Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@fx.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

RMDSZ heti sajtóértekezlet a fôvárosban

Markó Béla szövetségi elnök a szerdai sajtótájékoztatón tájékoztatta az újságírókat a kormánypárttal kötött egyezménybe foglaltak betartását felügyelô bizottság hétfôi ülésérôl. Elmondta, hogy a közös bizottság megállapította az elkövetkezô idôszak prioritásait, ugyanis több rövid határidôs pontot is tartalmaz az egyezmény szövege. A prioritások között szerepel a helyi szinten megkötött együttmûködési szerzôdések kérdése - mondta a szövetségi elnök. A napokban mindkét alakulat több helyi szervezete a központi szinten aláírt egyezmény mintájára elkészíti protokollum-tervezetét, amelyet mielôtt aláírnának a felügyelô bizottság jóváhagy. A minôsített információk védelmére vonatkozó törvénytervezet kapcsán Markó Béla rámutatott: a jogszabály jelenlegi formájában nem jó. Csak azért mert NATO- csatlakozási feltétel nem szabad elfogadni egy olyan törvényt, amely korlátozza a sajtó szabadságát, illetve az állampolgároknak a szabad információkhoz való hozzáférhetôségét.

A Polgári Szárny megalakulásával kapcsolatos újságírói kérdésekre válaszolva Markó Béla kifejtette: az RMDSZ-ben eddig is léteztek különbözô ideológiai platformok, de ennek ellenére a Szövetség bizonyult a román politikai skála legegységesebb alakulatának, a romániai magyarság érdeke ezt kívánja. Ugyanakkor hozzátette, hogy a Polgári Szárny munkacsoportként fog mûködni, és tevékenysége nem veszélyezteti sem az RMDSZ egységét, sem a kormánypárttal megkötött egyezményt. Markó Béla a kölcsönös tájékoztatás, valamint a párbeszéd szükségességét hangsúlyozta. A szövetségi elnök álláspontját osztotta Kerekes Károly képviselô is, aki a Polgári Szárny tagja.

Kerekes Károly Maros megyei képviselô továbbá ismertette az újságírókkal, hogy javaslatára a külföldre utazó román állampolgárok egészségbiztosítására vonatkozó 2001/144-es sürgôsségi kormányrendeletet a Képviselôház módosította. A módosított változat értelmében a határátkelôknél a román állampolgároknak nem kell felmutatniuk az egészségügyi biztosítást igazoló iratot, ha olyan országba utaznak, amellyel Románia kölcsönös egészségügyi ellátásról szóló egyezményt kötött - így a Magyarországra utazók az 1961- tôl érvényben lévô kétoldali egyezmény elôírásai értelmében mentesülnek a sürgôsségi kormányrendelet elôírásai alól. A képviselô ugyanakkor rámutatott a belügy- és a külügyminisztérium között e kérdésben fennálló nézetkülönbségekre is. Böndi Gyöngyike képviselô asszony a maga során a Ioan Rus belügyminiszterhez intézett levelében szorgalmazta a 2001/144-es SKR módosítását.

Dr. Verestóy Attila, az RMDSZ szenátusi frakciójának elnöke a román sajtóban az üzleti ügyeire vonatkozó összeállításra reagálva hangsúlyozta: üzletemberi tevékenysége eddig sem volt titok, viszont nem kötôdik semmilyen módon az RMDSZ és a kormánypárt között létrejött egyezményhez. Az RMDSZ szenátora ugyanakkor alaptalannak és rosszindulatúnak minôsítette azt a sajtóban megfogalmazott vádat, amelynek értelmében a tulajdonában lévô cégek erdôirtással foglakoznának.

Mit tesz egy ellenzéki párt a népszerûsége növelése érdekében? Politizál. Nagyokat és általa népszerûnek vélt gondolatokat tesz közkinccsé, hátha ezzel növelheti szavazótáborát. S mi lehet népszerûbb, mint a nacionalista kártya kijátszása? - ezt hiszik legalábbis a liberális párt vezetôi, s a legszomorúbb, hogy Romániában még talán igazuk is van.

Furcsa színeváltozást tapasztalhattunk az RMDSZ egykori szövetségesének a retorikájában ellenzékbe kerülése után, amikor a magyar státustörvénnyel kapcsolatban, de egyéb nemzetiségi vonatkozású kérdésekben is, folyamatosan a kerékkötô szerepét játszotta. A minap jelentette ki Eugen Nicolaescu Maros megyei képviselô egy sajtókonferencián, hogy a státustörvény etnikai feszültségeket fog kelteni a megyében (ô már csak tudja, hisz csupán a választások idején, meg - éppen a fentihez hasonló kijelentések révén - feszültségkeltésre látogat megyénkbe), a legutolsó liberális ötlet azonban még a keményvonalas poltikán megedzôdött megfigyelôket is minden bizonnyal meghökkentette.

Radu F. Alexandru, a párt szenátusi frakcióvezetôje ugyanis nem kevesebbet állít, mint hogy a készülôdô népszámláláson fölösleges, sôt "az európai normáknak ellenkezô" megkérdezni és feljegyezni a lakosság etnikai hovatartozását. Hogy ezt még eddig senki nem vette észre! De ôk (a liberálisok) ezúttal riadót fújnak, mert Romániának, ha az európai közösséghez akar tartozni, akkor alkalmazkodnia kell az általánosan elfogadott szabályokhoz.

Be kell vallanom, ha hideg és külsô elemzôként vizsgálnám Radu F. Alexandru kijelentését, levenném elôtte a kalapomat. Az évek óta dívó euroblablában ritkán hallani ennél körmönfontabb kijelentést. Ha ugyanis nem kérdezik meg a lakosok etnikai hovatartozását, bizony holnapra 23 millió románnal népesül be ez az ország (emlékezzünk Iliescu elnök egykori példálózására a színtiszta francia szenegáli bantu négerrel), s ugyanbiza akkor ki kérdôjelezheti meg a vegytiszta nemzetállam létét? Mindez pedig tizenkét sárga csillagos kék lobogóba csomagolva!

A szelektálás mûvészetének tudományával megáldott szenátort eközben egyáltalán nem zavarja, hogy a népszámlálási lap egy másik rubrikájában a vallási hovatartozás megjelölésére két lehetôség van: ortodox és egyebek. Igaz, az ortodox egyházat nemzeti egyháznak kiáltották ki, s ha már nincsenek az országban nemzetiségek, az egynemûsítési folyamatban már az is pofátlanság, ha valaki más vallásúnak meri vallani magát.

Bár az is lehet, hogy a szenátort a takarékosság szándéka vezette. Ha ugyanis elôre tudjuk, hogy 23 millió román ortodox él ebben az országban, minek megszervezni a népszámlálást? Legalább megspórolunk a helyhatóságoknak 850 milliárdot, amit önként és dalolva fizetnek ki az akcióra - különben zárolják a bankszámlájukat. Az európai demokrácia és a helyhatóságok pénzügyi autonómiájának fennkölt nevében.

Geoana Budapestre készül

Budapestre utazik a jövô héten Mircea Geoana külügyminiszter, aki társelnöki minôségében részt vesz a román-magyar kormányközi vegyes bizottság ülésén - közölte szerdán a közszolgálati rádió.

A látogatás hírét maga a külügyminiszter jelentette be, amikor a román rádiónak adott nyilatkozatában elmondta: kedden kétoldalú megbeszélést folytatott Isztambulban Martonyi János magyar külügyminiszterrel.

- A megbeszélésén alapvetôen a jövô hétre tervezett budapesti találkozónk néhány részletét véglegesítettük. Budapesten a kormányközi vegyes bizottság ülésével egy idôben megünnepeljük a román-magyar alapszerzôdés aláírásának ötödik évfordulóját is - mondta Geona.

A román külügyminiszter szerint a két ország közötti kapcsolatokban valódi tesztet jelentett a kedvezménytörvényrôl tavaly folytatott, idônként éles vita. Mint mondta, a próbát sikeresen kiállva ez a viszony most szilárdabbnak látszik, mint bármikor korábban, s a jelenlegi pillanat rendkívül kedvezô ahhoz, hogy teljes erôvel a gazdasági és más jellegû kapcsolatok fejlesztésének kezdjenek neki.

A magyar-román alapszerzôdést 1996 szeptemberében írták alá. A tényleges ötödik évfordulóra Bukarestben nagyon nagy hangsúllyal emlékeztek meg: Ion Iliescu államfô és Adrian Nastase miniszterelnök külön-külön nyilatkozatban emlékeztetett a szerzôdés alapvetô fontosságára. Akkor az elsô számú román vezetôk épp az alapszerzôdésre hivatkozva bírálták Magyarországot azért, mert "egyoldalúan, az érintett országokkal folytatott elôzetes konzultációk nélkül" fogadta el a kedvezménytörvényt.

Az MTI bukaresti diplomáciai forrásokból úgy értesült, hogy a román külügyminiszter budapesti látogatása február 18-án, hétfôn kezdôdik.

Több ezren tüntettek Chisinauban szerdán a moldovai ellenzék felhívására az ellen, hogy a kormány újra be akarja vezetni a kötelezô orosznyelvoktatást.

A fôváros központjában egyes források szerint tízezren, mások szerint 15 ezren vonultak fel "Megálljt az oroszosításnak", "Jobb holtan, mint vörösen" és "Mondj nemet a kommunista elnöknek" feliratú táblákkal. Voltak olyan feliratok is, amelyek a Romániával való egyesülést szorgalmazták.

Az AFP anyagában kiemelte, hogy a mostani a legnagyobb szabású kereszténydemokrata megmozdulás, amelyet az egykori szovjet tagköztársaság kormánya és a Moszkvához való közeledést támogató Vladimir Voronin elnök ellen szerveztek.

A moldovai igazságügy-miniszter január 22-én egy hónapra felfüggesztette a kereszténydemokrata párt mûködését, mert az nem engedélyezett tüntetéseket szervezett. A politikus a döntést az Európa Tanács és az európai emberi jogi szervezetek tiltakozásának hatására február 8-án megsemmisítette.

Több, mint 25 ezer dollárt eredményezett az a pénzgyûjtô akció, amelyet az Erdélyi Magyar Tudományegyetem javára szervezett kedden az Egyesült Államokban mûködô Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF) és a nemrég nyílt New York- i magyar kulturális központ - közölte Hámos László, a HHRF elnöke.

A New York-i Kaye Playhouse színházban közel négyszázan gyûltek össze kedd este, hogy tanúi lehessenek négy, nemzetközileg elismert magyar zongorista játékos vetélkedésének. A különbözô stílusokban játszó mûvészek - Szakcsi-Lakatos Béla (jazz), Jávori Ferenc (klezmer), Darvas Ferenc (pop) és Selmeczi György (klasszikus) - improvizációkra épülô elôadását Márton András, a magyar kulturális központ igazgatója konferálta be. A koncerten megjelentek kézhez kapták az erre az alkalomra szerkesztett, angol nyelvû tájékoztató füzetet, amely tételesen felsorolja az egyes egyetemi szakok igényeit, valamint tartalmazza annak a több mint kétszáz nyugati magyar - és más nemzetiségû - személynek, szervezetnek a nevét, akik már korábban adományaikkal támogatták az egyetemet. A tájékoztató füzetben a HHRF bejelentette: elkülönített alapot hoz létre, amelynek teljes összege az Erdélyi Magyar Tudományegyetem építését és fenntartását szolgálja.

Berlin szívébôl a legrövidebb utat Potsdam felé az 1-es számú országút jelenti: Zehlendorf kerület délnyugati csücskébôl egy jellegtelen acélhíd ível át a Havel folyón, a híd túlsó lejárója már Potsdamhoz, a fôvárost körülvevô Brandenburg tartomány székvárosához tartozik.

A híd - amely Zehlendorf közeli kerületrésze után a Glienicker Brücke nevet viseli - semmivel nem hívja fel magára a figyelmet. 300 éves története során 37 éven át - egy hídtól szokatlan módon - nem összekötötte, hanem elválasztotta egymástól a folyó két partját. A glienickei híd ugyanis határt képezett Nyugat-Berlin és az NDK, pontosabban Potsdam mint megyeszékhely között. 1952 és 1989 között csak a megszálló hatalmak katonai misszióinak jármûvei haladhattak át rajta.

A fenti szomorú idôszakra esett három olyan esemény, amelynek kapcsán a híd a világpolitika homlokterébe került: a hidegháború fôszereplôi, az Egyesült Államok és a Szovjetunió - úgy is mint Németországot megszálló hatalmak - a hídon cserélték ki kémeiket, ügynökeiket, kellemetlenné vált polgárjogi aktivistáikat.

Az elsô csereakcióra negyven évvel ezelôtt, 1962. február 10-én került sor. A potsdami hídfônél, szovjet KGB-tisztek gyûrûjében várakozott a nagy pillanatra Gary Powers. Az amerikai pilóta U-2 típusú kémrepülôgépét két évvel korábban lôtte le a szovjet légvédelem, s egy katonai bíróság tíz évi börtönre ítélte Powerst. "Párja" a nyugat-berlini hídfônél amerikai tisztek ôrizetében várta a szabadulás percét. Rudolf Ivanovics Abelnek hívták, 1948 óta élt fényképészként New Yorkban, ám "fôállásban" a KGB ezredese volt. Erre 1957-ben derült fény, lebukása után Abelt 30 évi fogházra ítélték. A glienickei cserének köszönhetôen ebbôl alig ötöt kellett leülnie.

Az újabb csereberére 23 évet kellett várni. 1985. június 12-én nem kevesebb mint 23 amerikai ügynök nyerte vissza szabadságát a hídon; valamennyiüket kémkedés gyanúja miatt vették korábban ôrizetbe az NDK, illetve Lengyelország hatóságai. Cserébe az Egyesült Államok négy kelet-európai kémet bocsátott szabadon.

Az utolsó, gondosan elôkészített glienickei jelenet 16 évvel ezelôtt, 1986. február 11-én zajlott le. A potsdami hídfônél várakozó keleti csoport tagjai között volt Anatolij Scsaranszkij szovjet polgárjogi aktivista, aki kilenc évi börtön után léphette át a vasfüggönyt nyugati irányba.

A hídon áthaladók szeme elé csodás körpanoráma tárul. Délre a glienickei öböl és a babelsbergi kastély, nyugat felé a Berliner Vorstadt nevû potsdami elôváros, északra a Jungfernsee és a sacrow-i Megváltó-templom, keleti irányban pedig a glienickei kastély és a Joseph Lenné által tervezett parkerdô látható. Már Alexander von Humboldt, a nagy német természettudós sem tudott betelni a látvánnyal. Fennmaradt szólása szerint "a pillantás a glienickei hídról vetekszik a világ legszebb pontjaival". Ezt az érzést bizonyára még intenzívebben élték át azok, akiknek útja a börtönbôl a szabadságba vezetett e hídon át.

Kommentár

Azon háborog a minap valaki, hogy az RMDSZ képviselôházi, illetve szenátusi frakcióinak vezetôválasztásain egyetlen Reform Tömörülés néven futó frakcióhoz tartozó honatya sem került be a vezetésbe. S az sem igazán tetszik az illetônek, hogy bár a szenátusi frakció nem a naptári évtôl, hanem a felsôház munkaévétôl teszi függôvé a tisztségviselôk megválasztását, "mégis" sor került választásra. Ugyanis Sógor Csaba megüresedett titkári helyét be kellett tölteni. Aztán kitérô következik arról, hogy a nem éppen politikusi elméssége miatt elhíresült Sógor Csabának az RMDSZ vezetôi kérésére kellett lemondania, mert a december 1-jei nemzeti ünnep alkalmából felhívást intézett Csíkszereda lakosságához, hogy gyászszalaggal vegyenek részt a rendezvényen. Aztán szinte szemrehányóan teszi hozzá: a szövetség elhatárolta magát a szenátor kiáltványától. És hogy "továbbra is" Verestóy Attila a szenátusi frakció elnöke, Szabó Károly az elnökhelyettes.

A képviselôházi választásokkal sem elégedett az illetô. Itt az a "hiba", hogy a parlamenti csoport Ráduly Róbert helyett Varga Attilát választotta egyik alelnökévé. Állítólag azért ez a "mellôzés", "mert esetenként véleménye eltért a frakcióvezetés meglátásaitól", továbbá, hogy "Szilágyi Zsolt, a Reform Tömörülés országos alelnöke sem tarthatta meg titkári beosztását". Kész összeesküvés! Ha hiszünk a szóban forgó optikának.

A mellôzöttségen siránkozóknak akár igazuk is lehet. (Egyikük kínjában azt panaszolja fel egy román nyelvû lapban, hogy ôt a Drakula Parkról szóló szavazás is zavarja.) Szóval, akár igazuk is lehet, hiszen kézenfekvô, most, amikor az RMDSZ-SZDP megállapodás végrehajtásában fontos teendôk várnak a szövetség parlamenti frakcióira, olyanokat helyeznek kulcsfontosságú tisztségekbe, akik felvállalják és nem hátba támadják az egyezményt és saját szervezetüket. Kitörhet persze erre a heves tagadás, de a tények attól még tények maradnak. A Reform Tömörülés és holdudvara különös balettet játszik nemzeti közösségünk politikai porondján: bent is vannak (a parlamenti tetemes apanázs, meg néhol már-már amolyan családi vállalkozásként mûködô egyéb elônyök jól jönnek!), meg kint is (nem kell igazán buzgólkodni a munkában, mert ôk, ugye, "ellene" vannak!).

Pontosítunk: most is buzgólkodnának, de valami egészen különös foglalatosságon törik a fejüket. Ôk kívánják, úgymond, monitorizálni a kormánypárttal kötött egyezmény végrehajtását. Tehát nem a munkát, a munkával járó felelôsséget vállalják, hanem önjelölt monitorizálók szeretnének lenni. Az effajta buzgalomra mondja a székely, hogy "fogjuk meg, s vigyétek"!

Csak emlékeztetôül: az RMDSZ-SZDP megállapodást a romániai magyarság "monitorizálja", tisztségviselôinek teljesítményével együtt, akiket szavazataival azért juttatott a parlamentbe, hogy érdekében dolgozzanak, s nem azért, hogy ilyen szánalmas monito-rizálási ötleteken törjék a fejüket.

Erôsen kilóg már a lóláb, ami a türelmetlenség jele. Tudjuk ugyanis, mirôl szól a valódi történet. A hatalomról. A "hatalmat" azonban ilyen módon aligha hódítják meg. Olyan érveléssel sem lavírozzák közelebb magukat a mohón áhított célhoz, mint amit a legutóbbi Szövetségi Képviselôk Tanácsa ülésén, a kormánypárttal kötött együttmûködési egyezményrôl szóló vitában összehoztak, a kitûzött szereposztást betartva. Példának okáért, az egyik, valamikor miniszterként okosan, koherensen fogalmazó - cselekvésben már kevésbé jeleskedô - képviselô most "biankó csekket", "politikai béklyót", meg "szájkosarat" emlegetett, tôle szokatlanul zavaros okfejtésben. Egy másik (egyébként az itteni magyarságért többnyire Budapestrôl aggódó) fiatalember pedig kijelentette, hogy az egyezmény "nem tartalmazza a magyar önkormányzatiság kérdését", maga az RT elnöke is veszélyekkel, illetve - uram, bocsá'! - egy esetleges (RMDSZ-SZDP) "fúzióval" (ekkora ostobaságot rég nem hallottunk) próbált ijesztgetni. S mivel "nemigen" tetszik neki a protokollum, kijelentette, "nemigen" tudja támogatni.

Ezek az érvek azonban "nemigen" meggyôzôek. Mintha kifulladóban lenne az RT-bôl a szusz, erôtlen, fajsúlytalan érveket hallhattunk. A "hatalomhoz" azonban nem elég ennyi. A "hatalomra" alaposan fel kell készülni, késznek kell lenni. A tarsolyban édeskevés a homokozóba illô "fe-kete" meg "fehér" játékszer. Aminek ott kellene lennie, azt úgy nevezik, hogy ALTERNATÍVA. Hihetô és meggyôzô alternatívát kellene felmutatniuk. Alkalmazhatóbbat, eredményesebbet, mint amit Markó Béláék kínálnak. Lett légyen fehér avagy fekete. De - és ismét kénytelen vagyok ezt a kötôszót használni - az említett RMDSZ- platform képviselôit még egyetlen alkalommal sem hallottam arról beszélni egy-egy "markói" döntés kapcsán, hogy ezt azért így vagy úgy lehetne tenni másként, s akkor ilyen vagy olyan hatást, eredményt lehetne elérni. Nem, ilyen még nem történt meg az SZKT-k történetében. Nemes egyszerûséggel maradtak a "feke-ténél". Ennek az örök forrása pedig az, hogy az RMDSZ programja jóval "hosszabb", mint amit a "kompro-misszumok mûvészetében" ma vagy holnap elérhetô bármely egyezség tartalmazhat. Jut is, marad is hát muníció. El lehet belôle éldegélni.

Mégsem nyugodtak, mint jelzi legfrissebb partizánakciójuk a parlamenti csoporton belül. Magyarán az ablakon akartak visszamászni...., ahelyett, hogy a demokrácia szabályát - hogy a többségi döntést el kell fogadni, és aki ezzel mégsem ért egyet, járjon külön úton - elfogadták volna. Nem kevesebbet produkáltak, mint egy "szárnya(cská)t" az RMDSZ képviselôházi frakcióján belül. Most ne foglalkozzunk azzal, hogy a "Polgári Szárny" elnevezés milyen képzettársításokat indíthat el. Meghagyjuk Markó Bélának, akárcsak az ebbôl adódó következtetéseket. Maradjunk csak annál, hogy a "kilencek" akciója nem más - tetszik, nem tetszik, váltig tagadják vagy sem -, mint diverziós zsarolása a többségi akaratnak. Vagyis, amit a Szövetségi Képviselôk Tanácsában nem tudtak elérni, most egy másfajta pozíció kihasználásával próbálják érvényesíteni.

Akár szórakoztató közjáték is lehetne ez a politikai pancserkedés gazdag példatárából. Ám a politikára odafigyelô olvasónak észre kell vennie, hogy szóban forgók ezúttal, mivel is fordulnak szembe nagy igyekezetükkel? Tavalyi vagy azelôtti megegyezéseket, protokollumokat mondhattak volna homályosnak, bizonytalannak, "kiheréltnek". Most azonban - csak az nem látja, aki nem akarja - konkrét célkitûzéseket, határidôket tartalmaz a kormánypárt és az RMDSZ 2002-es évre szóló megállapodása. S gyakorlatilag ezek megvalósítási esélyét támadják hátba már az elsô pillanatban. Érdekes módon nem siettek külön állásfoglalásokat szétszórni a világban a félresikerült Orbán-Nastase paktumról (elvi következetlenség?), most pedig úgy tûnik, nem tetszik nekik, hogy elindulhat az egyházi ingatlanok helyzetének átfogó rendezése, hogy az oktatás területén konkrét és hasznos elôrelépésre van kilátás. S itthon maradva, a marosvásárhelyi orvosi egyetemen tisztulhat fel tovább a magyar nyelvû oktatás helyzete, netán a Petru Maioron is hozhat hasznot számunkra a kétnyelvû oktatás, s nem utolsósorban elérhetjük a Bolyai líceum ügyének rendezését. Vagy éppen az lenne a baj, hogy ezekben és egyebekben elôrelépve az RT-féle ellenzékiség és propaganda válik tárgytalanná? Jeleztük: "hosszú" az RMDSZ programja...

Mindent egybevetve, s még hozzágondolva a határon innen és túl folytatott buzgó propagandát, csökött szárnyakkal próbálnak magasan röpülni. A hatalom akarása, a kicsinyes sértôdöttség azonban kevés felhajtóerônek a politikában.

Idôrôl idôre különbözô állami vagy nemkormányzati szervek, bankok vagy más pénzintézetek kínálnak hiteleket kis- és középvállalkozóknak. A hitelkiírások majd' mindegyike rendkívüli lehetôségekkel kecsegtet, a hitelért folyamodók mégsem tolonganak. Pedig minden bizonnyal számos vállalkozás vezetôjének fô a feje, honnan teremt elô bôvítésre vagy egyszerûen mûködésre pénzt.

Az okok keresése közben fordultunk Radu Balaneanhoz, a kis- és közepes vállalkozások tanácsának elnökéhez:

- Sok minden sután mûködik még a hitelezési rendszerben. Legtöbb vállalkozó tartózkodóan viselkedik még a vonzó ajánlatokkal szemben is, mert fél. Sokuk gazdasági helyzete nem teszi lehetôvé, mások a gazdaság általános mûködésében nem bíznak eléggé. Túl sok piaci kamatú hitel van, ám igen kevés olyan ágazat, amely annyira hatékony tud lenni, hogy a kamatok visszafizetése mellett nyereséget is termeljen. Jóformán csak az exportra termelôk esélyesek. A hitel gondolatával kacérkodókat sokszor elbátortalanítja a meglehetôsen nagy bürokrácia is, ami - úgy tûnik - nálunk a hitelezési folyamat óhatatlan velejárója. Meg aztán ott vannak azok is, akik nem értik az egészet. Szükség volna komoly tanácsadó cégekre, mert amelyek mûködnek és jók, azok már mind túlterheltek. Közülük némelyik támogatások elnyerésében is segítheti a vállalkozásokat, de az utóbbiak nem szívesen fizetnek ilyen jellegû szolgáltatásokért. Így aztán saját maguk próbálnak meg pályázatot írni, de természetesen nem tudják úgy elkészíteni, hogy pozitív elbírálásban részesüljenek. Jól láthatók az autodidakta módon képzett nemzedék jellemzôi, és hiányoznak a kis- és közepes vállalkozói rétegbôl az igazi menedzserek… (tisztelet a kivételnek).

természetesen a vonakodás másik oka, hogy kezdetben mindenki hiteleket vett fel, és évekig nagy nehézségek árán fizette ki a részleteket. Ez azért is történt így, mert a felvásárlópiacon nagy a pénzhiány, és így nem tud fejlôdni a termékek piaca sem.

Ugyanakkor probléma van a hitelekkel is. Véleményem szerint nem jó a hitelfolyósítást új munkahelyek létesítéséhez kötni. Ez azt jelenti ugyanis, hogy hátrányba kerülnek azok a beruházók, akik más forrásból a technológiájukat fejlesztik és teszik hatékonyabbá. Másként fogalmazva: támogatjuk a régi és kevésbé hatékony módszerek fennmaradását.

Hibának tartom azt is, hogy a türelmi idô általában igen rövid, ami azt jelenti, hogy a vállalkozónak, amely hitelt szeretne kapni, költségként fel kell számítania a kamatot is, mivel nehezen képzelhetô el, hogy egy beruházás néhány hónap alatt már haszonnal mûködjön. A jelenleg szokásos 6 hónap helyett nyugodtan lehetne 1-2 év is. ha például építkezni akar egy vállalkozó és ehhez kér hitelt, még fel sem építette az új termelôegységet, máris a nem létezô haszonból kellene visszafizetnie a részleteket és a kamatot is. Arról nem is beszélve, hogy a türelmi idô alatt is kamatot kell fizetnie.

A hitelezôknek ugyanakkor oda kellene figyelniük a kérvényezôk által benyújtott iratcsomóban szereplô adatokra. Nem elegendô, hogy azok reálisak legyenek, ugyanis egy hitel célja nem lehet az, hogy a vállalkozás csôdjét elodázza egy kis idôre.

Visszatérve a vállalkozókra, létezik egy olyan réteg, amelynek fogalma sincs, hogy mit is kell tennie, ha hitelhez szeretne hozzájutni. Azok közül pedig, akik tudnák, hogy mit akarnak, sokan nem teljesítik a feltételeket, ugyanis a hitelkiírások nagy hányada feltételként szabja meg, hogy a folyamodónak nyereséggel kellett zárnia az elôzô évet. A vállalkozók közül pedig sokan úgy alakították költségeiket (legalábbis papíron), hogy a profitjuk minél kevesebb legyen, hogy kevés profitadót fizessenek. További nehézség a garanciák kérdése. Van olyan, akinek nincs mivel garanciát vállalnia, így nem jut hitelhez.

Mindent egybevetve tehát, nem az a gond, hogy nincsenek hitelek, hanem hogy ami van, az nem eléggé kedvezô: nincs elég hosszú türelmi idô, nincs kamattámogatás, túl nagy a bürokrácia és hiányzik a kamatodaítélés folyamán a kérvényezô reális vizsgálata. Nemcsak a benyújtott iratokat, hanem a vállalkozásokat magukat kell elemezni ahhoz, hogy a hitelekbôl valós beruházások legyenek, a profit pedig ne csak az inflációt fedezze, hanem a vállalkozás tôkét is tudjon termelni.

berekméri Diána az Invest Consultants pénzügyi és gazdasági tanácsadó kft. ügyvezetô igazgatója. A cég maga az Új Kézfogás Alapítvány Vállalkozásfejlesztô Központja 1998-tól, s mint ilyen, számos mikrohitel és támogatás létrejötténél "bábáskodott".

- Naponta 50-60 személy fordul meg irodánkban, akiknek pályázati lehetôségeket ajánlunk, tanácsokat adunk és segítünk rajtuk, ahogy tudunk. Maga a tanácsadás ingyenes, de mindjárt az elején le kell szögeznem, hogy ennek ellenére nem beszélhetünk sikeres pályázatok százairól. Ennek az a legfôbb oka, hogy nagyon kemények a feltételek és kevesen tudják teljesíteni azokat. Az elmúlt év folyamán például mintegy 25 pályázatot közvetítettünk sikeresen az Új Kézfogás Közalapítvány fele. Köztük voltak kamattámogatások, minôségirányítási rendszerre való áttérésre úgynevezett felkészítési támogatás, mikrohitelek, forrás-kiegészítô támogatások, illetve más visszatérítendô és vissza nem térítendô támogatások.

- Mi az oka annak, hogy a vállalkozók idegenkednek a hitelektôl?

- Elsôsorban sokuknak nem megy elég jól a vállalkozásuk ahhoz, hogy teljesítsék a kért feltételeket. Mások egyszerûen nem tudnak a lehetôségekrôl. Azt hiszem, ez a két legfôbb oka annak, hogy a támogatásra szánt összegeink egy része kihasználatlan marad.

- Érdemes-e hiteleket felvenni?

- Minden hitel, ha megfelelô feltételek mellett kérik és adják, lendít a vállalkozáson. Mi csak akkor adunk pénzt valakinek, ha elôzetesen ellenôriztük a vállalkozását. Aki belebukhatna, az meg sem kapja a hitelt. Ezért csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy hitelért folyamodjon. El kell jutnunk végre oda, hogy ne a saját kis félretett pénzét vegye elô minden vállalkozó, hanem a bankok pénzét forgassa.

Augustin Taureanu, a Román Kereskedelmi Bank megyei kirendeltsége hitelosztályának vezetôje kérdésünkre elmondta:

- A hitelfelvételre vonatkozó döntést az a cég hozza meg, amely hozzánk fordul. Mi nem dönthetünk helyette. Nekik kell eldöntetniük, mit akarnak, üzleti tervet kell összeállítaniuk és komoly számításokat végezniük, hogy tevékenységük nyereséges lesz-e vagy sem. A beruházási hiteleknél oda kell figyelniük: a befektetésbôl származó nyereségnek fedeznie kell a kamatokat is. A bank pedig jól meghatározott feltételek mellett adja a hiteleket. Ezért jelent problémát az újonnan alakult cégeknek a hitelfelvétel, mert nem tudjuk felülvizsgálni korábbi tevékenységüket. Mindenesetre minden folyamodónak reális ingó vagy ingatlan garanciákat kell felmutatnia.

- Hogyan jellemezné megyénkben a hiteligénylés helyzetét?

- A hitelezettjeink száma nem elhanyagolható, de az évi 150 pozitívan elbírált hitelkérelem lehet sok vagy kevés, attól függôen, hogy mihez viszonyítjuk. Vannak olyan megyék Romániában, ahol ennél több hitelt adnak, de ezek minôségét nem tudom érdemben megítélni. A hitelfelvételi kedv nagymértékben függ a szóban forgó megye gazdasági potenciáljától és ha ezt figyelembe vesszük, akkor természetes, hogy Kolozs megyében nagyobb a hitelek száma. Olyan helyeken, ahol a piacgazdaság jól mûködik, a bankok hitelezési tevékenysége is aktívabb.

- Hogyan alakult az évek során ez a tevékenység?

- Feltétlen el kell mondanom, hogy jelentôs javulás tapasztalható e téren: a mi szolgáltatásaink minôsége is jobb lett, a gazdasági egységek vezetôi pedig jobban megértik a hitelezési rendszer mûködését. Korábban a cégvezetôk azt gondolták, hogy nekik alanyi jogon jár a hitel, de most már sokkal reálisabb hitelkérelmeket nyújtanak be. Tegyem azonban hozzá, hogy a vállalkozók gyakran nem tudják összefoglalni és megvédeni üzleti terveiket, noha el kell ismernem, hogy fejlôdés tapasztalható ebben is. Ma már a legtöbben pontosan tudják, hogy mit akarnak és azt is, hogy melyek a bank elvárásai.

-Vannak-e olyan esetek, amikor elutasítják a kérvényezôt?

- Mi soha nem mondunk nemet. Megvizsgáljuk a benyújtott iratcsomót, a kérvényezô helyzetét és megoldásokat javasolunk arra vonatkozóan, hogy mit módosítson vállalkozásában a siker érdekében, mindaddig, amíg az hitelezhetôvé válik.

- Egyesek attól tartanak, hogy a hitelért folyamodó nem kapja meg az összes szükséges információt, vagy maradnak tisztázatlan kérdések…

- Nem titkolunk el semmit ügyfeleink elôl. Már a hitel tárgyalási fázisában minden, a hitelezés folyamatához kapcsolódó feltételt ismertetünk velük. Sôt szerzôdést is kötünk, amelyet ôk maguk is aláírnak. Az persze más kérdés, ha nem olvassák el azt, amit aláírnak. Itt az a gond, hogy a legtöbbnek nincsen jogásza.

- Miért tartózkodóak a vállalkozók, ha hitelekrôl van szó?

- Elsôsorban a kamatok riasztják el a többséget, mivel azok piacfüggôek és természetüktôl fogva változóak. Nem lehet pontosan elôre kiszámítani az értékét, mégis, annak érdekében, hogy felbecsüljük a várható változásokat, a kormány hosszú távú terveit vesszük alapul, megvizsgáljuk a makroökonómiai mutatók egész sorát stb. Ezek után bátorítjuk ügyfeleinknek egy bizonyos rétegét, hogy hitelért forduljon hozzánk.

- Számos panasz fogalmazódik meg a kért információ mennyiségére vonatkozóan.

- Igen, valóban kérünk információkat, de a vállalkozóknak meg kell érteniük, hogy az együttmûködés az egyetlen járható út. Nem kíváncsiságból kérünk információkat, hiszen a hitelezés a bank részérôl kockázatvállalást jelent. Ennek csökkentése érdekében kérünk adatokat arról a cégrôl, amelynek majd a pénzt kölcsönözzük. A kérvényezôk többsége megérti ezt.

Maguk a vállalkozók nem szívesen beszélnek a felvett hitelek sorsáról. Érthetô is, ha a kudarcokról nem árulnak el részleteket, ugyanakkor a sikeres folyamadók sem vállalják a nyilvánosságot.

A német és román állam által közösen támogatott mikrohitelek 1999 ôszétôl elérhetôek. Azóta több mint 18 millió német márka értékû hitelt folyósítottak. Ebbôl tavaly május óta megyénkben 21 cég vehetett fel ilyen kölcsönt. A legsikeresebb közülük nyilvánvalóan az, amelyik a 15.000 eurós kölcsönt már vissza is fizette és újabbat vett fel. Az elsô hitelbôl egy teherautót vásárolt, melynek használata révén annyira megnövekedett a forgalma, hogy most újabb autóra van szüksége. Ezért másodjára már nagyobb hitelért folyamodott, amit ez alkalommal már könnyebben odaítélnek neki, mivel a másodszori folyamodás egyik alapfeltétele, hogy az elôzô hitelt visszafizesse. A szóban forgó vállalkozó sajnos neve nyilvánosságra hozatalát nem vállalta.

Az elmondottakból kiderül: nem lehetetlen - kedvezô vagy kevésbé kedvezô - hitelhez jutni. Nehéz azonban a feltételrendszernek megfelelni és olyan üzleti tervet kidolgozni, amely életképes legyen. Mind a hitelért folyamodók, mind a hitelezôk még hosszú út elôtt állnak, de talán jó irányba haladnak a megfelelô körülmények kialakításában. Ha a gazdaság fejlôdése is támogatni fogja ezt a folyamatot, akkor elôbb-utóbb elérkezünk arra a szintre, ahol már lehetséges egyszerûen és könnyen kedvezô hitelt felvenni, amely a vállalkozások tényleges fejlôdését fogja szolgálni.

Lenni vagy nem lenni?

Tegnap a Nemzeti Színház Szabad Szakszervezete rendkívüli ülésre hívta össze az intézmény valamennyi alkalmazottját, hogy megtárgyalják azokat a súlyos gondokat, amelyekkel jelenleg a színház szembesül. Az ülést megelôzôen Ioan Cristian vezérigazgató préselt lemezbôl gyártott óriási lakatot mutatott fel a sajtónak a színház bejárata elôtt, sejtetve a perspektívát: hacsak nem történik rövid idôn belül valami kedvezô fordulat, a felmutatott tárgy szimbolikus értéke realitásba megy át, a színház csakugyan bezár, mûködését legalábbis meghatározatlan idôre kénytelen lesz felfüggeszteni.

Nicolae Cristache szakszervezeti vezetô feltette a hamleti kérdést: lenni vagy nem lenni, amire a válasz egyértelmû: kell, ám - kérdésre kérdés - a jelenlegi körülmények között az intézményt mûködtetni képtelenség. Ami a színház és a közintézmények sorsát illeti, a szakszervezeti vezetô a leghalványabb optimizmusra sem lát okot, mint mondotta: ma a színház, holnap a közoktatás, holnapután az egészségügy zárja be kapuját. A színház alkalmazottjai decembertôl nem kapták meg bérüket, azóta is fizetés nélkül lézeng a két társulat, és az intézményi közköltségek dagadó számláiról még nem is beszéltünk. A színház képtelen a törlesztésre.

A szakszervezet latolgatja, nyílt levelet intéz az ország miniszterelnö-kéhez: amennyiben a vásárhelyi Nemzeti Színház finanszírozása nem oldódik meg, lévén, hogy a Nemzeti - ha a miniszterelnök nem tudná - román és magyar tagozatból áll, a magyar kormányhoz, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumához fordulnak a marosvásárhelyi Nemzeti Színház fenntartásáért. Javasolta: mivel a színház ügye halasztást nem vár, következésképpen határozni kell: mi legyen a lépés? Ioan Cristian igazgató ismertette színházának ügyében tett intézkedéseit, találkozott az ország elnökével, a mûvelôdési tárca vezetôjével, ígéret volt és bólogatás, ám hogy mi valósult meg azokból, tükrözi a színház jelenlegi helyzete.

Mint ismeretes, a közelmúltban a városi tanács megszavazta a színház finanszírozására a hitelfolyósítást a minisztérium által erre a célra kiutalt 12 milliárd lejre, de mivel a hitelfolyósító, vagyis a végrehajtó a polgármester lenne, a pénz folyósításáról hallani sem akar, mondván, hogy az arra szolgálna, hogy 2003-ban a színházat a nyakába varrják. Mivel az RMDSZ tanácsosai, vagyis a városi tanács többsége megszavazta a színház finanszírozását, helytelen a kérdést - innen-onnan fölröppentett - etnikai ügyként kezelni - vélik a színház alkalmazottjai -, hiszen úgy a román, mint a magyar tagozat azonos szituációban van.

Mint említettük, a szakszervezet tiltakozó lépésekre szánta el magát, következésképpen javaslatokat várt a színház alkalmazottjaitól: hogyan és miként lépjenek. Volt, aki az utcára vonulást látná helyesnek, Kincses Elemér a tiltakozás radikálisabb formáját választaná: 7-7 színész azonnal kezdjen éhségsztrájkba. Hogy részérôl ne múljon, a rendezô kész lett volna már a tegnap délután éhségsztrájkba kezdeni. Pró-kontra vélemények közt a többség inkább Ioan Cristian igazgató és Nicolae Cristache szakszervezeti vezetô javaslatát látta elfogadhatóbbnak. Ma ugyanis a megyei tanács ülésén felmerül a színház kérdése, mint hallani, a megyei tanács hajlandó a színház finanszírozását vállalni. Ma tehát a színház mindkét tagozata testületileg a megyeházán várja meg a régóta remélt kedvezô döntést. Ellenkezô esetben pénteken határoznak arról, hogy a tiltakozás milyen (hatásos) formáját választják.

Magyarbükkös magyar közössége nagy református múltra tekint vissza. Már az 1595-ös iratok említik, hogy a településen református gyülekezet alakult és mûködik. A levéltári adatokból azt is tudni lehet, hogy elsô lelkipásztora Királyfalvi Péter volt. A dombtetôn levô templomát az egyik feljegyzés szerint az 1700-as évek végén, míg más irat szerint az 1780-as években építették. A világháborúk elôtt 800-an tartoztak a magyar-bükkösi gyülekezethez. 1968-ban 536 reformátust tartottak számon. Jelenleg a gyülekezet lélekszáma 263. S egyre fogy. Szép Eduárd lelkipásztor közel hét éve szolgál Magyar- bükkösön. Érdeklôdésünkre szívesen mesél a lelkészi lakás mellett pirosban álló gyülekezeti házról, a református közösség életérôl.

- A régi kollektív gazdaság épületeibôl származó téglákból építettük fel gyülekezeti otthonunkat. 2000. nyarán tízmillió lejjel, a helyi önkormányzat támogatásával és nagy lelkesedéssel fogtunk neki a munkálatoknak. Az alapot közmunkával végeztük el, majd egyházunk két tagját, akik szakemberek, bíztuk meg a munkálatok folytatásával. Amikor a hollandiai houteni testvérgyülekezetünk tagjai, vezetôi látták, hogy a helyi közösség építeni kezd, bekapcsolódtak munkánkba. Tavaly nyáron lelkes fiatalokból álló csoport dolgozott az épületen; lepadolták a tetôteret, ablakokat, ajtókat szereltek, bevezették a villanyt, elkészítették a lefolyórendszert. Ugyanakkor további támogatásukról biztosítottak. Az alsó szinten egy nagy terem, konyha, iroda, fürdôszoba van, a tetôtérben vendégszobák lesznek. Reménykedünk, hogy 2003. ôszéig sikerül befejeznünk az építkezést, az épület felszerelését, berendezését. A gyülekezeti háznak többféle rendeltetése lesz: elsôsorban a vallásórás gyerekeknek és a nôszövetségi rendezvényeknek biztosít majd megfelelô helyet. Marosludas környékén nincs ilyen jellegû épület, így a környékbeli református gyülekezetek közös rendezvényeire is alkalmas lesz. Ugyanakkor elôadások, felkészítôk számára is megfelelô teret biztosít majd. Például mezôgazdasági szakemberek tarthatnak elôadásokat a környékbeli gazdáknak a legújabb, s itt helyben is alkalmazható eljárásokról. Az évek során megfogalmazódott egy önképzô kör beindításának szükségessége. Az elmúlt években azt tapasztaltam, hogy a fiatalok tudása hiányos, szükségük lenne tájékozató, útmutató elôadásokra, hogy ismereteiket bôvítsék. Az önképzô kör lenne az a hely, ahol mind irodalomról, mind más, az általános mûveltséghez hozzátartozó dolgokról lehet beszélni, beszélgetni. Természetesen ez egyelôre elképzelés és a fiatalok hozzáállásától függ, hogy megvalósul-e majd, vagy sem. A jelenlegi építkezés mellett megemlíteném, hogy 1997-ben sikerült kicserélni a templom padjait, padolni, míg egy évvel késôbb külsô-belsô javításokat végeztünk a templomban. Ugyanakkor beépítettük a templom falába a Kemény-kúriáról átmenekített, hosszú ideig a szószék alatt tárolt, Kemény János faragott kôcímerét - számolt be a lelkipásztor, majd a gyülekezeti életet elsôsorban a számadatokkal jellemzi. - Sajnálatos módon az elmúlt években több volt az elhalálozás, mint a keresztelés. Vallásórára az ötven gyermekbôl átlagosan 35 jár. Számukra szoktunk tematikus gyermekvasárnapokat szervezni, amelyen egy-egy témával, híres személyiséggel kapcsolatos mûsort adnak elô a gyerekek. Gyermeknapokat is tartunk közösen az ózdi és istvánházi gyerekekkel. Konfirmálni idén négyen készülnek, elsôéves konfirmációi elôkészületekre szintén négyen járnak. Vasárnap délelôtti istentiszteletekre átlagosan 45-50 személy jár, délutánonként 30. Nagy szükség van úgy a gyülekezet összefogására, mint a gyülekezeti élet megpezsdítésére. Ezért igyekszünk több személyt érintô rendezvényeket szervezni, s ezért olyan fontos a gyülekezeti ház építése is. Fontos, hogy a gyülekezeti tagok bekapcsolódjanak az egyházi életbe - vélekedett Szép Eduárd.

Csütörtöki kimenô

A folyosón támadnak legfényesebb gondolataink. Az ülések utóján.

Épp csütörtök volt, jegyzetnap, midôn az állam (amelyrôl azt tanultuk, hogy a kommunizmusban elhal, azóta tudjuk, hogy csak a fizetéstôl és felelôsségtôl akar megszabadulni) egyik titkára volt falunkban, akivel a drakulaland körül csaptunk össze. Ô állítá, hogy az idegenforgalmi fôhivatal önálló, eredeti ötlettel akart kirukkolni a turisztikai kínálatok vásárára, mert csak effélére pali, akarom mondani, vevô a vastag tárcájú nyugati család. Hangsúlyozta, hogy drakulafalva családbarát lesz. De még inkább az eredetiségnek, az originális zseniálisnak lesz mestermûve. Ez az, amit csak Románia nyújthat a globális Európában.

Az állam titkainak túramestere hozzátette, ô sem rajong maradéktalanul a Br. Stroker regényébôl fogant divatért, de mit tegyünk, ha a nyugatiak - ôk számítanak csak - speciel ezt szeretnék nagykanállal és fokhagymafüzérrel zabálni. Térdig járni ördögûzô muzsdéjban. Angolosan must-day-ban, melyrôl javasolnám, hogy legyen a szórakoztató és borzongtatópark névnapja. Amint volt ugye N nap, azaz D-day 1944. június 6., midôn az amerikaiak partra szálltak és végül 2002-ben elérték Segesvár magasságát, a drakulá-sítás csúcsát.

S ha már a javaslatoknál vagyunk, nekem is támadt néhány prodzsektötletem, mik csak hazánkban lelhetnek talajra, és ötletes eredetiségüket semmi sem kezdheti ki. Nem is kell hozzá utakat építeni, mert már készen vannak a fôvárosban, a fôvároshoz, ahol a Securitate központi agyszékháza volt. Be kellene rendezni a félelem, a rettegés, a terror és pofánrúgás, a megfélemlítés és megalázás, az országlakók megvetésének tudománya témájú múzeumot. A módszereket és a még élô kádereket nem lenne szabad parlagon hevertetni, s a vámpirológiai intézet mintájára létre kéne hozni a szeku tapasztalatainak átadására alakult akadémiai kutatóintézetet. Rengeteg jövendô és önjelölt diktátor, lelki korcs jelentkezne. Elôjegyzési határidôk, szigorú félfogadás. Nagy pénzeket lehetne bezsebelni, még szakembereket is kikölcsönözhetnénk a külföldieknek, azokba az elmaradott országokba, ahol sosem ismerték vagy már feledék a diktatúrát. Persze a hasznot a turisztikai minisztérium, Gigászeusz Korruptosz, a trójai faló (nüná, hogy kárpáti fenyôbôl) és Odüsszeus Mioricza fölözné le.

Vagy rittyentsünk csak egy nagy szórakoztató bulit, a körbetartozások (benne szép blokknegyed a fináncoknak, neve financial blockage) vidámparkját, az infláció és a munkanélküliség arénáját, az eredeti román demokrácia kacagtatóan önfeledt bázisát. A demagógok parkját. (Ja, az már ki van találva.) Bár a kormány bizonyára azt felelné, infláció és munkanélküliség másutt is van Európában, legalább a miénkhez hasonló.

S ebben alighanem igaza lenne.

Ki volt az a Szent Valentin, akit ma védôszentjükként tisztelnek a szerelmesek, és általában az egymást szeretô emberek?

Nos, egyszerû áldozópap volt Rómában, a 3. században uralkodó II. Claudius idején, aki épp azon fáradozott, hogy minden addiginál nagyobbra növelje hadseregét. A sokat tapasztalt katonák azonban már belefáradtak a harcba, haza akartak térni feleségükhöz, gyermekeikhez. Claudiust ez olyan méregbe gurította, hogy egy ôrületig fokozódott dührohamában törvényileg betiltotta a házasságok kötését a birodalomban, abban a reményben, hogy a férfiak, ha nincs családjuk, könnyebben beállnak katonának. Ám hiába toborzott új harcosokat, önként nemigen álltak be a seregbe, s akiket kényszerrel sorozott be, azok is elszökdöstek.

A házasságot tiltó törvénnyel sem ment sokra. A fiatalok szövetségesre leltek Valentinban, a papban, aki az éjszaka leple alatt titokban összeeskette a hozzá forduló párokat. Claudius, midôn hírét vette a dolognak, elfogatta a papot és halálra ítélte. Ôrének lánya azonban tiszta, szûzi szerelemre lobbant iránta, és lopva beengedte hozzá ifjú híveit, akiknek szeretete megkönnyítette utolsó óráit. Közvetlenül halála elôtt még arra is maradt ideje, hogy ôre lányával minden barátjának írott üzenetet küldjön.

"Szerelemmel Valentinódtól" - ennyi volt az üzenet, amely minden késôbbi Valentin-napi üdvözlet elindítója lett. E baráti szavakban ritka szóval akarta kifejezni a rab, hogy pártfogója volt és maradt az igaz, Isten elôtt is kedves szerelemnek.

Valentint ma vértanúként tiszteli a katolikus egyház, hisz azért vesztette életét, mert nem tagadta meg az elibe járulóktól a házasság szentségét.

Halála napján, február 14-én, amelyet egyben mennyei születésnapjának tartanak, az ô emlékére cserélnek szívet hívôk és hitetlenek. Igaz, csak papírszívet, de örök jelkép az is. S nemcsak a szerelmeseknek jár ki, a jó barátoknak is.

Mindenkinek, aki felé szeretettel fordulunk.

Ördög Enikô-Melinda muzeológus, etnográfus

Piros, szív alakú léggömbökkel, Bálint- Valentin-napi képeslapokkal, szíves mintájú csomagolópapírokkal és virággal van tele a város. Idejében megjelent a hóvirág és a barka is. Az ajándékboltok, édességrészlegek, a piperecikkeket kínáló üzletek már napokkal ezelôtt megtöltötték a polcokat. Még a cipôboltbeli eladók is reménykednek, hogy a szerelmesek napján többen fognak vásárolni.

Bô a kínálat. Lehet szív alakú csokoládét, tortát, szappant, parfümtartót, álarcot vásárolni. A külföldrôl átvett ünnep kiváló alkalmat nyújt a kereskedôknek áruik értékesítésére. Kis reklámmal, pár csellel a legrosszabb, esetenként lejárt csokoládét, a divatjamúlt kalapot, kendôt, a bóvlit is el lehet adni. Ki-ki annyit vásárol, amennyire futja. A rádiók és televíziók fergeteges nyereményekkel: kétszemélyes vacsorákkal, aranyszívecskékkel, nagy doboz bom-bonokkal csábítják, vonzzák a hallgatókat, nézôket.

S mi, mint minden évben, mint minden hagyományos vagy átvett ünnepen, hagyjuk magunkat elbolondítani. Beállunk a sorba: ajándékot veszünk, meglepjük barátunkat, szeretônket, férjünket, s elvárjuk, hogy ôk is meglepjenek bennünket. Esetenként ajándék-javaslatokkal is eléállunk, mert ugye, ha szeret, akkor bizonyítania is kell. Úgy viselkedünk, ahogy a kereskedôk, áruforgalmazók elvárják tôlünk.

Elfelejtjük, hogy nincs szükségünk egy kijelölt napra ahhoz, hogy érzelmeinket kimutassuk. Elfelejtjük, hogy mindennap egy új lehetôséget rejt. Mindennap újra és újra bebizonyíthatjuk, hogy szeretjük társunkat. Nem kell ahhoz más, csak egy kis egymásra figyelés, egy mosoly, egy kézfogás, egy ölelés, egy szál hóvirág, pár sor vers, vagy egy aranyesôág.

Ócskavilág

ócskapiac: társadalmi jelenség, üzlet, hobbi, szórakozás. Legyen esô, hózápor, vagy tûzô nap, mindig van vevô, de fôleg eladó. S hogy mi minden kerül terítékre, el sem mondható: rozsdás alkatrésztôl tetra alsónemûig, bútordaraboktól használt cipôig minden belefér e széles árukínálatba. A rendszeres "ócskások" mondják, furcsa társadalmi rangsor alakult ki e piacon. Vannak olyanok, akik csak szórakozásból jönnek, mert nincs hova menni, ôk csak nézelôdnek, nem vásárolnak. A hobbiárusok a vásár kedvéért kufárkodnak. Léteznek a viszonteladók, akik hajnalban összevásárolnak mindent, aztán délben feláron kínálják a portékát. Valahol a középréteg alatt állnak, s mindennap ide kiállnak azok, akik ebbôl élnek. S ha nincs jó vásár, akkor talán az ebéd is elmarad. Külön
"kasztba" tartoznak a romák, akik falvakat összejárva igazi régiségeket hoznak el ide, de közülük is sokan szakosodtak ruhákra, mobiltelefonokra, giccsfestményekre stb. Lehet itt válogatni magáncégek standjáról is török, kínai, s más hasonló minôségû árut. És mindenekfölött ott vannak az adószedôk s a "fekete ruhások". Ha nagy a vásár, akkor e "hivatalosságoknál" kell kiharcolni, megalkudni, lefizetni a kirakóhelyet, belépti díjat, eladási jogot, legálisan, s kevésbé törvényesen. Nehéz megítélni, hogy ebbôl az üzletbôl ki mennyit nyer. Ócskavilág... évezredes foglalkozás.

Panaszosok a Népújságnál

Az 1989-es rendszerváltás után hatalomra kerülô pártok a politikai tôke és népszerûségük növelése érdekében azzal kecsegtették a választópolgárokat, az egyházakat, hogy a kommunista rezsim idején elkobzott ingatlanokat visszaszolgáltatják. Hosszadalmas viták után megszülettek a törvények, amelyek rendezni hivatottak az államosított ingatlanok helyzetét. Elméletileg. Mert a gyakorlatban az esetek többségében akad egy-egy olyan buktató, amely megakadályozza a tulajdonba helyezést. Ilyen a marosvásárhelyi Dózsa György utca 123. szám alatti épület és a hozzá tartozó telek esete is.

Az ingatlan kétszoba-konyhás, pincés, teraszos lakás, amihez üzlethelyiség, kétkemencés pékség és telek tartozik, amelyet 1950-ben a 92-es törvény alapján államosítottak. Az 1995. évi 112-es törvény alapján Tordai Irén és öccse, Albert Béla 1996 májusában visszaigényelték az ingatlant. 1998. március 23-án a megyei bizottság határozatban közölte döntését, miszerint az ingatlant visszaszolgáltatják. Zárójelben jegyezzük meg, hogy a megyei tanács határozatát Albert Béla, aki a lakásban lakik, megtámadta. Az ô követelése az volt, hogy csak neki maradjon az ingatlan, és beperelte Tordai Irént, aki a tárgyalást minden szinten megnyerte. Amikor az ingatlan telekelésére került volna sor, kiderült, hogy ez nem a román állam, hanem a Mopan nevén van. Viszont a megyei tanács által kiadott igazoláson az szerepel, hogy a testvérek az államtól kapják vissza az ingatlant. Ezzel kapcsolatban a megyei tanács illetékese arról világosította fel Tordai Irént, hogy a határozat téves, mivel a 112-es törvény nem az egész ingatlanra, hanem csak a lakásokra vonatkozik, a hozzá tartozó telket és üzlethelyiséget nem kaphatják vissza. Az ügyvéd is azt tanácsolta, hogy a lakást ne telekeljék addig, amíg az ingatlan többi részét, a telket is vissza nem kapják.

Panaszosunk, Tordai Irén elmondása szerint, amikor megjelent a 2001. évi 10-es számú törvény, kérést nyújtott be a polgármesteri hivatalba, ahonnan két hónap múlva választ kapott, hogy a Mopan 10 évre térítésmentes használati joggal rendelkezik az üzlethelyiség fölött. Az 1995. július 27-i Monitorul Oficialban (Hivatalos Közlönyben) az államosított ingatlanokra vonatkozó listán sem szerepel, hogy a Mopané lenne az épület vagy épületrész.

Ezek tudatában az örökös kéréssel fordult a Mopanhoz, hogy szolgáltassák vissza az épületrészt, amelyre azt a választ kapta, hogy ez nem lehetséges, mert ôk a tulajdonosok, mivel az APAPS-tól megvásárolták. Így természetben nem adhatják vissza, esetleg kártérítést adhatnak.

Tordai Irén több alkalommal volt kihallgatáson illetékes hivatalokban, ahol a hivatalnokok alpári hangnemben beszéltek vele. Mint panaszosunk mondta, csak Virág György járt el korrekt módon, neki köszönhetôen tárgyalták le az ügyet a 112-es törvény értelmében.

"65 éves vagyok, 32 év munka után 1,5 millió lej nyugdíjam van, ami reálértékben körülbelül 40 százaléka annak, amit 1990-ben kaptam. Kérdésem: meddig packáznak még az emberrel? Ha visszakaptam volna a szüleimtôl jogtalanul elvett javakat, nagy segítség lett volna, és a fiamnak is tudtam volna adni valamit. Esetleg azt várják, hogy az örökösök második generációja is kihaljon, és akkor nem kell semmit visszaadni. Az újság segítségét kérem, kerüljön nyilvánosságra az ügy. Milyen dolog az, hogy a szüleim tisztességesen szerzett vagyonát az állam eladja egy cégnek, és mi, akik nyomorgunk, nem kapjuk vissza, ami minket illet. Én semmi mást nem kérek, csak azt, hogy a szüleimtôl rám maradt örökséget adják vissza. Annyi gazemberség, korrupció, szélhámosság folyik. Úgy látszik, hogy eredeti demokráciánkban a gazemberek élhetnek, a tisztességesek nyomoroghatnak" - írja panaszosunk.

A leírtakhoz csak annyit teszünk hozzá, hogy jelenleg a Mopan nem használja az üzlethelyiséget, a kemencéket, a pékséget, amely Marosvásárhely legnagyobb péksége volt valaha, nem használta soha.

A volt tulajdonosok örököse és a Mopan között most folyik a per az igazság helyreállításáért. Ki tudja, meddig?

Január elsejétôl hatályba lépett az évi minimális jövedelmet szavatoló törvény. A polgármesteri hivatalok ezt követôen elkezdték a kérések iktatását. A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal a Rózsák tere 42. szám alatt található szociális irodában fogadta az igényléseket az erre jogosultaktól. Januárra 224 kérést fogadtak el és 223-at hagytak jóvá.

Adina Gican, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal Szociális és Gyámhatósági Osztályának vezetôje lapunk kérdésére elmondta, hogy csak abban az esetben fogadták el a kéréseket azoktól, akik a 416-os minimális jövedelmet szavatoló törvény értelmében segélyt kértek, akik teljes iratcsomóval jelentkeztek. Akik nem rendelkeztek az iratokkal, azokat eleve visszautasították. A több ezer érdeklôdôbôl a januárra esedékes segély folyósításához csupán 224 teljesítette a iratokra vonatkozó követelményeket. A szociális segély februárra és márciusra is igényelhetô. Így azok, akiket azért utasítottak el, mert iratcsomójuk nem volt teljes, beszerezhetik a szükséges iratokat és beadhatják az igénylést. Tehát az iratok elfogadása folyamatosan történik, a februári segélyt igénylôk listája 306-ra bôvült.

- Lévén, hogy a törvény hatályba lépése óta nagyon rövid idô telt el, hogyan sikerült a szociális osztálynak elvégezni a sok szociális felmérést? Hány alkalmazott foglalkozott a felméréssel?

- Amióta a törvény végrehajtásán dolgozunk, ami óriási erôfeszítés volt, nemcsak a szociális osztály alkalmazottai, hanem a gyámhatóságnál dolgozók is - átlagban nyolc személy - bekapcsolódtak úgy, hogy szombaton is terepen voltak. Minden esetben kitöltöttek egy számítógépes ûrlapot, amelyen szerepel az igénylô neve, lakcíme, az igénylô személyre, családjára vonatkozó adatok, a jövedelemre vonatkozó adatok, a lakás típusa, a szobák száma, a lakfelület, továbbá, hogy milyen tartós használati cikkekkel rendelkeznek, milyen higiéniai feltételekkel rendelkeznek, milyen a fûtés, hogy a család egyedül vagy más családdal lakik együtt, milyen típusú és mekkora földterülettel rendelkezik, milyen épületei vannak, milyen javakkal rendelkeznek és milyen az egészségi állapotuk.

Gál Imola, a polgármesteri hivatal gazdasági igazgatója tájékoztatott, a garantált minimáljövedelem januári folyósítására 315 millió lejt igényeltek. Ezt felterjesztették a megyei tanácshoz, amely erre a célra egész évre 100 milliárd lejjel rendelkezik. A megyei tanács ma tárgyalja a költségvetés kiegészítését. Remélhetôleg jóváhagyják azt, és akkor február 25-e körül a jogosultak kézhez kaphatják a segélyeket, amelyeket valószínûleg postán kézbesítenek majd.

A törvény értelmében fûtéspótlék is jár a minimális jövedelemre jogosultaknak, a távfûtési rendszerre csatoltaknak 500.000 lej, a földgázzal fûtôknek 250.000 lej. Ezt a pénzt valószínûleg egyenesen a szolgáltatónak, az Energomurnak, illetve a Distrigaznak utalják át.

A szociális irodánál hétfôn függesztették ki a 193 munkaképes jogosult listáját, akik havi 72 óra, azaz 9 nap közmunkára kötelesek, ahhoz, hogy a segélyt megkapják. A 193 személybôl elsô nap körülbelül 70-en jelentkeztek az irodánál, majd a szociális iroda alkalmazottja jelenlétében a várban találkoztak a hivatal alárendeltségébe tartozó osztályvezetôkkel a közterület- fenntartóktól, a Víkendteleprôl, az állatkerttôl, a virágkertészettôl. Ezen a találkozón beosztották, hogy ki mit fog tenni. - A jóérzésû emberek nem várják el, hogy ingyen kapják a segélyt, vállalják a munkát, viszont vannak olyan munkakerülôk, akik inkább lemondanak a segélyrôl, mint hogy dolgozzanak. Az igénylôknek nem kötelezô egyszerre jelentkezniük, folyamatosan jöhetnek, csak végezzék el a 9 napi munkát, amelyrôl pontos kimutatást kérünk az illetô munkavezetôktôl - mondotta Radut Ana, a szociális osztály referense.

Tegnap például tíz személy dolgozott a Somostetôn, az állatkertben, tízen dolgoztak a Víkendtelepen, tízen a várban, a többiek a fôtéren. Mivel általában szakképzetlen munkások, takarítási munkát végeznek.

Kellemes meleg fogad az ádámosi, szépen rendbe tett iskolában. Bota Suzana igazgatónô 27 éve tanít a községben, így jól ismeri a volt és jelenkori diákokat, szívesen mesél a tanintézmények helyzetérôl és az elmúlt években bekövetkezett változásokról.

- Az ádámosi központi iskolához tartozik a királyfalvi, sövényfalvi és dombói általános iskola. A tanintézményekben fôként szakképzett tanárok tanítanak, kevés a helyettesítô káder. Osztályteremhiány csupán a sövényfalvi iskolában van, ott a nagyobb tanulók délután járnak. Az iskolák felszereltsége eléggé hiányos, például szükségünk lenne számítógépekre. Elsôsorban azért, hogy a diákjaink elsajátíthassák az alapvetô számítógép-kezelési ismereteket, s ne kerüljenek hátrányos helyzetbe továbbtanuláskor. A diákok tanulmányi eredményei kapcsán elmondhatom, hogy az elmúlt évben azok a nyolcadikos diákok, akik jelentkeztek az elsô vagy a második kisérettségi vizsgára, átmenô jegyet kaptak. Legtöbbjük dicsôszent-mártoni középiskolákban vagy szakiskolákban tanul tovább.

Azt is el kell mondanom, hogy a községközponti iskolában nagyon sok roma gyerek tanul. Nagy többségük igyekszik jó tanulmányi eredményeket elérni, sajnos azonban akadnak olyanok is, akik csupán a gyermekpénzért járnak. A roma gyerekek szüleinek kérésére a tantervbe beiktattuk a roma nyelv tanítását is. A szakminisztérium tankönyveket utalt ki, a tanár, aki foglalkozik velük, látogatás nélküli egyetemen szerez szakképesítést. A roma nyelv tanítása mellett az órákon alapvetô higiéniai, viselkedési normákat is elsajátítanak a tanulók - számol be az igazgatónô, kiemelve azt is, hogy a nehéz körülmények között élô gyerekekkel foglalkozva sok kis sikere lehet a tanárnak, ám a szakmai elégtétel egyre kevesebb.

- Azt is el kell mondanom, hogy a helyi polgármesteri hivatal rendszeresen támogatja az iskolákat. Karácsonyra dicsôszentmártoni cégektôl kaptunk pénzt az ajándékcsomagokra. A királyfalvi iskola visszakapott kéthektárnyi területet, amelyet a helyi társulás gondjára bíztunk. Az ebbôl származó jövedelmet az iskola felszerelésére fordítjuk. A községközponti iskolához is tartozott ugyanannyi földterület, amit visszaigényeltünk a polgármesteri hivataltól, ám még nem kaptuk vissza. Reménykedünk, hogy tavaszig visszaadják, s akkor ebbôl is lesz egy kis jövedelme tanintézményünknek - mondja az igazgatónô.

Arany János régen megírta: minden falunak van egy kósza danija, így, kis k és kis d betûvel. A tôsgyökeres marosvásárhelyiek is emlékeznek még kóbor, bolyongó polgártársakra. Ma is szemem elôtt van gyerekkorom két kedvence: Botos Jóska és Kecskés Feri. Utóbbi úgy beszélt az általa vigyázott állatokkal, mintha úriemberekkel beszélne. Tisztelte azokat. A polgárok mindkét szerencsétlent befogadták, emlékszem, Botos Jóska ingyen utazhatott az akkori két autóbuszon. Ruhája tele volt jelvénnyel. Számára az újonnan kapott jelvény volt a boldogság. Szívesen emlékezem rájuk. Napjainkban is élnek kósza danik, akik be tudnak illeszkedni az illetô közösségbe a maguk módján. Sôt, a közösség javára is lehetnek, mint a gyulakutai Császár Albert. Az öltözékére figyel fel az idegen. Holland tüzérzakót visel, mert jó meleg. Amikor találkoztunk, három jelvény volt rajta, de ennél sokkal több van neki. Bundasapkájára egy fémpénzt tûzött biztosítótûvel. Dán ötkoronás, ami eredetileg lyukas, így foghatta a bundasapkához. Legkedvencebb jelvénye a Fruntas în întrecerea socialista. Szereti, mert szépen csillog. Tud olvasni, mondja. Mutatjuk az újságot. Nem tudta kibetûzni a nagybetûs fejlécet, de azonnal megjegyezte: - Há, má rég tanultam, egy-egy betût elfelejtettem.

A beszélgetésbe bekapcsolódott Varga Árpád is, aki elmondta, hogy Albi 1959-ben született. Együtt jártak óvodába. Albi a II. osztály után kimaradt. A szüleit Oravicára vitték dolgozni, ma is élnek. Albi a falu rendes embere. Kígyós Pista majornak rendszeresen segédkezik a juhok ôrzésében. Amikor hazahajtják a nyájat, Albi mindenik gazda juhait egyenként ismeri. Erre gyakorta rácsodálkoztak az emberek. Többször vigyázta a gyulakuti Varga Csaba juhait. Egyszer a Dögkertben legeltette a juhokat, miközben három üvegcsûri ember megtámadta, juhokat akartak lopni. Albi ellenállt, a három juhot nem vitték el, de ôt jól megverték. Kérdeztem, ezek után elmegy-e a juhokat ôrizni? Albi így válaszolt: - Ahhoz az emberhez megyek, aki hív. Én szeretem a gyulakutiakat. Ha szivarat kérek, adnak, ha szomjas vagyok, inni adnak. Nekem sohase adtak annyi bort, hogy ne tudtam volna meginni. Hogy van-e pénzem? Mikor van, mikor nincs. Éhes nem vagyok, mert anyám már vén, de fôz nekem. Mikor nincs dolgom, reggel eljövök otthonról, este hazamegyek, eszek és lefekszek.

- Albi, volt-e beteg? A kérdésre elcsodálkozott: - Én soha! Há' mitôl lennék beteg?

- Netán szerelmes? Így válaszolt: - Egyszer-egyszer az vagyok. Szerettem Léna Irént. Aztán megcsalt egy havadtôi emberrel, azóta Dilónénak szólítom. Azt mondta, hogy a havadtôi ember szuperebb, mint én vagyok. Én is elég szuper vagyok, mert szipkákat is faragok a kacrommal. Tüzes dróttal húzom a mintákat és fúrok lyukat a fába. Nézze meg! - Elôvett egy 20-25 cm-es szipkát. - Ezt én csináltam.

Szemében öröm, az elvégzett munka elégtétele.

Gyulakuta lakossága elfogadta Albit, megbíznak benne. Viccelnek vele, Albi nem sértôdik meg, sôt elvárja, hogy foglalkozzanak személyével. Visszacsengenek szavai: ... én szeretem Gyulakutát... - a falu is Albit.

Az Erdélyi Magyar Könyvklub Egyesület pályázatot hirdet a magyar könyv és olvasási kultúra terjesztésére.

A pályázóknak részletes, megvalósítható, a könyv és olvasási kultúra terjesztésére vonatkozó tervet kell benyújtaniuk, amely az erdélyi általános gazdasági, társadalmi és infrastrukturális körülmények figyelembe vételével készül.

A pályázatnak tartalmaznia kell magát az ötletet, amelynek terjedelme legfennebb fél gépelt oldal, illetve az ötlet megvalósítási tervét, amelynek maximális terjedelme 4 gépelt oldal lehet (másfeles sorközzel és 12 pontos betûmérettel).

A tervnek tartalmaznia kell a konkrét cselekvési tervet, annak futamidejét, illetve csatolni kell egy elôzetes költségvetési tervet is (lehetôleg táblázatos formában).

Pályázatot nyújthat be minden 18. életévét betöltött román állampolgár.

Az egyesület külön elbírálásban részesíti a szórványvidékre kiterjedô terveket!

Fôdíj: 5 millió lej

II. díj: 3 millió lej

III. díj 1 millió lej

Az Erdélyi Magyar Könyvklub Egyesület minden beérkezô pályamûvet díjaz, így minden beküldô, aki nem nyeri meg az elsô három díj valamelyikét, egy 200.000 (kétszázezer) lej értékû könyvcsomagot kap munkájáért.

Az Erdélyi Magyar Könyvklub Egyesület fenntartja a jogot a beérkezett tervek megvalósítására, a pályázók tudomásul veszik, hogy a késôbbiekben az egyesülettel szemben semmilyen jogi követelményt nem támaszthatnak.

Beküldési határidô: 2002. március 10. (postabélyegzô dátuma).

A pályázatokat kizárólag postai úton fogadjuk el, a következô címen: Asociatia Erdélyi Magyar Könyvklub, 3400 Cluj-Napoca, B-dul 21 Decembrie 1989, nr. 108/24.

Érvénytelennek minôsül az a pályázat, amelyhez külön lapon nincs csatolva a pályázó neve, pontos címe és egyéb elérhetôségei. Az egyesület a nyerteseket postai úton értesíti.

Bôvebb felvilágosítás a mkke@freemail.hu címen kérhetô.

Valóság és statisztika

A minimális szavatolt jövedelemre vonatkozó törvény megjelenését követôen megyénkben a korábbi 5,9%-ról (2001 decemberében 15.488 személy) januárra 11,86%-ra (2002 januárjában 33.072 személy) növekedett a munkanélküliségi ráta. Nem nehéz belátni, hogy miután a 416-os törvény szerint csak azok részesülnek segélyben, akik munkanélküliként vannak nyilvántartva, minden olyan személy jelentkezett, aki eddig ilyen vagy olyan okból nem került be a nyilvántartásba. Itt fôként azokról van szó, akik korábban részesültek segélyben, de a munkanélküli-segélyre való jogosultság lejárása után nem jelentek meg a hivatalban többet.

Így nyilvánvaló, hogy a hivatal tavaly év végi mérlegvonása hamis képet mutat a helyi munkaerô-foglalkoztatásról és a januári valamivel közelebb áll a valósághoz, bár a szóban forgó 11,86% között biztos akad olyan, aki feketén dolgozik és olyan is, aki valamilyen okból kifolyólag nem jelentkezik a hivatalban segélyért.

A munkanélküliség csökkenéséhez gyakorlatilag csak annyival járult hozzá a hivatal, amennnyien az állásbörzéket és tanfolyamokat követôen találtak új munkahelyet. 2001-ben megyénkben 1244 személyt alkalmaztak az állásbörzék nyomán, ugyanakkor az 1012 tanfolyamot elvégzô személy közül 120-an váltak alkalmazottakká. A munkahelyteremtés feltételével folyósított hitelekbôl az elmúlt évben 774 munkahely létesítésére adtak be kérvényt, messze meghaladva a tervezett 393 helyet. Az odaítélt és kifizetett hitelek összértéke meghaladja a 38 milliárd lejt.

Ami a megyében nyilvántartott munkanélkülieket illeti, az elmúlt év végén mesterségenként csoportosítva: 4689 bôripari, 3385 textilipari munkás és 1090 asztalos keresett munkát. Ugyanakkor a munkaerô-átképzési hivatal adatai szerint jelentôsen növekedett a sofôrök, eladók és asztalosok száma a munkanélküliek sorában. Ez utóbbiak esetében azonban azt is figyelembe kell venni, hogy többségük csak a téli idôszakban maradt munka nélkül, és munkáltatóik tavasszal újra alkalmazzák ôket.

Kedden megyeszékhelyünkön, az építkezési vállalat éttermében szokásos kedd délutáni találkozójukra gyülekeztek a Magányosok Klubja tagjai. Ünnepi alkalomra. Vendégeik, meghívottaik és a klub szimpatizánsai - Gáspár István professzor, Puskás Sándor szobrászmûvész, a Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának néhány mûvésze, a Hahota társulat tagjai, Kolcsár Sándor nyug. unitárius esperes, Veress Katalin, a felsôvárosi református templom kántora, Dan Viorel adventista lelkipásztor és a gyülekezet által évek óta mûködtetett SOS telefon- segélyszolgálat tagjainak dalcsoportja, a Lorántffy Zsuzsanna Egyesület néhány képviselôje valamint Krausz János klubtársnak köszönhetôen közremûködô énekes-hangszeres trió - jelenlétében emlékeztek meg családias, meghitt hangulatban a klub 11 éves fennállásáról. Mintegy bizonyságaként annak, hogy - mint fogalmazott Kopacz Imola pszichológus, közösségszervezô, a klub tiszteletbeli elnöke köszöntôjében - számon tartjuk egymást, egymásra figyelünk, szükségünk van egymásra. Mint ahogy az is, hogy -mint fogalmazott a késôbbiekben Dan Viorel lelkipásztor - fontos az ember életében, hogy a JÓT keressük, találjuk meg egymásban. Kolcsár Sándor nyug. esperes betegsége ellenére is szükségesnek tartotta néhány köszöntô szó erejéig eljönni és találkozni mindazokkal a klubtagokkal is, akik 11 évvel utóbb a közösségi élet szolgálatába léptek. Gáspár professzor többek között Kopacz doktornô munkáját méltányolta, ôt az altruizmus, az empátia példaképének tekintette, akinek köszönhetôen az egykori közösség idôvel családdá válhatott. Amihez a klubtagok hozzáállása, segítôkészsége, ügyszeretete nélkül a kezdeményezés önmagában kevés lett volna. A klubtagok: Radványi Hajnal, Székely Árpád, Máthé Károly, Viola Margit, Péterfy Rozália, Németi Ibolya, Kuti Irén, Bíró Irén valamint az SOS telefonszolgálat tagjai, Horváth István, Magyari Lajos saját verseikkel, harmonikamuzsikával, többszólamú karénekléssel tették emlékezetesebbé a találkozót. Zárjuk tudósításunkat a professzornak a klub jövôjére vonatkozó szavaival: növekedhessen hírneve, terebélyesedjen mûködési területe, gyarapodjanak kapcsolatai, hogy ezáltal a klub munkájának minôségi tartalma is tökéletesebbé válhasson.

A marosvásárhelyi Örökmozgó Turista Egyesület és a Népújság 2002. április 22-ére, a Föld Napjára fotókiállítást rendez.

A következô kategóriákban készült, 20×30 cm-es, fekete-fehér és színes fényképekkel lehet benevezni:

- Állat és növény

- Tájkép

- Ember és természet kapcsolata (környezetrombolás, környezetvédelem)

- Eseményfotó (kirándulásról, táborozásról)

Benevezési határidô: 2002. március 31.

Kérjük, a fénykép hátára írják rá a szerzô nevét, lakcímét (telefonszámot) és a fénykép címét.

A kategórianyertes fotók készítôit díjazzuk.

A kiállított fényképeket az egyesület valamelyik marosvásárhelyi kórháznak ajándékozza.

A fotókat a következô címre lehet beküldeni, vagy bevinni: Népújság, Dózsa György utca 9. sz., II. emelet, 66-os szoba (titkárság), 4300 Marosvásárhely.

Kérjük, a borítékra írják rá: Fotókiállításra.

Támogatóink: Kodak Express, Pro Foto Agfa.

Anyanyelvünk

Mindenrôl van már statisztika. Nem csak azt vizsgálják a számok emberei, hogyan alakul a különbözô pártok aránya fôleg választások elôtt. A nyelv kérdései iránt érdeklôdôk azt is vizsgálják, hogy hány szót ismerünk általában, azt is, hogy ebbôl mennyit használunk és milyen gyakran. A szavak elôfordulási arányát. Több nyelv vizsgálata alapján - olvastam legutóbb egy szakcikkben - arra a meglepô eredményre jutottak, hogy a leggyakoribb 100 szó teszi ki bármely szöveg 60 százalékát, a leggyakoribb 1000 szó 85 százalékát, a leggyakoribb 4000 pedig nem kevesebb, mint 97,5 százalékát.

Hogy milyen pontos ez a számítás, nem tudom, de az mindenképpen kiderül belôle, hogy a szókincsnek csak elenyészô hányadával élünk, hiszen egy-egy nyelv szókészletét általában egymillióra becsülik. A fenti arány nyilván átlagos, tehát nem vonatkoztatható éppen mindenkire és minden szövegre. Mert nem valószínû például, hogy valamelyik Shakespeare-szonett ebbôl a szempontból egyértékû egy falusi kántor névnapi köszöntôjével. S nyilván nem vonatkozik Vörösmarty Zalán futására vagy egy elemi iskolai dolgozatra.