 173 országot szemlézô életminôségi világranglistáját és az Egyesült Államok szintén a második éve változatlanul csak a hatodik. Magyarország jelenlegi 35. helyezésével öt helyet haladt elôre 1990 óta - állapítja meg az ENSZ Fejlesztési Programjának (UNDP) szerdán kiadott 2002-es jelentése. A közép-európai térség államai közül Szlovénia a 29., Csehország a 33. helyezett. Magyarországot a 36. helyen követi Szlovákia és a 37-en Lengyelország. Horvátország a sorban a 48., Románia pedig a 63. helyen áll.

- Kelet-Európában és a szovjet utódállamokban mindazonáltal romlott az élet minôsége - állapítja meg a jelentés. A térség lakosai szegényebbek és elôbb halnak meg ma, mint a hidegháború végén. Oroszország a 60. helyen áll, Bulgária a 62-iken, Ukrajna a 80-ikon. Oroszország és Ukrajna 20 helyet esett vissza 1990 óta, a jelenleg a 105. helyen álló Moldova és a 112-iken lévô Tádzsikisztán pedig egyaránt 30-at.

A világ 60 országában ma alacsonyabb az egy fôre jutó jövedelem, mint 1990 elôtt, és 26 országé alacsonyabb, mint 1980-ban.

A jelentés összesített életminôségi indexe számos tényezôt - egyebek között az oktatás színvonalát, a várható átlagos élettartamot, az egy fôre jutó jövedelmet, az egészségügyi ellátás színvonalát - veszi figyelembe. A világ 173 országának élén az életminôség szempontjából Norvégia, Svédország és Kanada áll. Ôket követi sorrendben Belgium, Ausztrália, az Egyesült Államok, Izland, Hollandia, Japán, Finnország, Svájc, Franciaország, Nagy-Britannia, Dánia, Ausztria, Luxemburg, Németország, Írország, Új-Zéland és Olaszország.

Norvégia 1990 óta 6 helyet ugrott elôre, az Egyesült Államok azonban 4, a most 9. Japán pedig öt helyet vesztett.

A sereghajtók a 173. helytôl a 154-ig sorrendben fôként afrikai országok: a 173. Sierra Leone, majd Niger, Burundi, Mozambik, Burkina Faso, Etiópia, Bissau-Guinea, Csád, a Közép-afrikai Köztársaság, Mali, Malawi, Ruanda, Angola, Gambia, Guinea, Benin, Eritrea, Elefántcsontpart, a Kongói Demokratikus Köztársaság és Szenegál következik felfelé haladva. A Szaharától délre fekvô afrikai területeken most 20 ország szegényebb, mint 1990-ben volt, és 23 szegényebb mint 1975-ben.

Az indexet 1990 óta adja ki az UNDP egy pakisztáni közgazdász ötlete nyomán.

A Nemzetközi Újságíró Szövetség (IFJ) elítélte az Interbrew söripari multinacionális cég támadását a The Guardian angol lap ellen, mint a sajtószabadság nyílt fenyegetését.

A belgiumi központú söripari óriás, az Interbrew a brit felsôfokú bírósághoz fordult azzal a keresettel, hogy foglalja le a nagy múltú napilap tulajdonát, mert a lap szerkesztôsége nem hajlandó visszaadni a vállalattól kiszivárogtatott egyik bizalmas dokumentumot.

Aidan White, az IFJ fôtitkára az ügyet példátlan jogi támadásnak nevezte, ami "a nagyvállalati arcátlanság elképesztô szintjét" mutatja. A fôtitkár szerint az Interbrew egyszerûen magánháborút vív az újságírók jogai ellen s a jogi kereset "groteszk és botrányos támadás a sajtószabadság ellen".

A világ legnagyobb szakmai szervezete ezért felhívta az újságírók szövetségeit szerte Európában, hogy tiltakozzanak, mert ha a bíróság helyt ad a keresetnek, a The Guardianre vagy súlyos pénzbírságot rónak ki, vagy lefoglalják berendezéseit. Az Európai Újságíró Szövetség, az IFJ regionális csoportja az Európai Bizottsághoz, az Európa Tanácshoz és a belga kormányhoz fordult, hogy védjék meg az újságírók jogát, amellyel hírforrásaikat bizalmasan kezelhetik.

- Ez az ügy a sajtójogok velejére tapint. Az újságíró etikára már úgy is ránehezedik a vállalati érdekek elviselhetetlen nyomása. Ideje, hogy a politikusok felemeljék szavukat a sajtószabadság védelmében az üzleti élet részérôl érkezô ilyen erôszakoskodással szemben - mondta nyilatkozatában Aidan White.

Az Interbrew a The Guardian mellett a Financial Times-t, a The Times-t és a Reuters hírügynökséget is támadta olyan jelentéseik miatt, amelyek a South African Breweries sörgyár tervezett bekebelezésérôl szólnak, és egy névtelenül kiszivárogtatott belsô dokumentumra hivatkoznak.

A Savoyai-házból való 64 éves Vittorio Emmanuele herceg - az utolsó olasz király, a néhai II. Umberto fia - pert indított nôvérei ellen.

A trónörökös azzal vádolja három nôtestvérét (Maria Gabriellát, Maria Piát és Maria Beatricét), hogy 2001 januárban elhunyt édesanyjuk, Maria José ex-királyné egész vagyonát maguknak sajátították ki - jelentette a Chi címû hetilap.

Vittorio Emmanuele azt állítja, hogy nôvérei pénzt hívtak le édesanyjuk bankszámlájáról. Eltûntek továbbá a néhai királyné ékszerei és a Mexikóvárostól 70 kilométerre délre fekvô Cuernavaca-ban álló házának bútorai is. A bútoroknak a három nôvér által tervezett elárverezését Vittorio Emmanuele megakadályozta.

A bírósági eljárás feltehetôen még az év vége elôtt megindul Genfben, ahol Vittorio Emmanuele a családjával él.

56 évi számûzetés után közeledik az óra, amikor a trónörökös visszatérhet hazájába. Két héttel ezelôtt ugyanis az olasz képviselôház hatályon kívül helyezte azt az 1946 évi törvényt, amely a királyi család
férfi tagjait kitiltotta az ország területérôl.

Vittorio Emmanuele és fia, Emanuele Filiberto ezek szerint három hónap múlva utazhat Olaszországba, mivel legkorábban akkor lép hatályba a törvénymódosítás - emlékeztet az APA.

Brit genetikus szerint a háziasított lovak nem egyetlen, hanem több vadló populációból származnak.

A Cambridge-i Egyetem munkatársai szerint a ma élô lovak elôdeinek megszelídítése nem köthetô egyetlen földrajzi ponthoz, az több területen ment végbe. A tudósok úgy vélik, hogy legalább hetvenhét nôstény vadló vére csörgedezik a kései utódokban.

Peter Forster szerint kutatásaik során bebizonyosodott: a mai lovakban különbözô ôsi vadlófajták genetikai nyomai találhatók, és ez alapján bizton állítható, hogy a lovak háziasítása a világ több pontján zajlott.

Forster szerint a felfedezés azért meglepô, mert más állatok - például a szarvasmarhák, a kecskék és a juhok esetében - jól körülhatárolható területen zajlott a háziasítás.

A kísérletek során 25 "kortárs" lófajta és -változat 300 tagjának génállományát vonták vizsgálat alá és vetették össze DNS-mintáikat a Svédországban és Észtországban 2000 évvel ezelôtt élt lovakéval. Forster és munkatársai az anyai ágon öröklôdô mitokondriális DNS mutáció mértéke alapján arra a következtetésre jutottak: legalább hetvenhét ôsanyától származnak a mai lovak.

A következô lépés a lovak háziasításának pontos meghatározása lesz - mondta Forster a BBC internetes oldalának adott interjúban. A lovak megszelídítésének elsô kétségbe vonhatatlan nyomai Kr. e. 2000-bôl származnak. Ezer évvel késôbb a háziasított lovak már Európában, Ázsiában és Észak-Afrikában is elterjedtek voltak. Egyes kutatók azonban úgy vélik, hogy ennél jóval korábban háziasították a lovakat, valamikor Kr. e. 4500 körül, és nagy valószínûséggel elôször a közel- keleti sztyeppéken.

A Somostetôn át tervezett út nem oldja meg a valós problémát: a városon áthaladó (nehéz)forgalom elterelését. Megvalósításával csak újabb forgalmi gondok keletkeznének és a környezetszennyezés és rombolás áldozatául esne a város legnépszerûbb pihenôhelye. Talán nincs is olyan vásárhelyi, aki ne járt volna a Somostetôn és ha volt, nem kívánkozna vissza.

Az erdô egyik szerepe, mint ismeretes, az oxigéntermelés és a CO2 légkörbôl való kivonása. Habár az oxigéntéma elcsépelt, mégsem kellene figyelmen kívül hagyni egy olyan városban, ahol a környezetszennyezés oly sokoldalú (közlekedés, kombinát stb.). És talán elgondolkodhatnánk azon, hogy a forgalomnak áldozatul es(het)ô 12,8 hektár erdô 1200 ember számára biztosítana friss levegôt. A forgalom eddig is károsan hatott az egészségünkre, de most megfosztana minket attól a menedéktôl, amely eddig oltalmat nyújtott a környezetszennyezés ellen. Ugyanis a gépjármûvekbôl származó légszennyezô anyagok komolyan hozzájárulnak az egészségromboláshoz:

(Az alábbi adatok a magyarországi Levegô Munkacsoporttól származnak.)

- a szénmonoxid vérméreg, azonnali hatása: fejfájás, szédülés, émelygés, a látás-, hallásélesség csökkenése. Tartós hatása: növeli a szívinfarktus kockázatát.

- a nitrogénoxidok és kéndioxid: csökkentik a szervezet ellenállását a légúti megbetegedésekkel szemben, fogékonnyá tesznek a hörghurutra és az asztmára.

- a szénhidrogének és aldehidek ha a születés körüli idôszakban kerülnek a szervezetbe, súlyos felnôtt kori következményekkel járnak, egy részük erôsen rákkeltô hatású.

- az ólom felhalmozódik a szervezetben, vérszegénységet, vérnyomás-emelkedést, gyermekeknél helyrehozhatatlan idegrendszeri ártalmakat okoz, károsítja a májat és a vesét is.

- a por és korom rákkeltô anyagokat és egyéb mérgezô anyagokat juttat a szervezetbe.

- az ózon amely a magas légkörben védô szerepet tölt be, belélegezve köhögést, csuklást okoz, károsítja a tüdô mûködését, csökkenti az ellenálló- képességet a megfázásokkal és a tüdôgyulladással szemben (nyári meghûlések - ugyanis az ózon nyáron képzôdik a gépkocsik által kibocsátott szennyezô anyagok és a napsugarak egymásra hatásakor), rontja a krónikus szívbetegek állapotát, súlyosabbá teszi a légúti betegségekben szenvedôk tüneteit, szemgyulladást okoz.

- az azbeszt erôsen rákkeltô (fékezéskor kerül a levegôbe).

A legújabb kutatások alapján megállapították, hogy a dízelmotorok égésterméke sokkal rákkeltôbb hatású, mint az összes többi légszennyezô anyag hatása együttvéve (Amerikában a rákkeltô szennyezôanyagok 78%-át a dízelmotorok termelik - az Amerikai Környezetvédelmi Hivatal szerint). Ezek az anyagok a teherautóktól, buszoktól, traktorktól és más nehézjármûvektôl származnak.

Mindezek most a Somostetô csendet, nyugalmat és fôleg tiszta levegôt biztosító környezetét fogják visszafordíthatatlanul károsítani. A megyei kórház betegeit vagy alkalmazottait is negatívan befolyásolná az út, mert az erdô nyugtató csendje helyett az amúgy is élénk forgalom zaját kellene hallgassák valamint kipufogógáz-dús levegôjét belélegezzék.

Ha pedig nem akarjuk - mi, igazi vásárhelyiek -, hogy a Somostetô: e hagyományos és népszerû terület csak az emlékezetünkben maradjon meg, akkor tiltakozásunkat aláírás formájában fejezhetjük ki az egy hónapja elkezdett aláírásgyûjtô kampány keretén belül.

Az aláírási listák a RHODODENDRON környezetvédelmi szervezet székhelyén: Bartók Béla utca 1. szám alatt érhetôk el, munkanapokon 9-13 óra között, valamint igyekszünk ôket eljuttatni a lakótársulásokhoz is.

Szakács László kampányvezetô, a Rhododendron munkacsoport nevében

Tisztelt fôszerkesztô úr! Egy mérhetetlen visszaélésre szeretném felhívni a figyelmét, amely a marosvásárhelyi Opticris orvosi egységgel történt.

Az Opticris számítógépes szemvizsgáló központ hét éve mûködik Marosvásárhelyen. Ebben az egészségügyi egységben nyolc szemész orvos, továbbá két optikus és a kiszolgáló személyzet dolgozik dr. Sireteanu Liana professzor vezetése alatt, összesen 16-an.

Az Opticris központ egészségügyi ellátást biztosít Maros és a környezô megyékbôl érkezô betegeknek. Jelenleg 55.000 beteg szerepel a nyilvántartásunkban.

Az Opticris a Rózsák tere 45. szám alatti helyiséget 2003. június 30-ig érvényes szerzôdéssel bérli.

Ezt a visszaigényelt épületet Sipos Cornel családja vásárolta meg, s a törvény értelmében köteles a megkötött bérleti szerzôdést betartani erre a helyiségre vonatkozóan is. Az új tulajdonos nyilvánvalóan megszegi a törvényt, és három hónapja a felhúzott állványokkal, és pannókkal akadályozza az Opticris üzletbe való bejutást, és súlyosan zavarja az egység mûködését. Július 25- én lezárta a bejáratot, és megakadályozta az orvosok, a személyzet és a páciensek bejutását az egységbe, akik a járdán maradtak.

A Sipos család által elkövetett visszaélés azzal magyarázható, hogy Marosvásárhelyen nagyon nagy befolyással rendelkeznek, és azt tesznek, amit akarnak, anélkül, hogy betartanák a törvényt.

A visszaéléssel kapcsolatos esetet jeleztük a kompetens szerveknél, és önöket is kérjük, legyen segítségünkre.

Mitévôk legyünk azokkal a páciensekkel, akiket régebben vizsgálatra ütemeztünk be és aki naponta érkeznek? A járdán végezzük a vizsgálatot, azért, hogy a Sipos család mielôbb befejezze a kaszinót és a szállodát, semmibe véve a törvényt és az érvényes bérleti szerzôdést?

Következô lépés a Sipos család perbehívása lesz, de felhívták a figyelmünket, hogy nagyon nagy befolyással rendelkeznek.

Kérjük, közöljék a lap hasábjain a Marosvásárhelyen elôállt páratlan esetet.

Ôszinte tisztelettel és nagyrabecsüléssel,

A Marosvásárhelyi Református Kollégium-Bolyai Farkas Líceum 2002-ben ünnepli fennállásának 445. és egyben Bolyai János világhírû tudósunk születésének 200. évfordulóját. A marosvásárhelyi polgármesteri hivatal kezdeménye-zésére 9 szervezet, jeles Bolyai-kutatók, valamint a Teleki-Bolyai Könyvtár a 2002-es évet BOLYAI JÁNOS-EMLÉKÉVNEK nyilvá- nította. A rendezvénysorozat egyik kiemelkedô eseménye lesz 2002. augusztus 23. és 25. között: iskolánk öregdiákjainak negyedik világtalálko-zója. A találkozó szervezôi az Öreg-diákok Baráti Köre, a Collegium Alapítvány, a Bolyai Farkas Líceum, a Református Kollégium.

Az esemény sikeressége fôleg a találkozón részt vevô volt bolyais diákoktól függ. Ezért felkérjük volt bolyais diáktársainkat arra, hogy függetlenül attól, mikor, melyik évben vagy milyen periódusban voltak iskolánk tanulói, vegyenek részt a nagy találkozón. Külön számítunk a volt és jelenlegi tanárokra, nyugdíjas tanárainkra, valamint az iskola jelenlegi diákjaira és mindazokra, akik a mindenkori iskola támogatói, szimpatizánsai.

Részletes információkat, a találkozó programját, valamint a részvételi szándékot a következô levél- és e-mail címen kérjük jelezni:

Postacím: Öregdiákok Baráti Köre, 4300 Târgu Mures, P-ta Bolyai nr. 3, E-mail: kirsch@fx.ro, agora.vasarhely@fx.ro

Mindazok, akik úgy gondolják, hogy lehetôségük van a tal