|
LIV. évfolyam 163. (15126.) sz. |
2002. július 17., szerda |
Senki sem beszél egyenesen. Mindenki mímeli, hogy egyenesen beszél. Hogy észre ne vegyük a politika szorongatott helyzetét, arról cserélnek cserére alkalmatlan eszméket, hogy kit hívnak meg, vagy nem hívnak meg a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) mai tanácskozására. Nézzük el nekik, hiszen igen talpraesettnek kellene lennie annak, aki a kedvezménytörvénnyel alaposan elfûszerezett sorskérdéseinkben a bizonytalannál megnyugtatóbbat akar üzenni. A testületek azonban ritkán bizonyulnak talpraesettnek, most meg a körülmények teszik valóban körülményessé a MÁÉRT alkalmi végkifejletét.
Azt mondja az egyik, az értekezlet dolgában illetékesnek mutatkozó, hogy az összmagyar testületnek konszenzus alapon elfogadott záróokmányt- közleményt kellene közhírré tennie. Nem kell illetékesnek lenni ahhoz, hogy belássuk, érdemi mondanivalót hordozó konszenzusos üzenetet megfogalmazni 2002 július derekán, majdhogynem a lehetetlennel ér fel. Így magánvárakozásom szerint kapunk majd egy mindenki számára elégségesen semmitmondó, de biztató utalásokkal teli üzenetet.
S nem a rosszhiszemûség, sem pedig a jogosnak érzett szkepticizmus mondatja ezt velem. Inkább a "helyzet". Amely enyhén szólva zavaros. Az új magyar kormányt uniós meg Európa tanácsi kényszerek nyomasztják, s egyelôre megnyugtatónak szánt általánosságokba burkolózik a szomszédságpolitikát minden jel szerint tartósan irritáló kedvezménytörvény dolgában. Ennek - mára ellenzékre jutott - kezdeményezôi legfeljebb "technikai" jellegû módosítások kényelmét engedhetik meg maguknak. A határon túli szervezetek körülményeiktôl függôen, árnyaltan eltérô álláspontokat fogalmaznak meg. Az RMDSZ a mai állapotok stabilizálásában érdekelt, a szlovákiai magyar érdekképviselet az ôszi választásokig szívesebben jegelné a kedvezménytörvény körüli kérdések feszegetését. Vajdaságban lazábbnak tûnik a mozgástér, az ukránokkal meg, a részükrôl nyugodtan elbagatellizálható ügyben, zökkenô nélkül dûlôre lehet jutni. Az iménti helyzetvázlat könnyen elnagyoltnak ítélhetô. De mit tehet a szemlélô, ha azt érzékeli, hogy az igazán lényeges kérdésekrôl továbbra is kulisszák mögött folynak az alkudozások.
A kedvezménytörvényt felfüggeszteni nem, módosítani viszont lehet, hogy majdan ne külsô nyomásra legyen elkerülhetetlen az európai (jó vagy rossz) elvárásokkal egyezô terepszín felvétele. A legfontosabb azonban az lenne most, hogy a szóban forgó törvényt kivonják az összmagyar diskurzus fôáramától. Helyette igen sürgetô lenne abban elmélyülni, hogy Magyarország már nem egészen másfél év múlva bekövetkezô uniós csatlakozása, hogyan rendezi majd át a Kárpát-medencei magyarság ma ugyan zaklatott, de mûködô kapcsolatrendszerét. Ez akár többnapos tanakodásra is alkalmas tényleges sorskérdés. S a felelôs MÁÉRT-hoz méltóan fogas kérdés.
Hétfô este 9 óra körül a nyárádtôi volt baromfitenyésztô vállalat udvarán az ôrök figyeltek fel arra, hogy valami miatt akadozik az áramszolgáltatás. E mûszaki gondot kivizsgálva jutottak el a magasfeszültségi vezeték kapcsolóházába, ahol a vezeték és a kapcsolószekrény között egy 21 éves fiatal holttestére bukkantak. Azonnal értesítették a rendôrséget, a villamosági vállalat hibaelhárító csoportját, valamint a mentôket. Ez utóbbiak már csak a halál beálltát tudták megállapítani. Az Electrica Rt. karbantartói Gál Sándor és Androne Ioan szerint Covaci Ioan a kapcsoló rézkarját akarta leszerni és utólag értékesíteni, mivel a kezében egy 19-es kulcs volt. Szerencsétlenségére a feje a és lába 380 voltos vezeték közé került, s az áramütés végzetes volt számára. Az eset miatt negyed 10 körül egy órn át szünetelt az áramszolgáltatás az Avicolában, míg háromnegyed 12-ig a szomszédban levô magánbaromfi tenyészetnél és a Comirinvest cég szarvasmarha farján nem volt villanyáram.
A nagy kérdés ma az, hogy mi lesz a Kárpát- medencei magyarság fogyatkozásával és a térségbôl lassan-lassan Magyarországra becsorgó magyarsággal - hangsúlyozta Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke az MTI-nek adott nyilatkozatában.
Markó azt megelôzôen nyilatkozott kedden Bukarestben, hogy az új magyar kormány elsô alkalommal összehívta a Magyar Állandó Értekezletet (MÁÉRT).
- A kedvezménytörvény fontos, de azzal kapcsolatban számunkra nincsenek dilemmák. Ha módosítani kell a jogszabályt, akkor azt úgy kell elvégezni, hogy lényegét ne érintse. A törvény ügyében nyugvópontra kell jutni, de azt, hiszem, ma nem ez a nagy téma - fogalmazott. Az RMDSZ elnöke emlékeztetett arra, hogy az idén tavasszal végzett romániai népszámlálás ideiglenes adatai a romániai magyarság lélekszámának jelentôs fogyatkozását mutatják: míg Románia lakossága összességében 5 százalékkal csökkent, a magyar közösség fogyatkozása közel 12 százalékos volt.
- Nagyon nyomatékosan szeretném felhívni a figyelmet a MÁÉRT ülésén arra, hogy egy olyan általános magyar jelenségrôl van szó a Kárpát-medencében, amelyet közösen kell elemeznünk és amelyre az ellenszert közösen kell megtalálnunk - hangsúlyozta.
Markó elmondta, hogy az RMDSZ szakemberek bevonásával már megkezdte a sajátos romániai helyzet tudományos igényû feltárását. Az egyéni elemzések mellett azonban szükség lesz a közös elemzésekre és a politikai következtetések egyéni megvonása mellett a közös konklúziók kidolgozására.
Az RMDSZ elnöke szerint a határon túli magyar közösségek esetében elsôsorban a kivándorlás és az asszimiláció kérdésérôl kell beszélni. Az utóbbival kapcsolatban leszögezte, hogy ma már a Magyarországgal szomszédos államok között nincs olyan, amelynek esetében az állampolitika rangjára emelt erôszakos asszimilációról lehetne beszélni.
Maga a folyamat azonban nem szûnt meg és különösen komoly gond a szórványban élô magyarok esetében, ott, ahol a magyarok nem férnek hozzá akadálytalanul saját nyelvükön a kultúrához, a szellemi élet termékeihez, az iskolához, az egyetemhez.
- Errôl kérdésérôl is közösen kell gondolkodnunk, hiszen a magyar kormány támogatását úgy kellene befolyásolnunk, hogy az az asszimiláció veszélyének leginkább kitett közösségeket szolgálja kiemelten - szögezte le.
Markó a kivándorlás gondját nevezte a legfájdalmasabb és legsürgetôbb problémának. Véleménye szerint ebben van leginkább szükség a közös szándékra, annak tudatosítására, hogy a politikai döntések meghatározó módon befolyásolják egy-egy közösség sorsát.
A kivándorlás megállításának kulcskérdése Markó szerint az, hogy milyennek látják a jövôt, a szülôföldön való boldogulás lehetôségét a határon túli magyarok, elsôsorban a fiatalok. Azt hangsúlyozta: elsôsorban nem azért döntenek az emberek a kivándorlás mellett, mert másutt, fôként a szomszédos Magyarországon magasabb az életszínvonal, hanem azért, mert nem látják, hogy sorsuk, ha lassan is, de jobbra fordulhat a szülôföldjükön.
Markó hangsúlyozta, hogy a demokrácia és a piacgazdaság körülményei között egyetlen kormány sem tudja a beruházókat az egyik országból a másikba áthelyezni. Nem lehet tilalmakkal Magyarország szívóhatását sem megszüntetni.
A magyar befektetôk is akkor mennek Romániába, ha beruházásaikat biztonságban érzik. Ebbôl a szempontból nagyon fontos, hogy milyenek a politikai kapcsolatok a két ország között.
- Ha jók és feszültségmenetesek a politikai kapcsolatok, anélkül, hogy Magyarország egy pillanatra is lemondana arról, hogy kiemelten foglalkozzék az itt élô magyar közösség megoldatlan kérdéseivel, az valószínûleg biztonságérzetet ad a magyar befektetônek. Ez megtartó erô az innen távozni szándékozó magyarok számára is. Statisztikák ugyan nincsenek, de valószínû, hogy amikor a két ország között politikailag, érzelmileg és gazdaságilag növekszik a távolság, akkor nagyobb Magyarország szívóhatása - mondta.
Az sem kérdéses, hogy mi lehet a válasz, ha Magyarországnak külsô munkaerôre van szüksége és választania kell a nyelvet, a hagyományokat, a kultúrát ismerô, a társadalomba könnyen beilleszthetô határon túli magyarok, illetve a világ távoli részeirôl érkezô munkaerô között
- Ma Magyarországnak nagyon nagy haszna van abból, hogy nyelvileg, kulturálisan, magatartásmintában beilleszthetô kész munkaerôbôl válogathat és a javát, ha akarja, elviheti. Az a nagy kérdés: mit tesz ezzel a dilemmával Magyarország, a magyar politikai képes-e olyan folyamatokat beindítani, amelyek ezt a hasznát csökkenteni fogják - hangsúlyozta.
Spórlásra buzdít a polgármester
Iskolaigazgatókat hívott megbeszélésre Marosvásárhely polgármestere tegnap, a javításokkal kapcsolatos problémák megtárgyalására. Az évente legalább két alkalommal megszervezett beszélgetések jó alkalmat jelentnek arra, hogy az igazgatók tájékoztassák a polgármesteri hivatalt az égetô gondokról, amit az önkormányzat a legrövidebb idôn belül igyekszik orvosolni - mondta Dorin Florea polgármester.
A tegnapi tanácskozás lényegét a polgármester folytonos, takarékosságra való felhívása jelentette. Florea szerint az iskolaigazgatóknak egyben jó adminisztrátoroknak is kell lenniük, és felelôsen kell elkölteniük a pénzt. Nem úgy, mint ahogyan egyik iskolában tették, ahol több mint 100 millió lejes villanyszámlát fizettek ki, vagy máskor a telefonszámlákon szereplô összeg túlzottan magas. Spórolni kell tehát, ismételte lépten-nyomon a polgármester, hiszen az önkormányzat pénzszûkében van, a bevételek idén 10 százalékkal kisebbek, mint a 2-3 évvel ezelôttiek, gazdasági növekedés pedig valójában nem létezik. Egyik ötlete az volt, hogy a tanintézményeknek ezután a plusz pénzforrásokból származó saját bevételeikbôl kell fizetniük a kurrens számlákat, ám több igazgató is úgy vélte, hogy ez nem igazságos. A legtöbb iskolának ugyanis nincs plusz jövedelmi forrása. Ahol mégis van ilyen, ott rengeteg energiát vesz igénybe a különbözô cégektôl való pénz behajtása. Azért dolgozzanak, hogy mások, akik a kisujjukat sem mozdítják, készen kapják a pénzt?
Felmerültek a javítások befejezésének idôpontjával kapcsolatos aggodalmak, amire a polgármester válasza az volt, hogy a késésben levô cégeket megbüntetik, amelyek pedig nem végeznek megfelelô minôségû munkát, többé nem írnak alá szerzôdést a polgármesteri hivatallal. Volt iskolaigazgató, aki azt nehezményezte, hogy egyes munkálatoknál, például a mérôóra-szereléseknél igénylik az intézmény telekkönyvi kivonatát. Ez azért gond, mert több iskola van olyan helyzetben, hogy nem telekelték. Mitévôk legyenek? - tette fel a kérdést. A polgármester szerint szakértôket kell megbízni az ügy rendezésével.
A megbeszélés végén Dorin Florea kérte az igazgatókat, vessék papírra a problémákat, támogatást ígérve ezek megoldására. Az iskolajavításokról annyit még, hogy 2002-re 20 milliárd lejt különítettek el erre a célra, 2 milliárdot sürgôsségi esetekre, és mindeddig az összeg egyharmadát költötték el - nyilatkozta kérdésünkre Dan Gliga, a polgármesteri hivatal mûszaki igazgatója.
Ugyancsak tegnap, a tanintéz-ményvezetôkkel való megbeszélést követôen Dorin Florea polgármester és Csegzi Sándor alpolgármester jelenlétében átadták azt a három hôközpontot, amelyeket a marosvásárhelyi Vegyipari Líceumba, a Gazdasági Líceumba és a meggyesfalvi negyedbeli 1-es számú általános iskolába szereltek be. A beruházás összértéke 3,4 milliárd lej, ami fele a 2002-ben beruházásra szánt összegnek. Mint Farcasan Rodica, a polgármesteri hivatal osztályvezetôje elmondta, a következô beruházásokra a Papiu Ilarian kollégiumban, valamint a 14-es és a 20-as számú általános iskolákban kerül sor, 1 milliárd lejt pedig a 4-es Számú Általános iskolánál zajló átalakítási munkálatokra szánnak.
Tavaly július 21-én avatták fel az ország elsô és máig egyetlen szalmakalap-múzeumát. Tájainkon a szalmakalap-készítés, -kötés közel százötven éves múltra tekint vissza. A felújított öreg parasztházban megtekinthetô az országban "divatos" szalmakalapok gyûjteménye, a középsô szobában szalmából készült dísztárgyakat láthatunk, a legutolsó helyiségben pedig nyomon követhetô a kalapkészítés folyamata a szalma learatásától a kalap viseléséig, ott vannak a munkaeszközök és munkát megkönnyítô gépek, a mángorló, a varrógép, a prés. Kint a látogatók három különbözô székely kaput is megszemlélhetnek, a patakból gyûjtött díszkövek pedig különös hangulatot kölcsönöznek az udvarnak, ahol az öt méter átmérôjû óriáskalap uralja a "légteret".
A szalmakalap-múzeum és a szalmakalap- készítôk hagyományôrzô egyesülete minden nyáron szervez kézmûves tábort, résztvevôi megtanulhatják a szalmafonás, a kalapkészítés mesterségét. A múzeumról és a táborról bôvebb tájékoztatást Szôcs Lajos nyújt (4190 Criseni- Kôrispatak, 229. szám, Hargita megye. Telefon: Kôrispatak 46, mobilszám: 0266-204-922). A falu Erdôszentgyörgy felôl közelíthetô meg, a Bözödi-tó felsô részén van az eltérô, onnan hengerelt úton negyedóra múlva már célhoz is érünk.
Tegnap kaptunk hírt arról, hogy ideiglenes - az év végéig - jelleggel új vezetôt neveztek ki a marosvásárhelyi vámhivatal élére Doru Ciuban vámszakértô személyében. Lapzártáig nem sikerült bôvebb információhoz jutnunk, de az bizonyosnak látszik, hogy a személycsere mögött a korábbi vezetô, Csata Edit ellen indult vizsgálat állhat. Mint ismeretes, a korábbi híradások szerint korrupció gyanújával indítottak vizsgálatot Csata Edit ellen. Eszerint egy behozatali engedély visszamenôleges meghosszabbítása fejében az Electromures vállalat ügyvezetôjétôl egy 1995-ös gyártmányú számítógépet kapott hálából. Csata Edit állítása szerint az adomány kizárólag didaktikai célokra alkalmas eszköz. Állítását az adományozó, az Electromures ügyvezetôje sajtóközleményben erôsítette meg április elején. A most bekövetkezett személycsere arra utal, hogy a vizsgálatot tovább folytatták.
Törvénytervezet született az 1996-ban elfogadott 75-ös számú, a hivatalos ünnepekrôl szóló törvény módosításáról. Az indoklásban azt hangsúlyozza a kezdeményezô, hogy az eredeti változat nem tartalmaz büntetéseket az elôírások be nem tartása esetén.
A rendelkezés értelmében 50-100 millió lejes büntetést is kiróhatnak az 1. cikkely megszegéséért. E cikkely értelmében munkaszüneti nap január 1-2, húsvét elsô és másodnapja, május 1, december 1, 25, 26. Ezek mellett évi két nap a törvényes, de nem keresztény felekezetek vallási ünnepeibôl.
Az 5. cikkely (1.) bek. szerint a 3. és a 4. artikulusban jelzett munkahelyen dolgozóknak a törvény megfelelô számú szabadnap biztosítását írja elô a 30 napon belül.
A (2.) bek. értelmében a szabadnapokat az egységek vezetôi állapítják meg a szakszervezetekkel, esetenként az alkalmazottak képviselôivel közösen.
(3.) Ha indokolt esetben az alkalmazottak nem kaphattak szabadnapot a hivatalos ünnepeken végzett munkáért, a kollektív munkaszerzôdésben megállapított bér dupláját kapják meg.
100 milliótól 200 millió lejig terjedô büntetést róhatnak ki a 3. cikkely áthágásáért.
Az egészségügyi minisztérium és a helyhatóságok megteszik a szükséges intézkedéseket az egészségügyi és közétkeztetési egységek programjának biztosításáért, az egészségügyi asszisztencia és a lakosság élelmiszer- ellátásának érdekében.
A 4. cikkely szerint az 1. cikkely nem vonatkozik azokra a munkahelyekre, ahol a termelési folyamat jellege folytonosságot követel.
A törvény a Hivatalos Közlönyben való megjelenés utáni 30. napon lép életbe.
"Amikor elcsüggedtem, már-már abbahagytam volna az egészet, volt egy ember, aki mindig segített, biztatott: ez Marton József volt." Amikor ezt mondta Majláth Károly polgármester, hatalmas taps tört ki a teremben. A nyárád-selyeiek tudják, miért kedvelik annyira Marton Józsefet. A riporter néha kifelejt egy-egy nevet a tudósításból. A selyei riportból Marton Csilla neve hiányzik. Marton József lánya két dalt énekelt a hálás közönségnek. Szász Károly megörökítette, és mi most ezzel a jóvátétellel kedveskedünk neki és szüleinek.
Radnóton két évvel ezelôtt megalapozták az Eminescu negyedben a város új óvodáját, de anyagiak hiánya miatt beszüntették az építkezést. Azóta - amint felvételünkön látszik - a gaz is ellepte a betonkoszorút. Az idén a megyei tanácsnak köszönhetôen a költségvetés kiegészítésekor 2 milliárd lejt kapott a város a tanintézet felépítésére. A tervek szerint itt korszerûen berendezett, kétszintes épület lesz, a város összes óvodásait itt tanítják majd. A régi óvoda egy volt magánházban mûködik szerény körülmények között, a majdnem egy évszázados épületet szintén pénzhiány miatt nem javították. Az új óvodában román és magyar tannyelvû csoportok lesznek - tájékoztattak a polgármesteri hivatalban.
Hétfô délután kicsi, de fontos lépés történt a megyei környezetvédelmi felügyelôségen. Egyik szervezet kezdeményezésére a fôfelügyelô fogadta az összes marosvásárhelyi nemkormányzati környezetvédelmi szervezet képviselôit, amolyan baráti társalgásra. S hogy ezt a meghívást a civil szféra képviselôi komolyan vették, jelzi, hogy mind a 8 vezetôje jelen volt a megbeszélésen. S hogy miért fontos ez a lépés? Mert eddig, ha volt ugyan együttmûködés az állami és a nemkormányzati szerv között, ilyen jellegû közös találkozásra még nem került sor. Igaz,a közös barikádon, de néha eltérô állásponton levôk összefogásának elsôsorban a Tiszta Románia program megvalósítása volt az oka. Ebben ugyanis a különbözô gyakorlati kezdeményezések, ötletek és elvárások mellett a minisztérium nagy súlyt fektet a környezetvédelmi nevelésre és a környezetkímélô viselkedés, tudat meghonosítására. Az iménti összefogás, még ha a Tiszta Románia ürügyén is történt, azért is jelentôs, mert mindeddig a hivatalos állami szervezetek nem vették elég komolyan, esetenként ellenségesen fogadták ezen szervezetek tevékenységét. Pedig vannak már követendô kezdeményezések: régiós fejlesztési program a Nyárád mentén, a Kelemen Nemzeti Park kiépítése, ökoturisztikai programok, környezetkímélô kertészet s több környezetvédô tanfolyam. Persze, mondhatnánk, mindez csepp a tengerben, hiszen e téren még nagyon sok a tennivaló. De ami e szervezetekben levôket motiválja, az a természetszeretet, a tenniakarás azért, hogy egészséges környezetben éljünk. Ez lehet, hogy néha több annál, amit mások javadalmazásért, munkahelyi kötelességként tesznek. S talán a Tiszta Románia programot kezdeményezôk azáltal, hogy szorgalmazzák a hivatalos szervek és a nemkormányzati szervezetek közötti partnerkapcsolatok létrehozását, arra is rájöttek, hogy a szakemberek és e lelkes természetbarátok összefogásával lehetne eredményesebb lépéseket tenni a környezeti nevelés terén. Persze, s ez az említett találkozón is elhangzott, csakis a szülôk és az iskola hathatós támogatásával, hozzájárulásával érheti el a célját. S ha a civil szervezetek tagjai csak jelzik, hol szennyezik a környezetet, mit lehetne tenni, milyen haszon származhat abból, ha a természeti kincseket megôrizve értékesítik, s ha ezt a munkát a szakemberek "hivatalos" érveikkel is alátámasztják, talán nô a hitele a környezetvédô mozgalomnak. Mert a nevelésen kívül még van amiért szót emelni a folyópartot szennyezôk, a somostetôn keresztül utat tervezôk, az illegális hulladékhegyet "építôk" és sok más ellen. S reméljük, kormányprogramoktól eltekintôve végre a polgárok is megértik: nem mindegy, hogy milyen környezetben élnek!
Hétfô délután 18.20 órakor kisebb robbanás történt a marosvásárhelyi Azomures vegyi kombinát melamin-részlegén. Miközben le akarták állítani a berendezést, a felgyûlt melamin és ammónia keveredett a megolvadt vegyi anyagokkal és ez robbanást, majd tüzet okozott. A közelben tartózkodó 47 éves Ogleja Marinel I. és II. fokú égési sebeket szenvedett a karján és mintegy 10 százalékban a hátán. A baleset után a sürgôsségi rohammentô-szolgálatosok látták el. A munkavédelmi felügyelôség vizsgálja a baleset körülményeit.
A franciaországi Montigni Le Bretagneux, Tekeújfalu testvértelepülésének küldöttei orvosi berendezésekbôl, gyógyszerekbôl és higiéniai cikkekbôl álló ajándékszállítmánnyal jöttek el újra megyénkbe. A delegációt ma délelôtt fogadják a megyei tanács elöljárói, majd a szállítmányt a nap folyamán a szászrégeni kórházhoz viszik; természetesen jut belôle Tekeújfalunak is.
Aláírták a testvértelepülési szerzôdéseket
Július 13-án, szombaton a helyi képviselôtestület ünnepi ülésén hivatalosan is aláírták a magyarországi Baja és Marosvásárhely, illetve Erdôszentgyörgy közötti testvértelepülési szerzôdést. A megyeszékhelyt Csegzi Sándor alpolgármester és Kirsch Attila helyi tanácsos, Erdôszentgyörgyöt Tarr András polgármester képviselte. A bajaiak részérôl Szél Péter polgármester látta el kézjegyével a szerzôdést. Jelen volt Papp József is, a megyeszékhely és Baja közötti kapcsolat kezdeményezôje, ösztönzôje. A hivatalos ünnepség után konkrét együttmûködési lehetôségekrôl tárgyaltak a felek. Elsôsorban a turizmusban szeretnének mielôbb a gyakorlatban is lépni. Továbbá szó esett arról is, hogy Baja franciaországi testvértelepülésével, Argentával együtt kulturális támogatásért európai uniós pályázatokon vegyen részt a három város.
Hajdúszoboszlói és nagybánhegyesi vendégek
64 fôs csoportot fogadtak július 8. és 13-a között Vámosgálfalván. A Dicsôszentmártonnal kapcsolatban levô hajdúszoboszlói gyerekcsoporttal érkeztek Erdélybe. A táborban, amelyet a helybeli iskolában rendeztek be, az elôadások mellett a magyarországiak vendéglátóiknak megtanították táncaikat, ugyanakkor elsajátították a vámosgálfalviak figuráit is. Ezenkívül más közös programokat is szerveztek.
Dicsôszentmártonban hozzáfogtak a 14A országúton levô híd javításához. A városból Radnót és Medgyes irányába vezetô úton, a hídon, egyelôre fél sávon lehet közlekedni. A gerendázat javításakor teljesen lezárják a forgalmat, így terelôúton, az üveggyár felé lehet hajtani, majd az ádámosi hídon lehet átkelni a Kis-Küküllôn. Az 1930-ban megépített hídon most végeznek elôször fôjavítást, amire 2,7 milliárd lejt szánnak a helyi költségvetésbôl. A marosvásárhelyi TIAB és Ancona cégekkel megkötött szerzôdés értelmében a munkálatokat 4 hónap alatt be kell fejezni.
Július 15-én nyílt meg és a hónap végéig látható Károly Ferenc és Sanda Virginia közös tárlata az Unirea kiállítóteremben (Marosvásárhely, Köztársaság u. 9.). Károly Ferenc fémplasztikákkal, Sanda Virginia gobelinekkel lép a közönség elé.
A segesvári helyi tanács jóváhagyta az új közmûszolgáltatási díjakat. A helybéli közüzemnek, az ATT Rt.-nek ezentúl 5.579,59 lejt kell fizetni egy köbméter ivóvízért, míg a csatornázási díj 2.144,80 lej lett köbméterenként. A díjak nem tartalmazzák a HÉA-t, és a hónap elejétôl alkalmazzák.
A Megyei Tanfelügyelôség szervezésében tegnap kezdôdött a versenyvizsga a végleges pedagógusi állások betöltésére. Ma a magyar tagozatos állásokat megpályázó tanítónôk és óvónôk vizsgáznak. A megye iskoláiban és óvodáiban meghirdetett 603 helyre - amelybôl 180 van városon, a többi pedig falun - 957-en pályáznak. A dolgozatokat az ország egyetemi központjaiban javítják, az eredményeket július 24-ig függesztik ki.
A vámosgálfalvi Küküllô-híd közelében nagyszabású mederszabályozó munkálatokat végeznek. A megyei tanács által kiutalt 4 milliárd lejbôl kiszélesítik a medret és mesterséges gátakat helyeznek el a vízben, amivel fékezik a folyóvíz sebességét. Mint ismeretes, a nagyobb esôzésekkor ezen a szakaszon már többször kiöntött Kis-Küküllô gondot okozott nemcsak a környékbeli településeknek, de még Dicsôszentmártont is veszélyeztette.
A napokban vette át a polgármesteri hivatal a dicsôszentmártoni Avram Iancu utcai ivóvízvezeték-csere munkálatait. A helyi költségvetésbôl biztosított 2,9 milliárd lejjel a hivatal épülete és a vegyi kombinát közötti, mintegy 1,3 km-es szakaszon teljesen kicserélték a vezetéket, a régi fémcsövek helyett korszerû mûanyag vezetéket fektettek le és egyúttal a bekötéseket is felújították. Ez alkalommal az utca aszfaltburkolatát is megjavították.
Csak két romántanár jelentkezett száz helyre
Hargita megyében csak két román nyelvtanár jelentkezett kedden a megyei tanfelügyelôség által rendezett tanári versenyvizsgára, a meghirdetett száz helyre, jelenti a Mediafax tudósítója. Kálmán-Ungvári Zsófia megyei fôtanfelügyelô szerint ez a jelenség minden évben tapasztalható, mivel az "oktatásügyi állások nem vonzóak anyagi szempontból". Kálmán Zsófia elmondta, hogy hasonló kritikus helyzet alakult ki az angol nyelvtanári helyek terén is, mivel a fiatal végzôsök a magas fizetések miatt inkább magáncégeknél helyezkednek el. Hargita megyében összesen 482 tanári állást hirdettek meg; a jelentkezôk száma mindössze 345.
Egy temesvári csendôr öngyilkosságot követett el a hétfôrôl keddre virradó éjjel: egy repülô elé vetette magát, jelenti a Mediafax tudósítója. Paul Todoran 25 éves csendôr a temesvári nemzetközi repülôtér ôrzését ellátó alakulat alkalmazottja volt. Hétfôrôl keddre virradóra, amikor a leszállópályák környékén járôrözött, a csendôr felfigyelt egy landoló repülôgépre, megvárta, amíg kollégái a pálya szélére húzódnak, majd a leszálló gép kerekei alá vetette magát. A 200 kilométeres óránkénti sebességgel haladó repülôgép kereke és jobb oldali futómûve ütötte meg Paul Todorant. A temesvári katonai ügyészség szakértôi csoportja vizsgálatot indított a baleset körülményeinek kiderítése érdekében. A repülôgép a reptéren maradt, amelyet kedd reggelig lezártak. A csendôr kollégái szerint Todoran visszahúzódó típusu volt, és öngyilkossága egyik oka lehetett, hogy az elmúlt idôszakban nézeteltérése támadt a barátnôjével.
Az albán hivatalos nyelv a macedón parlamentben
A macedón parlament második hivatalos nyelve lett az albán nyelv. A parlament hétfôi ülésén 61 képviselô támogatta, 11 pedig ellenezte, hogy az albán is hivatalos nyelv legyen. Az albán nyelv hivatalossá tétele a 120 tagú törvényhozásban az albán közösség által sürgetett reformok részét képeztek. A múlt év augusztusában az érintett felek által aláírt ohridi békemegállapodás ugyancsak magába foglalta ezt az albán követelést. Az ohridi megállapodás értelmében szeptember 15-én elôrehozott parlamenti választásokat tartanak Macedóniában.
Feloszlatják az afgán magánhadseregeket
Az afganisztáni haderô újjászervezésének lehetôségeirôl tárgyalt Kabulban Paul Wolfowitz amerikai védelmi miniszterhelyettes Hamid Karzai afgán államfôvel és Mohamed Fahim védelmi miniszterrel. Wolfowitz Abdullah Abdullah afgán külügyminiszterrel közösen tartott sajtótájékoztatóján elmondta, hogy a megbeszéléseken mindkét fél megerôsítette az afgán nemzeti hadsereg újjászervezésének és a katonák szakszerû kiképzésének fontosságát. Kabuli tárgyalásai után Wolfowitz Mazari-Sarifba utazott, ahol afgán hadurakkal, köztük Abdul Rasid Dosztum üzbég tábornokkal találkozott. Az egymással rivalizáló fegyveres csoportok és vezetôik még mindig nagy veszélyt jelentenek az ország törékeny stabilitására nézve, ezért a kabuli vezetés hétfôn határozatot hozott a helyi hatalmasságok magánhadseregeinek feloszlatásáról, illetve lefegyverzésérôl.
A dél-afrikai Fort Beaufort város közelében 18 személy, köztük négy gyermek szörnyethalt egy súlyos autóbusz-szerencsétlenségben. A hatóságok közlése szerint az áldozatok egy temetésrôl hazafelé tartó 3 -fôs gyászkíséret tagjai. A hétfôre virradóra történt szerencsétlenségben elevenen elégtek az emberek. Egy gyermek elszenesedett holttestét csak késô délután tudták kiemelni a teljesen kiégett roncsból - jelentette a dpa. A tragédiát valószínûleg az okozta, hogy a busz tehénnel ütközött, mert a baleset helyszíne közelében egy marhatetemet találtak. Az ütközés következtében a jármû felborult, majd kigyulladt. A túlélôk az ablakokon át tudtak kimenekülni.
Nicolae Paun a romák hazatoloncolása ellen
Nicolae Paun, a Romák Szociáldemokrata Pártjának elnöke hétfôn nyílt levélben hívta fel Adrian Nastase kormányfô figyelmét arra a "kényes helyzetre", amely számos roma személy nyugat-európai országokból való kitoloncolása miatt alakult ki; Paun szerint ugyanis fennáll a veszélye annak, hogy a romák kitoloncolása esetében megszegték a nemzeti kisebbségek jogait és a közlekedési szabadsághoz való jogot. "Eltúlzottnak ítéljük a francia hatóságoknak az ott menedékjogot kérô romákkal szembeni reakcióját, valamint az angol kormány viselkedését az öreg Albionba érkezett romákkal szemben" - jelentette ki Nicolae Paun, aki a francia hatóságok intézkedéseit olyan barométernek nevezte, amely "pontosan leméri a francia választópolgárok szélsôjobbra tolódását". Nicolae Paun szerint a Franciaországból és Nagy-Britanniából kitoloncolt, a nyugat-európai országokba elôzôleg turistaként vagy politikai menedékjog kérése céljából érkezett romák tarthatatlan helyzetének oka arra vezethetô vissza, hogy a kormány nem hajtotta végre a romák helyzetének jobbítását célzó stratégiáját. A képviselô arra kérte a román hatóságokat, hogy a schengeni államokba igyekvô polgárok (beleértve a romákat) ellenôrzése során vegyék figyelembe az emberi jogok tiszteletben tartásáról szóló hazai és nemzetközi megállapodásokat, különös tekintettel a diszkrimináció valamennyi formájának megelôzésére és büntetésére.
Románia belpolitikai stabilitása nagymértékben a kormányon lévô Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) közötti együttmûködésnek köszönhetô - jelentette ki Adrian Nastase kormányfô, a PSD elnöke.
A kormánypárt országos vezetôsége hétfôn és kedden Nagyszebenben tartott tanácskozást a PSD jelenlegi helyzetérôl és feladatairól. A találkozón kiemelt helyen szerepelt a PSD erdélyi regionális politikája.
A párt több helyi képviselôje felvetette, hogy a közvélemény-kutatási adatok szerint a PSD támogatottsága csökkent, miután parlamenti együttmûködési megállapodást kötött a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel.
A miniszterelnök erre válaszul kifejtette, hogy a kormánypárt és az RMDSZ együttmûködése hasznos volt Románia számára. Emellett elfelejtik azt, hogy a 2000-ben tartott választásokon a PSD a szavazatok 37 százalékát szerezte meg.
- Csak ennek az együttmûködésnek köszönhetôen tudtuk biztosítani a parlamenti többséget és ezzel a kormány mûködôképességét - szögezte le.
Adrian Nastase szerint regionális szinten olyan gazdasági erôt és üzleti környezetet kell kialakítani az euroatlanti integráció fényében, ami egyaránt az itt élô románok és magyarok legnagyobb hasznára válik.
Arab országok egy csoportja javasolja, hogy egy éven belül hozzák létre a palesztin államot, majd két éven belül állapítsák meg határait.
Egy arab forrás hétfôn ismertette az Egyiptom, Jordánia és Szaúd-Arábia által kidolgozott tervet, amely magában foglalja George W. Bush amerikai elnöknek az ideiglenes palesztin állammal kapcsolatos vezérelvét. A tervet a kedden kezdôdô New York-i tanácskozásán az Egyesült Államok, Oroszország, az ENSZ és az Európai Unió képviselôibôl álló közel-keleti "kvartett" elé terjesztik. Az AP által idézett forrás szerint ezt palesztin részrôl is támogatják.
Az arab terv elsô lépéseként - egy szélesebb körû reform részeként - a jövô év januárjában a palesztinok megválasztják az új törvényhozást és új vezetôjüket. Ezt követôen kérni fogják az ENSZ-tôl egy olyan palesztin állam elismerését, amely az 1967-es hatnapos háború elôtti határokon alapul. Ezt a pontot szándékosan homályosan fogalmazták meg - mondja a fent említett arab forrás - , hogy annak ellenére is haladást érhessenek el, hogy Izrael ellenzi a teljes kivonulást a palesztin területekrôl.
Amennyiben a világszervezet elismerné ezt a palesztin államot, Izrael megkezdhetné a tárgyalásokat a palesztinokkal a pontos határokról és az egyéb függôben lévô kérdésekrôl. Egy év állna a felek rendelkezésére a megállapodásig, annak végrehajtása a második évre maradna. Az arab forrás tájékoztatása szerint a Palesztin Hatóság arra törekszik, hogy meggyôzze a szélsôséges csoportokat az egyoldalú tûzszünetrôl - elôbb Izraelben, majd a Gázai övezetben és Ciszjordániában.
Izraelben még nem reagáltak a javaslatra. Raanan Giszin kormányszóvivô közölte: akkor foglalkoznak az elképzeléssel, ha már elôterjesztették.
Közben Benjámin Ben Eliezer izraeli védelmi miniszter a Jediót Ahronót címû izraeli napilapnak nyilatkozva elmondta, hogy Hoszni Mubarak egyiptomi elnök támogatna egy olyan tervet, amelynek alapján a terrorcselekmények leállítása fejében helyreállítanák a normális életet a Gázai övezetben. A tervet ô terjesztette Mubarak elé hétfôi alexandriai találkozójukon. A tervet - ha sikeresnek bizonyul - ki lehetne terjeszteni más palesztin területekre is - tette hozzá a miniszter.
Nabil Abu Rudeina, Jasszer Arafat tanácsadója az izraeli rádiónak nyilatkozva kijelentette: a palesztin nép joga, hogy megválassza saját vezetôjét. Amennyiben az amerikaiak komolyak, és valóban békét és haladást akarnak elérni, meg kell érteniük, hogy létezik egy olyan pont, amelyet senki sem léphet át.
Az Európa Tanács (ET) 44 tagállama külügyminisztereinek képviselôi elfogadtak egy irányadó szöveget az emberi jogok tiszteletben tartásának a terrorizmus elleni fellépéssel való összeegyeztetésérôl.
Ezeknek az alapelveknek a követése lehetôvé teszi tagállamainknak - és természetesen más országoknak is -, hogy az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság tiszteletben tartásával harcoljanak a terrorizmus ellen - jelentette ki Walter Schwimmer, a szervezet fôtitkára az alapelvek hétfôi elfogadását követô beszédében. Schwimmer hangsúlyozta, hogy a terrorizmus elleni fellépés, éppúgy, mint bármely más negatív társadalmi jelenség elleni fellépés, nem igazolhatja a halálbüntetés alkalmazását. A hétfôn dokumentumba foglalt alapelvek leszögezik, hogy terrorista cselekményekkel vádolt személyt semmilyen esetben nem lehet halálbüntetésre ítélni, illetve ha ilyen ítéletre mégis sor kerül, azt nem lehet végrehajtani.
Az alapelvek szerint az állam elsôdleges kötelessége, hogy minden tagját megvédje egyrészt a terrorizmustól, másrészt az önkényeskedéstôl: biztosítsa, hogy a terrorizmus elleni lépések a jog által meghatározott keretek között maradjanak. Ugyancsak az állam kötelessége azt biztosítani, hogy a terrorizmus elleni fellépés során semmilyen esetben se kerülhessen sor kínzásra. Az alapelvek meghatározzák a személyes adatok gyûjtésére és kezelésére, a magánéletbe való beavatkozásra, az ôrizetbe vételre és az elôzetes letartóztatás idejére és körülményeire vonatkozó kereteket. Ugyancsak elôírják az igazságügyi eljárás, a kiadatás és az áldozatok kártalanítása során figyelembe veendô szempontokat. A dokumentum szövegét kialakító vita során többször megfogalmazták, hogy az alapelvek az egyes államok által az állampolgárok számára nyújtott védelem minimális normáit tartalmazzák, s minden államnak jogában áll, hogy az azokban vázoltaknál teljesebb védelmet alakítson ki.
A parlamenti választások közeledtével egyre gyakrabban esik szó Németországban a közvéleményt kutató intézetekrôl, amelyeknek fölméréseibôl a pártok az "ezerfejû cézár" hangulatát, a választási esélyeket igyekeznek kiolvasni.
A legtöbb politikus ugyan azt igyekszik elhitetni a tömegekkel, hogy ôt nem az elôrejelzések, hanem a választás estéjén közzétett eredmény érdekli csupán. Mindazonáltal itt is megfigyelhetô, hogy ez a hozzáállás fôként a hátrányban lévô pártok vezetôire érvényes. A népszerûségi lista élén állók szerény mosollyal és "persze semmi sincs még lefutva" jellegû sztereotip mondatokkal igyekeznek palástolni elégedettségüket.
A múlt héten a kormányzó szociáldemokratáknak (SPD) volt okuk örülni: négy hónapnyi darvadozás után mind népszerûségi indexük, mind várható szavazati arányuk látványosan emelkedni kezdett, azt a reményt ébresztve az SPD- korifeusokban, hogy nyílttá tehetik a szeptemberi választás kimenetelét - sôt, jó esetben akár le is gyôzhetik a március óta egyre diadalittasabb konzervatív pártokat (CDU/CSU). Utóbbiak elônye ugyanis idônként már 8-9 százalék volt a szocdemekkel szemben.
Index és index között persze különbség van. Berlini megfigyelôk számára egyre nyilvánvalóbb, hogy a németországi intézetek adatai nem vonatkoztathatók el az adott közvélemény-kutató társaság (vezetôinek) pártszimpátiájától. Ha más nem, az egyes - ugyancsak egyértelmû pártszimpátiával rendelkezô - újságok megjegyzései megbízható iránytûvel szolgálnak a "tájoláshoz".
A legegyszerûbb az Allensbach intézet "vonalának" meghatározása, ez még kezdô tudósítók számára is pár hónap után elvégezhetô. A nagyhírû cég korábbi fônöke, Elisabeth Noelle soha nem rejtette véka alá, hogy szíve a CDU-ért dobog. Utóda, Renate Köcher nemcsak az igazgatói posztot, de az uniópárti vonzalmat is örökölte elôdjétôl. Ez június közepén egyértelmûen tetten érhetô volt.
Akkor négy intézet (Forsa, dimap, Emnid, Wahlen Mannheim) 6- 9 százalékra taksálta a jelenlegi kormánykoalíció (SPD-Zöldek) és a keresztény-liberális tömb (CDU/CSU-FDP) várható szavazati aránya közötti különbséget, az utóbbi javára. Az Allensbachnál a differencia több mint 12 százalékot tett ki... Tetézte mindezt Köchernek az az állítása, hogy Edmund Stoiber, az uniópártok kancellárjelöltje feljövôben van, és népszerûsége már 4-5 százalékpontra megközelítette Gerhard Schröderét. Mondta ezt Köcher akkor, amikor az összes többi intézet adatai szerint 12-15 százalék volt a különbség kancellár és kihívója között.
Hasonló rokonszenv érhetô tetten - bár jóval visszafogottabb mértékben - az Emnid intézetnél. Az ô friss felmérésük látja a legnagyobb különbséget a CDU/CSU és az SPD között (5 százalék), és a potenciális koalíciós partnerek közül is az Emnid számaiban mutatkozik a legnagyobb differencia az FDP és a Zöldek között (3 százalék).
Inkább a szociáldemokratákhoz "húz" viszont a Forsa intézet: az ô múlt heti kimutatásában mindössze 3 százalékkal van lemaradva az SPD az uniópártok mögött, míg az FDP és a Zöldek várható szavazati aránya közötti eltérés alig egy százalékot tesz ki. A két fenti pólus között helyezhetô el a dimap és a Wahlen Mannheim statisztikája.
Az áprilisi magyarországi példa megmutatta, hogy minden elôrejelzés annyit ér, amennyire egybevág a választás végeredményével. Hasonló bukfencre egyébként német földön is volt már példa - igaz, csak tartományi szinten. 1999 februárjában a hesseni választás elôtt még egy héttel is minden intézet a fennálló koalíció (SPD-Zöldek) gyôzelmét vetítette elôre, ám a szavazás estéjén a CDU és az FDP örülhetett. A kettôs állampolgárság kérdését meglovagolva sikerült megfordítaniuk a közhangulatot, és legyôzniük a kormánypártokat. Hasonló "csoda-fegyver" lehet idén ôsszel a bevándorlás témája: a CDU/CSU vezetôi már jelezték, hogy éppen a Schröder- kormány bevándorlási törvényének vitatott felsôházi elfogadtatása miatt a tömegek elé viszik majd ezt a fontos kérdést.
Három cég tett ajánlatot a marosvásárhelyi Moldovei utca 4. szám alatt levô, súlyosan megrongálódott tömbház megerôsítési munkálatainak kivitelezésére - derült ki tegnap délben a polgármesteri hivatalban megtartott versenytárgyaláson.
Mint már több ízben is írtunk róla, a szóban forgó tömbház lakóinak kérésére Dorin Florea polgármester tavaly a helyszínen tájékozódott az ingatlan állapotáról, amelyet már akkor az összeomlás veszélye fenyegetett a legenyhébb földrengés esetén. A legfelsô szinten lakhatatlanok voltak a lakások, tenyérnyi repedések tátongtak a falon, be lehett látni a lakók otthonába. Dorin Florea akkor támogatást ígért a helyzet rendezésére. A lépcsôházban levô lépcsôt azóta megerôsítették, a tömbház-megerôsítési munkálatokra pedig a közmunkaügyi minisztérium 3 milliárd lejt utal ki. Az összeg fele már rendelkezésükre áll, a munkálatokat, amelyek részeként kiépítik a föld alatti vízelvezetô rendszert, valamint a tömbházon végzik el a szükséges javításokat, hamarosan megkezdik. A tegnapi versenytárgyaláson három cég jelentkezett ajánlattal: az aranyosgyéresi Axa 2,6 milliárd lejbôl, a marosvásárhelyi Conimur Kft. 2,4 milliárd lejbôl és a szintén marosvásárhelyi Izorep Kft. 2,5 milliárd lejbôl végezné el a tömbház megerôsítését. A vízelvezetéssel kapcsolatos kiadások a lakókra hárulnak. A cégek által letett dokumentációt a héten még elemzik, csak ezt követôen hozzák nyilvánosságra a munkálat nyertesét. Amint Rodica Farcasan, a beruházási osztály vezetôje elmondta, az odaítélés kritériuma a legkisebb összeg. A munkálat befejezési határideje 2003. július 1 - tette hozzá.
A mezôgazdasági termékek piacának jobb mûködése és az európai uniós elvárások teljesítése végett a kormány határozatot fogadott el arról, hogy létrehozzák az úgynevezett terméktanácsokat. Ezek a fôbb mezôgazdasági termékek termelésével és forgalmazásával kapcsolatos kérdésekben fogalmazhatnak meg szakmai elvárásokat.
Tizenhárom féle terméktanács fog mûködni. Ezek köre széles skálát ölel fel, a gabona- és zöldségféléktôl az ipari és gyógynövényeken át a hús- és tejtermékekig. Mûködésükrôl akkor lehet majd érdemben véleményt alkotni, amikor a jelzett határozat nyomán a mûködés részleteivel is megismerkedhetünk.
A 2001. évi 778-as számú törvény értelmében, a mezôgazdasági és élelmezésügyi minisztérium kezdeményezésére kormányhatározat határozza meg azokat a mezôgazdasági termékeket, amelyekre terméktanács alakul.
Bár a romániai magyar közösséget nem osztják meg ideológiai viták, itt is létezik jobb- és baloldal, s ezeknek a legkülönbözôbb árnyalatai, csakhogy sajátos kisebbségi nyomorúságaink között nemigen jut eszünkbe ilyesmirôl polemizálni. Mielôtt megköveznének, hogy ilyenfajta szembeállítással megosztom az amúgy is fogyatkozó magyarságot, szeretném leszögezni, hogy egy fejlett demokratikus társadalmat nem oszt meg az ilyen különbség. Ha úgy tetszik, e tekintetben mi fejlett demokráciát képviselünk. Különben érdekvédelmi szervezetünkben is léteznek ún. platformok, amelyek politikai-ideológiai elvek szerint alakultak ki, és a másfél milliós magyarságot sem lehet e tekintetben egy kalap alá venni, sôt még egy ernyô alá is nehéz beszorítani.
Beszélni tehát lehet róla, nekem az adta az ötletet, hogy a minap az egyik magyar kereskedelmi televízióban Bodor Pál ismert író és publicista - most az anyaországban él - azon kesergett, hogy Erdélyben nincs magyar baloldal. Vajon milyen baloldalra gondolt? Ha arra, amely mindvégig a kommunista rendszer kedvezményezettje volt, amely ma is többnyire vezetô pozícióból próbálja menteni és megszépíteni a diktatúrát, nos, ez a fajta baloldal nálunk elenyészô. Mint ahogy elenyészô volt a magyarság részesedése a hatalomból, fôleg a rendszer utolsó idôszakában.
Mintegy zárójelben: ne tévesszen meg senkit, ha sokan felemlegetik, hogy akkor volt egy biztos munkahely és olyan-amilyen kereset, mert magát a rendszert a sorállásokkal, hideggel, három hónapos kiküldetésekkel a Duna- csatornához, a "Fehér Házhoz", az olténiai szénbányákba stb. nem hinném, hogy bárki is visszasírná.
Van viszont egy másfajta baloldal: a hagyományos szociáldemokrácia eszmerendszerét magáénak valló meggyôzôdés, amely negyven éven át számûzve volt a politikából és közéletbôl. Ennek viszont semmi köze nincs a kommunizmushoz, ennek a baloldaliságnak a gyökerei Garami Ernôhôz és Jászi Oszkárhoz nyúlnak vissza a magyar közgondolkodásban, ez van jelen (hogy milyen arányban, azt nehéz megmondani) a hazai magyar közéletben, politikában, sajtóban (A Hét, Korunk).
Az 1945 után Romániában kialakuló baloldal elôször saját pártjára állította a magyarok nagy részét, majd mind jobban elidegenítette ôket, úgy, hogy 1989-re elegünkvolt baloldali nagy szavakból és tettekbôl egyaránt. A háború utáni években a román történelmi pártok nacionalizmusával és a Vasgárda terrorjával szemben a baloldal sôt a kommunista párt is alternatívát jelentett a magyarság számára, ezért vált az Magyar Népi Szövetség az új rendszer támogatójává. Az elsô nagy pofon akkor jött, amikor Kurkó Gyárfást, Balogh Edgárt és más baloldali vezetôket bebörtönöznek, újólag lefejezve az erdélyi magyar társadalmat. 1956 ürügyén letartóztatási, bebörtönzési hullám söpört végig, fôleg magyar áldozatokat szedve. Eközben a kommunista párt mindinkább nacionalistává válik, a "tisztogatások" jó ürügy a magyar és zsidó vezetôk eltávolítására, a xenofóbia, a magyargyûlölet, az antiszemitizmus mindinkább jó pontnak számít pártkörökben. N. C. korszakát - 1965-1989 - már a mai román politológusok is nacionál-kommunizmusként határozzák meg. Ekkor erôsödnek fel az asszimiláló törekvések, Király Károly eltávolításával és Fazekas János ellehetetlenítésével a felsô pártvezetésben a magyarságnak nem maradt képviselete. Minket pedig ott támadtak, ahol a nemzeti lét legfontosabb tartópillére van: az anyanyelvünknél.
Ilyen elôzmények után nem csoda, ha a kommunista rendszertôl örökölt baloldallal szemben komoly fenntartásaink vannak.
Érdekes, hogy az 1989 után újjáéledô történelmi pártok - tehát az ún. jobboldal - több megértést tanúsítottak kisebbségi kérdésben, mint a baloldal. A Nemzeti Parasztpárttal - fôleg Corneliu Coposu idején, szót lehetett érteni, ugyanez elmondható volt a Liberális Párt Horia Rusu vezette szárnyára. Sajnos a régi típusú szociáldemokraták nem jelentettek komolyabb politikai erôt. Ezeken kívül mi elsôsorban azokra a nemzeti liberális értelmiségiekre számíthattunk, akik azelôtt a kommunista rendszer ellenzékének kemény magját képezték: Andrei Plesu, Gabriel Andreescu, Adrian Severin, Mircea Dinescu stb., nekik azonban jelentôsebb befolyásuk csak az 1996 - 2000 közötti idôszakban volt (kivéve A. Severint).
Nem szabad elfelejteni, hogy egy jobboldali koalíció volt az, amely felvállalta az RMDSZ-szel való együttkormányzást, a parasztpárti Emil Constantinescuval és Victor Ciorbeával az élen, míg a mai baloldali kormányzat együttmûködni hajlandó ugyan, de a kormányrúdhoz a világért sem engedné a magyarok érdekképviseletét.
Azok a politikai erôk, amelyek most, a posztkommunista érában baloldaliként határozzák meg önmagukat, valahogy messze állnak attól az értékrendtôl, amelynek fô jellemzôi a társadalmi egyenlôség, a szociális érzékenység és az esélyegyenlôség. Kételyeim vannak akkor, amikor bankárok és nagyvállalkozók beszélnek egyenlôségrôl és demokráciáról.
Új kiskirályok. Bákó polgármestere hatalmas bulit csapott negyvenedik szülinapján. Pirulj pofa, jó a potya, fogyott az ingyenkaja, valami tíz tonna kolbász, ciszternányi bor, kismillió hordó sör stb. Kormánypárti vezér így még nem bulizott Bákó fôterén. És mindent - saját zsebbôl! Talán még a rendôröket meg a csendôröket is privát bukszából fizette az új bojár. * Nosztalgia-találkozások. A Deutsche Welle (van-e, ki e nevet nem ismeri?) direktora, Eric Bettermann, 1970-ben Romániában nászutazott. Most megint itt járt, felkereste a nászút színhelyeit. Persze mindenféle hasznos megállapodást is kötött (közös újságíróképzés, együttmûködés stb.). És persze találkozott Iliescu elnökkel is. Nem elôször. Elôször 1969-ben találkoztak, akkor mindketten hazájuk (az NDK illetve RSZK) kommunista ifjúsági szervezeteinek (fô)titkáraiként. Van helye a derûs nosztalgiának. Szép pályát futottak be. Nem élôsködtek tehetségükön, hanem annak urává váltak. * Tudjuk is, hogy élünk? Hôhullám, közlekedés, balesetek földön, vízen, égen. Nem ültem fel az alkalmi kocsira, koszosnak látszott. Nemsokára jött a busz. Félórát sem utazunk, hát a fekete Dacia a sáncban, orra összetörve, a sebesülteket (vagy halottakat?) már elvitte a mentô. Azt éreztem, amit az az utas érezhetett, aki szórakozottságból vagy balekségbôl lemaradt a repülôgéprôl. És az a gép késôbb lezuhant. Minden utasa szörnyethalt. Az utas - olvasom Márainál - kissé zavartan néz. Eddig csak élt. Most már tudja is, hogy él - s ez a meglepetés csaknem lesújtja. * Nem szûnik a mocskolódás a "testvéri" sajtóban. Minél hajmeresztôbb a logika, annál inkább alkalmazható. Föderalizálás, gazdagság, az ország kiárusítása. És nemsokára jön a fehéregyházi emlékezés. Van téma, van tinta. Van munka. A legrosszabb dolog a világon - mondja egy grafitti -, mikor a hülyeség szorgalommal párosul.
Fenyegetôzik a kormány, a mezôgazdasági szaktárca, amely a jelek szerint nem a földön él, a realitás talajától régen elszakadt. Mert mire vélhetnénk azt a példátlan intézkedést, miszerint súlyos pénzbírságokat helyeznek kilátásba azokkal szemben, akik termôföldjeiket parlagon hagyják. Nem rágógumipénzrôl van szó, hanem a föld minôségének függvényében hektáronként tíz- vagy húszmilliós nagyságrendû pénzbüntetés is a szerencsétlen paraszt nyakába varrható! A megdöbbentô kormányhatározat hallatán mit mondhat a fenyegetett ember végsô elkeseredésében: ez rosszabb, mint a kulákidô, amikor a végrehajtók a gazda padlását is lesöpörték... A szegényparasztot a torkánál fogvást szeretnék megfojtani. Mert jelen viszonyok közepette ép ésszel a rendelkezést másként értelmezni nem lehetséges. Úgy tûnik, a bársonyszékekben süppedô lángelméknek nincs érkezésük másként közelíteni a valósághoz. Nincs érkezésük földközelben megtapasztalni azt az elképesztô nyomorúságot, amiben a parasztság nagy része nap mint nap küszködik, helyesebben: amibe röpke tíz év alatt belenyuvasztották. Ugyan ki merné azt állítani, hogy restségbôl hagyja fel a termelô rendre a földjeit, amikor minden parlagon maradt nadrágszíj bizonyosan fáj neki, mert azt mondja: öröksége pusztul le. Mit tehetne egyebet a gazda, tán szabassa át a lóhámot és maga tépje fel az ugart?
Bezzeg, a bársonyszékbe belehizlalt bürokrata és orcátlan apparátus soha nem "fenyegette" meg hatékony, átláthatóan vállalható kormánytámogatással a mocsárba süllyedt parasztságot. Pedig mondja a népi bölcsesség: csak onnan vegyél, ahová tettél. És ez még mind semmi.
A törvénymódosító határozatjavaslat azt is tartalmazza, hogy amennyiben a földmûves többszöri bírságolás ellenére sem hajlandó megmûvelni földjeit, akkor az állam megvonhatja a magántulajdonú föld használati jogát is. Tiszta beszéd. A törvénymódosítók cinizmusa nem ismer határt. Tehát ha az öt hektáros termelô nem mûveli meg földjeit, mert nincs pénze, rossz az egészsége, vagy 60-70 évtizedes nyomorúság nyomja már a vállát, akkor 50 vagy 100 millió lejes büntetést lesz kénytelen kifizetni - többször.
Ha valaki ezt a rendelkezést elfogadhatónak tartja, az valamilyen kóresetben szenved. Nem is vitás, a törvénymódosítók szépen kiállították magukról az arcpirító bizonyítványt, vagyis kinyilvánították, hogyan kell a legalsó rétegbôl még alsóbb réteget kreálni, vagyis a földmûves embert földönfutóvá tenni. Vajon kinek a hasznára gondolták el mindezt?
Ami pedig a magántulajdonú föld használati jogának megvonását illeti, egyenesen abszurdum. Ez lenne a tulajdon garantálása honi értelmezésben?
A fôtéri üzlethelyiségek nagy átszervezôdésének lehetünk tanúi Marosvásárhelyen. A központi, jónak számító helyiségek négyezetméteréért akár 26-28 dollárt is el kérnek, de akadnak 65 dolláros négyzetméterenkénti árak is. A viszonylag magas árak ellenére azonban találunk hosszabb ideje üresen álló, jó fekvésû helyiségeket. "Mindegy, hogy mennyibe kerül".
Az elmúlt hetekben lázas munka kezdôdött az Extra üzlethelyiségben. A munkálatok céljáról Nagy Attila, az Extra üzlethelyiséget birtokló Rosenberg Rt. képviselôje tájékoztatott: - Cégünk tevékenysége kereskedelemi felületek bérbe adása. Ezért a Rosenberg felújítja a volt Extra üzletet és ezt követôen bérbe adjuk. Azt szeretnénk, hogy augusztusra a felújítás befejezôdjön. Közben ki kell választanunk azokat a cégeket, amelyeknek bérbe adjuk a felületeket. Már meghirdetés elôtt több mint 60 kérvény érkezett be. A kérvényezôk közt találunk pénzintézeteket, ékszerkészítôket, optikai termékeket forgalmazókat és természetesen élelmiszer-forgalmazókat. Felkerestek azonban vendéglô vagy gyógyszertár megnyitását tervezôk is. Még a munkálatok befejezése elôtt döntést hozunk, hogy a belsô designt már a bérlôvel történt egyeztetés után alakítsuk ki. Ami az árakat illeti, az természetesen a beérkezô ajánlatoktól függ, de el kell mondanom, hogy olyan cég is volt, aki azt mondta, az ár nem érdekli, csak helyet kapjon. Nincs már kínálat A fôtéri, állami alapból épült ingatlanok egy részét bérbe adó Locativ Rt. kiadta a legfontosabb és legjobbnak számító helyiségeit. Már csak 5-10 eldugott kis helyiség vár bérlôre, de azok nem kelendôek mert hátsó udvarokban senki nem akar bérbe venni felületeket, tudtuk meg Valentin Precuptól, a Locativ jogtanácsosától
- A fôtéren csak a 19. szám alatt levô helyiség áll üresen, mert a nemrégiben megtartott árverést semmisnek nyilvánították, de hamarosan újabbat írunk ki. Egyébként a jobbnak számító felületeinkért 5-15 dollárt lehet elkérni négyzetméterenként. A sokat vitatott, Dózsa György utca elején levô kis üzlet sajnos nem nyit egyhamar, hiszen a forradalmároknak odaítélt helyiséget a volt tulajdonos is igényli, így aztán, mint arról már korábban írtunk, perre került sor. Többszöri fellebbezés után jelenleg az iratcsomó a legfelsôbb bíróságon vár megoldásra
Bérlôt keresnek Üresen áll már a Török Román Bank felszámolt marosvásárhelyi fiókja is. A helyiséget tulajdonképpen az UNIC Rt.-tôl bérlik és jelenleg már csak néhány eszköz és berendezés van benne, ám tevékenység már régóta nincs. Kérdésünkre, hogy miért nem hagyják el az épületet, Herovan Bogdan, a bank képviselôje válaszolt: - Mi nagyon sok pénzt ruháztunk be a marosvásárhelyi bérelt épületbe, amit kár volna veszni hagyni. Inkább megpróbálunk bérlôt találni rá, hogy legalább az épületbe beruházott pénz megtérüljön. Sajnos, erre egyelôre nem találtunk megfelelô partnert, de reményeink szerint hamarosan átadhatjuk a szóban forgó helyiségeket. A fent említett, problémásabb felületeket leszámítva a központi helyiségek dinamikája javuló. Egyre többször kerül sor felújításokra, átépítésekre, tulajdonos- vagy bérlôcserére. Ami azt mutatja, hogy a jó helyen levô üzletekért nagy a versengés, vagyis érdemes a vásárlóközönség kegyeit a fôtéren keresni. A helyzet javulásához az is hozzájárul, hogy egyre több nagy nemzetközi cég dönt úgy: jelen kell lennie Marosvásárhelyen, és rangjához csak központi hely méltó. Ennek köszönhetôen talán az az idô sincs már messze, amikor az eddig megszokottól eltérôen a fôtér látványának nem lesznek meghatározó jelenségei a porosodó, lefestett kirakatú, üresen álló üzletek.
Megértik még a kérdést mifelénk, a Somostetô aljában, szám szerint állítólag 69.804-en, nem szükséges tehát felcsíki góbéból Közép-Maros menti magyarra fordítanom. Véletlenszerû egymásba botlások alkalmával szinte kötelezô módon elsül. A kópés belépô puha ágyat vet a véletlenszerûen összegabalyodott ismerôsök várt-nem várt minikvaterkájának. Egymás fizikai, lelki hogy-lévôségérôl és ezek függvényében hullámzó közérzetérôl egykettôre összeáll a meghallgatási jegyzôkönyv. Sejtelmes megfogalmazása egybôl kizárja az unalomig csépelt "hogy s mint?"- ek banalitását és mindenképp árnyaltabb, átgondoltabb válaszokra sarkall.
Ityegéseim egyik megszállott jegyzôje, dr. Pesszim P.(ista) néhány folyóméter karfával fölöttem lakik a lépcsôházban, kis túlzással mondhatnám: közvetlen csillagközelben. Havonként egyszer, elôre ritkán egyeztetett idôpontban, áttekintjük fityegjeink pillanatnyi stádiumát. Az agytekervényekben meghúzódókra helyezzük a fô hangsúlyt, de a gatyaszárakban rejtôzôkrôl is megemlékezünk, ha megérdemlik. Hozott anyagból kiszabott beszélgetôpartneremet menetrend szerûen kiborítja dialógusnyitó alapkérdésére papagáji következetességgel ismételt válaszom: "A körülményekhez képest kitûnôen, doktorkám. De mondja van-e oka bárkinek ebben az országban panaszra?" öntöm az olajat a már zajosan sistergô parázsra. Felületesen megrágva ereszti emésztôbe a kefét, és az utolsó nyellentést követôen azonnal össztüzet parancsol. Csípôbôl, nagy kaliberrel: "Milyen körülményekhez viszonyít, aranyos népbutítóm, melyik országról beszél, kit sorol be a bárki-rendbe, milyen jogon dobja kukába a panaszkönyvet?", és bizonyára mûsorzárásig folytatná a kérdésözönt, ha nem venném erélyesen kézbe a lapot. Betlihelyzet lévén, stílusosan a tök alsót. A sorsformáló körülményeket rendezem lázasan betûrendbe: demográfiai, gazdasági, politikai, társadalmi, és lehívom az elsôt: "népszaporulatban lépést tartunk társbérlôinkkel, pechünk csupán az, hogy a gyermekkori fogócskáinkból ismert felmentô »házak« felé nekünk nyugati irányba könnyebbnek tûnik a dobbantás. Szakmai ismereteinket, diplomáinkat, sôt nyugdíjainkat, több- kevesebb gombócot nyelve, van hova menekítenünk. Élünk is, nyakló nélkül, a lehetôséggel, 150 fô/hónapos iramban".
Ezt az ütést hagyja, hogy beseperjem, konzerválja tromfjait: fia Ároktôn népnevel, lánya a XX. kerületben billentyûzik az önkormányzati hivatalban, az ô maga itthon kiérdemelt életjáradéka, froncsikra átértékelve, hitelkártyán szivárog a szülôhazába vissza. Mindezt én nem mondhatom el magamról, így hát a legtátobb szájú kibic is realizálja, hogy ezúttal alaposan alája ütöttem.
Soron következô felsômet is próbálom megjátszani. "Gazdasági önszervezôdésünkre nem kell sok szót pazarolnom. Hisz a catavencui megfogalmazásban: nagyszerû, csodálatos, fenséges, de sajnos nem létezik. Egy tucat esztendô óta nem született meg a hozzá illô stratégia. Nem jutott rá idô, vagy nem találtattak meg hozzá a szakemberek a minket érdeklô-érintô régiókban. Annak dacára, hogy érdekvédelmünk csúcsvezetésében, annak megyei és városi leágazásaiban hemzsegnek a technokraták. A múlt század harmincas éveiben, Dandea Emil polgármestersége idején nem ültünk be bamba próbabábukként a primaria kirakatába tanácsnoknak (lásd a hivatal zárójelentéseit, magam már átlapoztam ôket), de Tg. Mures minket érdeklô népességi és ökonómiai mutatói nem forogtak veszélyben. Munka volt, kenyér is volt, feltét is került hozzá. A mostani játszmában minálunk a politikum dominál. Ô a király. A halhatatlan haimanalei születésû viccmester tanítása szerint, dandanachei receptre benne vagyunk nyakig a törvényalkotásban "minden párttal, minden kormánnyal". A Hivatalos Közlönyök világgá kürtölik gyôzelmeinket, megvalósításukról már sokkal mértéktartóbban számol be a minden lében kanál média. Meghirdettük a restitúciót, de a tulajdonba helyezett birtokosok száma bosszantóan lassan gyarapodik, körtánc helyett körszabotázs övezi a közigazgatási törvényt, kovácsolják a béklyót a sajtó számára, ontjuk ifjúságunk számára, a licenciátusokat, csak éppen azt nem hozzuk tudtukra, hogy mihez kezdjenek majd velük, ha naftalinba teszik ballagási tógáikat".
A doki rám néz, lecsapja kártyáit, feladja. Tekintetébôl, néhány dioptria segítségével, kiolvasható: kezd megérteni. Diadalmámoromban nem tudom megállni, hogy a még kezemben lévô ászt ki ne játsszam: "Tudja meg, itt nálunk Storylandben, a szlogengyártás az egyetlen virágzó iparág. "Vonzzuk magunkhoz a befektetôket" szajkózzuk, és ahogy beteszik a lábukat a fejükre koppintunk. Aztán szidjuk ôket. "Teremtsünk munkahelyeket" »ösztönzünk meggyôzôen és aztán eleje-vége nincs az átszervezéseknek, racionalizálásoknak, leépítéseknek, szanálásoknak, csôdeljárásoknak. "Ösztökéljük ifjainkat az itthonmaradásra, a szülôföldünkön való boldogulásra" hirdetjük, de a lehetôségek megteremtését közép- meg hosszú távú fantazmagóriákra bízzuk«. És ezzel benyomtam a kéziféket. Elvégre, öntudatos állampolgárként, én nem siránkozni, hanem diagnosztizálás végett ültem asztalhoz. Sablonjaimat kiteríteni, szájba rágni. Bárki-pártomba legalább egy új hívet toborozni. Ne viseljem egyedül életem végezetéig a látszatelégedettség terhét.
Nyár, elviselhetetlen kánikula, az üdülés a nyaralás ideje. Az átlagember számára, aki már régen nem mer tengerparti vagy esetleg külföldi nyaralásra gondolni, a legközelebbi lehetôségként Szováta kínálkozik. Aztán, ha felcihelôdik, és eljut oda, sorozatosan érik a meglepetések.
Elôször is a szálláshelyek ára miatt akad fenn a szeme. Egy elviselhetô szoba minimális komforttal hatszázezertôl egymillió lejt meghaladó áron bérelhetô, de napi 60 euróért a Patakmajorban is lehet üdülni. Aki a fôút melletti villák valamelyikét választja, és történetesen csak az útra nyíló szobában kap szállást, jó ha altatót visz magával. Elsôsorban azért, mert sok helyen az ágyakban kikopott a matrac, meglazultak a rugók, arról nem is beszélve, hogy éjfélig kell hallgatnia a vendéglôkben szolgáltatott gépi vagy élô zenét. Ha a muzsikálásnak vége, akkor ittas emberek, részeg fiatalok kurjongatása zavarja meg az éjszaka csendjét, s ha reggelre netalán elszenderedne, következik az utcaseprôk show-mûsora, akik zeneszó mellett tologatják a port, mert azért jócskán marad utánuk, és sepregetés közben hajnali ötkor kedélyesen át- átkiabálnak az úton egymásnak.
Csendesebb a világ a szállodákban, ha történetesen nem hangoskodók ütöttek tanyát a pihenni, aludni vágyó nyaraló szomszédságában. A magánházakat is "úton-útfélen" kínálják, csak az a helyzet, hogy a jó helyek ott is mindig elkeltek már, s a gyaloglást is kell vállalnia annak, akinek nem futja egyébre. Az igazi pihenést az erdô közepén levô közismert szálló kínálja, ha az üdülôvendég nem sajnálja a mindennapi egyszeri- kétszeri fáradságot, amivel a korhadt, foghíjas hidakon a tóig eljuthat.
A Medve selymes, kellemesen meleg, 27-29 fokos a felszínén a víz. Igaz, hogy már ô sem a régi, smert igen drága is lett mostanában. A belépôjegyet valóban ötvenezer lejért adják, amiért délben is süttetheti magát a nyaraló, étkezési lehetôség azonban nincsen a strand területén. Aki pedig fürdik, az meg is éhezik, és távozni kénytelen. Délután pedig újra jegyet kell váltania, tehát igencsak meg kell gondolnia, ha többtagú családról van szó, hogy visszamegy-e még egyszer fürödni. Ha egyáltalán a megbolygatott és kizsákmányolt Cserepes felôl napi pontossággal érkezô felhôk, amelyek sûrû bolyongását a megyeközponti pusztító kánikulában nehéz elképzelni, lehetôvé teszik a fürdôzést.
A strand az ötvenezer lejes belépô ellenére sem sokat változott. Kicserélték ugyan a napozó jó néhány deszkáját, de az illemhelyek, a hideg vizû tusolók a régiek, ahogy a békanyálas, csúzsászveszélyes lépcsôk is. Napernyôbôl nincs elég, s az ötvenezer lejbe nem tartozik bele a kabinjegy, amit külön meg kell váltani.
Ha fürdôzés után a nyaralónak kedve szottyan a tó körül sétálni, hát ugyanazt a töredezett járdát, a sóhegyek felé vezetô tavak mentén a szokott rendezetlenséget és szemetet találja, akárcsak a korábbi években bármikor. Igaz, ebben a fô hibásak azok a turisták, akik eldobják az üres mûanyag palackokat, meg minden egyebet, amitôl gusztustalan lesz a környezet. Sajnos a hely rendezése ma is megoldatlan.
Változatlan a helyzet az utcák esetében is: töredezett a járda, foghíjasok a lépcsôk, egyes épületek környéke gazos, rendezetlen a központban is. A fôutat ugyan kátyúmentesítették, a felsô úton azonban maradtak a gödrök, talán ezért nem is zárták le a szokott sorompóval a jármûforgalmat a fürdôhelyre.
Az üzletek is a régiek, nem korszerûsítettek egyet sem, ahogy egy rangos üdülô megkívánná azt. A szokásos bazári kínálat várja a vásárlókat. Mármint akinek sok a pénze, csakhogy azok nem vásárolnak kétes minôségû bóvlit.
Ha a kispénzû turista a patakmajori kempingben szeretne sátrat verni, ne keresse azt, az üdülôfaluban már nem a sátrak, hanem a villák nônek ki gomba módra a földbôl, a fából készült kempingházakat viszont még megtalálja.
Aki enni-inni akar, s az egyéb kiadások mellett maradt még pénze erre a célra, hát számoljon azzal, hogy jól ki kell nyitnia a pénztárcáját. Személyenként százezer alatt nem igazán szolgálják ki. Persze egyeseknek ez nem okoz gondot, elvégre azért nyaralnak, hogy a pihenés mellett elköltsék a pénzüket. A vendégek között idén is szép számban vannak jelen Moldova köztársasági üdülôk, akik Vármezôt is régen felfedezték, s a "pisztrángosban" már állandó vendégnek számítanak.
A szórakozás? Nos, ahogy beindul a szezon, egyre több helyrôl szól a zene. Igaz, olyan is, ami láthatólag elriasztja a vendégeket. Aki a diszkózenét kedveli, talál rá lehetôséget akár a tóparton is, aki könnyûzenét hallgatna, a tó feletti kerthelyiségben kellemes környezet várja. Néhol román, másutt magyar mû- vagy népzene szól, igaz, nem a Tivoli vendéglô hajdani cimbalmosának hangszerébôl, hanem a gépbôl árad szét a buszállomás környékén.
Ha elkomorul az idô, kirándulni is lehet, nézelôdni Korondon, leszállni a parajdi sóbánya hûvösébe, ahova 50.000 lejért negyedóránként viszik az érdeklôdôket. A föld alatti városban pedig zajlik az élet. Kellemes perceket kínál a nemrégiben megnyitott bányatörténeti kiállítás. Aztán ott vannak a hegyek is, túrázni bármikor lehet, éppen csak a Cserepesre nem engedik fel az érdeklôdôt. Magánterület, s kutyák és ôrök állják el a csúcs felé igyekvô turista útját.
Szováta pedig még mindig a régi. A szó legjobb és legrosszabb értelmében egyaránt. De minden kellemetlenség ellenére a tó vizében jó ellazulni, miközben az erdôk zöldjén elpihen az ember tekintete.
Múlt héten a piaci árakról számoltunk be, arról, hogy a felhozatalhoz képest kevés a vásárló. Most a piacok jelenlegi állapotáról és a soron következô munkálatokról érdeklôdtünk Munteanu Valertôl, a piacigazgatóság gazdasági igazgatójától.
- A marosvásárhelyiek mikor számíthatnak korszerû, civilizált és modern piacokra, lévén, hogy a nagyvárosokban, megyeközpontokban országszerte nagy hangsúlyt fektetnek az élelmiszerpiacok aspektusára?
- A marosvásárhelyiek legyenek türelmesek, mert hamarosan szépek, modernek lesznek a piacok. Tudomásom van arról, hogy más megyeközpontokban a nyugati standaroknak megfelelô piacokat építettek. Nekem a galaci központi piac tetszett a legjobban. Csakhogy az ilyen és ehhez hasonló piacok létrehozásához sok pénzre van szükség. Ott a város 74 milliárd lejt szánt a szóban forgó beruházásra. Föld alatti parkolóházat építettek, Hollandiából, Belgiumból vásárolták a hûtôpultokat. Ezzel ellentétben az itteni városi tanács a helyi költségvetésbôl évi 1,5 milliárd lejt szánt a piacigazgatóságnak, ami nagyon kevés. A korszerûsítési munkálatokat saját bevételeinkbôl kell elvégeznünk. Fél évi bevételünk 8,1 milliárd lej volt.
- Az igazat megvallva, a vásárló nemigen veszi észre, hogy beruháztak, hogy csöppet is javult volna a helyzet a piacokon, mert ugyanazok az asztalok, piszkos aszfalt fogadja ôket. Nem beszélve arról, hogy az árusok által kínált sajtot, ordát dongják a legyek. A nagy csarnok pedig zárva van.
- Nem éppen így van. 2001-2002 folyamán költségvetésébôl több beruházást eszközölt a Piacigazgatóság. A bevételek a piaci díjakból, a piacok területén helyiségek és felületek, a volt szállodai szobák cégeknek való bérbeadásából származnak. 2001-ben 6,78 milliárd lejt költöttünk el, amelybôl 2,8 milliárd lejbe került a Hadsereg téri piac fölé húzott tetô, 1,1 milliárd lejbe a Cuza Voda utcai piaccsarnok tetôzetének feljavítása, 740 millió lejbe az Egyesülés negyedbôl az asztalok átköltöztetése a volt November 7 negyedi piacra. További 350 millió lejt költöttünk a kövesdombi piac tejtermék-csarnokának és a nagybani lerakat kialakítására.
Idén 3,3 milliárd lejjel folytattuk a tavaly megkezdett munkálatokat és 7 milliárd lejt szánunk új beruházásokra. További 556 millió lejt fordítunk hûtôpultok, légkondicionáló berendezések beszerzésére. A nagypiacon rövidesen átadjuk a tejtermékcsarnokot, amelynek rendbetétele 500 millió lejt emésztett fel, befejezzük a Hadsereg téri piac díszkô-burkolását, ami 1,2 milliárd lejbe kerül. A November 7-i piacon szabványméretû, egyforma kioskokat állítunk fel, ezek ára 1,1 milliárd lej lesz.
Továbbá folytatjuk a Hadsereg téri piac másik felén a tetô felszerelését, amire 1,8 milliárd lej szükséges. A nagypiac Cuza Voda utca felôli bejáratánál, ott, ahol most a virágárusok vannak, még a nyáron 13 aluminíumvázas, egyenként 215 millió lej értékû kioszkot helyezünk el, amit versenytárgyalás útján kívánunk bérbe adni kereskedelmi cégeknek. Sajnos, a nagypiac burkolására idén nem fordíthatunk pénzt.
Ami a nagy csarnokot illeti, augusztus 15-én adjuk át, addig befejezzük a tetôzet javítását. Az emeletrôl a földszintre költöztetett, ipari termékeket árusító üzletek visszakerülnek az emeletre. A földszint jobb oldali részét különbözô cégeknek versenytárgyalás útján bérbe adjuk. Itt kizárólag élelmiszereket árusíthatnak majd. A bal oldali részt megtartjuk téli csarnoknak, ahová a hideg elôl menekülhetnek be az árusok.
A November 7 piacon már felszereltünk hét kioszkot, hátravan még 7 mozgópult kihelyezése. A burkolást most végzik. Ez lesz a legmodernebb piac a városban. A Diamant és a Dacia piac korszerûsítésére jövôben kerül sor.
Az ön által felvetett rendellenességek a hûtôpultok beszerelése, valamint a légkondicionáló berendezések felszerelése nyomán megoldódnak mind a nagypiacon, mind a November 7 piacon. Az igazság az, hogy mindennap felmossák az aszfaltot, arról már nem tehetünk, hogy egyesek nem szoktak hozzá a civilizált életmódhoz és úton- útfélen szemetelnek.
- Egy másik aspektus, amit ugyancsak sokszor felvetettünk már: a piacigazgatóságnak miként sikerül megfékezni a piaci maffiát, az üzérkedést?
- Ôszintén szólva a piaci maffia felszámolása lehetetlen. A nagypiacon 70-90 olyan üzérkedô van, akik félhivatalosan üzérkednek. Ôket klánok veszik körül. Másik dolog: az üzérkedést nagyon nehéz bebizonyítani, mert valamennyi üzérkedô termelôi igazolvánnyal rendelkezik, amelyeket a polgármesteri hivatalok adnak ki azért, hogy egy évre megszabaduljanak a szociális segély folyósításától. A piacra megérkeznek az ókirályságiak, nekik érd