Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@fx.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Aktuális

Többhetes tárgyalássorozat után újra egyezséget kötött az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt, úgy tûnik, mindkét fél megelégedésére.

A korábbi "elhíresült" pro-tokollum tanulságaként ezúttal célok és határidôk konkrétabb kijelölésével sikerült az egyezményt összehozni. Lehetne ugyan szemelgetni az elôirányzatok sorából, de mindenekelôtt azt kell megállapítani, hogy a protokollum a kormányzati stabilitás egyfajta garanciája, és nem mellékesen, a reformok folytatása, az euroatlanti integráció elmélyítésének irányába mutat, s ennek érdekében "a Szociáldemokrata Párt minden nagyobb lélegzetû bel- vagy külpolitikai döntés meghozatala elôtt konzultál az RMDSZ- szel".

Bizonytalan, hogy a szükséges szavazatszámon túl mit vállal az RMDSZ. Annyi világosan kitûnik, hogy "az RMDSZ tartózkodni fog az egyszerû indítványok vagy bizalmatlansági indítványok kezdeményezésétôl vagy támogatásától".

Sajátosnak mondható ügyeinkben akár áttörésnek is mondható elôirányzatokat találunk. Ilyen (vajon az RMDSZ hogy vette rá erre a kormányt?), hogy 12 esztendôs halogatás és részmegoldások után a Nastase-kabinet végre felvállalja az egyházi ingatlanok kérdésének általános rendezését. Az erre vonatkozó törvénytervezet benyújtását 2002. április 30-ra, parlamenti elfogadását szeptember 30-ra vállalta a kormány.

Fontos, hogy bekerült a szóban forgó dokumentumba a Babes-Bolyai egyetem további belsô intézményépítése, vagyis "magyar nyelvû fakultásokat és katedrákat hoznak létre".

Közelebb kerülve szûkebb pátriánkhoz, az egymást váltó megyei RMDSZ- elnökök ünnepélyes és sosem teljesített vállalása után a Bolyai Farkas líceum magyar líceummá való átalakítása juthat célegyenesbe, s az egykori magyar Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen is hasonló irányba ható változások várhatók: "Elemezni fogjuk egy magyar nyelvû tagozat létrehozásának lehetôségét a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, megállapítva a beiskolázási számokat is". Emellett magyar csoportok létrehozásának lehetôségeit fontolgatják a kolozsvári Gh. Dima zeneakadémián, illetve a marosvásárhelyi Petru Maior mûszaki egyetem keretében. A protokollumban benne foglaltatik a marosvásárhelyi román és magyar nyelvû területi tévéstúdió újraindítása is.

Egyezség hát van, lássanak hozzá! Még azelôtt, a hét végén tartandó Szövetségi Képviselôk tanácsa ülésén a dokumentumnak - az RMDSZ-vezetés vállalása értelmében - át kell esnie egyfajta tes-
tület ratifikáláson. Az RMDSZ "kormánypárti" vezetése mindenesetre eléggé hangsúlyosan kifogta a szelet a "belsô ellenzék" vitorlájából. Ám az sem kétséges, hogy majd csak megtalálják azokat a
"hézagokat", amelyekbôl újra el lehet éldegélni egy esztendôn át.

Román cáfolat a magyar aggályokra

Románia cáfolja, hogy akadályozná a magyar búzaimportot az új licenckövetelmények ürügyén, kitartva amellett, hogy nincsenek korlátozások, mióta a múlt évben a minôségi ellenôrzéseket felszámolta.

A jelentôs gabonafeleslegük miatt aggódó román gabonakereskedôk támadták a kormányt, hogy megszüntette ezeket az ellenôrzéseket, mondván: az import egyenesen nôtt, ahelyett hogy korlátozódott volna, ahogyan azt a magyar külügyminisztérium hétfôn állította.

Az MTI-hez eljuttatott közleményében a magyar Külügyminisztérium elfogadhatatlannak tartotta a román kormánynak azt a januári döntését, miszerint január 17-tôl a búza- és lisztbevitelére engedélyezési eljárást vezetett be. A dokumentum szerint a Külügyminisztérium konzultált a magyar szállítókkal az ügyben, és a magyar cégek véleményét figyelembe véve alakította álláspontját, amely szerint a román lépés lehetetlenné teszi a magyar exportot.

A magyar búza és liszt exportjában érdekelt szállítóknak ugyanis az a véleménye, hogy azok az engedélyek, amelyek a kiadástól számítva csak 14 napig érvényesek, az üzlet tényleges megkötését nem teszik lehetôvé.

Ezért a külügyi tárca szerint a román intézkedés teljes mértékben ellentétes a WTO, azaz a Világkereskedelmi Szervezet engedélyezési megállapodásában foglaltakkal.

A Reuters által idézett román mezôgazdasági minisztérium szerint ugyanakkor a román kereskedelmi szabályozások teljes mértékben megfelelnek a WTO normáinak. Mihai Lungu, román mezôgazdasági államtitkár a hírügynökségnek úgy fogalmazott: nincs mirôl vitázni, bármilyen búza, bárhonnan szabadon bekerülhet Romániába.

A magyar Külügyminisztérium hétfôi közleménye aláhúzta: a magyar hatóságok értetlenül állnak az újabb román importkorlátozással szemben, mivel gyakorlatilag a múlt év augusztusa óta Románia különbözô intézkedésekkel folyamatosan kizárja a magyar exportôröket az itteni gabona- és lisztpiacról.

A Reuters beszámolója szerint a román hatóságok viszont ezt tagadják. Lungu szerint ugyanis hasonló importszabályozás vonatkozik bármilyen gabonára, akárhonnan származik. A Reuters jelentése szerint a tavalyi jelentôs búzatermés után Magyarország még több mint 500 ezer tonnát tervez külföldi piacon elhelyezni. Romániában tavaly 7,83 millió tonnás termése után 1,0-1,5 millió tonna többlet keletkezett exportra.

RMDSZ-PSD - együttmûködési megállapodás

A román Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség megállapodása részletesen megfogalmazza a két szervezet közötti együttmûködés alapelveit, céljait és formáit.

A kormánypárt és az RMDSZ politikai kapcsolatait illetôen a megállapodás folyamatos együttmûködést irányoz elô a két szervezet központi vezetése között. A politikai együttmûködés részeként megegyezés született arról, hogy mindkét szervezet a kedvezménytörvény végrehajtásáról aláírt román-magyar kormányfôi egyetértési nyilatkozat elôírásának korrekt végrehajtását szorgalmazza. Országos szinten ellenôrzô bizottság alakul, amelyben helyet kapnak az RMDSZ képviselôi is.

Aktív és folyamatos lesz az együttmûködés a PSD és az RMDSZ parlamenti csoportjai között.

A két szervezet kötelezettséget vállal arra, hogy támogatják a kormányprogram végrehajtását, megteszik a gazdasági reform felgyorsításához szükséges parlamenti és kormányzati lépéseket.

A kormánypárt és az RMDSZ annak érdekében cselekszik, hogy az év végére fô vonalaiban befejezôdjön az erdôk és a termôföldek visszaadásáról szóló törvény végrehajtása.

A kormány április 30-ig törvényt terjeszt elô a jogtalanul elkobzott egyházi és közösségi vagyon visszaszolgáltatásáról. A megállapodás szerint a törvényt a parlament szeptember 30-ig elfogadja.

Június 30-ig törvény születik azoknak a személyeknek a kárpótlásáról, akik az államosított ingatlanok visszaszolgáltatásáról hozott törvény alapján jogosultak lennének, de természetben nem kaphatják vissza ingatlanaikat. A két szervezet további lépéseket tart szükségesnek a közigazgatás decentralizálása érdekében és különös figyelmet szentel a szociális biztonságnak.

Az oktatás terén megegyezés született arról, hogy a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen magyar nyelvû karokat és tanszékeket hoznak létre az oktatási törvény elôírásainak megfelelôen.

Megvizsgálják annak lehetôségét, hogy magyar nyelvû oktatás induljon a marosvásárhelyi orvosi és gyógyszerész egyetemen. Ugyancsak megvizsgálják annak lehetôségét, hogy magyar nyelvû oktatási csoportot hozzanak létre a kolozsvári zeneakadémián és agrártudományi egyetemen, valamint a marosvásárhelyi mûszaki egyetemen.

Az oktatási törvény és az Európa Tanács ajánlásainak megfelelôen konkrét és valós kérések alapján biztosítani fogják a magyar nyelv tanulásának lehetôségét az állami iskolai rendszerben. (Ez a megegyezés a szórványban élô magyarság és a csángómagyarok problémájának megoldását szolgálja.)

Az együttmûködési dokumentum kitér arra, hogy román és magyar nyelvû televíziós stúdiót létesítenek Marosvásárhelyen. Megteremtik a magyar nyelvû rádió- és televíziós programok összekapcsolásának mûszaki feltételeit. A dokumentum szerint intézkedéseket hoznak az egyházak jelentôsebb támogatására. Létrehozzák a nemzeti kisebbségek problémáival foglalkozó intézetet.

A parlament június 30-ig megfelelô formában ratifikálni fogja a regionális és kisebbségi nyelvek chartáját. A román nyelv védelmérôl szóló törvényt olyan formában fogadja el a parlament, hogy azzal együtt biztosítsák a romániai nemzeti kisebbségek nyelvének védelmét is.

Biztosítják a nemzeti kisebbségi kiadók, kiadványok, kulturális események kiegyensúlyozott finanszírozását. Ugyancsak biztosítani fogják, hogy a nemzeti kisebbségek arányos képviselethez jussanak országos, területi és helyi szinten az intézményekben, beleértve a döntéshozó funkciókat is. A mostani megállapodás új vonása az, hogy 30 napon belül megyei és helyi szinten is együttmûködési megállapodást kötnek, ahol ezt szükségesnek tartják.

A helyi szintû együttmûködés keretében a két szervezet felkéri a helyi hatóságokat, hogy kezeljék prioritásként a romániai magyar kultúra szempontjából értéket hordozó emlékmûveket. Brassóban a két szervezet együttmûködik annak érdekében, hogy megfelelô elhelyezést kapjon az Áprily Lajos Gimnázium. Maros megye számára azt a feladatot fogalmazták meg, hogy a Bolyai Farkas Gimnázium ismét magyar nyelvû középiskola legyen.

A román-magyar kormányközi vegyes bizottság jegyzôkönyvének és a két kormányfô által aláírt egyetértési nyilatkozatnak megfelelôen megoldják az aradi Szabadság- emlékmû ügyét. A dokumentumban rögzített megállapodások betartásának ellenôrzésére közös értékelô bizottságot hoznak létre. Hasonló bizottságok jönnek létre területi szinten is, ahol a helyi szervezetek is együttmûködési megállapodást kötöttek.

Az RMDSZ továbbra is támogatni fogja a Románia NATO- és EU-csatlakozása érdekében tett összes parlamenti és kormányzati lépést.

A PSD kötelezettséget vállal arra, hogy a román bel- és külpolitika minden nagy fontosságú kérdésében elôzetes konzultációkat folytat az RMDSZ-szel.

A dokumentumban rögzített megállapodások teljesülése esetén az RMDSZ nem nyújt be, illetve nem támogat semmiféle bizalmatlansági indítványt.

A két szervezet csúcsvezetése háromhavonként értékeli a megállapodás végrehajtását.

Tizenegy és fél millió olasz nézte végig hétfôn és kedden este a Giorgio Perlasca életérôl szóló televíziós filmet - számoltak be a szerdai olasz napilapok.

Az olasz-magyar-francia koprodukcióban készült alkotást nagy várakozás elôzte meg Olaszországban, az elmúlt hetekben a tájékoztatási eszközök sokat foglalkoztak az olasz hôs életével, kortársak szólaltak meg a kamerák elôtt. Giorgio Perlasca a negyvenes évek elején állatkereskedôként érkezett Magyarországra, majd a nyilas rémuralom idején a spanyol nagykövetség munkatársának, késôbb pedig spanyol konzulnak adva ki magát 5200 magyar zsidó életét mentette meg.

A "Perlasca. Un eroe italiano" (Perlasca, egy olasz hôs) címmel két részben bemutatott film a nézettségi mutatók tekintetében elsöprô sikert aratott: tizenegy és félmillió olasz nézte végig a két részt, ez 38,91 százalékos nézettségi indexnek felel meg. A céltalanul kapcsolgató közönséget is beszámítva, bizonyos pillanatokban tizenhárom milliót is elérte a nézôk száma.

Függetlenül attól, hogy ezekben a napokban különleges ünnepélyességet öltött Olaszországban a holokausztról való megemlékezés, ez a siker jól jött az olasz állami televíziónak a többi csatornával folytatott kíméletlen versengésben. A Perlasca-film évadrekordot döntött, megelôzte az utolsó olasz királyné, Maria José életét feldolgozó, néhány héttel ezelôtt bemutatott televíziós film nézettségét is: azt kilenc és fél millió ember látta.

A Corriere della Sera emlékeztetett arra, hogy három hónapig tartott a forgatás Budapesten, s ez nem volt könnyû a rendkívüli hidegben. Az újság nagyon tehetségesnek tartja a nemzetközi színészstáb minden tagját, külön kiemelve Cserhalmi György roppant meggyôzô alakítását.

Alberto Negrin, a film rendezôje néhány apró történetet is elmesél az olasz napilapnak a budapesti forgatás idejébôl. Az egyik olasz színészt, Lorenzo Laviát például egyszer komoly inzultus érte. Zsidó deportáltnak volt öltözve éppen, nagykabátján ott volt a Dávid-csillag. Magyar fiatalok egy csoportja odament hozzá, és rákiáltottak. Az olasz színész csak akkor értette, mit is mondtak, amikor lefordították neki az elhangzott szavakat. A magyar ifjak az ordították a fülébe: "Piszkos zsidó!".

A rendezô egy ezzel ellentétes elôjelû epizódról is beszámol. Amikor abban a kerületben forgattak, ahol a nyilasoknak volt a fôhadiszállásuk, a helyi lakók valósággal fellázadtak a nyilas egyenruhás emberek láttán. "Tudjuk, hogy filmet forgattok, de nem akarjuk látni a kerületünkben ezeket a szemeteket" - mondták a rendezônek. A francia Jerome Anger-t, aki a Farkas nevû spanyol ügyvédet alakította, bûnözôk támadták meg. Giuliana Lojodicének, aki Madame Tournét szerepét testesítette meg, majdnem ellopták az útlevelét.

Negrin elmondja azt is: a forgatás idején megismert olyan magyarokat, akik még mindig ôrzik a Perlasca által kiadott, életüket megmentô menlevelet. Egy asszony így fogalmazott: "Kislány voltam, és neki köszönhetem, hogy életben vagyok. Olyan volt ô nekem, mint egy jóságos angyal".

Sajtótájékoztató a 303-as sufniban

Az Erdély-részi Magyar Közmûvelôdési Egyesület (EMKE) a romániai magyar közmûvelôdési szervezôdések, intézmények ernyôszervezete. Lapunkban az elmúlt évtizedben számtalanszor cikkeztünk róla. A Maros megyei szervezet új vezetôsége erôs elhatározással indult az esztendônek, a szándékokról és célokról maga az új elnök, dr. Ábrám Zoltán számolt be nemrég. Most a "rendes" havi tájékoztatót - immár másodszor is - hegymászással kezdték a Kultúrpalotába merészkedô újságírók. Mert a 303-as sufnihoz másképpen nem juthat fel a halandó, csak ha felhág a Palota harmadik emeletére, onnan viszont könnyen lenézheti Bernády városát. Amely, lám, képtelen ennek a nagy múltú egyesületnek tisztességes székházat biztosítani. A legutóbbi kérést székházügyben 2001. december 3-án iktatták a megyei tanácsnál 9898-as számmal. Válasz azóta sem érkezett. Annyiba veszik az EMKE-t, mint a macska a vasárnapot.

Ezért aztán az érdeklôdôk, tanácsot kérôk nehezen találják meg a vezetôket, irányítókat, azok maguk is tizenegy éve az unitárius egyház Bolyai téri épületében találnak menedéket. Nagy szégyene ez Maros megye közmûvelôdésének, magyarságának is. Nincs telefon, nincs egy vacak számítógép, szék is alig, mindent belep a por. A falon régi térkép, mutatja, hogy áll az idô; a Román Népköztársaság alszik a szürke réteg alatt.

Meg kellene hívni az Illetékes Urakat (mert elvtársainknak nem nevezhetem ôkegyelmességeiket) - egy big, big fogadásra. Oda, abba a sufniba. Sufnibulira. És külön szervírozni nekik a szendvicset, külön a port. (Jól tetszett olvasni.)

Egyébiránt szép tervekrôl beszélt dr. Ábrám Zoltán. Az országos elnökségnek 16-án gyûlése volt Kolozsvárott, amelyen egyebek mellett a tagnyilvántartás informatizálását tartották szükségesnek. (Persze ha gép nincs, plajbásszal kell "programálni"...) A nagy, országos események cselekvô részese a megyei szervezet, ilyen lesz áprilisban a Misztótfalusi Kis Miklós emlékére szervezett emlékünnep, májusban a Szabédi Napok (16-17-én), októberben a Fadrusz Napok Kolozsvárott és Zilahon. Aztán: Kemény- évforduló, Bethlen-évforduló van. Megyénkben az Erdôcsinádi Gyöngykoszorú nyitja a nagyobb tevékenységek sorát. És díjakkal járul hozzá az EMKE a Bolyai Napok sikeréhez, az ôszön megszervezi a Székely János Szavalóversenyt, és így tovább. Lapunk mindenrôl beszámol a maga idejében. Például a Gyermekfarsangról, melyet a Kôvirág együttessel szerveznek az Építészeti Líceum dísztermében február 15-én és 16-án, vagy a március 9-i kézmûveskönyv-bemutatóról. Március 15- én megemlékezést tartanak a Petôfi-szobornál, másnap ifjú tehetségek mutatkoznak be. Kibontakoztatják a mezôségi szórványprogramot. Tófalvi Zoltán javaslatára emlékbizottság felállítását szorgalmazzák, a történelmi egyházakkal és a hazai magyar kulturális és tudományos szervezetekkel közösen, adatgyûjtést az 1943 januárjában az orosz fronton elpusztult erdélyi magyar katonákról. Hogy méltóképp lehessen emlékezni - emlékmû- vagy emléktábla-állítással a temetôben - erre a nemzeti tragédiára.

Szép távlata nyílna a kapcsolatteremtésnek más tájak embereivel, hasonló szervezôdéseivel, testvérváro-sokkal. De hát amíg a saját tagsággal sem tudunk kapcsolatot teremteni, kínlódunk, vergôdünk csupán. Pedig az EMKE hetven tagszervezetet tud magáénak, ezenfelül nagyon sok az olyan egyesület, amely testületileg tagja az országos EMKE-nek.

Mégis: "Szegény az eklézsia, pap a harangozó." (Mielôtt bárki is sandán kezdene nézni, szögezzem le: a tisztségviselôk úgymond társadalmi munkában dolgoznak, azért nem jár javadalmazás.)

Annyiféle adományról érkezik hír. Az újjáalakult EMKE megyei szervezete semmit sem kapott. De ha kapna is, hová tenné? A Közmûvelôdési Palota padlására? Azért épített Bernády György pompás hajlékot a kultúrának Marosvásárhelyen, hogy a magyar közmûvelôdés legnagyobb szervezetének ne jusson méltó hely benne?!

Az elnök és az alelnökök egyebet sem tesznek, pályázatokat írnak. Tudománya van ennek is. (Barabás László tanár úr olyan nyúzott képpel érkezik, mintha vizsgaidôszakban leledzô diák volna.)

Ég az arcom a szégyentôl, amint lefelé óvakodom a keskeny lépcsôkön. Lassan, óvatosan ereszkedem alá a valóságba. Amely: meglepôen szép! Biztató hangzatokkal tele a Ház. Kerimov mester próbál a filharmónia zenekarával.

Ígéretes, szép, élményteljes hangversenyre ülhetünk be a Kultúrpalota nagytermébe ma este hét órától - biztatott Vasile Cazan karnagy, a filharmóna mûvészeti igazgatója. Fahradtin Kerimov, azer származású karmester városunkban kedvelt, figyelemre méltó elôadómûvész. Az orosz zenei képzés igényességét bizonyítja mûvészi egyéniségével, felfogásmódjával. Szereti és értékeli szimfonikus zenekarunkat és képességeit, és bevallása szerint alig várta, hogy visszatérhessen, hiszen barátok közé jön. Vonzza a Kultúrpalota remek akusztikájú koncertterme és nem utolsósorban a most már hozzá is hû közönség.

Egy-egy ilyen koncert mûsorában rendszerint a karmester ötlete alapján szólaltatnak meg adott darabot. Így történik ez ma este is. Csajkovszkij üzenetgazdag, színes, súlyos, 4. f-moll szimfóniája csendül fel, mely mind a zenekar, mind a dirigens számára próbakô. Reméljük, a szimfónia ritka élményben részesíti majd a hallgatóságot. Amiben egyébként hiányt nem szenved majd a közönség akkor sem, amikor Wagner Tannhauser címû operájának nyitányát hallhatja. Elhangzik Lalo versenymûve is, a Spanyol szimfónia. Gabriel Croitoru hegedûmûvész hiteles, avatott megszólaltatója e darabnak, ô egyébként a kortárs román hangszeres elôadómûvészek élvonalát erôsíti. Minden szempontból kiegyensúlyozott tehát a ma esti szimfonikus hangverseny mûsora - zárta koncertajánlóját a mûvészeti igazgató.

Összjövedelmi adó

Az elmúlt évben bevezetett összjövedelmi adózás elsô következtetéseit lehetett levonni ez év végén. A becsült 50.000 adófizetô helyett megyénkben mindössze 47.800 személy fizetett összjövedelmi adót, ami a hivatal számára 156.000 munkakönyves állások esetében kitöltendô adóíveket, illetve 37.000 más jövedelmi források esetén kitöltendô nyomtatvány feldolgozását jelentette. Az összesítésbôl kiderült, hogy a befizetendô adókülönbözet 20 milliárd körüli, míg a hivatal mintegy 23 milliárd lejt kénytelen visszafizetni. Ebbôl eddig 15,5 milliárd már befolyt a kincstárba, ugyanakkor 8,2 milliárdot kifizettek már a jogosultaknak. Lucian Savu azzal magyarázta a két összeg közötti különbséget, hogy a késedelmi díjakra való tekintettel a kiértesítések során elônyben részesítették azokat, akiktôl az igazgatóságnak követelései vannak, és csak ezt követôen küldte ki a visszafizetésekre vonatkozó értesítéseket. A visszafizetések ütemét tovább gátolta, hogy sok esetben karácsony tájékára ütemeztek visszafizetéseket, ám a jogosultak, tekintettel az összegek csekélységére, nem vették fel azt. Ami az ez évi adóbevallásokat illeti, módosult az adóívek leadási határideje, így mindkét típusú (munkakönyves és polgári szerzôdéses) nyomtatványt február 28-ig kell leadniuk a cégeknek, a lakosságnak pedig idén március 31-ig kell benyújtania adóbevallását.

Anyanyelvünk

Mindkét címbeli szó kétségtelenül rokon értelmû nyelvünkben. Mindkettô a tétlenséggel kapcsolatos. Amint Bárczi Géza értelmezô szótárában is rámutat, érzékletes elemei szókincsünknek. Aki ácsorog, az ugyanis "tétlenül álldogál", aki ücsörög, az "tétlenül várakozva, sokáig üldögél". A két szó kialakulását tekintve is összefügg.

Az ácsorog a régebbi. E szó - bármilyen különös - az á indulatszóval meg az ámul, ámolyog, ájul, áhít stb. szavakkal tartozik össze. Valamin elcsodálkozunk, valamit megbámulunk, csodálkozásunkban "eltátjuk a szánkat", s a teljes szájnyílással ejtett hang, mely önkéntelenül feltör belôlünk, az á hang, az á indulatszó. Ez az egyszerû indulatszó sok más hangfestô szónak adott életet. Aki így, szájtátva csodálkozik, az ámul, álmélkodik. Aki a megcsodált tárgyat megkívánja, áhítja, ácsingózik, azaz sóvárog utána. Ezek mind olyan származékszavak, amelyek a csodálkozást kifejezô á indulatszó továbbképzésébôl keletkeztek.

Az ásít ige sarja az ácsorog is. Az ácsorog eredeti jelentése "száját tátja" lehetett. Ezért beszélhet költônk, Berzsenyi Dániel "ácsorgó ajkam elsô mosolygásáról". Az ácsorog ige jelentése a továbbiakban más irányba ágazott el. Egy adott idôben a beszélôk úgy vélték, hogy aki ácsorog, az "szájtátva bámul", de aki ezt teszi, egyben "tétlenül, bambán álldogál" is. E jelentésfejlôdés következtében az ácsorog ige uralkodó jegye a "tátott, tágra nyitott szájról" az ôdöngésre, a "tétlen álldogálásra" tevôdött át, s emiatt a mai nyelvérzék az ácsorog szót az áll ige családjába tartozónak érzi.

A nyelvfejlôdésben a már meglevô nyelvi mintához való igazodás jelentôs tényezô. Az elején említett Bárczi Géza már a század elsô évtizedeiben vallotta, semmi sem áll útjában annak, hogy az áll-ácsorog vélt összefüggés mintájára az ül mellé is egy ücsörög látszólagos származék keletkezzék. Az ácsorog és az ücsörög végzôdése ugyanolyan, mint amilyennel a csepereg, sistereg végzôdésében is találkozunk. Az ácsorog és az ücsörög irodalmi nyelvünk érzékletes eleme, az írói nyelvben is találkozunk velük: Vasárnap délelôtt a kapu elôtt ücsörgött (Móricz Zsigmond); Átkozott naplopók, mit ücsörögtök itt! (Eötvös); Az orr alatt egy Nagy bajusz ácsorga. (Petôfi); Szennyes is, rongyos is volt az öreg csárda… Egy szomjú kútágas ácsorgott elôtte (Arany).

Tegnap a Deus Providebit oktatási központban a romániai magyar - írott és elektronikus - sajtó vezetôivel folytatott kötetlen beszélgetést az RMDSZ szövetségi elnöke.

Két kérdésre, a kedvezménytörvényre és a kormánypárttal kötött egyezményre tért ki mindenekelôtt. Az elsô kapcsán megköszönte az újságíróknak, hogy a kezdeti információ-hiánytól eltekintve, segítettek az RMDSZ-nek abban, hogy a kérdés minden kényes problémáját helyesen közvetítsék. Hangsúlyozta, hogy a román és a magyar kormány között létrejött megállapodásban, amelyet pozitív fejleménynek nevezett a két ország kapcsolatában, az RMDSZ tevôlegesen részt vett. Ugyanakkor fontosnak tartotta ennek politikai üzenetét, nevezetesen, hogy az RMDSZ közbenjárását mind a román, mind a magyar kormány elfogadta.

A protokollum kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy a dokumentumban néhány olyan elv szerepel, amit korábban megkérdôjeleztek. Jó politikai üzenetnek nevezte, ami Markó szerint nem szándéknyilatkozat, hanem tényekre váltható konkrét megállapodás. Kiemelte, hogy nem csupán kisebbségi kérdéseket, de szociális, decentralizációs problémákat is tartalmaz, határidôsen. Mint mondta, ennek ellenére nem teljes, és sok munka kell még ahhoz, hogy valósággá váljon.

A beszélgetés során felmerült egyes politikusok nyilatkozata, akik nem tartanak igényt a magyar igazolványra. Erre a szövetségi elnök azt válaszolta, hogy maga kiváltja ugyan a magyar igazolványt, de a magyarságunkat nem igazolványokkal kell bizonyítani, veszélyes aláírásgyûjtésbe kezdeni és a zsebekben keresni a magyar igazolványt. Hangsúlyozta: lelkiismereti kérdés ez, elítélni, megítélni senkinek sincs joga. Szimbolikus üzenete van, de nem szabad belôle közösségi szimbolikát csinálni.

A találkozón a sajtó ügyeirôl is eszmecsere folyt. Áttekintették a magyar sajtó gondjait, aktuális problémáját, helyzetét, a romániai magyar sajtó és az RMDSZ közötti együttmûködés vonatkozásait. Szóba kerültek a sajtótámogatások lehetôségei, egyes megyei lapok reklámgondjai. A szövetségi elnök ígérte: áttekintik a problémákat, s megpróbálnak orvoslást találni a gondokra, akár úgy, hogy bizonyos problémákat a helyi szinten megkötendô protokol-lumokba foglalnak.

Ígéretéhez híven a pénzügyi igazgatóság vezetôsége e hónapban is sort kerített hagyományossá váló sajtótájékoztatójára. A sajtó képviselôi részletes beszámolót hallhattak az elmúlt évrôl, a bevételekrôl, az alkalmazott pénzügyi politikáról.

Futószalagon végzett ellenôrzések

A pénzügyi igazgatóság igazgatójától Lucan Savutól megtudhattuk, hogy a 2001-es állami bevételek értéke a megyében 70%-kal haladta meg az elôzô évit, elérve a 4108 milliárd lejt. A befolyó összegben jelentôs része (38%) van a kincstárba kerülô hozzáadott értékadónak (HÉA), ami 2001-ben 1550 milliárd lej volt. Ezzel szemben a pénzügyi igazgatósághoz 2001 folyamán 2300 HÉA-visszaigénylési kérvény érkezett, amelyeknek következtében 1000 milliárd lejt fordítottak visszafizetésekre. Sajnos az érvényben levô rendelkezések értelmében a visszafizetéseket pénzügyi ellenôrzésnek kell megelôznie, ami 2300 kérvény esetében rendkívül idôigényes. Nem csoda, ha a vizsgálatok villámellenôrzéseknek bizonyultak és amolyan futószalagon végzett munkához hasonlíthatók. Az ellenôrzések nyomán egyébként mintegy 100 olyan esetet találtak, ahol indokolatlan volt a visszaigénylés. Az igazgató szerint éppen jókor jön a hamarosan érvénybe lépô rendelkezés, amelynek értelmében a visszaigénylésekhez saját felelôsségre tett nyilatkozatot kell csatolni, amelyeket szúrópróbaszerûen ellenôriznek majd. Természetesen a hamis nyilatkozattétel büntetendô lesz.

Lucian Savu szerint a megyébôl begyûjtött 4100 milliárdnyi adóból és illetékbôl 2700 milliárd visszakerül és csak a fennmaradó részt fordítják más célokra, így szerinte már nem állja meg a helyét az a vád, hogy az erdélyi megyék pénzelik a moldvaiakat. A szóban forgó központi költségvetésbôl érkezô pénzek egy része közvetlenül a helyi költségvetések kiegészítésére irányul, míg a fennmaradó részt a Maros megyében levô hadsereg, a rendôrség, az egészségügy és egyéb állami intézmények fenntartására fordítják.

A pénzügyi igazgatóság 2001 folyamán mintegy 80 személyt foglalkoztatott az ellenôrzésekkel, akik 5072 alkalommal végeztek kivizsgálásokat. Az ellenôrzött gazdasági egységek listáján élvonalban vannak a magáncégek (3011), míg a részben vagy teljes egészében állami tulajdonban levô vállalatok közül csak 69-et ellenôriztek. A helyszíni vizsgálatokat követôen összesen 304 milliárd lej értékben állapítottak meg az állami kincstárba befizetendô összegeket, amibôl 204 késedelmi díj. Pozitív lépésként értékelte az igazgatóság vezetôsége, hogy a kirótt büntetésekbôl 107 milliárdot óvás benyújtása nélkül kifizettek az érintettek, ami azt jelenti, hogy némiképpen visszaszorult az a gyakorlat, hogy koholt vádak alapján fellebbezték meg a büntetéseket, hogy ezáltal idôt nyerjenek. A kirótt büntetések szempontjából rendkívülinek számít a Román Vízügyi Igazgatóság esete, amelyben az intézmény egy értelmezési hiba miatt 39 milliárd lej kifizetésére kényszerült, 4,8 milliárd lejt kell fizetnie a Dia Trans Comnak és 7,3 milliárdot az Arcas Impex Kft.-nek.

A kormány, a mezôgazdaság idei évre vonatkozó állami támogatási rendszerébe foglalta a hústermelôket is. A kormányhatározat elôírásai szerint a mezôgazdasági üzemek direkt módon juthatnak az állami támogatáshoz, továbbá azok a magántermelôk, akik állattenyésztési egyesületekbe, szövetségekbe tömörülnek és eleget tesznek a 2001. évi 108-as kormányhatározat 5. cikkelyébe foglalt feltételeknek. A támogatás értéke: növendék szarvasmarha - 4000 lej/kg élôsúlyban, ha az egyed meghaladja a 380 kilogrammot és bejegyzett vágóhídra szállítják (összesen 45,6 ezer tonna hús támogatására 182,4 milliárd lejt különítettek el); sertés - 4000 lej/kg, ha 90-110 kilogrammos élôsúlyban és hivatalos vágóhídon értékesítenek (összesen 160.000 tonna hús támogatására számítanak, ennek értéke 640 milliárd lej); pecsenye vagy hizlalt csirke - 3000 lej/kg (összesen 100.000 tonnára 300 milliárd lej). A méhészet állami támogatásának idei értéke 60 milliárd lej. Azok a méhészek juthatnak támogatáshoz, akik legkevesebb 10 kg mézet szállítanak családonként, az értékesített mennyiséget számlával kell bizonyítaniuk.

A nagyobb üzemszerkezetek esetén, amelyekben a saját állataikat használják fel, az állami támogatás, az áru értékesítésével kapcsolatos pénzügyi iratok (az étékesítés számlája stb.) alapján igényelhetôk. A kérvényeket a megyei Mezôgazdasági és Élelmezésügyi Igazgatóságnál kell elhelyezni. Az érdekvédelmi szövetségek is itt kérvényezhetik az állami támogatást. Azon egységek vagy magántermelôk, akik hamis adatok alapján veszik át az állami támogatás összegét, 100-tól 300 millió lejig pénzbeni büntetéssel súlythatók, az állami támogatás vissztérítésének kötelezettsége mellett.

A kormányhatározatban megfogalmazott indoklásban a kormány kinyilvánította: az állattenyésztési ágazatot ettôl az évtôl fejleszteni kell, ahhoz, hogy biztosítsa a belsô élelmiszerpiacon a hazai és külföldi húsok, hústermékek - mennyiségi és minôségi - kereskedelmi egyensúlyát. Csak ezek után kerülhet sor az állatállomány felszaporítására. Köztudott, hogy 1990 után folyamatosan csökkent az országban az állatállomány. A 2000. év végén 2.870.000 szarvasmarhát (viszonyítva '90-hez 53%), 4.797.000 sertést (40%), 70 100.000 szárnyast (58%) számláltak. Az állatlétszám csökkenése arra késztette a tenyésztôket, hogy elhagyjanak bizonyos épületeket. Az országban 550 ezer szarvasmarha, 1 200 000 juh, 3 millió sertés és 16 millió szárnyas számára helyet adó épület maradt üresen. A hazai termelés az utóbbi években egy lakosra átlagosan számítva 22 kg sertés-, 11 kg szányas-, 7 kg. borjúhúst, 0,11 kg mézet (!) és 200 liter tejet vagy ennek megfelelô tejterméket képes biztosítani. A világ és az európai országokhoz viszonyítva a fogyasztási arány 50%-os vagy ennél alacsonyabb.

A 2002. évben, szem elôtt tartva a szegényes központi költségvetést, elsôdlegesen a szarvasmarha, sertés, és szárnyashústermelés növekedését támogatja az állam. A számítások szerint a következô 6-8 évben látványosan növekedni fog a szarvasmarha- állomány és minôségileg is feljavul. Illetékesek szerint a sertésállománynál ugyanez elkezdôdhet már ez év végén.

A Maros Megyei Családorvosok Egyesülete január 29-i rendkívüli közgyûlésén tiltakozást fogalmazott meg a Megyei Egészségbiztosítási Pénztárral szemben a következô okokból:

- A Megyei Egészségbiztosítási Pénztár 2001 decemberére nem teljesítette a családorvosokkal kötött szerzôdésben vállalt kötelezettségeit (nem folyósította a rendelô-fenntartása járó összegeket). Ami azt jelenti, hogy a családorvosok 12 hónapot dolgoztak az elmúlt évben és mindössze 11 hónapra kapták meg a praxisfenntartási költségeket.

- A pénztár csak azokkal a családorvosokkal köt szerzôdést 2002-re, akiknek a listáján legalább 1000 páciens szerepel, ezt a számot viszont nem tudni, milyen feltételek alapján állapították meg

- A Társadalmi Egészségbiztosítási Alapokból a családorvosi ellátásra szánt 7,2 százalék nem fedezi a szükségleteket, és ellentmond annak az egészségügyi programnak, amely az alapellátásra helyezi a hangsúlyt.

A családorvosok véleménye az, hogy ilyen körülmények között lehetetlen a minôségi egészségügyi ellátást szavatolni biztosítottaik számára, s lehetetlenné teszi tevékenységünket az is, hogy az alkalmazottainkkal megkötött munkaszerzôdés felbontására kényszerülünk, mivel nincs lehetôségünk a törvényes elôírásoknak megfelelô fizetést biztosítani számukra, továbbá a folyó kiadások fedezésére sem. Következésképpen az alapellátás mûködésében a felsorolt okokból bekövetkezô zavarok miatt a családorvosok elhárítják magukról a felelôsséget.

"Kósza Bandit ismeri a helység, / Oly nagy benne az élhetetlenség" - jutnak eszembe Arany János sorai. Csoda tudja, mostanában már rendes falubolondok sincsenek. Farkas Kálmán barátom a Nagy-Küküllô mentén él, nyugdíjas ember, neki jutott eszébe, hogy az idôs embereket megkérdezve összeírja a falu bolondjait, az elmúlt század elejétôl napjainkig. A település alig nyolcszáz lelkes, nem nagy a "bolondok" száma. Egy-egy emberöltônyi idôszakaszban úgy kettô-három. A közösség nem utasította el ôket, inkább valamiféle derûs szánalommal vette tudomásul létezésüket, a gyermekek, a legények heccelték, akit lehetett, gúnynevén emlegetve. Farkas Kálmánnak azt ajánlottam, hogy ha valóban foglalkoztatja a téma, utazzon Dicsôszentmártonba, él még talán az emlékezetben a város híres bolondjainak az emléke. Dehát nincsenek efféle ambíciói, majd valaki izgalmas regényt ír a kisvárosok egykori (s: mai) bolondjairól, válaszolta levelében. Ôt csak a saját faluja érdekli, mentegetôzött, és elmesélte az egyik "úri" bolond hepjét. Fagallér Pistunak nevezték, meghalt már. Ifjúkorában városra adták inasnak, de boldogtalan volt, a szabómesterség nem fogott rajta, inkább afféle fuss ki-hajtsd ki-öblítsd ki gyereknek használták, és persze a segédek tréfáinak lett örökös céltáblája.

Farsang ideje volt, és tôle küldték el az ügyvéd úr lányának az új báli ruháját. A szalonban gavallérok udvaroltak, a küldönccel pedig mókázni kezdtek, úri ruhát adtak rá, megtanították hirtelen egy- két elôkelô mozdulatra. Hát érkezik a vôlegényjelölt, egy kövér, szuszogó marhakereskedô képében - akit a társaság mérhetetlenül lenézett, sôt utált - és hát uramfia, mit lát? A kis menyasszonya idegen úrfival cicázik. Félreérthetetlen pózban. In flagranti!

A derék kérôt rettenetes düh fogta el, kesztyûjével azonnal meglegyintette jobbról és balról a vetélytársat, ami ugye a párbajra hívás jele, s ráreccsent: nevezze meg a segédeit.

Ekkor a társaságban kitört a kacagás, Fagallér Pistunak pénzt nyomtak a markába, és mehetett haza. A megszégyenített kereskedô nem értette a tréfát, vérig sértve viharzott el onnan, és nem is lépte át többé a kisasszony küszöbét.

Sötétedéskor megverette a szerencsétlen inast az embereivel.

Fagallér Pistu késôre gyógyult, és amikor kiadták a kórházból, az apja hazavitte. Többé semmi hasznát nem lehetett venni. Azt játszotta, hogy ô a Gavallér, és az volt a kényszerképzete, hogy korpás a feje, meg hogy az öltönyén rengeteg a pihe, ezért minduntalan hessegette magáról a semmit. Mégpedig a következôképpen: jobb kezét a bal vállához vitte, és tenyerével háromszor végigsepert rajta, közben fejét elfordítva háromszor lefújta a jobb vállán maradt korpát meg a pihét. Szinkópásan: törlés, fúvás, törlés, afftáté, fúvás, és mind így, a végtelenségig. Idônként kecsesen meghajolt, és így dalolt: "Pesten, az utcán, sétál egy kislány, / Utána egy gavallér, gallér a nyakán. // Kérem, kisasszony, hazakísérem, / Köszönöm, Gavallér, nincs rá szükségem. // Tiltja a papa, tiltja a mama,/ Tiltja az egész nagy família."

Lehet, hogy a dalt késôbb tanulta, már itthon, fûzi hozzá Farkas Kálmán. A gyermekek pénzt adtak Fagallér Pistunak, hogy angolvalcerezzen. Mûsorának az volt a csúcsa, mikor elrikkantotta magát: "Ez a tánc hölgyválasz, / Kurva, aki nem választ!"

Egy hideg farsangon agyontáncolta magát. Berúgatták, kiment levegôzni. Virradatkor találták meg a kultúrház mögötti telken, a kórérakásban.

Szép szálas ember volt, el kellett fûrészelni, hogy beférjen a koporsóba.

(Aki tud hasonló tárgyú történetet, mondja el nekem.)

Kossuth-bicentenárium

Kossuth Lajos születésének évfordulóján a magyar nemzet emlékünnepre készül az Országos Kossuth Körök szervezésében és rendezésében.

Kossuth Lajos Zemplén vármegye egyik kis falujában, Monokon született 1802. szeptember 19-én. Kisnemesi család sarja, iskoláit Sátoraljaújhelyen kezdte, Eperjesen folytatta, majd a sárospataki jogakadémia elvégzése után Pesten szerezte meg ügyvédi oklevelét. Házasságából két fiú, Ferenc és Lajos, és egy lány, Vilma született. Kossuth Lajos hazájáért, a történelmi Magyarország egyenjogúságáért, a törvény elôtti egyenlôségért, a gazdasági függetlenségért, az ipar fejlesztéséért, a sajtó-, a szólásszabadságért tevékenykedett. Az 1840-es évek elejétôl országgyûlési tudósító, a Pesti Hírlap szerkesztôje volt. 1844-ben Védegyletet hozott létre a hazai ipar felkarolására. 1847-ben országgyûlési követ, 1848-ban indítványozta a birodalmi kormány alkotmányos alapokra való helyezését, Magyarország önálló nemzeti jogainak megóvását. Szónoklataival a demokratikus eszméket hirdette. Kossuth Lajos nevét halhatatlanná a függetlenségi harcban szerzett dicsôsége és népszerûsége tette. A pozsonyi országgyûlésen a törvényhozásban a nemzet vezére lett.

Kossuth Lajos a szomorú végû függetlenségi harc, a világosi fegyverletétel után külföldre menekült. Bujdosóéletét Olaszországban, Turinban letelepedve élte és ott távozott az élôk sorából. 1894. március 20-án meghalt a nemzet nagy fia. Gyászolta a fôváros, az egész ország, de gyászolta Marosvásárhely népe és Marosvásárhely Polgármesteri Hivatala is. Egy régi fénykép tanúsítja, hogy dr. Bernády György polgármester és a Városi Tanács Kossuth-párti volt. Minden bizonnyal Kossuth Lajos temetése alkalmával a fôtér végében, a Közmûvelôdési ház helyén állott földszintes házak elôtti részen állítottak fel egy nagy, fenyôágas díszkaput. A háromnyílásos díszkapura Kossuth Lajos fiatal (1848) és öregkori (1894) fényképét tették fel, díszes rámában. A kaput díszítette Erdély, a város és az ország címere, a kapu csúcsán az ún. Kossuth- címer, alatta a "Csak a haza legyen nagy és szabad" feliratú szalag, valamint az országzászló és gyászlobogó.

Kossuth Lajost Turinban temették el, majd hazaszállították Budapestre. A Kerepes úti temetôben épített impozáns Kossuth-mauzóleumba 1909. november 25-én helyezték örök nyugalomra. Újratemetésén dr. Bernády György udvari tanácsos, Marosvásárhely polgármestere is jelen volt.

Dr. Bernády György már 1894. március 22-én, a Városi Tanács elôtt kezdeményezte egy Kossuth- szobor felállítását a város fôterén, a Széchenyi téren. A tanács megkezdte a szobor készítésére az adományok gyûjtését, népünnepélyek, rendezvények, színielôadások, táncestélyek, közös vacsorák, sétahangversenyek rendezését, melyeknek tiszta jövedelmét a szobor kiadásaira fordították. A Városi Tanács 1000 forint összeget szavazott meg erre a célra. Dr. Bernády György kezdeményezte a Kossuth- szobor bizottság létrehozását, melynek feladata a szobor készítésével, felállításával és leleplezésével kapcsolatos tennivalók intézése volt.

A szobor alkotója Köllô Miklós szobrászmûvész volt. A mûvész a 3200 cm magas bronzszobrot egy év alatt készítette el. A közel ugyanolyan magas talapzat faragott kôbôl készült. A szobrot a hajdani Bodor-kút szomszédságában, a kéttornyú római katolikus templom elôtti téren állították fel, s leleplezése 1899. június 11-én történt népes ünneplô tömeg jelenlétében. Ünnepi beszédek, alkalmi versek után a helyi énekkarok és a közönség részvételével hangzott el a himnusz. Befejezésül több mint félszáz virágkoszorút helyeztek el a szobor talapzatán.

Nyilvántartás szerint Erdélyben Marosvásárhelyen állították fel az elsô Kossuth-szobrot. Az országban több mint hetven szobrot állítottak fel Kossuth emlékére.

A történelmi Magyarországon az elsô Kossuth-szobrot Siómaroson állították fel. Siómaros örökös jobbágyi sorban élô falu volt. A jobbágyterhek alól Kossuth Lajos szabadította fel ôket.

1894. március 30-án, mikor Kossuth koporsóját a Turinból Budapestre szállító vonat Siófokon is megállt, Siómaros népe is gyászba öltözve várta és nyilvánította ki háláját a nemzet nagy halottjának, a jobbágyságukból való felszabadítónak. Siómaros elöljárósága a gyásznap után rendkívüli tanácskozáson határozta el egy Kossuth-szobor felállítását a faluban. A mellszobrot azonnal elkészítették és 1894. július 1-jén le is leplezték. (1950-ben Siómarost közigazgatásilag Balatonszabadihoz csatolták.) 1993-ban létrehozták a Siómarosi Kossuth Lajos Mûvelôdési Kört, mely ôrzi, gondozza a szobrot és most készülnek a Kossuth bicentenáriumi szimpóziumra, melyet az Országos Kossuth Körök Siómaroson tartanak meg.

A Marosvásárhelyen felállított Kossuth Lajos- szobrot az impériumváltozás után ledöntötték, talapzatát szétverték. Így a bicentenárium alkalmával a város népének nincs lehetôsége az emlékezés koszorúit elhelyezni.

Csütörtöki kimenô

Ismerôsöm naponta ugyanarra a munkahelyre jár be. Már 30 éve. Még nem nyugdíjas, már nem kezdô. Úgy röpült el a három évtized, hogy szinte az volt az érzése, csak a tegnap jelentkezett az igazgatónál (derék magyar ember, régi párttag, még a Magyar Autonóm Tartomány legjobb maradékából felejtették ott - igaz, nem sokáig, hiszen barátunk mûködésének 4. évében menesztették, visszaminôsítették osztálytanítónak híresen szép írása okán, de nemcsak), és elôtte betért az ismert sarki Leonidászhoz címzett korcsmába egy csomag kárpácért - szûrô nélküli -, mire az ablakból leselkedô jövendô fômunkatárs - neve Tromboszaurusz - felsóhajtott: na ezzel jól bevásároltunk, úgy kezdi a napot, hogy felhajt egy féldécentet! Talán mondanunk sem kell, emberünk azóta nem dohányzik, vagy hét éve leszokott, az italnak nem volt soha különösen híve, káros szenvedélye az élet és a jó munka. Ne vágjunk föl: mondjuk egyszerûen - szeret dolgozni.

A harminc esztendô alatt - ennyi a demográfusok szerint egy generáció hasznos élettartama - összekapart egy négyszobást, igaz, a IV. emeleten és felvonó nincs, felnevelt egy gyermeket, aki jól-rosszul elhelyezkedett (nem hiszi, hogy 30 évig fog ugyanott dolgozni), elvált és elköltözött, utazott, járt keleten és nyugaton, megtanult alapszinten német gót betûket olvasni és ért franciául, egyszer-kétszer az RMDSZ közepében járt, de az ánti átkosban nem volt tagja a Pártnak, holott rokonai minden rosszindulat nélkül biztatták, csináljon karriert. Akkor és ott. Mindég élhetetlen volt, hisz a karrier elszállt fölötte, kifutott a keze közül a nagy lehetôség. Ámbátor lehetett volna babérkoszorús doktor és címzetes egyetemi tanár, talán még képviselô és elnök is. Nem, a földi javak nem tudták elragadni. Egyedül könyvtára gyarapodik, igaz, lassabban, mint az utóbbi évtized elején, de még mindig vásárol megbízható szakkönyveket, készül. (Mire?) Olvas. Tévézik. Olykor sétál. (A postás köszön neki. E-mail.)

Mikor belépett oda, még verseket is írt, remélte, hogy egy szép napon az Utunkban viszontlátja a nevét. Nem adatott meg, csak kezdôbetûinek válaszolt Márki Zoltán, Bodor Pál, K. Jakab Antal. Aztán nem írt semmit, majd szakcikkeket és dolgozatokat. Késôbb mást is, de azt már munkaidôn kívül.

42 éves volt, amikor a forradalmi rendszerváltás napjaiban rádöbbent, hogy a Párt jó húsz évet orozott el felnôtt életébôl. Kártérítés nincs. (Ma sem kuncsorog földért, sarokhazáért, gyárért.) Negyvenhét évesen tanult meg számítógépen szöveget szerkeszteni.

Beszél angolul, altató nélkül alszik, értágítót szed és rengeteg viccet tud.

Alapjában véve boldog ember. És ezt be is vallja. Az ütôdött.

Nevét "Jegyezzük meg. Wolfné, Wolfné, Wolfné." (Örkény István).

Szemle

A két írás közötti képen Teleki Gemma grófnô látható, amint a nyolcvanas években, halottak napja elôtt virágot árul Marosvásárhelyen, megszokott helyén, a Bolyaiak terén, a Teleki Tékával szemben. * A novemberi könyvnapon járt itt írótársaival Bächer Iván, a találkozót a Stúdió Színházban tartották. Szétnézett városunkban, megfordult a Kultúrpalotában és a Tékában is, A Téka és ôrei címmel szép szöveget közöl a Népszabadság január 26-i, szombati számának Hétvége mellékletében. * Írása mellett olvasható Sebestyén Mihály Gemma címû emlékezése. (Lapunkban jelent meg elôször.) Érdemes újra idézni e mondatát: "Kilencvennégy évet élt - élte nagyobbik felét egy olyan világban, amely nem ismerte el örökölt rangját, vagyonát, címeit. De mi, vásárhelyi halandók, ismerôsök felnéztünk rá. Az egyenes gerincet tiszteltük, amely nem hajlott meg, nem törött ketté a történet ólomcsizmái alatt." * Ezt az erényt ismeri fel Sebestyén-Spielmann Mihályban, a "mosolyós, energikus, szép szál úrban", aki a Telekiek örökében kalauzolja, majd miután - már otthon, Budapesten - két könyvét is elolvassa, eltûnôdik a család sorsán, és ekként fogalmaz: "...Sebestyén-Spielmann Mihály 1947-ben született itt, Marosvásárhelyen. Ehhez azonban az kellett, hogy édesapja túlélje a munkaszolgálatot, édesanyja pedig visszatérjen abból a lengyelországi helységbôl, aminek hol A-val, hol O-val kezdôdik a neve, és ahol Mihály összes nagyszülôje és számos rokona fekete füstként távozott a közönyös ég felé. * A papa orvos volt, majd orvos-történész professzor Vásárhelyen, a mama pedig pedagógus ugyanitt. A megmaradt rokonok - akárcsak a Telekiek - szétszóródtak a világban. * A két gyerek közül az egyik apja hivatását folytatta, a másik történész lett. Az egyik fiú elment az Óperencián is túlra, a másik - bár mehetett volna ô is - maradt. Mihály kolozsvárott végezte el a történelem szakot, ahogy írja: 'A soha már vissza nem hozható, vágyott, az emberalkatú Kolozsvárott.' * Azóta Sebestyén Mihály ôrzi és gondozza a Telekiek alapította bibliotékát, ôrzi és ápolja Erdély e megmaradt kincsesdobozát. Mihály intéz, vezet, szervez, kalauzol, és persze kutat - munkatársaival tíz év alatt összeállította és tavaly megjelentették a Téka 2780 tizenhatodik századi nyomtatványának katalógusát. És persze Sebestyén Mihály ír. Okosan és szépen. * Tudományos munkássága fôként az erdélyi, azon belül a marosvásárhelyi zsidóság históriájából meríti témáit, novelláiban pedig egy családnak állít emléket, egy erdélyi magyar zsidó családnak, amelynek mára szinte csak egyetlen nyoma maradt: ô. "

Január folyamán többórás ülés keretében fôvárosi és helyi szakemberek, valamint a helyhatóságok vezetôinek jelenlétében elemezték a megyei egészségügy helyzetét. A kormány álláspontját dr. Deac Radu egyetemi tanár, az egészségügyi minisztérium államtitkára ismertette.

Amint már korábbi beszámolónkban kiemeltük, az államtitkár szerint egyetlen egészségügyi biztosítási rendszer és állami költségvetés sem képes a világ egyetlen országában sem ideális módon fedezni az egészségügyi szolgáltatások költségeit. Ennek ellenére a legfontosabb, amit Romániában is meg kell valósítani, a minôség és a hatékonyság.

Az egészségügy további sorsára vonatkozó kormánystratégia az államtitkár elôadásának értelmében három alapelvre épül: a bizonyítékokra épített orvoslás elôtérbe helyezése, az állampolgár megelégedésének elérése és a helyhatóságokkal való együttmûködés. Az orvoslás alapját az elkövetkezôkben az egészség megôrzésének elôtérbe helyezése, a betegségek megelôzésére fektetett nagyobb hangsúly kell hogy képezze.

Meg kell szüntetni a kórházakban a zsúfoltságot, hasonlóképpen a járóbeteg-rendelésben is, mivel 40 pácienst egy rendelés alatt nem lehet alaposan megvizsgálni, nagyobb hangsúlyt kell fektetni a családorvosok képzésére, és a fiataloknak a vidék fele való irányítására. Ez utóbbi téren fontos szerep hárul a helyhatóságokra, akik, ha orvost akarnak, akkor meg kell teremtsék a fiatal végzettek letelepedésének körülményeit. Alaposan meg kell tárgyalni a keretszerzôdések feltételeit, ki kell építeni az informatikai rendszert az egészségügyben, kényelmessé kell tenni minden szempontból a kórházakat, és gazdaságossá is például a különféle kiszolgáló részlegek magánosításával. A gazdaságosság érdekében a kórházi költségvetést le kell bontani a klinikák szintjére - hangsúlyozta Deac professzor, aki ígéretet tett, közbenjár annak érdekében, hogy azok a klinikák, amelyek eredményeik alapján megérdemlik, megkapják a kiemelt jelentôségû orvosi központ minôsítést. A közegészségügyi igazgatóságnak hosszú távú terveket kell kidolgoznia, s a keretszerzôdéseket a biztosítási pénztárral mindkét fél megelégedésére kell megkötni a kiegyensúlyozottság alapján - hangzott el az államtitkár beszédében, akivel a tanácskozás végén váltottunk néhány szót.

- Államtitkárként hogyan fogja támogatni a megyei egészségügyet? - kérdeztük elôször is Deac professzortól.

- Jól ismervén a helyzetet, azt szeretnénk, hogy valamennyi törvényes elôírás, ami ezután lát napvilágot, a valóságban gyökerezzék. Ami a szolgáltatások minôségét illeti, igényesebbek szeretnénk lenni annak érdekében, hogy Maros megye továbbra is az ország elsô központjai között maradjon. Arra törekszünk, hogy a vértranszfúziós központot a legjobb körülmények között nyissuk meg, épületeket újítsunk fel, az eddig mostohán kezelt egységeket is felszereljük korszerû gépekkel, eszközökkel, képezzük és továbbképezzük az egészségügyi személyzetet. A terveim nagyok, az idô viszont még rövid, mióta ezt a tisztséget betöltöm, de a Maros megyeiek számíthatnak a segítségemre és támogatásomra, természetesen a lehetôségeim szerint.

- Említette a kórházak, klinikák átminôsítésének a lehetôségét az eredmények alapján. Ha csak az utolsó megvalósításokra gondolunk, felmerül a kérdés, hogy milyen támogatásra számíthat például a csontvelô- átültetési központ?

- Kérdezze meg az ott dolgozókat, mivel jelenleg a legtöbb segítséget kapták, és saját ambícióm is, hogy e téren is az elsôk között legyünk az országban. Ennek érdekében pedig minden tôlem telhetôt megteszek, mivel bebizonyították, hogy komolyan és eredményesen dolgoznak. Egyébként ezek a követelmények: minôség és teljesítmény, és ahol ezt felmutatják, ott nem fog elmaradni a segítség.

- Meg tudná-e mondani, hogy melyek azok a klinikák, amelyek számíthatnak a kiemelt központ minôsítésre?

- Ezt az eredmények döntik el, de nem kételkedem abban, hogy közöttük lesz az urológia, az I-es számú és más sebészetek is, ha bizonyítanak, vagy például az ortopédia, amely évtizedek óta figyelemre méltó eredményeket ér el több téren is, egészen a csípôprotézisek beültetéséig, de a többi klinika is, amely eleget tesz az eredményekre épülô, jól körvonalazott feltételeknek, számíthat az átminôsítésre...

- A professzor úr említette a mostohán kezelt egységeket, s többek között ilyen a fizikoterápiai klinika is. Számíthatnak-e arra, hogy az olyannyira szükséges korszerû felszereléshez hozzájussanak, annál is inkább, mivel eredményekben ott sincs hiány, továbbá azért is, mert az Egészségügyi Világszervezet a mozgásszervi betegségek évtizedének nyilvánította az új évezred elsô tíz évét, no és az sem mellékes, hogy a megye lakói közül nagyon sokan megfordulnak ott...

- Georgescu professzor asszony személyében hozzáértô vezetôje van a klinikának, akivel jól együttmûködünk. Közösen számba vesszük, hogy mire van szükség, és a lehetôségeket is - válaszolta az államtitkár, akivel talán legközelebb sikerül folytatni a beszélgetést.

Újra szenzációs mûtétre vállalkoztak a bécsi Általános Kórház (AKH) orvosai: egy szívinfarktust szenvedett beteg szívizmát sikeres állatkísérletek nyomán már korábban is próbálták a betegtôl vett ôssejtekkel "kijavítani", akkor azonban ezt egy mellkasi mûtét keretében tették, most azonban egy különleges eljárással, vágás nélkül, fecskendôvel juttatták célba az ôssejteket.

Az ôssejtek bejuttatása nyomán az állatkísérletekben az elhalt szívizomban újra kialakultak véredények, illetve átnôttek oda az izom egészséges részébôl, s ennek következtében újra javult a szív szivattyúzó-teljesítménye.

A további kísérleteket - amelyekhez elôzôleg azonosítottak egy bizonyos fajta, a szívizom "kijavítására" alkalmas ôssejtet az emberi vérben - dr. Alfred Kocher, az AKH orvosa végezte az Egyesült Államokban, ahol az eljárás nagy feltûnést keltett, mivel az állatoknál a szív teljesítményének 35 százalékos javulásához vezetett. Dr. Kocher munkatársaival tavaly októberben egy bypass-mûtét során egy beteg nônél kísérletezett az ôssejtek bejuttatásával. E mûtét eredményeit még nem derítették fel teljesen, annyi azonban decemberre már kiderült, hogy a saját ôssejtek bejuttatása nem ártott a betegnek, viszont javult a szív szöveteinek vérellátása és a jelek szerint a beavatkozás hatással volt a szív mikroméretû véredényeire is. Most azonban mûtéti beavatkozás nélkül, a Johnson and Johnson cég különleges szívkatéter-vizsgálati módszerének felhasználásával elôször pontosan felmérték, az infarktus érintette területek szélén hová kell az ôssejteket juttatni, s ezt befecskendezés útján tették meg. A különleges vizsgálat során a szövet elektromos és mechanikus aktivitását érzékelô katéterrel háromdimenziós képet kapnak az orvosok a bal szívkamráról, s meg tudják állapítani, hol vannak olyan szövetrészek, amelyek csak részben sérültek és alkalmasak az "újraélesztésre". (Az eljárás angol neve: NOGA-Mapping.)

A beavatkozásnál komplikációk nem jelentkeztek, s most az orvosoknak néhány hétig türelmesen kell várni, amíg a remélt eredmény mérhetô lesz, vagyis ki tudják mutatni, hogy javult-e a szív szivattyúzó-teljesítménye.

Dr. Zsonda László belgyógyász, patológus szakorvos, a nyíregyházi Józsa András Megyei Kórház Sürgôsségi Osztályának fôorvosa tudósította lapunkat arról az új magyar fejlesztésrôl, amely célul tûzte ki a Magyarország határain belül és az azokon túl élô lakosság életkilátásainak javítását, életkörülményeinek, rizikófaktorainak és egyéb paramétereinek vizsgálatát, továbbá a késôbbiek során a magyarság halálozási és életminôségi adatainak tanulmányozását az egész világra kiterjedôen.

A fejlesztés kiváltó oka az az ismert statisztikai adat volt, amely szerint Magyarországon az idô elôtti, elkerülhetô halálozás mértéke körülbelül 21.000 fô évente, ami azt jelenti, hogy egy korszerûbb egészségügyi ellátás mellett megyénként naponta 2-3 ember idô elôtti elhalálozását lehetne elkerülni. A szóban forgó elhalálozások fôleg a kórház elôtti szakaszban, a területen következnek be. Az okok között a viszonylag rossz infrastruktúrát, az alapellátással való szoros informatikai rendszer hiányát, a nem megfelelô szintû területi sürgôsségi betegellátást említi a beszámoló szerzôje, aki szerint a fent említett statisztikai adatok igazak lehetnek, sôt még rosszabbak is a Magyarország határain túl élô magyar lakosságra nézve.

- Örömmel elmondhatjuk, hogy elkészült az a fejlesztés, amelynek segítségével az interneten a világ bármely részén élô magyar állampolgár, szervezet, intézmény stb. szükség esetén kapcsolatba kerülhet a magyar egészségüggyel, illetve a központunkkal, vagy a határainkon túl, a rendszerbe kapcsolódott egészségügyi szolgáltatással - olvasható dr. Zsonda László tájékoztatójában. A bemutatott Mona-System Konzultációs Rendszer használati mintaoltalommal védett magyar szabadalom. A fejlesztést Orbán Viktor miniszterelnök is értékelte, s 100 magyar kórházban kezdôdött meg a konzultációs végpont kiépítése, s a Szabadalmi Világkiállításokon is aranyérmet nyert.

A szolgáltatás lényege, hogy a bajba jutott személyek segítségére legyenek a legmagasabb szakmai tudással: a külföldön élô magyar lakosság szükség esetén (a költségek vállalása mellett) gondoskodni tudjon a Magyarországon, illetve a határokon túl élô rokonok orvosi vizsgálatáról, megfelelô egészségügyi intézmények bevonásával, ugyanakkor folyamatos rálátási lehetôséget nyújt a magyar származású orvosok részére a magyarországi kórházak, egyetemek, országos intézmények stb. mûködésére, a magyar egészségügyi tudományos életre, a legújabb szakmai eredményekre, együttmûködéseket keresve a kutatás terén is.

Tervezik egy olyan politikamentes folyóirat (Világszínvonal) szerkesztését is, amelyben bárki közölhet az egészségüggyel, saját munkájával kapcsolatos cikkeket. Szeretnének olyan szolgáltatásokat is indítani, amelyek hasznos kiegészítôi lehetnek a fentebb felsorolt, fôleg orvosi szakmai porgramoknak (álláshirdetés, apróhirdetés stb.). A konzultációs rendszer már saját szerveren mûködik és jelenleg folyik Magyarországon, valamint a határon túli területeken való kiépítése. Az üzemeltetôk szándéka, hogy a konzultációs rendszerbe valamennyi, Magyarországtól távoli magyar szervezetet, intézményt, egyházat, kórházi rendelôt és magánszemélyeket is bevonjanak, akik szívesen együttmûködnek a magyar egészségüggyel az interneten kifejlesztett rendszer segítségével. Szeretnének lehetôséget teremteni az egészségügyileg rosszabbul ellátott határon túli területeken élôk részére egy Nyíregyházán mûködô orvosi rendelôben, amely az ottani megyei kórházzal mûködik együtt. A rendszerbe az interneten a következô címen lehet belépni: http:/msystem.fw.hu

A fejlesztés lényege az volt, hogy a magyar egészségügyben jelenleg használt valamennyi diagnosztikus berendezés - röntgen, CT, MR, gasztroszkóp, ultrahang, EKG, hypertonia és kardiológiai holterek - informatikai rendszerbe legyen kapcsolható. A kórházak közötti konzultációs rendszeren túl jól használható a rendszer az alapellátás és a fogorvosi ellátás területén is. A rendszer mûködtetôi az észrevételeket, javaslatokat e-mail levélben a következô címen várják: monafax@invest.hu, monafax@elender.hu., levélcím: Mona-System Kft. 4400 Nyíregyháza, Szarvas u. 1-3. V/504. Telefon/fax: (42)420- 633/135.

Sorozatunk elsô két részében dr. B. Kakas Gizella könyve alapján azt tekintettük át, hogy mi is a stressz (a szervezet nemspecifikus válasza a megszokottnál nagyobb igénybevételre), hogy mi válthatja ki a stresszt (háború, baleset, természeti katasztrófa, az egyén életében bekövetkezô változások, munkahely, családtag, barát elvesztése, komoly betegség, az élet állandó apró bosszúságai), és melyek a következményei (elve-szítjük képességünket a megterhelés elviselésére, a szervezet súlyosan károsodik).

Sorozatunk harmadik, utolsó része arról szól, hogy mit tehetünk a stresszhelyzetek elviselése érdekében.

Mark Twain egyik szép novellájában meséli el egy indián törzsnek azt a szokását, hogy miképpen segítenek egymáson a gyász elviselésében. A történetben egy anyának vízbe fúlt a gyermeke. A törzs tagjai egyenként meglátogatják a gyászoló asszonyt, és elmeséltetik vele a katasztrófát. Mire az egész törzsnek elmeséli fia halálának körülményeit, az asszony úgy érzi, nem is az ô fiáról van szó. A történetbôl eltûnik a személyes gyász élménye, példát mutatva arra, hogy még az élet legnagyobb terhének elviselésére is kialakulnak a szokások. A stresszhelyzetek hatásai attól is függenek, hogy az egyén hogyan képes megküzdeni a stresszel. Erre számos eljárást alkalmazhatunk, a leglényegesebb viszont az, hogy a különbözô helyzetekben a legmegfelelôbb viselkedést alkalmazzuk.

Az a jelenség, hogy a különbözô helyzetekre mi csak a szokásainknak megfelelôen, egyféleképpen reagálunk, mindennapi életünkbôl ismert. Van, aki rendszeresen sírva fakad, ha baj éri, mások dührohamot kapnak vagy azonnal intézkedni kezdenek.

Mindannyiunknak van kedvenc megküzdési stratégiánk. Ám mivel a helyzetek különböznek egymástól, az jár el helyesen, az képes a leginkább megküzdeni a stressz-helyzetekkel, akinek a legnagyobb a készlete a stresszel való megküzdés módozataiból, s a különbözô helyzetekhez különbözô megküzdési stratégiát alkalmaz.

Ha nincs elegendô képességünk vagy lehetôségünk a helyzet megoldására, akkor segítséget kérhetünk valakitôl. Néha eltereljük a figyelmünket a problémáról, máskor belenyugszunk a helyzetbe vagy megvizsgáljuk, hogy miben követtünk el hibát, és levonjuk a következtetést a jövôre nézve. Gyakran csak a sírás hoz könnyebbséget, míg a vallásos embereknél az imádkozás. Az európai kultúrkörben az a leggyakoribb, hogy az egyén a probléma megoldására összpontosítja energiáját. Vannak extrém módok is a tragédia elviselésére, ahogy ez az irodalmi példákból kiderül: a fôhôs éjjel-nappal munkába menekül, sakkozik, amíg bírja, átdorbézolja az éjszakát stb. Ezek idôhúzó technikák, amelyek segítenek a pillanatnyilag elviselhetetlen fájdalom elôl menekülve idôt nyerni.

Amikor gyermekeik tanácsot kérnek egy adott helyzet megoldására, a szülôk gyakran csak arra biztatják ôket, hogy oldják meg a problémájukat, hogy aktív lépéseket tegyenek a helyzet megoldására. Ezek a szülôk elfelejtik, hány olyan helyzetet éltek át már ôk is, amikor semmit sem tehettek annak megváltoztatása érdekében. Gyakran éppen a legnagyobb megrázkódtatások - például egy szeretett személy elvesztése - esetén nem tudjuk a helyzetet megváltoztatni. Nagyon ritka az a szülôi jó tanács, hogy néha a nehézségeket csupán elviselni lehet, megváltoztatni nem. Pedig a konfliktusok tûrése, a nehézségek elviselése az egyik legértékesebb emberi tulajdonság.

Úgy tûnik, hogy az idén végre befejezik a marosvásárhelyi vértransz-fúziós központ 1996-ban elkezdett új épületét, s a már régen nem megfelelô körülmények között mûködô intézmény átköltözhet a megyei kórház szomszédságában öt éve épülô új székhelyére. Amint a központ igazgatójától, dr. Kolumbán Gábor fôorvostól megtudtuk, a prefektustól a napokban kapták az értesítést, miszerint 3,5 milliárd lejre számíthatnak az év elején, hogy a tavaly egész évben pénzhiány miatt szünetelô befejezô munkálatokat finanszírozni tudják. Ez a pénz Kolumbán doktor szerint elegendô lesz a fûtés, az elektromosság terén elmaradt munkákra, a szellôztetô-berendezésekre, a gázbekötésre, a telefonszerelésre, az illemhelyek berendezésére és a vízszerelésre, valamint arra a pót-áramfejlesztô készülékre, ami elengedhetetlenül szükséges a központ zavartalan mûködéséhez.

Kérdésünkre a fôorvos elmondta, hogy új berendezésre ebbôl a pénzbôl nem futja, tehát egyelôre meg kell elégedjenek a régivel.

Amint arról már beszámoltunk, a központ sajnos nem olyan lesz, ahogy Kolumbán doktor sokéves tapasztalatai alapján megálmodta. Az elképzelt négy szint helyett a pénzbôl csak három szintet lehetett kialakítani. Holott az lett volna az ideális, ha a félalagsorban levô kisegítôrészleg, mosoda, mosogató, mûhelyek, raktárak fölött az elsô szinten zajlott volna a véradók kivizsgálása, a vérvétel és minden, ami ezzel összefügg, a harmadik szinten elképzelt laboratóriumokban történt volna a vér feldolgozása és a vérkészítmények elôállítása, a negyedik szinten lettek volna az adminisztrációs helyiségek, az orvosi és nôvérszobák.

- A XXI. században nem túlzott kívánságról van szó, hisz egy olyan új épület készült, ami 50 évig kell mûködjön a továbbiakban - vélekedik az igazgató, aki szerint a már régen kinôtt barakkoknál sokkal jobbak lesznek a körülmények, de nem lesz annyira elegáns, amilyen lehetett volna. A megnyugtató az, hogy az építkezés során kialakították a bôvítés lehetôségét, amit késôbb a "hálás utókor" megtehet majd - összegezte véleményét dr. Kolumbán Gábor.

A román kormány olyan rendeletet fogadott el, melynek értelmében egyes hazai és külföldi közúti gépjármûvek csak bizonyos díjtételek lefizetését követôen vehetnek részt a forgalomban. A folyó év július elsejétôl fokozatosan bevezetésre kerülô illetékeket mind a 12 tonna legnagyobb engedélyezett tömegû teherkocsikra, mind a személyszállító jármûvekre kivetik.

A 12 tonnát meghaladó összsúlyú teherjármûvek vignettáit aszerint választják ki a sorozatból, hogy hány tengelyesek és milyen a károsanyag-kibocsátásuk (EURO-norma szerint).

A címkékért (románul: roviniete) fizetendô összeg nagysága annak is függvénye, hogy a külföldi jármû mennyi ideig tartózkodik Romániában. Így lehetséges lesz egy vagy hét napra, egy hónapra, fél évre, valamint egy teljes évre szóló matricát kérni.

A díjfizetés kötelezettsége alól mentesülnek az alábbi kategóriák:

- a honvédelemben, továbbá a tûzoltóság és más sürgôsségi szolgálat, valamint a rendôrség által használt gépjármûvek, a kizárólag városi, helyi szállítást végzô autóbuszok és az útkarbantartást segítô jármûvek;

- azok az iskolakocsik, amelyeket a gépjármûvezetés oktatása idején vesznek igénybe.

A hazai úthálózatot használó, Romániában bejegyzett gépjármûvekre csak éves matricát lehet kitenni. Az öntapadós címkét a terv szerint a postahivatalokban és az országos útkezelôség (Administratia Nationala a Drumurilor) kirendeltségeinél hozzák forgalomba. A más államokban nyilvántartásba vett gépjármûvek vezetôi három helyen válthatják ki az itt-tartózkodásuk idejére érvényes igazoló címkét. Így belépéskor már az országos útkezelôségnek a határállomásnál mûködô ügynökségénél kérhetnek matricát, vagy ugyanennek a szervnek (AND) a területi képviseleteinél, s végül a postahivatalokban.

A kormányrendelet elôírja, hogy a Román Közúti Hatóság (Autoritatea Rutiera Româna - ARR) és a Román Gépjármû-lajstromozási Hivatal (Registrul Auto Român - RAR) kizárólag azokra a jármûvekre bocsáthat ki törzskönyvet, használati engedélyt és mûszaki alkalmassági bizonylatot, amelyekre kiváltották a tizenkét hónapra szóló matricát.

A fenti követelmények nem teljesítése kihágásnak minôsül és 4 millió lejes pénzbírsággal jár. A büntetést újabb kormányhatározattal módosíthatják. A szabálysértô gépjármû-tulajdonosoktól és/vagy gépkocsivezetôktôl a hatóságok vissza is vehetik a forgalmi engedélyt vagy a mûködési engedélyt (licenta de executie) mindaddig, amíg azok igazolják az érvényes matrica átvételét.

A lakónegyedekben a (még) beépítetlen területek ki vannak téve a "hasz-nosítás" csábításának. Sokan szemet vetettek rájuk, fôleg garázstelepítés okán. A legkézenfekvôbb az az érv, hogy úgyis "csak" fû nô rajta vagy gyom, vagy már az is le van taposva az autók által.

Márpedig amíg nincs semmi ráépítve, egy földdarabkát lehetne füvesíteni és a szemnek kellemessé tenni, de ha engedélyezett építmény került rá, ott többé már semmi nem nô. A garázstelepítés leggyakoribb indoka az autók biztonsága. Ez teljesen érthetô. Az elhelyezésbe viszont bele kell szóljanak azok is, akik majd szomszédosak lennének vagy rálátnának a szándékolt építményre. Hiszen az, hogy miként érzi magát az ember otthon, nagyban függ attól is, hogy mit lát az ablakain kitekintve. Márpedig a garázsok sivárak és lehangolók, még ha rendezett kinézésûek is, az élô zöld pedig, még a fû is, pihenteti a szemet, emberibbé teszi a betontengert.

Régebb elterjedt szokás volt a közterület- rablás, utólagos "törvényesítéssel". Jelenleg úgy tûnik, hogy az újabb garázstelepítéseket a törvényes keretek között tudja tartani a városvezetés, ám nincs intézményesített garancia arra, hogy a garázshely- engedélyezések minden érintett tudtával és beleegyezésével