|
LIV. évfolyam 23. (14986) sz., |
2002. január 29., kedd |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@fx.ro
Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft
Keretes hirdetés esetében + 30%
Minimálisan 10 szót számláznak.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
A Slanic Moldova-i megállapodás a média tükrében
A PSD és az RMDSZ vezetô politikusainak hétvégi találkozójáról beszámoló hétfôi román lapok úgy értékelték a kétnapos tanácskozás eredményét, hogy az igazi nyertes a kormánypárt, amely anélkül tud újabb egy évre kényelmes parlamenti többséget biztosítani magának, hogy lényegében túllépett volna a tavalyi megállapodás megkötésekor tett ígéreteinél.
A Jurnalul National címû lap szerint az RMDSZ követeléseinek "lesöprése" azért volt lehetséges, mert a kormánypárt a tárgyalásokat megelôzôen komoly nyomást gyakorolt az RMDSZ-re a kedvezménytörvény ügyében. Ennek példájaként a lap azt említette, hogy Adrian Nastase miniszterelnök közvetlenül a két szervezet képviselôinek találkozója elôtt beszélt arról, hogy megsértik a kedvezménytörvény végrehajtásáról kötött román-magyar kormányfôi egyetértési nyilatkozatot, különösképpen az RMDSZ helyi szervezetei mellett mûködô tájékoztató irodákban.
A Cotidianul azt hangsúlyozta, hogy az újabb PSD-RMDSZ együttmûködési megállapodás a kormánypárt változata lesz majd. A lap szerint az RMDSZ már a tárgyalásokon elszenvedte az elsô kudarcát azzal, hogy az egyik legfontosabb követelésének számító kérdésben - az egyházi és közösségi ingatlanok visszaszolgáltatásának ügyében - a megoldás nem az RMDSZ által már elôterjesztett törvényjavaslat lesz, hanem a kormánypárt dolgozza majd ki a törvényi rendezés kereteit.
A kormánypárt és az RMDSZ együttmûködését kezdettôl fogva támadó nacionalista lapoknak a folytatás is elfogadhatatlan. A Curentul úgy látta, hogy az RMDSZ politikai téren legyôzte a PSD-t, s a kormánypártnak most azzal a veszéllyel is szembe kell néznie, hogy a magyaroknak tett engedmények miatt a PSD koalíciós partnere, a Román Humanista Párt (PUR) a kormányból való kilépéssel fenyegetôdzik, ha az ô követeléseit nem teljesítik.
A Curierul National hosszú kommentárban fejtegette, hogy a PSD súlyos politikai árat fog fizetni ezért az együttmûködésért. A kommentár szerint az RMDSZ-nek tett engedmények egyik következménye, hogy Magyarországon "Csurka István szélsôjobboldali, nyíltan revizionista programmal fellépô pártja az idei választásokon a szavazatok 15-20 százalékára számíthat".
A román Szociáldemokrata Párt (PSD) a Romániai Magyar Demokrata Szövetség valamennyi ajánlatát elfogadta a két szervezet közötti újabb együttmûködési megállapodásról folytatott megbeszéléseken - jelentette ki Verestóy Attila, az RMDSZ szenátusi csoportjának vezetôje a Krónika címû erdélyi lapnak adott nyilatkozatában.
Verestóy szerint a kormánypárt politikusai támogatják a magyar nyelvû felsôoktatás fejlesztését, az egyetemeken belüli önálló döntéshozatal létrejöttét.
Az idei megállapodásban szerepel az önálló magyar gimnáziumok visszaállítása: Marosvásárhelyen a Bolyai Farkas, Brassóban az Áprily Lajos nevét viselô gimnáziumokban oktatnak majd csak magyarul, emellett Máramarosszigeten is lesz magyar gimnázium.
Verestóy elmondta, az oktatási fejezetben szerepel, hogy igény esetén a csángók anyanyelvükön is tanulhatnak, ebben a kérdésben az Európa Tanács határozata az irányadó.
Az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásával kapcsolatban a szenátor kifejtette: a kormánypárt az RMDSZ- szel konzultálva dolgozza ki saját törvénytervezetét, amelynek vélhetôen alapjául szolgál a szövetség és az egyház szakértôi által már megalkotott jogszabályjavaslat.
Széles e hazában minden "eredeti". Az úgynevezett demokrácia, a piacgazdaság, eredeti módon privatizálunk, harcolunk a korrupció ellen és sorolhatnám végeérhetetlenül.
Ám a kormány legutóbbi manôvere "eredetiségben" minden eddigit túlszárnyal. Arról van szó, hogy a tavaly behirdették ez év márciusára az országos népszámlálást. Erre szükség van, fontos tudni, növekedett vagy megcsappant-e a legutóbbi felmérés óta az ország népessége. Azt is jó tudni, hányféle nemzet él együtt ezeken a tájakon.
Ha egy kormány elhatározza, hogy számba veszi az ország népességét, akkor a lehetô legkomolyabban felkészül rá. Ennek legfontosabb mozzanata az, hogy az állami költségvetésbe belekalkulálják a népszámlálás költségeit, a pénzügyminisztérium átutalja a megyéknek a szükséges összegeket, hogy kellôképpen elôkészülhessenek. Azt is pontosan tudnia kell, hogy megyékre leosztva, mekkora összegre lesz szükség.
Eddig nincs is gond. Az illetékesek kiszámították a költségeket, megyékre leosztva. Példának okáért Maros megyének 16 milliárd lejre lesz szüksége a népszámlálás megfelelô lebonyolításához. A megyék hozzá is kezdtek az elôkészületekhez. Aztán várták, hogy a pénzügyminisztérium is "lépjen", magyarán utalja már végre ki a szükséges összegeket.
S a pénzügyminisztérium "lé-pett". Éspedig a lehetô "leg-eredetibb" módon. Nemes egyszerûséggel, írásban közölte a megyékkel, hogy márpedig egyetlen vasat sem kapnak, a helyhatóságok teremtsék elô "saját erôbôl" a szükséges pénzügyi fedezetet.
És a helyhatóságok most "ott állnak megfürödve", hiszen úgy tudták, hogy egy országos népszámlálás lebonyolításának anyagi hátterét a hatalomnak kell biztosítania. Ebben a boldog tudatban éltek a minapig, amikor derült égbôl villámcsaoásként jött az üzenet: pénzt nem kaptok, tessék népszámlálni anélkül. Arról nem beszélve, hogy már decemberben elfogadták saját kis költségvetésüket, amely a szegénységet osztotta szét. Ebben nem volt népszámlálási kiadások rovat. Ha a pénzügyminisztérium nem tér jobb belátásra, új költségvetéseket kell elfogadniuk sürgôsen. De a semmibôl még akkor is nehéz lesz, hogy az elôbbi példánál maradjunk, Maros megyének 16 milliárdot kiszorítani.
A kormánynak erre is oda kellene figyelnie, ha már állandóan helyi autonómiáról beszél. Így igaz, csakhogy ez is igen "eredeti" autonómia. A kormány azt teszi, hogy pluszfeladatokat ró a helyhatóságokra, de a helyi adók/illetékek nagy része továbbra is a központi kasszába folyik. Pénz nélkül pedig nemigen lehet autonómiásdit játszani. Vagy ha igen, az olyan is. Megnézhetjük így az "eredeti" népszámlálásunkat.
Markó Béla szövetségi elnök február 2. reggel 10 órára a marosvásárhelyi Kultúrpalota nagytermébe összehívta az RMDSZ Szövetségi Képviselôk Tanácsának ülését. Az Állandó Bizottság javaslata szerint az egynapos ülés napirendjén elnöki politikai tájékoztató, az Operatív Tanács határozatainak jóváhagyása, az RMDSZ és az SZDP közötti együttmûködés kérdése szerepel. Tájékoztató hangzik el a kedvezménytörvény alkalmazásáról. A jelenlevôk megvitatják a romániai magyar oktatás helyzetét is. Kiegészítik az Állandó Bizottságot, újraszervezik a szakbizottságokat és a frakciók összetételét is véglegesíteni kívánják.
Pénteken, február elsején 19 órától az Egyeztetô Kerekasztal ülésezik az RMDSZ megyei székházában.
Romániának hivatalosan is 2007-ig, a realisták szerint azonban legalább 2010-ig kell várnia az EU- belépéssel - áll az osztrák APA hírügynökség hétfôi bukaresti elemzésében.
Románia 31 tárgyalási fejezetébôl 17-et nyitott meg eddig, s ebbôl csupán 9-et zárt le. A legnagyobb problémát, mint korábban is, a gazdasági helyzet jelenti. A különbözô európai intézmények egybehangzó jelentései szerint Romániában egyelôre nincs mûködô piacgazdaság - áll az elemzésben.
A reformok - néhány sikeres tavalyi privatizáció ellenére - csak vontatottan haladnak. Az ALRO-Slatina alumíniummû 2002-re tervezett magánosítása formai kérdések miatt zsákutcába jutott. Bár az idei évre Adrian Nastase kormánya 5 százalékos gazdasági növekedést és az infláció 20 százalékra szorítását irányozta elô, az elsô kiigazítások már megtörténtek: a hétvégén Bukarestben 4,5 százalékra módosították a GDP- növekedési várakozásokat - írja az APA kommentátora, aki szerint a gazdasági problémákhoz társul a széles körû korrupció, amely szintén jelentôs akadályozója az EU- csatlakozási folyamatnak.
Legkevesebb öt új tagország felvételére készül a NATO, amelynek következô bôvítése gyökeres változásokat tesz majd szükségessé a szövetség szerepében és mûködésében - írta hétfôn a Financial Times.
Az euroatlanti ügyekben általában jól értesült londoni üzleti lap kontinentális kiadásában közölt jelentés szerint a 19 tagország többsége azt szeretné, ha a szövetség novemberi prágai csúcstalálkozóján döntés születne a három balti állam, valamint Szlovákia és Szlovénia felvételérôl.
Oroszország reagálásától tartva a NATO eredetileg csak Szlovákia és Szlovénia felvételét fontolgatta. Washington azonban idôközben módosította álláspontját, részint a baltiakat támogató erôs érdekcsoportok nyomására, részint a tavaly szeptemberi terrortámadások hatására.
A lap úgy tudja, hogy ha Franciaország, Törökország és néhány más tagállam keresztül tudja vinni akaratát, a bôvítés Romániára és Bulgáriára is kiterjedhet. Ankara mindkettôjük felvételét támogatja, mert ez erôsítené a stabilitást a Balkánon, hadserege korszerûsítésére ösztönözné a két országot, a Földközi-tenger déli medencéjében pedig létrehozná a NATO- tagországok Portugáliától Törökországig ívelô övezetét.
Franciaország emellett még némi politikai biztatást is kíván adni a két balti országnak, mert nem valószínû, hogy ôk bekerülnének az EU-bôvítés 2004-ben esedékes elsô körébe - írta a Financial Times.
Becslés szerint közel 490 millió dollár bevétele származott tavaly Romániának az idegenforgalomból. Ez valamivel több mint 70 millió dollárral több, mint egy évvel korábban.
Az országos idegenforgalmi kutatási-fejlesztési intézet (INCDT) elôzetes számításai az elmúlt év elsô tíz havi adatai alapján készültek. 970 ezerre tették azoknak a külföldieknek a számát, akik kimondottan turisztikai célokból keresték fel Romániát.
A tôlük származó mintegy 490 millió dollárból a szállodák bevétele 325 millió dollár volt, több mint 50 millióval több, mint 2000-ben. Az utazási irodák ügynöki jövedelme 20 millió dollárt ért el. Szerényen növekedett az idegenforgalomból származó valutabeváltás évi összege is: 145 millió dollár körül volt. Az idézett számítások szerint az egy turistától származó napi bevétel átlagosan 196 dollárt ért el.
Az eddig közzétett hivatalos statisztikai adatok szerint tavaly az év elsô kilenc hónapjában valamivel több mint 3,9 millió külföldi állampolgár fordult meg Romániában. A beutazások legnagyobb része a kishatárforgalom keretében történt.
Folytatódik a nyilatkozatháború
A Moldovai Köztársaság belügyeibe történt beavatkozással vádolta meg Adrian Nastase miniszterelnököt Vasile Tarlev moldovai kormányfô.
A román rádió beszámolója szerint a moldovai államfô nyilatkozatban fejezte ki mélységes aggodalmát és szomorúságát azon kijelentések miatt, amelyekkel Adrian Nastase a hét elején a Moldovai Köztársaságban történt eseményeket kommentálta.
A román miniszterelnök kedden sajtóértekezleten fejtette ki, hogy a moldovai hatóságok eltértek az európai elvárásoktól, a demokratikus értékektôl és az emberi jogok tiszteletben tartásától, amikor döntést hoztak arról, hogy egy hónapra felfüggesztik az ellenzéki Kereszténydemokrata Néppárt (PPCD) tevékenységét.
A Romániával nagyon szoros kapcsolatokat tartó PPCD az év eleje óta tüntetéseket szervez Chisinauban az orosz nyelv kötelezô iskolai oktatásának bevezetése ellen.
Nastase úgy vélte: a PPCD betiltása a jelek szerint a totalitárius magatartást tanúsító moldovai kormány stratégiai célja volt. Válasznyilatkozatában a moldovai kormányfô aggodalommal szólt arról, hogy "a román kormány képtelen volt tudomásul venni: a Moldovai Köztársaságban az egyéb nemzetiségûek mellett 3 millió ember él, aki ôszintén moldovainak tartja magát".
A PPCD tevékenységének ideiglenes felfüggesztését követô bukaresti reagálásokra válaszolva a hét közepén a legnagyobb moldovai parlamenti frakció vezetôje azzal vádolta meg Romániát, hogy Bukarestnek szerepe lenne a chisinaui ellenzéki tüntetések megszervezésében.
A román külügyminisztérium határozottan visszautasította a vádat és magyarázatot kért a Moldovai Köztársaság bukaresti nagykövetétôl. A moldovai kormányfô nyilatkozata ezt követôen látott napvilágot.
Szokásos hétfôi sajtótájékoztatóján Dorin Florea polgármester jobbára arról tájékoztatta a sajtó képviselôit, hogy mire fog és mire nem fog pénzt áldozni az elkövetkezô idôszakban. Noha pontos adatokkal a hónap végén elfogadásra kerülô költségvetés nélkül nem szolgálhatott, mégis kifejtette álláspontját számos kiadással kapcsolatosan.
Hozzávetôleges számítások alapján Marosvásárhelyen a népszámlálási kiadások mintegy 5-6 milliárd lejre rúgnak. Dorin Florea a sajtótájékoztatón határozottan kifejtette:
- Akármennyibe is kerül Marosvásárhelyen a népszámlálás, még ha csak egy lej is, nem adok erre pénzt. Ez megint olyan, mint a színház ügye. Ismétlem, én annyira szeretem a színházat, hogy nem nézhetem el, hogy csúfot ûzzenek belôle. Azt veszem észre, hogy az uniós elvárásokkal szemben, amelyek a központosítás megszüntetését írják elô, itt pont a fordítottja történik és mindent felülrôl irányítanak: hol azt tiltják meg, hogy alkalmazottaimat elôléptessem, hol azt, hogy ebédjegyeket adjak nekik, máskor pedig azt sugallják, hogy a Rocartól vásároljak buszokat. Így nem lehet, sokkal stabilabb politikára van szükség ahhoz, hogy nyugodtan tervezhessünk. Ilyen körülmények közt nem merem a tervbe vett nagy beruházásokat, a kerülôutat, a fôtér átrendezését elkezdeni A népszámlálásra állami költségvetésbôl kell elôteremteni a pénzt, mert ez nem játék. Én azt szerettem volna, ha a népszámlálást össze tudtuk volna kötni más dolgokkal is, mivel ez az egyetlen és ritkán ismétlôdô alkalom, amikor tényleges kapcsolatba kerülhetünk az állampolgárokkal.
Bár több ízben szó esett már a polgármesteri hivatal szociális tevékenységeirôl, tegnap a sajtótájékoztatón a polgármester ragaszkodott hozzá, hogy újra elsorolja, milyen területeken kell támogatást nyújtaniuk. Az általa elmondottaknak megfelelôen a szavatolt minimális jövedelem biztosítása, mi több, az iratcsomók összeállítása, ellenôrzése is a hivatal dolga. Ugyancsak a helyi költségvetésbôl kerül elô az év elsô 3 hónapjára szükséges 24 milliárd lejnyi fûtéstámogatás, amelyet egyébként állami költségvetésbôl kellene biztosítani, ám már 57 milliárd lejnyi hátralék gyûlt fel. A hivatal tulajdonában levô szállítási vállalat köztudottan ingyenesen vagy támogatottan szállítja a fogyatékosokat, kísérôiket, veteránokat és nyugdíjasokat. Dorin Florea szerint az emiatt elmaradt jövedelmek meghaladják az évi 16 milliárd lejt, amibôl véleménye szerint 10 minôségi autóbuszt lehetne vásárolni.
A helyi költségvetést terhelik a sürgôsségi segélyek, az egyedülélô, rászorulók ellátásával foglalkozók javadalmazására fordított összeg fele és az éjjeli menedékhely fenntartását szolgáló összeg. Elmaradt jövedelemnek számítanak továbbá a fiataloknak építendô tömbházak számára ingyenesen kiutalt telkek is. Ez annál is inkább felháborítja a polgármestert, mivel több ízben kért már állami, a hadsereg, a közvagyonkezelô hivatal vagy a vezeték-adminisztráló hivatalok tulajdonában levô, ki nem használt tömbházakat és mind-ahányszor elutasították.
Összességében a hivatal költségvetésének mintegy harmada szociális támogatásokra megy el, mégpedig oly módon, amellyel városunk polgármestere nem ért egyet, mivel szerinte ez nem segíti elô a társadalom fejlôdését.
A polgármester kiadta a parancsot, hogy az összes iskolaigazgatók vizsgáltassák felül magas számláikat, mert véleménye szerint a közös veszteségeket a lakosság körében egyre inkább terjedô egyéni órák miatt másfele kell "elhelyezni", és ezért az iskolák számláit terhelik vele. Így történhet meg, hogy a hivatal havi 2 milliárd lejt kénytelen ilyen célra kifizetni. Dorin Florea szeretné, hogy minél hamarabb bevezessék az iskolákba is az egyéni mérôórákat és ezáltal 20-25%-kal csökkenjenek az ilyen jellegû költségek.
Sor került a polgárôrökre is, ugyanis a polgármester szerint nem végzik rendesen a munkájukat. A tervek szerint az elkövetkezôkben mindannyian szerzôdést kötnek a hivatallal, amelyben részletesen le lesz írva, hogy a polgárôröknek kötelessége egyebek mellett a koldusokat és az autóablakmosókat beszállítani a rendôrségre, megbüntetni a járdán parkolókat stb.
A sajtótájékoztató keretében a polgármester elpanaszolta, hogy nem lesz olyan szabad épület, ahova a közösségi rendôrséget elhelyezhetné. A szóba jövô épületek a Conel volt épülete, ahol a sportcsarnok elôtti parkoló már adva van, a Dózsa György utca 9. szám alatti épület, de amennyiben erre esne a választás, a Poklos- patakot kellene befedni legalább a Furnica tömbházig. Bár annak idején a városháza építette a mai szakszervezeti házat, az mégis a szakszervezetek tulajdonában van. Igaz, az épületnek a nagy részét nem foglalja el a tevékenységük. Ezért ez az épület is egyike azoknak, amelyekre a polgármester szemet vetett. Legnagyobb sajnálatára mindegyik épület átadásához kormányhatározatra volna szükség.
Sajtótájékoztató a megyei tanácsnál
A megyei tanács heti sajtótájékoztatóján Ioan Vasluian alelnök számolt be a funkciója révén ôt foglalkoztató gondokról. A legfontosabb, hogy megtalálják a finanszírozási lehetôségeket a megye által irányított beruházásokra - mondta, s elsôként a környezetbarát hulladéktároló kérdését említette meg. Pénteken ugyanis Marosvásárhelyen járt a Vaste Italia romániai cégének, a 21-es Jegyzôkönyv Rt.-nek a képviselôje, aki a megye vezetôségével a terv finanszírozásának átvállalásáról tárgyalt a hosszadalmas (és a helyi közösségekre rendkívül magas terheket rovó) ISPA-finanszírozás alternatívájaként. Az elképzelést az érdekelt helységek közül öt támogatja, egyedül Marosvásárhely nem nyilatkozott egyelôre a szándékáról. Korábban Dorin Florea polgármester negatívan viszonyult a kérdéshez, ám a megye vezetôségével folytatott múlt hétfôi megbeszélésen ígéretet tett legalább arra, hogy fogadja az olasz cég megbízottját. Ígérete ellenére, pénteken - Ioan Vasluian szavai szerint - a polgármester "nem ért rá" beszélni a cég küldöttjével.
A megyei tanács alelnöke ugyanakkor leszögezte, hogy a 21-es Jegyzôkönyv Rt. a megyeszékhely nélkül is hajlandó megépíteni a tárolót, mely a Marosvásárhelyrôl származó jelentôs hulladékmennyiség kiesése ellenére is nyereséges lehet. A felek reményüket fejezték ki, hogy utóbb Marosvásárhely is csatlakozni fog a társuláshoz.
A hulladéktároló megépítésének újabb alternatívája is felmerült, szombaton egy másik olasz cég, a Tiemmegi Consulting fejezte ki érdeklôdését a terv iránt. Javaslatukat szintén megfontolás tárgyává teszik - mondta Ioan Vasluian.
Az egyik legfontosabb terület, a megyei utak állapotának kérdése is az alelnök figyelmének középpontjában áll. Ioan Vasluian úgy értékelte, hogy a tavaly jelentôs sikereket értek el ezen a téren, s az idén elsôsorban a Nyárádtô-Ákosfalva szakasz felújítását veszik tervbe. A megyei utak karbantartása iránt - akár a megyei Út- és Hídügyi Rt. magánosításával - két cég is érdeklôdik. A héten a német Geiger cég egyik tulajdonosa tárgyal ebben az ügyben a tanács vezetôségével, de érdeklôdését fejezte ki az olasz Grasetto útépítô is.
Nem kerülhette el a sajtótájékoztató a marosvásárhelyi Nemzeti Színház kérdését. A megyei tanácselnök, Virág György az elmúlt héten Bukarestben Cristea Viorel minisztériumi titkárral tárgyalt errôl a kérdésrôl, anélkül, hogy valamilyen kézzelfogható eredményre jutottak volna. A megye vezetôsége szorgalmazta a decemberi számlák és fizetési elmaradások minisztériumi forrásból való rendezését, valamint a színházépület jogi státusának tisztázását. Annyiban megegyeztek, hogy az épület átadására kormányhatározat szükséges, de az intézmény tevékenységének finanszírozására semmiféle konkrét megoldás nem körvonalazódott.
A Népújság arra volt kíváncsi, miként fogja a megye elôteremteni azt a 16 milliárd lejt, amelybe a népszámlálás kerül, s melynek a terhét a közigazgatási miniszter a helyhatóságokra hárította. Ioan Vasluian úgy vélte, hogy ez a kérdés jogilag lehetetlen helyzetet teremt, hisz a megye és minden egyes helység egyenként új költségvetést kell ehhez elfogadjon, ráadásul egyetlen tanács sem kényszeríthetô arra, hogy megszavazzon ilyen jellegû határozatot. Mivel a népszámlálás elmaradása elképzelhetetlen, a megyei tanács alelnöke úgy vélte, hogy a megoldás csakis a kormánytól jöhet.
Szó esett továbbá arról a botrányról is, amely a 7-es számú, Közép-Fejlesztési Régióban pattant ki a kis- és közepes vállalkozásokat támogató PHARE-program kapcsán. Ioan Vasluian elmondta, hogy ez nem érinti az ipari park megvalósítását, amely egy másik program része. A megyei tanács tudomása szerint az ellenôrzô bizottság által kifogásolt nyertes projektek nem Maros megyébôl valók, a gyanakvást az váltotta ki, hogy több esetben a Szeben megyei tanácselnök cége nyerte el a támogatást. A kis- és közepes vállalkozásokat támogató PHARE-program felfüggesztése miatt mintegy 6-7 megyénkbeli cég nem juthat hozzá az európai pénzekhez, de ezek nem a megyei tanács útján pályázták meg a PHARE-támogatást. A megye által benyújtott pályázatok esetében, elsôsorban az ipari park ügyében minden rendben zajlik - biztosított a megyei tanács alelnöke.
Ioan Toganel fôispán rendelkezése alapján megyénkben is megalakult a román, illetve magyar kormányfô által aláírt, a státustörvény alkalmazásáról szóló memorandum betartását ellenôrzô bizottság. A megyében mûködô információs irodák tevékenységét a következô személyek fogják megvizsgálni: Ioan Toganel prefektus, Burkhardt Árpád alprefektus, Petru Ferenczi, a fôispánság fôtitkára, Virág György, a Megyei Tanács elnöke, Ioan Vasluian, a Megyei Tanács alelnöke, Viorica Matei, a Megyei Tanács fôtitkára, Vasile Cotoara ezredes, a Megyei Rendôrparancsnokság parancsnoka, Ioan Meghesan ezredes, az Informatizált Lakosság- nyilvántartó Hivatal vezetôje, Csegzi Sándor alpolgármester, Marius Catana, a prefektus ellenôrzô bizottságának vezetôje, Nicolae Turcata, roma ügyekre szakosodott tanácsos.
Slágertéma ilyenkor, amikor a hó elolvad az utakról: kátyúznak. Úgy tûnik, hiába, mert városszerte annyi a gödör az utakon, mintha szônyegbombázást hajtottak volna végre.
A polgármesteri hivatal útjavítási programja szerint tavaly 63,6 milliárd lejt hagyott jóvá a költségvetésbôl, ebbôl 61,4-et át is utaltak a cégeknek. A tavaly versenytárgyalás útján négy vállalkozó javított a megyeszékhelyen: a Citadin Prest Rt., az Ancona Rt., a Premaco Rt. és a Cosut Kft.
Mindenekelôtt a munkálatok, fôként a kátyúzás nagy részét felvállaló Citadin Prest Rt. igazgatóját, Cosmin Stefant arról kérdeztük, mivel magyarázza azt, hogy ilyen rossz minôségû munkát végeztek?
- Évek óta nem volt ilyen tél. A fagyás- olvadás váltakozása valósággal szétrepesztette az aszfaltréteget. Sajnos 10 éve ugyanazzal az anyaggal dolgozunk, ilyen körülmények között ez sem köt meg úgy, ahogy kell. Ennek ellenére, amikor az idôjárás megengedte, dolgoztunk. Mi kátyúztunk a Cuza Voda utcában, a Maros-hídon, a Szabadság utca elején, néhány nap múlva mindenhol folytatjuk a munkálatokat. A tavasszal meghirdetendô versenytárgyaláson ismét jelentkezünk, mert, mivel e cég hagyományosan is együttmûködik a polgármesteri hivatallal, árban is a mi ajánlatunk volt és lesz a legjobb - mondta az igazgató.
Dorin Florea polgármester a heti sajtótájékoztatón kifejtette: "Valami rendkívüli történik az utakkal." Továbbá élesen bírálta az elvégzett munka minôségét: "rossz alul, rossz felül". Dorin Florea ezért szakértôk véleményét kérte, mondják meg, mi az oka annak, hogy a föld mintegy ledobja magáról az útburkolatot, ám azok azt válaszolták, hogy az idén nagyobb volt a csapadék mennyisége, és az megfagyott, majd kiolvadt, és ez okozza az utak minôségének rohamos romlását. A polgármester, arra hivatkozva, hogy más években is volt csapadék, (de véleménye szerint az idén ennek eredménye sokkal "látványosabb"), vizsgálatot rendelt el, hogy kiderüljön, mi okozza a "sárga sár és agyaglé feltörését". Mint elmondta, addig nem is látnak hozzá komolyabb javításokhoz, ameddig ezeket a kérdéseket nem tisztázzák és természetesen megígérte, hogy ezt követôen mindenhol javításokat végeznek.
Vizsgálat ide vagy oda, valahogy megint nem a legjobb helyre került az adófizetôk pénze. Alaposabb vizsgálatnak kellene alávetnie a polgármesteri hivatalnak azokat a cégeket, amelyekre az útjavítást bízza. S a szerzôdésben is szigorúbban kellene venni a minôség garantálását és az anyagi felelôsségvállalást. Mert ha valami nem sikerül, újra lehet csinálni, de azok feje fájjon ezért, akik elrontották.
Január 25-e délutánjára tisztújító közgyûlést hirdetett a Képzômûvészek Szövetségének közel negyven tagot nyilvántartó Maros megyei fiókja (hivatásos képzômûvészekrôl van szó).
Délután 5 órakor a Kultúrpalota kistermében egy tucatnyi képzômûvész várt a ráérôsebb kollégákra, mûvészemberekrôl lévén szó, az ilyesmi egyáltalán nem feltûnô. Mivel a kvórum igen fontos dolog még egy megyei tisztújító közgyûlésen is, a tagszámlálás bizony sosem árt. Talán így esett meg, hogy a pódiumra ültetettek egy idegent láttak a leghátsó széksorban: újságírót, szerény személyemben, lapunk kulturális rovatának munkatársát.
Elmentem, mert úgy gondoltam, hogy ottlétemben nincs, nem lehet semmi különös, hiszen ma már alapvetô követelmény a nyilvánosság, a transzparencia, a közvéleményt mindenrôl tájékoztatni lehet és kell, csakhogy tévednem kellett. Mint kiderült, a pódiumon ülôk teljesen másként gondolták, személyrôl személyre menô összesúgás, a felém nyilalló tekintetek után megállapíttatott: a közgyûlésen újságírónak semmi keresnivalója nincs.
Sulea úr a kérdésével nem is késlekedett: fel tudnék-e mutatni egy meghívót? Mivel olyasféle papiros zsebemben nem lapult, csakis a szakmám természetére kellett hivatkoznom, mert talán van, akit még érdekel, ki lett a szövetség új megyei elnöke, s ha tudjuk nagyjából, mi volt a szövetség múlt évi mérlege, talán arról sem lesz érdektelen hírt adni röviden, mit várhat az idén a tárlatlátogató, és lássuk - mint közgyûléseken lenni szokott -, melyek azok az elhangzó építô javaslatok, miért ne: kritikák. Meg aztán - gondoltam - a képzômûvészek közgyûlése aligha rejteget szigorú titkokat. Ám, úgy látszik, mégis...
Tegyük fel, ha diszkrét családi összejövetelrôl, vállalati közgyûlésrôl, egyéb, nyilvánosságra nem tartozó dolgokról lett volna szó, hát röstelkedtem volna, de így röstelkedés nélkül távoztam a közgyûlésrôl. Kitessékelésem végtére nem zavar, ám azért arra érdemes volna egy csöppnyit figyelni, ki lenne más, ha nem éppen a sajtó, amely tárlatokról hírt ad, méltat, tájékoztat, mert bármilyen kiállítás híre általában nem közszájon terjed a közönség körében, noha itt is tapasztaltunk nemegyszer szelektív tájékoztatást. Tovább hát nem is méltatlankodom, errôl mindössze ennyit.
(Mint értesültünk, a közgyûlést a tagság jelentôs részének távolmaradása miatt e hét végére halasztották. Ígérem, nem leszek ott.)
"Itt mindenki (aki nô) csergét készít - mondja Csôsz Irma ny. tanítónô. - Szôttest csak én szövök, de azt nyáron, mert az elôszobában, ahol az osztovátám áll, nem fûtök. Télen - fonunk. Hét-nyolcan, asszonyok, járunk fonóba, minden este más-más házhoz. Süteménnyel, cukros törökbúzával kínálkozunk. Aztán közbe-közbe egy-egy nagyobb kalákát is szervezünk. Voltunk Maros-magyarón varrókörben, ott voltak Mezôfelébôl is néhányan. Január 19-én mi jártunk Mezôfelében, nyolc asszony Magyaróból, s Disznajóból az óvónô és magam. Ott kezdtem a pályámat, egykori tanítványaim fogadtak nagy szeretettel. A fiatal lelkész, a felesége (óvónô), a tanítónôk (a nyugdíjas Lázár Éva is) szervezik a tevékenységeket. Egy osztályteremben körbe-körbe ültek az asszonyok, és fonták a nádat. Amit ott készítettek, mind nekünk adták, tálakat, kenyérkosarat, tálcát, fakanáltartót, lábas alá valót, táskát kaptam ajándékba. Mind kiállításra valók, olyan szépek. Három csipkésen font darabot száraz virágokkal kidíszítettem, s felbiggyesztettem a falra.
A következô fonó februárban újra
Magyarón lesz. Én márciusban szervezek egy
fonókalákát. Azért halasztottam márciusra,
mert Szegedrôl a Délalföldi Népmûvészeti
Egyesület szeretne filmet készíteni a fonóról,
s télen nem mer elindulni a stáb, félnek az
úttól. Ez hagyományos fonókaláka lesz.
Pár évvel ezelôtt már szerveztem ilyet. A
Sepsiszentgyörgy melletti Rétyrôl szereztem szép
lenszálat, abból tépek fel harminc guzsalyra valót,
mindenkinek csak annyit, hogy félig lefonja. Két-két
orsó fonalat fon mindenki. Közben
elénekeljük a régi népdalokat,
eljátsszák az asszonyok a régi játékokat,
még maszkurázást is szervezek. Héjalok
kukoricát, azt esszük meg éjfélen.
A fonalból majd vásznat szövök írásos kézimunkákhoz. Sok tervem van, csak legyen hozzá egészségem. Jó melegben vagyok, nagyon jó száraz bükkfát vettem a nyáron, mind a két fáskamrát megtöltöttem. A hatalmas csempe csak úgy ontja a meleget!
Az évkezdet egyik legforróbb kérdése, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház ügye, bármekkora port és indulatokat kavart is, mégiscsak egyetlen láncszem abban a botrányos sorban, amely a kormányzat úgynevezett decentralizációs politikájának eredménye.
A decentralizáció az a folyamat, amellyel a hatalmi jogosítványok jelentôs része a helyi közösségek választott vezetôinek kezébe megy át, a kommunista berendezkedésre jellemzô túlközpontosított államigazgatási stílus alternatívájaként európai követelmény. Jól tudja ezt a bukaresti kormányzat is, amely ezt a zászlajára tûzve "decentralizál", csakhogy eme európai követelmény leple alatt meghozott intézkedései éppen ellenkezô hatást érnek el. Bukarest ugyanis - miközben éppen a marosvásárhelyi színház ügyében közbenjárni kívánó RMDSZ-politikusokat azzal szereli le, hogy miért ellenzik a decentralizációt - tudatosan elfelejti, hogy a helyhatóságoknak átadott intézmények mûködtetésére biztosítsa a szükséges alapokat. A jövedelemadóból és a hozzáadott értékadóból befolyó összegek elosztási hányada ugyanis módosulatlan, miközben a megyék és városok sorban gondjukba vehetik a tanügyet és egészségügyet, a mûvészetet és rendôrséget, a sportot és a lakosságnyilvántartást.
Lesz közösségi rendôrségünk? Helyes! Magunk gondoskodunk saját gyerekeink oktatásáról? Kitûnô! Önerôbôl oldjuk meg egészségi gondjainkat? Remek! Sôt a színház, a sportklubok és - létesítmények is közelebb áll(ná)nak hozzánk, ha magunk döntjük el, mit és mennyiben támogatunk. Csakhogy a helyzet egyelôre ez: tessék mindent helyi szinten megoldani, aztán az általatok befizetett tetemes adóból valami morzsát nektek juttatunk a leosztott költségvetésben.
Miután a kormány saját népszerûségének növelése céljából egy sereg segély bevezetését - fûtéspótlék, minimális szavatolt jövedelem stb. - határozza el, érdekes módon az ezekkel járó anyagi terheket a helységek költségvetésének nyakába varrja. A színháztól egyetlen tollvonással megszabadul, s hagyja, hadd vájják ki egymás szemét a helyhatóságok vezetôi miatta, szidja csak a polgármester a megyét, a megye a polgármestert, szidják mindketten a kormányt, az alkalmazottak pedig ôket közösen, miközben a fôváros messze van, szamárbôgés pedig nem hallatszik az égig.
A folyamat legújabb gyöngyszemeként a közigazgatási miniszter kijelentette: a megyében a tavaszra tervezett népszámlálásra szükséges 16 milliárd lejt tessék helyi szinten elôteremteni - miközben, talán mondani sem kell, a mûvelet elvégzése szigorúan kötelezô, a törvény az törvény. Hogy honnan lesz erre pénz úgy, hogy a költségvetésekben sehol nem szerepel, amikor szép lassan már a legelementárisabb szükségletekre sem futja, rejtély. A részletek azonban tisztelt pártunkat és kormányunkat már nem érdeklik, fôjön emiatt a prefektus - ha renitenskedik, hát leváltjuk - és a megyei tanácselnök feje.
Ezt a fajta decentralizációt lehet minôsíteni, de fölösleges, mert ezt megteszi önmaga önmagával. Csak az a kérdés: meddig, és kit lehet vele becsapni? A szavazópolgárok egy jelentôs rétegét - akik a polgármestereket meg a megyei tanácsot rossz gazdálkodással vádolhatják a nincstelenségért - talán. S a kormány intézkedéseiben ez a legalattomosabb.
"Ablakunkban minden reggel / indul a kerti televízió, / fellép benne a sok veréb, / s szerepel néha a sárgarigó. /…/Kikapcsolni, bekapcsolni / nem kell soha: amikor ébredünk, / s amíg lefekszünk, a kinti / nézôk jól elszórakoznak velünk. " (Markó Béla: A mi televíziónk) * Évek óta együtt éltünk. Mindig csak rá figyeltünk. Vele keltünk és vele feküdtünk, sôt ô volt a bébiszitter is. Szép lassan elfelejtettünk olvasni, zenét hallgatni, beszélgetni…Egy idô után megromlott a viszonyunk. Nyomasztóan ránk telepedett. Azon vettük észre magunkat, hogy ô szervezi az életünket. Egy szép februári napon elég erôt éreztünk magunkban ahhoz, hogy véget vessünk ennek a kapcsolatnak. Kitettük a szûrét!
Minden gyökeresen megváltozott. Hirtelen rengeteg idônk lett. Végre jutott idô olvasásra, saját ízlésünk szerinti zenehallgatásra, kirándulásra és nem utolsósorban beszélgetésre. Sokkal türelmesebbek lettünk egymással és a gyerekekkel is. Azóta is hálával gondolunk arra, hogy erôszakosságával ráébresztett bennünket fölöslegességére. (A Beke család) * Ha a képernyôre meredünk, agyunk elektromos hullámszerkezete változik. Hasonlóvá lesz az alvás vagy a meditációs állapotok hullámszerkezetéhez. De míg az alvás vagy a meditáció során ez a "védtelen" agy, a központi idegrendszer teljesen elfordult a külvilágtól, és nyitva áll a belsô világ hatásainak feldolgozására, rendbetételére, s ezért a meditációból vagy az alvásból pihenten, én-azonosság- érzésünkben megerôsödve eszmélünk fel, addig a képernyôre bámulás énünktôl idegen, külsô hatásoknak nyit meg bennünket. (Vekerdy Tamás) * Ott ül a fotelba süppedve, valami brazil nô sorsán izgul, akartam kérni tôle, hogy… de mindegy is, mit akartam, mert elzavart, most hagyjál, mondta, nem látod, hogy tévét nézek? És aztán még a barátnôjével, azzal a lökött Gizi nénivel, aki mindig azt mondja neki, hogy ne engedjen a komputeren játszani, jó hosszan megbeszélik telefonon, hogy mit válaszoljanak annak a játéknak a kérdésére, ami a mûsor végén volt, hogy valamelyik szereplô a nevére írasson-e valamilyen gyereket, úgy beszélnek ezekrôl a szereplôkrôl, mintha személyes ismerôseik lennének, meg egyáltalán, élô, valódi személyek, egyszer még valami gyûjtéshez is küldtek pénzt, hogy a vak nô meggyógyuljon. Hát én ezt igazán nem értem. Nem vették észre, hogy ez csak mozi, kitalálás? De hiába is mondanám nekik. A felnôtteknek mindig hiába beszél az ember.
És naponta nézi! Mindennap! Több sorozatot is! Úgy odaragad rájuk, ahogy a bûzlô cigaretta is, vagy ahogy az apu a sörösüveggel! Mindenféle szenátorok vannak, meg rémesen gazdag emberek, fehér bóbitás cselédekkel körülvéve, és vagy zsarolják egymást meg üvöltöznek dühösen, vagy idônként csókolóznak, valahogyan mindig éppen pálmafák alatt. És sokan közülük olyan, de olyan gonoszok, olyan sötét dolgot mûvelnek, hogy szerintem régen börtönben kellene lenniük! De persze akkor nem mehetne tovább a sorozat. Most éppen azt ordítja valaki, hallom a szomszéd szobából, hogy kinyírom a nyomorultat, végzek vele! Én például nem akarom kinyírni az öcsémet, sôt néha szeretem is, de amikor a múltkor két képet elcsórt a kézilabda-gyûjteményembôl, jól belerúgtam a lábába, mire az anyutól akkora pofont kaptam, hogy sokáig zúgott a fülem. (Dani naplója) * Az óvodai csoportban mindig vannak vezéregyéniségek. Ha ôk nézik a televíziót, a többiek óhatatlanul irigylik ôket ezért. Akkor is azt mondják, hogy látták valamelyik mûsort, ha otthon nem is néznek televíziót, esetleg kérni fogják a szülôt a kérdéses adás megnézésére. Azok közül, akiket ebéd után a szülô vagy a nagyi hazavisz, sokan nézik délutánonként a tévét. Ilyenkor tud az anyuka elmosogatni, házi munkát végezni, ezért gyakran ülteti le gyermekét a képernyô elé. A gyerekek rajzain, manuális munkáin (gyurma, agyag, só-liszt gyurma) rendre megjelennek a pozitív és negatív rajzfilmfigurák egyaránt. Mese és valóság határai elmosódnak, a film hatására például utánozzák azokat a mozdulatokat, amelyek a fôhôst legyôzhetetlenné teszik (a kezébôl tûzcsóva jön ki), és ilyenkor okosnak, mindenhatónak érzik magukat, gyakran kötnek bele náluknál nagyobb és erôsebb gyerekekbe. (Pszicho-pedagógus-óvónô) * Krisztiánt eltiltották a rajzfilmektôl, mert nem szeret olvasni. Én szeretek, mert a nagymamám rászoktatott, még amikor egészen kicsi voltam, rengeteg mesét olvasott föl, meg mondott fejbôl is nekem, és én ezt az egészet igazán nem értem, mert annyi emberevô óriást, leányfaló sárkányt, méreggel és varázsitallal ölô boszorkányt és gonosz mostohát senki nem hallott, mint én, a nagymama meséiben a kések maguktól repültek a levegôben és a királyok hagyták, hogy a birodalmuk összes lányát megegye egy szörnyeteg, és sokszor még a legkisebb fiút is megölték, igaz, a csodafûvel aztán összeragasztották a vérzô tagjait és föltámasztották, és én mindig tudtam, hogy ez csak mese, és a Krisztián is tudja, hogy azokban a rajzfilmekben csak mese van, mégis eltiltják tôle, mert azt mondják, az rossz példát mutat neki, és majd ô is olyan verekedôs és gyilkos lesz. Hát szerintem a Krisztián inkább attól fog verekedni, hogy mindent tiltanak neki, és egész nap egyedül van, és nem tud mit csinálni. (Dani naplója) * Rontja a látást, valamint fáj az ember feje tôle. * Elcsökevényesedik az agyad és vaksi leszel, mint egy vakond. * Agresszivitást vált ki, de eltekintve az apróságoktól, nélkülözhetetlen. * Az ember elszokik, elidegenedik a környezetétôl, saját magamnál tapasztaltam. * Az embernek nem marad ideje a saját életére, és inkább az foglalkoztatja, mi lesz a "telenovella" üdvöskéjével, mint családtagjaival vagy saját magával. (Nézôi vélemények) * Valahogy itt maradt a nappali szoba egyik sarkában. Tíz éve még a legfontosabb információs forrásnak tekintettük. A munkából hazaérkezve automatikusan bekapcsoltuk. Amikor megszülettek a gyermekeink, gyökeresen megváltozott a család élete, napirendje. Anyaként a gyermekkel kapcsolatos teendôk töltötték ki a napjaimat. Ebben a "ba-baillatú" harmóniában egyre ritkábban kapcsoltam be a televíziót. Nem volt szükségem ezekre a harsány, hangos ingerekre. Így az esték felszabadultak, volt idôm végiggondolni a napot, olvasni, játékokat varrni. Napközben pedig a gyerekeket zavarta volna a sok változó kép, a zaj.
Múltak az évek, a gyerekek cseperedtek, és nagyon sok tevékenységet megmutattam nekik. Együtt festettünk a falra ragasztott hatalmas papírra, gyurmáztunk, kuckót építettünk stb. Aztán egyre kevésbé igényelték a segítségemet, csodálatosan nyílt a fantáziájuk. Kikelettôl ôszig a délutánokat a szabadban töltjük nagy sétákkal. Hajót, várat építünk a vízparton. Este nem a televízió meséjével ér véget a nap, hanem gyertyát gyújtunk és én mesélek nekik. A nap élményeit is ilyenkor beszéljük meg. * Úgy gondolom, a tévébôl érkezô rengeteg inger a gyermekek számára feldolgozhatatlan, megtöri a lelki békéjüket és egy csomó neurotikus tünetet okoz. Passzív befogadóként sérül a belsô képalkotó fantáziájuk, szürkébb az érzelmi életük. Mi sohasem unatkozunk. A gyerekek nagyon jól tudnak játszani, többnyire önállóan építik a játékaikat, egyre ritkábban van szükség a javaslataimra. Valahogy nincs benne az életünkben a televízió. (Egy anyuka levelébôl) * A fenti szövegrészeket a Budapesten megjelenô Fordulópont címû folyóiratból kölcsönöztük. Kedves Olvasó, ha úgy érzi, hogy van a témakörhöz kapcsolható személyes tapasztalata, mondanivalója, ne sajnálja az idôt és a bélyeget, ossza meg véleményét olvasó- és nézôtársaival, írjon nekünk. Szívesen fogadunk és a magunk során hasznosítunk minden jó szándékú véleményt, korra, nemre, felekezeti vagy politikai hovatar-tozásra való tekintet nélkül. * Kérjük, a borítékra írják rá: Képernyô. * Várja leveleiket:
Blanc Danielnek hívják, 1952-ben született Bukarestben. A fôvárosban érettségizett, azután 1971-ben bejutott a boboci pilótaképzô iskolába. Négy évvel késôbb már másodpilóta a Tarom egyik Il-14-es típusú repülôgépén. A hazai járatok gépein repül 1977-ig, amikor újabb vizsgára jelentkezik a BAC 1-11 típusú repülôgép- pilóta engedély megszerzése érdekében. A hatvan pályázó közül húsznak sikerül eljutnia Angliába, ahol az említett típusú repülôgépeket gyártották. Ott szerezték meg a szabadalmat, közöttük volt Blanc Daniel is, aki 1977 óta a nemzetközi repülésben részt vevô gépeken kapitány. Két éve Románia két Airbus 310 típusú repülôgépe egyikének parancsnoka, fôpilótája. (Annak idején három ilyen repülôgépet importált Románia, ám egyik azóta lezuhant.) 1989-ben feleségül vette Cozos Corinát, akinek szülei Cikmántorról származnak. Blanc Daniel azóta Marosvásárhelyen lakik. Innen ingázik Bukarestbe. Egy pekingi és New York-i út között "hazajön" Marosvásárhelyre, és néhány óra múlva utazik Cikmántorra, ahol egy 10 hektáros farmon gazdálkodik. A területet felesége, Corina örökölte szüleitôl. B. Daniel sok pénzt ruházott a mezôgazdaságba, pontosabban az alakuló cikmántori farmjába. Miért vezet egy pilóta traktort szántáskor, vetéskor? És egyáltalán miként bírja ezt a rendkívüli életvitelt? Blanc Daniel különleges személyiség, ôt próbáljuk bemutatni az olvasóknak.
- Szerencsés embernek tartja magát?
- Olyan szempontból igen, hogy életem során eddig azt tettem, amit elterveztem, és amit szeretek. Ha a repülés biztonságára gondol, akkor el kell mondanom, hogy a mai repülôgépek mûszaki szempontból biztonságosak. A számítógépes rendszerrel mindenféle mûszaki, repülésirányító stb. mûvelet ellenôrizhetô. A parancsnoknak viszont nem csak ezekre kell figyelnie. Felszállás elôtt minden alkalommal körbejárom a gépet, szemrevételezem különbözô részeit. Ellenôrzöm az üzemanyagot stb. Felszállás után a parancsnoknak kötelessége megoldani az utasok esetleges gondjait. Bizonyos esetekben döntenem kell, csökkentjük vagy növeljük a repülési sebességet vagy a magasságot. Egyszóval a mostani repülôgépek biztonságosak. Persze sok minden függ a pilóta szakértelmétôl is. Errôl jut eszembe, hogy 1986-2000 között berepülôpilóta is voltam, az erre vonatkozó jogosítvánnyal is rendelkezem. Egy alkalommal Baneasa fölött egy gyárból kihozott vadonatúj Rombac repülôgépet próbáltunk ki. A végletekig fokozva próbáltuk ki a gép különbözô részeinek teljesítményét, teherbírását. Egy adott pillanatban 10.000 méter magasságban az egyik motorban robbanás- és tûzveszély állt elô. A gépet szerencsésen földre hoztuk, de tudni kell azt is, hogy ezek a gépek egy motorral is képesek repülni bizonyos távolságon. Azok a pillanatok voltak a legveszélyesebbek számomra fenn a levegôben.
- Ön több alkalommal járt New Yorkban. 2001. szeptember 11-e után is?
- Természetesen. A kérdés azt sugallja, hogy azóta félek-e vagy sem? Ugyanúgy végzem a munkámat, mint szeptember 11. elôtt. A volt két ikertorony mellett nem repültünk sohasem, mert nem mellettük volt a repülési vonalunk. A szeptember 11-i események inkább egy pszichózist teremtettek az emberek körében. Azután is ugyanolyan biztonságosak gépeink, mint azelôtt. Viszont mi is sokkal jobban figyelünk utasainkra, mert az Airbus 310-es tartályaiba egyszerre 64 tonna üzemanyagot töltenek, ami 11 órai folyamatos repülésre elegendô. Terrorcselekmények esetén az Airbus 310 is valóságos repülô bomba lehet. A múlt év végén kaptuk meg az FBI-tól azt a jelentést, amelyben elismerték, hogy Románia területén a repülési biztonsági intézkedések világszinten vannak.
- A pilóta-oktatási szabadalom is kezében van; netán oktatott is?
- A Tarom által kötött szerzôdések alapján pilótákat oktattunk és segítségünkkel alapítottak légitársaságokat, Angliában a LEA-t, Írországban a Reynert, Jugoszláviában az Adriat AIW- t, Nigériában a GAS-t. Pakisztánban Airbus-parancsnokokat képeztünk ki. A Tarom a múlt évben ilyenszerû szerzôdéseket nem kötött.
- Ausztráliában, Japánban és Dél- Amerikában.
- Amikor kilép marosvásárhelyi lakásából, miként köszön el a feleségétôl, gyerekeitôl?
- Ne gondoljon valamiféle rituális búcsúzkodásra! Egyszerûen ennyit mondanak, fôleg a feleségem: Vigyázz magadra és telefonálj! Kérésének mindig eleget teszek.
- Bukaresttôl Pekingbe hány órán át repülnek az Airbus 310-zel?
- Leszállás nélkül 11 óra. Körülbelül ugyanannyi idô alatt jutunk el Szatmárnémetibôl New Yorkba, szintén leszállás nélkül.
- Megérkeznek Pekingbe. Leszállás után mivel tölti idejét?
- A pihenô a pilóták számára négy nap. Ezalatt elmegyek olyan helyekre, amelyeket még nem ismerek, beszerzem a feleségem, gyerekeim számára az apró kis ajándékokat és négy nap után térünk vissza Bukarestbe.
- Van elég utas a járatokon, akár pekingbe vagy más égtájak irányába?
- A Tarom járatait általában igénybe veszi az utazóközönség. A gép szinte telített oda- vissza, 209 hely. Rossz érzéssel mondom el, hogy a romániából elszármazott, külföldön élô utasok a legfegyelmezetlenebbek. Gyakorta már ittasan szállnak fel a gépre, nagyoknak mutatják magukat, hogy kicsodák ôk! Pedig ha az itthoniak látnák, hogy milyen körülmények között élnek egyesek közülük külföldön...
- Miután hazatérek külföldrôl, van 3-4 napom, beülök ARO típusú gépkocsimba, amit Csehországban vásároltam, és hat óra múltán már a családommal vagyok. Ezt az utat havonta legkevesebb négy, legtöbb hat alkalommal teszem meg. A gépkocsi vezetése nem fáraszt, inkább nyugtat. Ellenben a benzinárak elriasztóak: egy utam 1.500.000 lejbe kerül. A Tarom gépeivel ingyen szállítanának a két város között, de sajnos nincsenek rendszeres járatok, emiatt vagyok kénytelen használni a saját gépkocsimat az ingázásra. Itt megjegyezném, és ezt a legkomolyabban állítom, fenn a levegôben, a repülôgépen sokkal nagyobb biztonságban érzem magam, mint a Marosvásárhely-Bukarest közötti országutakon. Katasztrofális a gépkocsi- közlekedési kultúra, nem beszélve az utak állapotáról.
- Cikmántoron a 10 hektáros területet 1991-ben igényeltük vissza, egy kilométer távolságra van a falun átvezetô fôúttól. Az egy kilométeres utat teljesen felújítottam. Két új traktort vásároltam, egyik lánctalpas, az évek során beszereztem a mezôgazdasági gépeket, ide értve a vetôgépet is. Miután közlekedni lehetett, hozzáláttunk az istálló, a kis raktár, a mûhely és garázs, kenyérsütô kemence stb. felépítéséhez. Az elsô években traktoristákat alkalmaztam, sajnos nem jól válogattam ki az embereimet, tönkretették a gépeket. Akkor határoztam el, hogy a gépi munkálatokat ezután magam végzem. Ezt teszem a mai napig is. Általában gabonát termesztek, árpát másfél, búzát egy, kukoricát 2 hektáron. Kaszálóval is rendelkezünk. A gabonát feletetjük az állatokkal (sertés, szarvasmarha). Jelenleg egy szarvasmarhát tartok borjúval. A tej egy részét helyben dolgozzuk fel, másik részét hazaszállítjuk Marosvásárhelyre, de jut a fiamnak, Vladnak is Bukarestbe, aki a Közgazdasági egyetem nemzetközi kapcsolatok fakultásán végez az idén. A fél hektáros szôlôben is dolgozunk, nyilván bort készítünk. Nem olcsó mulatság, de majd az évek során visszafordul.
- Ön nem az értékesítés céljával termel földterületein?
- Egyelôre nem, csak beruházok. A szántást, vetést néhány ember segítségével, közöttük egy mezôgazdasági mérnök barátommal elvégzem. Betakarításkor idénymunkásokat alkalmazok. Könnyû munkást találni, hiszen Cikmántor lakosságának fele munkanélküli. De idônként munkát biztosítok jó néhány kendi polgárnak is. Tehát miután kialakult a mezôgazdasági termelésnek ez a formája, hozzáláttunk a kétszintes, a nagy pincét és a kis hôközpont helyiségét is figyelembe véve, háromszintes épület felépítéséhez. Három nagy szobát, nappalit, konyhát, fürdôszobát rendeztünk be. Következett a villany, gáz bevezetése, majd a vízvezeték-rendszer kialakítása. A négy hektáros elkerített "udvaron", ahogy én nevezem, kutat ástunk, ahonnan szivattyú juttatja fel a domb tetején lévô házba a vizet.
- Ha nem titok, mekkora eddig az összberuházás értéke?
- Kettô, kettô és fél milliárd lej között lehet, hirtelen nem tudom pontosan megmondani. De hát a fejlesztés még nem fejezôdött be. A nagy teraszt be kell fejezni, van itt még munka bôven.
- A pincében hordók sorakoznak, a bort sem értékesíti, nem értem...
- Egyelôre tartalékolom. De most már elárulom távlati terveimet. Jelenleg 50 éves vagyok. Két év múlva nyugdíjaznak. Nos, én kérdezem öntôl: az új nyugdíjtörvény értelmében egy repülôgép-parancsnok, akinek felkészültsége ugyanolyan szintû, mint az enyém, mennyi nyugdíjat kap?
- Gondolom tíz-tizenöt milliót.
- Hétmilliót, igen, 7.000.000 lejt! Nem tudom, milyen szempontok szerint állapították meg a nyugdíjunkat, nem is kommentálom. Nos, ha megérem, ezt a hétmillió lejes nyugdíjamat fogom majd pótolni Cikmántoron. A háromszintes ház nem a luxus jelképe lesz. Két év múltán be szeretnék kapcsolódni az agroturizmusba. Minden, ami a kis farmon történik, ezt a célt szolgálja. Én hiszek a falusi turizmus fellendülésében.
- Ön természetjáró is, amint egy kis ideje jut, elmegy vadászni a kendi csoporttal.
- Szenvedélyem a természetjárás. A traktorok vezetése is. Számomra Cikmántor biztosítja az igazi aktív pihenést. Kérdezte, hogy szerencsés ember vagyok-e. Nézze, ha két-három év múltán vendégek fogják felkeresni Cikmántoron a Vapa elnevezésû domboldalon lévô tanyát, és én fogadhatom ôket, akkor azt mondhatom, szerencsés ember vagyok.
Televízió vagy rádió? Megszokás kérdése. Ömlesztenek ilyen-olyan mûsorokat, híreket. Sziesztaidôben mondjuk, elcsúszik a rádió. Tapasztalom, jót is tesz az idegeknek. Ha tudnák, délutáni adásidôben milyen jókat lehet szundítani! Ha mégse, akkor kiegészítésül irodalomszemiotikai tanulmányokat ajánlok... Meglátják, beválik. No, de mi van este?
Hát van Armageddon, (Piramidon), Mircea Toma meg Stelian Tanase okos elemzése, kihagyni semmit nem szabad. De megelôzôen azért jön még "kábelen" egy-két produkció. Én a magyar ATV mellett döntöttem, ha Napkeltével nem tehetem, hát Napnyugtával dicsérem az áldott jó napot. De az esti adásidôt is ajánlatos okosan beosztani, nem jó, ha éjszakára megfekszi a gyomrot a mérhetetlen hírhalom. Meg aztán ott van házastársul Kol Eszter is...
Egyébként rossz szokásom, hogy ha Anettka jelentkezik, vagy Molnár Mónika "a lapozója" van soron, richtig akkor jut eszembe a kötelezô esti lábmosás. Csütörtökön este nem tettem meg, igaz, szörföztem egyet kedvemben egy hullámmal vissza.
Kulturális híradó, innen-onnan a világból. Többek közt beszámoltak arról, hogy - ki hitte volna - mûvészkörökben a jégnek mekkora nagy becsülete van. Bezzeg, ha tudta volna Rodin! Arról van szó, hogy - remélem, jól emlékszem - Grazban vagy tizenhárom országból érkezett szobrász jégbôl mintázza meg a világ híres épületeit. Nem tudom, miért éppen Grazban; talán azért, mert matéria ide, matéria oda, ma már nem szokás a mûvészeket szibériai alkotótáborokba küldeni. Sajnálom, csak egy villanás volt, aztán a kultúrának aznap este annyi. Csakhogy a dolgokat nem szokásom könnyen feladni, a témát becsülettel fel is kell dolgozni, hát képzeletbeli utazást tettem a világban. Ha nem találták volna ki, elmondom: a terrortámadásoktól így a legcélszerûbb magunkat megóvni. Úgyhogy Laden jöhet a púpomra.
Nem tudom, nem tudhatom, hogy a szobrászok milyen palotákat választottak mintának, kihagyta a híradó. Arról sincs tudomásom, hogy honfitársunk is elôállt volna legalább egy Peles-kastéllyal, bár sosem lehet tudni, a mûvészeket szeszélyes és kiszámíthatatlan csodabogárként szoktuk jellemezni.
Így aztán gondolom, jégben van már a Téli Palota, a Bundestag, a párizsi Notre Dame, a Louvre, a bécsi Burg, a kölni dóm, a Fehér Ház (a Pentagont most hagyjuk ki), és tegyenek kedvükre ide minden világhírû építményt. Ha nem jutna eszükbe, kérdezem: végsô soron miért ne lehetne megfaragva a budapesti Országház? Vagy ha már itt tartunk, miért ne lehetne jégbe vésve a bukaresti Népek Házának szánt parlament? Mert talán monumentalitásánál, stílusánál és egyéb szakmai okoknál fogva míg megfaragná valamelyik szobrászunk, beállna az olvadás?
Ha a parlamentünk nem ment át miniatûr jégkorszakba, annál jobb, jégre minket ne vigyenek a kultúra nevében...
Nemrég tájékoztattuk az olvasókat, hogy átadták Marosvásárhelyen a nagy- és kisállomás közötti vasúti átjáróknál felszerelt fénysorompókat. Tegnap reggel viszont azt kellett tapasztalnunk, hogy a Iuliu Maniu utcainál a régi sorompókkal zárták le az átkelôt. Az itt lakók azt is elmondták, hogy a mûködést, illetve a nyitott állapotot jelzô fehér lámpa nem égett. E közlekedésbiztonságot veszélyeztetô akadályt, illetve hiányosságot a vasútállomás vezetôségének a tudomására hoztuk, ahonnan a következô magyarázatot kaptuk:
- Ki van zárva, hogy a fényjelzôk valamelyike ne mûködjék, hiszen ezeket naponta ellenôrizzük és igyekszük azonnal elhárítani a hibát. Ilyenkor megtörténik, hogy ha olyan munkálatokat végzünk, lezárjuk a forgalmat, de ezt kötelezôen egy felirattal is jeleznünk kell. A tegnap reggeli incidenst a Iuliu Maniu utcában jelezte a korai személyvonat vezetôje is. Ellenôriztük az észrevételt és kiderült, hogy az éjjel ismeretlen tettesek a helyszínen hagyott pótsorompókat állították fel az úttesten, zavart keltve a forgalomban. Ha bárkinek a fénysorompók mûködésével kapcsolatosan bármilyen észrevétele van, közölheti az állomással (tel: 130-150), hiszen csak rajtunk segítenek - mondta Nistor Ioan állomásfônök.
Reghina Farcas, a helyi Munkaerô-átképzési és Elhelyezési Hivatal igazgatónôje sajtótájékoztatón ismertette a szavatolt minimális jövedelemmel kapcsolatos pontosításait. Mint elmondta, az igénylôk iratcsomóinak tartalmaznia kell egészségi állapotot és végzettséget igazoló iratokat, és amennyiben szükséges, a munkakönyvet is. Ehhez csatolni kell egy saját kezûleg, saját felelôsségre írt nyilatkozatot, amelybôl kiderül, hogy a kérvényezônek nincs munkahelye, munkavégzésre alkalmas, nincs fizetése és egyéb jövedelme. A nyilatkozatból ki kell derüljön a kérvényezô végzettsége és az is, hogy van-e vagy nincs munkakönyve.
A hivatal ebben a hónapban már több mint 13.000 kérvényezô számára bocsátott ki igazolást. A panaszt tevôknek válaszolva az igazgatónô kiemelte, hogy a helyi Munkaerô- átképzési és Elhelyezési Hivatalt a törvény csak arra kötelezi, hogy kiadja a szóban forgó igazolványokat, míg a többi hivatalok kötelessége a törvény elôírásainak ismertetése és a lakosság informálása, amely által az elsô napokban keletkezett zsúfoltság elkerülhetô lett volna. A hivatal mindazonáltal a kialakult helyzetre reagálva 35 személyt bízott meg e sürgôs feladatok ellátásával, ami az alkalmazottak több mint felét jelentette, és naponta egy órával hosszabbította meg ügyfélfogadási idejét, sôt szombaton is fogadták a kérvényeket 8-tól 15.30-ig.
Az igazgatónô úgy véli, hogy az adott helyzethez képest a lehetô legjobb körülmények közt sikerült a problémát megoldani és ezért köszönetet mondanak a prefektúrának és a polgármesteri hivatalok többségének.
A sajtótájékoztatón egyébként megtudhattuk, hogy március 8-án állásbörzét szerveznek, amelynek célja, hogy nôknek közvetítsen munkát. Erre annál is inkább szükség van, mivel a társadalmi segélyért folyamodók közt 7.957 nô is van. Ami a külföldre közvetítô ügynökségeket illeti, a munkaügyi minisztérium legújabb közleménye értelmében megyénkben mindössze egy cég kapott engedélyt ilyen jellegû munka folytatására: az Eurotrans Suciu Impex Kft.
Kiválthatók a kedvezményes jegyek
Tegnap a helyi közszállítási vállalat négy jegyárudájában megkezdték a nyugdíjasok számára biztosított, 2002. elsô hat hónapjára érvényes kedvezményes jegyek kiosztását. Mint beszámoltunk róla, a 65 évnél fiatalabb nyugdíjasok havi 20 utazásra feljogosító jegyet vehetnek át féláron. A jegyeket a fôtéri, a kövesdombi, a Tudor negyedbeli Favorit jegyárus bódékban és a megyei kórháznál mûködô irodában lehet kiváltani. Az érintettek a személyazonossági igazolványukat, az utolsó havi nyugdíjszelvényt és az arról készült másolatot kell bemutassák. Fontos tudnivaló, hogy a fél évre szóló 120 jegyet egy alkalommal adják ki. Amennyiben a nyugdíjasoknak nincs szüksége a 300.000 lej értékû jegycsomagra, kivehetnek 20-at illetve 40-et belôle.
Az elôzô években tapasztaltakkal ellentétben tegnap nem voltak sokan sem a fôtéri, sem a Tudor negyedbeli jegyirodáknál. Mint a Tudor negyedbeli jegyárus elmondta, a reggeli órákban inkább érdeklôdni, mint vásárolni jöttek az érintettek. A fôtéri árusnál 10-15 személy várt sorára. Mindkét helyen ki volt függesztve a kedvezményes jegyek kiváltásához szükséges iratok listája. Határidô a jegyek átvételére nincs megszabva.
A közszállítási vállalattól megtudtuk, hogy folyamatban van a 65 éven felüli személyek számára nyújtott utazási igazolvány nyomtatása. Elôreláthatólag február elseje után vehetik át azokat. Arról is tájékoztattak, hogy továbbra is használhatók az elmúlt évben kibocsátott kedvezményes jegyek és igazolványok.
A következô állomásunk a leccei Tudományegyetem tengerbiológiai múzeuma, itt Porto Cesaréóban, alig egy utcával odébb. Hogy a múzeum itt van, nem a véletlen mûve. Porto Cesareo kivételes helyzetben van a partvidéken, az egykori halászfalu partjai mentén ugyanis tengeri természetvédelmi területet, rezervátumot alakítottak ki a hatóságok, ahol egyes helyeken tilos, máshol szigorúan szabályozott a halászat. Ezen a vidéken a Ión-tengerbôl hagyományosan halászott teljes fauna megtalálható, a fajok szaporodását biztonságos körülmények között ellenôrzik. A múzeum - mint a szimpatikus biológusnô elmondja - két részbôl áll. A XIX. század végén keletkezett eredeti gyûjtemény kitömött, formalinban ôrzött vagy más módon konzervált, egykor élô példányokból áll. Található közöttük például delfin, de a kihalás által fenyegetett földközi-tengeri (monacói) fóka is. Utóbbiról megtudhatjuk, hogy csak lakatlan partszakaszokon szaporodik, de az ilyenek mára szinte teljes egészében eltûntek - Szardínia egyes partvidékeit kivéve - a Földközi-tenger környékén. Ezzel mindjárt rá is terelôdik a szó az ökologikus muzeológiai szemléletre, és a gyûjtemény másik részére. Ma már ugyanis nem fognak élô állatot, hogy formalinban tartósítva, vagy kitömve mutogassák. Ma a mûanyag makettek kora járja, amelyeknek további elônye, hogy természetazonos színük van, a kifakult preparált példányokkal ellentétben. Az eredetihez megszólalásig hasonlító halmakettek illusztrálják a mondottakat a Porto Cesaréo-i múzeumban.
Közel déli tizenkét óra van, de nem maradhat el a tervezett látogatás a Nyulak szigetén. Már tegnap este, megérkezéskor feltûnt a kikötô láthatárát lezáró nagy, zöld növényzettel borított földdarab. Ez a Nyulak szigete (Isola dei Conigli), vagy másik nevén a Nagy-sziget (Isola Grande). Talán egy kilométernyire található bent a tengerben, természetvédelmi övezet. "Vízitaxik" visznek át a szigetre, hat-nyolc személyenként. Az egyik csónak üvegfenekén átláthatunk, a víz olyan tiszta, hogy az öt-hat méter mélyen fekvô tengerfenék akadálytalanul megszemlélhetô. A mélyebb részeken a víz mélykék, a sekélyebbeken világoskék, máshol a felszín alatti, tengeri növényzettel bevont sziklák miatt smaragdzöld színben játszik. Pontosan olyan, mint a déli szigetekre invitáló reklámfényképeken. Két perc alatt át is érünk a szigetre, ahol az egyetlen ember emelte építmény az eléggé romos állapotban lévô kikötôhíd, a túl sekély vízben ugyanis a csónak nem juthat egész a part közelébe. A szigeten figyelmeztetô táblák: természetvédelmi övezet, vigyázz a tisztaságra stb., ám a nyári turistajárás nyomai bizony felfedezhetôk az itt-ott eldobált hulladékban. Meglepô, hogy a sziget növényzete fenyôkbôl áll. Igen, nem tévedés, a girbegurba törzsû, alacsony, hosszú tûlevelû, kerekded tobozokat termô fák nônek mindenfelé. Mondják a latin nevét is, sajnos nincs nálam írószer, hogy lejegyezzem, de tény, hogy ez az egyetlen fenyôféle, amely a sós levegôjû környezetben megterem. Mindenképpen fura társítás: mediterrán tengerpart fenyôkkel, ott, ahol az ember inkább pálmafákra számítana. A szigetet Vergilius is megemlítette az Aeneászban - mondják.
A 2002. január 7-i Népújság névnapi köszöntôjében nagyon furcsa névmagyarázatot vett át Attila, azaz Atilla nevünkre: "Attila: a hunok királyának gót atta (atya) szóból származó neve."
Csodálkozhat a jámbor magyar, hogy izé…, fordult volna a kocka, vagy hová lett a szolgálatos finn-ugorista hermeneutika? Nyugalom, a finnugoristák posztjaikon vannak, de eleve kizárják a hun-avar-magyar azonosságot. Így a hunok lejáratása csakis külön foglalatosság. Mintha a Bach-korszakban élnénk, ’89 után is azt a torz képet próbálják tovább éltetni, amely az egész magyar hagyományt átvételekbôl barkácsolt, idegenektôl átvett, szedett-vedett tákolmánynak mutatja.
Elôször is: Attila nevünknek ezt a köztudatban sajnos
meghonosodott két t-s változatát Jordanes
"atyának" köszönhetjük, aki - mint a
római központú kereszténység papja -,
úgy látszik, magából indult ki, ôt
tényleg atyának szólíthatták.
Különben száz évvel Attila után élt
és gót vér is csörgedezett benne. Az köztudott,
hogy a római császárok istenítették magukat.
Ezzel szemben Attila megtiltotta, hogy istenítsék-
atyásítsák!
"Keresztapja" száz év után ezt elfelejtette,
akárcsak a hun-szkíta írást is, amibôl pedig
eligazodhatott volna néhány részletkérdésben.
Mi több, inkább még latinul is elfelejtett - célja
érdekében. Pedig még a süket is hallhatja, hogy
például a latin aquila szó hangzása is közelebb
áll Atillához, mint az "atta" - csakhogy ez túl
nemes lett volna a rusnya barbárnak. A rómaiaknak nyilván
ez a szó jutott eszükbe Atilláról - fôleg,
amikor megszabadította ôket … a gótoktól.
Persze, ez is csak fantáziagyakorlat, de az aquila szó nagy
elônye az atta-val szemben, hogy tartalmazza azt a két betût
is (il), amelyek nélkül a
"gót magyarázat" eleve megbukott.
Olyan viccet már ismerünk a mûvész Aba-Novák
Vilmostól, hogy atyának szólította
tanítványait, de gondolkozzunk csak, vajon elnézték
volna Mundzuk (Bendegúz) hun királynak, hogy saját
gyermekének
"atya" jelentésû nevet adjon?! Ha tegyük fel,
mégis Atyának akarta volna nevezni fiát, akkor ezt
megtehette volna SAJÁT nyelvének fogalom- és
hangkészletébôl gazdálkodva, gót
logopédusok nélkül is. Zseniális
egyszerûséggel fejezhetô ki saját rovás-
jelrendszerünkkel ez az Atya fogalom: mindössze egyetlen ideo-grammal,
a ty (aty) hangértékû jelünkkel, az ún.
atyakerettel, mert ez a jel egymagában is egész pontosan az Atya
fogalom megjelenítése, így: X .
Az x-et mint Napkeresztet uralkodói jelképként is használták Keleten. Egyiptomból Thot jelvényeként is ismert. Népmûvészetünkben különösen jelentôs, visszatérô motívum.
Végül is, ha az Atilla név valódi jelentése után akarunk kutatni, szükséges lesz a rovásírások elôtti idôkig "kalandoznunk". Szerencsére olyan kutatók meglátásaira támaszkodhatunk, akik hozzáférhettek a szükséges forrásokhoz. Nos, a víz jelképnél máris otthon vagyunk, ugyanis a Don és a Fekete-tenger régi neve A-TIL volt és az "az életet adó"-t vagy "az élet vizét" jelentette. Ennek személyre vonatkoztatott (LA névutó) értelme pedig: az élet tudója. Ez tehát Atilla nevének jelentése.
Január 24-én, csütörtökön este 6 órától ismét megtelt a marosszentgyörgyi plébánia hittanterme. Ez alkalommal a harmadik alkalommal - a Hit és Remény után -, Szeretet címmel tartottak képzômûvészeti-zenés irodalmi estet a Kolping Család rendezésében. A mûsor összeállítója és vezetôje Pupp József aktív nyugdíjas tanár volt.
Az összegyûlteket házigazdaként Baricz Lajos a négydimenziós szeretet: erosz, arete, filia, agape hullámhosszán köszöntötte. Majd felkérte a képzômûvészeket, akik kiállítottak, hogy mutatkozzanak be egy-egy munkájuk ismertetésével: Blanaru Maria (a Képzômûvészeti Líceum 9. oszt. tanulója), Magyari Júlia és Újfalvi Huba (marosszentgyörgyi mûkedvelôk, festôk), Szász László festô és V. Szász István rézdomborító.
Ezután Pupp tanár úr gondolatai hangzottak el a szeretetrôl, amit a 90 percnyi mûsor követett; az egyházközségi énekkar, a Jubilate, Simon Kinga kántornô vezetésével, Szántó Árpád gitárszólói, és közben a magyar költôk szeretetrôl-szerelemrôl valló versei hangolták szívünket a kitárulkozó szeretetre. Minden versmondó - felnôtt és gyerek - "mûvész" volt a rendezvény alatt, miként mi mindannyian, akik jelen voltunk, a szeretet mûvészeivé akartunk válni. Felemelô volt hallgatni az elôadókat, csak néhányat említek: Józsa Tünde, Palkó Réka, Pataki Ágnes, Lovász Hajnal, Mátyási Magdolna, Sófalvi Adél, Szekeres Erzsébet, Kilyén Dénes, Sófalvi Szabolcs szavalatait, Grekuj Edit és Szántó Edit szólóénekét, valamint Viola Margit népdalcsokrát. És természetesen nagy sikert aratott Maros megye 2001. évi legjobb gyermekzongoristája (orgonajátékával), Oprea Nikolett.
A rendezvény Baricz atya szavaival zárult, melyben
örömét fejezte ki az együttlétért, és
háláját a
"mûvészeknek" munkájukért.
Végül egy alkalmi versét olvasta fel a szeretet utáni
vágyról.
Ismét történt valami, valami észrevétlen, egyszerû esemény. De ilyen észrevétlenül nélkülözhetetlen életünkben a szeretet; csak akkor döbbenünk rá, ha nincs bennünk és egymással való kapcsolatunkban. Pedig élni csak így érdemes, szeretetben, mert "aki szeretetben él, Istenben él, és Isten él ôbenne".
A Brassó u. 1-es számú háztömb elôtt karvastagságban ömlik a forró víz a felásott földbôl. Most, amikor minden csepp drága az átlagemberek keresetéhez viszonyítva. Mindenki elvárná, hogy az illetékesek igyekezzenek, hogy ez a véletlen minél kevesebbe kerüljön a fogyasztóknak. Mert balesetek vannak, de erre lennének, akiket azért fizetnek, hogy az elôreláthatatlant megoldják. Viszont megtudtam a háztömbfelelôstôl, nem úgy van az: ma megállapították, hol a hiba és a következô nap - esetleg - megoldják.
Na de ilyen nincs, mondom én, ám úgy látszik, van, tudniillik lejárt a munkaidô és nem számít, hogy a víz folyik holnapig. Na most már, én elképzelem, hogy fekszik a beteg a mûtôn és amikor a vérzést el kellene állítani, megszólal a munkaidô végét jelzô csengô, orvosok és nôvérek elkezdenek rohanni az öltözôbe, elvégre lejárt a nyolc óra. A beteg legyen türelemmel másnapig. Ugye, ezt megengedhetetlennek tartanánk, a hírt azonnal felkapná a tévé és azonnal közölné a többi, horrornak is beillô hírek között. Hát tényleg nincs törvény az ilyesmire? Vagy az emberek már annyira el vannak fásulva a sorozatos átverésektôl, hogy ennél nagyobb veszteséget is vállrándítással fogadnak?
Én nagyon vártam azt a sokat emlegetett érzékenységet, hogy majd mégiscsak megbántódik valaki és sértôdöttségében beforrasztja a csövet. Tévedtem. Tényleg meg kellett várnom a másnapot.
Publik Éva, Marosvásárhely
… fröccsentik öntudatlanul az éterbe a kételyt elbizonytalanodott szívek-elmék gyötrésére a Pa Dö Dö szuperstramm, egyenbakancsos dizôzei és a szenvedélyes analógiavadászok tüstént rácsapnak az értékes zsákmánynak vélt refrénfoszlányra, annak aktuálpolitikai kicsengését tôgyek közé tévedt szarvként keresvén. Kétségtelen, óriásvéka alul is szemtelenül kikandikáló reália, hogy nemzetközösségünk és annak egyetlen legitim, immár értékelhetô noto-rietásra szert tevô érdekvédelmi szövetsége, az RMDSZ, az egymást keresztezô, "és-és"-"vagy- vagy" sztrádák egy újabb metszôpontjához érkezett. Az elôbbi konstruktôrjeink migrénjét az "az sem jó, ha veled sem" pasztilla enyhítené leginkább, az utóbbi nyomtávdirigensei az "az se jó, ha veled vagyok" feliratú üvegcsében keresgélnek szívesebben "fejgomb" után. A Láng Györgyi és Faludi