Sebességet váltott a politikai közélet. Lévén parlamenti vakáció, a honatyák serege szétszéled kedvenc égtájak szerint válogatott szabadprogramokra. A politikai uborkaszezon azonban arra is alkalmas, hogy olyan kérdéseknél idôzzünk el, amelyre az események sûrûbb zajlásakor nehezebb sort keríteni. Ilyesmire kértük Markó Bélát, az RMDSZ szövetségi elnökét.

- A sebességváltás annyiban valóban helytálló, hogy a törvényhozás szünetel. Politikai közéleti eseményekben azonban nem lesz hiány az elkövetkezô hetekben sem. Így inkább azt mondanám, hogy nem a politika igazodik a vakációhoz, hanem fordítva, ahogyan azt az eseménynaptár megköveteli.

- Egy már szinte feledésbe merült "témáról" faggatnám mindenekelôtt. A Szövetségi Képviselôk Tanácsának legutóbbi ülésén, politikai beszámoló címén egy, számomra meglepô programatikus állásfoglalást hallhattunk. Közös tanakodásra indító-provokáló, "Önállóságra ítélve" címet viselô eszmefuttatásának azonban alig volt visszhangja. Magam azt gondoltam, hogy politikusoknak, értelmiségieknek lesz hozzátennivalója, hiszen helyzetünk sarkalatos kérdéseit hozta szóba. Mire véli a visszhangtalanságot?

- Valóban, ennek a kis írásnak vitát kellett volna kiváltania, de ez elmaradt. Visszhangja azért volt, hiszen több napilap közölte részben vagy egészében, s egy-két hangsúlyos vezércikkben is utaltak a megállapításaimra. Mindez azonban messze elmarad attól, amilyen súlya van számunkra ennek a dilemmának. A vita elmaradását talán az is magyarázza, hogy elvben mindenki elfogadja: önállónak kell lennünk, önálló politikát kell folytatnunk. Amit azonban elmondtam, nem azért tettem, hogy mindenki igazságát kimondjam, hanem mert számunkra valóban nagy dilemma. Az önállóság nem csak azt jelenti, hogy a románsággal szemben, a román politikával szemben kell önállónak lennünk, hanem az összmagyar nemzeten belül is. Sem a román többség nem dönthet helyettünk, sem Magyarországon nem dönthetnek oktatási, mûvelôdési, de akár gazdasági kérdésekben, röviden: sorskérdésekben. Ha ezt nem ismerjük fel, és nem vagyunk képesek önálló, döntésre képes vezetô réteget kiérlelni, amelyet sehonnan sem mozgatnak bábuként, akkor nagy veszélybe kerül ez a közösség. Tehát vészjelzés is volt, s ezért lett volna hasznos a vita.

- Miféle keresztúton állunk, hogy éppen most kellett ezt elmondania?

- Általánosabb oknak azt mondanám, hogy tartós dilemmában élünk. Ennek átgondolása, újragondolása a tisztánlátást segíti. Közvetlenebb indíttatást erre a vészjelzésre az adott, hogy mindnyájan éreztük, a magyarországi választási kampány elôzménytelenül erôteljes hullámokat vetett nálunk is, s elôzménytelenül megosztotta közösségünket. Adott pillanatban az a benyomásom támadt, hogy az erdélyi magyarok egy része elhitt valamit, amit nem szabad elhinni. Nevezetesen azt, hogy a magyarországi választások alapvetôen befolyásolják a sorsunkat, viszik jó vagy rossz irányba, attól függôen, hogy Magyarországon ki van kormányon. Természetesen sokat számít, hogy Magyarország adott kormányzata hogyan tárgyal például Romániával, vagy Európában hogyan veti fel kérdéseinket. Nagyon sokat számít. És sokat számít, ahogyan az oktatást, a kultúrát támogatja. Ennek ellenére helyzetünk meghatározó módon az itteni körülményektôl függ. Például attól, hogy a törvényes keretek megteremtésével óriási vagyont sikerült visszaszerezni, amivel tudnunk is kell élni. Tehát azt elhitetni az emberekkel, hogy a mi létünk a magyarországi választások kimenetelén múlik, érzelmileg lehet tetszetôs, de veszélyes játék. Esetleg nem arra fogunk figyelni, hogy mi van Romániában, itt milyen parlamentet, kormányt kell választani, hanem úgy fogunk tenni, mintha tôlünk is függne, rajtunk is múlna egy magyarországi választási eredmény.

- Nem beszélünk-e el most kissé a tényleges probléma mellett? Az elmúlt 12 év tapasztalata azt mutatja, hogy az esetenként tagadhatalanul fontos külsôségeket leszámítva, a mindenkori magyarországi kormányok között, az eredményeket tekintve, legfeljebb stíluskülönbséget érzékelhetünk a határon túli magyarok ügyeinek a kezelésében. Nem az történt most, hogy a kiélezett választási kampány egyes itteni érdekcsoportok számára is végletessé fokozta a szavazás tétjét? A küzdelem élességét nem a vesztenivaló motiválta?

- Meglehet, hogy az indulatok egymásnak feszülése az elmúlt négy év következménye. Mert hiba azt a látszatot kelteni, hogy egy esetleges ottani kormányváltás hoz-hozhat reánk nézve gyökeres fordulatot. Nem titok, hogy Magyarország útja nagyjából adott, a kormányok mozgástere hasonlóképpen, s ezen belül a politikai pártok küzdelmének csak a magyar választók számára lehet és van tényleges tétje. Ezzel szemben nálunk is egyfajta kampány bontakozott ki, nyilatkozatok, állásfoglalások születtek, el egészen ünnepi beszédekig. Ebben szerintem egyes magyarországi politikusok a vétkesek, akik azt igyekeztek elhitetni, hogy ôk és csakis ôk oldhatják meg a helyzetünket. Ami nyilván nem így van, s ezt minden gondolkodó ember beláthatja. Tegyem hozzá, tôlünk, a mi fellépésünktôl, a mi politikánktól függött, hogy visszakerülnek az egyházi ingatlanok, földek és erdôk, sôt nem kis részük máris visszakerült a jogos tulajdonosához; a változások az oktatásban, a helyhatóságok mûködésében és még sorolhatnám. Mindehhez természetesen segítségre is szükség volt, de alapvetôen mi oldottuk meg.

- Ezek szerint oda lyukadunk ki, hogy adott érdekek mentén próbáltak egyesek hangulatot kelteni? Számomra ebben az volt visszatetszô, hogy végeredményben anyagiakhoz is köthetô csoportérdek mûködött, s kísérelte meg kötôfékre fogni az erdélyi magyarokat. Azokat, akik a szóban forgó esetleges preferenciákból mit sem kaptak, legfeljebb az elmúlt négy évben megsokasodott, szívet, lelket melengetô szimbolikus gesztusokat érezhették fontosnak.

- Tény, hogy minden 1990 utáni magyar kormány megpróbálkozott a klientúraépítéssel. Ahogy Erdélyben nagyon nem tudnak különbséget tenni a mi helyzetünk és Magyarország helyzete között, és a kettôt az amúgy is vonzó érzelmi síkon egybemossák, ezt teszik ott is. Valójában sosem értettem az erôfeszítést itteni kliensek megszerzésére. Mit segít egy magyar kormánynak, ha a gondolkodásban hozzájuk közel állókat próbálják kivételezetten támogatni?

- Hallunk olykor tradicionális baráti kapcsolatokról...

- A választók akkor sem innen kerülnek ki. Az erdélyi magyarságot megosztani csak azért, hogy valaki néhány száz szavazattal többet szerezzen, legalábbis meggondolatlanság. Azt tartanám tehát egészségesnek, ha a magyarországi politikusok, amikor átlépik errefelé a határt, levetnék a pártjelvényeket, a pártegyenruhát, ideológiát, s úgy jönnének hozzánk, mint magyar a magyarhoz. Belátom, nem könnyû. Minden magyar kormányzat megpróbált klientúrát építeni, s ez az elmúlt négy évben sokkal agresszívebben történt. Az RMDSZ-en belül pedig van egy platform, csoport, amely közel áll az elôzô kormányzathoz, s nap mint nap meg is próbálta kikövetelni magának a preferenciális támogatást. Az Illyés Alapítvány körül hevültek fel mostanság a kedélyek. Tény, hogy a támogatások rendszerének egy szférája elôttünk is homályban maradt, sokszor pedig politikai szempontok beszûrôdését éreztük. Erre mondtam, hogy jó lenne levetni az ideológiai egyenruhát és tényleges nemzeti szempontokat érvényesíteni. Mindemellett jó volt az együttmûködés a magyar kormánnyal, részt vettünk a román-magyar viszonyt érintô számos kérdés hatékony megoldásában.

- Az iméntiekben érintett megosztási szándékok, reflexek nyilvánvalóan nem tesznek jót. Jól megvagyunk a mi magunk "hagyományos" széthúzásával, ami mindegyre elôbukkan. Ha már önállóságra ítéltettünk, sorsszerû-e, hogy itt is "árkosodunk"? Látom, hogy fórum egyfelôl, fórum másfelôl, találkozók itt, találkozók amott, ilyen ifjúsági szervezet, meg amolyan, hogy a "polgári szárnyakat" már ne is említsem. Tiszta párhuzamos élet, egyre ritkább átjárókkal, többnyire sündisznóállásban. Az SZKT-ban a bebetonozódott 70-30-as többség-kisebbség arány, bármirôl legyen is szó. A többség már-már sportot ûz a kisebbség leszavazásából, a 30 százalék meg alig várja, hogy leszavazzák, mindegy miben, csak legyen egy érvvel több a belsô demokráciáról alkotott véleményük alátámasztására. Hol találkoznak a párhuzamosok? A pénznél?

- Egy közösségen belül valószínûleg mindig kialakulnak a pólusok. Ha ez náluk arról szól, hogy ki a jobboldali vagy baloldali, ki a radikális, jó magyar és ki a mérsékelt "kollaboráns", akkor ez ostobaság. Rá is csodálkozom az ilyen minôsítésekre. Joggal érezhetem sértônek, ha például valaki engem nemzeti szempont szerint próbál címkézni, amikor az életem jó részét a magyar irodalomra tettem rá. A kérdés kapcsán azonban azt mondanám mindenekelôtt, hogy aki nem Magyarországon, hanem itt vállalkozott arra, hogy nemcsak megmarad magyarnak, de dolgozik is a közösségéért, azt Magyarországról bárki részérôl más, mint tisztelet nem illetheti. Legyen az illetô mérsékelt vagy radikális, legyen püspök, egyetemi professzor, újságíró vagy RMDSZ-politikus, tiszteletet érdemel, nem pedig ilyen vagy olyan címkét. Azt, hogy mi egymással itt vitatkozunk, ölre megyünk, hagyják ránk. Mert - visszatérve a megosztottsághoz -, nem mind az, ami annak látszik. A sokszínûséget ne tekintsük megosztottságnak az itt használt értelemben. A véleménykülönbségeket sem, hiszen nem szükségszerû, hogy akár fôbenjárónak látszó kérdésekben is egyformán gondolkozzunk. Ami a Szövetségi Képviselôk Tanácsában elôállt úgymond "bebetonozódást" illeti, úgy látom, hogy az a bizonyos harminc százalék teljesen begörcsölt, nem tud kitörni egy bûvös körbôl. Ez a kisebbség azt a látszatot keltette hosszú idôn át, hogy a romániai magyar politikának ma olyan alternatívája van, hogy vagy együttmûködés a románokkal, vagy pedig teljes szembenállás. Annyira beleragadtak ebbe a kátyúba, hogy például a kormánypárttal megkötött megállapodást, amirôl elismerték, hogy elôzménytelenül ígéretes és konkrét, ennek ellenére nem szavazták meg. Tehát nincsenek logikus kapcsolódási pontok, hogy bár egyetértünk valamiben, ezt szavazásban és magatartásban is kifejeznék. Ezért beszélek görcsrôl, s nem a többség betonozta be ôket. A romániai magyar politikában nincs olyan alternatíva, hogy együttmûködés vagy konfrontáció, mert a magyar közösség nem támogatja a konfrontációt, teljes joggal zsákutcának látja.

- Legalábbis különös, hogy néhányan minden görcs mellett vidáman bevonultak a parlamentbe. Onnan is kelhet a nap… Végül is nem arról van szó, hogy bár tényleges alternatívát nem kínálnak, az RMDSZ-en belüli hatalom izgatja igazán a fantáziájukat?

- Szerintem a politika azok számára egyszerûen hatalom, akik nem hisznek igazán abban, hogy a magyar közösséget meg lehet itt tartani, erôsíteni, és a törvényes keretek megváltoztatásával, egy intézményi rendszer fokozatos kiépítésével megfelelô távlatos élethelyzetet lehet teremteni. Innen eredhet a fanyalgás azon, amit elértünk.

- Meglehet, éppen a fanyalgásban érdekeltek. Ennek azért is lehet tere, mert, mint tapasztalhatjuk, gyakran nem tudunk élni a lehetôségekkel. Ez is egyfajta megosztottság. A lassan kialakuló törvényes kereteket kellene kitölteni, vagy amint az elnök úr mondta, "használni az önállóságot". Itt is húzódik egy szakadás. Nem kellene a figyelem irányzékát most már erre terelni?

- Mindenképpen! Magam is aggódva gondolok arra, hogy tudunk-e élni a lehetôségekkel. A vagyon, a visszaszerzett vagyon nagy próbatétele lesz közösségünknek. Ugyanakkor örömmel tapasztalom, hogy a székelyföldön a közbirtokosság intézményének helyreállásával fiatal, dinamikus, erôs tulajdonosi réteg alakul ki. Bízom abban, hogy ezt a hatalmas vagyont használni tudják a maguk és közösségeik javára. Általában azonban több bennem a szorongás a földdel, erdôvel kapcsolatosan, hogy a vagyon egy része el fog csorogni.

- Nem az ellehetetlenedésnél, hanem a lehetôségeinknél maradva, kétségkívül táguló a mozgástér. Azt is megkockáztatnám, hogy nekünk dolgozik az idô. Van azonban olyan terület, ahol tartósan megrekedtünk, s ez a tényleges erô, ha úgy tetszik, hatalom szférája. Vagyis, például azok a minisztériumi vagy más alárendeltségû intézmények, amelyekben a befolyásunk, jelenlétünk most már krónikusan alig több a nullánál. Ott vagyunk kisebb-nagyobb arányban a választott tisztségekben, testületekben, de több a fehér holló, mint például a megyei szintû magyar intézményvezetô. Tudjuk persze, hogy nem szívesen látnak magyarokat ilyen beosztásokban. Ez azonban a dolog egyik oldala. A másik, hogy a magyarok nem is nagyon iparkodnak felelôs szakmai kihívást jelentô állásokba. Pedig éppen ezekben a körökben, szinteken dôlnek el fôbenjáró kérdések. Mit kezdhetünk ezzel a - mondjam így - másodrendûségi reflexszel?

- Nyolcvan éven át tapasztalhattuk, hogy a közigazgatás, az intézmények ellenünkre mûködô valóságok, amelyektôl jobb távol tartanunk magunkat. Ez a reflex gyökere. Nem könnyû magyarnak intézményvezetôként dolgozni, hiszen messze vagyunk még attól, hogy román és magyar egymás vállára borulva sírdogálja el közös bánatát. De ebben a tekintetben ne gondoljunk csak vezetôi beosztásokra. Kérdem, a magyar fiatalok sietnek rendôrnek állni? Nem szívesen fogadják ott ôket, nem is szívesen mennek. Így fest ma a magyarként rendôrnek lenni "dilemmája".

- A magyarok viszont szívesen találkoznának magyar nemzetiségû rendôrökkel.

- Minden bizonnyal. Át kell törni a bûvös kört. Arra kell törekednünk, hogy szakmai, intellektuális erényeinkkel, ambíciónkkal itt éljünk, érvényesüljünk, és ne máshol. Vannak megbecsült, munkájukban helytálló embereink vezetô intézményekben, de még mindig valahol a szimbolikus jelenlétnél tartunk. Ha mi magunk nem érezzük az egyenrangúságot, akkor az el sem érhetô. Ilyen tekintetben a közösségi ideológiánkkal sincs minden rendben.

- Kedvezménytörvény: maga magát kínálja nyári meditációra. Alaposan összekuszálódott a képlet. Az új magyar kormányt uniós meg Európa tanácsi kényszerek nyomasztják, s egyelôre megnyugtató általánosságokba burkolózik, az új ellenzék a legfeljebb "technikai jellegû" módosítások kényelmét engedheti meg magának. Aztán ott az elpuskázott, majd felfüggesztett Jürgens- jelentés, a román diplomácia óvatosan kivár a már ismert demarkációs vonalakon, Markó Béla meg fáradhatatlanul ismétli, hogy úgy van jól, ahogyan van. Vagyis maradjon a belsô mozgásteret kínáló Orbán-Nastase paktum, s csendes elnézés mellett mûködjön a kedvezmény- törvény. Hosszú a helyzetrajz, de rövid a kérdés: mire számít?

- Most sem mondhatok mást: az erdélyi magyarságnak a mostani helyzet a jó. Ha valaki visszagondol, hogy még egy éve is milyen viták folytak a román politikai életben ebben a kérdésben, beláthatja, hogy miért tartom jónak a mai helyzetet. Ebbôl az is következik, hogy a magunk részérôl csak olyan változást tudunk elfogadni, amely nem ront a mai helyzeten. Tehát nem zárom ki, hogy lesz szövegmódosítás, de úgy vélem, Románia sem érdekelt abban, hogy lényegileg változtasson eddigi álláspontján. A Jürgens- jelentés valóban zavart keltett, de gyors az ellenreakciója is, ami arra intheti az Európa Tanácsot, hogy kellô empátiával, nyitottsággal kezelje a kérdést.

- Végül a kormánypárt és az RMDSZ immár tartós, elfogadott együttmûködésének számomra nem túl rokonszenves vonását hoznám szóba. Erôsödô látszat, hogy az RMDSZ túl szorgalmas partner, s ott is túlteljesít, ahol esetleg teljesíteni sem igazán szükségszerû. Például az elhíresült replikatörvény esetében. S ezt nem csak a magyar, hanem már a román nyelvû sajtó is szóvá teszi olykor. Ennek persze nem az aggodalom a motivációja, hanem szeretnének éket verni az együttmûködôk közé, ha már sehogyan sem jön össze egy valamire való ellenzék. Van túlteljesítési kényszer?

- A felvetésben van igazság. Valóban, román lapokban is megjelenik ilyen szemrehányás, és nem hiszem, hogy szabadna nekem figyelmen kívül hagynom. Gondolkoznunk kell azon, hogy a közvéleményben vagy a közvélemény egy részében miért alakult ki ilyenszerû benyomás. Mármint hogy túlteljesítünk, meg hogy úgymond túl nagy az összhang a kormánypárttal. Ez utóbbi talán abból ered, hogy az egyetértésünk mindig nyilvános, hiszen szavazunk, az ellenkezésünk, egyet nem értésünk viszont nem jut nyilvánosságra. Hetente találkozunk a kormányzópárt képviselôivel, s rendre átbeszéljük a soron lévôket. Ezek vitával, olykor éles vitával járnak, amit nem teszünk közhírré, s helytelen is lenne, ha ezt tennénk. Ebben tehát csalóka a látszat. Ennek ellenére meg kell találnunk a módját, hogy felvetéseink megfelelôképpen nyilvánosságra kerüljenek. Nem vagyunk szervilisek, hát ne is látsszunk annak!

- Mi meg szeretnénk a megkülönböztethetôség sûrûbb jeleit érzékelni.

- Megértem.

Az EU dán elnökségének prioritásai

Az Európai Unió soros elnöki teendôit az idei második félévben ellátó Dánia öt prioritása az unió bôvítése, a biztonság és az igazságszolgáltatás, a tartós fejlôdés, az élelmiszerek biztonsága és a globális felelôsség, közölte Erik Brom, Dánia bukaresti nagykövete szerdán, sajtótájékoztatón.

Brom optimistán vélekedett az EU bôvítésérôl, tekintettel az Európa Tanács idén júniusban, Sevillában tartott értekezletén megfogalmazott következtetésekre, melyek által a tagálla-mok elkötelezték magukat az iránt, hogy mielôbb lezárják a csatlakozási tárgyalásokat az elsô bôvítési hullámban az unió tagjaivá váló országokkal. "Megvan a politikai szándék az elsô csoport országaival folytatott tárgyalások lezárására. Reméljük, hogy a tíz tagjelölt állam felkészül a tárgyalások lezárására az év végéig, azonban ha egyik vagy másik nem áll készen, úgy csak a felkészült országokkal zárjuk le a tárgyalásokat", hangsúlyozta Erik Brom. Hozzátette: az unió dán elnöksége nem engedi meg egyetlen tagjelölt országnak sem az EU bôvítési folyamatának késleltetését.

Az unió dán elnöksége reméli, hogy 2003 januárjában sikerül aláírni a csatlakozási szerzôdéseket a tagjelölt államokkal, a tuljdonképpeni csatlakozásra pedig "valamikor a 2004-ben esedékes európai parlamenti választásokat megelôzôen" kerülhet sor.

A szabadság, biztonság, igazságszolgáltatás kapcsán Dánia fokozza a terrorizmus elleni harcot, hatékonyabb intézkedéseket hoz a nemzetközi bûnözés ellen és megerôsíti a menekült- és bevándorlásügyi együttmûködést.

A tartós fejlôdés tekintetében a dán elnökség a piaci verseny és egy erôs egységes piac ösztönzését, valamint a környezetvédelmi kérdések fokozott figyelembevételét tartja fontosnak.

Tekintettel a pár évvel korábban Európában megjelent kergemarha-kórral kapcsolatos kérdésekre, igen fontos az egészséges táplálkozás lehetôségének biztosítása, valamint az élelmiszerek biztonsági fokának növelése, fejtette ki Brom.

A globális felelôsség kapcsán a dán diplomata hangsúlyozta: a következô években növelni kell az EU világban játszott szerepét, különösen a biztonság- és védelempolitika, a világkereskedelem liberalizációja, valamint a demokrácia és az emberi jogok hirdetése terén.

Románia legnagyobb problémája jelen pillanatban az EU- hoz való csatlakozás vonatkozásában a gazdasági feltételek teljesítése, a csatlakozási tárgyalások 2004-ben történô lezárása és az ország 2007 január elsején való belépése az unióba igen nagy mértékben függ a Románia által ez irányban tett erôfeszítésektôl, nyilatkozta Erik Brom, Dánia bukaresti nagykövete szerdán, sajtótájékoztatón.

Romániának versenyképes gazdaságra van szüksége, ennek megvalósításáért azonban még sokat kell tenni, például a privatizáció területén, tette hozzá a nagykövet.

Lemondott tisztségeirôl a Fidesz elnöke, parlamenti frakcióvezetôje.

Ezt maga Pokorni Zoltán jelentette be szerdai budapesti sajtótájékoztatóján arra hivatkozva, hogy kiderült: édesapja együttmûködött az állambiztonsági szolgálattal a rendszerváltozás elôtt.

Elmondta, hogy a pártelnöki poszton Áder János alelnök, a frakcióvezetôi tisztségben pedig valószínûleg Deutsch Tamás, a képviselôcsoport helyettes vezetôje követi.

Pokorni Zoltán megrendülten mondta el, hogy a Népszabadság címû napilap keddi írása után, 40 éves korában szerzett tudomást édesapja állambiztonsági múltjáról.

A lap Meruk József újságírótól idéz, aki egy Pákozdi János nevû emberrôl beszélt, aki az elmúlt rendszerben együttmûködött az állambiztonsági hivatallal.

Ezt követôen Pokorni Zoltán - elmondása szerint - felkereste édesapját és megkérdezte tôle, hogy Meruk József róla beszélt-e. Mint mondta, édesapja bevallotta neki az igazságot.

Pokorni Zoltán szavai szerint édesapját az ’50-es évek elején 12 év börtönbüntetésre ítélték államellenes szervezkedés vádjával, majd 3 évvel késôbb válaszút elé került, hogy további 9 évet tölt-e börtönben vagy segíti a titkosrendôrség munkáját.

Hozzátette: édesapját kilencévi börtönnel zsarolták 33 éven keresztül.

- Nem kívánom senkinek, hogy negyvenévesen értesüljön ilyesmirôl - húzta alá.

Közölte: noha sem erkölcsi, sem politikai okok nem kényszerítik lemondásra, mégis megválik posztjaitól.

- Nem tudom ezt a feladatot, ezt a munkát így végezni tovább - hangsúlyozta.

Elmondta, hogy édesapja múltjáról a családtagok közül egyedül édesanyja szerzett tudomást. Közlése szerint a szülei 1972-ben elváltak.

Mint hangsúlyozta: édesanyja soha egyetlen szóval sem utalt házassága megromlásának okára.

Pokorni Zoltán úgy fogalmazott, hogy édesapját 1989-ig zsarolták, soha nem tudott kitörni ebbôl az ördögi körbôl.

A politikus álláspontja szerint a Népszabadság híre azt kívánta üzenni neki, hogy maradjon csendben, jobb, ha nem foglalkozik az ügynöktémával.

- Én azonban nem teszem meg senkinek azt a szívességet, hogy ilyen csapdában vergôdjek - szögezte le.

- Márpedig egy pártot nem lehet indulatvezérelten irányítani - tette hozzá.

Pokorni Zoltán szavai szerint nem képes munkáját úgy végezni, hogy a parlamenti patkó másik oldaláról öblös hangon bárki átkiabálhasson, és azt mondhassa: kérdezd meg apádat, kicsoda.

A Fidesz-frakció várhatóan hétfôn dönt Pokorni Zoltán utódlásának kérdésérôl.

A gazdasági és monetáris unióra vonatkozó joganyag elfogadásáról folytatott tárgyalásokon Románia vállalta, hogy a Román Nemzeti Bank legkésôbb 2004 végéig az euróhoz igazítja a lej árfolyamát, áll a központi bank szerdai közleményében.

A Románia és az Európai Unió között június 28-án, fôtárgyalói szinten lezajlott csatlakozási tárgyalásokon megnyitották és lezárták a Gazdasági és Monetáris Unióról szóló 11. fejezetet.

Románia vállalta, hogy csatlakozásáig átveszi az uniós joganyagot. 2004 végéig a menetrend szerint minden törvényhozási módosítás megtörténik annak érdekében, hogy a nemzeti bank kompatibilissá váljon az uniós rendszerrel.

A Közigazgatási Minisztérium a francia szaktárca és az olasz minisztertanács támogatásával szerdán reformprojektet indított be, amelyet az Európai Unió több mint egymillió euróval finanszíroz.

Octav Cozmînca közigazgatási miniszter elmondta, a PHARE- programon keresztül folyósított 1,25 millió eurót fôként a szaktárca és a helyi önkormányzatok tevékenységének hatékonyabbá tételére, a köztisztviselôk felkészítésére és a szükséges mûszaki berendezésekre költik.

A 18 hónapos projektet egy román, egy francia és egy olasz koordinátor irányítja. Jonathan Scheele, az Európai Bizottság Bukaresti Delegációjának vezetôje elmondta, az Európai Unió meg kíván bizonyosodni afelôl, hogy csatlakozása pillanatában Románia képes lesz teljesíteni minden, EU-tagsággal járó kötelezettséget.

Két, mélyen vallásos zsidó férfi kedden Jeruzsálemben megpróbált felmászni a Siratófalon át a muszlim hatóságok által lezárt templomhegyi területre, mivel a szent helyként tisztelt falon egy növekvô nedves folt volt látható, és ez arról gyôzte meg ôket, hogy a Messiás eljövetele a küszöbön áll.

Néhány zsidó misztikus szerint a szent hely, a Siratófal "sírása" annak a jele, hogy a Messiás eljövete közel van.

A két vallásos férfi tettét valószínûleg ez motiválhatta, azonban a Templomhegyre nem sikerült feljutniuk, mivel a helyszínen tartózkodó izraeli biztonsági emberek az ôrszobára kísérték ôket.

Smuel Rabinovitch, a Siratófal körzetének fôrabbija szerint a nedves elváltozást négy nappal ezelôtt vették észre a falnál imádkozó férfiak. A fal közepén észlelhetô, jelenleg 10-szer 40 centiméteres folt vizsgálatát az izraeli mûemléki hivatal szakemberei megkezdték, a gyanú szerint vízszivárgás okozhatja a jelenséget.

A jeruzsálemi Templomhegyet mind a júdaizmus, mind az iszlám szent helynek tartja. Itt állt mindkét zsidó templom: a Salamon király által építtetett, illetve a babiloni fogság utáni második templom is, amelyet a rómaiak romboltak le Kr.u. 70-ben. Jelenleg a hegyen - amely az iszlám harmadik szent helye - két mecset áll, a Sziklamecset és az al-Aksza mecset, Ariel Sharon hivatalban levô miniszterelnök 2000 szeptemberi, az intifádát kirobbantó látogatása óta pedig nem muszlim vallásúak a teret nem látogathatják - emlékeztetett az AP.

A teret felügyelô muszlim szervezet, a Vakuf nem tud arról, hogy az ügyben az izraeli fél megkereste volna ôket, de biztosított arról, hogy számukra is fontos a szent körzet épségének fenntartása.

A városgazdák aktuális gondja

Bár még tart a vizsgaszesszió, a megye és a megyeközpont iskoláiban már több hete befejezôdött a tanítás. A nyár pedig a pótvizsgákon túl az épületek javításának, korszerûsítésének ideje kellene legyen. Természetesen alapos, tartós eredménnyel járó munkára ott lehet számítani, ahol idejében elkezdik a felkészülést. Marosvásárhely Polgármesteri Hivatalának szintjén ezt a tevékenységet Csegzi Sándor alpolgármester irányítja.

Elkerülendô az iskolai év kezdetén lejegyzett panaszokat, amelyek az elvégzett munka minôségét kifogá-solták, valamint a tanév idején jelentkezô kellemetlenségeket (amikor például az 1-es számú iskola tanulói tüntettek a fûtés hiánya miatt), az alpolgármestertôl arra kértünk választ, hogy milyen elôkészületeket tettek annak érdekében, hogy a következô tanévben a tanintézmények zavartalan mûködését biztosítsák.

A válasz értelmében elôször is fel kellett építeni a hivatalban azt az osztályt, ami az iskolákban végzett munkát elôkészíti, követi és számba veszi. Ennek érdekében a meglévô kettô mellé újabb két személyt alkalmaztak, de tekintetbe véve a több mint száz tanintézményt, négyen is kevesen vannak a munka elôkészítésére, ellenôrzésére és számbavételére. Ezért biztosítanak fontos szerepet az átvétel során az iskolaigazgatóknak is, akiknek joguk van halasztani a munka átvételét, amíg az megfelel az elvárásoknak.

Újdonságnak számít, hogy a hivatalban az idéntôl pontosítják a kimutatást, s minden iskolának lesz egy külön nyilvántartó lapja, amelyen évrôl évre feltüntetik az elvégzett munkálatokat.

Az iskolák korszerûsítését egy átgondolt terv alapján kezdték el, amelyben a következô sorrendet állapították meg: tetôzetjavítás, mellékhelyiségek korszerûsítése, ajtók, ablakok javítása, fûtôrendszerek javítása, esetleg önállósítása, mérômûszerekkel való ellátás, és ha mindez rendben van, következhet a sportpályák, sportlétesítmények rendbetétele.

Csegzi Sándor szerint az igények feltérképezése már szeptember 15-tôl elkezdôdött, majd a megvalósíthatósági szintig való lebontás következett, a többi lépést a feladatfüzetek elôkészítése, és végül a versenytárgyalások lebonyolítása jelenti.

Kérdésünkre, miszerint több tanintézményben is szóvá tették, hogy önerôbôl sokkal olcsóbban boldogultak volna, azt a választ kaptuk, hogy a közpénzek felhasználásának megvan a törvényes módja, és ettôl a hivatal nem térhet el.

Miért adják fôvárosi cégeknek a munkát? - vetôdött fel a kérdés több iskolában is. A válasz értelmében az nyeri meg a versenytárgyalást, aki a jobb ajánlatot teszi, ami nem zárja ki, hogy a nyertes cég egy helyi vállalkozásnak adja ki a munkát.

Igényekbôl továbbra sincs hiány, s a fontossági sorrend felállítását követôen az idén is a város saját bevételeinek a 12 százalékát fordíthatják erre a célra, akárcsak az elmúlt esztendôben. Ez összességében 20 milliárd lejt jelent, amit valószínû, az idén is túllépnek.

A beruházások értéke körülbelül 6 milliárd lejt tesz ki, ebbôl hármat mérôórák felszerelésére fordítanak, az 1-es számú általános iskolában végzett munkálatok mellett önálló hôközponttal látják el a gazdasági és a vegyipari líceumot is.

- Javában folyik az építkezés a 4-es számú általános iskolában, ahol láthatóan a polgármester óhajának megfelelôen módosították a tervet....

- Valóban módosult a terv ahhoz képest, amit a Világbankkal megbeszéltünk. Van ugyanis két épületszárny, amit fölösleges feljavítani. Ehelyett az udvaron egy könnyû szerkezetes új épület készül, szintén a Világbank ajánlására. Az épületben hat tanterem, egy tanári szoba valamint orvosi rendelô lesz. Az építkezéshez négymilliárd lejt biztosít a Világbank, egymilliárdba kerül a hôközpont cseréje, 600 milliót fordítunk a régi szárny javítására - mondotta az alpolgármester.

A munka jobb megszervezése és könnyebb ellenôrzése érdekében felmerült, hogy lehetne a Locativ Rt.-nek egy olyan cége, amely folyamatosan a tanintézmények javításával foglalkozna, s ezáltal kiküszöbölhetô lenne, hogy a cégek adják-vegyék a munkát - hangzott el a beszélgetés során.

Sajnos továbbra sem tudnak odafigyelni az iskolák felszereltségének javítására - jegyezte meg az alpolgármester, aki egyelôre a szülôk bevonásával látja megoldhatónak ezt a kérdést.

Vasárnap tartják a hagyományos falunapot Búzásbesenyôn. Ezen a napon számot vetnek az elmúlt idôszak eseményeivel, felmérik a teendôket. Már pénteken megérkezik a testvértelepülés, Tápiószôlôs küldöttsége. Az anyaországi vendégek szombaton Szovátára, Parajdra és Korondra kirándulnak, vasárnap pedig részt vesznek a falunapi ünnepségen, amelyre várják érdekvédelmi szervezetünk, a megye és a megyeszékhely számos hivatalos személyiségét is. Simon István polgármester tájékoztatása szerint vasárnap fél tizenkettôkor kezdôdik az ökumenikus istentisztelet, a falu legtágasabb imahelyén, a római katolikus templomban. Ugyanitt hangzanak el az üdvözlô és ünnepi beszédek. Ezt követôen a közeli mûvelôdési otthonban zajlik az ünnepi mûsor, amelyen fellép a római katolikus egyház kórusa, a református egyház énekkara és az iskola diákcsoportja népdalokkal és szavalatokkal. A mûsor után közös ebéden vesznek részt a vendégek és vendéglátóik.

Búzásbesenyô szeretettel várja idegenbe szakadt, más tájakra származott gyermekeit.

Tegnap délelôtt munkabaleset történt a marosvásárhelyi téglagyár egyik mûcsarnokában. Bôr Albert 33 éves hegesztô munkás leesett a 2 méter magasságban levô állványról. A sérültet azonnal a sürgôsségi rohammentô-szolgálatosok szállították el és ápolták, ezután távozhatott a kórházból, mivel megállapították, hogy csak könnyebb sérüléseket szenvedett. A szakember 14 éve dolgozik, ebbôl 11-et a téglagyár alkalmazottjaként, a balesetet valószínû figyelmetlenség okozta. A munkaügyi felügyelôség a helyszínen is alaposabban kivizsgálja az esetet - tájékoztatta a Népújságot Carmen Vamanu fôfelügyelô.

Mint olvasóink jól tudják, a magyar országgyûlés tavaly júniusban fogadta el a magyarország határain kívül élô magyarok státusáról szóló törvényt, amely 2002. január elsején lépett életbe. A törvény alkalmazására a térségben számos, úgynevezett státusirodát hoztak létre. Ezek központosították a beérkezett kéréseket és továbbították a budapesti közigazgatási hivatalhoz.

Maros megyében 16 státusirodát hoztak létre, amelyeknek egy részét a múlt hónapban megszüntették, mert, mint a megyei felügyelô testület és az RMDSZ megyei szervezetének ügyvezetô elnöke, Brassai Zsombor tájékoztatott, "kiszállásos módszerrel" sokkal operatívabban tudják megoldani az igénylések begyûjtését és továbbítását.

Bár az érdeklôdés nem felel meg a várakozásoknak, a megyében vannak olyan helységek, ahol minden egyes lakos benyújtotta igényét a magyar igazolványra. Lukácsy Szilamér erdôcsinádi református lelkész, a helyi RMDSZ elnöke a Népújságnak elmondta, hogy januárban, mihelyt megnyílt a gernyeszegi iroda, az egész falu lelkesen jelentkezett a kérelmével. A lelkész is kivette a részét a mozgósításból. Istentiszteleten lelkesítette a gyülekezetet, Szászrégenbôl vitt a faluba fényképészt, és két hónap alatt, február végére, március elejére az ötszázvalahány lelket számláló falu minden egyes lakója letette magyarigazolvány- kérelmét. Igaz, jegyezte meg Lukácsy Szilamér, voltak, akik nehezen vették rá magukat, mert vagy a munkahelyen fenyegették meg ôket, vagy önkéntes "agitátorok" próbáltak ellenmeggyôzô munkát végezni. Mára az egész falu, még a 97 éves ( idôközben, sajnos elhunyt) Füzesi Zsuzsanna is beadta az igénylését, azonban sem választ, sem igazolványt nem kaptak még.

Ezért kérdezi a falu népe, mikor kapják meg végre a magyar igazolványokat?

Olvasói panasz érkezett a szerkesztôségbe, ugyancsak a magyar igazolvány körüli bonyodalmak miatt. A panaszos elmondta, hogy ô és a családja februárban adta be a kérést a megyei RMDSZ-hez, s máig sem kapott igazolványt, holott ismer olyanokat, akik áprilisban kérelmezték, s már kézhez kapták.

Kérdésünkre Brassai Zsombor elmondta, hogy elektronikus hálózati zavarok miatt a februári írásos kérelmeket összegyûjtötték és elküldték a kolozsvári magyar konzulátusra. Onnan futárpostával juttatták el a magyar belügyminisztériumhoz. A kérések kézi feldolgozása még folyamatban van.

- mondta egy másik panaszos, aki azért keresett fel a Népújságnál, mert, miután többedmagával az éjszakát a budapesti közigazgatási hivatal elôtt töltötte, a reggeli órákban egy tisztviselô egyszerûen eltanácsolta ôket azzal, hogy másnap jöjjenek vissza. Mások is panaszkodtak már mind a helyi, mind a budapesti, de akár a debreceni irodákra is. Sokan ki sem utaznak Magyarországra, mert nincs pénzük útlevélre, vagy a másfél millió lejes útiköltségre, vannak, akik kiutaznak, de dolgavégezetlenül térnek haza, mert nincs pénzük arra, hogy szállodában várják ki, amíg elkészül az igazolványuk, vagy ha kész van, sorra kerüljenek.

A panaszok okán Székely Istvánt, az országos státusiroda vezetôjét kérdeztük. Ô elismerte, hogy gondok vannak a magyar igazolványok kibocsátásával és átvételével, s kijelentette, keresik azokat a megoldásokat, amivel fel tudják gyorsítani a magyar igazolványok átvéte-lének ügyrendjét, és amelyek hozzájárulnak, hogy két-három hónapon belül annak a kérelmezônek, aki nem rendelkezik útlevéllel, vagy probléma az utazási költségek fedezése, ne kelljen személyesen kiutaznia Magyarországra. Egyébként, mondta, jó, hogy szóvá teszik a panaszokat.

Az irodavezetô a hétvégi Medgyessy-Nastase találkozótól reméli, hogy sikerül megnyugtató megoldást találni az ügyre. Hozzátette: kb. 200 ezer papírforma-kérelmet tettek le, mert Kárpártalján és Délvidéken nem mûködött az elektronikus hálózat. Ebbôl, a februári hiba miatt 51 ezer Erdélybôl érkezett kérvény. Az erdélyiek megnyugtatására mondta, hogy 45 ezret elbíráltak, ugyanis leállították a begépeléseket, és jelenleg kizárólag az erdélyi kérelmekkel foglalkoznak. Így feltehetôen két-három héten belül az összes romániai kérvény ügyében döntés születik.

Székely István szerint a Maros megyébôl érkezett, pozitívan elbírált igénylések a számítógépen kb. 200 oldalt tesznek ki, úgyhogy halad a dolog. Azt azonban elismerte, hogy vannak még hibák a magyar közigazgatási központban, s megesik, hogy méltatlanul bánnak az igénylôkkel. A magyar közigazgatósági hatóság nincs felkészülve a "ro-hamra". Havi 15 ezer kérvényt tudnak elbírálni, s jelenleg 35 ezret bírálnak el. Amikor a papíron benyújtott kérvények feldolgozása megtörténik, helyreáll az egyensúly, s a közeljövôben Budapest is átszervezi az ügyfélfogadást.

Tévé

"A velem lévôk tiltakozása ellenére nem volt más választásom, mint az, hogy azt válaszoljam: ha ez a feltétele annak, hogy megvédjem valamilyen formán mindazokat, akik ott vannak a padláson, akkor én leereszkedem; és néhány barátommal azonnal meg is tettük ezt. * ...a padlásról a kapubejárat alá érkeztünk, itt egy nagyon-nagyon keskeny ösvényen kellett végigvonszolnunk magunkat a székház termein, amelyeket elleptek a fejszés banditák, akik kétoldalt a kéz a kézben fogózkodó, élô láncot alkotó rendôrök háta mögül ököllel ütöttek bennünket, és rugdostak egyidejûleg, a rendôrök lába között is. A sípcsontunk és a fejünk észlelte ezt a fogadtatást. * Ökölcsapások és rúgások közepette aztán valamiképpen lejutottunk a kapubejáratig, ahol a rendôrfônök, az említett generális és az ezredes... társaságában töltöttem másfél órát, várakozván - valamire... * Úgy mondták, hogy a tömeg csillapodjon. A tömeg ôrjöngött. A tömeg fejszeerdôt emelt az égre. * A késôbbi tanúvallomás szerint egy katonatiszt is elkiáltotta magát, mondván: - Íme, itt vannak, vegyétek ôket kezelésbe! * Ez meg abból állott, hogy engem, rögtön, ahogy a kapuboltozat alól kiléptem, jobbról hatalmas ütéssel leterítettek (...) Majd magamat valahogy összeszedve s a társaim segítségével négykézláb, kúszva a kövezeten odakerültem a teherautó elé, amely rettenetesen magas volt, és nem is tudom, hogy tettek föl rá, a társaim segítettek... És arra emlékszem még, hogy ahogy földobtak engem a teherautó rakterére, láthatatlan kezek a ponyvaborítást körös- körül leszaggatták a teherautóról, és minden oldalról fejszékkel és más támadó szerszámokkal fölszerelt parasztok lepik el a teherautó rakterét. * Ott nyilván letepertek, hogy milyen ütéseket kaptam jobbról, balról, azt késôbb, a kórházban tudtam csak megállapítani, mint: törött borda, repedt homlokcsont, repedt arccsont - és a szemem. * Semmi fájdalmat nem éreztem, tehát azt sem érzékelhettem, amikor a szememet fejszével kiverték, egyszerûen csak arra emlékszem, hogy valakik ütöttek, és valakik fölém borultak. * Késôbb, egy esztendô múltán jelentkezett egy katona, aki, amikor engem letepertek, akkor ô fölibém hajolva próbált védeni. És - katona lévén - az ô katonatársai segítségére siettek, és így ezeket a fejszés banditákat sikerült valamiképpen leseperni az autó rakterérôl. * A katonák kiáltották azt is a gépkocsivezetônek, hogy indítson már, az Isten szerelmére...* A vezetô feladata volt: megvárni, amíg - úgy, ahogy történt - valaki jelenti a városi parancsnoknak, az ezredesnek, hogy engem agyonvertek. Erre a jelentésre az ezredes úr befogta a jelentô ifjúnak a száját, mondván, hogy hallgasson. * A kezdeti sejtelmesség és titokzatosság, hogy miért éppen hozzám ragaszkodnak, azáltal is világosabbá vált, hogy miután engem elszállítottak a sürgôsségire, negyedóra múltán az ôrjöngô tömeg - mert akkor már két-háromezer fônyi lehetett - elvonult. * Elvonult, a teret üresen hagyta - mocskát hagyta csak ott, a Bolyai téren. A padlásra szorult, közel hetven fônyi magyar csoport pedig békésen levonulhatott, és békésen haza is ballagott. Velük szerencsére, hála Istennek már senki sem törôdött."

No comment? Ej, dehogynem. Hiszen a gyilkosok - fôleg pedig felbujtóik és parancsnokaik - közöttünk járnak, uszító cikkeket írnak, szobrokat állítanak háborús bûnösöknek, utcákat neveznek el róluk. Folyik a sav meg a marólúg, fröcsögnek azóta is szüntelenül. A diverzió folyamatos.

De mi nem válaszolhatunk sem vitriollal, sem fejszével, sem capinával.

Erôsebb fegyverünk van azoknál. Az emlékezés és emlékeztetés. És: Sütô András. A leghitelesebb tanú. Az áldozat - aki, Isten kegyelmébôl: életben maradt. És beszél.

Ô a mi élô lelkiismeretünk. Legfôbb ügyészünk és legékesebb védônk. (Beszélgetés Sütô Andrással, M2, péntek)

Ma, csütörtökön délelôtt kilenc órától kezdôdik Marosvásárhelyen, a Deus Providebit Tanulmányi Házban a Bolyai-Gauss-Lobacsevszkij nemzetközi matematika-konferencia, melynek témája: A nem euklideszi geometria a modern fizikában. Csegzi Sándor alpolgármester, a Bolyai János-emlékévet kezdeményezô bizottság vezetôje a sajtónak elmondta: mintegy harminc külföldi matematikus, fizikus jelenlétére számítanak, Romániából pedig körülbelül 25 elôadó jelezte részvételi szándékát. A külföldiek Magyarországról, Ukrajnából, Oroszországból, Japánból és máshonnan érkeznek. Az országból krajovai, bákói, jászvásári, nagyváradi, temesvári elôadókat várnak.

A konferencia munkálatai az interneten is követhetôk a www.ms.sapientia.ro címen, ezt a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem teszi lehetôvé. De csakis azok vehetik igénybe ezt a lehetôséget, akik telepített Real Player programmal rendelkeznek. Kis méretû képet akár telefonvonalas kapcsolaton keresztül is látni lehet. 56k-s modemmel elfogadható minôségû a nagy kép is. Az elôadók közül a legnevesebbek: Lovas István magyarországi akadémikus; a kijevi Jenkovszky László akadémikus; Radu Miron akadémikus Iasi-ból; Toró Tibor professzor Temesvárról...

A háromnapos nemzetközi konferencia támogatói a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal, az EMT, a Communitas Alapítvány, a Magyar Tudományos Akadémia és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem.

A Schola Társaság és a Romániai Magyar Dalosszövetség

· A tanfolyam célja: elôkészíteni az érdeklôdôket a Schola Társaság és a Romániai Magyar Dalosszövetség által szervezendô középfokú továbbképzô tanfolyamra, amelyre legközelebb 2003-ban kerül sor Kolozsváron.

· Helyszín és idôszak: Kolozsvár, Protestáns Hittudományi Fôiskola, 2002. szeptember 9-13.

· Meghívottak: olyan zenepedagógusok, zenemûvészeti fôiskolai hallgatók, egyházzenészek, akik szeretnének megismerkedni a gregorián neumaírás elemeivel, illetve a gregorián interpretáció alapjaival. Különösen azoknak ajánljuk a tanfolyamot, akik fiatalok/gyermekek gregorián énekét akarják oktatni és vezetni.

· Jelentkezési feltétel: kottaolvasási gyakorlat ötvonalas, illetve - lehetôleg - négyvonalas kvadrátkottából.

· Tananyag: a kvadrátnotáció elemei, a sankt Gallen-i neumák alapjelei, egy teljes miseproprium és egy teljes miseordinárium elsajátítása, liturgikai alapismeretek (elmélyí-tése), a gregorián ének vázlatos története.

· Részvételi díj: az ötnapos tanfolyam részvételi díja 300 000 lej. A Schola Társaság biztosítja a tanfüzetet és más segédanyagokat.

· Szállás és étkezés: a szállás és étkezés költségeit a Schola Társaság - támogatók jóvoltából - magára vállalja. Szállást és étkezéseket a kolozsvári Protestáns Teológiai Fôiskolán biztosítunk.

· A jelentkezés módja: e-mail-en (tamas.jakabffy@mail.dntcj.ro), illetôleg levélben a következô címen: Asociatia Schola Társaság, Str. Plopilor 34-36. Ap. 39. 3400 Cluj. Felvilágosítás kérhetô a következô telefonszámokon: 0264-428869, és -428914. A jelentkezésnek a következô adatokat kell tartalmaznia: név, foglalkozás, munkahely, pontos lakcím (irányítószámmal és hivata-los utcanévvel), telefonszám, esetleg e-mail-cím, a Kolozsvárra érkezés várható idôpontja, igényel-e szállást és étkezéseket.

Kérjük az érdeklôdôket, minél sürgôsebben jelentkezzenek, mert a helyek száma korlátozott. A jelentkezés elfogadásáról az érdeklôdôket augusztus 31-éig értesítjük.

Panasszal kell kezdenem: engem nem kérdeznek meg szociológiai kérdôíveken és elkerülnek a felmérôk. Úgy látszik, fikarcnyit sem számítok a szemükben. Nem vagyok az átlag, annál csak rosszabb (jobb) lehetek. Pedig, isten bizony, arra születtem, hogy a jók arányait javítsam, a világszínvonal fölé hajtsam.

Persze vannak rubrikák (nem baj, hogy a vörös szóból származik?), ahol az életmódváltozásra kérdezô biztos-bizonytalan kutató faggatózására közölnöm kell a fenti múlt idôs szerkezetet. Nálunk, nálam ui. csak régen volt napi két- három óra rádióhallgatás. Leginkább a diktatúra elsô negyven évében.

Mert például legkorábbi élményrétegemben fedezhetô fel, hogy szólt a Kossuth rádió, híreket mondtak, reggeli zenés mûsort közvetítettek, megszólalt a ma már nálunk is nyilvánosan elénekelhetô szünetjel a magyar szabadságról és a hazáról. Édesanyámtól tudom szöveges változatát, pedig ô is kommunista volt.

És rádiójátékokat, vetélkedôket hallgattunk rendszeresen, nagyszerû irodalmi mûsorok futottak. Versek, novellák. Szabó-család. Hangjukról ismertem a legnagyobb magyar színészeket. És a kabaré nagymestereit. Mert fölöttébb élveztük (a család egésze) a rádió szilveszteri, a hónap elsô hétfôi kabaréit. Ekkor minden mást félrelöktünk, körbeültük a készüléket. Éppen úgy, mint Woody Allen és családja a nemrég újra vetített (Duna tv) A rádió aranykora címû filmjében.

Rádió mellett fôztünk, mostunk, teregettünk konyha- és balkon-szerte, vasaltunk (sej de keservesen…, nem, nem igaz, nagyon vidáman neveltek föl szüleim, akiknek életem végéig hálás leszek a rádióhallgatás élvezhetôségére szoktatásért).

Ahogyan hálás vagyok, hogy felfedezték nekem a Szabad Európát, a BBC-t, az Amerika hangját. Nagybátyám rendszeresen hallgatta a világhíreket a föld minden magyarul-németül- románul sugárzó adóján. (A két véglet: Bukarest I. és Jeruzsálem a Márton- házaspárral.) Én is.

Ja persze, itt volt városunk rádiója. Rengeteg szerkesztôjét ismertem, olykor-olykor mûsorukra fordítottam világvevô fülemet. Mikor apa beszélt, ha nagy színészek régi felvételeit közvetítették, egész régen a vasárnap reggeli gyerekmûsorok kedvéért.

Mindez ma már sajna a múlté. Természetesen a számítógép, a tévé von el esténként, a könyvek és az a tény, hogy rengeteg CD-t vásárolok, ti. az esti fô mûsoridôben nincs (jó) zene az általam kiválasztott adókon. Csak FM-zenebona, mosógépprogram, a helyi kereskedelmi adók agresszív rétegnyüsletése. Az élet leélési módja változott, vagy rádiók régi meghittsége tûnt tova. Elvonási tünetek még ütöttek ki rajtam.

Szóval, ha megkérdeznének, szokott-e rádiót hallgatni, azt válaszolnám: reggelente és önösen, ha pont én szövegelek. (Nagy szám ??!)

Ha valaki azt hitte volna, hogy a nemzetközi rápirítások, majd a kormányfôi fogadkozás és a szélsôséges és fasiszta személyiségek és jelképek használatát tiltó sürgôsségi kormányrendelet megjelenése végre megszünteti a jóérzésû embereket sértô megnyilvánulásokat, eleve tévedett. A háborús bûnösként elítélt Ion Antonescu marsall kultuszát nem sikerült egy egyszerû tollvonással elintézni, de lehet, ez nem is volt a rendelet megalkotójának szándéka. Erre lehet következtetni ugyanis abból, hogy a megfogalmazás egyáltalán nem egyértelmû, olyan kiskapukra ad lehetôséget, melyeknek alapján az elôírásait a legtöbb helyi tanácsban - még az RMDSZ-többségû marosvásárhelyiben is! - nem tartották kötelezô érvényûnek, illetve egy értelmezési tótágassal még azt is kiderítették, hogy az tulajdonképpen nem is vonatkozik az egykori kondukátorra (a fasiszta vezér védelmezôinek magvas gondolkodására valló gondolat: Antonescu tulajdonképpen a kommunizmus áldozata!), ezért nem alkalmazzák.

Így esett meg, hogy jóval a kifelé tett fogadkozások után, melyek a holokauszt-ügyben tréfát nem ismerô Egyesült Államok követelésének azonnali teljesítését ígérték, ma is számtalan romániai városban éktelenkednek Ion Antonescu nevét hirdetô utcatáblák, sôt szobrok és nyilvános helyen kifüggesztett képek is.

S a nemzetközi közvélemény feledékenységére alapozó kormánypolitikusok most annyira meglepôdnek, amikor számonkérik ígéretük betartásának elmulasztását, hogy egész egyszerûen hazugságokkal próbálják tisztára mosni az ébenfekete szerecsent. Mert minek lehet minôsíteni Razvan Theodorescu azon állítását, mely szerint már nincs is sem Antonescu-szobor, sem Antonescu utca Romániában (talán meghívhatnánk tájékozódni Marosvásárhelyre és Nagysármásra), vagy Octav Cozmânca azon vélekedését, hogy csupán az utcanévtáblák kicserélése nem történt meg - ezt a gyönyörû indokot tessék megfigyelni! - anyagi okok miatt.

Most pedig tessék-lássék újabb felvonása következik majd az utcanév- változtatási komédiának, mert ha muszáj, hát akkor nagyon szívesen! Ugyanaz a Cozmânca kijelentette, hogy annyiszor ülnek össze az érdekelt városi tanácsok, ahányszor kell az utcanév- módosításhoz, hiszen a törvény (melyik?) mindenki számára kötelezô (s persze az sem mindegy, hogy a prágai NATO-csúcs idején nagyot kell-e majd hazudni, vagy elég lesz egy-két Antonescu utca letagadása).

Hamarosan tehát ismét napirendre tûzik a marosvásárhelyi tanácsban is az Antonescu sétány nevének megváltoztatását, s remélhetôleg ezúttal az RMDSZ-frakció a maga egészében sem vonakodik majd elfogadni a módosítást. Az alapvetô gond azonban mégsem ez. Ha az az ára az észak-atlanti integrációnak, hogy Antonescu neve ne jelenjen meg az utcanévjegyzékben, ezt a legtöbb román politikai alakulat még hajlandó megfizetni. A legfôbb gond azonban az, hogy az Antonescu-kultusz ennél jóval mélyebb, s nem egy névtáblán, vagy egy szobron múlik. Az igazi gond nem az Antonescu-szobrok vagy utcák megjelenése, hanem az, hogy a román társadalomban a legkisebb visszatetszést sem keltették. A múlttal való leszámolás nélkül pedig - bármilyen szónoklattal is próbálunk tetszeni a nyugatnak - nincs valódi integráció.

Amikor a magyarság 460 táján kiindult Urál- vidéki hazájából, hogy belevesse magát a délorosz pusztákon hullámzó, fôleg török népek tengerébe, már annyira föl volt vértezve a lovas nomád életre, hogy meg tudta állni helyét e magasabb kultúrájú, harcias népek között. Fôleg lótenyésztésük lehetett már magas fokú . Erre mutat az a tény , hogy noha a V.-IX. században állattenyésztési szókincsünk igen sok török szóval bôvült, lótenyésztésre vonatkozó török jövevényszavunk e korból nincsen, csupán a béklyó, gyeplô, valamint ól és karám szavunknak lehet ilyen vonatkozása; e téren tehát a magyarságnak nem maradt sok tennivalója. Egyébként azonban igen. Mint tudjuk, a vándorlások korában került népünk a török hatás legerôsebb kereszttüzébe, nyelve több száz jövevényszóval gazdagodott, s ezek tükrében megállapítható, hogy gazdasági élete, törzsszervezete, életmódja jelentékeny mértékben tovább fejlôdött, hozzáidomult a török népekhez, és mûvelôdésük eljutott a lovas nomádság felsô szintjére. Elsôsorban az állattenyésztés mutatja e hatást: a bika, ökör, disznó, borjú, tyúk, gyapjú, túró stb. szavakkal ebben az idôben gazdagodott nyelvünk.

Az állattenyésztésen kívül már bizonyos fokú földmûvelés is szerepel a magyarság gazdasági forrásai között, mint a búza, árpa, gyümölcs, alma, szôlô, bor, borsó stb. Lehet ugyan, hogy gyümölcsök egy részével mint vad gyümölccsel ismerkedtek meg, gabonanemûek és bor kereskedelmi áruként is juthat el hozzájuk, de az eke, sarló, ôröl, tiló stb. kétségtelenné teszik, hogy maguk is mûvelték a földet. Ez viszont azt bizonyítja, hogy már ideiglenesen egy-két nemzedéknyi idôre meg-megtelepedtek egy-egy szállásterületen, s ott külterjes, rideg állattenyésztésen kívül gabonát, kendert vetettek, sôt talán gyümölcsfélét és szôlôt is ültettek. Idegen kútfôink adatai is ilyen félnomád életmódról vallanak. E jövevényszavak azt bizonyítják, hogy az átadó törökség egy része már földmûvelô volt, tehát a részben csuvasos nyelvet beszélô kazárokra kell gondolnunk, akik földmûveléssel, kertgazdasággal foglalkoztak. Ipari, fôleg persze háziipari tevékenység jelei a már említett ôröl, tilol stb. szavakon kívül a gyárt, teker, gyûr, csavar, tûz stb., viszont már az ipari tevékenység bizonyos megoszlására enged következtetni az ács, a szûcs és a hivatásszerû kereskedelemre a szatócs.

A gazdasági fejlôdéssel párhuzamosan anyagi mûveltségük is növekedett, lakásuk a putriszerû háznál kényelmesebb sátor lett, ennek berendezése székkel, koporsóval, azaz ládával, továbbá gyertyával, a halászatban használt fáklyával gyarapodott. Öltözködésük fejlôdésre mutat az ölt, továbbá a saru, csat, bársony, (selyem), a gyöngy, gyûrû, tükör stb,. pedig a cicomára.

Gheorghe Nan, a kamara elnöke szerint Marosvásárhely különleges helyzetben van, mivel "történelme" van, és a 90-es évek elején elterjedt hírek hatásai még ma is érzôdnek. Ez az egyik oka, hogy Maros megye még mindig 10-11. helyen van a külföldi befektetések tekintetében és ez szorosan összefügg azzal is, hogy éppen emiatt a gazdasági megvalósítások alapján is csak a 9-10. helyet foglalhatja el a többi megyék között. Ugyanakkor a kamara elnöke elismerte:

- Nem tudom megmondani, hogy mi az oka annak, hogy lehetôségeinket nem sietnek kihasználni a külföldiek. Számos külföldi delegációt fogadtunk, de azok egy része végül határ menti megyéket választott, ami vonzóbbnak tûnt számukra. Mások a hátrányos régiónak minôsülô helyekre igyekeznek az ottani kedvezmények miatt. Mi a magunk részérôl minden feltételt meg kell teremtsünk a befektetôknek, de azt is tudnunk kell, hogy erôszakkal nem lehet befektetôket ide hozni .

Szalkay József a Piraeus Bank igazgatója, helyi szakemberként vezeti a görög érdekeltségû bank marosvásárhelyi kirendeltségét. A Piraeus Bank Románia 2000 áprilisában jött létre, amikor a görög Piraeus Bank Group felvásárolta a Pater Hitel Bank részvényeinek 99,98%-át. (Ez utóbbi magyar befektetésként 1995-tôl tevékenykedett Romániában.)

A Piraeus Bank Group 2001 végén már 1 milliárd eurót meghaladó törzstôkével rendelkezett, ami 13%-kal haladta meg az elôzô évi értéket.

A bank igazgatója szerint az egyik legfontosabb akadálya a beruházásoknak a bürokrácia:

- Az Amerikai Egyesült Államokban 48 óra alatt bejegyzik a külföldrôl érkezô befektetôk cégeit. Itt ez minden ígéret és új rendelkezés ellenére is legalább 3 hétbe kerül. ide még mindig "lábujjhegyen" jönnek a befektetôk. Míg Magyarországon a 2001-ben befolyó külföldi tôke 30 milliárd dollár volt, addig Romániában mindössze 5 milliárd. Ezért is van az, hogy Magyarország exportja szintén 30 milliárd dollár volt, a Romániáé pedig 11 milliárd. A két dolog kötôdik egymáshoz. Ahhoz, hogy a helyzet változzon, elsôsorban a bürokráciát kellene csökkenteni. Ezt követôen az utak minôségét kellene oly mértékben feljavítani, hogy Maros megye könnyen elérhetôvé váljon. Szükség volna megfelelô nemzetközi repülôtérre is, mert így ha például egy francia üzletember el szeretne jutni ide, akkor 3 napot autózik, és ha nem marad csak egy napot, akkor is a visszaúttal együtt egy hétbe telik, míg lebonyolítja látogatását.

Szalkay József szerint a beruházásokat serkentené a bankszektor teljes privatizálása. Ezt kellene kövesse a biztosítótársaságok privatizációja, ugyanis ezek a legvonzóbb befektetések. Nem mellékes az sem, hogy más, volt kommunista blokkhoz tartozó országokban bizonyos folyamatok sokkal gyorsabban lezajlottak:

- Véleményem szerint szükség volt a Bokros-csomagra Magyarországon. Nem véletlen az sem, hogy Bokros Lajost Horvátországban most felkérték, hogy tanácsadóként véghezvigye ugyanazt, amit korábban otthon. Természetesen a horvátok sem fogják ezért szeretni. De csak így lehet felszámolni a veszteséges vállalatokat. Érdemes végiggondolni, hogy Romániában a GDP felét veszteséges vállalatok termelik. Ez azt jelenti, hogy összességében állandóan mínuszban vagyunk. A veszteséges vállalatokat persze nem könnyû eladni, de meg kell találni a módját annak, hogy azok vonzóvá váljanak.

Egyébként lehetôség bôven van. Itt van például Szováta. A fürdôvállalatba beruházó cég 14 millió eurót szeretne behozni, de amíg a vállalat körüli hercehurca nem csillapodik, addig nem mozdul a tôke sem.

Az igazgató szerint szükséges volna szerinte, hogy egységes adókulcsot állapítsanak meg, amelyet hosszú távon állandónak tartanának, mert az állandóan változó adók mellett nem lehet hosszú távú üzleti tervet készíteni. Ugyanakkor szükség volna egy megfelelô adatbázisra, hogy ne legyen például gond a megyében jelen levô görög tôkét kamatoztató cégek listáját összeállítani. (Csak hogy a kérdés komolyságát érzékeltessük, a legutóbb rendelkezésükre bocsátott listáról a Mopan, a megyében a legnagyobb görög beruházás hiányzott.)

Bizonyosan fellendítené a vállalkozói kedvet, ha Romániában és azon belül megyénkben is jelen lennének neves auditáló és consulting cégek, illetve olyan innovációs központ, amilyen a gyôri ipari park mellett mûködik, amely a befektetôknek a cégalapítástól a tevékenység beindításáig mindent megszervez.

Ami a Piraeus Bankot illeti, az igazgató elmondta, hogy a görög befektetôk fantáziát láttak benne. Meg szerették volna szerezni az itt levô görög tôkével mûködô kereskedelmi társaságoknak az exkluzív ügyfélkezelését, figyelembe véve, hogy nem elhanyagolható a görög tôke jelenléte Romániában. Ez a tervük nem teljes egészében sikerült, de hogy jó lóra tettek, az már tavaly év végén látszott, amikor kiderült, hogy a bank 18 milliárd lejes nyereséggel zárta az évet. Mi több, az idei félévi mérleg is pozitív: 70 milliárd lejes nyereséget tükröz.

- Ez a jó ügyvitelnek köszönhetô elsôsorban - vélekedik Szalkay József -, ám az is jelentôsen hozzájárult, hogy a bank 10 millió eurós romániai törzstôkéje 99%-ban valutában volt folyósítva, így az euró értéknövekedése is számított.

Prokop Gyula Kolozsváron született, de 1974-tôl Magyarországon élt, majd 1990-ben került Bukarestbe a magyar kereskedelmi kirendeltséghez. 1997-ben kereste fel a Pannonplast azzal a kéréssel, hogy szervezze meg a cég romániai képviseletét. Hogy miért Marosvásárhelyre jött, errôl ô maga mesél:

- Elsôsorban nem akartam saját városomban "próféta" lenni. Marosvásárhely különben is szimpatikus volt, földrajzilag központi fekvésû, és ilyenként jobb, mint Szatmár, Arad, Nagyvárad vagy Bukarest. Nyilvánvalóan fontos szempont volt a magyar környezet, hiszen nem csak a munkaidôt kell itt töltenem, hanem az életem nagy részét is, és a családom is itt kell éljen.

Egyébként teljesen a nulláról indultam és a legelsô akadály, ami még ma is állandó nehézség, az értetlenség. Sokáig én voltam az egyetlen hivatalos képviselet Maros megyében, és mivel itt, mint általában a képviseleteken, csak üzletkötés történik, de pénzelfogadás nem, nehezen értették meg a hivatalos szervek, hogy nincs bevételem. Most öt év után még van egy képviselet, amely azonban forgalmazással is foglalkozik. Mindazonáltal hiába nincs bevételem, ugyanúgy 38%-os profitadót fizetek, és persze a Pannonplastra nem érvényes a profitadó-kedvezmény.

Már az elején kálvária volt az egész, senki sem tudta, hogy milyen engedélyek szükségesek, hogy én végül is külföldi vagy belföldi munkavállalónak minôsülök-e vagy sem stb. Az adóhivatal szakembereivel többévi konzultáció után jutottunk közös nevezôre, hogy tulajdonképpen nekem milyen nyilvántartást kell vezetnem.

Prokop Gyula hangsúlyozta, hogy az értetlenség inkább azért van jelen, mert vidéki város Marosvásárhely, és nem kifejezetten helyi specifikum. Így volna Románia bármely városában, leszámítva a fôvárost, ahol vannak a nagy nemzetközi cégek képviseletei. A Pannonplast egyébként fejlôdési lehetôséget látott a városban és kis híján (pár ezer dolláron múlt) ide telepített egy gyártó egységet, amely végülis Sepsiszentgyörgyön zöldmezôs beruházásként valósult meg.

- Ha jellemezni kellene a helyi lehetôségeket, azzal kezdeném, hogy itt, mármint Romániában mindent el lehet intézni, türelem, kitartás és a megfelelô módszer megtalálása kell csak.

A pannonplast nemrégiben egy magyar üzletember- találkozón is ismertette a beruházással kapcsolatos nehézségeket és elônyöket. Akkor megtudhattuk, hogy a kelet-európai expanzió mellett szólt, hogy bôvíteni kellett a piacot, mivel a magyar piac már kicsinek bizonyult. Akkor azt mondták: "ha megcsináljuk, van esélyünk, hogy gyôzzünk, ha nem csináljuk, biztosan veszítünk". A Pannonplastnak, amely csomagolóanyagok gyártásával foglalkozik, voltak termék- és vállalatspecifikus indokai is, mivel a magyarországi gyártókapacitás már nem tudta kiszolgálni a romániai és ukrán piacot, hiszen bizonyos távolságon felül már nem érdemes szállítani a csomagolóanyagot.

Prokop Gyula úgy véli, hogy érdemes idejönni, de sajnos a külföldi beruházók félnek. Ugyanakkor sokszor éreztetik is velük, hogy nem szívesen látottak. A hivatalos politikával ellentétben egyes emberek még mindig az ország eladása ellen tiltakoznak. A potenciális beruházó mikor már hozná a pénzt, akkor szembesült elôször ezzel a típusú idegengyûlölettel, s utána meglepetéssel tapasztalhatja, hogy a szóban forgó személyek "kompromisszumra" is hajlandóak: "eladom, ha az én zsebembe is kerül valami".

A Pannonplast mindezek ellenére 39,7 milliárd lej tôkét jegyzett be 1997-ben Romániában. Vezetôje nehézségként összefoglalva elsôsorban a vámkezelést kiemelte ki, a helyi törvény- és szokásrendszert és a karbantartási munkálatok során jelentkezô problémákat.

- Itt az idô nem számít. Nem egyszer hallom, hogy alvállakozóink, fôleg építkezéseknél, úgy gondolják, hogy ráérünk. Szinte sohasem tartják be a határidôket. - mondja Prokop Gyula, aki egyébként kiemelte: a Pannonplast romániai jelenlétét nehezíti továbbá az erôs, külföldi konkurencia megérkezése is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy meghátrálnának, sôt terveik szerint piaci pozíciójukat megerôsítik, javítják hatékonyságukat és növelni fogják piaci részesedésüket.

Izsák András több mint húsz éve az egyesült államokban él, ahol Lake Oswegóban mûködtet öregotthonokat. Korábban szakértôként és tanácsadóként dolgozott Bukarestben és Budapesten is, úgyhogy a helyi viszonyokat jól ismeri. Hogy a mintegy 200000 dolláros beruházásával Szovátára jön, annak fôként érzelmi okai vannak:

- Rendszeresen jártam haza, és itt egy barátommal egy év rágódás után úgy döntöttünk, hogy közös vállakozást hozunk létre. Néhány hónapja hozzáláttunk a feladathoz, de mivel tudom, hogy ez nem igazán megy könnyen, úgy számítom, hogy csak jövô tavaszra láthatunk hozzá a tervezett tevékenységhez. Szeretnénk egy luxus öregotthont létrehozni Szovátán, ahol mintegy 20 fônek teljes ellátást biztosítunk állandó orvosi és ápolói felügyelet mellett (6-8 alkalmazottra lesz szükség). Terveink szerint egy személy 200-250 dollárt kell fizessen havonta, és cserébe amerikai színvonalú ellátásban részesül. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy ez nem lesz egybôl nyereséges. Úgy számítom, hogy 2-3 év bevezetés után kezdhetünk el nyereségen gondolkodni. Figyelembe kell venni, hogy sok akadály még hátra van. Már a szükséges épület kiválasztása is hónapokba telt, hát még amikor a bürokrácia útvesztôibe is bekerülünk...!

Izsák András magáról csak annyit mondott, hogy olyan a természete, hogy ha kidobják az ajtón, visszamászik az ablakon, tehát el sem tudja képzelni, hogy meggondolja magát és veszni hagyja pénzét. Hosszú távon pedig befektetése biztosítása érdekében élelmiszer-forgalmazással is szeretne foglalkozni.

Hogy más amerikai állampolgárnak is vonzó lehet-e itt befektetni? Izsák András úgy gondolja, hogy ha látják majd a környezetében élôk, hogy "kipróbálta a jeget és lehet rajta siklani", akkor mások is szívesen fognak ide jönni.

Úgy tûnik tehát, hogy nem könnyû beruházni. Sok akadály és buktató vár a befektetôkre. De akinek sikerül átverekednie magát ezeken, annak minden esélye megvan a sikerre. Most már csak azon kellene az illetékeseknek elgondolkodniuk, hogy hogyan vegyék rá a külföldieket, hogy itt próbálkozzanak és a saját házuk táján legalább könnyítsék az ide vezetô utat.

Abból kiindulva, hogy a jelzések szerint egyes társaságok kihasználják az emberek tájékozatlanságát és továbbra is eladnak olyan országokra szóló biztosítási kötvényeket, amelyekkel Románia kölcsönösségi alapon nyugvó egészségügyi egyezményt írt alá, hasznosnak tartunk egy újabb figyelmeztetést közölni.

Mint megtudtuk, Románia több határállomásán - és azok közelében - jelenleg is állnak és mûködnek olyan kioszkok, ahol ahelyett, hogy felvilágosítanák a külföldre utazókat, miszerint hatályba lépett a parlament által elfogadott 177-es törvény, amely megerôsíti az 1989. decemberi események elôtt kötött megállapodások érvényét, szemrebbenés nélkül eleget tesznek a biztosítási kéréseknek, mi több, rá is beszélik erre a klienseiket. Akik aztán néhány tíz méterrel odébb ráeszmélnek, hogy bepalizták ôket. Kidobták a pénzt, mert az ugyancsak románul beszélô határrendôrök vagy vámosok azt mondják, nincs szükség egészségbiztosításra.

Közvetlen szomszédainkhoz, tehát: Magyarországra, Ukrajnába, Moldova Köztársaságba, Jugoszláviába és Bulgáriába ilyen szempontból gond nélkül átléphetünk. De onnan tovább is mehetünk Albániába, Horvátországba, Szlovéniába, Macedóniába, Görög- és Törökországba, Oroszországba, Örményországba, Litvániába, Ciprusra.

Még távolabbi úticélok között említjük meg Nagy Britannia és Észak - Írország Egyesült Királyságát, Kínát, Kubát, Egyiptomot, Libanont, Szíriát és Tunéziát, ahova szintén beengednek az egészségbiztosítás igazolása nélkül. Ami azt jelenti, hogy sürgôsségi orvosi ellátásunk költségeit a román állam hivatalból megtéríti a fogadó országnak.

A 2002. évi 177-es törvénnyel kapcsolatosan azonban nem árt körültekintônek lenni. A határrendôrség fôfelügyelôségétôl származó kiegészítés szerint ugyanis a Jugoszláviába igyekvôknek magukkal kell vinniük az idehaza használt egészségbiztosítási (kék) könyvecskét, míg a Törökországba és Ciprusra utazóknak ajánlatos egy balesetbiztosítást kötniük még román területen.

A biztosítótársaságok huncut ügynökei azoknak a nagykövetségeknek és/vagy konzulátusoknak a közelében is leselkedhetnek információhiányban szenvedô áldozatokra, akik olyan országokba készülnek, ahova vízumot kell kérni. A két dolognak természetesen semmi köze egymáshoz, és ha az illetô ország neve szerepel az itt közölt felsorolásban, akkor ne dôljünk be a biztosítást ajánlóknak.

Különösen az ilyen szolgáltatást kínáló, intézményi háttérrel nem rendelkezô magánszemélyektôl ôrizkedjünk. A Capital címû, tekintélynek örvendô bukaresti újságban leírtak alapján pedig senkit sem szeretnénk rábeszélni arra, hogy a Grup As, a Metropol vagy az Interamerican céghez forduljon segítségért mindaddig, amíg azok pénzügyi helyzete nem tisztázódik, illetve stabilizálódik. Legalábbis a zöldkártya- ügy kapcsán olyan híreket kaptunk, hogy nem áll valami jól a szénájuk, a külországi partnerekkel nem tudnak vagy nem akarnak elszámolni, s feltételezhetô, hogy emiatt nem ismerik el "odaát" ôket. Akkor meg minek kössünk velük olyan szerzôdést, aminek szükség esetén vagy hasznát vehetjük, vagy nem?

Kizárhatják Romániát a Zöldkártya- egyezménybôl címmel márciusban körvonalaztuk, mi történhet a kitûzött kréta-szigeti nemzetközi értekezleten. A Capital címû hetilap szerint a hazai biztosító- és viszontbiztosító társaságok együttes kül-adóssága akkortájt 2 millió euró körül mozgott. A legjelentôsebb tartozások a Magyar Zöldkártya- hivatallal és az Allianz Csoport tagjaként nyilvántartott Hungária Biztosítóval szemben alakultak ki, de olasz és német partnerekkel sem tisztáztak mindent addig a dátumig.

Most újból a bukaresti Capitalra hivatkozva tájékoztatjuk olvasóinkat arról, hogy országunk immár 2,3 millió euróra halmozta föl a Zöldkártya-egyezménynél nyilvántartott hátralékát. A leggyakrabban szidalmazott biztosítótársaság a Grup As. A Romániai Gépjármû-biztosítók Hivatalának (román nyelvû rövidítése BAAR) tíz tagja már 299.029 eurót fizetett be helyette azért, hogy ne közösítse ki valamennyiüket a világszervezet. A 2- es számú bajt okozó a Metropol, amelytôl 180.334 eurónyi kártalanítást vállaltak át a többi társaságok, és ezt a versenytársat is kirekesztették a hazai egyesületbôl (BAAR).

A törvény szerint mielôtt perbe fognák az eladósodott biztosítókat, kötelezô kísérletet tenni a békés megegyezésre. Az elsô megbeszélés kudarccal végzôdött, a Grup As vezetôsége kereken elutasította a hozzájárulási kérést. Így most már csak a felek kibékülésére adott határidô lejártára várnak ahhoz, hogy bírósági pert indítsanak a fenti biztosítótársaság ellen. Ami különös: a biztosítási piac szabályozására hivatott szerv (CSA) a közelmúltban megszüntette a Grup As tevékenységének figyelemmel való követését, aminek gyakorlatilag azt kellene jelentenie, hogy a cég végre föl tudja számolni az adósságát. De nem teszi. A Metropol csôdje pedig már bizonyosság.

Nicolae Crisan, a CSA elnöke szerint a komisszió tagjai annak okán szüneteltetik a Grup As megfigyelését, hogy a cég új tulajdonosa tôkeinjekcióval javított a pénzügyi helyzeten. A Capital szerkesztôje azonban úgy ítéli meg, hogy hibádzik Nicolae Crisan logikája, miszerint ha nem engedték volna meg a nehéz szituációba került cégnek, hogy biztosítási díjakat inkasszáljon, akkor nem tudta volna megadni az összes adósságát. A büntetések feloldását egy olyan konkrét intézkedési terv kidolgozásához kellett volna kötni, amely rögzíti a zöldkártya-tartozások fölszámolásának módozatait és terminusait. De úgy látszik, hogy ez a bizottságnak nem jutott eszébe.

Ilyen körülmények között a Grup As nem hajlandó sem a BAAR, sem a sajtó képviselôivel a jelzett problémákról tárgyalni.

A gond az, hogy a BAAR-tagok által a két elhíresült biztosító helyett kifizetett 479.363 euró nem több mint körülbelül egynegyede annak a summának, amit a Grup As-tól és a Metropoltól a külföldi társaságok követelnek. Az újabb (a krétai közgyûlés utáni) változat szerint a 2,3 millió eurós teljes összeget az idei év végéig szükséges pótolni, ellenkezô esetben kihagyják Romániát a Zöldkártya- egyezménybôl.

Amibôl arra következtethetünk, hogy 2002 nyarán, ôszén és telén még idehaza lejjel is kiválthatjuk a határainkon túli autózáshoz szükséges kötelezô felelôsség- biztosítási szelvényt. De mi lesz az után?

Néhány napon belül átadjuk a 750.000 euróból még hiányzó pénzt, majd újból össze kell hoznunk a közös zöldkártya-alapot - nyilatkozta a Romániai Gépjármû-biztosítók Hivatalának egyik képviselôje. Ehhez a valutaalaphoz mostanig minden biz