|
LIV. évfolyam 166. (15129.) sz. |
2002. július 20., szombat |
A felemás idôjárás ellenére ez már az igazi turistaszezon kellene hogy legyen. Románia, s benne Erdély most "adhatná el" legalább két-három hónapra önmagát, csakhogy a külföldi turisták nem kifejezetten az Agathon- féle tengerparti kényszerpálmafákra buknak. Az E 60- as fôút mind hosszabb szakaszainak elkészülte egy csepp a tengerben, hisz a határtól annyi év után sem lehet még zavartalanul elérni megyeszékhelyünkre, a továbbhaladásról nem is beszélve, hisz a veszélyes kanyarokban a korlátok még sok helyen hiányoznak. A korszerûsödô fôutak mellett sok a rosszul kiképzett, gondozatlan, elhanyagolt megyei út, ahol az aszfaltra festett jelzések hiányában, este nem lehet tudni, hol van az útnak a széle (nem véletelnül történik annyi baleset a külföldi jármûvekkel Románia területén). "Kedves", mondhatni felejthetetlen emléket jelenthetnek az idegenbôl jött autós turisták számára a kátyúk is. Erdély páratlan természeti ritkaságát, a Békási-szorost is rendkívül nehezen lehet megközelíteni. A Bucsinon átjutni valóságos tortúra, kilométereken keresztül gödörbôl gödörbe bukdácsolva, legtöbb 20-30 kilométeres sebességgel lehet haladni. Bûnös hanyagság ez évek óta már' Ha a kitartó vendég mégis elér úticéljához, a természet szépségeinek bámulatából felocsúdva ott is a mocsok és a szemét szökik a szemébe. Még a források környékén is, amelyek Hargita megye puccos, rendezett falvaiban is kifejezetten mocskosak és gusztustalanok. Ott gyûl, kavarog a szemét a Békás patakában is, a szoroson gyalog átsétáló turisták legnagyobb megrökönyödésére.
A vendéglátás, egy-két helyet kivéve, amelyek csak a szabályt erôsítô példának számítanak, meg sem közelíti az elvárható mértéket, sem a szállást, sem az ételek minôségét, sem a kiszolgálás gyorsaságát és pontosságát illetôen.
Ha mindezt mégis elviselte a külföldi turista, aki már hazafelé tart, s a kétsávos úton rábízza magát a vég nélküli autósorra, utolsó döfésként a rendôrség szigorától sem menekül meg. Kolozs megyei specialitásként emlegetik az utóbbi idôben, hogy a radar hatósugarába került kocsikból csak a külföldieket állítják le, s róják ki számukra a büntetést. De ez még mind semmi ahhoz a kálváriához képest, ami a megbírságolt autósra vár, ha történetesen a hét végén (ami a leggyakoribb eset) tart a határ felé. A büntetést ugyanis nincs ahol kifizesse. A pénzt csak a postán veszik el, a postahivatalok pedig szombattól nem fogadják el a pénzt, még ott sem, ahol aznap délig nyitva tartanak. A pontossághoz szokott nyugati állampolgár pedig rémülten ér el a határig, és hét végén ott sem sikerül "lerónia" a büntetést.
Mit tehetne mást, "dolgavé-gezetlenül" távozik, és a táskájába rejtett büntetési jegyzôkönyvvel megpecsételt kálváriája nyomán tízszer is meggondolja, hogy turizmus céljából valaha is visszatérjen Erdélybe, Romániába.
A Richter Gedeon Rt. névértéken nyilvános vételi ajánlat tesz a marosvásárhelyi SC Armedica SA gyógyszergyártó cégre - tette közzé a Richter pénteken a Budapesti Értéktôzsde honlapján.
A Richter Gedeon Rt. leányvállalatán, az SC Gedeon Richter Románia Kft-n keresztül 97,358 százalékos tulajdonnal rendelkezik a marosvásárhelyi SC Armedica SA gyógyszergyártó cégben. Egy román kormányhatározat értelmében pedig a nyilvánosan mûködô részvénytársaságban a 90 százaléknál nagyobb értékû befolyásszerzést elérô fél köteles nyilvános vételi ajánlatot tenni a további részvények felvásárlására - áll a közleményben.
A rendelkezés alapján az SC Gedeon Richter Románia Kft- nek szándékában áll nyilvános részvényfelvásárlási ajánlatot tenni 7 millió 382 ezer 382 darab Armedica Rt. részvényre, amely az alaptôke 2,642 százalékát teszi ki. A felajánlott vételár részvényenként 1.000 lej, amely megegyezik a részvények névértékével. A nyilvános részvényfelvásárlás lebonyolítására a marosvásárhelyi Romaxa Rt. brókercég kapott megbízást.
A nyilvános részvényfelvásárlás befejezése után a többségi tulajdonosnak szándékában áll az Armedica Rt. zártkörûvé tétele.
Óvnám a román kormánypártot attól, hogy téves taktikai megfontolásokból újra megnyitni szeretne olyan, már letárgyalt ügyeket, mint például a kedvezménytörvény kérdése - jelentette ki pénteken az MTI-nek adott nyilatkozatában Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke.
Markó azután nyilatkozott, hogy a román kormányszóvivô bejelentette: a román fél szerint a Romániában mûködô magyar konzulátusok tévesen alkalmazzák a kedvezménytörvény végrehajtásáról kötött román-magyar egyetértési nyilatkozatot és Adrian Nastase miniszterelnök felkéri Medgyessy Péter magyar kormányfôt, hogy késlekedés nélkül vessenek véget ennek a gyakorlatnak.
Az RMDSZ elnöke szerint a román kormánypárt bizonyos értelemben megsértette a két szervezet együttmûködési megállapodását, mivel az egyértelmûen kimondja, hogy közösen ellenôrzik az egyetértési nyilatkozat betartását. Ennek ellenére a legutóbbi ellenôrzésrôl nem értesítették az RMDSZ-t, így a szövetség képviselôi csak néhány helyen tudtak jelen lenni.
- Ott, ahol az RMDSZ képviselôi is jelen voltak, semmiféle problémát nem tapasztaltak, így nem értem, miként lehet utólag kifogásokat emelni - fogalmazott.
Markó külön hangsúlyozta, hogy a kedvezménytörvény ügye már letárgyalt kérdés.
- Mindenki elfogadta, hogy szükség van a törvény módosítására, és mindenki elfogadja, hogy a törvény szövegét kell a román-magyar egyetértési nyilatkozathoz igazítani és nem az egyetértési nyilatkozatot kell megváltoztatni - mondta.
Markó szerint ez teljes elégtételt jelent a román miniszterelnöknek és mindenki türelemmel kivárhatná, hogy az ôsszel - a román kormány képviselôivel is folytatott egyeztetések után - módosítják a törvényt.
Az RMDSZ és a román kormánypárt együttmûködése az elmúlt hónapokban jó volt, fontos eredményeket sikerült közösen elérni, nehéz kérdéseket lehetett megoldani. Markó ugyanakkor úgy látja, hogy a kormánypárt az utóbbi idôben kissé elbízta magát, a jó együttmûködés láttán kezdi azt hinni, hogy bármit eltervezhet és megtehet az RMDSZ nélkül.
Markó arra figyelmeztetett, hogy ez nem fog menni. Példaként említette: éles belpolitikai vita várható a közeljövôben az alkotmány módosításának ügyében.
- Az RMDSZ nem fogja aláírni a jövô héten azt a megállapodást, amelyet a román politikai pártok terveznek az alaptörvény módosításának kérdésérôl - közölte.
Markó szerint a módosításra váró kérdések leltárába nem került be néhány olyan fontos kérdés, mint például Románia nemzetállamként történt meghatározásának megváltoztatása, a kisebbségi jogok, a közigazgatási decentralizáció hangsúlyos szerepeltetése az alaptörvényben.
- Ezek nélkül az RMDSZ nem tud részt venni a munkában, s ha valaki azt akarja, hogy továbbra is egyetértsünk az alkotmánymódosítás gondolatával, az errôl kezdett munkával, majd magával a módosítással, akkor velünk együtt közösen újra kell gondolnia mindazt, ami ezen a téren eddig történt - szögezte le.
Hangsúlyozta: a romániai magyarságnak és a román többség képviselôinek tartósan együtt kellene mûködniük a közös gondok megoldásában. Ezt az RMDSZ stratégiai kérdésnek tekinti.
Véleménye szerint most is léteznek a hosszú távú együttmûködés felté-telei, de ezeket el is lehet rontani. Például olyan kormányfôi nyilatkozatokkal, amelyek arról szólnak, hogy a kormánypárt saját erdélyi népszerûségének csökkenésével fizet az RMDSZ-szel kötött együttmûködésért.
- Ha egy román politikus számára probléma a magyarokkal együttmûködni, szeretném megüzenni: egy magyar politikus számára pontosan ugyanakkora gond az együttmûködés egy román párttal, vagy politikussal. Ebben az országban az ilyen együttmûködéssel mi is pontosan akkora népszerûséget nyerünk vagy veszítünk, mint ôk - mondta.
Az EU-integrációt megelôzô folyamatban csak regionális terveket támogatnak - tájékoztatta Dorin Florea polgármestert Carl Adolf Heller az EU brandenburgi övezetért felelôs képviselôje, aki Simion Cretu, a 7-es központi régiós fejlesztési ügynökség vezetôjének a társaságában Marosvásárhelyre látogatott.
A zártkörû megbeszélésen, amelyre a vendégek kérésére került sor, a polgármester bemutatta a városfejlesztési terveket, abban a reményben, hogy valamelyikre sikerül támogatókat találni. A németországi szakember, miután meghallgatta az elôadást, kifejtette, hogy az Európai Unió az integrációs folyamat támogatásáért jelentôs pénzösszegeket nyújt majd Romániának, azonban ezeket csak regionális tervek megvalósítására lehet fordítani. Ezért arra kérte a polgármestert, ezentúl régiós tervekben gondolkodjanak, hiszen külön a város nem kap támogatást. Az EU a 7-es központi fejlesztési régió szervezeti felépítésének a megerôsítését segíti. Így ezen belül, a különbözô gazdasági makroprojektekhez partnerkapcsolatokat kell kiépíteni a különbözô hivatalok, intézmények, szervezetek között. A 7-es számú fejlesztési központ célja, hogy az EU-követelményeknek megfelelôen készítse elô a szóban forgó terveket, ehhez szakasszisztenciát is biztosítanak, így Simion Cretuval együtt ajánlották, hogy a tervezéskor a polgármesteri hivatal forduljon az ügynökséghez. A németországi vendég értékelte a polgármesteri hivatal által megvalósított városfejlesztési terveket, azt is megemlítette, hogy a 21- es Agenda keretében papírra vetett elképzelésekkel elöbbre vannak, mint más városok, azonban ez "nem hatja meg az EU-t", ôk mindenképpen régiókban gondolkodnak, mert a kullogókat is támogatniuk kell. A találkozón más konkrétumokról nem esett szó.
(vajda)
A WBA profi ökölvívó világszervezet félkönnyûsúlyú bajnoka, Leonard Doroftei pénteken Marosvásárhelyre látogatott, a Ring Box ökölvívó sportklub elnöke, Dan Ghiurca meghívására.
A világbajnok öklözôt délben fogadta Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere, aki rövid eszmecserét folytatott a sportolóval. Az újságírók jelenlétében lefolytatott beszélgetésben részt vett Palecian Judit, Marosvásárhely nôi profi ökölvívó világbajnoka is, így egyszerre két világbajnok öklözô ült a polgármesterrel szemben. Igaz, Palecian Judit bajnoki címérôl Dorin Florea csak most szerzett tudomást.
Ezt követôen, rövid sajtótájékoztató keretében Leonard Doroftei válaszolt az újságírók kérdéseire, majd 19 órától a víkendtelepen felállított szorítóban lebonyolított ifjúsági ökölvívó mérkôzéseket tekintette meg.
Soros ülést tartott tegnap a marosvásárhelyi tanács, napirenden a következô négy ponttal: a Somostetô átalakítása és korszerûsítése, a közérdekû információk hozzáférhetôsége érdekében adatbázis létrehozása, kerülôút megépítése, a marosvásárhelyi vár átalakítása.
Még mielôtt valaki is összezavarodna, pontosítunk: a Demokrácia Kollégiumának frissen végzett hallgatói játszották el mind a polgármester, mind a tanácsosi testület szerepét. Bátran elmondhatjuk: némely esetben az "igazi" városi tanácsosok által is megirigyelhetô profizmussal.
A napirendi pontok kiválasztása sem történt véletlenszerûen, fontos és idôszerû témákról esett szó. A kritikáktól, csípôsebb megjegyzésektôl sem mentes felszólalások, replikák - a polgármester szerepét játszó Svetlana Enache vagy a tanácsosok szerepében levô Kósa László, Kilyén Ildikó, Kocsis Lóránt, Kato Tamás, Varga Enikô, Marcela Moldovan részérôl - végig ébren tartották a hallgatóság figyelmét. Megtudhattuk, hogyan látja a Somostetô átrendezésének problémáját a fiatal tanácsosok testülete: a körutat rendbe kell tenni, a járdát burkolatkôvel befedni, a sétányokat felújítani, az állatkertet átalakítani (a tavat megtisztítani, teraszokat építeni a tó köré, kihasználni a jövedelmet hozó lehetôségeket), a város fôtere és a Somostetô közötti közszállítást szintén meg kell oldani. A közérdekû információkat az Internet segítségével elérhetôvé és átláthatóvá kell tenni, kerülôutat kell építeni, hiszen ez megkönnyíti a repülôtér felé a közforgalmat - vélték az ifjú kollégisták. Érdekes napirendi pont volt a vár ügye, a javaslatok szerint a várban jelenleg mûködô intézményeket, de a nagyszabású és zajos fesztiválokat ki kell költöztetni, a bástyákban múzeumokat kellene létrehozni, az épületeket renoválni kell és tájékoztatási központot, emléktárgy-üzletet, kiállítótermeket, a 20-30-as évek hangulatát idézô kávézót, protokolltermet, mûvészek számára mûhelyt, középkori stílusban motelt kell építeni - hangzott el néhány érdekes ötlet.
A Pro Európa Liga szervezésében immár a Demokrácia Kollégiumának VIII. évfolyama végzett idén. A román, magyar, roma és német nemzetiségû fiataloknak a jogállam mechanizmusainak megismerésére lehetôséget nyújtó programban részt vett fiatalok száma a mostani végzôsökkel 185-re emelkedett, az elôzô években végzettek immár a helyi közigazgatásban, sajtóban, politikai pártokban, nemkormányzati szervezeteknél tevékenykednek, vagy egyetemisták. Az elmúlt 8 hónap alatt a hallgatóknak lehetôségük nyílt részt venni kerekasztal- beszélgetéseken, vitákon, látogatást tenni a közintézményeknél, a román és magyar parlamentben, elnöki hivatalban, államelnökökkel, politikusokkal, közéleti személyiségekkel találkozni.
Az ünnepségen román és magyar nyelven felszólaló Burkhardt Árpád alprefektus hangsúlyozta a felvetett témák valós jellegét és hasznosságát. Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnöke szerint a Demokrácia Kollégiuma hozzásegíti a fiatalokat ahhoz, hogy felismerjék: csak együtt sikerül megoldani bizonyos problémákat, úgymint a környezetszennyezés, zöldövezetek ügyét. "Rá kell vezetnünk fiataljainkat, hogy ne vágyódjanak elmenni Romániából, maradjanak szülôföldjükön, harcoljanak és itt boldoguljanak. Vegyenek részt a politikai életben, közigazgatásban, civil szervezetek tevékenységében" - mondta.
Az ünnepség a latin nyelven kitöltött oklevelek kiosztásával zárult.
Antik melósok. Fiatal rádiós barátom éppen vidékrôl érkezik, frissen száll le a buszról, parolázunk. Hetek óta el szeretnék mondani valamit, és tessék, nem jut eszembe. Váltunk pár szót, és kész. Most hirtelen felvillan: ô is és kollégái is (a kereskedelmi rádióktól) állásbörzéjükben így fogalmaznak: "legalább három/öt év régiséggel"... Öreg-motoros szerkesztôk így mondanák: "a munka mezején". Holott mirôl van szó: három/öt évi munkahelyi tapasztalattal, gyakorlattal rendelkezô személyt keresnek fölvételre. Jó, hogy mégsem tettem szóvá, mert lapunkban is fel-felbukkan ez az "antik" fogalmazásmód. * Vetatur fumare! Tilos a dohányzás a Vatikánban. A Szentszék 108 hektárján levô összes, a nagyközönség által látogatható helyen, irodában stb.; és a tilalom az érsekekre meg a bíborosokra is kiterjed. Egyedül Ôszentsége lenne kivétel mint egyeduralkodó, de hát II. János Pál pápa nem dohányzik. Mégis-mégis: a Szentszék négyezer alkalmazottja ma is gyakorlatilag féláron vásárolhat havi 5-6 karton cigarettát az egyházi városállam boltjában. Ezt, mondjuk, egy Toosccoe Hopkins nevû egyén nagyon megirigyelné. * Emmán döfi! Kedvenc reklámom továbbra is ez: "Felsôháromszéki asszonykéz dolgozik minden ötvenedik európai férfi nadrágján." (Háromszék) Mosolyra késztet az, amely így kezdôdik: "Mindent a református temetôben..." Harmadik a listámon a szarvasagancs-vásárló. (Csendben hozzágondolom: "Megcsalt férjek kíméljenek!") * Miért tûntem el hirtelen a munkahelyemrôl? Horoszkópomban ez állt: " Szeretne visszatérni Önhöz volt szerelme." * Hajrá, magyarok! "Országos szinten Sepsiszentgyörgyön isszák a legkevesebb vizet" - hallom a rádióban. Akkor tehát mégsem Székelyudvarhely a legmagyarabb erdélyi város?!
- Az elmúlt tizenkét évben az RMDSZ-nek következetes politikával sikerült megszüntetnie az erôszakos állami asszimilációs törekvéseket, a mûvelôdéshez, az anyanyelvû oktatáshoz és a szabad anyanyelvhasználathoz való hozzáférés bôvítésével pedig bizonyos mértékben vissza tudta szorítani a természetes asszimilációt is. A szövetség ugyanakkor nem tudott gátat vetni a kivándorlásnak, nem tudta meggyôzni a fiatalokat arról, hogy Erdélyben a jövô - mutatott rá beszédében Markó Béla pénteken, a nyárádszentmártoni Miért Nyári Akadémián tartott elôadásában. Az RMDSZ elnöke a kivándorlás és itthon maradás kérdéseivel foglalkozó fórumon értékelte a romániai népszámlálás adatait, és vázolta az erdélyi magyarság demográfiai csökkenésének megállítását célzó szövetségi stratégia elveit.
Markó Béla hangsúlyozta, az erdélyi magyar közösség számának jelentôs csökkenése arra készteti az RMDSZ-t, hogy az eddig meghirdetett szülôföldön való megmaradás helyett a szülôföldön való boldogulást tûzze ki célul. - Az RMDSZ a továbbiakban nagy súlyt helyez a magyarok megélhetését javító szociális gondok megoldására, a gazdasági, infrastrukturális beruházások ösztönzésére és ezt a célt követi mind a magyar, mind pedig a román kormánnyal való együttmûködése során - szögezte le. A szövetségi elnök szerint az önálló magyar oktatás és mûvelôdés fenntartása, de a hatékony érdekképviselet szempontjából is rendkívül fontos az erdélyi magyarság számaránya. - A népességcsökkenés nyomán egyre több erdélyi magyar van ma peremhelyzetben, szórványban, akiknek emiatt egyre nehezebb kultúrához, anyanyelvhez való hozzáférést biztosítani. Az RMDSZ-nek, a szakmai testületekkel és az egész erdélyi magyar közélettel közösen el kell végeznie a népszámlálási adatok mélyreható elemzését, mihamarabb stratégiát kell kidolgoznia a népességcsökkenés megállítására, hiszen ettôl függ az, hogy az erdélyi magyarság esetében a jövôben továbbra is nemzeti közösségrôl, vagy csak népcsoportról beszélhetünk - figyelmeztetett Markó Béla.
"Magyarországnak szüksége van fiatal, tehetséges határon túli munkaerôre, de meg kell értenie azt, hogy nekünk nagyobb szükségünk van az erdélyi fiatalokra, mint bárki másnak. A szülôföldet elhagyni szándékozóknak pedig tudniuk kell azt, hogy magyarként máshol is lehet élni, de erdélyi magyarként csupán Erdélyben lehet - zárta beszédét az RMDSZ elnöke.
A pénteki vitafórumon Horváth István kolozsvári szociológus a népszámlálási adatok tudományos konklúzióit ismertette, a délután folyamán pedig Magyari Tivadar társadalomtudós tartott elôadást Hogyan bánjunk a médiával címmel.
Enigma kódológép, Minox-kamerák, a Stasi betörésekhez használt különleges táskái és a CIA által a Berlini Fal alatt ásott alagút élethû utánzata - valóban gazdag anyag várja a négy évig tartó építkezés után pénteken Washingtonban megnyílt Kémmúzeum, az International Spy Museum látogatóit, amely a kémkedéshez használt eszközök világviszonylatban legnagyobb gyûjteményét mutatja be.
Az NDK egykori igazi kémfônöke, Markus Wolf mellett nem hiányoznak a kémfilmek képzelet szülte hôsei sem, mint James Bond vagy Emma Peel.
Peter Earnest múzeumigazgató, aki hosszú éveken át maga is a CIA egyik vezetô munkatársa volt, "teljes élménynek" nevezte a múzeumot, a látogatónak itt mindent bemutatnak, ami csak a kémkedés titokzatos világából bemutatható. Hogy pedig a mozirajongóknak se támadhasson hiányérzetük, a kémkedéshez valóban használt tárgyak mellett ott láthatják a "Goldfinger" címû James Bond-filmben megcsodált Aston Martin sportkocsi élethû mását is.
Elsôsorban azonban a "valódi" kiállítási darabok meggyôzôek. Parányi fényképezôgépek, amelyeket az elsô világháborúban galambokra erôsítettek, hogy légi felvételeket készítsenek az ellenséges állásokról. A híres- hírhedt mérgezett hegyû bolgár esernyô, amellyel a KGB disszidenseket tett el láb alól Nyugaton. Ugyanilyen gyilkos volt a "halálos csóknak" elnevezett ajakrúzs revolver is, amely a keletnémet határon került a CIA kezére.
A múzeum egy egész terme foglalkozik a szövetségesek arra irányuló fáradozásaival, hogy megfejtsék az Enigma német rejtjelezôgép kódját. Aki nem elégszik meg azzal, hogy csak szemügyre vegye az írógép nagyságú Enigmát, annak lehetôsége nyílik rá, hogy a helyszínen kipróbálja saját kódfeltörési képességeit.
A mintegy 40 millió eurós költséggel épült kémmúzeum létrehozói, akiknek soraiban - mint tanácsadó - kiérdemesült CIA- ügynökök mellett egy hajdani KGB-s tiszt is található, nagy súlyt helyeztek arra, hogy a látogatók interaktív módon maguk is bekapcsolódhassanak a kémkedésrôl szóló történetekbe. Minden egyes látogató belépéskor magára veheti bárkinek az identitását és távozáskor egy "digitális határôr" alaposan ki is kérdezi ôt.
Az FBI-központtól csupán egy utcányi távolságra lévô múzeum érdekességei közé tartozik annak a Los Alamos-i laboratóriumnak élethû mása, ahol az amerikaiak az atombombát kifejlesztették. Képet kapnak a látogatók az oroszoknak azokról a fáradozásairól is, amelyekkel meg akarták szerezni az atombomba titkát. Az orosz atombomba felrobbantását követôen a hidegháborúban nagymértékben fokozódott a kémtevékenység, amely azután a múzeum megalkotói szerint Berlinben érte el tetôfokát.
Ami Markus Wolf egykori vadászterületét illeti, a látogatók elsétálhatnak egy berlini utcai kávéház mellett, NDK-s propaganda anyagot olvashatnak egy hirdetôoszlopon és azután végigsétálhatnak a 150 méter hosszú alagúton, illetve annak másán, amelyet az angolok és az amerikaiak 1954-ben építettek a Berlini Fal alatt, hogy rákapcsolódjanak kelet-német telefonkábelekre.
Mai szemmel nézve különben kevés sikerrel járt az alagút megépítése és két évvel késôbb be is csukták. Különben a múzeumban látható számos tárgynak ugyanez az üzenete: a kémkedés ritkán hoz olyan sikerélményeket, mint amilyenek a James Bond- filmekben láthatók. Többnyire piszkos és veszélyes munka, amely csak a legritkább esetben hozza meg egymaga az áttörést - olvasható a dpa tudósításában.
A Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) 2002. július 17-i ülésének résztvevôi az egyetemes magyarság nemzeti összetartozásának tudatában, a hagyományok és értékek megôrzését, a demokrácia és szolidaritás közösen vallott eszméinek kiteljesítését, a világ különbözô részein élô magyarok kapcsolatainak és együttmûködésének fejlesztését szem elôtt tartva - üdvözlik, hogy a rendszerváltozás óta a magyar-magyar kapcsolatok konkrét együttmûködésben kifejezésre jutó folyamata - amelybôl jelentôségénél fogva kiemelkedett az 1996. júliusi konferencia, majd az 1999. februári alakuló üléssel intézményesült és azóta már négy alkalommal (1999 novemberében, 2000 decemberében és 2001 októberében) ülésezô Magyar Állandó Értekezlet - töretlenül folytatódik;
- megelégedéssel nyugtázzák, hogy a 2002. május 27-én hivatalba lépett magyar kormány elsô intézkedései között kezdeményezte a MÁÉRT 5. ülésének összehívását;
- fontosnak tartják, hogy Magyarország és a határon túli magyarság kapcsolatai a közös érdekek iránti felelôsség vállalásának, a szervezetek egyenlôségének és kölcsönös tiszteletének, a nemzeti kötôdés szabad vállalásának és gyakorlásának erôsödését eredményezze;
- az egész magyar nemzet iránt érzett felelôsségük alapján megerôsítik elkötelezettségüket az együttmûködés fokozására az olyan nemzeti sorskérdések mentén, mint a magyarság lélekszámának és életkörülményeinek alakulása, s ezzel kapcsolatban fontosnak tartják, hogy a MÁÉRT járuljon hozzá a magyarság gyarapodását és felemelkedését eredményezô megoldások megtalálásához, támogassa a magyar kormány ezt célzó intézkedéseit. A tanácskozás résztvevôi a következôkben állapodtak meg:
1.) Megelégedéssel állapítják meg, hogy tovább erôsödött Magyarország és a határon túli magyar közösségek kapcsolatrendszere. Támogatják a magyar kormányt abban, hogy a környezô országok kormányaival folytatandó párbeszéd útján is segítse elô a szomszédos államokban élô magyarokról szóló törvény céljainak megvalósulását.
A szomszédos államokban élô magyarokról szóló törvény mûködésének féléves tapasztalatai, Magyarország nemzetközi kötelezettségvállalásai és a Velencei Bizottság ajánlásai alapján, valamint a jogszabály alkalmazásának megkönnyítése érdekében a résztvevôk tudomásul veszik a törvény módosításának szükségességét. Fontosnak tartják továbbá, hogy az ezzel kapcsolatos javaslatok áttekintése a MÁÉRT intézményei keretében történjen meg, s a közös álláspont kialakítása érdekében a következô MÁÉRT tanácskozás tûzze ezt a kérdést napirendjére, biztosítva az érintettek számára, hogy hozzájáruljanak a kölcsönösen elfogadható, az európai normáknak és mértékadó gyakorlatnak megfelelô megoldások kidolgozásához.
2.) Üdvözlik, hogy a magyar kormány programjában hitet tett minden, a határon túli magyarság számára kedvezô, a gyakorlatban bevált együttmûködési és támogatási formák folytatása mellett.
Támogatják a kormány azon szándékát, hogy a határon túli magyar szervezetek számára tényleges részvételt biztosítson az ôket közvetlenül érintô kérdések eldöntésében, beleértve a kulturális, nyelvi identitás és hagyományápolás erôsítését, valamint a szülôföldön való boldogulás elôsegítését szolgáló támogatórendszerek mûködtetését is.
Egyetértenek azzal, hogy a gyakorlati tapasztalatok alapján tovább kell bôvíteni a támogatási rendszernek a kedvezménytörvényen alapuló és egyéb elemeit. Fontosnak tekintik, hogy növekedjék a támogatások szintje és átláthatósága. Üdvözlik és támogatják azt a szándékot, hogy a jövôben a támogatások fô irányainak kijelölése és fontossági sorrendjének meghatározása mindenkor a határon túli legitim magyar szervezetek véleményének figyelembevételével történjék.
Üdvözlik a határon túli magyar felsôoktatási intézményrendszer kiépítése és helyreállítása érdekében tett lépéseket, és egyetértenek abban, hogy a folyamat kiteljesítése további közös erôfeszítéseket igényel. Támogatják a magyar kormányt abban, hogy az ehhez szükséges feltételek biztosítása érdekében tárgyalásokat folytasson az érintett államok képviselôivel.
3.) Szükségesnek tartják, hogy a szülôföldön történô megmaradás és boldogulás feltételeinek javítását célzó erôfeszítésekben a fô hangsúlyt és támogatást azok az együttmûködési formák kapjanak, amelyek hosszú távú felemelkedési perspektívát nyitnak egy-egy térség lakói számára. Ezek közé tartozik a határ menti és eurorégiós együttmûködés, a magyar és nemzetközi beruházások, a két- és sokoldalú gazdasági kapcsolatok erôsítése. Ebben a tekintetben is bizakodással tekintenek Magyarország és más országok európai uniós tagsága elé, amelynek várakozásaik szerint az új tagállamokon túli kisugárzása lesz.
4.) Kedvezôen fogadták a Kormány szándékát "Ady Endre-ösztöndíj" alapítására azzal a céllal, hogy az segítse az általános és középiskolai tanulók szülôföldön történô magas színvonalú tanulását, különös figyelemmel a szórványhelyzetben élôk hátrányaira.
Ugyancsak kedvezôen fogadták a budapesti Magyar Nemzet Házának létrehozására vonatkozó kormányzati kezdeményezést, amely méltó körülményeket kíván teremteni a magyar nemzet történelmi és kulturális emlékeinek bemutatására, megôrzésére és ezen keresztül a magyarság összetartozásának erôsítésére.
Támogatják, hogy az anyaországi és határon túli társadalmi szervezetek együttmûködésének ösztönzésére kerüljön sor a MÁÉRT szellemiségét tükrözô szakosított, tematikus rendezvényekre, különös tekintettel a "Tudós Magyarok" és a gazdasági életben "Sikeres Magyarok" találkozójára, továbbá az egyházaknak a magyar nemzet életében, fejlôdésében betöltött szerepét áttekintô tanácskozásra.
A résztvevôk egyetértenek azzal, hogy a kormány által tett kezdeményezések megvalósításának részletkérdéseit a MÁÉRT illetékes szakbizottságai vitassák meg.
5.) Fontosnak tartják, hogy a magyar-magyar párbeszédben a nyugati magyarság képviselôi is - akik támogatásukról biztosították a szomszédos országokban élô magyarokról szóló törvényt - részt vesznek, ami kifejezi kötôdésüket az egyetemes magyar nemzethez. Egyetértenek a nyugati magyarsággal való intézményes kapcsolatteremtés érdekében eddig tett lépések folytatásával, s azzal, hogy a kapcsolattartás gyakorlati formáinak megvalósulása kerüljön elôtérbe.
6.) Megelégedésüket fejezik ki, hogy Magyarországnak az Európai Unióhoz történô csatlakozása a végsô szakaszához érkezett, üdvözlik az e téren elért sikereket. Fontosnak tartják, hogy a határon túli magyarság szervezetei a csatlakozási tárgyalások során az ôket érintô kérdésekrôl tájékoztatást kapnak, továbbá, hogy lehetôségük van véleményük kifejtésére, ami hozzájárul a számukra is elfogadható álláspontok kialakulásához.
7.) Üdvözlik és támogatják, hogy Magyarország erôsíteni kívánja együttmûködését a szomszédos országokkal, új lendületet kíván adni a visegrádi országok együttmûködésének, amely lehetôséget ad összehangolt cselekvésre a közös érdekek mentén, erôsíti a régió stabilitását és fejlôdését, jobb életkörülményeket teremtve a térségben élôk számára, az itt élô magyar közösségek tagjait is beleértve.
8.) Támogatják a térség államainak azon törekvéseit, hogy tagként csatlakozzanak az euroatlanti integrációs szervezetekhez. Ismételten kinyilvánítják, hogy különösen érdekük a Magyarországgal szomszédos országok NATO-tagságának mielôbbi megvalósulása, ami jelentôs mértékben erôsítené a térség stabilitását, s ebbôl következôen hozzájárulna a társadalmi- gazdasági fejlôdés gyorsabb ütemû kibontakozásához, valamint a mértékadó európai gyakorlattal megegyezô gyakorlat érvényre jutásához a nemzeti kisebbségekkel való bánásmód tekintetében is.
Hasonlóképpen támogatják a térség államainak európai uniós csatlakozási törekvéseit. A résztvevô határon túli magyar szervezetek képviselôi újólag annak a meggyôzôdésüknek adnak hangot, hogy együttmûködésük az euroatlanti integráció eszméje mellett elkötelezett politikai erôkkel mind az általuk képviselt magyar nemzeti közösség, mind a többséghez tartozó állampolgárok érdekeinek megfelel.
Budapest, 2002. július 17.
Egyes egyetemeken már véget ért a felvételi vizsga, az eredményeket már ki is függesztették, másokon még csak a megmérettetés elôtti lámpalázas hangulatú beiratkozás folyik. Nehéz idôszak ez a jelentkezôknek, hiszen a vizsga eredményétôl függôen lesz felhôtlen vagy kiábrándulással, kudarccal fûszerezett a nyár. Mi a helyzet a vizsgákat illetôen a marosvásárhelyi egyetemek háza táján?
Az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen július 15-tôl fogadják a jelentkezôket, a beiratkozás július 22-én, hétfôn 14 órakor ér véget. Az általános orvosi karon idén 255 ingyenes és 100 fizetéses hely, a fogászati és gyógyszerészeti karon 50 ingyenes és 25 tandíjköteles hely van. Az általános orvosi kollégiumba 25 hallgatót tandíjmentes, 25-öt fizetéses helyre vesznek fel. A fogászati és a gyógyszerészeti kollégiumba 20 ingyenes és 25 tandíjköteles hely van.
Az orvosi egyetem karainak tandíjköteles helyeire az évi tandíj 800-1000, míg a kollégiumi szakok helyeire 300 dollár.
Míg az orvosi karokon túljelentkezés van, a kollégiumi karokon csak alig egypár jelentkezôt írtak be.
A felvételi vizsgára július 24-én, szerdán kerül sor.
A Sapientia Egyetem marosvásárhelyi Mûszaki és Humán Tudományok Karán folyamatban van a beiratkozás, ma és vasárnap 8-15 óra között várják a jelentkezôket. A mûszaki szakon július 23-án, kedden lesz a vizsga. A kommunikáció és szociálpedagógia szakon szintén július 23-án van a szóbeli alkalmassági vizsga, majd 24-én az írásbeli. A kertészmérnöki karon július 24-én és 25- én vizsgáznak.
A mûszaki szakok 180 helyére tegnapig több mint 200-an, míg a kommunikáció és szociálpedagógia szak 80 meghirdetett helyére 130-an jelentkeztek. A kertészmérnöki kar 50 helyére tegnap délig 12- en pályáztak, de még vasárnap is lehet iratkozni.
A marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetemre július 23-án délután három óráig lehet beadni a dossziékat. A színész szakon július 24-én lesz a kizáró jellegû megmérettetés, 25- én pedig a gyakorlati próba. Ezen a szakon 7 ingyenes, 5 tandíjköteles hely van. A rendezôi szakon július 24- én lesz az elsô, kizáró, 26-án a gyakorlati próba. Itt 7 ingyenes helyet hirdettek meg. A teatrológián 7 ingyenes és 2 tandíjas hely lesz. Erre a szakra nem szerveznek felvételi vizsgát, hanem az elért tanulmányi eredményeket veszik figyelembe.
A Petru Maior Egyetemen tegnap volt az utolsó vizsganap a közigazgatási, a matematika-informatika és idegennyelv- tanítói szakon. A mérnöki karon, ahol több mint kétszeres túljelentkezés volt, még tegnapelôtt kifüggesztették az eredményeket. Azok a diákok, akiknek nem sikerült bejutniuk az ingyenes helyekre, de az általánosuk meghaladja a 5-ös osztályzatot, július 24-27. között beadhatják kérésüket a tandíjköteles helyekre.
Egyik legfontosabb momentuma a kormánypárt municípiumi tanácsa csütörtöki ülésének a 2004-es választásokra való felkészülés körüli vita volt. Ovidiu Natea megyei elnök szerint már most ki kell választani a megfelelô embereket a polgármesteri tisztségekbe, helyi tanácsokba, akár a parlamenti listákat is el lehet készíteni, egyrészt az esetleges konfliktusok elkerülése végett, másrészt, hogy majd a választások közeledtével ne kelljen kapkodniuk.
A protokollum árt a párt imázsának
A hozzászólók egy része egyetértett a javaslattal, mások viszont azt mondták, hogy a választások még messze vannak, ráérnek azzal egy-két év múlva foglalkozni. Ennél fontosabb - mondta az egyik felszólaló - a párt imázsa. Példaként az RMDSZ-szel megkötött együttmûködési szerzôdést hozta fel, amely szerinte sokat ártott a Szociáldemokrata Pártnak. Felháborítónak tartotta - s nem is volt magában ezzel a véleménnyel -, hogy a megyei vezetés úgymond figyelmen kívül hagyja a helyi szervezetek vagy a municípiumi szervezet véleményét akkor, amikor döntéseket hoz. Ugyanúgy elszakadt a megyei szervezet a helyiektôl, mondta, mint ahogy pár perccel korábban Savu Lucian municípiumi elnök állította, hogy szakadás van a központ és a megyék között. Nehezményezte, hogy nem konzultáltak velük például a Bolyai líceum ügyében, ugyanis ôk ellene voltak, de ha már mindenképpen muszáj volt átalakítani, a fokozatos átalakítást javasolták volna. Bár Natea próbálta magyarázni, hogy az történt végül is - konzultáció ide vagy oda -, amit ôk akartak, nem értették, vagy nem akarták érteni a heveskedôk.
Végül szóba kerültek a tagdíjak is, és az, hogy ha már kormánypárt, akkor valóban tegyenek is az emberekért.
Az idén, a polgármesteri hivatal adatai szerint, az elsô félévben 1844 gyerek született. Ugyanebben az idôszakban 417 házasságot kötöttek és 1229 személy hunyt el. Ez azt jelenti, hogy az országos tendenciával ellentétben Marosvásárhelyen népességszaporulat figyelhetô meg.
Az Országos Lakásépítési Ügynökség és a polgármesteri hivatal között létrejött partnerkapcsolat keretében hamarosan elkezdôdik 3 tömbház felépítése (a Pandúrok útja 56. és 48. szám alatt és a Negoiului utcában) 159 lakrésszel. Ugyanakkor megkezdôdött a részletes városrendészeti terv összeállítása valamint a megvalósíthatósági terv elkészítése az Országos Lakásügynökséghez való átküldés céljából további 5 létesítmény esetében (Pandúrok útja - Predeal utca, Suceava utca, Gh. Marinescu utca, 1918. December 1. út és Rovinari utca) 135 lakrész létrehozása érdekében.
Az RMDSZ mezôzáhi szervezete 2002. július 21-én, vasárnap 9 órától a helyi kultúrotthonban, a mezôméhesi RMDSZ szervezet pedig 12 órától a református templomban, az istentisztelet után fórumot szervez. A megbeszélések központjában elsôsorban a magyar státustörvény, az etnikai alapon üldözöttek törvénye (2001. évi 189-es törvény) és az 1950-1961 között katonai munkaszolgálatot teljesítôk kárpótlási törvénye (2002. évi 309-es törvény) lesz. Meghívottak Kerekes Károly parlamenti képviselô, Andrássy Ápád, az RMDSZ Marosludas kerületi elnöke valamint Fekete Kovács Levente, a magyar státustörvény kerületi irodavezetôje.
A birtoklevelek több mint felét kiosztották
Balavásár községben összesen 1873 birtoklevelet kell kiosztani szántóföldekre és 87-et erdôterületekre. Eddig 999 birtoklevél talált gazdára, azaz az összesnek az 53,3%-a, és további 79 már a kiadás elôtti utolsó fázisban van. Az erdôterületek esetében mind a 87 birtoklevél elô van készítve és a hónap végéig kézbesítik azokat - tudtuk meg Máté János polgármestertôl, aki hozzátette: a tervek szerint ez év harmadik negyedében 150 birtoklevelet osztanak ki, az utolsó negyedévben pedig 500-at.
Eltûntek az ideiglenes szeméttelepek
Balavásár községben összesen 330 iratcsomót iktattak a szociális segélyek kérvényezésekor, és ennek következtében ez év elsô negyedében 251-et jóvá is hagytak. Ugyanerre az idôszakra 650 millió lej értékben fizettek ki szociális támogatást az érintetteknek. A segélyért cserébe a rászorulók eltakarították az ideiglenes és engedély nélkül létrehozott szeméttelepeket, 280-300 hektárnyi, a polgármesteri hivatal tulajdonát képezô legelôt kitakarítottak és mintegy 5 km hosszúságban sáncot ástak. Ezzel azonban korántsem ért véget munkájuk, hiszen a község területén legelô és kiásásra váró sánc is van bôven.
Az elvárásoknak megfelelôen továbbra is csökken a munkanélküliségi ráta megyénkben. Júniusban ennek értéke 9,19% volt, a májusi 9,35%-kal szemben. Ezek az értékek növekedtek azonban az elôzô évi 7 illetve 6,73%-hoz képest és a gyakorlat azt mutatja, hogy szeptember után újra egy- két százalékpontnyi növekedés várható. Mindazonáltal a munkanélküliségi ráta évek óta legalább 2%-kal alacsonyabb, mint az országos átlag.
Az elmúlt idôszakban mintegy 25 milliárd lej értékben történtek útjavítási és modernizálási munkálatok Marosvásárhelyen. Aszfaltszônyeget terítettek a Segesvári úton, a Bega, Bodoni, Stefan Cicio Pop, Székely vértanúk és Vasile Lucaciu utcákban. Munkálatok folynak a Stefan cel Mare utcában. Javították a Dorobantilor utca kockaköves burkolatát. A betonburkolatot a Vasile Goldis, Hateg, Iosif Hodos, Jegenye és Sólyom utcákban újították fel, ugyanakkor ballaszttal feljavították a Ionel Giurchi, Ioan Roman, Mircea Robu, David Rusu, Zöld és Lazar Blejnari utcákat.
Osztrák küldöttség érkezett a napokban a Maros megyei Mezôgazdasági, Ipari és Kereskedelmi Kamarához. Amint Gheorghe Nan elnöktôl megtudtuk, a küldöttséget Helmut Geiger vezette, aki a Triumph International Spiesshofer & Braun céget képviselôje. A konfekciókészítéssel foglalkozó vállalat terjeszkedést tervez és mostani látogatásán az itteni lehetôségek iránt érdeklôdött. Beszélgetésük során fôként a megyénkben jegyzett munkanélküliségi ráta, az átlagfizetés valamint a konfekciókészítésben az egy fôre esô átlagjövedelem értéke érdekelte.
Július 23-án 8 és 15 óra között szünetel az áramszolgáltatás Marosszentgyörgyön a Fô út 1021. és 1069. számok között valamint a Fúrótorony utcában.
Diplomaosztás Székelyudvarhelyen
Elôször osztanak diplomát szombaton Székelyudvarhelyen azoknak a magyar fiataloknak, akik szülôföldjükön vettek részt nappali tagozatos, magyar nyelvû képzésben - tájékoztatta Bariné Turán Csilla, a végzôs hallgatók oktatását folytató tatabányai Modern Üzleti Tudományok Fôiskolája (MÜTF) szóvivôje az MTI-t. Elmondta: a tízéves tanintézet jelenleg négy képzési helyen, Komárom-Esztergom megye székhelyén, a fôvárosban, a már említett Székelyudvarhelyen és a csallóközi (Szlovákia) Dunaszerdahelyen kínál fôiskolai továbbtanulási lehetôséget, két, gazdálkodási és kereskedelmi szakon. Hozzátette: a MÜTF a tatabányai és a székelyudvarhelyi önkormányzat együttmûködésének keretében 1998-ban nyitotta meg erdélyi képzési központját. E hét szombatján mintegy harminc magyar anyanyelvû erdélyi fiatal kap az Európai Unió által is elismert diplomát, s Kandikó József, a MÜTF fôigazgatója és Bencsik János, Tatabánya polgármestere ajándékokkal is kedveskedik az elsô végzôsöknek.
Kolozsváron megalakult a Fiatalok Helyi Tanácsa. A fiatalok helyi tanácsa eldöntötte, hogy minden hónapban ülésezik, és megvitatja a város alapvetô gondjait, határozatait pedig eljuttatja Kolozsvár önkormányzatának. A fiatalok önkormányzata a tanács klasszikus szabályzata értelmében mûködik, amelyet a következô ülésen fogadnak majd el, ennek értelmében a határozatokat a testület szakbizottságai nyújtják majd be az önkormányzat elé. A Fiatalok Helyi Tanácsának összehívása a Pro Democratia Egyesület négy városban - Brassó, Kolozsvár, Csíkszereda és Nagyszeben - zajló programjának része. A Fiatal politikusok, jövendô helyi tanácsosok elnevezésû programot az angliai Westminster Alapítvány finanszírozza, és a politikai pártok ifjúsági szervezeteit célozza meg. A kolozsvári fiatalok tanácsába a Demokrata Párt, a Nemzeti Liberális Párt, a Parasztpárt, a Nagy-Románia Párt, a Szociáldemokrata Párt és az RMDSZ fiatal tagjai közül válogattak.
A média révén közismertté vált, hogy egy lopásért elítélt férfi felajánlotta egyik veséjét átültetésre - s Ion Iliescu államfôt annyira meghatotta a történet, hogy megkegyelmezett az illetônek. A 33 éves Dorel Vidican, aki hároméves fegyházbüntetését töltötte lopásért, egy újságból értesült a 29 éves volt újságírónô, Diana Moldovan esetérôl: a fiatal nô túlélési esélyei szervátültetés nélkül a nullával voltak egyenlôk. Az elítélt azonnal felajánlotta egyik veséjét a fiatal nônek, és az orvosok legnagyobb meglepetésére az átültetendô szerv minden szempontból megfelelt. A sikeres szervátültetést követôen Diana már el is hagyta a kórházat. Az elítélt pedig szülôfalujába tér vissza, hogy ott új életet kezdjen.
Erdélyi íróportrék a Vármegye Galériában
Paulovics László erdélyi származású grafikus és festômûvész 38 erdélyi íróról készített grafikájából nyílt tárlat csütörtökön a budapesti Vármegye Galériában. A Németországban élô mûvész a XX. század meghatározó erdélyi íróegyéniségeirôl, köztük Sütô Andrásról, Féja Gézáról, Beke Györgyrôl készített portrékat az elmúlt két évben. A mûvek elsô alkalommal szerepelnek kiállításon. A kollázstechnikával készült színes grafikák alatt az írók életmûvébôl a mûvész által választott idézet szerepel.
Nemzetközi ifjúsági nyári egyetem Salgótarjánban
Az európai integráció és a regionalitás lesz a fô témája a Salgótarjánban hétfôn kezdôdô 27. Nemzetközi Ifjúsági Nyári Egyetemnek - tájékoztatta Pálinkás Sándorné, a szervezô Tudományos Ismeretterjesztô Társulat Nógrád megyei igazgatója az MTI-t. Elmondta: az egyhetes program célja, hogy a résztvevôk minél több ismeretet szerezve foglalhassanak állást az uniós csatlakozásról. A nyári egyetemen - amelyre Szlovákiából, Ukrajnából, a Vajdaságból és Erdélybôl is érkeznek fiatalok - foglalkoznak a regionalitás kérdésével is.
10 hónap alatt 600 külföldit tartóztattak le
Több mint hatszáz külföldi állampolgárt vettek ôrizetbe és hallgattak ki az Egyesült Államokban a tavaly szeptember 11-i terrortámadások után. A Detroit Free Press címû amerikai napilap csütörtöki száma szerint a washingtoni igazságügy-minisztérium most elôször hozta nyilvánosságra a letartóztatottak számát egy szenátor írásbeli megkeresésére. Carl Levin, Michigan állam demokrata párti szenátora szerint a minisztériumnak több mint három hónap kellett, hogy válaszoljon levelére. Levin szerint a tárca válasza több kérdést is felvet, például azt, miért volt szükség ennyi ember letartóztatására és zárt ajtók mögötti kihallgatására. Polgárjogi csoportok az adatok nyilvánosságra hozatala után azonnal aggodalmukat fejezték ki az ôrizetbe vételek magas száma miatt és azért, mert Washington több száz embert megfelelô eljárás nélkül utasított ki az országból - jelentette az AFP.
Hetvenkét órára rács mögé került szerdán George Bush amerikai elnök unokahúga, mert megsértette a bíróság által számára elôírt kábítószerellenes kezelési program szabályait. A 24 éves Noelle Busht, az elnök fivérének, Jeb Bush floridai kormányzónak a középsô lányát idén januárban tartóztatták le, majd kötelezték a kábítószerellenes programban való részvételre, miután csalárd módon, a gyógyszerészt megtévesztve próbált nagy mennyiségû nyugtató gyógyszerhez (a pánikbetegség ellen használatos Xanaxhoz - generikus nevén: alprozalamhoz) hozzájutni. Hogy most milyen módon sértette meg a kezelési program szabályait, nem közölték a nyilvánossággal.
George Michael komponálja a hivatalos dalt
George Michael világhírû brit popénekest kérték fel a 2004-es athéni olimpia hivatalos dalának megírására. A 39 esztendôs, görög származású - eredeti neve Georgiosz (Jorgosz) Kiriakosz Panajotu -, de Londonban született sztár fontolóra veszi az ajánlatot. George Michael a nyolcvanas és kilencvenes évek meghatározó elôadómûvésze. Tagja volt a Wham! duónak, amely többek között a Wham Rap és a Wake Me Up Before You Go Go címû dalaival aratott világsikert. Késôbb szólókarrierbe kezdett, legutóbbi lemeze, a Freek idén jelent meg.
Legkevesebb hatvan ember életét vesztette Uganda nyugati részén, miután egy benzint szállító tartálykocsi frontálisan ütközött egy autóbusszal. Az ütközés következtében a busz lángba borult, s az utasok közül senki sem élte túl a szerencsétlenséget. A Kampalától 300 kilométerre délnyugatra történt balesetet valószínûleg az okozta, hogy a tartálykocsi fékjei elromlottak, s ettôl a jármû irányíthatatlanná vált. A rendôrség feltételezése szerint a buszon és a tartálykocsin összesen mintegy 60-70 ember utazhatott, de az áldozatok pontos száma egyelôre nem ismeretes.
Gyerünk a cserébe, ha szarka csörög!
Bolond, ki egész nap a tón ücsörög!
Sürögni se csalja a rezge csalit -
Potomra dobálgat a vízbe csalit…
Pecázni unottan öreg hiba rég!
Fölizzik a fényben a zöld libarét!
Csapongva libeghet a pille: szabad!
Elillan az élet is: éjbe szakad…
(1908 májusában)
Álom a lét: a gyerek fiatalkán szunnyad
a férfi
szívében.
Álma se sejti még - mire ébred az agg halálban?
(Talán 1878 márcziusából, esetleg áprilisából)
S miért maradt makacs talapzatán
A vád megint alaptalan!... Talán
Egy ismeretlen banda dúlva foszt, lop.
(Marosvásárhely, 1923 novemberében)
Halálom órája közel lévén, szükségét érzem annak, hogy életem homályába egy kis világosságot teremtsek. Kevés már az idôm, tudom, pótolni nem lehet teljességgel, mit elmulasztottam ötven év alatt.
Soha nem volt természetem elmélkedéseimet alapossággal az utókor számára lejegyezni, ez alól csak az Appendix, no meg a Responsio a kivétel. Isten látja lelkem, soha nem a világnak éltem, és mégis legfôbb célomul az emberiség boldogítását tûztem ki. De sajna, igen korán fel kellett ismernem, hogy a mai kor embere nem értené meg gondolataimat. Szavaimat talán csak a jövô század embere értheti meg…
Éltemet egy domináns kettôsség határozza meg: a minden megnyilvánulásában szenvedélyes ember és a szenvtelen, logikusan gondolkodó tudós között ingadoztam. Elôbbi részem mondhatni családi örökség, második énem pedig a mathesis magasabb rendû szelleme által lett bennem felébresztve.
Apai ágon minden családfô igazságot kedvelô, de a maga nemében rettentô indulatos ember volt. Székely vér csörgedezett ereikben, és ez minden tettükben megnyilvánult. Atyámról például az a pletyka járja, hogy diákkorában úgy a falhoz vágott egy obsitost, amiért az elvette tôle hôn szeretett pipáját, hogy minden csontja csak úgy zörgött belé.
Drága jó Anyám részérôl pedig nem örökölhettem mást, mint az elmebetegségre való hajlamot. De ettôl, hála Istennek, megôriztettem, s elmém most is olyan tiszta és erôs, mint a gyémánt.
Neveltetésemtôl fogva irtóztam minden hazugságtól. Az amúgy is megférhetetlen, vitatkozó természetemet a katonaság évei alatt még jobban kivikszolták. Párbajt párbajra vívtam, mert az ártatlan szavakban is sérelmeket véltem hallani. Önérzetem és büszkeségem soha nem hagyott nyugodni, a korábban elszenvedett igazságtalanságokért ártatlan embereknek kellett megfizetni. Sokszor alaptalanul büntettem másokat, most már belátom, de velem sem volt kegyes a sors.
A katonaságot és ezáltal a tiszteket azért gyûlöltem, mert szakmai pályám miatt el kellett hanyagolnom igazi hivatásomat, a mathesist. Nem gyôzök elég nagy hálát adni az Istennek, hogy egy ilyen lángelmét adott nekem atyámul és kormányzómul. Ô vezetett be a geometria rejtelmeibe, s noha sok tanár oktatott, ilyen kiváló elmével még nem találkoztam. Talán ha nem pocsékolta volna el életét, még Gaussnál is különb lehetett volna. Annak ellenére, hogy óvott Euklidész XI. axiómájától, sikerült megoldanom a kétezer esztendôs rejtélyt. Atyám, ki korábban ugyanezt a kérdést próbálta megoldani, többször is csalódottan fordult el a mathesis kecsegtetô tündérasszonyától. Pedig csak kishitûségének és szertelen természetének köszönheti, hogy nem jutott el a helyes megoldáshoz.
Sokáig nem akarta elfogadni az absolut geometriára vonatkozó feltevéseimet, mert hajdani barátját nagyobbra tartotta, mint a saját fiát. Számomra ez volt az elsô komolyabb sérelem, mely aláásta viszonyunkat. Sajna, csak akkor fogadta el tanaimat, miután megkapta Gauss elismerô sorait.
Sohasem szerettem katonai szakmámat, mert az egész általam végzett munkát hiábavalóságnak tartottam. Nem volt kéztehetségem, egy ügyes rajzoló különb tervrajzokat készített volna nálam. Állandó kétségben voltam, hiszen munkámat nem tudtam megfelelôen végezni, eredeti hivatásomat pedig nem hagyták gyakorolni. Ugyan kinek lett volna szüksége abban az idôben tudós katonára? Így aztán, amint az lenni szokott, az állandó önmeghasonulások következtében betegeskedni kezdtem. Ha a lélek beteg, a test sem lehet egészséges.
A látásom egyre inkább gyengült, tagjaimat a reuma kínozta. De a legfôbb bajom a hipochondria volt. Mindenféle képzelt betegség gyötört, a lélek fertelme leginkább így ütött ki. A doctorok persze tehetetlenek voltak.
Amikor a katonaságtól nyugdíjaztattak, bajaim is enyhülni látszottak. De ez a jólét sem tartott sokáig. Hazaköltöztem Atyámhoz Vásárhelyre, abba a kis porfészekbe. A babonás, együgyû népet még valahogy elviseltem, de Atyámmal sehogyan sem jöttem ki. Ahogy mondani szokták, két dudás nem fér meg egy csárdában. Éppen akkor házasodott újra, s egyre inkább be kellett látnom, hogy többé nincs számomra hely az életében.
Naponta adódtak kisebb-nagyobb viták. A másságot nehéz elfogadni. Én nehezteltem rá, mert az életét és az eszét elpazarolta különféle léhaságokra. De lelkem mélyén irigye is voltam, hiszen neki sikerült az, ami nekem nem: le tudott alacsonyodni az emberekhez, briliáns elméjével mindenkit bûvköre alá vont. Minden érdekelte és mindenhez hozzá tudott szólni, valóságos ezermester volt. Az emberek szerették, minden társaságban szívesen látott vendég volt.
Kétségtelen azonban, ha ô is csak a mathesisnek élt volna, ô is olyan emberkerülôvé vált volna, mint jómagam. A matematika magányos tudomány, ahol csak egyedül nézhet szembe az elmélkedô a legkülönfélébb kérdésekkel.
Egy szép nap aztán nem bírtam tovább, anyai jussomat kértem, hogy elköltözhessem, és saját lábamon megéljek. A nyugdíj mindehhez kevés lett volna. Hosszas viták után sikerült annyit elérnem, hogy kiköltözhettem nômmel a domáldi birtokunkra.
Az elkövetkezendô tizenöt év életem legszebb idôszaka lett volna, ha nem mérgezi meg csendes harmóniánkat a kor ártó szelleme: nômet a kivetettség, engem a sikertelenség emésztett.
Soha nem volt meg bennem az igény, hogy a kor szelleme szerint éljek. Társaságba járni nem szerettem, az emberekkel pedig éppenhogy nem jöttem ki. Magányos farkas voltam és vagyok, de szeretem ezt az életformát.
A végtelen csendben annyit elmélkedhettem és háboroghattam, amennyit csak jólesett. Nagyon bántott a világ igazságtalansága és vaksága, ezért fogtam neki az Üdvtan megírásának. A boldogabb élet feltétele a józan, szenvedélyektôl mentes gondolkodás lenne. Francia és anglus philozophusok a ráció hatalmát hirdetik. Meg kell hogy tisztítsuk elménket a babonás hiedelmektôl, a vak istenimádattól, valamint a szerelem útvesztôitôl.
Lobbanékony természetem mellett a második nagy gyengeségem a szerelmetességre való hajlam volt. Nem szeréntelenségbôl mondom, de igen sok némber megfordult életemben, a legtöbben csak néhány napra.
Az ember társas lény, és légyen bármilyen nagy gondolkodó, de mindig óhajt magának egy társat. Tudtam, hogy elmés asszonyt aligha találok, s azt is megfigyeltem magamon, hogy egy átmulatott éj után mindig nagy háborgás van mind a lelkemben, mind a testemben. Állati vágyaim még több bujaságot követeltek, de elmém és belsô hangom tiltakozott minden efféle tisztátalan önámítás ellen. Mert bizony mondom, nincs nagyobb embercsaló a szerelemnél. Tévútra visz, elveszi a munkakedvet, s ha egyszer beköti a szemet, az ember vénségére jön rá, hogy elpazarolta életét.
Logikus megfontoltságból választottam magamnak asszonyt. Azt mondják, a szerelem ellen a legjobb orvosság a házasság, ezáltal biztosítottam magam mindennemû szerelmi tévelygéstül. S hogy pénz szûkében nem tudtam Orbán Rozált törvény elôtt is nômül venni, az nem az én hibám. A Domáldon eltöltött tizenöt esztendô alatt két gyerekünk született. Jól éltünk volna, ha nôm jobban viseli a bélyeget, amit az emberek ránk ragasztottak. Én nem törôdtem a pletykákkal, tôlem mondhattak, amit akartak. Elméjük korlátozottságára enged következtetni, hogy nem tudták elfogadni az övéktôl különbözô életet. Papirosok és mindenféle eskük nélkül is lehet olyan boldogan élni, mint ezekkel. A házasság csak két emberre és az Istenre tartozik, nem pedig a fél világra…
A domáldi éveknek az Atyámmal való újbóli vita vetett véget. Egy bizonyos lipcsei pályázatra mindketten küldtünk be munkát. Egy vitás kérdésben vártunk igazságot tévô bírálatot, de sajna, bíráink nem értették meg elméleteinket. Apám kiadta bérbe a birtokot, nekünk el kellett költöznünk.
Túl a negyvenen, ismét Vásárhelyre kerültem. Szerény kis hajlékot építettem családomnak, de nômtül és gyerekeimtül hamarosan elválasztottak. Nem maradt más számomra, mint a mathesis és az Üdvtan.
Az esztendôk múlásával minden fájdalom, szenvedély megfakul. Atyámmal viszonylag rendezôdött kapcsolatom, s az elszenvedett sérelmek sem bántottak már, nem hátráltattak munkámban. Hogy felfedezéseim nem váltottak ki akkora sikert és elismerést, mint vártam, nem az emberek hibája, csupán a koré. Lobacsevszkij sem bûnös, amiért az ô elméletét ismerte meg hamarabb a világ, Fortuna jobban kedvezett neki, mint nekem. De vigasztal az a tudat, hogy óriási szolgálatot tettem népemnek és az egész emberiségnek.
Mindenkinek megbocsátottam már, csak magamnak nem. A világ saját tükörképünk, olyannak mutat, amilyenek vagyunk. Annak ellenére, hogy mindent megkaptam az Istentôl (a jelek szerint túl sokat), csak részben teljesítettem küldetésemet. Alkottam, igaz, de rengeteg energiát veszítettem el személyes gyengeségeim által. Mennyivel többet tudtam volna hagyni az emberiségre, ha nem használom alkotó erôimet öncélúan, kicsinyen mindennapi küzdelmeim során!
Egész életemben végigkísért az érzés, hogy szétvet a belsô fluidum, s talán ez magyarázza az értekezésem elején említett domináns kettôsséget.
A mindenkori gondolkodó emberek számára legyen tehát tanulság életem. Az Istentôl kapott tehetséget és erôt csak az emberiség javára kell és szabad fordítani. Aki pedig parlagon hagyja az értékes termôföldet, elrettentô példaként szolgál nyughatatlan szellememre.
Kelt: Marosvásárhely, 1860. január 7.
Dán Orsolya, Unirea líceum, XI. oszt.
Mindazok a dolgok, tények, események kiesnek, mellékessé válnak, nem létezôvé degradálódnak, amelyek nem kerültek bele az író életsodrába. Jól tudta ezt Illyés is, amikor valami olyasmit írt, hogy a múltunkat meg kell szerkesztenünk. Tökéletesen így van. Amit átéltem, azt is meg kell szerveznem, asszimilálnom kell, hogy magamévá tehessem. A szervezetidegen eseményeket kilöki magából a tudat, nem ismeri el magáénak. És ez nem hamisítás, nem valamiféle külsô szempontokhoz való igazítása a múltnak, hanem egyszerûen önazonosságom parancsa. * Születésnapomon a magyar rádió többrészes, egész életem és eddigi pályám tablóját megrajzoló beszélgetést közvetített. Ez a mûsor, különösen annak készítése, olyan zsilipeket nyitott fel, az emlékezés olyan, eddig csak zárványként, elszigetelten létezô tartományait tette hozzáférhetôvé, hogy nem csupán egy eseményeiben érdekes (olykor talán regényesnek is mondható), eszmetörténetileg is változatos sorsképletet - tulajdon sorsom képletét - vázolta fel, hanem meglepô módon, mintha egy misztikus lélekidézésnek lettem volna médiuma, új és váratlan felismerésekkel, sugallatokkal lepett meg. Így bontakoztak ki, váltak láthatóvá tulajdon sorsom boltívei, amelyek Erdélyt összekötik a Dunántúllal, a családi legendák ködébe veszô Apafi fejedelem korát azzal a Magyarországgal, mely a trianoni megtörettetés után próbálta felépíteni azt a templomot, amelyet már Ady is számon kért. Fokozatosan váltak egyre nyilvánvalóbbá azok a szellemi erôvonalak, amelyek a közélet, a hírnév és a teátrum színpadán otthonosan mozgó, Petôfi barátságával is dicsekvô ôseim világát összekapcsolják azok mindennapjaival, akik névtelen prédikátorként, egyszerû tanítóként, vagy a falu gondját viselô jegyzôként élték le életüket, olykor botladozva talán, de mégiscsak beleépülve abba a tartórendszerbe, amelyen egész mai világunk nyugszik. * Albert Gábor munkásságát, mûveit aligha ismeri az erdélyi magyar olvasó. Az író 1929-ben született Egyházasharasztiban, gyermekkorát ormánsági falvakban töltötte. Iskoláit a kôszegi katonaiskolában, majd a pécsi állami gimnáziumban végezte. Utána járt a pécsi jogi karra, a pedagógiai fôiskolára, a budapesti református teológiára, s végül tanári és könyvtárosi oklevelet a budapesti bölcsészkaron szerzett. Sok mûfajú alkotó: regényt, esszét, novellát, tanulmányt, szociográfiát egyaránt írt. Eddig megjelent mûvei: Albérleti szobák (novellák, 1966), Az istentagadó (kisregények, 1969), Kagylóhéjban (regény, 1974), Útvesztôk verôfényben (novellák, 1979), Királyok könyve (regény, 1980, új kiadás: 2000), Egy lakodalom végelszámolása (elbeszélések, 1983), Emelt fôvel (szociográfia, 1983), Hol vannak azok az oszlopok? (regény, 1985, új kiadás: 1999), Zsákutcák hôsei (történelmi esszéregény, 1989), Szétszóratás után (tanulmányok, esszék, 1989), Sárkány és oktaéder (válogatott novellák, 1991), István király fanyar bora (Ezredvégi krónika, 1993), …mi pedig itt maradtunk (regény, 1996), "Nem fáj a kônek" …Ezredvégi krónika (tanulmányok, esszék, 1998), Szemere Bertalan leveleskönyve 1849-1865 (forráskiadvány, 1999), Lidérc minden, mi homályba vezet (történelmi levélregény, 1999), Az Öreg Kutya vedleni készül (esszék és eszmélések, 2001), A cet gyomrában (Feljegyzések az élôk házából, 2002) * Kötetté állt össze a fentebbi idézetben már jelzett beszélgetés anyaga is, az író kiegészítette, újabb vallomásokkal, emlékezésekkel gazdagította a szöveget - a megtett utat mérte fel voltaképpen. Az alábbiakban ebbôl a kötetbôl szemelgettem. * Hömpölygô folyam, labirintus, vonat, állomások. Utcák, útvesztôk, senki által nem taposott gyalogösvények és csempészutak. Mert végül is - ahogy egy jelenkori mester írta - a gondolkodásban az út a lényeges, egyedül az a maradandó. * A rémületes mennyiségû könyv, a több emeletnyi polcokkal kibélelt, könyvekkel kitapétázott labirintusok szerénységre intették az íróféle embert. Mit tudok én ehhez adni? Amit írok, papírhajó a tengeren! Százával, ezrével jönnek az olvasók, és ugyanakkor tízezerszámra, százezerszámra porosodnak a polcokon a soha fel nem nyitott könyvek. Bénító gondolat, igényességre tanító figyelmeztetés. * Nekem nem voltak olyan családi kapcsolataim és családi hagyományaim, amelyek a párttagságot érthetôvé, megbocsáthatóvá vagy természetes, megszokott állapottá minôsítették volna. Nekem nem volt központi bizottsági papám, párttitkár rokonom, pártfogóm, aki alkalom adtán például megvédett volna. Én nem szerettem volna megreformálni az akkor uralkodó rendszert, nem akartam jobbá tenni. Ötvenhat óta nemcsak bizonyos voltam benne, hanem tudtam, hogy ez képtelenség, erre nincs lehetôség, s akik ezzel áltatják magukat, s ezt igyekeznek elhitetni másokkal is, azokkal nem szabad egy gyékényen árulnom. Én arra vártam, hogy ez az agyaglábú szörnyeteg, az új Asszír-Babiloni Birodalom mikor omlik össze. Kívül álltam és kívül éltem az itthon uralkodó rendszeren, és lényegében emigránsnak éreztem és tekintettem magam, itthon maradt "disszidensnek", a szó eredeti értelmében. *
1898-ban, majd’ ötven évvel a szabadságharc leverése után, mikor kiadták a millenniumra a Szilágyi Sándor szerkesztette tízkötetes Magyar Nemzet Történetét, annak utolsó kötetében, ahol napjaink történetérôl írtak, pontos listát közöltek azokról - nyilvánvalóan a megbélyegzés és emlékeztetés szándékával -, akik tisztviselôként mûködtek közre - kollaboráltak - a Bach-korszakban. (Személyiségi jogokat semmibe véve, és a leszármazottak érzékenységét sértve - tehetnénk hozzá manapság. Mert ne felejtsük el, ezt Ferenc József éppúgy megérte, mint Kossuth Lajos.) Az egészséges jogérzésû ember ma sem várna mást. Legalább nevezzék meg azokat, akik vezetô posztot vállaltak az elmúlt negyven év diktatúrájában, és amikor újra meg akarnak jelenni a porondon, ne az egykori kollaboránsok összefogása döntsön, és a közmegegyezés szellemében, a közvélekedés képviseletében kiáltsa be valaki, hogy "meghalt"! Nem kívánom a halálát, de azt igen, hogy ne viselhessen politikai vezetô szerepet, ne lehessen például a parlament tagja. Sajnos, nemcsak ilyen hivatalos és hiteles listánk nincs, de közmegegyezés sem létezik, és ha valakire "meghalt"-at kiáltanak, az cinikusan felrántja a vállát, és akár miniszterelnök is válhat belôle. * Kilenc hónapig fôszerkesztô voltam. Ezt az idôt magamban, magamnak valahogy el kellett számolnom. Az "eredmények" számbavételét érdemes kívülrôl kezdeni. * Anyagiakban gyarapodtam. Sosem hittem volna, hogy egy hónap alatt akkora summát lehet zsebre vágni (esetleg többet is), mint amennyit korábban egy- egy könyvemért kaptam, amelyen olykor egy vagy két esztendôt is dolgoztam. Végül is - többekkel együtt - létrehoztunk egy új napilapot (az azóta megszûnt Új Magyarországról van szó, sz.m.), amely minden elôzetes jósolgatás ellenére mégiscsak megvetette a lábát. Kívülrôl ez a számadás lényege. * Belülrôl egészen más a mérleg. A veszteségekkel nem érdemes bajlódni. Napi 10-12 órai munka mellett írni nem lehet. A belsô plusz megint csak negatívum. Legalábbis nyelvtani megjelenése. Fôszerkesztôi kilenc hónapom legnagyobb belsô eredménye ugyanis az volt, hogy nem váltam fôszerkesztôvé. * Az utána következô napok és hónapok mérlege hasonló az elôzô negatívumhoz. Megválásom a fôszerkesztôi széktôl legalábbis nem volt sima. Akik celebrálták, akár sietségbôl vagy rosszindulatból, akár egyszerû figyelmetlenségbôl vagy soha ki nem heverhetô bugrisságból, akár keresztényi jóindulatból vagy aljas megfontolásból tették - és ez végül is teljesen egyre megy -, úgy bántak velem, ahogy közönséges csalókkal szokás, ahogy az ellenséggel bántak el a múltban, és ahogy a miniszteriális vagy banki harácsolókkal kellene elbánni a jelenben. * A kísértés nem volt csekély. A megbántott önérzet revánsot kívánt. Ennek ellenére nem mentem be idegen utcákba. Nem nyúltam tôlem idegen fegyverekhez. * A legnagyobb eredmény: maradtam, aki voltam. * (Albert Gábor: Boltívek, vízköpôk, rózsaablakok. A volt és a van. Kérdések - válaszok - monológok. A kérdezô: Kövesdy Zsuzsanna. Pont Kiadó Budapest, 2002)
kulcsra zárt ajtók nyílnak újra,
egy érzés, komor kamasz tekintet
s áldó szerelmed, biztató.
ki kötélnek áll.
Kárpát-medencei írótábor Zetelakán
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) augusztus 20-25. között írótábort rendez a Székelyudvarhelytôl 12 kilométerre fekvô Zetelakán. Társszervezôk: Alapítvány a Fiatal Irodalomért (Kolozsvár), Erdélyi Magyar Könyvklub Egyesület (Csíkszereda), Fiatal Írók Szövetsége (Budapest), Széljegyzet Irodalmi Tábor (Tatabánya). Támogatók: Nemzeti Kulturális Alap, Illyés Közalapítvány, Erdélyi Híradó Kiadó, Simándi Böszörményi Zoltán Alapítvány, a Magyar Köztársaság Kulturális Központja (Bukarest). Az ötnapos rendezvény programjában többek között irodalomkritikai és irodalomtörténeti elôadások, költôi és írói szemináriumok, szerzôi estek szerepelnek. Délelôttönként az irodalomról szóló beszéd, délután az írás mûhelytitkai, majd szerzôi estek, filmvetítések, kirándulások is lesznek. Szemelvények a programból: Bengi László: A kortárs irodalmi intézményrendszer és a próza alakulástörténetének összefüggései; Fried István: Az emigráns hazatér az elrabolt Európába (Márai Sándorról); Láng Gusztáv: Kisebbségi kánon - összmagyar kánon (a magyar irodalom értékproblémái és értékzavarai); Szonda Szabolcs: A '80-as és '90-es nemzedék a román irodalomban; Balázs Imre József, Kántor Lajos és mások elôadásai. A költôi szemináriumot Orbán János Dénes, az írói szemináriumot Szávai Géza tartja. Este felolvasnak Zetelakán vagy székelyföldi városokban: Bágyoni Szabó István, Balázs F. Attila, Bogdán László, Demeter Szilárd, Faludi Ádám, Faludy György, Farkas Árpád, Fekete Vince, Gáll Attila, Gergely Edit, Haklik Norbert, Kányádi Sándor, Kudelász Nóbel, László Noémi, Molnár Vilmos, Mózes Attila, Nagyálmos Ildikó, Nagy Koppány Zsolt, L. Simon László, Szántai János, Szôcs Géza és mások. Folyamatosan zajlanak a jelen levô szerzôk könyveinek a bemutatói.
Augusztus 24-én kerül sor az E-MIL második, nyílt közgyûlésére, amelyen az erdélyi magyar írótársadalom gondjai is napirendre kerülnek.
Valamikor húsz évvel ezelôtt a delta nádasában olvastam el Günther Grass Bádogdob címû nagyregényét. (Jelzem, a sors kiszámíthatatlan, a katonaság is jó valamire...) Aztán a Nagyvilágban a kortárs német írók között még rábukkantam Grass egy- két írására, azóta csönd. Kritikusok, irodalmárok is hosszú ideig hallgattak róla, úgy tûnt, hogy szép lassan leírják az elszigetelôdött, visszavonult Nobel-díjas írót. Nem így történt, legalábbis nem egészen így.
Az elfojtások természete az, hogy felszínre törnek. A baloldali író nemrég egy újabb könyvvel lepte meg az olvasóközönséget - ismertségénél fogva mondhatnánk: a világot -, úgyhogy hozták Pestrôl a rokonok Grass Rákmenetben címû könyvét.
Megrendítô olvasmány, elöljáróban annyit, hogy a történet a második világháború idején zajlik, amikor Gdynia kikötôjében 12 ezer német menekült fel egy hajóra, amelyet orosz torpedó süllyesztett a tenger fenekére. (Pontosabban: a Gustloff tengerjáró megtorpedózásáról van szó. A hajó arról a Gustloff nevû befolyásos nemzetiszocialistáról kapta a nevét, akit egy fiatal zsidó gyilkolt meg Svájcban.)
Röviden a történetrôl: 1945. január 30- án következett be a német hajózás történelmének legnagyobb katasztrófája. Mintegy 9000 ember vesztette életét, köztük 4000 gyermek. A történetet döbbenetes leírással vezeti az író, befejezésül - mert a sors úgy hozza - még rátesz egy lapáttal. A Gustloff egyik túlélôjének fia gyilkosságba keveredik. Mert nem tudja feldolgozni szülei tragédiáját, megöl egy embert, mert azt hiszi róla, hogy zsidó... A kérdés kívánkozik máris: mikor lesz ennek vége?
Az író a történelem eddig elhallgatott fejezetét írta meg. Grass elmondja, elege van abból, hogy a németeknek több mint öt évtizede mindig csak a mások múltbeli szenvedésével kell törôdniük, miközben 12,5 millió honfitársát ûzték el hazájából a második világháborút követô bosszúhadjárat idején. Grass önmagát is vádolja a regényben, amiért sohasem beszélt hazája háború alatti szenvedéseirôl, akárcsak ô, a hatvannyolcas nemzedék folyton a fasiszta Németország bûneirôl beszélt, a kollektív bûnösség fogalmát relativizálva...
Olvastuk, láttuk szuperprodukcióban a Titanic katasztrófáját, megkönnyeztük Di Capriót, ám nem tudtunk a második világháború tengeri katasztrófáinak eleddig agyonhallgatott fejezetérôl.
Az író mondja: végre a mi szenvedésünkkel is foglalkoznunk kell, azokka