Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@fx.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Terítéken a birtoklevelek

A csütörtök esti videokonferencián Octav Cosmânca közigazgatási miniszter kiemelten sötét színekben festette le Maros megyét annak ellenére, hogy a 62 százalékos átlaggal nem áll éppen az utolsó helyen a birtoklevelek kiosztása szempontjából.

Szakemberhiány

A jelentéstevés során Aurel Pârvu, a Megyei Kataszteri Hivatal vezérigazgatója elmondta, hogy 2002 elsô negyedéves tervében 5450 tulajdonbizonylat kiosztása szerepel, ebbôl február 20-ig 3500-at továbbítottak. Márciusban a többit is kiadják. Azonban, tette hozzá, az évi 90%-os normát nem fogják tudni teljesíteni, fôleg a szakemberhiny miatt. A kormánytól 20 szakembert és a kiszállásokhoz szükséges alapok biztosítását kérte. Azt is bejelentette, hogy ez ideig a 97 közigazgatási egységben egyetlen közösségi kataszteri szolgálat sem alakult. (Ettôl kezdett fenyegetôzni a miniszter.)

Ugyanakkor a statisztikákból az is kiderült, hogy a legnagyobb lemaradások a Nyárád és a Kis- Küküllô menti falvakban tapasztalhatók.

A polgármesterek körmére néznek

Ioan Toganel prefektus szerint évek óta ezek a falvak gáncsoskodnak. És sorolta: Nyárádremete (14%), Gyulakuta (24%), Dózsa György (24%), Erdôszentgyörgy (16%), Szováta (39%) stb.

Felszólította a Megyei Kataszteri Hivatal vezetôjét, ezek számára készítsenek különleges programot, mert megengedhetetlen, hogy néhány község miatt Maros megye országos szinten az utolsók között kullogjon. Eddig új normákra vártak a helyhatóságok, most, hogy megvan, mire várnak? Kijelentette: nem lesz elnézô a továbbiakban. Ha nem teljesítik a birtoklevelek kiosztásának tervét, úgy tekinti, hogy nem végzik megfelelôen szolgálati feladatukat, s megfelelôképpen büntetni fogják. Ha a különleges programmal sem normalizálódik a helyzet, akkor más a gond, jelentette ki: akkor a polgármesterek körmére kell nézni, vajon nem rosszindulatból dolgoznak-e a közösség kárára.

A Népújság Aurel Pârvut kérdezte: miért nem alakultak meg a helyi közösségi kataszteri szolgálatok?

- Ez kizárólag a polgármesteri hivatalok feladata volt, még a tavaly létre kellett volna hozniuk. Mi csak szakértôkkel, tanácsokkal kellett volna támogatnunk ôket. Nem tették meg, a mi munkánk sikere pedig kizárólag a helyhatóságoktól függ. Ha ôk megfelelôen végzik a feladatukat, mi is tudunk dolgozni, hamarabb birtoklevélhez juthatnak az emberek, ha nem teszik, akkor nem sokra megyünk.

- A kormánytól szakembereket is kért.

- Szakemberhiánnyal küszködünk. Tavaly szeptemberben alakult meg a hivatal, azóta vagyok én vezérigazgató. Addig a megyében két kataszteri igazgatóság volt, a "karcsúsítások" miatt sokan elmentek. Az emberek helyzete bizonytalan volt, s mindenki a maga sorsát próbálta intézni, nem érdekelték a birtoklevelek. A hivatalban 35-en vagyunk, ebbôl 10 köztisztviselôi státusban, ôk nem használhatók szakértôként a helyi közösségekben. A mezôgazdasági igazgatósággal közösen egy listát készítettünk, s elküldtük a prefektúrának. Még egyszer mondom, a mi munkánk a helyi földosztó bizottságoktól függ. Ôk veszik be a kéréseket, jegyzôkönyvet készítenek, mi kiszállunk a helyszínre, megnézzük a területeket, mindegyiket külön (van olyan, hogy egy tulajdonosnak 5-6 helyen van a birtoka szétaprózva), elkészülnek a "fisák", mi kitöltjük azokat és így tovább.

- Nem gondolja, hogy a helyi bizottságok azért húzzák, halasztják, mert ezért a munkáért juttatás jár nekik, s minél tovább akarják kapni azt?

- Nem tudom, mi az oka, én ilyesmit nem mernék állítani. A szakemberhiány mellett a másik ok az igénylôk közötti viszályok, pereskedések, vagy hogy - ilyen eset is elôfordult nemegyszer - ugyanazt a területet többen is igénylik. Minekünk 64 ezer jegyzôkönyvet, birtoklevelet kell átnéznünk, ezt 35 szakemberrel nem könnyû megtenni. Ezért kértem 20 szakembert a kormánytól.

A heveny és félheveny betegségekre

A megyében mûködô 133 gyógyszertár vezetôje február 15-én kötötte meg az ez évre szóló keretszerzôdést a megyei egészségbiztosítási pénztárral. A gyógyszerészek, bár a szerzôdés több pontjával nem értenek egyet, arra kényszerültek, hogy mégis aláírják az együttmûködési okmányt. Az új keretszerzôdésrôl Mariana Moldovan, a Gyógyszerészkollégium egészségbiztosítási pénztárral kapcsolatot tartó bizottságának elnöke nyilatkozott lapunknak.

A gyógyszerészek elsôsorban azért elégedetlenek, mert a megyei egészségbiztosítási pénztár a gyógyszertáraknak megállapított gyógyszerkeret kiszámításakor nem a tavalyi teljes évet vette alapul, hanem csupán a tavalyi elsô negyedévet. Ez azért elônytelen a gyógyszertárak kilencven százalékának, mert éppen ebben a periódusban függesztették fel az ingyenes és ártámogatott gyógyszerek kibocsátását a pénztár által el nem számolt számlák miatt. Ez volt az a periódus, amikor az anyagi tartalékok kimerültek és nem kockáztathattak többet, mert nem gyûjthették tovább az el nem számolt recepteket.

Másrészt a pénztár által megszabott gyógyszerkeretet túlhaladták, így nem lehettek abban biztosak, hogy a pénztár elszámol velük. Egyes gyógyszertárak, mint például a Top-med vagy az Ultramed ekkor is korlátlanul adták az ingyenes és ártámogatott gyógyszereket. Hogy engedhették meg maguknak ezt, nem tudni! Most nekik van nyert ügyük, mert a gyógyszerkeretük jóval magasabb, mint a hasonló vagy nagyobb forgalmú gyógyszertáraknak. Míg a Tudor negyedi Novofarmnak évi kerete 2,3 milliárd lej, addig az Ultramednek 5,9 milliárd lej jut.
A Novofarm már március végére kimeríti az egész évi ingyenes és ártámogatott gyógyszerkeretét.

Az elégedetlenség másik oka, hogy az orvos által heveny és enyhébb lefolyású heveny (szubakut) betegségekre felírt vény ezután csak 24 óráig lesz érvényes. A beteg, ha valamilyen ok miatt - nem rendelkezik pénzzel, vagy a három gyógyszer közül egyet nem talál meg, és várnia kell - nem tudja kiváltani receptjét, eldobhatja. A krónikus betegségekre felírt receptek továbbra is 30 napon belül válthatók ki.

Pozitívum, hogy eltûnik a sokat vitatott referenciár, és ezután a megszabott kiskereskedelmi áron kerülnek a gyógyszerek a gyógyszertárba. Az ingyenes és ártámogatott gyógyszerek bôvített listáját jóváhagyták, azonban ez még nem került a gyógyszerészek birtokába - nyilatkozta Mariana Moldovan gyógyszerésznô.

A marosvásárhelyi Helyi Közszállítási Rt. egyelôre nem vásárol autóbuszokat. A 10 használt, de jó állapotban levô autóbusz megvásárlására kiírt versenytárgyaláson a pályázati feltételeknek megfelelô farkaslaki cég ajánlatát a második fordulóban elutasították.

A Helyi Közszállítási Rt. székhelyén tegnap délben került sor a versenytárgyalás második felvonására. Február 15-én ugyanis a versenytárgyalási bizottság néhány tagja kifogásokat emelt a cég pályázatával kapcsolatosan, és úgy határozott, hogy egy héttel elhalasztja a döntést. Mint már írtunk róla, a jelentkezô cégek közül a farkaslaki volt az egyedüli, amelynek az ajánlata megfelelt a feladatfüzet elôírásainak (20.400 eurót kért egy buszért, 12 hónapos részletfizetéssel), ám már a 15-i tárgyaláson Vlas Florin
városi tanácsos, a bizottság egyik tagja kifogásolta az árat és a vásár ellen szavazott, Oproescu Florin is ellenezte, de ô tartózkodott a szavazásnál.

A helyzet azóta sem változott. Tegnap ismét a szóban forgó két bizottsági tag ellenezte a szerzôdés megkötését a farkaslaki Transptur Inter-national Kft.-vel. A nyilvános, nyíltnak meghirdetett versenytárgyalásról mind a sajtó, mind a vállalat könyvelôségi szakembereit, jogtanácsosát, a Siletina Kft. adminisztrátorát kitessékelték, 5 percre. A közel kétórás megbeszélés után a versenytárgyalási bizottság tagjai távoztak. Kérdésünkre Tatár Béla, a bizottság elnöke elmondta, hogy jogosnak találja a zárt megbeszélést, a nyilvános versenytárgyalás idôpontja 15-e volt. A szavazással kapcsolatosan közölte, hogy nem volt meg a Transptur ajánlatának elfogadásához szükséges kétharmados többség, mindössze 3-an szavazta mellette, a négy többi bizottsági tag ellene szavazott, illetve tartózkodott.

- Oproescu elégedetlen volt a dossziéval, Vlas pedig arra gyanakodott, hogy a versenytárgyalás tisztességtelen. Szerintem az iratok a törvényesség szempontjából rendben voltak. A licitbizottság döntésének eredményeképpen Marosvásárhelyen egyelôre nem fognak jó buszok közlekedni.

A versenytárgyalás fôszereplôje, Demény Attila, a Transptur International Kft. adminisztrátora úgy vélte, azért tessékelték ki a tárgyalásokról, hogy ne szólhasson bele a dolgokba. Ajánlatának elutasítását személyi bosszúnak minôsítette. - Claudiu Maior, a Siletina Kft. vezetôje elleni bosszúról van szó, azt szeretnék megakadályozni, hogy felújítsák a gépkocsiparkot, fejlesszék a várost. Hogy megakadályozzák a licitet, olyan iratokat kértek, amelyek nem tartoztak ide, például a könyvelési mérleget, ami csak a hónap végére készül el. - Furcsa, hogy én adom a kölcsönt és engem akarnak ellenôrizni. Egyébként a cég 2000 után több mint 300 autóbuszt adott el, az ár pedig megfelelt Brassónak, Iasi-nak, Szatmárnak, csak Marosvásárhelynek nem? Mellesleg nem is kapnak más eladót az euro 2-es normákkal kapcsolatos elôírások miatt. Az általunk forgalmazott buszok Svájcban mûködtek, 80 százalékban alumíniumból készültek, katalizátorral felszereltek, megfelelnek az euro 2-es normáknak, próbából egyet el is küldtünk a Közszállítási vállalatnak. Az a baj, hogy itt olyan emberek döntenek, akik nem értenek az autóbuszokhoz - jelentette ki Demény Attila. Hozzátette, a történtek ellenére nem áll szándékában óvást benyújtani a versenytárgyalási bizottság döntése ellen.

Aktuális

Naivitás? Hozzá nem értés? Esetleg valami más számítás magyarázhatja, hogy egyesekre rájött a Bolyai-frász? A marosvásárhelyi Bolyai Farkas líceum kizárólag magyar oktatási nyelvû intézménnyé való átalakításáról van szó.

Csak az elemi politikai érzék hiányából eredhet, hogy akad fej, amely mindjárt az 1990. márciusi eseményekkel riogatva kíván "szenzációt" tálalni. Maga tehet persze arról, hogy most, 11 évvel késôbb is az ebbéli hitbe ragadt be. A "Bolyai-ügy" csak egyik - felszíni - mozzanata volt az akkori világvisszhangot kiváltó eseménysornak. Nem kell módszeres és szakszerû történészkedés ahhoz, hogy eléggé világosan tudjuk, a romániai rendszerváltás folyamatában milyen erôk összecsapásának volt (egyik) frontvonala a marosvásárhelyi etnikai konfliktus. Messzire vezetô kitérô lenne itt most azt firtatni, hogy kiknek és milyen balkezességei tették alkalmassá erre városunkat. Egyszer talán ezzel is kiegészülnek a jobbára szubjektív visszaemlékezések.

Tény, hogy itt és most, naivitáson meg hozzá nem értésen túl, meglehetôsen célzatosnak tûnik a "fekete március" meg a MAI "Bolyai-ügy" összefércelése. Egy nagy- romániás sem tehetné különbül. S a jelek szerint lappang is már valamiféle "Bolyai- frász". Az RMDSZ megyei elnöke, ha hinni lehet idézett véleményének, "elôre fél tôle". Legalábbis meglepô, hiszen tudomásunk szerint aktív résztvevôje volt az SZDP-RMDSZ megállapodás kidolgozásának, melyben tételesen az áll, hogy: "Az SZDP és az RMDSZ Maros megyei szervezetei együttmûködnek annak érdekében, hogy a Bolyai Farkas elméleti líceum visszanyerje magyar tannyelvû státusát." Világos beszéd. Ettôl nem frászt kell kapni, s elôre félni, hanem pontosan értelmezni. Aki nem ezt teszi, politikai taktikai hibát követ el, hiszen tanácstalanságát teszi kirakatba. Más frászolók "egyeztetésekrôl", " elképzelések" összeírogatásáról beszélnek zavarodottan téblábolva a napirendre került "Bolyai- ügyben".

Hogy egészen tiszta legyen: az SZDP-RMDSZ egyezmény nem azt írja, hogy másod- és harmadosztályú SZDP-sekkel egyezkedjenek, alkudozzanak, hanem azt, hogy a VÉGREHAJTÁSBAN EGYÜTTMÛKÖDJENEK! Ez nem arról szól, hogy ma van, holnap nincs tanfelügyelôk, iskolaigazgatók, vagy akár a prefektus "egyezkedjenek", egyfelôl-más-felôlözzenek, netán "sa-ját" (tudjuk milyen) véleményük legyen az ügyrôl s odázgassák a megoldást lehetôleg valamikor szeptember utánra. Térjünk észre! A miniszter megszabhatja a líceum profilját, oktatási nyelvét, a megyei tanfelügyelô pedig végrehajtja, a prefektus meg felügyeli a végrehajtást. Ettôl kapjanak ôk frászt, s ne a megye RMDSZ-vezetôi. A "Bolyai- ügy" rendezését ugyanis az SZDP vállalta magas szintû megállapodásban. Minden a megyei RMDSZ ölébe hull, s ahelyett, hogy a végrehajtásbeli "együttmûködésrôl" beszélnének, azt szorgalmaznák, mindjárt frászt kapnak. Feladva a labdát, s "fekete március" agyrémekkel beintve az ellenérdekelteknek, hogy kezdôdhet a kekeckedés. Rosszul dobbantottak.

- Nem felel meg a valóságnak a Rompres hírügynökség által közzétett azon állítás, amely szerint Tôkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke Markó Béla szövetségi elnöknek a tisztségétôl való idô elôtt megválását helyezte volna kilátásba - fogalmazott a tiszteletbeli elnök hivatalának pénteki közleménye.

A MTI bukaresti irodájához eljuttatott közlemény szerint Markó Béla elsietett módon válaszolt, reakciójára az a közmondás illik: "ha hallgattál volna, okosabb lettél volna".

Markó Béla a szövetség vezetôinek csütörtöki sajtóértekezletén újságírói kérdésekre válaszolva azzal a közmondással válaszolt a távozásának lehetôségérôl szóló felvetésre, hogy
"éhes disznó makkal álmodik".

A tiszteletbeli elnök cáfolatát tartalmazó közlemény szerint mesterséges módon támasztottak személyi konfliktust.

- Ez egyébiránt híven tükrözi azt a sajnálatos kommunikáció hiányt, amely az RMDSZ-t általában véve jellemzi. Egyebek mellett ennek tulajdonítható annak a helyzetnek a kialakulása, hogy a szövetség egyik, egyre erôsödô szárnya "nem akar szavazógépezetté válni, nem akar közösségünk érdekeivel ellentétes döntések meghozatalában részt venni" - hangsúlyozta a közlemény.

A közlemény szerint a tiszteletbeli elnök szintén a demokratikus szellemû kommunikációt hiányolja. Ez vezetett oda, hogy az RMDSZ belsô parlamentjeként mûködô Szövetségi Képviselôk Tanácsa "annak érdemi és elôzetes megvitatása nélkül, puszta szavazógépként fogadta el az - egyébként megelôzôleg már amúgy is aláírt - pártközi egyezményt" - azaz a román kormánypárt és az RMDSZ újabb egy évre szóló megállapodását.

Az SZKT tavaly decemberben döntött úgy, hogy az RMDSZ kössön újabb egy évre szóló megállapodást a Szociáldemokrata Párttal. A testület felhatalmazta a szövetség vezetését a tárgyalásokra és a megállapodás aláírására azzal, hogy az aláírt megállapodást az SZKT-nak ratifikálnia kell.

A ratifikálás az SZKT február elején tartott ülésén történt meg. A marosvásárhelyi ülésen - amelyen a tiszteletbeli elnök nem vett részt - név szerint szavazással 78:11 arányban hagyták jóvá a küldöttek a meg- állapodást. Az együttmûködés folytatása ellen az RMDSZ Reform Tömörülés nevû platformjának tagjai szavaztak.

(MTI-Panoráma) "A pincérek nem húznak hasznot az euró bevezetésébôl! Németországban változatlan szinten maradt a borravaló összege!" - harsogja minap közzétett körlevelében a Német Vendéglátó- és Szállodaipari Szövetség (DEHOGA).

A berlini sajtóházban dolgozó tudósítókhoz eljuttatott közlemény sietve (és érezhetô sajnálkozással) állapítja meg: nem lett igazuk azoknak, akik a közös európai fizetôeszköz bevezetése nyomán a vendéglátóipari borravaló összegének változását jósolták. Az EMNID intézet által januárban végzett fölmérés tanúsága szerint a megkérdezett német vendégek 67,4 százaléka azt állította, hogy az új pénzben számolva ugyanannyi borravalót ad éttermekben, presszókban, mint korábban márkában.

Az alkalmat megragadva a szövetség egyúttal kikelt a borravalók megadóztatásának szigorú német gyakorlata ellen. Mint körlevelében méltatlankodva rámutatott, a pénzügyminiszter - Európában szinte példa nélkül álló módon - durván belenyúl a pincérek zsebébe, megadóztatva a borravaló teljes összegét. Holott a borravaló nem más, mint önként adott tiszteletdíj, amellyel a vendég a kiszolgáló személyzet barátságos, elôzékeny viselkedését ismeri el. "Dolgozóinknak elegük van abból, hogy nekik kell betömniük az államháztartási lyukakat, amelyekért pedig nem ôket terheli a felelôsség" - dohog a körlevélben a DEHOGA ügyvezetôje.

Az EMNID fölmérése azt is kimutatta - a szövetség legnagyobb bánatára -, hogy január 15. és február 15. között a német polgárok egyharmada egyszer sem fordult meg étteremben vagy vendéglôben. A DEHOGA által elrettentônek nevezett arány "azt mutatja, hogy a fogyasztás visszaesése teljes erôvel sújtja a vendéglátóipart. A január elsejével ismét megnövekedett állami elvonások azt eredményezik, hogy az elbizonytalanodott polgárok inkább otthon ülnek a pénzükön ahelyett, hogy gasztronómiai egységekben adnák ki azt" - sopánkodik a szálloda- és vendéglátóipar szakmai szervezete.

Az 1889-es párizsi nemzetközi kiállítás alkalmából az ottani Mars-mezôn emelt, mintegy 300 méter magas vasszerkezetû torony, mely a nevét Alexandre Gustave Eiffel francia mérnökrôl kapta, azóta is (113 éve) a fôváros egyik jelképe, és 1931-ig, az Empire State Building átadásáig a világ legmagasabb építménye volt. A mûszaki forradalom szimbólumának is tekintett, jellegzetes körvonalairól ismert torony tervével ugyan még 184-ben elkészültek, de az ipari fejlôdés tükrözését célzó kiállítás megnyitása elôtt olyannyira elhúzódott a benyújtott mintegy száz pályamunka zsûrizése, hogy Eiffeléknek, illetve a kivitelezésben jeleskedô Maurice Koechlin fômesternek csak két évet adtak az építkezésre.

A torony 676 négyzetméteres, 4x4 pilléres betonalapzaton áll és annak idején hidraulikus emelôszerkezettel látták el az építmény lábait azért, hogy abszolút vízszintes helyzetbe hozzák az 57 méteren lévô elsô emeletet. Ott késôbb négy vendéglôt rendeztek be 200 férôhellyel. A hidraulikus felvonógépek azonban még tovább röpítik az ott dolgozókat és az oda látogatókat, amennyiben nem vállalkoznak arra, hogy megmásszák a "csúcsra" vivô - egyes források szerint 1710, mások szerint 1792 lépcsôt. A második emeletet - amely 116 méter magasságban van - kezdetben fôként tudományos kísérletezések céljára szánták, napjainkban viszont a Le Figaro címû lap szerkesztôsége mûködik ott. A 276 méter magasan lévô harmadik emeleten, ahova 6-7 perc alatt lehet lifttel feljutni, tiszta idôben egyidejûleg 50-60 ember gyönyörködhet a 250 négyzetméteres üvegkupola alatt Párizs és vidékének panorámájában.

A francia kormány a torony forgalmi jogát 20 évre Eiffelnek engedte át, ô viszont ezt a jogot eladta egy bankokból alakult konzorciumnak.

Zavarba hozta a csillagászokat a szépséges, de igencsak különös NGC 4622 névre hallgató galaxis, mert forgó mozgása felrúg minden eddigi szabályt.

Az eddigi feltételezések szerint az úgynevezett spirális galaxisok spirálkarjai a forgás során felfelé tekerednek, míg galaktikus ágaik nem sûrûsödnek össze, mert a bennük lévô csillagok mindig változtatják a helyüket, hol kívülre, hol belülre kerülnek a galaxisban.

A NGC 4622 galaxis azonban éppen ellenkezôleg forog a megszokotthoz képest, igazi fejtörést okozva ezzel a csillagászoknak. A különös elnevezésû csillagrendszer 111 millió fényévre található a Földtôl a Centaurus (Kentaur) csillagképben. A Hubble ûrteleszkóp 2001 májusában készített felvételei szerint az NGC 4622-nek két olyan kinyúló külsô "karja" van, amely az óramutató járásával ellentétes irányba mutat.

A tudósok feltételezése szerint a galaxis "szédült viselkedése" mögött galaktikus ütközés állhat. A külsô karok szokatlan mozgásából a csillagászok arra a következtetésre jutottak, hogy valamikor régen az NGC 4622 összeütközött egy másik társával, magába olvasztva egy kisebb csillaghalmazt.

A csillagászok azt gyanítják, hogy a Hubble felvételein látható és a galaxison áthúzódó egyenes porfelhô képe, amelynek iránya éppen a rendszer középpontjába mutat, a galaxisok összeütközésének bizonyítéka.

A galaxisok dinamikailag stabil rendszerek, amelyeket saját gravitációs erejük tart össze. Közülük a legtöbb spirális jellegûnek olyan gázokból, csillagokból álló nyúlványai vannak, amelyek a forgás irányától függôen húzódnak mögötte, s ezek alkotják voltaképpen a spirális galaxis karjait. A csillagokból, gázokból és porokból álló galaxisok rendkívül lassan forognak. A Nap - amely a Tejút néven ismert galaxis egyik spirális karján helyezkedik el - feltehetôen 250 millió évenként kerüli meg a galaktikus központot.

A Teleki Sámuel által alapított könyvesház fennállásának kétszázadik évfordulóján idôszerûnek tartom ismertetni az épület eredetét, építésének történetét és építészeti értékére is igyekszem rámutatni.

Erdélyben a XVI-XVII. század folyamán jelentôs könyvtárak jöttek létre a kollégiumok keretében. A XVIII. században, mikor a könyvgyûjtés szenvedélye lángra lobbant, létrejött néhány magánkönyvtár, melyeknek könyvállománya méreteiben felülmúlta az addigiakat. A nagy gonddal válogatott könyvek és bôkezûen kivitelezett fényes könyvtári berendezések tükrözik alapítójuk érdeklôdési körét és ízlését. Akkor létesült a gyulafehérvári Batthyaneum, Szebenben a Bruckenthal- könyvtár és Marosvásárhelyen a Teleki Téka. A Szent Miklós (Bolyai) és a Fazakas (Borsos Tamás) utcák sarkán már a XVII. században állt a Teleki-Wesselényi család városi egyemeletes háza "L" alaprajzú elrendezésével. A Fazakas utca felôli szárnyépület földszintjén lévô lakószobák átjáróajtói felett a Wesselényiek hableányos címerét és a család nevének kezdôbetûit látjuk kôbe faragva. A reprezentációs fogadótermek a Szent Miklós utca felôli épületszárny emeletén voltak. A bejárat a Téka épületébe a fôutca felôl, két bolthajtásos kapun és boltozatos kapualjon át történt. A könyvtári épületszárny építésekor a jobb kéz felôli hintóbejáratot megszüntették, a befalazott boltíves nyílásba ablakot helyeztek, és az így nyert helyiségben - 1945-ben - a Bolyai- emlékmúzeum nyert elhelyezést.

A Teleki-Wesselényi házhoz a Fazakas utca hosszában lakó- és gazdasági épületek is tartoztak parkosított kerttel. Az ide kapcsolódó gyümölcsöskert a református temetôig, illetve a domboldal (Tisztviselôtelep) lábáig terjedt.

A könyvtáralapító gróf Teleki Sámuel (1739-1822) fiatalon kezdte gyûjteni könyveit, élete végéig. Vásárolta a külföldi és hazai könyvpia-cokon megjelent klasszikusokat, valamint a tudományos világ kiadványait és a XV-XIX. századi könyvkiadás ritkaságait. Teleki Sámuel az ország politikai életében jelentôs szerepet játszó személyiség volt, 1791-tôl haláláig mint Erdély kancellárja, élete nagyobb részét otthonától távol, Budapesten, Nagyszebenben, Nagyváradon és Bécsben töltötte.

A könyvgyûjtô Teleki Sámuel 1797-tôl foglalkozott a Szent Miklós utcai házához toldandó könyvesház építésének gondolatával. Külföldi utazásai során tanulmányozta az osztrák, német, francia és olasz építészetet, különös érdeklôdést tanúsítva a klasszicizáló barokk építészet iránt.

Könyvesháza építéséhez az elsô tervek Ernst Koch "K.K.N. Ostl. Regierungs und Bürgl. Baumeister" bécsi építész készítette 1797-ben. A Bécsben készült tervrajzok mellett Ugrai László - a késô barokk kor tehetséges mestere, a Teleki család magyar származású építésze - is két tervváltozatot készített. Mindkét terv centrális elrendezésû és teljesen különálló épület tervét mutatja. Teleki Sámuel elgondolása szerint és kérésére Ignaz Schlaff Bürgel Mauer meister készítette a mai hosszanti csarnok rendszerû változatot. Az ô tervei alapján épült fel a régi Wesselényi-épülethez csatolva a keleti épületszárny. Ennek a tervnek a hátlapján olvasható az alapkô letételének napja: 1799. április 24.

Az épület kômûvesmunkálataira vonatkozó szerzôdés 1797 nyarán készült Tirk (Török) Antallal, azonban további említés a szerzôdés aláírójával kapcsolatban nem található. Az egyes iparosmesterek neve, név szerinti említése, szerzôdés, illetve fizetési meghagyás stb. iratok alapján fennmaradt. Eszerint Sommer János kolozsvári pallér neve 1804-ben, Borbély Miklós marosvásárhelyi lakatosmester neve 1799-ben, Nagy Ignác lakatosmester neve 1800 és 1803 között, Hentzenberger János lakatosmester neve 1808-ban, "Pictor Nauhauser" neve (a Nauhauser festô család tagja volt) és Aranyozó Oller András festôk neve 1804-ben olvasható az iratokon. Gróf Teleki Sámuel az építkezést, levelezés útján, Bécsbôl irányította.

A kétszintes könyvtári épületszárny a jobb oldali boltíves kapu keleti határfalától vonul végig az udvar hosszában. Az új épületszárny (a könyvesház) méreteivel és építészeti kialakítási formáival hasonlatos a túloldali régi épülethez. Az ablaktengelyek beosztását és méreteit annyira betartották, hogy az új könyvtári szárny a régivel egy egységes épületet eredményezett. Az újonnan épített szárnyban lévô nagyteremhez és a hozzá tartozó termekhez impozáns lépcsôn érkezünk. A háromhajós, nagy belmagasságú termet két sor pillér és a kerítôfalakra támaszkodó kerengôfolyosó osztja két szintre. A nyolc pillér közötti, szabadon hagyott részen át nézve csehsüveg-boltozatos mennyezet csarnoktemplom belsô képére emlékeztet. A könyvtárterem földszintjén nyolc téglapillér és a határoló vastag falak hordják a kerengôfolyosó padlózatát (fafödemét). Az emeleti szinten 8 + 2 pillérre támaszkodnak az egymást és a határoló falakat összekötô boltívek és csehsüveg-boltozatok, valamennyi vakolva és fehérre meszelve. A pillérek fejezeteit - négy oldalán - klasszicizáló fôpárkány s-(z)imatagja, függôlemeze és fogsora alkotja, melyekrôl mint vállakról indulnak ki négy irányba a boltívek.

A pilléreket a földszinten négy, az emeleten három oldalon könyvszekrények veszik körül, a határolófalak mentén "aljas"-szekrények sorakoznak, az ablakok helyein a könyöklô-(parapet) magasságig egy-egy mélyen benyúló szekrényt helyeztek el. A nagyterem falain neves személyiségek képét, fôhelyen a könyvtáralapító Teleki Sámuel életnagyságú portréját láthatjuk, a Szent István-rend palástjában. Az emeleten Teleki Sámuel fiának, gróf Teleki Domokosnak a kôzetgyûjteménye részére állványokat (konzolos polcokat) helyeztek a pillérek homlokzati síkjaira. Az emelet szintjén, a négy pár pillér közti szabad nyílást kovácsoltvas ráccsal zárták el. A könyvszekrények ajtói dróthálósak és fehérre mázoltak.

Az emelet egyik termében volt a "fegyveres szoba", a régi fegyverek gyûjteménye.

(Folytatjuk)

Kivégzése elôtt mondott utolsó szavait azóta is sokszor emlegetik - nemcsak Bajorországban. Amikor kerek száz évvel ezelôtt, 1902. február 21-én reggel hét órakor az augsburgi börtön vesztôhelyére vitték a "rabló Kneisslt", szárazon csak ennyit mondott: "Na, ez a hét is jól kezdôdik!"

A nyaktiló alá lépett és lefejezték. Elôzô este hat üveg sört kért és kapott vacsorára. Az igazságszolgáltatás számára ezzel lezárult egy bûnügyi fejezet, a "bajor Robin Hood" (1875-1902) neve azonban még ma is legenda.

Az új évszázad bajor vezetô rétege számára Kneissl "átkozott gyilkos" volt, aki 1900-ban az elfogatását megelôzôen tûzharcban megsebesített két csendôrt. Az egyik a helyszínen elvérzett, a másik ugyan felgyógyult, de rövidesen meghalt tüdôgyulladásban.

A parasztoknak és a kisembereknek azonban tetszett Mathias Kneissl, aki újból és újból a bolondját járatta katonák és csendôrök százaival, rendre kereket oldott elôlük. Ebben segítette ôt a lakosság is, amely szolidáris volt nyomorúságos életkörülményeivel. Csak amikor az akkori idôkben szokatlanul nagy jutalmat, ezer márkát tûztek ki a nyomravezetônek, akkor árulta el ôt valaki. Elfogásakor a tûzharcban maga is megsebesült. A müncheni bíróság megvárta, hogy felépüljön, aztán halálra ítélte.

A késôbbi rabló "bûnözôi karrierje" 1891-ben kezdôdött, amikor három napra "hûvösre tették", amiért iskolás létére táncmulatságon vett részt. Négy hónapra rá vadorzásért már két hónapi börtönbüntetésre ítélték. Két évvel késôbb emberölési kísérletért ötévi börtönbüntetést kapott, amelyet az utolsó napig kitöltött. 1900-ban szabadult és nyomban ismét összeütközésbe került a törvénnyel: fegyvereket lopott, amelyekkel késôbb a két csendôrt megsebesítette.

Mathias Kneissl mint rabló, gyilkos és népi hôs rövid idô alatt legendává lett, azt tartották róla, hogy segíti a szegényeket és szembeszáll az ôt könyörtelenül üldözô államhatalommal. Éppen azért tudta hosszú idôn át elkerülni a letartóztatást, mert mindig menedékre talált hazájának parasztjai között.

A "bajor Robin Hood"-ra emlékeztet a még ma is gyakran hallható mondás: "Geisenhofenben helybenhagyták, Münchenben bevarrták, Augsburgban lenyakazták".

Sütô András munkásságáról tartott elôadást Horváth Arany kolozsvári közíró tegnapelôtt a szászrégeni mûvelôdési házban. A Kemény János Mûvelôdési Társaság által szervezett rendezvényre meghívták Sütô Andrást is, de egészségi állapota miatt sajnos nem lehetett jelen.

Horváth Arany beszélt az író életének néhány mozzanatáról, rövid részleteket olvasott mûveibôl, tanárainak visszaemlékezéseibôl. Elismerôen, csodálattal szólt az Anyám könnyû álmot ígér címû könyvérôl, valamint a drámáiról. A mûvek üzenetét, a szülôföldön való megmaradás, az anyanyelv, népi kultúránk ápolásának fontosságát, saját hitvallását, bizakodását is kifejezve tolmácsolta. Az est vonz- erejét növelte Boér Ferenc színmûvész jelenléte, aki részleteket olvasott fel az Anyám könnyû álmot ígér címû regénybôl, a Csillag a máglyán, az Egy lócsiszár virágvasárnapja, a Káin és Ábel címû drámákból, valamint a Virágvasárnapi remény címû írásból.

Az összejövetelen szép számmal volt jelen Szászrégen idôsebb nemzedéke, többnyire a társaság tagjai, diákok is voltak egypáran, de Böjte Lídia tanárnô, a rendezvényt szervezô társaság elnöke szomorúan állapította meg, hogy a fiatal értelmiségiek, a húszas-harmincas nemzedék teljesen hiányzik. Viszont reméli, hogy az elkövetkezô rendezvényeik iránt több érdeklôdést mutatnak majd.

A Syngenta Románia

Csütörtökön Marosvásárhelyen a Continental szálloda zöld terme mezôgazdasági szimpózium színhelye volt, ahol 11 megye szakemberei, szakintézmények képviselôi, magántermesztôk vettek részt. A rendezvény célja a Syngenta Románia társaság bemutatása volt. Két világhírû, növényvédelmi szereket gyártó cég, a svájci Novartis és az angol Zeneca egyesülése nyomán jött létre Svájcban a Syngenta nemzetközi társaság, amelyet a tanácskozáson Luc Heneberc képviselt. Cristian Grecu, a hazai vállalat igazgatója a 2000 novemberében kezdett tevékenységüket ismertette, melyet egy körültekintôen kidolgozott program alapján végeznek. Stratégiájukban szerepel a növényvédelmi szerek forgalmazása, kapcsolatok kialakítása a mezôgazdasági magántermelôkkel, szakmai tanácsadás, kutatás. A Syngenta Románia munkaközösségének célja a farmergazdálkodás meghonosítása az országban. Felmérést végeztek, amibôl kiderült, hogy csak a nagyobb mezôgazdasági üzemszerkezetek képesek figyelemre méltó jövedelmet megvalósítani. Az élelmiszerpiacokon rövid idôszakonként bekövetkezô minôségi változásokhoz a jelenlegi üzemszerkezetek nem képesek alkalmazkodni. Ilyen téren is segítenek a termelôknek, szakmai, piaci, gazdasági stb. információkhoz juttatják és gyakorlati bemutatókat tartanak nekik. A Syngenta egy másik kihívásnak is eleget próbál tenni: ismeretes, hogy a világ lakossága évrôl évre gyarapodik. Az élelmiszer-fogyasztás nô, miközben a mezôgazdasági területek csökkennek. Ezért van szükség a legkorszerûbb termesztési technológiák alkalmazására. Franciaországban az utóbbi 50 évben a hektáronkénti búzahozam 5 tonnával emelkedett, Romániában viszont csupán 1,5 tonnával. "Teljesen meg kell változtatnunk a mezôgazdasági termelés szemléletét, ez a Syngenta célja Romániában" - mondotta Cristian Grecu.

A rendezvényen részt vett Atanasie Ciorlaus professzor, dr. Ion Minoiu professzor, a New York-i Akadémia tagja, aki a hozzászólások után méltatta a rendezvényt: "Hasznos találkozó volt, sajnálom, hogy nem vehetett részt még több farmer, gazdálkodó, mert ma itt, összességében, a mezôgazdaság holtpontról való kimozdításának egyik alternatívája hangzott el."

A marosvásárhelyi volt Agrosem egység a magánosítás nyomán a Semrom Transilvania Rt.- vé alakult. A vetômagvakat kezelô, tároló és forgalmazó egység igazgatója, dr. Iovlev Constantin és a cég igazgatótanácsának igazgatója, Shuki Cohen csütörtökön Marosvásárhelyen, az Agronómusok házában találkozott a cég Maros, Fehér, Kolozs megyei forgalmazóival. Maros megyében 50 mezôgazdasági szakember, agrármérnök, állattenyésztési mérnök dolgozik együtt a Semrom Transilvania Rt. munkaközösségével. A csütörtöki találkozón részt vett Timar Liviu, a megyei Mezôgazdasági és élelmezésügyi igazgatóság vezérigazgatója és helyettese, Náznán Jenô is. Shuki Cohen (izraeli állampolgár) ismertette a cég által kínált gabona-vetômagvak forgalmazásával kapcsolatos tudnivalókat. A kukorica-vetômaggal kapcsolatosan vita alakult ki. Ugyanis Maros megyében a múlt évben 350.000 tonna kukoricát takarítottak be, a mennyiség zömét kasokban tárolták, nagyon kevés került a megfelelô raktárakba. Félô, hogy a gazdálkodók a még nem értékesített kukoricamennyiségbôl ebben az évben vetésre is felhasználnak. Ez lenne a legnagyobb bûn, értettek egyet mindannyian az Semrom Transilvania Rt. igazgatójával. A megfagyott kukoricaszemek csíraképessége nulla, fôleg a hibridek esetében. Ez tudományosan bizonyított tény. "Miután kifizettük a szántást, kár lenne ilyen vetômagot földbe húzni. Teljes ráfizetés. Csak minôsített vetômaggal érhetô el jövedelmezô gabonatermesztés. A gazdák, ha idén is a másodszaporulatból vetnek, az elmúlt években elkövetett hibákat ismétlik meg" - mondotta Shuki Cohen.

Jegyzet

A csecsemôk táplálására szolgáló tejporral kapcsolatban jelentette ki hétfôn Marosvásárhely polgármestere, hogy kéttonnányi áll belôle a raktárakban, mert a családorvosok, nem tudni milyen okok miatt, nem hajlandók kiírni receptre. A hivatal pedig - tette hozzá - nem tudja, mit tegyen. A tejport eladni, adományozni nem lehet, felhasználója látszólag nem akad. Azzal is megpróbálkoztak, hogy más megyéknek adják át. Egyelôre sikertelenül.

Az egész tejpor-ügybôl valami ésszerûtlenség árad. Ezért is próbáltunk közelebbit megtudni. Kovács Beatrix, a Családorvosok Maros megyei Egyesületének titkára szerint nem a családorvosok a hibásak azért, hogy a tejpor felhasználatlan maradt. Ôk a törvény által szabott kritériumokat szem elôtt tartva írják ki a tejport a jogosultaknak, a polgármester pedig valószínûleg nem ismeri ezeket a kritériumokat.

A tejporra való jogosultságot két tavalyi kormányrendelet szabályozza. Az elsô általánosabb elôírásokat tartalmaz, a második kritériumrendszert állapít meg. Ennek alapján a családorvos csak olyan csecsemôknek írhat ki tejport, akiknél az édesanya valamely betegségben szenved (TBC, AIDS, pszichés betegségek, rák) és emiatt az anyatej káros lehet a gyerek egészségére, vagy nincsen elegendô teje (ebben az esetben a súlygörbe tükrözi a gyerek fejlôdését), esetleg a gyerek elhelyezési központban nevelkedik stb.

A közegészségügyi igazgatóság tavaly ôsszel a családorvosoktól bekérte a tejporra jogosult csecsemôk névsorát tartalmazó listákat, majd ennek alapján megszervezte a versenytárgyalást a szükségesnek mutatkozó tejpormennyiség megvásárlására. Hogyan sikerült nekik akkora mennyiséget beszerezni, hogy kéttonnányi maradt a nyakukon, talány. Magyarázatok vannak, mindkét oldalról. Egyik lehetséges ok a családorvosok szerint az, hogy az igazgatóság az elsô kormányrendelet alapján összeállított listát vette alapul a mennyiség kiszámításához, a kritériumokról szóló rendelet utólag jelent meg. A közegészségügyi igazgatóság vezetôje szerint azonban a családorvosok jó része elmulasztotta leadni a havonta összeállítandó listákat. Futólag azt is megemlítette, hogy mivel olcsó áron jutottak a tejporhoz, többletmennyiséget vásároltak, de nem túlzottan sokat.

Tény, hogy két hét múlva újabb versenytárgyalást szerveznek az idénre szükséges tejpor beszerzésére, miközben kétezer kilónyi hever a raktárban. Hogy ennek mi lesz a sorsa, még nem lehet tudni. Egyfelôl az történhet, hogy a családorvosok "enge- dékenyebbek" lesznek a súlygörbe irányában, másfelôl az igazgatóság kevesebb tejport vásárol idénre, elhasználva a júniusban amúgy is lejáró határidejû megmaradt terméket.

Autók és egyebek

Az álló- és pótfûtô berendezések kiagyalóinak figyelmét a turbófeltöltôs motorokkal mûködô gépjármûvek és munkagépek sajátosságai sem kerülték el. Így kifejlesztették azokat a mûszaki eszközöket, melyek segítségével az ilyen típusú erôforrások is kiegészíthetôk gyárilag, vagy késôbb a vezetô és az utasok kényelmét növelô, a mûködési és közlekedésbiztonságot fokozó, a motorok élettartamát meghosszabbító, az áruszállítmány megfelelô hômérsékletét szavatoló, a károsanyag- kibocsátás mérséklése révén környezetkímélô tartozékokkal. Sok autógyártó cég már startból olyan pótfûtésrôl gondoskodik, amely egy készlettel állófûtéssé alakítható. Így az utasteret például idôkapcsoló óra segítségével már az indítás elôtt fel lehet melegíteni, miáltal enyhül az autós tél ijesztô hatása.

A mellékelt rajz azt szemlélteti, hogy (fent) a pótfûtés-funkció a turbódízel direktbefecskendezésû motorokkal rendelkezô jármûvek utasterének kiegészítô meleget biztosít. Balról jobbra az elektromos fúvómotor, a belsô égésû hajtómotor, a pótfûtô berendezés és a jármû alap-fûtôberendezése látható. A rajz alsó részén, amely az állófûtés funkciót mutatja be, baloldalt a fúvómotort találjuk, mellette a dízelmotort, ami után fent a kombi szelep és a vízszivattyú, lent a pótfûtô berendezés és végül a jobb szélen a kapcsolóórával ellátott jármûfûtés kapott helyet.

A fényképsorozat azt szemlélteti, hogy a gyártók milyen sokféle lehetôséget kínálnak az álló- és pótfûtés idôzítésére, beindítására, beszabályozására, átváltására-kombinálására és leállítására. 1. Ki- és bekapcsoló. 2. Kezelôegység a helyiség hômérséklet-szabályozásához. A mûszerfalba szerelhetô. 3. Fûtés/szellôzés-átkapcsoló. 4. Miniszabályozó levegôs fûtéshez, helyiségfûtés-szabályozáshoz, beépített fûtés/szellôzés- átkapcsolóval. 5. Minióra. 24 órára programozható, 3 fûtési idôt lehet tárolni és aktivizálni (a mûszerfalra szerelhetô, kapcsolható a miniszabályozóhoz). 6. Modul óra. 7 napra programozható, 3 idôpont állítható be, melybôl mindig egy aktivizálható, fokozat nélküli szabályozás (mûszerfalba szerelhetô). 7. Rádiótávkapcsoló. hatótávolsága körülbelül 1000 méter. A vevôkészülék független a kapcsolóórától, a jármûbe szerelhetô. 8. Mintegy 1000 m hatótávolságú rádiókapcsoló kijelzôvel, visszajelzéssel, beépített kapcsolóórával.

Népi gyógyászat, természetgyógyászat

Még mindig abból a szeretetbôl táplálkozom, amelyet gyermekkoromban az édesanyámtól kaptam, mondta Bartók Béla felnôttkorában. A család, az otthon, a fészek melege, biztonsága, nyugalma az egyik legfontosabb kincsünk, testi-lelki-szellemi értékünk, szükségletünk egy életen át. Édesanyánk, nagymamánk kézmelege, simogatása, éneke, mosolya, meséje, fôztjének íze elkísér életutunk végéig. Tôlük tanulunk meg imádkozni. A hagyományt, a kultúrát, a szóbeli emlékezetet mesékben, tanításokban, a neveléssel együtt adják át. A népi tudást is. Azt a népi tudást, amely az egyetemes tudás egyik része. Eredete a tradicionalista filozófiai irányzat szerint visszanyúlik az isteni kinyilatkoztatáshoz. Ezenkívül rengeteg tapasztalat, évezredeken át tartó megfigyelés, kísérletezés sûrítôdik egy-egy mesében, szólásmondásban, tárgy elkészítési, épület építési módjában, népi gyógyászati aktusban, gyógymódban. Érdemes megvizsgálnunk, hogy a népi tudás hogyan nyilvánult és nyilvánul meg a gyógyításban. Sok értékes, érdekes, használható értékkel találkozhatunk.

A régi rendszer idején üldözték a népi tudás birtokosait, a gyógyítókat, füvesasszonyokat, kenôembereket. A materializmus korszakában zaklatták és kuruzslással vádolták ôket. Ugyanúgy, mint a római kereszténység felvételekor, amikor a keleti hagyományokat el kellett törölni, ezért szorult részben feledésbe ez az értékes ôsi tudás.

Az elszigeteltségben élô magyarok, a csángók és a szórványvidékeken (pl. a Mezôségen, a felvidéki Zoboralján) az emberek mai napig ôrzik a még Ázsiából hozott hagyományokat, tulajdonképpen az emberiség ôsi tudáskincsét, mely nagy hasonlóságot mutat gyökereink miatt a keleti népek hagyományával, tudásával (a népi gyógyászat terén is). Mint a természetes gyógymódok ismerôje, a magyar népi gyógyászattal megismerkedvén örömmel ismertem fel a szemlélet- és módszerbeli hasonlóságot mind a hagyományos keleti orvoslással, mind a természetgyógyá-szattal. A keleti népek - a tibetiek, indiaiak, kínaiak - sokkal hagyományôrzôbbek, mint a nyugatiak. Ôk az ôsi - Hamvas Béla szerint - kinyilatkoztatással kapott tudásrendszerbe integrálják a modern tudást és felfedezéseket, nem úgy, mint a nyugati ember, aki elveszítette a gyökereket, és új, materiális, féloldalas világot teremtve magának a megmagyarázhatatlan, számára emberi ésszel felfoghatatlan jelenségeket, tudást próbálja beiktatni a modern "logikus" rendszerbe.

A népi gyógyászat összetett módszer, az alkalmazásos, beavatkozásos módokon kívül pszichoterápia is. A keleti hagyományos gyógyászat és a természetgyógyászat is összetett módszerek összessége, és hasonló elvû, szemléletû, az embert a testi-lelki-szellemi valóságában vizsgálja és gyógyítja. A népi gyógymódok, akár a természetgyógyászatbeliek, egyszerû és természetes gyógymó-dok. A természetgyógyászat ôsi módszerei az egykori népi gyógyászat és a keleti szelíd gyógymódokból erednek. A betegségek nem egy nap alatt alakulnak ki, ezért a gyógyítás is hasonló, fokozatos módon kell történjék.

A következô cikksorozatban a különbözô szervi, szervrendszeri betegségeket vizsgáljuk meg népi és természetgyógyászati szempontból, esetenként összehasonlítva a keleti hagyományos gyógyítással.

Évekkel ezelôtt a Filmszemle nézô- krónikása arról számolt be, hogy a szemle legnagyobb erénye az volt, hogy megvolt. Mára szerencsésen változott a helyzet. A szemle jó volt, sôt nagyon jó. Már a tavaly biztatóan nagy számban voltak nézhetô, jól megkomponált, érdekes témákat feldolgozó, kiváló színészi alakításokat felvonultató filmek. Az idénre ez az állapot állandósult. S ez az igazán biztató jel, a folyamatosan jó színvonal. Még az alkotókat is meglepte, hogy harminc film készült az idei mustrára, annak ellenére, hogy az utóbbi idôben a politika eszközként akarta felhasználni a hetedik mûvészetet. Ritka volt mostanában az a filmes berek, amelyben ne a Széchenyi Istvánról készülô, Hídember címû filmet tárgyalták vona. Azt, hogy hogyan lehet egymilliárd forintot odaítélni egy filmnek pályázat, verseny nélkül. Ennek a botránynak az árnyékában még volt egy kis Bánk bán- cirkusz, amikor is egy reklámfilmrendezô, aki a jelenlegi magyarországi kormánypártról készült filmjeivel hívta fel magára a szakma figyelmét, egy magyar film átlagos költségvetésének többszörösét kapta Katona József nemzeti eposzának megfilmesítésére. Ezen mûvészethez méltatlan elôzmények után indult a 33. Filmszemle a budapesti Corvin moziban. Az elôbb említett filmek nem kerültek bemutatásra, mert... s itt sok találgatás mellett senki konkrétumot nem tudott mondani. Így hát a jobb napokat megért Jankovics Marcell estét betöltô animációs filmje adta meg a jelt a kezdésre. Képletesen is. Jankovics a már említett módon (pályázat nélkül) Magyarországon horribilisnek tetszô pénzbôl készítette el az Ének a csodaszarvasról címû, magyarságeredetet mitizáló mozgóképét, a bemutató közönsége nem kifejezett örömére. Az alkotók a filmet monumentálisnak szánták, de egyszerûen unalmas lett, az agyonbonyolított szimbolizmus követhetetlenné tette az alkotást. De innen már valóban a szakma, a mûvészek vették át a szemlét.

A hangsúly természetesen most is a nagy játékfilmeken volt. A harmincas sorozatban volt minden, ami szemnek ingere. Ebbôl a kategóriából a legbiztatóbb az elsôfilmesek markáns jelentkezése volt. A nemrégiben elhunyt, Marosvásárhelyen is ismert Simó Sándor tanár úr diákjai tették le a garast úgy, hogy a magyar film jövôje optimizmussal tölti el az embert. Elsôsorban Pálfi György nevét kell megjegyeznünk, aki Pohárnok Gergely operatôrrel a Hukkle címû filmet készítette. Mielôtt bárki angol szótár után kapna, hogy értelmezni tudja a Hukkle-t, el kell mondanunk, hogy a cím csupán a csukláskor kiadott emberi hang vizuális ábrázolására tett gyámoltalan kísérlet. A film emberi beszéd szempontjából néma. Hangok vannak benne, olyanok, amelyek mellett naponta elmegyünk, amelyek most a képek által kimetszett térben új jelentést kapnak, kommunikálnak a környezetükkel. Békák, tyúkok, gyöngyvirágok, ôzek, csukló, horkoló, mézet pergetô emberek, s közben egy gyilkosság. Mindez egy olyan suhanó kamera elôtt, amely néha a tudományos, néha a dokumentumfilm eszközeit használja, de a végtermék egy olyan filmnyelv, amely méltán nyerte el a legjobb elsô film díját. Miklauzic Bence Ébrenjárók filmje ma játszódik Budapesten, a marketing-bizniszmenedzser korszak hulladékával szegélyezett utcán. A nézô örömmel fedezi fel, hogy újra van történet, sôt párhuzamos történetek, amelyek jól megférnek egymás mellett, közös jelként magukon viselve a boldogságkeresést. A villanyszerelô, a menedzser, a reklámbaba csetlik-botlik a pesti utca valóságában, mint három mesehôs a boldogságkeresésben. Találkoznak, szétválnak, bolyonganak, miközben látjuk a várost és magunkat, egy huszonéves tehetséges filmrendezô szemével. S a kép? Miklauzicnak sikerül olyan magasról néznie mindennapi buzgólkodásainkat, hogy mi, akik nap mint nap olyan fontosnak érezzük magunkat, mint a fôszereplôk, önfeledten kacagunk önmagunkon. A rendezô nagy érdeme a jó színészválasztás és a pontos vezetés. A fôszereplô Gazsó György, aki mindeddig nyíregyházi színházi színészként volt ismert, egy pillanat alatt belopta magát a nézôk és a zsûri szívébe. A nôi fôszereplô Márkó Eszter, aki még a tavaly a vásárhelyi Köteles utcában koptatta a deszkákat s mára már a szatmárnémeti színház megbecsült tagja, hiteles pesti reklámbaba. A mûkörmök, mûhajak, mûmosolyok alól szépen, hatásosan varázsolja elô az embert. László Péter (Pecka), a Színmûvészeti Egyetem Szentgyörgyi tagozatának negyedéves hallgatója természetességével, egyszerûségével, megismételhetetlen "cool" stílusával ejti ámulatba az embert, olyan természetes a vásznon, mintha a negyvenedik fôszerepét játszaná. A filmnek az elmúlt idôk egyes tragikus eseményei adnak a szerzô akaratától független üzeneteket. Az Ébrenjárókban ugyanis szerepel mint színész Simó Sándor, aki a bemutatót már nem érhette meg. S számunkra, erdélyi filmrajongók számára még tragikusabbak azok a jelenetek, amelyekben Hunyadi László komédiázik, utoljára. Tragikus, ahogy a pesti közönség hasát fogva kacag a néhai Hunyász játékán és katartikus, mert a szituáció örkényi. Bemutatója van a halott színésznek....

A harmadik elsôfilmes Erdélyi Dániel, aki a mára a magyar filmmûvészetben divatossá lett kádári közelmúlthoz nyúlt vissza Elôre címû filmjében. A már említett filmrendezôkhöz képest stílusában Erdélyi a legkonzervatívabb. Az ô meséjének van eleje, közepe, vége, az említett sorrendben. A film egy értelmiségirôl és egy párttitkár párhuzamos életérôl szól, illetve ezek gyerekeirôl, akik egy padban ülnek az ötödik osztályban. Míg az értelmiségi papa kommunizmusellenes szamizdatokat gyárt, és párttitkár harcol ellene, addig a gyerekek jó barátságban és szolidaritásban élnek egymással. A film kedves, nézhetô, jól szórakoztat. Ami az átlag felé emeli, elfogultság nélkül állíthatjuk, az Váta Lóránd sepsiszentgyörgyi színmûvész alakítása. A tiltott felhívásokat gyártó apa figurája hetvenes évekbeli, feszülô, "szupra" garbó, Skoda, panel kényelem jegyében fogant. Váta mintha évekig tanulmányozta volna a stílust, holott "csak" arról van szó, hogy a színész a mai erdélyi értelmiség egyik szemérmes típusa a civil életben. Ezt az állapotot sikerült a filmre is rávetítenie a színésznek. Fimbeli ellenfele Gáspár Sándor, aki ezen a fesztiválon két komunista párttitkárt is megpróbált eljátszani... Hogy a kor stílusával válaszoljunk: a mennyiségi felhalmozódás nem vezetett minôségi ugráshoz. Pedig milyen jó lett volna Vátának egy kemény ellenfél...

Elsôfilmesnek számít Herendi Gábor is, aki mint reklámfilmrendezô várta meg az alkalmat, hogy játékfilmet készítsen s nem is akármilyet. Végre egy olyan vérbeli komédia, amely nem a Koltai Róbert magamutogatós csocsózása, sem valami régi, fehér telefonos korszak újraforgatása. Egy korunk mozis szokásainak, a multiplexnek megfelelô környezetben elôadható, jó kommersz. A téma magyar, de még milyen: pénzt kellene szerezni filmforgatáshoz, ezért jól jön egy ürge, aki angol és nem tud magyarul, legalábbis a fôszereplôk azt hiszik, és akkor ez már alapszituáció és indul a poénzuhatag. Jó, tudjuk, a film a "csak semmi mûvészet" jelige alapján készült, de akkor is érdemes megjegyeznünk Pindroch Csaba, Szabó Gyôzô, Szervét Tibor nevét.

(Folytatjuk)

Gáspárik Attila

Az ötlet tavaly merült föl a hargitafürdôi írótalálkozón. És 2002. február 9- én Kolozsváron megalakult az Erdélyi Magyar Írók Ligája. Az elmúlt esztendô májusától ez év elejéig Márkus- Barbarossa János igyekezett az ügynek megnyerni az írókat. (E-MIL). Írtunk már róla elég részletesen, jelezve, hogy az E-MIL önálló jogi személy, nonprofit jellegû, apolitikus, kormány(ok)tól független; Székhelye Kolozsváron van (Dorobantilor utca 93, Bl. X-2.).

Az E-MIL legfelsôbb szerve a Általános Közgyûlés, azaz a teljes tagság, ez évente legalább egyszer összeül és a liga minden ügyében dönt. A döntések végrehajtásáért a választmány felelôs. Az E-MIL elnökét a választmány választja meg titkos szavazással.

Az E-MIL tagjai minden feltétel nélkül csatlakozhatnak más írószövetséghez is. A szakmai vétségekkel a Szakmai Becsületbíróság foglalkozik. Az új írói szervezet alapító tagjai a következôk: Balázs Imre József, Demeter Szilárd, Egyed Emese, Farkas-Wellmann Endre, Farkas-Wellmann Éva, Fodor Sándor, Gál Attila, Gittai István, György Attila, Karácsonyi Zsolt, Kinde Annamária, Király László, Király Zoltán, Kötô József, Lászlóffy Csaba, Márkus-Barbarossa János, Mózes Attila, Nagy Zsolt, Nagyálmos Ildikó, Orbán János Dénes, Sántha Attila, Szôcs Géza, Szôke Mária.

A választmány tagjai: Fodor Sándor, György Attila, Kinde Annamária, Király László, Orbán János Dénes. Az E-MIL elnöke Fodor Sándor. A Szakmai Becsületbíróság tagjai Gittai István, Kötô József és Márkus-Barbarossa János. Az E-MIL ügyvezetôje Sántha Attila.

Az új írói "rend" megalakulásának alig volt visszhangja. Egyik fiatal írónk vélekedését mégis figyelemre méltónak tartom. Papp Sándor Zsigmond ugyanis ezt írja:
"Ha magunk is éltetôi vagyunk az erdélyi suskusnak (egyszerû szemlélôdôk, függetlenek és függôk), akkor a választmány tagjai is élen járnak majd az 'önmened-zselésben', s akkor majd nyugodtan lehet rájuk kígyót-békát ordibálni, hogy bezzeg ôk is. És hát én megmondtam... Sajnos, nem tudom pontosan, mi kellene ahhoz, hogy ez az új szervezet vagy bármi más végre úgy mûködjön, ahogy azt az alapítók, drukkerek és szimpatizánsok szeretnék. Talán még több lelkesedés, nagy adag teherbírás, hogy elviseljék a kajánkodásokat és betartásokat, és persze valami erkölcsi plusz (pfuj, de anakronisztikus), hogy ne csupán saját és szûk támogatói körüket részesítsék a vezetésbôl származó elônyökbôl, hanem a mezei tagokat is. Így jó esély volna arra, hogy néhány évig mindenkinek csurranjon-cseppenjen annyi, amennyi a zavartalan és nyugodt alkotói munkához kell. Vagy úgy is mondhatnám, ami a méltósághoz. Hogy ne kelljen újra és újra kilincselni mindenféle hivatalnál, lesni a kedvezô politikai feltételeket, ismeretséget és sörkapcsolatokat szerezni, hogy lehulljon bár egy ösztöndíj. Kicsinyke támogatás." (Embert tolláról, tagot szervezetérôl, Krónika, 2002. február 12.)

(A liga internetes címe: e-mil@softhome.net)

B.D.

Ha már

fölég

a szánalom

s végzi

dolgát

a fájdalom

s szívedben

áttelelt

a gyalázat

mentségül

szolgáljon

az alázat

V. Szász István

Tallózó

Mi messze egész más táj, innen: homályló kékség. / Egy éhezô negyedben kétséget kelt a pékség. /Mozart, hiába, halkan, amikor fél a gyermek, / Az idôt nem lassítják unalmas várótermek. (Lászlóffy Aladár) * Mihamar kiderült, hogy (Méliusz József, sz. m.) Anna asszonnyal együtt útlevelet, vízumot kapott Franciaországba, ahol nemcsak az izgalmakat pihente ki. Ottani, kiadótulajdonos barátjával a Diktátor mûveinek francia nyelvû kiadását is megbeszélte. * Daday Lóránd túlságosan jó ember volt ahhoz, hogy nagy író válhatott volna belôle. * Jó író - kitûnô költô volt Szemlér Ferenc, és jó barát is. Csak azt nem értem (és immár, azt hiszem, sohasem fogom érteni), mivel sikerült ôt közel tíz éven át rettegésben tartania a Pártnak, kicsavarni belôle a leghajmeresztôbb "káderlírát"? És mitôl állt ismét, szinte váratlanul talpra, teljes értékû emberként - és költôként? Hogyan sikerült legyûrnie a félelmét? (Fodor Sándor emlékezései) * Az ember ül, és el nem menne, nem, nem, / harmincéves, és mint egy vén szamár. / S a Farkas utcán, akár a slágerekben, / tovább havaz a régi- régi nyár. (Demény Péter) * combom kapujában hópelyhek szitálnak / te(l)hetetlen öleltem rôt teleket / varázsfuvoládnak nincs fehér kabátja / asszonybarlang-mélyrôl hívj - ha felelek (Gergely Edit) * Negyedóra leforgása alatt legalább tizedszerre hallom: heeelp me…Erre már talpra ugrom, és kint termek a készülék elôtt. Ártatlanka, szép arcú egérkék ölik, hányják kardélre egymást, sôt az egyik egérke fa odvából óriás pisztollyal lövöldöz. (Tóth Mária) * Szerelmem! Lihegôn lebegô lobogóm! / Látom, hogy lebeg el remegôn, lobogón! / Álldogál a szívem remegô dobogón. (Karácsonyi Zsolt) * Anyám cselekvôi állapotára vonatkozó szavak a következôk: szerelmesen, elvakultan, hirtelen, hamar, sebtében, közösülve, kiábrándultan, elsôsorban, egyedül, egymagában, gyalog, csakhogy, szaporán, lélegzet nélkül, alig, sírva, kérve, könyörögve, inkább, fájdalmasan, márpedig, legalább, azért. (Marián Gabriella) * Mintha csak gyorsvonatból / az elfutó vidéket - / úgy nézem most a múltat. / Pereg a teljes élet. (Gömöri György) * Elszökött madarak ezek! / Én is elszöktem a lakásomból, Erdély erdejébôl. / Hosszasan repültem, mint ôk. / Ôk útlevél nélkül érkeztek, / én meg szegényen. / Meddig engedi meg az élet, hogy daloljunk? (Kolumbán Miklós) * A cukrászmûhely hajolajjal lenyalt frizurájú fônöke alkalmazta ôket. Csak egy szál fehér köpenyt viseltek, s az udvar végébe épült, hajdani istállóból átalakított raktár irodájában kigombolta rajtuk a fehér férfiingbôl átalakított munkaruhát a cukrász. Mindenhol matatott a kezével, s a cigány Kalányos, aki hórukkos volt a raktárban, még azt is tudta, hogy most éppen melyik van bent a raktárirodában, mert az egyik úgy szedte a levegôt, mintha fulladozna, a másiknak a cukrász betapasztotta a száját, mert kéjesen visított, ha lába közét simogatták. (Vári Attila kisregényének befejezô része) * Persze, az óra bármilyen, úgyis méri a percet, / s egyre csak arra mutat: már letûnôben idôd. (Szabó György) * Igen, optimista természet vagyok, és azt hiszem, hogy ha ebben az évben nem is adott ki Molnár Vilmos prózakötetet, a következô évben majd megjelentet egyet, és csak nem ússza meg, hogy írjak róla. (Balázs Imre József) * Az, amit szelíden mondok el, vitát provokálhat. Például, amikor arról beszélek, hogy az olvasás ideje inkább egy kultikus rítus, mint interpretáció, ez a mai irodalomtudományi beszédmódokat irritálja, és nagyon sokszor ki is váltja a vitát. (Berszán István) * Nem szeretem, amikor olyan szövegeket olvasok, amelyekben ki vagyok szolgáltatva egy szerzôi hang vezetésének. Emiatt én elég nehezen olvasok úgynevezett nagyregényeket, amelyekben van egy mindentudó szerzô, aki vezet engem. Bár nem tudok ellenállni a csábításnak, utána mégis úgy érzem, hogy belementem valami olyanba, amit nem akartam csinálni. Azokat a szövegeket szeretem, amelyekben léteznek ilyen törések, csendek. (Selyem Zsuzsa. Gergely Zsuzsa és Szuszámi Zsuzsa interjúi fiatal kritikusokkal) * Az irodalmárt nyelvi leleményei, a társadalomkutatót fogalomhasználata jellemzi. Oláh Sándor könyvének igen nagy erénye a jelenségek fogalmi megragadásának kidolgozottsága, pontossága. Válogat a történeti, szociológiai, jogi, közgazdasági, antropológiai terminusok között, hogy segítségükkel értelmezhesse a feltárt- bemutatott tényeket. (Gagyi József) * A Termés költészetét átvizsgálva levonható a következtetés, hogy míg a tanulmányok egyik alapvetô problematikáját jelenti a népiség kérdése, illetve annak az egyes tanulmányírók számára elfogadható eszmei vonulatai, amíg a prózaanyag túlnyomó része a népi diskurzusba sorolható, addig a Termésben közölt versek (néhány szerzô mûveitôl eltekintve) más irányzatok jegyeit mutatják. Maga a folyóirat tehát csak fenntartásokkal sorolható a népi mozgalom orgánumai közé, valódi értékeket nem annyira a népi irányultság jegyében, hanem annak értelmezésében, állandó figyelemmel kísérésében tudott felmutatni. A Termés maga (ahogy a neve is mutatja) a negyvenes évek irányzatainak szellemi termését kívánta egybegyûjteni, és nem feltétlenül ezek egyikét képviselni. (Vallasek Júlia) * A vitaesten, amelyet a színházzal elégedetlen kolozsváriak szerveztek, állítólag elhangzott, hogy kinek a véleményét kellene figyelembe venni, amikor a színpadi történéseket tervezi rendezô és színházigazgató. "A fiam a nép! A lányom a nép! Én vagyok a nép!" - mondta valaki, a nép nevében. Le kellett volna fényképezni a népet. A sokszorosított fotó ezentúl ott állhatna minden parlamenti képviselô, író, patikus, artista, tanár, orvos, színidirektor, színész, futballista asztalán. (Balázs Imre József) * Egy nemrégen megrendezett nyilvános vitán felállt, és a választók szót vesszôként használva, elôadta mondókáját. Nekem nagyon fontos, amit a választóim gondolnak, én mindent megteszek a választóimért, a választók bizonyára tudják, vagy ha nem tudják, hiszen a választóimnak talán nincs honnan tudniuk, de érzik, hogy én a választóimért mindent megteszek. A beszélgetésnek nevezett veszekedés végén hirtelen átlagemberré változott, és kedves mosollyal hallgatta végig különféle választói valószínûleg roppant változatos panaszait. (Demény Péter) * Hát ez kiveszett - gondolta Márai szórakozottan a kisepert, ragyogó kirakatokkal ékes svájci utcákon -, a humanista kiveszett Európában, mint a lengyel erdôkben a bölény. Európában már mindenki gyanús, aki hisz az emberben - vajon mit akar, amikor még hisz az emberekben?…(Hajdú- Farkas Zoltán) * Arról elbeszélô nem tud, hogy Aczél Janó boldog volt-e, arról viszont igen, hogy 1992-ben parlamenti képviselô lett belôle, és a felesége szigorúan megtiltotta neki, hogy megszavazza az államosított ingatlanok visszaszolgáltatására vonatkozó jogszabályt. (Mernyei Róbert) * Itt isten az kinek bár púp a hátán / Koalíciós partnere a Sátán / Hol jobbra ülve hol meg balra fent / Így mûködik az égi parlament (Baka István) * LÁTÓ, 2002/2, február

B.D.

Nagy Attila versei

Köd van fekete

Fényes bôrû fák

Kering bennem az ének nyirka

A verset a tél

Mindünkbôl kiírta

Pirosan röhög a mák

Ha végre sikerülne

Ha fényes bôrû fákon

Nem a szívem ülne

Ha nem dideregnék én is itt e bolygón

Kedvem a tiedhez

Szorongva toldom

Este van már megy a csillag

Lábát húzva lassan itthagy

Jön a másik feleselve

A Tejútra heveredve

Kiskacsák a földi fények

Kezedhez ha értve érek

Nézel kereken mint a hold

Égek sereken víg bomolt

Tisztálkodó szirom

Térdnél csobogó rét

Alkonyat: a torkot

Hasító menyét

Kövön a nevetés

Pirkadat palástja

Tovagördülô fergeteg

Után pihegô mályva

Etûd

Katinak

A fény furcsán villódzott a szûk konyha falán, amint a tömérdek szúnyog körülröpdöste a villanykörtét. Nyár volt s hatalmas társaság gyûlt össze H-nál, fele a konyhában szorongott, fele a szobában.

A fiú és a lány a gyúródeszka elôtt állt: könyékig lisztesen gyúrták a gombócnak való tésztát.

Csak a munkára figyeltek, a zsivajgás nem hatolt el tudatukig.

Bosszantó volt, hogy a tészta kezükhöz ragadt, s ahogy egymásra pillantottak, látták egymás szemében ezt a bosszúságot. De erre már nevetni kellett.

Úgy érezték, mintha már évek óta ismernék egymást. Pedig csak önmagukat látták egymás szemében. De amit láttak, az igaz volt. A színtiszta igazság. És úgy érezték: együvé tartoznak. Akkor, abban a pillanatban csak ez számított igazán.

Megfogták egymás kezét. A tészta jótékonyan takarta a mozdulatot.

- A fürdôszobába - kuncogta a lány.

- Csak utánam - súgta vissza a fiú.

Utat törtek maguknak a tömegben külön-külön lopva, futva, mint tiltott szerelmesek. Becsukódott az ajtó, s ôk vad kacagásba fogtak. Élvezték, hogy senki sem vette észre ôket. Ôk lettek az elsô "kis- jánosai" a szerelemnek, ezen az ócska sárgolyón, ott, H-nál, a fürdôszobában.

Kezet mostak, majd a lány megfordult és elindult az ajtó felé. Két, szerelemre éhes mohó szempár követte. Semmi sem moccant. A léptek lelassultak, s egy ôrjítôen hosszú pillanat után a lány hátravetette fejét. Haja meglebbent, a fej mozdulata hangtalanul üzent: gyere!

Két lépés az ajtó, s a sápadt fényben az alabástromfehérnek tûnô karcsú, izmos nyak, az ívelt váll vészesen közel. A mozdulat töretlen, a ráhajlás íve tökéletes: egy csók és csakis egy.

Az ajtó kinyílik, a résen keresztül huszonegynéhány vidám fiatal hangorkánja tör be megállíthatatlanul. A csodának vége.

Visszacsörtetnek a konyhába, hogy befejezzék a gombócokat. Ízletes szilvásgombócok, bennük besztercei szilva, kimagolva, félbeszakítva, megszórva fahéjas cukorral.

Tésztája vékony, leheletkönnyû, hamar megfô, s már forgatják is bele a prézlibe.

Még kétszer gyúrnak újabb adag tésztát azon az este. De csak ôk tudják, hogy mitôl olyan finom: szerelem a szilvásgombócban.

Demeter Ignác-Attila

Tell Vilmos sétál a korzón. Egyszerre lövöldözés támad. Valami surmók pufogtatnak cefetül, egy másik surmó iszkol elôlük, lövik, lövik, de nem találják el. Tell Vilmos elôkapja íját-nyilát, megfeszíti a húrt, céloz, aztán sutty! - és a pofa keresztbe fekszik a járdán.

A surmók nem hisznek a szemüknek. - Ez semmi - mondja Tell. Azzal egy almát helyez a vezérsurmó fejére. - Lépjen sza' hátra ügyesen huszonnötöt.

A fôsurmó rogyadozó inakkal hátrál. - Oké - bólint Tell. Megfeszíti a húrt, céloz, sutty! - és az alma öt darabban hull a fôsurmó fejérôl a kôre.

- Miért éppen öt? - kíváncsiskodik a sajtó. - Hát mennyi a kanton, faszi? - kérdez vissza Tell. - Ja - hagyja rá sajtó, és eloldalog.

A fôsurmó visszanyeri bátorságát, vigyorog. De hang csak egészen késôre jön ki a száján.

- Bagatell! - jelenti ki aztán.

- Én az vagyok, hát persze - pakolja vissza a szerszámot a mesterlövész. - Baga viszont beg van dádhásodva.

(döme)

A Luceafarul címû bukaresti lap, amely a România literara szemlézôje szerint a hajdan fiataloké volt, de mára mindenféle korúak írják, idei 4. számában ankétot közöl a 2001-es év román könyvtermésérôl. A megkérdezettek - irodalmi, mûvészeti lapok, folyóiratok krónikásai - két szerzôt emelnek ki: Nicolae Manolescut és Marian Popát. Mindketten irodalomtörténeti munkákkal jeleskednek. Marian Popa interjúját folytatásokban hozza a lap. A szemlézô ezt így értékeli: azon túlmenôen, hogy akárcsak Gheorghe Hagi, harmadik személyben beszél önmagáról, az irodalomtörténész válaszai meglehetôsen zavarosak, s voltaképpen egyetlen dolog tudható meg belôlük, hogy Marian Popa nem mûködött együtt a szekuval. * A megkérdezettek természetesen felsorolják az általuk legjobbnak tartott mûveket. A magyar olvasó számára azonban talán érdekesebb, hogy miként vélekednek az 1989 utáni román irodalomról s benne a mai író helyzetérôl. Az alábbiakban a válaszokból szemelgetünk. * Az irodalom peremre szorulása kisebbségi helyzetébôl következik; az olyan antidemokratikus társadalomban, mint a mienk, a többség uralja a kisebbséget (a kutatókat, az irodalmárokat), ahogy a kiveszôben lévô állatokat vadásszák. (Horia Gârbea, Luceafarul) * A könyvek feltûnése az interneten paradox módon csökkenti az olvasás iránti érdeklôdést, mert rendszerint olyan, minden áron érvényesülni akaró egyének tûnnek elô, akiket a kritika intézménye nem igazolt. Sajnos, keresettebbek az "armageddonok" és a pornó, az irodalmat pedig, ha van is, megfojtják az elektronika drogjai, a telenovellák. * Irodalmi ankétokkal nem csinálnak írót. (George Vulturescu, Poesis) * Ne feledjük az olvasó bûnösségét sem. Hányan olvasnak ma, akik tegnap még hosszú sort álltak a könyvesbol- tok elôtt? És nem azokról beszélek, akik jövedelmezô vállalkozásba fogtak, és mindig a "vártán" állnak. Hanem azokról, akik a jó olvasmányt felcserélték a gusztustalan toksókkal, az olyan kiadányokkal, mint a Plai cu boi, az Academia Catavencu und so weiter. ’89 elôtt a rossz könyvek is elkeltek. Ma a jókat sem keresik. A román olvasó vétkezik a román író ellen. * (Radu Voinescu, Luceafarul). * Nem láttam még a miniszterelnököt úgy lelkesedni valamely mûvelôdési projekt okán, mint ahogy a Drakula Land nevû nemzeti csapásért képes hevülni. Mit mutat ez? Hogy a politikai hatalomnak, bármilyen pártállású, rokonszenvesebb Drakula, mint a kultúra (Octavian Soviany, Luceafarul) * A dráma, ha nem kerül színpadra, a polcon porosodik, ha nincs közönsége, olvasóra sem lelhet. (Dumitru Solomon, Scena) * Minálunk a kultúra, a mûvészetek, a tudomány, az irodalom továbbra is azok egyéni kalandja marad, akik, mint Gide mondja, nem képesek abbahagyni…(Ioan Lascu, Ramuri) * A temesvári Gyôzelem tér egyik standján láttam valamit, amelyet szívesen olvasnék egy igazi jó mû címlapján: A jó kislányok mennybe mennek, a rosszak, ahová akarnak. Ez a helyzet a könyvekkel is: ezeket is egyrészt a jó fiúk írják, akik szavazatokat, díjakat, cikkeket, dicséreteket gyûjtenek - másrészt a rossz fiúk, akiket teljes erôvel hurrog le a jó fiúk szurkolótábora. (Cornel Ungureanu, Orizont) * A szerzôi jogok törvénye az író számára nem létezik. Évekig dolgozik egy könyvön, aztán mit kap érte: néhány példányt, amelyeket elajándékozhat, vagy egy krajcárt sem. Naponta a különbözô hivatalokat járja, támogatást, szponzorálást koldulva. Aztán ha (egészen kis példányszámban) megjelenik a mûve, boldog, hogy végre polcára teheti. Ami nálunk történik, arra egyetlen volt kommunista országban sem találsz példát. Romániában az írónak nincs ügynöke (kiadója), aki mûvei elhelyezésével foglalkoznék, mint Lengyelországban, Csehországban vagy Magyarországon. A hatóságok elhanyagolják vagy egyenesen lenézik az írót. Ha valamilyen csoda folytán mégis szerzôi díjhoz jut, a pénz legfeljebb arra elég, hogy két-három hónapra kifizesse a közköltséget. (Mariana Cris, ABC) * Az év nagy dobása, szemrebbenés nélkül jelentem ki, Marian Popa mûve: az a könyv, amelyet nem lehet megkerülni! (Adrian Dinu Rachieru, Bucovina literara) * Az elmúlt év legkevésbé ihletett munkája N. Manolescu
"válogatott" krónikáinak a megjelentetése volt, amelynek címe sem adekvát (Literatura româna postbelica - A háború utáni román irodalom). A ’89 után teljesen terméketlen Manolescu irodalmi krónikás tevékenységét próbálta idôszerûtlenül
"feltámasztani", hogy ismét a figyelem középpontjába kerülhessen. (Marin Mincu, Paradigma) * Nevezzük nevén a dolgokat. Az utóbbi idôben kritikánk eugensimionizálásának vagyunk a tanúi. (…) A mûvek átértékelését késleltetik, ami azt mutatja, hogy nem léptünk túl Caragiale világának dilemmáján:
"revízió" vagy "változás". (Gheorghe Grigurcu, România literara) * Az idô nem kegyelmez az írástudónak, és akkor kitör a pánik. Vannak írók, akik egykor megérdemelten vagy csak "rendôrségileg engedélyezve" viselték a babérkoszorút, ezek képtelenek elhagyni a porondot. Hosszú és senkitôl sem óhajtott alkotói hiányzásukat követôen most szánalmas kötetekkel állnak elô, mintha a teknô peremérôl kapargatnák össze a kenyértészta maradékát, s ahelyett, hogy visszanyernék egykori fényüket, homályba merülnek. (Ion Rosioru, Tomis) * Az irodalom a maga kezén vész el (akkor is, ha mindenki segíti ebben). Mit kíván voltaképpen? Sztárstátust akar magának? Akkor be kell szállnia a játékba, világgá kürtölhetô
"eseményeket" kell produkálnia. Képzeljék csak el, micsoda szenzációs hír volna, ha egy írócsoport azon buzgólkodnék, hogy megerôszakoljon egy öreganyót! Mekkorát ugrana az elkövetôk mûveinek a példányszáma. De csak írni, írni, és várni, hogy majd magától kijön a tévé, nehéz ügy. (Al Cistelecan, Vatra) * Az irodalmat értékelje az írástudó, olvassa az olvasó. Az irodalomnak nincs szüksége hozsannára. (Luminita Marcu, România literara) * A fogyasztói társadalomban az olvasmány tiszavirág-életû lesz, szerepe lecsökken, egyszerû szórakozássá válik. Minden mostohaság ellenére azonban az irodalom allegorikus szekere folytatja diadalútját, amely az esztétika, az erkölcs és a politika köveivel van kirakva. (Vasile Spiridon, Antiteze) * Az olvasónak támpont is kell. Számos nem olvasó honfitársunk szemében péld&aa