Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@fx.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Újraosztják a közszállítási tortát?

A napokban Giurgea Teodor megyei tanácsos, a TAM Rt. igazgatója a tanács sajtótájékoztatóján kijelentette, hogy az általa vezetett gazdasági egység minôségi autóbuszokkal felvállalná és ezáltal megnyugtatóan rendezôdne a marosvásárhelyi, illetve a környékbeli falvak és a megyeszékhely közötti személyszállítás. Ezt azonban a különbözô helyi és vídéki járatokon autóbuszokat üzemeltetôlk saját érdekeiket védve nem engedik.

Legyen méltányos elosztás

Kérdésünkre Giurgea Teodor kifejtette, hogy: a jelenlegi szállítás gyatra állapotban levô autóbuszokkal rendszertelenül történik. Többen kérték, vállalja fel a TAM Rt. a távolsági szállítást. Az igazgató akkor fordította ki a ködmönt, amikor a Marosvásárhelyi Polgármesteri hivatal megbüntette a TAM Rt.-t, mert a Marosvásárhely- Nyárádtô járat egy végállomására, a Rózsák terére behajt a busz. Az igazgató szerint jogtalan a bírságolás, mert ô erre még Fodor Imre polgármestersége alatt kiváltotta az útvonal-, illetve az állomásoztatási engedélyt, ami még mindig érvényes. Indított a Mezôségen keresztül Marosvásárhely-Kolozsvár között járatot, erre a vidéki szállítási vállalatot vezetô Vlas Florin vállalkozó megfenyegette, hogy bûnügyi eljárást indít ellene, aki jó minôségû jármûveket, kiváló szállítási feltételeket tudna biztosítani. Ha egyetértés lenne a szállítócégek között, akkor úgy el lehetne osztani az útvonalakat, hogy mindent lefedjünk és minôségi szolgáltatást nyújtsunk az utasoknak - mondta lapunknak a TAM Rt. igazgatója.

Nem engedjük, hogy más is közlekedjen a vonalon

Tatár Bélától, a Helyi Közszállítási Rt. vezérigazgatójától elsôsorban azt kérdeztük: a Siletinával való társulás után mi változott a szolgáltatás minôsége terén? Az igazgató elmondta, az a legnagyobb megvalósítás, hogy évek óta elôször a tavaly nyereséggel zártak. Persze, ez a vállalat adósságaihoz viszonyítva elenyészô. Naponta 45 autóbuszt küldenek ki a városba, ezenkívül még 30 jár a környezô falvakba, illetve az egyezmények alapján, 5 - 6 busz pedig tartalékban várja, hogy szükség esetén üzemeltessék. A géppark 89 százaléka elévült. Eddig 24 motrot javítottak fel, a karosszériát pedig csak foltozni, bádogolni tudják. Ahova lehetett, fûtôberendezést is szereltek. A tanács 10 autóbusz vásárlására jóváhagyott 1,7 milliárd lejt, ezzel újítják fel némiképp a gépparkot.

- A minôség még nem jogosítja fel arra a TAM Rt., hogy átvállalja közszállítást. A cégnek nincs útvonal-engedélye, és ahhoz, hogy a város területén megálljanak, a helyi tanács jóváhagyása is szükséges. A Helyi Szállítási Rt. igazgatótanácsa is úgy döntött, nem engedik meg azt, hogy a TAM Rt. autóbuszai használják a mi buszmegállóinkat - mondta Tatár Béla.

Giurgea Teodor önkényeskedik

Vlas Florin, a Személyszállító Rt. tulajdonosa lényegretörôbben fejezte ki magát: - Giurgea Teodor önkényeskedik a megyei tanácsosi minôségével. Nem tartja be a törvényeket, feketézik, s még van képe ahhoz, hogy a sajtó elé álljon. Ha törvényesen akar mûködni, márciusban újabb versenytárgyalás lesz az útvonalakra, jelentkezzen ô is, teljesítse a feltételeket, s akkor semmi gond, ô is közlekedtetheti autóbuszait. De azt én mondom, hogy az elvárásoknak nem fog eleget tenni és továbbra is mi fogjuk lefedni a megyei közszállítás igényeit. Eladtuk az autóbuszainkat a gépkocsivezetôknek, akik immár magánfuvarozókként viselik gondját. Ezáltal is a szolgáltatás iránti felelôsséget ösztönözzük, s ez már meg is látszik, hiszen sehol nem panaszkodnak ránk. Sok helyre az utak állapota miatt nem tudunk eljutni - tájékoztatott Vlas Florin.

A város érdeke a saját cégének a védelme

A TAM Rt. bírságolásának jogosságával kapcsolatosan pontosítást kértünk a marosvásárhelyi polgármesteri hivataltól. Marius Pascan szóvivô elmondta, hogy a TAM Rt.- nek nincs szállítási engedélye és szerzôdése sem a helyi tanáccsal arra, hogy az autók megálljanak a városban. Amikor elôször felmerült a Siletina Kft. és a Helyi Közszállítási Rt. közötti társulás gondolata, akkor jelezte Giurgea Teodor, hogy harmadikként beszállna az üzletbe. Elôször a Schuster cég által hozott autóbuszokat akarta eladni a marosvásárhelyi közszállítási vállalatnak, de olyan drágán, hogy azok azóta sem kellenek senkinek. Látva azt, hogy nem megy így az üzlet, mindenáron társulni akar - ami egy üzletember szemszögébôl természetes. Azonban a társulás sem olyan egyszerû, ahogy Giurgea Teodor elképzeli.

- Giurgea Teodor megyei tanácsosi minôségére hivatkozva formált jogot ahhoz, hogy a helyi tanács ôt is bevegye a társulásba. Ezt elvetették. Azóta a prefektúrától a szakminisztériumig mindenhol panaszt emelt. A tanács, általuk természetesnek mondott álláspontja az, hogy meg kell védje a saját vállalatát a potenciális konkurenciával szemben.

A temérdek anyagi, mûszaki és más gondok mellett az érintett cégek vezetôi kevésbé gondolnak azokra, akikért vannak: az utasokra. Talán mielôtt márciusban újabb egy évre kiosztanák a szállítási engedélyeket, jó lenne, ha a megyei és a helyi tanácsosok (nem csak Marosvásárhelyen) elgondolkodnának azon, hogyan lehetne ésszerûen megszervezni, beprogramálni a jára-
tokat, hogy azok minél jobban megfeleljenek elsôsorban a lakossági elvárásoknak.

A tegnapi videokonferencián Adrian Nastase kormányfô bejelentette, hogy a román, illetve a magyar kormányfô által aláírt, a státustörvény alkalmazásáról szóló memorandum betartását ellenôrzô szakértôi bizottság több megyében is helyszíni ellenôrzéseket kezdett. A miniszterelnök szerint a Fehér, Arad, Bihar, Kolozs, Kovászna megyékben végzett ellenôrzések konklúziója az volt, hogy az irodák egy része helyben kiadja a magyar igazolványokat. Ezért, jelentette ki, tovább folytatják a monitorizálást.

Legyen világos, hangsúlyozta, hogy jobb meggyôzôdésem ellenére, bizonyos dolgokat elfogadtam, a feszültség elkerülése érdekében. Ennek ellenére, a gyakorlat eltér az egyetértési nyilatkozatba foglaltaktól, és komolyan fogjuk ellenôrizni, mi történik a falvakban, városokban.

Megyei ellenôrzô bizottság is alakult

A videokonferenciát követôen jelentette be Ioan Toganel prefektus, hogy tegnap a megyében is ellenôrzést tartott a közigazgatási miniszter testülete.

A Népújság kérdésére, hogy mit állapítottak meg, azt mondta, hogy a konklúziókat egyenesen a szakminisztériumnál adják le, annyit azonban mégis elmondott, hogy tudomásul vették, hogy a megyében 21 ilyen iroda mûködik, ebbôl 5 Marosvásárhelyen, és hogy 80 dollárt kap havonta a fizetett személyzet. Azt is megállapították, hogy ezekben az irodákban az érdeklôdôknek információkkal szolgálnak, itt találhatók a kitölthetô ûrlapok, és hogy az irodákat az RMDSZ-székházakban és egyházaknál rendezték be.

Tegnap alakult meg a a megyei memorandum alkalmazását ellenôrzô bizottság. Elsô ülését hétfôn tartja. A prefektus folytatni kívánja az elkezdett ellenôrzéseket.

A kormány a Nemzetközi Valutaalap (IMF) képviselôivel együtt vizsgálja a minimális adókulcsnak a jelenlegi 18 százalékról 15 százalékra csökkentését "az egyéb adókulcsok, különösen a maximális adó növelésének ellensúlyozásával", jelentette ki Adrian Nastase kormányfô a prefektusokkal tartott pénteki távértekezleten.

A miniszterelnök elmondta, az adócsökkentés 2,3 millió alkalmazottat érintene, ehhez hozzájön még az a 750.000 alkalmazott, aki a minimálbér alatti keresete után nem fizet adót.

Nastase hozzátette, az ötmillió lej alatti nyugdíjak adómentességet élveznek. Kifejtette: a garantált minimálbérrôl szóló törvény 2002 január elsejétôl történô alkalmazása "valós szociális védelmet biztosít" a kedvezôtlen helyzetben levôknek. Ezek száma eléri a 600.000-et, a kormány mintegy 5.700 milliárd lejt fordít erre
a célra.

Adrian Nastase rámutatott: a garantált minimálbérrôl szóló törvény révén sikerül majd jobb hatásfokkal nyilvántartani a szociális segélyben részesülô és nem részesülô munkanélkülieket. A "szigorúbb nyilvántartás" miatt növekedni fog a munkanélküliek száma, tette hozzá.

A kormányfô közölte még, hogy a kormány döntése értelmében januárban 8 szálaékkal, októberben pedig 12 százalékkal emelkednek a bérek, "összhangban az infláció elôrejelzett alakulásával".

Aktuális

Bukarestben új köszöntés jött divatba: "Hello, hát te! Még mindig szabadlábon?"

A kormány nem viselkedhet nézôként a saját országában, mondta valaki még a nyáron, aki nézôként viselkedik a saját országában. Tavalyi az a mondás is, mely szerint olyan kép alakult ki rólunk, hogy fogyatékos gyermekek országa a miénk, amikor a valóságban a tanárok a fogyatékosak, nem értik meg a dolgokat.

Semmi új az ammóniás köd alatt.

A "tanárok" úgy váltják egymást a fôvárosban, mint a szocializmusban a gép mellett a sztahanovisták, hetente "feleltetnek", írják az osztályzatot értesítônkbe, jól felelünk, megvan még a Lenin-pelusunk, vigyorgunk, és hórázni tanítjuk az ámeriká-nusokat az egyesülés plázáin, közben eszement hülyéknek tituláljuk az újságírókat, akik vájkálni merészelnek honi valóságunk ízes cefréjében.

Árvák, fogyatékosok, csököttek, aliglátók, harmatagyúak, zoknik, lógó deszkájúak, tágul országunk, mint a kozmosz, maholnap benne e' sincs, a' sincs, semmi sincs.

Csak a botrányok érik egymást, Románia kis színes telenovellái. Mit mind termelsz folyton? Lopjál már egy nagyot! A korrupció-ellenes bizottságok kergetik a legyeket a padlásra, és szorgalmasan huzigálják alóluk a létrát.

Köpetemberek mosakodnak estétôl hajnalig a képernyôkön és a lapokban.

Sopánkodnak szemforgató akadémikusok: egy ilyen nagy múltú népnek a sorsát ilyen pancser politikusok irányítják. De hát mi a zsenialitás?

Zsenialitás az, ha egy városban, melynek levegôjét rontja, lakosainak egészségét rombolja egy vegyi üzem, hat éve szerzik a mûködési engedélyt, és az a kurva ammónia még mindig képtelen feloszlani a ködben. Pedig abban már egy közepes IQ-val rendelkezô bankszakember is nyom nélkül szívódik fel manapság.

Zsenialitás az, ha a nagy nyilvánosság elôtt leleplezett tolvaj, betörô, rabló, kalóz, rendôr, vizsgálóbiztos, ügyész, köztisztviselô, cégtulajdonos, polgármester, prefektus, képviselô, szenátor, miniszterelnök és atyaisten nemhogy egy picikét is elpirulna, hanem harsogva lô vissza: ürülékbombával.

Zseniális, ahogy ez a nép tûrni tud. Ahogy még tûrni fog. Hiszen a harmadik évezred elsô évszázada azzal kezdôdik, hogy a kurzus erôsíti állásait. Szó szerint: saját harcosait ülteti a jó és jobb állásokba. Egy a jelszó: az érdek! És ha ebben a hatalmas küzdelemben, ebben a szépséges forgatagban a koncért: elbukna valaki - klotyót reá.

Zseni az, aki itt még tartósan hinni tud az értékekben.

Az armageddont leghamarabb nem a hívôk, hanem a "bolondok" érzik meg. Lám, a tintafröcskölô Isaia újabban magas tetôkrôl vetné magát a mélybe tiltakozásképp. Városunkban is hadonászik egy zseni a járdán, a boltokban, mindenkit szid cefetül.

Volt még ilyen, de akkor nagyon sokan hadonásztak és kiabáltak, és senki sem gondolta hülyének a másikat.

Most menômanók, percemberkék, vitrinlordok nyomják az andersen-dumát. Az ország pedig hej-rup, megállíthatatlanul nyomul ismét elôre. Terepszínû pofával.

Valakik (Helló, szabadlábról!) tolják rendíthetetlenül - rákba. A sokoldalúan fajlott sötét múltba?

(MTI) Káros lehetne, ha Európában olyan gyakorlat válna rendszerré, amely szerint egy ország törvénye egy másik országon belüli hatállyal bírna - vélekedett pénteken Pozsonyban Rolf Ekeus, az EBESZ kisebbségi fôbiztosa, Max van der Stoel utódja, aki kinevezése óta most elôször látogatott Szlovákiába.

A fôbiztos hangsúlyozta, hogy egy-egy kisebbségért elsôdlegesen mindig az az ország a felelôs, amelynek területén az adott kisebbség él, s ezt az elvet minden ország törvényhozása köteles tiszteletben tartani. Ekeus a kérdésrôl a szlovák diplomácia vezetôjével, Eduard Kukannal folytatott megbeszélést követô sajtótájékoztatón beszélt. Utalt arra, hogy a magyar kedvezménytörvény a nemzetközi joggyakorlathoz mérten "egyfajta precedensnek" is tekinthetô. Itt emlékeztetett arra, hogy az EBESZ azon intézmények tevékenységét támogatja, amelyek a kisebbségek nyelvi és kulturális hagyományainak megôrzése érdekében tevékenykednek.

A svéd diplomata elmondta: az európai közösség figyelemmel kíséri a Pozsony és Budapest közötti párbeszédet, és teszi ezt annak reményében, hogy az Európai Unióba igyekvô két ország bízvást megtalálja a mindkét fél számára elfogadható, egyszersmind a nemzetközi joggyakorlatnak is megfelelô megoldásokat.

Kukan arról biztosította Ekeust, hogy Budapest és Pozsony egyként érdekelt a megállapodásban, jóllehet a szlovák fél a magyar kedvezménytörvény egyes rendelkezéseit elfogadhatatlannak tartja. A szlovák külügyminiszter meg van gyôzôdve arról, hogy felek között kialakulóban levô - remélhetôen január végéig létrejövô - megállapodás olyan megoldáson alapszik majd, amely semmiképpen sem zavarja meg a két ország kapcsolatait.

Ekeus egyebek között Csáky Pál miniszterelnök- helyettessel is találkozott. Míg Csáky azt nyilatkozta, hogy megbeszélésükön a kedvezménytörvénnyel kapcsolatos kérdésekrôl csak érintôlegesen volt szó, addig Kukan nem titkolta: Rolf Ekeussal folytatott tárgyalásán elsôsorban a magyar kedvezménytörvénnyel kapcsolatos kérdésekkel foglalkoztak.

Dzurinda: Szlovákia aláírja, ha...

A Szlovák Köztársaság kész aláírni a magyar kedvezménytörvénnyel kapcsolatosan körvonalazódó dokumentumot, "ha annak alapján nyilvánvalóvá válik, hogy az a bizonyos két el elv nem érvényesül" - jelezte csütörtökön a szlovák miniszterelnök, aki úgy látja: körvonalazódik a megállapodás.

A TA SR szlovák hírügynökség azután kérdezte meg Mikulás Dzurindát, hogy a kormányfô reggel meghallgatta a Budapestrôl hazatért Jaroslav Chlebo külügyi államtitkárt, aki szerdán magyar kollégájával, Németh Zsolttal a kedvezménytörvény vitatott kérdéseinek lehetséges megoldásait kereste.

A Dzurinda által meg nem nevezett "két elv" köztudottan az, hogy a magyar kedvezménytörvénynek ne legyen területen kívüli hatálya és ne diszkrimináljon másokat.

A Rudolf Schuster államfôt is tájékoztató Chlebo csütörtöki pozsonyi sajtótájékoztatóján magyar engedményekre utaló megfogalmazásokat
tett. Mint mondta, Budapest "kiindulópontként akceptálta annak a szlovák javaslatnak a filozófiáját", amelynek alapján véglegesen is megfogalmazódhat a már "félig kész" deklaráció.

Franciaország egyértelmûen kiáll amellett, hogy Romániát felvegyék a NATO-ba, de egyelôre nem döntötte el, hogy a szélesebb, vagy a szûkebb körû bôvítést támogatja - idézte a hírügynökségek Alain Richard francia védelmi miniszter szavait.

Richard, aki csütörtökön tárgyalt Bukarestben, azt hangsúlyozta, hogy Franciaország a novemberi NATO- csúcson ragaszkodni fog a bôvítés politikai feltételeinek számba vételéhez, s ahhoz, hogy ezek alapján állítsák össze a felvételre kerülô jelöltek névsorát.

Románia számára rendkívül fontos annak a kérdésnek az eldöntése, hogy a prágai csúcstalálkozón a biztos befutónak tekintett öt országot - a három balti állam mellett Szlovéniát és Szlovákiát -, vagy politikai megfontolások alapján hét országot - az egyéb kritériumok teljesítésében elmaradt Romániát és Bulgáriát is - kérjenek fel csatla-kozásra.

A francia védelmi miniszter közölte, hogy ebben a kérdésben Párizs még nem döntött, egyelôre egyeztetô tárgyalásokat folytat szövetségeseivel.

Richard kijelentette, hogy miután Romániát az utóbbi idôben egyre gyakrabban kérik fel a nemzetközi békefenntartó akciókban való részvételre, ezért hitelesen tud Románia felvétele mellett érvelni. További fontos - politikai - érvként említette azt, hogy a román nép támogatja a NATO-csatlakozást, ami bizonyíték arra, hogy az ország "hû partner lesz".

A francia miniszter hangsúlyozta, hogy saját országa nevében nyilatkozik, mert a szövetséges tagországok mindegyikének más és más a véleménye.

(MTI) A Vállaj-Csanálos közötti határállomás létesítését szorgalmazta Helmeczy László, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzati Közgyûlés elnöke pénteken Nyíregyházán, amikor megbeszélést folytatott Andrei Oancea román fôkonzullal. A térségi önkormányzati vezetô a fôkonzul segítségét kérte a határnyitás felgyorsításához, illetve a majdani új határállomásra vezetô utak európai uniós támogatással történô korszerûsítéséhez. A tárgyaláson Helmeczy László hangsúlyozta: Szabolcsban csak Csengersimánál van átkelôhely a magyar-román határszakaszon, így a térség lakóinak többsége mintegy 120 kilométeres kerülôre kényszerül, ha Romániába utazik. A közgyûlési elnök felhívta tárgyalópartnere figyelmét arra, hogy a Vállaj- Csanálos között létesítendô átkelôhelyre vezetô magyar és román oldalon lévô utakat egyaránt lehetne korszerûsíteni a PHARE-program támogatásával.A két ország úgynevezett tükörfinanszírozási pályázat keretében modernizálhatná Brüsszel segítségével a Nyírbátor- Vállaj, illetve a Nagykároly-Csanálos közötti utat. Andrei Oancea vállalta, hogy közvetít a határnyitás és az útkorszerûsítés ügyében a bukaresti kormánynál.

(MTI-Panoráma) Négy hónappal az Egyesült Államok területén végrehajtott terrortámadások után az amerikai hatóságoknak még mindig nem sikerült elfogniuk az akciók értelmi szerzôjének tartott Oszama bin Ladent és a tálibok vezérét, Omár mollát.

Az egyre gyérebben csordogáló washingtoni tájékoztatásokból az a benyomás szûrhetô le, hogy az amerikai illetékes szervek (Pentagon, CIA, FBI, NSA) sötétben, de legjobb esetben is félhomályban tapogatózva keresik a fôbûnösöket. A sikertelenség egyik okát a német sajtó az amerikai titkosszolgálatok közötti hagyományos vetélkedésben látja.

Ennek tulajdonították német megfigyelôk azt a jelenséget, hogy a Központi Hírszerzô Ügynökség (CIA) pár hete közvetítôk útján értésére adta az amerikai sajtónak: bin Laden már december elején, tengeri úton kisiklott a terrorellenes koalíció karmaiból. Az ügynökség langley-i központja másnap cáfolta a hírt.

A megütközést keltô "tájékoz- tatási politika" hátterében a CIA és a Pentagon vetélkedése áll - írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Az al-Kaida terrorcsoport utáni hajtóvadászatban a hadügyminisztériumnak megbízható értesülésekre van szüksége. A CIA viszont, amely a múltban rendre vonakodott megosztani információit a védelmi tárcával, eddig adós maradt a várt részletekkel, noha a nyilvánosság elôtt igyekezett azt sugallni, hogy folyamatosan "képben van".

Mindazonáltal a CIA központjában a mai napig nem tudják a választ arra, vajon bin Laden fontos helyettesei, például az egyiptomi al-Zavahiri életben vannak-e még. Azt sem tudják megmondani, vajon csakugyan menedékre találtak-e az al-Kaida magas beosztású parancsnokai Szomáliában vagy Jemenben.

Stufflebeem ellentengernagy, a Pentagon szóvivôje pár nappal ezelôtt közölte, hogy a tárca ezentúl nem kíván részt venni a CIA "nyilvános találgatásaiban". Langley-ben erre úgy döntöttek, hogy a sikertelen hajsza miatt erôsödô elégedetlenséget a hadügyminisztériumra terelik. Ennek volt tulajdonítható a bejelentés bin Laden decemberi szökésérôl. A hírrel a CIA azokat a különleges erôket tette nevetségessé, amelyek a Pentagon megbízásából vadásznak bin Ladenre és Omár mollára, ám az állítólagos bekerítés után hagyták meglógni a "madarakat".

A kaján bejelentés megerôsítette azt a benyomást, hogy az Egyesült Államok titkosszolgálatai - amelyek évente 35 milliárd dollárt kapnak a szövetségi köztlségvetésbôl - a közös ellenség (terroristák) dacára sem képesek túltenni magukat a hagyományos rivalizáláson. A titokzatoskodás elvét nemcsak a külvilággal szemben, de egymás között is ôrzik.

A két afrikai nagykövetség ellen 1998 augusztusában végrehajtott robbantásos merénylet óta egyedül a CIA 50 millió eurónak megfelelô pénzt kapott arra, hogy kerítse kézre bin Ladent. Hogy milyen kétes ügynökök zsebébe szivárgott el ez a pénz, azt senki nem tudja megmondani.

1998-ban a CIA 15 ügynököt vett föl Afganisztánban azzal a megbízással, hogy havi és fejenként ezer dollárért szállítsanak információkat bin Laden mindenkori hollétérôl. Langley-ben csak mosolyogtak az afgán szemmel nézve busás fizetségen. A 15 ügynököt, akik voltaképpen a "humint" (human intelligence) kategóriába estek, a CIA központjában gúnyosan csak "cheapint" (cheap intelligence) néven emlegették. Használható értesüléssel a jelek szerint nemigen szolgáltak három év alatt. Erre enged következtetni, hogy bin Laden üldözôi ma is félhomályban tapogatóznak.

A helyi közigazgatási alkalmazottak sztrájkjáról pénteken Ioan Toganel véleménye az volt, hogy lehet ugyan sztrájkolni, de akkor tartsák be a szakszervezeti, a gyülekezési, illetve a munkakonfliktusról szóló törvnyek elôírásait. Mert, tette hozzá, egyesek úgy sztrájkolnak, hogy sem szakszervezeti képviseletük, sem kollektív munkaszerzôdésük sem volt. Ha pedig nincs, akkor nincs amirôl tárgyalni. Hangsúlyozni kívánta, hogy a sztrájk idejére nem jár fizetés. Olyan eset is volt, tette hozzá, amikor az alkalmazottak fele plusz egy személy nem azt írta alá, hogy egyetért a sztrájkkal, hanem azt, hogy ebédjegyet kérnek. Egyébként, mondta, támogatja a közigazgatási alkalmazottak követeléseit, egyetért azzal is, hogy kapjanak ebédjegyet, de a munkakonfliktust csak a törvényes elôírások betartásával tudja elképzelni.

Romániában bevezetik a sürgôsségi hívások egységes telefonszámaként a 112-es számot, amely tárcsázható lesz a köztelefonoktól, a digitális telefonközpontokhoz, valamint a mobiltelefon-hálózatokhoz csatolt készülékekrôl egyaránt. A héten hozott kormányhatározat életbe lépésétôl számított 12 hónapig érvényben maradnak a már ismert sürgôsségi hívószámok. A sürgôsségi hívás ingyenes és fogadja, valamint automatikusan rögzíti a telefonon, rádión, automatikus értesítô készüléken, jelzéseken, riadón vagy más módszerrel közvetített sürgôsségi üzeneteket, visszajelez és meghatározza a hívások, jelzések helyét. Elemzi a hívásokat és valamennyit az adott esemény jellegétôl függôen az illetékes szolgálatokhoz és hatóságokhoz továbbítja. Katasztrófák esetén az adatok és információk azonnal eljutnak a katasztrófa- elhárító kormánybizottság mellett mûködô Állandó Mûszaki Titkársághoz. A rendszer felszerelése és mûködtetése érdekében kormányhatározattal különdíjat vezetnek be, amelyet a szóban forgó szolgáltatást felvállaló hagyományos vagy mobiltelefon-rendszert üzemeltetô által számlákon is feltüntetik.

Az 1998. évi, az adófizetôk nyilvántartásba vételérôl szóló 82-es számú rendeletet módosította e héten a kormány azzal a szándékkal, hogy tökéletesítse az adó- és illetékfizetôk lajstromozását, beleértve a HÉA- és luxusadót fizetôket is, s jó körülmények között kezeljék a globális jövedelemadóból származó összegeket. Így általánosították a pénzügyi nyilvántartás elvét a pénzügyi nyilvántartásba vételkor tett nyilatkozat által, amelyet a globális adózás alá esô személyek tesznek.

A kormányrendelet szabályozza a HÉA- és luxusadó-fizetôk nyilvántartásba vételének módját, ugyanakkor biztosítja a törvényes keretet arra, hogy a Pénzügyminisztérium területi kirendeltségei egyéni munkaszerzôdéssel meghatározott idôre személyzetet alkalmazzanak annak érdekében, hogy a jövedelemadóból származó összegeket kezeljék. Ez a tevékenység idôszakos, és elvégzése nem feltételez kimondottan gazdasági, pénzügyi vagy informatikai képzést.

A múlt heti videokonferencián tette fel Virág György, a megyei tanács elnöke a közigazgatási miniszternek a kérdést, hogy mikor kapja meg Maros megye a népszámlálás megfelelô lebonyolításához szükséges 16 milliárd lejes összeget. A miniszter erre a hétre ígért választ.

Nos, tegnap választ kapott Maros megye. A megyei közpénzügyi igazgatósághoz érkezet, a pénzügyminiszter kézjegyével ellátott átirat szerint egy vasat sem kapnak, helyi erôbôl kell elôteremtsék a helyhatóságok az összeget.

Ioan Toganel szerint erre nem lehet megyeszinten megoldást találni, a két minisztérium kötelessége megoldani a problémát. Ezért hétfôn Savu Lucian, a pénzügyi igazgatóság igazgatója a pénzügyminisztériumba utazik.

A kérdésre, hogy mit tesznek, ha így sem sikerül pénzt kicsikarni a szakminisztériumtól, a prefektus kijelentette: nagy gond lesz, mert az idei költségvetést a megyei tanács és a helyhatóságok is elfogadták, s ez az összeg egyetlen költségvetési kiadásban sem szerepel. Ha a szakminisztérium nem ad pénzt, akkor újra kell dolgozni, és újra elfogadni a megyétôl a legkisebb faluig a 2002-es költségvetést, mert a jelenlegi alapok nem fedik ezeket a költségeket.

Egyébként a megyében folynak a népszámlálási elôkészületek. 18 kerület, 468 körzet és 2507 népszámlálási szektor alakult. A március 18.- 27. között sorra kerülô népszámlálási recenzorok felkészítését is megkezdték. Február 14. és 28. között 11 helységben 200-250 személybôl álló csoportoknak tartanak felkészítôket.

Labdarúgó Eb-sorsolás

Pénteken, az Európai Labdarúgó Unió (UEFA) szervezésében, Portóban sorsolás útján kialakították a 2004. évi portugáliai labdarúgó Európa-bajnokság selejtezô csoportjainak mezônyét.

Miután a 2000. évi Eb és a 2002. évi vb- selejtezôiben Románia és Magyarország ugyanazokba a selejtezô csoportokba került, ezúttal a két válogatott elkerülte egymást, így elmarad a lassan már "megszokottá" vált, politikailag táplált, mediatikus és fanatikus szurkolói "futballháború" a két ország között.

A két együttes egyébként közepes erôsségû csoportokba került, azaz kaphattak volna szerencsésebb, de rosszabb sorsolást is. Románia ellenfelei Dánia, Norvégia, Bosznia és Luxemburg lesznek, s a sárgamezesek hátránya, hogy az északi játékstílus ellen nehezen találják meg az ellenszert.

Magyarország Svédország, Lengyelország, Lettország és San Marino ellen lép pályára, s ugyan mely csoport lehet könnyû Gellei Imre évtizedek óta gyengélkedô nemzeti tizenegyének?

A sorsolásról, a többi csoport összetételérôl, az elsô nyilatkozatokról hétfôi sportmellékletünkben olvashatnak bôvebben.

Kertészportré

Meghívottként vettem részt a marosvásárhelyi Biokertész csoport óévbúcsúztatóján. Itt ismertem meg a 36 éves Simon Józsefet, aki Marosvásárhelyen lakik, a Budai Nagy Antal utca 30. szám alatt. A kerítés fölé magasodó fóliaház messzirôl árulkodik arról, hogy az ott lakók kertészkedéssel is foglalkoznak. Simon József villanyszerelô, a Mobexnél dolgozik és a Biokertész csoport tagja, valamint a nyárádszeredai kertészeti egyetem elsô évfolyamának
végzettje.

- A kertészkedés hagyomány a családunkban. Édesanyám, Simon Zsuzsanna 65 éves, ô irányította a termesztést a 3 hektáros területen Búzaházán, ahol elôállítjuk terményeinket. Háziasszony, nem volt soha munkaviszonyban, viszont egész életében dolgozott a földeken. A tejet vitte a házakhoz, és jól kereskedett. Valósággal érezte a piacot. Legalább is a kövesdombit, mert ott értékesíti jelenleg is a terményeinket. Ahogy mondani szokás, nagyon jól tud piacolni. Gyakran mondja: az igazi komoly vásárló a kora reggeli, nem pedig a délutáni. Tehát volt, akitôl megtanuljam a termesztés titkait. Tudja miként van, ha a gyermekbe nevelnek valamit, azt a gyerek sosem felejti. Amikor láttam, hogy édesanyám már nem bírja annyira, vettem a bátorságot és felvételiztem a nyárádszeredai kertészeti egyetemre. Sikerült elvégeznem, nem bántam meg.

- Ön biokertésznek tartja magát?

- Mostanában egyre többen hangoztatják, hogy az országban már jó ideje nagyrészt ökológiai gazdálkodás folyik. Igen, ebben van némi igazság, mert egyre kevesebb pénz jut a különféle vegyszerekre, de a biotermelés, biokertészet nem vált tömegmozgalommá. Egyébként tévedés azt hinni, hogy a biogazdálkodás visszatérést jelent a régi termesztési módszerekhez. Egyáltalán nem. A biogazdának tanulnia kell, alapos ismeretekre van szüksége ahhoz, hogy a legkorszerûbb tudományos és mûszaki vívmányokat alkalmazhassa. Ezért találkozunk mi is hetente és nem hiába. Hogy biokertésznek tartom magam? A zöldségtermesztés terén igen. Én hiszek a biokertészetben. Ugyanakkor követnünk kell a piaci igényeket, mert csak nagyon átgondolt termékstruktúrával lehet megélni. A biotermékeink minôsítését is szeretnénk elérni ebben az évben.

- A heti tudományos megbeszéléseken ön meghívott elôadó...

- Elvállaltam a meghívást, mert a biokertész kollégák úgymond
"megfertôztek". A zöldségtermesztés, a palántanevelés témákban tartok elôadásokat. Meggyôzôdésem,
hogy a biokertészkedés elôtt biztató jövô áll.

Alapító közgyûlés

Az E-MÍL címszó alatt még véletlenül sem elektronikus posta értendô, más jelentése van, valójában az Erdélyi Magyar Írók Ligájának rövidített névváltozata lesz, amennyiben létrejön. Megalakításának szándékáról az egyesület már korábban hírt adott. Az alapítók úgy gondolják, a szakmai, valamint egzisztenciális érdekviszonyok tisztázását, védelmét az önszervezôdésen keresztül érhetik el.

Az alapító közgyûlésre 2002. február 9-én kerül sor Kolozsváron, a Music Pub szeparéjában (Horea út 5.), 11 órai kezdettel. Nyilván, mint minden egyesületnek, az E-MÍLnek is van alapító okirata, amelynek elsô soraiból kiderül, hogy az egyesület önálló romániai jogi személy kíván lenni, nonprofit jellegû, bárhol élô professzionális alkotókat tömörítô érdekvédelmi szervezet, apolitikus és kormányoktól független. Az E-MÍL tagjainak érdekeit képviseli a hatóságokkal, kül- és belföldi jogi és fizikai személyekkel, valamint alkotói szövetségekkel szemben (beleértve más írószövetségeket is).

Az egyesület elsôdleges céljának tekinti azon feltételek megteremtését, melyek biztosítják, támogatják és védik tagságának jogait, szakmai, valamint gazdasági érdekeit. Az E-MÍL elismeri tagjainak azon jogát, miszerint más író-, illetve alkotó szövetségekhez is csatlakozhatnak, azzal a feltétellel, hogy ezek ne befolyásolják az egyesület gazdasági érdekeit és elvi álláspontjait. Lehetôség szerint anyagilag és erkölcsileg támogat kulturális kiadványokat, könyvkiadókat, nyomdákat, könyvkereskedelmet; ugyanakkor évente díjazza a legértékesebb irodalmi alkotásokat, találkozókat szervez, mûfordítókat alkalmaz, s megteremti annak a lehetôségét, hogy bel- és külföldi könyvszemléken és bemutatókon tagsága méltó körülmények között mutathassa be és értékesítse szellemi termékeit.

Részvételi szándék esetén az E-MÍL e-mailen is elérhetô, mégpedig az e-mil@softhome.net címen.

A kormány az elektronikus úton történô közbeszerzésrôl fogadott el rendeletet. Az új jogszabály kitér azokra az alapelvekre és procedúrákra, amelyeknek alapján odaítélik a közbeszerzési pályázatokra jelentkezô cégeknek a szerzôdéseket, illetve azt az általános szabályozási keretet, amely az egész folyamat áttekinthetôségét biztosítja. Az elektronikus közbeszerzési rendszert az interneten, a www.e-licitatie.ro címen érhetik el az érdeklôdôk, amelynek megnyitását követôen közvetlenül, on-line üzemmódban lehetôvé válik a pályázatok benyújtása.

A rendszer bevezetésének célja a közbeszerzési rendszerben elôforduló korrupció visszaszorítása, a közbeszerzés áttekinthetôbbé tétele és a pályázás egyszerûsítése. A rendszer nagyobb hatékonyságot és szélesebb körû hozzáférhetôséget biztosít az érdeklôdô cégeknek, amelyek valóban egyenlô eséllyel indulhatnak versenybe a szerzôdések megszerzéséért. Ugyanakkor csökken a közbeszerzési pályázatok kiírásának megszervezésére szánt költségvetési teher is.

Az elektronikus közbeszerzési rendszer az elsô elem abban a sorban, amely az úgynevezett elektronikus kormányzat, az e- government bevezetésére irányul. Ehhez kapcsolódik következô láncszemként az ugyancsak ezen a héten elfogadott, a helyi adók és illetékek elektronikus úton történô befizetését szabályozó kormányrendelet is. Ez kötelezi a municípiumok és a városok helyhatóságait, hogy tegyék lehetôvé a helyi adók befizetését számítógépes úton is. A municípiumok esetében 2002. augusztus 1-jét, míg a városoknál 2003. február 1-jét jelölte ki határidôként a kormány, amikorra ennek a rendszernek mûködnie kell. Késés esetén a vétkesek 20-tól 150 millió lejig terjedô pénzbüntetéssel sújthatók. A rendszer - amikor mûködni fog - lehetôvé teszi, hogy bármely adóköteles személy, aki bankkártyával és internetre csatlakoztatható számítógéppel rendelkezik, pénzbeli kötelezettségeinek otthonról tegyen eleget, elkerülvén ezzel a sorban állást és a fizetési késéseket.

A hét elején a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalban a városvezetés, a megyei és a városi rendôrség, a csendôrség, a közrendészek és a prefektúra képviselôi az autópiac elköltöztetésérôl tárgyaltak. A hivatal a Szabadság utcában levô lakótársulások panaszát is figyelembe véve, már évekkel ezelôtt eldöntötte, hogy elköltözteti jelenlegi helyérôl az autópiacot. Emellett a piac miatt vasárnaponként keletkezett forgalmi dugó és a vásár után az utcákat ellepô szemét miatti tarthatatlan állapotok sürgetik a tanácsot döntéshozatalra. A tegnapi megbeszélésen jelen volt Sas Stefan vállalkozó is, aki Nagyernye határában rendezett be egy autópiac mûködtetésére alkalmas területet. A polgármesteri hivatal - más lehetôség nem lévén - azt a megoldást támogatná, hogy a városból nagyernye határába költözzön ki az autópiac. Ennek azonban a jelenlegi állapotában számos akadálya van, amelyet a megbeszélésen elemeztek. A közlekedési rendôrségnek többek között az volt a kifogása, hogy a hely közlekedésbiztonsága miatt építeni kell egy lehajtó- és egy parkolósávot, illetve a gyalogosok átkelésének a lehetôségeit is mérlegelni kell, ugyanis az autópiac a megyei út egyenes szakasza mellett van, ahol a tapasztalatok szerint a gépkocsivezetôk igencsak rátaposnak a gázpedálra. A közlekedési rendôrök megegyeztek a vállalkozóval, hogy a helyszínen felmérik a szükséges átalakítások lehetôségét, majd elkészül egy költségvetés. A lejáró építését, kiképzését a magáncég kell felvállalja. Ettôl függ, hogy engedélyezik-e az autópiac mûködtetését. Ha van pénz erre, akkor akár két hónapon belül elköltöztethetô a piac. Természetesen ebben az esetben a polgármesteri hivatal vasárnaponként autóbuszjáratot fog közlekedtetni a helyszínre.

A területi munkaügyi igazgatóság által az elmúlt év során végzett ellenôrzéseket követôen, a megváltozott törvényes szabályozás értelmében 24 Maros megyei vállalat kapta meg a jóváhagyást, hogy egyes munkahelyeit rendkívüli körülményûnek (ártalmas, veszélyes, megerôltetô) sorolhassa be. Közülük is kiemelkedik a medgyesi Romgaz marosvásárhelyi kirendeltsége, ahol 1272 kitermelésbeli munkahelyet soroltak I-es és II-es nehézségi fokozatba és 184-et rendkívül nehéz fokozatba. A segesvári VES esetében 479 rendkívül nehéz munkahelyet hagytak jóvá és 528-at soroltak I-es és II-es fokozatba, 100-nál több rendkívüli körülményût engedélyeztek a marosludasi Romvelónál (159), az Aquaservnél (141), a radnóti hôerômûnél (102), a megyei mentôállomáson (252), az Energomurnál (124), a Cesirónál (350), a kôolaj-kitermelô vállalatnál (176) és a segesvári Stimetnél (479). Ezeknél a vállalatoknál általában az I-es és II-es fokozatú munkahelyek száma is magas: Romvelo 228, Aquaserv 226, radnóti hôerômû 442, megyei mentôállomás 282, Energomur 136, Cesiro 292, kôolaj- kitermelô vállalat 530 és segesvári Stimet 411.

A szóban forgó vállalatoknál minden esetben felméréseket készítettek és munkavédelmi felkészítôt tartottak a személyzetnek.

Jegyzet

Szeretem a szép, tiszta környezetet és a természetet, de nem vagyok hivatásos környezetvédô. Nem mélyedtem el a vonatkozó törvénykezésben, azt viszont tudom, hogy az utóbbi években egyre hangsúlyosabban foglalkoznak vele. Ennek ellenére néha az az érzésem, hogy a környezetvédôk csak mondják a magukét, de sem a hétköznapi ember, sem a gazdasági egységek nem veszik ôket komolyan. Sôt a törvénykezôk sem hoztak egyértelmû és hatékony törvényeket, olyan értelemben, hogy aki vétkezik, annak bûnhôdnie kell. Környezetvédelmi intézkedés ide, környezetvédelmi intézkedés oda, mégis megtörtént a nagybányai Aurulnál a környezeti katasztrófa, s azóta még jó párról kaptunk hírt, a Zsil völgyébôl, a Dunáról stb. A Maros megyei környezetvédelmi felügyelôség hetente közli, hogy a Maros vize szennyezett, Marosvásárhely alatt és Maroscsapónál a vízben a megengedettnél magasabb az ammónium- és nitrátion-koncentráció. Azt is megjegyzik, hogy a nitrát-, nitrit- és ammónium- ionnal való szennyezésért a marosvásárhelyi vegyi kombinát a felelôs. A környezetvédelmi kihágásokért büntetnek is, de pár milliós büntetés nem elegendô ahhoz, hogy a szabálytalankodót jobb belátásra térítsék. Mi az a vegyi kombinátnak, ha 45 milliót kell kifizetnie? Kifizeti a bírságot és következô héten a környezetvédôk ismét magas szennyezô ionkoncentrációról számolnak be. Ennyi.

Most megtudtuk, hogy a kombinát körülbelül 20 millió dollárt fektetett be olyan berendezésekbe, amelyekkel korszerûsítették a termelést és csökkentették a mûszaki folyamatban használt vegyi anyagok káros hatását. Ennek ellenére a gyár környezetvédelmi engedély nélkül üzemel, holott enélkül egy gazdasági egység sem üzemelhet. S akkor hogy van ez? A törvény azt mondja, hogy ha például egy kozmetikai szalont vagy cipészmûhelyt akarok létesíteni, nem nyithatok addig, amíg be nem szerzem a környezetvédelmi engedélyt. De az a gyár, amely nyilvánvalóan szennyez - lásd a kéményeket, vagy inkább érezd, fôleg ködös idôben az ammóniaszagot -, az mûködhet! Hol itt a logika? A valós környezetvédelem?

A jelekbôl ítélve a múlt század húszas éveinek második felében rendkívül tôkeerôs, ragyogó üzleti sikereket arató autógyártó cég volt az amerikai Chrysler, hogyha a képen látható palota fölépítésérôl döntött. A megbízott tervezô, William Van Allen az Európában akkoriban elterjedt, díszítés nélküli stílustól eltérôen az úgynevezett art deco építészeti irányzat mellett szállott síkra. Ez a magyarázata - többek között - annak, hogy a felhôkarcoló csillogó, rozsdamentes acéllal ékesített csúcsos toronnyal tör az ég felé.

A Chrysler-palotát 1930-ban avatták föl, a világ "legkiemelkedôbb" - 319 méteres építményeként. Ezt a magasságcsúcsot döntötte meg alig egy évvel késôbb az ugyancsak New Yorkban átadott Empire State Building, elsô fokon 62 méterrel szárnyalva túl a korábbi rekordot. Merthogy utólag erre a toronyházra is ráépítettek.

A harmincas évek világgazdasági válsága, majd a második nagy háború, amint a szocialista "lágerben" hirdették, egyre jobban aláásta a tôkés társadalmi rend alapjait. Ha ez a tanítás igaz lett volna, akkor már réges-rég csak a kapitalizmus romjai fölött hullathatná ki-ki a bánat vagy az öröm könnyeit. A valóság az, hogy miközben nálunkfelé évtizedekre visszamenôleg nehéz meghatározni, mikor nem voltunk válságban, addig a nyugati országok a legnehezebb helyzetekbôl is talpra tudtak állni.

Ami a szóban forgó palota gazdáját illeti, hadd emlékeztessünk egy 1998. május 7-i nagy horderejû bejelentésre: egyesült a legnagyobb német ipari konszern, a Daimler Benz és a harmadik legnagyobb amerikai gépkocsigyártó, a Chrysler. Megvalósult az ipartörténelem eddigi legjelentôsebb cégházassága. Olyan óriás jött létre, amelynek együttes - évi 234 milliárd márkára rúgó - forgalma a Német Szövetségi Köztársaság nemzeti összterméke mintegy 8 százalékának felel meg, s 420.000 alkalmazottat foglalkoztat. Pénzforgalma alapján - a General Motors és a Ford után - a világon a harmadik, míg a gyártott gépkocsik száma alapján az ötödik legnagyobb céggé vált. A titokban elôkészített fúziót részvénycserével valósították meg úgy, hogy az új Daimler-Chrysler részvénytársaságban a Daimler részvényesei a papíroknak 57, a Chrysler-tulajdonosok pedig 43 százalékával rendelkeznek. Mindkét cég megtartotta márkaneveit. Szakmai elemzôk hangsúlyozták, hogy e magánvállalatok termékpalettái alig érintkeznek: a Chrysler az amerikai piacra összpontosít, erôssége a könnyû haszongépjármûvekben és a terepjárókban van, jelenléte a Daimlert hagyományosan naggyá tevô luxuskategóriákban viszont alig észrevehetô. Az új partnerek mindössze a terepjárók piacán képezhetnek konkurenciát egymásnak. Az egyesüléstôl az illetékesek - a közös beszerzések és értékesítés, az ügyvitel "áram-vonalasítása", a fejlesztési erôforrások koncentrálása és az eredmények közös hasznosítása révén - évente 2,5-5 milliárd márka értékû költségmegtakarítást reméltek-remélnek. Az esemény kapcsán sokan a globalizáció új minôségérôl beszéltek, illetve arról, hogy a Daimler-Chrysler egybeolvadása a nemzetállamok és a szakszervezetek játékterének további szûkülését eredményezte.

Gyógyítónk, a természet

Az elsô dolgunk a szervezet salaktalanítása és tisztítása, mivel elôsegíti a védekezôrendszerünk hatékony mûködését. (A lé- böjtkúráról, gyümölcsnapokról és a szervezet többlépcsôs tisztítókúra-programjáról ebben a rovatban 1998 ôszén olvashattak.)

A második fontos teendô a táplálkozásunk, életmódunk megváltoztatása, a toxikus anyagok (nikotin, koffein, etil-alkohol, vegyszerek) kiküszöbölése. (Errôl 1998 késô ôszén és a stresszoldó módszerek sorozatában 2001 elején írtunk.) Fontos, hogy az elsavasodott szervezet sav-bázis egyensúlyát lúgosító ételekkel visszaállítsuk. Ezek a saláták, a zöldfôzelékek, a gyümölcsök és a csírázó magvak. Amennyire lehet, kezelôorvosunk tanácsát kikérve, csökkentsük a gyógyszerfogyasztást! Egyik legjobb védekezôrendszer-erôsítô életelixír gyógynövényünk a fokhagyma. Nyersen, fôzve és tinktúra formájában fogyaszthatjuk. (A fokhagymatinktúra hatásairól, elkészítési módjáról 1998 telén volt szó ebben a rovatban.) Más immunerôsítôk például az áztatott csipkebogyó, a homoktövis, hársvirág, bíbor kasvirág, az áfonya, málna, szeder, sárgabarack, sárgarépa, a spenót, brokkoli, vöröskáposzta, a hüvelyesek, a tojás, az olajos magvak (diófélék, szezámmag) stb.

Nem elég a táplálkozás megreformálása, hogyha nem pihenünk. Az immunrendszer másik legfontosabb erôsítôszere a pihenés, az alvás. Csak tudatosan élve lehetséges egészségünket megôrizni vagy meggyógyulni. Ezért minden reggel zuhanyozzunk váltott hômérsékletû vízzel, tornázzunk, végezzünk önmasszázst, reggelizzünk nyugodtan. Öltözködjünk az idôjárásnak megfelelôen. Osszuk be ésszerûen a munkánkat. Délután lazítsunk, pihenjünk egy kicsit, utána mozogjunk, sportoljunk. A vacsora legyen könnyû, utána egyet sétáljunk a friss levegôn, és feküdjünk le korán. Elalvás elôtt gondoljuk át a napunkat, és gondolatban a másnapi teendôket, helyzeteket oldjuk meg, utána lazítsuk el magunkat. A tudatalattink is segíteni fog a másnapi feladataink megoldásában! A modern lélekgyógyászok gyakran alkalmazzák sikerrel a pozitív programozást.

A fülakupunktúra (illetve fülakupunktúrás addiktológia), valamint a vízkúrák, például a víztaposás, a rendszeresen végzett váltott zuhany (Kneipp-kúra), esti lábfürdô is vérkeringést élénkít, tisztítja szervezetünket, segíti a salakanyagok eltávozását, s ezáltal erôsíti immunrendszerünket. Más, Nyugaton alkalmazott módszerek a homeopátia (szellem-gyógyászat, mely során a szervezetbôl hiányzó princípiumot pótolják), a sajátvér-kezelés (egyik visszérbôl kis mennyiségû vért vesznek ki, amelyet azonnal az izomba injekcióznak, így aktiválódnak az immunfolyamatok), oxigénterápia orvosi oxigénnel (O2), vagy ózonnal (O3) való kezelés, mikrobiológiai kezelés (vagyis bázisterápia, amikor a bélben a természetes baktériumflórát visszaállítjuk), ortomolekuláris terápia (ásványi-anyag- készítmények szedése, amelyek magnéziumot, cinket, szelént, lítiumot, mangánt tartalmaznak).

Forrásanyag: Természetgyógyász Magazin, 2000. november

2000-ben Budapesten a Kelet-Ázsiai mûvészeti Múzeum ritka értékû kiállítást rendezett japán miniatûr faragványokból. Cseh Éva mûvészettörténész minden igényt kielégítô tanulmányt írt a témáról. Gondolatmenetét követve ismerjük meg a nagyrabecsült japán iparmûvészeti faragványokat. A múzeum teljes neve: Hopp Ferenc Kelet- Ázsiai Mûvészeti Múzeum. Tanulmányaiból megtudjuk, miért kell tisztelnünk Hopp Ferencet.

Az említett múzeum több mint ötszáz japán faragványt, necukét ôriz. Ezek többségükben magas színvonalú alkotások. Mintegy 60 százalékuk a necuke-mûvészet fénykorából, a 18. század végérôl és a 19. század elsô felébôl való.

Hopp Ferenc (1833-1919) vagyonos üzletember volt. Ô alapozta meg a gyûjteményt. 1881-1914 között öt föld körüli utazása során három ízben is járt Japánban, és elsôsorban iparmûvészeti tárgyakat vásárolt, 1919-ben az államra hagyta villáját és gyûjteményét. E gyûjtemény akkor már négy és félezer távol-keleti tárgyból állt.

A Kelet-Ázsiai Mûvészeti Múzeum megalapítása után e gyûjtemény kiegészült a Szépmûvészeti Múzeum japán gyûjteményével.

A necuke

A letisztult formájú, szinte naturalista hûséggel faragott, gyakran groteszk kisplasztikai alkotások, tulajdonképpen ruhadíszek voltak. Az egyszerû szabású japán ruhát keskenyebb-szélesebb textilöv fogta össze. A nôk szélesebb öve és a kimonó ujja alkalmas volt néhány apróság elhelyezésére. A férfiak az övükhöz erôsítették (vagy a korábbi idôkben a harcosok a kardmarkolat végéhez kötötték) a fontosabb személyes holmikat.

Késôbb a zsinórra fûzött tárgyakat nem kötötték hozzá az övhöz, hanem a zsinór végére apró tárgyakat erôsítettek, amely az öv alatt áthúzva, fönt megakadt, és nem engedte az erszényt vagy zacskót az övbôl kicsúszni.

A necuke szó gyûjtôfogalom, igen sokféle miniatûr faragványt jelöl. A koraiak valamivel nagyobbak voltak, de többségük nem haladja meg a 3-5 centimétert. Jól faragható, de kemény, finom erezetû, a használatot jól álló anyagból készültek. Elônyben részesítették az elefántcsontot és a puszpángfát. Formája tekintetében alapvetô követelmény a körvonal egyszerûsége, a hegyes részek kerülése. A legjobb darabokon a kompozíciónak minden nézetbôl más-más kombinációja tárul fel. Ebben a mûfajban az anyag, a forma és a funkció tökéletes egységben jelentkezik. Ezek az alkotások teljes esztétikai élményt nyújtanak.

Történelmi elôzmények

Vissza kell mennünk a 16. századig. Ez elôtt belháborúk váltották egymást. A 16. század második fele Japán történelmének egyik legmozgalmasabb, legnyitottabb korszaka volt. Japán ekkor került elôször kapcsolatba a nyugati kultúrával. Portugál, spanyol, angol, holland hajósok érkeztek Japán földjére. A társadalmi mozgás szabadabb lett minden korábbinál. Erôteljesebb városi fejlôdés indult meg. Növekedett a kereskedôk, a kézmûvesek száma. Késôbb rendeletet hoztak az idegenek kitiltására. Csak a hollandok tarthattak fenn kis létszámú kereskedelmi telepet.

A szamuráj osztály hatalmas uradalmakkal rendelkezô rétegét kötelezték, hogy a sógunátus új székhelyén, Edóban is építsenek rezidenciát. Ez a rendszer tetemesen megterhelte a gazdasági erejüket. Két háztartást és pompát kellett teremteniük. Ekkor virágzott fel Edo. Ez lett Japán politikai, gazdasági és kulturális központja. A nagyszabású építkezések ide vonzották a mûvészeket.

A kormányzat megmerevítette a társadalom szerkezetét. Legsanyarúbb sorsban a parasztság, utána a kézmûvesek éltek. A megélhetési költségek nôttek. A szamurájok többsége eladósodott, elszegényedett. A kereskedôk egy szûk rétege meggazdagodott.

A hadvezérek és a sógunok udvarát pompa jellemezte. A kormányzat a köznép számára tiltotta a díszes öltözetet. Egy részük mégis megtalálta a tilalmak kijátszását. Az öltözet külseje egyszerû volt, de a belseje és a személyes tárgyak hangsúlyos szerephez jutottak. Az értéket a sok leleményt, fantáziát, munkát igénylô tárgyak képviselték. A városi élet eredeti, új kultúrát hozott létre.

Mûvészeti elôzmények

Japánban évszázadokig a buddhista mûvészet uralkodik. Kiemelkedô ága a szobrászat. Megizmosodott a portrészobrászat. Az ábrázolt szentet nagy megjelenítô erôvel állítják elénk.

A plasztikai ábrázolás egyik speciális területe a színpadi maszkok mûvészete. Ezeknek évezredes hagyománya volt. Sajátos kombinációja a szimbolikus és realista típusábrázolásnak. A mozdulat által érzelmi állapotokat tudott megjeleníteni. Kivitelezésük stilizált, jelzésszerû, leegyszerûsített. A maszk-necukék iránti igény egyre növekedett.

(Folytatjuk)

Autók és egyebek

Hideg, nyirkos idô, hófúvás. Ez az, amikor a vezetôfülke megfelelô hômérsékletének kérdése nyitott. Jeges ablakok indításnál, csípôs fagy a várakozási és pihenôidô alatt: károsítja a szállító, építô, mezôgazdasági és erdôgazdasági gépek irányítójának egészségét és csökkenti teljesítôképességét.

Senki sem tudja jobban, mint az építô, szállítóvállalatok, valamint az ipari és kommunális jármûparkok felelôs vezetôi, hogy milyen gyorsan felborulhatnak a határidô- és költségtervek. Milyen gyakran állnak összefüggésben a kellemetlen üzemzava-rok az utazók egészségi állapotával. Ezért ésszerû a mozgó munkahelyeket a legkorszerûbb munkavédelmi követelményeknek megfelelôen felszerelni. A fûtôkészülékek, melyek a gépjármûmotortól függetlenül biztosítják a kellemes hômérsékletet, ezek közé tartoznak.

Az álló- vagy pótfûtéstôl mindenki felmelegszik. A vezetô, mert egy meleg fülkébe száll be, és jégmentes, biztos kilátással rendelkezik. A pihenô- és várakozási idô alatt, ugyanúgy, mint a jármûben történô éjszakázásnál, a berendezés önállóan gondoskodik a kellemes hômérsékletrôl. Jól jár vele a motor, meghálálja súrlódásmentes indítással és hosszabb élettartammal. Hasonlóképpen elônyös a kiegészítô fûtés a kényesebb rakomány szempontjából, hiszen sértetlenül, fagykárosodás nélkül ér célhoz. Végül jótékony hatással van a fûtôkészülék használata a környezetre, hiszen a kisebb motorüzemanyag-felhasználás révén kevesebb káros kipufogógáz-komponens termelôdik, s a fölösleges üresjáratás elkerülésével csökken a zajszint.

A jármûvek fûtése kétféleképpen lehetséges: levegôs vagy vizes készülékkel. Azt a kérdést, hogy benzin, avagy dízel üzemanyagra van-e szükségünk a mûködtetéséhez, a
"fedélzet" felszereltsége dönti el. Vagyis az, hogy a szállító-, illetve munkaeszköznek a motorja mivel mûködik, milyen hajtóanyag található a tartályában. A vízfûtés a motor saját hûtôvízrendszerét használja fel. A víz- levegô hôcseréjén és a rendelkezésre álló meleglevegô-csatornákon keresztül kerül a meleg a fülkébe. A vízfûtés elônye a motor és a vezetô-, illetve utasfülke felmelegítése. A meleglevegô-ventilátor fokozatszabályozójával állítható be, hogy mennyi energia kerüljön a fülke és mennyi a motor fûtésére. Az elôre programozott indításhoz egy idôkapcsoló óra alkalmazható, vagy egy rádió-távkapcsoló teszi még komfortosabbá a fûtést. A vízfûtô készülék különösen alkalmas hidegebb éghajlaton téli üzemben és nehéz teherjármûvek, buszok, de haszonjármûvek és személyautók számára is.

A Maros megyei Sóvárad egyike azon településeinknek, amelyeknek történelmi múltjáról viszonylag sokat tudunk. Orbán Balázs megjegyezte, hogy "…a régi ôskornak sok mûemléke van itten csoportosítva… e falu egy tekintélyes római castrum felett, nagyrészt annak romjaiból épült". (A Székelyföld leírása. IV. kötet. Marosszék, Bp. 1870. 20.) Újabban Sófalvi András: Sóvárad középkori temploma címû írásában taglalta - ezúttal átfogó jelleggel - a település egyházi viszonyait. Többek között megállapítja: "A templomhajó és a torony déli, illetve nyugati, félköríves ajtókeretei a román kori, XIII. században épült templomhoz tartoztak, véli Debreczeni László… A román, illetve átmeneti (román-gótikus) korúnak tartott ajtókeretek véleményem szerint késô középkori és újkori faragványok" (Hazanézô, 2001/2. sz.).

"A falun alól negyedórányira" (Kibéd és Sóvárad határának találkozási pontján) állt egykor az úgynevezett Csombod vára, amely - Orbán Balázs szerint - kapcsolatban állhatott Rabsonné, Firtos, Vityal stb. várakkal. A hozzá kapcsolódó gazdag mondaanyag egy részét magunk már közöltük (In. Vetettem gyöngyöt. Népköltészeti tanulmányok. Székelyudvarhely. 1997).

Nos, eme vár fô falának maradványaitól északra van most a lejáró/feljáróút, amelyet a helyiek Új útnak neveznek: mostani nevét onnan kapta, hogy az egykori, sziklába vájt vár útja teljesen megsemmisült, maradékait széthordták különbözô építkezések alkalmával. Az e tájékon levô kövek ma is szüntelen fogyatkozóban vannak.

1998. július 2-án - Fekete János (Bp.), Borbély Sándor s néhány gyerek társaságában - meglátogattuk Csombod várát. Magam az új út erdô közötti részén néhány olyan kôtömbre (sztélére) figyeltem föl, amelyek "emberfejesek", azaz emberfô alakúak. Ezek között egy "írott" kô is elôbukkant, amelyen két vésett jel látható, mind a kettô besorolható a székely (magyar) rovásírás ábécérendszerébe. A jeleket utólag (2000 nyarán) nejloníven rögzítettük (lásd mellékelt ábránkat).

Az elsô jel (jobbról balra haladva) a rovásírás Cs betûjével azonos, függôleges szárainak a hossza 14 illetve 14,5 cm. A keresztvonalak kissé balra dûlnek, a felsônek a hossza 14,5, az alsóé 24 cm. A bizonytalan részeket pontokkal jelöltük.

A második jel (20 cm) egyetlen függôleges karcolás, bizonyos mértékben "libegô" futású. A rovásírás Sz betûjének felel meg. De gondolhatunk - megszorításokkal - R voltára is. A két jel - szerintünk - monogramot takar, család- és keresztnév rövidítései lehetnek.

Sok töprengésre adott okot a jelek kôbe vésésének az ideje. A rómaiak korára semmiképp sem gondolhatunk. Jó fogódzónak tûnik Sófalvi Andrásnak a meglátása: "Nyel-vészeti és történeti adatok alapján tudjuk, hogy a székelység legkésôbb a XIII. század elejéig megszállja területét." Magunk úgy látjuk, hogy a jelek talán akkoriban kerültek a kôre, amikor Csombod vára még valamelyest funkcionált. Ez kitolódhatott akár a 18. századig: ez az az idôszak, amikor a rovásírás használata javarészt másodrendû jelentôségûvé válik (a feliratos emlékekre gondolunk), bár a székelység (magyarság) emlékezetében tovább élt, el egészen napjainkig. Kicsit pontosítva: nem kizárt, hogy a két jelet a XV-XVII. században "írták". Kopottságuk régvolt idôkre utal.

Egy dolog biztosnak látszik: ezúttal Sóvárad is felsorakozott a rovásírást megôrzô Kis- Küküllô menti falvaink közé. Ezek a következôk: Kibéd, Makfalva, Szolokma, Erdôszentgyörgy, Bonyha.

Deák nyelven szólva: laudatiót kell prezentálnom Nagy Paulus kollégámról, kit a Bethlen Gábor Alapítvány nemes kuratóriuma azzal gyanít, hogy kitüntetésre érdemes határon túli, erdélyi férfiú.

Mivel magam is élek e gyanúperrel, határozottan és örömmel helyeslem a testület szándékát. Mondandómat pedig, a laudatio kettôs értelme szerint igazoló tanúskodással is megerôsítem. Ebben csak annyi a baj, hogy kevés az idôm, sok az emlékem azokról az évtizedekrôl, melyeket közös gondban, ugyanazon sorsnyomás alatt elhagytunk rendre, miközben kenyerünk javát is megettük, ám ezt csak nyelvi fordulat mondatja velem, hiszen a földi vándorutunkra hintett kenyerek számát az Úr nem árulta el Mikes Kelemennek sem, hanem azt mondta: "ahová rendeltelek, oda kell menni, és ott kell maradni, valamég a kenyérben tart". Kinek Zágonban, kinek Mezôkölpényben, ahol kilencszáz és huszonnégyben, immár a betiltott Himnusz s az üldözött Szózat idején, az erdélyi Holt-tenger peremén mûködô tanítócsaládban Nagy Pál megszületett. Így most szédületesen nagyot kell hátrálnom az idôben, hogy kolozsvári emlékeim közül elôszólítsam azt a gesztenyébe hajló barna fiatalembert, akivel - vigyázat!, meg ne botoljak itt - ötvenöt esztendeje paroláztam a Református Kollégium folyosóján, irodalmi együttmûködést és kéziratot ígérve neki. Nagy Pál szerkesztô úrnak, aki egyetemi hallgatóként Gálfy Zoltán teológussal együtt az 1944-ben megszûnt Ifjú Erdély címû folyóirat feltámasztásán fáradozott. Ez akkor nem volt szélkergetés, fellegjárás, ködevés. (E garabonciás mutatványokat Balogh Edgár nyakába varrták.) De Csipkerózsika- álmából Nagy Pálék a nagy múltú lapot szûk esztendônyire fölébresztették. Írták, íratták, még velem is, mikor jobb dolguk nem volt, terjesztették is persze, parókiákon, templomi összejöveteleken csendült a kínálat: az Ifjú Erdély, mely Szabó Dezsô és Tamási Áron hangján is szólt valamikor, újból megjelent! Kis nosztalgiával ajánlhatta mûvét a szerkesztô. Gyermekfôvel, marosvásárhelyi gimnazistaként épp az Ifjú Erdélyben közölte legelsô írását. Nem gondolhatta, hogy végleges megszûntekor forradalmas fejcsóválás közben némelyek így fogják majd vigasztalni: Ne búsulj, barátom! Elôtted a jövô! De nézz magadba, önvizsgálatilag! Mit keres mögötted az egyház, amelynek arculatán a klerikális reakció foltjai kezdenek kiütni?!

Márton Áron nyilvános aggodalmai már csípték az új hatalom szemét. Gyulafehérvár felôl terjengô hangulati háttere volt annak is, hogy Rozsonday Ádám tiszteletes úr jövendô vejét egyházi tévelygéstôl féltik Kolozsváron.

Tehetséget óvó, távlatot kémlelô atyai barátaink is fölfigyeltek ránk, nyugtalan nyüsletésben forgó fiatalokra. Különös módon a végzete felé rohanó Adyval szólt ránk az egyik, s Németh László nagyváradi intelmét hozta föl nekünk a másik: "Tartsd magad, / Mert most az a leggazdagabb, / Ki várni érez, várni tud."

Nem várhattunk! Éppen mi, akik rossz szövetség oltárán újból föláldoztuk magunkat és országunkat; mi, elvérzettek és bukaresti körökben már-már kitelepítés végett megbélyegzettek befelé fordulásban, önvédelmi kísérletek nélkül javunkra semmit nem remélhettünk. Petôfi még azt fájlalta, hogy kétországos nemzet a magyar. 1946 táján már világosan láthattuk: éppenséggel hétországos nemzet leszünk, mikor is a nagyhatalmilag ránk mért balsorsban szellemi eligazítást, lelkierôt a boldogan ujjongó trombitaköltôktôl nem várhatunk. A jórészt betiltott, anatéma alá vetett, üldözött magyar szellemóriások mellé szegôdött Nagy Pál is. Marosvásárhelyi indulásakor megtalált eszményeitôl - a népi- nemzeti vonulat nagyjaitól - semmilyen marxista kurzus el nem tántoríthatta. Illyés Gyula, Veres Péter, Kodolányi vonzáskörében írta cikkeit, tanulmányait, de még szervezkedett is. Egyházi ifjúsági konferencia nevében próbálták hazahívni Budapestrôl Tamási Áront, aki jött volna, ha esze helyett a szívére hallgat. Szerencsére volt, aki visszatartsa. Kolozsvárott pedig alázták volna! Fanatikus irodalmi komisszárok a hátán táncoltak volna. Elôgyakorlatokat végeztek már György Lajos professzor üldözésbe vételével. Az volt a vétke, hogy az Erdélyi Katolikus Akadémia fôtitkáraként egyházát nem volt hajlandó bûnszövetségnek nyilvánítani. Nagy Pálnak pedig az lett egyik bûne, hogy György Lajos tanárának emberi becsületét, szakmai kiválóságát vette védelmébe.

Világháborús dalaink szerint ezerkilencszáz és tizennégyben az Úristen lenézett a földre, Erdélyország közepébe… Vérhullatás, sírás lett belôle. Ezerkilencszáz és negyvenkilencben az ellenkezôje történt. Az Úr nemhogy lenézett volna: elfordult Erdélyországtól. Szektariánus hitnyomozóknak és Lenin-fiúknak szabad rablást engedélyezett. Elrabolták és börtönbe zárták Márton Áron püspököt, becsület- és szellemirtást végeztek a magyar egyetemen.

Nem kegyelmeztek a Magyar Irodalomtörténeti Tanszék fiatal tanársegédjének sem. Nagy Pált a "tisztogatások" alkalmával eltávolították az egyetemrôl, s mivel az utolsó szó jogán nem mutatott bûnbánatot és nem követte flagelláns társainak szánalmas példáját: a rehabilitáció reményét sem vihette magával új munkahelyeire. Szerencséje volt, hogy még apósa miatt is megbélyegzett "klerikálisként" nem írásból kellett megélnie. Magyartanárként került hajdani iskolámba, a kolozsvári Református Kollégiumba; szerkesztôi munkát vállalt Marosvásárhelyt, bukaresti folyóiratnál s végül, nyugdíjaztatásáig annál a képeslapnál, amelynek magam valék fôszerkesztôje, s mondhattam neki, mikor a pártos követelményekben ugyancsak elvadult irodalmi folyóiratnál felmondott: "Amit magam nem bírok lenyelni, miért próbáljam mással megetetni?" Ily módon menekültem el én is onnan, ahol pályatársaim prózai mûveikhez kerestek cenzort és böllért. A film, színház és muzsika világa mindkettônk számára kedvezôbbnek mutatkozott. "Úgy cselekedjünk - idézgettük Bethlen Gábort -, hogy megmaradjunk" - a szellemi tisztességünkkel együtt.

Azóta Nagy Pál irodalmi tárgyú írásainak három kötetét olvashattuk: az izgalmas emlékezésnek, a kristályos, gondolatgazdag esszének s az erdélyi magyarság létkérdéseire világító publicisztikának.

Ha igaz, hogy az egyszer megtalált igazság követelménye szerint az író kalapácsot csinál magából örök szolgálatra, akkor életre szóló a kis gimnazista szívében született hûség is, mely nagy szellemekhez kapcsolja, miként ezt Nagy Pálnak Tamási Áron iránti hûsége mutatja.

Ha az elmúlt tíz évben semmi más irodalmi, hagyományôrzô munkát nem végzett volna: jó hírét, nevét Tamási Áronnak az a két posztumusz esszégyûjteménye is megôrzi, amelyet az elmúlt két esztendôben gyûjtött egybe, szerkesztett meg, látott el jegyzetekkel tudós követelmények szerint.

Áron, ha élne, s e két csodálatos munkát kézbe vehetné; ama hajdani baráti öleléssel vonná magához Nagy Pál barátját, és azokkal a szavakkal köszöntené ôt, amelyek még mindig emlékezetesek Marosvásárhelyt: "…Olyan szép ez az alkalom, hogy zeng a magosság belé, kedves Áron", mondtuk neki a találkozás örömében, ô pedig így szólt: "Akkor nézzünk utána jó vigalmi helynek, hogy magunkat megünnepelhessük".

*Elhangzott Budapesten a Tamási Áron-díj átadása alkalmával

Sütô András

1

Túlzottan szûk a vers-ruha,

szakad szövet, bomlik varrás,

a bélés, mint száraz dudva -

télen-nyáron ellenhatás.

2

Szerzetes gönc, állig gombolt -

egyszemélyes laktanya;

tanúsítják satnya izmok:

a bakának nincs hadnagya.

3

Feszít a vers és mást emészt:

lenézi bölcsen olvasóját;

sok a halász, ezért tenyészt

metaforából metafókát.

Hadnagy József

Rádülepszik

a buzgó gondolat

hogy fényt

rebbents

az est

ringó hullámövén

s ahogy rádszentül

a város

gondolod hogy

csukott pilláiban

vagy

keresnek

OTT

de nem találnak

csak töredéke vagy

a lágy hullámcsobbanásnak

Varga Melinda

1. Január

Év rózsáira

permetez a fehér dér:

maszkban víz itat.

2. Február

Február fehér

ágyán suhogó párna,

tollait rázza.

3. Március

Gólya a tócsa

közepén. Megelôzte

ôt a gólyahír.

4. Április

Költôk imája

mint áprilisi zápor

havat riszálva.

5. Május

Vödörben a kút

napfényre húzott hideg

vize fûtôzik.

6. Június

Nyitott madárszárny.

Elrúgott létrát cipel

középen a test.

7. Július

Rôt pipacsmezô

közepén órarugó

a szürke földút.

8. Augusztus

Pórázon kórót

rágó kecske kikötve.

Dús határ körben.

9. Szeptember

Az ôszirózsák

tarka csokra virágzik

vágva legtovább.

10. Október

Surrog a dugó

mögött a dagadó bor.

Gyomorba zárt nyár.

11. November

Jég vékony körmén

reped a nyár teteme

ôszben felejtve.

12. December

Sorban a pelyhek

befedik fejem felett

az ezüst felleget.

Albert-Lôrinc Márton

Az érme a földön hevert.

Jó kérdés: hol is hevert volna? Az aszfaltba ágyazva. Ahogy a kocsik, kerekek, káromkodás, vak gyalogosok és véletlen besajtolták. A sors feldobta, nem kapta el, meg sem nézte, hagyta, hogy elvesszen egyik fintora - szerencse vagy balvégzet -, ki tudja annyi év után?

Mert nem kétséges, hogy évek óta ott nyomorgott, lenyomata egyre hûségesebb a mesterséges kövezetben.

Mikor át akart szaladni az úttesten - a postára igyekezett, megint mérkôzésdíj érkezett -, akkor még nem csillant meg. Vagy észre sem vette. Szemüveget a bírónak?!!

De az is lehet, hogy éjszaka volt, jöttek hazafelé. Társaságban voltak - ritkán jártak el, otthonülôkké váltak, holott gyermekeik elég szemtelenek és nagyok voltak már ahhoz, hogy magukra maradhassanak -, és miután jókat kiabáltak, néhány évre való rendszerellenes agitprop anyagot kakukkoltak össze egyetlen este, soha nem lehetett tudni, ki, mit s hová jelent, végre felálltak. Elmondták P. kedvenc élcét a távozás nélkül búcsúzó magyarokról - ellentétben a közismert angolos lelépéssel -, végül mégiscsak kinn voltak a lepusztított lépcsôházban. Régi töltött káposzták illata didergett a sarkokban, hajléktalan módra összegörnyedt, egy tányértörés sikolya most ért föl a harmadik emeletre, holott az eset még ebéd elôtt történt.

Visszafordultak, mondtak valami szellemeset a holnapi meccsrôl, P. bíráskodott, igazolt kosárlabda- mérkôzésvezetô. Nem vette zokon, örült, ha a fiúk kijönnek a csarnokba, legalább nincs teljesen magára ezek között a nagyszájú suhancok között, akikkel manapság tele van minden korcsma, lelátó, strand, kerékpárparkoló. Igazából unta a dolgot, de legalább jól megfizették.

A felesége vette észre. Át akart vágni az úttesten. Összevesztek. Mint rendesen, mert a gyerekek rosszul, értelmetlenül, túrkálósan tanulnak. Úgy érti, hogy eleve hiányzik belôlük a rendszeresség, ziláltak a füzetek, a könyvek cseppfolyósultak, s a tantárgy összecsomósodik néhány kitüntetett leckére, ahol biztos a feleltetés fenyegetettsége. Harcol bennük - olvasta valahol - az örömelv és a valóságelv. A megvonás után felhajtható távoli jutalomkóla.

A többi csupa lyuk és dadogás, holott jön a felvételi, érettségi, isten kockás kisharagja. És P. szeretne szigorú lenni, mozimegvonás, fagylaltszünet, napi kikérdezés, míg az asszony, A. szerint a különórák és a szabadság váltakozó adagolása csodákat mûvelhet. Amit ô egy délután keserves fenyítéssel, alkuval felépít, azt az asszony megejtô bocsánata, kegyessége porig rombolja, szétpurcantja.

Számtalanszor eldöntötte, hogy megmondja neki. Akkor este kissé többet ivott a Berci konyakjából, jó örmény konyak volt Pestrôl, és lehet, hogy emiatt nem is tûnt olyan különösen kényelmetlennek, szûknek a bejárat, amelyen át belelovalhatta magát a dühbe. Még élvezte is, milyen jól követik egymást a mondatok. Rendes adogatás. Mintha erre a nyilatkozatháborúra készült volna, retorikaórákat vett volna a legnevesebb római rétoroktól. Rétoromá-noktól. Vag