Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@fx.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Románia védôvámot szándékozik bevezetni a magyar búza és liszt behozatalára - mondta Ilie Sârbu mezôgazdasági miniszter.

A hétfôi sajtónak adott nyilatkozatában a román miniszter azt is közölte, hogy Bukarest egyelôre nem szándékozik eltörölni a magyar baromfihús behozatalára kivetett védôvámot. Mint mondta, errôl a kérdésrôl további kétoldalú tárgyalásokat tart szükségesnek a magyar féllel.

A kormány tavaly, a vártnál jóval bôségesebb gabonatermés betakarítása után rendkívüli mértékben megszigorította a magyar búza és liszt behozatalára vonatkozó minôségi elôírásokat. Ezzel a lépéssel Bukarest megsértette mind a Kereskedelmi Világszervezet (WTO), mind a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodás (CEFTA) szabályait, mivel a minôségi követelmények szigorítását a hazai termelôkkel szemben nem alkalmazta.

Magyarország a WTO-hoz fordult panasszal, de miután a román kormány ígéretet tett az intézkedés visszavonására, eltekintett a peres eljárástól.

A minôségi szabványra vonatkozó rendelet visszavonása tavaly december 20-án jelent meg a román hivatalos közlönyben. A mezôgazdasági minisztérium már akkor jelezte, s a miniszter most megerôsítette, hogy az illetékes hatóságok a védôvám bevezetésének lehetôségét tanulmányozzák.

Románia néhány évvel ezelôtt már kivetett védôvámot a magyar búzára és a lisztre. Az intézkedést két év elteltével a kormány azzal az indoklással vonta vissza, hogy a hazai termelôk védelmét szolgáló lépés nem váltotta be a hozzáfûzött reményeket.

Ugyancsak a hazai termelôk védelmére történt hivatkozással függesztette fel a magyar sertés- és baromfihús kedvezményes CEFTA-vámját a román kormány 1998 júliusában. Hosszas vita után néhány
hónappal ezelôtt a sertéshús esetében visszaállították a korábbi állapotokat.

Magyar részrôl úgy tekintették a román fél ígéreteit, hogy a baromfihúsra fenntartott korlátozások idén január elsejével hatályukat vesztik. Ez a várakozás alaptalannak bizonyult, román részrôl azt jelezték, hogy idén március végéig mindenképpen marad a védôvám. A magyar baromfihús romániai behozatala az intézkedés következtében jelentôsen visszaesett. A magyar
termékek helyét azonban nem a román baromfihús
vette át, hanem az Egyesült Államokból származó - rohamosan növekvô és semmiféle korlátozással nem sújtott - import.

Aktuális

Az utóbbi idôszak slágertémája a magyar igazolvány. Errôl egyezkedtek/egyeztettek kormányok és kormányfôk, egyre-másra nyilatkoztak az elmúlt hetekben kisebbségi és többségi politikusok, kinek jár, kinek nem magyar igazolvány. Még hevesebb viták voltak arról, hogy ki adhat, vagy ki kaphat ilyen igazolványt. Bár a törvény szerint nyilvánvaló, hogy a magyar kormány adja.

Megalakultak a határon túli magyarság képviselôibôl álló, a státustörvény alkalmazásáért létrehozott országos és megyei/területi testületek. Ezekben az RMDSZ, a magyar történelmi egyházak és a civil szervezetek képviseltetik magukat. Ezen testületek feladata, hogy az igazolványért folyamodók adatait felvegyék és továbbítsák Magyarországra a megfelelô bizottsághoz, testülethez. Hosszan szólhatnánk arról a harcról, amely egy-egy ilyen "testületi" tagságért folyt. Csak egyetlen példa, hogy az egyik civil szervezet képviselôje a megyei vezetés félrevezetésétôl sem riadt vissza, csakhogy magának kaparinthassa meg a tagságot. Tette ezt annak ellenére, hogy az országos testület, illetve az általa is képviselt szervezet igazgatótanácsa egészen más döntést hozott az ügyben.

Most azonban mégsem errôl szeretnék szólni, hanem arról, hogy egy-egy testületi tag szereptévesztésben van. Túlértékeli önmaga, illetve a testület szerepét. Történt, hogy az egyik ilyen testület alakuló ülésén az egyik ilyen tag erélyesen követelte, hogy csak az kaphasson magyar igazolványt, aki legalább "három évre visszamenôleg igazolni tudja, hogy fizette az RMDSZ- tagdíjat, napirenden van az egyházadóval" ésatöbbi. Hiába hangzottak el észérvek amellett, hogy az RMDSZ-tagság nem kötelezô érvényû, annál kevésbé lehet kizáró jellegû, és még a valamely egyházhoz való tartozás sem lehet mérvadó (mert, ugye, egy ateista is lehet magyar), ragaszkodott az általa korrektnek vélt követeléshez, mert hogy az egyház tudja igazán, hogy ki mennyit ér, még egy nevet is említett, hogy az lesz az elsô a körzetében, aki kérni fogja a magyar
igazolványt. Aki szerinte "természetesen" nem érdemli meg. Azt sem akarta megérteni, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata értelmében mindenki olyan nemzetiségû, amilyennek vallja magát, az egyenesen "érintett", a magyar kormány is eszerint ítéli meg a dolgokat, esetleg annyit kér, hogy az igénylô beszéljen magyarul. Az pedig ezeknek a testületeknek végleg nem tiszte, nem feladata, sôt joga se bárkinek a magyarságát megkérdôjelezni, vagy megállapítani.

Hogy miért írunk errôl? Mert az RMDSZ területi elnökeinek szombati tanácskozásán döntés született, miszerint január közepétôl nyújthatók be az igénylések a magyar igazolványra. Tehát mindenkinek jó tudni, hogy sem az RMDSZ-nek, sem ezeknek a testületeknek nem áll jogában RMDSZ-tagdíjat, egyházadót vagy bármi mást kérni a nyomtatvány kitöltése fejében, tevékenységük kizárólag a tájékoztatásra, az egyes kritériumok teljesítésére vonatkozó információk továbbítására korlátozódik.

Városházi sajtótájékoztató

Tegnap, az idei év elsô sajtótájékoztatóján Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere elégedetten nyugtázta: a polgármesteri hivatal által szervezett év végi rendezvényeken aktívan részt vett a város lakossága. Azt viszont, hogy a hivatal mennyit költött közpénzekbôl a szilveszteri ünnepekre, nem volt hajlandó elárulni, röviden azt a választ kaptuk: amennyit kellett. Nem többet, mint az elôzô években, a szponzorok bôkezûek
voltak, csupán az ajándékcsomagokra mintegy 300 millió lejt költöttek - tette hozzá.

Az idei költségvetéssel kapcsolatban a polgármester elmondta, hogy a január 31-i tanácsülésen várható a megvitatása, de a tervezetet nem módosítják jelentôsen. A hivatal nagy hangsúlyt fektet idén a bevételekre, valóságos hadjáratot indít az ingatlanok, különösen a földterületek visszaszerzésére, az adók és illetékek behajtására, akár kényszervégrehajtással is. A költségvetést ha elfogadják, nem lesznek gondok 2002- ben - jelentette ki a polgármester. Abban a reményben, hogy ami nem sikerült a képviselôknek, szenátoroknak, az neki sikerül, Florea elhatározta: "saját kontóra" fog lobbizni Bukarestben néhány kormányhatározat- tervezet elfogadtatása érdekében, például az ipari park létesítésére, a méntelep, egyes épületek visszaszerzésére kidolgozott tervezetek esetében. Ha sikerül visszaszerezni bizonyos területeket, lakásépítésre használják fel ezeket, mintegy 150 hektárt.

Az idén a polgármester ígérete szerint jó néhány tervet valósítanak meg, legfontosabbnak a városközpont átalakítását, a Tudor negyed-megyei kórház közti átkötôút építésének elkezdését, a fûtési stratégia elkészítését, és az útjavításokat tartja. Elsôsorban a négysávos utakat javítják, a fôtéri aluljáróra 6 milliárd lejt irányoznak elô, megépíteni a telefonpalota, illetve a Bem- Bem épület melletti kijáratokat.

A sajtótájékoztatót követôen a polgármester megajándékozta az idei év elsô két marosvásárhelyi újszülöttjét. Moldován Kovács Hajnalt (aki január elsején egy 4 kilogrammos kisfiúnak adott életet) otthonában, míg Pánczi Ildikót (felvételünkön), akinek január 2-án született egy 3,4 kilogrammos kislánya, a Köteles Sámuel utcai szülészeten kereste fel Dorin Florea és kísérete. A hivatal ajándéka babakocsiból, Pampers pelenkákból, gyerekruhából, hálózsákból, fürdôlepedôbôl, és természetesen virágokból állt.

Nincs sebesültje annak a kazánrobbanásnak, amely szombaton délután történt egy marosvásárhelyi kazánházban. A Kárpátok sétányon levô 2-es számú kazánház egyik kazánja - egyelôre nem tudni, milyen okból - robbant, a nagy nyomás miatt kitörtek az épület ablakai. A kazánház a történtek ellenére mûködôképes, folyamatosan biztosítja a meleget a hozzá tartozó tömbházaknak - nyilatkozta lapunknak Fúró Judit, az Energomur marketingosztályának vezetôje, hozzátéve, hogy a robbanás okait szakértôi bizottság vizsgálja, az eredményekrôl tájékoztatnak.

Megindult a schengeni roham

Az új esztendô elsô néhány csendes napja után megindult a kiutazók hulláma Romániából. A határokon fokozott szigorral ellenôrzik a kiutazási feltételek betartását, és a hét végén több mint ezer kiutazni szándékozót fordítottak vissza.

Hétfôi sajtóbeszámolók szerint többszörösére nôtt a Bukarestbôl induló turistabuszok száma és óriási a zsúfoltság a fôváros nemzetközi repülôterén.

A vízumkényszer idején, tavaly január elején napi öt-hat turistabusz indult Bukarestbôl Nyugat- Európába, most az irodák naponta közel negyven autóbuszt töltenek meg utasokkal. Csúcsforgalom alakult ki az Otopeni repülôtéren is, ahonnét vasárnap negyven járat indult. A légitársaságok bejelentése szerint január 15-ig minden jegyet eladtak az európai járatokra.

A határokon szigorúan ellenôrzik a tavaly december elsejétôl elrendelt kiutazási feltételek betartását. A polgárok csak meghatározott minimális pénzösszeggel, a visszaútra érvényes jeggyel és egészségügyi biztosítással hagyhatják el az országot.

Az elôírt feltételek hiánya miatt a hét végén több mint ezer utast fordítottak vissza, többségüket a román-magyar határról. Egy Spanyolországba tartó autóbuszt 43 utassal elôbb a varsándi, majd a borsi határátkelôtôl küldtek vissza. A román határôrök több olyan személyt is feltartóztattak, akik érvényes okmányok nélkül, illetve hamisított útlevéllel próbálták meg átlépni a határt.

Több mint száz román utast a bolgár-görög határon ért kellemetlen meglepetés, mivel a görög hatóságok Bukarest elôzetes értesítése nélkül elrendelték, hogy a román állampolgároknak azt is igazolniuk kell: biztosított szálláshelyük van Görögországban.

Tavaly több mint 30 százalékkal növekedett a kolozsvári magyar fôkonzulátuson kiadott vízumok száma - közölte hétfôn Alföldi László fôkonzul az MTI-vel.

A kolozsvári magyar képviseleten tavaly 18600 vízumot állítottak ki. A 2000-ben kiadott vízumok száma 14200 volt.

A legnagyobb mértékben a munkavállalási vízumok száma növekedett: 11 ezerrôl mintegy 16 ezerre. A tanulmányi és egyéb tartózkodási vízumok száma kétezer volt, turista vízumot 500-600 ember kért.

Romániában a kolozsvári fôkonzulátuson kívül a bukaresti magyar konzulátuson adnak ki magyarországi vízumokat: ezek száma tavaly mintegy 3500 volt.

A közel harmadával megnôtt igényeknek a kolozsvári fôkonzulátus a konzuli órák számának minimális bôvítésével tett eleget.

Az egyéni munkavállalási vízum iránti érdeklôdést várhatólag nem csökkenti majd az, hogy a magyar-román egyetértési nyilatkozat alapján valamennyi román állampolgár könnyített formában juthat 3 hónapra szóló magyarországi munkavállaláshoz. Ennek alapvetô magyarázata az, hogy az egyéni munkavállalási vízum tulajdonosa egy évre szóló tartózkodási engedélyt kap Magyarországon.

A magyar fôkonzul becslése szerint a tavaly munkavállalási vízumot igénylô román állampolgárok 85-90 százaléka magyar nemzetiségû volt.

Alföldi László ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a Magyarországon most életbe lépett új idegenrendészeti törvény rugalmatlan alkalmazása komolyan lelassíthatja a tartós vízumok kiadását. A törvény végrehajtási utasítása értelmében a 30 napot meghaladó idôtartamra szóló vízumok kiadása a belügyminisztérium hatáskörébe került, a belügyminisztériumnak pedig 60-90 napon belül kell elbírálnia a beérkezett kérelmeket.

A hivatalos formula szerint "közös megegyezéssel" végzôdött Renato Ruggiero külügyminiszter mindössze hét hónapig tartott frigye Silvio Berlusconi kormányával, római megfigyelôk szerint azonban kétfajta külpolitikai irányvonal, kétfajta politikai kultúra bizonyult kibékíthetetlennek a jobbközép olasz kormányon belül.

Amikor a májusi választásokon gyôztes Berlusconi jövendô kormányának összeállításán fáradozott, megfogadta Carlo Azeglio Ciampi köztársasági elnök és Gianni Agnelli befolyásos nagyvállalkozó tanácsát: olyan embert állítson a külügyi tárca élére, akinek szakmai hírnevét egyértelmûen elfogadják a nemzetközi porondon.

Európát ugyanis akkor meg kellett nyugtatni: nem lesz olasz "Haider-ügy". Nem is annyira az egykori újfasiszta párt megszelídült utódszervezetének, a Nemzeti Szövetségnek (AN) a koalíciós jelenléte keltett aggodalmat a nyugati partnerekben, inkább az Északi Liga vezérének, Umberto Bossinak a részvétele. A szakadár eszméitôl már megszabadult politikust ugyanis sokan továbbra is szélsôségesnek, Európa-ellenesnek, idegengyûlölônek tekintik az integrációs szervezetben.

Ezért tûnt megoldásnak Renato Ruggiero személye. A hetvenegy esztendôs szakminiszter nem kötôdött politikai irányzatokhoz, de nála tapasztaltabb szakembert aligha találhattak. Már 1955-ben megkezdte diplomáciai pályafutását, Európa újkori történelmének cselekvô alakítója volt. A nyolcvanas években több olasz kormányban is volt már külkereskedelmi miniszter, a Kereskedelmi Világszerevezetben fôtitkári posztot töltött be, a brüsszeli bizottságban a regionális politika felelôse volt. Az ENI állami holdingvállalat élén is tevékenykedett. Felsorolni is nehéz lenne, hány nagyvállalat, konzorcium igazgatótanácsában foglalt helyet az utóbbi években.

Ruggiero a Berlusconi-kormány megalakulása óta mindig ott volt miniszterelnöke oldalán. Mint azt az olasz lapok bôven megszellôztették, olykor kénytelen volt helyrehozni a médiamágnásból politikussá vált Berlusconi néhány szóbeli "baklövését" is.

E miniszter személye mindenesetre önmagában is biztosíték volt arra, hogy a külvilág elismerje: Olaszország egyértelmûen elkötelezte magát az európai építés mellett. Csakhogy Ruggiero egyre több részletkérdésben került összeütközésbe a többi tárcával. Giulio Tremonti gazdasági miniszter például eddigi nyilatkozataiban korántsem lelkesedett annyira az Európai Unió bôvítéséért, mint a külügyi tárcát irányító kollégája.

Ruggiero számára az volt a legfontosabb, hogy Olaszország a többi európai partnerrel azonos ütemben haladjon az integráció útján. Ezért zördült össze Roberto Castelli igazságügyi miniszterrel a közös európai letartóztatási parancs bevezetésének olasz késleltetése miatt.

A kormányon belüli szemléleti különbségek azonban a szeptember 11-i terrortámadások után váltak még nyilvánvalóbbá. Bossi és Martino "szent háborúra" ösztönzött a terroristák ellen, az olasz külügyek irányítója azonban óva intett a "vallásháborútól".

A végsô földcsuszamlás az elmúlt napokban következett be, amikor Umberto Bossi lekicsinylôen nyilatkozott egyik interjújában az euróról, és élesen kikelt a "jakobinus diktatúrára törekvô" eurokraták ellen, hitet téve a népek, nemzetállamok demokratikus és keresztény Európája mellett. Ruggiero erre ledorongoló interjúval válaszolt, Berlusconit is megtámadta, hangoztatva: nem mutat megfelelô elkötelezettséget az európai építés iránt. Bossi tovább feszítette a húrt: "eurobürokratának" bélyegezte Ruggierót, aki szerinte
"végzetes vonzerôvel" közeledik a baloldalhoz, s akit Berlusconinak el kellene távolítania a kormányból. Berlusconi maga is sértetten reagált Ruggiero bírálataira, leszögezve: Olaszország európai elkötelezettségének csakis ô, a miniszterelnök lehet a szavatolója, Ruggiero nem több, mint "szakminiszter".

Ilyen légkörben már se a miniszterelnök, se Ruggiero nem akarta megvárni a hétfô reggelt a "közös megegyezéssel" született döntéssel, miszerint véget vetnek az eddig gyümölcsözônek bizonyult, de a jövôben már lehetlenné váló együttmûködésüknek.

Vitákat gerjeszt a kedvezménytörvény

(MTI) - Medgyessy Péter szocialista miniszterelnök-jelölt a kedvezménytörvénnyel kapcsolatban megkötött román-magyar egyetértési nyilatkozat végrehajtásának felfüggesztését szorgalmazta az MSZP Budapesten tartott sajtótájékoztatóján vasárnap.

Véleménye szerint az Orbán-Nastase paktum megkötésekor már megfogalmazott súlyos aggályai jogosnak bizonyultak, és beigazolódott, hogy a paktum rossz.

Horn Gyula korábbi miniszterelnök úgy fogalmazott: nem lenne értelme az üggyel kapcsolatban rendkívüli parlamenti ülés összehívásának, mert ebben a helyzetben csak a kormány tudna tenni "ha módosítaná ezt az elcseszett, két bal kézzel összehozott egyezményt".

Kovács László pártelnök azt hangsúlyozta, hogy az MSZP mindig egyetértett a kedvezménytörvény alapelvével.

Szomorúnak nevezte, hogy a kormány a román-magyar egyetértési nyilatkozat kapcsán a határon túli magyarokat is mozgósítja - többek között a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának vezetôit, illetve vajdasági magyar politikusokat - holott a megállapodás miatt kialakult problémák csak a két ország munkavállalóit érintik.

Pokorni Zoltán, a Fidesz-Magyar Polgári Párt elnöke szerint évtizedekkel ezelôtti emlékeket idéz, hogy a határon túli magyar szervezeteket érintô kérdésekben ezek legitim vezetôinek véleményét figyelmen kívül hagyva nyilatkoznak magyarországi politikai tényezôk.

Pokorni Zoltán az MSZP vezetô politikusainak vasárnapi sajtótájékoztatóján tett kijelentéseire reagálva az MTI-nek elmondta: a magyar, illetve a román miniszterelnök által a státustörvény kapcsán elfogadott egyetértési nyilatkozat felfüggesztése egyet jelentene a kedvezménytörvény Romániában való felfüggesztésével.

Ez feszültségekkel teli állapotokat alakítana ki, ami a romániai magyarellenes erôk érdekeit szolgálná - szögezte le.

A Fidesz jólesôen nyugtázta a határon túli magyar szervezetek nyilatkozatait, melyekben mind az RMDSZ, mind a szlovákiai, illetve a kárpátaljai szervezetek képviselôi üdvözlik a státustörvény január elsejei életbe léptetését és örömmel fogadták a román, illetve a magyar miniszterelnök nyugalmat hozó megállapodását - emelte ki a politikus.

Pokorni Zoltán megítélése szerint az utóbbi hetekben minden felelôsen gondolkodó ember számára nyilvánvalóvá vált, hogy a magyar munkaerôpiac továbbra is kellôen szabályozva van, csakúgy mint a külföldiek magyarországi munkavállalása.

A Szabad Demokraták Szövetsége szerint a kedvezménytörvényt a legfontosabb pontjain módosítani kell, az így feleslegessé váló magyar-román egyetértési nyilatkozatról pedig vissza kell vonni a magyar miniszterelnök aláírását.

Fodor Gábor és Gusztos Péter szabad demokrata ügyvivô hétfôi, Budapesten tartott sajtótájékoztatóján kifejtette: a kedvezménytörvénybôl - amelyet szerintük nem lett volna szabad elfogadni - törölni kell a hozzátartozói igazolványra vonatkozó rendelkezéseket, a foglalkoztatási és társadalombiztosítási kedvezményeket, valamint az ajánló szervezet intézményét.

Álláspontjuk szerint a törvényt ki kell egészíteni a szülôföldön mûködô kisebbségi, oktatási és kulturális intézmények rendszeres támogatásának formáival.

Fodor Gábor emlékeztetett: a törvény zárószavazásakor azért voksoltak nemmel, mert úgy ítélték meg, hogy hátrányára van a határon túli magyaroknak, és nem szolgálja az itt élô magyarok érdekét sem.

Az ellenzéki politikus egyik kifogása szerint a Fidesz- kormány "megalázó és példa nélküli" kötelezettséget vállalt arra, hogy a romániai magyar szervezeteket csak a román hatóságok jóváhagyásával fogja támogatni.

Az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ) felszólítja a magyarországi politika szereplôit, hogy hagyjanak fel a kedvezménytörvény kapcsán a politikai másodperc-szemlélettel, és nemzeti-történelmi perspektívában gondolkozva alakítsák ki véleményüket a hatályba lépett törvényrôl!

Sajnálatosnak tartjuk azt a légkört és hozzáállást, ami a kedvezménytörvény körül kialakult. Sajnálatos, hogy egyes - fôleg ellenzéki - másodperc-politikusok csak pillanatnyi perspektívában képesek véleményt alkotni, és a törvény bevezetésével járó átmeneti kellemetlenségeken és az Egyetértési Nyilatkozaton nem tudnak túllépni, nem tudják azt szükségszerûségében szemlélni. Sajnálatos, hogy ezen kritikus közszereplôk nem veszik észre - vagy nem akarják észrevenni - a törvény történelmi lehetôségét, és csak aznapi szinten értékelik azt.

A kedvezménytörvény puszta léte is már siker és érték. Kinyilvánítja a legfôbb közjogi norma, a törvények szintjén, hogy Magyarország ténylegesen is gondoskodni kíván a nemzet határon túli tagjairól - olvasható a Rétvári Bence és Wertán Zsolt társelnökök által jegyzett állásfoglalásban.

Debrecen polgármestere, a Fidesz alelnöke nem tart attól, hogy a kedvezménytörvény, illetve a magyar-román egyetértési megállapodás következtében a román munkaerô elárasztja a keleti országrészt.

Kósa Lajos hétfôn a debreceni városházán tartott sajtótájékoztatóján "politikai pánikkeltésnek", a választások elôtti "botrány politizálásnak" minôsítette az MSZP ezzel kapcsolatos bírálatait.

A fideszes politikus emlékeztetett arra, hogy a kedvezménytörvényt 95 százalékos támogatottsággal fogadta el az Országgyûlés, ami jól jelzi, hogy ez nem pártpolitikai, hanem nemzeti ügy.

A Fidesz alelnöke ugyanakkor a magyar munkaerôpiac legnagyobb problémájának a feketemunka vállalást látja, megítélése szerint a román kormánnyal kötött egyetértési megállapodás ennek a "fehérítését" is segíti.

Álom az államban

… évszaktól, csillagállástól, idôponttól, a dolgozószobámban mért hômérséklettôl függetlenül. Bugyellárisom belvilágának pontos ismeretében nem harapok rá kecsegtetônek kikürtölt, de allergia marta sokadik érzékszervem által nem javalt befektetésekre, lízingekre, barterekre. Gondosan elôtervezem bögrecsárdákban ráérôsen "megrágott" féldecentjeimet, nagykanalas
dínomdánomokhoz kötöm könyves-házakbeli látogatásaimat, divatjamúlt lábbelimben szökôévenként újítom fel a cipôfûzôt, úriszabó ismerôseimnek turkálókban adok légyottot és csak akkor, ha a kiválasztott zakó ujja eltakarja jegygyûrûimet és az átkosból pendely alatt átmentett koleszterin- iszonyomban sírig tartó haragszom rád-ot sziszegek a sertéstarjának a ritkahúsú csirkeszárnyak javára és megdi-csôülésére. Egyszóval a mos-tohagyermeksorsra ítélt rációt idegenvezetgetem óvatosan kézen fogva a pubertálni készülô tranzíció útvesztôin keresztül egyre bizonytalanabbá váló túlélése reményében. Habár egészségesen fejlôdô szkepticizmusom minduntalan azt sugallja, hogy ez a 12-ik életévét betöltô átmenetfióka soha nem lesz képes eldobni tejfogait és megérni nagykorúsítását, újévi üzenetgyûjteményemet nem dobom tûzbe, hátha majd egyszer kikerekedhet belôle az altató szándékú blablák avatott tollal papírra vetett története. Politikai és morális nyugdíjaztatását a zöldhatáron megkerülô államelnökünk, pezsgôspohárral a kezében, újfent offenzívára sarkall. A szegénység, a korrupció, a bürokrácia, a társadalmi életben tapasztalható erôszak ellen szólít harcba fegyverest és fegyvertelent egyaránt, mivel mondása szerint a fent nevezett jelenségek "felôrlik a demokrácia, a törvények és intézmények iránti bizalmat és mindenkinek megnehezítik az életét". "Egyem a zúzáját, be szépen mondja", jut eszembe önkéntelenül hídvégi
nagyanyám Ferenc Jóskára, Viszarionovicsra, a vitéz nagybányaira, Groza Péterre, Sós Zsozsó polgármesterre változatlan következetességgel ráaggatott mondása és a listát bízvást folytathatnám, ha drága szülém 1958-ban nem változtatott volna gyülekezetet, és nem testálta volna utódaira a soron következô rácsodálkozások lehetôségét.

Iliescu azt üzente… immár sokadszorra, de feltételezhetôen nem utoljára, ergo mindnyájunknak el kell menni, harcba kell szállni. Megsturmoljuk a nincstelenséget, körbekerítjük, a telekonferenciákon kiokosított fogpiszkáló-hadosztályok térdre kényszerítik majd. Dacolni mert, megfizet érte az adóhivatalnál, a Distrigaznál, az Energomurnál, az Electricánál, a Peconál, hogy attól koldul. Az anyja ágrólszakadt istenit! Azt hiszi, fütyülhet az inflációra!?

A korrupció elleni veselkedésben már stratégiát kell változtatni. Pozícióharcra kell berendezkedni. Türelmi háborúra. A történelem tálcán tálalja a példákat. Tudunk 30 éves, 100 éves egymásnak feszülésekrôl, elvégre senkit sem hajt a tatár az országhatárokon kívülre. Legfeljebb önként megyünk világgá! Trójai falovakként behajtjuk az ellenség palotatáboraiba az elnöki kegyelemben részesülteket, gyengítsék csak azokat börtönben kezelhetetlen nyavalyáikkal. A bürokráciával, kézi fegyverekkel is elbánunk. Nem elég hosszú a kar, megtoldjuk egy pikszissel, egy színes ceruzával, néhány kérdôívvel, aki bírja-marja alapon. Hadd hulljon megszámlálhatatlanul türelmetlen férgese. Két vállra fektetjük a társadalmi életben elburjánzott erôszakot is. Megnöveljük a mindenre kapható bodyguardok számát. Nem marad oltalom nélkül, ki arra érdemes és a munkanélküliségnek is feladjuk ez által a leckét. Átmentjük politikai, gazdasági, alvilági értékhordozóinkat a békekötés utáni szép napokra. Amikor is a demos híjján a kráciát semmi sem fenyegeti majd és a törvényhozók is felszabadultan tapsikolhatnak a saját kielégülésükre megszövegezett törvényeknek. Teljesüljön végre a Legfelsôbb Hadúr akarata! Józanságra felesküdött lojális alulírottja pukkasztására.

Sajtótájékoztató a megyei tanácsnál

A megyei tanács valamint a megyeszékhely képviselôi egyeztetésre készülnek a január 1-jétôl a helyhatóságok hatáskörébe átutalt marosvásárhelyi Nemzeti Színház ügyében - tudatta a közvéleménnyel Virág György megyei tanácselnök a megyei tanács elsô idei sajtótájékoztatóján. Mint ismeretes, a megszavazott 2002. évi költségvetésben 12 milliárd lejt különítettek el a színház mûködésére, mely összeget - Dorin Florea polgármester és a városi tanács tiltakozását kiváltva - Marosvásárhelynek utalt át a megyei tanács. A város képviselôi attól tartottak, hogy ezzel az intézkedéssel a színház teljes fenntartása a nyakukba szakad, a fenti összeg ugyanis távolról sem fedezi az intézmény évi mûködését.

A kérdésben utóbb folytatott megbeszéléseken Virág György megyei tanácselnök megnyugtatta Dorin Florea polgármestert, hogy nem a felelôsség átpasszolásáról van szó, s hamarosan egyeztetésre kerül sor a két helyhatósági szerv képviselôi között, hogy a nagy múltú kulturális intézmény további sorsát megvitassák. Az elsô becslések szerint - az épület karbantartására fordítandó esetleges összegen túl - csak a mûködéshez legkevesebb 8-10 milliárd lejre volna szükség, s felelôsen gondolkodó politikusok nem engedhetik, hogy a színház mûködésképtelenné váljon.

Octav Cosmânca közigazgatási miniszter ígéretének értelmében a helyhatóságok hatáskörébe átutalt kulturális intézmények ügyében kormányszintû megbeszélésre is sor kerül a közeljövôben, így a megyénél abban reménykednek, hogy a Mûvelôdésügyi Minisztérium is hozzájárul a költségekhez. Az azonban bizonyosnak látszik, hogy javítani kell a színház menedzselésén. Virág György szerint viszont nem biztos, hogy az a legjobb megoldás, hogy mindenféle kiállításokat szervezzenek az elôcsarnokban, hisz ez is hozzájárult az épület állagának leromlásához.

Ami a megyei tanács munkájának egyéb aspektusait illeti, Virág György kiemelte a nyárádtôi ipari parkot tervezô intézettel folytatott konzultációkat, közölte, hogy a megyei Út- és Hídépítô Rt. megkereste a németországi Geiger céget egy esetleges társulás vagy magánosítás lehetôségével kapcsolatban, s azt is megtudhattuk, hogy a napokban a milánói repülôtér küldöttségét is várják, akikkel egy esetleges légijárat beindításának lehetôségeirôl tárgyalnak.

A sajtótájékoztatón azt is közölték, hogy januártól megkezdôdött az ACCESS RO 0008 Phare-program gyakorlatba ültetése. A program célja azoknak a nonprofit civil szervezeteknek a támogatása, amelyek az európai uniós csatlakozási feltételek teljesítését és szociális szükségletek kielégítését célozzák. A program költségvetése csaknem 4 millió euró, s a lehetséges felhasználók informálása érdekében a megyei tanács nagy gyûléstermében szerdán, január 9-én 10 órától felkészítôt tartanak. A felkészítôre meghívják az érdekelt civil szervezetek, illetve a helyhatóságok és a kormány területi szerveinek képviselôit. Utóbbiak mint az NGO-k partnerei vehetnek részt a programban.

Katedra

Általános követelmény, hogy vállalatok, intézmények, sôt egyének egy-egy nagyobb idôszak után felmérjék tevékenységük eredményeit, hiányosságait, hogy a következô idôszakban a lemaradásokat megpróbálják felszámolni, a sikereket tartósítani, sôt fokozni.

Ezt teszem most én is, amikor mérlegelni szándékszom szeptember 5. és december 17. közötti, összesen 16 alkalommal tartott ingyenes VIII. osztályosok számára tartott megsegító óráimat. Ezeket a hétfôi napon tartottam a róm. kat. plébánia hittantermében du. 4-6 óra között, a téli idôszámítással kezdôdôen pedig 4-1/2 6 óra közöttBaricz Lajos plébános úr nagyértékû beleegyezésével.

Pontos nyilvántartásomban 24 helyi és 28 városi, összesen 52 nyolcadikus tanuló szerepelt. Ez a létszám dec. 17-re fokozatosan lemorzsolódott 18 szentgyörgyi és 20 városi tanulóra.

Minden konzultációmat tollbamondással kezdtem, melyeket a következô hét elejére kijavítottam, sajátos osztályozási módszeremmel minôsítettem. A 16 szöveg 20-70 hibalehetôséget tartalmazott, 478 otthon végzett javítási munkálatot igényelt. Minden óra elején megbeszéltük a gyakrabban elôfordult helyesírási hibákat, megkerestük a szövegben található mássalhangzó-kapcsolatokat, megkeresték a szöveg magas, mély, vegyes hangrendû szavait, elvégezték egy-két rövidebb szó hangjainak a képzés sorrendjében való minôsítését, a bonyolultabb szavak szóelemeit (morfémaképletét), továbbá ellenôriztem a rövid házi feladat megoldását. December 17-ig sikerült felújítanom a hangtani ismereteket, megtanítanom a hangsúlyos magyaros verselés ütembeosztásait, a klasszikus és nyugat- európai idômértékes verselés fontosabb sorait, a rímeket, továbbá a mellé- és alárendelô összetett mondatok valamennyi fajtáját.

Az ellenôrzések során megállapítottam, hogy tanulóim közel felének ismerete alapos, másoknál a nehézség abból adódik, hogy lustaság miatt még nem tanulták meg a mellé- és az alárendelô kötôszókat, valamint a mondatrészek kérdéseit, melyekbôl adódik az utalószó, sok esetben a valódi, illetve a mondatrész értékû kötôszó is (vonatkozó névmások, határozószók), pedig mindenik tanulóm rendelkezik valamennyi kötôszó és mondatrész kérdésének, sôt, a magán- és a mássalhangzókkal kapcsolatos legfontosabb helyesírási tudnivalókkal, az -ly-nal írandó szavak (négy oldalt kitevô) fénymásolatával.

A 16 helyesírási gyakorlat eredményes hatását bizonyítják az alábbi havi átlagos jegyek:

Hónap Diktálás száma Marosszentgyörgyiek átlagosa Városiak

IX. 4 7,19 7,47

X. 5 7,61 7,61

XI. 4 8,07 8,26

XII. 3 8,60 8,33

A négy hónap átlagosa alapján a helyieknél Câmpean Tímea (9,27), Dobos Gyöngyvér (9,17), a városiaknál pedig Fábián Gábor (9,52), Kaucsár Roland (9,48), Gyéresi Blanka (9,38) és Szabó Erzsébet (9,15) írtak a leghelyesebben, de 14 nyolcas átlagost meghaladó tanulóm is van.

Még nyilvánvalóbb az egyénenkénti javulás, melyet valamennyi tanulónál megfigyeltem. Pl. S.D. tanulónál: IX. hó: 5,66; X. hó: 6,05; XI. hó: 8,79; XII. hó: 9.25. Ebbôl levonható: de jó lenne, ha minden iskolában havonta legalább egy kiértékelt diktálást végeznének! Ennek elmulasztását mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a konzultációra járó tanulók közül elég sokan nem tudják megjegyezni egy-egy szöveg kevés szóból álló mondatát sem, noha az elején a teljes szöveget értelmesen felolvasom, s csak azután diktálom (pl. A fecskék az eresz alatt építették meg fészküket.) mégis meg-meg kell ismételnem.

Elégedett vagyok írásuk külalakjával: 37,3%- a szépen, sôt nagyon szépen, 45,1%-a közepesen, könnyen olvashatóan ír, csupán 17,6%-ával nem vagyok megelégedve (mind fiúk); ezeknek nagyon kell törekedniük, hogy a kisérettségiig írásukat olvashatóbbá tegyék, a javító tanárok idegeit megkíméljék.

A jelenléttel is elégedett vagyok. Ritkán akad késôn érkezô. A 16 megsegítô óráról soha nem hiányzott Gábor Imola Orsolya, Suciu Dalma, Kovács Bernát, Nagy Sándor, illetve Nyulas Magdi és László Melinda. Legtöbbjüknek (26) csupán 1-2 hiányzása volt. A pontos megjelenés nagyon lényeges az ismeretek egymásba fonódásához. Ezért mindig ismétlem, kérdésekkel, gyakorlatokkal felújítom a már régebben tanultakat, így a késôbb jött tanulók is pótolhatják az elôbbi anyagrészeket, megvan a lehetôségük a felzárkózásra.

Kezdetben nehézségem adódott a fegyelemmel kapcsolatban, ezt természetesnek, várhatónak is tartottam, hisz csoportom nem alkotott homogén, egyöntetû alakulatot. Most már ezzel sincs nagyobb kifogásom, megszoktuk egymást, mint a régi saru a sarat, tudatában vannak annak, hogy további munkánk sikerét a tudást, a készséget, végsô fokon az anyanyelvi ismeretek alaposabb elsajátítását a fegyelem s a figyelem elôzi meg. Úgy érzem, megértették a görög iskola hármas jelszavát: Fegyelem, figyelem, tudás.

Továbbra is örömmel fogadnám a szülôk, az iskolák tanárainak érdeklôdését - eddig senki "nem zavart meg" - annak érdekében, hogy a hosszú II. félévben az anyanyelvi ismeretek tanítása, elsajátítása még eredményesebb legyen

Az oktatásügyben megtörtént az "átszervezés"

A téli szünidô után ma megkezdôdött a második félév, ami az iskolai év szerkezetében bekövetkezett változás miatt aránytalanul hosszú lesz. Míg az elsô félév 14 hétbôl és 70 tanítási napból állt, a második 21 hét és 105 munkanapból áll. A ma induló félévet két vakáció szakítja meg, március illetve április végén egy-egy hét, végül június 15-én, illetve a nyolcadikosok számára 7- én csengetnek ki utoljára.

Az idei második szemeszter azonban már véget is ért azok számára, akik január elsejétôl elveszítették állásukat. A tanfelügyelôség vezetôsége szerint kizárólag helyettesítôkrôl van szó, akikkel szemben nincsen semmilyen kötelezettsége az intézménynek, ennek ellenére az a 30-40 személy, akit az ôsszel alkalmaztak, s esetleg még vizsgát is tett, jövedelem nélkül marad.

Somesan Stefan fôtanfelügyelô úgy vélekedik, hogy nem volt más lehetôség, mivel a 2002-es költségvetés elôírásai értelmében 10.827-rôl 10.427-re kellett módosítani megyénkben a tanügyi állások számát, 2002-ben ugyanis mindössze ennyi állásra biztosítják a béreket. A szakminisztérium november 6-i átiratát követôen december 12-én közölték az iskolaigazgatókkal, hogy az állások számát 400-zal kell csökkenteni.

- Ajánlásaink szerint ezt három módon kellett elérni, elôször is a normán felül vállalt órák számának csökkentésével, a nyelvórákon és gyakorlati órákon korábban mûködô csoportok összevonásával, valamint a csak papíron létezô óvodai csoportok megszüntetésével. Végül is az ajánlatok alapján a döntés az iskolaigazgatókra hárult - hangsúlyozta a fôtanfelügyelô.

Ahogy korábban értesültünk, egyesek túlbuzgóságukban végleges tanerôket is le akartak építeni, másutt például a karbantartót menesztették, s a karcsúsítás a tanfelügyelôség utasításai alapján január elsejére megtörtént.

- Ha a nemzetközi adatokat vesszük alapul, Romániában jut a legkevesebb diák (10) egy tanügyi alkalmazottra, a megyénkben mûködô 8400 pedagógusra átlagosan 12 tanuló jut. Bizonyos elszigetelt településeken viszont mindössze három, ami jelentôs pénzpocsékolást jelent, hisz egy diák tanításának költségei az évi kétmilliótól esetenként elérhetik a kilencmilliót is.

Megyénk 907 iskolájában, óvodájában 108.000 diák tanul, ami azt jelenti, hogy általánosságban 100 gyerek jut egy intézményre, míg európai viszonylatban körülbelül ennek a háromszorosa - hangsúlyozta Somesan Stefan, hozzátéve, hogy nagyon magas a tanerôkre jutó kisegítô személyzet száma is, ez az arány ugyanis négy az egyhez.

Kérdésünkre, hogy nem lesz-e hosszú a második félév, azt a választ kaptuk, hogy rövidsége miatt az elsô volt a nehezebb, s valószínû, lesznek iskolák, ahol éppen a sok idô miatt maradnak el bizonyos feladatok elvégzésével.

- Van-e változás a kisérettségi, a középiskolai felvételi és az érettségi megszervezését illetôen? - kérdeztük a továbbiakban.

- Valamennyi vizsgával kapcsolatos tudnivaló olvasható már az interneten, változás az érettségi írásbeli dolgozatok javításában várható, a dolgozatokat ugyanis központokban fogják elbírálni.

A vizsgára álló tanulók száma körülbelül annyi lesz, mint az elmúlt évben, és már megtörténtek a szükséges szervezési elôkészületek .

- Nem volt zökkenômentes az elmúlt tanévben a diákok utaztatása..., és az iskolabuszok mûködôképessége mellett gondok vannak néhány faluban, ahonnan az anyagiak hiánya miatt nem jutnak el a nagyobb gyerekek a központi iskolába...

- Bár minket is érint, ha a diákok nem vehetnek részt a tanórán, az utaztatás megoldása már nem a tanfelügyelôségre, hanem a helyhatóságokra tartozik. Sajnos örököltük a korábbi állapotot is, néhány félreesô faluban megszüntették az iskolát, és a diákok az anyagiak hiánya miatt nem tudják megvásárolni a bérletet, amelynek 50 százalékát a helyhatóságok kell finanszírozzák. Mivel vannak falvak, mint például a Szászkézdhez tartozó Miklóstelke, ahol a rájuk háruló 50 százalékot sem tudják kifizetni a diákok szülei, a magánvállalkozó megszüntette a járatot.

- Van-e lehetôség újabb iskolabuszok üzembe helyezésére?

- A bándi mellett további kilencet igényeltünk a 2002-03-ra: Kendre, Bonyhára, Bükkösre, Radnótra, Mezôszentpéterre, Gernyeszegre, Sárpatakra, Köhérre és Nyárádmagyarósra - mutatta a táblázatot a fôtanfelügyelô.

Ma tehát megkezdôdik egy hosszú félév, amelyben a korábban elképzelt tanügyi reformnak mind kevesebb elemét találjuk meg. Kérdés, hogy mi lesz még jövô tanévre.

Olvasó

Az imakönyveket Csíkszeredában találta valaki a szemeteskukában. Hogy kié volt, ahhoz nem férhet kétség, hisz világosan írja a belsô borítón: "Ezen könyv a Duma Mihályé. Lészpeden, 1897" Tisztán, szépen, kalligrafikusan, magyarul van írva. * Több mint egy évszázaddal ezelôtt, az 1800-as években a lészpedi Duma Mihályban fel sem merült hovatartozásának kérdése. Ô magyar volt. Magyarul beszélt, magyarul írt, magyarul imádkozott, magyar imakönyvbôl. A két imakönyv tele van magyarul írt bejegyzésekkel. Duma Mihály írta be ôket. Magyarul. Magyarul. Magyarul. * S akkor jönnek mindenféle dilettáns, hazug áltörténészek, akik azt mondják, hogy a csángók románok. Nemcsak most lettek románok, hanem azok is voltak. Hiába mond mást az egész tudományos világ, az Európa Tanács, az Európa Parlament, a román Külügyminisztérium azt közli, hogy a moldvai csángók ügyében létre kell hozni egy bizottságot: döntse el, hogy a moldvai csángómagyarok románok-e vagy magyarok. * Most, ezer évre visszamenôleg. Hiába írt magyarul magyar imakönyveibe az 1800-as években Duma Mihály Lészpeden. * Ôk egészen biztos, így fogják olvasni: "Aceasta carte este a lui Duma Mihail. Lespezi, 7981 inainte de Burebista."* MOLDVAI MAGYARSÁG, 2001, november

Pszichológusként úgy gondolom, hogy a játszótér tükrözi a társadalomnak a gyerekrôl alkotott filozófiáját, nézetét. Olyan a játszótér, ahogyan a gyerekrôl gondolkodnak az adott közösségben. Ha a gyereket tisztelik, odafigyelnek arra, hogy olyan játszóteret építsenek neki, ahol jól érzi magát, ahol szabadon játszhat, ahol mindent használhat - vélekedik a budapesti dr. Harday Ildikó. - Ha egy társadalom demokratikus, akkor a játszótéren is demokrácia van.

Tapasztalatát a Fordulópont tavalyi 7. számában osztja meg olvasóival.

- A lányomék Washingtonban, egy középosztálybeli lakónegyedben élnek. A teknôc-park elnevezésû játszóteret a lakók közösen építették fel. Ez is egyik bizonyítéka annak, hogy mennyivel erôsebb ott az öntevékeny közösségi élet, mint nálunk. Számomra érdekes volt, hogy lakásvásárláskor az ingatlan értékét a környéken található iskola és játszótér is befolyásolja.

Látogatásom alatt figyeltem a játszótér életét. Hétközben elsôsorban az édesanyák, a gyermekfelügyelôk népesítették be a parkot, hétvégén viszont rengeteg apuka jelent meg a játszótéren. A szülôk soha nem emelték fel a hangjukat, nem szabályozták, nem fegyelmezték állandóan a gyermekeket, hanem önfeledten együtt játszottak velük (nem pedig ültek a padon és egymással beszélgettek, ahogy itthon olyan sokszor láttam). Azt éreztem, hogy itt szabadok a gyerekek. Feltûnt az is, hogy a szülôk milyen egyszerûen öltözködtek: póló, short, semmi smink. Azért jöttek, hogy ténylegesen együtt játsszanak a gyerekeikkel. Az együtt játszásokból pillanatok alatt spontán közösségek alakultak ki. De nemcsak a bánásmód volt gyerekközpontú, hanem a játékok is. A gyerekbarát játékok élénk színûek voltak, nagy részük fából készült, az éleket és a sarkokat lekerekítették. Az óriás homokozó ülôkéje is fa volt, a benne lévô számtalan beton teknôc lett a játszótér névadója. A tökéletesen biztonságos hinták a gyerekek korától függôen különbözô méretben készültek. A legkisebbek például kör alakú, pántos hintába ülhettek, anyaga a gumihoz hasonló, de annál keményebb volt. A kisunokám imádta a játszótér két végébe szerelt telefont. A hatalmas kék, illetve piros készüléken boldogan telefonozott az édesapjával.

Hatalmas árnyas, füves parkban, varázslatos környezetben játszhattak a gyerekek. A csúszdák, hinták alját mindenütt gumiszônyeggel borították, magát a játszóteret faforgács fedte. A vízcsapra slagot lehetett szerelni, nagy melegben a szülôk lelocsolhatták a gyerekeket. A játszótér sarkába egy óvodát építettek, ahová azokat a gyerekeket lehetett beíratni, akiknek a szülei hetente egy nap felügyelték a gyerekeket az oviban. Az óvoda délután egy óráig volt nyitva, de utána sem zárták be az épületet. A játszótér vendégei szabadon használhatták az ovi mellékhelyiségeit, termeit, ping-pong asztalait stb. Nagyon jó volt érezni ezt a bizalmat. A játszótéren praktikusan hirdetôtáblát állítottak. Ide kerülhettek az eladó babaholmik, a gyermek-felügyeleti ajánlatok és kérelmek.

Mindezek olvastán elgondolkoztam arról, hogy mi a helyzet minálunk játszóterek dolgában. Kinéztem az ablakon: az annak csúfolt placcon valaki éppen szônyeget porolt. Néhány gyerek futballozott, többen kutyát levegôztettek, kakáltattak. Egy srác a robogóját gyötörte, a sportpálya öltözôjébôl kialakított bögrecsárdában a környék korhelyei danolásztak, a fal mellett egy részeg hányt, picivel arrább ketten verekedtek.

A hinták környéke festôien barnállott a sok kánisz mergától.

"A régi öregek mesélték Sóváradon, hogy az ördögborda pont éjjel tizenkét órakor virágzik, de ezt soha nem lehet látni. Aki kíváncsi volt és látni akarta, a növény körül húzott egy kört, ebbe beléállt, de a virág kinyílása elôtti pillanatban az ördög egy sziklát legörgetett, s hogy a kíváncsiskodót a kô halálra ne gázolja, a körbôl ki kellett ugrania. Ezért aztán nem látott semmit."

Nekem ne mesélje senki, hogy az abszurd például: párizsi gyártmány. Lám, fellelhetô Sóváradon is. De már nem élnek az egykori "urusok" (urusolók-orvosolók); "urusolásaik" feledésbe mennek, ez pedig a néprajz nagy vesztesége. Gub Jenô tanár úr Szovátáról évek hosszú során át járta a Sóvidék tájait, bebarangolta a falvakat, tanyabokrokat (Alsósófalva, Atyha, Békástanya, Felsôsófalva, Fenyôkút, Illyésmezô, Korond, Kopac, Pálpataka, Parajd, Sóvárad, Szakadát, Szováta, Vadasmezô) , és szorgalmasan rögzítette a tudást. Ez még 1986 elôtt volt, 311 sóvidéki lakostól gyûjtött, közülük a legidôsebb (akkor) 96, a legfiatalabb 8 éves volt. És ez a gyûjtés azóta folyamatosan bôvült. A sóvidéki székely emberek természetismeretét, néphagyományait korábbi könyvei is mutatják: Erdô-mezô növényei a Sóvidéken; Erdô-mezô állatai a Sóvidéken; Háziállataink dicsérete. És most itt van ez az újabb kötet: Kertek, mezôk termesztett növényei a Sóvidéken, alcíme: Sóvidéki etnobotanika. Az Erdélyi Gondolat Könyvkiadó jelentette meg Székelyudvarhelyen, 2001-es évjelzettel. Az adattár összeállítása szócikkszerûen történt, címszóként a növények latin elnevezése áll, ezt követi a hivatalos magyar, majd a népi elnevezés (ez utóbbi mindenütt kiemelve). A könyv külön fejezetekben tárgyalja a konyhakerti növények, gyümölcstermô növények, a szántóföldi növények és a dísznövények, a virágtalan növények és az egzotikus növények "jelenlétét" a Sóvidéken, az elsô öt fejezetben 332 szócikk 343 fajt, fajtát, fajtacsoportot ölel fel. És az adattár után a termesztett növényekkel kapcsolatos közmondások, szólásmondások, mondókák, találós kérdések olvashatók. Számomra a legüdítôbb az a negyven húsvéti locsolóvers, amely a 82-87. oldalakon olvasható.

Nézzünk meg egy ilyen szócikket, találomra. Egy rövidebbet, a 23. oldalról. A termesztett növények között a 41. a sorban. Ez áll ott: Spinacea oleracea provar. spinosa: Paréj, spenót. Kedvelt kora tavaszi zöldség, rendszeresen termesztik és fogyasztják. Levest és fôzeléket készítenek belôle. "Jó a gyereknek, me vért csiná s erösitti" (Sz). Régebb a spenót levelének fôzetével fonalat festettek zöld színûre, az ilyen anyag jól tartotta a színét. Szovátán mondták, hogy aki sok spenótot eszik, annak hamar nem szürkül meg a haja. Arra nincs receptjük, hogy akinek már szürke, az mit csináljon.

A Sóvidék "legnépszerûbb" növénye természetesen a paszuly, a könyv valami nyolcvanöt körüli tájfajtát sorol fel, közöttük ilyeneket: bihalfuszujka, félpofájú, julcsabab, oroszgránát, pestikurva, seggenülô, vajkirályné -, hogy csak a kedvesebbeket írjam ide. Gyümölcsbôl (mint Erdélyben általában) az alma, a körte és a szilva vezeti a listát. Almából százhúsznál is több tájfajtát tartalmaz a könyv, többek között ilyeneket: birtokalma, búzávalérô, csengôalma, fûrészporalma, léjáncsicsû, pocokédes, üvegalma, zergôbelû, zôdpárizs, zsíralma. Körtébôl nyolcvannál is többet ismernek a sóvidékiek, ilyeneket is: aprómézvackor, bakkbûzvackor, eredjivajánc, fosóvackor, lopószárú, pityókakörte, téliesperes, tinólábú, zôdhájkörte. Hatvan szilvafélét jegyzett fel Gub tanár úr, efféléket is, mint: bihalszemû, durgó, fosóka, hargasmagú, léjánkaszemû, lófogú, macskaszájú, madárszemû, ökörszemszilva. A burgonya negyvenhárom sóvidéki fajtanévvel szerepel, nekem különösen a kiflipityóka, némapityóka (nem virágzik), a tintapityóka és a vizeskrumpli elnevezések tetszenek. A szôlô alig terem meg, mégis harmincöt féle nevét tudják, ilyeneket: kecskecsicsû, pókszaros, zôdnova. A kukorica már fontosabb, negyvennél több elnevezése van, de ezek nem olyan fantáziadúsak, mint a többi növényéi (pl. fejércsuszájú, lófogú, pujitörökbúza, szúróstetejû).

A sóvidéki ember gondolkodásmódját leginkább a narancs címszónál leltem fel, ott egy atyafi ezt jegyzi meg a Citrus aurantium kapcsán: " A komonista világban vettünk vóna, de nem vót, csak a bandájuknak attak a tekergôk, most má lehet kapni, csak pénz legyen." Egy másik pedig így vélekedik: "Ákámijen fájin, de égy jó ponyikalmát nem adnék égy narancsér ákáhogy is dícsirik."

Aki arra kíváncsi, mi mindent gyógyít egy-egy növény, kikeresheti a 91. oldali mutatóból. Sárgaság ellen például régebb úgy védekeztek Sóváradon, hogy a sárgarépa (mindenki muroknak ismeri) fôzetét itták. A kúrát addig kellett folytatni, amíg egy kifúrt és a beteg vizeletével megtöltött murok kiszáradt. Aki pedig nem hallott volna az uborkalapiszárfingóról, üsse fel a könyvet a 16. oldalon. Ugyanott ilyen szavakat is talál: uborkabaklató, uborkabezgetô.

De itt talán abbahagyom. Bekapok egy szelet döblecet, olyan sütôtökbôl valót, amelyet megütött a hóharmat. Javítja a látást. Aki sok sütôtököt eszik, annak nem szürkül meg a haja.

Nekem pedig azonmódúlag - kinô.

Szemle

Az tény, hogy nézeteltérések léteztek az apa és a fiú között. Különösen a magánéleti problémák miatt. János meg akart házasodni, ehhez egy bizonyos kauciót kellett letennie. Ugyanis egy katonatisztnek megfelelô életet kellett biztosítania élettársának.(...) Ezt a pénzt János nem tudta elôteremteni, édesapja segítségét kérte, olyan értelemben, hogy foglaljanak le egy birtokot. Domáldon voltak birtokaik. De Farkas ellenezte a házasságot, ebbe nem ment bele. Ebbôl adódott nézeteltérésük. * Még volt egy eset...Említettem, hogy Stäckel annak idején megtalálta és közölte Jánosnak a komplex számokról írt tanulmányát. Azt János egy pályázatra készítette. Ugyanarra a pályázatra Farkas is készített egy dolgozatot. Mindketten elküldték, egyikük sem nyert. Errôl a pályázatról is vita volt közöttük, hogy én elküldtem, te nem küldted stb. Ezeket a mozzanatokat fújták fel a kutatók. * A matematikai tartalmú leveleket viszont nem dolgozta fel senki, nem közölték ezeket, mert valószínûleg a kutatók nem értettek a matematikához. Sok képlet van ezekben, nem foglalkoztak velük. Viszont a matematikai értekezések mellett szinte mindegyik levélben találunk apró tanácsokat, személyes vonatkozású közlést is. Ezekbôl az derül ki, hogy rendkívüli módon tisztelték és szerették egymást. János az édesapját matematikusként is elismerte. * Farkas munkájáról, a Tentamenrôl, melynek függelékeként jelent meg az Appendix, igen jó véleménnyel volt, azt írta róla, hogy "A Tentamen fénye magasban kiviláglik." A kis Fermat- tétellel kapcsolatban, ugye, Farkas kérte, hogy János próbálja bebizonyítani annak a fordítottját. Errôl János úgy írt, hogy "apám nagyszerû eszméje". * Egyébként mindent tudtak egymásról. A levelekbôl az is kiderül, hogy féltôn érdeklôdtek a legapróbb részletekrôl. Farkas kérdezi az egyik levélben, hogy "a fogad még fáj-e?", és óvja attól, hogy kihúzassa, mert az élet még hosszú, s "a fogak az élet oszlopai". (...) * Egyébként igencsak egymásra voltak utalva, keresték egymást, hiszen az ô szintjükön nemigen értettek akkor Marosvásárhelyen mások a matematikához. Habár kevés levél maradt fenn, de ezekbôl kiderül, hogy igen sûrûn leveleztek, hiszen ilyesmit írnak, hogy "a tegnap megbeszélt tételrôl" ez meg ez a véleményük. * A kutatók azt is kifogásolták, hogy a leveleken nincs megszólítás. Hát éppen azért nem volt szükség ilyesmire, mert sûrûn váltották egymást az írások. Az is nyilvánvaló, hogy sûrûn látogatták egymást. Régebben például Jakó Zsigmond is csak olyan leveleket közölt, amelyekben a vitáról, a nézeteltérésekrôl van szó. Szerintem mostanig elôítélettel kezelték a két Bolyai viszonyát. (A matematika és Bolyai János bûvöletében. Máthé Éva beszélgetése dr. Kiss Elemér marosvásárhelyi matematikus professzorral, Bolyai-kutatóval. SZÉKELYFÖLD, 2001. november)

Marosvásárhelyen a barokk kor pompája, cifrálkodó, nagyúri életvitele - a XVIII. század végén, illetve a XIX. századforduló után - csak néhány fôúri városi háznál mutatkozott meg. A következô, biedermeier kor a maga egyszerûségével már jól észrevehetô módon vált honossá az építészet és a társadalmi élet terén. Mint ismeretes, mindkét kor épületeibôl sok maradt fenn. A társadalmi szokások kisvárosias módon nyilvánultak meg, az anyagi lehetôségekhez viszonyulva.

A XIX. században a város polgársága nagy fontosságot tulajdonított a társadalmi élet széppé, kellemessé tételének. Eseményt jelentett a meghirdetett bálokon, táncestélyeken vagy családi összejöveteleken való részvétel.

"Isten hozott, urak! Hej, hajdan én is

Álarcba voltam s pajzán, drága szókat

Tudtam susogni a szépasszonyok

fülébe. Ennek vége, vége, vége."

(Shakespeare: Rómeó és Júlia)

Hol bálozott annak idején a város fiatalsága és idôsebb korosztálya?

Az arisztokrácia városi házában, azok nagytermében tartotta a fényes táncestélyeket, bálokat. Így többek között a Toldalagi palota, a Teleki-Köpeczy-ház stukkódíszes termeiben, a csillárok gyertyafényeinél járták a francia négyest, bécsi valcert és rezgôpolkát.

A Honderû budapesti lap 1844 tavaszelô 2. napján, Galambposta rovatában, vidéki tudósítója,
"Táncmulatság kivilágos-kivirattig" címmel így számolt be a Toldalagi palotában tartott bálról: "Múlt hó 26-án gróf Toldalagi Ferenc, közösen tisztelt fôtisztünk fényes táncmulatságot adott, melyen számos vidékiek vettek részt. Így többek között Rindsmaul Emilia grófné, külhonból látogatásra jött, Rindsmaul Clotild… A pompás vigalom, melyben a körmagyar (tánc) többször elôjáratott, reggel 7 óráig tarta. Másnap nagy szánmulatság tartaték gróf Toldalagi Ferenc vezérlete alatt… délután 4 órakor az egész szánmenet kivonult
Cz(-igány), Szent-györgyig (minden bizonnyal a Máriaffy kastélyhoz, sz.m.) s csak estve késôn a lobogó fáklyák világításával érkeztek vissza a szános-zörgösök."

A nagybálokat, vigalmakat az Apolló "szálában" tartották, melynek emeleti terme a tapsviharos színi adásokon kívül igen kedvelt volt táncmulatságok tartására is. Báloztak, vigadtak a Kaszinó és a nagyobb vendéglôk termeiben, és ez utóbbi helyeken családi összejöveteleknek nevezhetô bálokról lehetett szó. A korabeli lapok tudósítása szerint a Városi Tanácstól bérelt Nagypiaci Friedrich-féle vendéglôben már 1782-ben tartottak bálokat. 1847-ben, Katalin napján, az Apolló termében - írta a Székely Közlöny - "A vidékrôl, fôleg a Kisküküllô megyébôl gyönyörû leány- és nôkoszorú jelent meg vidám szülôk kíséretében és a délceg ifjúság örömtôl sugárzó arcczal lejtette kivilágos kivirattig a fárasztó, akkor már divatos keringôt".

Az Erdély Szépirodalmi hetilap 1871. február 16. száma így kezdte közleményét: "Egymás után éljük a szebbnél szebb bálokat, e hó 22-én tartand városunk és vidékének színe-java díszesnek ígérkezô táncestélyét". Ugyancsak az Erdély 1872. január 11. száma három táncvigalomra hívta fel a "nagyérdemû közönség figyelmét". Így 20-án tartandó Iparos Polgári Dalárda jótékony célú táncvigalmára, 21-én pedig a Jótékony Nôegylet és 27-én az Egyenlôségi Kör táncestélyére, melyeket ugyancsak az Apolló termében rendeztek. E lap január 18. számában már a február 8-án tartandó Marosvásárhelyi Kaszinó bálját hirdette. 1877-ben január 20-án az Apolló szálában a helyi Iparos Polgári Egylet zárt körû táncvigalmát tartotta.

Báloztak a Transzilvánia nagytermében is. A Székely Lapok 1898 januári számában a terem bôvítésének szükségességérôl is írt, megjegyezve: "a terem bôvítésével kellene segíteni a szükségen, mert ezidôszerint megfelelô helyiség hiányában a téliidény alatt nemcsak a színháztól vagyunk megfosztva, hanem egyébb összejöveteleket, bálokat sem rendezhetünk". A nagytermet hosszában növelték 2-3 méterrel, ahol aztán fényes bálokat tartottak. Fél évszázad múltán a nagyterem beszakadt és lebontották, a város egy hasznos teremmel szegényebb lett. A hirdetett jótékony célú bálokon és táncestélyeken a rendezôség a "belépti díj"-on kívül felülfizetéseket is elvárt. A Kormányszék 1817., január 25. rendelete értelmében olvassuk "minden bálok ajtaiba egy e célra kitett perselybe az éhezô nép számára segedelem gyûjtessék".

(Folytatjuk)

A mezôfeketei (Madarasi-Fekete) általános iskola tanítónôje és tíz tanítványa meleg köszönetünket fejezzük ki a Népújság munkatársának, Bodolai Gyöngyinek, aki szíves közbenjárásával és lelkesedésével felidézte az immár "elfelejtett falu" képét és tudatosította bennünk, hogy megmaradásunk reménye és továbbélésünk lehetôsége értékeink megôrzésében és ápolásában rejlik.

Külön köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik a Népújság Ajándékozzunk könyveket! felhívására válaszoltak és a Bolyai líceum kapusszobájába gyûjtött könyveket karácsonyi ajándékként a feketei gyermekeknek adományozták. Köszönetnyilvánításunk hiányos lenne, ha nem említenénk meg a Madarasi-Fekete Református Egyházközségnek és lelkipásztorának törekvését, hogy kultúránk fennmaradását és településünk nevelését szolgálják.

Az összegyûlt könyvek által iskolánk egy kis könyvtárat alapított, s ezáltal az olvasás örömeit kóstolgató gyerekek nap mint nap gyûjtögethetik a tudás gyöngyszemeit. Ifjú olvasóinkat hozzásegíti szókészletük gazdagításához és szívük-lelkük gazdagabbá tételéhez. Érzô és együttérzô emberré válhatnak, s jobban megérthetik embertársaikat. A könyv tehát, mint az ismeretek tárolásának és továbbadásának eszköze, minden idôk legszebb ajándéka volt és marad, különösen a mezôfeketei kisiskolások számára.

Bolyai János szavaival: "Az igazi ember nemcsak a maga megélhetését és boldogságát, hanem másokét is kívánja eszközölni".

Balázs Enikô, Madarasi-Fekete

December 20-án a fintaházi születésû Gagyi László írói munkásságára emlékeztünk, halálának tízéves évfordulója alkalmából, a Somosdi Általánis Iskolában. Az emlékünnepségen lényegesnek tartottuk kiemelni, hogy a Gagyi Lászlóra (és így minden erdélyi írónkra) való emlékezés elsôsorban a mûvek ismeretét jelenti, az emlékünnepség tehát további olvasással folytatandó, hiszen ez az egyedüli szellemi munka, amely az irodalmi tradíciót mozgásban, tehát életben tarthatja. Egy irodalmi munkásság igazi számbavétele (jelen esetben a Gagyi László regényírói, novellista és dramaturgiai munkássága) nem intézhetô el egyetlen ünnepség keretei között sem, ennek az a célja, hogy a mûvek elolvasását ösztönözze. Megemlítettük fontosabb regényeit: Bánataratók (1934), A kiválasztottak (1938), Pillangó Zsuzsika (1941), Nehéz órák (1943), Tanárok (1956), részletek hangzottak el a következô novellákból: Március, Az eskü, Emlékezetes nap. A továbbiakban röviden idézni szeretném az emlékbeszámoló egy részletét: "Gagyi László volt tanár, kiadói lektor, az Igaz Szó szerkesztôje (1953-tól ’59-ig), könyvtáros és több irodalmi folyóirat és napilap munkatársa. Mindezt a lexikonokban is megtaláljuk, élettelen, sivár adatok ezek. Ami mindezek mellett mégis a legfontosabbnak tûnik, hogy Gagyi László elsôsorban író volt. Mert nincs az az emlékbeszéd, nincs az a szónoki szerep, szónok és szónoklat, ami kisajátíthatná azt a szabadságot és azt a gazdagságot, amit az alkotás teremtett világának a szabadsága és a gazdagsága jelent. A szónoklat nem, csak az emlékezés. Ami olvasást jelent. Emlékezzünk. Tessék levenni a könyvet a polcról."

Fazakas Attila

Jólesô érzéssel veszem kezembe a tollat, hogy leírjam ezt a pár sort, mely követendô példa lehetne sokak számára. Mindenki a szeretet ünnepérôl beszél, karácsonyi elôkészületekrôl, ajándékozásról, az ünnepi vacsora elkészítésérôl de most úgy érzem, hogy Gyulakután elkezdôdött valami. A szívekbe egy kis meleget, szeretetet lopni, tettekkel is. Ugyanis advent utolsó vasárnapján egy kis csoport elindult a magányosan élôkhöz, szaloncukorral feldíszített fenyôággal. Karácsonyi énekekkel és versekkel tették szebbé, lélekben felemelôvé a karácsonyvárást. Céljukat elérték, mert valamennyiünk szívében, akik magányosan élünk, még akkor is, ha szeretet vesz körül, egy kis meleget, szeretetet, figyelmességet loptak. Annyira megható volt, hogy most is érzem az elérzékenyülést, az örömkönnyeket, melyek feledhetetlenné teszik ezt a meglepô ajándékot. A Gyulakután élô magányosok szívébe bevésôdött 2001 advent utolsó vasárnapja.

Köszönjük mindezt Geréb Ágnes tanítónônek, Fülöp József földrajz szakos tanárnak, Varga Éva tanítónônek, Kovács Hajnal vallástanárnônek, Faluvégi Zsuzsanna tanárnônek. Én úgy érzem, hogy gazdag ajándék nélkül is lehet a lelkeket gazdagabbá tenni egy kis figyelmességgel, ha ez szívbôl jön. Köszönjük még egyszer a gyerekeknek és vezetôiknek azt a felemelô pillanatot, melyet szavakban nem lehet leírni. Isten éltesse ôket!

Simó Ella nyug. tanítónô

A Jobbágytelkén is székelô Eijsden helpt Simbrias holland alapítvány szervezésében Eijsden lakosai immár tizenegy esztendeje hozzák-küldik személyes ismerôsként vagy ismeretlen barátként az emberség és szeretet ajándékait Székelyhodos község négy faluja valamennyi családjának.

A teherszállító decemberben is megérkezett a község apraja-nagyjának legnagyobb örömére.

Jan de Witte nyugalmazott iskolaigazgató - már-már helyi lakos Jobbágytelkén -, személyesen kísérte a szállítmányt az egy hétig tartó kétezer kilométeres úton, melynek végén egy százhatvan kamionból álló sort kellett kiállniuk. A holland angyal idejében megérkezett, s a 723 csomag megtalálta a címzetteket.

Nekünk nem marad más hátra, mint boldog új esztendôt kívánva megköszönni az ajándékot, ami sem értékben, sem áldozathozatalban nem csekélység.

Szabó György nyugalmazott tanár

Özvegy nyugdíjas vagyok. Néhai orvos férjem után utódnyugdíjam nem éri el a 700.000 lejt. Számomra, s még 14 sorstársam számára nagy segítséget jelent a dr. Márkus Kornélia és dr. Dragan Enikô irányítása alatt mûködô Pro Familia Alapítvány gondoskodása. A mai rohanó világban embertôl, de fôleg orvosoktól szinte elképzelhetetlen ilyen önzetlen odaadás, hogy rajtunk, tehetetlen öregeken segítsenek. Három éve már, hogy lakásomba járnak, bevásárolnak, számlát fizetnek, vérnyomást mérnek. S mindenekfelett magányomban lelkileg támogatnak. Sajnos, a polgármesteri hivatal támogatása csak decemberig tartott, s januártól újrakezdôdik számunkra a hét szûk esztendô. Tudomásom szerint kilincselgettek a város híres élelmiszerüzleteinek ajtaján, de csak egy szerény bolttól kaptak segítséget.

Elôször júliusban kopogtattak be, aztán havonta felkerestek. Ünnepek elôtt is eljöttek A csomagban, amit hoztak, szem-száj ingere, cukor, liszt, olaj, csokoládé, tisztálkodási szerek, konzervek és édességek, amelyekre kis nyugdíjamból, talán több hónap alatt sem tudtam volna összekuporgatni a pénzt, s aminek értéke egyhavi nyugdíjamat is eléri. A Carit-San családorvosai által irányított Pro Familia Alapítvány ajándékozott meg. A csomagba bepótolt a General Impex is.

Gáspár Erzsébet, Marosvásárhely

Sajnos, van úgy, hogy a szép szó is agresszióhoz vezet. Pókakereszt-úron november 29-én történt, déli egy óra körül. Zudor Miklós, kilesve férjem távollétét, szép szóval kikiáltott a kapuba. Nem ismertem fel a hangot, és kiléptem. Akkor láttam, hogy ott van Gábor Rozália és Attila is. Megjegyzem, hogy Zudor Miklós és Rozália testvérek, és a másik testvérükkel, Zudor Lajossal perben vagyunk, mert férjemet rágalmazták. A pert megnyertük, Zudor Lajosnak 2,6 millió lejes büntetést róttak ki, de ô fellebbezett. December 20-án lesz az újabb tárgyalás.

A történtekre visszatérve: a kapuban állók vitatkozni kezdtek velem. Próbáltam úgy szólni, ahogy illik, mert már láttam, hogy ellenséges szándékkal jöttek. Mire szóltam, ott termett a nagyedik személy is, Zudor Csaba. Elkezdett verni, ököllel ütött, orrba, arcba, szembe, fejbe. A karomat eltörte. A többiek csak nézték. Valahogy kiszabadultam a támadó kezébôl és beszaladtam az udvarra. Ekkor is azt kiabálták, hogy megölnek, felgyújtanak.

Súlyos sérülést szenvedtem, arcom, szemem tele van véraláfutással, a karom eltört, egy idôre munkaképtelen lettem. A törvényszéki orvostani bizonylat szerint 18 napos kezelésre szorulok. Az ügyben az igazságszolgáltató szerveknek kell dönteni majd, kit hogyan büntetnek meg. De vajon az ilyen emberek mit keresnek Isten házában?

Szabó Rozália, Pókakeresztúr

Járay Fekete Katalin Néha maga az élet diktál címû cikkéért szeretném kifejezni köszönetemet. Megjelenése után nagyon sokan gratuláltak, s úgy érzem, nekik is köszönettel tartozom, amiért méltatták küzdelmes életemet.

Sebestyén Nagy Erzsébet, Marosvásárhely

Kemény tél van, kényelmes lábbelit, cipôt vagy csizmát szeretnék vásárolni. Végigjártam a várost, és sehol nem találok egy megfelelôt, pedig a lábam nem bogos, nem bütykös és nem dagadt. Megjegyzem, már korosodó, egyszerû asszony vagyok, olyan, mint ebben az országban az asszonyok legalább fele. Nem illenek nekem már a manökenlábra szabott csizmák. Szomorúan kellett megállapítanom, hogy sem a gyártók, sem a kereskedôk nem gondolnak ránk. Mondtam a kereskedônek, nézzen ki az ablakon, nézze meg, hány idôs ember jár a fôtéren. Rájuk is kellene gondolni. Egyelôre választék nincs, mert a tûsarkú, hegyes orrú csizmákon kívül nemigen találni egyebet.

Zsigmond Erzsébet

Egy életen át mozgássérült voltam, templomba sem tudtam járni. Három éve helyzetem súlyosbodott, lebénultam és mozgásképtelen, ágyhoz kötött beteg lettem. Lelki táplálékot számomra a vallásos könyvek olvasása és a vallásos rádiómûsorok hallgatása jelenti. Vasárnaponként meghallgatom az istentiszteleteket, csütörtökön pedig a Hitvilágot követem. A rádiómûsorok erôsítik hitemet, kitartásomat a betegség, az élet nehézségeinek elviselésében. Ezért köszönetet mondok minden lelkésznek, felekezetre való tekintet nélkül, hogy ezt a számomra oly nélkülözhetetlen szolgálatot elvégzik. Boldog új évet kívánok mindannyiuknak.

Oltean Piroska, Mezôbergenye

A Magyar Bunkó utolsónak érkezik a vendéglôbe. családostól. A templomba nem jött el, nem vallásos, inkább… természetgyógyász. Tudják az a fajta, aki, ha fáj a fejed, megmarkolja a levegôt a halántékod mellett, majd hirtelen elkapja a kezét, s eldobja a fájást. Közben keményen koncentrál. Mivel többen jöttek el, mint ahogy ígérték, nekik a fôasztalnál szorítanak helyet. Harsányan bemutatkozik, s szerényen megemlíti, hogy a szemben ülô úrnak szívproblémái vannak, a feleségének reumás panaszai. Szakszerûségéhez nem fér kétség.

Amint leülnek, rögtön tölt a poharakba, s megpróbál bratyizni a mellette ülôkkel, de nincs igazán sikere - rosszul indított. Elsônek fog neki az elôételnek. Megeszi és érdeklôdve néz körül. Fia nem elég gyors, hát besegít neki. Kifejti: az élet lényege - jóízûen és bôségesen enni. Igyekszünk mi is…

A második fogás csirkehús krumplival, körítéssel. megint ô végez elsônek, s más elfoglaltság híján gondolkozni kezd. Nem tart sokáig és megpendíti a dolgot: jó lenne a csontot hazavinni a kutyának. Az asztal megdermed. A feleség szó nélkül veszi elô a táskájából a nejlonzacskót. M. B. udvarias. Mintha táncra kérne fel, szertartásosan meghajol és széles, udvarias mosollyal érdeklôdik: elveheti-e a csontot? Nem baj, ha maradt rajta hús is, attól erôsödik az állat. Mindenki szorosabban markolja amaz szerencsétlen csirke alsó-felsô lábszárát. Az örömapa lemondóan int, a szorítások lazulnak, s végül minden csont a helyére kerül: a zacskóba.

Megindul a nóta. A férfiak énekelnek, a családfô is bekapcsolódik néha, bár látható, hogy nem ismeri a szöveget. El-elkap egy fél sort, majdnem minden szakasz végén belekurjant a légbe: hééj! Közben hangosan pattintgat az ujjával. Sôt táncra is perdül, beáll a körbe a fiatalok közé és ugrál. Néhányan veszik a lapot, tapsolnak neki, mire felbuzdul s különféle figurákat talál ki. Olcsó siker. Émelyítô.

Mikor a pénzadományra kerül a sor, lecsendesedik. Szerényen ül, s halkan súgja az összeget a kikiáltónak. A minimumot teszi. Ô ide mulatni jött, nem költekezni. Magyar szokás. Pedig a fiataloknak házat kéne venni. Nem lényeges: boldoguljanak, ahogy tudnak. Apropó: példát vehetnénk "testvéreinktôl". Ôk egy-egy mulatságon leszurkolják ám a zsozsót. S még csodálkozik a kedves olvasó, hogy szeretett városunkban tíz házból kilencet ôk vesznek meg. Mi eladjuk, ôk megveszik. Tényleg megveszik! Aki nem hiszi, járjon utána!

Demeter Ignác-Attila

Nem szándékozom ünneprontó lenni.

Még decemberben eladással egybekötött kiállítással ünnepelték a Képzômûvészeti Szövetség nyolcvanéves születésnapját a marosvásárhelyi - azaz Maros megyei - képzômûvészek. Mostanig vártam… Gondoltam, valaki csak észreveszi a kiállító mûvészek közül a "bibit". (kívülállóként sem szeretnék kákán csomot keresô lenni.) De nem… Nem tûnt fel a kiállítók nagy részének, hogy csak egy nyelvû - csak román nyelvû - plakát hirdeti a kiállítást. Már csak azért mondom, hogy nagy részének, mert a kiállító mûvészek többsége magyar (…). (Pontosan nem számszerûsítem e többséget, de bárki megszámolhatja.)

Megszokás, minden mindegy életérzés, fásultság az oka, hogy nem éltek törvény adta jogukkal? De: "nem elég a jót akarni - tenni, tenni kell", még valami: amirôl önként mondunk le, azt nem adja nekünk vissza senki…

Incselkedik velem a kisördög: nyílt leveleket írogató korunkban ezt is - mármint a plakátot - egyfajta nyílt levélnek tekint(het)em…
"Aláírói" - bár képletesen - ennek is az értelmiségiek egy csoportja… Egy másik csoportja. Azért másik, mert a kiállítás megnyitása elôtt nem sokkal látott napvilágot a 72 értelmiségi által aláírt nyílt levél. Innen a képzettársítás. (Ha egy népcsoport értelmiségi nélkül marad, az olyan, mintha lefejezték volna: már nem állítja meg semmi sem a beolvadását.) Csodálatos egy értelmiségünk van!… A mû