Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@fx.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Az RMDSZ heti sajtóértekezlete

A szövetség heti sajtóértekezletén Markó Béla, az RMDSZ elnöke ismertette az újságírókkal, hogy a kormánypárttal kötött megállapodásnak megfelelôen a monitorizáló bizottság kedd esti ülésén felleltározták azokat az aktuális kérdéseket, amelyeket a protokollum elôírásainak értelmében a közeljövôben meg kell valósítani. A szövetségi elnök elmondta, hogy az elkövetkezô idôszakban nagyobb hangsúlyt fektetnek a tulajdonkérdés rendezésére, és hangsúlyozta: ez nem kizárólag a magyarság ügye, hanem egyenlô mértékben érinti az egész romániai társadalmat. Továbbá a márciusi népszámlálás jelentôségére utalva rámutatott, hogy a román illetékes szervek nem tulajdonítanak kellô figyelmet a tízévenként megismétlôdô esemény elôkészítésének. A szövetségi elnök ugyanakkor azt is kifejtette, hogy az adatok pontos begyûjtése érdekében a hátralevô idôszakban az RMDSZ rendkívüli hangsúlyt fektet elsôsorban az állampolgárok megfelelô tájékoztatására. Közölte, hogy a szövetség szorgalmazni fogja a magyar nem kormányzati szervezeteknek a népszámlálásban megfigyelôként való részvételét. Borbély László ügyvezetô alelnök a maga során rámutatott, hogy a helyi költségvetésbe átutalt összegek nem fedezik a népszámlálás költségeit. A képviselôház titkára továbbá elégedetlenségének adott hangot a népszámlálás elôkészítése kapcsán: egyrészt a kérdôívek pontatlan megfogalmazásait, másrészt pedig az elôkészítés transzparenciájának hiányát kifogásolta.

Székely Ervin képviselô, a Képviselôház jogi bizottságának tagja az RMDSZ álláspontját ismertette a minôsített államtitok és a rendôrök jogállásáról szóló törvénytervezetek kapcsán, amelyek igen fontos szerepet játszanak Románia euroatlanti integrációs folyamatában.

A minôsített államtitok tervezetérôl szólva Székely méltatta a kormánypártnak a civil társadalom és az ellenzék által megfogalmazott kritikákkal szembeni nyitottságát, az ezekhez való racionális viszonyulását. Az RMDSZ képviselôje szerint a törvénytervezet leglényegesebb módosítását annak az indítványnak az elfogadása biztosítja, amelynek értelmében azokat a személyeket, amelyek minôsített információk birtokába jutnak anélkül, hogy felmérnék a szerzett információ jellegét, nem kell büntetôjogi felelôsségre vonni.

Ezzel szemben az RMDSZ kifogásolja a "munkahelyi titok" meghatározását a törvénytervezet szövegében. Székely Ervin elmondta, hogy a szövetség ezt olyan formában kívánja meghatározni, amely nem teszi lehetôvé egyes törvénytelenségek elrejtését. Ha gazdasági kárt okoz, sérti a lojális konkurencia szabályait vagy az ipari tulajdonjogot, szükségessé válik a munkahelyi titok feltárása. A rendôrök jogállásáról szóló törvénytervezet kapcsán Székely Ervin hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a helyi közigazgatási törvény elôírásaival összhangban sikerült bevinni a törvény szövegébe azt az elôírást, amely biztosítja a kisebbség nyelvét ismerô rendôrök jelenlétét azokon a településeken, ahol az illetô kisebbség aránya meghaladja az összlakosság 20 százalékát. Az RMDSZ képviselôje továbbá elmondta, hogy ez döntô lépés a rendôrség demilitarizálási folyamatában, a következô a rendôrségeknek a helyi hatóságok hatáskörébe való áthelyezése lenne.

Az elkövetkezôkben a kormány három szakszervezeti konföderációval (CNSLR-Fratia, Meridian, CSDR), valamint a munkáltatók szövetségével ír alá társadalmi egyezményt, jelentette ki Marian Sârbu munkaügyi miniszter és Viorel Hrebenciuc PSD-alelnök szerdán, sajtóértekezleten.

Marian Sârbu elmondta, az egyezmény szövegét véglegesítették, hátramaradt még a CNSLR- Fratia-val való egyeztetések véglegesítése. Marius Petcu, a CNSLR-Fratia elnöke kijelentette, hogy a szakszervezeti konföderáció egyezményt kíván aláírni az ipari, pénzügyi és privatizációs minisztériumokkal is. Ezeket az egyezményeket a konföderáció a társadalmi egyezményhez kívánja csatolni.

Marius Petcu elmondta, hogy a hét végéig a szakszervezeti tömb megpróbál tárgyalásokat folytatni az említett miniszterekkel. A konföderáció hétfôi rendkívüli ülésén döntenek a társadalmi egyezmény aláírásáról.

Hrebenciuc kijelentette: a PSD egy újabb politikai egyezményt szándékozik aláírni a CNSLR-Fratia-val, mivel a meglévô egyezmény áprilisban jár le. Erre a célra a felek küldötteket jelölnek ki, akik elkészítik majd az egyezmény szövegtervezetét MEDIAFAX

A közszállítással kapcsolatos utazói elégedetlenségekrôl már többször szóltunk ezeken a hasábokon, s bizony a téma távolról sem tekinthetô kimerítettnek, ám ezúttal csupán egyetlen aspektussal szeretnénk foglalkozni: a kialakított megállók elhelyezésének kérdésével.

Vállalva annak a kockázatát, hogy ránk fogják: megakadt lemezjátszó módjára ismételgetjük önmagunkat, leírjuk ismételten, s ha kell, újra meg újra le fogjuk írni: a közszállításnak a KÖZ érdekét kell szolgálnia, s nem bizonyos városgazdák kényelmi szempontjait. A Marosvásárhelyen kialakított megállók elhelyése pedig jelenleg az utóbbit szolgálja. A központban, illetve a hozzá közel esô részeken alig-alig található egy-egy autóbuszmegálló, s olyan távol egymástól (a legmeggyôzôbb példa a Színház tér és a volt Mocca cukrászda közötti elképesztô és minden európai írott és íratlan szabály szerint megengedhetetlenül nagy távolság), hogy ezzel szinte fölöslegessé teszik a közszállítási jármû használatát, hisz a utasoknak közel ugyanannyit kell gyalogolniuk a legközelebb esô stációig, amennyit megtennének, ha egyenesen a külvárosból közelítenék meg - gyalog - az úticéljukat.

Mi írtuk meg - mi olvastuk el. A polgármesteri hivatalnak a megállók kialakításáért felelôs osztálya azzal hárítja el új megállók kialakítását, hogy a belvárosi zsúfoltság ezt nem teszi lehetôvé, máshol pedig a keresztezôdések és villanyrendôrök által keletkezô hosszú kocsisorok következtében szüntettek meg (illetve nem alakítanak ki) megállókat - mert a közlekedésrendészetnek úgy kényelmesebb. Persze, lehet érvelni rossz tapasztalatokkal, amikor ideiglenesen átköltöztetett megállók esetén szabálytalanul parkoló személygépkocsik tömege akadályozta a buszokat, ám ugyanbizony kinek lett volna feladata a közlekedési rendszabályok betartásának számonkérése?

Számos utas folyamodott-folyamodik a maxi-taxik söfôrjeinek jóindulatához, ôk ugyanis mindeddig rugalmasabban kezelték az ügyet, máshol is letették- felvették utasaikat, mint a hivatalos megállóhelyekben. Márpedig az utasok nem jókedvükben igényelték ezt, hanem azért, mert kialakított hely túlságosasn távol esett volna. Most azonban ennek a gyakorlatnak, úgy tûnik, befellegzett, mert megfenyegették a maxi-taxisokat - sôt ellenôröket küldtek rájuk +, hogy amennyiben máshol is meg merészelnek állni, mint ahol engedélyezett, azonnal letehetik jármûveiket, engedélyüket pedig visszavonják.

A szabály az persze szabály, s mégsem alakulhat ki káosz a közszállításban (hacsak nem alakult ki máris - és más okokból, de ez egy másik cikk témája), ezért az intézkedés jogszerû, csupán a józan ész mondatja azt, hogy az utasok érdekeinek semmibevételérôl van szó. Az ô érdekük azonban továbbra sem szempont a közszállítás irányítói számára. Hogy mennyire nem, jelzi a városközpont felújításának, forgalmi átrendezésének terve is, amelyben - olyan emberek, akik soha nem ülnek autóbuszra, mert szolgálati, vagy saját gépkocsi áll állandó jelleggel rendelkezésükre, s a benzinköltség sem képez számukra akadályt - teljesen ki kívánják tiltani az autóbuszmegállókat a központból. Ôk ugyanis saját kényelmi szempontjaik érvényesítésével képzelik el a köz szolgálatát.

Csalódást okozna a két ország népének, ha a NATO elutasítaná Románia és Bulgária csatlakozási kérelmét és elkülönítené a többi tagjelölt országtól, jelentette ki kedden este Adrian Nastase miniszterelnök.

A miniszterelnök rámutatott: ez a lehetôség Günter Verheugen EU-bôvítési biztos múlt év végi kommentárja után merült fel és ezt sugallta Wim Kok holland miniszterelnök is a két kormányfô hágai találkozója alkalmából.

Wim Kok holland kormányfô az Adrian Nastaséval kedden folytatott megbeszélés után kijelentette: Hollandia támogatja Románia észak-atlanti és uniós csatlakozását és támogatást nyújt a román kormánynak a csatlakozási folyamat mielôbbi és kedvezô lezárása érdekében.

Nastase fontosnak tartotta megjegyezni, hogy Hollandiának nem voltak fenntartásai Románia NATO-hoz való csatlakozásával kapcsolatosan, annak ellenére, hogy a holland miniszterelnök e tekintetben tartózkodónak mutatkozott.

"A holland politika világos. Ebben a fázisban nem történnek megnevezések. Meg kell értenünk azt is, hogy Hollandiában választási kampány van és a NATO bôvítésérôl különbözô vélemények vannak", mondta Nastase.

A román miniszterelnök Hágában találkozott a holland parlament egyesített védelmi, külügyi és európai ügyekkel foglalkozó bizottságok tagjaival is. A találkozón bemutatta a jelenlegi román kormány által az elmúlt év folyamán hozott intézkedéseit, amelyek a gazdasági növekedésre, a NATO- és EU-csatlakozási folyamatra, valamint a román hatóságoknak a holland résszel való együttmûködésére vonatkoznak.

Adrian Nastase bemutatta egyúttal a holland parlamenti képviselôknek a kormányprogram kisebbségvédelemmel kapcsolatos pontjait is.

MEDIAFAX

Túl korai még kijelenteni, hogy a NATO idén novemberben, Prágában sorra kerülô csúcstalálkozóján Románia a szövetség tagjává válik, jelentette ki Michael Guest, az Egyesült Államok bukaresti nagykövete szerdán, sajtótájékoztatón.

A Gazdasági és Társadalmi Tanács (CES) képviselôinek értekezletén jelen levô amerikai nagykövet hozzátette: Románia mind katonai, mind pedig a demokratikus értékek meghonosítása területén sikereket ért el az utóbbi években és hangsúlyozta, hogy a reformokat folytatni kell elsôsorban a korrupció elleni harc, a törvények helyes alkalmazása és a privatizációs folyamat területén. MEDIAFAX

MiG-repülési tilalom

A légierô vezérkara átmeneti idôre megtiltotta a MiG 21 Lancer típusú vadászgépekkel végzett kiképzési repüléseket. A tilalom addig marad életben, amíg nem tisztázzák pontosan, mi okozta a román légierô egyik ilyen típusú repülôgépének lezuhanását február 21-én. Az együléses vadászgép légtér-ellenôrzési kiképzô repülést hajtott végre, amikor a szerencsétlenség a román-bolgár határ közelében bekövetkezett. A repülôgép egy halastóba zuhant Calarasi közelében.

A gépet a román légierô egyik legképzettebb pilótája vezette, aki életét vesztette a szerencsétlenségben. A sajtó szerint a pilóta azért nem katapultált idôben, mert el akarta kerülni, hogy a repülôgép lakott területre zuhanjon. A szerencsétlenül járt vadászgép fekete dobozát vasárnap találták meg. A rögzített adatokat jelenleg a légierô szakértôi elemzik. A repülési tilalom elrendelése miatt nem vesz részt a román légierô két MiG 21 Lancer típusú repülôgépe a Lengyelországban megrendezésre kerülô Strong Resolve fedônevû NATO hadgyakorlaton. A légierônél most második alkalommal rendelnek el repülési tilalmat a MiG-ekre. Elôször 1994-ben maradtak a földön ezek a gépek, miután rövid idôn belül a légierô négy MiG típusú gépet veszített el.

Az elmúlt 11 évben a román légierô 25 különbözô MiG típusú vadászgépe zuhant le. 1999 óta három korszerûsített MiG 21 Lancer típusú gép járt szerencsétlenül. A február 21-én lezuhant repülôgépet 1972-ben gyártották és 1998-ban korszerûsítették a Lancer program keretében. A román légierônek jelenleg 110 darab MiG 21 típusú vadászgépe van, ebbôl 90 darabot korszerûsítettek izraeli közremûködéssel 1993 és 1998 között.

Sajtóértesülések szerint a korszerûsített MiG 21 Lancer gépek 2006-ig repülhetnek és egyelôre az a veszély fenyeget, hogy négy év múlva egyetlen repülôképes vadászgépe se lesz a román légierônek.

A román légierô legfiatalabb gépei az 1980 után vásárolt MiG 29-esek. Románia összesen 18 darab ilyen típusú vadászgépet szerzett be, de ezek közül jelenleg csak egy repülhet, a többinek már lejárt az üzemeltetési ideje. Az utolsó MiG 29-esnek még 300 repülési órája maradt, ez szûken beosztva 2003 októberéig elegendô.

Már elkészült egy program a MiG 29-esek korszerûsítésére. Ennek elsô szakaszában mintegy 10 millió dollárba kerülô beruházással négy gép üzemeltetési idejét hosszabbítanák meg.

A program elindításáról azonban még nem született politikai döntés, éles vita folyik a MiG-ek korszerûsítését, illetve az új, a NATO- szabványoknak megfelelô gépek beszerzését szorgalmazók között.

Kisebbségügyi törvény Jugoszláviában

A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) szerint a délvidéki magyar kisebbség politikai sikerének tekinthetô a jugoszláv szövetségi parlament által kedden elfogadott kisebbségügyi törvény - közölte a párt újvidéki sajtótájékoztatóján Józsa László, a VMSZ alelnöke, a vajdasági Ideiglenes Magyar Nemzeti Tanács elnöke.

Józsa szerint a jogszabály útmutatóként szolgál a többségi nemzet és a kisebbségek közötti viszony rendezésében és perspektívát nyit a kisebbségi közösség életében.

"A vajdasági autonóm hatáskörök visszaszolgáltatásáról szóló, nemrég elfogadott törvény és a most elfogadott kisebbségügyi törvény révén megvalósulni látszik a VMSZ háromszintû autonómia-koncepciójának két pillére, a tartományi és a kisebbségi autonómia - mondta Józsa.

A délvidéki magyar politikus szerint a törvény nemcsak a nemzeti kisebbség, hanem az egész társadalom szempontjából fontos, mert megnyitja a kaput Jugoszlávia és Szerbia európai integrációja elôtt.

Korhecz Tamás vajdasági kisebbségügyi miniszter - aki Józsához hasonlóan részt vett a kisebbségügyi törvény kidolgozásában - rámutatott arra, hogy a törvény elôkészítésekor lépésenként egyeztettek az Európa Tanács (ET) és az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet (EBESZ) szakértôjével. A jogszabály teljes mértékben összhangban van az ET és az EBESZ konvencióival és ajánlataival és európai tekintetben is az egyik legmodernebb kisebbségügyi törvénynek tekinthetô.

"A jogrendszer szempontjából forradalmi újítást jelent, hogy a törvény egyértelmûen elismeri a kisebbségek önigazgatásához való jogát, az oktatás, a kultúra, a nyelvhasználat és a kisebbségi nyelven történô tömegtájékoztatást illetôen..." - fejtette ki Korhecz.

A miniszter az MTI-nek elmondta, hogy a kisebbségi autonómia a törvény által elôirányzott kisebbségi nemzeti tanácsok révén valósul majd meg. A nemzeti tanácsok nemcsak tanácsadói, hanem végrehajtói jogkörrel is rendelkeznek majd.

Mivel a kisebbségügyi törvény kerettörvény, ezért a nemzeti tanácsok pontos hatáskörét, mûködését és megválasztási módját részleteiben a köztársasági és a tartományi kormány rendeletekkel és törvényekkel fogja meghatározni. Addig elektorok választják meg a testületeket. Elektorok lehetnek a kisebbségekhez tartozó önkormányzati, tartományi, köztársasági vagy szövetségi képviselôk illetve olyan kisebbségekhez tartozó személyek, akik összegyûjtöttek legalább 300 támogató aláírást.

Ausztria a telepátiában hívôk, a csodadoktorok és a jövendômondók országa.

Három osztrákból ketten hisznek a természetfelettiben, különösen nôk és fiatalok nem képesek ellenállni az okkultizmus varázsának - derül ki a Spectra linzi közvélemény kutatási intézet által elvégzett felmérés minap közzétett eredményeibôl.

A Spectra tavaly decemberi reprezentatív felmérése során ezer embernek átadott egy listát, rajta különbözô úgynevezett természetfeletti jelenségekkel, mint "gondolatátvitel", "jövôbelátás", "szellemidézés". A megkérdezetteknek meg kellett jelölniük, hogy melyiket fogadják el valóságnak. Mint kiderült: 65 százalék a megadott jelenségnek legalább egyikében hisz, ami 5 százalékos növekedés a kilenc évvel ezelôtti állapothoz képest.

Az okkult jelenségek toplistájánnak elsô helyén a telepátia áll. Az osztrákok 41 százaléka semmi különöset nem talál abban, hogy két ember kicseréli gondolatait anélkül, hogy megszólalnának, illetve hagyományos formában érintkeznének egymással. A megkérdezettek szûk egyharmada lehetségesnek tartja a csodálatos gyógyulást - például kézrátétellel vagy energiaátvitellel.

Kereken negyedük hisz a "jövôbe látásban" és a "jóslásban", továbbá abban, hogy tárgyak nyilvánvaló külsô beavatkozás nélkül elmozdulnak helyükrôl vagy meggörbülnek. A mágikus erôkben 20, az újjászületésben 18, a halottakkal való kapcsolatfelvétel lehetôségében 16 százalék hisz. Sokkal kevesebben - a megkérdezettek alig tíz százaléka - hisznek viszont a szellemidézésben, a boszorkányságban és az ördögûzésben.

Különösen nôk és fiatalok vonzódnak a természetfeletti jelenségekhez - négy nôbôl háromnak és a 15-29 év közötti fiatalok 70 százalékának meggyôzôdése, hogy léteznek bizonyos parapszichológiai jelenségek. Az idôsebb nemzedék ezzel szemben inkább tartózkodóan viszonyul mindahhoz, ami természetfölötti.

Változott az iskolázottság és a természetfeletti jelenségek pozitív megítélése közötti összefüggés is. Míg kilenc évvel ezelôtt világosan megmutatkozott, hogy a legképzettebbek aránytalanul nagy számban viszonyultak pozitívan az okkult jelenségekhez, addig a legújabb felmérés azt mutatta, hogy jóformán semmi különbség nincs a földöntúli jelenségekben hívôk képzettségi szintje között. Amellett, hogy az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezôk érdeklôdése fokozódott az ilyen jelenségek iránt, a magasabb iskolázottsággal rendelkezôké valamelyest csökkent - olvasható az APA összeállításában.

Kétmilliárd lejes adósságot halmoztak fel

A Vidéki Vízszolgáltató Vállalat (SURM) február 21-tôl meghatározott program szerint, naponta 5-10, 20-23 óra között biztosít ivóvizet a marosszentgyörgyi, nyárádtôi, maroskeresztúri, mezôrücsi, nagysármási tömbházlakóknak és a vidéki vízhálózathoz kapcsolt magánházaknak, iskoláknak, cégeknek, intézményeknek. A megszorító intézkedés ellenére a kétmilliárd lejes adósság az elmúlt napokban nem csökkent.

A hivatalos adatok szerint a lakók több mint fele napirenden van a fogyasztási díj törlesztésével, közel 20 százalékuk csupán egy-két havi számla értékével adós. Mások ugyanakkor évek óta nem fizettek, így jelenleg 50-60 millió lejjel is tartoznak a szolgáltatóknak. A lehetséges megoldások helyett a szolgáltató az ivóvíz- szolgáltatás teljes beszüntetését fontolgatja, s a polgármesteri hivatalokra és a lakótársulásokra hárítja a probléma megoldását, miközben a szerzôdés betartását hangsúlyozza. Az adminisztrátorok az adós lakókat okolják a kialakult helyzetért.

A legnagyobb adósságot a marosszentgyörgyi 1-es számú lakótársulás halmozta fel. Mint Pascu Olivia adminisztrátor elmondta, a közel 350 család 1 milliárd lejjel tartozik a SURM-nak és egymilliárddal az Energomurnak.

- 38 családnak egyenként 25 millión felüli tartozása van, s ehhez az összeghez hozzáadódnak a késedelmi kamatok is. Tömbházakra leosztva, minden lépcsôházban van 2-3 nagy adósságot felhalmozó család, míg a többiek rendszeres fizetôk. A figyelmeztetések és a vízkorlátozás ellenére februárban csupán 55 millió lejt fizettek a lakók. Pár évvel ezelôtt tíz családot bepereltünk, megnyertük a pert, ám nem tudtuk kilakoltatni ôket. Minket megfenyegettek, a vevôket elijesztették. Most kértük a perújrafelvételt, ugyanakkor újabb családokat fogunk beperelni. Az eljárás nagyon hosszadalmas, s eddig nem vezetett gyakorlati eredményre. A megszorító intézkedések azonban a jól fizetô családokat is érintik, ami méltánytalan - mondja az adminisztrátor.

- A SURM által kiszolgált települések fogyasztói február elején 2 milliárd 129 millió lejjel tartoztak a vállalatnak - tájékoztatott Dascal Gyula igazgató-helyettes. - Számos figyelmeztetés, megszorító intézkedés ellenére nem nôttek a bevételek. A lakók nemtörôdömsége mellett a vállalatnak számolnia kell egyes polgármesteri hivatalok és adminisztrátorok passzivitásával is. Csupán a nyárádtôi polgármesteri hivatal képviselôi folytattak tárgyalásokat a helyi lakótársulás vezetôivel, szorgalmazva a lakók figyelmeztetését, az adósságok törlesztését. A maroskeresztúri és marosszentgyörgyi lakótársulásokhoz viszonyítva a nyárádtôi lakótársulásnak nagyságrenddel kisebb az elmaradása. Ez a helyi önkormányzat és az adminisztrátorok határozott fellépésének is köszönhetô. Technikai okok miatt nem tudjuk megoldani, hogy csupán az adós tömbházakat csatoljuk le a fôvezetékrôl. Amennyiben a héten sem nô jelentôsebben a törlesztett összeg, jövô héttôl felfüggesztjük az ivóvíz-szolgáltatást.

Az iméntiekhez kapcsolódóan Blaj Virgil, a SURM igazgatója elmondta: a polgármesteri hivatalok, az érvényben levô törvények értelmében, átvették a vállalattól az ivóvíz-vezetékeket, amit aztán haszonbérbe kell adniuk a vállalatnak. Többségük azonban nem adta haszonbérbe a vezetékeket, így mi nem zárhatjuk le a lépcsôházakhoz szerelt csapokat. Tulajdonképpen a mi szolgáltatásainknak pillanatnyilag nincs törvényes alapja. Az ivóvízcsapok lezárása mellett a polgármesteri hivatalok, a lakótársulások kezdeményezhetnék a lakók kilakoltatását, az adósságok behajtását. Sajnos ezt nem teszik meg. Negatív példaként említem a maros-szentgyörgyi polgármesteri hivatalt, amely a megyei tanácstól ivóvízfogyasztás-támogatásként tavaly decemberben 300 millió lejt kapott, amit azonban nem utalt át a lakótársuláshoz. Hangsúlyozom, hogy a SURM azért folyamodott az ivóvíz-korlátozáshoz, hogy visszaszerezze kintlevôségeit, s törlessze az Aquaservvel, Electricával szembeni adósságait.

- Tudni kell azt is - teszi hozzá az igazgató -, hogy például a Marosszentgyörgy felsô felét ivóvízzel ellátó szivattyúállomás mûködtetése sok villanyáramot igényel. Az ivóvíz árának 45 százalékát ez teszi ki. Hasonlóképpen oldják meg más települések ellátását is. (Ezért drágább kétezer lejjel a víz köbmétere.) Felszólítást kaptak az áramszolgáltató vállalattól, amelyben az áramszolgáltatás beszüntetését helyezik kilátásba. Amennyiben a szivattyúk áram nélkül maradnak, leáll a tömbházak, a családi házak, intézmények ivóvíz-ellátása. A rendszeresen fizetô családi házak, iskolák, intézmények több esetben megpróbáltak megoldást találni, ám egyelôre ôket is érinti a korlátozás.

- Igaz, hogy tavaly decemberben a marosszentgyörgyi tanács 300 millió lejt kapott a megyei tanácstól ivóvíz- támogatásként - válaszolta kérdésünkre Simon Ferenc, marosszentgyörgyi alpolgármester -, a tanácsosok azonban nem szavazták meg ennek az összegnek az átutalását, mert ilyen határozatra nincs törvényes alap. Mi szavazhatunk szociális segélyrôl, fûtéstámogatásról, ám az ivóvíz értékének törlesztésérôl, az ivóvízfogyasztás árának támogatásáról nem. A könyvelônk a Számvevôszéknél is érdeklôdött, ott sem tudtak megoldást találni. Jelenleg a szóban forgó összeg a hivatal forgóalapjának része. Az is igaz, hogy a hivatal vagyontárgyként átvette a vezetékeket, de nem adta haszonbérbe a SURM-nak, mert azt reméltük, hogy sikerül az Aquaservvel szerzôdést kötnünk, hogy a városival azonos áron kaphassuk a vizet. Ez azonban nem volt megoldható. Jelenleg a SURM által kiszolgált vidékek lakói 2 ezer lejjel többet fizetnek a víz köbméteréért, mint a városi fogyasztók. Szerintünk méltánytalan, hogy a marosszentgyörgyiek ugyanannyit fizessenek, mint a mezôrücsiek, vagy a negyven kilométerre levô sármásiak. Egyelôre a polgármesteri hivatal nem tud megoldást javasolni a fennálló tarthatatlan helyzet megoldására - mondta az alpolgármester.

A megyei fogyasztóvédô hivatal vezetôje, Emilia Leah kérdésünkre elmondta, hogy a rendszeresen fizetô tömbházlakók a lakótársulásokhoz nyújthatnak be panaszt, kifogásolva az ivóvíz-korlátozást. A fogyasztóvédô hivatalhoz a lakótársulások és a magánlakásokban élôk fordulhatnak. Az egyéni fogyasztók a szerzôdés másolatát és egy kézzel írott panaszlevelet kell benyújtsanak a Jeddi út 3. szám alatti hivatalhoz. A felügyelôk megvizsgálják a szerzôdésben foglaltakat, azok betartását, s 30 napon belül választ adnak a panaszosoknak.

Az elôbbiek ismeretében nyugodtan hozzátehetjük: azzal maradnak.

Ankétunkat valami okos, falumentô ötlettel kellene zárnunk. Nincs ilyen. Közben nônek az adósságok, s mind szorongatóbbá válik a körbetartozás. Szarkasztikusan fogalmazva azt is mondhatjuk, hogy nem maradt más, mint az ebben az ügyben folyó tûzoltómunkát nyomon követve arra várni, hogy mikor érik be a teljes csôd. Akkor talán kipattan valahonnan a megoldás szikrája, s a rendszeresen fizetô maroskeresztúri, nyárádtôi, maros-szentgyörgyi, mezôrücsi, sármási fogyasztók a tartós civilizáció állapotába érkezhetnek.

Feldarabolták Ada Kaleht

A földrajzi név azonos, a helyzetben is van némi hasonlóság. Gernyeszegen a szóban forgó Maros menti parcellát azért nevezték el így, mert a folyó volt medre szigetként vette körül. A Maros árvízkor aztán máshol vágta át a földeket, s így a gernyeszegi Ada Kaleh, a helyenként kiszáradt holt mederrel együtt mezôgazdasági célokra használhatatlan földnyelv maradt. 1990 óta senki nem törôdött e területtel, ameddig az egyik földtulajdonos nem adta bérbe kavicsbányaként a marosvásárhelyi MIF Rt.-nek (területfeljavító vállalat). Ezután mindenki, akinek ide szólt a birtoklevele, s az is, aki csak itt használt parcellákat, itt akarta kiméretni magának a földterületeket.

Incze Jenô polgármester az irodájában magyarázza a gernyeszegi földosztás történetét.

- Múltbeli hagyaték, amit most nehéz kibogozni - mondja. - 1990 után alakult három mezôgazdasági társulás, majd pár év múlva csak egy, a Valea Muresului nevû, bérelt és mûvelt meg földterületeket. Hogy hatékonyan dolgozhassanak és ne maradjanak a szántók parlagon, a gernyeszegi gazdák úgy döntöttek, hogy nem mérik ki külön- külön tulajdonosonként a földterületet, hanem összevonva használják azt, társulásban. 2000 telén azonban nehéz anyagi helyzetbe került a társulás, s így az emberek kezdtek kiválni e megmûvelési formából. Hogy ne kelljen feldarabolni az egységesített területet, a gazdák elhatározták, hogy a nagy parcella szélétôl kezdôdôen mérik ki a kiválás szerinti sorrendben, egymás után a tulajdonbizonylat szerint járó területeket. Igen ám, de ez így nem talált az okiratokban megjelölt helyszínekkel. 2001 tavaszán egy falugyûlésen leszögezték, hogy mégis marad a kialakult rendszer, a ki nem váltott területeket pedig az új lehetôségek szerint bérbe lehet adni a marosszentgyörgyi szarvasmarha- tenyésztô állomásnak, vagy a Kovsemagro Impex Kft.- nek, illetve továbbra is a csôddel küszködô Valea Muresului társulásra bízzák.

A polgármester szerint Gernyeszeg falu szintjén mintegy 85 százalékban rendezettek a tulajdonviszonyok, az említett okok miatt azonban kevés jogosultnak adtak birtoklevelet és még kevesebb személynek mérhették ki gyakorlatilag a területet ott, ahol földje hajdanában volt.

A gernyeszegiek legjobb földjei a Maros és Sárpatak közötti területen vannak. Mivel a folyó az évek során változtatta a medrét, a telekkönyvi kimutatás, térkép szerinti felosztás eltér a valóságtól. Így történt - többek állítása szerint - Veres István földterületével is. A régi okiratok és a helyrajzi szám szerint a gazda hajdani parcellája valahol a Maros partján volt. Igen, de ezt "elmosta" a víz, így a régi földosztó bizottság szerint itt nem lehetett visszaadni a jogos tulajdont. Veres Istvánnak a "Lenszegen", azaz, ahogy most nevezik, Ada Kalehen mérték ki a parcellát, több száz méterre a hajdani helytôl, s erre kiállították a birtoklevelet is.

- Én nem vitatkoztam senkivel, nekem jó volt ez a földterület, ezért kimérhették nekem a parcellát, elfogadtam, végeztem a dolgomat és nem törôdtem senkivel - mondja a gazda, aki miatt tulajdonképpen kirobbant a botrány.

Az történt ugyanis, hogy az év elején a MIF Rt. képviselôi a Gernyeszegi Polgármesteri Hivatalhoz fordultak, olyan helyet keresve, ahol kavicsbányát nyithatnak. Így esett a választás az Ada Kalehra, ahol korábban már végeztek próbafúrásokat, s lévén, hogy itt volt a hajdani mederfenék, jelentôs kavicsréteget találtak. Tanulmányozva a térképet, kiderült, hogy jogtisztán egyedül csak Veres Istvánnak van itt területe. A földtulajdonos a polgármesteri hivatal közvetítésének köszönhetôen kiegyezett a kitermelô vállalattal és szerzôdést kötöttek a földterület eladásáról. Miután ez megtörtént, a múlt hét elején a MIF Rt.-sek kivezényelték a markológépet és hozzáláttak a terület kiaknázásához. Ekkor figyelt fel az ügyre Bálint György is, akinek az ideiglenesen használatba adott földjébe is "beleharapott" a markológép.

- Elmentem a mérnöknôhöz és kértem, hogy mérjék ki és helyezzék birtokba az ideiglenesen használt földterületet, de ezt megtagadták. Azt mondták, hogy a tulajdonbizonylat szerint máshol van a területem, oda kell kimérjék. Akkor megkérdeztem, hogy Veres Istvánnak hogy lehetett olyan helyre földet mérni, birtoklevelet adni, ahol neki nem volt? Erre azt a választ kaptam, hogy ezt a régi földosztó bizottsággal kell tisztázni. Az ügyet jeleztem a prefektúrán is. Éhségsztrájkot is tartottam, hogy már figyeljenek fel, rendezzék becsületesen a földosztást. A múlt héten, pénteken kijöttek a prefektúra képviselôi, terepszemlét tartottak a helyszínen és arra kértek, hogy ne csináljak botrányt, mert jogilag rendezik a helyzetet. A tegnapelôtt gyûlés volt a Gernyeszegi Polgármesteri Hivatalban és itt azt a választ adták, hogy csak úgy lehet megoldani a helyzetet, ha kimérik a Maros régi medrét is. Ez a terület nem kell senkinek, mert nem szántó és használhatatlan - mondja Bálint György.

Tegnap délelôtt Gernyeszeg polgármestere, a hivatal szakmérnökei, a földosztó bizottság és az említett terület jövendô földtulajdonosai a helyszínen élénk vita közepette próbáltak megoldást találni a patthelyzetre. A munkát az is megnehezítette, hogy a polgármester kérését reggel visszautasította az OCOT, azaz a terület-nyilvántartó hivatal szakembere, mivel nem kapta meg javadalmazását, s ezért nem vállalta fel a munkát, így "semleges" földmérô nélkül kellett a helyszínre menni.

Itt Bálint György azt is bizonygatta, hogy a MIF Rt. kavicsbányája túllépte a megengedett területet, s ráadásul engedély nélkül fogtak hozzá a munkálatokhoz.

Telefonhívásra a helyszínre sietett Oprea Iuliu, a MIF Rt. kitermelési osztályvezetôje, aki elmondta, létezik egy szerzôdés köztük és a terület tulajdonosa, Veres István között, az átírás folyamatban van, de ôk nem kell megvárják azt, ameddig minden okirattal rendben lesznek, mihelyt az adásvételi szerzôdést megkötötték, hozzá is foghatnak a munkálatokhoz. 1,37 hektár területet vásároltak Veres Istvántól, ezt kimérik, és pontosan betartják a határokat, mert nekik sem érdekük, hogy viszályba keveredjenek. Egyébként is az egész területet, mintegy 28 hektáron, a Lenszegen levô altalajkincset, azaz a kavicsot kitermelés céljából koncesszionálták a román államtól, s ha a jövendôbeli földtulajdonosokkal kiegyeznek, akkor bôvíthetik a kitermelhetô felületet.

A földmérés elôtti és közbeni beszélgetésekbôl még sok minden kiderült, s több megválaszolatlan kérdés is elhangzott. Többek között azt is mondták a gernyeszegiek, hogy az elsô földosztó bizottság önkényesen tagolta a földterületeket. Úgy intézték, hogy olyanok is kaptak földet, akiknek azelôtt egyáltalán nem volt. Az sem derült ki, hogy miért nem használták a marosvásárhelyi levéltárban állítólag megtalálható, 1907 és 1911 között készült osztrák-magyar kataszteri térképet, aminek a hollétét többen is megkérdôjelezték. Az is megjegyzendô, hogy ameddig nem bomlott fel a társulás, illetve nem jelent meg a
"képben" a MIF Rt. az ajánlatával, nem sokan érdeklôdtek a földjük iránt, hiszen a Lenszegen létezô tulajdonviszonyt 12 év alatt rendezhették volna.

Incze Jenô polgármester elismerte, hogy a faluban helytelenül kezdték a földosztást. Ki kellett volna mindenkinek külön-külön mérni a területeket, majd miután tisztázták a tulajdonjogot és pontosan azonosították a parcellákat, mindenki saját belátása szerint dönthetne a megmûvelési formáról.

-Ha teljes mértékben szeretnénk tisztázni a helyzetet, akkor kezdhetnénk mindent elölrôl, de akkor még 20 év múlva is ugyanitt állnánk; mi a mezôgazdasági szakembereinknél levô helyrajz szerint kimérjük a földeket, s aki nem fogadja el, az majd jogi úton tisztázza a tulajdonviszonyt.

S miután végre elindultak a mérôléccel, és földbe kerültek a parcellahatárt jelölô elsô cövekek, volt, aki így búcsúzott:

-Írja meg, szerkesztô úr, hogy mi nem fogadjuk el ezt a mérést!

Visszapillantó

- A Duna Televízióban február 6-án, szerdán este láttuk a Háry János címû magyar játékfilmet - mondja Csôsz Irma. - Annyira felkavart, elôtörtek bennem a régi emlékek, hogy reggelig nem tudtam elaludni. És itt a faluban még sokan ugyanúgy emlékeztek a mi Háry Jánosunkra. A bemutató 1982. február 28-án volt. Jó lenne megint összegyûlni, mint 1992-ben, a tízéves évfordulón.

Annak idején a bukaresti mûvelôdési lap, A Hét hasábjain Katona Szabó István számolt be az eseményrôl (Háry János Disznajón, 1982. május 14.). "Aligha lehetne szebben megemlékezni Kodály Zoltán születésének századik évfordulójáról, mint ahogy ezt egy kis Maros menti faluban tették legutóbb - olvasom a megsárgult, kivágott cikkben. - Disznajón nem kisebb faladatra vállalkoztak, mint Kodály Háry János címû daljátékának bemutatására. (…) Igazi, hamisítatlanul népi Háry Jánost láttunk, nem operettutánzatot, hanem a néphez egészen közel került változatot. Naiv mesélô-, éneklô-, táncoló-, komédiázókedv hatotta át az elôadást, az ismert dalokat, táncokat a faluban még élô hagyományos elôadásmódban elevenítették meg. A szereplôk a maguk ôszinte, egyszerû módján játszottak, minden mesterkéltség nélkül. (…) Eleven, pergô játék volt mindvégig, felvonult az általános iskola zenekara, énekkara. Szinte hihetetlen, hogyan telt ki ebbôl a faluból a száztíz fônyi szereplô ehhez a mûkedvelôktôl szokatlan méretû s minden elismerést megérdemlô vállalkozáshoz. Mintegy mutatva, milyen sokoldalú képesség megcsillogtatására képes egy falu népe, fiatalok, idôsek egyaránt, ha olyan lelkes, a falu mûvelôdési életét szívükön viselô tanítók, tanárok veszik kézbe a mûvelôdési élet ügyét, mint Csôsz Ferenc és felesége, Csôsz Irma. Mert lelkesedésük, ügyszeretetük megmozgatta az egész falut. Csôsz Ferenc végezte az egész elôadás zenei alapozását. Amint maga mesélte, magnófelvételrôl ellenôrizte a kísérôzenét, melyet a zenekar és az énekkar (mind színes népviseletbe öltözött iskolások) szolgáltatott. A bonyolult, nagyzenekart kívánó részeket, mint például a nyitány és a közjáték, magnó szolgáltatta. De mindez szervesen illeszkedett be az elôadás egészébe. A rendezés, a színészi játék kidolgozása és a saját erôbôl elôállított díszletek mind a népi mesejáték- felfogást követték, és így egységben voltak a zenei anyaggal. A rendezés és a díszlet Csôsz Irma munkája volt, aki már sajátos ötleteket is alkalmazott, így például a harangjátéknál ügyesen megformált bábuk táncoltak a zene ütemére."

Húsz év telt el azóta. Csôsz Ferenc már nem él, Irma asszony nyugdíjas immár. - Jó lenne megint összegyûlni - sóhajt fel az özvegy -, mint 1992-ben, a tízéves évfordulón. Láttam magam elôtt Ferikét (a hatalmas növésû Csôsz Ferencet mindenki ferikézte, sz. m.), ahogy a zenekar élén hegedülte az Intermezzo-t, a huszárokat, ahogy táncoltak, újraéltem a húsz évvel ezelôtti élményeket. Minden disznajói, még az óvodások is tudták a daljáték énekeit - és most is tudják. Hiszen a kicsik is jártak a próbákra, mint kishercegek bevonultak vitéz Johannes Háry elé, és elénekelték: Á bé cé dé, rajtam kezdé. A családok apraja-nagyja együtt szerepelt.

Ma hordoztam el a faluban (2002. február 8-án, sz. m.) a Szászrégen és Vidékét, s mindenütt a Háry volt a téma. Még Ebelastin rímes beszólásait is kívülrôl tudja mindenki: No virágom, Erzsébet, mit mondtam én tenéked. Vagy: Soha jobbkor, most szakad a bocskor. A szomszédban elénekeltük: Felszántom a császár udvarát, belévetem hazám búbaját… Az ének végén valamennyiünknek csorgott a könnye. Csak most látjuk, micsoda merész álmokat tudtunk akkor megvalósítani, milyen tehetségeket fedeztünk fel. Hiszen néhány fôszereplônk színészi teljesítményt nyújtott. Sokat írtak akkor rólunk, hiszen a Kodály- centenárium éve volt. Most, Kodály Zoltán születésének 120. évfordulójára jó volna felújítani, de úgy gondolom, ha élne Csôsz Ferenc, akkor sem sikerülne, mert nem állnának úgy hozzá az emberek; s a legnagyobb baj az, hogy a fôszereplôk egy része meghalt. S voltak köztük olyanok, akik pótolhatatlanok. Akkor olyan vonzereje volt ennek a csodálatos mesének és Kodály zenéjének, hogy a szereplôk tûzön-vízen át jöttek hónapokig a próbákra - és évekig szerepelni. A 120 szereplôvel 26 elôadást tartottunk, nemcsak a környék falvaiban, de Szászrégenben és Gyergyószentmiklóson is szerepeltünk. Mezôbándon négy elôadást tartottunk. Kovászna megyébe is elvittük a mi Háry Jánosunkat. Van, amire emlékezzünk. Sajnos, csak ennyivel kell most beérnünk…

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Communitas Alapítvány pályázatot hirdet az ifjúság közéleti tevékenységének támogatására, a Kisebbségek Tanácsa 2002. évi célalapjaiból.

Pályázni az alábbi témákban lehet:

- a fiatal nemzedék közéleti szerepvállalását elôsegítô rendezvények;

- felmérések, viták, szimpóziumok, kerekasztalok az ifjúságot érintô problémákról;

- a helyi ifjúsági szervezetek elektronikus kommunikációjának kiépítésére vonatkozó kezdeményezések;

- a szórványban és vidéken élô fiatalok szervezeti életének támogatása;

- ifjúsági szervezetek fejlesztését célzó programok: képzések, tréningek, elôadások.

A pályázatok benyújtása csakis az erre a célra kitöltött formanyomtatványon, azaz pályázati ûrlapon történhet. A formanyomtatvány letölthetô a www.rmdsz.ro honlapról, vagy beszerezhetô a Communitas Alapítvány címén, 3400 Cluj-Napoca, str. Republicii nr. 60, valamint az RMDSZ területi szervezeteinél.

A pályázatok leadásának határideje 2002. március 19. (a postabélyegzô dátuma).

A pályázatokat a következô címre kérjük eljuttatni:

Fundatia COMMUNITAS, 3400 Cluj-Napoca, str. Republicii nr. 60.

Faxon küldött pályázatokat nem fogadunk el.

Extra helyett Rosenberg

Marosvásárhelyen elkelt a volt Extra üzlethelyiség. A február 7-i nyilvános árverésen, hat jelentkezô közül, hosszas licitálás után végül, a 270.000 dolláros kikiáltási ártól indulva a Rosenberg Rt. ajánlotta a legtöbbet: 552.000 dollárt. A Rosenberg Rt.-rôl érdeklôdve több ízben is azt a választ kaptam, hogy a volt Extra Rt.-vel azonos, megújult társaságról van szó. Egyesek tudni vélik, hogy csak azért alakult meg ez a cég, hogy új néven ne legyen kénytelen az Extra Rt. milliárdos nagyságrendû adósságait kifizetni és részt vehessen az árverésen.

A cég adminisztratív igazgatójával, Nagy Attilával beszélgetve megtudtuk a Rosenberg Rt. hivatalos álláspontját:

- Mi 1999. október 19-én nem az Extra Rt. ügyei miatt jöttünk létre és nem más cégbôl váltunk ki. Cégünk fôként ingatlan- bérbeadással foglalkozik. Marosvásárhelyen 10-11 nagyobb komplexum van a birtokunkban és néhány kisebb, köztük a Tudor lakótelepi ABC, a Diamant egy része, a Szabadság utcai Litoral stb. Az más kérdés, hogy az Extra Rt. 1999. szeptember végén négy részre bomlott: így alakult ki az új Extra Rt., az Alcoroc Kft., az Alm Grup és a Nordland Rt. A mi cégünknek soha nem volt semmilyen köze az Extra Rt.-hez, a székhelyeink szomszédságát leszámítva, ugyanis az ingatlan az Alm Gruppal közös tulajdonunk. Általában összetévesztik a Rosenberg Rt.-t a Nordlanddal, amely az Extra átszervezése nyomán jött létre. Ennek oka, hogy egyes részvényeseink mindkét cégben rendelkeznek részvényekkel és korábban ugyanezek az Extra Rt.-ben is részvényesek voltak. Ami fontos azonban: a Rosenbergnek létrehozása és mûködése során soha nem volt semmilyen köze az Extrához és a polgármesteri hivatallal szembeni konfliktushoz.

Ugyanakkor Nagy Attila megerôsítette azt a hírt, miszerint szándékukban áll minél hamarabb kifizetni az összeget, és nem ragaszkodnak a feladatfüzetben elôírtakhoz, amely szerint a 30%-os elôleg után két 20%-os és egy 30 %-os részletet 80, 160, illetve 250 napon belül kellene törleszteni. Az ügyvezetô igazgató ehhez csak annyit fûzött hozzá, hogy nincs ennek semmi különös oka, csak az, hogy a Rosenberg Rt. korábban is igyekezett minél hamarabb kifizetni a megvásárolt ingatlanokat. Ez alkalommal is ezt a hagyományt szeretnék követni. Ugyanakkor egyelôre még nem döntöttek a 443 négyzetméteres földszinti, 417 négyzetméteres pincei, 43 négyzetméter hûtô és 77 négyzetméter raktárfelület felhasználásáról:

- Vannak elképzeléseink, de nem szeretünk addig nyilatkozni, míg nem teljesen biztos a dolog. Cégünk jelenleg bôvíteni szeretné tevékenységeit, így megeshet, hogy bérbe adjuk a felületet, de az is lehet, hogy igazodunk a piaci helyzethez és mi magunk fogunk itt tevékenységet folytatni.

Az ügyben éppen a fentebb felsorolt gyanúk miatt az árverésen részt vevô Paneuro Trading óvást nyújtott be, ezt azonban visszautasították. A cég vezetôsége az ügyre vonatkozóan nem kívánt nyilatkozni.

A pénzügyi igazgatóság aligazgatója, Sorin Lazar kérésünkre elmondta, nem bizonyítható az Extra Rt. és a Rosenberg közötti kapcsolat, és papírjaik ilyen szempontból rendben vannak.

Aki mégis gyanakodna a székhely közelségére, a Nordland részvényeseire vagy a megalakulás idôpontjára gondolva, az magára vessen.

Csütörtöki kimenô

Elôzô heti jegyzetemben az erdélyi autonómiával múltattam magamat és - gondolom - az olvasót is. Ekkortájt jutott eszembe, hogy olvastam én egyszer egy formás kicsi tanulmányt (Romsics Ignáctól) más, a 2. világháború derekán született tervezgetésekrôl. Gondoltak rá a britek és az amerikaiak is a háború lezárása elôtti békeelképzelések során: állítólag senki nem akarta a Párizs környéki diktátumok hibáit megös-mételni. Itt persze a nagyhatalmakra tessék csipeszkedni, a haszonélvezôk Trianon-vágyakozása egyenlô volt a mézes nyálcsöpögtetéssel.

És amint az lenni szokott, a sztálini SZU-nak is kellettek ötletek, ámbátor már 1943 végén eldöntötték, hogy Besszarábia és Bukovina megtartásáért cserében Észak- Erdélyt vagy annak nagyobbik részét visszajuttatják 1920. évi gazdájának.

Kitôl kérhetsz éceszeket?

Hát a nálad pihengetô spanyolországi hôstôl, mondjuk Walter Romantól, az RKP egyik vezetôjétôl. (Pedro papáyától.)

W. R. úgy látta, hogy Erdélyben a magyarok és románok szétszálazhatatlan konglomerátumban élnek, az erdélyi kérdés bonyolult, heterogén és az csak vili, hogy sajátos. Az 1944-ben készült feljegyzésben a szerzô leszögezte, ennek dacára Transszilvánia egységes és oszthatatlan. Minden megosztás Budapest és Bukarest között önkényes és fájdalmas volna. Ellentmondana bármiféle gazdasági vagy történeti, nemzetiségi vagy néprajzi elgondolásnak. Olyan ez, mintha szétoperálnának két teljesen egymásra utalt sziámi ikret.

W. R. úgy foglalt állást, hogy Erdélyt újra egyesíteni kell, a SZU tegye magát túl a második (1940-es) belvederei döntésen. És itt jön a nagy ötlet: Erdélynek önálló független államnak kellene lennie. Az önállóság eszméjének mind a románok (sic!), mind a magyarok körében nagy hagyományai és gyökerei vannak. A történelem tanúsága szerint e két nép közös múltja során inkább békében, mint haragban élt egymással. Óva intette Moszkvát, hogy a teljes vitatott 103.000 km2-t Magyarországnak vagy Romániának juttassa, hiszen ez kitüntetéssel lenne egyenlô, melyet a megjutalmazott ország Hitler egykori csatlósaként magától a vörös csillagos ellenségtôl kapna. (Véle-ményét lényegében a nagy Tarlé, szovjet akadémikus is osztotta.)

Eddig akár el is cseppenhetnénk. Ám W. R. mégiscsak pártja hû fegyverhordozója, ugyanis az egész autonómiát ideiglenes és átmeneti meggondolásnak szánta, mely átvezeti Erdélyt a Duna-völgyi szovjet birodalomba. (És da capo al fine.)

Reggel nincs, délben nincs, este nincs, és általában sohasincs.

Aprópénz.

Egy vegyeskereskedésbôl alázatosan jelentem: a köznép az aprópénznél is apróbb lett. Zavaros hierarchiában élünk egyébként. A kapus ránkförmed, ha a személyzetist keressük, a cipész bokán rúg, ha munkáját ócsároljuk, csak egy ezres? - méltatlankodik a koldus feszt, ha nincs fix pénzünk, vége a világnak.

Skandizni sosem árt, bár okulásra nem látok minimális esélyt sem. A társadalom túlél mindent: kolorádobogár-effektus.

Kérem szépen, egy néni vásárol. Tartja markát a visszajáró hétszázért. Kap két szem cukorkát, egy skatulya gyufát, vaníliát, slussz. Elégedett lehet. Csakhogy anyóka pénzt követel. Hát akkor tessék, csapkod le a kisasszony a pultra érméket, s hozzá egy kis szöveget: tûnjön a francba el...

Hohó, itt valami nem stimmel. Anyókám, a többletárut nem fizette meg! Hé, üzletvezetô! Úgy tudom, tilos az árukapcsolás. Arról nem volt szó, hogy a párizsihoz minôsíthetetlen gorombaságot szolgáltat a soros kisasszony!

Erôs szívû legény vagyok. Ha kérdezem, miért tömi állandóan vanília- és sütôporral az otthoni készletet, miért nincs visszajáró aprópénz a fiókban, akkor mindjárt pattan az ér a kisasszony halántékán, dühroham, efféle, de miattam nem kell kiabálni orvosért, meg van úszva a balhé rendesen, mert át vagyok utalva valamelyik bankba, hozzak a hátamon egy zsák aprópénzt.

Tanácstalan vagyok, de azért számítani tudok. Talán a kockafejû matektanárom sem hiszi el, hogy képes voltam kisilabizálni: egyhavi vásárlásaim során visszajáró aprópénz gyanánt két kenyér árát viszem haza cukorkában, sütôporban, gyufában, hogy örvendjen az asszony.

Ennyi lenne a történet, ha az élet nem lenne roppant következetes. De az. Áttételesen is az.

- Apró Antalné vagyok, maga meg egy ügyes ember, mondja a nénike.

- Nahát, csak nem az ön férje volt az MSZMP fontosa?

- Nem, nem, dehogy. Nem vagyunk mi olyan nagy emberek. Hát nem látja, hogy aprópénzt sem érünk már?

Szopogatja a savanyúcukorkát. (Ha nem lesz ebbôl a történetbôl okulás, a kisasszony nevét habozás nélkül nyilvánosságra hozom. Mellette a fônök úr neve is elférhet. Szolgája!)

Anyanyelvünk

A pénz a kereskedésnek, áruforgalomnak évezredes eszköze; természetes, hogy nyelvünkben is megtaláljuk a régi idôk különbözô pénzfajtáinak az emlékét, ha nem is olyan mértékben, mint ahogy gazdasági jelentôségük után várhatnók. Számos szólásunk, közmondásunk ôrzi ezek emlékét. A futó idô megváltoztatja a népek sorsát, életkörülményeit, halomra dönt egy sereg intézményt, hogy romjaikon újakat építsen; a nyelv azonban nem mindig engedelmeskedik az idôk rombolásának, hanem konzerváló erejénél fogva sokszor megôrzi a hajdankorok emlékét egyes szavakban, kifejezésekben, szólásokban, természetesen a megváltozott jelentésben.

A hatos és a garas jelentésváltozása a múlt század közepén ment végbe. A hatos akkor a legkisebb ezüstpénz volt, s mint a neve is mutatja, hat krajcár volt az értéke. Miután a használatból kivonták, a nép ajkán tovább élt, a tízkrajcárost jelölték vele. A régi garasnak nem lett hasonló folytatása, de a vidéki városok piacain a gyümölcsöt hosszú idôn át garasával mérték.

A székelység sokkal régibb keletû pénzfajták emlékét is megôrizte. Ilyen a dutka, az eszpora és a gira. A dutkát a 16. és 17. században verték. Báthory Gábor 1608-ban egy lippai polgárnak a dutka verésére ad engedélyt. A dutka, dutkó a múlt században a kihalt négykrajcárosnak volt a neve. Eredetileg lengyel eredetû pénznem volt, a tótok körében is élt; egy dutkáért két almát adtak a piacon. Az Árpádok korában Háromszék megyében "lelki értelemben" használják a girát. Ehhez a jelentéshez az egyházi nyelvben jutott, a biblia útján terjedt el. Pl. "Az istentôl adott girával ne úgy bánjunk, mint a rest szolga". A moldovai csángóknál századunkig e szó kicsinyített alakja élt, girecska, azaz pénzadó jelentésben. Az oszpora nevû apró török ezüstpénz a 16. században Erdélyben is kelendô volt. A papnak, tanítónak a szegényebb hívektôl szolgáltatott csekély pénzbeli fizetséget jelentette. A napszámmal fizetôket oszporásoknak nevezték.

Jól ismert szólásunk: fabatkát sem ér. A batka (babka) kicsi magyar pénz volt II. Lajos király idejében. Ô verette legelôször. A szólásban élô fabatka a csekélység, értéktelenség kifejezôje volt: fabatkát sem ér. Ki gondolná, hogy a magyarnak Pécs, a németnek Bécs közmondásunk bécs szavában egy régi aprópénzfajta nevét kell látnunk. Pedig Pázmány szerint "a szegény asszony két bécsét inkább becsüllötte, hogy sem a gazdagok nagy adományát." E közmondásunknak az a nyelvemlékekbôl meg nem állapítható jelentése, hogy a magyarnak semmi se, a németnek annyi se új jelentésben új formát kapott: magyarnak Pécs, németnek Bécs: kinek-kinek a magáé!

Repülôtér-fejlesztési tervek

Nemrégiben Marosvásárhelyen tárgyalt a hamburgi repülôtér teherrészlegének vezetôje, valamint a kelet-európai légi utakkal foglalkozó menedzser, akik találkoztak Runcan Petru Stefannal, a vidrátszegi repülôtér parancsnokával, a megyei tanács vezetôségével, valamint a Danubius Befektetési Alap szovátai képviselôjével és Fülöp Jánossal, a Szovátai Fürdôvállalat igazgatójával. A megbeszéléseken jelen volt a Turisztikai Minisztérium államtitkára is.

A marosvásárhelyi repülôtér jelentôsen hozzájárulhatna a térség gazdasági fejlesztéséhez. Ehhez azonban bizonyos nemzetközi feltételeknek kell eleget tenni. A megyei tanács már 1994- ben elindította az Eurodirect tervet, amelynek alapján többek között bôvítik a várótermet, meghosszabbítják a leszállópályát, feljavítják a közlekedésbiztonsági berendezéseket, illetve szabad kereskedelmi övezetet és teherátrakó felületet is kiképeznek. A repülôtér és a megyei tanács vezetôsége több kül- és belföldi magáncéget, légitársaságot bevont a terv megvalósításába. Így jöttek el marosvásárhelyre a német szakemberek, akikkel elsôsorban a repülôtér kihasználási lehetôségét taglalták. A szovátaiak elmondták, sikerült szerzôdést kötni izraeli és magyarországi turisztikai cégekkel, amelyeken keresztül üdülôvendégeket várnak a fürdôtelepre. A kliensek szállítását felvállalná az Angel Airlines társaság. Runcan Petru Stefan a Népújságnak elmondta, tudomása szerint a TAROM felfüggeszt-heti a belföldi járatok közlekedtetését, mivel ezek nem rentábilisak így magán légitársaságok vehetik át majd e szolgáltatást. Jövôtôl pedig Romániában is életbe lép az Open Sky, azaz Nyitott Égbolt Egyezmény, amelynek alapján nem a TAROM- légiopera-tôrök monopóliuma lesz az ország légtere, így bármelyik repülôtér szerzôdést köthet magán légitársaságokkal is a jármûvek fogadására, indítására. Az útvonal- engedélyeket, valamint a járatok beprogramálását a polgári légi közlekedési hatóságtól kell kérvényezni. Ezt a lépést szeretnék elôkészíteni a marosvásárhelyiek az ilyen jellegû tárgyalásokkal. Nemcsak Szováta, hanem a megépítendô Drakula Park is potenciális utazóközönséget jelenthet majd a repülôtérnek. Az utasszállítás fejlesztése mellett jelentôsen megnövekedhet a teherforgalom is. Ezért kérték a hamburgiak támogatását, szaktanácsát a tehertér (cargo) kiképzésére. E terv kötôdik a marosvásárhelyi ipari park létesítésének az ötletéhez is, mivel jelentôsen megkönnyíti majd az áruforgalmat, - cserét a marosvásárhelyi cégek és távolabbi országok között - tájékoztatott a repülôtér igazgatója, aki pénteken a szállításügyi minisztériumban tárgyalt a repülôtér-fejlesztési tervek finanszírozási lehetôségérôl.

Március 18-tól hatályba lép az Országos Egészségbiztosítási Pénztár rendelete, amelynek értelmében eltörlik a gyógyszerek referenciaárát. Mint ismeretes, az orvosságok referenciaárát az Országos Egészségbiztosítási Pénztár szabta meg és a betegeknek a referenciaár függvényében térítették meg a 70 százalékos kedvezményt. Mivel a gyógyszerek piaci ára és a referenciaár között sok esetben nagy különbség volt, és a betegnek ezt a különbséget is teljes egészében ki kellett fizetnie, így a kompenzálás csak elméletileg volt 70 százalékos. Mint Mariana Moldovan, a megyei Gyógyszerészkollégium Egészségbiztosítási Pénztárral kapcsolatot tartó alelnöke elmondta, paradox módon a beteg átlagban a gyógyszer 60 százalékát fizette ki, 40%-ot állt a biztosító.

A referenciaár eltörlése elônyösen érinti a betegeket, ezután a gyógyszerek kiskereskedelmi árának 65 százalékát téríti meg a pénztár. Ezzel megkönnyítették és áttekinthetôbbé tették a gyógyszerészek munkáját is, mert kiküszöbölôdik a sok számigálás, nem beszélve arról, hogy a beteg számára is világosabb lesz, miért mennyit fizet.

Az ártámogatott gyógyszerek számát illetôen a gyógyszerésznô elmondta, a listán több nemzetközi gyógyszermegnevezés szerepel, mint az elôzôn.

Szakmai támogatást kap a tanácsadói központ

A Mentsétek meg a Gyermekeket Szervezet megyei fiókegysége által a 10-es számú általános iskolában mûködtetett tanácsadói központba látogatott kedden délután Olof Riesberg pszichoterapeuta, a svédországi szervezet tagja. A szakember szexuálisan bántalmazott gyerekekkel foglalkozó klinikát vezet, s több alkalommal tartott felkészítôket a megyeszékhelyen tevékenykedô tanácsadói központ alkalmazottainak. Mint Musca Nicoleta, a marosvásárhelyi tanácsadói központ vezetôje elmondta, a svéd szakember felkeresi a megyeszékhelyi központ mellett a temesvári, bukaresti, iasi-i és suceavai központokat is. Látogatásai során felméri a központok tevékenységét, a munkatársakkal együtt elemzi a problémásabb eseteket, s értékeli a központ szakembereinek munkáját.

A rendezvény kapcsán az újdonságokról érdeklôdtünk Musca Nicoletától, aki elmondta, hogy lezárult az általános iskolákban tartott felvilágosító elôadások elsô része.

- A szervezet önkéntesei a megyeszékhelyi 1-es, 2-es, 3- as, 7-es, 10-es és 12-es általános iskolákban számoltak be a tanároknak és a diákoknak az emberi jogokról, a szexuális, pszichikai bántalmazásról, a sérült személyen észlelhetô tünetekrôl. Általános tapasztalat az volt, hogy mind a tanárok, mind a diákok érdeklôdve fogadták az elôadásokat. Sajnálatos tényként említhetjük, hogy önkénteseink minden iskolában találkoztak bántalmazott gyerekekkel. Ezekkel a tanácsadói központ szakemberei is felvették a kapcsolatot, s amennyiben szükséges, foglalkoznak majd velük. Végleges adatunk a gyerekek számáról még nincs, de kb. 50 esetrôl tudunk. A hasznosnak bizonyult felvilágosító elôadássorozatot a közeljövôben folytatjuk a többi iskolában is - mondta a tanácsadói központ vezetôje.

A bántalmazott, viselkedési, tanulási nehézségekkel küzdô gyerekek számára létrehozott tanácsadói központ hétköznapokon 11-17 óra között fogadja a bajban levô gyerekeket, a segítséget igénylô szülôket. Telefonszám: 160-755.

Néhány nappal ezelôtt egy igen hosszú címmel ékesített közleményt kaptunk az APCA vezetôségétôl: "A jelenlegi állapotról és az egyesület igazgatótanácsa által követendô jövôbeni stratégiáról". A személygépkocsi-vásárlók bukaresti központú érdekvédelmi szervezetének bélyegzôjével ellátott szöveget, szokás szerint, egyedül Sarpe Constantin elnök látta el kézjegyével. Hogy kik az igazgatótanács többi tagjai, nem derül ki ezúttal sem az üzenetbôl. De most tekintsünk el ettôl a részletkérdéstôl és nézzük meg, hogyan értékeli az aláíró a történteket.

Mindjárt a bevezetôben emlékeztet arra, hogy a fôvárosi ítélôtábla az 1996. évi 789-es döntésével megfosztott bennünket attól a reménytôl, hogy az államkasszába 10-15 évvel korábban befizetett pénz ellenében egy-egy 1300-as Dacia személygépkocsihoz jussunk.

Mielôtt továbbmennénk, újból fel szeretnénk hívni a figyelmet valami apró mûhibára. Éspedig arra, hogy egy másik okiratban, melyet a közelmúltban a Strasbourgi Emberjogi Bírósághoz benyújtott fellebbezésként ismertettek, a második és harmadik oldalon fölsorolták, milyen igazságszolgáltatási szervek, milyen dátummal és számmal hoztak az APCA-ra nézve kedvezô határozatokat. A listát meglepetésszerûen ugyanaz a Bukaresti Ítélôtáblánál bejegyzett 789/27. 6. 1996-os döntés zárja, amely semmisnek nyilvánította a Bukarest Municípiumi Törvényszék 1995. évi (március 16.) 611-es döntését és elutasította az APCa fellebbezését. Hát akkor milyen kedvezô véleményezésrôl vagy állásfoglalásról beszélhetünk?

De végül is fogadjuk el, hogy az akkori kilátástalan helyzet késztette arra az autóvásárlók védelmezôit, hogy panaszukkal átlépjék az ország határait. Sarpe úr szerint Irinel Stoica ügyvédnô és Adrian Vasiliu ügyvéd, a jogi tudományok doktora közremûködésével 1996. december 4-én azzal a kéréssel fordultak a Strasbourgi Európai Emberjogi Bírósághoz, hogy az a beterjesztett bizonyító okiratok alapján vizsgálja meg a mi ügyünket. A kérelemben rámutattak arra a tényre, hogy a romániai autóvásárlóknak "tökéletesen jogszerû szerzôdésük" van az illetékes intézményekkel (CEC, IDMS, Pénzügyminisztérium). Ezek a "szerzôdések" a vételár befizetésének pillanatában jöttek létre, amikor is a Letéti és Takarékpénztár, valamint a Sporteszközöket Forgalmazó Vállalat a kocsiknak egy késôbbi idôpontban történô átvételére feljogosító, szerzôdésértékû dokumentumokat bocsátott ki. A felperes beadványában nem csupán azt igényelte, hogy a strasbourgi bíróság ismerje el a potenciális vevôk jogát a gépkocsik átvételéhez, de erkölcsi kártérítésre is szerette volna kötelezni a román kormányt a hosszas idôhúzás miatt.

2000. január 12-i levelében a bukaresti APCA elnöke még azt közölte szerkesztôségünkkel, hogy az egyesületnek a strasbourgi bírósággal fönntartott kapcsolatai megélénkültek és kezd bizonyossá válni, hogy jó úton halad az 1996 decemberében benyújtott kérés elfogadása. Mindezeket szem elôtt tartva hideg zuhanyként hat az, amit Sarpe Constantin (legutóbbi 2002. január 24-i) közleményében olvasunk:
"Közel ötéves várakozás után a strasbourgi bíróság nem fogadta el a kérésünket, mert megállapította, hogy nem rendelkezünk a román állammal megkötött törvényes szerzôdésekkel és a kérelmünk nem illeszkedik be az emberi jogi egyezmény elôírásaiba."

Az APCA elnöke ezek után úgy véli, hogy Strasbourgban nem vizsgálták meg kellô felelôsségtudattal és pártatlansággal a folyamodványunkat, a nemzetközi igazságszolgáltatási szervnél másként járnak el, mint ahogyan Romániában tennék. Észrevételét mindenekelôtt arra alapozza, hogy az Európa Tanács bíróságán nem mérlegelték valamennyi fél részvételével a kérés megalapozottságát, hanem elôbb megvizsgálták, hogy a kérelem beinkadrálódik-e a Konvencióba (esetünkben az Egyezmény 1-es számú protokollumának 1-es szakaszába).

Érdekes, hogy a fôvárosban jeges télen is sokan járnak biciklivel. Ez úgy lehetséges, hogy egészen apró kaviccsal, kôporral leszórják az utakat és a járdákat. (Ott sokkal több a kerékpárút és a kerékpársáv, mint Magyarországon.) Tavasszal aztán géppel felseprik, illetve összeszedik a törmeléket.

A zebráknál hangjelzés is van, mely, ha a gyalogosra vonatkozó lámpa piros, lassan kattog, amikor pedig zöld, akkor gyorsan, mint a gépfegyver.

A repülôtérrôl egy kolléga fizette a taxit. Fekete Volvo volt, marokkói sofôrrel. A kocsiban tévé mûködött és Global Position System számítógépes helymeghatározó rendszer, amely általában segít megtalálni a legrövidebb, dugómentes útvonalat a megadott célpontig. Minden városhoz külön lemezt adnak (ha jól tudom) és ki kell választani a nyelvet, ami hangosan figyelmeztet, mikor, merre térj. De néha megviccel a rendszer, mert kirajzolja a képernyôn, hogy most fordulj balra, miközben arra nincs is út, csak megzavarta a készüléket valami állomás.

a városban több helyütt sorban álltak a szabad jelzésre váró autók, de egyszer sem láttam, hallottam tülkölô, hadonászó, idegeskedô vezetôt. Várnak, mert elôbb-utóbb megoldódik a helyzet.

A német-amerikai gépkocsigyártó konszern, a DaimlerChrysler ázsiai partnereivel együttmûködve egy új "világmotor" kifejlesztésére törekszik, amelybôl néhány éven belül közel 1 millió futna az utakon.

Az ötlet az autóipar világméretû összefonódásának újabb fejleménye. A vállalkozás mérföldkônek számít, hiszen eddig kevés motort terveztek ilyen nagy sorozatban elôállítani. Az is ritka, hogy autógyártó cégek együttmûködjenek olyan kulcsfontosságú részegység kifejlesztésében, mint a motor. A DaimlerChrysler amerikai Chrysler részlege, a japán Mitsubishi és a dél- koreai Hyundai a kooperációtól a fejlesztési költségek egyharmados csökkentését reméli. Ez hozzájárulna a kisautók gyártásának nyereségességéhez.

A négyhengeres erôforrást elôször a Hyundai fejlesztette ki, de az elmúlt években a Chrysler mérnökei növelték a motor hengerûrtartalmát, így a különbözô országok közlekedési szokásainak megfelelôen motorváltozatokat lehet létrehozni. A fôdarab tervezésében a DaimlerChrysler Mercedes-Benz csoportjának mérnökei is részt vettek, noha a Mercedes nem kívánja autóiba beépíteni a
"világmotort". Végül is egy egész motorcsalád alapul majd az egységes terven, 1,8 litertôl 2,4 literig terjedô ûrtartalommal, az európai, az ázsiai és az amerikai igényekhez igazítva.

A DaimlerChrysler, a Hyundai és a Mitsubishi várhatóan az elkövetkezô néhány hónapban dönt a gépezet gyártásáról, és az a döntés után két éven belül megkezdôdhet.

Az új motorfejlesztési program hasonló törekvéseket indíthat el a Ford Motornál is, amely a Mazda Motor által kifejlesztett négyhengeres "erô- mûvet" akarja beépíteni egyes Ford, Mazda és Volvo autókba.

Mivel a motor az egyik legköltségesebb része az autónak, a mostani együttmûködés nagy próba lesz a DaimlerChryslernek: vajon képes-e egyre növekvô világpiaci részesedését pénzügyi megtakarítás formájában kamatoztatni. A német-amerikai autókonszern 1998-ban jött létre. Az ázsiai piacra való bejutás érdekében a DaimlerChrysler a Mitsubishibôl 37 százalékos, a Hyundaiból 10 százalékos részesedést vásárolt. De mind a DaimlerChrysler Chrysler részlege, mind a Mitsubishi veszteségesnek bizonyult. A fejlesztési költségek csökkentése az egyetlen lehetôség a két autógyártó számára, hogy újból nyereségessé váljon.

Amerikai gyártóknak eddig még nem sikerült számottevô megtakarításokat elérniük kisautókkal. Ezeket elsôsorban a fiatal, kevésbé pénzes vásárlóknak fejlesztették ki.

A most tervezett új motor kerülne a Chrysler Neon modelljébe is, amely eddig nem állta a versenyt a Honda Civickel és a Toyota Corollával.

Kerékpársáv: az úttesten útburkolati jellel kijelölt - a kerékpárosok egyirányú közlekedésére szolgáló - különleges forgalmi sáv.

Földút: jármû közlekedésére szabadon tartott, eredeti termett talajú vagy ahhoz hasonló anyagú (például tört kô, zúzott kô vagy murva, kavics, kohósalak stb.) út, amelyen legfeljebb talajszerkezetet javító beavatkozás történt, ide értve azon földutat is, amely szilárd burkolatú úthoz való csatlakozás, illetve a vasúti átjáró elôtt legfeljebb 50 méter hosszban szilárd burkolattal rendelkezik.

Szilárd burkolatú út: olyan út, amelynek úttestje szabályosan lerakott kô- vagy mûkô, továbbá beton- vagy aszfaltburkolattal rendelkezik.

Jármû: közúti szállító- vagy vontatóeszköz, ide értve az önjáró vagy vontatott munkagépet is. Azonban nem számít jármûnek a mozgáskorlátozottak közlekedésére szolgáló, emberi erôvel tolt vagy hajtott kerekes szék (tolószék) és a gépi (elektromos) meghajtású kerekes szék - ha sík úton önerejébôl 10 km/h sebességgel gyorsabban haladni nem képes, továbbá a gyerekkocsi és a talicska. Az ilyen eszközökkel közlekedô személyek gyalogosnak minôsülnek.

Gépkocsi: olyan gépjármû, melynek négy vagy több kereke van; a négykerekû "motorkerékpár" azonban nem gépkocsi.

Személygépkocsi: személyszállítás céljára készült olyan gépkocsi, amelyben - a vezetô ülését is beleértve - legfeljebb 9 állandó ülôhely van.

"Motorkerékpár": olyan gépjármû, amelynek két vagy három kereke van és a tervezett legnagyobb sebessége meghaladja a 45 km/órát, továbbá olyan négykerekû gépjármû, amelynek saját tömege legfeljebb 550 kg, és motorteljesítménye nem haladja meg a 15 kW-ot (20-21 lóerôt).

Motoros tricikli: olyan "motor- kerékpár", amelynek három szimmetrikus elhelyezésû kereke van.

Mezôgazdasági vontató (traktor): kerekes vagy lánctalpas kialakítású, legalább két tengellyel rendelkezô, pótkocsi vontatására és/vagy mezôgazdasági, erdészeti feladatú berendezések, gépek vontatására, hordozására, tolására, mûködtetésére alkalmas, 25 km/h sebességnél gyorsabban haladni képes jármû, mely teher- és személyszállításra is alkalmas lehet.

Segédmotoros "kerékpár": olyan két-, három- vagy négykerekû jármû, amelyet 50 cm3-t meg nem haladó lökettérfogatú belsô égésû motor hajt, tervezési végsebessége 45 km/h-nál nem nagyobb, és saját tömege legfeljebb 350 kg.

Biztonsági gyermekülés: külön jogszabályban meghatározott követelményeket kielégítô, a gépkocsiban megfelelô módon elhelyezhetô, a gyermek biztonságos rögzítésére szolgáló berendezés.

· Mit jelöl az angol gyártmányú gépeken a HP, a németeken a PS és az oroszokon a ?C (olv. LSz) jelzés? A gép teljesítményét lóerôkben. A rövidítések a horse power, a Pferde Stärke és a Ëoøaäèíaÿ cèëa (losagyinaja szila) szavak kez-dôbetûi.

· Hol adódnak a legnagyobb hômérsékleti különbségek? Szibériában, Ojmjákon környékén, ahol már -78?C-t is mértek. Január középhômérséklete -51?C, a nyári hôség azonban eléri a 34-35?C-t (Jakutszkban a 39?C-t) is.

· Honnan ered a radar elnevezés? Radio detektion and ranging (rádió, felderítés és letapogatás) angol szavakból. Visszafelé olvasva is ugyanazt a szót kapjuk. Ez utal arra, hogy a radar az ultrarövid hullámok visszaverôdésén alapszik.

· Létezik-e benzinforrás? Igen. A kubai Santa Clara tartományban levô Motembotalban olyan forrást tártak fel, amely nem ásványolajat, hanem tiszta benzint szolgáltat, hatalmas mennyiségben.

· Ki és mikor készítette a ma is használatos 100 fokos hômérôt? Celsius Anders svéd fizikus és csillagász 1742-ben. Egyetemi tanár volt Upsalában, majd az ottani obszervatórium igazgatója. Csillagfotometriával és a Jupiter-holdak keringésével is foglalkozott.

Miért helytelen a kerékpárdinamó elnevezés? A valódi dinamónál az elektromágnes gerjesztésére a gép által termelt áramot használják fel. A dinamó egyenáramot ad. A kerékpár áramfejlesztôjében viszont permanens mágnest találunk, emiatt a gép váltakozóáramot állít elô.

Hogyan lehet klasszikus idômérô óra segítségével meghatározni az égtájakat? Az órát a számlapjával vízszintes síkban tartva, a nagymutatót (óramutatót) a Nap irányába állítjuk, majd a nagymutató és a 12-es óraszám közötti szöget megfelezzük. A szögfelezô vonalak az óra forgástengelyétôl elfelé mutató vége a déli irányt jelzi.

Milyen halmazállapota van a ködnek és a felhônek? Kolloid oldat, mégpedig aeroszol: a levegôben, mely oldószernek tekinthetô, parányi vízcseppek, jégkristályok vagy ezek együttese alkotja a ködöt és a felhôt. E vízcseppek vagy jégkristályok átmérôje 0,005-0,1 milliméter.

Honnan származik a platina elnevezés? A platinát a spanyol gyarmatokon folyók homokjában fedezték fel az arannyal együtt. Scheffer 1752-ben közelebbrôl tanulm&