Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@fx.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Kedden délben immár az ötödik napjába lép a marosvásárhelyi Nemzeti Színház két vezetô színészének, Nicolae Cristachénak és Szélyes Ferencnek az éhségsztrájkja, amelyet nemcsak a megkésett fizetések, hanem a színházat ért megaláztatás és a bizonytalanság miatt folytatnak. Ma 13 órakor a további tiltakozó lépésekrôl dönt a szakszervezeti gyûlés.

Mircea Geoana külügyminiszter hétfôn Budapestre látogatott magyar kollégája, Martonyi János meghívására.

A két külügyminiszter a magyar-román kormányközi vegyes bizottság ülésének munkálatait vezeti és részt vesz a két ország üzletemberinek találkozóján.

A kormányközi vegyes bizottság az 1996-ban aláírt kétoldalú alapszerzôdés alapján jött létre 1997. március 12-én. A 11 szakbizottságot magába foglaló testület utolsó ülésére 1999-ben került sor Bukarestben.

Mircea Geoana megkoszorúzza Gozsdu Elek sírját. Gozsdu Elek ügyvéd egy Budapest központjában fekvô épületegyüttest hagyott a román államra, amelyet a román hatóságok szeretnének visszaszerezni.

A román külügyminiszter hétfôn kezdett látogatása az utóbbi tizenkét év elsô olyan magasabb szintû román-magyar találkozó, amelyre nem valamilyen nézeteltérés kapcsán kerül sor. A két ország tavalyi kapcsolatán nyomot hagyott a státustörvény kapcsán kialakult nézetkülönbség.

Románia és Magyarország 2001 decemberében megállapodást írt alá a státustörvény alkalmazásáról, melynek alapján a román állampolgárok munkát vállalhatnak Magyarországon, a magyar igazolványok pedig nem adhatók ki Románia területén.

A román delegáció tagjai között van Cristian Diaconescu külügyi államtitkár és Pavel Abraham, a belügyi tárca államtitkára is.

Minden politikai feltétele megvan annak, hogy Magyarország és Románia kapcsolatai erôteljesen fejlôdjenek - hangsúlyozta Martonyi János külügyminiszter azon a sajtótájékoztatón, amelyet román kollégájával közösen tartottak hétfôn Budapesten, a magyar-román kormányközi vegyes bizottság ülését követôen. Mircea Geoana a decemberi magyar-román kormányfôi megállapodással, illetve a külföldi munkavállalókra vonatkozó magyarországi kvótával kapcsolatos kérdésre válaszolva kijelentette: a kedvezményes bánásmód minden román állampolgárra vonatkozóan - nemzetiségtôl függetlenül - feltételezi azt, hogy a kontingenst nem alkalmazzák automatikusan.

Hozzátette, hogy ugyanakkor figyelembe veszik a magyar munkaerô- piac lehetôségeit.

A két külügyminiszter a sajtótájékoztatón közös nyilatkozatot írt alá a vegyes bizottság létrehozásának ötödik évfordulója alkalmából, amelyben kifejezték elégedettségüket a kétoldalú kapcsolatok példa nélküli fejlôdése fölött.

Martonyi János szavai szerint a kedvezménytörvény körüli vitát a két fél ésszerû kompromisszummal rendezte.

Mircea Geoana úgy fogalmazott, hogy a két ország kapcsolata kiállta a kedvezménytörvény próbatételét.

A magyar diplomácia vezetôje kiemelte, hogy a CEFTA- térségben Románia Magyarország legnagyobb piaca.

Hangsúlyozta: Magyarország kész a román termékek vásárlásának növelésére annak érdekében, hogy mérséklôdjön a Románia oldalán mutatkozó kereskedelmi deficit.

Elmondta, hogy magyar részrôl nagy reményeket fûznek a két ország kis- és középvállalatainak befektetéseit támogató garanciaalap létrehozásához.

A vegyes bizottság és szakbizottságai munkáját Martonyi János szavai szerint a jövôben konkrétabbá, gyakorlatiasabbá teszik.

Mircea Geoana nagyra értékelte, hogy Magyarország támogatja Románia euroatlanti integrációját.

Kijelentette, hogy az Európai Bizottságnak a mezôgazdasági támogatásra vonatkozó javaslatával kapcsolatosan a két ország egyforma állásponton van.

Az alapszerzôdést érintô kérdésre válaszolva Martonyi János leszögezte: a leglényegesebb az, hogy az alapszerzôdés érvényben van, és mindkét fél alkalmazza.

A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy az autópályák építésével, illetve a garanciaalap létrehozásával kapcsolatos konzultációkba bevonják a két ország pénzügyminisztériumait is, a finanszírozási kérdések megoldása érdekében.

Mircea Geoana újságírói érdeklôdésre kijelentette, hogy a magyar-román kapcsolatok az ideológiai és parlamenti választási kérdések felett állnak.

A két miniszter a nap folyamán nyitó beszédet mondott azon az üzletember-találkozón, amelyet a román külügyminiszter kezdeményezésére rendeztek meg Budapesten, a vegyes bizottság ülésével egy idôben.

Mindkét külügyminiszter hangsúlyozta, hogy vannak kiaknázatlan lehetôségek a kétoldalú kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokban.

Martonyi János elismeréssel szólt arról, hogy mára a román gazdaság is növekedési pályára állt.

A román külügyi tárca adatai szerint a Romániában befektetett magyar tôke értéke 2001 novemberében elérte a 185 millió dollárt, míg a román cégek megközelítôleg 38 millió dollárt fektettek be Magyarországon.

Tavaly novemberben 3.543 román-magyar vegyesvállalatot jegyeztek, míg Magyarországon 1.954 román-magyar cég muködött. Magyarország a 13. helyen áll a Romániában befektetô országok ranglistáján. A magyar tôke fôként a vegyiparba, a kôolajiparba, a gyógyszeriparba, a cellulóz- és papíriparba, az élelmiszeriparba, valamint a kereskedelem és a szolgáltatások területére áramlott.

A két ország között folyó kereskedelem értéke a tavaly 970 millió dollár volt, 11,78 százalékkal több, mint 2000-ben.

A Magyarországra irányuló román export értéke 371,5 millió dollár, míg a behozatalé 599,3 millió dollár, az ennek következtében kialakult negatív szaldó 227,8 millió dollár. Románia fôként textíliát (20 százalék), villamos berendezéseket (15 százalék), fémeket (12,6 százalék), vegyi termékeket (11,6 százalék) és fát (8,5 százalék) exportál.

A Magyarországról származó román importok körében jelentôs helyet foglalnak el az élô állatok és az állati eredetû termékek (13 százalék), villamos gépek, készülékek és berendezések (10,5 százalék), fémek és fémtermékek (10,3 százalék), növényi (9,8 százalék) és vegyi termékek (9 százalék).

Az utóbbi tíz év kereskedelmi mérlege kedvezôtlen volt Románia számára, a legnagyobb, 327 millió dolláros deficitet 1998-ban regisztrálták. A Külügyminisztérium szerint a kedvezôtlen tendencia a jövôben is folytatódik, mivel Budapest jelentôs támogatást biztosít a cégeknek.

Az igénylôk hétfon megrohamozták a temesvári és aradi útlevélosztályokat, jelenti a MEDIAFAX munkatársa.

Temesváron több mint 200 személy gyülekezett a kora reggeli órákban az Útlevélosztály irodája elôtt, hogy benyújtsák kérésüket az új úti okmány kiváltására.

Az iroda nyitásakor tolongás keletkezett és csak a csendôrség közbeavatkozása csillapította le a hangulatot.

Temes megyének 4.800 új típusú útlevelet utaltak ki. Az iroda vezetôi elmondták, hogy ha az igény továbbra is ilyen nagy, meghosszabbítják a nyitva tartási programot.

Aradon több mint háromszáz kérvényezô gyûlt össze, de az informatizált személyi nyilvántartó osztály alkalmazottai csak napi 50 személyt tudnak fogadni.

Az aradiak nagy többsége azt állítja, hogy azért jelentkezett az új okmányért, mert sürgôsen külföldre kell utaznia rokonlátogatásra vagy dolgozni. Arad megyének 5.000 új útlevelet utaltak ki. A nyilvántartó osztály vezetôje elmondta: ha szükség lesz rá, "még kér útleveleket, mert a tartalék nem korlátozott".

Cosmin Gusa, a PSD fôtitkára hétfôn kijelentette, hogy az ebédjegyekrôl szóló törvényt újra kell tárgyalni és ezt követôen "a kormánystratégiának megfelelôen kell alkalmazni".

Gusa elmondta, hogy az Oktatásügyi Minisztérium és a Pénzügyminisztérium hétfôn elemzi a szükséges megoldásokat a tanárok ebédjegyeinek biztosítása kapcsán.

A fôtitkár lehetségesnek találja bizonyos gazdasági intézkedések meghozatalát, amelyek a tanárok ebédjegyét helyettesítenék.

Adrian Nastase miniszterelnök a prefektusokkal tartott pénteki távértekezletén bírálta a közalkalmazottak számára kiosztott ebédjegy-rendszert.

"Az egész rendszert felrobbantjuk, ha a tanároknak ebédjegyeket adunk. Ezt követelik majd a vasutasok és a köztisztviselôk is", mondta Nastase. Magyarázata szerint az ebédjegyek esetén nettó összegek kiutalásáról van szó, amelyet nem lehet az állami költségvetés pénzügyi könyvelésében feltüntetni. Nastase még elmondta, hogy a tanárok fizetésének növelésérôl kellene beszélni és nem az ebédjegyek megadásáról.

A vásárhelyi taxisok nem csatlakoznak a tiltakozáshoz

Nem csatlakoznak a marosvásárhelyi sofôrök a Román Sofôrök Szolidaritás Szakszervezeti Föderációja által csütörtökre meghirdetett tiltakozásához. A szóban forgó szakszervezeti tömörülés vezetôje Stefan Iacob Palade szerint mindenkinek az utcára kellene vonulnia, mert magasak az üzemanyagárak, nagyok az adók és nem megfelelô a most tárgyalt taxis törvény. A törvényben fôként azt kifogásolják, hogy amennyiben elfogadják, kötelezôvé tenné a taxiórák egységesítését, tehát a régiek lecserélését bizonyos cégek által forgalmazottakra, illetve az autók sárgára való festését. Stefan Iacob Palade tiltakozásával azt szeretné elérni, hogy ne hagyják jóvá e törvénytervezetet.

Ionescu Mircea, a közszállítókat tömörítô Transloc szakszervezeti szövetség elnöke kérésünkre elmondta, ôk elsôsorban a közszállítással foglalkoznak, így a til- takozás nem feltétlenül az ô érdekeik érvényesítését célozza, ugyanakkor úgy gondolja, hogy ez alkalommal politikai célok kerültek elôtérbe:

- Nem igaz, hogy nekünk nincsenek követeléseink. Bôven volna, amiért utcára vonuljunk mi is, de elôször tárgyalásos úton próbálunk eredményeket elérni. Ha mondanivalónk van, akkor a sajtón keresztül hozzuk nyilvánosságra, illetve folyamatosan tárgyalunk a helyi tanácsokkal, megyei tanácsokkal, és a kormány képviselôivel. Csak miután ezeken a csatornákon mind kudarcot szenvedünk, csak azután kezdenénk tiltakozást szervezni.

Ami a marosvásárhelyi taxisok szakszervezetét illeti, annak vezetôje, Vas Stefan is hasonlóképpen nyilatkozott.

- Nem mondható országos szervezetnek a Palade úr által vezetett, amely csak néhány fôvárosi taxist képvisel. Nem tiltakozunk azért, mert ô úgy akarja.

Ugyanakkor a Transaldea cég vezetôje elmondta, ôk semmilyen szakszervezethez nem tartoznak, de érdekeik érvényesítése számukra is fontos. Éppen ezért erre a hétre szerveznek egy találkozót más taxicégek képviselôivel, amelynek témája egyebek mellett éppen a törvény gyenge pontjainak a tisztázása volna, ahol határoznának arról is, hogyan viszonyuljanak az újításokhoz:

- Legkomolyabb ellenvetésem a taxiórák egységesítése ellen volna, hiszen egy új óra legalább 2,5 millió lej és ez cégünk esetében 180 autót jelent, vagyis nem elhanyagolható összeg. Annál is inkább bosszantó, mert eddig már háromszor köteleztek óracserére. Aztán ott van a törvény másik kitétele, hogy a taxiknak mind sárgáknak kell lenniük. Ez minket nem érint, nekünk minden autónk sárga, de együtt fogunk a kérdésrôl dönteni a többiekkel. Saját véleményem az, hogy a törvény olyan amilyen, vannak jó és rossz cikkelyek benne, de összességében szükséges, mert eddig általános fejetlenség uralkodott.

Adrian Nastase kormányfô a prefektusokkal tartott pénteki távértekezleten kérte, hogy a helyi választottak esetében foganatosított korlátozásokról szóló 5/2002-es sürgôsségi kormányrendelet értelmében a prefektúrák terjesszék ki az ellenôrzést a megyei és helyi tanácsosok elsô- és másodfokú hozzátartozóira is.

A miniszterelnök közölte, február 13-ig 24 személy mondott le tanácsosi tisztségérôl, 88 személy megvált kereskedelmi társaságok vezetésében betöltött tisztségétôl, 11 személy pedig felmondta az önkormányzattal kötött kereskedelmi szerzôdéseket.

Kolozs megye prefektusa elmondta, hogy a kolozsvári Polgármesteri Hivatal tanácsosai nem vetették alá magukat a rendeletben elôírt ellenôrzésnek és kérte az illetékes szervek közbelépését.

Octav Cozmînca közigazgatási miniszter szerint a szabályokat "nem kommentálni, hanem alkalmazni kell". Kifejtette, hogy a kolozsvári helyzet rendezésére közbe kell lépnie a Számvevôszéknek és a Megyei Pénzügyôrségnek.

A rendelet szerint azok a kereskedelmi társaságok, amelyeknél a helyi választottak vezetôi, ügyvivôi
cenzori tisztséget töltenek be, fontos részvényesek, vagy a vezetôtanács tagjai, nem köthetnek szolgáltatói, munkavégzési, vagy szállítói szerzôdéseket azokkal az önkormányzatokkal, amelyeknek az említett helyi választottak tagjai, továbbá a helyi érdekû, az önkormányzatnak alárendelt, vagy általa létrehozott vállalatokkal. A korlátozás érvényes a házastársra és a másodfokú hozzátartozóra is.

A köztisztviselôktôl eltérôen, a helyi választottak esetében a jogszabály megszegése maga után vonja a mandátum megszûnését, kivéve, ha az érintettek a rendelet érvénybe lépésétôl számított öt napon belül lemondanak a kereskedelmi társaságoknál betöltött tisztségükrôl.

Marosvásárhely németországi testvérvárosának, Ilmenau-nak a küldöttsége múlt héten városunkban tartózkodott, adományt hozott. A küldöttség fogadása eléggé különös módon zajlott le, már az idôpont egyez-tetésénél kisebb nézeteltérések
voltak. Végül Dorin Florea polgármester pár perc erejéig találkozott az ilmenauiakkal. Értesüléseink szerint a testvérvárosi küldöttség, a megbeszélést követôen, sértôdötten hagyta el a Városházát, a sajtó képviselôinek sem nyilatkozott. Azzal kapcsolatban, hogy mi történt a találkozón, tegnapi sajtótájékoztatóján Dorin Florea kijelentette: megmondta Ilmeanu küldöttségének, hogy Marosvásárhelynek nincs szüksége kacatokra, ócskaságokra. A polgármestert az is felháborította, hogy a vámnál közbe kellett járnia azért, hogy átengedjék a segélyeket szállító 4 TIR-kocsit, az iratok ugyanis nem voltak teljesen rendben.

- Megmagyaráztam nekik, hogy Románia integrációs tárgyalásokat folytat, a csatlakozás egyik feltétele pedig a határátkelôk biztonságosabbá tétele. A szállítmányok iratainak rendben kell lenniük, akármilyen ócskaságokat pedig ne hozzanak ide. Próbálták volna Budapestre vinni, kíváncsi vagyok, fogadták volna az ottaniak? Nem az ilyen jellegû kapcsolatnak kell jellemeznie a két város közti viszonyt - magyarázta a polgármester.

Ami a segélyszállítmány tartalmát illeti, a polgármester már nem volt ilyen bôbeszédû, annyit tudhattunk meg, hogy a szállítmány egyharmada címzettek részére érkezett, amit el is vittek. Az élelmiszerek több mint 80 százaléka lejárt határidejû, és a szállítmány többek között tartalmazott régi, használt mosógépeket, idejétmúlt hûtôszekrényeket, pedálos varrógépeket.

A sajtótájékoztató további részében elhangzott még, hogy a polgármesteri hivatal egyik raktárhelyiségében felhalmozódott több mint két tonnányi csecsemôknek járó tejpor, aminek - amiatt, hogy az orvosok nem írják ki a recepteket - nem tudni, mi lesz a sorsa. Az ingatlanok visszaszolgáltatásával kapcsolatban megtudtuk, hogy az elmúlt napokban kb. 50 újabb kérést iktattak, de levélben is érkeznek újabb kérések. A postai dátumot veszik alapul és minden olyan, ingatlan- visszaigénylést tartalmazó levelet, amelyen a postai dátum február 14., iktatnak. A polgármester továbbá úgy véli, a szállításbeliek tiltakozó megmozdulása nem fogja érinteni Marosvásárhelyt, helyi szinten ugyanis tavaly szerveztek megbeszéléseket a taxisokkal.

Aktuális

A kormányfô belátta, az energiaárakkal elvetették a sulykot. A lakosságot sújtó aránytalanul magas közköltségek olyan anyagi terhet jelentenek, amilyent csak kevesen - és egyre kevesebben - tudnak kiegyenlíteni, egy átlagos fizetésbôl élô család örülhet, ha egyáltalán a rezsi mellett még a kenyeret is meg tudja vásárolni.

Adrian Nastase megállapította, hogy a tarifák túlságosan magasak, a szolgáltatások gyengék, a monopolhelyzetben található állami szolgáltatók igazgatói aránytalanul magas fizetéseket állapítanak meg saját maguknak, kiskirályokként viselkednek. A szolgáltató cégek menedzselése nem megfelelô, a hálózatok elavultak, s a felhalmozott tartozások miatt szinte semmit sem költenek modernizálásra, ez pedig csak tovább növeli a veszteségeket, és közvetetten, de mindenképpen fájdalmasan, az energia árát is. Ugyanakkor semmit sem tesznek a túlburjánzó bürokratikus személyzet csökkentésére, amelynek az átlagosnál magasabb fizetését biztosítják minden egyéb kötelezettség teljesítése elôtt.

Való igaz, csakhogy a kormányfônk találta fel a spanyolviaszt. Rájött arra, amit már évekkel korábban tudhatott volna, ha idônként belenéz legalább az újságokba. Csökkennek-e a lakosságra nehezedô anaygi terhek attól, hogy Adrian Nastase most rájött, rossz a rendszer, amelyet más réges-régen meg kellett volna reformálni, de a korábbi kormányok és a jelenlegi kormámy is inkább a halogatást választotta. Kérdés, mi lesz a mostani felismerés következménye. Képes lesz-e a kormányfô legyûrni a monopolhelyzetben lévô, s ezzel mind szemérmetlenebbül visszaélô nagyszolgáltatók érdekszövetségét. Ha nem, s maradnak a mai állapotok, akkor a "felfedezéssel" is várhatott volna még.

Nagyon úgy tûnik azonban, hogy a kormányfôi ejnyebejnyézés egyáltalán nem csökkenti - a közeljövôben semmiképpen sem - az energiaszámlákat, ami nem csupán annak a súlyos veszélyét hordja magában, hogy a tömbházak lakói még jobban eladósodnak, s augusztusban ismét kezdôdik a huzavona - a megvonjuk-nem vonjuk meg a meleg vizet játék újabb felvonása, októberben pedig a gázszolgáltató csapelzárósdija -, hanem azt is eredményezheti, hogy a vészesen leszegényedett lakosságnak nem jut semmi egyébre. Ez pedig - hogy éljünk mi is az energiaárak növelésének szükségességét hangoztató gazdasági elemzôk makro-ökonómiai érveivel - elôbb- utóbb oda vezet, hogy az emberek az élelmen kívül szinte semmit sem fognak már vásárolni, s mi lesz a belföldi piacra dolgozó nem élelmiszeripari gyártókkal? Az erôteljes társdadalmi szegényedést eredményezô ördögi spirál már jó ideje beindult, s nagyon nehéz megállítani.

Országos premier

Az európai uniós integráció nem csak egy jobb életminôség elérését jelenti, a követelmények megvalósítása szakmai hozzáértést, nagyon sok anyagi áldozatot és mindenekelôtt mentalitásváltást jelent - összegezhetnénk a tegnap délelôtt a marosvásárhelyi Continental szálloda zöld termében tartott vízügyi tanácskozást, amelyen bemutatták azt a kísérleti tervet, amely követi az EU vízgazdálkodási irányelveit, s amelyet a Maros vízmedencében ültetnek majd gyakorlatba.

A 400.000 euróra felbecsült tervet a holland kormány finanszírozza, kivitelezô a szintén holland ARCADIS vízügyi tanácsadói cég. A szakmai tanácskozáson a külföldi és hazai neves szakemberek ismertették az EU-s követelményeket, s az elôadásokból azt is megtudhattuk hol áll Románia e téren az EU-konform törvénykezésben. Míg Európában a vízügyi politika a 70-es évek végén csak a vízminôségre, ihatóságára összpontosított, addig az 1981-2000 közötti irányelvek már a szennyezô források ellen vették fel "harcot". A 2000-es irányelv, amelyet alkalmazni fognak a Maros vízmedencében megváltoztatja az eddigi szemléletet, s mindenekelôtt a vizet, mint kulturális, gazdasági létfontosságú életteret óvja a teljes ökoszisztémával együtt. Az irányelvek olyan magas követelményeket szögeznek le, amelyeket egyes EU-tagországok sem tudnak teljes egészében teljesíteni. Ennek megfelelôen olyan országokon belüli, illetve határokon átnyúló vízgazdálkodási terveket kell készíteni, aminek alapján nem csak a folyóvíz, hanem a medence életminôsége is javul. Örvendetes tény, hogy az Európa Tanács 60/2000- es vízgazdálkodásra vonatkozó irányelvek megjelenése elôtt Romániában több olyan, külföldi finanszírozású tervet kezdeményeztek (például: a Duna medencéjébe, a Maros Arad és Tisza közötti szakaszán, a Prúton), amelyek gyakorlatilag megelôzték az EU-s elôírásokat. S bár nagyon sok vízgazdálkodásra vonatkozó törvény látott napvilágot, mások pedig elôkészületek alatt állnak - a környezetvédelmi minisztérium képviselôje szerint - Romániának még 2,6 millió dollárt kell költenie, hogy mindenben megfeleljen az elvárásoknak. A csatlakozási tárgyalások alatt több területen - mint például a szennyvíztisztítás terén - 15, az ivóvíz-minôség javításában szintén 15, a veszélyes anyagoktól való megtisztításban 8, a nitráttartalom csökkentésére, kizárására 7 év átmeneti idôszakot kértek. A hosszabb határidôt az anyagiak hiányával indokolták a bukaresti hivatalosságok.

Mint ismeretes, a vízgazdálkodás terén nem elég elérni azt, hogy tiszta vizünk legyen, a paramétereit állandóan követni, monitorizálni, az adatokat pedig tárolni kell és nyilvánosságra hozni. Ez külön szakmai és anyagi ráfordítást igényel, amelynek technikájára a kísérleti tervben, illetve az elôadáson külön is kitértek. Mivel egy vízmedencében elsôsorban az ott lakók életterét érintik ezek az intézkedések, e terv kivitelezésébe, a döntéshozatalba kötelezôen be kell vonni a lakosságot. Ennek módszereit is felvázolták a külföldi szakemberek.

- Azért választottuk több vízmedence közül a Marosét, mert e terv kivitelezéséhez e vízügyi igazgatóságnál, a vízmedence- bizottságnál találkoztunk a legjobban felkészült, a változást, az újat befogadni akaró munkaközösséggel, ezért bízunk a sikerben - mondta Wim Verheugt a terv társmenedzsere.

Ezt az általános megbeszélést további témánkénti szakértekezletek követik majd, amelyeken jobban elmélyítik a tennivalókat. A tanácskozás részleteire visszatérünk.

A Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség újabb együttmûködési megállapodásának fontosságát magyarázták el vasárnap a PSD vezetô politikusai a párt erdélyi helyi szervezetei vezetôinek.

A Kolozsváron tartott találkozón a kormánypárt országos vezetôsége részérôl jelen volt Viorel Hrebenciuc alelnök és Cozmin Gusa, a PSD fôtitkára, valamint Mircea Geoana külügy- és Ioan Rus belügyminiszter.

- A PSD és az RMDSZ megállapodása modellként szolgál az etnikumközi problémák megoldására - hangsúlyozta Viorel Hrebenciuc. A PSD alelnöke közölte, hogy a megállapodás lényegét és tartalmát a két szervezet képviselôi ismertetni fogják Washingtonban és Brüsszelben is.

Mircea Geoana külügyminiszter a harmónia modelljeként értékelte a megállapodást. Geoana hozzátette: Románia olyan kisebbségi politikát vár el azoktól az országoktól, amelyekben román nemzetiségûek élnek, mint amilyet Romániában valósítanak meg.

A kormánypárt és az RMDSZ idei együttmûködési megállapodása elôírja a két szervezet megyei, területei szervezetei közötti megállapodások kidolgozását és aláírását. Cozmin Gusa szerint a területi megállapodások célja az, hogy "valós célok elérését" segítsék a megyékben.

Erdélyben eddig román részrôl elsôsorban amiatt bírálták a PSD-RMDSZ megállapodást, mert az kimondja, hogy bôvíteni kell a magyar nyelvû oktatást a kolozsvári és marosvásárhelyi állami egyetemeken. Az érintett egyetemek rektorai ezt feleslegesnek tartják, mert véleményük szerint a magyaroknak a jelenlegi formában is elég lehetôségük van arra, hogy az anyanyelvükön tanuljanak.

A PSD bukaresti küldöttsége találkozott az elégedetlen rektorokkal is. A találkozó után Ioan Rus belügyminiszter azt hangsúlyozta, hogy a PSD és az RMDSZ megállapodása az érvényes oktatási törvény alapján, az egyetemi autonómia tiszteletben tartásával született, azaz új magyar tanszékek és karok létrehozásáról az érintett egyetemek szenátusa hivatott dönteni.

(MTI-Panoráma) Vasárnap éjfélkor véget ér a francia frank 641 éves története, egyedüli fizetési eszközzé válik Franciaországban az euró, csak ezt fogadják el az üzletekben. Pénzügyi szakemberek és a politika irányítói egybehangzóan úgy ítélik, hogy Franciaországban minden várakozást felülmúlóan sikeres és sima volt az euró térhódítása. Egy vasárnap közzétett friss közvélemény-kutatás szerint a franciák 61 százaléka különösebb nosztalgia nélkül vett búcsút a több száz éves családtagtól, kitüntetô érdeklôdéssel fogadta az új jövevényt. Az átszámítás nehézségein azonban a lakosságnak még csak egyötöde van túl, a többiek kedvéért az árakat júniusig kötelezô mind a két pénznemben feltüntetni, noha frankot hétfôtôl már sehol nem fogadnak el.

A francia gazdasági és pénzügyminisztérium adatai szerint február 11- én, egy héttel a párhuzamos rendszer megszûnte elôtt a pénzforgalom 95 százaléka már euróban bonyolódott. A Banque de France pedig azt regisztrálta, hogy akkor a kiskereskedelemben gazdát cserélô papírpénzek 71 százaléka volt euróbankó. Az utóbbi adat kapcsán a jegybank a frank visszaáramlásának viszonylagos lassúságát konstatálta, a forgalomban lévô egyharmadnyi frankmennyiség 10,9 milliárd euróval egyenértékû.

A lakossági bankok és a postafiókok június 30- ig még átveszik a régi pénzt és illetékmentesen fizetik ki ellenértékét az új valutában. A francia nemzeti bank további 10 évig, 2012-ig váltja be a régi frank papírpénzeket, a követkô három évben még a fémérméket is visszaveszi.

Az EuroZoneAdvisors elemzô cég tanulmánya szerint a lakossági háztartásokban elfekvô nemzeti valuták jelentôs hányada sosem fog visszakerülni a kibocsátóhoz. A francia pénzügyminisztérium központjában, a Bercyben nem kívánják hivatalosan közölni, mennyi ajándékba kapott "megtakarítással" gazdagodik a pénztörténeti esemény jóvoltából az államháztartás. A 2002- re szóló pénzügyi törvénytervezet mindössze 240 millió euró nyereséget prognosztizált a papírpénzek és 533 millió eurót a fémpénzek beváltásának elmaradásából. A központi bankok a be nem váltott papírpénzeket és fémaprót kintlévôségnek tekintik: ha az ôket birtokló magánszemélyek nem jelentkeznek az ellenértékért, az az államra száll.

Megbeszélésre hívta össze tegnap a Maros megyei iskolák igazgatóit Koreck Mária, a PER (Project on Public Relations) marosvásárhelyi kirendeltségének ügyvezetôje, Marosvásárhelyen. A megbeszélésen a roma gyerekek helyzetérôl, az iskolákba való beilleszkedésérôl, tanulási és tanítási lehetôségeirôl volt szó. A 42 meghívott igazgató megoszthatta egymással tapasztalatait, megbeszélhették gondjaikat a tanfelügyelôség, a minisztérium képviselôivel, konkrét javaslatokat adhattak a felmerülô problémák megoldására.

A PER a romák oktatását támogatja

A PER egy nemkormányzati szervezet Közép- és Kelet- Európában, amely általános szinten foglalkozik a kisebbségek problémájával; célja az interetnikai konfliktusok megelôzése. Kezdetben a hangsúlyt a magyar- román kapcsolatokra fektette, a kétnyelvûség bevezetésére az adminisztrációban, valamint a sajtó monitorizálási programjainak megírására. A marosvásárhelyi irodának jelenleg a roma gyerekek oktatásának támogatása, szociális és gazdasági problémáinak megoldása van napirendjén, a Tanügyi Minisztérium közremûködésével. PHARE-terveket dolgoz ki, amelyek által a megyei iskolák anyagi támogatásban is részesülnek (számítógépek, roma nyelvû tankönyvek, gyakorlófüzetek, számítógépes programok). Ezenkívül tanfolyamokat indított roma igazgatók, roma és más nemzetiségû tanítók, valamint roma tanácsosok számára.

Konkrét megvalósítások e kérdésben

A nemkormányzati szervezetek nyomására a román kormány és a Tanügyi Minisztérium tíz stratégiai programot dolgozott ki és valósított meg. Míg 1992- 1993-ban a Bukaresti Egyetemen tíz helyet biztosítottak romák számára szociális munkási szakosodással, tavaly 373 helyet adtak az ország 21 egyetemén különbözô szakokra (pl. roma nyelvtanárok) - mondta Gheorghe Sarau, a tanügyminisztérium romák problémáival foglalkozó tanácsosa. A minisztérium egy olyan "építmény" létrehozását tervezi, melynek felépítése körkörös legyen, külsô körét a roma tanfelügyelôk, a középsôt a roma tanügyi káderek, belsô körét pedig a nem roma tanítók/tanárok képezzék. A minisztérium tanácsosa szerint az oktatásnak nem szabad megszakadnia a 14 éves kornál, tovább is kell tekintenie, meg kellene szerveznie a kiegészítô oktatást is, ami nagyban hozzájárulna a roma fiatalok társadalmi integrációjához, a megfelelô munkahely megtalálásához. Az oktatók rendelkezésére állnak roma nyelvû ábécéskönyvek, háromnyelvû (román- magyar-roma) szótárak, háromnyelvû hangfelvételek, kétnyelvû számítógépes programok. A minisztérium iskolán kívüli tevékenységeket is szervezett, pl. a roma nyelvi olimpiász országos szakaszát, melynek nyertesei tengerparti interkulturális táborokban vehettek részt.

Mi a helyzet Maros megyében?

Maros megye hatszázezernél több lakosából körülbelül 120000 a romák száma, tehát második helyen állunk a fôváros után. Éppen ezért tenni kellett valamit a romák érdekében, mind szociális, mind oktatásügyi szinten - mondta Nicolae Turcata, a Maros megyei Prefektúra romák problémáival foglalkozó tanácsosa. Az igazgatókkal való együttmûködés során sikerült elérni, hogy jelenleg 26 iskolában folyik roma nyelvû oktatás, és megjelent egy olyan munkafüzet, amely összhangban van az ábécéskönyv anyagával. Három megyei iskolát, a roma gyerekek nagy száma, valamint az iskolák vezetôivel való leghatékonyabb munka következtében - a szászrégeni 4-es, a dicsôszentmártoni 3-as, valamint a petelei Általános Iskolát - sikerült megfelelô infrastruktúrával ellátni; ezután következne az internet bevezetése az illetô iskolákba. A szászrégeni (Abafája) iskolában elôrehaladást mutat az a tény, hogy pszichológus munkája is kiegészíti, s egyúttal eredményesebbé teszi a pedagógusok tevékenységét.

A megyei Mezôgazdasági és élelmezésügyi igazgatóság tegnap tartott sajtótájékoztatóján Timar Liviu vezérigazgató elmondta, hogy az elmúlt idôszakban mindenekelôtt a fagykárokat mérték fel. Az ôszön elvetett búza- és árpavetésekben (27.500 ha) nem találtak károkat, sem a gyümölcsösökben. A szôlôültetvényekben okozott fagykár a szakszerû metszésekkel helyrehozható. Az idénre tervezett 134.821 hektáros gabonaterületbôl - tudtuk meg továbbá - az ôszön csak 39.200 hektáron sikerült szántani. A múlt héten a Mezôségen, a Maros, a Nyárád mentén, a déli fekvésû helyeken gazdálkodók elkezdhették a szántást. Az éjszakai fagyok kedvezôek a talajforgatásnak. Több helyen éjszaka szántottak, mivel a fagyott talajon kevesebb az üzemanyag- fogyasztás. (Csupán két nap alatt összesen 14.000 ha- on szántottak.) Az idén sem lesz könnyû gazdálkodni, s a termelôknek jobban oda kell figyelniük a termesztési technológiák betartására, hiszen megemelkedtek az önköltségi árak. Néhány példa: egy ha búza költségei - vetéstôl betakarításig - elérik a 13 millió lejt (volt 9,5-10 millió), árpa 11 millió lej (volt 9 millió), tavaszi árpa 11 millió (volt 8,5 millió).

A vezérigazgató és helyettese, Náznán Jenô ismertették az állami támogatások helyzetét. A múlt évben Maros megyének 194 milliárd 371 millió lej értékben jelöltek ki támogatást. A "millió lej/ha" címen megérkezett a 4 milliárd lejes elmaradás, amelyet a jövô héten eljuttatnak a jogosultakhoz. A hat hónapja elmaradt 500 lejes tejpénzt is kiutalták a megyébe, a 19 milliárd lejbôl 15-öt már kifizettek, a 4 milliárd is az igazgatóság számláján van, következik a kifizetése. Novemberre, decemberre összevontan fizetnek újabb négymilliárd lejt.

A média képviselôi a sajtótájékoztatón hallhattak az újabb kormányrendeletekrôl, mint: az üzemszerkezetekre vonatkozó törvény alkalmazási normái; az állattenyésztés fejlesztésére vonatkozó kormányhatározat; 2002. január 31- én jelent meg a 72-es számú állattenyésztési törvény, amely az alkalmazási normák közzététele után lép hatályba; a törvényhozók a napokban tárgyalnak a vetômag-támogatásról. Mindezekre részletesebben következô lapszámainkban térünk vissza.

Vajdaszentivány a Felsô-Maros mente egyik leghíresebb faluja, ahol a népszokások, hagyományok még elevenen élnek, tánctalálkozókat, tánctáborokat, kulturális rendezvényeket szerveznek.

Szombaton a Zichy-Horváth Egyesület Nagy Erika tanítónô és könyvtáros irányításával irodalmi délutánt szervezett Szentiványon. A rendezvény meghívottja volt Fodor Sándor író, Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója, Balog Zoltán, az Erdélyi Magyar Könyvklub ügyvezetôje, Jászberényi Emese, a Marosvásárhelyi Rádió munkatársa, Györffy András marosvásárhelyi színész. Szabó Gyula a kiadó munkájáról, szerepérôl, feladatairól, Balog Zoltán a könyvklub tevékenységérôl beszélt, Jászberényi Emese a rádió által kiadott két CD-rôl (Erdélyi hangok és Szivárgás) számolt be, Györffy András Tompa László két versét: a Magányos fenyô és az Éji szálláson egy vén vártorony alatt címût szavalta el. Fodor Sándor saját elbeszéléseinek, mókás, rímes történeteinek felolvasásával szórakoztatta az összegyûlt gyerekeket, felnôtteket.

A rendezvény célja az volt, hogy az ottaniakhoz eljuttassák a könyvújdonságokat, valamint gyerekkönyvtárat létesítsenek. Az Erdélyi Magyar Könyvklub ezúttal 104 magyarországi könyvet, valamint két db A magyarok krónikája címû történelmi kötetet adományozott a Zichy- Horváth Egyesületnek, a létesítendô gyermekkönyvtár részére. Az egyesület tervei között egy olvasóterem kialakítása is szerepel.

A rendezvény végén a falubeli III.- VII. osztályosok, Mezô-Palkó István táncoktató tanítványai, farsangi fonós jelenetet, eredeti szentiványi táncokat mutattak be élôzene kíséretében. Fodor Sándor autogramokat adott a gyerekeknek, késôbb pedig a kertben beszélgetett velük.

Nagy Erika tanítónô tájékoztatott, hogy a vajdaszentiványi iskola májusban a Kisiskolások Néptánctalálkozóját szervezi meg.

Az elmúlt nyáron tartottak - elôször - falutalálkozót Kisfülpösön. Elôkészítési munkálatai akkor láthatatlanul közösséggé kovácsolták az itthon élôket. Ezért lehetett megszervezni a farsangi összejövetelt is - mondja Bíró Sándor református lelkész. Emberemlékezet óta nem volt hagyományos megnyilvánulás (nevezzem így a farsangoló népszokást) a faluban, legalábbis a megkérdezettek nem emlékeznek effélére. Idén Nagy Ibolya óvónô és a köréje szervezôdô csoport mûsoros esten újította fel az egykori fülpösi farsangot. A mûsorrendet is Nagy Ibolya állította össze. Dallal, a beköszöntôt Pataki Erzsébet mondta, aztán Radnóti-verset szavalt Tavaszi Éva. Vidám monológgal Tavaszi Béla nevettette meg a népes hallgatóságot. A fonójelenet házigazdája Faragó Árpád volt, "szóvivôi" Csorvási János, id. Horváth Sándorné Anna néni, özv. Horváth Árpádné Klára. A seprûs táncot Nagy Imola, Pataki Erzsébet, Horváth Éva, Tavaszi Erzsike, Tavaszi Éva, Székely Irénke és Nagy Enikô járta, a legények pedig annak rendje és módja szerint szóval és nótával kérezkedtek be: Szilágyi László, Demény Ferenc, Demény István, Tavaszi Szabolcs. Jóízû tréfákról Csorvási János gondoskodott. Találós kérdések, csúfolók következtek, volt orsólopás, pajkos játék, maszkurák is beidétlenkedtek vagy nyolcan. A közönség nagyszerûen mulatott bohóságaikon. Utána táncra kerekedtek, a kisfülpösi hagyományôrzô csoport tagjai: Szacsvai Ödön, id. Horváth Sándorné, Faragó József, Horváth Árpádné, id. Kosztán Józsefné, Faragó Árpád és Ildikó, Tavaszi Szabolcs, Horváth Éva, Demény Ferenc, Pataki Erzsébet, Demény István, Tavaszi Éva, Szilágyi László és Mária. A mûsor Tavaszi Éva szavalatával zárult. Muzsikált a vajdaszentiványi Fekete Csaba és együttese. Az volt az egészben az igazán szép és megható, hogy minden nemzedék ott volt a színpadon, hiszen a táncot tulajdonképpen az aprók kezdték, Csorvási János, Nagy Annamária és a kétéves Csorvási Endre.

Kisfülpösön jó irányba mozdult el az idô. Mióta új lelkészük van, élénkebb a közösségi érdeklôdés, elevenebb a mûvelôdési élet. A farsangi bál sikere arra ösztönzi ôket, hogy húsvétra színdarabbal rukkoljanak ki. Kodolányi János Földindulás címû drámáját viszik színre Nagy Ibolya rendezésében.

A Torre Lapillo

Ebéd után, azaz délután öt körül a Ión-tenger partján sorakozó védôbástyák sorának megtekintése van a programban. Az egymástól látótávolságra épített bástyák végigkísérik a Salentina- félsziget partvonalát. Az erôdöket a nápolyi alkirály, V. Károly építtette, valamikor az 1400-as évek végén, az otrantói török vérengzést követôen (errôl majd késôbb), azzal a céllal, hogy az országot a török támadások ellen védjék. A török fenyegetettség a régió középkori történelmének egyébként meghatározó tényezôje, s Otranto másnapi meglátogatásakor bôvebb ízelítôt kapunk belôle. Lecce tartomány címere is a török veszély jegyében fogant. A címer fölött a Bourbonok koronája fölé hajló tölgy- és olajfaág, míg a vörös-arany függôleges csíkozású pajzson egy delfinalak látható, amint a szájában egy félholdat tart. A félhold a török veszélyre utal, melyet a vidéket uraló, a delfin által megtestesített tengerbôl élô helybéliek akadályoznak meg, hogy a félszigetet meghódítsa.

Az idôhiány miatt természetesen csak egyetlen bástyát nézünk meg, a többiek hasonlóak. Van egy magában Porto Cesaréóban is, mindössze két lépésre a szállodánktól, de a Torre Cesareában katonai létesítmény mûködik, nem látogatható. A nemrégiben restaurált Torre Lapillo is viszonylag közel van, a Torre Cuenca után a második északi irányban, jól konzervált, s kisebb múzeumot rendeztek be benne. Teraszként kialakított tetôjérôl jól belátható a tenger, ostrom esetére még kútat is ástak a toronyban, s az esetleges ostromlóknak forró vízzel, olajjal, szurokkal való nyakon öntéséhez külön réseket alakítottak ki. Szándékos, vagy nem, a tetôre csak egyesével lehet feljutni egy nagyon szûk, nagyon meredek, alacsony boltíves tetejû lépcsôn. Klausztrofóbiásoknak semmiképpen sem ajánlott!

A Torre Lapillo környékén a táj jellegzetes karsztos jelenségeit is megtekintjük. Az egész félszigetet mészkô alkotja, ezen a vidéken pedig a víz eróziós munkájának köszönhetôen mély töbörök alakultak ki. A helybéliek által "spunnulati"-nak nevezett jelenség pedig újabb felületek lesüllyedésével fenyeget. Ezekben a mélyedésekben a nedves talajon miatt jellegzetes és partikuláris növényvilág alakult ki, egyes fajok csak itt honosak. A környéken van a partszakasz egyik legnépszerûbb strandja is, amely szintén egyéni jellegzetességgel bír. A part mentén, a víztôl néhány méternyire, két-három méter magas homokdûnék alakultak ki, melyeken kapaszkodónövények telepedtek meg, ezzel megkötvén a dûnéket. Noha meleg van, a strand teljesen kihalt, október már nem a fürdôzôk ideje. A puha homok, a valószerûtlenül csendes, szinte teljesen hullámverés nélküli langyos vizû tenger ismét fürdésre csábítana, ha nem esteledne lassan ránk.

Lu Quataru

Este díszvacsorát szerveznek Porto Cesaréo-i vendéglátóink. A színhely a La Cappanella étterem, a községközpontnak számító Porto Cesaréóhoz tartozó, de attól kissé távolabbi településen. A helyszín jellegzetes vidéki lokál, hatalmas táncparkett az asztalok között, mint látni fogjuk, nem véletlenül. Elôtte azonban kihívnak a kertbe, ahol meggyújtják a "barátság tábortüzét". Hargitai fenyvesek aljában ropogó tábortüzekhez szokott szemünknek kissé szokatlan az a néhány száraz gally, vagy ki tudja micsoda, ami lángra kap a sötétben, ám a szándék a fontos. Egymás kezét fogva álljuk körül a tüzet, az európai himnuszt, az Örömódát énekelve. Az olaszok tényleg minden megtesznek, hogy barátként, partnerként kezeljenek.

Énekes-táncos program után (helybeli sporttáncosok tartanak standard és latin-amerikai táncokból bemutatót), következik az est fénypontjának szánt meglepetés, a nagy tiszteletben tartott, régi, hagyományos halászétel, a Lu Quataru felszolgálása. Mondják, hogy ezt a helybéli ételkülönlegességet ma már csak elvétve készítik, egyrészt, mert megváltoztak a halászati szokások, másrészt mert elkészítése idôigényes, s már csak nagyon kevesen ismerik az eredeti receptet. A fogást akkora nagy becsben tartják, hogy a tengerbiológiai múzeumban egy külön pannón ismertetik a készítési módját. A hagyomány szerint, a több napra tengerre szállt halászok eledele volt a tájnyelven Lu Quatarunak nevezett egytálétel. Hallevesnek is mondhatnánk, ha kicsivel több lenne benne a lé, ám mert a salentóiak egyáltalán nem, vagy csak elvétve esznek levest (hazatérésem után az elsô fogás, amit enni kértem, leves volt, tíz napig ugyanis - minden finomság mellett - teljesen nélkülözni voltam kénytelen), a megnevezés nem igazán állja meg a helyét. A lényeg: a mindenféle hálóba került hal közül az egykori halász kiválogatta azokat, amelyeknek a piacon kereslete volt, a maradékot pedig, amit nem tudott volna amúgy sem eladni, megette maga (a múzeumban tételesen fel is sorolják azokat a fajtákat, amelyeket a készítéshez használtak). S hogy az ivóvízkészlettel is spóroljon, a halász a fôzéshez a tengerbôl merített, amivel a sózás is megoldódott, s már csak egy kis paprikát kellett magával vigyen az ízesítéshez.

Hát mit is mondhatnánk? Igazán nem ildomos a hagyományos olasz konyhát becsmérelni, s valóban nagyon finom dolgokat ettünk Lecce tartományban, ám a Lu Quataru - finoman fogalmazva - nem tartozott kedvenc olasz fogásaim közé. Képzeljék el: egy kis híg paprikás lében két darab erôsen gyanús kinézetû hal. Az egyiknek a feje az egész test felét teszi ki, hatalmas fogakkal borított állkapoccsal, miközben a szeme meredten tekint ki rám a tányérból. A másik hal már valamivel barátságosabban néz ki, ám nincs lepikkelyezve, s szálkái megszámlálhatatlanok. Röviden: ez volt az egyetlen este, amikor kissé éhes maradtam. Persze szerencse kérdése, hogy a kilenc- tízféle maradékhalból milyen jut az embernek, mert volt, aki tengeri csikókat ehetett.

(Folytatjuk)

Akkor röppent fel a hír, hogy Kolozsváron a Fellegvár déli oldalán kulturális központot építenek vagy építenének. Egy friss diplomás építészmérnök (Marius P. Clonda) javaslata volt: háromezer négyzetméteres, ezer férôhelyes amfiteátrum, irodahelyiségek, a nagykövetségek kulturális kirendeltségeinek helyiségei, háromemeletes garázsépület, kiállítótermek. A befektetés (jaj, de régen volt) mindössze 43,006 milliárd lej. Az amortizációs idôszak mindössze egy-két év. A termeket a kiállítók bérlik, 30 dollár/nap/négyzetméter. Kétszáz napra ez egyenlô 18 millió dollárral.

Démollal beszélgettünk errôl. Azt mondta: Marosvásárhelyen mintegy 450 képzômûvész él. Hát nem érdemelne meg a város egy kortárs képzômûvészeti galériát?

Jegyzôfüzetemben még ennyi áll: "N. Imre Galéria? Felhívni Démolt.)"

Nem tudom, a kincses város mire jutott, mi lett a fiatal építész merésznek tûnô (valójában "csak" korszerû) tervezetével. Nagy Imre mûvei láthatók a Bolyai utcai galériában.

A város, Marosvásárhely viszont szinte semmiben sem jutott egyrôl kettôre. Nemcsak 1990 márciusának bélyege égeti múltját, hanem most már Thália papjainak jelképes máglyahalála is: a színészek kétségbeesett gesztusára száz év múlva is szégyenkezve emlékezik az utókor. (Bernády örökének bitorlója pedig legfeljebb abszurdoid anekdoták hôseként jön majd számításba a jövô krónikáiban.)

Kedves Démol! Nem tudom, ki járt jobban. Halálod második évfordulóján nem mehetek ki a szentgyörgyrészi temetôbe, ahol végleges szállásod van, a hírrel, hogy
"Öregem, kész a Galéria... Egyik terme éppen a Te neved viseli!", mert... mert... Tudod, miért.

Ám a Démol Galériát, legalább azt: néhányan csendesen építjük, építgetjük. Egyelôre csak idebent, inkább fájva, sajgó lélekkel.

De fájdalomból katedrálist is emeltek már. Egyszer majd állni fog a DG is. És megnyílik - mint Neked minden bizonnyal az Égi Mûterem kapuja.

Szombaton délelôtt Gheorghe Opris, a marosszentgyörgyi naiv festô életének 90., alkotó pályájának 25. évfordulóját ünnepelte a Mûkedvelô Képzômûvészek Egyesületénél. A termet betöltötték a meghívottak, vendégek, tagtársak, barátok, érdeklôdôk. Az ünnepelt 1977 óta tagja az egyesületnek, a két világháború között városunkban mûködô mûvészeti és szakiskola egykori végzettjeként utóbb közéleti vezetô is volt Ma-rosszentgyörgyön-vásárhelyen. Nyugdíjazása után fogott hozzá festeni, szakmai irányítás, képzés nélkül. 25 egyéni tárlatot rendezett, a naiv festôk részére rendezett 16 csoportos tárlaton vett részt. Tíz országos I-III. díjat vehetett át Bukarestben, Kolozsváron, Botosani-ban és Marosvásárhelyen l977- 2000 között. Most, szombaton az egyesület kiválósági oklevéllel, a megyei alkotóközpont érdemoklevéllel jutalmazta. E tárlat anyaga -amint Dimitrie Poptamas könyvtárigazgató fogalmazott - Gh. Opris szép iránti szeretetének és teremtô munkásságának betetôzése. Eugen Nistor könyvkiadó a kifejezôerôvel bíró és ható történelemidézôt méltányolta a kiállítóban. Liviu Stef doktor, az egyesület alelnöke szerint Gh. Opris számára - a naiv alkotókkal ellentétben - nem okoz gondot a sok figurát mozgató kompozíció, a nagy felületre szabott képi fogalmazásmód. Vasile Muresan festômûvész olvasatában e képekre természetesség, egyszerû és közérthetô kifejezôkészség, szabálymentesség a jellemzô...

- Gyermekkorom óta érdekel a történelem. Különösen helyi vonatkozásában - vallotta a mûvész. - Aki szereti szülôföldjét, igyekszik bírni történelmét is. Ezt tettem én is, képeim lelkembôl születtek, ezért is bízom a nézôk lelkére. Köszönöm - hangzott románul-magyarul egyaránt az ünnepelt ajkáról - , hogy érdeklôdésükkel ma ennyien megtiszteltek.

Háztartási eszközöket ellenôriztek

Az elmúlt héten a megyei fogyasztóvédelmi hivatal felügyelôi a kereskedelemben levô, alacsony feszültségû háztartási eszközöket ellenôrizték. Elsôsorban a CE és CS jelzést, s az ebbôl következô minôségi követelményeket vizsgálták. A CE jelzést az Európai Unió tagországaiban gyártott termékekre illesztik, mintegy bizonyítékként, hogy a termék megfelel a minôségi és biztonsági követelményeknek. A CS jelzést abban az esetben kapja meg a termék, ha annak gyártója vagy hazai forgalmazója a szakminisztérium által jóváhagyott igazoló szervtôl hitellevelet kapott. Amennyiben egyik jelzést sem tartalmazza az áru, azt jelenti, hogy nem vetették alá minôségi és biztonsági ellenôrzésnek, s az érvényben levô törvények értelmében tilos forgalmazni vagy használni ôket.

Az ellenôrzések nyomán a felügyelôk a következô kihágásokat tapasztalták: az eladásra kínált hajszárítókról, kenyérpirítókról, vasalókról, konyhagépekrôl hiányzott a CE és/vagy a CT jelzés, Kínában gyártott terméken is fel volt tüntetve a CE és a jelzéssel ellátott áru címkéjén, használati utasításán nem jelentkezett a gyártó ország, cég neve, Romániában gyártott hûtôszekrényeken, gyümölcspréseken fel volt tüntetve a CE jelzés, holott a CS-re lett volna szükség. A felügyelôk hiányként könyvelték el azt is, ha az alacsony feszültségû háztartási eszközökhöz nem csatoltak román nyelvû használati utasítást, a kibocsátott garancialevelet nem töltötték ki megfelelôen, nem pecsételték le, a törvény által megszabott 12 hónapos jótállás helyett csupán hat hónapot vállaltak.

Az ellenôrzés nyomán a szakemberek 34 millió lejes büntetést róttak ki, s ideiglenesen kivontak a forgalomból 60 millió lej értékû árut.

Jegyzet

Miközben a marosvásárhelyi Nemzeti Színház két színésze - Szélyes Ferenc és Nicolae Cristache - már múlt péntek óta éhségsztrájkol, mindössze vizet fogyasztanak, a helyi illetékesek látszólag passzívan viszonyulnak a dologhoz. Sem a városi, sem a megyei önkormányzat részérôl az elmúlt két nap alatt nem történt próbálkozás a konfliktus feloldására. Mindössze a parlamenti képviselôk tettek ígéretet, hogy közbenjárnak a közigazgatási és mûvelôdési minisztériumnál az ügy rendezése érdekében, eljuttatva a színház részérôl egy memorandumot.

Marosvásárhely polgármestere, aki szombaton nem vett részt a színházban a parlamenti képviselôkkel, szenátorokkal, a színházi alkalmazottakkal és a megyei tanács képviselôivel megszervezett találkozón, maga helyett a hivatal szóvivôjét küldve el, tegnapi sajtótájékoztatóján élesen bírálta Borbély László RMDSZ- képviselôt. "Nem a polgármesteri hivatal okozta a botrányt, hanem a mûvelôdésügyi minisztérium és közvetve Borbély László, aki képviselôként egyetértett a költségvetéssel. A képviselô nyilatkozatait a tavaszi fáradtság jellemzi" - hangoztatta Florea, aki szerint Borbély Lászlónak kellett volna ôt megkeresnie a színház problémájának rendezése céljából. Kérte az újságírókat, továbbítsák az RMDSZ-tisztségviselônek, hogy telefonszáma változatlan, hívja bátran, úgy ahogy régebben, személyes ügyeinek elintézése érdekében tette.

A fáradhatatlan polgármester nagyszabású diverziónak minôsítette a színház- botrányt, aminek szerinte az a célja, hogy az RMDSZ zéró költségvetéssel hagyja a várost, így téve lehetetlenné ôt mint polgármestert. Márpedig akkor, amikor az utak állapota annyira rossz, hogy utolsó helyen állunk országszinten, nem az az elsô, hogy a színházat finanszírozzák.

Borbély László megkeresésünkre pontosított: a színház problémája nem az ô és a Dorin Florea ügye, a polgármester egyébként a parlamenti képviselôkkel és szenátorokkal megtartott utolsó két megbeszélésre sem jött el. Ezenkívül pedig nem hajtja végre a tanácsi határozatokat, sem a színház esetében, de más határozatokat sem. Mellesleg az utóbbi két évben nem kereste meg Floreát semmilyen személyes üggyel kapcsolatosan.

Az elhíresült színházügyben tehát tovább folyik a sárdobálás, a megoldás a színház státusát illetôen pedig egyelôre várat magára.

Mától a két éhségsztrájkoló színész mellé, akiknél a rosszullét tünetei már jelentkeznek, várhatóan további hárman csatlakoznak. Vajon meddig tart még az idegháború?

- Roppant elfoglalt embernek tûnik. Hogyan szólíthatom? Kiadóigazgatónak, írónak, céhvezetô elnök úrnak?

- Tudja mit, szólítson Király Istvánnak. Merthogy minden összefolyik, nem tudom a pontos "címem" megmondani. Alapállásban a Mentor és a Lyra Kiadó igazgatója vagyok. Ami a biztonsági szelepen kifúj, néhány gondolat és emésztô gond, attól még egy kicsit író is vagyok. Mert - rossz szóval kifejezve - társadalmi munkát végzek ingyen és bérmentve, attól egy szakmai és érdekvédelmi társulás elnöke is vagyok. Ahogy lokálpatriótaként a szívemen viselem Marosvásárhely gondjait, attól egy kicsit városi tanácsos is vagyok. És ahogy a világ sorsa keresztülfolyik rajtam, attól egy kicsit ember is vagyok.

- Egyéni és csoportos szellemi mûhelyekre van rálátása. Ha azt mondom, meghirdették az Olvasás Évét, vagy ha Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásárt emlegetek, akkor jókedvre derítem?

- Nem. De a dolgok gyökerénél kezdem. Nem vagyok elégedett, mert ez a társadalom enyhén szólva felemás módon viszonyul az írott kultúrához. Tavaly novemberben, amikor megszerveztük azt az ominózus kerekasztal-beszélgetést Magyarul olvasás a Kárpát-medencében címmel, akkor azt mondtam, hogy olvasni csak akkor fognak az emberek, ha az olvasás igénye a bilire ülés idején alakul. Persze vannak megrögzött olvasók. A nyugdíjasok jó részérôl beszélek, akiknek kevéske pénzükbôl még könyvre is futja. Sajnos nem érzem a fiatalság belsô kényszerét, szellemi igényét. Lehet, hogy meglódult a világ, lehet, hogy önmagunk paródiái lettünk lassan. A minap olvastam Márai 1976- os Naplójában, mikor Salernóban a szilveszteri tévéközvetítést követte, rájött arra, hogy az emberek már táncolni sem tudnak, mert hiányzik mindaz, ami a táncnak egykor jellemzôje volt, az emberi tartás, a méltóság kifejezése. Szórakozni lehet, kell is, de azt hiszem, hogy szórakozásunkból hiányzik az a tartás és méltóság, amit csak a könyv tud kölcsönözni, és nem a másodpercenként váltakozó képek.

- Meglehetôsen pesszimista képet fest a világról. Ezzel nem lehet messzire jutni.

- Nem vagyok pesszimista, csak tényt állapítok meg. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek a fiatalok, a generációs derékhad, az idôsebbek között olyanok, akik másként gondolkoznak. De valaminek köszönhetôen leépült a könyv jelentôsége a köztudatban. Ezt kellene visszahozni valahogy. A könyv persze nem fog elpusztulni, hiszen meghittebb kettôs, mint ember és a könyv nem létezik a világon, amióta az írást kitalálták. De mondom, valamitôl eltorzult ez a társadalom, s emiatt most nincs igény könyvre, noha nem is olyan drága még mifelénk, hiszen egy jó könyv ára alig több mint egy fél kiló húsé…

- Hangoztatják: a kortárs irodalom egyszerûen érthetetlen, az írók belterjesek, egymásnak írnak, a kritikák követhetetlen szövegek, az olvasó beéri a nagypapától örökölt klasszikusok sorozatával, lassan mindent újraolvas, ha újraolvas...

- Az irodalomban is, mint általában minden mûvészetben van egy olyan gondolat, vágy, hogy lehetôleg ne keltse a már látott, olvasott szöveg benyomását. Szóljon másképpen, egyéni hangvétellel vetítse ki az író amit lát, érez, gondol. Lehet, hogy egy kicsit elkalandozott az írói szándék, egy picit elkalandozott a másság vágya, elrugaszkodott a valóságtól, és ezért a mai olvasó nem képes ráhangolódni arra a látásmódra, arra a rendszerre, amellyel a mai író láttatni akar és láttatni tud. Lehet, hogy ez már nem összehangolható az általános emberi érzelmekkel, de sosem tudhatjuk, ki lesz az, akit 100 év múltán klasszikusként emlegetnek, minthogy sokan kaptak Nobel-díjat, akiket tíz év múlva máris felejtettek, ma már számon se tartják mint jelentôs alkotókat. Természetesen nem az én dolgom megítélni, ki hogyan ír, ki mit olvas, amit hiányolok én is: az az érthetô kritika. Az emberek nem tudják ma már követni, mi jelenik meg, aztán csakugyan felhígult egy kicsit az irodalom.

- Káli Király István író merre kalandozik?

- Ôszintén szólva én is azért fogtam vissza alkotói tevékenységemet, mert rájöttem, hogy amíg a "futottak még" kategóriájába tartozom, nem vagyok az a kimagasló tehetség, akinek mûveit pillanatok alatt elkapkodják és máris várják, jöjjön a következô…

- Ön csak tudja, kik azok a romániai magyar szerzôk, akiknek könyvei elkelnek viszonylag rövid idôn belül. Sorolna néhányat közülük?

- Az élôk közül a természetes beidegzôdések folytán Sütô András és Kányádi Sándor könyvei kelnek el leginkább, bár nem abban a példányszámban, mint annak elôtte. Itt meg is állnék egy kicsit, bár vannak még nagy tehetségek, mint Lászlóffy Aladár. Azonkívül, hogy két lábon járó enciklopédia, nagyon tehetséges ember. Király László is a maga nyerseségében tehetséges alkotó, egyre inkább kibontakozóban van Bogdán László. Sajnálom, hogy Mózes Attila elhallgatott. Meglepô, hogy akiket tehetséges íróknak, költôknek tartottak és bizonyítottak is mondjuk 40 éves korukig, attól a pillanattól kezdve, hogy a kifejezés szabadsága nyilvánvaló lett, mintha berekedtek volna.

- Mondja, hogy nem tiszte megítélni, ki hogyan ír, de a kiadás mégiscsak önre tartozik... Akkor néha hajlandó elvinni a balhét?

- A kiadás gyakorlata tartozik rám. Nálunk a könyvkiadás demokratikusan mûködik. Alapállásunk az, hogy egy ember nem tudja eldönteni, ki érdemli meg azt, hogy a Mentor Kiadónál jelenjenek meg a könyvei. Ezért olvassa a kéziratot 3-4 ember, és azért van négytagú kiadói tanács, hogy eldöntse: érdemes vagy sem a könyvet kiadni. Mert nem hozta a korábbi szintjét, volt eset rá, hogy visszaadtuk a szerzô kéziratát.

- Emberi természetbôl fakadóan jön máris a sértôdés, a szerzô keres más kiadót…

- Mindenkinek szíve-joga. Két lehetôség van: vagy tudomásul veszi a mások véleményét, vagy bereked a saját korlátai közé. Mi elfogadjuk a kritikát, akár mélyrôl, akár fentrôl jöjjön is. Egyet tudunk zokon venni: ha hátba támad valaki, esetleg futtában bokán rúg…

- Ne mondja, hogy nem volt ilyen…

- Persze hogy volt, miért is tagadnám. Kibeszéltük, mindegy.

- Mások is "kibeszélték", hogy a Mentor klikkesedett, nem föltétlenül a könyv minôsége, hanem valamiféle protekcionizmus számít. Tudom, hogy ezt így nem ismeri be…

- A világon szinte minden kiadónak megvan a saját maga "klikkje". A kiadók általában az általuk jónak tartott szerzôkkel életmû-kiadásra kötnek szerzôdést. Így van a Magvetônél, a Jelenkornál, máshol. Nem titok, szeretjük Egyed Emese lírai hangvételét, Bogdán Lászlót, mert úgy érezzük, hogy jelentôs íróvá érett. Örülünk, hogy Lászlóffy Aladár, Kovács András Ferenc kötettel jelentkezik nálunk, és reméljük, hogy magyarországi szerzôk is ezt teszik majd.

- Csakhogy az író tulajdonságai közé tartozik az is, hogy szeret érdeklôdni a honoráriumok felôl.

- 1979-ben megjelent novelláskötetemért a Kriterion Kiadótól annyi honoráriumot kaptam, hogy azért a pénzért - egy kicsivel megtoldva - akár egy használt autót is adtak. A honorárium természetesen bekerül a könyvek árába, ezért a kiadónak jól meg kell gondolnia, mit ajánlhat fel a szerzônek. Ma egy író saját szellemi munkájából nem él meg. Jó, ha egy könyvére annyi honoráriumot kap, mint egy közepes kategóriájú banktisztviselô. Egy költô, aki nem követelhet ki magának nagy tiszteletdíjat, jó, ha egy verseskönyvén egy tanár havi fizetését keresi meg. A szerzôk nincsenek megfizetve, noha a Romániai Magyar Könyves Céh chartájában rögzítve van, hogy a céhhez tartozó kiadók nem fizethetnek romániai szerzôknek szerzôi ívenként 35 dollárnál kevesebbet - prózában, szerzôi ívenként 70-75 dollárnál kevesebbet - versben, ami nevetséges összeg. Van olyan kiadó sajnos, aki még ezt a minimális összeget sem hajlandó kifizetni.

- Elárulna nekem egy "plafont", amit a Mentor fizetett ki valakinek?

- 18 millió lej, nettó.

- Beszéljünk a pályázatokról is. A könyvkiadásuknak - ha nem titok - hány százalékát fedezik pályázatok során?

- Könyveinknek 80-90 százalékát. A többit önerôbôl adjuk ki. A Wass Albert-életmûsorozat például eltartja önmagát. A támogatások a legjobb esetben is a tervezett veszteséget fedezik. Amikor az ember tervezett veszteséggel számol, akkor azt kalkulálja ki, hogy a kinyomott példányszám nagy részét eladja. Nos, ez általában nem sikerül. Ezért a támogatás soha nem fedezi a tervezett veszteséget, azaz a könyv költségei és a tényleges bevétel közötti különbséget. Jelenleg a pénzforgalmi bonyodalmak, az eladott, de kifizetetlen könyvek miatt komolyabb gondjaink vannak. Jó lenne, ha valamilyen hitelt tudnánk szerezni, hogy forgótôkénket biztosítsuk. Sajnos, több mint 600 millió lejjel tartoznak nekünk.

- Tavaly hány könyvet adtak ki pályázati támogatással?

- 21 könyvet támogattak a Mentor Kiadó tavaly megjelent 46 kötetébôl. Mi hálásak lehetünk a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának, azért is, mert a pályázati rendszerük meghitelezi a könyv elôkészítését, míg másoknál kötelezô módon a könyvnek elôbb meg kell jelennie, csak azután jöhet a támogatás. Az idén kiadásra 42 címet terveztünk, ebbôl 30 címmel pályázunk. Mondom, támogatás nélkül nem lehet, nem is érdemes könyvkiadással foglalkozni. Legnagyobb gondunk a könyvek forgalmazása. Nem azért, mintha nem lenne kialakult kapcsolatrendszerünk a kis- és nagykereskedôkkel, az igazi kockázatot a kiadók vállalják. A pénzt befektetik az éppen megjelenô könyvbe, annak árát viszont nagyon késôn kapják meg, a kereskedôk vajmi kevés kockázatot vállalnak. Igaz, hogy az ô részesedésük is eléggé kevés a romániai könyvpiacon, hiszen a kiskereskedôknek a kiadók 20-25 százalékot adnak, míg a nagykereskedôknek 27-30 százalék jár. A Mentor és a Lyra Kiadó révén mi kis- és nagykereskedôként létezünk, ott van az Aranka György és a Mentor könyvesbolt, amelyeket mi mûködtetünk.

- Panaszkodásra túlságosan azért mégsem lehet oka, látom, szépen gyarapodnak. Mentor- üzletet nyitottak, az Aranka könyvesboltot nemrég újították fel. Ami vonzó, az ma sok pénzbe kerül...

- Valóban pénzt fektettünk az Aranka György könyvesüzlet modernizálásába, de szinte nem is látok esélyt, azaz nagyon-nagyon kapaszkodnunk kell, hogy a ráfordítás megtérüljön. Köztudott, hogy adott igényszinten felüli könyveket hozunk be Magyarországról. Szakkönyveket forgalmazunk, a pszichológia és társadalomtudományok iránt érdeklôdôk igényeit is figyelembe vesszük. Szenved ellenben a szépirodalom. Elkelnének például a jó gyermekkönyvek, csakhogy sok színes illusztrációt igényelnek, ezért drágák. A mi könyveink azok, amelyek segítik a gyermek szellemi-lelki fejlôdését, nem a rajzolt sorozatokat tartalmazó kiadványok.

- Még valamit a Romániai Magyar Könyves Céh elnökétôl. Külföldi ismerôsöm Erdélybôl vitte rendszerváltás elôtt a viszonylag olcsó Kriterion-könyveket. Most kérdezte: hova tûnt a kiadó?

- Bukarest egy kicsit távol van Erdélytôl. A kiadó elvesztette hegemonikus jellegét, ma a szerzô és az olvasó is válogat. A Kriterionnak bele kellett törôdnie abba, hogy elveszített néhány pászmát a könyvkiadás mezejébôl. Úgy tûnik, hogy ez sokkolta a Kriteriont.

- Nemrég három könyvet mutatott be a Mentor Kiadó. Mikor lesz a következô ünnep?

- Április 11-én, a Költészet Napján a Kultúrpalotában rendezünk irodalmi estet. Ez alkalommal három szerzô: Egyed Emese, Kinde Annamária és Kovács András Ferenc jelentkezik új kötettel.

Tóth Árpád szerint

Többrendbéli panasz érkezett szerkesztôségünkbe a Conus szövetkezet alkalmazottaitól. A munkásnôk a kis fizetés, a rossz munkakörülmények miatt, és azért emelték fel szavukat, hogy akadályozzák ôket egy szakszervezet létrehozásában, s így a vezetôség kénye-kedvének vannak kitéve.

A panaszok nyomán kerestük fel a szövetkezet elnökét, Tóth Árpádot. Az elnök elmondta, hogy a szövetkezeti hálózatban valóban nincs szakszervezet, mert a szövetkezeti tag tulajdonosa is a szövetkezeti vagyonnak.

Elismerte, a fizetések alacsonyak, de általában a textilipar és a konfekciógyártás rosszul fizetett szektor. Kínlódnak, de lehetôség sincs más munkahelyre.

Jogosak a panaszok, de más lehetôség nincs, mondta.

A német cég nem jótékonykodik

Fogalmazta meg sommásan a konklúziót Kacsó Sándor mûvezetô, akivel együtt jártuk végig a varrodát. A mûhelyben 139 varrónô dolgozik, német piacra. A Hucke, Gol, Bangerd cégeknek végeznek bérmunkát. Egy nadrág elkészítése 3,5 márka, ebbôl a munkavállaló 38%-ot kap. Muszáj ennyiért dolgozni, mert nincs munkahely. Azért, jegyezte meg, az átlagkereset az országos minimálbér fölött van, de elismerte, nem elég a nyugodt megélhetéshez.

2002-re Szováta 36 milliárd 600 millió lejes költségvetésbôl gazdálkodik. Ebbôl 12 milliárd 500 millió lejt saját forrásból teremtenek elô, a többi az állami költségvetésbôl van leosztva, tájékoztatott Péter Ferenc polgármester.

A tizenkét és fél milliárdos bevételbôl a lakossági adók 4,4 milliárd lejt tesznek ki, a jogi személyek által befizetett adók/illetékek 4,6 milliárdot, a különleges adókból 3,5 milliárd lej várható.

- Mire használják ezeket az összegeket?

- A személyzeti kiadás 23,6 milliárd lejt tesz ki, anyagi költségekre 10,3 milliárd lejt szántunk. Az iskolák javítására 400+300 millió lejt osztottunk le.

- Milyen beruházásokat terveznek idénre?

- A kiadások fontos részét képezik a beruházások. Ezek közül legfontosabbak az Eminescu és a Petôfi negyed között a központi járda felújítása, a városi temetô bôvítése és az új halottasház építésének elkezdése, s nem utolsósorban a nyárádtôi szeméttelep létrehozásához való hozzájárulás.

Ezek mellett Szováta kataszteri
térképe elkészítésének a II. fázisát szeretnénk elkezdeni, moderni-
zálni kívánjuk a számítógép-rendszert is.

Sajnos, a kormány kötelezett, hogy decemberben szavazzuk meg a költségvetéseket, majd januárban átdobta a macskát a kerítésen, s az önkormányzatok nyakába varrta a 416-os, a garantált minimáljövedelemrôl szóló törvény elôírásai értelmében kifizetendô összeg 2o százalékát. Emellett júniusig el kell indítani az egységes okmányirodát. Ezek az elôre nem látott kiadások mind negatívan befolyásolják a helyi költségvetést. A kormány, az autonómia címszó alatt, átruházza a feladatokat, de az alapokat nem biztosítja.

A Teleki Oktatási Központban meglepetésünkre közölték, hogy a megyei közegészségügyi igazgatóság meghatározatlan idôre bezárta a konyhájukat. A rendelkezés szerint "higiéniai szempontból nem felel meg az európai normáknak".

Kiss Dénes adminisztrátor elmondta, hogy 1994 óta folyamatosan mûködnek, eddig nem volt probléma. Most tudomásul vették a helyzetet, s a lehetô legrövidebb idôn belül eleget tesznek a kívánalmaknak.

Nem is a döntéssel van gondunk, csak elgondolkoztató, hogy például Vásárhelyen hány zugkocsma, gyorsétkezde mûködik - nemegyszer engedély nélkül -, a legelemibb higiéniai elôírások mellôzésével, s azokat nem zárták még be azért, mert "nem felelnek meg az európai normáknak". A TOK konyhája az egyik legtisztább, székelykonyhájáról híres étkezde volt eddig is.

- jelentette ki a polgármester, amikor az államosított ingatlanokról szóló törvény alkalmazásáról kérdeztük. Elmondta, hogy 250 visszaigénylési kérést iktattak. Ebbôl 59-et átutaltak azokhoz az intézményekhez, amelyeknek jelenleg a használatában vannak. Például a fürdôvállalat, Ilefor, Romsilva, Romgaz, Vízügy, a Kereskedelmi Bank, Hochland stb. Tíz esetben lehet szó természetbeni visszaszolgáltatásról, 32 igénylést kártérítésre javasoltak, a többi elbírálása folyamatban van.

A polgármester szerint külön gond számukra a fürdôtelepen levô villák ügye, ugyanis a beérkezett igénylésekre a vállalat nemmel válaszolt. A kérdésre, hogy milyen pénzalapokkal rendelkeznek a kárpótlásra, kijelentette: a kárpótlásra az önkormányzatnak nincs külön alapja. Hozzátette, gond lesz a tömbházak alatt levô területekkel, mert az 1-es törvény értelmében sokan ezekre is igényt tartanak.

Február végén tárgyalnak

Köztudott, hogy a Népújság több alkalommal is írt Szovátáról annak kapcsán, hogy a tél kezdetekor, a megyében egyike volt azoknak a helységeknek, ahol a magas árak miatt, a legtöbben kérték lecsatolásukat a városi hôközpontról. A helyzet egészen kormányszintig aggodalmat keltett.

Még november/decemberben feltettük a kérdést a polgármesternek: hogyan lehet az, hogy szolgáltatás - meleg víz, fûtés - nincs, a közüzemi szolgáltatónak mégis jól megy az "üzlet"?

Akkor azt a választ kaptuk, hogy bizottságot kívánnak létrehozni, amely két évre visszamenôleg megvizsgálja a vállalat tevékenységét.

Ottjártunkkor ismét megkérdeztük: mit állapítottak meg az ellenôrzések során?

A polgármester szerint az "ügy folyamatban van". Tavaly októberig leellenôrizték a vállalat tevékenységét, elkészültek a megfelelô jegyzôkönyvek a szolgáltató vállalat tevékenységérôl. Február végén közös tanácskozásra ül össze a helyi tanács a szolgáltató cég és a prefektúra képviselôivel, ezen elemezni fogják a jegyzôkönyvbe foglaltakat.

Ennyire bonyolult lenne a válasz arra a kérdésre, hogy a távfûtésrôl való sorozatos leválások ellenére, mitôl él jól a szolgáltató?!

Írásos szerzôdés még nincs

A Cserepeskô sokszor felkavarta a kedélyeket Szovátán, fôleg környezetromboló hatása miatt. Kiszállt már a turisztikai minisztérium képviselôje, jártak itt a környezetvédôk, sôt vitafórumot is tartottak a témáról. Aztán nem történt semmi. Hiábavaló volt a zajártalomnak, szennyezôdésnek, útrombolásnak kitett lakók tiltakozása. Az ügy hol fellángol, hol ellaposodik.

- Mi a jelenlegi helyzet? - kérdeztük Péter Ferenc polgármestertôl.

- Tárgyaltunk a vezetôséggel, szóbeli egyezséget kötöttünk, s az elkövetkezô idôszakban megszületik az írásos szerzôdés is az út használatáról. Elôbb azonban meg kell várnunk az útról készített szaktanulmányt. Szeretnénk, ha március folyamán elkészülne az írásos szerzôdés, amely alapján karbantartják a 16 km utat. Az útadót termékben fizetik (zúzott kô, munkagépek), amivel rendbe tehetjük Szováta mellékutcáit.

- Ettôl még nem szûnik meg a környezetártalom…

- Ez ellen a polgármesteri hivatal nem tud tenni, mert a környezetvédelmi tanulmányt maga a szakminisztérium végezte el.

Ha a városvezetés helyében lenne, min változtatna a legsürgôsebben?