Végre egy jó hír! A Fejlesztés és Prognózis Minisztériuma nemzetközi versenytárgyalást ír ki a Marosvásárhely-Vidrátszeg ipari park megépítésére. A terv szerint a versenytárgyalást megnyerô cégnek a parkhoz vezetô és azon belüli utakat, egy betonhidat, egy irodaépületet, szivattyú- és víztisztító állomást kell építenie, valamint biztosítania kell a teljes közmûvesítést.

A helyszín szemrevételezésére augusztus 25- én érkezik Marosvásárhelyre a minisztérium illetékese az esetlegesen érdekelt cégek képviselôivel együtt. A versenytárgyaláson való jelentkezés céljából a dossziékat október 14-ig lehet benyújtani. A borítékok felbontására október 15-én kerül sor.

Ennyi a hirdetés, ám ez a pár sor egy hosszú folyamat kezdetét jelenti. Az ezelôtt körülbelül egy évvel történtek után a megyeszékhely polgármestere és a megyei tanácselnök között az ipari park kapcsán kirobbant a konfliktus közepett, távolinak, már-már hihetetlennek tûnt a megvalósítás. Azóta elkészült a megvalósíthatósági elôtanulmány, megszerezték a különféle engedélyeket, rendezôdött a földterület ügye. Városszinten a polgármester hiába szemelte ki a repülôklub területét, ahol a közmûvesítés egy részét készen kapta volna, nem volt nyert ügye. Harcias nyilatkozatai ellenére, melyek szerint úgyis megépíti az ipari parkot, nincs elôrehaladás. (Mint mondja, nincs meg a kellô politikai támogatottsága. A megyei tanács alenöke szerint a két park nem zárná ki egymást, ám a polgármesternek csak akkor van esélye, ha szerez területet, pénzforrásokat és bebizonyítja, hogy ötlete életképes.)

Amúgy a kocka már el van vetve, és az is örvendetes lenne, ha legalább egy ipari parkot benépesítenének a tôkeerôs, csúcstechnológiával érkezô külföldi befektetôk! Sokat jelentene mind Marosvásárhely, mind a megépülô ipari park körüli települések számára, ha valósággá válna a megyei tanács szándéka: az ipari parkba érkezô beruházóknak köszönhetôen mintegy 1500-2200 munkahely teremtôdne, a jelentôs jövedelmekbôl pedig elsôsorban a park részvényesei, a megyei tanács, Nyárádtô és Kerelôszentpál önkormányzatai részesülnének. A jövedelmekbôl jutna a repülôtér fejlesztésére is.

Minden szép és jó, a bökkenô csak az, hogy ha el is készül a park, befektetôket kell idevonzani a, lehetôleg környezetkímélô technológiával mûködô, jól menô cégeket. Ami nem lesz könnyû, de különféle kedvezmények nyújtásával, jó kapcsolatépítéssel talán ez is sikerül. Ebben lesz nagy szerepe a megyei önkormányzatnak és lobbizási lehetôségeinek.

Ha minden úgy megy tehát, mint a karikacsapás, akkor két éven belül Marosvásárhelytôl nem messze készen áll a 6,2 millió eurós befektetéssel elkészülô, 40,6 hektáron mûködô ipari park és remélhetôleg befektetôkben sem lesz hiány.

Holnap összeül a MÁÉRT

A Magyar Állandó Értekezlet (Máért) szerdai ülésének napirendjén az új kormánynak a határon túli magyarságot érintô elképzelései, a határon túli pártok, szervezetek álláspontjai, véleményei, illetve a kedvezménytörvény végrehajtásának tapasztalatai szerepelnek majd.

Errôl Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) kisebbségi ügyekért felelôs politikai államtitkára beszélt az értekezletrôl elôzetesen tartott hétfôi budapesti tájékoztatón.

Az államtitkár jelezte: a Máért struktúráját, döntési mechanizmusát, szakbizottsági szerkezetét és más bevált mûködési formáit a továbbiakban is fenn kívánják tartani, változást jelent azonban a meghívottak körének kibôvítése.

- A határon túli magyarság által legitimnek tartott szervezeteket elfogadjuk és nem kívánjuk Budapestrôl meghatározni, hogy mely szervezetek legyenek azok - hangsúlyozta Szabó Vilmos egy, az újonnan meghívott szervezetek legitimitását firtató újságírói kérdésre válaszolva.

Hozzátette: mind a most elôször meghívott horvátországi, mind a kárpátaljai szervezetek reprezentatívak, és errôl látogatásai során személyesen is meggyôzôdött.

Az államtitkár elmondta: a meghívást minden határon túli magyar szervezet és magyarországi parlamenti párt elfogadta, ezzel gyakorlatilag megteremtôdött a nemzeti párbeszéd alapfeltétele.

Az ülésen ezenkívül jelen lesznek a kormány határon túli magyar ügyekben kiemelt feladattal rendelkezô tárcáinak vezetô képviselôi is.

Szabó Vilmos tájékoztatása szerint az értekezlet, a megszokottól eltérôen, egynapos lesz, hiszen a szakbizottsági üléseket az idô rövidsége miatt már nem volt mód megrendezni.

Az államtitkár utalt arra: az állandó értekezlet zárónyilatkozatának tervezetét a kormány elôkészítette és a résztvevôknek elküldte. Errôl megkezdôdött az egyeztetés, a magyarországi parlamenti pártok között is.

A Fidesz által kidolgozott zárónyilatkozat-tervezet kapcsán elmondta: Németh Zsoltnak, a párt alelnökének tájékoztatása szerint ôk azért készítették ezt el, mert úgy tudták, hogy a kormány nem tervez zárónyilatkozatot a szerdai ülésre.

Szabó Vilmos nyugodt, nyílt és a korábbiakhoz hasonlóan a szenvedélyeket sem nélkülözô értekezletet vár.

Utalt arra: vannak olyan elképzelések, amelyek terén széles körû egyetértést vár, ilyenek például azok a gazdasági programok, amelyek helyben segítenék a határon túli magyarság boldogulását.

Arra számít: a meghívottak körét illetôen kialakult nézetkülönbség megmarad a kormányzó és az ellenzéki pártok között, és elképzelhetô, egyesek kifogásolni fogják azt is, hogy ezúttal nem egyes személyek, hanem a szervezetek kaptak meghívást, és azok saját maguk állíthatták össze delegációikat.

A MeH államtitkára hozzáfûzte: a kedvezménytörvény tapasztalatainak megvitatása kapcsán azt remélik, hogy a párbeszéd során konkrét észrevételek, javaslatok fognak elhangozni, amelyek segíteni fogják a kormányt a végrehajtás további biztosításában és az egyes szomszédos országok kormányaival sorra kerülô tárgyalások lefolytatásában is.

Szabó Vilmos jelezte: a kedvezménytörvény módosításával a tervek szerint nem kíván kifejezetten foglalkozni az ülés, hiszen egyelôre még az érintett szomszédos országok álláspontját sem ismeri a kormány. Amennyiben a módosításra sor kerülne, azt külön ülésen vitatná meg a Máért a késôbbiekben.

Nem lanyhul a polgármester harci kedve

Elkészült, s bekötve tanulmányozható is Marosvásárhely helyi tanácsának az egyévi teljesítményét összefoglaló jelentés, amely a múlt év július elsejétôl veszi számba a városgazdálkodás terén végzett tevékenységet - jelentette be tegnapi szokásos sajtótájékoztatóján Dorin Florea polgármester, aki szerint mindössze egy hét a lemaradás az ígéretekhez képest, a stratégia azonban lényegesen megjavult.

Mármint a Moldovei utca 4. szám alatti tömbház, ahova ma szállnak ki a polgármesteri hivatal valamint a Közmunkaügyi és Területrendezési Minisztérium képviselôi, hogy megtartsák a versenytárgyalást az épület konszolidációs tervének az elkészíttetésére. Eddig ugyanis nem volt elegendô pénz erre a célra, de "sze- rencsére" a megrongálódott épület még nem dôlt a lakókra.

Szintén ma kerül sor a tanintézmények önálló fûtését lehetôvé tevô hôközpontok (1-es számú iskola, a vegyipari, a gazdasági iskolaközpont stb.) átadására az említett szakminisztérium képviselôinek a jelenlétében. E munkálatok elvégzése, ahogy arról már korábban beszámoltunk, a tanintézmények felújítására készült terv egyik elsô állomását képezi.

Egyhetes elmaradást ismert be a polgármester a városi utak javításának határidejét illetôen. Tény, hogy több fronton is dolgoznak, ami sok kellemetlenséget jelent a közlekedésben. Bár még mindig nem érkezett meg a Dózsa György utca felújítására központi alapokból megígért összeg, a polgármesteri hivatal egyéb forrásokból szabadított fel pénzt a munkálatok folytatására. Dorin Florea szerint a következô idôszakban minden erôt erre a szakaszra összpontosítanak, s három hét múlva egy sávon végig járható lesz a Dózsa György utca, az ôszig pedig mindkét sávon lehet majd közlekedni. Egyetlen megoldatlan gond a vasúti átjáró marad, ami azonban nem tartozik a hivatal hatáskörébe.

A polgármester szerint a terveknek megfelelôen haladnak a parkok felújításával is.

Az ebtartókra gondoltak a somostetôi állatkertben levô kutyaszálló elkészítésével, amelynek az avatása szintén a napokban lesz. Ide a kutyatulajdonosok adhatják be megôrzésre kedvenceiket, amíg nyaralni mennek vagy egyéb elfoglaltságuk akad. Hogy mibe kerül majd egy kutya napi elszállásolása és gondozása, az majd a létesítmény avatásakor derül ki.

Személyesen fogom vezetni a munkálatokat - ígérte Dorin Florea, a megyei kórházzal szembeni Anna panzió tulajdonosára utalva, akivel 1200 négyzetméter közterület elfoglalásáért húzódik a konfliktus, amit a polgármester négyzetméterenkénti 30 dollárért és a többévi büntetés törlesztése ellenében ajánlott fel megvásárlásra, aminek a tulajdonos, akit állítólag olyan pártvezérek biztatnak, akik oda járnak enni, nem tett eleget. "Egy gazember nem csinál hülyét belôlem" - jelentette ki szó szerint Dorin Florea, aki azt ígérte, hogy egy héten belül maga vezeti majd a buldózereket, hogy a szóban forgó helyen ledöntsék a kerítéseket és kibôvítsék a kórházi parkolót.

Csökken a születések és a házasságkötések száma, gyakoriak az elhalálozások, a város lakossága ideges és rosszul táplált, mennek a fiatalok oda, ahol könnyebb az élet - utalt többek között a népszámlálás adataira Dorin Florea, aki szokás szerint nem hagyta ki az alkalmat, hogy az RMDSZ-politikusok felé is küldjön néhány epés megjegyzést, mondván, hogy nem "hangzatos szónoklatok puffogtatására" van szükség, hanem - régi sérelmét felemlegetve - arra, hogy iprai park létesüljön Marosvásárhely területén, ami jobban hozzájárulna az övezet fellendítéséhez, mint a vidrátszegi hasonló létesítmény. A megyével folytatott iszapbirkózásra utalva pedig úgy vélekedett, hogy a város mûvelôdési életét akkor lehetne fellendíteni, ha újra a Mûvelôdési Minisztérium finanszírozná a marosvásárhelyi színházat, s nem a város feje fölött hirdetnének versenytárgyalást hulladéklerakó kialakítására. A polgármesteri vádakhoz hadd tegyük hozzá, hogy a szóban forgó szemétlerakó közismerten megyei beruházásként szerepel, aminek az elkészítéséhez a helységek is hozzá kell járuljanak. A gondok további forrását a polgármester a helyi tanács együttmûködésének hiányában látja.

Bevallása szerint ennek érdekében alakíttatta át a víkendtelepi nagymedence tervét a polgármester. Az 1,20 m mélységû medencének, amelynek megnyitójára szerdán fürdôruhában hívta meg az újságírókat, véleménye szerint a hölgyek örülnek majd a legjobban, akik számára a tiszta vizû medencén túl több tükröt is felszereltetett a környéken. Sôt gondolt a kismedence partján ücsörgô fiatal mamákra is, akik napernyô alól követhetik majd figyelemmel csemetéiket. Kiiktatja a teherautókat, s ha a tulajdonosok anyagiak hiányában nem teszik rendbe a víkendházukat, bokrokkal, fákkal kell körülvegyék azokat, hogy ne rontsák a telep összképét, ahol ôszire az utak kövezete, az öntözési valamint a megfigyelési rendszer is elkészül, s megkezdik a következô medence burkolatának elkészítését is.

A Népújság kérdésére, hogy mikor járta utoljára körbe azt a szigetet, ahol a polgármesteri hivatal épülete található, s ahol a díszköveken túl alig lehet közlekedni a járdán az egyenlôtlenségek valamint a parkoló autók miatt, illetve miért nem pótolják a Poklos- patak megrongálódott hídjának deszkáit, és miért nem rendezik a Cuza Voda és az Ifjúsági utca sarkán lebontott épület helyén levô ideiglenes parkolóhelyet, azt a választ kaptuk, hogy a Poklos hídjainak rendbetétele folyamatban van, a parkolóhely iránt pedig egy cég sem érdeklôdik, hogy építene oda valamit.

A Nemzetközi Valutaalap szerint az euróövezet gazdaságának növekedési kilátásai valamelyest gyengültek, a bizonytalanság ezekkel kapcsolatban némileg nôtt, de az IMF egyelôre nem tudja megmondani, vajon a korábban a térségre adott 1,4 százalékos idei, illetve 2,9 százalékos jövô évi növekedési elôrejelzésén változtat-e majd.

Az IMF jelentésében 2 százalék alatti inflációra számít jövôre a 12 tagországot felölelô euróövezetben, ez szerinte azt is jelenti, hogy az Európai Központi Banknak bôven van manôverezési lehetôsége kamataival, nem látszik szükségesnek azok emelése, a halasztás a gazdasági növekedés esélyét javítja. Egyetért ezért azzal, hogy az EKB 1-2 százalék közötti 2003-as inflációs célról beszél.

A nemzetközi szervezet, mint a Reuters írja, messzemenôen ajánlja az övezet legnagyobb államainak, Németországnak, Franciaországnak és Olaszországnak, hogy egyértelmûen kötelezzék el magukat olyan költségvetési állapot létrehozása mellett, ahol legalább egyenleg, esetleg többlet van.

PSD-vezetôk szebeni tanácskozása

Adrian Nastase kormányfô nyitotta meg hétfôn Nagyszebenben a Szociáldemokrata Párt (PSD) Állandó Bizottságának ülését, amelyen a kormány tagjainak többsége, erdélyi prefektusok, a megyei tanácsok kormánypárti elnökei, polgármesterei vesznek részt, jelenti a MEDIAFAX tudósítója.

A miniszterelnök elmondta, hogy a nagyszebeni találkozón a 2002-es választások óta eltelt két év tevékenységét értékelik ki. - Egyrészt a területi szervezetek helyzetét szeretnénk felmérni, emellett stratégiát kívánunk kidolgozni a kormányzási idôszak második felére - nyilatkozta Nastase. A kormányfô szerint a PSD-nek az elkövetkezô idôszakban "nagyobb mértékben kell mozgósítania tagjait és területi szervezeteit". A PSD néhány vidéki szervezetében uralkodó állítólagos korrupcióval kapcsolatban a kormányfô leszögezte: - Tárgyalni fogunk a területi szervezetek életérôl, és meglátjuk, melyek a legjobb megoldások.

A nagyszebeni Katonai Központban zajló PSD-ülésen mintegy 150 kormánypárti tisztviselô vett részt. A küldöttgyûlés során felavatták a PSD területi szervezetének székházát, emellett a párt fiatal szervezetével is tanácskoznak. A tanácskozás kedden fejezôdik be.

A Szociáldemokrata Párt (PSD) vezetôsége ettôl a héttôl kezdôdôen három területi szervezetnél folytat vidéki látogatást, amelyen az illetô szervezetek gondjait, a kormányprogram végrehajtását, a jövô évi költségvetési prioritásokat, valamint az idei költségvetés-kiegészítést vitatják meg.

Tárgyalnak még a kormány szociális programtervezetérôl, amelyet a kabinet a téli hónapokban kíván megvalósítani, továbbá a helyi közigazgatási reformról is.

Victor Ciorbea, a Kereszténydemokrata Parasztpárt elnöke hétfôn "etatista kísérletnek" és az Európai Unió tagállamaiban példátlannak nevezte a kormány rendeletét, amelynek értelmében megbüntetik azokat a gazdákat, akik nem mûvelik meg földjeiket, illetve az állam el is kobozhatja ezeket a parlagon maradt területeket.

Ciorbea az 1970-1980-as években, vagyis az "aranykorszakban" alkalmazott módszerekhez hasonlította a rendelet elôírásait, amelyek szerint hektáronként 10-20 millió lej közötti pénzbírságot rónak ki a parlagon hagyott földek tulajdonosaira, akiktôl az állam meg is vonhatja a területek tulajdonjogát, ha azok huzamosabb ideig megmûveletlenek maradnak.

A parasztpárti vezetô szerint a hatalom nem éri be annyival, hogy a mezôgazdasági termôföldeket "erôszakkal szövetkezetesíti", hanem a PSD erôszakkal próbálja a földeket "saját politikai klientúrájának" tulajdonába juttatni.

Ciorbea bejelentette, hogy a PNTCD belpolitikai és nemzetközi szinten egyaránt fellép a kormányhatározat ellen, amelyet a tulajdonjog elleni merényletnek tart. Ciorbea megjegyezte, hogy miközben az általa vezetett politikai alakulat nyílt levélben figyelmeztette a kormányfôt az ország 18 megyéjében uralkodó aszályra, a mezôgazdasági miniszter elôbb "eljelentéktelenítette" a kérdést, majd késôbb beismerte, hogy 16 megyében valóban pusztított a szárazság, ezért 1000 milliárd lejt utalt ki az illetô megyéknek.

Victor Ciorbea szerint azonban a pénzösszeg közel sem elegendô a parasztgazdálkodások támogatására. Emellett a Parasztpárt elnöke szerint a PSD politikája "távol áll" a mezôgazdasági termelés támogatásától, mivel a kormánypárt a "parasztok cserbenhagyásával és a földbirtokosok támogatásával foglalkozik".

A német uniópártok kancellárjelöltje szerint még akár két évtizedet is igénybe vehet, amíg a keleti tartományok lakossága a nyugatiakéval azonos életszínvonalat és - körülményeket mondhat a magáénak. A Der Tagesspiegel hétfôi számában megjelent interjúban Edmund Stoiber leszögezte: a volt NDK térsége maximális figyelmet és különleges támogatást követel a politikától. Ezért került sor a belnémet szolidaritási egyezmény meghosszabbítására 2020-ig.

A bajor uniópárt (CSU) elnöke dicsérôen szólt a keleti országrész lakosairól, akik "véghezvitték azt, aminek nyugati honfitársaik még elôtte állnak: nagyfokú rugalmasságról, a változtatásokra való készségrôl tettek tanúbizonyságot. Keleten ma minden második ember más szakmában dolgozik, mint amelyet egykor kitanult, illetve amelyben az NDK idején dolgozott. Ebbôl a szempontból a nyugat tanulhat a kelettôl".

A keletnémetek régi sérelme, a kelet és nyugat közötti eltérô bérszínvonal kapcsán Stoiber kijelentette: kormányra kerülése esetén a konzervatív tömb (CDU/CSU) 2007-ig azonos szintre akarja hozni az állami (szövetségi) alkalmazottak fizetését. (Ma a keleti közalkalmazottak és tisztviselôk a nyugati kollégák illetményének 86,5 százalékát kapják, munkaidejük valamivel hosszabb, fizetett szabadságuk viszont kevesebb azokénál.) A magánszférában dolgozókat viszont nem kecsegtette ilyen béremeléssel a kancellárjelölt.

"Tiszta vizet kell önteni a pohárba: a bérekért meg kell dolgozni, azok a termelékenységtôl függenek. Ezért elkerülhetetlen a növekedés erôinek ösztönzése. Németország csak akkor válhat újra az európai növekedés motorjává, ha sikerül beindítanunk a fellendülést a keleti tartományokban" - jelentette ki Stoiber.

Alátámasztja szavait a Frankfurter Allgemeine Zeitung hétfôi elemzése. Ennek lényege: jóllehet a keleti gazdaságban dolgozók százszázalékos teljesítményt nyújtva dolgoznak, termelékenységük mégis csupán 70 százalékát éri el a nyugati kollégákénak.

Ennek egyik oka, hogy a nagy értékû árukat elôállító feldolgozó ipar kisebb súllyal (15,2 százalék) bír a keleti gazdaságon belül, mint nyugaton (22,2). A másik ok: a vállalatok eltérô nagysága. A keleti cégek többnyire kisebbek, és fôként a helyi piacra termelnek. Ennélfogva kisebb mértékben járulnak hozzá az értéktermeléshez, mint a tôkeigényes nagyvállalatok.

A harmadik tényezô: a keletnémet üzemek gyakran egy-egy nyugati társaság termelôegységei csupán. Mivel az értéktermelô láncolat fontos szemei a nyugati régióban vannak, a menedzsment, marketing, kutatás és fejlesztés költségei - amelyek beleszámítanak a bruttóérték elôállításába - nem jelennek meg a keletnémet statisztikában.

A romániai magyar nyelvû helyi és regionális napilapok vezetôi 2002. július 12-i kolozsvári találkozójukon elhatározták a Romániai Magyar Lapkiadók Egyesületének bejegyzését. Az alapító tagok: az Inform Média Kft. (a nagyváradi Bihari Napló kiadója), a Hargita Népe Lapkiadó (csíkszeredai Hargita Népe), az Impress Kft. (marosvásárhelyi Népújság), a Concord Media Rt. (aradi Nyugati Jelen), a Szabadság Kft. (kolozsvári Szabadság), a Zotmar Press Kft. (szatmárnémeti Friss Újság) és a H-Press Kft. (sepsiszent-györgyi Háromszék). Az egyesület nyitott minden további romániai magyar lapkiadó elôtt, amely a véglegesítendô alapszabályzatot elfogadja. Az alapítók szerint az új civil szakmai szervezet célja a romániai magyar nyelvû írott sajtó kiadói érdekeinek a megjelenítése, képviselete, védelme és érvényesítése. A piaci körülmények között megjelenô, de ugyanakkor közszolgálati szerepet kisebbségi helyzetben betöltô kiadványaiknak a nehéz gazdasági körülmények közepette az önfenntartáson túl fejlesztésre, az élesedô versenyben lépéstartásra, hatékonyabb mûködôképességre van szükség. Ez annál inkább alapvetô fontosságú, mert a romániai magyar nemzeti közösség azonosságtudata táplálásában betöltött szerepük kétségtelen.

Az alapító lapkiadók közleményükben hangsúlyozzák az együttmûködés szükségességét mindenkivel, akivel a céljaik közösek. Készek együtt dolgozni és részt venni minden olyan testületben, amelyek az említett célokat a magukénak vallják. Ugyanakkor igényt tartanak arra, hogy a társult lapkiadók érdekeit érintô bármely kérdésben véleményüket figyelembe vegyék. Támogatásukról biztosítanak minden olyan kezdeményezést, amely a romániai magyarság érdekeit képviseli, illetve az anyanyelvû sajtó fejlesztésére irányul. Amennyiben romániai magyar sajtó támogatására bármilyen romániai, magyarországi vagy más országbeli szándék létezik, felajánlják szakmai tapasztalatukat és segítségüket a támogatás méltányos, minél hatékonyabb és eredményesebb felhasználására.

Szükség van lobbizásra

A szokásos heti sajtótájékoztatón errôl számolt be a megyei tanács vezetôsége. Az elmúlt napokban Brüsszelben tett látogatást egy Maros megyei küldöttség. A kéttagú, Runcan Petru Stefan repülô-térigazgató és Victor Suciu megyei tanácsos alkotta delegáció a Regionális Repülôterek Konferenciáján (RRK) vett részt és tárgyalásokat folytatott az európai Bizottság képviselôivel.

Az inkább protokolláris jellegû találkozókról Victor Suciu megyei tanácsos számolt be kimerítô részletességgel. A Maros megyei küldöttség, mint megtudtuk, abból az alkalomból utazott Brüsszelbe, hogy a megyei tanácsot és a marosvásárhelyi repülôteret 2002 júniusától az RRK 29., teljes jogú tagjává nyilvánították. A konferencián féléves beszámoló hangzott el az RRK tevékenységérôl, a Maros megyei delegáció pedig bemutatkozott és ismertette a helyi viszonyokat. Mint Victor Suciu elmondta, azt szeretnék, ha a 2004-beli éves konferenciát Marosvásárhelyen tartanák. A tanulságokról szólva, a megyei tanácsos többek között kifejtette: a Maros megyei tanács képviselôinek jól eszükbe kell vésniük azt a szót, hogy lobbi. A nyugati országokban erre szakosodott cégek vállalják a lobbizást egy-egy pályázat, terv elnyerése, illetve megvalósítása érdekében, és ebbôl a szempontból még nagyon sokat kell tanulnunk. - Magyarországon minden megyének képviselôje van az ország brüsszeli irodájában, Románia ilyen szempontból nem dicsekedhet - jelentette ki Suciu. Ilyen értelemben tervezik a 7-es Központi Régió hat megyéjének képviseletét megnyitni Brüsszelben a lehetô leghamarabb, így az ezzel járó költségek, amelyeket egyébként havi 8000 euróra becsülnek, megoszlanának. A helyiségre már két ajánlatot is kaptak, egyiket a Román Integrációs Missziótól, másikat a Turisztikai Hivataltól. Utóbbi 12-20 évre ingyenesen bocsátaná a képviselet rendelkezésére az épületet, így csak a személyzet bérét kellene állniuk a megyéknek. Ami kb. ezer eurót jelentene az irodavezetô részére, ez pedig a megyei tanácselnök fizetésének kétszeresét is meghaladja. Egy ilyen iroda hasznosságában nem kételkednek a megyei tanács képviselôi, hiszen ezáltal Románia, a 7-es Régió egyenesen a "forrástól" tájékozódhat a különbözô programokról, pályázatokról, pénzelnyerési lehetôségekrôl. Európa a régiók megalakítása, együttmûködése felé halad, ezt akarva-akaratlanul tudomásul kell vennünk, ha az unióba szeretnénk integrálódni - tette hozzá Runcan Petru Stefan. A marosvásárhelyi repülôtér igazgatója még azt is elmondta, hogy egy Marco Polo elnevezésû program beindításával próbálkoznak, amelynek lényege: Európa uniós és csatlakozni kívánó országainak régiói közösen dolgozhatnak ki és mûködtethetnek programokat, pályázhatnak uniós pénzekre. A sajtókonferencián Virág György tanácselnök a megye költségvetésérôl szólva kifejtette: reménykedik, hogy szeptemberben sor kerül a központi pénzalapokból a költségvetés kiigazítására. - Szeptember 30-ig biztosítani tudjuk az intézmények, önkormányzatok mûködéséhez szükséges pénzösszegeket, ám ha nem lesz költségvetés-kiigazítás, gondok lesznek - jelentette ki Virág György. Jelenleg tudomása szerint egyetlen polgármesteri hivatal sincs abban a helyzetben a megyében, hogy fizetésképtelen legyen, ám mint gyanítja, rosszul állnak a pénzzel. Ennek oka egyrészt a népszámlálással kapcsolatos 16 milliárd lejes kiadás, amit még egyetlen megye sem kapott vissza, és a fûtéspótlékok kifizetése. Másik ok, amire az elnök gyanakszik: a polgármesteri hivatalok egy része ésszerûtlenül és nagyvonalúan költekezett, ami az idejében jóváhagyott költségvetés miatti biztonságérzetnek tudható be. A megyei tanácsosok július 27-29. között Tulceán sorra kerülô konferenciáján mindezeket a problémákat is felvetik.

Az Azomures Rt. vezetôsége a szerkesztôségünkbe is eljuttatta azt a közleményt, amelyben tiltakozik több sajtóorgánumban megjelent, a céget érintô állítás ellen.

A cikkekben szereplô környezetszennyezési vádakkal kapcsolatban az Azomures vezetôsége közli, hogy a környezetvédelmi törvény megjelenése után a vegyi kombinát megindította a szükséges procedúrát a környezetvédelmi engedély megszerzése érdekében. A különbözô szakintézmények által elvégzett vizsgálatok szerint a víz és a levegô szennyezésének moderált veszélye áll fenn, míg a lakosság egészségére gyakorolt negatív hatás veszélye alacsony - áll a közleményben.

Az Azomures már 1998-tól jelentôs összegeket szánt a környezetvédelmi beruházásokra, három év alatt, 2001 végéig, 17 millió dollárt fordítottak erre a célra, míg 2002-ben 14,8 millió dollárt irányoztak elô (7 millót már az elsô fél évben elköltöttek).

A cég laboratóriumaiban elvégzett napi több mint 2000 vizsgálat, valamint a környezetvédelmi igazgatóság hivatalos adatai alapján kimutatható, hogy 1997 óta a Marosba jutott ammónium-ion mennyisége 42, a húgysavé 38, a nitrogén-dioxidé 77, a nitrogén-trioxidé 20 %-kal csökkent. Azoknak az eseteknek a száma, amikor az ammónium koncentrációja túllépi a határértéket Marosvásárhely levegôjében, a 24 órás leosztás szerint 64, a 30 perces leosztás szerint 93 százalékkel csökkent, azaz jelenleg csupán a teljes idô 0,10%-ában fordul ilyesmi elô, a korábbi 1,49% helyett.

A fentiekbôl következik, hogy az Azomures vezetôségét állandó jelleggel foglalkoztatja a környezetszennyezés csökkentése, ezért a sajtóban megjelent állításokat rágalmazásnak tartja és nem tudja értelmezni - olvasható a közleményben.

Bolond, telhetetlen világ

Mert kevesen tudják, mi is az valójában, sokan lenézik a népzenét. Alig vannak olyanok, akik még közvetlenül éltek a népzenével, jobbára csak öreg falusiak. Akik elkerültek faluról, más környezetben próbálták feltalálni magukat, múltat nem emlegetnek. Szégyellik, igyekeznek szabadulni tôle. Az új környezetben a sikeres beilleszkedés kedvéért még azt is eltagadták, amit tudtak. A "paraszt" mifelénk szitokszó. Errôl lehet tudni, hogy nem Hollandiában élünk. A balkáni lepusztulásnak nincs annál tökéletesebb lelki tükre, mint amikor valaki másnak akar látszani, mint ami - mondja Sebô Ferenc népzenekutató beszélgetésünkben.

- Gyakran jár Erdélyben. Van-e még tartalék, ami a magyar népzenét illeti?

- Természetesen. Úgy látom, hogy a fiatalság ezt a tartalékot felfedezte végre. Ha ez nem történne meg, akkor a sok-sok érték, amit évszáza-dokon át az ôseink felhalmoztak, veszendôbe menne. Most különösen olyan világot élünk, amikor minden befejezôdik, ami eddig volt, és új arculatok alakulnak ki. A fiatalok ma már nem azt akarják tenni, amit apjuk, nagyapjuk tett, másba kezdenek. Ez egyrészt jó, másrészt rossz. Ebben a szegényebb régióban nagyon alaposan meg kell gondolnunk, mit teszünk. Ha azt is elveszítjük, amit örököltünk, nem marad semmink, a világ szegényei leszünk. Az az érték, amit örököltünk, olyan csillogó kincs, ami nemcsak minket érdekelhet. Tisztában kell lennünk ezzel, és nem szabad olyanoknak lennünk, mint a szegény indiánok, akiket részeg spanyol hajósok egy-két üveggyöngyért becsaptak és megvásároltak. Ha mi magunk nem ismerjük fel, hogy milyen értékek vannak birtokunkban, akkor az érték semmit sem ér.

- Állítják sokan: immár a huszonnegyedik órában vagyunk. Emellé még hozzáteszik: jön a globalizáció. Mivel tudna megnyugtatni?

- Igen, én is errôl beszélek, és ez már nem csak riogatás. Nagyapáinkkal most valóban lezárul az a korszak, amikor generációk úgy nôttek föl, ahogy elôdeik éltek. A közösségek szétzilálódnak, azok a megélhetési formák, amelyek évszázadokon át mûködtek, elsatnyulnak, fölöslegessé válnak, átalakulnak. Ebben az átalakulásban kell azt megtalálni, hogy a nyelvünket, kommunikációs eszközeinket ne veszítsük el. Mert a nyelvünk része a zene és a tánc is, amely komunikációs eszköz, amely egyrészt összeköt minket, másrészt pedig - nyilvánvalóan a zenére és a táncra gondolok - összeköt minket másokkal is, Európával, a világgal. Érdekes módon ezek a hagyományos zenék, a hagyományos kommunikációs eszközök Európa történeti hagyatékai is egyben. Az egységesülô Európa is keresi a maga elôzményeit, a maga történetét; mi itt, a Kárpát-medencében, egy ilyen gazdag hagyatékkal, amit ráadásul ismerünk is, meg tudjuk mutatni Európának a saját múltját is.

- Manapság sokan lenézik a népzenét, azt mondják, hogy tavalyi lom, nincs mit kezdeni vele...

- Igen. Mert kevesen tudják, mi is az valójában. Alig vannak olyanok, akik még közvetlenül éltek a népzenével, jobbára csak öreg falusiak. De akik elkerültek faluról, vagy más vidékeken összeverôdött telepesek, már nemigen emlegették a múltat. Szégyellték, igyekeztek szabadulni tôle. Az új környezet miatt, a sikeres beilleszkedés kedvéért még azt is eltagadták, amit esetleg tudtak. A "paraszt" mifelénk szitokszó. Errôl lehet tudni, hogy nem Hollandiában vagyunk. A balkáni lepusztulásnak nincs annál tökéletesebb lelki tükre, mint amikor valaki másnak akar látszani, mint ami, s ezért eltitkolja, honnan jött. Szomorú.

- Nem vigasztalt meg. A folyton cserélôdô hatalmi struktúrák mindig eltakarították a korábbit. Szinte csak egyetlen réteg, a parasztság élte meg hagyományos közösségeiben a 20. századot. Nem csoda hát, ha Kodály Zoltán rádöbbent, hogy a paraszti osztály hagyományozta úgynevezett parasztzene a teljes nemzet egykori mûveltségének a maradványa. Ettôl tovafelé hogy lesz, a folklór is alakul?

- Ez most már nem ilyen egyszerû. Mivel a hagyományos életmód felbomlik, a folklór is más helyeket keres magának. A folklórban megôrzött nyelvezet vagy eszközök át kell tevôdjenek más területre. Aminek nem sikerül bekerülnie "Noé bárkájába", az nem lesz már többé. Azért nagyon felelôsségteljes a mi dolgunk, mert amit nem tartunk fontosnak, az ki fog hullni.

- Most a mûszaki embert is kérdezem, mert úgy tudom, hogy a zenemûvészeti fôiskola elôtt mûszaki területen is dolgozott. Mit gondol, a számítógép világa megtûri a népzenével való bíbelôdést?

- Történetileg is úgy alakult, ahogy változtak az emberek körülményei, változtak a kommunikációs eszközök, vagyis folyamatos fejlôdésen mentek át, újabb és újabb hatások érték, azokat mindig bedolgoztuk. Én, aki tanulmányozom a folklórt, azért merem ezt mondani, mert már szinte szét is tudjuk választani stíluskorszakok, történeti korszakok szerint: mikor milyen hatás jött Nyugat felôl, hogy dolgoztuk föl. Valami nagyon nagy kreativitást mutat a mi történelmünk is. Mi magyarok képesek voltunk arra, hogy mindig fel tudjuk dolgozni a minket érô hatásokat. Ebben a nagy globális tarolásban is új formákat kell keresni. Egy biztos: ha értékeinket üveggyöngyökre cseréljük, akkor az nagyon rossz csere lesz. Nyilvánvaló, nem fogunk többé a hatökrös szekérrôl beszélni, ha Mercedesszel utazunk, elavulnak dolgok, kipotyognak fogalmak, viszont ebbôl a tudásanyagból, ebbôl az információhalmazból mindig ki lehet válogatni, ami a mai élethez is illik. Azt hiszem, az érték, amit kiválasztunk magunknak, az az emberiség legmélyebb vágyaiból fakad.

- Talán nincs is Erdélynek olyan része, ahol meg ne fordult volna...

- Azért ez így túlzás. Nem úgy jártam Erdélyt, mint ahogy az tûnik. Célratörôen olyan helyekre mentem, ahol dolgom akadt. Martin Györgytôl kaptam még az elsô címeket, Kallós Zoltán vitt el egy-két helyre. Ha rákaptam egy témára, oda rendszeresen visszajártam. Erdélyiekkel is sokat dolgoztam, a széki Csorba János bácsival például, aki két vaskos füzetbe írt egészen elképesztô naplót. Könyv lett abból Bár emlékezetem maradjon meg címmel. Valami hihetetlen érdekes foglalata annak, hogy egy múltbéli ember a mát hogyan értékeli. Szinte szimbolikus értéke van annak, amit nekem János bácsi mondott. Egyszer azt kérdeztem tôle, mondja meg, mi a különbség a két világ között: amit akkor élt, amirôl szépen, nosztalgikusan beszél, és milyen az élet most? Azt mondta nekem, hát, Ferike, a régi világban voltak boldog emberek is, ma meg csak bolondok vannak és telhetetlenek...

- Tanulságosat mondott, tudatosítja bennünk, hogy ezt a globalizálódó világot mi akartuk magunknak...

- Nyilvánvaló, ez a világ a szabadságot hozta el, ez a szabadság pedig azzal jár, hogy a kis közösségek felbomlanak, most már nekünk kell megkeresnünk a kenyerünket, magunk kell megvigasztaljuk magunkat. De én azt mondom, hogy abból a tarisznyából, amit nagyapánk a vállunkra akasztott, még telik valameddig...

Nyári alkotótábor lesz július 25. és augusztus 8. között a Csíkszeredától 30 kilométernyire fekvô Kászon-feltízen. Részvételi díj: 15 amerikai dollár (napi egy meleg étel) - szállás sátorban. A tábor kínálata gazdag: az irodalomkedvelôk részére a rituális írás- és olvasásgyakorlatok mûhelyét Berszán István kolozsvári egyetemi tanár vezeti. A filozófiamûhely idén indul elôször, mottója: A filozófia és a mese, illetve hol húzhatók meg a filozófia határai. Vezeti Pálfalusi Zsolt egyetemi elôadó és Máté Zsolt egyetemi hallgató (Magyarország). A fotómûvészet kedvelôi arra a kérdésre kaphatnak választ, hogy vajon a kísérlet pillanata egyben a kudarcé is? Vezeti Kalló Angéla egyetemi elôadó (Kolozsvár). A képzômûvészeti mûhely vezetôi, Irsai Zsolt marosvásárhelyi és Mátyás László kolozsvári mûvészek ajánlott témája: Cselekvés és folyamatosság a természet-táj tükrében. A zenei mûhelyt franciaországi zenész vezeti: Michel Montanaro. Július 25- én az ô koncertjével nyit a tábor. Montanaro az etnikai ihletésû szabadzenélés európai vándora. Zenei világa nem ismer határokat, gyökerei a provanszál muzsikához kötik, de otthonosan mozog Kelet- Európa zenei hagyományaiban is. Együttzenélésre hív minden kísérletezésre fogékony zenészt - virtuózokat és egy húrt pengetôket egyaránt. A színházi mûhelyt vajdasági rendezô, Urbán András vezeti, témája a színház mint kísérlet; kísérleti színház, szabad tér, a szabadság és a konvenciókon túli kifejezôeszközök (a másság) tere, kapcsolatteremtés, kontaktus, a mozgás és a hangbéli-verbális-artikulációs eszköztér, illetve a mögöttes kreatív, alkotói hozzáállás fejlesztése, improvizációk kötetlen, illetve meghatározott formában: jelenlét; az elôadás mint közös, akár játékszerû, felszabadult alkotói folyamat. A filmmûhelyben a riportkészítés és dokumentálás csínját-bínját tanítja a kolozsvári Schneider Tibor és az anyaországból érkezô Magyar Attila. A táncmûhely vezetôje Jakab Melinda táncmûvész, kolozsvári táncrendezô szakos hallgató, ajánlott témája pedig a kortárs mozgásmûvészet, a természetes mozgás kifejlesztése dzsessz-, musical és afro-elemekkel. A szakmai fórum elôadásai izgalmasnak ígérkeznek. Hadd soroljuk fel ôket. Berszán István: Az alternatív mozgásterek az irodalmi gyakorlatokban. Bemutató elôadás a kolozsvári Tranzit Házról (Könczey Csilla). Gáspárik Attila: Romániai magyar film 1998 után, vagy ami a KORUNKból kimaradt. Irsai Zsolt: MA-MÛ 1978-1984. Kalló Angéla: Kép a kettes számrendszerben. Kiss-Pál Szabolcs: Informel a médiamûvészetben. Moscu Katalin: Jövôképek a kísérleti mûvészetben. Romhányi András: Erotika a népmûvészetben. Schneider Tibor: Kísérleti film Romániában 1998 után. Urbán András: Nyári Mozi (vajdasági nonprofit, civil-színházi és összmûvészeti szervezet bemutatása). Ütô Gusztáv: AnnART tegnap, ma, holnap. Vécsi Nagy Zoltán: A romániai magyar mûvészet identitáskeresése a hatvanas-hetvenes években; A MAMÛ Magyarországon.

Jelentkezés, további tájékoztatás: www.minimumparty.com - postacím: 3400 Cluj, str. Bisericii Ortodoxe 34. E-mail: contact@minimumparty.com. Telefon: 0040-264-445-548, illetve 0040-745- 439-313.

A Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem Szentgyörgyi István Tagozata a 2002/2003-as tanévre a következô szakokon szervez felvételi vizsgát:

1. Színész szak (4 év - nappali) - 7 tandíjmentes + 5 tandíjas hely

A felvételi menete: A zenei képesség és mozgáskészség felmérése, versmondás; egy monológ, egy prózai szöveg elôadása a jelentkezô vizsgarepertoárjából, improvizációs gyakorlatok.

Megjegyzés: A jelentkezô vizsgarepertoárja 6 különbözô mûfajú verset (fabulát és balladát is), a magyar- és világirodalomból választott két prózai szöveget és két színpadi monológot kell tartalmazzon.

2. Rendezôi szak (4 év - nappali) - 7 tandíjmentes hely

A felvételi menete: megfigyelôképesség, vizuális memória, alkotó képzelet, drámai érzék felmérése; drámaelemzés, egy drámarészlet színrevitele (a felvételi kötelezô anyagából).

3. Színháztudományi (teatrológia) szak (4 év - nappali) - 7 tandíjmentes + 2 tandíjas hely

A teatrológia szakra a felvétel az érettségi média alapján történik.

Beiratkozás: 2002. július 18 - 23.

Vizsgaidôszak: 2002. július 24 - 26.

A beiratkozási díj:

a) Színész- és rendezôi szakon: 600.000 lej az I. szakaszra ; 400.000 lej a II. szakaszra; b) Teatrológia szakon: 500.000 lej. Tandíj: 500 USD/ tanév. Az iratkozási héten naponta szervezünk konzultációkat, közös foglalkozásokat az egyetem székhelyén, Marosvásárhelyen, a Köteles Sámuel utca 6. szám alatt.

Vasárnap a holtmarosi református templomban megható istentisztelet keretében az elhagyott gyermekek iránti együttérzés és szeretet jegyében tizenegy kisgyereket tartottak keresztvíz alá. Igét hirdetett Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke. A keresztelôn jelen voltak az egyházkerület elöljárói, esperesek, a környékbeli települések lelkészei, Wass Endre hamburgi vállalkozó feleségével, Wass Ágnessel együtt, akik az intézmény fô támogatói.

- Tizennégy éves lány, az illyefalvi gyülekezet tagja öngyilkossági kísérletet követett el. A lány ép, egészséges családban él, mindene megvan, amire szüksége van. Szerették. Két nagyobb fiútestvére már kirepült a családból. A lány életét megmentették. Ezt követôen feltették a kérdést: miért tette, mi indította erre? Kiderült, hogy többször hallotta szüleitôl, ôt nem akarták. Jött, amikor a kisebbik fiú már tízéves volt. Úgy van ezen a világon, hogy senkinek sem kell.

Tíz év alatt kétszázezerrel csökkent a magyarság száma Erdélyben, nem engedhetjük meg magunknak, hogy egy is elvesszen közülünk. Ezért jött létre a holtmarosi Tulipán otthon, hogy a megszületett és nemkívánt gyerekek ne vesszenek el sem a magyarság, sem az emberiség számára - mondotta Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület fôjegyzôje.

A kislányokat csipkés-fodros ruhácskákban, a kisfiúkat fekete nadrágban, fehér ingben, nyakkendôben két-két keresztmama kíséretében hozták be a templomba. Egyik szebb volt a másiknál. A gyerekeket sorra tartották keresztvíz alá: Tibort Pap Géza püspök, Gyöngyvért Kató Béla püspökhelyettes, Leventét Ötvös József generális direktor, Tímeát Székely József esperes, Zsuzskát Ferencz László kalotaszegi esperes, Zoltánt Pakó Benedek szászrégeni katolikus kanonok, Bernadettet Kézdi László Zorán, a régeni szász evangélikus lelkész, Gittát Kovács András kolozsvári lelkész, Istvánt Ady István magyarfülpösi lelkész, Lehelt Vinczellér Gábor marosmagyarói lelkész, Júliát Vayda Domokos marosfelfalusi református lelkész kertesztelte meg.

- A kisgyerekek iránt érzett szánalom fölé kerekedett a szeretet. A gondban, nehézségben Isten megsegíti ôket. Úgy, ahogy minket, mert álomból valóság lett. A Wass Albert emlékére létrehozott alapítvány, a Siemens alapítvány, Wass Endre, az író legkisebb, Hamburgban élô fia és felesége, Ágnes jóvoltából létrehozhattuk azt a gyermekotthont, amelyben a gyerekek többé nem eldobottak. A holtmarosiak felvállalták, keresztszülôk lesznek, hogy gondjukat viselik a kicsiknek, mert a szeretet államhatalom és szövetségek fölött van. Ezzel a hitvallással zárta az ünnepséget Bartha József helybeli lelkész.

A holtmarosi lelkész házaspár, két nagy lány szülei, öt évvel ezelôtt vett ki egy kisfiút a marosvásárhelyi Trébely utcai árvaházból. A kis Sándorkától igazi szeretetet, ragaszkodást kaptak. A kicsi annyira értelmes, hogy úgy döntöttek, nem hagyhatják elkallódni az ilyen gyerekeket. - Magyar gyerekeket válogattunk ki, nekik biztosíthatjuk az anyanyelvi oktatást - mondta Bartha Judit tiszteletes asszony, aki végigkísért a nyugati igényességgel berendezett otthonon.

Hónapok teltek el, hogy a gyerekek Holtmaroson vannak, csupán egy szülô, a székelykövesdi Tímea édesanyja jött el látogatóba, annak ellenére, hogy az otthonban vendégszobákat rendeztek be a szülôk fogadására. Három szülô tudta, hogy vasárnap kereszteltek, de egy sem volt kíváncsi gyermekére.

Szeptember végéig átadják a hidat

Elôrehaladott állapotban vannak a radnóti Maros fenékküszöb és betonhíd- építési munkálatai - tudtuk meg a helyszínen Kásler Istvántól, a SOCOT Rt. építôtelep-vezetô mérnökétôl.

- Ha minden jól halad, szeptember 30-ig átadjuk a hidat. Ehhez persze addig kiépítjük a feljárókat is. Elkészült a szivattyúház, ahonnan percenként 1000 l vizet szivattyúznak és juttatnak el a városi vízüzemhez. Jelenleg az elôtisztító, homoktalanító helyiségeket készítjük. Az idén felszerelik a zsilipek emelôrendszerét is. Látványos munkálat elôtt állunk, nemsokára fokozatosan átvágjuk a Maros partját, és a folyót új mederbe tereljük. Ezzel két nagyobb kanyart vágunk le. Az idei költségvetésbôl a vízügyi igazgatóságon keresztül 35 milliárd lejt kaptunk a munkálatokra. Ezenkívül 16 milliárd lejbe került az árvízvédelmi gátak kiépítése, ugyanis itt egységes rendszerrôl van szó. Miután a Marost új, egyenesebb mederbe tereljük, elkészítjük a fenékküszöböt, mindezek a töltésekkel együtt megvédik majd a várost az árvizektôl. Ugyanakkor több vizet tudunk szolgáltatni a radnóti vízüzemnek. Erre két ok miatt volt szükség. Ha újra beindul a termelés a volt takarmánygyárnál, több vízre lesz szüksége a városnak. Másrészt pedig a távlati tervek szerint a radnóti vízüzem látna el vezetékes ivóvizzel több mezôségi községet, ahol ismert tény, hogy vízhiány van. S bár hatalmas beruházásról van szó, munkánk távlati hasznát tekintve nem dolgoztunk hiába - vélte az építôtelep-vezetô.

Nem érte meglepetésként a radnóti magyarság elöljáróit az a hír, hogy sokkal kevesebben vannak, mint 10 évvel ezelôtt. A lemorzsolódás igencsak érzik itt, szórványban - mondják -, s bár megpróbálja az RMDSZ helybéli szervezete is némiképp összefogni a magyarságot, "az árt" nem lehet megállítani - vélik. Sajnos, egyre kevesebb a gyerek is az általános iskolában. S bár van I-VIII. osztályig magyar tannyelvû oktatás, minden osztályban 12-13 a taglétszám, s ez egyre csökken. Az energetikai líceumban már nincs magyar osztály, így a jobb tanulók, ha van rá anyagi lehetôség, Marosvásárhelyre mennek, a szerényebb körülmények között levôk pedig román osztályban folytatják tanulmányaikat, vagy otthon maradnak. Sajnos, itt is vannak olyan szülôk, akik úgy tartják, ha román iskolába jár a gyerek, jobban érvényesül majd az életben. S mivel munkalehetôség nincsen, megoldásként csak az elvándorlás marad. Az RMDSZ helyi szervezete az egyházakkal közösen az idén is jutalomkönyvekkel ajándékozta meg a jobbakat, más tanulmányi ösztöndíjra nincs lehetôség. Ennyit tehetnek. A várost érintô gondok rendezésében egyetértést tudtak teremteni a más pártokat képviselô helyi tanácsosokkal, de amikor a magyarságot érintô problémák vetôdnek fel, az ellenszavazó- gépezet egységesen mûködik 14:3 arányban, a kisebbségiek ellenében. Még mi a tennivaló? Igyekeznek a közelgô Radnóti Napokon is érezhetôen ott lenni. A Petô Ildikó által vezetett tánccsoport is kint járt a kecskeméti nemzetközi gyerektalálkozón, ahol hagyományos néptáncokkal képviselték a várost. Aztán jön a bálok idôszaka, amikor még sikerül egy kis egységet kovácsolni.

- Sajnos, megszüntették a magyar igazolványt érintô tájékoztató irodát is - mondja Türke László, az RMDSZ helyi szervezetének elnöke. A megyei ügyvezetô elnökség azzal érvelt, hogy nem kifizetôdô a fenntartása. Azonban a városból és a környezô községekbôl összesen 216-an fordultak ide, ez számunkra sokat jelent. Ha másért nem, legalább egy kicsit a magyarság identitástudatát megmozgatta az igazolványok igénylése. E körzetért Kerekes Károly képviselô "felel". Tartott a helyszínen fogadóórákat, az érdeklôdés miatt abban egyeztünk meg, ha bármilyen gondom van, hívhatom telefonon, és eljön gondjaink rendezésére. Eddig a radnóti munkaszolgálatosok ügyében próbált közvetíteni a képviselô.

Radnóton, a református egyház tavalyi adatai szerint, 66 temetés és 32 keresztelô volt. Fogyatkozunk.

- Mi a véleménye Radnót gazdasági helyzetérôl? Lát-e esélyt a fellendülésre?

Türke László nyugdíjas:

- Tervekkel, hitegetésekkel már tele vagyunk. Sajnos, a nagy gazdasági egységek, mint a takarmánygyár, az Üvegházak, tönkrementek és évek óta senki nem ruházott be valamilyen gazdasági vállalkozásba. Illetve van egy szerény kivétel, a Silbau Kft. sertésfarmja, ahol mintegy 40-en dolgoznak. Az állattenyésztésnek lenne a legnagyobb jövôje a zónában, azonban nincs megszervezve a felvásárlópiac, ezért sokan idegenkednek ettôl.

Budik László egészségügyi asszisztens:

- Sajnos, a földügyek sincsenek megoldva Radnóton, ez jelentene még jövedelmet az ittenieknek. Nagyon sok fiatal megy el a városból, mert nem kapnak állást. Elég szomorú a helyzet, a kilátás sem rózsás.

Moldovan Valentin Mihai tanuló:

- Sajnos, a 89-es események után eltelt több mint 10 éve nem sok változott itt, Radnóton. Persze, ha olyan vezetôink vannak, akik valamit tesznek, akkor van eredménye, látszata a munkának. A gazdasági helyzet, fôként a fiatalok számára, itt, Radnóton kilátástalan. Aki csak teheti, elmegy. Legjobb esetben Marosvásárhelyre, de nagyon sok barátom hagyta már el végleg az országot, s most Spanyolországban, Olaszországban s Németországban dolgoznak.

Varga Marius szakmunkás:

- Nagyon gyengén állunk. Sajnos, nem jártak el helyesen a Nutrimur esetében, s egyeseknek "köszön- hetôen" a város nagy része munkanélküli maradt. Ha minden privatizálás megfelelôen történne, mi sem állnánk itt. Ami a városgazdálkodást illeti, talán egy kicsit jobban állunk, mint az elôzô években, de a polgármester sem tud többet tenni. Nincs amibôl gyarapítani a helyi adót, s ily módon a gazdasági helyzet rányomja a bélyegét a városra is.

Czakó Ferenc nyugdíjas:

- Én nem panaszkodhatom, hiszen, ha az országos állapotokat nézzünk, mi sem állhatunk ennél jobban. Ha fellendülne a takarmánygyár és az Üvegházak, akkor, amint azt tervezik e két egységnél, nagyon sok embert foglalkoztatnának, s ezzel csökkentenék a munkanélküliséget a városban. Természetesen a mezôgazdaság fellendítése is pozitív hatással lenne a Radnótra, hiszen a lakók nagy része még mindig gazdálkodó. Én nyugdíjasként is dolgozom, gépkocsivezetô vagyok, s most kerítettem egy fiatal ismerôsömnek is munkát. Igaz, csak ládarakodó, de az is valami. Ha tehát valaki akar, akkor találhat munkát. Persze nem mindig az elvárásoknak megfelelôt, de még mindig jobb, mint tétlenül otthon ülni, vagy máshova menekülni.

Új üzletrészleg

Egy korábbi Radnóti Népújságban beszámoltunk arról, hogy a központban, a Pántics család tulajdonában levô korszerû élelmiszerüzletnél építkezni készültek. Nos, három hónap után, amint a felvételen is látható, már arról kell írnunk, hogy átadás elôtt áll az új részleg. Amint az üzletvezetô, Pántics Erzsébet elmondta, a nehéz gazdasági körülmények ellenére, s az épület tulajdonjoga körüli perrel a nyakukban, mégis is sikerült véghez vinni terveiket. Az új épületet összekötik a régivel és önkiszolgáló részleget is kialakítanának. Az emeleten pedig olyan cukrászdát rendeznek be, amit kizárólag a gyerekeknek szánnak.

- Itt nem árulnak alkoholt és a cigarettázást sem engedjük meg! - mondja a vállalkozó, aki hozzáteszi, hogy az építkezési munkálatok alatt, bár nagyon nehéz volt dolgozni, nem zártak be.

- A vendégeinket nem fogadhatjuk zárt ajtóval, hiszen sokan már rendszeresen tôlünk vásárolják minden reggel a kenyeret, nem hagyhatjuk enélkül vásárolóinkat - mondja, s máris tovább lép, hiszen újabb megrendelés érkezett, s az építômunkások is tanácsát kérik közben. Pánticsékat a szomszédban levô szövetkezeti épület tulajdonosa pereli.

- Ha nem nyertük volna meg jogerôsen a pert, nem építkeznénk - érvel a vállalkozó, hiszen a családtól államosították el a területet és az üzlethelyiséget, de a volt szövetkezeti egység adminisztrátorai nem adják fel. Túl a peren azonban, a felfogásbeli különbség látszik. Az új épület formájában díszíti a teret, míg a szövetkezetinél évek óta semmi változás. Múltbeli kerékkötés...

Uborkaszezon

Többéves huzavona után végre úgy tûnik, sikerül privatizálni az Üvegházakat. Eddig minden idényt gazdaságilag bizonytalanul, szinte kilátástalanul kezdtek, az idén már reménykednek. Mint ismeretes, a mezôgazdasági egység annyira eladósodott a radnóti hôerômûnek, hogy a tartozást csak pereskedést követôen tudták megadni. 6 hektár területet az adósság fejében értékesítettek. Ezt a területet a hozzá tartozó ingatlanokkal két szíriai vállalkozó vásárolta meg. Heitz Minerva, az Üvegházak igazgatója szerint az lenne a legjobb, ha az arabok felvásárolnák az egész egységet, azonban a megelôlegezett 6 hektáros területet sem tudják használni, mert a Zöldségtermesztô Kísérleti és Fejlesztési állomás országos vezetôsége nem engedélyezte a vásárt, s így a pénzügyletet zárolták. A marosvásárhelyi Ramicom Kft. eddig 1,5 milliárd lejt elôlegezett meg, még 4-et hajlandó fizetni. Terveik szerint valamilyen déligyümölcs termesztésével foglalkoznának, azonban egyelôre csak a privatizálási szándékkal maradtak.

A radnóti egység az idén a bukaresti Buftea gyárral kötött szerzôdés szerint uborkát termeszt és küld a fôvárosba. A bufteai konzervgyár a termesztés beindításához 1,2 milliárd lej elôleget utalt át az Üvegházakhoz, ebbôl tudták fenntartani az idén a mezôgazdasági egységet. Ezenkívül mintegy 40 hektáron zöldségeket, burgonyát termesztettek, amit a közeli piacokon értékesítettek. Ha az állami egység a privatizálás érdekében lemond a területeirôl, sikerül fellendíteni az Üvegházakat is, ellenkezô esetben továbbra is csak a túlélésért küzdenek.

A radnóti polgármesteri hivatal és a helyi tanács képviselôi augusztus 15-én a belgiumi St. Katelinjbe készülnek, hogy felújítsák a testvértelepülési kapcsolatokat, amelyek objektív okok miatt megszakadtak. Remélik, hogy elsôsorban gazdasági, kulturális téren sikerül egyezségre jutniuk a belgákkal.

To be or not to be

A héten a radnóti volt kombinálttakarmány- gyárhoz látogat az angliai Midas Capital Investments Inc. szakembercsoportja, amely korábban már elfogadta a gazdasági egység átszervezésének üzleti tervét. A csôdbíró közel egy évre, azaz 2003 áprilisáig meghosszabbította az átszervezési határidôt. A cég korábbi hitelezôi is elfogadták ezt a helyzetet, és várják a külföldi beruházót. Az angolok mindenekelôtt arra kíváncsiak, hogy a helyszínen megfelel-e minden a dokumentációkban foglaltaknak, illetve arra, hogy milyen állapotban vannak a berendezések, a mûszaki felszereltség. Amennyiben kedvezônek ítélik a helyzetet, a beruházási tröszt, illetve a Zooind Ardealul Rt. vezetôi arról is tárgyalnak majd, milyen formában társuljon a két vállalkozás. A romániai fél az új cég rendelkezésé-re bocsátja az ingatlanokat, míg az angolok - ígéretük szerint - 70 millió dollárt hoznának Maros megyébe. Ebbôl nemcsak a Nutrimur felszerelését, korszerûsítését kell megoldaniuk, hanem több száz érdekelt család háztáji gazdaságába modern sertésólakat telepítenek. Peligrad Ioan, a Zooind Ardealul Rt. igazgatója elmondta, cégük sem állt eddig karba tett kézzel, Radnót környékén feljegyeztek mintegy 500 családot, ahol az üzleti tervnek megfelelôen mintegy 150 sertést hizlalnának három rendben. A Zooind Ardealul biztosítja majd a hízót, a takarmányt, az orvosi ellátást, de csak korszerû típusólban lehet majd az állatot tartani.

A radnóti cég vezetôje optimista, szerinte a prefektúra, a megyei tanács és más elöljárók jelenlétében a Midas Capital Investment Incorporation és a Zooind Ardealul Rt. képviselôi aláírják a két cég közötti szerzôdést. Ellenkezô esetben végleg felszámolják a takarmánygyárat.

Népszavazással ért fel

A selyei embert nem lehet összetéveszteni más falu népével. Ezt nemcsak jellegzetes népi viselete tette, hanem egyéni magatartása, jelleme, öntudatos emberi mivolta. Amilyen szálegyenes volt testi alkatuk, olyan gerinces, nyílt volt tekintetük, beszédük, viselkedésük. Még magukon hordták a havasok tiszta levegôjét, harmatát, azt a természetes szabadságszeretetet, ami csak a falu jellegzetessége volt. (…) Úgy voltak rátartiak, hogy gôg, lenézés nem volt bennük, természetes bölcsességüket magától értetôdôen hordták, mint szarvas az agancsát. Csak a vagyon, a mód állította ôket sorrendbe. Selyének két arca van: egy ünnepi és egy hétköznapi, akárcsak a gúnyájuk. Az ünneplô selyeiek egyformán tudtak vigadozni és gyászolni. Vásár- és ünnepnapokon, mint tavaszi virágoskert, megteltek az utcák lányokkal, legényekkel, pulyákkal, akiknek dalától hangos volt az egész falu. (Péterfy Ferenc)

Mi nem leszünk újabb Bözödújfalu, hangoztatták Selyében. Mi itthon akarunk boldogulni. Program itt nem a kitelepítéshez, hanem a megmaradáshoz kell. Akik kimentek, ide adóznak. Hoznak haza forintot, más szokásokat. A forint idehaza fiadzik. Mi vagyunk hát az okosabbak, mert lám, a bajból mekkora erényt kovácsolunk. Van kultúrházunk. Maradhatunk. A polgármester jelképesen átadta a felavatott hajlék kulcsait a legifjabbaknak. Gyermekeinkben élünk tovább. A kulcs egyben felelôsségük is, hogyan s miként sáfárkodnak a rájuk bízott tálentumokkal.

Csak persze minden szép szándékon és jóakaraton túl: a föld csuszamlik, az utat télvíz idején havával "befödi az Úr" - , a kezelés, ha úgy tetszik, inkább csak tüneti. De ne legyünk ünneprontók. Idézzük a vasárnapot az objektív, semmit sem kommentáló "kamera" örömkönnyezô szemével.

Vasárnap díszkapu fogadta az érkezôket: lovas legények "hirdettek" az utcákon, a mintegy ötszáz lelket számláló falu a déli hôségben viszonylag árnyékos helyrôl szemlélte kíváncsian a bikaistállóból mûvelôdési házzá alakított építmény oszlopai alatt a verôfényben "fürdô" elôkelôségeket, a megye és a környék hivatalosságait, amint részt kérnek a ceremóniából. Az Illyés Alapítvány másfél millió forintot adott a mûvelôdési ház tetô alá hozatalára, emellett nagyon sok intézmény, polgári szervezôdés, hivatal és magánszemély járult hozzá a kezdeményezéshez. Lám csak: a falu szembeszáll a kitelepítési tervvel, dacol idôvel és kormányhivatallal, nem hagyja el a Bekecs alját, ôsi telephelyét, földjeit és temetôit - csak azért is helyben marad.

Majláth Károly polgármester "listája" hosszan tartalmazza mindazok nevét, akik a selyei fárosz fényeit összerakták. Nem fukarkodik az idôvel, a köszönet minden érdemest megillet. A fô támogató nevét megörökítô emléktáblát a polgármester Markó Bélával, az RMDSZ országos elnökével leplezte le. Kozsik József színmûvész mint "házigazda", ügyes menedzsernek bizonyult, minden jelentkezôt szóhoz, dalhoz, tánchoz juttatott, sôt ô maga is jeleskedett Petôfi-mûsorának egy részletével. A nap hevéhez képest kissé talán kimerítô is volt az avatási nap gazdag mûsora: szavalt Majláth Melinda, énekelt Kozsik Ildikó, szavalt Kozsik József, a román és magyar nemzeti szalagokat átvágta Virág György, a Maros Megyei Tanács elnöke és Majláth Károly polgármester, imádkozott és a gyarapodást, az építô igyekezetet megáldotta Szôcs Béla római katolikus plébános és Nagy Béla református lelkész. A teremben verset mondott Siklódi Judit, itt hangzottak el a beszédek, majd Kozsik József mûsorát követôen a berekeresztúri és márkodi iskolások Aranyos táncegyüttese szerepelt. Délután a selyei óvodások és iskolások nyitották a mûsort, következett Méhes: Krumpli és Pityóka címû játéka (a Tamacisza elôadásában) a gyermekeknek, végül a selyei felnôtt tánccsoport Gyorgyisor Dénes felügyeletében a helyi (selyei-bekecsalji) táncrenddel tett koronát az ünnepségre, amely aztán persze bállal fejezôdött be.

Idézzünk elöljáróink beszédeibôl: - A falu lakói tüneményesen rövid idô alatt mutattak nekünk példát a szolidaritásról - mondotta Markó Béla. Még két éve sincs, hogy a választási kampánykor itt járván, a polgármester úr megmutatta nekünk azt, ami ennek a kultúrháznak a helyén volt, és elmondta, hogy itt nagyon hamar kultúrház lesz. És így történt. Nem mindig tartjuk be az ígéreteinket. Nem mindig sikerül betartanunk a terveinket, de most íme, sikerült, és ez, azt gondolom, hogy mindannyiunk számára fontos esemény. Hogy miért öröm a selyeiek, a környékbeliek számára ennek a kultúrháznak a fölépítése és megnyitása, erre nem kell válaszolni. De miért öröm nekünk, akik nem vagyunk idevalósiak? Miért fontos jelkép? Azért öröm, és azért fontos jelkép, mert mi ma tulajdonképpen példát kaptunk a selyeiektôl, a községbeliektôl, példát kaptunk a Nyárád menti székely emberektôl arra, ami nemcsak a Nyárád mentiek, hanem minden erdélyi magyar számára talán a legfontosabb dolog ma és az elkövetkezô idôben: példát kaptunk, hogyan kell összefogni, hogyan kell bízni a jövôben, hogyan kell építkezni a legnehezebb körülmények közepette is.

Példát kaptunk arra, hogyan kell a szülôföldön megmaradni és a szülôföldet megtartani. Hiszen mi mindannyian nagyon sokszor elmondjuk azt, hogy itt, Erdélyben: meg kell maradni magyarnak, itt, a szülôföldön meg kell maradni magyarnak és embernek, de ma itt arról kaptunk példát, hogy ezt hogyan kell tenni. Hogyan kell tenni olyan körülmények közepette, amikor ez a szülôföld nem mindig akar minket jó körülmények között megtartani. Mikor a szó szoros értelmében íme, ez a szülôföld itt, le akar dobni minket a hátáról. Vagy ha nem akar ledobni, akkor sanyarú mihozzánk.

A szülôföld nem mindig volt kegyes és nem mindig volt bôkezû.

Itt az élet nagyon sokszor nehezebb volt, mint másutt. Itt a föld nagyon sokszor sanyarúbb volt hozzánk, mint másutt. És ilyen körülmények közepette mi a történelemben mégis: tudtunk megmaradni. Azért fontos ez a mai példa, mert íme, ez a történelmi kitartás nem fogyott el mibelôlünk, és nem fogyott el körülöttünk, hanem megvan továbbra is töretlenül. Éppen ezért a Nyárád menti székelység, a székelység, az egész erdélyi magyarság számára fontos példa az, aminek ma itt ünnepi jelentôséget adunk mindannyian. Fontos példa az, hogy bízunk a jövôben, és sanyarú körülmények közepette is tudunk jövôt építeni magunknak. Nem az a nagy üzenet, amikor könnyû megmaradni magyarnak, amikor könnyû megmaradni a szülôföldön. Az az igazi példa és az az igazi lecke mindenki számára, amikor ezt nehéz megtenni. Amikor lehet, hogy sokak számára könnyebb lenne egy házzal, egy faluval, egy országgal arrébb állni… És mégsem tesszük, mert tudjuk, hogy másutt nem lennénk ugyanazok, akik itt vagyunk. Nekünk itt kell megôriznünk magunkat, itt kell magyarként és székelyként megmaradni mindannyiunk-nak, nehéz körülmények közepette.

Szeretném azt kívánni a selyeieknek, a környékbelieknek, hogy ebben az otthonban érezzék igazán otthon magukat, mi magunknak pedig azt kívánom, hogy tudjunk a Nyárád mente számára programokat kínálni, tudjuk a Nyárád mentét fölemelni, tudjunk ennek a rendkívül dolgos és szorgalmas Nyárád menti székely népnek kínálni lehetôségeket, tudjunk az egész régió számára ipart, gazdaságot adni az elkövetkezôkben. Hogy a kultúrának legyen meg a támasza, hogy a kultúra mögött legyen támasz is, legyen gazdaság is - és legyen gazdagság és legyen gyarapodás. Kívánok jókedvet a selyeieknek és mindenkinek ehhez a kultúrházhoz, kívánok a falunak kultúrát, sok-sok elôadást, táncot, kedvet, nótát, és még valamit kívánok: sok-sok esküvôt, lakodalmat a selyeieknek ebben a most felavatott kultúrházban. * - Két éve, mikor itt jártunk, nem hittem ebben a dologban - vallotta be Virág György, a Megyei Tanács elnöke. - Mivel alkalmam volt az elmúlt két év során fejlôdésében is látni ezt az épületet, el kell mondanom, hogy nem is annyira az anyagi segítség - az Illyés Közalapítvány, a vállalkozók anyagi segítsége, a polgármesteri hivatal, a helyi tanács hozzájárulása és szavazata -, nem is annyira ez ragadt meg bennem, hanem elsôsorban az, ahogy itt a munka folyt. A jókedv, amit mindig tapasztaltam az építôk között, az a csipkelôdô, viccelôdô hangnem, a nyári nagy melegben is folyamatos munkát végzô idôs és kevésbé idôs emberek látványa és tevékenysége ragadt meg bennem maradandó emlékként.

* Burkhardt Árpád alprefektus azt emelte ki, hogy a nyárádselyeiek "visszavették a régi kaláka szellemét", és a közösségi házat igazi közösségként, közös munkával hozták létre. * Nem a helyzet parancsol nekünk, hiszen mi itt helyzetteremtôk vagyunk, mondotta Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei szervezetének ügyvezetô elnöke. Az itt élôk megértették, hogy a helyzet (az életben, a történelemben) nem magától adódik, hanem attól, ahogyan azt mi magunk is alakítjuk. Végvárat állítottak a selyeiek - legyen ez a csoda, a selyei csoda: motivációs erô minden magyar közösség, önkormányzat számára, ahol magyar emberek irányítási-vezetési munkát vállalnak. * Györffy Jenô, a táj szülötteként, az Erdélyi Magyar Tudományegyetem képviselôjeként Csíkszeredából látogatott el Selyébe, és azt kívánta: a kultúrház legyen kilátótorony a selyeiek számára, aminthogy világítótorony az erdélyi magyarságnak a magyar tudományegyetem. "Várjuk a selyeieket az egyetem padjaiba" - ezt üzeni az EMTE.
* Barabás László az Erdélyrészi Közmûvelôdési Egyesület (EMKE) Maros megyei alelnökeként mint a falu régi ismerôje beszélt. Kiemelte: Selye az egyik leggazdagabb népi kultúrájú falu. Ha eddig a bikaistállókban és csûrökben, "sütôkemencékben" is tudtak táncolni, akkor most, hogy kész a helyiség, immár jó körülmények között ápolhatják hagyományaikat, szabadon gyakorolhatják szokásaikat. A templomhoz és az iskolához ekként csatlakozik a Reményik Sándor versében még fel nem lelhetô harmadik megtartó tényezô: a faluház, kultúrház, mûvelôdési ház vagy otthon - mindegy, minek mondjuk: a miénk. A jó hagyományokhoz jó tanítók is kellenek…Szomorú tény, hogy a pedagógusok között mindössze egyetlenegy a szakképzett. * Hajdú Zoltán, az Öko Center Alapítvány elnöke példaként emlegette az egész Nyárád menti kisrégió számára azt, amit a selyeiek felmutattak. Európába nem nekünk kell elmennünk, Európa nem eljön mihozzánk - nekünk kell megteremtenünk, több más között ekként is - itt, a szülôföldön: Európát.

Bekecs alatt Nyárádselye. Védelem és átok is az elszigeteltség. Azt hallottam, egyetlen megyei lap jár a faluba. Nem dicsôség. A süllyedés nem állt meg - a mûvelôdésben sem. Megállítani csak belülrôl lehet. Nem tudom, megérem-é, hogy egy késôbbi írásom címéül ezt írhassam majd:

Bekecs felett: Nyárádselye!

Segesvári Középkori Fesztivál

Korok és ízlések furcsa keveredése immár sokadjára ez a valami a történelmi vár falai között. Középkori fesztiválnak titulálják, de látni itt mindent, punkosoktól rockerekig, neonáci szerelésû bôrdzsekistôl a korhû öltözetû statisztákig. S az ámuló-bámuló csak úgy szédülhet a kirakóvásár felhozatalán, népi értékek, giccsek és ócskaságok halmazában. Mûvészet vagy mûutánzat, pop art Drakula árnyékában - új hullám van kialakulóban a középkori hangulat ürügyén. Képriportunk ezt próbálja az alábbiakban felidézni.

Szíria, a Biztonsági Tanács soros elnöke Izrael szerint megsérti az Irak elleni embargót.

Damaszkusz Szíriai kikötôkbe érkezô fegyvereket és katonai felszereléseket továbbít vasúton és teherautókon Irakba - jelentette hétfôi számában a Háárec címû tel-avivi napilap.

A szállítmányok túlnyomó többségét kelet-európai országokból indítják útnak. Egyebek mellett sugárhajtású repülôgépek orosz gyártmányú hajtómûvei, korszerûsített orosz harckocsimotorok és cseh légvédelmi ágyúk vándorolnak Irakba a fenti útvonalon. Az izraeli újság értesülése szerint a fegyverüzletben Magyarország is érintett.

A napilap közelebbrôl meg nem nevezett forrásai úgy vélekednek: a Bagdad és Damaszkusz közötti "kereskedelmi-biztonsági kapcsolat" Bassár el-Aszad szíriai elnök hatalomra jutása után indult fejlôdésnek, ami lényeges stratégiai változást jelent a térségben, különösen a Szaddám Huszein rendszerének megdöntésére vonatkozó, kinyilvánított amerikai szándékok fényében.

Amerikai és izraeli értékelések szerint amennyiben a kapcsolat eljutott a leplezett fegyverüzletek szintjére, akkor feltételezhetô, hogy a két ország között mélyrehatóbb a katonai együttmûködés.

A Háárec úgy tudja: Szíria Bulgáriában és Fehéroroszországban korszerûsített motorokat vásárolt T-55-ös és pótalkatrészeket T-72-es harckocsikhoz, Oroszországban katonai teherautókat, Csehországban pedig légvédelmi ágyúkat szerzett be, hogy továbbítsa Irak számára. Ukrajna és más országok 80 hajtómûvet és radarrendszereket adtak el MiG 29-es vadászrepülôkhöz. Szíria vett alkatrészeket MiG 21-esekhez, 23-asokhoz, 25- ösökhöz is. Magyarországról és Szerbiából ugyancsak továbbított katonai felszereléseket Irakba.

A fegyvervásárlásokra valószínûleg Aszad elnök ad engedélyt, ami nyilvánvaló fordulat Aszad néhai apjának Szaddám Huszein iránti magatartásához képest. Háfez Asszad a Nyugat szövetségese volt az iraki elnök elleni öbölháborúban - írta az újság, és hozzátette: legalább egy esetben Irak már nyújtott hasonló segítséget Damaszkusznak, amikor átengedett területén egy Iránból Szíriába tartó fegyverszállítmányt.

Az új "kereskedelmi szövetség" céljaira a két ország olajtársaságok sorozatát alapította, ezeken keresztül bonyolítják le a fegyverügyleteket.

Az üzletben mások mellett érintett Musztafa Tlász szíriai védelmi miniszter Fíraz nevû fia, aki az egyik legnagyobb szíriai konszern tulajdonosa, de érdekelt iraki olajvásárlásokban is - értesült a Háárec.

Színes hétvége lesz Szentháromságon. Száz évvel ezelôtt, 1902 júliusában szentelték fel a szentháromsági unitáriusok a felsô úti, ma már nem létezô templomukat. 161 éve, 1841-ben Péterfi Ferencz kisharangot adományozott az egyházközségnek. Hetven éve, 1932-ben a falu lakossága - felekezetre való tekintet nélkül - nagyharangot öntetett. Az 1844-bôl való, felsô úti harangláb 158 éve készült. Van tehát amire emlékezni, van miért hálaadó ünnepet tartani július harmadik szombatján, annál is inkább, mert templomra még nem tellett, ezért a harangláb alatt a szabadban imádkoznak a helybeliek és a hazatérôk. A tengerentúlról is érkeznek vendégek, csütörtökre várják az egyesült államokbeli Mount Vernon unitárius testvérgyülekezetének mintegy húsztagú küldöttségét. Pénteken este, a Tüzes tánccsoport fôpróbáját követôen Elmélkedés-feleszmélés címmel nyárádszeredai, jobbágyfalvi és helybeli énekesek zenés-dalos - magyar és angol nyelvû - estje zajlik. Szombaton 10 órától a haranglábnál az evangéliumi szolgálatot ft. dr. Szabó Árpád püspök végzi. A szertartást ünnepélyesebbé teszi a pénteki dalosok és az amerikai vendégek éneke. Az ünnepség a mûvelôdési házban folytatódik, ahol Karácsony Károly polgármester üdvözli a vendégeket. Közben megtekinthetô a néprajzi szoba, Veress Emôke cérnagrafikai tárlata és Birton László festett ládái, kazettái. Az alsócsernátoni Csiporkázó Játszóház Egyesület és a Marosszéki Kulturális Egyesület tagjai népi mesterségeket tanítanak a gyermekeknek. A Veress Kálmán szervezte V. Vándorcsizma tánctalálkozó színhelyéül ezúttal Szentháromságot választották. A részt vevô csoportok megkoszorúzzák a hôsök emlékmûvét, majd táncos felvonulás következik a kultúrotthonig, ott a házigazda Tüzes tánccsoport vendégeli meg ôket. 17 órától lépnek fel a színpadon a meghívott együttesek, a medgyesi Nefelejcs, az ákosfalvi Forrás, a márkodi Aranyos, a segesvári Kikerics és a nyárádszeredai Bekecs táncosai. A szombati napot táncház zárja.

A vasárnapot a két gyülekezet barátkozásának szentelik, a Mount Vernon-i és a szentháromság-kisadorjáni egyházközségek hívei együtt imádkoznak az imateremben. A szószéki szolgálatot Sándor Szilárd helybeli lelkész végzi. Magyarul és angolul dicsérik az Urat, majd köszöntôbeszédek hangzanak el. Az amerikai gyülekezet pénzbeli támogatást nyújtott és nyújt a rászoruló, nyolcadik osztályt végzett tanulóknak, felekezeti megkülönböztetés nélkül. Errôl is beszélnek a helybeli és nyárádszeredai tanintézmények igazgatói, a Marosszéki Kulturális Egyesület és a Nyárád Kisrégió fejlesztési irodája, valamint a Bocskai Alapítvány képviselôi. Zenei hangulatot teremt a nyárádszeredai iskola diákcsoportja Ferencz Csaba zenetanár irányításával. Tiszteletbeli meghívott Fülöp Loránd Zoltán marosvásárhelyi lakos, akinek édesapja hosszú éveken át szolgált a szentháromsági gyülekezetben. Az ô emlékére adományozta fia a területet, amelyen a még csak félig elkészült gyülekezeti ház áll. (Befejezéséhez újabb segélyekre, adományokra volna szükség.)

A Maros megyei Magyar Pedagógusok Szövetsége július 20-21-én szakmai konferenciát szervez a magyar óvónôk számára Óvodai nevelés játékkal, mesével címmel.

Elôadásokat tartanak a soproni Benedek Elek Pedagógiai Fôiskola neves tanárai: Zilahy Kata, Brunszvik Teréz- díjas pedagógus: Anyanyelvünk az aranypánt; Hagyomány és jövôkép a kisgyermek nevelésében; Egedi Cecília pszichológus: Nehezen nevelhetô gyerekek és felnôttek; Jávorszky Edit pszichológus: A kötôdés és függetlenedés fej-lôdéslélektani alapjai, az óvoda-iskola átmenet problémái. Az elôadásokat követôen szakmai mûhelymunkára kerül sor, ahol az óvodai nevelés csaknem minden területét megvitatják a hazai és Magyarország tíz nagy városának jeles óvónôi. E konferencia tartalmánál fogva felér egy továbbképzôvel, éppen ezért minden magyar ó