Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@fx.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Markó Béla:

Az RMDSZ központi vezetése szerdán Kolozsváron találkozott az erdélyi magyar történelmi egyházak képviselôivel, hogy elemezzék az elkobzott javak, a felekezeti oktatás és a kormánypárttal aláírásra kerülô támogatási megállapodás kérdéseit.

Az idén "törvényhozási szempontból" le kell zárni az egyházi ingat-lanok visszaszolgáltatásának kérdését, nyilatkozta Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke szerdán a MEDIAFAX-nak.

Markó szerint ezt a kérdést különleges törvénnyel kell majd szabályozni, amelynek tervezetét az RMDSZ már átadta a kormánynak.
"A kormánynak az elkövetkezô idôszakban kell állást foglalnia a szövetség által benyújtott tervezet kapcsán, mivel szükség van a törvényes keret kiegészítésére egy új kárpótlási törvény által", mondta az RMDSZ elnöke. Hangsúlyozta: ezt a vonatkozást az elkobzott javak visszaszolgáltatásáról szóló 2001. évi 10-es törvény is elôírja.

Szabó Árpád unitárius püspök kifejtette: az egyházi javak visszaszolgáltatásának kérdése prioritást képvisel, mivel a történelmi egyházak ingatlanainak eddig kevesebb, mint egytizedét szolgáltatták vissza.

A polgármesteri hivatal fôépítésze, Kovács Angela, Dorin Florea polgármester jelenlétében, szerdán délben ismertette az érdekelt közintézmények, a közlekedési rendôrség vezetôségével, a városi tanácsosokkal és a civil szervezetek képviselôivel a Marosvásárhely központjának átrendezését célzó kerettervet.

A Proiect Rt. szakemberei által készített tanulmány egyelôre az általános elképzeléseket vázolja, s a jelenlegi konzultációt épp annak az érdekében szervezték, hogy a visszajelzések alapján dolgozhassák ki a részletes rendezési tervet, melyet - elkészülte után - nyilvános vitára bocsátanak, míg a megvalósítandó változatot illetôen a végsô döntést a városi tanács hozza meg.

Hasznosnak bizonyult a tavaly májusban beindított, a mentôszolgálat, tûzoltóság, rendôrség szakembereinek munkáját összehangoló Központosított Diszpécserszolgálat - állapította meg Raed Arafat, a Rohammentô-szolgálat vezetôje tegnap délben, a Központosított Diszpécserszolgálat, a Rohammentô-szolgálat, valamint a sürgôsségi osztály 2001. évi tevékenységét összefoglaló beszámolójában.

A megyei kórház elôadótermében tartott összegzôn jelen voltak a New York-i Bellevu kórház sürgôsségi osztályán dolgozó szakemberek is, akik bemutatták munkaterületüket, s képes beszámolót tartottak a 2001. szeptember 11-i tragikus eseményekrôl.

Csökkent a megtévesztô hívások száma

A májusban beindult Központosított Diszpécserszolgálat telefonszáma 112, ugyanakkor a szolgálat ügyeletes szakembereihez kapcsolják a 955, 981, 961 számokat tárcsázó személyeket is. A marosvásárhelyi polgármesteri hivatal által mûködtetett szolgálat összehangolja a tûzoltóság, rendôrség, mentôszolgálat és a polgári védelem munkáját. Az elmúlt évben 175 tûzesetet, 2998 rendôrségi-csendôrségi ügyet, 24.447 orvosi beavatkozást igénylô esetet jelentettek. Míg az elsô napokban 600 megtévesztô hívást kaptak az ügyeletesek, jelenleg ezek száma elenyészô. A kimutatások szerint a Központosított Diszpécserszolgálatnál bejelentett hívásra a szakemberek, a jelzett eset súlyosságának függvényében, 9-21 perc alatt (Marosvásárhelyre), illetve 22-44 perc alatt (a megye más részeire) szálltak ki. Arafat doktor szerint a helyszínre érkezés idôpontját 15 perc alá kellene csökkenteni. A Központosított Diszpécserszolgálat gondjai: a vidéki polgármesteri hivatalok nem járulnak hozzá fenntartási költségeihez, szükség van új gépekre, felszerelésekre. Tervek: a természeti katasztrófák esetén igénybe vehetô központ létrehozása, egy riasztóberendezés felszerelése. A szolgálat keretében hamarosan új számítógép- programot fognak használni, amely jelentôsen megkönnyíti az ügyeletesek munkáját.

Újabb sürgôsségi csoportok alakulnak

Az elmúlt évben a Rohammentô-szolgálat szakemberei 1505 megyeszékhelyi, 867 vidéki esethez szálltak ki. A megyeszékhelyi sürgôsségi csoport mellett a libánfalvi sürgôsségi csoport tagjainak segítségét 779, a radnótiét 208, míg a szovátaiét 441 esetben igényelték. Sajnálatos tény, hogy a rohammentô-szolgálat szakemberei 73-szor vaklármára szálltak ki a helyszínre. A SMURD vezetôje az állandó anyagi támogatás hiányára panaszkodott, elmondva, hogy nincs megfelelô törvény a rohammentô-szolgálat mûködésére, fenntartási költségeinek fedezésére. A tervekrôl beszélve kiemelte: hamarosan sürgôsségi csoport alakul Mezôrücsön, és amennyiben lehetséges, Dédán is. Szeretnének egy pótcsoportot létrehozni Marosvásárhelyen, amely szükség esetén helyettesítené, kiegészítené a meglevôt. Új gépkocsikra van ígéret, s tervezik a hegyimentési technikák elsajátítását.

Helyhiánnyal küszködnek

A Rohammentô-szolgálat 40 alkalmazottja és számos önkéntese által ellátott sürgôsségi osztályon tavaly 18.639 személyt kezeltek, több százzal többet, mint az elôzô évben. A behozott, bejött személyek nagy része három óránál kevesebb idôt töltött az osztályon. Legtöbben esés, gépkocsi-, munkabaleset, mérgezések miatt szorultak ápolásra. A sürgôsségi osztályon a betegek kezelése mellett az orvosok, asszisztensek továbbképzésére is nagy hangsúlyt fektetnek.

- A sürgôsségi osztálynak nagyobb helyre, korszerû felszerelésekre, több szakemberre van szüksége. Reméljük, ezen gondok egy része már idén megoldódik. Szeretnénk egy toxikológiai (méregtani) központot létrehozni. Folytatjuk a szakemberek képzését, s ápoljuk a különbözô egyetemekkel, kórházakkal fenntartott kapcsolatainkat. Reméljük, hogy a helyi és megyei közigazgatás vezetôi továbbra is támogatnak minket, s segítenek céljaink elérésében - zárta beszámolóját Raed Arafat.

Aktuális

Régóta érlelôdô elgondolást ismertetett a marosvásárhelyi tanácsosokkal, az érdekelt intézmények vezetôivel és a civil szervezetek képviselôivel a polgármesteri hivatal fôépítésze, Kovács Angela, a tervet készítô Proiect Rt. munkatársainak segítségével. Az elképzelés Marosvásárhely központjának jövôbeni átrendezését vetíti elôre.

Az egyelôre javaslat formájában elôterjesztett változat máris számos kérdést vet fel a városa sorsát szívén viselô érdeklôdôben. Gyalogosként, a fôteret, mint polgári fórumot felfogó városlakóként nem lehet nem egyetérteni azzal az elképzeléssel, hogy az autósforgalom csupán az egyik jelenlegi sávra korlátozódjék. A másik oldalon megszüntetett sáv nem csupán a gyalogosforgalom számára, de a zöldövezet kiterjesztésére is lehetôséget biztosít, s az elképzelt teraszok, valamint Bodor Péter zenélô kútja másolatának felállítása is egyetértésre számíthat. Nagyon rokonszenves továbbá az az ötlet, hogy a fôteret mélységében is ki kell használni és kellemessé kell tenni a lakosok és a turisták számára, a kapualjak, átjárók kereskedelmi és egyéb célú hasznossá tételével.

Mindennek a megvalósítása azonban az autósforgalom korlátozását is jelenti egyben, s tudjuk, hogy e nehezen kezelhetô, agresszív és egyre növekvô számú tömeg igényeinek kielégítésével nem számolni lehetetlen. Tény, hogy amit Marosvásárhely történelmi fôterének egyéni arculatával nyer, ugyanannyit veszít azzal, hogy a központot megkerülô, forgalmi alternatívát nyújtó közlekedési útvonalakkal igencsak szegényesen áll.

A legfôbb kérdés ezért úgy tevôdik fel, hogy valóban életképes alternatíva-e, ha - számos európai város példáját követve, de azok elônyösebb párhuzamos utcarajzolatával nem rendelkezvén - egyirányúsított gyûrût vezetnek be Marosvásárhelyen is. Konkrétan: a csupán északi irányú (a Forradalom utca felé tartó), a fôtéren átvezetô forgalmat déli irányban az ugyancsak egyirányúsított Cuza Voda, illetve Iskola-Baladei utcai ellenkezô irányú forgalom egyenlítené ki.

Az elképzeléseknek határt nem csupán a korlátozott anyagi erôforrások szabnak (ez az oka annak, hogy nagyobb bontásokat nem lehet elrendelni, mert a város túl sok esetben nem képes kifizetni a kisajátított ingatlanok ellenértékét), hanem a mûemlékvédelem kényes kérdése is. Az utóbbi szempont különösen az Iskola utca és Baladei utca összekötését nehezíti meg rendkívüli módon, ahol Szôcs Kálmán háza és a 4-es iskola mûemlék épülete állnak egymással szemben.

Persze a valóban ideális megoldás a fôtér teljes gépjármû-mentesítése lenne, ez azonban csakis a forgalomnak a föld alá terelésével oldható meg, ami - a magas megvalósítási költségek miatt - pillanatnyilag illuzórikus elképzelés. az azonban biztos, hogy valamit tenni kell a jelenlegi, tarthatatlan helyzet javítása érdekében. A városatyák feladata megtalálni a legkevesebb áldozattal járó, de lagnagyobb elônyöket kínáló megoldást.

Orbán Viktor miniszterelnök szerint múlófélben van az az országos szinten letaglózó, sokkoló hatás, amit néhány politikai erônek a kedvezménytörvény kapcsán kifejtett támadása okozott.

A kormányfô szokásos szerda reggeli rádióinterjújában úgy fogalmazott, hogy a karácsony idôszakára esô ünnepi készülôdésbe hasított bele az a támadássorozat, amit nem a kormánnyal, hanem az egész országgal, az ország polgáraival szemben indított néhány politikai erô.

Véleménye szerint nem személyükben, hanem nyugalmukban érte támadás az embereket, ugyanis azt az indokolatlan félelmet ültették el a fejükben, hogy a magyar kormány rossz döntése miatt esetleg elveszíthetik az állásukat, mert a külföldrôl érkezô munkavállalók kiszoríthatják ôket.

Orbán Viktor ismételten hangsúlyozta, hogy ebbôl a szempontból semmilyen romlás nem történt a munkaerôpiacon, és senkinek nincs veszélyben a munkahelye.

A miniszterelnök kifejtette: Magyarországon senki se fogja elveszíteni a munkahelyét külföldiek miatt, ugyanis a kormány kezében vannak azok az eszközök, amelyekkel szabályozhatja a magyar munkaerôpiacot.

A kormányfô jelezte: az Országos Munkaügyi Tanács mai ülésére kötött mandátummal küldték a gazdasági minisztert, azzal, hogy a Magyarországon egy idôben külföldiek által betöltött álláshelyek száma nem lehet több mint 81 ezer 300.

A miniszterelnök elmondta: a Magyar Nemzeti Bank három hét alatt kétszer is csökkentette a jegybanki alapkamatot, ami azt jelenti, hogy az ország mind a munkaerôpiaci, mind a pénzügyi helyzet szempontjából stabil, kiszámítható.

- Nem támadtuk, és nem támadjuk a kedvezménytörvényt; az Orbán-Nastase paktumot támadjuk, amely a parlament háta mögött megváltoztatta a törvényt - szögezi le Kovács László az MTI-hez szerdán eljuttatott közleményben, a kormányfô rádióinterjújára reagálva.

Az MSZP elnöke azt írja: a miniszterelnök újból elismételte azt a hamis vádat, hogy az MSZP kihátrált a 92 százalékos többséggel elfogadott jogszabály mögül, és úgy állította be, mintha a szocialisták a törvényt támadnák.

"A hazugság azonban megannyi ismétléstôl sem válik igazsággá" - jegyzi meg Kovács László.

Mint írja, megtévesztô a miniszterelnöknek az az érvelése is, miszerint eltelt néhány hét és mindenki láthatta, hogy senki sem vesztette el az állását a külföldrôl érkezôk miatt.

"Senki sem állította, hogy a román munkavállalók számára is megadott munkavállalási kedvezmény miatt bárki is elvesztené meglévô állását. Hiszen három hónapos, azaz idényjellegû munkáról van szó és nem állásról" - jelzi az MSZP-elnök a közleményében.

Vélekedése szerint a veszély az, hogy a közel egymillió, alkalmi- és idénymunkából élô magyarországi munkavállaló elôl veszik el a munkalehetôséget; nem most januárban, hanem a tavasztól kezdve, amikor beindul a munka a mezôgazdaságban és az építôiparban.

"Fennáll a veszélye annak is, hogy az ideérkezôk ellátása elviselhetetlen terhet jelent az amúgy is válságos helyzetben lévô egészségügynek" - olvasható a közleményben.

Az MSZP elnöke abban egyetért a miniszterelnökkel, "hogy ha valaki rosszul dönt, megbotlik, nem kell úgy maradnia, a hibát jóvá lehet tenni".

"Éppen ez az, amit az ország többsége vár tôle" - áll a közleményben.

(MTI) A Genfi Konvenció súlyos megsértésének és veszélyes precedensnek minôsítette a Kubában lévô guantanámói amerikai támaszpontra szállított afganisztáni foglyok státusával kapcsolatos washingtoni eljárást a Human Rights Watch (HRW) amerikai szervezet, azt követelve, hogy a rabok jogi helyzetérôl "illetékes bíróságok" határozzanak a nemzetközi normákkal összhangban.

Reed Brody, az emberi jogokért küzdô szervezet helyettes vezetôje a Le Monde címû francia lapnak nyilatkozva határozottan kifogásolta, hogy Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter "illegális harcosoknak" titulálta a rabokat. Ezzel a jogilag nem létezô fogalommal mintegy felmentette magát annak igazolása alól, miért nem kerülnek normális katonai bíróság elé az Afganisztánban elfogott al- Kaida harcosok.

Brody szerint a foglyok státusáról a Genfi Konvenció egyértelmû elôírásai szerint illetékes bíróságoknak kellene döntést hozniuk. Ebben az esetben szóba sem jöhetne, hogy a George Bush elnök által életre hívott úgynevezett "katonai bizottságok" ítélkezzenek felettük, s hogy
"besorolásukról" az amerikai védelmi miniszter határozzon.

A HRW képviselôje a francia lapban elmondta, hogy az Afganisztánban elfogott al-Kaida tagok esetében két érvényes jogi megközelítés lehetséges. Ha harc közben estek fogságba, akkor hadifoglyoknak minôsülnek, ami természetesen nem menti ôket fel a felelôsség alól. Ha pedig egy barlangban, terrorista akció elôkészítése során kapták el ôket, akkor köztörvényes bûnözôknek tekintendôk, de akkor is megilletik ôket a megfelelô jogok.

- Különösen aggaszt bennünket az, hogy a rabokkal való bánásmód kirívóan sérti a Genfi Konvencióban rögzített alapelveket. Ez veszélyes precedens, amely adott esetben más országokban amerikai hadifoglyokkal szemben is érvényesíthetô - hangsúlyozta Brody.

Január elsején egész Németországban az euró lett a hivatalos fizetôeszköz, felváltva az 53 éven át megszokott német márkát. Egész Németországban? No, nem egészen: van ugyanis egy délnémet falu, amelyben változatlanul a svájci frank az elfogadott valuta.

Büsingenrôl van szó, egy 1500 lakosú kisközségrôl, amely Baden-Württemberg tartományhoz, azon belül pedig a konstanzi járáshoz tartozik. A járási székhelytôl légvonalban is 40 kilométer választja el, közvetlen határát pedig három svájci kanton: Schaffhaussen, Zürich és Thurgau alkotja. Vagyis Büsingen igazi német exklávét képez Svájc területén, a Rajna északi partján.

A különc falu a középkorban egy schaffhauseni nemesi család birtokai közé tartozott. A reformáció dél-németországi terjedésekor Eberhard Im Thurn büsingeni földesúr nem volt hajlandó áttérni a katolikusról
a protestáns hitre, mire a schaffhauseni ellentábor börtönbe vetette. Az ügyön felháborodott Habsburgok, az egész vidék hûbérurai, hiába tiltakoztak. Bosszúból úgy rendelkeztek, hogy Büsingen örökre kimaradjon az akkor Elô-Ausztriához tartozó hegaui falvak közül, amelyeket Schaffhausen be akart kebelezni. A falu az 1805. évi pozsonyi béke nyomán Württemberg hercegséghez került, öt évvel késôbb pedig a Badeni Nagyhercegség része lett.

Jóllehet ma is a fenti két territórium 1952-es fúziójából létrejött Baden- Württemberg német tartományban fekszik, Büsingen svájci vámfennhatóság alá tartozik, a faluban a svájci frank az elsô számú fizetôeszköz. Így rendelkezik a német és a svájci kormány által 1964-ben aláírt szerzôdés. A helyi vendéglôk szolgáltatásait, a közüzemi díjszámlákat, a Schaffhausenba szóló buszjegyet épp úgy frankban kell kifizetni, mint a helyi vegyesbolt (svájci eredetû) áruit.

A falusi postahivatalban a német portóbélyegek frankért és euróért egyaránt megvásárolhatók. A helyi takarékpénztárban tavaly december közepén villámgyorsan elfogytak az eurós érméket tartalmazó mintacsomagok - a legtöbben föltehetôen gyûjtôi szándékkal vették meg ôket. Büsingennek két irányítószáma van (D- 78266 és CH-8238), sôt saját rendszámbetûkkel (BÜS) is rendelkezik, vagyis ebbôl a szempontból nem tartozik a konstanzi járáshoz.

A Deutsche Telekom saját fülkét állított fel a Németországba irányuló távbeszélgetések céljára, míg svájci társa, a Swisscom fülkéjébôl az alpesi köztársaságba lehet telefonálni. A helyi labdarúgó klub, az FC Büsingen játékosai a svájci ligában rúgják a labdát, sorkatonai szolgálatra viszont a német Bundeswehrbe kell bevonulniuk.

A falubélieknek csak akkor van szükségük euróra, ha elhagyják Büsingent - például ha bevásárolni mennek Konstanzba. Német útlevelük dacára ott külföldinek, méghozzá devizakülföldinek számítanak. Így a vásárolt cikkek után visszaigényelhetik az áfát, ha a svájci határt átlépve lepecsételtetik a megfelelô formanyomtatványt a német vámossal.

Minden vallás más néven nevezi saját istenét, de a ma Assisiben rendezendô közös imádságon mindenki ugyanazt a kérést intézi majd hozzá: hozzon békét a világra! És minden résztvevô ugyanazt az ígéretet teszi majd: soha nem engedi felhasználni istenét semmiféle erôszakos cselekmény igazolásához.

II. János Pál immár harmadszor hívja el a világvallások képviselôit Szent Ferenc városába. Mindig akkor teszi ezt, amikor a föld lakosságát valamilyen robbanás fenyegeti. Elôször 1986. október 27-én gyûltek össze ugyanitt, akkor az atomháború rémét remélték elhessegetni az imádság erejével. Ez a kezdeményezés elsô volt a maga nemében. A közvélemény még mindig emlékszik, hogy az észak-amerikai indián színpompás tolldíszeibe öltözve emelte az ég felé a békepipát.

Másodszor 1993. január 9-én és 10-én volt hasonló, együttes könyörgés színhelye Assisi, amikor a világbékét egy regionális konfliktus, a balkáni háború veszélyeztette. A találkozóra népes küldöttség érkezett Boszniából, 47 európai és amerikai katolikus egyház képviseltette magát, akárcsak a reformátusok, evangélikusok és anglikánok, de jelen volt három izraeli zsidó is. Árnyat vetett azonban a találkozóra, hogy a szerb ortodox egyház nem küldte el képviselôjét annak ellenére, hogy II. János Pál személyes küldöttje útján hívta meg Pavle belgrádi metropolitát.

A mostani összejövetel minden eddiginél teljesebbnek ígérkezik. Mintha a hívô világ valóban az egységes állásfoglalásban keresné a gyógyírt a sebre, ami tavaly szeptember 11. óta tátong a világ testén. A katolikus egyházfô ugyanis éppen a terrorizmus fellángolása kapcsán hívta össze az újabb assisi találkozót. Igaz, római megfigyelôk szerint a Szentszék hivatalain belül sokan zavarba jöttek ettôl a pápai kezdeményezéstôl, amelyre egy olyan pillanatban került sor, amikor nagyban robbantak a bombák Afganisztán földjén. II. János Pál ugyanis
"általában" az erôszak ártatlan áldozataival vállalt szolidaritást.

Tény, hogy a közös ügy most sokakat késztetett a pápai meghívás elfogadására, az ellentétek félretételére. Még II. Alekszij, Moszkva és minden oroszok pátriárkája is elküldi képviselôjét Pityirim orosz metropolita személyében, noha nem látszik oldódni még a feszültség a katolikus és az orosz ortodox egyház között. Eddig negyvenhat küldöttség jelezte részvételi szándékát, ôk a világ tizenegy vallásának nevében járulnak a közös ima színhelyére. Ott lesznek a keresztény egyházak vezetô személyiségei (katolikusok, ortodoxok, protestánsok), a muzulmánok, a zsidók, a sintóisták, a buddhisták, a hinduisták, a szikhek, a jainisták (dzsinisták), a zoroasztristák, a japán tenrikió, valamint a hagyományos afrikai vallások képviselôi.

A Vatikán mint hivatal is elküldi magas rangú személyiségeit, de érkeznek bíborosok, püspökök és érsekek több olyan országból is, amelyet éppen a terrorizmus fojtogat, így Algériából, Angolából, Burundiból, Kolumbiából, a Fülöp- szigetekrôl, Indonéziából, Nigériából, Pakisztánból, Ruandából, Spanyolországból, Sri Lankából és Szudánból. Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök és Carlo Azeglio Ciampi köztársasági elnök is jelen lesz a csaknem kétszáz vallási személyiség mellett az imanapon, amelyen legalább két és fél ezer lesz a résztvevôk összlétszáma.

A programot úgy szervezték, hogy a meghívottak együtt is legyenek, de el lehessen kerülni az úgynevezett szinkretizmust, vagyis a különbözô vallások felszínes
"összemosódását", keveredését. Az elsô mozzanat az lesz, hogy a különbözô vallások képviselôi beszédet mondanak "tanúságtételként" a béke ügye mellett. Ezután mindegyik külön helyre vonul el, hogy saját szertartási szokásainak megfelelôen imádkozzék a békéért. Az ebéd ismét közös asztalnál zajlik, mint ahogy közös vonása lesz az étkezésnek, hogy szerény étket vesznek magukhoz a jelenlévôk. A nap csúcspontja délután lesz, amikor tíz különbözô nyelven olvassák fel az együttesen vállalt kötelezettséget: isten nevét nem engedik felhasználni semmiféle erôszakos cselekedet igazolásához.

Jelképes értéke lesz annak, hogy az imanap résztvevôi II. János Pállal együtt vonattal érkeznek Assisibe. A szentatya pápaként eddig csak egy alkalommal, 1979 novemberében utazott vasúton egy belföldi olaszországi látogatására, amikor éppen a római vasutasokat kereste fel. Assisibe azonban csak egyik elôdje, XXIII. János gurult síneken, mégpedig 1962. október 4-én.

A hét vagonból álló szerelvényt az olasz államvasút külön erre a találkozóra alakította ki. A vonatutazás az amúgy repülôhöz és helikopterhez szokott pápának volt az ötlete (Assisiben azonban majd a "pápa-mobillal" közlekedik). Összesen háromszáz ember tart vele, beleértve nemcsak a vallási, hanem a világi személyeket, így magát az olasz közlekedési minisztert, aki elsôrendûen lesz felelôs az utazás zavartalan lebonyolításáért.

Bármilyen nagy tekintélyû vallási vezetôk is lesznek az utasok, egyszerû, kupék nélküli vonat várja ôket, olyan, mint amilyeneken családok és kirándulócsoportok zötykölôdnek a hétvégéken. A pápának a 071 számú lesz az ülôhelye. Az egyszerûséget kívánták hangsúlyozni azzal is, hogy a szerelvényen nem lesz étkezôkocsi. Annyiban persze különbözni fog ez a járat minden más hétköznapitól, hogy egybôl a Vatikánból indul, és biztonságára sok rendôr vigyáz, a magasból pedig helikopter figyeli a vaskerekeken zajló zarándoklatot.

Az Assisi közös imanapon részt vevô vallási személyiségek a világ hívôinek jelentôs részét képviselik.

A kereszténység kétmilliárd hívôje 223 országban él, az iszlám hitet 1,3 milliárd ember vallja, a hinduizmusban 900 millió, a buddhizmusban 360 millió ember hisz. Csaknem 15 millió a zsidó vallásúak száma. A konfucianizmust, amely i.e. VI. századi alapítójáról, Kung Fu-ce kínai filozófusról kapta elnevezését, 220 millió ember tekinti saját világnézetének. A japánok ôsi nemzeti vallásának, a sintoizmusnak négymillió követôje van, a XV. században keletkezett hinduista és mohamedán elemeket egyesítô szikh valláshoz pedig 23 millió ember tartozik.

Érdekes színfoltja lesz az assisi programnak, hogy jelen lesznek a 190 millió hívet számláló hagyományos afrikai, törzsi vallások képviselôi. Vallási személyiségeik révén lélekben jelen lesz a jainizmus (dzsinizmus) négymillió híve is. Ez i.e. VI. században keletkezett, a buddhizmussal és a brahmanizmussal rokon, de azoktól elkülönült indiai vallás.

Az imanapon a japán tenrikió "színei" is jelen lesznek. A 2,4 millió hívet maga mögött tudó vallást egy nô, Nakajama Miki (1798-1887) alapította - miután, mint elmondta, 1838. december 12-én megnyilatkozott elôtte Tenno Sogun, az "egek ura": a vallásalapító így vált hite szerint közvetítôvé istene és az emberek között.

A zoroasztrizmusnak is lesz szellemi közvetítôje az assisi találkozón. Ezt a vallást az i.e. elsô évezredben alapította a hagyomány szerint Zarathusztra (Zoroaszter), azt hirdetve, hogy a világ a jó (a fény), és a rossz (a sötétség) erôinek küzdôtere.

Az APADOR-CH és a Pro Európa Liga nevû nemkormányzati szervezetek szerdán jelentést tettek közzé, amelyben kijelentik, hogy
meg kell állítani a romániai csángómagyarok asszimilációját, nemzeti kisebbségként való elismerésük pedig "létfontosságú". A két szervezet az elmúlt év decemberében Bákó környékén mérte fel a helyzetet a Moldvai Csángó-magyarok Egyesületének panasztételét követôen. Az egyesület sérelmezte, hogy a helyi hatóságok akadályozzák az anyanyelvi oktatást és a szervezet tevékenységét, továbbá zaklatják a szervezeti tagokat.

A csángómagyar egyesület jelezte: a romántól különbözô, így a magyar identitást vállaló csángókat egyre nagyobb nyomás éri.

A jelentés adatai szerint az egyesület tagjait "megalázó" vizsgálatoknak vetették alá tavaly novemberben amiatt, hogy az egyesület magyar nyelvtanfolyamot indított.

A jelentés rámutat arra, hogy a statisztikákból és a csángó közösség által szolgáltatott adatokból kitûnik: a 240.000 római katolikus moldvai csángó közül csak kevesen vallják magukat magyar eredetûnek, értik a csángó nyelvjárást és foglalkoztatja ôket az identitás megôrzése.

A dokumentum szerint a moldvai római katolikus egyház is részt vesz az "asszimilációs folyamatban". A jelentésben bemutatott számos vallomás szerint a római katolikus papok nagy nyomást gyakorolnak a magukat csángómagyaroknak nevezô hívekre.

Az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlése tavaly elfogadott jelentésében a csángók támogatását ajánlja Romániának. Ghiorghi Prisacaru PSD-szenátor, a román delegáció tagja akkor kijelentette, hogy Románia hajlandó szemináriumot rendezni a csángókérdésrôl. A szenátor ugyanakkor bírálta egyes magyarországi hivatalosságok álláspontját, "akik az Európa Tanács dokumentumaival teljes ellentmondásban tovább hirdetik a moldvai csángók magyar eredetének tézisét".

A román hatóságok szerint a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége alapszabályzata értelmében nem illetékes abban, hogy anyagi támogatást, ösztöndíjakat szerezzen Magyarországon és magyar nyelvû oktatást szervezzen a Bákó megyei gyerekeknek.

A két nemkormányzati szervezet jelentését Gabriel Andreescu (APADOR-CH) és Smaranda Enache (Pro Európa Liga) mutatta be. (Mediafax)

Mostanság sûrûn kongatják a vészharangot színházunk fölött. Indokolatlanul. Színházunk volt, van és lesz, annak ellenére, hogy a városi meg a megyei tanács jó ideje azt játssza, amit a gyámot keresô, oda-vissza lökdösött kelletlen gyermekkel szokás. A két tanács között azonban valójában nincs is háború. Ha mégis, közös fronton folyik: harc a disznófejû nagyúrral. Mindkét fél, miközben egymásra mutogatnak, a másik kezüket a költségvetés felé nyújtogatják. Másként szólva: tévedés arra gondolni, hogy a harc a megyei tanácselnök és a polgármester között zajlik, hol hevesebben, hol enyhébben, vérmérséklet szerint. A konfliktusnak beállított "zûrt" valójában álkonfliktusnak nevezném, színjátéknak a színházról, hiszen akár Virág György, akár Dorin Florea egyet akar, pénzt kicsikarni a Nemzeti Színháznak. Más kérdés, hogy ki milyen modorban, szókészlettel, indulattal teszi ezt látványossá.

Meggyôzôdésem szerint színházat megtagadni, szélnek ereszteni nem állhat, mint ahogy nem is áll szándékában senkinek, még akkor sem, ha a minôségi színházról, a mûsorpolitikáról a vélemények megoszlanak.

Való igaz, a színházcsináláshoz elsôsorban pénz, méghozzá sok kell. Csak úgy emlékeztetôül: vannak választott, kinevezett képviselôink városi, megyei és parlamenti szinten, akiknek most fel kell emlegetnünk színházunk - valóban sanyarú - sorsát. Nem csak akkor jó, ha eszükbe jut a teátrum, amikor bemutatóra csokornyakkendôt kell kötni. Amúgy is kedvüket lelik a lobbizásban, hát tegyék a színház érdekében! Az igényes színház megteremtése legyen az intézmény belsô vitája, gyötrelme, dolga. Szóval nincs itt semmi harc, se politika, az állítólagos csatározás mögött végsô soron csakis jó szándékot sejtek.

De ha tévednék mégis, van nálam okosabb. Tompa Gábor mondja:
"Apám a második világháború után alapított színházat - a semmibôl. Azok közé tartozott, akik hittek abban: egy igazságos társadalmi rend keretei között dolgozhatnak majd. Erdélynek nem sikerült érett polgári társadalommá kinônie magát. A többi kelet- európai társadalomhoz hasonlóan még mindig a provincializmus, a manipulálhatóság jellemzi. De mindemellett a családomban megtanultam, hogy a napi politikát nem szabad bevinni a színházba. Mert rátelepszik, agyonnyomja és esztétikailag értékelhetetlenné teszi a produkciót."

A jelenlegi gazdasági, szociális körülmények között a szakszervezetek, s mindenekfölött a vezetôik feladata lenne közösen, összefogva harcolni azok éredekében, akiket állítólag képviselnek. Nos, minden jel szerint Marosvásárhelyen némiképp másként áll a helyzet. A Társadalmi párbeszéd bizottság keddi ülésén, amelyen jogszerûen részt vesz a prefektúra vezetôsége, a patronátus és a szakszervezetek képviselôi, sok mindenrôl szó esett, de egyértelmû konklúzió volt, hogy a bizottság tavaly nem tette meg azt, amire hivatott. Lett volna hát, amirôl érdemben beszélni. Ezzel szemben furcsa epizódként a bizottsági ülés egyik szünetében, Budai Stefan, a SURM keretében alakult vízügyiek képviseletét ellátni hivatott szakszervezet elnöke, sebtében sajtótájékoztatót tartott Bota György alelnökkel, illetve Suceava Ioannal, a szászrégeni Alpina szolidaritás szakszervezet képviselôjével.

Budai Stefan: A két Vasu miatt nem lesz kollektív munkaszerzôdés

Bár azt vártuk, hogy valós szakszervezeti kérdésekrôl hallunk külön tájékoztatást, a szakszervezeti vezetô teljes mellbedobással kezdte pocskondiázni egyik kollégáját, aki, mint hamarosan kiderült, a Fratia Szakszervezeti Szövetség megyei elnökének, Vasu Stefannak az unokatestvére, Vasu Avram. Budai nem egészen világos magyarázatainak a lényege az volt, hogy Vasu Stefan beavatkozik az ô szakszervezetük életébe, s emiatt nem sikerül megkötni a kollektív munkaszerzôdéseket. Valamiféle motorina-ügyletet is emlegetett, amelyben az unokatestvér, Vasu Avram lenne a ludas, kijelentve, hogy ahelyett, hogy az alkalmazottak érdekeit védné, zavart kelt a szakszervezeti tagok között, s félô, hogy emiatt kollektív munkaszerzôdés nélkül maradnak.

Aztán azzal folytatta, hogy a Fratia elnöke, ahelyett, hogy arra biztatná az unokatestvérét, hogy dolgozzon, saját érdekeit akarja érvényesíteni. Azt állította, hogy Toganel segítségével ellenôrzést zúdított a nyakukba. Budai hozzátette, aggódik, hogy kollektív munkaszerzôdés nélkül maradnak az emberek a két Vasu miatt. Február 11-ére hívták össze a szakszervezet közgyûlését.

Természetes, hogy ezek után a másik felet, Vasu Stefant is megkérdeztük, mi történik tulajdonképpen. Vasu azt válaszolta, hogy Budai állandó problémát jelent mind a megyei tanácsnak, mind a munkahelyének. Röviden és "velôsen" nullának nevezte, akiben - szerinte - nincs jóérzés, sokszor részegen alszik a munkahelyén. Mint mondta, teljes illegalitásban van, mert 1997 óta az általa vezetett szakszervezet nem tartott tisztújító közgyûlést. Mint mondta, nem az Avram problémája, ami ott történik, hanem az alkalmazottaké. S mivel a probléma a Fratia Szakszervezeti Szövetségig jutott, mondta, 24-ére ôk is SURM szakszervezeti közgyûlést hívtak össze.

Ha humorosan fognánk fel a dolgokat, akár jó heccnek is vehetnénk a szakszervezeti vezetôk közötti marakodást.

Csakhogy nem humorizálhatunk, ugyanis a szakszervezetek a munkavállalók érdekképviseleteként jöttek létre, s azokat illenék képviselniük, nem pedig kicsinyes egyéni sérelmek, érdekütközések, viszályok miatt abban merítenék ki tevékenységüket, hogy egymás ellen hadakoznak, vagy igyekeznek egymást lejáratni.

Emlékeztetünk olyan országos szakszervezeti vezetôkre, akik
ugródeszkának használták politikai ambícióik eléréséhez az érdek- képviseletet, s miután elérték céljukat, megfeledkeztek, honnan jöttek.

Ugyanez vonatkozik helyi szinten a fenti esetre is. Bármelyik "vezér" kerül ki gyôztesen ebbôl a személyeskedô, ízléstelen a küzdelembôl, attól a munkavállalók helyzete aligha fog jobbra fordulni. Tény, hogy a mainál felelôsebb érdekképviseletet érdemelnek.

Marosvásárhelyen a németországi tiszteletbeli konzul

A helyi mezôgazdasági, ipari és kereskedelmi kamara vezetôsége meghívásának eleget téve rövid látogatáson járt városunkban Alex Jacob, aki a németországi Rheinland-Pfalz és Saarland szövetségi államokban Románia tiszteletbeli fôkonzulja. Erre a tisztségre 1996-ban maga a németországi kancellár, Helmut Kohl kérte fel, miután 14 évig a tartományi turisztikai egyesület elnöke, majd a Nemzetközi Közélelmezési és Gasztronómiai Akadémia elnöke volt.

A konzul, aki korábban közismert fuballista volt és késôbb befolyásos üzletember, majd évekig nemkormányzati szervezetek vezetôje, befolyását most arra fordítja, hogy konzuli munkáját még jobban végezhesse. Tevékenysége elismeréseként hamarosan román állampolgárságot és útlevele kap.

Tegnapi sajtótájékoztatóján Alex Jacob elmondta, a megtisztelô munkát nagy örömmel végzi.

- Vállalkozásaim révén mára már nem szorulok rá, hogy dolgoznom kelljen, így tiszteletbeli konzuli munkámat "fôállásban" végezhetem.

A kamara alelnökének tanúsága szerint, aki maga is részt vett már egy körútján, a konzul másfél órás elôadásokat tart Romániáról, ahol elragadtatással beszél üzletembereknek és döntéshozó személyeknek az itteni turisztikai lehetôségekrôl. Az elôadást pánsípkoncert teszi még színesebbé.

- Meggyôzôdésem, hogy hamarosan Románia is bekerül az európai turizmus vérkeringésébe, és ennek érdekében én magam is mindent megteszek - mondta a fôkonzul. - Észre kell vennünk, hogy a Romániáról alkotott kép Európában sokat javult az utóbbi idôben és ezt a lehetôséget ki kell használni. Ennek érdekében tárgyalásokat folytatok a Bankturistik neves utazási ügynökséggel, hogy felvegyék programjaik közé Romániát is, ami számos német turistát vonzana az országba és ebbe a régióba is.

Látogatása során a fôkonzul találkozott Ioan Toganel prefektussal, akivel megegyeztek, hogy hamarosan készítenek egy turisztikai csomagot, amit eljuttatnak Németországba, hogy népszerûsítse megyénket. Tegnap délelôtt Alex Jacob ellátogatott a helyi szemészeti klinikára is, ahol az intézmény vezetôjével, Liana Sireteanuval arról tárgyaltak, hogy a fôkonzul adományokat fog gyûjteni 24 nehéz anyagi helyzetû, látáskárosult, operációval gyógyítható gyerek kezelési költségeinek fedezésére. Ezenkívül a lehetôségek függvényében a klinika számára felszereléseket is szerezne.

A látogatás egyik érdekes momentumaként említette a Dorin Florea polgármesterrel folytatott tárgyalást, amelynek során figyelemre méltónak találta a felvázolt fejlesztési és beruházási terveket.

A Népújság kérdésére Alex Jacob elmondta:

- Véleménye szerint a Drakula-land terve jó és csak azért sért sokakat, mert bizonyos mértékig megzavarja az eddig errefele honos egyéni és kulturális jellegû turizmust. E tekintetben valóban történnek majd változások, de mindenképpen a turisztika fejlôdését vonja maga után, ami kenyeret, pénzt és megélhetést jelent, ugyanakkor a régió fejlôdésének fontos tényezôjévé válhat.

Az Astra biztosítótársasaság Román Leszámítolási Banknál (BRS) nyitott számláin elkövetett csalások értéke 12,1 millió dollárra tehetô, nyilatkozták a vizsgálathoz közel álló források szerdán a MEDIAFAX-nak.

"Az Astra társaságnak a BRS-nél nyitott bankszámláiról eltûnt hatmillió dollár, ehhez hozzáadódik az Astra által a Sivamo BRS- számláira átutalt 6,1 millió dollár, amelyet állami értékpapírok megvásárlására szántak. Az összeg nem jelenik meg a biztosítótársaság számláján", állítják az idézett források.

Az elmúlt év elején az Astra négymillió dollárt helyezett el a BRS-nél a Romcuart cégnek nyújtott BRS-hitel garanciájaként. Az idézett források szerint "ezt a betétet feltörték és az összeget különbözô folyószámlákon sétáltatták".

A hatmillió dollárig való különbözet az Astra 2000 decemberétôl indított határidôs letéteiból származik.

Constantin Nafornitat, a Sivamo ingóérték társaság vezérigazgatóját kedden 30 napos elôzetes letartóztatásba helyezték, az Astra társaság 180 milliárd lejes (6 millió dollár) megkárosításának vádjával.

A nyomozók megállapították, hogy a Sivamo vezérigazgatója segített Teodor Nicolaescu BRS- elnöknek, hogy az Astra biztosítótársaság számláiról levegye a 180 milliárd lejt. Ez úgy vált lehetségessé, hogy Nafornita közvetítôi szerepet játszott - engedély nélkül - különbözô államkötvények megvásárlásában és közrejátszott egyes számlakivonatok hamisításában, hogy ezzel bizonyítsák: az Astra kötvényeket birtokol.

Néhány Astrán belüli forrás szerint a társaság 8,6 millió dollár értékben vásárolt értékpapírokat a Sivamo társaság közvetítésével, amely a Román Leszámítolási Banknál nyitott számlát. A Sivamo nem rendelkezett a Román Nemzeti Bank kötvényvásárlási engedélyével.

Az ügyben letartóztatták még Razvan Haritonovici- ot, az Astra társaság elnökét, Dan Stefanescut, a cég egykori elnökét, valamint Lucian Burgheleát, az Astra Bank befektetési osztályának vezetôjét.

A rendôrség folytatja a kihallgatásokat az ügyben.

Pártszínû "Economat"

Vlas Florin vállalkozó,a Voiajor Kft. tulajdonosa nem titkolta, hogy pártfeladatnak tett eleget azáltal, hogy marosvásárhelyen at személyszállító gépjármûudvar területén felújított egy üzemanyagtöltô állomást, ami mellé lerakatot is létesítetett, ahol a megyében a legolcsóbb üzemanyagot forgalmazza majd. Az ünnepélyes megnyitón többek között a prefektusnak, a megyei tanács alelnökeinek, nagyrészt pártbeli megyei vezetôknek és a sajtó képviselôinek mutatta be megvalósítását.

Mindössze fél év alatt,közel 20 milliárd lejes beruházással új üzemanyagtöltô berendezéseket telepített, emellett 650 tonna benzin és gázolajsára, mozgatására alkalmas tartályokat épített. A korszerû berendezéseket, pumpákat, szûrôket az Amerikai Egyesült Államokból, Belgiumból és Németországból hozatták. A tároló és a kút megfelel a környezetvédelmi elôírásoknak, sôt a megyében egyedüli ilyen létesítmény, ahol 4 milliárd lej értékben víztisztító és újrahasznosító, valamint benzingôz- visszanyerô berendezéseket is felszereltek. Egyelôre azért tudják olcsóbban forgalmazni az új Voiajor benzinkútnál az üzemanyagot, mert elônyös áruleszállítási szerzôdést köthettek a kôolaj-finomítókkal. Ez csak a kezdet, mondta a vállalkozó, szándékában áll a távolsági autóbuszpark és az udvaron levô mûhelycsarnokok felújítása is.

Toganel Ioan prefektus mindenekelôtt üdvözölte e kezdeményezést és hangsúlyozta, hogy Vlas Florin olyan üzletember, aki közszolgálati tevékenységekbe (szállítás, kereskedelem) fektette be a pénzét, így nemcsak a nyereség érdekli, hanem az is, hogy minôségi szolgáltatást nyújtson Marosvásárhelynek és az egész megyének. A jelenlegi gazdasági körülmények között is különösen értékelendô az, ha valaki arra törekszik, hogy olcsóbb árut forgalmazzon, mint más.

Vlas Florin hangsúlyozta: bárkit kiszolgálnak. Az új, "udvari"
benzinkútnál jelenleg 14.200 lejért gázolajat és 17.300-ért benzint
lehet vásárolni. A lerakat tar-tályaiból nagy tételben is forgalmaznak.

A Román Posta Szakszervezete február elejére sztrájkot helyezett kilátásba, amely annak a függvénye, hogy a január 17-i szakszervezeti ülésen megfogalmazott követelésekre hogyan reagál a kormány, nevezetesen a Munkaügyi és a Pénzügyminisztérium.

Iacob Emilia, a szakszervezi szövetség megyei vezetôje - aki egyben a megyei postahivatal igazgatója is - tájékoztatott, hogy a postai alkalmazottakban az váltott ki elégedetlenséget, hogy a kormány 2121-es kormányrendelete a postát is azok közé a többségi állami tulajdonú önálló ügyvitelû társaságok közé sorolta, amelyek az állammal szemben felhalmozott adósságok miatt nem emelhetik az alkalmazottak bérét, holott a posta nem termel veszteséget, sôt haszonnal dolgozik. Így a postai alkalmazottak az általuk követelt 40 százalékos béremelés helyett idén csupán 22 százalékos béremelésre számíthatnak, ami nem fedi az inflációt. Mint a szakszervezeti vezetô elmondta, a kormány rendelete értelmében az alkalmazottak nem részesülnek a "disznó- és báránypénzben", azaz a karácsonyi és húsvéti prémiumban sem, elesnek a hûségpótléktól. Továbbá csökkenteni kell a személyzet létszámát, amivel a posta nem érthet egyet, mert ez az intézkedés a postai szolgáltatások minôségének kárára történne.

Ötéves az S.O.S. Reménység Telefonszolgálat

Az S.O.S. Reménység Telefonszolgálat 1997. január 24-én alakult s fô célja meghallgatni a bajban levô, magányos, bánatos személyeket, s a lehetôségek függvényében segíteni. Az elmúlt öt évben fôként magányos, szexuális, önértékelési gondokkal küzdô személyek tárcsázták a szolgálat telefonszámait - hangzott el tegnap délelôtt az ötéves mûködés tiszteletére szervezett rendezvényen. Viorel Dan, a szolgálat vezetôje hangsúlyozta, hogy a kétnyelvû telefonszolgálatnál önkéntes személyek dolgoznak, akik egy felkészítô tanfolyam után lehettek az S.O.S. telefonszolgálat ügyeletesei. A fogadott hívásokat, az adatokat bizalmasan kezelik. Szükség van a szombat éjjelente mûködô szolgálatra, hiszen napjainkban egyre kevesebb a halló fül, a megértô szív. A telefonszolgálat mellett egy terepezô csoport is van, tagjai a nehéz sorban élô, nélkülözô személyeken próbálnak élelemmel, ruhával, jó tanáccsal segíteni. Az S.O.S. Reménység Telefonszolgálat tagjai többször kérték a Romtelecomtól, hogy biztosítson ingyenes, úgynevezett zöldvonalat számukra, hiszen akkor sokkal több személyen tudnának segíteni. Sajnos eddigi probálkozásaik hiábavalónak bizonyultak.

Az S.O.S. Reménység Telefonszolgálat számai: román nyelv - 210-864, magyar nyelv - 210-865.

Az RMDSZ helyi tanácsosai újra felvetik a többnyelvû, mindenekelôtt a magyar helységnévtábla kihelyezésének kérdését. A korábbi polgármester, Constantin Stefanescu hallani sem akart arról, hogy magyar nyelven is kiírják a város nevét. Dorin Danesan, közvetlenül megválasztása után, arra hivatkozva, hogy nem akar etnikai nézeteltérést, óvakodott e témától. A helyi közigazgatási törvény a 20 százalékos arányt elérô településeken most már kötelezôvé teszi a kisebbségek nyelvén is kiírt helységnévtábla kihelyezését, csakhogy Segesvár különleges határhelyzetben van. A tulajdonképpeni városban elérik ezt az arányt a magyar ajkúak, azonban ha statisztikailag vesszük a közigazgatásilag ide tartozó környékbeli falvakat, akkor a legutóbbi népszámlálás adatai szerint mindössze 19,6 százalékban laknak magyarok Segesváron. Frunda György szenátor legutóbbi segesvári látogatásán kifejtette, hogy a törvény tulajdonképpen településekre vonatkozik. A Hivatalos Közlönyben is megjelent Segesvár magyar neve, így az elôírásokat ennek megfelelôen végre kell hajtani.

- A polgármester nem ellenezné a magyar nyelvû feliratot, de úgy döntött, hogy németül is ki kell írni, s emiatt ebben az ügyben konzultálni kíván a prefektussal is. Ezzel az érvvel halasztja a végrehajtást, s a felelôsséget a helyi tanácsra hárítja. Így tehát az, hogy magyar nyelven is szerepeljen a város neve, mindenekelôtt a helyi tanács valóban európai gondolkodásmódjától és hozzáállásától függ - válaszolta kérdésünkre Gál Ernô helyi tanácsos.

Ez a mezôvárosszerû moldvai település, bár itt is élnek katolikusok (Domokosnál - Domokos Pál Péter könyvében, sz.m. - a '30-as népszámlálás szerint 66 katolikus, melybôl 27 magyar származású és 25 magyar anyanyelvû), számomra másért emlékezetes. Még az átkosban, azaz a szépemlékezetû Ceausescu- érában, a falurombolási program meghirdetése után, az úgynevezett agráripari városok kiépítésének korában mintapéldaként emlegették, tele volt vele szárnyaló szocialista sajtónk, csupán a jó szerencsémen múlott, hogy mint a Falvak Népe munkatársát nem küldtek ki bár egy riportútra oda. Talán mostani fejemmel és tudásommal nem is lett volna rossz. Élénken emlékszem arra a többhetes sajtókampányra, amely Podul Iloaiei körül zajlott, a román tévé szinte hetente tudósított az ottani munkasikerekrôl meg vívmányokról, és ami a Bukarestben akkreditált külföldi újságírók helyszínre szállításával csúcsosodott ki. A tévé képernyôjérôl még jól emlékszem a röhögô, a jó kotnári bortól bizonyára megszédült afrikai és ázsiai újságírókra - mert zömmel azok voltak -, amint a friss mészszagú, alig átadott tömbházak erkélyeirôl üdvözletüket küldik a béketábornak...(Ferenczes István: Hangtalan magyar Miatyánk. MOLDVAI MAGYARSÁG, 2001., december)

A Területi Munkaügyi Hivatal igazgatónôje, Carmen Vamanu, sajtótájékoztatóján elmondta, hogy ha kell, saját alkalmazottait is megbünteti. Ennek
megfelelôen az elmúlt évben a 11 felügyelô közül egy kapott büntetést, mivel igen lassan dolgozott, továbbá a szászrégeni munkapont vezetôje is megrovásban részesült. Ugyanakkor az igazgatónô elismerte, hogy a hivatal öt munkapontja (Dicsôszentmárton, Marosludas, Segesvár, Szászrégen, szováta) közül a legnehezebb a szászrégeniek dolga, hiszen itt nagyon szétszórtan, sok vállalkozás mûködik és a feketén dolgoztatók aránya is magasabb.

Anyanyelvünk

A nagyobb városok közül régi magyar vagy magyaros alakban nevezzük (vagy legalább magyar helyesírással írjuk) a legtöbb európai fôvárost: Amszterdam (Amsterdam), Bécs (Wien), Belgrád (Beograd), Brüsszel (Bruxelles), Bukarest (Bucuresti), Hága (Haag), Koppenhága (Kobehavn), Lisszabon (Lisboa), Párizs (Paris), Prága (Praha), Varsó (Warszawa); más városok közül azokat, amelyeket hosszabb vagy jelentôs történelmi kapcsolat fûz a magyarsághoz: Drezda (Dresden), Krakkó (Kraków), Lipcse (Leipzig), Nápoly (Napoli), Velence (Venezia). Ezeken kívül néhány más nagy várost is nevezünk vagy írunk magyaros alakban: Bázel (Basel), Bréma (Bremen).

Magyarul emlegetjük a szomszéd országok magyarlakta területeinek helyneveit, valamint más kisebb városokat, amelyekhez a magyar történelem jelentôs eseményei fûzôdnek: Bécsújhely (Wiener Neustadt), Besztercebánya (Banská Bystrica), Eperjes (Presov), Érsekújvár (Nové Zamky), Eszék (Osijek), Gyulafehérvár (Alba Iulia), Karlóca (Sremski Karlovci), Kassa (Kosice), Kismarton (Eisenstadt), Kolozsvár (Cluj-Napoca, korábban csak Cluj), Léva (Levice), Lôcse (Levoca), Marosvásárhely (Tîrgu Mures), Munkács (Mukacsevo), Nagyszeben (Sibiu), Nagyszombat (Trnava), Nagyvárad (Oradea), Pozsony (Bratislava), Segesvár (Sighisoara), Szabadka (Subotica), Szentgallen (Sankt Gallen), Újvidék (Novi Sad), Ungvár (Uzsgorod), Zilah (Zalau). Ugyanígy az olyan szomszéd országbeli régi peremvárosokat is, amelyeket késôbb a szomszédos nagyobb városhoz csatoltak: Pétervárad (Petrovaradin, 1929 óta Újvidék része), Zimony (Zemun, ma Belgrád egyik kerülete).

Európán kívül csak kevés városnak van magyar vagy magyaros neve: Fokváros (Cape Town), Havanna (La Habana), Jeruzsálem, Kairó (El-Káhira), Peking (Beijing), Tokió, Montreal nevét magyarosan ejtjük: Montreal.

Nincs sok értelme, hogy magyar szövegben megkülönböztessük az országnévvel azonos fôváros nevét. Magyarosan írhatjuk tehát: Luxemburg (város), Mexikó (város), Brazília (város).

Magyar szövegben, magyar beszédben mindezeket a neveket magyar vagy magyaros formájukban tanácsos használni. A Wien, Bucuresti, Kosice, Lisboa-féle írás és ejtésmód nem más, mint finomkodás és bántó idegenszerûség. Ellenben postai címzésben, külföldieknek is szóló felsorolásokban, valamint olyan esetekben, amikor a hagyományos, magyaros névforma félreértést okozhat, az idegen névalak is bátran használható, sôt ilyenkor ez a megfelelôbb.

Nagy Miklós Kund Múzsák fellegvára c. könyvében nagyon szép és értékes interjú olvasható dr. Péterffy Árpád debreceni és svédországi szívsebész fôorvossal. Az interjúban szó van arról is, hogy a szívsebész fôorvos egyik ôse, dr. Péterffy Pál2 Bolyai János egyik kezelôorvosa volt. Valóban több receptet is felírt Jánosnak, de ami még érdekesebb, hogy a Református Kollégiumnak algondnoka volt és szót emelt Bolyai János kéziratainak a megmentéséért. (Ki tudja, talán az utókor neki is hálával tartozik azért, hogy Bolyai János kéziratai 90%-ban megmaradtak). Ez akkor bátor cselekedet volt több szempontból is, egyfelôl mert a kollégium elöljárósága nem nagyon szerette Jánost. Apját nagyon tisztelték és szerették, de a fiára haragudtak. Másfelôl János kézirati hagyatékát, az abszolutizmus korszakában, az osztrák katonai hatóság lepecsételtette. Tehát szót emelni János kézirati hagyatéka ügyében, nem volt elônyös politikai fogás.

Miért is nem szerette Jánost a kollégium vezetôsége? Bizonyítékunk van rá, hogy Farkasban felmerült annak a gondolata és lehetôsége, hogy katedráján János kövesse, vagyis hogy utóda legyen a Mathezis és Mennyiségtan tanszéken. Persze errôl a kollégium nyakas református (48-as szimpatizáns) vezetôsége hallani sem akart. Egy osztrák tiszt legyen professzor? Szó se lehetett róla! Másfelôl Farkas halála után János követeléssel fordult a kollégiumhoz, hogy fizessék ki neki az apja által a ház javítására és a kert gyümöl-csösítésére fordított anyagiakat. (Farkas sok gyümölcsfával ültette be az addig nagyon kopár és elhanyagolt kertet. Ez körülbelül ott lehetett, ahol most a Köteles Sámuel utca elsô negyede húzódik, ugyanis akkor ez az utca még nem létezett, helyette ösvény és határ volt a minoriták kertje és a kollégium kertje között.) János is haragudott, hogy apja nagyon értékes matematikai könyveit a kollégiumra hagyta.

De hagyjuk a személyes sértôdéseket, és lássuk be, hogy a sors nagy játékának és kegyelmének köszönhetôen a kéziratok megmenekültek a pusztulástól. Az elsô jó dolog az az akkor abszurdnak és nevetségesnek ható rendelet volt, hogy János följegyzéseiben katonai titkok lehetnek és így a szobáját le kell pecsételtetni. Másként valószínû, hogy a hideg januárban - János 1860. január 27-én halt meg - Petri Mihály úr, a Ferenczi-örökösök ügyintézôjének elsô dolga lett volna János kéziratainak az elégetése. Két-három napi fûtés megoldható lett volna vele Petri Mihály atyánkfia szerint. Hogy több hónapig Petri úr nem használhatta a kiadott szobát, erre sok érdekes levéltári adatunk van. (Mint már megírtam, Petri Mihály a város tanácsától kért kártérítést az elmaradt hónapokra. Ezt meg is kapta.3) Külön története van annak is, hogy hogyan árverezték el János ingóságait, és hogy igyekezett a kirendelt törvényszéki biztos úr egy-két tárgyat "privatizálni". (Például Müncher Károly úr magáévá tette János kardját, tiszti kalapját, 2 ezüst evôkanalat stb.) Késôbb fel is szólították, hogy legyen szíves ezeket a tárgyakat is elôszedni, ugyanis az volt a peche, hogy Szôts Júlia egy talpig becsületes asszony volt és jegyzôkönyvbe mondta 1860 augusztusában, hogy mit hagyott János lakásán, János pedig több leltárt készített ingóságairól.

Lássuk Péterffy doktor levelét:

"A marosvásárhelyi ref. Kollégium elöljáróságának átirata Bolyai János hagyatékának visszaszerzése ügyében az ottani városi tanácshoz. (1860)

117-1860. MV.O.

Tekintetes nemes tanács!

A felôl értesülvén Elôljárósági Gyülésünk, hogy a néhai Cs. K. mérnök kapitány Bolyai János úr hátra hagyott könyvei s irományai - hagyatéki árverezô Biztos Tek. Münccer úr szállásán, két bé sem pecsételt ládában - olyan helyt tartatnak, hol fôleg tûz általi veszélyeztetésektôl méltán tarthatni, mivel ezen könyvek s irományok között vannak olyanok is, melyeket a nevezett Kapitány úr idvezült édes Apja, Bolyai Farkas tanár atyánkfia, még életében Fôiskolánknak ajándékozván - csak is használat végett engedtettek által - nevezett fiának, hogy ezen könyvek az írt ládákban azokon kívül lehetô nagy becsû tudományos íratok is minden elemi veszély ellen biztosittabbassanak, - addig míg összeíratván - a fôiskolánkat illetôk kiadattathatnának: Bizadalmas tisztelettel kérjük fel a tek. nemes tanácsot, hogy úgy intézkedni - vagy szükség esetén a helybéli Cs. K. Katonai Hatóság elôtt is- kieszközölni méltóztassék, hogy az írt ládák hatóságilag lepecsételtessenek - s Fôiskolánk elemi veszélyek biztosított Depositoriumba tétessenek le, hol azok- az illetôk további rendeltetésig díjmentesen fognak elhelyeztethetni.

Válasz kérés és elvárása mellett hivatalos tisztelettel öröklünk

A tek. nemes tanácsnak

A marosvásárhelyi ev. ref. Fôiskola Elôljáróságának 1860. Sept. 29.-i gyülésébôl, alázatos szolgái

Dr. Péterfi Pál s.k. algondnok

Dósa Elek m.t. k., jegyzô."

A levél Biás István általi másolata az MTA Könyvtára Kézirattárában található, jelzete: K 28/15. Az eredetit nem találtam meg, de a levélre adott válaszát Marosvásárhely Szabad Királyi Város Nemes Tanácsának igen:

"117-186 MV.O.

A marosvásárhelyi ev. Ref. Fôiskola Elôljáróságától .

Marosvásárhely sz. k. városa tekintetes nemes tanácsánál,

hivatalból helyben.

4271. jött 1860. 6/10.

A Helvét Hitû Fôiskola Tekintetes Elôljáróságához

Helyben"

Ez évi szept. 29-rôl 117. szám alatt küldött hivatalos megtalálásra- telyes tisztelettel vissza iratik, hogy Müncher Károly úr % alatti nyilatkozatából megtettzôleg, néhai Bolyai János úr hagyatéka a Cs. Kir. Itteni Járásbiróság kezelése alatt vagyon - s ez okon abban intézkedni jelenleg tanács körén kívül esik.

Mvásárhely, 10/8 860. Ajtai, s.k.

1860 10/10 Petri s.k.

Expediert: 11-10 860 Gy."

(Ennek az iratnak az eredetije a Marosvásárhelyi Állami Levéltár tulajdona.)

Tehát a lényeg, hogy a tekintetes nemes tanács kezét mosta a hagyaték visszaszerzése ügyében, "abban intézkedni jelenleg tanács körén kívül esik". Dr. Péterffy algondnok, aki tudta, hogy Jánosnak "nagybecsû tudományos iratai" vannak, nagyon ügyes diplomáciai érzékkel közeledett a hagyaték visszaszerzése ügyében és inkább Farkas végakaratát hangsúlyozta. Aki Bolyai Jánossal személyes kapcsolatba került, én azoktól sohasem olvastam Jánosra nézve kompromittáló visszaemlékezést. Ez alól talán csak öccse, Gergely kivétel, és Gergely is csak János halála után írt durvábban János magánéletérôl. Ha valaki alaposan átolvassa János kéziratainak, vagy az Appendixnek csak 5%-át is, lehetetlen, hogy ne fogja meg valami fenséges érzés János szellemébôl. Ez, úgy érzem, igaz azokra is, akiknek megadatott az a nagy szerencse, hogy Jánost személyesen megismerhették. Végezetül csak annyit, hogy Péterfy doktor nemcsak Bolyai Jánost kezelte, de annak Dénes és Gyula nevû fiait is!

Részlet kibédi dr. Péterfi Pál nap- lójából4: "Bolyai Dénes 18 éves korában esett át dysentérián", és ami érdekes, hogy 1856. szeptember 6-án Bolyai Jánosné fiacskája is dizenteriát kapott. Ez a második fiú csak Gyula lehetett, aki 1855 júniusában született.

Péterffy doktor feljegyzése:
"Késôbb meggyógyult!"

1 A dokumentumok felkutatásában és Bolyai János életének kutatásában a szerzôt a Sapientia Kutatási Programok Intézete is támogatja.

2 A régi iratokon Péterffy Pál doktor neve egy f-fel és i-vel szerepel!

3 Bolyai János hagyatékának kálváriájáról egy másik írásban szeretnénk beszámolni.

4 Péterffy doktor naplójának az eredetije a Teleki Tékában van, én egy dr. Hints Elek által készített másolatot a MTA Könyvtárának Kézirattárában találtam.

Színház

Mint ismeretes, a Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata nagy sikerrel mutatta be Spiró György Csirkefej címû tragikomédiáját.

Bemutatón nevetett a közönség, tapsolt és hazament. Ám ennyivel beérni beláthatóan nem lehet, a darab idôszerûségén - újra jegyet váltva - gondolkozni kell. A helyzet ugyanaz: megint lehet nevetni, tapsolni... és szomorkodni is. Egy kicsivel többet, vagy nagyon sokat. Meg aztán elôadás után kérdezni a rendezôt, Kincses Elemért.

- Csirkefej: élet...

- Élet...

- A darab életszerû zaftosságán igazából szomorkodni kellene, de már nem is érdemes. Röhögni kell. Kérdésem: meddig hülyülhet el ez a világ?

- Azt hiszem, nagyon közel vagyunk ahhoz a ponthoz, aminél alább már nem lehet szállni. Lelkünk mélyén sokszor mondjuk: eddig, nincs tovább! Ez a társadalom zuhanó repülésben halad ama pont felé. Utána már csak felfelé lehet kapaszkodni, ha van arra akarat. Ez egy kicsit szomorú gondolatmenet, de helytálló, azt hiszem. Ez a darab olyan, hogy sok remény nincs benne, de én azt hiszem, hogy remény nélkül mégsem lehet. Csak bátorság kell szembenézni azokkal az iszonyatos dolgokkal, ami - életnek nevezve - körülvesz bennünket. Ez ilyen egyszerû...

- Bár a kérdés közhelyszerû, mégis nem árt a darab fontosságát, súlyát egy kicsit a rendezô szemszögébôl nézni. Következésképpen: hová sorolná a darabot rendezéseinek ranglistáján?

- Ez a 101. rendezésem, az elsô tízben mindenképpen benne van. Amikor én elkezdek olvasni egy darabot, akkor él bennem egy álom. Ez nagyon közel van ahhoz, amit megálmodtam az elején. Leszámítva az elsô rész apró ritmustalanságát, az elôadás olyan, amilyennek 14 ember megálmodta, hangulatos, jó próbák után színpadra vitte. Azt hiszem, nincs senkiben csalódás.

Spirót olvasom otthon, mert a szerzôt elôadás után olvasni kell. Azt írta a napokban: "...Akinek a magyar nyelvhez, a magyar kultúrához, a magyar irodalomhoz köze van, arra nincs többé szükség. Gyönyörû, a nemzet szempontjából alapvetô szakmák szûntek meg az elmúlt tíz évben: nincs szükség jó szerkesztôre, jó korrektorra, jó nyelvi lektorra, jó fordítóra, jó íróra, jó történészre, jó tanárra, jó tankönyvíróra, jó kritikusra - nincsen többé szükség senkire, aki nem termel azonnali hasznot valaki másnak, akit nem lehet minden határon túl kizsákmányolni, aki nem sorolható be szimpla bérrabszolgának vagy szavazógépnek."

Azt hiszem, itt megállhatunk, ennyi.

Televízió

Az Országos Audiovizuális Tanács (a továbbiakban OAT) nemrégiben közleményt juttatott el szerkesztôségünkbe. Kiadósabb elemzésre nincs is miért tollat fogni, a tanács szándéka világos és egyértelmû: a közszolgálati és a kereskedelmi csatornák mûsorajánlatán, bevett gyakorlatán szándékszik minôségileg javítani. Nyilvánvalóan olyan témát kínál fel, amely a hazai politikusok, a médiával foglalkozó szakemberek és a laikusok körében eddig is - vélhetôleg ezután is - vitákat vált ki.

A közszolgálati és kereskedelmi csatornáknál tudvalevôleg van tulajdonosi összetétel, van szerkesztôi-mûsorkészítôi gárda, vannak "házi" szerkesztési elvek, úgyszintén van témaorientáció. Elsô érzésbôl: nem lesz könnyû "egyeztetés", helyesebben: rábírás. Másként szólva: hogy a OAT szándékából mi válik a tévénézô javára, azt igen korai lenne megjósolni. Piaci versenyhelyzetbôl fakadóan fogas kérdés: mennyire lesznek a csatornák hajlandók az OAT követelményeinek megfelelni, mert úgy tartják, hogy a sokoldalúság és kiegyensúlyozottság elvének alapvetô kritériuma, hogy a piacon versengôk mindannyian maximálisan jelen lehessenek.

Vessünk pillantást az OAT által vizsgált mûsorfolyamokban kifogásolt dolgokra. Való igaz, hogy a televíziós csatornák "sokoldalúságuknak" köszönhetôen nincsenek tekintettel a kiskorú tévénézôk érzékenységére, miként a tanács is megállapítja, az utóbbi idôben fô mûsoridôben igencsak elburjánzott a gyermekek személyiségfejlesztésében mentálisan sokkoló, erôszakot, nemi perverzitást kínáló számlálhatatlan produkció, beleértve a rémfilmek sokaságát, holott az uniós államokban - a hazaival ellentétben - bevett gyakorlat szerint csak késô este tûzhetnek mûsorra azonos "mûfajok-ban" legyártott filmeket, a kötelezô figyelmeztetéssel: a produkció nem ajánlott bizonyos életkor alatti "fogyasztóknak". Tudjuk, mi az ábra: piros négyzet, háromszög, vagy éppenséggel a zöld "karika".

Ugyancsak vizsgálandó a képernyôn folyamatosan megjelenô triviális és vulgáris kínálatok sokasága. Véleményünk szerint ezzel egyidejûleg ajánlatos lenne tartalmas elemzésben megvizsgálni a csatornák mûsorszerkesztési elveit, interjúalany- és témaválasztási gyakorlatát, a mûsorvezetôk szakmai szerepértelmezését, tartalomelemzést és az audiovizuális csatornák által közvetített világképet is. És hangsúlyozottan megjelenik az általános mûveltség és a román nyelv védelmének kérdése is.

A kisebbségek, ezen belül a romák ábrázolására, az etnikumok diszkriminációjára is következetesen figyel a tanács, felhívással nyilván, hogy minden kisebbség jogát tiszteletben kell tartani, az aktuálpolitikai mûsorokban nincs helyük kisebbségeknek címzett olyan megállapításoknak, amelyek gyûlöletkeltésre, megfélemlítésre irányulnak. Nem követendô bizonyos kül- és belföldi csatornák egyik legszembetûnôbb jellegzetessége, ami egy bizonyos világképet közvetít. Ennek alapja egyfajta duális sematizmus, amely minden választott témánál és beszélgetésnél megjelenik, és a világban történô minden dologra magyarázatot ad. A legegyszerûbb jó-rossz, mi-ôk felállásról van szó. Sok esetben bizony kiderül, hogy bizonyos csatornák mûsorszolgáltatói nem tesznek eleget a mûsorkészítéssel szemben támasztható szakmai követelményeknek és az alapvetô újságírói normáknak.

Az OAT következetesen figyeli, felügyeli a megszabott mûsorrácsok betartását, az audiovizuális munkakörben dolgozó tévések, operatôrök, megannyi szakember munkakörülményeinek javítását.

A fenti kérdésünk megint visszaköszön: hogy miként fogja az OAT ajánlásainak gyümölcseit élvezni a botrányfilmeken szocializálódott széles közönség, az egy késôbbi szakelemzést mindenképpen megérdemel. Vagy, hogy bizonyos tévétársaságok mennyire vetik alá magukat az OAT követelményeinek, az megint más kérdés, mert mostanában egyszerûen szokás fogalmazni: kérem, ilyen ez a kapitalizmus...

Csütörtöki kimenô

Mindkettôrôl volt már szó jegyzeteimben. Nem gondolom, hogy az olvasó emlékszik még arra a gépkocsivezetôre, aki bérautójában verset hallgatott várakozás, utazás közben. Azóta is jóban vagyunk, noha közben változott a taxi és a cégér. A névjegyekrôl meg éppen e rovatban körmöltem közzé néhány észrevételt. De olyan darab még nem volt gyûjteményemben, hogy a vizitkártya nem csupán a legszükségesebb adatokat tünteti föl, hanem, hallj csudát, bölcseleti idézettel kedveskedik a fogyasztónak. Tudniillik egy gyergyószentmiklósi magánfuvarozó, a Csala család ekképpen hirdeti magát:

"Mindennap tégy egy kicsit többet annál, mint amit szerinted tenni tudsz."

Szerzôje Thomas Lowel. Belegondoltam. Ha a dolognak divatja támad, akkor isten ôrizzen az idézetek könyvének, szét lesz cincálva, jobbnál jobb idézetek lesznek a lapocskákon. Ha nem vigyázunk, pl. az egész arisztotelészi életmû aforizmákba szedve ott díszeleg majd, s az gyôz a gyûjtôk közül, akinek megvan a teljes Nikomakhoszi Etika névjegykártyákon.

Mégis nagy dolog: a bölcselet a való élet téglái közé szûrôdik le, mondtam, fôleg ha eszembe ötlik az, amit egy barátom mesélt. Minap a Dózsa György utcában akadt dolga, ott, a Népújság szerkesztôségétôl nem messze. Taxiba akarta vágni magát, egy klinikán laborvizsgálódások vártak rá. Orvos, nôvér, orvos-írnok, gyakornok. Képe rögtön felderült, mert meg is látott Mehemed egy csomó tehenet, akarja mondani vagy kilenc várakozó tiko-lae ceausescu és bravo-bravissimo taxit, valamint l db vivát. (Utóbb egyre sem kiálthatott vivátot.) Mi haszna, pilóta egyben sincs. De emberünk - régóta él Vásárhelyen - tudta, hogy ott, a két iskolaépület közötti mûanyag csehó kávézó s taxis pihenô. A széles ablakokon át, biztos volt benne, észreveszik, hiszen kitartóan álldogált, vissza-visszabámult a kávéviskóra. Hiába.

Végül gondolt egy nagyot és belépett. Be az oroszlán kávébarlangjába és a Viva után érdeklôdött, mert szívéhez közelebb állt a vele egy nyelvet beszélô taxis cég. Aljas módon kedvezni akart neki.

Ugyan minek? Hiszen Mehemed nem tudta, hogy a háromféle tehenet tulajdonképpen egyetlen lusta kéjbôl ellették. Egyik sem mozdult, sem viva, sem bravo, sem tikoláje. Kávéztak. (Kávéházadnak rendületlenül.) Tíz percnél is tovább. Délelôtt fél tíz volt, a munkának dandárja.

Végül egy arra haladó úr vette fel az ismeretlen jelzésû taxiba, holott nem is a Jókai utca, hanem éppenséggel a Teleki utca, Sárvári felé indultak volna. Mondjam, ne mondjam: a pilóta magyar, utasa román volt, magyarázta zavartan barátom.

Én meg arra gondoltam, hányszor hallom panaszkodni a taxisokat a rossz keresetre. És mindjárt tudtam, hogy az R. Lovell- idézet nálunk így javítandó:

"Mindennap tégy egy kicsit kevesebbet annál, mint amit szerinted tenni kéne."

A kormány múlt csütörtöki ülésén jóváhagyta az importált szarvasmarha- és sertéshúsra alkalmazott vámilletékek csökkentését. A 2002. január 1. - 2002. június 30. közötti idôszakban az alkalmazott vámilletékek szintje 20%. A központi intézkedés célja megakadályozni a marhahús és sertéshús, valamint a belsô szervek piaci árának növekedését (kb. 40%-kal). Ugyanakkor a Mezôgazdasági, Élelmezésügyi és Erdészeti minisztérium ez évre különbözô támogatási programokat dolgozott ki az állattenyésztési és húsfeldolgozási szektor számára azzal a céllal, hogy vonzóbbá tegyék az állattenyésztést a beruházni szándékozók számára. Köztudott, hogy az utóbbi tíz évben az országban drasztikusan csökkent az állatállomány. Az állami támogatási programok a tervek szerint segíteni fogják az állatállomány gyarapítását arra a szintre, amely lehetôvé teszi a hazai húsfeldolgozás függetlenedését az állat, illetve a hústermékek importjától.

Jelenleg az ország állatállománya alig 50%-os arányban fedezi a fogyasztói keresletet. Emiatt a hazai húspiacon a külföldrôl behozott termékek határozzák meg az árakat. S mivel a kormányhatározat hat hónapos idôszakra érvényes, felvetôdik a kérdések sora: a fél év, amíg 20%-os vámilletékekkel importáljuk a sertés-, szarvasmarhahúst és a belsôségeket, elegendô idô lesz-e az állatállomány felszaporítására- gyarapítására. Mi történik majd június 30-a után, ha Románia vámrendszerében újra érvénybe lépnek a kereskedelmi kedvezmény alkalmazott elvei: a külföldrôl behozott sertéshús és szervek után újra 45%-os, míg a marhahús és belsôségek után 40%-os vámilleték fizetendô? Nem nehéz megjósolni. Ez év második felében újra többet fizetünk a sertés- vagy marhahúsért...

(kilyén)

Mint ismeretes, a rendszerváltás után alig pár hónappal Maros megyében is újraalakult a Gazdák Egyesülete, mostani nevén Romániai Magyar Gazdák Egyesülete - RMGE. Újraalakulásával párhuzamosan jöttek létre a gazdakörök is, fôleg ott, ahol ennek a mozgalomnak hagyományai voltak, a maros, a Nyárád, Kis-küküllô mentén és máshol.

A ’90-es évek végére Maros megyében közel 40 gazdakör jött létre, a tagok száma meghaladta a 700-at. Ugyanakkor több mezôgazdasági társulás is tagja lett az RMGE-nek, így az össztagok száma meghaladta az 1400-at. Az évek múlásával ezek a gazdakörök többé- kevésbé mûködtek és mûködnek most is, fôleg ott, ahol a vezetôségnek sikerült kialakítani egy olyan légkört, amely az összefogáson alapszik. Sajnos nagyon sok helyen az elsô fellángolás után a mozgalom lehanyatlott, esetenként - nem tudván eredményeket felmutatni - abbamaradt. Így 2001 végén 26 gazdakör mûködött Maros megyében, közel 500 taggal.

Az új idôk új követelményeket és lehetôségeket állítanak a gazdatársadalom elé. Az európai uniós csatlakozás közeledtével nálunk is meg kell változzon az állam által nyújtott mezôgazdasági támogatási rendszer. Errôl nap mint nap beszél a média. Mint tudjuk, az új törvénytervezet elôírja a támogatások feltételeit: a gazdaság nagyságát, az állatlétszámot, a megtermelt termékek értékesítési módját stb.

Az RMGE vezetôsége december elején számos gazdakör vezetôivel úgy döntött, hogy átalakítja a gazdaköröket jogi személyiségû gazdakörökké. A bejegyzés leegyszerûsítése érdekében, bejegyezteti azokat a Maros megyei RMGE leányszervezeteiként - jogi személy saját vezetôségével, székhellyel, bankszámlával stb.

Jelenleg 18 helyrôl jelezték az átalakulási szándékot és 16 helyen már újra is alakultak a gazdakörök, a többiek folyamatban vannak. Az RMGE megtesz mindent, hogy kiharcolja a Mezôgazdasági Minisztériumtól tagjai részére a támogatások lebonyolítását, más pályázatok elnyerését.

A továbbiakban a marosvásárhelyi felújított székházban azon tagok és más gazdák számára, akik már elvégezték az Ezüstkalászos gazda- illetve gazdasszony-tanfolyamot, ún. Aranykalászos tanfolyamot indítanak. (Ugyanakkor a falusi turizmussal foglalkozók részére is hasonló, 6 hónapos tanfolyamot indítanak. Ezen tanfolyamok végzettjei hivatalos román nyelvû diplomát nyernek, melyeket bármilyen hitelezési, illetve támogatási lehetôségeknél elismernek. Február 23-án indul 25 jelentkezô részére a traktor vezetéséhez szükséges jogosítvány megszerzéséhez a tanfolyam, szintén a székházban.

Életképesek az Ezüstkalászos tanfolyamok - Vámosgálfalván 16 gazdasszony tanul, Csíkfalván január 24-én nyílik meg 20 gazda számára a tanfolyam. Ha még lesznek jelentkezôk, a székházban is indítunk hasonló tanfolyamot.

Máthé László alelnök

Áttérés új típusú könyvel&ea