|
LIV. évfolyam 172. (15135.) sz. |
2002. július 27., szombat |
A csütörtöki videokonferencián a miniszterelnök elégedetlenségének, illetve szkepticizmusának, ne mondjam, gyanújának adott hangot annak kapcsán, hogy a prefektusoknak a helyhatóságoknál végzett ellenôrzései során alig-alig találtak hibát az aktákban.
Hogy mitôl volt elégedetlen, gyanakvó a miniszterelnök? Mert mint mondta, saját hatáskörükben (s persze a szakminisztérium utasítására), 783 helyi adminisztrációban kutakodtak a kormányhelytartók, s Uram bocsá', mindössze 667, a törvényességnek nem megfelelô iratot, határozatot találtak. Ez pedig, tudtuk meg ugyancsak a miniszterelnöktôl, az átnézett iratoknak az egy (1) százalékát teszi ki.
Figyelmeztette a prefektusokat, vegyék komolyan önmagukat és feladatukat, hiszen ôket azért helyezték a kormányhelytartói székekbe, hogy szigorúan felügyeljenek a törvényesség betartására. Ugyanis, ahelyett, hogy büntetést büntetésre róttak volna ki, alig-alig találtak hibát, törvénytelenséget a helyhatóságok háza táján. Ettôl váltak gyanússá a miniszterelnök szemében. Az említett egy százalékra utalva kijelentette: elôfordulhat ugyan, hogy így van, de ô maga kételkedik ebben, mert ez az egy százalék még a tévedési határoknak is kevés.
Elgondolkodtató a miniszterelnöki logika. Meg sem fordult a fejében, hogy a helyhatóságok esetleg a törvényes elôírásoknak megfelelô határozatokat hoz(hat)nak. Mert komolyan veszik önmagukat, feladatukat, s a törvények betartásával hozzák meg a saját közösségük építését szolgáló határozatokat.
A miniszterelnöknek inkább talán azon kellene elgondolkoznia, mi lehet a valódi oka a dolognak? Lehet, inkább tény, hogy a helyi közigazgatásban dolgozókban sûrûn mûködik még egyfajta állampárti reflex.
Magyarán, a helyi tanácsok, polgármesterek, mielôtt bármiféle határozatot hoznának, gyakran úgymond "konzultálnak" a prefektúrákkal.
Vagyis ahelyett, hogy kellô törvényismeret birtokában élnének önállóságukkal, elôre igyekeznek bebiztosítani magukat. Mert a helyi autonómiáról egyelôre csak beszélnek, de a valóság mást mutat. A helyhatóságok nem önállók, nem mernek önállókká válni, maguk dönteni a kizárólag rájuk tartozó ügyekben, hanem állampárti utasításokra várnak és utasításokat kérnek.
Azon lenne hát érdemes reflektálni, hogy miként lehetne a helyhatóságokat önállóságra ösztökélni, rászoktatni. A polgármesterek, helyi tanácsok nem kis része egyelôre a hajdani néptanácsi szisztémben mûködik, s nem mernek, és így nem is tudnak településeik igazi menedzsereivé válni. Az önállóság persze kockázatos, de aki eredményes akar lenni, annak éppen ilyen kockázatot kell és érdemes vállalnia.
Az 1848-as márciusi események és az azt követô szabadságharc reményt keltett Magyarország népeinek a Habsburg-iga és feudális elnyomás alól való felszabadulására. Nem véletlen, hogy Kossuth felhívására ezrek jelentkeztek honvédnek, akik több csatában elsöprô gyôzelmet arattak a Habsburgok felett.
Az 1849-es tavaszi hadjárat magyar katonai sikerei arra késztették a Habsburg-vezetést, hogy I. Miklós orosz cártól kérjen segítséget a forradalom leverésére. A cár 200 000 embert küldött Magyarországra Paszkijevics tábornagy vezetésével, s így az intervenciós hadsereg 370.000 emberrel és 1200 ágyúval támadta meg a 130.000 embert és 450 ágyút számláló, hazáját és a szabadságát védô honvédséget.
Magyarország az adott körülmények között nem számíthatott külországok segítségére. Ennek ellenére a forradalmi hadsereg vezetôi bíztak abban, hogy hôsies harcukat siker koronázza. Erdélyben legendákba illô véres küzdelmeket vívtak a beözönlô cári seregekkel a Tömösi-szorosban (jún. 18.), a Tusnádi- szorosnál, a Mitácsnál (jún. 29.), a kökösi hídnál (júl. 2.) a Nyerges- tetônél (júl. 31. - aug. 1.)
Ez idô tájt az erdélyi hadak fôparancsnoka Bem József altábornagy volt, akit marosvásárhelyi fôhadiszállásán, a Teleki-házban arról tájékoztattak, hogy Lüders cári hadserege bevonult a Nagy-Küküllô völgyébe és elfoglalta Segesvárt. Bem sajátos tervet dolgozott ki ellenlépésként. Magához rendelte a székelyföldi, a besztercei és a kolozsvári seregeket, s elhatározta, hogy három oldalról támadja meg Lüderset. Sajnos, az elképzelése nem válhatott valóra, mert a Rikából érkezô Dobai serege Kôhalomnál július 30-án vereséget szenvedett, Kemény Farkas sem érkezett meg csapatával Segesvár elôterébe, de nem sikerült Stein Miksa elterelô hadmozdulata sem.
Így a fehéregyházi síkon 1849. július 31- én Bem 3700 fônyi kis számú seregével, 14 ágyújával és 2 tarackjával volt kénytelen szembeszállni Lüders 11.000 - 12.000 fôs s 32 löveget számláló hadával.
Az ütközet 11 óra tájban kezdôdött, amikor Bem ütegei heves tüzet zúdítottak a segesvári erdônél lévô orosz állásokra, ahol halálosan megsebesítették Skarjatin, és Jurij Jakovlevics tábornokokat. Ezt a zûrzavart használta ki a honvéd sereg, szuronyrohamra indult a Liváda határrészen. Már-már úgy nézett ki, hogy a magyarok számára kedvez a szerencse, de az oroszok felderítôik útján rájöttek arra, hogy Bem Marosvásárhely irányából már nem várhat segítséget, s ezért teljes erejükkel a magyar seregek ellen fordultak. Heves küzdelem alakult ki, mely délután öt óra tájban egyre öldöklôbbé kezdett lenni, nyilvánvalóvá vált, hogy többszörös erôvel szemben Bemék elvesztették a csatát. Az orosz dzsidások bekerítô hadmûvelete nyomán a magyar táborban nagy lett a fejetlenség, mindenki menekült. Ezek között volt Petôfi Sándor is, aki feltehetôleg az Ispán-kút mellett esett el. Ôt is a fehéregyházi síkon temették el a közös sírok egyikében.
Ma csendes az egykori csata színhelye. A Monostor-, a Cionta-kertben és Héjjasfalván nyugszanak a vesztes csata magyar hôsi halottjai.
A Monostori-kertben 1898-ban gróf Haller Lujza turulmadaras obeliszkkel, emlékparkkal és múzeummal adózott az itt nyugvó 400 honvéd kegyeletének.
Az utókor sem feledkezett meg az 1848-1849-es szabadságharcról. Emléktáblák, emlékmûvek, Petôfi-szobrok jelzik a fehéregyházi Monostor-kertben az Ispán- kútnál, Héjjasfalván a csata és Petôfi elestével kapcsolatos eseményeket.
A Cionta-kertben temették el a hôsök egy másik csoportját. (Valószínû, hogy a többi névtelen hôssel itt nyugszik Petôfi Sándor is.) Ma semmi sem jelzi emléküket, mert 1980-ban a hatalom felszántatta ezt a területet.
Fehéregyháza kegyeleti hely. Az elsô megemlékezést 1898. július 17-én tartották. 1922-1939 között évente tartottak megemlékezéseket. A II. világháború után csak 1949-ben és 1979-ben, a 100 illetve a 130 éves évfordulók alkalmával rendeztek országos megemlékezést, hogy a hatalom a világgal elhitesse a nemzeti kérdés példaadó megoldását Romániában.
1989 után az évenkénti megemlékezést a Fehéregyházi Petôfi Sándor Mûvelôdési Egyesület vállalta magára. Ilyenkor az ország és a világ különbözô tájairól érkeznek magyarok és nem magyarok, hogy fejet hajtsanak az 1848-1849-es szabadságharc hôseinek sírja elôtt.
(MTI) Romániában csütörtöktôl megkezdték a magyar igazolványhoz kapcsolódó oktatási-nevelési támogatások kifizetését - közölte Márton Zoltán, az erdélyi oktatási-nevelési pályázati iroda vezetôje az MTI-vel. A kedvezménytörvény elfogadása után született döntés arról, hogy a határon túli magyar családok, ahol legalább két kiskorú gyermek van, évi 20 ezer forint támogatásra pályázhatnak minden olyan kiskorú gyermekük után, aki magyar nyelvû képzésben részesül az óvodától kezdve a középiskola befejezéséig. Pályázatot csak az nyújthat be, aki megkapja a magyar igazolványt. Márton Zoltán elmondta, hogy májustól 10 400 ilyen pályázat érkezett Romániából a szovátai Teleki Oktatási Központhoz, amely a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség megbízása alapján irányítja a pályáztatással kapcsolatos teendôket. Jelenleg naponta mintegy 200 pályázat érkezik be. A romániai központban tömeges jelentkezésre számítanak. Egyelôre kísérleti jelleggel 55 már elbírált pályázatra utalták ki az oktatási-nevelési támogatást. A kedvezményezetteknek most utalványokat kézbesítenek, amelyeket hétfôtôl válthatnak be a postán. Márton Zoltán hangsúlyozta, hogy egyelôre keresik a kifizetések leghatékonyabb módját.
Bár az összehívó szerint 37 téma szerepelt a júliusi ülés napirendjén, Marosvásárhely helyi tanácsa elé ezenkívül még több mint tíz sürgôsséginek nevezett határozattervezetet terjesztettek, ami joggal váltotta ki a tanácsosok elégedetlenségét.
Sok vitát kavart a várban levô épületek 49 évre történô haszonbérbe adásával kapcsolatos tervezet is.
A vita a bérleti díj és a javítási költségek körül forgott, illetve egyes tanácsosok azt kifogásolták, hogy a volt katonai pékség épületét ne részenként, hanem egyben koncesszionálják, hogy a felújítás egységes legyen. Moraru Octavian tanácsos azt is kifejezte, hogy tulajdonképpen a Pro Európa Liga ajánlatával nem ért egyet.
Mint már szó volt róla, a B épületrészben idegennyelv-oktatási központ mûködtetésére van ajánlat, a C rész turisztikai rendeltetést kapna, ahol erdélyi kôtteskülönlegességeket készítenének és forgalmaznának, a D szárnyban interkulturális központ mûködne, szakkönyvtárral, kulturális tájékoztatási központtal, az E épületrészben kiállítócsarnokok, az emeletén pedig egyetemi könyvtárt rendeznének be.
A szünet utáni egyeztetés nyomán a tanácsosok végül is az egyben történô koncesszióba adásról döntöttek, valamint arról, hogy a versenytárgyaláson 80 százalékkal pontozzák a beruházás, 20%-kal pedig a felajánlott bérleti díj értékét.
Hosszú vita és szintén halasztás nyomán a tanácsosok 22 igen szavazattal és két tartózkodással eldöntötték a volt Szentgyörgy tér sorsát is, ahol a görög katolikusok kértek helyet templom építésére, felajánlva, hogy ugyanazon a téren a ferenceseknek is biztosítsanak egy ugyanakkora felületet, lévén, hogy az ô tulajdonukat képezô volt Iskola utcai épületet lebontatta a polgármester. A határozattervezet módosított változata zöld utat kapott. Egy térrel, zöldövezettel kevesebb lesz hát Marosvásárhelyen, s megváltozik a városkép is. Amolyan pótintézkedésként a tanácsosok kérése az volt, hogy a templomépítésre átengedett felületnek megfelelô nagyságú zöldövezetet alakítsanak ki valahol a város területén.
Nem hiányzott a vita a víkendtelep további sorsát meghatározó határozattervezet körül sem. A városrendészeti igazgatóság ugyanis már nem tartja a szabadidôközpont új aspektusába illônek a bejárattal szembeni szigetnyelven és a vele szomszédos részeken levô magántulajdonú víkendházakat. Az elmúlt idôszakban felmérték ôket, és kijelölték, hogy melyeket kell lebontani, illetve melyek esetében kapnak felszólítást a tulajdonosok a felújításra, átépítésre. Az RMDSZ-tanácsosok azt kifogásolták, hogy a rajzból illetve a tervezethez csatolt anyagból nem derül ki pontosan, hogy mely házakról van szó, és kérésük az volt, hogy a terv szerint lebontásra kerülô építmények esetében adjanak máshol telket a víkendházak tulajdonosainak. Végül abban egyeztek meg, hogy az adott területre vonatkozó városfejlesztési részlettervet a hivatal fogja megrendelni, és amikor a megmaradó víkendházak tulajdonosaival megkötik a bérleti szerzôdést (a terület a város tulajdonát képezi), akkor rendezik a tervezéssel járó költségeket is. Szeptemberre pedig egy pontos lista bemutatását kérték a problémás építmények helyzetérôl.
A tanács a Szabadi út javítására vonatkozó határozattervezetet kiegészítette azzal, hogy a szóban forgó útszakaszon kerekpársávot is ki kell alakítani, Moraru Octavian személyében kijelölte az Energomur ideiglenes igazgatóját az átmeneti idôszakra, továbbá a helyi költségvetésbôl fedezett beruházások lajstromának módosítását.
Leszûkítették ugyanakkor az ingyenes parkolásra jogosult személyek, intézmények listáját, és vállalták, hogy ezentúl a tanácsosok is parkolási díjat fognak fizetni.
További határozattervezetek mellett egyöntetûen szavazták meg a polgármesterek, tanácsosok, illetve a hivatalt képviselô szakemberek külföldi útjára szükséges pénzt.
Az ülésen, mivel a polgármesternek távoznia kellett, végül is nem került sor a tevékenységi beszámoló megvitatására.
Kelementelke faluközössége vasárnap a délutáni istentisztelet keretében emlékezik az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc hôseire. Mint ismeretes, 1849. július 30-án Bem tábornok és kíséretében Petôfi Sándor, Marosvásárhelyrôl Székelykeresztúr felé igyekezve pihenôt tartott Kelementelkén, és a Simén- kúriában ebédelt. A kúria falán emléktábla és két plakett emlékeztet erre a napra. Utóbbiakat 1999. július 30-án helyezte el a sepsiszentgyörgyi Dr. Kovács Sándor cserkészcsapat. Az emléktáblán olvasható az is, hogy erdélyi körútja során 1883. május 18-20. között a Simén-kúriában szállt meg Jókai Mór. Vasárnap a templomban Dósa József lelkész igehirdetését követôen tartják a történelmi emlékezést, majd irodalmi összeállítás következik: versek, dalok hangzanak el a helyi iskola diákjainak elôadásában.
A fenti bejelentés a csütörtöki videokonferencián hangzott el. Adrian Nastase miniszterelnök szerint a kormány ezzel kívánja a szegény sorsú gyerekeket segíteni. A tanszerek, illetve a korábbi alkalmakkor bejelentett iskolatej és kifli mellett, az idén 224 újabb iskolabuszt bocsátanak a falusi iskolások rendelkezésére. Mint mondta, már tegnaptól megkezdték a mikrobuszok átutalását a megyéknek. Ígérte, szeptember elsejére mindenhová eljuttatják. Felhívta a helyhatósá-gok figyelmét, hogy szeptember 1-jére készítsék elô az iskolákat a tanévkezdésre. Végül elmondta, hogy mivel a nemrég lezajlott versenyvizsgák során kiderült, hogy Hargita és Kovászna megyékben kevés a román szakos tanár, elhatározták, Maros-hévízen hamarosan beindítják a brassói Transilvania Egyetem kihelyezett román fakultását.
A Maros megyei Madisznak 1995-tôl rendszeresen sikerült megszervezni Szovátán a Nemzetközi Ifjúsági Képzômûvészeti Alkotótábort. Zrinyi Zsuzsa grafikusmûvész irányításával sikerült lehetôséget biztosítani az ifjú képzômûvészek számára, hogy bôvítsék tudásukat. A tábor teret biztosított eltérô mûvészeti stílusok szembesítésére és a külföldrôl illetve belföldrôl érkezô diákok tapasztalatcseréjére.
A szervezôk az idén 20 gyereket hívtak meg a táborba, (melyet a szervezô tanár váratlan halála megzavart ugyan) alkotó légkört is biztosítva az ide érkezôknek. A fiatalok szívesen jönnek Szovátára, mert jó a hangulat és kötetlenebbül dolgozhatnak, mint az iskolai mûhelyekben. Az együtt eltöltött idô alatt természetesen közelebb kerülnek egymáshoz a különbözô anyanyelvû diákok és szórakozásra is marad idô bôven. A tábor ideje alatt a résztvevôk változatos kikapcsolódási lehetôségek között is válogathattak.
Szôcs Zoltántól, az idei tábor mûvészeti vezetôjétôl megtudtuk, hogy a diákok szabadon választhatták meg, hogy min dolgoznak.
- Ide már a legjobbak kerülnek. Nem szükséges kötelezni ôket semmire, mert szívesen és kényszer nélkül is dolgoznak: alkotni akarnak és a végeredmény kielégítô.
A tábor idén is a Teleki Oktatási Központban megrendezett kiállítással zárult, ahol a fiatal mûvészek bemutathatták itt készített munkáikat. A Képzômûvészek Egyesületének három tagjából álló zsûri ezekbôl válogatta ki a legjobbakat és azokat diplomával, illetve pénzjutalommal díjazták. Természetesen a többiek is elégedettek lehettek, és mint valamelyikük megfogalmazta, a legnagyobb jutalom, hogy itt együtt eltölthettek egy hetet.
A tábor megszervezését a megyei sport- és ifjúsági igazgatóság valamint a Communitas Alapítvány támogatta.
Idén az orvosi szakokra felvételizôk száma érezhetôen csökkent az egész országban, a tavalyi évekhez képest. Egyik fô oka ennek a jelenségnek, hogy minden orvosi egyetemen egyidejûleg rendezték meg a felvételit, s a diákok nem tudtak egyszerre több egyetemre is beiratkozni.
A marosvásárhelyi orvosi egyetemen sem volt túljelentkezés. Az általános orvosin 255 állami és 100 fizetéses helyet hirdettek meg, a jelentkezôk száma viszont csak 222 volt. A fogorvosin 50 állami és 25 fizetéses hely volt, beiratkozni felvételizni viszont 97 diák jelentkezett. A gyógyszerészeti szakra az 50 állami és 25 fizetéses helyre 105-en jelentkeztek.
Ezt a jelenséget a diákok azzal is indokolták, hogy a 6 évet felölelô oktatás meg az ezután kötelezô 5 évi szakosodás elriasztja a vállalkozó kedvûeket. A megkérdezett diákok szerint a szerves kémiából és biológiából összeállított vizsgateszt könnyûnek bizonyult, ha a bonyolult megfogalmazásból rájöttek a lényegre.
Más vélemények szerint nem a felvételi riasztja el az orvosira vágyókat, hanem az egyetemrôl, valamint a kemény szessziókról szerzett elôzetes hírek.
Vannak, akiket szüleik biztattak, hogy erre a pályára lépjenek, másokat a gyermekkori játék ragadott meg. De olyanok is akadnak, akik jó szakmának tartják, a jövedelem szempontjából.
Vajon milyen elvárásokkal indultak ezek a fiatalok? Voltak-e egyáltalán elvárásaik? Mint szavaikból kiderült a legtöbbjük nem támasztott elvárásokat, mivel a késôbbiekben nem akar csalódni. Egyelôre csak abban biztosak, hogy ôk orvosok, fogorvosok, gyógyszerészek akarnak lenni. És mindent megtesznek majd azért, hogy sikerüljön is nekik.
A rendezvénysorozatot Dászkel László polgármester nyitja meg vasárnap 12 órakor a mûvelôdési házban. Ugyanitt nyílik meg a marosvásárhelyi Bandi Katalin textil-iparmûvészeti kiállítása. Hétfôn országos baromvásárt tartanak a vásártéren. Kedden 11 órakor szarvasmarha-kiállítás a vásártéren, 14 órakor elôadás hangzik el a gépi fejésrôl, 18 órakor a középiskola sportpályáján gyermek- labdarúgó-mérkôzés. Szerdán tíz órától szántóverseny lesz a Bicsok- dûlôben; az Agrom-Ro Egyesület talajmûvelési bemutatója. 20 órától: esti mese a tábortûz mellett - találkozás Ráduly János tanárral, néprajzi gyûjtôvel (a líceum kertjében). Csütörtökön országos kirakóvásár a piacon, hagyományos mesterségek termékbemutatója a fôtéren. Tíz órakor a polgármesteri hivatalban a Nyárád Kistérség és a Nyárád Mente Kisrégió találkozójára várják az érdeklôdôket. 12 órakor labdarúgó- mérkôzés a középiskola pályáján, a Nyárád Kistérség képviselôi, a Nyárád menti polgármesterek, papok és önkormányzati képviselôk részvételével. Este tíztôl szabadtéri bál az iskola udvarán, éjfélkor tûzijáték.
Klári és Pista gyönyörû szép pár volt. Négy éve ismerkedtek meg egy parkban és azóta elválaszthatatlan jó barátok lettek. Pista beköltözött Klári lakásába. Reggelente ô ébresztette fel Klárit, majd együtt reggeliztek a konyhában. Pista az egész napot otthon töltötte, Klári egy áruházban dolgozott.
Pista volt Klárinak a Mindene, nem gyôzte kényeztetni. Egy szép napon aztán Pista gyengélkedni kezdett, rosszul érezte magát. Az egész napot ágyban töltötte, alvással. Mozdulni sem volt ereje. Ez így ment hosszú heteken keresztül. Alig evett valamit, inni sem volt kedve. A mindennapos parkbeli sétáik is lassan elmaradtak. Pistának nem volt sem kedve, sem ereje. Ha Klári reggel dolgozni ment, akkor utánanézett a földszinti lakás ablakából, majd lepihent. Klári tehetetlen volt. Hiába hívott orvost, senki nem tudott Pistán segíteni. Pista napról napra rosszabbul érezte magát. Pénteken már a szemét sem nyitotta ki, szombaton bevitte Klári a klinikára és vasárnap reggel Pista megszökött.
Klári kétségbeesett, búskomorrá vált. Nem értette meg Pista döntését, elmenekülését. Amikor visszaemlékezett a gyönyörû, együtt töltött órákra, szemét ellepte a könny. Ô is beteg lett. Pista szökésével életének ez a fejezete lezárult. Aztán egy hajnalon, mintha a Pista hangját hallotta volna. Gyorsan felöltözött és kiszaladt az utcára, ahonnan a Pista hangját hozta a szél. Körbenézett és felfedezte Pistát. Egy telefonfülke mellett álldogált. Szegény nagyon csapzottan nézett ki, látszott rajta, hogy napok óta nem evett, nem tisztálkodott.
Pista, amint meglátta Klárit, felragyogott a szeme. Boldog csaholással futott kis gazdijához, aki megbocsátott hûtlen kutyusának.
Javában zajlik (július 22. és augusztus 4. között) az Európai Egyetemisták Egyesülete (AEGEE) marosvásárhelyi kirendeltsége szervezésében. A Középkori Erdély elnevezésû táborban 12 országból 32 résztvevô van, akik Oroszországtól Spanyolországig, Németországtól Görög-, illetve Törökországig egész Európát képviselik. A résztvevôk közt vannak magyarországiak is. A program igen változatos, meglátogatják a marosvásárhelyi nevezetességeket, majd 7 vár meglátogatása következik és a két hét alatt számos vetélkedôre is sor kerül. A tábor célja, hogy a résztvevôk Románia "diplomatáivá" váljanak, és az ország jó hírét terjesszék. A szervezést az egyesület saját forrásaiból és a megyei ifjúsági igazgatóság támogatásából finanszírozza.
Idén is megrendezik augusztus elsô szombatján, azaz 3- án az immár hagyománnyá vált bözödújfalusiak találkozóját. 11 órakor kezdôdik az ökumenikus istentisztelet az emlékmûnél és nem marad el kulturális mûsor sem. Ez utóbbi érdekessége, hogy itt kerülnek bemutatásra Geréb Attila - bözödújfalu szülötte - külön erre az alkalomra írt versei. Az egész napos közös együttlétre mindenkit elvárnak, aki Bözödújfaluban született és aki együtt érez az elárasztott falu, illetve volt lakóinak sorsával.
A megyei statisztikai hivatal adatai alapján az év elsô 5 hónapjában megyénkben negatív volt a népszaporulat, mert bár 74-gyel több csecsemô született, az elhalálozások száma 511-gyel több, mint egy évvel korábban. A tendencia pedig világosan a további népességcsökkenés fele mutat, hiszen növekedett a válások száma, miközben csökkent a házasságok száma.
4902 szarvasmarhával, 10.371 disznóval, 27.576 juhval és kecskével, illetve 29.766 szárnyassal van több idén megyénkben, mint tavaly ugyanebben az idôszakban. A mezôgazdasági igazgatóság adatai szerint az állatállomány több mint 90%-a magántulajdonban van.
A második félévben a Közegészségügyi Intézet munkatársai 1288 ellenôrzést végeztek el mindenféle típusú egységeknél. 152 alkalommal róttak ki bírságot összesen 1451,5 millió lej értékben és 16 egység mûködési engedélyét ideiglenesen felfüggesztették. 194 kg élelmiszert és 8 liter italt vontak ki forgalomból, amelyeknek lejárt az érvényességi ideje vagy nem megfelelô körülmények közt tárolták.
A rendôrség szakemberei elkapták a 25 éves marosvásárhelyi Barabás Bélát, aki visszaesô bûnözô. Barabás Béla július 3-ról 4-re virradó éjszaka egy kiskorútól ellopott egy Nokia márkájú mobiltelefont a furnica üzlet közelében, majd ezt Mailat Ioan segítségével megpróbálta értékesíteni. Barabás Béla ellen rablásért elôzetes letartóztatásban, Mailat Ioan ellen cinkosságért szabadlábon folyik a kivizsgálás.
Székelyvécke községben kijelölték azokat a fákat, amelyeket ki fognak vágni és augusztus 15- ig a tervek és remények szerint a kitermelés, sôt a felaprózás és a raktározás is lezajlik. A mintegy 60 köbméternyi fát az iskolák és a közintézmények fûtésére használják majd.
Modernizálják a Tudor Vladimirescu utcát
A polgármesteri hivatal beruházási tervei között szerepel a Poklos-patak melletti földút modernizálása is. A víz és gázvezetékek javítása után, melyek már most elkezdôdtek, következhetnek a tulajdonképpeni munkálatok is. A tervek elôkészítése és engedélyeztetése már folyamatban van.
Gyulakuta községnek összesen 470 hektárnyi községi erdeje van. A tanács döntése nyomán módosítani fogják a Romsilvával kötött szerzôdést és magánerdészeti kantont hoznak létre, ahova erdészt fognak alkalmazni. A döntés végrehajtásával azt remélik, hogy hatékonyabb erdôgazdálkodásra nyílik majd lehetôség.
A hét végén sörnapok zajlanak Szászrégenben "Szászrégeni napok" név alatt. A szervezôk ez alkalommal kiállításokat és versenyeket szerveznek, ugyanakkor népdal és könnyûzenei koncertekre is sor kerül.
Kitoloncoltak egy német állampolgárt
A Legfelsôbb Bíróság pénteki döntése értelmében Románia kitoloncol egy nemzetközi körözés alatt álló német állampolgárt, aki közúti balesetet okozott Nagyszebenben, és akit a rendôrség röviddel távozási kísérlete elôtt fogott el. A 42 éves Michael Roland Seibtet Kolozsváron vette ôrizetbe a rendôrség, noha az ügyészség megtiltotta neki Nagyszeben elhagyását, ahol Seibt gépkocsijával elgázolt egy személyt. A rendôrség tájékoztatása szerint a német állampolgár május 5-én a gyalogátjárón elgázolt egy nôt, majd cserbenhagyta könnyebb sérüléseket szenvedett áldozatát. Seibt ellen eljárás indult, az ügyészség pedig megtiltotta neki, hogy elhagyja Nagyszeben területét. Ennek ellenére a férfi Kolozsvárra utazott, ahol a rendôrség egy autóbuszállomáson fogta el, ahonnan Németországba akart távozni. A rendôrség szerint a német állampolgárt az Interpol is körözte, miután egy német törvényszék idén áprilisban letartóztatási parancsot adott ki ellene gyújtogatás miatt.
Csökkent a folyó mérleg deficitje
Az év elsô öt hónapjában 665 millió dollár volt Románia folyó fizetési mérleg deficitje, szemben a múlt év hasonló idôszakában kimutatott 1,145 milliárd dollárral - közölte pénteken a jegybank. A fizetési mérleg deficit csökkenése mögött a folyó átutalások egyenlegének javulása és a kereskedelmi hiány mérséklôdése áll. A kereskedelmi deficit január és május között 942 millió dollár volt, míg egy évvel korábban elérte 1,258 milliárd dollárt. A szolgáltatások kereskedelmében 146 millió dollárról 93 millió dollárra csökkent a deficit. A folyó átutalások egyenlege az év elsô öt hónapjában 536 millió dollár aktívumot mutatott, ez 167 millió dollárral több, mint a múlt év hasonló idôszakában. Hivatalos román prognózisok az idei folyó mérleg deficitet 2,29 milliárd dollárban irányozták elô, ez a GDP 5,6 százaléka. Románia külföldi adósságállománya május végén 13,018 milliárd dollár volt.
A pápa megnyitotta a torontói világifjúsági találkozót
A torontói ifjúsági világtalálkozót megnyitva II. János Pál pápa arra intette a katolikus ifjakat, hogy óvakodjanak az evilági örömök kelepcéitôl, s legyen bátorságuk szemben úszni a hedonisztikus világ árjával. A katolikus egyházfô csütörtökön csaknem negyedmillió fiatal elôtt beszélt a kanadai nagyváros vásárközpontjában, az Ontario partján, önmagát élemedett korú, de ifjúi szívû pápának nevezve. II. János Pál erôs és határozott hangon mondta el beszédét - hírügynökségi jelentések a 82 esztendôs egyházfô viszonylagos jó formában volt, jót tett neki a repülôút utáni kétnapos pihenés. A Szentatya kedden érkezett Torontóba, tizenegy napos pásztorútjának elsô állomására, s érkezése után két napra elvonul a várostól 80 kilométerre északra fekvô Simcoe-tavi Eper-szigeten (Strawberry Island) lévô katolikus menedékhelyre. Az Ifjúsági Világnap kanadai rendezvényein való elnöklés után - szombaton utazik tovább - felkeresi Guatemalát és Mexikót is. II. János Pál pápaságának 24 éve alatt 97. alkalommal utazott most külföldre.
Aki komputert használ, jól ismeri az egeret. De hogy kerül a tyúk a számítógépbe? A válasz: a delaware-i egyetem kutatói nemrégiben olyan processzort fejlesztettek ki, amelyhez tyúktollat és szójababot használtak. A két összetevôt addig keverték, amíg a szilikonhoz hasonló állagú anyagot nem kaptak - jelentette az AP. Richard Wool kémikus szerint a tyúktoll szára üreges, mégis nagyon erôs és sok levegô van benne, ezért jól vezeti az elektromosságot. Az elsô próbák során kétszer gyorsabb áramvezetônek bizonyult a tollcsip, mint a hagyományos szilíciumcsip. Az egyetlen problémát az jelenti, hogy a madártollak szárán gyakran vannak különbözô kitüremkedések, kisebb egyenetlenségek. A mikrocsipgyártó cégek viszont csak tökéletesen sima és egyenletes anyagokból tudnak kiváló minôségû alkatrészeket gyártani. A "tyúkcsip" feltalálóinak megtollasodására eszerint még várni kell.
A Kasmír körüli feszültség csökkentésérôl kezdett tárgyalásokat Javier Solana Újdelhiben, ahonnan Pakisztánba utazik tovább. Az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai fôképviselôje pénteken Jasvant Szinha külügyminiszterrel folytatott eszmecserét és találkozik Lal Krishna Advani miniszterelnök-helyettessel. Az indiai külügyminisztérium szóvivôje kijelentette: India elégedetlen Pakisztán magatartásával, mert Iszlámábád nem hajlandó ígéretet tenni arra, hogy megállítja a szélsôséges elemek behatolásait Kasmírba és nem tesz semmit a terroristák leszereléséért. Javier Solana Pakisztánban folytatja békéltetô misszióját. Szombatra várják a térségbe Colin Powell amerikai külügyminisztert, hogy bekapcsolódjék a térségben kialakult feszült helyzet megoldását célzó nemzetközi diplomáciai erôfeszítésekbe.
Kilenc magzatot mutatott ki az ultrahang egy kéthónapos terhes szudáni nô méhében. A 20 éves nôt két éven át kezelték meddôség ellen a szaúd-arábiai Dzsiddában. A város központi kórházának orvosai szerint a terápia során kapott hormonok miatt fejlôdhetett ki a nô méhében kilenc embrió. A magzatokon rendellenesség nem tapasztalható, de egyelôre nem tudni, közülük hány jön majd élve, egészségesen a világra - jelentette a Reuters.
Hollandia az internet-csúcstartó
Belgiumban a háztartások 36,4 százalékának van Internet-összeköttetése; a munkahelyeken ez az arány 93 százalékos. Az Európai Unió átlagában már a házatartások 37,7 százalékában tudnak a világhálón barangolni; a csúcsot Hollandia tartja a háztartások közel kétharmadának bekötöttségével. Az EU-országok általános iskoláiban átlag 6,8 személyi számítógép jut 100 tanulóra, Belgiumban 9, az európai középiskolákban száz tanuló 11,3 számítógépen gyakorolhat, Belgiumban 12,4-en. Ezekben az adatokban Luxemburg áll az EU-ban a legjobban, ahol száz kisikolásnak 45 számítógépe van, a dánoknál pedig a középiskolások kétharmadára jut már az iskolában számítógép. Az internetes összeköttetéssel nem sietnek viszont az iskolákban: Belgiumban száz általános iskolásra 2,7 internetes összeköttetés jut, a középiskolákban 6,4. Ezek az adatok megegyeznek az EU átlagával. A tízmillió lakosú Belgiumban azon internetes honlapok száma, amelyek az ország névbetûivel végzôdnek, tavaly 177 ezer volt és az utóbbi három évben ez a szám minden évben megkétszerezôdött vagy megháromszorozódott.
Bálványosi Nyári Szabadegyetem
(MTI) Magyarországnak 2006-ra évi százmilliárd forint támogatást kell nyújtania a határon túli magyarságnak ahhoz, hogy ne beszélhessünk politikai megtorpanásról - jelentette ki pénteken Németh Zsolt, a Fidesz alelnöke, az Országgyûlés külügyi bizottságának elnöke.
A vezetô ellenzéki politikus a Tusnádfürdôn rendezett Bálványosi Nyári Szabadegyetemen tartott elôadást a kisebbségek és a stabilitás témakörében. A kérdés általános elemzésében kitért a különbözô megközelítésekre, kiemelve azt, hogy míg a baloldali, etatista szemlélet a stabilitás felôl kiindulva fogalmaz meg külsô elvárásokat a kisebbségekkel szemben, addig a polgári, konzervatív felfogás a kisebbségi elvárások teljesítésében látja a stabilitáshoz vezetô utat.
Németh Zsolt részletesen kifejtette, hogy véleménye szerint milyen elvárásokat fogalmaz meg az erdélyi magyarság az anyaországgal szemben. A legfontosabbként azt fogalmazta meg: Magyarország egyértelmûen ismerje el a 15 milliós magyarsággal szembeni felelôsségét és ezt helyezze politikájának középpontjába.
A Fidesz alelnöke szerint ezt a felelôsséget vállalta a polgári kormány a határokon átívelô nemzeti újraegyesítés politikájának meghirdetésével.
Utalt arra, hogy a határon túli magyar közösségeken belül eltérô álláspontok vannak: egyesek meghatározónak tekintik a magyar belpolitika alakulását saját jövôjük szempontjából, mások viszont nem.
Németh Zsolt szerint a határon túli magyarság elvárja, hogy Magyarország kiteljesítse a határokon átívelô nemzeti újraegyesítés intézményeit: a Magyar Állandó Értekezletet és a kedvezménytörvényt.
Ez utóbbival kapcsolatban leszögezte: a kedvezménytörvény akkor is csorbát szenvedhet, ha abból egyes elemeket - például az oktatási- nevelési támogatást - kivesznek, illetve új ösztöndíjakat, alapítványokat hoznak létre a törvénybe bevont rendszerek mellett.
Németh Zsolt határon túli elvárásként fogalmazta meg: Magyarországon alakuljon ki konszenzus arról, hogy ezeknek a közösségeknek az ügyét nem használják eszközként a magyar belpolitika pártharcaiban.
A Fidesz politikusa szerint a határon túli magyar közösségek saját vezetôiktôl azt várják: erôsítsék meg a demokratikus akaratképzés intézményeit, és ezzel egy idôben elutasítják az egységmítoszt.
A kisebbségek könnyen radikalizálódhatnak, s a magyar nemzeti kisebbség, a többség és a magyarországi politikai elit bölcsességének volt eddig köszönhetô az, hogy a magyar nemzeti kisebbségeket ez a radikalizálódás nem jellemezte - hangsúlyozta Lôrincz Csaba, a Külügyminisztérium volt helyettes államtitkára.
Lôrincz szerint a kisebbségi magyar közösségek radikalizálódásához két ok vezethet. Az egyik az elvándorlás, a másik pedig a demokrácia hiánya ezeken a közösségeken belül.
A volt helyettes államtitkár az elmúlt egy év pozitív fejleményének ítélte azt, hogy a kedvezménytörvénnyel kapcsolatos nemzetközi vitában a velencei bizottság állásfoglalása elsô alkalommal kimondta: a nemzeti kisebbségekkel szemben nem csak az az állam visel felelôsséget, amelynek területén ezek a kisebbségek élnek, hanem anyaországuk is.
A vitában Dan Pavel politológus és Gabriel Andreescu emberjogi aktivista a román többség helyzetébôl kiindulva elemezte a kérdést, míg Fernand de Varennes jogász, az ENSZ kisebbségi ügyekkel foglalkozó munkacsoportjának tanácsadója arra hívta fel a figyelmet, hogy a gazdasági növekedés önmagában nem oldja meg a kisebbségek problémáit.
A macedón külügyminiszter a nemzetközi békefenntartó misszió befejezését szorgalmazza.
- A szeptemberben esedékes parlamenti választások után már nem feltétlenül lesz szükség a nemzetközi katonai jelenlétre Macedóniában - vélte Slobodan Casule az osztrák Der Standardnak adott interjújában (amely a pénteki lapszámban jelenik meg).
- Már csak súrlódások vannak az albán felkelôk és a kormánycsapatok között, ezek azonban nem olyan komolyak, hogy veszélybe sodorhatnák Macedóniát - fejtegette az APA szerint.
Jelenleg NATO-vezetésû nemzetközi erô gondoskodik az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet (EBESZ) Macedóniában ténykedô megfigyelôinek biztonságáról. Az erô vezetését ôsszel az Európai Unió (EU) veszi át a tervek szerint. A felkelôk támadásai 2001 elején a széthullás szélére taszították az országot. A konfliktust nyáron sikerült egy olyan megállapodással rendezni, amely kiszélesítette az albán kisebbség jogait.
- A terrorizmus nem halott, de fôleg Afganisztánra, a Közel-Keletre és Kasmírra korlátozódik. A szervezett bûnözés globális jelenségét a gazdasági újjáépítéssel lehet leküzdeni - mondta a miniszter a Der Standardnak.
NATO-ellencsúcsot rendez november 21-én Prágában Cseh- és Morvaország Kommunista Pártja (KSCM). A nemzetközi összejövetelre, amelyen Európa számára használható alternatív biztonsági elképzeléseket fognak megvitatni, a cseh kommunisták mintegy 40 baloldali pártot hívtak meg - jelentette be csütörtökön Prágában Jirí Dolejs, a párt alelnöke.
Dolejs szerint a konferencián Miroslav Grebenícek, a KSCM elnöke tart elôadást a témáról, majd az egyes pártok fejtik ki véleményüket és elképzeléseiket. A cseh kommunisták a NATO-t "a hidegháború maradványának" tekintik, amelynek vagy meg kellene szûnnie, vagy pedig alapvetôen át kellene alakulnia.
A prágai NATO-ellencsúcsra várják az orosz kommunisták vezetô képviselôit is. - Ez nagyon fontos, mert Oroszországnak kulcsszerepe van az európai biztonság szempontjából - fejtette ki a KSCM alelnöke.
A NATO-csúcstalálkozójára november 21-22- én kerül sor. Ebbôl az alkalomból 46 ország állam- és kormányfôjét, külügy-, illetve védelmi miniszterét várják Prágába.
A cseh kommunisták a többi európai baloldali párt támogatásával november 20-án, tehát a csúcstalálkozó elôestéjén nagyszabású utcai tüntetést szerveznek Prága központjában.
- Nem küzdök az amerikanizmus ellen, de meggyôzôdésem, hogy Hollywood lassan és csendben tönkretesz minden alkotót - jelentette ki Spanyolországban Gérard Depardieu legújabb filmjének pénteki bemutatója elôtt.
A francia mozi egyik legmeghatározóbb személyisége szerint a problémát nem az amerikai moziipar jelenti általában, hiszen az európai és ázsiai filmesek évek óta megtalálják saját közönségüket, hanem Hollywood, amely nemcsak a filmeket ellenôrzi, hanem terjesztésükre is nagy befolyással van.
Depardieu - aki másodszor ölti magára René Goscinny és Albert Uderzo klasszikus rajzfilmfigurájának, Obélixnek csíkos nadrágját - türelmetlenül várja legújabb, Astérix és Obélix - A Kleopátra-küldetés címû filmjének tengerentúli bemutatóját.
"Nem tudom, hogyan fogadják majd az amerikai mozilátogatók Astérix és Obélix kalandjait. Náluk egészen mást jelent a hôsiesség, mint Európában. A jó és a rossz fogalma sokkal egyszerûbb formában van jelen, az embereknek a Pókember és Batman jelenti a hôst" - mondta a színész.
Depardieu az általa alakított nagydarab figurát, aki még gyerekkorában belepottyant a varázsfôzetes kondérba, szeretnivaló, ártatlan fickónak tartja, olyannak, aki úgy fogadja az élet dolgait, ahogy jönnek. Véleménye szerint Obélix maga a nagybetûs hôs és éppen ezért nagyon nehéz a színész feladata: minden mozdulatnak természetesnek kell tûnnie.
Ami a jövôt illeti, az 53 éves Depardieu tele van ötletekkel, tervekkel. Miközben Dustin Hoffmannal a Notre Dame- i toronyôr forgatására készül, már tanulja az idôsebb Alexandre Dumas regényébôl készült film, A három testôr szövegkönyvét, és színházi tervei is vannak. Mindemellett - mint mondta - továbbra is szeretne bort termelni.
A marosvásárhelyi Szabadság utcai 10 emeletes tömbházban lakók panaszát hallgatta meg a polgármesteri hivatal, hogy végre lebontatta a Szabadság és a Gát utca sarkán levô "Paradis" bodegát.
A polgármesteri hivatal illetékesei és a földgyalu tegnap 10 óra körül vonult a helyszínre. A sürgölôdésre nagy számban odasereglettek a szomszéd tömbházak lakói is. Amint Marius Pascan, a hivatal szóvivôje elmondta, azért került sor erre az extrém megoldásra, mert a családi vállalkozás 300 millió lejjel adósodott el a hivatalnak, nem volt egészségügyi és mûködési engedélye. Gyakorlatilag 1993-tól ebben a kioszkban törvénytelenül szolgálták ki a vendégeket. S míg a szóvivô szerint a polgármester megtett mindent annak érdekében, hogy békésen oldja meg a helyzetet, a tulajdonossal nem tudtak kiegyezni. A helyiségnek is különös története van. Itt elôször egy rendôrbódé állt, amelyet a Vip-Comserv Kft. állítólag kibérelt, majd üzlethelyiséggé alakította át. Ezt vette át a családi vállalkozás.
A tulajdonos, értesülve a hivatal szándékáról, július 26-án keresetet nyújtott be a törvényszékre, hogy állítsák le a bontást. Azonban a törvényszéken nem iktatták a dokumentumot és a hivatal ellen felhozott érvek egyike sem mérvadó - tudtuk meg Makfalvi Lászlótól, a polgármesteri hivatal mûszaki igazgatóságának felügyelôjétôl. A tulajdonos azt állította, hogy nem szólították fel hivatalosan, az okiratok azonban igazolják, hogy 2001. december 12- én már átvette az értesítést.
A kioszkban talált árut és javakat a polgármesteri hivatal az adósság fejében lefoglalta. Igaz, kiderült,összesen mintegy 25 millió lejre találtak árut, ez még a negyede sincs az adósságnak. Az eladók nem kívánták kommentálni az ügyet, a hivatal alkalmazottaival közösen "mentették a még menthetôt", majd a lakókkal együtt végignézték, ahogy porba hullnak a "Paradicsom" falai.
A polgármesteri hivatalhoz tartozó 1700 négyzetméteres közterületet a város átadta az Aquaservnek, s ide valószínûleg az ISPA-program keretében szivattyúház és fôvezeték- elosztó épül. A hivatal illetékesei egy olyan programot is bemutattak, amelyben több hasonló bódéra, kereskedelmi helyiségre hasonló sors vár.
A csütörtökön tartott megyei tanácsülésen tegnapi beszámolónk szerint költségvetés-kiigazítást hagytak jóvá a tanácsosok. Ezzel kapcsolatban pontosítanunk kell: 390 milliárd lejre egészítették ki a megyei önkormányzat büdzséjét. Milyen módon történik a következôkben a pénzalapok átcsoportosítása? - kérdeztük Virág Györgyöt, a Maros Megyei Tanács elnökét.
- A folyó évi költségvetés- kiigazításhoz minden alkalommal joga van a megyei tanácsnak, ha az év közepén a költségek és bevételek aránya változik a tervezetthez képest. Lehetôsége azért korlátozott, mert külön bevételi forrás nemigen szokott megjelenni, hacsak valamilyen külföldi segélyprogram nem érkezik a megyei tanácshoz. Ugyanakkor át tudunk csoportosítani különbözô fejezeteket a költségvetésben, azért, hogy az év közben megjelenô fontos munkálatokat ne állítsuk le. Utalok arra, hogy a 2001. évi 416-os, a szociális segélyezés törvényének alkalmazására Maros megye 100 milliárd lejt oszthatott szét. Ezt a 100 milliárd lejt a megyei tanács teljes egyetértésben a február 14-i gyûlésén úgy határozta meg, hogy negyedévekre felosztva fogja átutalni a községekhez, váro-sokhoz, a szociális ankétok alapján. Ami meg is történt az elsô és második negyedévben, a harmadik negyedévre pedig a csütörtöki ülésen történt ez a leosztás. Tulajdonképpen nem kiigazításról van szó, nem valami többletpénzrôl, hanem arról az összegrôl, amely a rendelkezésünkre áll és csak erre a célra használható. A kiigazításról olyan értelemben beszélhetünk, hogy 419 milliárd lejt igényeltünk az év második felére, de egy lejt sem kaptunk még. A rendelkezésünkre álló összegeket, amelyekre megvan a leosztás, csak határozattal adhatjuk ki. A költségvetést módosítottuk Dicsôszentmárton esetében, ahol a helyi tanács kérte, hogy ítéljük oda a negyedik évharmadra esô összeget is, de módosítottuk a világbanki hitelbôl készülô javítási munkálatok esetében is. A megyében hat helységben újítanak fel iskolákat világbanki támogatással, ami azt jelenti, hogy a költségek 20 százalékát a helyi tanácsok, a fennmaradt összeget a Világbank fedezi. Mi öt helyi önkormányzatnak juttatunk ki pénzt, a hatodik Marosvásárhely lett volna, ahol a 4-es számú iskolát javítják, de úgy gondoltuk, hogy a marosvásárhelyi tanács elég anyagi erôforrással rendelkezik, hogy fedezze a költségeket. Nem akarunk oda jutni, hogy kénytelenek legyünk a munkálatokat leállítani, és azt sem szeretnénk, hogy a Világbank visszavonja az általa már folyósított összeget. Különbözô sportteljesítmények díjazását is jóváhagytuk: a fogathajtó verseny elsô hat helyezettjének, és a röplabdázó két nôi csapat díjazását. Ezek már lezajlott események voltak és ezért volt szükség a tanács jóváhagyására. Jeleztem ugyanakkor, hogy a többi sporteredmény díjazására az év végén kerül sor. Szerettük volna, hogy hamarabb nekifoghassunk a szentkirályi komplexum munkálatainak. Ott van tíz ház, amelyben tíz család nevel családonként nyolc gyereket. Az eredeti elképzelés szerint ide hátrányos helyzetû gyerekek kerültek volna, részükre már felépült egy központi pavilon, amelybe úszómedencét, szórakozótermet, orvosi rendelôt terveztek. Mivel az elképzelés megbukott és az állam nem tud pénzt biztosítani a munkálat folytatására, egy amerikai alapítvány révén tudjuk csak befejezni a lakásokat, célszerûen átalakítani. Ez még másfél évet vesz igénybe. Ugyanakkor a központi pavilonnak más rendeltetést kell adni. Az alapítvány vállalta az átalakítási munkálatok egy részének elvégzését, a szabadon maradt felületeket a tanács jóváhagyásával szolgáltatóknak adjuk ki. Az átalakítási terv elkészítése kb. 200 millió lejt igényel. Erre kértünk jóváhagyást úgy, hogy a pénzt majd visszakapjuk az alapítványtól illetve a szolgáltatóktól.
- A jelenlegi költségvetéshez képest a megyének több mint 400 milliárd lejre lenne szüksége ahhoz, hogy minden olajozottan mûködjön...
- A 419 milliárd lej, amit a központi költségvetésbôl kértünk, hatalmas összegnek tûnik, de csak ennyivel biztosíthatjuk az intézmények megfelelô mûködését. A 416-os, szociális segélyezésre vonatkozó törvény alkalmazására 80 milliárd lej hiányzik megyeszinten. Nem kaptuk meg az országos költségvetésbôl (mint ahogy egyetlen megye sem kapta meg) a népszámlálásra fordított költségeket, azaz 16 milliárd lejt. Mi elvontuk az összeget az utolsó negyedévi költségvetésbôl, kifizettük a népszámlálásban részt vett személyeknek járó összeget. Továbbá, kb. 78 milliárd lejre rúg (Marosvásárhely esetében 54 milliárdra) az évek során összegyûlt fûtéspótlék, amit szintén nem fizettek ki a központi költségvetésbôl. A fennmaradó összeg az intézmények mûködtetésére, a repülôtérrel, útjavításokkal, vízbevezetéssel kapcsolatos beruházási munkálatok folytatására, gyermekjogvédelemre kell. Ezenkívül mintegy negyven milliárd lejre van szükség a tanároknak járó különbözô pótlékok fedezésére, amit a tanfelügyelôség már rég igényelt a minisztériumtól és amit befoglaltunk az illetékes minisztériumhoz benyújtott igénylésbe.
A kanadai Új-Fundland szigetrôl Európa felé tartó egymotoros Sirius fedélzetén Magyar Sándor szorgosan jegyezgetett tovább.
"Napnyugtáig tart az idegfeszítô állapot. Gépünk nagy túlterhelése miatt hét órára volt szükség, hogy el tudjuk érni a 2000 méteres magasságot, ahol hirtelen kijutottunk a nyári alkonyatba... Számításom szerint 1400 kilométert hagytunk magunk mögött. De nagy kérdés, hogy a minden támpont nélkül repülés közben a szél miatt mennyire tolódtunk el a kitûzött útvonaltól. Hogy helyzetünket megállapíthassam, újból hajók után kutatok... Az alkonyat végtelen hosszúra nyúlik. Este tízkor még nappali világosság van, majd egyszerre besötétedik és pislogva megjelenik az Északi sarkcsillag... Hallgatom a motor egyenletes zúgását. Furcsa bugyborékoló hangok töltik meg a gép belsejét. A motor kifogyhatatlan szomjúsággal issza a benzint, percenként majdnem két litert.
Hajnali három órakor a csillagok hada a nagy végtelenségbe tûnik el. Az ég kárpitdíszeit leszedi egy láthatatlan kéz. Halvány árnyalattal világosabb lesz az égbolt, és elôttünk, messze északkeleten feltûnik a Nap izzó korongja. Alig öt órája, hogy hátunk mögött a nyugati horizonton eltûnt, most ismét elôttünk van, hogy biztos irányt mutasson további utunkra.
Ott, ahol a nap felbukkan, már szárazföld van. De ameddig a szem ellát, a tájat a köd és felhô borítja, izzó vörösben játszanak a felhôk ormai.
Az európai partok itt fekszenek alattunk, hajnali álmukat alusszák a felhôtakaró alatt. Rádióhívásomra még a La Manche- csatornában levô kis gôzôs, a Maya válaszol... Már rég szárazföld felett kell lennünk, de a sûrû felhôzettôl nem látszik a föld. Erôs széllökések alaposan próbára teszik a gépet, de az állja a birkózást. Mint viharos tengeren a hajók, úgy táncolunk a szél hullámain. Tudom, hogy nem tart sokáig a nyári fergeteg. Fél óra alatt el is nyargal felettünk.
Hamarosan elérjük a Rajnát, de a túlsó part felhôi egybefolynak a Fekete-erdô hegyeivel. Délre fordulunk, és Strasbourgnál átvágunk a Rajnán, hogy a vasútvonalat követve túljussunk a hegyeken.
Keskeny völgyben haladunk elôre, kétoldalt meredek hegyoldal, fölöttünk gomolygó felhôk. Alagútban tûnik el a vasút, és mi egy veszélyes fordulóval repülünk vissza a Rajnához. Innen északra fordulunk, de újból zivatarzónába jutunk. Kénytelenek vagyunk egészen Baselig délnek visszamenni. Ott a Rajna könyökét megkerülve, hátunk mögött hagyjuk a viharos zónát.
Feltûnik Friedrichshafen a Bodeni-tóval, majd Ulmnál elérjük a Dunát.
Már nem kell térkép, pihenhet a navigátor! Vezet bennünket a Duna! A folyam kacskaringóit lerövidítve, felváltva repülünk és eszünk. Jobban mondva ennénk, ha a Harbor-Grace-i vendéglôsné ehetô dolgokat csomagolt volna. Endresz nagy lendülettel dobálja ki a gépbôl az uborka- és paradicsomszendvicseket.
Linz tûnik fel alattunk. Ekkor jut eszembe, hogy jó lenne már hírt adni elôrehaladásunkról. Budapestet hívom rádión, de Bécs felel. Már teljesen süket vagyok, és nehezen értem az egykori K.u.K bajtársak üdvözletét. Fedélzeti telefonunkon Endresznek továbbítom, de ô valami egészen oda nem tartozót felel, amibôl látom, hogy már ô sem hall."
Innen rövid ideig tartott az utazás. A motor Gyôr felett néhányat köhögött, de Endresz György és Magyar Sándor a hosszú és fáradságos út vége felé nem is sejtették, hogy pont a cél elôtt fogja ôket cserben hagyni. Bicske felett néhányszori köhögés után a motor leállt, és a légcsavar megmerevedett. Hiábavalónak bizonyult a korszerûtlen tarály- kapcsolóval minden kísérletezés. Még 100 liter üzemanyag volt a gépben, ám a pilóta rossz helyre kapcsolt, mert semmi mûszer nem mutatta a benzintankok telítettségét. A leszálláskor a gép egy rét szélén, a kukoricásban lassan fejreállt. Borzasztó volt a kudarc érzése. 5770 kilométert repültek egyfolytában, és a cél elôtt 30 kilométerrel kénytelenek voltak a földre ereszkedni.
Erdélyben a színjátszás kibontakozása az iskolai színpadi játékokra vezethetô vissza. A reformáció után a lutheránus szász iskolák tanulói német nyelvû elôadásokat rendeztek. A XVIII. században a jezsuita gimnáziumok elôadásai latin nyelvûek voltak. Csíksomlyón, a Ferenc-rendiek gimnáziumában már 1733-ben mutattak be a tanulók iskoladrámákat.
A marosvásárhelyi Református Kollégium tanulói már az 1790-es években magyar nyelvû színmûvekkel szórakoztatták a közönséget. Fogarasi Sámuel református lelkész-esperes /1760-1830/ 1823-ban írt önéletrajzában említést tesz egy iskoláskori komédiás elôadásról, amelyet 1770-ben a Czigánymezôn tartottak. A Cigánymezô a vásárhelyi vár északi oldalán lévô Várgödörtôl a Romántemplom utca Thököly, ma Cosminului utca környékén terült el, ahová szerda és szombat délután zászlókkal, dobszóval vonultak ki a kollégium diákjai játszani, labdázni s rögtönzött "színpadon" (gyepen) tanulták a színjáték szövegét. 1792-ben az iskolai év végén a kollégium udvarán tartották népes közönség elôtt színielôadásukat, melyet megelégedéssel és tapssal fogadott a közönség. A nagysikerû elôadás anyagi sikert is jelentett. A sikerre való tekintettel az elôadást többször megismételték. Az elôadott ötfelvonásos szatirikus mû szerzôje Nagy György volt. A szatíra címe A legények intése, s elsô részében az egykori vásárhelyi polgári életet, a kofák, a gavallérok és hölgyek társalkodását mutatta be. A második részben, melynek címe A konok perlekedés, az igazságszolgáltatást pellengérezte ki.
Az elôadást az iskola vezetôsége a kollégium udvarán rendezte. A fából ácsolt színpadot mesteremberek állították fel az udvar nyugati, lejtôs oldalperemén állott régi épület elôtti részen. Anyagi segítséget a város és néhány fôúr nyújtott, kiknek fiai az iskola tanulói voltak. A színfalak vázszerkezetére lepedôket feszítettek, a színpad tetôzetét sátorponyva szolgálta. Az emelt színpad elôtt néhány széksort a meghívott elôkelôségek részére tartottak fenn, azok fölött is sátorponyva biztosította az árnyékot, esôzéskor az ernyôt; egyébként a nagyközönség részére az ülôalkalmatosságot fenyôgerendák sora képezte.
Az iskolai elôadások szereplôit a tanárok tanították a játékra és a hangos beszédre.
1794 július elsô napjaiban tartották az utolsó színielôadást, amikor létrejött az Elsô nemzeti játszótársaság.
Attól kezdve hivatásos színészek szórakoztatták a nagyérdemû közönséget.
Az iskolai mûkedvelô elôadások szereplôi közül sokan a hivatásos színésztársulat tagjává szegôdtek.
Marosvásárhelyen az elsô színházi építményt, a fából ácsolt színpadot a kollégium udvarán állították fel.
Látod, Sándor, úgy szopja koponyádat
e föld, mint cseresznyét az unott kisgyerek.
Mélyében fojtott forradalmak hálnak,
s gondolja, addig is még eljátszik veled.
Fogai között forgat, s mint tört cseresznyeszárak
merednek mennybe fénylô csontjaid;
csupán az inged hófehér világa
rothad a mélyben - , férgeket vakít!
Bolond egy föld ez, látod. Örül, hogy veled játszhat,
s csak tépi magát: "szeret - nem szeret?"
Erdély hegyei közt árva árnyak:
Hálónk. Vergôdünk benne némán,
s szavaid is, a cikkanó halak,
nônek az álmok morzsa-maradékán,
s szunnyad a nép - villámos ég alatt.
Elég kín így is az, hogy szomorú
fû nô Segesvárnál a koponyádból,
s még dúl a mélyben az a háború.
mindmáig a legnagyobb költônk, pedig azóta remekebbet is termelt a magyar költészet, talán - tenném hozzá bizonytalanul, ha nem látnám az öreg Arany szemrehányó tekintetét, Ady Endre feddô szemöldökrándulását, József Attila vitára kész nekihuzalkodását, Kosztolányi hamiskás mosollyal rázza fejét, Babits oktatóan emeli csont-ujját: nono, barátom, az én szavam sem szentírás, avantgarde-plakáton gúnyol ki, Szabó Lôrinc bonckéssel fenyeget, Illyés türelmesen várja a mondat végét, de a remekebbet - neki sem tetszik -: Petôfit ne bántsa senki, még a javunkra sem - mondják egyhangúan: Ô a magyar költészet Jézus Krisztusa; a sírjával is úgy vagyunk, mint a názáretivel (valahol csak meg kell gyújtani a kegyelet gyertyáját, valahová csak le kell tenni a hódolat koszorúját); ástam én is egy nyáron, kerestem a koponyáját, szerencsére nem találtuk meg, pedig ott kell lennie - állítják - a fehéregyházi síkon, de a székelykeresztúri temetôben is van sírja és sírköve; a sírt ápoló öreg tanító bácsi egyszer azt mondta, leereszkedvén a szent hantra: hogy itt nyugszik-e, nem tudom, de akkora költô volt, akár minden faluban lehetne sírja; talán nem is a földön, a földben, hanem valahol ott fönn a magasban pihen, s ez rajta a szemfödél: "magasan szállj és hosszan énekelj, haldokló hattyúm, szép emlékezet."
Bevallom, nem sok közöm volt Hozzád. Mint törékeny gyerek, mindig is az öregekhez húzódtam. Azokhoz, akiknek volt ereje megöregedni. Az érett Aranyhoz s a meghasonlott Vörösmartyhoz. Ahhoz a merészséghez, amely lángész létére még a zsenialitásról is hajlandó lemondani. Miként a "visszahúzódó" Atyaisten adta át a Fiúnak a teremtést.
Te: teremtés voltál, kivont kard, lovasroham.Lángész. Arany és Vörösmarty: érettség, fáradtság, elhomályosuló elme. Te voltál a Fiú, ôk voltak az Atya. Te voltál a vállalkozás, ôk a lemondás. Fiú voltál mint Mozart, ôk Atya, mint Johann Sebastian Bach.
Hát ezért húzódtam én is inkább Aranyhoz és Vörösmartyhoz, mint Hozzád. Te égettél, ôk melegítettek. De hát mikor is nap a nap: amikor éget vagy amikor melenget? Szelíden, mint Arany, halódva mint Vörösmarty?
És mégis nagyon szeretlek! Holott se Fiú, se Atya nem vagyok. Fiúnak lenni nincs elég bátorságom. Atyának lenni nincs elég erôm. Két nagyság közt hányódó szegénylegény, vagy legjobb esetben fullajtár, összekötô, megoszló szeretet vagyok. Közeledben - bevallom - elégek, de ez nem ítélet; míg az ô lábuknál megpihenek, megnyugszom.
Egy dolog van azonban, amit Náladnál tisztábban senki sem képvisel. És ez az igazmondás. Itt mindig hozzád fordulok. Add, hogy veszélyeztetett alkatom és korunk labirintusában vergôdve mindig vágyakozzam az egyenes útra, a Szép Szóra, egyszóval - az igazságra.
(1973)
Csak ami él, tart fogva. Tárgyakhoz nem érzek ragaszkodást. Azt se tudom, miféle gyártmány az írógépem, amin a kézzel írottakat évtizedek óta letisztázom. Írni is, beláthatatlan idôk óta, egy ölemben tartott, IBUSZ feliratú, kemény fedelû mappán szoktam. Otthonomat szeretem, de nem gyûjtök szép tárgyakat, könyveim is maguktól gyûltek össze.
Helyszûke miatt fekhelyem is könyvespolcokkal van körülépítve; még éjjeliszekrényem sincs, csak egy üres fél polc a fejem fölött. Karórám, zsebrádióm meg egy fél tucat könyvem éjszakázik ott.
Ezt a pár könyvet nem olvasom, csak újra meg újra lapozgatom. A tárgyak világából ôk képviselik az állandóságot. Csak nagy ritkán cserélôdnek. Egy Hieronymus Bosch, a Biblia, Arany prózája, Apollinaire, Szabó Lôrinc, Jules Renard. És: Petôfi prózai mûvei, levelei.
Az utóbbi még nem cserélôdött soha. Talán furcsán hangzik, mert világok választanak el tôle, de életem legnagyobb, embertôl kapott élményét neki köszönhetem. Mindig a sors különös kegyelmét láttam abban, hogy az ô anyanyelvén írhatok.
Ha Petôfit mondok, nemcsak egy költôt nevezek néven, hanem mindazt, ami ôhozzá tartozik. Csak Segesvárt nem, mert a halál alávaló, közönséges lutri, mely nem az elôzményeibôl következik, még csatatéren sem. Én az élôre tudok csak gondolni, és csak úgy, ahogy élt, ahogy a nyomort tûrte, a sikert fogadta, ahogy a világba bekéredzkedett, s ahogy aztán belôle kitört. Jellemét, alkatát, viselkedését, naivitását és tisztánlátását, kihajtott inggallérját, párválasztását, szerelmét, házasságát, vörösen izzó forradalmiságát, kicsinyes kötekedéseit.
Egy író nemcsak megírt írásmûveivel, hanem inkább a lehetôségeivel szembesül. Az ô kérdése az, hogy a kezdet kezdetétôl, teljes erôbedobással, soha egy percet se veszítve, minden útjátállón átlépve, néha megalkuvások árán, máskor a királyok dühét is kihíva, el tudta-e mondani, ami képességeitôl telt? Ez nem szorgalom, tehetség, lángész kérdése, hanem valami egyébé. Zseni volt Petôfi? Oly körülírhatatlan ez a fogalom! Én így mondanám: költô, aki egy adott szituációban minden lehetôségét meg tudta valósítani.
Ehhez persze kettô kell: a szituáció és a költô, aki bele való. Mintha a mesében: hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Petôfi-szituáció...És csak egyetlenegyszer, legalábbis az én elég hézagos ismereteim szerint. A világhoz, mely jöttünkkor fogad, a legtöbbször hozzáidomulunk. Nagy szó, ha valakinek sikerül a világot magához idomítania. Ô ennél sokkal többre vitte: egy lett vele. Ôvele szólalt meg az idô.
Verseit mind a mai napig a tizedik születésnapomra kapott Franklin kiadásban olvasom, melyben a versek közé Vojnovich Géza idônként közbeszúrja a maga nem éppen mélyenszántó, de engem érdeklô magyarázatait. Az elsô szerelem után: "Aszódi szállásadónôje leányára, Neumann Klárira vonatkozik a vers." Föltámadott a tenger: "Híre jött, hogy a király nem akarja megerôsíteni a fölterjesztett had- és pénzügyminisztert..." A királyokhoz: "Április elsején ezt már röplapon árulták." És ilyenek. "Mindössze egy óra járásnyira van mátkájától." Vagy: "A nászúton történt baleset valóság." Másutt: "Medgyes körül visszavonuló bakákkal találkozott, kik neve hallatára lelkesen megéljenezték" Ezekbôl is vers lett.
Pletykák kezek? Közhelyek? Már az iskolában tanultuk, hogy élete eseményei "tüstént dallá változtak ajkán". De hát e dalok sokszor hevertek évekig a cenzorok vagy saját fiókjában, "fiókjaimnak is a legmélyén", mégse nyelte vissza egyetlen szavát se, kitombolta indulatait, végigélte szenvedélyeit, nem fagyasztotta be tenni akarását. El merem képzelni, hogyha sikerült volna V. Ferdinándot lámpavas alá állítani, de nem lett volna hóhér, aki felhúzza rá, ô elvégezte volna e csöppet sem lírai, költôhöz illô mûveletet. Utána hazament volna, kezet mosott volna, s ezt a verset írta volna:
Mindnyájan zárványok vagyunk, adott lehetôségeink foglyai; ô azonban mint egy új természeti törvény, megállíthatatlanul, ahogy az átforrósodó vas terjeszkedik, tágította az ôt körülvevô világot. És még csak nem is nagyotmondás, ha a "világot" emlegetem.
"Ha a csekély munkácskáim a megjelenésre érdemesek..." - írta volt Bajzának, tizenkilenc éves fôvel - alázatos szolgája Petrovics Sándor tanuló". Késôbb (mindössze hat évvel késôbb!) "Tisztelt polgártársnak" titulálja Kossuth Lajost ( az ország kormányzóját). "Arra kérem önt, nevezzen vagy neveztessen ki ôrnagynak." Vagy pedig: "Apres la prise de Buda je venais a Szalonta pour rejoindre ma famille - írja Bem altábornagynak könnyes szemmel - avec des larmes dans mes yeux" - mert egy fillér nélkül maradva, eladni kényszerült a tôle kapott hátaslovát. Az országgyûléshez egyszer verset ír, kitanítva e testületet a helyes kormányzás alapelveire, máskor levelet, hogy a Csatadalt nyomassák ki, és osszák szét a fronton harcolók közt, ahogy a Marseillaise-t annak idején... Eközben végigméltatlankodta rövidke életét, amiért nem hagyták érvényesülni. Teljes joggal. Ônála az "Ich" nem a bôrfelületen ért véget, nem is az országhatáron; meg se fordult benne, hogy ami neki fontos - versei, ôrnagyi rangja, hátaslova, a Habsburgok trónfosztása - ne a világ folyását befolyásolná.
Nekem Petôfi nem romantikus, nem népi, nem naiv, de nem is komplikált. Egyedülálló jelenségnek tartom, az emberi faj fönnállása óta.
Versei közt vannak jobbak, rosszabbak. Alig veszem észre; a rosszak legföljebb ugyanannak a magatartásnak balul sikerült megfogalmazásai. Ugyanarról szólnak, mint remeklései.
Ma ô már klasszikus, és félôs, hogy egyre klasszikusabb lesz; a neve hallatszik, a szava nem. Fellépett egy új nemzedék, mely bele akar tágulni a világba, s aztán a világot kitágítani, de kérdéseikre a költô nem ad választ. Szorongásukat nem oldja, zárványtudatukat meg sem értené. Már ôk sem értik ôt, inkább másvalahonnan hoznak maguknak vitapartnert.(...)
Az persze igaz, hogy egy százötven éves szituációt nem lehet átmenteni. De engem, aki szintén ebben az évszázadban élek, a Petôfi- szituációból ma már kizárólag a költô vág elevenembe. Ha szûknek érzem a teret a táguláshoz, újra élem az ô légszomjas közérzetét, s a polcra nyúlok, felütöm a könyvét, belelapozok.
"Hadügyminiszter úr!" - írta Szolnokról Klapkának, (Klapka sértegetéseit, sz.m.), felsorolva összes sérelmét, miszerint ôszerinte "1. Petôfi nem becsületes ember, 2. Petôfi szemtelen s hiú világcsaló, 3. Petôfi rossz hazafi, mert távozik a csatatérrôl, s betegséget hazud, 4. Ön Petôfinek korlátlan ura, mint voltak a Nemzetnek a Habsburgok, kik azt elôzetes cenzúra alá vetették."
Ez hát a szituáció. Most válaszol a költô:
"Uram! Ezek olyan dolgok, amelyekért békés idôben személyes elégtételre hívtam volna, s talán lelôttem volna önt, mint a verebet, mert én meglehetôsen lövök..." Eltûnôdöm ezen, s még nyomott kedvemben is jobb kedvre derülök. Pláne ma, amikor négy oldalt nyomtam ki magamból, és az a négy se lett valami jó... Még nem írtam levelet semmiféle hadügyminiszternek. De holnap fogom az IBUSZ-mappát, nekiülök, és öt vagy hat hónap alatt úgy befejezem ezt a rongy regényt, mint a sicc... Aztán jöhet a levélírás. A világ valamennyi hadügyminiszterének! Uraim, jó lesz vigyázni. Én csak közepes lövônek bizonyultam, de ha nem megy másként, ököllel verem szét azt a lepcses pofájukat. Hát mit képzelnek, uraim? Hogy a végén maguknak lesz igazuk? Hohó!
(1971)
Lesz egy szikla, s ez szívem lesz,
S míg te rajta lészsz, mindaddig
Erre a szép földre tolta!
Te sem termettél ám szakácsnak,
A sült egy részét nyersen hagynád,
Megy sírba sok szegény fiad.
Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek
Ne hamvadjon ki haszon nélkül e
Láng van a szívemben, égbül-eredt
Minden szív-ütésem egy imádság
A világ boldogságáért.
Egy bölcs hajdan szamáron utazott -
A bölcs pedig gyalog jár.
Ugyan mi hát?... hát semmi más,
És ez minden nap így megyen.
Az emberiség fején hány hajszál van?
Hány gonoszság szívében?
Szállnak reményeink, e szép madarak...
S szíjják a mennyei tiszta léget,
S lelövöldözi ôket.
Igazság! alszol? vagy meg is halál?
E férfi méltó volt rá, hogy nyakáról ,
aranylánc függjön; s íme ahelyett
Ô függ, ô függ... a hóhér kötelén.
S ennek nyakában aranylánc van, pedig
Igazság! alszol? vagy meg is halál?
lemoshatnák-e az emberiségnek szennyét?
rám fagy
A haknik arca még mindig gyanús, / mûsor után szánalmasak a pajtik;/ már nem a bôr viszket, hanem a hús: vérkabarét látunk, a dunapartit (Szálinger Balázs: Az Elsô Pesti Vérkabaré. Duna Keringô) * - Anyád miért nem szaporodik többet? - vágott bele Viktor egybôl a közepébe, akárha az "in medias res" szerkesztési szabályt az anyatejjel együtt szívta volna be. - Hogyan? - lepôdött meg Ani. - Azt kérdem, miért nem? - De hisz édesanyám egyedül él! - Akkor édesanyád nem is szekszel? - Nem tudom... - S hát azelôtt? - Mi elôtt? - Mielôtt az apád...(Zsidó Ferenc: Szalmatánc, kisregény) * árnyéktalan fehér az út / csillagtalan fehér az ég / önnön fényörvényébe fúlt / ami lehetett volna még (Balási András: Fehér) * Magyarázza a magyar lelkész a környéken a románoknak, ôk is jól járnak, hogy idejönnek a pénzüket elkölteni a magyarországiak. Némi fejtörés után megadja neki az Igen-vidéki ember, kit kellettekorán fölvilágosított Bizánc a dolgok európai állásáról: - Az a pénz nekünk nem kell, mert az rossz pénz! (Sarusi Mihály: Magyar Igen) * Ti jôjetek, patakzó, égi szôkék, / Tündérfonálból színaranyra szôvék, / Ti pilleszárnyú gyöngyidillek, ó, ti / Mézajku philomélák trillaszói. (Varró Dániel: Merengés más-más színû hajzatokról) * Visszük a holdat. / Egy- / re fogy. / Az éj is apad, úgy- ahogy. (Szántai János: Nászajándék Zsófinak) * - János bácsi örménynek tartja magát vagy magyarnak? - Örménnek tartom magam! - És népszámláláskor mit mond? - Én kérdeztem volt a plébános úrtól, hogy... mikor volt az örmény összeírás, hogy mit mondjunk, hogy örmény-magyar, azt mondta a plébános úr, igaz-e? (Kacag) Na, azt mondta, örmény-magyar. Hát igen, hát itt születtünk, örmén-magyar, de az örménységet nem, nem tagadom meg! Annyiban tartom magam magyarnak, mint örménynek, ejsze! (Kali Kinga: Magyarörmény - metainterjú) * Mikor halálom jut eszembe, / Nem is tudok már tôle félni, / Hiszen lefekszem és elalszom, / Oszt többet soha nem kell élni. (Szép Ernô