|
LIV. évfolyam 154. (15117) sz. |
2002. július 6., szombat |
Felgyorsul a magyar igazolványok kiadása?
Lamperth Mónika belügyminiszter a pénteki budapesti kormányszóvivôi tájékoztatón közölte: a kormány pénteken úgy döntött, hogy mintegy 1,5 milliárd forintot biztosít pótlólagosan a magyarigazolványok elôállításának pénzügyi fedezetére. Elmondta, hogy a magyarigazolványok iránt a vártnál lényegesen nagyobb érdeklôdés mutatkozott.
Kifejtette, hogy a törvényelôkészítôk havi 17 ezer kérelemmel számoltak az idei év elsô hat hónapjára, ezzel szemben eddig mintegy 440 ezren nyújtottak be kérelmet saját jogú, illetve hozzátartozói igazolványra, ami havonta 74 ezer kérelmet jelent.
A belügyminiszter hozzátette, hogy az igazolványokra szánt keret 2002. június 30-ával elfogyott, ezt kívánja pótolni a kormány.
Közölte, hogy emellett a közigazgatási hivataloknál is növelni kívánják a személyi kapacitást. Eszerint 13 közremûködô közigazgatási hivatalnál öt esetében két- két fôvel, a többinél pedig egy-egy fôvel növelik az alkalmazottak létszámát.
A fôvárosi közigazgatási hivatalnál pedig - ahol a legnagyobb a sorban állás - július 3-tól kétszeresére emelték a nyitvatartási idôt, és az ügyintézés minden nap addig tart, amíg a sorszámok el nem fogynak.
Hozzátette: péntektôl a kapukat már reggel 6 órától nyitva tartják, hogy az embereknek ne az utcán, fedetlen helyen kelljen várakozniuk, július 15- tôl pedig az eddigi három helyett kilenc ügyintézô foglalkozik majd az igazolványok kiadásával.
Hétfôn, július 8-án ünnepélyesen felavatják a szlovén Lek Pharmatech gyógyszeripari cég új gyógyszergyárának építôtelepét Marosvásárhelyen, a Jeddi úti volt Elektromaros labdarúgópálya szomszédságában. A beruházás az egyik legjelentôsebb marosvásárhelyi külföldi tôkebefektetésnek számít. Az eseményre nem kisebb személyiség jelezte részvételi szándékát, mint Milan Kucan, Szlovénia elnöke, aki szlovén üzletemberek kíséretében érkezik a hétfô délelôtti ünnepélyes megnyitóra.
Brassóban tanácskoztak a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete és az RMDSZ képviselôi. A találkozón jelen volt Markó Béla szövetségi elnök, Kelemen Hunor és Márton Árpád, a Képviselôház mûvelôdési bizottságának tagjai, Gáspárik Attila, az Audiovizuális tanács tagja; valamint Csép Sándor, a MÚRE elnöke, Karácsonyi Zsigmond ügyvezetô elnök, Ambrus Attila és Vincze Loránt alelnökök, Bálint Ferencz, Brassó megyei területi elnök. Markó Béla kijelentette: közös gondja és dolga a MÚRE-nak és az RMDSZ-nek a romániai magyar sajtó támogatása, korszerûsítése. A romániai magyar sajtó épp olyan fontos intézményrendszere a romániai magyar közösségnek, mint az erdélyi magyar tudományegyetem" - ismételte meg korábbi kijelentését a szövetségi elnök.
Csép Sándor fontos momentumnak nevezte a brassói találkozót, az RMDSZ és a MÚRE vezetôinek ilyen értelmû tanácskozására eddig nem volt példa, a két szervezet viszonya az elmúlt években nem volt mentes az ellentétektôl sem. A MÚRE elnöke javasolta, hogy a konzultációkat rendszeresítsék. Markó Béla szövetségi elnök a negyedévenkénti találkozók megtartását javasolta, amit a jelenlevôk elfogadtak. Karácsonyi Zsigmond a támogatási rendszer átláthatóságát, a MÚRE jelenlétét szorgalmazta a sajtó-szaktestületben. A szövetségi elnök elmondta: szükség van egy átfogó sajtótámogatási programra, amelynek a keretösszege az eddigi támogatási keretnek a többszöröse legyen. A programcsomag támogatására van szándék az RMDSZ-ben és Budapesten is, mondta a szövetségi elnök. Az RMDSZ támogatja a MÚRE-t, hogy normatív támogatásban részesüljön, hasonlóan más romániai magyar szakmai szervezetekhez.
A jelenlevôk egyetértettek abban, hogy az Illyés Közalapítvány erdélyi sajtószaktestületében a MÚRE és az RMDSZ paritásos alapon képviseltesse magát, eltérôen az utóbbi három év gyakorlatától, amikor a MÚRE alulreprezentált volt. Vincze Lóránt és Ambrus Attila átnyújtottak egy levelet az RMDSZ jelen levô képviselôinek, amelyben kérik, hogy a Szenátus mûvelôdési bizottsága által megvitatott, az írott kultúra támogatásáról szóló törvénytervezet további vitája során kérjék: a kedvezményeket terjesszék ki a kisebbségek nyelvén megjelenô sajtóra, valamint a mûvelôdési jellegû tv- és rádiómûsorokra is.
A következô MÚRE-RMDSZ-megbeszélésre szeptemberben kerül sor. A helyszínrôl késôbb döntenek.
A budapesti demonstrációk visszhangja
Megnyugtató, hogy valamennyi közjogi intézmény és minden parlamenti párt tisztában van azzal, hogy egy törvénytelen megmozdulás semmilyen formában sem elfogadható - hangsúlyozta Mádl Ferenc köztársasági elnök pénteken az MTI érdeklôdésére, a csütörtöki budapesti demonstrációk kapcsán.
Hozzátette: különösen örömteli, hogy azok is belátták ezt, akiknek korábban más véleményük volt az ilyen jellegû megmozdulásokról.
Mádl Ferenc leszögezte: Magyarország stabilitását a törvényes és alkotmányos rend, illetve ezek betartása biztosítja.
- A csütörtökön történtekkel kapcsolatban azt kell világossá tenni, hogy néhány száz ember demonstrációjáról volt szó; ez önmagában még nem indokolná, hogy az államfô véleményt mondjon, mégsem lehet szó nélkül hagyni, hiszen a demonstráció törvényellenes volt - fûzte hozzá.
Rámutatott: a rendszerváltoztatás óta Magyarországon teljes körûen érvényesülnek az emberi szabadságjogok, így a szólás-, a sajtó- és a gyülekezési szabadság is.
- Mindenki, aki betartja az ezekkel kapcsolatos szabályokat, korlátozás nélkül élhet ezen jogaival - mondta az államfô, kiemelve, hogy a demokrácia értékeit mindnyájunknak védeni kell.
Jelezte: a köztársasági elnök feladata, hogy ôrködjék az államszervezet demokratikus mûködése felett, ami természetesen a maga jogkörében felelôssége minden közjogi intézménynek, az Országgyûlésnek, a kormánynak, a pártoknak, hiszen ehhez jogi-operatív cselekvési hatalmuk is van.
- Mindezek megfontolásával kötelességemnek érzem, hogy mindenkit arra kérjek: még a kritikus véleményét is a törvényes formákat megtalálva mondja el, és a törvénytelen eljárástól mindenki álljon el - mondta Mádl Ferenc.
Kijelentette: be kell látni, hogy a törvényes rend biztosítása a mindenkori kormány felelôssége, és ehhez a törvények rendelkezései szerint kell cselekednie.
Az UMDSZ és tagszervezetei már az 1998-as kormányváltást követô idôszak elején szóvá tették számos fórumon, hogy nem értenek egyet az Illyés Közalapítvány és más, a határon túli magyarságot támogatni hivatott köztestület munkájában bekövetkezett változásokkal és a kárpátaljai magyarság támogatási rendszerével - jelentette ki Tóth Mihály, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) elnöke.
Az MTI-nek nyilatkozva az UMDSZ elnöke emlékeztetett arra, hogy ezekre a kifogásokra vagy semmilyen, vagy kitérô válaszokat kapott a szervezet. A kormányváltást követôen az új koalíciós pártokhoz intézett elsô levelében az UMDSZ szorgalmazta egyrészt az elmúlt négy év alatt a kárpátaljai magyarság megsegítésére kiutalt közpénzek vizsgálatát, másrészt e támogatási rendszerek mûködési elvének az újragondolását.
Tóth Mihály egyetértett más határon túli magyar vezetôk azon véleményével, amely szerint örvendetes módon növekedtek az Illyés Közalapítványon és egyéb forráson keresztül az e célokra juttatott összegek, ezen belül viszont csökkent az érdekeltek beleszólási lehetôsége. Ez az új helyzet még annyiban is hátrányosan érintette az UMDSZ-t és annak tagszervezeteit, hogy nemcsak a "fejük felett", Budapesten eldöntött támogatásokról, hanem gyakorlatilag még a közalapítvány ukrajnai alkuratóriuma által, "formailag az ô tudomásukkal" véleményezett összegek elosztásáról, illetve azok felhasználásának elszámolásáról még információval sem rendelkeztek - fogalmazott az elnök.
Tóth Mihály a konkrét problémák között említette, hogy az Illyés Közalapítvány 1994-ben létrehozott kárpátaljai alkuratóriumában - amelyben létrejöttekor egyenlô számban foglaltak helyet az UMDSZ-nek és tagszervezeteinek, valamint a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségnek (KMKSZ) és a hozzá közel álló szervezeteknek a képviselôi - 1998 után a paritásos összetétel kilenc-kettô arányra változott a KMKSZ javára, ami miatt az UMDSZ és tagszervezetei elvesztették az alkuratóriumon belüli döntéshozó helyzetüket.
Kifogásolta továbbá, hogy a támogatások elosztása is mintegy 95-5 százalékos arányban történt a KMSZK és az UMDSZ-csoportok között. Az alapítvány stratégiai és egyéb kereteirôl, sem azok nagyságáról és célirányáról, felhasználásáról és elszámolásáról az UMDSZ-nek semmilyen információ nem áll a rendelkezésére.
Részben ugyanez mondható el az oktatási célú támogatásokról is - mutatott rá Tóth Mihály, aki szerint az UMDSZ-nek és tagszervezeteinek nincs rálátása olyan kulcsfontosságú intézmények mûködésére, mint a beregszászi magyar pedagógiai fôiskola, s a kárpátaljai ösztöndíj tanácsban az UMDSZ jelenléte két személlyel - úgyszólván - jelképes. Hasonló helyzet alakult ki a gazdasági célzatú támogatások terén is, ahol ezek a csatornák is teljes egészében átkerültek a KMSZK és a hozzá tartozó szervezetek ellenôrzése alá - így Tóth Mihály.
A német törvényhozás alsóháza (Bundestag) csütörtökön este a koalíciós pártok és a liberális frakció szavazataival elfogadta az egykori keletnémet állambiztonsági minisztérium (Stasi) aktáinak kezelését szabályozó törvény módosítását.
A módosító indítványt azután dolgozta ki a szociáldemokrata (SPD) és a környezetvédô (Szövetség 90/Zöldek) frakció, hogy a szövetségi közigazgatási bíróság idén márciusban hozott ítéletével megtiltotta a Stasi-hagyatékot gondozó hivatalnak, hogy kutatók és újságírók számára hozzáférhetôvé tegye az egykori kancellárról, Helmut Kohlról készült Stasi-iratokat.
A módosított törvény értelmében, amelynek kidolgozásában a liberális FDP szakértôi is közremûködtek, a közélet neves szereplôinek politikai tevékenységét taglaló állambiztonsági iratokat kiadhatja betekintés céljából a Stasi-aktákat ôrzô berlini hivatal, illetve annak tartományi kirendeltségei. Az érintett személyeket azonban errôl elôzetesen értesíteni kell, és ôk kifogást emelhetnek harmadik személyek "kíváncsisága" ellen. Amennyiben a hivatal úgy ítéli meg, hogy a betekintés sértené az illetôk mint lehallgatott, megfigyelt egyének személyiségi jogait, úgy megtagadhatja az akták kiadását kutatási célra.
Az eredeti törvénymódosítást az uniópártok (CDU és CSU) mellett az FDP is ellenezte. A kifogás azellen irányult, hogy a betekintési kérelem végsô engedélyezése nem a Stasi áldozatától, hanem a hivataltól függött. A június végén a koalíciós pártok és a liberális frakció által közösen kidolgozott kompromisszum értelmében az akták csak két héttel a hatóság döntése után válnak hozzáférhetôvé. Ezen idôszak alatt a "célszemélynek" jogában áll kifogást emelni aktájának nyilvánosságra hozatala ellen. A kifogást a hivatal bírálja el, és hozza meg a végsô döntést.
Az alsóházi szavazáson a kormánypárti frakciók (SPD, Zöldek) és az FDP képviselôi igennel voksoltak, az uniópártok ellenezték az aktatörvény módosítását, míg a reformkommunista PDS frakciója tartózkodott. A módosítás hatályba lépéséhez szükség van a parlament felsôházának (Bundesrat) jóváhagyására is. Noha ebben a kamarában a koalíciónak április óta nincs többsége, az elfogadás itt is bizonyosra vehetô. Szász-Anhalt tartomány (CDU-FDP kormány) képviselôi ugyanis elôre jelezték, hogy számukra elfogadható a kompromisszum.
Napok óta tart az érettségi vizsga, s az idei szóbeli-eredmények azt igazolják, hogy a középiskolás diákok hozzászoktak a vizsgarendhez, s leszámítva a román nyelv és irodalmat, amelybôl 62-en nem kaptak átmenô jegyet.
Bár megyei szinten mindent megtettek a sikeres szervezés érdekében, a fennakadások, az idôpontok kitolódása ezúttal is kellemetlen perceket szerzett a diákoknak. Azon túl, hogy informatikából hibás volt a tétel, és ki kellett javítani, amire várni kellett, pénteken például biológiából is csak dél felé kezdhettek el írni a magyar tagozatos érettségizôk. Az ok az idén is, az említett hibás tétel mellett (egyébként állítólag a biológia tételben is voltak kisebb hibák) a fordításra szükséges idô. Talán már unalmas is lehet, hisz évrôl évre szóvá tettük, hogy miért kell megyénként helyben fordítani a tételeket, és miért nem küldik le azt a nemzetiségiek nyelvén is. Ennek ellenére az idén sem változott semmi. A diákok, akik kilenc órára kötelezô módon a tantermekben kellett legyenek, esetenként órákat vártak. Mert nem is olyan egyszerû a fordítás, mivel van olyan tantárgy, ahol az osztály profiljának megfelelôen tíznél több változatot kell lefordítani magyar vagy német nyelvre. Ami, bármennyi tanárt is mozgósítottak, órákba telik, nem is beszélve a sokszorosításról és a borítékolásról, ami szintén idôigényes.
Bizonyos magyarázatok szerint a közoktatási minisztérium azért nem óhajt a tételek fordításával foglalkozni, hogy állítólag minél kevesebben kerüljenek kapcsolatba azokkal, az esetleges csalások elkerülése érdekében. Amit korántsem tekinthetünk elfogadható válasznak.
Ha számba vesszük, hogy vannak országok, ahol évrôl évre könyvecskében adják ki az érettségi tételeket, ami minden diák rendelkezésére áll, kiderül, hogy romániai szinten megint csak túlbonyolítják az egészet. Hasonlóképpen a dolgozatok javítását is. A korábbi években megfogalmazott kifogásokból kiindulva, miszerint egy-egy iskolában engedékenyebbek voltak a javítók, s mivel a legtöbb felsôoktatási intézménybe az érettségi eredmények alapján lehet felvételt nyerni, az idéntôl elrendelték, hogy központosítják a javítást. Megyénkben három központba kellett utaztatni a dolgozatokat. Nos, mivel sok tanárt mozgósítottak, a javítással nem is volt gond, sok idôt igényelt viszont a dolgozatok osztályozása, kiválogatása, a felbontás után az elért jegyeknek a katalógusba való bevezetése, majd visszajuttatásuk vizsgaközpontokba. És egyes vélemények szerint ennyi erôfeszítés ellenére most sem lehet majd egységes elbírálásról beszélni, a felügyelô tanárok korrektségén illetve megvesztegethetôségén múlott, hogy hagyták-e segédeszközökhöz folyamodni, konzultálni egymás között a diákokat vagy sem.
Útjavítás miatt módosultak az útvonalak
Csütörtökön és pénteken az Avram Iancu Iskolaközpont elôtt levô buszmegállóban nem álltak meg a dombra igyekvô 4-es és 43-as számú autóbuszok. Az utasok hiába várakoztak, hiába integettek, a jármûvek lassítás nélkül haladtak tovább. Hasonlóképpen jártak több más kövesdombi buszmegállóban a várakozó személyek is.
A helyi közszállítási vállalat diszpécserétôl sikerült megtudnunk, hogy javítás miatt lezárták a Bega és Bodoni utcát, így a szóban forgó járatok a kombináttól indulva a Dózsa György utcán haladtak végig, s úgy tértek fel a kövesdombra, megkerülték azt, s úgy haladtak tovább. Arra a kérdésre, hogy meddig lesz lezárva a Bodoni utca, az illetékes nem tudott válaszolni, s azt sem tudta megmondani, hogy az autóbuszok miért nem álltak meg.
- A polgármesteri hivatal nem értesített minket, hogy lezárják a Bega utcát, így mi sem tudtuk értesíteni az utazóközönséget arról, hogy a 4-es és 43-as számú autóbuszok útvonala részben módosul - számolt be Maior Iustina gazdasági igazgató. - Az logikus, hogy a Dózsa György utcából a kövesdombra feltérô autóbuszok nem állnak meg a felmenô sáv mellett levô buszmegállókban, hiszen nem szállították a kombinát felé az utasokat. Az autóbuszok a kövesdomb túlsó felén, a forrásnál fordultak meg. Ha megálltak volna, megzavarták volna az utasokat. Az lehetetlen, hogy a kövesdombról leereszkedô jármûvek sem álltak meg. Azt, hogy a jövô héten hol és mikor lesznek lezárva a Bodoni és Bega utcák, egyelôre nem tudjuk. Az biztos, hogy hétvégén a megszokott útvonalon közlekednek a jármûvek - nyilatkozta Iustina Maior.
Úgy tûnik, hogy most is, ki tudja hányadszor, az utazóközönség számít a legkevesebbet. Várakozhat a rekkenô melegben bô tíz percekig, félóráig, tanácstalanul. Nem lett volna nehéz elkerüli a kellemetlenséget. Hisz amennyiben a hivatal valóban nem értesítette a vállalatot, a megváltozott útvonalról aznap is tájékoztathatták volna az utasokat. Ha másképp nem, a megállókban kifüggesztett tájékoztatón ismertethették volna a módosítást.
Arról ígéretet kaptunk, hogy hétvégén gördülékeny lesz az utasszállítás. Azt azonban, hogy hétfôn milyen újabb változásokra számíthatunk, egyelôre senki nem tudja.
Az utasok talán hétfôn majd maguk értesítik errôl a vállalatot.
Ami a nyári rendezvényeket illeti, mint már jeleztük, nagyrészt a kultúra lesz domináns a vásárhelyi várban. A Bolyai-év jelentôsebb mûvelôdési részeként az augusztus elején nyíló képzômûvészeti tábort említhetjük. A szervezôk 19 képzômûvésznek postáztak meghívót, a visszajelzések szerint mind itt lesznek. Egy részüknek ugyanis be kell fejezniük a tavaly abbahagyott munkát. A képzômûvészeti tábor költségeit részben a Határon Túli Magyarok Hivatala fedezi, de más pályázatok is elbírálásra várnak. Csegzi Sándor alpolgármester, a Bolyai János-emlékévet szervezô bizottság elnöke reméli, hogy a meghívott mûvészek jelentôs mértékben gazdagítják a város kulturális vagyonát. A Bolyai-év kapcsán még jelzésszerûen annyit elmondhatunk, hogy a Petru Maior egyetemmel közösen szervezik a szeptember végi fizikus-konferenciát, továbbá az október végi román és magyar akadémiák találkozóját, amelyre a szervezôk meghívják Mádl Ferencet, a Magyar Köztársaság elnökét.
A Népújság 2002. július 5-i számában megjelent írásra reagálva, amelyben Cornel Briscaru, a prefektúra szóvivôje kijelenti, hogy abbahagytam az éhségsztrájkot, mivel kéréseimet teljesítették, a következôket szeretném pontosítani:
Június 24-tôl éhségsztrájkolok, nem mondtam le errôl és nem is fogok lemondani, ameddig a prefektus úr nem hozza el az egyesület székhelyére tárgyalásokra a Rendôrfelügyelôség vezetôjét és a polgármester urat, hogy aztán válaszoljon a prefektúra hatáskörébe tartozó kérdésekre.
Sôt, jövô héttôl tiltakozásommal átköltözöm az egyesület székhelyérôl a prefektúra épülete elé. A Cornel Briscaru urat - aki nyilvánosan gúnyolódik az éhségsztrájkommal - közpénzekbôl alkalmazó intézményt félretájékoztatásért a büntetô törvénykönyv 246-os cikkelye értelmében feljelentem.
Az egészségi állapotomra vonatkozóan, mely az elmúlt 12 nap éhségsztrájk ideje alatt leromlott, úgy kellett döntenem, hogy munkaszüneti napokon egyem és csak munkanapokon folytassam az éhségsztrájkot, amenyiben szükséges, 3 hónapig is, ameddig a közpénzekbôl fizetett alkalmazottak megértik, hogy nem ûzhetnek gúnyt belôlünk.
Az ügyben tegnap újra megkerestük Cornel Briscaru szóvivôt, aki elmondta: ô csak arról nyilatkozott, hogy az ígéret szerint tiltakozásként a prefektúra épülete elôtt kellett volna sor kerüljön az éhségsztrájkra, és erre valóban nem került sor. Ugyanakkor elmondta, az intézmény, amelyet képvisel, az egyes csoportosulásokkal képviselôik révén tárgyal. A forradalmár-egyesületekkel a Forradalmárok Ügyeit Intézô Államtitkárságról érkezett kinevezés folytán Ujfalean Sorin foglalkozik és negyedévenként találkozókra kerül sor. Ezeknek köszönhetôen a problémák egy részét megoldották. Arra pedig eddig még nem volt példa, hogy valamely kérdés megoldása elôl elzárkóztak volna. A magánszemélyként érkezô kérésekre is válaszolnak, ám azokat csak normális körülmények közt fogadják és éhségsztrájk nyomása alatt nem tárgyalnak magánszemélyekkel.
270.000 forintos havibért ígértek a marosvásárhelyi állásközvetítô irodában - meséli fiatal autóbádogos ismerôsöm, aki szeretett volna jól fizetô állást találni Magyarországon. Az elsô meglepetés az irodából kapott címen ért, ahol a gépkocsijavító mûhely helyett egy másik közvetítôiroda volt. Bemutatkoztam. Mondtam, hogy mihez értek, milyen munkahelyet ígértek. Ezért az munkáért csak 60.000 forintos bért ajánlanak - pontosított az irodavezetô. Rövid számítás után rájöttem, hogy a szállás és az élelem biztosítása után szûk 20.000 forintot spórolhattam volna. Megkértem, hogy más lehetôségeket is ismertessen. Hegesztôi munkát ajánlott, havi 130.000 forintért. Elfogadtam, s miután kifizettem a 10.000 forintos ügyintézést, elutaztam a megadott címre.
Ott a munkaadó elôre kifizettette velem az egyhetes szállás költségeit. Napi tíz-tizenkét órát dolgoztunk. Egy hét múlva, amikor fizetésre került volna a sor, a tulajdonos kijelentette, hogy nincs több munka, s az addigi bérünket csak augusztusban tudja megadni.
Újból a közvetítô irodánál kötöttem ki. Mezôgazdasági munkára keresnek fiatalokat, ez alkalmas lenne? - kérdezte az illetékes, s amikor látta, hogy fejem rázom, újabb ötlettel állt elô: fiatal, jóképû vállalhatna internetes erotikus munkát. Jól fizetett állás.
Hazajöttem. - zárta munkavállalási történetét ismerôsöm.
Csökkent a munkanélküliek száma
A megyei munkaerô-elosztó és átképzési ügynökség adatai szerint júniusban megyeszerte 24.887 munkanélküli személyt tartottak nyilván, közülük 10.846-an részesülnek állami támogatásban, 1.065-en frissen végzettek. Városokra leosztva elmondhatjuk, hogy legtöbb állás néküli személy Marosvásárhelyen van (8.262), ezt követi Marosludas (5.247), Szászrégen (4.545), Dicsôszentmárton (3.595), Segesvár (2.275), legkevesebb munkanélküli Szovátán van, 963 személy. Májushoz viszonyítva 472-vel csökkent a nyilvántartott munkanélküliek száma.
Azok a 65 éven felüli személyek, akik az év elején kiváltották a helyi közszállítási vállalat által biztosított utazási szelvényt, nem kell jelentkezzenek azok láttamozására. Az utazási szelvény, amely alapján ingyen utazhatnak az érintettek, egész évre érvényes.
A megyei ifjúsági és sportigazgatóság által meghirdetett III. negyedévre érvényes pályázatok elbírálása során a következô szervezetek kapnak anyagi támogatást: az alsóidecsi néptánctalálkozó szervezésére a Junimea Vatra Româneasca, a kalandversenyre az Outward Bound, az Erdélyi szabad egyetemre az AEGEE ifjúsági szervezet, a nyolcadik szovátai alkotótáborra a MADISZ és az Európai fiatalok hete rendezvénysorozatra a Segesvári Interetnikus Központ. A pályázók között 37,7 millió lejt osztottak szét.
A megyei fogyasztóvédelmi hivatal felügyelôi az év második negyedében 685 alkalommal ellenôrizték a termelôket és forgalmazókat. Mint Emilia Leah igazgatónô elmondta, a tapasztalt rendellenességek miatt 1.851 millió lejes büntetést róttak ki, kivontak a forgalomból és megsemmisítettek 2.343 millió lej értékû terméket, hat hónapra bezártak 46 termelôegységet, s 20 egység esetében kérték a mûködési engedély visszavonását. A fent említett idôszakban a hivatalhoz 281 panaszt nyújtottak be, ezek 79 százaléka jogosnak bizonyult. A reklamációk nagy többsége a szolgáltatások minôségét kifogásolta, különösen sok bejelentés érkezett az éttermekben levô körülmények, valamint az autójavító mûhelyek szolgáltatásai kapcsán. A fogyasztóvédelmi hivatal székházában (Jeddi utca 7. szám, telefonszám: 255-153) továbbra is várják az észrevételeket, panaszokat.
A szászrégeni népmûvészeti múzeumban ma nyílik meg a helyi polgármesteri hivatal és a megyei szakigazgatóság által szervezett alkotótábor. A helyi, marosvásárhelyi, Beszterce, Hargita és Máramaros megyei szobrászok egy hétig alkotnak a múzeum udvarán. Július 14-én táborzáráskor kiállítják az elkészült mûveket, amelyeket az érdeklôdôk a helyszínen megvásárolhatnak.
Nagysármás városi rangra törekszik
A nagysármási helyi tanács legutóbbi ülésén határozatot fogadott el, amelynek alapján igényelik, hogy a 7500 lakosú községközpontot nyilvánítsák várossá. Gheorghe Floare polgármester szerint a település megfelel a követelményeknek: területén kórház, orvosi rendelô, líceum, két bútorgyár mûködik. A helyi tanácsi határozatot a napokban benyújtják a prefektúrára, s onnan továbbítják a törvényhozó szervekhez.
Tanintézmények felújítása Mezôbándon
409 millió lejt utalt ki a mezôbándi polgármesteri hivatal a községben levô tanintézmények javítására, felújítására. Az osztálytermek rendbetétele mellett a mellékhelyiségek fertôtlenítésére is gondot fordítanak. A községközponti régi iskolaépület fôjavítására újabb 600 millió lejt szánt a helyi tanács. A munkálatokat a napokban kezdték el.
Beruházások a dicsôszentmártoni piacon
A tejtermékek forgalmazására szánt bentonasztalokat védôüveggel látják el a dicsôszentmártoni nagypiac erre a célra berendezett részében. Tervek szerint a piac négy bejáratához korszerû kapukat fognak felszerelni. A piacon jelenleg 200 betonasztalon kínálják a termékeket, ugyanakkor külön elkerített részen árulják a gabonát és az állatokat.
Eladással egybekötött kiállítások
A marosludasi 5-ös számú elhelyezési központ lakói az általuk készített ikonokat a helyi mûvelôdési otthon elôcsarnokában és az árvaház elôterében állították ki. A különbözô méretû alkotásokat meg lehet vásárolni, ezzel is támogatva az árva és elhagyott gyermekek további munkáit.
A marosvásárhelyi Apollo öregfiúk labdarúgó-csapata ma délután hat órakor a marosvásárhelyi ligeti stadionban a karcagi (Magyarország) öregfiúk csapatával játszik barátságos mérkôzést.
Bolyai János-emlékkonferencia és kiállítás
Bolyai János emlékkonferenciát és kiállítást rendez a nagy magyar matematikus születésének 200. évfordulója tiszteletére a jövô héten a Magyar Tudományos Akadémia. A több egyetem és kutatóintézet bevonásával megrendezendô nemzetközi tudományos konferenciát - amelynek a Bolyai-geometria a témája - Mádl Ferenc köztársasági elnök, Keviczky László MTA-alelnök, Prékopa András matematikus és Csiszár Imre, a Bolyai János Matematikai Társulat elnöke nyitja meg hétfôn. A konferenciával egy idôben - az MTA Könyvtárában megnyíló - kiállításon értékes Bolyai-dokumentumokat és kortörténeti érdekességeket mutatnak be. A tárlat érdekességei közé tartoznak annak az úgynevezett Bolyai-jutalomnak a dokumentumai, amelyet 1903-ban, a matematikus születésének századik évfordulója alkalmából alapítottak a Kolozsvári Tudományegyetem. Az eddig csak két alkalommal, 1905-ben és 1910-ben kiosztott kitüntetést a világon bárhol kiemelkedô eredményt felmutató matematikusok kapják - tájékoztatta az MTI-t Mázi Béla, a kiállítás szervezôje. A Bolyai- emlékkonferencia nyitó napján Járai Zsigmond, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke bemutatja az MNB által az évfordulóra készíttetett, 3000 forintos ezüst pénzérmét, valamint egy Bolyai Jánost ábrázoló bronz plakettet.
Csôdeljárás a Török-Román Bank ellen
A Fôvárosi Bíróság pénteken jóváhagyta a Román Nemzeti Bank (BNR) kérését a Török-Román Bank (BTR) elleni csôdeljárás beindításával kapcsolatban. A bíróság a Bankbetéteket Garantáló Alapot nevezte ki csôdbiztossá. Az intézmény szeptember 3.-án nyújtja be a BTR helyzetérôl készített jelentését. A bukaresti bíróság döntése jogerôs, az ítéletet 15 napon belül lehet megfellebbezni a Bukaresti Fellebbviteli Bíróságon. A Török-Román Bank mûködési engedélyét májusban vonta meg a jegybank. A BTR pénzügyi problémái 2000 végén kezdôdtek. A BNR akkor elhalasztotta a BTR mûködési engedélyének visszavonását, noha a pénzügyi mutatók a banknormák által megengedhetetlen szintre süllyedtek, mivel a török állam ismételten ígéreteket tett a BTR kötelezettségeinek fedezésére. A Török- Román Bank adósságainak összértéke megközelíti a 40 millió dollárt.
Súlyos viharkárok Kolozs megyében
Legalább két Kolozs megyei településen okozott súlyos károkat a vihar a csütörtökrôl péntekre virradó éjszakán, tájékoztatták a MEDIAFAX-ot a Polgárvédelmi Felügyelôség képviselôi. Pecsétszegen és Kajántón több száz hektár kukoricát és több gazdaságot tett tönkre az erôs szél, amely fákat csavart ki a földbôl és épületek tetôszerkezetét rongálta meg. Pecsétszegen megbénult a közúti forgalom, mivel az utat kidôlt fák zárták el.
Újabb orvosi premier Temesváron
Temesvári orvosok szilikonprotézissel pótolták egy 10 éves kisfiú bal arcát, a mûtét premiernek számít Romániában. A kisfiú két éves kora óta a rendkívül ritka Romberg- szindrómában szenved, ennek következtében arcizmai elsorvadtak. A temesvári Plasztikai Sebészeti Klinika szakemberei több éve tudtak a gyerekrôl, azonban a mûtéti beavatkozáshoz speciális protézisre volt szükség, ami Romániában nem volt kapható. Néhány héttel korábban a temesvári orvosok tudomást szereztek róla, hogy egy bukaresti kollégájuk ilyen protéziseket készít és a segítségét kérték. A mûtéti beavatkozás sikerrel járt, a kisfiú néhány napig még a kórházban marad, majd 18 éves korában újabb mûtétnek vetik alá, hogy véglegesre cseréljék a beültetett szilikonprotézist.
40 kilogramm heroin a magyar határnál
A román vámosok pénteken 40 kilogramm heroint foglaltak le a borsi román-magyar határátkelônél egy román gépkocsiban. Az autó ülései alá rejtett kábítószer piaci értéke meghaladja a 4 millió dollárt. Az Andrea D. néven azonosított 25 éves román elkövetôt, aki Magyarország felé tartott, a hatóságok ôrizetbe vették - közölte a román rendôrség. Az idén eddig több mint 96 kilogrammnyi kábítószert - ebbôl 94 kilogramm heroint - koboztak el a vámosok. A legutolsó nagy fogás június 22-én volt, amikor 30,5 kilogramm heroint foglaltak le egy lengyel kisbuszban.
Bíróság elé állítottak öt budapesti tüntetôt
Gyorsított eljárással hoznak ítéletet öt személy ellen a Pesti Központi Kerületi Bíróságon, akik csütörtökön részt vettek a budapesti tüntetéseken, s emiatt ôrizetbe vették ôket. Az MTI értesülése szerint a bíróság, a rendôrség kezdeményezésére, rendzavarás miatti szabálysértési ügyben ítélkezik a tüntetôk ellen, akiket egyébként 72 óráig lehet ôrizetben tartani. Rendzavarás szabálysértési ügyben a maximális büntetés 150 ezer forintos bírság, illetve 60 napi elzárás. Budaházy Györgyöt ötvenezer forint pénzbüntetésre ítélte rendzavarás szabálysértése miatt gyorsított eljárásban a Pesti Központi Kerületi Bíróság (PKKB) pénteken, mert elôzô nap az Erzsébet hídon ellenszegült a rendôri felszólításnak. A PKKB határozatát a fiatalember tudomásul vette, így az jogerôre emelkedhetett. A bíróság rendelkezett arról is, hogy Budaházy Györgyöt helyezzék szabadlábra a szabálysértési ôrizetbôl, illetve, hogy a két ôrizetben töltött napot 2-2000 forint értékben számítsák be a pénzbüntetésbe.
Megkezdôdött a X. kárpátaljai nyári szabadegyetem
Csontos (Kosztrino) kárpátaljai hegyi üdülôhelyen csütörtökön megkezdôdött a X. kárpátaljai nyári szabadegyetem, amelynek résztvevôi a kisebbségben élô magyarságot érintô kérdéseket vitatnak meg magyarországi és ukrajnai politikusok, szakemberek részvételével. A rendezvényt a magyarországi Kisebbségekért - Pro Minoritate Alapítvány és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) szervezte. Az elsô napon Németh Zsolt fideszes parlamenti képviselô, az országgyûlés külügyi bizottságának elnöke tartott elôadást "Hogyan tovább, magyar nemzetpolitika?" címmel. Németh igen fontos lépésként értékelte a Magyar Állandó Értekezlet létrehozását, s korszakalkotó eredménynek nevezte a státustörvény elfogadását.
Elsô alkalommal szervezi meg a Pro Európa Liga a Transsylvania Nyári Egyetemet július 9. és 13-a között a Kovászna megyei Illyefalván. Témája: Erdély régió gazdasági, politikai helyzete és nemzeti identitástudata.
- Olyan gyakorlati kérdésekre szeretnénk választ kapni, mint például az, hogy miért gyengébb Erdélyben az infrastruktúra, mint az ország más övezetében. Azt tapasztaljuk, hogy rohamosan csökkentik az életszínvonal, s nincsenek Erdélyben gazdasági távlatok. Milyen megoldást lehet erre találni? Azt is szeretnénk tudni politikusaink hogyan képviselik az erdélyi érdekeket, például az autópálya megépítését? Milyen régiófejlesztési terveket, politikákat lehetne kidolgozni támogatni? - tájékoztatott a nyári egyetem programjáról Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke.
A rendezvényre 50 fiatalt választottak ki. Július 10- én ismert politikusok (Ovidiu Pecican, Bodó Barna, Szilágyi Zsolt, Ionut Stefan Traian) az európai és a romániai regionalizmusról értekeznek. A mûhelygyakorlaton pedig a régiós politikáról, illetve a nemzetközi együttmûködésrôl lesz szó. Másnap Erdély gazdaságát elemzik, többek között Kolumbán Gábor, Mircea Teaha, Csutak István, Mátis Jenô, Claudiu Cosieru és Ionut Popescu. A szakemberek arra is választ keresnek, miért mentek csôdbe a hagyományos erdélyi iparágak, mint például a fémkohászat, bányászat, sókitermelés, vegyi ipar,stb. A mûhelygyakorlaton pedig körvonalazzák azokat a tevékenségi ágakat, amelynek fejlesztése kilátást jelentene. Taglalják a turizmus és a különbözô szolgáltatások fellendítésének lehetôségét is. Kétségtelenül a legérdekesebb beszélgetések július 12-én lesznek, amikor Toró T. Tibor, Sabin Gherman, Molnár Gusztáv az erdélyi politikáról tartanak elôadást. Délután pedig az új politikai szervezôdés modelljeirôl, a transzilván politika áramlatairól vitáznak a táborban levôk. Az utolsó napon Alexandru Cistelecan, Bakk Miklós, Mark Letitia, Cosmeanu Marius, Gabriel Andreescu társaságában az erdélyi identitástudatról fogalmaznak meg elméleteket. Délután ennek a gyakorlati, kulturális értékhordozóit elemzik.
A Népújság arra volt kíváncsi, hogy ilyen tematikával nem tartanak-e attól, hogy a szélsôségesen gondolkodók a jól ismert szlogennel szeparatistáknak, revizionistáknak titulálják majd a szervezôket, Smaranda Enache azt válaszolta, természetesen, bizonyos kategóriájú és gondolkodású emberekben ennek hallatán mûködni fognak a régi reflexek, azonban nem kell elfelejteni, hogy 12 évvel vagyunk a rendszerváltás után, s úgy érezhetjük, Erdélyrôl ilyen szinten nyiltan tárgyalhatunk. A valóságot nem tagadhatjuk le, ennek ismertetése, elismerése mellett szükségünk van arra, hogy megerôsítsük, fellendítsük Erdélyt gazdasági, politikai és identitástudati szempontból. Kíváncsiak vagyunk a részt vevô fiatalok véleményére is, így izgalmas és érdekes leckét jelenthetnek e nyári egyetem tanulságai mindannyiunk számára - mondta a szervezet társelnöke.
Európa gyermekfôvárosává válik Kecskemét
Idén július 7. és 14. között zajlik a hetedik alkalommal megszervezett Európa Jövôje elnevezésû Nemzetközi Gyermektalálkozó. A helyiek által egyszerûen csak Csiperónak nevezett rendezvényre idén is tucatnyi országból érkeznek csoportok, köztük Erdélybôl, mi több, egy csoport tizenéves Marosvásárhelyrôl is.
A város koncepciójának fontos eleme ez a gyermektalálkozó, mert itt a felnôttek hisznek abban, hogy a nagypolitika feszültségei a gyermekek barátságán alapuló kispolitikával - kiegyenlíthetôk. A rendezvény kiemelt célja a Magyarország határain kívül élô magyar közösségekkel fenntartott kapcsolatok ápolása és újabbak létrehozása. A találkozó programja, szerkezete alig változott a kezdetek óta. A környékbeli települések is részt vállalnak a vendégfogadásból és a programok szervezésébôl. Az eddigi találkozók alkalmával több mint 5000 fiatal ismerte meg a magyar hírös várost. Fogadásukat 8-10.000 helyi lakos vállalta magára.
Marosvásárhelyrôl idén két kísérôvel 18 gyerek érkezik Kecskemétre. A csoport már hetek óta kis mûsorral készül, hogy a többi csoportokhoz hasonlóan legyen mivel két-három alkalommal is színpadra lépjenek. Ugyanakkor a rendezôk arra kérték a résztvevôket, hogy hozzák el kedvenc gyerekújságjaikat, a településüket bemutató kiadványokat. Lesz hobbibörze, táncház, koncertek, népihangszer-bemutató és sok más színes ötletes program.
A marosvásárhelyiek találkozón való részvételét az Európa Jövôje Egyesület, támogatja, utaztatásukat pedig a marosvásárhelyi belvárosi plébánia esperese, Csató Béla támogatja.
Maros megyei küldöttség utazott a hét elején Svédországba tárgyalni egy Marosvásárhely-Malmö közötti charter légi járat beindításának lehetôségérôl. A megbeszélés eredményeirôl Virág György tanácselnököt kérdeztük.
- A marosvásárhelyi repülôtér parancsnokával, a turisztikai minisztérium egyik vezérigazgatójával és a Tarom képviselôjével utaztunk Svédországba, ahol a malmôi repülôtér vezetôségével, a helyi kereskedelmi kamarával néhány Malmôben, illetve Koppenhágában mûködô turisztikai társasággal, valamint a Malmö és környékét magába foglaló régiós tanács alelnökével annak a lehetôségérôl, hogy próbáljuk meg felfrissíteni azokat a kapcsolatokat, amelyek az elmúlt évtizedekben jellemzôek voltak a skandináv országok turistái és Maros megye, illetve kiemelten Szováta üdülô- és kezelôtelep között. Megfogalmaztunk egy programtervezetet, mely szerint szeptember 7-11. között egy 12 tagú svédországi küldöttség fog Maros megyébe látogatni, és a megyei tanács, a kereskedelmi kamara, valamint a nemrégiben beiktatott turisztikai cég, az Astur szervezésében bemutatjuk a Maros megyei konkrét lehetôségeket. Bár nagyon kedvesek voltak a beszélgetés során, szeretnének saját szemükkel meggyôzôdni arról, hogy mi a helyzet Maros megyében. Ugyanakkor azt is megmondták, hogy azért halasztódik szeptemberre a látogatás, mert, mint köztudomású, a nyugati országokban július és augusztus a szabadságolások hónapjai és ezalatt nem lehet olyan csapatot összeállítani, amely érdemben tudna tárgyalni. Az ôszi látogatást úgy fogjuk elôkészíteni, hogy jövô tavasszal lehetôvé váljon a charter rendszerben mûködô légi járat beindítása Malmö és Marosvásárhely között. Fontos, hogy a Tarom ne akadékoskodjon, hanem támogassa az elképzelést. Agathon turisztikai miniszter úr júniusban mind a négy skandináv országban látogatást tett, amikor is elvileg felvetôdött, hogy ne csak a román tengerpartot célozzák meg a skandináv turisták, hanem Románia más vidékeit is. Ezért éltünk az ajánlattal, hogy az ország közepébe is tudnánk hozni nemcsak turistákat, hanem kezelésre érkezôket is. Szeptemberben, miután végigjárjuk Maros megyét, egyeztetünk a környezô, repülôtérrel nem rendelkezô megyék: Hargita, Kovászna, Beszterce, Fehér megye vezetôségével is. Reményeink szerint tavasszal beindíthatjuk a nem menetrend szerinti, hanem az igényeknek megfelelôen és egy turisztikai cég vezényletével szervezendô charter járatokat.
- Mi a valószínûsége annak, hogy ez valóra válik, hiszen a Budapest-Marosvásárhely közötti járatról már 3 éve tárgyalnak és kevés elôrelépés történt?
- Egy héttel korábban Budapesten a Malév képviselôi világossá tették, hogy ha a román civil légügyi hatóság nem fogja akadályozni, beindítják azonnal a járatot. Az igénylést megismételték, a parlamenti képviselôinknek kellene kiharcolniuk az engedélyt...
A részt vevô fogatok parádéjával indult a kettesfogathajtó országos bajnokság második fordulója tegnap reggel Marosvásárhelyen. Az elsô napi versenyszám, a díjhajtás a beiratkozott fogatok végighajtottak a város fôterén, nem kis feltûnést keltve a járókelôk között. A tekinteteket vonzó nemes paripák, valamint a külön erre a célra elôkészített parádéskocsik, nem utolsósorban pedig a díszruhában feszítô hajtók és segédhajtók látványa szokatlan volt a gépjármûvek zajához szokott központban, de fordítva is igaz, hisz a tapasztalatlanabb lovak némelyike is megijedt a hatalmas tömegtôl, s az utakon cikázó jármûvektôl.
Öt megyébôl (Szatmár, Bihar, Hargita, Kovászna és Maros) összesen 14 fogat nevezett be a versenyre, a belföldi mezôny színe-java. A korábbi viadalokon egyetlen ókirályságbeli fogatként induló Brila megyei Râmnâcel ménesének versenyzôje ezúttal nem érkezett meg Marosvásárhelyre.
Annak ellenére, hogy a díjhajtás nem különösen látványos próba, s csupán az igazán értôk tudják érzékelni a fogatok közötti különbségeket, már az elsô versenynapon viszonylag szép számú közönség látogatott ki a Sziget utcai lóversenypályára. A verseny a szemlézéssel indult, melynek során a zsûri a lovak, a lószerszámok és a fogatok küllemét pontozta, majd a díjhajtó pályán a résztvevôk egyenként mutatták be, hogy hajtó mennyire ura a lovaknak, azok hogyan teljesítik a különbözô jármódokat, a megadott útvonalat.
A versenybíróság pontozása alapján a díjhajtást a marosvásárhelyi Bodó Zoltán (Pro Regio sportklub) nyerte meg 54,020 ponttal, ôt Imre Zoltán (Drossera Nagykároly) követi 55,42 ponttal, valamint Kádár Barna (Incitato Szentkatolna) 55,60 ponttal. Az elsô forduló gyôztese, a nagyváradi Cristcom versenyzôje, Veress attila az elsô nap után az 5. helyet foglalja el, a szombatfalvi Barta Róbert, az Incitato versenyzôje mögött.
A fogathajtó-verseny ma a maratonhajtással folytatódik 11 órai kezdettel, holnap pedig, ugyancsak 11 órától, az akadályhajtásra kerül sor. A verseny keretében szervezett valamennyi próbát külön díjazzák, ugyanakkor a három próba eredményeinek összeadása után összetettben is gyôztest hirdetnek.
A gabona begyûjtését egy héttel ezelôtt kezdték meg a megye melegebb övezeteiben - a Mezôségen, a Maros alsó folyása mentén. Mivel az idôjárás kedvezô volt, a napokban a hegyaljai, északi fekvésû területeken is beért az árpa. A hét végén a Nyárád és Küküllôk menti zónákban is befejezôdik e gabona betakarítása. A megyei Mezôgazdasági és élelmezésügyi igazgatóság szakemberei által végzett május végi felmérések 2400-2500 kilogrammos hektáronkénti hozamot jósoltak. A hosszan tartó tavaszi száraz idôjárást követô csapadékos napok, hetek nyomán a növények szépen fejlôdtek, így az átlagos maghozam hektáronként eléri a 2800-2900 kilogrammot. De nem csupán a csapadékszint emelkedése járult hozzá a jónak minôsített terméshozamokhoz. Náznán Jenô, a mezôgazdasági igazgatóság vezérigazgató-helyettese szerint, a múlt évhez viszonyítva az idei vetések növényegészségügyi állapota jobban alakult, mint tavaly. A múlt évben megyeszerte nagy károkat okozott a növények vírusos betegsége, emellett az üszkösödés, a levélbetegségek. A jó terméshozamokhoz hozzájárult az a tény is, hogy 2001 ôszén sokkal több gazda vetett csávázott, kezelt vetômagot, jobb agrotechnikát alkalmazva. A megyében összesen 5500 hektáron termett árpa. A tegnapig a terület 70%-áról betakarították a termést.
- A vártnál jobb terméshozamok miként befolyásolják az árpa értékesítési árát?
- Az elmúlt években ilyenkor, aratáskor a piaci árak csökkenése volt a jellemzô. A jelen idôszakig idén ez még nem következett be. Június végén a megye hetipiacain a következôképpen alakultak az árak: Ludason 3000 lej/kg, Mezôrücsön 3200 lej/kg, Nyárádszeredában 3000 lej/kg, Marosvásárhelyen 2800 lej/kg, Dicsôszentmártonban 2700 lej/kg. Az árpatermesztôknek azt ajánlanám, hogy ebben a kritikus idôszakban figyelmesen számoljanak. Említettük, hogy egy hektárról idén átlagosan 2800 kg árpa takarítható be. Ezt szorozzuk meg az átlagos 3000 lejjel, a feltételezett bevétel 8,5 millió lej. Nos, ha figyelembe vesszük az árpatermesztés hektáronkénti 7-9 millió lejes költségeit, akkor kijelenthetjük, hogy az árpa jelenlegi értékesítési ára éppenhogy fedezi a költségeket. Emellett van egy másik gond is: nincs kereslet e gabona iránt. A megye hetipiacain azok a tételek, amelyek gazdát cserélnek, elenyészôek, mert az idén összesen 15.000 tonna árpa betakarítása várható.
- Milyen megoldásokat lát az árpa értékesítésére?
- Két alternatíva létezik: elsôsorban érdemes elraktározni a gabonát. Mivel az ország déli megyéiben nagyméretû szárazság pusztított, várható, hogy az ôszön az ára megemelkedik. Másodsorban, fôleg a kisgazdaságokban, érdemes feletetni az állatokkal. A sertéstenyésztôk nagyon jól tudják, hogy 5 kg árpa szükséges egy kg hús elôállításához. Habár az élôsertés kilogrammonkénti ára 40.000 lejrôl 30-35.000 lejre esett vissza, az árpát érdemes visszaforgatni az állattenyésztésbe. Újra számoljunk: egy kg árpa = 3000 lej, 5 kg árpa = 15.000 lej. Ha 5 kg árpát használ el 1 kg hús elôállítására és a húst adja el (30000 lej) az illetô gazda, akkor az 1 kg árpát 6000 lejben értékesítette. (A számításban nem szerepel az elvégzett munka és az idô.) Az árpát érdemes felhasználni a tejtermelésben is. Egy kg árpából két liter tej lesz, és a tejet értékesítve az egy kg árpáért nem 3000, hanem 8500-9000 lejt fizetnek.
- Vitatott téma: érdemes-e betakarítani vagy elégetni a szalmát?
- Az elmúlt évek tapasztalatai bebizonyították, hogy ahol a szalma a földeken marad rendekben, egy bizonyos idô után elgyomosodik a talaj, lehetetlenné válik a préselés, de a szántás körülményeit is rontja, csökkenti a talajforgatás minôségét. Tarlótüzet sem jó gyújtani, a szárazság elôsegíti a tûz elterjedését. A másik szempont pedig: a tûz elpusztítja a talajban lévô mikroorganizmusokat. A területeket mindenképpen idejében kell felszabadítani és elkezdeni a talajmûvelési munkálatokat.
Nemrég történt - mindössze húsz esztendôvel ezelôtt -, hogy az egykori Utunkban köszönthettem a hatvanéves Jánosházy Györgyöt (volt valamikor ilyen szép szokás irodalmi lapjaink háza táján is), idézvén elsô verseskötetének egyik sorát, miszerint: "Hogy elszálltak fejem fölött az évek (...)"
Húsz és egynéhány éves ifjú volt eme rezignált vallomás szerzôje, amikor, 1947-ben szóban forgó könyve, Az ôrült nagyúr jármában címmel megjelent Kolozsvárt a Minerva Irodalmi és Nyomdai Mûintézet kiadásában.
Tagadhatatlanul elsietett költôi megnyilatkozás volt ez a bánatos sóhaj annak idején Jánosházy Gyuri részérôl. Hisz alig ismerünk valakit is kortársai - kortársaink - alaposan megfogyatkozott táborában, akinek feje körül - kívül és belül - oly kevés nyomot hagyott volna a múló idô, mint épp ônála. Nyolcvanadik életévében is bámulatos szellemi erônléttel és kitartással munkálkodik köreinkben egy olyan erdélyi magyar írástudó, kinek mûhelyében folyamatosan egyre újabb, egyre jelentôsebb mûvek érlelôdnek - annak betetôzéseként, amivel kultúránk értékállományát a tovatûnt évtizedek során gazdagította.
Sokágú, tág ölelésû életmûvet mondhat magáénak Jánosházy György; hosszasan sorolhatnám a címeket - versesköteteket, esszégyûjteményeket, mûfordításokat - melyek legendás tájékozottságáról, érdeklôdésének széles köreirôl, eredendô szakmai elhivatottságáról tanúskodnak beszédesen. De nem teszem. A bibliográfiai adatokat megtalálhatjuk a lexikonokban. A költôrôl azonban szólnék néhány szót, minthogy egy újabb szonettkötete - az Úszó sziget - épp ma kerül ki a nyomdából. A Mentor kiadó születésnapi gesztusaként. Jánosházy Györgynek a legelsô szonettgyûjteménye - a Lepkék szekrényben címû - 1994-ben látott napvilágot, ugyancsak a Mentornál, s ezt követte egy esztendô múltán az Innen semerre címû kötet Budapesten. Évtizedekkel a költôi pályakezdés után jelentkezett ismét Jánosházy ebben a tehetségpróbáló mûfajban - nem akármilyen sikerrel. A hosszú kihagyásnak feltehetôleg több oka lehetett. Így vallott errôl Jánosházy az újrakezdés alkalmával: "Miért is ír valaki verset? Könnyebb volna megmondanom, hogy miért nem írtam verset évtizedeken keresztül, az emlékezetes 1989 tavaszáig. Talán van valami az emberben, aminek végül is vers formájában kell kitörnie." Ez történt...
A míves formai fegyelemrôl, a közügyi gondok iránti érzékeny líraiságról, a magyar és az európai kultúra meghatározó múltbeli és kortárs egyéniségeinek szellemi kisugárzásáról tanúskodó Jánosházy-szonettek jelenkori költészetünk ékes darabjai. A gondolati és nyelvi tisztaság, közvetlenség vonzó erényeivel hatnak az olvasóra.
Nagy elôdök és példaképek megidézett arcvonásai mögött jelenünk, állapotunk izgató kérdéseire keres válaszokat a költô. Ugyanekkor a szonett "a szellemi ellenállás eszköze" is - ahogyan Pomogáts Béla éppenséggel Jánosházy György lírája kapcsán megjegyezte. S a bizonyság, hogy "van értelme a kultúrának". Az emberközeli versnek ...
Persze, szólni kellene-illene ezúttal is, legalább futólagosan, a színikritikus, az irodalomtörténész Jánosházy Györgyrôl, a képzômûvészet és a zene kiváló értôjérôl, értékelôjérôl, nem utolsósorban pedig a rangos mûfordítóról, aki a spanyol, a francia, az olasz, a román, a portugál, a katalán, az angol, a német irodalom értékeit tolmácsolta- tolmácsolja anyanyelvünkön. Hatalmas vállalkozásával:
Shakespeare-fordításaival a klasszikus magyar irodalom nemes hagyományait folytatja kitartóan. Munkásságának ez a területe önmagában is európai kiterjedésû szellemi birodalom. És a szerkesztô... Jánosházy György élete java részét redakciókban töltötte: már 1945-ben belsô munkatársa volt Kolozsvárt az Erdély címû napilapnak, aztán a rövid életû vásárhelyi Mûvészet, majd a Korunk, az Igaz Szó, legvégül pedig a Látó évfolyamai ôrzik példás igényességének lenyomatát. Tájékozottságával, szakmabeli tapsztalataival ma is megbecsült munkatársa a Mentor könyvkiadónak. Jánosházy György, szemtôl szembe a tovaszálló évekkel, változatlanul az a ritka jelenség irodalmunkban, az erdélyi magyar könyvkultúra és mûvészeti élet területén, akit pótolni egykönnyen aligha lehetne.
Megadatott számomra, hogy már fiatal éveinkben barátja, majd szerkesztôségi kollégája, sok közös élményben társa lehettem. És soha nem csalódtam benne. A "hôskorunkban kötött régi és töretlen barátság" - mellyel egyik szonettkötetét dedikálta nemrégiben - megmaradt s él zavartalanul. Ezt én életem egyik ajándékának tekintem.
Szívbôl kívánom, kedves Gyurka: a Jóisten sokáig éltessen.
Körülkerítnek új és új bajokkal
az évek, nem kárhoztathatna már
nagyobb magányra semmilyen konok fal,
Andokba rejtett küklopsz-sziklavár.
Olyan vagyok, mint kannibál pirányák
lakta folyamban úszó kis sziget,
hová csupán megtépett tollu kányák
tévednek még; hangomra rég siket
az égbolt és a parti rengeteg -
beszéde úgysem jutna el agyamhoz;
idegen arcú földek közt kalandoz
velem az ár, estére belehányva
az érzéketlen, cápás óceánba.
Csúcsokra mászni sose vágytam:
bár jobb, mint elsorvadni rákban,
s csak ajtón át tudok repülni,
Sosem leszek nagyúr, miniszter:
költô vagyok, nem is filiszter,
s máshoz nem értek, hát csak írok...
nem csekket, ó: csak verseket.
A sokkötetes szerzô gyakran zavarba hozza a köszöntôt, a kritikust vagy recenzenst, az irodalomtörténet mûvelôjét. Emezek, ti. a kritikus, recenzor és iroda-történész mindig attól tartanak, mit tartanak, rettegnek, félnek, fáznak, hogy valami nagyon fontos mûvet kifelejtenek, méltatlanul hallgatnak el az életmûbôl. Rettegésük legtöbbször valóra válik. Mi már ilyen nép vagyunk.
Ha a szerzô sok nyelven beszél, ír, olvas, kedvvel és értôn, mi több, beleérzô empátiával fordít, az újabb bonyodalom forrása, hiszen az életmû állítólagos ismer(tet)ôje legtöbbször a szerzô térdéig sem ér fel: nem beszél nyelveket, nem azokon a nyelveken tud, irodalmon kívüli segédeszközökhöz folyamodik. Nem mozog otthonosan abban a költészetben, rosszul igazodik el a nímöt, ánglus, gall és más neolatin nyelvek ágas-bogas filológiájában…
Ha a szerkesztô és irodalommûvelô felszentelt poéta, ráadásul Shakespeare-t fordít - a teljes Shakespeare-re tekint alig rejtetten - , folyton benne a tüske: ezt Arany vagy Mészöly, Petôfi, esetleg Kosztolányi, horribile dictu Szász Károly is magyarrá tette, vajon az én változatomat kik, hol és hogyan fogják olvasni, értelmezni, játszani? Mit tesz vele a nyomdász, kiadó, rendezô? Színpadról szólal meg újra? Értô ember kezébe, fülébe, szellemébe kerül, kapaszkodik meg?
Ha a szerzô évekig hallgat, verseit elteszi, fiókban, fejben ôrzi, hordja, szonettjeit magában csiszolja és váratlanul feltöri a hallgatás hetedik, nyolcadik pecsétjét is - hogy kötetbe gyûjtve lássa viszont - a verselemzônek, bírálónak, - ismerônek gondját gyûjti meg: számolni kell vele. Nem lehet kényelmesen jelenteni könyvelôi rendtevéssel: ennyi és ennyi költônk volt, ezek ennyi hektoliter verset termeltek ki és be, ugyanis szerzônk mûve áttöri a számszerûség hûvös falát, egymaga kiált tér és idô, szív és elme után, nem sorolható be semmilyen vonulatba, bolyba, szarvasviadalba.
Ha a szerzô tanít - tanítványain mérik le a hatásfokot. Ámbátor az átadott mûveltségmennyiség mindig kevesebb, mint amennyit a professzor ismer, birtokol. Még kevesebb az, amit a nebuló felragad és magával visz az osztályterembôl a színpadra, az életbe, a mûvészetbe. De mindenkinek ajándékoz valamit, amit a diák a professzorral azonosít. S ha a szerzô mûvészet- és mûvelôdéstörténetet ad elô, akkor akaratlanul is elárulja tanítványainak saját mûveltségeszményét, beléjük oltja a kort, melyben maga szeretne élni, a barokk világát vagy a rokokó gáláns virágháborúit, a modern kor hajnalát, a tegnapot, ahonnan költôit is választja.
Ha az ünnepelt szerzô rengeteg könyvet olvas, cikket, verset, tanulmányt - ahogy ma egyre kevesebben teszik mindannyiunk sajnálatára - , akkor bizonyosan szépíró vagy pláné szerkesztô: mások pályáját is egyengeti, lefaragja a dilettánsokat az igazi irodalom testérôl, kiszellôzteti az utánérzésektôl és a cigarettafüsttôl a fiatalabbak irodalmát, kipukkasztja a polgárpukkasztókat, mérlegel, felismer, ráébred és ráébreszt. Egyszóval az irodalom testét élesben mûti, ámbátor olykor érzéstelenítôt használ.
Igaz, nem eleget. Nem bódít, nem kábít, nem szédít. Ellenségeket is szerez, fôleg ha színházba is jár, ha szerzônk rendszeresen elmegy bemutatókra, a nyilvános fôpróbákra, beül a közönséges évközi elôadásokra rangrejtve, és színi bírálatban mondja el véleményét. A szerzô fekete pontokat, barátokat, érdemeket és feleséget szerez. Rengeteg embert tanít látni. És vele együtt távolabb látunk, jobban értjük a színpadi elôadás minden este újrateremtett csudáját.
Ha szerzônk érti a képzett mûvészetet, festôk, szobrászok, rajzolók veszik körül. Udvarát alkotják. És az uralkodó nem ismeri a királyi gôgöt: híveinek szöveges babért szerez. Könyvet ír róluk. Érzékeny, fontos, meghatározó albumokba gyûjti a mulandósággal szembeni dacot.
Ha a szerzô nyolcvanéves, rengeteg dolga van. Mosolyog, fejében már készen a következô verssor, szöveg, töredék, terv, egy átfutó kép, amely holnap áll össze szavakká. Ha a szerzô nyughatatlan és nem adja meg magát idônek, testi nyûgnek, ellazulásnak, akkor kétségen kívül Jánosházy Györgyhöz, Gyurka bácsihoz van szerencsénk.
Isten éltesse, egészségben Dárius legyen, szerencséltesse az Úr és utópia földi jókkal, szellemi mannával, verssel és szeretettel, szerelemmel és humorral, irónnal és iróniával, daktilussal, jambussal, végtelen költôi glóbussal.
Meggyôzôdésem szerint soha nem volt olyan nagy szüksége az embernek a mûvészetre, mint ma. Hogy nehezen érthetô a tömegek, a világ számára, errôl mi nem tehetünk, és ezért is jöttem el szívesen Németországból Marosvásárhelyre, hogy ennek a két barátomnak a kiállítását megnézzem és egy- két szót szólhassak róluk.
Ki ez a két ember, ki ez a két mûvész? Erre - nézzék el nekem, nem vallásos hóbortból, hanem komoly elgondolásból - egy bibliai szöveget írtam ki magamnak, esztétikai vonatkozású: "Az Isten szólott Mózeshez, Mózes szólott Izráel fiaihoz, hogy az örökkévaló elhívta és megszólította nevén Bed sad Elt, Tuli fiát, és eltöltötte ôt isteni szellemmel, bölcsességgel, értelemmel és tudással minden munkára, és szívébe adta, hogy másokat is tanítson." Ez tulajdonképpen a mûvésznek a definíciója, ezt még csak hasonlóan Arisztotelész Poeticájában olvashatjuk. Viszont a Bibliával kapcsolatos kommentárok egy furcsa dolgot mondanak: "Isten csak annak ad bölcsességet, akiben már megvan." Tehát nem pazarolja hasznavehetetlen emberekre. Ôk már bölcsek voltak, megvolt bennük a szükséges mûvészi tehetség, és Isten megadta nekik a hozzá való ügyességet. Én ezt a bölcsességet tapasztalom két barátom munkájában, emberi magatartásában, ezt a bölcsességet látom, hogy ôk a mûvészettel szolgálni akarnak, szolgálják önmagukat és szolgálják az embert.
Nagyon szerencsés helyzetben vagyok, mert mind a két mûvészt megfigyelhettem intim pillanatában, a mûteremben, és én ezt most szívesen kipletykálom. Valahogy hozzásegít Haller József munkásságának a megértéséhez. Tehát mûteremben tartózkodunk, én egy sarokban, teszem magam, hogy olvasok, a másik sarokban Haller Jóska úgy tesz, hogy rajzol. Az asztalra helyez egy fehér lapot, figyelem a szemem sarkából. Mind gyarkrabban gyújt rá és már majdnem rágja a cigarettát, de még egy vonalat sem húzott. Erôs élmény számára az elsô pontot, az elsô vonalat elindítani. Ezen sokat gondolkoztam és faggattam is, hogy mi történik akkor, amikor elôtte ez a kényszerzubbony, ez a fehér felület, és neki azon el kell indulni. Több következtetésre jutottam , az egyik fô következtetés - ami a mûvészetnek tulajdonképpen kötelezô velejárója - a felelôsségtudat. Amikor elindítja azt a rajzot, a rajzolási rutinja neki már megvan, minden titkát tudja a rajznak. De neki el kell jutnia egy kompozícióhoz, el kell jutni egy megrendezett mûhöz, amit ô a rendelkezésünkre bocsát, hogy aztán mi éljünk vele. Ezen sokat gondolkoztam, hogy is van ez: nehezen alkot vagy könnyen alkot?
Egy válaszom van: felelôsségtudattal alkot. És ebben ez a két mûvész sok mindenben hasonlít. Ugyanezt a felelôsségtudatot látom Gyarmathy Jánosnál. Az emberszeretet, a humanizmus pontosan az a fogalom, amit újra meg újra felfedezek náluk. Ez a két barátom, akit már lassan évtizedek óta ismerek, ilyen ember, bennük ezt a magatartást becsültem mindig a legtöbbre.
Az elôttem szóló mondta, hogy modern mûvészek. Annak is tartom ôket, mert az, amit ez a két mûvész csinál, az absztrakció. Gyarmathy János szörnyállatai nem állatok, ezek absztrahált dolgok, és Haller Jóskának a kiváló humorral, finom érzékkel megrajzolt mûvei is ilyenek, ez az absztrakció. Nagyon sokat néztem és nagyon sokat kuncogtam az Európa elrablásán. Az a förtelmes nagy bika olyan jámborul iszik vizet, vagy mit csinál, és az elrabolt hölgy, Európa úgy fekszik a bika hátán, mint egy kényelmes kanapén, mondjuk mint a Riviérán. A mûvész humorral segít megérteni a képet.
Mind a két mûvésznek sok közös témája van, és a közös témák tulajdonképpen egy közös életérzésbôl, mondhatnám úgy polgári nyelven, ôszinteségbôl származnak. Franz Kafka óta ismerjük a szorongás, a félelem vízióját. Én kevés mûvésznél láttam ezt ilyen mértékben megfogalmazva, mint ennél a két barátomnál, az egyiknél megfinomítva, megkönnyítve, Gyarmathy Jánosnál pedig a valóság brutalitásával. János nem viccel akkor sem, amikor nagyon jó a humora. Ha megnézzük - ez az egyik kedvenc munkám, és ez az elsô munka, amit Jánostól láttam, és amit ott az iserlohni mûteremben mintázott - ez tulajdonképpen Radnótit juttatja az ember eszébe: Oly korban éltünk. Oly korban élünk, ahol az ember szinte azt sem tudja, hova bújjon, hol keresse a védelmet, a meleget. Jánosnál mindig jelen van ez a feszültség, egyrészt egy tömeg, például egy csiga, csigát idézô tömeg és alatta az aránytalanul kicsiny emberke. Ezt a munkát nagyon szeretem és nagyon sokszor nézem. Gyarmathyból néha kitörnek ezek a nagy félelmek. A Mars, amit én, amikor Németországban kiállítottuk, A borzalom paripáján címmel illettem, vagy A háborúnak neveztem, ez az állat, megengedném magamnak a költôi túlzást, az elállatiasodott állat, amiben az a düh, az a borzasztó nagy erô látszik, amivel fújja az ostoba a trombitáját, nyilván háborúra utal. Gyarmathy János egy másik trükkje a kompozícióban használt geometria. A Sziszüphosz körben áll, és a kör itt tulajdonképpen a sziszifuszi élet, a sziszifuszi munka hiábavalóságát jelképezi, a körbôl nincs kitörés. A másik munkája, ami szintén körbe komponált, az Emberi dolog, olyan, hogy az egyik eszi meg a másikát, és ezt János a maga kedves, meleg szívével tárja elénk, de nem engedi meg, hogy lenézzük.
Ez a témakör Haller Jóskát is folyamatosan is végigkíséri, viszont Haller érzékenységére, becsületességére vall, hogy minden újabb problémára reagál. A mai társadalomban veszély a munkanélküliség, és megrajzolja A munkanélkülit, de ebben benne van az emberi együttérzés, és ezt becsülöm nagyra. Haller nagyon ravasz mûvész, hogyha kompozícióról van szó, mert szép vonalai mindig egy erôs tömeget sejtetnek és egy erôs tömeget tartanak össze. Ez vonatkozik Haller bibliai, mitologikus témáira. Ô mindig követi a kompozíció erôsségét, de nem úgy, hogy az embert mellbevágja: ez itt most egy szimmetriavonal, ez egy felezôvonal stb.
Nem vagyok szakértô én ezekben a dolgokban, csak úgy az évek során megszokta a szemem a látást, és ezt a kétezer kilométert örömmel tettem meg, hogy ennek a két mûvésznek a kiállításán itt legyek. Még elmondhatom azt, hogy ez egy nagy és méltóságos kiállítás, erre tulajdonképpen a nemrég elhunyt nagy mûvészettörténész, Bombridge gondolatát használom: "A mûvészettel kell élnünk ahhoz, hogy emberségesek maradjunk". A két mûvész ehhez hozzásegít, engem személyesen egész biztosan. Köszönöm.
*Elhangzott 2002. március 27-én a marosvásárhelyi Kultúrpalotában tartott tárlatnyitón (rövidített, szerkesztett változat)
Születtem 1882. szeptember 29-én Bánffyhunyadon Ravasz György és Gön-czi Róza házasságából, második gyermekül. Két testvérem volt: Bella, egy évvel idôsebb; György, ötéves korában meghalt, anyám hetven év múlva is siratta. * Szüleim kelementelki (marosszéki) székelyek voltak, de oda is hosszú úton kerültek. A Ravasz családban az a szájhagyomány járta, hogy a korondi lófô-Ravaszok elvetôdött ága vagyunk, de ez oklevéllel nem igazolható. * A kelementelki templomot anyai ôseim: Székely Sámuel és fôképpen Tollas István építették. Segítségük a Ravasz családból tellett ki, mert ez volt a község legnépesebb és legmódosabb "colonus", telepes családja, jobbágysorba került szabad székelyek. Ezek közül nem egynek a nevét beöntötték a harangokba (...) * Kelementelke kicsiny falu, de egyszer nagy esemény színhelye volt. 1605. május havában itt tartották meg a székely nemzetgyûlést, amely kimondta és approbálta (jóváhagyta) a Bocskai István vezetése alatti felkelést. * A kelementelki székelyeknek kicsiny volt a határuk, ezért kevés a szántóföldjük. De a Küküllô menti dombokon kitûnô bor terem s ezért aránylag jómódban éltek. * Dédapám, idôsebb Ravasz Márton még meg is lépesedett annyira, hogy kiváltotta magát a jobbágyságból s tehetôs gazdacsaládot alapított. Tagjait Márton- Ravaszoknak hívták, ôk a maguk vezetéknevét Ravasz Mártonnak írták. Bírák, kurátorok (mint ott mondják: megyebírók) és presbiterek teltek ki közülük. Házuk ott volt a piactéren a templommal szemben, egy nagy öreg cserfa árnyékozta be. * Nyáron a mezei munka foglalta le minden idejüket hajnalhasadástól öreg estéig; télen az erdôt járták - faiztak -, a házat tatarozták, barkácsoltak, sokszor kalákában, hogyne, mikor Kelementelkének több mint fele Ravasz-nemzet, közben pedig igazgatták a község és az eklézsia ügyeit. * Ropogott a csontjuk az egyházi teher alatt. Nagyapámnak 12 kalangya (kévékbôl összerakott kereszt) búzája termett s abból kettôt a papnak, egyet a mesternek "kepézett". Nem panaszkodtak, csak azt az egyet kötötték ki, hogy olyan papjuk legyen, akit szeretnek. * Mennyi volt ebben a szeretetben a megszokás, senki sem tudná megmondani. Csak annyit tudunk, hogy a XVIII. század közepétôl a XX. század elejéig leányágon öröklôdött az eklézsia: az öreg pap lányát elvette a fiatal pap s megörökölték a parókiát. Így volt ez a Székelyeken, Kakasiakon, Tollasokon át Gönczi Lajosig, aki már nem a vejére testálta, hanem a fiára, Sámuelre. * Válogathatott, mert 5 fia közül négy pap lett, öt lánya közül három paphoz ment férjhez. Gönczi Lajos anyai nagyapám s rajta át minden kelementelki pap egyenes ôsöm a XVIII. század közepéig. (Ravasz László: Emlékezéseim, Budapest, 1992)
minden emléket szívesen hátrahagynék
ha velem jöhetnének a házak és a fák
legalább az utolsó fordulóig ahonnan
és a házakat: a legszebb gondolatokat
amit a természet és az emberiség
gondolt hiszen nincs szükség többé
reájuk itt a Földön mert valóságosabb
a sugárzás a számmisztikus gépek
lebegô csíkok "egérrel" összegyûjtött javak
amelyben a végtelent konkretizáltuk
szédületként tisztul ki agyunkból
emberi fajunk ösztöneit tudását
írás-tudatlanoknak némák a jelek
a homlok(zat) ráncai elsimulnak
örökre elveszett
A LÁTÓ címû szépirodalmi folyóirat júniusi száma hozza Shakespeare János király címû drámáját a 80 éves Jánosházy György fordításában. A bevezetôben Jánosházy elmondja: "a királydrámát Arany János fordította másfél évszázaddal ezelôtt, két másik Shakespeare-darabbal együtt, de míg a Hamlet és a Szentivánéji álom a magyar mûfordítás iskolateremtô remeke, mérceállító, örök mintakép, a János király mûvészi érték dolgában és fôképpen színpadi használhatóság tekintetében jóval alattuk marad. A János király Shakespeare egyik legmanierisztikusabb mûve, különösen erôsen hatott nyelvére a kor olasz eredetû stílusdivatja. Arany nagyon idegennek érezhette ezt a maga földön járó magyar nyelvétôl oly távol esô, sokszor bonyolult és tekervényes ki- fejezésmódot, szokatlan, vagy éppen furcsa képalkotást, amely néha túlcsap nyelvünk tûréshatárán. (...) Ezért vágtam neki egy olyan fordításnak, amelynek célja, hogy - Arany számos szép sorát, kifejezését, fordulatát megôrizve - összehangolja, összebékítse a mû stílusát a magyar színész és nézô/olvasó befogadó- készségével. (...) A Hamlet, a Lear király, a Szentivánéji álom után is különösen megerôltetô feladatnak bizonyult a János király, de azt hiszem, megérte a fáradságot: ez a darab sokkal jobb, mint ahogy az irodalmi és színházi köztudatban - a 'szakma' köztudatában! - él."
A folyóiratban verset olvashatunk Lázáry René Sándor, Jánk Károly, Gyukics Gábor, André Aciman, Kovács András Ferenc tollából, esszével, útirajzzal, regényrészlettel jelentkezik Gömöri György, Nagy Imola, Káli István, Vida Gábor, Láng Zsolt. A Fórum rovatban Hervay Gizella korai költészetérôl Balázs Imre József értekezik, Kálnoky Lászlóról, a költô-magánzóról Szekér Endre ír. A Deleatur szerzôi: Demény Péter, Balázs Imre József, Hajdú Farkas Zoltán, Mernyei Róbert és Szabolcsi Borbála. A Talált vers Vas István (1910-1991) Három császárszobor címû versét közli.
Lorand Gaspar, ahogy manapság az irodalmi és mûvészvilág ismeri, a volt betlehemi majd jeruzsálemi, késôbb tuniszi sebészfôorvos, az Apollinaire-, majd Goncourt-díjas francia költô, a Mallarmé Akadémia díjazottja, Párizs Költészeti Nagydíjának nyertese, a Francia Becsületrend lovagja, számos költô francia nyelvû tolmácsolója, tíznél is több kötet szerzôje, elismert fotómûvész, 1925. február 28-án itt, Marosvásárhelyt született.
Édesapja a festôi Gyergyószárhegy szülöttje volt, aki feleséget a legzordabb éghajlatú Gyergyóalfalu egyik szorgoskodó családjából hozott magával Marosvásárhelyre, szerencsét próbálni. Annak az íratlan szabálynak voltak ôk az ismerôi, amely szerint Fortuna, a szerencse istenasszonya azokat részesíti kegyeiben, akik sorsuk jobbrafordulását szívós munkával és mérsékletes életvitellel alapozzák meg. Gáspár Ferencéket a sikeres vállalkozás és a megfontolt mérséklet rövidesen a módos marosvásárhelyi kereskedô rangjára emelte. Családdá pedig egyszülött fiuk formálta.
A frontszolgálaton okult apa igyekezett mindent megtenni, hogy fiának - akit szûk körben "Fiúkának" becéztek - a legértékesebbet juttassa: mindenekfölött a tudást. Az iskolai rend mellett ezért taníttatta nyelvismeretre, németre meg franciára. Nyelvtanára képzett muzsikus volt, aki mellesleg a zene világába is bepillantást nyújtott. Örökérvényû élménye maradt a felejthetetlen Nagy István gyermekkórusában ellátott szereplése.
Középiskolai tanulmányait a marosvásárhelyi római katolikus "Finevelô Intézet"-ben végezte és ott is érettségizett 1943-ban.
Mindössze két héten át lehetett a budapesti Mûszaki Egyetem hallgatója. A tomboló II. világháború tizedes-lelkületû tábornokai két teljes erdélyi évjárat színét- javát vetették oda Mars isten oltárára, áldozati állatok képében. Alakulatát Németországba vezényelték. Ott lett fogoly. Megszökött. Kétheti gyaloglás után jutott szabad francia földre. Párizsba tartott.
A Jardin de Luxembourg gesztenyefái virágzó koronával fogadták. P&aacu