Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@fx.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Az utóbbi években egyre nagyobb méreteket ölt a gyermekek dolgoztatása, amely több száz gyermek társadalmi degradációjához vezetett, anélkül, hogy az érvényben lévô jogszabályok határozottan megbüntetnék azokat, akik a gyermekek munkáját kihasználják – mutat rá egy tanulmány, amelyet több nem kormányzati szervezet hozott nyilvánosságra szerdán, Bukarestben – közli a Mediafax.

Az eddigi tanulmányok alapján Romániában a gyermekek dolgoztatása nem "jelenségszerû", de egyre elterjedtebbé válik. Az utcagyermekek egyéves kortól kezdik a munkát. Nekik fagyban vagy kánikulában naponta nyolc-tíz órán át kell koldulniuk. A munkára fogott gyerekek átlagéletkora 13 év, a koldulástól kezdve árulerakásig, esküvôkön való felszolgálásig minden területen dolgoztatják ôket, éjszakai munkára is használják. Csak Bukarestben a 150 ilyen munkára fogott gyermek közül 90 otthagyta az iskolát. Többségük 11 éves, 34 százalékuk analfabéta, 40 százalékuk alig tud írni-olvasni.

A szakemberek szerint a kihasználás legdrámaibb formája a szexuális kizsákmányolás. A szakemberek azt állítják, az Emigrációs Iroda adatait idézve, hogy az embercsempészek áldozatainak egynegyede 13-17 éves kiskorú, ôket elrabolják vagy elcsalják. A tanulmány rámutat arra is, hogy a munkára fogott utcagyerekek 68 százaléka fiú és 32 százaléka lány. Ez az arány Romániában jóval nagyobb, mint más országokban.

A Munkaügyi Minisztérium tavaly október végén drasztikus intézkedéseket helyezett kilátásba azok ellen, akik a gyermekek dolgoztatásával foglalkoznak. Hivatalos körökben bejelentették, hogy egy tervezeten dolgoznak, amely a kiskorúak dolgoztatása ellen hoz megtorló intézkedéseket. A tervezet legkevesebb 100 millió lejes bírságot róna ki azokra, akik kiskorúakat alkalmaznak és dolgoztatnak.

Kártérítés "fizetésemelésért"

Socol Victor, a marosvásárhelyi Energomur RT. vezérigazgatója a tegnapi sajtótájékoztatón cáfolta az egyik megyei román nyelvû napilap közlését, mely szerint 2002-re a havi fizetését 58 millió lejben állapították meg. Hozzátette: a 2001/79-es kormányrendelet értelmében az állami tôkéjû vállalatok vezérigazgatójának bére nem haladhat meg egy állam-titkári fizetést, vagyis a havi 23 millió lejt. Hogy pontosan mennyi is a bruttó bére, a vezérigazgató nem árulta el, mindössze annyit mondott, hogy 16-20 millió között van, amihez a bruttó bér 50 százalékát képezô pótlékok is hozzáadódnak. Socol Victor kijelentette: a leközölt hír miatt bepereli a cikk szerzôjét, ám nem kér tôle milliárdos nagyságrendû kártérítést, mindössze az 58 millió lej, illetve a valós fizetése közötti különbséget. Elmondása szerint a helyi tanács 2002-es költségvetésre vonatkozó határozatában szereplô 708 millió lejes összeg, ami a vezérigazgató évi bérét jelenti, téves adat, Gál Imola, a polgármesteri hivatal gazdasági igazgatója írta el. A valós összeg tulajdonképpen 420 millió, ez az évi prémiumot is tartalmazza. Kérte, hogy a februári tanácsülésen javítsák ki a hibát, ellenkezô esetben követelni fogja Gál Imola leváltását.

A vezérigazgató szerint 2001-ben az általa fizetésként felvett összeg 344 millió lej volt, de hangsúlyozta: nem kapta meg a törvény által megengedett 12 hónapi bérnek megfelelô évi prémiumot. Kérdésünkre kifejtette, a havi nettó keresete, az alapfizetés és a pótlékok megadózása után nem több, mint 16 millió lej.

Több mint 160 milliárd lej kintlevôsége van az Energomurnak, jelentette ki a vezérigazgató. A lakó- illetve tulajdonosi társulások 82, a gazdasági egységek 19 milliárd lejjel tartoznak a vállalatnak. Az Energomur nem kapta meg a tavalyra járó 50,6 milliárd lej állami támogatást sem a hôenergiaár- különbözetre. Ilyen körülmények között képtelenek törleszteni a Distrigazzal szembeni 121 milliárd lejes adósságot. Az Egyesülés negyedbeli lakótársulások például 10 milliárd lejjel tartoznak az Energomurnak, ha az elkövetkezô napokban nem fizetnek, a vállalat megvonja a melegvíz- szolgáltatást. A kintlevôségeket szinte lehetetlen behajtani, az Energomur ezért stratégiát módosított: a hô- és melegvízmérô-órákkal felszerelt tömbház-lakásokban a lakótársulások helyett ezentúl a lakókkal kötnek egyéni szerzôdést, így könnyebb lesz korlátozó intézkedéseket hozni a nem fizetô fogyasztókkal szemben.

A 2002-ben sorra kerülô beruházásokkal kapcsolatosan Socol Victor elmondta: a helyi tanács 20 milliárd lejt hagyott jóvá erre a célra, amit fôként a kazánházak, hôközpontok korszerûsítésére fordítanak. Marosvásárhelyen 3 kazánházat fognak az idén automatizálni: a Kárpátok sétánya 1-es, a meggyesfalvi 3-as, a Bartók Béla utcai kazánházat, a többi esetében igyekeznek kicserélni a gázórákat. A további beruházásokra valószínûleg a hôenergia-termelési és - elosztási tevékenységet haszonbérbe vevô cég kerít sort. A szóban forgó tevékenységet ugyanis a helyi tanács egy tavalyi határozata alapján versenytárgyalás útján adják haszonbérbe. Az eddig jelentkezô cégek közül négyet – egy román, magyar, osztrák-német, illetve német érdekeltségût – választották ki a versenytárgyaláson való részvételre. Közülük eddig mindössze a német cég vásárolta meg a feladatfüzetet.

A versenytárgyalás május végén várható, s az új szolgáltató az ôsztôl kezdi el tevékenységét. Mivel a haszonbérlô cég az elképzelés szerint átveszi az adósságokat és beruházásokat hajt végre a hôközpontokban, kazánházakban, illetve az elosztóhálózat korszerûsítését is elvégzi mintegy 70 millió euró értékben, a lakosság eleinte magasabb árat fog fizetni a szolgáltatásért, az ár a 18 éves idôszakra felvett hitel teljes törlesztése után csökkenhet felére. Vagyis nem az új tulajdonos, hanem a lakosság fizeti a haszonbérbe adást, a hasznot ellenben más fölözi le. Ez utóbbi körülmény feltehetôen alapos mérlegelésre készteti a tanácsot, hiszen egy tollvonással megszabadulhatnak a vállalattól, ám ugyanezzel további terhek viselésére ítélik a lakosságot. Vederbôl cseberbe juttathatják, ha elnagyolt mérlegelés nyomán döntenek. Talán a fogyasztót is illene megkérdezni!

Csak a kormányfôvel hajlandók tárgyalni

Az ellentmondásos kormányzati lépések még nem látott szolidaritásra késztették a tanügyben dolgozók szakszervezeteit.

Adrian Nastase kormányfô kijelentései arra késztették a tanügyi szakszervezeti tömbök országos vezetôit, hogy múlt hétfôi ülésükön a tanügyi alkalmazottak általános szociális helyzetét elemezzék – tájékoztatta a Népújságot Ioan Sacarea és Cornel Crucean, a Spiru Haret Szakszervezeti Szövetség és a Tanügyiek Szabad Szakszervezetének Maros megyei elnökei. A tárgyaláson a következôket határozták el:

A négy szakszervezeti tömb egy szövetséget hoz létre, amely a tanügyben dolgozó több mint 400.000 alkalmazott érdekében egységes akciót szervez;

Kérik a tanügyiek bérének emelését;

Megszakítanak minden kapcsolatot a Közktatási Minisztériummal és a megyei tanfelügyelôségekkel, tárgyalásokat kimondottan csak a kormányfôvel folytatnak.

Február 20-án összehívják Bukarestben a szakszervezetek képviselôit, hogy aláírják a szövetség alapító okmányait, és megbeszéljék a létesítendô programot.

Amennyiben február 26-ig nem születik megoldás, a következmények teljes felelôssége a kormányra hárul. A tárgyalás eredményeit holnapi lapszámunkban ismertetjük.

Aktuális

Egy Szatmár megyei kis határ menti településre, Kaplonyba, levelet hozott a posta. Külföldi bélyegzôvel, idegen nyelvû pecséttel ellátva, s minden bizonnyal nagyot nézhetett a falu elöljárója a szokatlan küldemény láttán. Még tágabbra nyílhatott azonban a polgármester szeme, amikor belenézett a levél tartalmába. Nem kevesebb állt ugyanis benne, mint hogy ama bizonyos K.u.K. hídépítô cég, amely a falu határában hidat emelt kereken száz esztendôvel ezelôtt, ezennel tudatja a nagybecsû megrendelôvel, hogy a híd szavatossági ideje lejárt, s ezentúl tekintsék úgy, hogy már nem felelôsek az esetleges megrongálódása esetén.

A történet ennyi. Esetleg hozzátehetjük, hogy sem a polgármesternek, sem más hivatalosságnak a faluból halványlila sejtelme sem volt arról, hogy tegnapig még osztrák költségen javíttathatta volna meg az építményt (arról nem szól a fáma, hogy a száz esztendô során kellett- e egyáltalán javítani). Ám az osztrákok szigorú nyilvántartásában igenis benne volt az elvégzett munka és az érte vállalt felelôsség, ami, íme, az immár porrá vált építôkön, két világháborún és három határmódosításon túl is érvényesnek bizonyult.

Az újságíró pedig nem tud nem elgondolkodni azon, hogy ugyanbizony hány év szavatosságot vállalnak a ma építôi az utakra és hidakra, s vajon mennyit költenek javításukra, ha – mint láthatjuk a mindennapok gyakorlatából – munkájukból két-három év után csupán "por és hamu" marad?

A jól elvégzett munka öröme, a mesterség becsülete azonban nem csupán az út- és hídépítôk esetében divatjamúlt fogalmak nálunk manapság. A fogyasztóvédelmi hivatalt százával ostromolják az elégedetlen vevôk, ma már nem divat jól dolgozni, hisz nem kifizetôdô.

Íme, van azonban ahol mégis az. Európa fejlettebb felében, amelynek életszínvonalát irigyeljük, ahová tartozni szeretnénk, de amelynek munkaerkölcsét átvenni vonakodunk. S akkor idônként rácsodálkozunk a hírekre, hogy Románia ismét Európa elôszobájában az utolsó kisszékre került. S miközben folyton a belföldi nyersanyagok és munkaerô dicséretével vannak tele a hírcsatornák, meg a

"hazafias" lapok, nem értjük (tényleg nem értjük?), hogy külföldnek miért nem kell a belföldön gyártott autóbusz, miért nem vásárolja meg az itt készült traktort és teherautót, s – a kalandorokat és román államról még egy réteg bôrt lenyúzni kívánó opportunistákat kivéve – vonakodik befektetni az országban.

Vagy el tudják képzelni, amint valamelyik arab államban, ahol román építôk dolgoztak két-három évtizeddel korábban, valamikor 2080 táján bekopogtat a postás egy idegen feliratú pecséttel ellátott levéllel az oázis elöljárójához, melyben a feladó tudatja, hogy az általa 1980-ban felépített út szavatossági ideje lejárt.

Risum teneatis, amici?

Szovátán 250 birtoklevelet szándékoznak kiosztani az idén

Az idei esztendôt a prefektus "a birtoklevelek évének" nevezte, mert a miniszterelnök parancsba adta, hogy még ebben az esztendôben rendezni kell legalább 90 százalékban a földtörvény, illetve az erdôtörvény alkalmazását. Szováta eddig a sor végén kullogott a megyében.

Az 1991. évi 18-as földtörvény alapján eddig 1800 kérésbôl 555-öt rendeztek, ami mindössze 31%, a 2000/1-es erdôtörvény szerint 1160 tulajdonbizonylatot sikerült ki-osztani. Ez mintegy 60%-ot jelent – nyilatkozta Péter Ferenc, Szováta polgármestere.

2002-re a polgármesteri hivatal szakembereinek terve 250 birtoklevél kiállítása. Sikerült a folyamatot felgyorsítani, a megyei kataszteri hivatal segítségével az elsôdleges akták elkészültek. Az 1991-es mellékletekben sok hiba volt, fôleg a bel- és külterületek közötti arány változott.

Jelenleg a terület zömét használják az emberek, nincs probléma, mert a terület több mint fele szántó és legelô. A gond a beépített területekkel van.

A polgármesteri hivatal felhívja az érdekeltek figyelmét, hogy ha a visszaigénylô aktáiban szereplô és a mellékletben levô név között eltérés van, elég egy anyakönyvi másolat az iratról, s ennek alapján kijavítják. Azt is jó tudni, hogy nem szükséges az összes örökös adatait beadni, elég, ha a helységben lakók személyi adatai szerepelnek az okmányokban. Eddig az is késedelmet okozott, hogy sok örökös vidéken élt, s nehézkes volt az adatok begyûjtése.

Kérdésünkre, hogy rendezôdött-e a szakadáti legelô ügye, megtudtuk, hogy a helyi önkormányzat átiratot küldött a prefektúrára, amelyben kéri, terjesszenek elô kormányhatározatot, amely az állami tulajdonban levô területet a polgármesteri hivatal tulajdonába utalja át.

Osztrák üzletemberek a polgármesteri hivatalban

A tegnap délelôtt két osztrák üzletembert fogadott Dorin Florea polgármester a hivatal megújult protokolltermében. A megbeszélésen jelen voltak Fehér és Szeben megyei polgármesterek, helyi tanácsosok, Szászrégen alpolgármestere és a sajtó képviselôi is.

Willi Pichler és dr. Michael Schönberg a bécsi AR Consulting cég képviselôi elôször egy, az osztrák Packing Company által kidolgozott és az Európai Unióban elfogadott hulladékkezelési technológiát ismertettek. Ennek alapján az összegyûjtött szemetet válogatás nélkül egy különleges, számítógép által vezérelt hulladékmalomba öntik, megôrlik, majd bálákba préselik, és az így nyert henger alakú masszát mûanyag szalaggal körbetekerve hermetikusan lezárják. Az osztrákok által ajánlott megoldás, szerintük, az eddig használt tárolási, illetve égetesi technológiáknál jóval olcsóbb és teljes mértékben környezetkímélô, mert az így nyert hulladékcsomagok tárolásához nincs szükség megfelelô elôkészületekre, egy betonfelület kiképzésének a kivételével, s ezeket hosszú távon, akár a városban is lehet tárolni, vagy elégetni, s ily módon hô-, vagy villamos energiává alakítani. A berendezés, amelyet már több európai nagyvárosban mûködtetnek, mintegy 120 köbméter, azaz 530 tonna hulladékot dolgoz fel óránként. Ami a költségeket illeti, e rendszer hasznos mûködtetéséért a lakosok évente, személyenként, mintegy 6,33 dollár díjat kell hogy fizessenek. (Jelenleg a polgármesteri hivatalnak fizetett szemétdíj személyenként, évente kb. 72.000 lej.) Amennyiben a polgármesteri hivatalt érdekelné az ajánlat – mondták az osztrákok, a berendezést a cég a hivatallal közösen létrehozott társulás által mûködtetné, illetve 7 éves lejárati határidôvel lízingelni is lehet. Állítólag a beruházás összegének a 70 százalékát az Európai Unió az ISPA- alapokból finanszírozná. A berendezés és az osztrákok által ajánlott hulladékgazdálkodási rendszer kiépítése mintegy 2,7 millió (!) dollárba kerülne.

A beszélgetés további részében a polgármester autóbusz-vásárlási lehetôségekrôl érdeklôdött és azt is megtudtuk, hogy az osztrák tanácsadói cégnek kapcsolatai vannak az állami légitársasággal, ahonnan érdeklôdtek teherjáratok beindításáról Marosvásárhely és Bécs között, illetve beruháznának a marosvásárhelyi repülôtér teherrakterének a kiépítésébe. A további együttmûködés részleteirôl az érdekelt felek majd közvetlen megbeszélés útján döntenek.

Ki ne emlékezne a zenehallgató-koncertlátogató emberek közül A tenger c. Debussy-szvit II. tételének híres, bôvített hármas glisszandójára, vagy a költô Dávid király kedvenc hangszerének emlegetésére a zsoltárszövegekben. Dombormûvek és rajzok által ránk örökített, a húros hangszerek legôsibb jelképe, a hárfa még nem szerepelt a marosvásárhelyi filharmónia 1958-as zenekari összetéte-lében és 2002-nek kellett elérkeznie, hogy egy marosvásárhelyi hárfamûvész megörökítse mai hallgatói és az utókor számára mûvészetét.

Nagy Cs. Emese, aki Szabó Olgát követte a hárfa- "pultnál" a zenekarban, 1981-ben végzett a kolozsvári G. Dima zeneakadémián, s azóta Izrael, Svájc, Német- és Franciaország, Svédország és Anglia zenehallgató közönsége gyönyörködhetett – rajtunk kívül, vagy velünk együtt – mûvészetében. Mert nincs két egyforma hárfahang, nincs két egyforma emberi kéz, zenei mondanivaló és elképzelés. Itt a vártemplomi zenés estéken is sokszor volt megtisztelô vendégünk. Muzsikálását gyönyörûség hallgatni. Magabiztos, igényes, könnyed és közvetlen kapcsolatteremtése az elôadandó mûvekkel s azokon keresztül velünk európai, úgy is mondhatnám, profi.

1995-ben írtam le a következô sorokat, amikor Horgas Eszter magyarországi fuvolamûvésznôvel Mozart C-dúr fuvola-hárfa versenyét mutatta be. "Mozart 22 éves korában, rövid párizsi tartózkodása alatt, Guise hercegnek írt bájos fuvola-hárfa versenye (K. 299) igazi kamaramuzsika és a két szólista igényes, szuggesztív játéka tiszta, átszellemült zenéléssé nemesült áhítatot varázsolt körénk. Az egymással és a zenekarral történô kommunikálás a dallamfordulatok, zenei gesztusok révén, az együttes sétára induló mondatok, szavak kart karba öltô füzérbe olvadása, és mégis tiszteletben tartása a tagoltságnak, a kompozíció bensôséges lírájának olyan zavartalan áramlását hozta, melyben a mû akusztikus és esztétikus szépsége egyként érvényesült. Horgas Eszter gyönyörû, telt fuvolahangjának áttetszô szépsége és Nagy Csiha Emese briliáns, kiegyensúlyozott játéka, beszédes frazeálása nagyszerû közös elôadás hordozója lett. Ôszinte örömmel köszöntjük az ilyen és hasonló egyéniségek egyre gyakoribb jelentkezését. A zenei jövôépítés biztató jegyeinek hordozói ôk." Mit tagadjam, büszke vagyok, hogy igazam volt. Ez a CD is, aminek anyagát ma este élôben hallgathatják, engem igazol. Az elsô részben a hárfairodalom közkedvelt remekei, a második részben a rokonhangszer, a gitár klasszikus irodalmából hangzanak fel gyönyörû pasztell hangzásvilágban az átiratok. Vigyék haza magukkal ezt az élményt.

*Elhangzott február 18-án a Zenés esték a Vártemplomban címû rendezvénysorozat keretén belül

Néhány héttel ezelôtti rovatunkban a stilisztikai formákról szólva a szóismétléssel foglalkoztam. Folytatva a nyelvi stílusról szóló gondolatokat, ezúttal a halmozás kérdéseire próbálok kitérni. A halmozás az erôsebb érzelmi hatásnak az eszköze. Induljunk ki a szóhalmozásból. A szóhalmozás színes, sokszor rokon értelmû szavak sorjáztatása. Pl. "Én nem akarok rossz lenni, én nem akarok gazember lenni, se tolvaj, se csaló." (Móricz Zsigmond). Petôfi felháborodását fejezi ki a rokon értelmû szavak áradatával: "Felugrik, az úrfit megrohanja: / »Gyilkos, zsivány, gaz, lator, haramja! / Így csábítsd el más ember mátkáját«" (Szilaj Pista).

Valamely gondolat nyomatéko-sítható egy jelenség mozzanatainak vagy egy fogalom jegyeinek, tulajdonságainak a felsorolásával is. "A tömeg forr, remeg, szomjazik." (Nagy L.: Utcai baleset). A világ jelenségeinek gazdagságát felsorolással idézi Babits: "ó, régi, tavaszi reggelek! / Madárfütty, tervek, rebbenô szárny / friss kávé illata, templomárny, / diákos friss ész, jó tanulás / nagy reggeli séta, elindulás, / ó versek, versek víg üteme: / ó, játszi munka szent öröme! kedves várása, virágcsokor! / reggeli csókok, reggeli bor!" (Reggel). A felsorolás sokszor fokozással jár együtt: "S anyánkat, ezt az édes jó anyát, / Ó Pistikám, szeresd, tiszteld, imádd!" (Petôfi: István öcsémhez).

A mondanivaló szemléltetésére, több oldalról való bemutatására részletezéssel élhetünk: megnevezzük a nemfogalmat, felsoroljuk az alája tartozó faji fogalmakat. Pl.:

"elsuhantak mellette a nagy kikötôváros mindennapos csodái. A dokkok, raktárak, emelôdaruk, vitorlás halászbárkák, kis tengeri muslincák, komphajók, jachtok után az égbe törô, szédítô méretû hajóóriások" (Örkény: Kavicsok). A sorrendet megfordítva: a részleteket egy közös nemfogalommal fogjuk össze, mint következô példánk mutatja: "A párás, jó melegben szinte sercegve nôtt a fû, s hangyák gyalogoltak a füvek között. Piros bogarak vonszolták egymást kitartó szerelemmel. A levegôben fehér pillangók meg zöld legyek keringôztek. Mindenfelé verebek csiripeltek, s a nagy vágyakozástól majd széthasadt a begyük. A mezôn kutyák járkáltak, s a burjánosban menyét villant tova, mint a fény. A szerelem kormányozta most az áprilisi világot" (Asztalos I.: Jaj de bajos a szerelmet titkolni).

Hibát követünk el, ha szükségtelenül élünk a halmozással. Gyakori a szinonimák fölösleges szaporítása. Az efféle halmozás alkalmazása modorossá, bôbeszédûvé teszi stílusunkat.

Német-cseh viszony

Csehország bécsi nagykövete szerint hazájában még nem érett meg a helyzet a benesi dekrétumok eltörlésére.

Jirí Grusa a német Deutschland-funk rádiónak adott szerdai interjúban megerôsítette, hogy hazája elutasítja a kollektív bûnösség elvének bármilyen kinyilvánítását. Egyúttal óva intett attól, hogy akár cseh, akár német oldalon nacionalista hangok kísérjék a szudétanémet kérdést, a kitelepítettek németországi szövetsége által támasztott igényeket.

A diplomata érvelése szerint az 1945 májusában kiadott, a csehszlovákiai német és magyar kisebbség kitelepítését kimondó benesi dekrétumok eltörléséhez többségi határozatra van szükség a cseh parlamentben.

"Ezt a többséget csak a meggyôzés eszközével lehet megszerezni, nem pedig egyéni értékelés útján. A cseh közvélemény számára az jelenti a legfôbb problémát, hogy a dekrétumok eltörlése mellett felsorakoztatott (külföldi) érvek egy része arra emlékeztet, ahogyan a régi viták az egykori Csehszlovákiában folytak. Tisztázó folyamatra van szükség, vagyis biztosítani kell, hogy a vita egyetlen síkján se kerüljön bevetésre a cseh vagy a német nacionalista retorika" – hangoztatta Grusa.

Utóbbi tényezôben jelölte meg a nagykövet annak az okát, hogy mindmáig egyetlen csehszlovák, illetve cseh kormány sem szánta el magát arra, hogy elôkészítse a talajt a benesi dekrétumok eltörléséhez. "Pártjaink részérôl nincs meg erre a politikai akarat. A csehek többsége ma is úgy vélekedik, hogy (az eltörlést sürgetô követelések) mögött német nacionalista érvelés húzódik meg... Nekünk az a feladatunk, hogy a múltat feldolgozva rajzoljuk fel a közös távlatokat. Ez azonban csak akkor sikerülhet, ha a vitában az érzelmek helyett a tárgyszerûség kerekedik felül" – fogalmazott a bécsi nagykövet.

A rádióinterjú további részében igyekezett tompítani a cseh miniszterelnök hétfôi sajtónyilatkozatának vitatott kitételeit. (Milos Zeman a Haarec címû izraeli újságban Hitlerhez hasonlította Jasszer Arafat palesztin elnököt, és a palesztinok kitelepítését ajánlotta Izraelnek, amennyiben azok nem fogadják el a békefeltételeket.) Grusa szerint "egyértelmûen félreértették" Zeman kijelentéseit. "Én alapvetôen ellenzem a történelmi párhuzamokat. Csehország mindenképpen a közel-keleti válság békés megoldásáért száll síkra" – tette hozzá.

Lapvélemény

Az Oszama bin Laden vezette al-Kaida terrorszervezet nyugati hírszerzési források szerint ismét aktivizálja magát, és új terrorcselekmények elôkészítésén dolgozik – írta szerdai számában a Financial Times.

A tavaly szeptember 11-ei amerikai terrorcsapás utáni afganisztáni hadmûveletek, a világméretû letartóztatások és bankszámla befagyasztások ellenére az al-Kaida továbbra is mûködik, sikeresen irányítja belsô hálózatát, és az új emberek beszervezése is töretlen – állítják a cikkben nevesítetlen titkosszolgálati illetékesek.

Az információk szerint az Afganisztánban amerikai bombák által megölt Mohammed Atef

"hadmûveleti fônök" utóda, Abu Zubeida külföldön eltöltött éveinek gazdag tapasztalataival rendkívül hatékonyan vezényli a hálózat átszervezését. Az Interpol terrorizmusellenes osztályának vezetôje, Frank Spicka szerint egyre valószínûbb, hogy az al-Kaida meghatározó személyiségei még az amerikai katonai akciók elôtt elhagyták Afganisztánt, és több országban menedéket találtak.

Egyes európai hírszerzési becslések szerint a hálózattal kapcsolatban álló terroristák száma mintegy 4000 körül lehet. Nyugati szakértôk állítják, hogy a szeptember 11-ei terrortámadás új inspirációként hatott a fiatal muszlim radikálisokra, akik a közeljövôben immáron már egy sokkal rejtettebb, sokkal szervezettebb és egy még nagyobb kaliberû akcióra képes szervezethez csatlakoznak majd. Az Egyesült Államok és Európai országai szinte folyamatos készültségben állnak egy lehetséges jövôbeli terrorcselekmény megelôzésére – írja a Financial Times. A biztonsági szolgálatok különösképpen tartanak a szinte azonosíthatatlan "alvó ügynököktôl", akik egy jelre bármikor képesek magukat a cél érdekében saját választott hazájuk ellen bevetni. A hírszerzések adatai szerint az al-Kaida jelenleg pénzügyi-logisztikai hátterét Európában próbálja kiépíteni.

Él és biztonságos helyen tartózkodik Oszama bin Laden terroristavezér és Mohammed Omar molla, a bukott afganisztáni tálibok szellemi vezetôje – állítja egy, a bin Laden vezette al-Kaida terrorhálózattal jó kapcsolatokat ápoló szervezet.

Bin Laden és Omar molla az Egyesült Államok által leginkább keresett két személy, ám hollétüket az afganisztáni bombázások, a kiterjedt kutatás és a nemzetközi együttmûködés ellenére sem sikerült eddig felderíteni. A Londonban megjelenô al-Hajját címû arab nyelvû lap kedden részleteket közölt a Történelmi Kutatások és Tanulmányok Központja londoni székhelyû szervezet közleményébôl, amely azt állította: bin Laden, a terroristavezér helyettesének tartott Ajman al-Zavari, valamint Omar molla is életben van, és biztonságos helyen tartózkodik. A lap nem részletezte a három férfi hollétét.

A közlemény megjegyezte, hogy bin Laden és Omar molla részvétét nyilvánította egy bizonyos Hamza Badni afganisztáni muzulmán pap hozzátartozóinak, aki február elején betegségben hunyt el.

Az Iszlám Dzsihád egyiptomi szélsôséges szervezet egyik korábbi, Londonban élô vezetôje az AP hírügynökségnek úgy nyilatkozott: a közlemény megerôsíti, hogy a három férfi életben van. A forrás hangsúlyozta, hogy a londoni székhelyû szervezet eddigi közleményei mindig helytállónak bizonyultak.

Az AFP jelentésében olyan iszlám szélsôségeseket jelölt meg a bin Ladenre vonatkozó értesülés forrásaként, akik a londoni szervezet nevében szoktak közleményeket kiadni.

(MTI) Slobodan Milosevic volt jugoszláv államfô perén a hágai Nemzetközi Törvényszék elôtt megjelennek úgynevezett védett tanúk is, akiknek a neve valószínûleg sohasem lesz ismert a nyilvánosság elôtt. Brüsszeli források szerint a védett tanúk listáján összesen 27 személy neve szerepel, s többségük állítólag koszovói albán.

A hágai törvényszék tanácsa által hozott határozat szerint az ügyészségnek legkésôbb harminc nappal a tanúmeghallgatás elôtt tájékoztatnia kell Milosevic kijelölt ügyvédeit – "a bíróság barátait" – a védett tanúk kilétérôl. A vádlottnak tíz nappal elôtte tudnia kell a védett tanúk kilétét, de Milosevic – mondják jogi tanácsadói – semmiféle papírost sem kívánt átvenni az ügyészségtôl, ezért ô sem tudja, hogy kikrôl van szó, s gyakorlatilag rögtönöznie kell, ha kérdést kíván intézni hozzájuk.

A védett tanúk kilétének a titokban tartására több lehetôség is van. A szóban forgó személyek használhatnak álnevet, tanúskodásuk idején a video- és audiotechnika segítségével elleplezhetik az arcvonásaikat, és eltorzíthatják a hangjukat. Az ügyészség ezen felül további óvintézkedésekhez is folyamodhat, egyebek mellett kérheti azt, hogy a nyilvánosság kizárásával hallgassák ki ôket. Az illetékes bírói tanács döntése értelmében a védett tanúk nevét és tartózkodásuk helyét sem hozzák nyilvánosságra, és törlik adataikat a törvényszék dokumentumaiból.

Elôzetes értesülések szerint a védett tanúkon kívül Milosevic ellen 123 személy tesz írásban tanúvallomást, és további 90 tanú személyesen is megjelenik a bíróság elôtt.

Az elsô tanú állítólag Mahmut Bakali, a Jugoszláv Kommunista Szövetség volt magas beosztású tisztségviselôje lesz, de megjelenik a bíróság elôtt Ibrahim Rugova, a legnagyobb koszovói albán párt vezetôje is. Richard Holbrook volt amerikai különmegbízott és Wesley Clark volt NATO- fôparancsnok is készségét fejezte ki, hogy eleget tesz Milosevic felszólításának, és megjelenik a bíróság elôtt.

Liberális nézôpont

Miután a kormánypárt az RMDSZ-szel együttmûködési szerzôdést írt alá, Adrian Nastase miniszterelnök találkozót kezdeményezett a Nemzeti Liberális Párt vezetôivel. Errôl kérdeztük Valeriu Stoica elnököt, aki a múlt hét végén járt Marosvásárhelyen, amikor felavatta a Liberális Tanulmányok Intézetének itteni fiókját.

– Gyakorlatilag milyen eredményt hozott ez a találkozó, melyek lesznek az elkövetkezôkben azok a területek, ahol a szociáldemokraták és a liberálisok együttmûköd(het)nek, nem pedig konfrontálódnak?

– A Nemzeti Liberális Párt statútuma világos. Ellenzéki párt vagyunk, semmiféle egyezményt nem kötöttünk a Szociáldemokrata Párttal, még parlamenti együttmûködési megállapodás sincs közöttünk. A kapcsolatunkat leginkább a következô mondattal fogalmazhatjuk meg: ellenfelek a belpolitikában, partnerek a külpolitikában. Tehát, ahol Románia érdekeit kell képviselni, nevezetesen a NATO- csatlakozást és az európai uniós integrációt, természetes, hogy partneri politikát folytatunk. Ami viszont a belpolitikát illeti, a nézôpontjaink különbözôek. Mert, bár Románia problémái mindannyiunk számára ugyanazok, az általunk ajánlott megoldások különbözôek. Így aztán ilyen szempontból nem tudunk közös nevezôre jutni. Ennek ellenére valljuk, hogy az ellenzék és a hatalom közötti párbeszéd egy demokratikus rendszer természetes velejárója.

A kormánypárttal nemrég tartott tárgyalásokon világosan kitûntek a közöttünk levô különbségek ami a belpolitikát illeti, ugyanakkor egyetértettünk bizonyos dolgokban. Mindenekelôtt a korrupció elleni harc folytatásának a szükségességében. A korrupció elleni harc nem csupán belpolitikai probléma. A külföldi jelzések nagyon világosak: ha azt akarjuk, hogy esélyesek legyünk az ôsszel Prágában, létfontosságú bizonyítanunk, hogy a teljes politikai osztály részt vesz ebben a küzdelemben, nem csupán a kormányzópárt. Így aztán a találkozónk abból az alapelvbôl indult ki, hogy ebben a tekintetben néhány nagyon világos szabályt kell elfogadnunk. Gondolok itt mindenekelôtt az általunk már régen benyújtott, a pártok, illetve a választási kampányok finanszírozásáról szóló törvényre. Kértem is a Szociáldemokrata Párt elnökét, fejtse ki álláspontját ebben a kérdésben.

Kiderült, hogy az SZDP egyetért egy ilyen törvény mielôbbi elfogadásával. Úgy tûnt, hogy a kormánypártnak is van egy ilyen törvényjavaslata. Mi azonban határozottan kijelentettük: mivel az általunk készített törvénytervezet rég a képviselôházban van, az lenne természetes, ha az SZDP módosító javaslatokat készítene ehhez a törvénytervezethez. Mi elôzetes tárgyalásokat folytattunk az RMDSZ-szel és a Demokrata Párttal, s mindkét formáció egyetértett a törvénytervezet elveivel, és támogatásukról biztosítottak. Következésképpen most az SZDP-n a sor bizonyítani, hogy nincs ellentmondás a korrupcióellenes harc tekintetében a nyilatkozataik és tetteik között.

Ugyanakkor tárgyaltunk egy új párttörvény szükségességérôl, az érdekkonfliktusokról és az alkotmány módosításáról. Még ha a tervek lényegében különbözô álláspontokat is képviselünk, legalább egy pontban egyetértettünk. Éspedig abban, hogy ezeket a törvényeket minél elôbb el kell fogadni. Szemére vetettük a kormánypártnak, hogy a tavaly semmit sem tett az alkotány módosítása érdekében, és figyelmeztettük, hogy ha nem indul be mielôbb az alkotmánymódosítási folyamat, s az idén sem történik semmi ebben az irányban, akkor ebben a törvényhozási ciklusban gyakorlatilag nincs esély az alkotmány módosítására.

– Említette, hogy a belpolitikában ellenfelek voltak és maradtak, míg a külpolitikában partnerként óhajtanak viselkedni. Nincs ellentmondás ebben? Hogyan lehet szétválasztani a kettôt, amikor Románia általános érdekérôl van szó a csatlakozási feltételek teljesítésében?

– Úgy, ahogy máshol is megtörténik. A demokrácia a pártok közötti versengést is feltételezi. Éppen arra való a többpártrendszer, hogy minél több alternatívát kínáljon az adott országnak a pillanatnyi problémák megoldásában. Nem olyan ellenfelekrôl van szó, amelyek kizárnák egymást, ellenkezôleg, az ellenfél, a versenytárs elfogadását jelenti, mindaddig, amíg a játékszabályokat betartják. Az az együttmûködés, amelyrôl ön beszél, pontról pontra véghezvihetô a törvényhozásban. Példának említem, hogy a titoktörvény kapcsán nemrég próbáltuk meggyôzni az SZDP-t, hogy szükség volna néhány módosításra. Ugyanis nem érthetünk egyet azzal, hogy ebben a törvényben olyan elôírások vannak, amelynek alapján bármely állampolgár "bûnözôvé" válhat, csak azért, mert véletlenül úgynevezett minôsített információk birtokába jutott. Az SZDP bár megígérte, hogy elfogadja ezeket a módosításokat, a parlamentben, hogy úgy mondjam, furcsán

"viselkedett". Álláspontjuk szöges ellentétben állt azzal, amit ígértek. Mi reméljük, hogy a legutóbbi tárgyalások nyomán megértik és belátják, hogy szükség van erre a szabályozásra, a NATO- csatlakozás, illetve az Észak-atlanti Szövetség biztonsága szempontjából, ugyanakkor nem tartalmazhat a szólásszabadságot és az emberi jogokat sértô elôírásokat.

– A kormánypárt állandó és következetes kritikusa volt és maradt. Nemrég nyilatkozta azt is, hogy az SZDP egypárti beütéseket mutat. Gondolja, hogy az NLP egyfajta biztonsági szelep lehet bizonyos problémákban? Példának okáért, ha az alkotmány módosítása tekintetében, tegyük fel, a Szociáldemokrata Párt nem tud elfogadható megegyezést létrehozni az RMDSZ-szel?

– Az alkotmány módosítása csak a demokratikus pártok közös parlamenti kezdeményezése során válik lehetségessé. Nem elég külön egy SZDP–RMDSZ kezdeményezés, ugyanúgy, ahogy nem elég egy SZDP–NLP kezdeményezés sem. Erre a Szociáldemokrata Párt, az RMDSZ, a Nemzeti Liberális Párt és a Demokrata Párt összefogására van szükség. Ha ez a négy párt közös indítványt tesz a parlament asztalára, megvan az esély, hogy megtörténjen az alkotmány módosítása.

A találkozón kijelentettem: illúzió azt képzelni, hogy a kezdeményezés kizárólag a kormánytól indulhat. Ha ezt képzelik, csôdöt mondanak. Ha valóban sikerre akarják vinni, szükség van az összes demokratikus párttal való konzultációra. Az alkotmány módosításához kétharmados többségre van szükség, következésképpen lehetetlen az SZDP-nek csak az RMDSZ-szel vagy csak a Liberális Párttal komoly eredményt elérnie.

– Ez azt jelenti, hogy bizonyos körülmények között mégiscsak hajlandó együttmûködni a kormánypárttal. Melyek az önök feltételei, s mennyiben hathat – ha egyáltalán befolyásolhatja – ez az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt úgymond szerzôdéses kapcsolatára?

– Én nem használom a kormánypárttal való kapcsolatunkban az együttmûködés kifejezést, mert nem kötöttünk semmiféle egyezséget. De, hangsúlyozom, szükség van párbeszédre, fôleg az elôbbiekben felsoroltak miatt. Szükség van párbeszédre, mert az ellenzéknek is érdeke, hogy bizonyos törvénytervezeteket megszavazzanak a parlamentben. Azt hiszem, a kormánypártnak is el kellene fogadnia az általunk benyújtott törvénytervezeteket. Mi semmiképpen sem akarjuk zavarni az RMDSZ – SZDP együttmûködést. Több alkalommal nyilatkoztam, hogy ez az együttmûködés politikai stabilitást biztosít, azonban az RMDSZ-nek meg kell értenie, hogy a nemrég aláírt protokollum, amely a tavalyinak a folytatása, gyakorlatilag szavatolja az SZDP-kormányzást.

– Hogyan látja az NLP jövôjét? Ugyanis jelenleg nem igazán mutatkozik olyan politikai erôként, amely valóban képes lenne ellensúlyozni a kormányzópárt erejét.

– A Nemzeti Liberális Párt jövôje attól függ, hogy mennyiben sikerül magunk köré gyûjteni a jobbközép erôket. Köztudott, hogy 1996-ban ezek az erôk kb. 30 százalékot kaptak a választásokon. Ez azt jelenti, hogy létezik egy potenciális jobbközép Romániában. Az NLP-nek képesnek kell lennie meggyôzni ezeket az erôket, hogy az igazi párt, amely az érdekeiket képviseli, az éppen a Nemzeti Liberális Párt. Sokan mondják, hogy Romániában nincs erôs középosztály, s ennek következtében a Liberális Pártnak nincs tömegbázisa. Azonban nem csak a jelenleg létezô középrétegrôl van szó, hanem az emberek azon óhajáról, hogy ennek a rétegnek a státusát elérjék. Véleményem szerint az ország fele így érez. Ôk a mi potenciális választóink, s meg kell néznünk, mi módon tudjuk kihasználni ezt. Programjainkkal, üzenetünkkel kell bizonyítanunk, s azzal, hogy a Nemzeti Liberális Pártnak olyan szakértôi csapata van, amely képes megoldani Románia problémáit.

– Volt már másnak is 15 ezer szakértôje, s láttuk, mire mentek...

– Nekünk ennél sokkal többre van szükségünk.

Legyenek a nemzeti kisebbségek nyelvét is beszélô rendôrök a vegyes lakosságú romániai helységekben – ezt a követelményt fogalmazza meg a rendôrök jogállásáról készülô új törvény.

A képviselôház keddi ülésén Toró T. Tibor RMDSZ-képviselô a plénum elé vitte a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) képviselôcsoportjának a védelmi bizottságban korábban elutasított javaslatát, miszerint azokban a helységekben, ahol egy nemzeti kisebbség aránya meghaladja a lakosság 20 százalékát, a lakosokkal közvetlen kapcsolatba kerülô rendôrségi szolgálatokban dolgozó egyes rendôröknek ismerniük kell az adott kisebbség nyelvét.

Két PRM-képviselô "túlzásnak" és "szemtelenségnek" nevezte ezt az elképzelést. Ezt követôen a belügyminisztérium képviselôje "jobb és célszerûbb" javaslattal állt elô. Pavel Abraham államtitkár azt javasolta, hogy a szóban forgó helységekben olyan rendôröket is foglalkoztassanak, akik az adott kisebbség nyelvét is ismerik. Ehhez a javaslathoz csatlakozott a roma kisebbség képviselôje, aki az Amerikai Egyesült Államokban létezô "vegyes járôrök" példájára hivatkozva végeredményben a belügyi tárca javaslatához hasonló jogszabályi elôirányzat elfogadását javasolta.

Ezt követôen parázs vita bontakozott ki, amelynek során a Nagy-Románia Párt (PRM), a Demokrata Párt (PD) és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) képviselôi hevesen tiltakoztak az ellen, hogy a román rendôrség kötelékében "etnikai családokat" hozzanak létre, illetôleg, hogy "szakmai követelmények" és "értékpártoló kritériumok" helyett etnikai szempontok érvényesüljenek a rendôrségi személyzet kialakításában. S mindezt csak azért, hogy megmentsék a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) és az RMDSZ közötti "baráti viszonyt" – magyarázták a tiltakozók.

Tiltakozásuk ellenére a házelnök szavazásra bocsátotta a belügyi tárca és a roma képviselô szövegjavaslatait ötvözô "kisebbségi klauzulát". Mivel az így kialakult indítványt az RMDSZ-képviselôk is elfogadhatónak tartották, a beterjesztett javaslatot a jelenlévôk tíz tartózkodás és 73 ellenszavazat mellett 107 PSD-, illetve RMDSZ-képviselô támogatásával elfogadták.

A szavazás érvényességét megkérdôjelezô ellenzéki felvetések után a PSD-frakció kérésére a házelnök csaknem egyórás tanácskozási szünet után érvényesnek minôsítette a szavazás eredményét, ami a házszabály értelmében kizárta újabb szavazás vagy szavazatszámlálás szükségességét.

A törvénykiegészítést ellenzô három ellenzéki párt frakcióinak képviselôi kijelentették: a jogszabályba beiktatott új szöveg a PSD és az RMDSZ közötti együttmûködési megállapodás következménye, annak kivitelezése ellenkezik a parlamenti szabályokkal és "kiárusítja a román nemzeti érdekeket". Ez elleni tiltakozásuk jeléül a három párt képviselôházi csoportjának tagjai elhagyták az ülést. Távozásuk után a plénum a védelmi bizottságban elfogadott formában megszavazta a jogszabály további 57 szakaszát is.

A készülô új rendôrségi törvény teljes szövegének végszavazására a képviselôház külön plénumán kerül sor.

Ilie Neacsu PRM-képviselô, a Képviselôház mezôgazdasági bizottságának elnöke szerdán azt nyilatkozta a MEDIAFAX-nak, hogy bepereli Corneliu Vadim Tudort, mivel a Nagy-Románia Párt (PRM) elnöke "elferdítette" az imázsát.

Neacsu kijelentette, hogy 1 milliárd lejes erkölcsi kártérítést követel C.V. Tudortól.

A PRM-képviselô felháborodásást az váltotta ki, hogy a C.V. Tudor fôszerkesztésében megjelenô România Mare címû hetilapban megjelent egy közlemény, amelyben azzal vádolják Ilie Neacsut, hogy a Képviselôház mezôgazdasági bizottságán belül

"súlyos visszaéléseket" követett el, ami azzal tetézôdött, hogy

megszavazta a Román Dohány-ipari Társaság adósságának átüte-mezését.

"Beperelem a lap fôszerkesztôjét és kártérítést kérek minden egyes igazságtalan vádért", mondta Ilie Neacsu. Neacsu elégedetlen azzal is, hogy a PRM elnöke le akarja váltani a bizottság élérôl.

Ilie Neacsu rámutatott arra, hogy a PRM problémája nem ô, vagy más vele szolidarizáló személy, hanem maga C.V. Tudor.

"A párton belül meg akarjuk tárgyalni ezt az alapvetô problémát, amely Vadim Tudor. Vadim nem tartja be a törvényeket, a párt alapszabályzatát és a saját birtokán érzi magát", mondta Neacsu. A képviselô kijelentette, hogy nem áll szándékában kilépni a PRM-bôl.

Talán az elhíresült tiszai ciánszennyezés hívta fel nemcsak Románia, de az egész Európa figyelmét arra, hogy mennyire fontos az átgondolt vízgazdálkodási stratégia, a vízminôség megôrzése, javítása érdekében. Új szellemben íródott és fogadták el a tavaly az Unió irányelveit, amelynek alkalmazására kísérleti jelleggel vállalkoztak a Maros vízmedencéjében is.

Az EU tagállamai, de különösen Nagy-Britannia már átesett a

"vízkeresztségen". A 80-as évek végére olyan mértékben szennyezte az ipari tevékenység például a Temzét, hogy a víz londoni és környéki szakaszán teljesen kihalt az élôvilága. Az új szemlélet nem csak a folyót, hanem a vízmedencét, az életteret, az egész ökoszisztémát óvja. Joggal, olyan magas mércét állít, amelyet még a fejlett gazdasággal rendelkezô nyugati országok sem teljesíthetnek maradéktalanul. Amint korábbi írásunkban már utaltunk rá, ennek az irányelvnek az életbe ültetésére vállalkozott kísérleti jelleggel a megyei vízügyi igazgatóság, a Maros vízmedence- bizottság az ARCADIS hollandiai szakembercsoport segítségével. Az erre vonatkozó tervet bemutató tanácskozáson hallhattuk, hogy bár Hollandiában már a XV. század óta léteznek vízmedencék szerinti vízgazdálkodási hivatalok, a több mint 100 év szaktapasztalattal rendelkezô ARCADIS tanácsadói cégnek is újdonságot jelent a mostani elgondolások megvalósítása. Angliában és Hollandiában – nemcsak a folyó, hanem a talajvíz, illetve a vizes területek – megóvására több tíz milliárd dolláros befektetés szükséges. Ez többek között szennyvíztisztítók, árvízvédelmi berendezések építését jelenti. Romániában az EU által finanszírozott ISPA és SAPARD programok által lehet hasonló létesítményekre pályázni, de ezek a helyi jellegû projektek csak részben, pontszerûen oldják meg a gondokat. Az EU irányelve szerint azonban csak úgy érhetô el látványos eredmény, ha vízmedencék szerint, illetve határokon átnyúló vízgazdálkodási stratégiákban gondolkodnak a szakemberek. A romániai vízgazdálkodási törvény által létrejött az intézményes keret, s ennek alapján létesítették a vízmedence-bizottságokat, a nagyobb folyók mentén 11 ilyen bizottság alakult. Szerepük az ésszerû vízgazdálkodás érdekében összefogni "egy asztalhoz ültetni" az egy vízmedencében levô érdekelt feleket: a helyi közigazgatást, a vízfogyasztókat, a használókat, a potenciális szennyezôket, a szakembereket, a környezetvédôket és a civil társadalom képviselôit. A jogi keret dacára a gyakorlat még sokban elmarad az elôírásoktól.

A vízgazdálkodási tervek például nem vonatkoznak a folyómeder melletti övezetekre, nem születtek olyan elképzelések, amelyek egyeztetik a vízhasználás gazdasági "érdekeit" a környezetkímélô szemlélettel. Összehasonlításképpen: míg az EU említett irányelve elôírja, hogy 32 féle vizet veszélyeztetô vegyi anyag jelenlétét kell folyamatosan megfigyelés alatt tartani, Romániában csupán 2-t monitorizálnak. Ezért nem a szakemberek okolhatók, hanem a mûvelethez szükséges berendezések, felszerelések hiánya. Beszerzésük azonban akár több milliárd lejbe is kerülhet. Ám akármekkora kiadást is jelent, sokáig nem odázható el, hiszen Románia aláírt számos olyan nemzetközi egyezményt, amely elkerülhetetlenül kötelezi az országot bizonyos intézkedések hozatalára. Ilyen a Duna mentén megvalósítandó "zöld folyosó", amelynek célja a Duna-medence életterének a feljavítása, vagy a most már nagyon szigorúan szem elôtt tartott Tisza-egyezmény Magyarország és Románia között.

Ami a gyakorlati lépéseket illeti, hallhattuk, hogy az 1993-ban beindított Duna-projektben 12 Duna menti ország vesz részt, s ennek köszönhetôen 61 vízminôség- figyelô állomást mûködtetnek a folyón, összehangolt információtovábbítással. E beruházás is több millió euróba került. Példaként elmondták, hogy a Maros Arad és a Tiszába ömlése közötti szakaszra készült vízgazdálkodási terv 2,7 millió euró, s ennek különálló követelménye volt az aradi szennyvíztisztító állomás korszerûsítése, ami jóval több, 18 millió eurós terv volt. Ehhez képest a Maros vízmedencében mindössze két évre szóló holland terv "csak" 400.000 euróba kerül. Ezért a pénzért a holland szakemberek "csak" azt ígérhetik meg, hogy ennyi idô alatt a megyei vízügyi igazgatóság szakembereivel közösen kidolgoznak egy vízmedence-menedzsment tervet, olyan törvényhozási módosítást, kiegészítô javaslatokat ajánlanak, amelyekkel megkönnyítik az EU-irányelvek intézményesített megvalósítását. Ennek megfelelôen meghatározzák a Maros vízmedencében a monitorizálási és adatfeldolgozási stratégiát, illetve bevonják a lakosságot a vízgazdálkodási döntéshozatalba.

Sok ez, vagy kevés? Az eredményekbôl lehet majd ítélni. Mindenesetre azt is megtudtuk, hogy az említett irányelveknek megfelelô EU-s vízgazdálkodási stratégia kidolgozására és megvalósítására 7 szakrészlegben, külön-külön Angliát, Németországot, Spanyolországot, Svédországot és Olaszországot bízták meg.

Mi, itt a Maros mentén, hollandokkal együtt kísérletezhetünk...

Czirjék Lajos festômûvész és Fekete Pál keramikus munkáiból nyílt tárlat február 13-án Nagy Zoltán, a Budapesti Székely Ház igazgatója meghívására az említett galériában. Méltató beszédet Aniszi Kálmán író, egyetemi tanár mondott. Közremûködött az erdélyi származású Nagy Katalin Noémi egyetemi hallgató, aki magyar népdalokat énekelt. Mindkét marosvásárhelyi mûvész a Maros megyei Képzômûvészek Egyesületének tagja. Ezúttal a mûkedvelô festômûvészt kérdeztük utóbbi magyarországi szereplésérôl, tudniilik Czirjék Lajos, mióta befejezte tanulmányait a Marosvásárhelyi Népmûvészeti Iskola festészet szakán (1990), Lucia Calinescu növendékeként, itthon, Dicsôszentmártonban, Mezômadarason, Budapesten rendezett általában kétévenként egyéni kiállítást, vett részt évente négy- öt csoportos tárlaton itthon, Segesváron, Szovátán, Solton, Nyíregyházán stb., beleértve a Szovátán, Orgoványban, Sóstóhegy-Apagyon és másutt rendezett alkotótáborokat is.

- Mintegy húsz éve köteleztem el magam a festészetnek - mondja vallomásszerûen a mûvész, így folytatva: - nyilvánosság elé viszont tíz-tizenkét éve "merészkedtem". Családunkban mindenki szerette az irodalmat és általában a mûvészeteket. Egyrészt. Másrészt apósomnak, a hivatásos festômûvésznek, Nyilka Róbertnek köszönhetem pályám alakulását. Aki - mint mondani szokás - feltette az i-re a pontot. Miután megnôsültem, vált mind ösztönzôbbé bennem a festés vágya.

Megtudtuk azt is a továbbiakban, hogy a természeti táj, a falu ihlette elsôsorban, majd régi város- és utcarészletek - Marosvásárhely-Segesvár-Szeben -, az utóbbi években pedig a népmûvészet. Mûvészi-mesterségbeli képzését illetôen késôbb a korán elhunyt Molnár Dénesnek meg Vasile Muresannak is sokat köszönhet. Nem beszélve a színes, stílusbeliséget - kifejezési módot - technikai változatosságot példázó alkotótáboroknak, ahol hivatásos mûvészek társaságában is dolgozhatott. Derûs hangvételû, kromatikájú alkotásai - a szabad természetben viszi vászonra laza, széles, könnyed ecsetkezeléssel a témát -, kissé kontrasztos alkotásai - megannyi visszajelzés Czirjék Lajos optimista, jóhiszemû voltára - nagy sikernek örvendtek a Székely Házban. Aniszi Kálmán méltatójában a Fekete Pálnak a Benczédi kisplasztikáira emlékeztetô groteszk szobraival párosítását tartotta szerencsésnek, mivel kiegészítôjévé váltak a képanyagnak. Gratulálunk hát a Czirjék-Fekete sikernek, azzal, hogy a budapesti tárlat anyaga a jövôben vándorkiállításra "indul" Miskolcra, Vácra, Sümegre.

A huszonnegyedik órában

- Egy kastély, melyet pusztulásra ítéltek, de Isten életre predestinálta - jellemzi tömören Benczédi Albert nyugalmazott református lelkész, amikor a bonyhai kastélyról kérdezem.
- A Bethlen-kastély a Kis-Küküllô mente egyik legrégibb mûemléke. 1545-ben épült gróf Bethlen Elek jóvoltából. Építészeti jegyeirôl szakmunkák beszélnek. A 8.113 négyzetméter területû kastély kétszintes; 42 helyiségbôl áll. Hozzá tartozik 26 hektárnyi kert és udvar. Tulajdonosai az idôk folyamán fôispáni, királyi kamarási, királybírói stb. címeket viselô erdélyi nagyurak voltak.

- A kastélyt egykor kôfal övezte, a hatalmas udvaron volt egy száz méter hosszú lóistálló és különbözô mûhelyek: asztalos-, kovács-, kerekes mûhely. És volt egy kápolna is. A kerítés kôfala mellett négy bástya jelezte a kastély vár-jellegét. Udvarán halastó, teniszpálya is volt - ezekrôl ma már csak az idôsek emlékezete tud Bonyhán.

- Kik voltak a lakói az idôk folyamán?

- Ebben a kastélyban született Erdély nagyasszonya, Árva Bethlen Kata 1700. november 25-én. Apja Bethlen Sámuel, Küküllô vármegye fôispánja, a Nagyenyedi Református Kollégium világi kurátora volt. Erdély történetének neves személyei látták itt meg elôször a napvilágot. A kastély tulajdonosa a betleni Bethlen család. A családi birtoka igen nagy volt, 28 falu tartozott hozzá.

- Említse meg néhány késôbbi tulajdonos nevét.

- Bethlen Farkas 1813. október 20-án született Nagyszebenben, és Budapesten halt meg 1870. január 22-én. Fôispán volt. Felesége széki gróf Teleki Rozália, (Kolozsvár, 1822 - Bonyha, 1880. márc. 4.) Három gyermeket neveltek fel: Gizella altorjai báró Apor Gézához ment feleségül, Bécsben halt meg; Irma széplaki, enyiczkei, nagyszalontai és feketebátori gróf Horváth-Tholdy Lajos felesége volt, Ádámoson hunyt el; Árpád is Bonyhán született 1850. október 25-én, és ugyanott halt meg 1912. július 5-én. A Bethlen család kriptája ma már nincs meg, egyetlen kô maradt, amelyet a lelkipásztor 1988 nyarán a templom külsô, déli falához erôsíttetett. A kriptakô feliratának disztichonjait Bolyai Farkas szerezte annak idején. A Bethlen Árpád felesége anyáról Bornemisza-lány volt, mezôkövesdi báró Huszár Margit, két gyermekük nôtt fel: Ádám és Róza. Róza 1882. szeptember 4-én született, és 1955. április 29-én csukta be örökre a szemét, Hátszegen, a kényszerlakhelyen. Férje, nagybányai Horthy Jenô, a volt kormányzó testvére, Kenderesen született 1877. november 8-án, és Lausanne-ban halt meg 1953. november 20-án. Nagy vadász volt, politikával nem foglalkozott. Ádám egy évvel korábban, 1881. augusztus 15-én született Bonyhán, ô is Hátszegen halt meg. Magyar királyi fôhadnagy volt. Felesége losonczy báró Bánffy Judit, Bánffy György és betleni gróf Bethlen Margit leánya, szintén a kényszerlakhelyen hunyt el. Három fiúval ajándékozta meg az urát: Gábor Gogánváralján született 1910. március 22- én, és a filozófia doktoraként halt meg 1998. június 16-án, Argentínában; Farkas Bonyhán született 1913. június 17-én, az angliai Richmondban élt, meghalt 2001. június 12-én, utód nélkül; Ádám 1917. április 3-án született Bonyhán, gépészmérnöki diplomával került ki 1940-ben Budapestre. 1945-ben hazaköltözik Bonyhára. Innen vezénylik Hátszegre a családot. Hátszegen minden alja munkát velük végeztettek, még bôrrel is kereskedett. Onnan kerültek Teleormanba, a szlatinai kórház azért volt az elsôk között az országban, mert fôkönyvelôje, Bethlen Ádám - nem lopott. Bethlen Ádám felesége Jendrassik Éva (Budapest, 1921. december 12.), akitôl két lánya született: Fruzsina még Budapesten 1942. szeptember 16-án, de Julianna már Bonyhán, 1946. június 1-jén. Julianna is Londonban él, de ô nem tart igényt örökrészére. Mivel az édesanya lemondott örökérôl a Fruzsina javára, így ô a bonyhai kastély és park, a birtok és az erdôk egyedüli örököse.

Bethlen Ádám 2001. február 8-án hunyt el Londonban. Vele sokat leveleztem, nagyszerû humora volt. Úgy fogta fel az egészet, hogy semmi sem véletlen. Azt szokta mondani, hogy minden rúgás voltaképpen egy lépés - elôre.

- Mi történt tulajdonképpen a Budapestrôl hazatért családdal?

- 1945-ben kilakoltatták ôket, a kastély egyik alkalmazottjához, Stupar Ironimhoz költöztek; de ott sem nézte ôket jó szemmel a hatalom: kényszerlakhelyet jelölt ki a számukra, Hátszegre kerültek 1948-ban.

1948. április 8-án tudomásukra hozták, hogy az udvar, a meglévô birtok, az erdôk, az állatok - minden, ami személyes tulajdonukat képezte - átment az állam tulajdonába.

Az üldözés ekkor sem szûnt meg - ifjú Bethlen Ádám Teleormanba került, Farkas Bukarestbe, s az ötvenhatos események idején börtönbe zárták, majd 1966-ban "egyirányú" útlevéllel szabadultak meg tôle.

A kastélyt elôbb iskolának használták, majd mikor megalakították a kollektív gazdaságot, gépállomást telepítettek a parkba. Ekkor kezdôdött az épület állagának a rombolása. A bútorzat egy részét a falu lakói hordták szét, minden akkori "vezetô" vitte, amihez csak hozzáférhetett, és elkezdôdött a várfalak, a bástyák lerontása is. Ezek köveibôl épült a falu, de a környezô falvak is, Bonyha mellett Bernád, Héderfája, Nagylászló, Széplak népe így jutott ingyen kôhöz, téglához...

A fôkapu kôoroszlán szobrait Szôkefalván találták meg. A rombolás folytatódott, ennek utolsó "fel-vonása" 1986-ban volt, amikor a még jó állapotban lévô lóistállót verték szét, és a cserepet, faanyagot, téglát a helyi néptanács eladogatta.

A kastély parkja sem kerülhette el a pusztulást. A dendrológiai ritkaságnak számító, három-négyszáz éves fákat kivágták. 1959-1966 között a mezôgazdasági állomás gépei fertôzték a talajt mindenféle fáradt olajakkal. A gyönyörû díszfák helyébe 1966-ban közönséges nyárfát ültettek, mert híre kelt, hogy hazajönnek a grófék Londonból, és pánikszerûen
"visszafásították" a parkot, az udvarról pedig gyorsan kivezényelték a masinákat. De a londoni küldöttség csak Bukarestig jutott el, Ádám gróf pedig nem is vehetett részt benne. A park madárvilága eltûnt, az énekes madarak, a hollók odalettek.

Az épületrombolást 1969-ig a kollektív gazdaság végezte. A kastély 42 helyiségébôl négyet-ötöt irodának használtak, a többibôl raktár és mûhely lett. Az épületet ellepték a pocegerek, ezeket máig sem sikerült kiirtani. A gyönyörû tükör-falakat, az ajtókat, a mûemlék jellegû kovácsolt lépcsôkorlátokat összetörték...

Kinek fájt mindez? A csak gyûlölködni tudó "elvtársak" élvezték a pusztítást.

Az 1970-es évek közepén közintézmények irodái kerültek a Bethlen-kastélyba. Szövetkezet, posta, telefonközpont, néptanács. Az elfoglalt helyiségeket igyekeztek ugyan használhatóvá tenni, de így is az épületnek több mint a fele további romlásra volt ítélve. Jelenleg a helyi polgármesteri hivatal (az önkormányzat) és a községi könyvtár kapott helyet ott, ami 5-7 helyiséget jelent; a többi üres.

Bonyhán 1956. július 1-jétôl 1998. augusztus 1- jéig szolgáltam. 1959-ben közbenjárásomra a kastélyépületet (és vele a 700 éves református templomot is) felvették az állami mûemlékek jegyzékére. De 1996-ban törölték róla. Így javításáról, karbantartásáról senki sem gondoskodik.

A kastély és a hozzá tartozó udvar és park tulajdonjogi igazolása a következô: 1545-tôl a Bethlen család tulajdonában áll. Az elsô telekkönyvezés 1767-bôl való, a Mária Terézia császárnô uralkodása idejébôl; e szerint gróf Bethlen Árpád a gazdája, majd az ô leszármazottai öröklik.

Mivelhogy Bethlen Ádámné az örökösödési jogot leányára, Fruzsinára ruházta át, Bethlen Fruzsina megbízta Benczédi Albert ny. bonyhai református lelkipásztort, a gyülekezet egykori lelkészét, hogy ügyét képviselve a visszaigénylési procedúrát elindítsa. A lelkész hosszas és fáradságos utánajárással megszerezte a szükséges okiratokat és bizonylatokat, a telekkönyvi kivonatokat, és a visszaigényléssel kapcsolatos minden igazolást - és 2001. szeptember 20-án a törvényszéki végrehajtó útján az elkészített iratcsomót, a kérvényt a bonyhai polgármesteri hivatal címére elküldte, ahol azt a 108/2001 szám alatt iktatták. A hivatal 2001. december 6-i keltezéssel értesíti a kérvényezôt, hogy az iratcsomó a Maros megyei fôispáni hivatalhoz (prefektúra) került elbírálásra.

- Ha igazság tétetik, mi a további terv, szándék a bonyhai Bethlen-kastéllyal, a szántóföldekkel és az erdôkkel? - kérdezem végül az idôs lelkészt.

- Az örökös, gróf Bethlen Fruzsina a londoni román nagykövet elôtt nyilatkozott. Amikor azzal bízott meg, hogy személyét, ügyét a közhivata-lok, a törvényszék és magánszemélyek elôtt is hitelesen képviseljem, az eljárást megindítsam, a nevében eljárjak és intézkedjem, helyesnek találta azt az indítványt, hogy hozzunk létre egy alapítványt, amely idôs beteg emberek gondozását, elhagyott csecsemôk, árva gyermekek felkarolását vállalja a felújított kastélyépületben. Ez ráadásul sok bonyhai munkanélkülinek jelentene biztos jövedelmet. Szándéka szerint a grófi javak - ha csak 50 hektár szántó és 30 hektár erdô is -, és a parkból a még meglévô 12 hektárnyi terület, az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdonába megy át adományozás útján. A kastélyt az egyházkerület újíttatná fel, és mûködtetné a fenti nemes célok érdekében.

A bonyhai Bethlen-kastély utolsó erdélyi tulajdonosáról kapná a nevét: Bethlen Ádám Szeretetházként ismerné meg a környék és a világ.

Számos felvételi vizsgáim egyikén ajándékba kaptam egy afféle csíptetôs kis olvasólámpát. Egy végzôs adta, boldog volt, az ôszi szesszión valahogy letette utolsó (elmaradt) vizsgáját, végleg búcsút mondott a diákotthonnak; a lámpa pedig átköltözött az ágyam fejéhez, és aztán ott is maradt sokáig. (Csak pár éve veszett nyoma, utolsó költözésünk után.) Kiállta az idô próbáját. Nosztalgiával gondolok fényére ma is. Különösen, hogy nemrég hasonló szerkentyût vásároltam. Váratlan vendégem érkezett ugyanis, néhány éjszakát lakásunkon töltött, és hát ugye, ilyenkor derül ki, mennyi minden hiányzik a háztartásból. Nos, átvittem a szobájába a saját viharedzett (más rajzolatú) olvasólámpámat; aminek az lett a következménye, hogy - rossz alvó lévén, olvasás helyett - fél négytôl fél ötig tévézni voltam kénytelen, fél hattól negyed hétig ismét. Reggel pedig egy vadásznak szinte elsült a sasszeme a buszmegálló-
ban, amikor meglátta nyúlpiros pillancsaimat…

Vendégemet estére vadiúj lámpával leptem meg. (A világító szerkezet dobozán ez áll: Lampa de carte, gyártója pedig: S.C. "Ind. Com. S. V. SRL Cluj-Napoca", vagyis egy kolozsvári cég. Égôvel együtt nyolcvanötezer lejbe kerül.)

Kissé furcsállottam ugyan, hogy filigrán "testéhez" képest aránytalanul zömök és súlyos az ernyôje. Egyik megyei lap szilveszteri oldalán láttam néhány honatyát ilyen tömegfekete gáborkalapban. Azonban nem keseredtem el, inkább felvidultam. Nem írom ide, minek becéztem a kicsikét…

Na, eljön az este, lejár a vacsora, készülôdünk nyugovóra, de alig csendesedik el a ház, hirtelen jajistenemezés üti meg hálószobai fülünket, gyors léptek, ajtócsapkodás, és vendégünk pánikos képpel sikoltja: "Tûz van!"... Amíg a fürdôszobában tartózkodott, meggyúlt valami a szobájában.

Erôs égett ebonit bûz, fojtó füst lepte el a lakást, ki kellett dobnunk a "Lampa de carte" kalapját az erkélyre. A szag pedig másnap is az orrunkban kísértett.

Azt hittem, csak az elején van így. Vagyis hát a kislámpa kalapját is "be kell járatni", mint minden rendes szerkezetet. Megpróbáltam tehát két nap múlva ismét. Alig kattintottam egyet, fél perc sem telt bele, az égési folyamat máris megindult, és a füst meg a bûz ismét mindent ellepett. Mit tehettem: ptü, ptü, nem jár, ismét az én öreg lámpámnál olvasott a vendég, magam pedig különféle trükkökkel próbálkoztam, például tornyot raktam könyvekbôl, hogy az új szerzemény csupasz égôje ki ne süsse öregedô szemem. A lámpa kalapja ma is ott van ágyam fölött, a könyvespolcon, kerülöm a látványát, mert sötéten vigyorog, ha oda tekintek.

(A szerkentyût egyébként a Tudor negyedbeli Favorit bolt földszintjén vásároltam. És ezúton ajánlom a Fogyasztóvédô Hivatalnak, tüntesse ki bírságoló figyelmével ezt a csöppet sem NATO- kompatibilis harci eszközt!)

A napokban régi fényképek reprodukcióit nézegettem. Közöttük a XX. század eleji Marosvásárhely fôterét ábrázolókat is. A zenélô kúttal, a Bem- és Kossuth-szoborral (…). Aztán a ’60-as évekbeli fôtér képét idéztem fel magamban: a békás szökôkúttal, a barátok templomával, s nekem már a Lázár Ödön parkkal… Pedig lenni kell valahol egy-két képeslapnak is az akkori fôtérrôl, csak éppen nem találtam. Aztán, lett a Színház tér… Hajdanán, a régi fôtéren lévô, funkcióját vesztett zenélô kutat is színházépítés szándékával bontották le (…). Aztán… De hagyjuk.

A fôtéri rózsák még téli álmukat alusszák, de már sorsuk megpecsételôdni látszik. A HIVATAL-ban már megszületett a fôtér átalakításának gondolata: "Régóta érlelôdô elgondolást ismertetett a marosvásárhelyi tanácsosokkal, az érdekelt intézmények vezetôivel és a civil szervezetek képviselôivel a polgármesteri hivatal fôépítésze, Kovács Angela, a tervet készítô Proiect Rt. munkatársainak segítségével. Az elképzelés Marosvásárhely központjának jövôbeni átrendezését vetíti elôre.
"*Nocsak! Az állandó pénzhiányra panaszkodó HIVATAL-nak vannak rejtett tartalékai? Vagy pedig mindenáron tönkre akarják tenni a várost, járhatatlanná tenni útjait, utcáit? A Dózsa György utca felújítása évek óta félbe-szerbe, a városközponti gyalogos-aluljáró "építôtelepe" az eltelt másfél évtized alatt már a tájba, a városképbe "simul"… S most következik a fôtér?!… A fenti példákon
"okulva" évekig romhalmazzá lesz a város… S néha - szellemidézô éjszakákon - bolyong fölötte a majd’ száz évvel ezelôtt épült európai szellemiségû város elûzött szelleme… (1902. március 8-án választották polgármesterré Bernády Györgyöt.)

A fôteret és a történelmi városmagot hagyni kellene úgy, ahogy van. (Az aszfaltburkolatot illene felújítani, a járdán is.)

Jobb helyeken nem rombolják le/szét a városok történelmi városrészeit.

A környezetvédôk elôtt elhúzták a mézesmadzagot: az autósforgalom csak az egyik jelenlegi sávra korlátozódna, a másik oldalon, a megszüntetett sávon a gyalogosforgalom mellett a zöldövezet kiterjesztésére is lehetôség lenne. De kapnak "valamit" a lokálpatrióták is: felépítik a fôtérre a Bodor Péter zenélô kútja másolatának a másolatát (…). (Vajon mit fog zenélni?)

Miért kell mindent behozni a fôtérre!? Most éppen a zenélô kút másolatának a másolatát? Ha már a kút nem állítható fel az eredeti helyén (…), akkor miért nem jó neki a vár?… Ahogy a budapesti Margit- szigeten a másolat turistacsalogató, miért ne lenne az a másolat másolata is itt, a várban?

De vissza a fôtérre. A tér gyalogosközpontúvá tehetô úgy is, hogy ott csak a tömegközlekedést biztosító közszállítási vállalat jármûveit engednék közlekedni, vagy pedig megtiltani a mindennemû parkolást. Parkolónak kiképezhetô a Poklos-patak egy befedett szakasza. De ott van a Színház tér alatti parkoló, csak biztonságossá kellene tenni; és a színház mögötti parkoló. A személygépkocsi-forgalom megtalálná a terelôutat a környezô párhuzamos utcákban. A közlekedésrendészet segítségével. Két-három utcában történhetne a közlekedés egy utca helyett… Autóval nem mindig a legrövidebb út a legrövidebb, hanem a járható. Az is igaz, hogy autóstársadalmunk még ott tart, mint az ’50-es évek Amerikája, vagy még ott se. A ’70- ’80-as években Nyugat-Európában lezajlott már a "Szállj ki és gyalogolj!" mozgalom, és megérte reneszánszát a kerékpár is… Autósaink még oda is a járgányukkal mennének, ahova a király is gyalog jár (…). (Hol fognak közlekedni, míg az átalakítás tart - évekig…)

Nézem az alvó rózsatöveket…
"Piros rózsák beszélgetnek" - jut eszembe a nóta, pedig biz’ isten nem vagyok nótás kedvemben… Hogy is lehetnék, mikor az RMDSZ- többségû tanács, köszöni szépen, jól van, s az RMDSZ-frakció elôválasztáson megrostált, kiválasztott, megfiatalított tanácsosai is csak "szöszmötölnek", még a törvényadta jogokkal sem kívánnak élni. (Lásd: nyelvhasználat.) Magyarázkodnak… (Vajon jól választottunk?…)

Nézem a téli álmukat alvó rózsákat: mire tavaszodtok?… S mi?… Volt egyszer egy Marosvásárhely…

*Nú. 2002. I. 24.; Bálint Zsombor: Fôtér és forgalom

Csütörtöki kimenô

Sok szó folyik mostanában az autonómiákról. Nekünk még a magyar autonóm volt a "csúcs" (?!!). Aztán törölték. Stornírozták a rendelést. Kirepült érzeményeink közül, emlékét befödte a jótékony feledés hazafiúi pora. Kár lenne bolygatni. Pedig 1989 óta többször is felböffentették a közélet szereplôi és a sajtó ragadozóhalai. Jesztegettek vagy példálóztak vele. Akkor csak egy népcsoportra szabott tartománynyi gettó volt, hol magyarul cipelték a sziklát a szocializmus piramisához és ütemesen kiáltozták idôrôl idôre: Sztálin-Sztálin. (Vagy más fáraó nevet.)

Aztán jött az erdélyi autonómia. Valami, ami még távolabbi elôzményekre kellene visszatekintsen, ha nem lenne ködös a résztvevôk tekintete. A meghatottságtól, az önigazolás vágyától, a frissen felfedezett vesszôparipa áltajtékától. Holott ama régi erdélyi autonóm fejedelemség egy kényszerhelyzet eredménye volt, dehogy is akartak elszakadni a történelmi országtól, csak hát a pogány és a nímöt, meg a két császár viszálykodása… Minden vágyuk az volt, hogy újra eggyé váljék Szent István országa. (Ezért sem koronázták meg magukat a szentkoronával fejedelmeink.)

Szóval most itt jô Sabin Gherman és barátainak társulása, kijelentéseik, szervezkedésük. Egy olyan ország számára javasolják a részek autonómiáját, Erdély kapcsolatainak lazítását a központtal, amelynek ideológiája az évszázados harc a nemzeti egységért címszó alatt található az uralkodó nemzeti eszmék szótárában. Ahol a részek nem értik, nem akarják megérteni a majdani föderalizálás, társulásos kölcsönviszony célját, sajátosságait, elônyeit/nehézségeit és felelôsségét.

Egy olyan ország számára, mely még nem élte ki a egységesítésbôl származó elônyöket. Túl a nyilatkozatok babérkoszorús ágyásán, azt kell látnunk, hogy az országot nem hálózza be korszerû úthálózat és hiányos, töredezett a vasúti közlekedés (nincs benne állandóság pl.) Nincs meg az egységes nemzeti piac, amelyrôl fájdalmasan hiányzik a hazai tôke dominanciája. Az EU-s követelmények felé hajlítgatott törvénykezés törékeny és bizonytalan, nagyobb az akarat füstje, mint lángja. A kormányzatok nem törekszenek az állandóságra, a biztos szavahihetôségre. A bizalom hiányzik a vezetettek és a vezetôk között. Egyszóval - Kelet-Európa.

Akkor verhet gyökeret a közgondolkozásban a regionális autonómiák gondolata, hisszük, amikor azt a történelmi vagy gazdasági nagy tájegységek Erdélyen kívül is akarni fogják, amikor lesz moldován vagy havaselvi, oltyán avagy dobrudzsai önállósulási törekvés, szövetségi viszonyba fordulás felé terjeszkedô gondolat. (Gazdasági, politikai, társadalmi, kulturális vagy csak egyszerûen idegalapon.)

Addig minden efféle mozgalomra úgy tekintenek, mint bukott szamarak a stéberre. Mint színes ábrázatú bennszülöttek a porcelánnadrágos patyolatbôrû hittérítôre.

Stabilitás a bôrgyárnál

Majd egy év telt el azóta, hogy azt mondhatjuk, a Manpel- nél a dolgok a normális mederbe terelôdtek. Az eltelt idôszakról Ágoston Margit igazgatónô így összegez:

- Lezártunk egy évet, és az eredmény jobb lett a vártnál. Mi ugyanis 3 milliárd lej veszteséget terveztünk, de a végsô mérleg megvonása után kiderült, hogy ha minimális is, de nyereséggel zártuk az évet. Mindez annak köszönhetô, hogy alaptevékenységünk rentabilitása jó, de bevételünk 25%-a bankkölcsönök és más adósságok kifizetésére megy el. Problémáink vannak a munkanélküli- hozzájárulás és a társadalombiztosítás befizetésével. Reméljük, hogy a januári és februári bevételekbôl törleszteni tudunk annyit, hogy tárgyalásokat kezdeményezhetünk az adósságok átütemezésérôl.

- A közelmúltban a gyárba is ellátogatott a privatizációs miniszter. Mi a látogatás eredménye?

- A privatizáció körüli gondok kerültek szóba. mint ismeretes, a szerzôdésben foglaltaktól eltérôen 1997-tôl nem fizettük a részleteket. Most már oda jutottunk, hogy elindították az eljárást a szerzôdés felbontására. Közbenjárásaim eredményeként végül is sikerült újratárgyalni a szerzôdést. Az 5,5 milliárd lejes tartozást, amihez még hozzá kell számítani a kamatokat és a késedelmi díjat, átütemeztük. Az eleve 10 évre kötött szerzôdés értelmében a megvásárolt részvények értékét 10 év alatt kellett volna törleszteni, 20%-os elôleg kifizetése után, 5%-os kamattal. Most a tárgyalásokat követôen 2002-ben 200 milliós részletet kell törleszteni, a többit pedig a hátralevô 4 évben. Sikerült azt is elérni, hogy