Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@fx.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Az Egyesült Államok NATO-bizottsága elégedett Románia februári elôrelépésével, jelentette ki Bruce Jackson, a testület elnöke azt követôen, hogy hétfôn találkozott Adrian Nastase miniszterelnökkel.

"Románia jelentôs sikereket ér el és amennyiben így folytatja tovább, jelentôs méretû bôvítésre kerülhet sor", mondta Bruce Jackson. Hozzátette: reméli, hogy a NATO- bôvítése ebben a hullámban hét országra terjed ki, amennyiben nem áll meg e államok fejlôdése.

"Úgy vélem, fontos, hogy a tagjelöltek ne essenek ki a felkészülésbôl, ne kövessenek el olyan hibákat, amelyek lehetetlenné teszik csatlakozásukat. Rendkívül jó példa erre Szlovákia: amennyiben ebben az országban Meciar jut hatalomra, ez valószínûleg Szlovákia bôvítésbôl való kimaradását jelenti majd", jelentette ki Jackson.

Kifejtette: a román haderôreform sikeresnek tekinthetô, a NATO-hoz való csatlakozás tervezete pedig megfelelô módon halad. A Románia észak-atlanti integrációjával kapcsolatos problémákra vonatkozó újságírói kérdésre Bruce Jackson elmondta, léteznek ilyen problémák a civil társadalom vonatkozásában.

Adrian Nastase kiemelte Románia fejlôdésének számos pozitív elemét: a hadsereg reformját, a politikai és gazdasági fejlôdést, a kisebbségekkel való kapcsolatot.

MEDIAFAX

A tanügyi szakszervezet elégedetlen

A tanügyi szakszervezetek szövetsége hétfôn kérte Adrian Nastase miniszterelnököt, vegyen részt a tárgyalásokon és találjon megoldást a kialakult konfliktushelyzetre, jelentette ki hétfôn a MEDIAFAX-nak Aurel Cornea, a Tanügyi Szabad Szakszervezetek elnöke.

A négy szakszervezeti föderáció vezetôi úgy vélik, hogy a tanügyi dolgozók egy részének 5 százalékos béremelése nem kielégítô.

A négy föderáció (FSLI, FEN, Spiru Haret, Alma Mater) elnöke szerint a vidéken dolgozó tanárok többletjuttatásának drasztikus csökkentése beláthatatlan következményekkel jár a vidéki oktatásra.

A szakszervezeti vezetôk újra kérték, hogy a kérdésrôl a miniszterelnökkel tárgyalhassanak. Figyelmeztettek, hogy ha nem sikerül megoldást találni a konfliktusra akkor február 28-án, 11 és 13 óra között kétórás figyelmeztetô sztrájkot tartanak. Ez alatt a két óra alatt a tanulók az iskolában lesznek, de a tanárok nem dolgoznak.

A kormány múlt heti ülésén jóváhagyta az egyetem elôtti oktatásban dolgozó tanügyi káderek 5 százalékos béremelését a rangsorolási bérkoefficiens módosításával.

MEDIAFAX

Kelemen Atilla:

Jogos érdeklôdés övezi a Szociáldemokrata Párt és az RMDSZ országos szintû megállapodásából eredô megyei fejleményeket. A konkrét, és egyes vonatkozásokban pontos határidôket is tartalmazó együttmûködési dokumentum kölcsönös kötelezettségvállalás. Így elhibázott lehet helyi szinten alku, egyezkedés tárgyává tenni például az olyan konkrét tervet, mint a Bolyai Farkas líceum jövôje.

Kelemen Atilla képviselônek, az RMDSZ megyei elnökének a Krónika napilapban megjelent véleménye ezt sugallta, amit a Népújság jegyzetben tett szóvá, hiszen "a szó veszélyes fegyver...", s nem mindegy, hogy hogyan forgatjuk. A megyei elnök az említettek kapcsán kívánta kifejteni álláspontját.

- Az RMDSZ megyei elnökeként szomorúan és bosszankodva vettem tudomásul, hogy az a munka, amit nagyon felelôsen, és a tanügyben tevékenykedôket bevonva próbáltunk elindítani, egy felelôtlen újságírói hozzáállás miatt pontosan a visszájára fordulni látszik. Azt hiszem, hogy a Krónikában közölt hír, aminek értelmében az RMDSZ megyei vezetôsége aggódik, vagy esetleg egyenesen fél bizonyos dolgoktól, ami az SZDP-RMDSZ protokollumban van, például a Bolyai Farkas líceum magyar oktatási nyelvû intézménnyé való átalakításától, az teljes mértékben valótlanság. Mint ahogy az is, hogy az ezelôtt három héttel megtartott sajtótájékoztatón beszéltünk volna errôl. Ezen a sajtótájékoztatón mellettem még négy személy vett részt: Frunda György, Borbély László, Makkai Gergely és Kerekes Károly. Errôl nem beszéltünk.

Az oktatást illetôen Maros megyében mindnyájan megegyeztünk, hogy itt nem nyilatkozatokra, hanem nagyon komoly munkára van szükség. Semmiféle félelemrôl nincs szó, inkább egyfajta aggódásról, ami ezeknek a kérdéseknek a megvalósulásában, gondolom, reális. Ebbôl annyi fog megvalósulni, amennyit nagyon jó érzékkel, illetve hozzáállással a tanügyben mûködô képviselôinkkel megoldunk. Ennek az ügynek csak árthatnak a nyilatkozatok, és abban mindnyájan megegyeztünk, hogy nem irritálni kell sem a magyar, sem a román közeget, hanem nagyon célirányosan tenni azért, hogy ezek megvalósuljanak.

Azt hiszem, el kellene végre oda jutni, hogy nem szájhôsökre van ezekben a kérdésekben szükség, hanem olyanokra, akik komolyan veszik és végiggondolva, egyfajta stratégiát próbálnak megvalósítani. Nagyon sajnálom, hogy ilyen, a valóságot elferdítô módon került valami a köztudatba.

- Annál kevésbé kell "félni", mivel ezt a döntést a központi protokollumba foglalták és a miniszterelnök aláírta.

- Semmiféle félelemrôl nincs szó. Aki engem ismer, tudja, hogy nem is vagyok az a nagyon félôs alkat. Ez egy központi protokollumba is beemelt kitétel. A megközelítésnek különbözô útjai vannak. Mi a legoptimálisabbat szeretnénk kiválasztani tanügyi kádereinkkel együtt. Természetesen az asztal másik oldalán is ülnek, s természetesen egyfajta empátiakészség is kell mindehhez, de egy magánbeszélgetést, amit az ember lefolytat, közreadni nyilatkozatként, ez már az újságírói etikával is ütközik valahol.

- Hol tartanak a megyei protokollum kidolgozásában?

- Volt egy informális beszélgetésünk a múlt pénteken. Mi elôkészítettünk egy nyers szöveget, amit megbeszélésre ajánlottunk. Megegyeztünk a kormánypárt megyei képviselôivel, hogy megtárgyalják az ajánlatunkat. Úgy éreztük, hogy a partnereinkben van hajlam a kérdések megoldására. Vannak természetesen kérdések, amit másként látunk, de remélem, eredményesek lesznek a tárgyalásaink.

- Mit kívánnak tenni a Bolyai-ügyben? Az SZDP megyei vezetésének tulajdonképpen végre kell hajtania azt, amit központi egyezménybe foglaltak. Régebb is az volt a probléma, hogy megegyeztek valamiben központi szinten, ám ez a megyékben nem valósult meg, hanem a legkülönbözôbb módokon igyekeztek azt kijátszani. Most azonban azok, akik az SZDP részérôl, mondjam úgy, körülményeskednek, Adrian Nastase aláírásának a hitelét rontják.

- A tavalyi protokollumról szerintem nincs mit tárgyalni. Pontosan annak a hibáiból tanultunk. Azért vannak az ideiben határidôk és konkrét elôirányzatok, mert láttuk, hogy a tavalyi egyezmény fô hibája éppen az volt, hogy megyei szinteken nem valósult meg, amit felsô szinten megbeszéltünk. Remélem, ez az idén nem így lesz. A Bolyai iskola kérdését beemeltük az országosan megoldandó kérdések körébe. Ezt követni kell, meg kell találni a megoldás legmegfelelôbb módját. Éppen ez, amit a tanügyiekkel, a Pedagógus-szövetséggel és mindenki mással végigtárgyaltunk, és megpróbáljuk a legmegfelelôbb módot megtalálni arra, hogy ez hogyan valósuljon meg.

- Mikor lesz a legközelebbi találkozó?

- A hét végén. Annyit szeretnék még egyszer hozzátenni, hogy az ilyen álhírekkel nem nekem, hanem elsôsorban az ügynek ártanak.

Hozzá nem értés, hátsó érdekek. Errôl lenne szó a marosvásárhelyi közszállítás modernizálásának ügyében? A kijelentés nem tôlem származik, hanem a múlt hét végi buszvásárlási ceremónia egyes résztvevôitôl.

Hogy valami nem stimmel az ügyben, azt már decemberben lehetett sejteni, amikor mély csendben elnapolták a versenytárgyalás megszervezését, mert két személy akadékoskodott (ugyanazok, akik a továbbiakban is). Egyikük kitartóan a farkaslaki cég pályázatát kifogásolta, a szavazásnál pedig tartózkodott, másikuk mindenféle indokot hozott fel, a magas vételártól el egészen addig, hogy kétségbe vonja a licit tisztességességét. Sugallva, hogy valaki(k)nek személyes érdekeltségeik lennének az ügyletben. Az illetô, mellesleg az Utasszállító Rt. és a Voiajor Kft. tulajdonosa, s mindegyre azt hangsúlyozta, hogy
"jó üzlet, de nem mindegy, hogy közpénzzel kötik vagy magánpénzzel", merthogy a kettô között különbség van. Nem nézheti szótlanul, hogy ilyen drága buszokat vegyenek a lakosság pénzébôl. Jogos észrevétel. Kérdés, kire célzott, amikor a jó üzletet emlegette? Errôl azonban nem hallottunk közelebbit. Esetleg nem saját üzletét félti attól, hogy a Közszállítási vállalat bôvülô kapacitásával szemet vet egyes útvonalaira?

Az eladásban érdekelt cég, a farkaslaki Transptur adminisztrátora szónoki kérdést tett fel: hozzá nem értô személyeknek kell dönteniük a 10 busz megvásárlásáról? A bizottságból (heten alkotják) egy személy ugyanis bevallotta, hogy nem ért az autóbuszokhoz, és mûszaki szempontból ne kérjék a véleményét. A cenzor, mert róla van szó, megállapította ugyanakkor, hogy a farkaslaki cég iratai megfelelnek a feladatfüzet elôírásainak, a szavazásnál mégis tartózkodott. Elôször is, másodszor is. Hogy a bizottság tagjai nem értenének az autóbuszokhoz, enyhén szólva túlzás, hiszen egyikük a hivatásos gépkocsivezetô- képzô iskolának az igazgatója, másikuk az Utasszállító Rt.-t vezeti, a helyi közszállítási vállalat igazgatója, s egy év alatt elég tapasztalatot szerezhetett, a polgármesteri hivatal mûszaki igazgatójával kapcsolatban pedig fel sem merülhet(ne) egy ilyen feltételezés. A bizottság két másik tagja közül (RMDSZ-tanácsosok) egyik mérnök, másik jogász, ám ôk a vásár mellett szavaztak.

Summa summarum, a tanács álltak jóváhagyott 200.000 eurónyi összegbôl egyelôre nem korszerûsödik Marosvásárhely közszállítása. Ehhez újabb versenytárgyalást kell szervezni, ami újabb hónapokat jelent. Ezek után jogosan kérdezhetjük: kinek áll érdekében a közszállítás fejlesztésének akadályozása?

Ha meg nem errôl van szó, ki kell teregetni a kártyákat, hogy az utazóközönség számára is világossá váljanak a feladvány összetevôi.

PER-szeminárium Predeálon

Neves politikusok részvételével tartották meg Predeálon február 22-23-án a Project on Ethnic Relations (PER) rendezésében A nemzeti kisebbségek részvétele és a demokrácia megerôsödése, a Szociáldemokrata Párt és Romániai Magyar Demokrata szövetség közti tárgyalások és megegyezések címû szemináriumot. Az RMDSZ részérôl jelen volt Markó Béla szövetségi elnök, Borbély László képviselô, kormányzati ügyekért felelôs ügyvezetô alelnök, Verestóy Attila, az RMDSZ szenátusi frakciójának vezetôje, Kelemen Hunor képviselô, a Szövetségi Egyeztetô Tanács elnöke, Demeter János, az Országos Önkormányzati Tanács elnöke, Markó Attila helyettes államtitkár, a Szociáldemokrata Pártot többek között Viorel Hrebenciuc alelnök, képviselôházi frakcióvezetô, Mircea Geoana külügyminiszter, Vasile Puscas integrációs miniszter, Vasile Dâncu tájékoztatási miniszter képviselte. Ugyancsak jelen volt Teodor Melescanu elsô alelnök, Puiu Hasotti alelnök, képviselô és Mona Musca képviselô a Nemzeti Liberális Párt, valamint Victor Ciorbea elnök és Constantin Dudu-Ionescu alelnök a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt részérôl.

Az RMDSZ és az SZDP 2001-es és 2002-es évre szóló megegyezéseinek elemzése során mind a romániai felszólalók, mind a PER képviselôi - Alen Kasoff elnök, Livia Plaks ügyvezetô igazgató és Dan Pavel, a bukaresti iroda vezetôje - úgy értékelték, hogy az 1989 után eltelt idôszakban fokozatosan kibontakozott párbeszéd és együttmûködés az RMDSZ és a román politikai pártok között, valamint az RMDSZ kormányzati szerepvállalása, illetve aktív részvétele a politikai döntések meghozatalában jelentôs befolyással volt az interetnikai kapcsolatokra, nemcsak Romániában, hanem az egész térségben.

Markó Béla hangsúlyozta, hogy ahhoz hasonlóan, ahogy ma már több más kérdés alapelveivel - mint az integráció vagy a tulajdonviszonyok rendezése - minden demokratikus párt egyetért, konszenzust kellene létrehozni ezen a területen is, a kisebbségi jogok biztosításának kérdését ki kellene vonni a napi politikai viták érvrendszerébôl.

Joris Ghesquire, a NATO jelen levô képviselôje elmondta, hogy a romániai belsô politikai stabilitás az integráció egyik lényeges feltétele. Azt is kijelentette: még nem született döntés arról, hogy a jelöltek közül az idén melyik országokat veszik fel a szervezetbe - olvasható a hétfôi RMDSZ- Tájékoztatóban.

A magyar és a román rendôrség együttmûködésérôl fogadtak el jegyzôkönyvet Bukarestben. A két évre szóló megállapodást Orbán Péter altábornagy, az Országos Rendôr- fôkapitányság vezetôje és Florin Sandu dandártábornok, a román országos rendôr- fôkapitányság parancsnoka írta alá.

A két rendôrség együttmûködését a jegyzôkönyv aláírása után mindkét fôkapitány nagyon jónak és eredményesnek minôsítette. Az együttmûködés alapját az 1997-ben aláírt kormányközi megállapodás jelenti. Ennek az egyezménynek a keretében a kezdeti években egy évre, az utóbbi idôben pedig két évre szóló jegyzôkönyvek rögzítik a konkrét közös programokat.

A különbözô együttmûködési formákból Orbán Péter kiemelte a jogszabályok harmonizációját. Példaként elmondta, hogy a magyar fél komoly segítséget tudott nyújtani tapasztalatainak átadásával a szervezett bûnözés elleni román törvények megalkotásában.

A magyar rendôr-fôkapitány elmondta, hogy a román kollégájával folytatott megbeszélésén felvetette: hozzanak létre egy határ menti közös munkacsoportot, mivel olyan méreteket öltött már a kétirányú határforgalom, hogy az együttmûködésnek ilyen formájára is gondolni kell.

Tegnap 12 intézmény képviselôinek részvételével megyénkben is megalakult a Szervezett Bûnözést Megelôzô Csoport, amelynek tagjai a prefektus, a megyei tanács, a megyei törvényszék, az ügyészség, a pénzügyi igazgatóság, a rendôrség, a román hírszerzô szolgálat, a csendôrség, a tanfelügyelôség, az egészségügyi igazgatóság és a gyermekvédelmi igazgatóság vezetôi.

A csoport feladata elsôsorban a kormány antikorrupciós és bûnözésmegelôzô programjának a végrehajtása. Tegnapi elsô, nem nyilvános találkozójukon a prefektus ismertette nagyvonalakban a kormány erre vonatkozó programját. Ioan Toganel kiemelte, hogy a politikai akarat mellett a korrupció felszámolásához az érintett intzémények összefogására van szükség. A résztvevôk azonban egyelôre csak az általános elvekben egyeztek meg, amelynek értelmében a csoport tagjai minden hónap utolsó hétfôjén találkoznak, illetve szükség esetén az érintett intézmények vezetôi külön-külön is.

Az országos terv elkészülte után készülnek a részegységekre lebontott tervek kidolgozására, amelyet a megyei terv elfogadása kell kövessen. A véglegesítésnek pedig még ebben a félévben be kell fejezôdnie.

A prefektus, akit a csoport vezetôjének neveztek ki, elmondta, megyénkben eddig már történtek ilyen jellegû intézkedések, például az ügyfélfogadás javításában. Ugyanide sorolható a pénzügyi igazgatóság által végzett, éppen folyamatban levô kivizsgálás is, amelynek célja a közpénzek és közpályázatok sorsának követése.

Öt díjat - köztük a legjobb filmért járó elismerést - kapott a Gyûrûk ura címû film a Brit Filmakadémia díjainak (Bafta) vasárnap esti kiosztásán.

A londoni ünnepségen a brit és a nemzetközi filmszakma színe-java vett részt, olyan nagyságok versengtek egymással, mint Russel Crowe, Kevin Spacey, Colin Firth, Nicole Kidman, vagy Judi Dench. A Brit Filmakadémia, amely több mint 50 éve jutalmazza a szakma legjobbjait, idén elôször rendezte meg díjkiosztó ünnepségét az egy hónap múlva esedékes amerikai filmdíjak, az Oscar átadása elôtt. Az eseményt egyenes adásban közvetítették az Egyesült Államokban is.

A Gyûrûk ura, Tolkien regénytrilógiájának elsô része alapján forgatott epikus filmet tizenhárom díjra jelölték. A legjobb filmalkotás mellett rendezôje, Peter Jackson elnyerte a legjobb rendezônek szóló elismerést, a film kapta az Orange közönségdíjat és a legjobb maszk, valamint a különleges látványért járó elismerést. A nagy vetélytárs, a J.K.Rowling regényébôl készült Harry Potter film ugyan nyolc kategóriában kapott jelölést, ám egyetlen díjat sem nyert.

Három díjat - köztük a legjobb zenéért és a hangmérnöki munkáért - kapott viszont a Moulin Rouge címû zenés fim, kettôt a Gosford Park, az Egy csodálatos elme és a francia Amélie címû alkotás.

A legjobb külföldi filmnek nagy meglepetésre a mexikói Amores Perrost, Alejandro Inárritu rendezô alkotását választották az ítészek.

A legjobb színésznô díját a filmakadémia Judi Dench angol színésznônek ítélte az Iris Murdoch angol írónô életérôl szóló Iris címû filmben nyújtott alakításáért. A 67 éves színésznô idén immár kilencedszer kapott Bafta-díjat, és olyan vetélytársakat utasított maga mögé, mint Nicole Kidman (Moulin Rouge), Reneé Zellweger (Bridget Jones naplója) és Sissy Spacek (A hálószobában).

A legjobb férfi alakítás díját Russel Crowe nyerte el az Egy csodálatos elme címû filmben nyújtott teljesítményéért. Crowe filmbeli partnere, Jenifer Conelly a legjobb nôi mellékszereplônek járó díjat kapta. (Russel Crowe-t és Judi Denchet azonos kategóriákban jelölték az amerikai Oscar-díjra is.)

A Robert Altman rendezte, a brit filmszakma legnagyobbjait felvonultató Gosford Park címû filmnek ítélték a legjobb brit filmnek járó Alexander Korda díjat. Altman filmje elnyerte a legjobb jelmezért járó elismerést is. Brit filmszínész, Jim Broadbent vehette át a legjobb férfi mellékszereplônek járó díjat az Iris címû filmben nyújtott alakításáért.

Warren Beatty amerikai színészt, rendezôt életmûve elismeréseként a Brit Filmakadémia tagjává választották.

Még az idén újraindul a keskeny nyomtávú vasút?

Még az idén esély van arra, hogy a Marosvásárhely-Ákosfalva szakaszon újrainduljon a forgalom a keskeny nyomtávú vasúton - tájékoztatott a megyei tanács elnöke, Virág György. Errôl a kérdésrôl folytatnak tanácskozást a vasúti aktívumokat kezelô vállalat, a vízügyi igazgatóság, a távközlési szervek, a polgári védelem, valamint az Alsó-Nyárád menti községek vezetôinek bevonásával. A vasútkezelô vállalat a megye és a helyhatóságok logisztikai támogatását kérte a forgalom újraindítása érdekében, hisz az utasszállítás a jövôben csakis úgy képzelhetô el, ha a helyhatóságok felelôsséget vállalnak a területükön fekvô vasúti melléképületekért, s megoldják a jegyárusítás és - ellenôrzés kérdését is.

A szakemberek szerint a sínpálya - amely a Nyárád egyes szakaszain gyakorlatilag a gát szerepét is betölti, s a sûrû kiöntések során rongálódásokat szenvedett - kisebb javításokkal mûködôképes állapotba hozható. Ugyanakkor néhány lelkes vasúti szakember üzemképessé tett egy mozdonyt és két vasúti kocsit, amellyel megoldható a közlekedés az Ákosfalváig tartó mintegy 18 km-es szakaszon. A felújítás költségvetési pénzbôl történhet, de a mûködés csakis az érdekelt helyhatóságok támogatásával - akár anyagilag is - képzelhetô el.

Ma a Közmunka-, Szállítás- és Lakásügyi Minisztériumban jóváhagyják Maros megye területrendezési tervét, melybe a keskeny nyomtávú vasutat is belefoglalják. Ha az Ákosfalváig terjedô elsô szakaszon a tapasztalat pozitív lesz, akkor - elsôsorban turisztikai céllal - a forgalmat kiterjesztik Szovátáig, illetve a mezôségi vonal újonnan forgalomba helyezése is szóba kerül.

Virág György tanácselnök szót ejtett a marosvásárhelyi Nemzeti Színház ügyében tett bukaresti megbeszélésrôl, melynek eredményeként, ha a született határozatot gyakorlatba ültetik, a megyei tanács válik az intézmény fôutalványozójává. Az intézmény mûködéséhez azonban a megyeszékhelynek is hozzá kell járulnia, s a Mûvelôdésügyi Minisztérium - a már átutalt 12 milliárd mellett - további 1,8 milliárd lejjel támogatja Caragiale összes színrevitelét a román tagozat 40. évfordulója és a Caragiale-év alkalmából.

Ezzel kapcsolatban a tanácselnök kifejtette, hogy eddig sem az ellen volt kifogása, hogy mint fôutalványozó aláírásával felelôsséget kell vállalnia, hanem azt próbálta elmagyarázni, hogy a további tíz mûvelôdési intézmény mellett a megyei tanácsnak nincs lehetôsége egy újabb átvételére, miközben Marosvásárhely egyetleneggyel sem rendelkezik. A "tájékozatlan" Octav Cozmânca közigazgatási miniszter, aki csak most értesült errôl, telefonon a helyszínrôl felkereste Dorin Florea polgármestert, s a tízbôl legkevesebb öt intézmény átvételére kérte, amire ígéretet is kapott. Hogy ez az ígéret, valamint a színház társfinanszírozása (a központi elképzelés szerint a szigorúan vett mûködési költségeket, perspektívában pedig az épület karbantartásának költségeit is a városnak kell vállalnia) miként valósul meg, arról a tanácselnök meglehetôsen szkeptikusnak mutatkozott, azt azonban hozzátette, hogy amennyiben nem kapják meg az ígért támogatást, amikor a kiutalt pénz elfogy, egész egyszerûen nem lesz mibôl fenntartsák az intézményt, lakatot tesznek a kapujára.

A Szociáldemokrata Párt (PSD) alkotmánymódosítási tervezetében javasolni fogja, hogy az alaptörvénybôl töröljék a kettôs állampolgársággal rendelkezô személyeknek a köztisztségek betöltését megtiltó elôírást, jelentette ki Vasile Dîncu tájékoztatási miniszter a közszolgálati rádióban. "Szükségünk van azok szakértelmére, akik külföldön, demokratikus rendszerekben éltek", mondta a miniszter. "Ez a kulcsa a diaszpórával szembeni magatartásunk módosításának. A román diaszpórának általában sikerült megállnia helyét a világban, tehát imázsteremtôk anélkül, hogy ezt meghálálnánk nekik", tette hozzá Vasile Dîncu.

MEDIAFAX

Volt egy mondás régebb, nem tiltotta le a hatalom, újságban is megjelentetett kis ápriliskodás: "Itt a tavasz, doszárba szökkennek a panaszok." Bájjal ismételgettük, ha kimondtuk, csökkent a feszültség. Politikai kabaré helyett effélék, no meg a diktátorról fogant viccek jelentették a biztonsági szelepet. Elmúlt a diktatúra, új világ van. Egy keserû kolozsvári költô (Augustin Pop) írja: "A kommunizmusban / rád ripakodtak: / Fogd be a szád! / A demokráciában meg / naponta ismétlik: / Beszélj, csak, mondjad, mondjad! / úgyse figyel rád senki" - a dolgok mégsem egészen így állanak. A diktatúra átka hetedíziglen sújtja az országot. Alig telt el egy évtized, és lám, elôbukkant minden, ami rossz, ami mocsok, a rosszul vezetett, ésszerûtlenül irányított gazdaság és társadalom, a parancsuralmi rendszer minden bûzös hordaléka feljött a színre, a szellemi fertôzöttség és az erkölcsi züllés soha nem tapasztalt méreteket öltött. Úgy tûnik, nincs megállás a lejtôn. Semmiféle kormányzás nem tudott használható stratégiát kidolgozni, a gazdaság egyetlen "szektora" sem mozdult el jó irányba: nincsekkel tele a zsák, nincs versenyképes mezôgazdaság, ipar, nincs normális közlekedési hálózat, nincs intenzív kereskedelem; van ellenben tömény nyomor, progresszív elszegényedés, és olyan vad korrupció, hogy a szicíliai maffia két kézzel szalutál. Van hivatali vaskalaposság, kôkemény bürokrácia, decentralizációt hirdetô központosítási program, és persze van képmutatás, álszenteskedés, utazgatás, találkozások, nemzetközi pofafürdôk (hiányolom a nyakszirti puszikat), van konferenciaturizmus, van pártoskodás, szájtépés, sajtókonferencia-mánia, kölcsönös vádaskodás, szenzációhajhászás: sajtóban, tévében, köztereken. Van levegô helyett méreg, édesvíz helyett szürke lé a csapban, mindennapi kenyerünk mellé fél kiló aszalt sóhajtás.

Nem tudok napirendre térni afölött, hogy bármilyen tönkrevert országot "örökölt" is Ceausescutól ez a nép, olyan bandákat ültet folyamatosan (demokratikus úton, általános szavazással, hogyne) a nyakába, amelyek mindent, ami szent, egyszerûen beledöngölnek a földbe.

Kiábrándító, hogy nem lehet elôre jutni. A leginkább kétségbeejtô a lelkiismeretlenség. A nyílt, szemérmetlen hazudozás. A populista diskurzus, a nacionalista vakduma. Tessék végiglapozni a "forradalom utáni", "posztdecembrista" sajtót: nincs nap, hogy a "szabad szó" tollforgatói (a politikából kicsöppent tollnok veszélyesebb a sebzett ragadozónál) ne lônék be olvasóikat a gyûlölet drogjának napról napra növekvô adagjával.

"Doszárba szökkennek a panaszok?" Hol van az már. Az új képzavar másról szól. Jön a tavasz, kezdôdnek a tüntetések, a sztrájkok, szárba szökken az elégedetlenség, és kivirágzik a manipuláció, a bajokat elfedni kívánó gyûlöletkeltés, a magyarellenesség, a nyílt uszítás. Nem ismétlôdhet meg Marosvásárhely fekete márciusa, hangoztatják, akik egyebet sem tettek, mint azon munkálkodtak, hogy igenis, ismétlôdjék meg a pogrom. Hogy csapjanak össze az emberek. Mert a zavarosban megint lehet halászni: új pártot alapítani, feltámasztani a vasgárdát, annak "kor- szerûsített" - "eurokonform" - változatát, delegációk élén tündökölni, és fröcsögni, és fröcsögni, vagdalkozni, átkozódni. Közben persze szép ügyesen tollasodni, gazdagodni, fórumokon elnökölni, feleségestôl grasszálni, keresztapát játszani a nagy családban, benyomni a putyeróba az egész nyámurengit - és boldog lenni végre, hisz ennek a mesének sosincs vége.

Aki a statisztikát (meg a stikát) kedveli, húzzon egy-egy strigulát minden rágalombimbónál - mondjuk, március 15-ig. S aztán tovább.

Városházi sajtótájékoztató

Marosvásárhely polgármestere, Dorin Florea 2 hónapra felfüggesztette tisztségébôl Cîrcu Ioant, a Víkendtelep adminisztrátorát. A döntés oka: Cîrcu nem akadályozta meg, hogy a szórakozóhelyen levô egyik hétvégi ház tulajdonosa betont öntsön egy 25 négyzetméteres közterületre. A tisztségre egy hölgy pályázik - jelentette ki újságírói kérdésre válaszolva a polgármester, ám nevet nem volt hajlandó mondani. Cîrcu Ioan megkeresésünkre meglepetten válaszolta: a döntést nem hozták hivatalosan tudomására, nem tudja azt sem, ki lesz az utódja. Elmondta, hogy aláveti magát a polgármester döntésének, mert ô "nem az a típusú ember, aki ragaszkodik a székéhez", de bizonyítani tudja: mindent megtett azért, hogy megakadályozza a törvénytelenséget. Átiratokat, figyelmeztetéseket küldött, de nem történt semmi az ügyben. A polgármester szerint Cîrcu 2 hónapot kap arra, hogy helyrehozza hibáját.

Transilvania Club néven turisztikai programot hirdet meg a polgármesteri hivatal, az iratokat tegnap juttatták el az illetékes minisztériumokhoz. Dorin Florea sietve kijelenttette: nem a Dracula Park ellen készítik a programot, hanem annak kiegészítôjeként. A turisták a Dracula parkbeli séta után Marosvásárhelyen tehetnek látogatást, informálódhatnak a hamisítatlan, csonkítatlan történelemrôl. Van mit mutatnia Marosvásárhelynek, olyan turisztikai objektumokat, mint a színház, a megyei könyvtár, a vár stb. Florea ajánlatot tesz a 100 kilométeres körzetben levô városok, Kolozsvár, Gyulafehérvár, Brassó, Beszterce, Nagyszeben önkormányzatainak a társulásra a terv magvalósítása érdekében.

A Nemzeti Színházzal kapcsolatos botrány kirobbanásáért felelôsöknek bocsánatot kellene kérniük elsôsorban a színészektôl, akiket 2 hónapig fizetés nélkül hagytak, valamint a lakosságtól - jelentette ki a polgármester, hozzátéve, hogy ô csak lemondást fogad el. Hogy kikre gondol, ismételt kérdésünkre sem volt hajlandó neveket mondani, csak annyit említett, hogy a megyei tanács végrehajtó vezetésére vonatkoznak kijelentései. Az lesz a groteszk, ha a kormány visszautalja - a törvény alapján - a színházat a megyei tanács alárendeltségébe, tette hozzá. Továbbra is a megyei tanácsnál maradva Florea bírálta a pénzalapok leosztását Marosvásárhelynek, kevesellve a kiutalt összeget a város pénzbeli hozzájárulásához képest. Ugyanakkor a prefektus közvetítését kérte a megyei tanács képviselôivel való mihamarabbi beszélgetéshez.

Csegzi Sándor alpolgármester közel kéthetes ázsiai útjáról hazatérve a sajtótájékoztatón elmondta: a helyi önkormányzatok egyedüli képviselôjeként vett részt Ion Iliescu államelnök hivatalos küldöttségében. Az ázsiai utat gazdasági kapcsolatfejlesztés céljából szervezték, magába foglalta a látogatást az Arab Emirátusokba, Japánba, Vietnamba, a Fülöp-szigetekre és Szingapúrba. A küldöttségben 128 személy vett részt, fôként üzletemberek. Az alpolgármester hangsúlyozta: olyan személyes kapcsolatokat sikerült kialakítania mind a külföldi, mind a hazai tisztségviselôkkel, a kereskedelmi kamarák, külügyminisztériumok, követségek képviselôivel, amelyek fontosak lehetnek a helyi projektek megvalósításában. Az ázsiai út során több ízben is bemutatta Maros megye terveit, az ipari parkra, repülôtérre vonatkozó programokat, sôt Iliescu elnök ígéretét is elnyerte e tervek támogatására. Ha pedig minden jól megy, megtörténhet, hogy egy japán cég kerékpár- és robogógyárat épít Marosvásárhelyen, esetleg üzleti kapcsolat jön létre ázsiai cégek és az Azomures között.

Képernyô

Kovács Annamária marosvásárhelyi olvasónk írja: "Az amerikai gyerek tizennyolc éves korára nem kevesebb, mint tizennyolcezer gyilkosságot néz végig filmen és a televízióban. De a valóságos életben is tapasztalja az erôszakot. Az úgynevezett durva individualizmus jelensége ott igen régi, még a bevándorlás korából való. Vagyis hogy én meg fogom szerezni azt, amit akarok; ha te is meg tudod szerezni a magadét, rajta - és pokolba mindenki mással! Az "újvilágban" minden arra biztat, hogy te légy a legjobb, a legerôsebb. Megmosolyogtuk annak idején Cassius Clay (alias Muhammad Ali) dicsekvését: én vagyok a legszebb, a legerôsebb, a legügyesebb stb. De ott ez volt a természetes, senki sem ütközött meg rajta, hiszen bárki, aki a sikert hajhássza (és ki nem?), dicsôíti a hatalmat, az erôt, és igyekszik jól
"eladni magát".

Hozzánk ez csak most kezdett "begyûrûzni", hiszen régebben a gyerekek mégiscsak a szülôktôl, a tanáraiktól, (a kommunizmus alatt kisebb részben) az egyházak papjaitól tanulták meg az emberi értékeket. Ma? Egyre inkább a televízióból és a filmekbôl.

Azt tapasztalom, hogy a szülôk közül igen kevesen ellenôrzik, mit néz a gyerek. A többség úgy véli, a tévé nagy ajándék, mert boldoggá teszi a gyerekeket, leköti ôket, és amíg a készülék elôtt ülnek, nincs velük baj. Persze az olyan gyerek, akivel igazán törôdnek, akit a mások tiszteletére nevelnek, aki érzékeny és kellemes egyéniség, az nem válhat máról holnapra brutálissá: csak mert nézi a tévét. De aki otthon nem igazán fontos, akit elhanyagolnak, magára hagynak, az ki van szolgáltatva az ilyen hatásnak. Nálunk az utóbbi években felgyorsult az elszegényedés. Mind több család él a létminimumon vagy az alatt, olyanok, akik korábban viszonylag decens életmódot folytathattak, volt valamilyen munkahely, egy akármilyen fizetés, nem éheztek, néha kirándulhattak, járhattak színházba, minden ötödik évben eljutottak a tengerre is. Éltek, ahogy éltek, de az adott körülmények között egyébre nem is számíthattak. Álmodoztak, de nem terveztek semmit.

Most az az élet szépnek tûnik. Nagyon hosszú idô kell (az átmenet, ugye), míg majd mindenki elrázódik valahogy. A pauperizálódást egyes rétegek nem tudják elkerülni, az állam pedig maga is szegény és gyenge ahhoz, hogy megfelelô szociális hálóval védje ôket. Úgyhogy a helyzet csaknem kilátástalan: gyereknemzedékek nevelkednek fel egymás után ezen az erôszakos (szub)kultúrán. És az életben tapasztalt erôszakot sikerrel fokozza a médiából érkezô violencia. Nemcsak az agresszivitás növekedik, hanem egyúttal érzéketlenebbé válik a gyerek. De hiszen magunk is közönyössé váltunk; minden este látunk erôszakot, háborút, gyilkosságot, katasztrófát, véres összecsapásokat (gyakran élô közvetítésben), tömeghalált is akár - de már meg sem rezzen az arcunk; meghaltak és kész, mit tehetünk mi innen, a képernyô elôl? Semmit, sajnáljuk ôket, esetleg, ha lesz gyûjtés, adunk valamit az árvák és a menekültek segélyezésére. És kész, jöhet a következô bunyó.

Jó volna, ha elôbb önmagunkat vizsgálnók meg, elemezzük (mintegy kívülállóként) tévénézési szokásainkat, napirendünket - és mielôtt fölfutna a vezérhangyánk az elsô uborkafára, sétáljunk egy nagyot valakivel - társunkkal, gyermekünkkel, akit szeretünk - kézenfogva, és beszélgessünk, barátaim, beszélgessünk. Tanuljuk újra átbeszélni gondjainkat, mindennapi problémáinkat, érezzünk együtt szeretteinkkel és másokkal, kezdjük el együtt újra az életet. Nem lesz könnyû, de nem is oly nehéz. Hiszen már tudjuk, hol a hiba.

Ja, és ha tévét nézünk, beszéljük meg azt is, amit látunk. Ne habzsoljuk egymás után a filmeket, mert az egyik kitörli a másikat, és a végén semmire sem fogunk emlékezni, csak arra, hogy Stallone jól oda...tt neki! És legközelebb majd jól megverjük... a csövet, ha hajnali háromkor kukorékol a szomszédasszony gyöngykakócája..."

Hiányszakma

"Grafológusnak nevezzük azt a személyt, aki kézíráselemzésbôl képezte magát legalább kétéves intenzív tanulmányi idôszakon keresztül. A grafológusok azon munkálkodnak, hogy kidolgozzanak egy, a kutatások által alátámasztott, tudományosan elfogadható, érvényes és megbízható ismeretanyagot. (...) A grafológus az eredeti kézirat elemzése során az írás készítôjének személyiségét tanulmányozza. Az eredeti kézirat faxolt vagy fénymásolt példányának az elemzése során a grafológus rendelkezésére kell állnia olyan információknak, melyek az írásminta keletkezésekor fennálló körülményekre utalnak(...) A grafológus munkáját csak az illetékességével és szakértelmével összeegyeztethetô területeken belül végezheti, azon állam törvényeinek szellemében, melyben a grafológus hivatását gyakorolja. (...) A grafológusnak ragaszkodnia kell a legnagyobb fokú titoktartáshoz a bizalmas információk területén, és a megbízó vagy az elemzés alanyának, vagy annak törvényes képviselôje engedélye nélkül nem hozhat nyilvánosságra semmiféle, az írásmû szerzôjére vonatkozó információt." (Részletek a Grafológusok Etikai Kódexébôl az Amerikai Egyesült Államokban)

Gáspár Jolán Andrea grafológus a Bihar megyei Érsemlyénben született. Nagyváradon érettségizett, Bukarestben angol-francia külkereskedelmi levelezést tanult, majd az Egyesült Államokban vett részt egymás után két rövidebb pszichológiai tanfolyamon.

- Hogyan lett Önbôl mégis - grafológus?

- Mindkét tanfolyamot ösztöndíjjal nyertem, harmadikra is pályáztam, de egy ostoba betegség megakadályozott a részvételben. 1998-ban Marosvásárhelyre jöttünk a nyári szünidôben, és a Természetgyógyászat címû folyóiratban láttam, hogy a budapesti Grafológiai Intézet és a Pedagógiai Intézet közös közremûködésével grafológusképzés indul. Persze ez már nem ösztöndíjjal megy, kemény pénzbe kerül. Jelentkeztem, elôképzettségem figyelembe vételével jutottam be. Kétéves képzés következett, hosszú távú levelezôi képzés, havonta egyszer-kétszer kellett Budapestre utaznom. Erdélybôl akkor csak magam jelentkeztem ilyen képzésre. Tizenkét tantárgyat tanultunk, félévenként vizsgáztam: általános pszichológia, személyiséglélektan, patopszi- chológia, pszichometria, grafológia (elmélet), grafoszintézis, grafoanalízis, holisztika, pedagógia, etika...

- Egyébként milyen adottságok szükségesek ahhoz, hogy valaki grafológussá váljon?

- Fontos a humán beállítottság, az új iránti nyitottság, az érdeklôdés, a titoktartás, melyet a nemzetközi etikai kódex a személyiség sérthetetlensége miatt a legszigorúbban megkövetel. Kutatói és beleérzô képesség, türelem és tárgyalóképesség. Hogy a megfigyelôképességrôl ne is beszéljek.

- Nagy felelôsséggel jár tehát.

- Igen. Mikor megszereztem a diplomát, eskütétel következett, akár az orvosoknál, lelkészeknél, ügyvédeknél. Majd a Magyar Írástanulmányi Társaság és az Európai Grafológiai Társaság nyilvántartott belsô munkatársa lettem.

- Mi következett azután?

- Az államvizsga dolgozatom a román írástanítás és ennek keretében a romániai magyar írástanítás elemzésérôl szólt. Figyelembe véve szerte a világon a képzéseket és a növekvô igényt, a budapesti Grafodidakt Grafológusképzô Személyiségfejlesztô Intézettel karöltve Romániában is elkezdtük a grafológusképzést. Az intézet képviselôje és elôadója vagyok. Sepsiszentgyörgyön élek, férjem marosvásárhelyi, apósomék itt élnek. Havonta oktatok, ez felsôfokú oktatásnak felel meg, a képzés a marosvásárhelyi Népi Egyetem épületében folyik, 2001 januárjától magyarul, októberétôl románul is, a romániai standard szerint.

- Meg lehet-e élni abból, hogy valaki grafológus?

- Világszerte: jól. Szakosodtak a grafológusok, az íráselemzôk klinikai, pedagógiai, igazságügyi, üzleti, pályaválasztási szakterületeken dolgoznak, intézményekben vagy magánvállalkozásban. (Tessék csak arra gondolni, miért kérnek manapság a cégek, vállalkozások kézzel írott önéletrajzot a munkavállalóktól...) Vagy tanulási nehézségekkel küszködô gyermekek, fiatalok segítésében mûködhet közre a grafológus. Tehát van rá kereslet - hiányszakmának számít. Ami engem illet, meg tudnék élni belôle magam is, de tovább folytatom tanulmányaimat, igazságügyi írásszakértôvé képezem magam, ugyancsak Budapesten. És ez is nagyon sok pénzbe kerül.

- Min dolgozik jelenleg?

- Itt, Maros megyében március 19-21. között pedagógusoknak ajánlott grafológiai tanfolyamot tartok, továbbá a Romániai Grafológiai Egyesület megalakításán ügyködöm, a 82 éves dr. Andrei Athanasiu professzor úrral, aki 1949-ben (!) doktorált grafológiából, de pszicológiai téren, és aki a bukaresti Titu Maiorescu Pszichológiai Egyetem grafológia katedrájának a vezetôje. A nemzetközi szakirodalmat fordítom román nyelvre, az egyetemi képzésben tananyagként szolgál - de mert nem azt a fajta "grafológiát" ûzöm, amivel sarlatánok nagy pénzeket keresnek, könyv alakban egyelôre nem tudom megjelentetni a tudományos alapokon nyugvó grafológiáról szóló fordításaimat és dolgozataimat, tanulmányaimat.

- Ha valaki személyesen óhajtana érdeklôdni az itt érintett szakterületek valamelyike iránt, mi a teendôje?

- Általában minden hónap végén Marosvásárhelyen tartózkodom, elérnek a Népi Egyetem Rózsák téri székházában. Levélben is fordulhatnak hozzám, sepsiszentgyörgyi címemen vagy az Új Idôk címû, kéthetente megjelenô erdélyi laphoz fordulva, melynek munkatársa vagyok. Postacímem: 4000 Sfîntu-Gheorghe, B-dul Grigore Balan, 53. sz., 9C tömbház, 13-as lakás, telefonszámom: 067/321-585.

Van a falu, de valójában: volt.

Híre, neve, kedve nincs. Ami van: szegényszag, parlagfû. Ha nagy ritkán halommal gyarapodik a temetô, úgy nô a faluvég.

Igazság szerint nincs is faluvég, legalábbis nem tudni, az élet hol kezdôdik. Házszámról a faluban nem szokás beszélni, olyasfélét számon nem tart senki már. Szórványfalu, szórvány még. Ma, holnap s azután - ír a monográfia effélét, de ez egyáltalán nem biztos. Biztosabb inkább, ami nincs.

Sok, ami sok, mondja Ölyves bá. Igyak, adja a kulacsot, arcát darócba törüli. Úgy tartja, smirglizi a ráncokat. Bár, ahogy látom, mindegy lenne neki már. Asszony volt, ma már nincs, gyermekbôl kettô, unokából nyolc, "a menyem megint hozós lett", jön tehát a kilencedik... Másik fiát elvitte a Forma- 1, ír idônként levelet, de jönni nem jönne az istenért.

Ölyves bá: tôle meg is dögölhetünk. Úgy segélje meg ott a Jóisten!

Amerika.

Messze csúszhatsz, az anyja keservit!

Ifjabb Ölyveséknél tömény gyermekszag, az asszony öblíti a rongyokat. A teknô hosszában nagy hasa el van jól. Szappanhabos buborékok pukkannak a gyermekek orrán.

Okosak, mondja Ölyves bá, hollandul is tudnak már néhány szót. A házban lassan minden holland lesz, ha legalább még kétszer fordulnak erretájt.

Ülünk. Ifjabb Ölyves sokat nem beszél, csak mutat az asszonyra: állandóan megesik. Ha megesik, hát megesik.

Egy gólya elsiette a visszatérést, számol be a tévéhíradó. Nézik kíváncsian a gyermekek.

Szép madár, mondja az egyik.

Tollászkodik is, mondja a másik.

Gólya, gólya... szólja ki a harmadik.

Ifjabb Ölyves felugrik: hallgass, az istenit!

A gyermekek sorra mind: gólya, gólya, vaslapát... Ifjabb Ölyves két vasujjával tömíti füleit.

Javít a kisebbik: Gólya, gólya, gelice...

Ez már más, húzza magához ifjabb Ölyves a kisfiút. Hozzám pedig így: mindig lesz valahogy.

Jó nagyokat hallgatunk.

Mindig lesz valahogy.

Ha kilencrétûleg hajlok is...

Ha kilencrétûleg hajlik is.

Kint a tornácon vén Ölyves újságpapírba csavar jó csipetnyi vágott dohányt, csípôs bagószaggal kínál meg a mezôségi szél. Az öreg szimatol. Mondja: tavaszt ígér ez az ájer, nemsokára mennek a havasra fel. Addig Mányi is megcsinálja, amit kell.

Az öreg úgy szippant a pipájából, ahogy pásztorember szippantani szokott: mélyen, hallgatagon.

Ha kortyol egyet a kulacsból, akkor már dudorászni kell: Én Istenem, adjál szállást....

Olvasó

Negyvenöt éves a Napsugár. Arany Toldiján, Petôfi János vitézén nôttem fel. Meg a Napsugáron és késôbb az Utunkon. Hozta a postás a Falvak Dolgozó Népét, aztán az Elôrét is. Utunkból csak kettô járt a hét faluból álló községbe, az egyik az enyém volt. Néhány napos késéssel érkezett. Elôbb valaki mindig "kiolvasta". * Lászlóffy Aladár köszöntôje: "Volt nekem egy Napsugaram, / Vele múlt el telem, nyaram. / Évek erdejét bejártam, / jobb játékot nem találtam. / Hajam ôszül, szívem gyermek, / most is vele ünnepelek, / vele múlik telem, nyaram, / van nekem egy Napsugaram." * Mit játsszunk? Mit játsszunk? Nincsenek elôadható darabok, sírnak a mûkedvelôk. Mi az, ami ma telt házat vonz? * Hát például Sütô András új mûve, a Vigyorgó búbánat. * Bogdán László vélekedése a Háromszékben: "Ha nem félnénk leírni, mondhatnánk, hogy a keresés a lényeg. A boldogság keresése. Sütô újabb Creanga-átirata, messze kerülve az eredetitôl s távol az »eredeti« Csillagvitéztôl is, történelemfilozófiai látomássá nemesedik a mesejáték keretében, mintha a Csongor és Tünde egy elvarázsolt plebejusváltozatát, kései leágazását olvasnánk, de közelebbi példát is hozhatunk: Sütô Vigyorgó búbánata leginkább Illyés Gyula remekmûvével, a Dupla vagy semmivel áll rokonságban. Minél hamarabb szeretnénk látni színpadon. Ma, mikor rendezôk, színházigazgatók és színészek állandóan darabhiányról siránkoznak, a tamtamdobokat kellene verni örömünkben, hogy a bábjáték bájából évtizedek után mi is kelt ki!..."

Világraszóló maskaráda

Meg kell állni Tordán, fejet hajtani a báró Jósika Miklós emlékére állított márványtábla elôtt, beosonni az ódon falak közé, ahol a vallásszabadság kimondatott, ki kell lépni a padsorból, ha gyéren szállingózik harangkondulásra a református közösség. Látom, a megszokott helyükre ülnének, mit hirtelen mi foglalunk le, beláthatóan övék a hely, ám a szellem közös, így hát mondom: csak tessék parancsolni, mire markáns arcú öregúr: mások parancsolnak itt…

A mi úticélunk persze Torockó, látni húshagyókedd után az elsô vasárnapon a világraszóló farsangtemetést. Tordáról irányt Borrév felé ajánlatos venni, egyrészt, mert kitárul az Aranyos vidékének mesés szépsége, másrészt az út is csak a Székelykô árnyékában nemrég épült apácakolostorig járható, onnan tovafelé erôsen rázós, úgy tûnik, a világörökség része már aligha számít…

Ide valóban Jókai szeme kell, nem célunk a nagy mesemondóval versenyre kelni, hogyan is tehetnénk, mindössze csak annyit, hogy jön, kanyarog a kék sziklák közt szembe velünk a zöld Aranyos. Nem hoz a csodálatos katlanokból már aranyat; gazt, mûanyagot jócskán kivet a partjára, holott hozhatna bizony aranyat is "zsákszámra" mindennap…

Zötyögünk vasárnap délelôtt. Egyszer csak kitárul az Erdélyi Szigethegység legszebb látványa, a Székelykô. Ott vagyunk alatta, ahol a nap kétszer kél.

Torockó történetét már leírta a legnagyobb székely utazó, aztán hány meg hány könyv, de aki mégis látni szeretne valamit a múltból, a falu néprajzi múzeumát ki ne hagyja, az istenért.

----------------------

Torockó történelmi eseményei három regénynek is tárgyát képezik. 1848 történéseit Jókai Mór dolgozta fel Egy az Isten címû regényében. Torockó népének unitárius voltára a könyv címe utal. Az 1700-as évek elején a torockóiak a jobbágyságtól való szabadulás reményében Rákóczit támogatták. Ezt az idôszakot tükrözi Gyallai Domokos Vaskenyéren címû regénye. De írt Torockói gyász címmel regényt is az elfelejtett Ignácz Rózsa.

----------------------

Látni kell, bámul a jónép: honi és külföldi. Torockó népi építészetének kijár az elsôbbség. Érdemes megfigyelni a házak homlokzatainak változatos díszítôelemeit - nincs két egyforma díszítésû ház. Aki nem érti nyelvünket, nincs semmi gond, a piacsorok nevét olvashatja anyanyelvén az angol is. Járják a falut déltájig belgák, angolok, franciák és az anyaországiak, villannak a vakuk, zümmögnek a kamerák, viszik hírét Torockónak szerteszét. Délutánig még várni kell, amíg Döme koporsóját szamaras szekérre emelik. Addig is meg kell nézni mindent, ami van. A Gatyaület kis terérôl a Tilalmas felé vezetô út bal oldalán lehetett az a ház, amelyben Kriza János nagyszülei laktak, és ahonnan a gyermek Kriza járt iskolába anno. Ma a háznak nyomát hiába keresnénk. De láttuk két szemünkkel azt az egyetlenegy házat, amelynek ablakkereteit még valaha pirosra festették. Tudni kell: Rabutin de Bussy generális, Erdély Habsburgok által kinevezett fôparancsnoka katonáival 1702-ben megtámadja Torockót, vérfürdôt rendez, ezzel büntetve a bányaváros Rákóczi iránti rokonszenvét. Ekart Andrást és Szabó Gergelyt, akik tiltakozni mertek a jogtiprás ellen, a piactéren akasztják fel. Torockó történetének legvéresebb napja. Ezért voltak a régi házak ablakkeretei pirosra festve.

-----------------------

Nincs mit tenni, okvetlenül neki kell vágni a Székelykônek, ha Torockószentgyörgy várát legalább a távolból látni szeretnénk. Valahol a hegy deréktáján olyan sûrû havazás támad a turistára, hogy azt hinné, valahol az Alpok táján jár. Vissza kell térni, az alaptábor mégiscsak Torockó.

A Kriza János Mûvelôdési Otthonban már készülnek Döme temetésére, a koporsót hozzák is elé. Olvasom: Dömét megütötte 2002 mennyköve. De amíg beállnánk a gyászolók közé, a Népújság megtalálja Fehér megye egyetlen magyar nemzetiségû polgármesterét.

Szôcs Ferenc torockói polgármester eddigi tudásunkat pontosítja: - Torockó Europa Nostra Ezüstérmet nyert két évvel ezelôtt, a pályázat benyújtva az UNESCO-hoz, a Világörökség részévé majd csak jövôben válunk.

- A falu világhíre turisztikai szempontból mit hoz a konyhára?

- Hírünk "anyagilag" semmit nem jelent, meg vagyunk a világban hirdetve, hogy létezik egy Torockó, mindenkit szívesen fogadunk. Való, hogy a faluturizmus látványosan beindult, de ennek semmi köze az Europa Nostra- díjhoz, amit azért kaptunk, mert a torockói házak megmaradtak ma is látható formájukban. 154 ház van feljegyezve a keretbe, vagyis mûemlékké nyilváníttatott.

- Ami azt jelenti: se bontani, se építkezni nem lehet...

- Torockó és Torockó-szentgyörgy "történelmi védettséget" élveznek, bontáshoz vagy építkezéshez a turisztikai és a mûvelôdési minisztérium jóváhagyása szükséges. Ami a külföldi látogatottságunkat illeti, a néprajzi múzeum a tavaly több mint 10 ezer külföldi vendég ittlétét tudja hivatalosan bizonyítani.

---------------------

Mindenki maszkurában, a mesevilág alakjai kormoznak fiatal lányokat. Aki tud, menekül, aki nem, szuvenírként torockói kormot visz haza. Kapta az ördögtôl. Legények nyolcágú ostorral olyanokat vetnek, mintha a Székelykô indítana lavinát lefelé. A farsangtemetésen csakis legények vesznek részt, így szokás, mióta eszét tudja a torockói ember. A menetet muzsikusok vezetik, minden öltözet ékesen helybéli. Pap, kántor és imakönyv is az. Akinek szíve van, siratja szegény Dömét. A menet körül még számtalan maszkos alakoskodó halad. Találkozunk ördöggel, halállal, zsidóval, cigánnyal, etnikailag mindenki jól megvan egymással. A vajornak nevezett csorgónál ott kell lenni mindenképp. Ha a legények ostoraikkal csattogtatnak s kurjantanak hozzá, kezdôdhet a temetés. A parodisztikus szertartás kezdetén a pap felolvassa prédikációját. A kántor felel neki. Közben siratni kell szegény jó Dömét. A pap jelére az ördögök farsangi Döme koporsóját betolják a csorgó alatti vályúba, és otromba botokkal szétverik. Odalesz Döme, odalesz a farsang.

Poklokra szállásának ideje kb. délután 4 óra, torozni is kell. Hát sütnek az asszonyok torockói kalácsot. Falni belôle jó étvággyal a farsangi sütödében lehet, hiszen a torockói ünnepnapok tartozéka a somodi. Meg van bolondítva sok krémmel, csemegével. Receptje nem titok, ha kell, elmondja azt Hantz Lám Irén. De a kürtôskalácsra gondolva meg kell kérdeznem: levédették már?

A fôcukrász Móricz Mónika érti célzásomat, azt mondja, nem tették meg, s talán nem is teszik már.

Pál János torockói gazda csak a múltat siratja: megtermett a búza is a hegy derekáig fel a teraszos dûlôkben, annyira acélos volt a torockói búzaszem, hogy vittek is fel Bécsbe belôle, az urak gyomrát edzendô. Ma kô követ terem. Egy vízi malom zupog még.

---------------------

Indulni kéne hazafelé, messze van Marosszék. Egy kis kitérôvel felhúzunk Torockószentgyörgyre, másolom az emléktábla szövegét: E házban 1797. év Június 15-én született Dr. Brassai Sámuel. E kôlappal a tudósok öregének emlékét nemzeti kegyelettel örökíti e község közönsége 1897. évben. Alulírott a nagy tudósról nevezett líceumba járt Kolozsváron. Ennyi kegyelet részemrôl kijár.

Nézünk fel a hegyre, a Thoroczkay család vára ködbe vész. Elköszönünk a Székelykô 1130 méteres csúcsától, és az 1310 fôs Torockótól. Tudjuk, Döme fel fog támadni, hiába verték pokolra az ördögök. Jövünk temetésre még, mert ez nem bú, hanem vigalom.

Egyed Emese sorait olvasom:

"A sziklák körül eleven világ: ne legyen csak a múlté. Vonzza hát a kút, a kô, a rejtôzködô régi város - farsangon, farsang temetésén túl is - az otthonteremtô emberek sokaságát!"

(Ez a beszámoló nem jöhetett volna létre az EKE, illetve Kerekes Péter Pál fotómûvész szíves közremûködése nélkül. Köszönet érte.)

Már csak néhány nap van a munkanélküliekre vonatkozó új törvény életbe lépéséig, de az átállásra még nem lehetett teljes mértékben felkészülni, ugyanis még nem jelent meg a Hivatalos Közlönyben a törvény alkalmazási szabályzata. Így a megyei Munkaerô- elosztó és Átképzési Ügynökségek különbözô minisztériumi átiratok alapján készülnek a törvény alkalmazására. A rendelkezés életbe lépésével egyidejûleg az ügynökség adatbázisát is új programmal fogják kezelni.

Amint arról már írtunk, a korábbi szabályozást felváltó törvény számos tekintetben újdonságot jelent, hiszen más alapelvek alapján állították össze. A lényeg: a korábbi passzív juttatásokra összpontosító szociális védelem helyett mostantól az ügynökségek a munkaerô- elhelyezésre fektetik a hangsúlyt. Fontos tudni, hogy a törvénynek nincs visszamenôleges hatálya, vagyis csak azokra érvényes, akik március elseje után válnak munkanélkülivé. A jelenleg nyilvántartottak számára még a régi törvény elôírásai a mérvadók, mind a munkanélküli-segély összegét, mind a folyósítás idejét tekintve.

Reghina Farcas tegnapi sajtótájékoztatóján elmondta:

- Arra számítunk, hogy csökkenni fog a munkanélküliek száma. Úgy gondolom, hogy megnövekszik a munkáltatók érdeklôdése a munkanélküliek iránt, és szívesebben fogják alkalmazni a segélyben részesülôket. Ugyanakkor a törvény várhatóan pozitív hatással lesz a feketemunka elleni harcra is.

A sajtótájékoztatón egyébként megtudhattuk, hogy a törvény a korábban sikeresen mûködô programok egy részét is magába foglalja, így nem szûnt meg a végzôsök alkalmazásakor igénybe vehetô támogatás, és munkahely-teremtéskor idén is lehet kedvezményes hite-lekért folyamodni. Mindössze annyi változott, hogy minden egyes új munkahelyért idéntôl 75 millió lej igényelhetô. Noha egyelôre még nem lehet tudni, hogy a minisztérium melyik bankkal köt ez évre szerzôdést, az már bizonyos, hogy megyénk legalább 19 milliárd lej értékben folyósíthat ilyen hiteleket.

Az új törvény által beinduló támogatási rendszer finanszírozása részben a munkanélküli-illetékbôl történik majd, ezért szigorodni fog annak begyûjtése. Az igazgatónô hangsúlyozta, érdemes odafigyelni, hiszen az új rendelkezés értelmében az illeték szándékos ki nem fizetése már bûnügyi kivizsgálást von maga után. A kiróható börtönbüntetés 6-tól 12 hónapig terjed.

1998-ban lejárt, ám új címkével ellátott gombakonzerveket találtak a megyei fogyasztóvédelmi hivatal ellenôrei az elmúlt heti ellenôrzésük során. A felügyelôk marosvásárhelyi, szászrégeni és segesvári, élelmiszer-termékeket házhoz szállító cégeket ellenôriztek. A kivizsgált hét egység közül egynek sem volt egészségügyi engedélye a kész élelmiszerek: pizza, kínai és fôtt ételek házhoz, munkahelyre való szállításához. Más rendellenességek: a szállító gépkocsik, motorkerékpárok nem voltak megfelelô polcokkal, hûtôberendezésekkel ellátva, például a pizzát szállító motorkerékpáron fadobozban tárolják a terméket; két kereskedelmi társaságnak nem volt gyártási engedélye, három kereskedelmi egységben nem tartották be az alapanyagok tárolására elôírt feltételeket, az étlapon nem tüntették fel a termékek mennyiségét. Az ellenôrök azt is kifogásolták, hogy a konyhákban nem volt rend, a mellékhelyiségek falai nedvesek, penészesek voltak.

A rendellenességekért a fogyasztóvédelmi felügyelôk egymillió lej értékû terméket koboztak el és 10 millió lej összbüntetést róttak ki.

Néha egy-két unokatestvér jött csupán. Beültünk a gyermekszobába, elôvettük agyonhasznált társasjátékainkat, pudingot és befôttet ettünk. Mindenkinek megvolt a kedvenc játéka. Volt, aki a Ne haragudj, testvért szerette, volt, aki az építôkockákat részesítette elônyben. Gyakran akasztottuk fel egymást, mert nem sikerült megfejtenünk a kijelölt, betûhíjas szavakat.

Szombaton délután csapatostól jöttek: nagynénik, nagybácsik ugrottak be háromszobás tömbház-lakásunkba. A kávét mindig a soros hozta, a krémes tésztát a háziasszony készítette. A felnôttek halkan beszélgettek, néha a rádió köré ülve híradókat, "szív küldi"-ket hallgattak. Emlékeztek a régmúlt idôkre, olyan dolgokról beszélgettek, amelyeket mi, gyerekek nem értettünk. Megosztván örömeiket és félelmeiket, mosolyogva váltak el egymástól.

A legszebbek az ünnepek, névna-pok, születésnapok voltak. Minden évben más család volt a házigazda. Az évek során végiglátogattuk a nagy családot: szüleink testvéreit és a nagyszülôket is. Ezek a találkozások, közös vacsorák vidámak voltak. Néhány órára mindenki elfeledte a napi gondokat, a rideg valóságot, s átadták magukat a közös dalolásnak, viccmondásnak.

Emlékszem, egyszer édesapám a hagyományos mese helyett komoly dolgokról kezdett mesélni: elmondta, hogy vannak olyan országok, ahol a családi kapcsolatokat nem ápolják, ahol mindenki csak magára, esetleg gyermekeire, szüleire figyel. Vannak olyan közösségek, ahol a pénz és a hatalom uralkodik, s ahol az emberek elhidegültek egymástól. S mi szörnyülködve hallgattuk, hogy vannak olyan országok, ahol csak üzleti ügyek érdekében találkoznak az ismerôsök, s mindenki zárt ajtók mögött, szûk családi körben vagy magányosan tölti szabad idejét. S örvendtünk, hogy mi nem hasonlóképpen cselekszünk.

Az elmúlt években elmaradoztak a rokonok. Elôször a személyes látogatások száma csökkent, késôbb már a telefonok is egyre ritkábban csörögtek. Az unokatestvérek megnôttek, dolgozni kezdtek, családot alapítottak, a nagynénik, nagybácsik egyre nehezebben mozdultak ki otthonukból. Ma már csak esküvôkön, temetéseken gyûl össze a nagy család. Akkor mindenki felemlegeti, hogy milyen jók voltak a nagy családi összejövetelek, s megígérik, hogy ha lesz idejük, telefonálnak, meglátogatják egymást.

Mostanában, keresztrejtvény-fejtésre készülôdve, csak a húgommal kell megosztanom a pudingot és a befôttet.

Megyei hulladékgazdálkodási stratégia

Legutóbbi soros ülésén a megyei tanács a 2001-ben megjelent 426-os hulladékgazdálkodási törvény alapján elfogadta a megyei stratégiát. Az alapos, adatokkal tûzdelt tanulmány szerint három régiós tárolót mûködtetnek majd, ennek megfelelôen szervezik meg a szállítást, gyûjtést is a környékükön levô helységekben. Ezért is fontos, hogy az elképzelést ismerjék meg minden polgármesteri hivatalban, helyi tanácsoknál, s a lakosság is. A stratégia 2010-ig terjed.

Az Európai Unióban nagy hangsúlyt fektetnek a megfelelô hulladékgazdálkodásra. A csatlakozásra váró országoknak igencsak szigorú követelményeknek kell eleget tenniük e téren. Romániában a környezetvédelmi, illetve a tavaly megjelent hulladékgazdálkodási törvény megteremti a jogi keretet, azonban ennek gyakorlatba ültetése, követése a megyei, illetve a helyi önkormányzatok feladata. A szándék távol áll a valóságtól, ugyanis - megyénket tekintve - egyetlen környezetkímélô hulladéklerakó létezik, a segesvári. Az összes többi, ide értve a marosvásárhelyit is, nem felel meg az EU-s elvárásoknak. Vidéken pedig igencsak sok a tennivaló. Igaz, vannak már települések, ahol megpróbálják szervezetten megoldani a szemétszállítást, tárolást, de még távolról sem tekinthetô rendezettnek ez a szolgáltatás. A megyei hulladékgazdálkodási stratégia a különbözô elképzeléseket, gyakorlati megoldásokat hangolja össze. Ezenkívül ösztönözni próbálja a magánszolgáltatók megjelenését e téren és minden helyi tanácsot arra szeretne sarkallni, hogy ennek megfelelôen minél elôbb intézkedéseket hozzon jogi téren (helyi tanácsi határozatokkal), és a gyakorlatban is. A tanulmány mindenekelôtt megállapítja, hogy jelenleg sem városon, sem vidéken nincs megfelelôen megszervezve a gyûjtés, tárolás. Nem mûködik a szelektív hulladékgazdálkodás. Megyénkben nincs a veszélyes hulladékoknak kiképzett lerakó, és krematórium sincs a kórházi, állategészségügyi tevékenységekbôl származó hulladékoknak. Ezenkívül a hulladékmennyiséget jelenleg csak felbecsülik, nincsenek mérlegek a tárolóknál, ezért nem követhetôk pontosan e szolgáltatás gazdasági mutatói.

E hiányosságok pótlása mellett a stratégiát kidolgozók figyelembe vették a lakosság eloszlását, a hulladékok típusát, mennyiségét, a megépítendô regionális tárolók helyének földrajzi, geológiai adottságait, a megközelíthetôséget, a válogatáshoz, elôtároláshoz szükséges berendezéseket és nem utolsósorban a lakosság környezeti nevelését, a szelektív hulladékgazdálkodás bevezetését, meghonosítását. A következô három területi, regionális hulladéktároló mûködtetését tervezik: az északi övezethez a megye területének mintegy 25%-a tartozik majd, 120.601 lakossal (20,44%-a a megyének), a tárolót Szászrégen mellett létesítik. A központi régió a megye területének 60%-a, 424.000 lakos (61,62%), magába foglalja Marosvásárhely, Dicsôszentmárton, Ludas, Radnót, Szováta, Marosszentgyörgy, Erdôszentgyörgy településeket és környéküket. Ebbôl az övezetbôl a szemetet a tervezett nyárádtôi regionális tárolóba fogják majd szállítani. A déli zónát - a megye területének 15%-a, 56.845 lakossal (15%) - a meglévô segesvári tároló szolgálja majd ki, ide a Küküllô menti város vonzáskörzetében levô községek tartoznak. Mostanra elkészült a szászrégeni tároló kivitelezési terve, a finanszírozási lehetôségeket keresik a megyei és a régeni tanácsosok, illetve a közigazgatási hivatalnokok. A nyárádtôi tárolónak elkészült az elômegvalósíthatósági tanulmánya. Mint ismeretes, a segesvári 1999-tôl mûködik. E tárolók kiszolgálásáért minden település el kell fogadja majd a saját hulladékgazdálkodási stratégiáját, szorgalmazni kell partnerkapcsolatok létesítését a helyi közigazgatási egységek és magán- hulladékgazdálkodási, valamint újrahasznosítási cégekkel. Elôreláthatólag csak az olyan gazdasági egységek mûködését kell majd engedélyeztetni, ahol figyelembe veszik azt is, hogy minél kevesebb hulladéka-nyagot, csomagolóanyagot termeljenek. A stratégia szerint 2006 és 2010 között el kell érni azt, hogy a megye minden településérôl az említett három tárolóhoz szállítsák a szemetet. Az említett tárolókon kívül hét tranzitállomást kell felépíteni, mûködtetni: Ludason, Radnóton, Dicsôszentmártonban, Erdôszent-györgyön, Szovátán, valamint Marosvásárhelyen az új gát mellett illetve a Bega utcában. Ezeken az állomásokon ideiglenesen tárolják, kezelik (tömörítik) a hulladékot, majd továbbszállítják a regionális telepekre. A számítások szerint egy tonna hulladék kezelése a nyárádtôi szeméttelepen 10,5, a szászrégeninél 21,4, a segesvárinál pedig 10 dollárba kerül majd. A veszélyes egészségügyi hulladékok semlegesítésére a megyei és a municípiumi kórházakat fel kell szerelni égetôkkel. Az üzemanyag-forgalmazó egységeknek kötelezôen gondoskodniuk kell a fáradtolaj, illetve más használt kôolajszármazékok, illetve az akkumulátorok begyûjtésérôl. A stratégia szerint a helyi tanácsok kell megtalálják a megfelelô megoldást más jellegû veszélyes (vegyi származékok) hulladékok tárolására.

Az európai uniós normáknak megfelelôen a stratégia kitér arra is, hogy az említett tranzitállomásokon, valamint a három regionális tárolónál kiválogatják a szemetet, elkülönítik az újrahasznosítható hulladékot. Emellett az erre alkalmas konyhai hulladékot komposztálják. A tárolókban nyert biogázt pedig a helyiségek fûtésére használják, így hozzájárulhatnak majd a fenntartási költségek csökkentéséhez. Ami a kiadásokat illeti, a stratégia kitér arra is, hogy a nyárádtôi tárolót ISPA-programból (75% ISPA + 25% a társult helyi tanácsok költségvetésébôl), valamint magáncégek hozzájárulásából, a szászrégenit pedig a költségvetésbôl és más extra büdzsetáris, valamint külföldi alapokból finanszírozzák majd. A megyei, illetve a helyi önkormányzatok legkésôbb 2010-ig kell megtalálják e stratégia gyakorlatba ültetésének a leggazdaságosabb és - hatékonyabb módszereit.

A mezôgazdaság fellendítésére számos alkalmazandó külföldi modellt mutattak be a nyugat-európai országokból. A német típusú gépkörök mintájára bontakozott ki a mozgalom elsôsorban a Székelyföldön és Erdélyben. A gépkörök ma szûk érdekeltségi körben léteznek, ott, ahol farm típusú gazdálkodást folytatnak. Ezzel szemben léteznek alakuló és újraalakuló, megszûnô gépkörök, számos helyen a kezdeményezés nem érte el célját, mert a mozgalom sikeréhez feltételek szükségesek. Romániában jelenleg 15 gépkör létezik, három Moldovában, a többi Erdélyben. Megyénkben Mezôpanitban, Régenben és Balavásáron jegyeztek mûködô gépköröket. Milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy a gépkör valóban elérje célját? - kérdeztük Miklós Gyulát, a balavásári Gépkör ügyvezetôjét.

- A gazdatársadalomban még ma is sokan elbizonytalanodnak vagy kételkednek, amikor a gépkörrôl hallanak, mert nem ismerik mûködési elvét. A gépkör nem valamilyen új kollektivista vagy társulási forma, hanem a magántermelôk közötti együttmûködés egyik lehetôsége. Ez két gazdaságpolitikai feltétel teljesítésével lehetséges: a magántulajdon törvényes szavatolása; a piac-gadálkodásra való berendezkedés. E két feltételbôl láthatjuk, hogy a gépkörtag tiszteletben tartja a föld és a termelôeszközök fölötti tulajdonjogot. Szabadon dönthet a terményszerkezetrôl, az értékesítésrôl. A gépkörben nincs közös ló, és netán ha létezne, akkor annak tulajdonba helyezésére törekedne.

- Mikor alakult Balavásáron a gépkör?

- Az alapító tagok, Brendus Ede, Török István mérnökök, Szalma János és jómagam, 1996- ban alakítottuk meg. Ma Makfalvától Széplakig, Ákosfalvától Cikmántorig, a 22 faluból 136 tagot számlálunk. A megalakítás kezdeti célja volt a területen lévô gépállomány minél ésszerûbb kihasználása. Jelenleg 2700 hektár szántóföldön dolgozunk, 185 traktorral, és a megfelelô mezôgazdasági felszerelésekkel rendelkezünk, valamint 35 kombájnnal. A szakember számára nyilvánvaló, hogy a szóban forgó terület nagyságához viszonyítva gépfölöslegünk van. Nos, ha Kiskenden az egyik gazdának elromlott a betakarító gépe, akkor azért, hogy a munka ne maradjon abba, a legésszerûbb az, hogy a legközelebbi szabad gépet odairányítjuk. (Németországban a gépkörök ilyen tevékenységet is ellátnak. A gazdák egymásnak önköltségi áron dolgoznak.) Bárki könnyen következtethet: egy ekkora géppark ésszerû mozgatásához, az árukészlet, a piacok, a piaci árak, más információk (hol van nagyobb eladatlan mûtrágya-mennyiség, kinél van nagy tételben gabona stb.) nyilvántartásához számítógépes adattárra van szükség.

- Mikorra készül el az adatbank?

- A bajor mezôgazdasági minisztériumtól számítógépet és a megfelelô programokat adományként kaptuk. Ez év február-március folyamán próbáljuk létrehozni az adatbankot. Az országbeli 15 központ - egymással kapcsolatban lévén - egyfajta mikro-tôzsdeként mûködne, amely folyamatosan felújítva, tagságunk vagy partnereink eladatlan készleteit is nyilvántartaná. Párhuzamosan jegyezni szeretnénk a mezôgazdaságban eszközlendô vásárlási szándékokat is. Azt reméljük, hogy egy nagyobb árumennyiség-alappal hatékonyabban kereshetnénk piacot, vehetnénk fel a kapcsolatot a tehetôs vásárlókkal, és árengedményeket érnénk el az eladókkal szemben az általunk vásárolt nagy mennyiségû áruk esetén.

A szándékunkról körlevelet juttatunk el megye- és Erdély-szerte. Részünkrôl a kapcsolattartó személyek: Cofari Dominica (tel: 093-921-895) és Miklós Gyula (065/763-943 vagy 093-227-369). Végezetül elmondanám, hogy idehaza a mezôgazdasági minisztérium csak most kezd felfigyelni tevékenységünkre. Ezzel szemben Magyarországon, amikor megalakultak az elsô gépkörök, az állam két éven át támogatta tevékenységüket, számítógépekkel, programokkal, helyiségekkel stb. A nyugati országokban a gépkörök tagjai egymásnak végzett munkáját nem adózzák. Ez az újszerû együttmûködés talán idehaza is meghonosul.

A marosvásárhelyi lakónegyedek toronyházaiban az IFMA cég megyei kirendeltsége látja el a felvonók szervizelését és ôk biztosítják biztonságos üzemeltetésüket. Mint Bereczki Irén, a kirendeltség vezetôje lapunk kérdésére elmondta, a 19 tagú mûszaki csoportnak és a négytagú diszpécserszolgálatnak bôven akad dolga, hiszen a város felvonóinak fele elöregedett.

- A városban 302 lift biztonságos üzemeltetése és karbantartása a feladatunk. Az ország egyetlen liftgyártó cége az IFMA, a tömbházakba felszerelt felvonókért 21 évre vállalt biztonságos üzemeltetést. Több lakónegyedben, így a Szabadság utcában, a Brassó utcában, a Kárpátok sétányon, a régi Kornisán, a Meggyesfalvi negyedben és a Budai negyedben a liftek több mint 30 évesek. A többi lakónegyedekben is már 20-25 évesek. Még az újnak mondott liftek életkora is meghaladja a 10-15 évet. Új tömbház tulajdonképpen csak a Pandúrok sétányon az úgynevezett gázasblokk, az 1918. December 1. úton a Domus melletti úgynevezett SRI-blokk és az Egyesülés negyedben épült, ahová természetesen új lifteket szereltünk. Tehát a felvonók elöregedtek, több mint 50 százalékuk meghaladta a biztonságos üzemeltetési idôszakot.

- Ez azt jelenti, hogy a lakókra nézve életveszélyes lehet a liftezés?

- Nem, mert a tulajdonosi társulásokkal kötött szerzôdések alapján cégünk mûszakilag ellenôriz minden felvonót és egymillió lejes havi bérlet fejében elvégezzük a karbantartási munkálatokat. Abban a pillanatban, amikor a lift életveszélyes lehet, leállítjuk ennek mûködését. Sajnos, a lakótársulásoknak a havi magas közköltségek miatt fôjavításra nemigen marad pénzük, ezért fôjavítást nem igényelnek. Megjegyzem, hogy egy lift fôjavítása 1000 dollárba kerülne. Az alkatrészcserével járó, drágább munkákat részletre is vállaljuk. A régi, például a meggyesfalvi lifteknél a berendezés 90 százalékát ki kellene cserélni.

Szakembereink naponta minden lift mûszaki állapotát felülvizsgálják, ha valahol a lift valamilyen okból megállt, ezeket újraindítják. A két személybôl álló munkacsoportok naponta 35-40 liftet vizsgálnak át. Ezenkívül átlagban napi 20 telefonhívás érkezik a diszpécserszolgálathoz. A meghibásodott liftekhez fél órán belül kiszállunk.

A mi munkánkat is ellenôrzik. Az ISCIR, kazánokat és felvonókat ellenôrzô állami felügyelôség 18 hónaponként vizsgálja a felvonók mûszaki állapotát.