Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@fx.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

- jelentette ki Adrian Nastase kormányfô a pénteki videokonferencián. Az ellenzéki pártok azon bíráló nyilatkozataira utalt, amelyek a szegénységet vetik a kormány szemére. Ennek kapcsán mondta, milyen szociális intézkedéseket hoztak a hatalom átvétele óta. Sorolta: 2002-ben a Szolidaritás alapba utalnak 144.217 milliárd lejt, a gyermeksegélyt 150, július 1-jétôl 180 ezer lejre emelik, ami a kormányt 3481 milliárddal, a költségvetést 957 milliárd lejjel terheli. Emellett a garantált minimális jövedelemre kiutalt összegeket, a nyugdíjakat, a gyermekvédelemre szánt összegeket, a fûtéspótlékot stb. ismertette, ami idén 5000 milliárd lej kiadást jelent.

Az ellenzéknek válaszolva mondta el, hogy 1996-2000 között a GDP 12-13%-kal esett vissza, az ország emiatt a gazdasági visszaesés miatt 4 milliárd lejt veszített. A tavalyi 5%-os gazdasági növekedés következtében egymilliárdot pótolni tudtak. De, folytatta, ha ilyen ütemben nô is az elkövetkezôkben a gazdaság, akkor is legalább másfél évre lesz szükség, hogy a korábbi kormányzat okozta veszteségeket behozzák. Sajnálta, hogy azok "osztogatják az okos tanácsokat", akik miatt ez a helyzet kialakult, s hangsúlyoza: meg akarják oldani a helyzetet, de nagyon nehéz és a gazdasági növekedés sem képes fedezni a szükségleteket. Kérte az elégedetlenkedôket, legyenek korrektek. A kormány nem Mikulás, hogy elôteremtse a pénzt. Azért dolgozni kell, cselekbôl, Caritasból, FNI-bôl nem lehet megélni.

Ez az ország problémája, mondta, nem a Világbanké, sem a Nemzetközi Valutaalapé. A kormány dolgozik, nem tévébotrányokon szórakozik.

Mint mondta, 2002 döntô év lesz Románia számára, esély van a NATO-csatlakozásra, de ehhez dolgozni kell, hogy pozitív jelzést küldjenek a külföldi beruházók felé, illetve azok felé, akik a csatlakozásról döntenek.

Ioan Toganel

Vannak olyan megyék, ahol a tulajdonbizonylatokat 93-95%-ban kiosztották, de vannak lógósak, amelyek még valahol 35-40% körül tartanak, vonta le a következtetést Adrian Nastase miniszterelnök a pénteki videokonferencián.

A Népújság Ferenczy Petrut, a földtörvény alkalmazásával megbízott megyei bizottság elnökét kérdezte: Maros megyében mi a helyzet?

Megtudtuk, hogy 62,5%-on áll a megye. Januárban 1500 birtoklevelet osztottak ki a megyében, további 2000 van elôkészülôben. A bizottság a következô napokban 10 központban végez elemzést a birtokba helyezés és a birtoklevelek kiosztását felgyorsító intézkedésekrôl.

A megyei bizottság részérôl két szakembercsoport végzi ezt, Ioan Toganel prefektus,
illetve Burkhardt Árpád alprefektus irányításával. A helyi bizottságok képviseletében részt vesznek a municípiumok, városok és községek polgármesterei, a titkárok, a megyei kataszteri hivatal, a megyei
mezôgazdasági igazgatóság, az erdôgazdálkodási igazgatóság szak-emberei.

Ezeknek a megbeszéléseknek a célja a földtörvény alkalmazásának a felgyorsítása, a bürokratikus formalitások kiküszöbölése, és az esetleges hibák, tévedések operatív korrekciója.

A megyei bizottság határozatával, miszerint 2002 a "birtoklevelek éve" lesz, egyetértettek a helyi bizottságok is. A tervek szerint év végére 90%-os eredményt fognak elérni.

Jövô héten Dédára, Nyárád- szeredába és Gyulakutára megy a bizottság.

A tegnapi videokonferencián a miniszterelnök egyebek között beszélt a gyermekvédelemrôl, a megyei igazgatóságok mûködésérôl. A gyermekotthonokban, megyei igazgatóságainál végzett ellenôrzések nyomán sok kivetnivalót találtak azok munkájában, akiknek a feladata éppen az árva, elhagyott vagy a hátrányos helyzetû gyermekek életének megkönnyítése lenne. Például azt, hogy az élelemre kiutalt összegeket más célokra használták fel, hogy a gyermekek nem kapják meg az elôírt napi fejadagot, hogy a dolgozók inkább hazaviszik az alapélelmiszerek javát, mintsem a gyermekeknek adnák, hogy az otthonok elhanyagolt állapotban vannak és egyebek.

Adrian Nastase, meglepô módon, Maros megyét öt alkalommal nevesítette a negatívumok felsorolásánál. Mivel a gyermekvédelmi igazgatóság a megyei tanács alárendeltségébe tartozik, a Népújság Virág Györgyöt, a megyei tanács elnökét kérdezte a kormányfôi felvetésrôl.

- Bizonyára arról az ellenôrzésrôl van szó, amelyet három héttel korábban végzett a miniszterelnök ellenôrzô testülete az országos gyermekvédelmi hivatal képviselôivel. Pontosan megmondani nem tudom, mirôl, mert hozzám senki nem juttatta el az ellenôrzés konklúziót.

A felvetés kapcsán még a videokonferencián Virág György a közigazgatási miniszternél, Octav Cosmâncánál interpellált, kérve, hogy hozzájuk is juttassák el az ellenôrzô testület megállapításait. Emellett, mondta, az egyik felvetés kísértetiesen emlékezteti a központi lapokban megjelent vádakra.

Ioan Toganel prefektus és Virág György megállapodtak, hogy amint megkapják az ellenôrzésrôl szóló jelentést, a pénzügyi igazgatósággal közösen ôk is végigjárják a miniszterelnök testülete által kontrollált intézeteket, megállapítandó, hitelesek-e a megállapítások.

Szomorú való: senkinek nem kell a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház. Fôként azért, mert a kultúra nyeli a pénzt, de most rögtön-rögvest látható hasznot keveset hajt. Vagyis veszteséges vállalkozás. Ebben a nagy helyi dilemmában érdemes odafigyelni, hogy máshol mi történik. Az informatizált gazdaság térhódításával egyidejûleg a fejlett országokban újra felbukkan a mûvészetek iránti szükséglet. Az iparosodás korában a sport foglalta el a szabadidôs tevékenységek nagy részét. A helyzet változni látszik, hiszen olvasom, az Egyesült Államokban már kétszer annyian látogatják a színházakat, múzeumokat és a mûvészeti bemutatókat, mint amennyien a sporteseményeket. További jel, hogy a reklámok többsége ma már nem sportolókat vesz igénybe, hanem operaáriákkal próbál meg közelebb jutni a nézôkhöz.

Marosvásárhelyen, ahol a sportesemények látogatottsága amúgy sem magas, mindez még nyilvánvalóbb. A színházak és természetesen a reklámozók éppen ezt kellene felismerjék, hiszen az emberek egy része idônként mégiscsak elmegy szórakozni. Ha mégsem színházjegyekre költene, akkor pénzének egy részét meg lehet próbálni más módon "megszerezni". Nem biztos, hogy beválna a Metropolitan Múzeum módszere, hogy a múzeum épületében kereskedelmi felületet adnak bérbe, de érdemes elgondolkodni azon, hogy a szóban forgó múzeumi üzlet nem kis nyeresége mellett még a múzeum bevételeinek is egyik legjelentôsebb tényezôjévé vált. Máshol a kulturális intézményeknek otthont adó épületeket, termeket vállalatok rendezvényeire adják ki, hogy az ebbôl befolyó hasznot aztán kulturális célokra használják fel. Közelebbi példának a budapesti Corvin mozit lehetne felhozni, amelynek elôterében forgalmas kávézó mûködik. Elmennek oda olyanok is, akik aznap éppen nem akarnak vetítést végignézni. Ami fontos, hogy belvárosi, forgalmas helyen levô teret használnak ki oly módon, hogy abból az egyébként kevésbé jövedelmezô intézmény is hasznot húz. Nyilvánvalóan nem egyszerû ilyenszerû megoldásokat találni, de talán érdemes megpróbálni.

Az újításoktól a konzervatívabb gondolkodásúak idegenkednek és a maguk módján tiltakoznak is, de ha belátható idôn belül számukra is kézzelfogható haszon származna, hamar megfogyatkozna az ellenzôk tábora.

Mindez persze ötleteket és munkát jelent. Az is bizonyos, hogy ez nem a színészek dolga. A kezdeményezés egyaránt születhet vállalkozói és az intézmény oldaláról. Mielôbb, mert a vég nélküli zokogás a pénzhiány miatt itt sem vezet sehova. Különösen, ha éppen a zokogókra hárul a helyzetbôl kivezetô megoldások keresése.

Az RMDSZ megyei szervezete készíti a kormánypárt megyei vezetésével megkötendô megyei együttmûködési egyezmény tervezetét. Péntek reggel a tanüggyel foglalkozó képviselôit, illetve a pedagógusszövetség reprezentánsait hívta meg beszélgetésre.

Ezen a találkozón, tájékoztatott dr. Kelemen Atilla megyei elnök, a Petru Maior egyetemtôl kezdve az orvosi egyetemig, a Bolyai iskoláig, a tanfelügyelôségig, a színiakadémiáig mindenkit megkértek, mondják el az elképzeléseiket. Az elnök szerint tájékoztató jellegû beszélgetést folytattak arról, hogyan állnak a megyében. Szerették volna, hogy ne ködösen, ki-ki vérmérséklete, illetve tárgyi tudása alapján értékelje a kérdést, mert a kormánypárttal egy profi módon elôkészített tárgyalásra lesz szükség, s mint hozzátette, szeretnék a magyar közösség érdekeit maximálisan képviselni.

- Mert ugye, nem csupán oktatási, rengeteg adminisztratív kérdés is van. Meggyôzôdésem, hogy nemcsak a magyar közösség javára szeretnénk bizonyos dolgokat elérni, akár az oktatásban. A mûszaki, technikai kérdések mindenkit érintenek.

Kelemen szerint érdekes beszélgetés volt, mindenki konstruktívan viszonyult hozzá. A beszélgetés, illetve az elôkészítés a jövô héten tovább folyik. Az elnök reményét fejezte ki, hogy megfelelô profizmussal, empátiával és megfelelô tárgyalókészséggel fogják ezt a problémát a kormánypárttal végigvinni, s a megye minden lakója érezni fogja pozitív hatását.

- Más szakmai szervezetekkel tárgyalnak?

- Az RMDSZ tárgyal a PSD-vel, ketten írják alá majd a protokollumot. De mivel meggyôzôdésem, hogy nem mindenki ért egyformán mindenhez, szakemberek bevonásával akarjuk elôkészíteni, hogy ne a politikusok, hanem a szakma véleménye legyen benne a szerzôdésben. A szakmát a politikai színtéren persze mi fogjuk képviselni. Ezt kell összehangolni, s ez az, amit az RMDSZ érdekképviseleti szervezetként felvállalt, illetve ez a feladata. Az önkormányzatiakkal volt már megbeszélésünk, természetesen az egészségügy kérdése is egészen más, a föld- és erdôkérdések is szerepet kapnak a protokollumban, de errôl is beszélünk a szakemberekkel. Tehát én úgy vélem, hogy amint egy tény- és tárgyszerû egyezményt kötöttünk meg országos szinten, amelybe néhány Maros megyei fontos kérdést prioritásként beemeltünk, ugyanilyen konkrétan szeretnénk a megyeit is összeállítani: konkrétan, határidôkkel, megoldásokat keresve, hogy a kérdések ne maradjanak a levegôben.

- Mikor találkoznak a kormánypárt képviselôivel?

- Mi már ezen a hétvégén szerettük volna megejteni, de az esetleges prefektusváltás körül kialakult helyzet nem tette alkalmassá ezt a hétvégét erre. Valószínû a jövô hét végén tárgyalunk róla.

Kedvezménytörvény

(MTI) A szlovák parlament csütörtökön elfogadta a magyar kedvezménytörvényt elutasító politikai nyilatkozatot, melyben a jogszabály megváltoztatására szólítja fel Budapestet.

Pozsony a magyar féltôl azt várja, hogy a kedvezménytörvényt igazítsa hozzá az európai joggyakorlathoz. Nyilatkozatában a szlovák parlament feladatul adta a kormánynak, hogy a jelenlegi ülésszak végéig adjon számot arról, hogy milyen intézkedéseket foganatosít a szlovák nemzeti és állami érdekek védelmében.

A 150 tagú szlovák törvényhozás 129 jelen levô képviselôje közül 112 támogatta a nyilatkozatot. A Magyar Koalíció Pártjának (MKP) mind a tizenöt képviselôje egységesen a dokumentum ellen szavazott, két szlovák liberális képviselô, Frantisek Sebej, az integrációs bizottság elnöke és Peter Osusky nem szavazott. A magyar Külügyminisztérium szokatlannak és sajnálatosnak ítéli a szlovák fél magatartását, ugyanakkor változatlanul nyitottnak látja a politikai megegyezés lehetôségét - tartalmazza a külügyi tárca közleménye, amelyet azzal kapcsolatban juttattak el az MTI-hez, hogy a szlovák parlament a magyar kedvezménytörvényt elutasító politikai nyilatkozatot fogadott el.

"A Külügyminisztérium álláspontja szerint a szlovák törvényhozás nyilatkozata teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a Velencei Bizottság jelentésének megállapítását, amely szerint a kedvezménytörvény a nemzetközi joggal és szokásokkal összhangban van, valamint az anyanemzetek részérôl a határaikon túl élô kisebbségeiknek nyújtott támogatások a kisebbségek védelmében elôremutató irányzatot képviselnek. A szlovák nyilatkozat azért is érthetetlen, hiszen a Velencei Bizottság a többi között a határon túl élô szlovákokról szóló törvényre vonatkozóan is ezt állapította meg.

A nyilatkozatban felvetett kérdésekre a Velencei Bizottság jelentésén túl a január végi budapesti államtitkári egyeztetésen született megállapodások, majd a hétfôn elküldött magyar szövegjavaslat világos és egyértelmû válaszokat kínál. A szlovák törvényhozás nyilatkozata nem vesz tudomást arról a tényrôl, hogy az említett szlovák törvény a szociális és gazdasági támogatások terén sokkal többet nyújt, mint a magyar törvény. Ezt illetôen a magyar félnek nem volt és most sincs ellenvetése.

A Külügyminisztérium szokatlannak és sajnálatosnak ítéli a szlovák fél arra irányuló magatartását, amellyel a közös nyilatkozatról folyamatban lévô diplomáciai egyeztetés eredményét azzal próbálta befolyásolni, hogy a kedvezménytörvény kérdését a törvényhozás elé vitte. Ugyancsak sajnálatos, hogy szlovák részrôl elôbb az államtitkári megbeszéléseken már elért egyetértéstôl alapvetôen eltérô felvetésekkel, majd a törvényhozási nyilatkozattal lényegében kitolták a megállapodás lehetôségét. A magyar fél megütközéssel tapasztalta, hogy a törvényhozási vitában olyan érzelmi töltésû, nacionalista felszólalások is elhangzottak, amelyek méltatlanok a magyar-szlovák kapcsolatok eddigi eredményeihez és egyaránt sértôek Magyarországra és Szlovákia magyar nemzetiségû állampolgáraira nézve. Ezek a megnyilvánulások ellentétesek a szlovák részrôl hangoztatott európai értékekkel, az alapvetô kisebbségvédelmi normákkal és a jószomszédi kapcsolatok légkörével.

(MTI) George Bush amerikai elnök úgy döntött, hogy ezentúl érvényesítik a fogságba esettekkel való bánásmód genfi egyezményi elôírásait azokra az Afganisztánban foglyul ejtett személyekre vonatkozóan, akik a szétzúzott tálib kormányzat emberei voltak. Ilyen bánásmódban azonban továbbra sem részesülhetnek azok az elfogottak, akik az al-Kaida terrorhálózat soraiban harcoltak. Az elnök döntését Ari Fleischer fehér házi szóvivô csütörtökön ismertette.

Az Egyesült Államok kormányzata számos bel- és külföldi bírálatban részesült az Afganisztánban elfogottakkal - különösen az élesebb reflektorfénybe került "guantánamóiakkal", tehát a Kuba szigetén található guantánamói amerikai haditengerészeti támaszponton létesített fogolytáborba szállítottakkal - való bánásmód miatt. Washington következetesen hangoztatja, hogy a foglyokkal szigorúan, de emberségesen bánnak. Eddig a kormány általános jelleggel elzárkózott attól, hogy biztosítsa a foglyoknak azokat a jogokat, amelyek a genfi konvenció elôírásai alapján a hadifoglyoknak járnak. Most annyi változás történt, hogy az amerikai hatóságok ettôl kezdve megkülönböztetik a tálib és az al-kaidás foglyokat. A tálibok Afganisztán kormányzatát adták, s e tényre alapozva a tálib harcosok esetében a hadifogolystátus elismerése érdekében érvelôk szerint nehéz lenne kétségbe vonni, hogy ellenséges hadviselô kormányzat reguláris erôihez tartoztak. Márpedig az ilyeneknek kijárna a hadifogoly-bánásmód. Fleischer azonban világossá tette: formai értelemben a tálibokat sem minôsítik most át hadifogoly jogállásban levô egyéneknek, hanem egyszerûen megadnak nekik bizonyos jogokat, amelyekrôl a genfi egyezmények szólnak.

Az al-Kaida különbözô nemzetiségû embereit továbbra is elfogott terroristáknak tekinti Washington, és ennek megfelelôen bánik velük. Hogy pontosan miben is lesz eltérés a két csoporttal szembeni bánásmódot illetôen, egyelôre nem teljesen világos. Fleischer szerint a gyakorlati különbség nem lesz jelentôs, de amerikai részrôl a tálibokra nézve "elismerik a genfi konvenció érvényességét".

A bánásmódra vonatkozó két követelményrendszer az elvi szabályok tükrében például olyan pontokban különbözne egymástól, hogy a hadifogolynak csupán a nevét és volt katonai egységét kötelessége közölnie kihallgatóival, az elfogott terroristát viszont nyilvánvalóan ki szabad kérdezni korábbi bûnszövetkezeti kapcsolatairól is. E témát illetôen viszont Ari Fleischer szavaiból éppenséggel arra lehet következtetni, hogy a Fehér Ház nem kívánja korlátozni a jövôben sem a tálibok kihallgatásának mélységét.

Közben az afganisztáni Kandahár repülôterérôl a guantánamói támaszpontra érkezett egy katonai repülôgép fedélzetén 28 újabb fogoly, s ezzel 186-ra nôtt a Guantánamón fogva tartottak száma.

(MTI-Panoráma) Inglis, egy idilli kis floridai falu nehéz napokat élt át amiatt, hogy a polgármester asszony kitiltotta belôle a Sátánt.

A község elöljárója, Carolyn Risher a múlt év végén fogalmazta meg rendeletét és azt ki is tûzette mind a négy bevezetô úthoz, hogy a poklok ura, bármelyiket is válassza, tudja: Inglisben nemkívánatos vendég. A 61 éves asszony - ismeretlen okú - akciója azonban irdatlan ribilliót eredményezett. A sátánellenes proklamáció ugyanis sértette az 1400 lelkes település lakosságának egy részét, amely azzal fenyegetôzött, hogy bíróságra viszi az ügyet, mondván: a polgármesteri rendelet "ellentétes az állam és az egyház szétválasztásának elvével." Az ellentábor viszont azzal vádolta ôket, hogy a Sátán cimborái. A polgármester asszony híveinek haragja különösképpen egy háromgyermekes anya, Polly Marshalek Bowser ellen irányult, aki azt állítja: "pszichés bántalmai vannak" az "átkozott proklamáció miatt".

A helyzetet, úgy tûnik, most mégis sikerül megoldani egy sürgôsséggel összehívott önkormányzati ülésen, ahol Sátán-ügyben kiadtak egy másik rendeletet, amely szerint az elsô nem volt hivatalos, mert csupán Risherné asszony magánvéleményét fejezte ki.

A spanyol El País címû lapban megjelent hír nem szólt arról, hogy a korrigált változatot is kitûzték-e a falu végén. Az amerikai Comedy Channel tv-csatorna mindenesetre egy teljes programot szentel Inglisnek: a szereplôk vörös-feketére festve, szarvval és farokkal jelennek meg benne.

Tízéves múlt a PER

A Project On Ethnic Relations ( PER) immár több mint 10 éve tevékenykedik Romániában. Az évforduló valamint a kisebbségek napja alkalmából tavaly decemberben a PER kerekasztal- beszélgetést szervezett a civil társadalom, a helyhatóságok, politikai pártok és a sajtó képviselôinek részvételével, egyúttal összegezve a tíz év tevékenységét. Az eredményekrôl vagy akár sikertelenségekrôl kérésünkre Koreck Mária, a PER marosvásárhelyi irodájának vezetôje számolt be.

- 1991-ben alakult a PER, a Terv az Etnikai Kapcsolatokról, amerikai nemkormányzati szervezetként. Célja a kelet-európai új helyzetben az etnikai kapcsolatok figyelése, illetve ahol gondok merülnek fel, ezek megelôzése. 1991-ben Bukarestben alakult meg az országos, 1993-ban a marosvásárhelyi iroda. Utóbbi azért, mert itt több nemzetiség él együtt és gondok merülnek fel. Egyébként egyedüli ország vagyunk, ahol két irodát mûködtet a PER.

Eleinte a román-magyar kérdés volt a középpontban, mivel a márciusi események után amolyan hidegháborús helyzet állt fenn a magyar képviselet és az akkori, hatalmon levô román politikusok között. Amikor az elsô találkozót szervezte a PER, a két nemzetiség képviselôi között nem létezett párbeszéd. A PER által folyamatosan szervezett találkozók következtében bizonyos fokú megegyezések születtek, apróságoknak tûnô, de a dialógust megalapozó megegyezések, például az oktatás terén, és ami a legfontosabb, olyan politikusok között, akiknek szava ma is mérvadó politikai döntések hozatalakor. Ezeket az eléggé magas szinten folytatott párbeszédeket évente többször megszerveztük, újabban már nem csak akkor, amikor gondok vannak, hanem akkor is, amikor éppen nagy az egyetértés.

Egyszóval intézményesítôdtek a találkozók. Ez a tíz év eredménye. Kezdetben, megvallom, úgy láttuk, hogy nem sok mozdul, a párbeszéd elkezdôdött ugyan, de eredményeket felmutatni nem lehetett. Számunkra az az eredmény, ha azok, akik között gond van, megoldják ezt. Ez egy hosszú folyamat.

- Mennyire érzékelhetô ez a folyamat a társadalomban, vagy az eredmények csak a résztvevôkre korlátozódnak?

- Mivel ezek a rendezvények mediatizálva voltak, eléggé ismertek. A találkozókat követôen mindig valamilyen konkrét határozat vagy együttmûködési megállapodás született, ami a társadalomra is kihatással volt. Ha kiadódott egy ilyen vonatkozású kormányrendelet például, vagy akár a Kisebbségi Tanács megalakulása. Utóbbi éppen egy PER-rendezvénysorozat és lobbizás eredménye is. Egy másik konkrét példa a rendôrséggel kapcsolatos. A hadrévi események után volt egy olyan rendezvénysorozatunk, amelyen amerikai és hazai rendôrök vettek részt, tapasztalatcserére is sor került. A PER több, a roma kérdésben és az etnikai kapcsolatok erôszakos megnyilvánulásaiban jártas szakértôt hívott meg, akik az ilyen események színhelyeit felkeresték, tájékozódtak, majd javaslatokat nyújtottak be a kormánynak. Ennek következtében a rendôrségen belül megalakult egy bûnözés- megelôzési osztály. Azóta valóban csökkentek az ilyen véres események.

A marosvásárhelyi iroda sokat foglalkozott a kétnyelvûséggel. Hogy megszületett a helyhatósági törvény, számtalan találkozó, lobbizás eredménye. Néhány találkozót azért szerveztünk, hogy megbeszéljük a gyakorlatba ültetés lehetôségeit, most már alkalmazási utasítások is vannak. Májusban újabb rendezvényünk lesz: megvonjuk a helyhatósági törvény életbelépésétôl eltelt egy év mérlegét. Mi történt, mi nem történt és miért nem történt?

A roma kérdés nagyon fontos a PER-nek már 1993 óta, nem most, amikor divatba jött. A polgármesteri hivatalnak mintegy két évvel ezelôtt volt egy kezdeményezése, összehívta a nemkormányzati szervezeteket, segítségüket kérve a roma kérdésben. Egy pár szervezet ezt komolyan is vette, a PER, a Szivárvány, az Oázis Alapítvány, de a Tanfelügyelôség is. Abból, amit akkor vállaltunk, a Szivárvány megvalósította az iskolát, bôvítette, a PER vállalta, hogy tanítóknak 1 éves képzést szervez. Nemsokára sor kerül a vizsgára. A helyi roma tanácsosoknak, iskolaigazgatóknak hasonló felkészítôt tartunk. A gondok elsôsorban az iskolákban kezdôdnek: a legtöbb helyen szégyennek tartják a roma gyerekeket, kiközösítik és nem segítik ôket.

- Ki az, aki nem végezte el a vállaltakat?

- Az állam meghirdette a stratégiát, amit roma szakértôk dolgoztak ki, de nagyon kevés pénzt áldoznak az ilyen jellegû programokra mind országos, mind helyi szinten. A helyhatóságok sokkal nagyobb részt kellene vállaljanak a pályázatok elkészítésében, a sikerre való esély nagyobb lenne. Bár ígéretek vannak, a helyhatóságok által nyújtott támogatás kevés, több pénzt kellene áldozni a romákkal kapcsolatos programokra, rugalmasabb hozzáállásra van szükség.

- Elégedett-e az elmúlt tíz év tevékenységével?

- Hat évig úgy éreztem, hogy hiába dolgozom. A találkozók, amelyeknek gyakran ugyanaz volt a témája, például a kétnyelvûség, s amelyeken szinte mindig ugyanazok az emberek vettek részt, sokszor szélmalomharcnak tûntek. Ám amikor megjelenik egy kétnyelvû tábla, vagy a polgármesteri hivatalban elkezdenek a kisebbség nyelvén is beszélni, elégtételt jelent. A roma kérdésben sok évig semmiféle elôrelépést nem tapasztaltam, tavaly óta észlelem azt, hogy azokkal, akikkel dolgoztam, fejlôdtek és ez a mi munkánk eredménye is. A legszámot- tevôbb eredmény s egyben személyes elégtétel is az lesz, hogyha Maros megyében a helyhatóságok, a roma szervezetek vagy azok, akik ebben az ügyben tevékenykednek, végre együttmûködnek.

- Szándékoznak-e változtatni valamit a jövôben?

- Változtatni nem fogunk, ugyanilyen kitartóan végezzük tovább munkánkat.

Az Eldi Team

Csütörtök délelôtt a Gyôzelem tér 31. szám alatt ünnepélyes keretek között nyitották meg az Egrestôn bejegyzett Eldi Team román- német közös vállalkozás kenyeret és péksüteményeket forgalmazó üzletét. Csegzi Sándor, Marosvásárhely alpolgármestere vágta el a díszszalagot, miután a meghívottak meglátogatták a kereskedelmi egységet. Az alpolgármester dinamikusan fejlôdô vállalkozásnak nevezte az Eldi
Team céget. Carmen Vamanu, a megyei Munkaügyi Felügyelôség igazgatója is elismerô szavakkal beszélt az Eldi vállalkozásról. Megjegyezte, hogy szemet nyugtató látvány Marosvásárhely központjában egymás mellett látni egy könyvesboltot és egy kenyeret forgalmazó üzletet. Gabrielle Diller stuttgarti vállalkozó nem vehetett részt a megnyitón, viszont jelen volt a férje, Günther Kaufmann, aki elmondta, hogy elsô alkalommal 1992-ben jött Romániába. Utazásai során eljutott Egrestôre is, ahol megtetszett mind a táj, mind az emberek. Egy év múlva konkrét tervekkel tért vissza a faluba. Az Eldi vállalkozást 1995-ben alapították. A pékséget is ugyanabban az évben indították Kabai Elekkel közösen. És íme, 2002. február 7- én megnyitották az ötödik üzletüket Marosvásárhelyen.

Kabai Elek ismertette a kereskedelmi egységre vonatkozó adatokat.

- Az egrestôi pékségben 1995-ben évi 60 tonna kenyeret sütöttünk, 1999-ben már 5500 tonnát. Az adatok ismeretében lehet következtetni, hogy komolyan beruháztunk ott is. A kövesdombi Eldi egység kereskedelmi felülete 200 négyzetméter. A megrendelések alapján itt is három váltásban kell dolgoznunk. Az Eldi Team vállalkozásnak ma összesen 130 munkakönyves alkalmazottja van. Azt tapasztaljuk, hogy mindenki elfogadta négy alapelvünket: minôség; friss és szemet gyönyörködtetô áru; hangulatos munkalégkör; elôzékeny, figyelmes kiszolgálás. Mindannyian ezen alapelvek szerint dolgozunk, vásárlókörünket másképpen nem bôvíthetnénk. A célunk az, hogy a vásárló visszatérjen hozzánk. Mi nagyon reméljük, hiszen ezt az üzletet is a legkorszerûbb berendezéssel láttuk el, az 50 féle termék elhelyezése is komoly kereskedelmi meggondolások alapján történik. Újabb Eldi-üzlet Marosvásárhely szívében, a Gyôzelem tér 31. szám alatt. Az Eldi - ahol mindig friss az áru, ahova érdemes betérni és visszatérni.

A Bolyai-napok záróünnepségén

Az idei Bolyai-napok tartalmas és sokszínû programja keretében 57 tevékenységet szerveztek a Bolyai líceum, illetve a Református Kollégium pedagógusai és diákjai, ami a kiváló tanulmányi eredmények mellett (8,61-os iskolaátlag az elsô félévben) a tanintézményben folyó tevékenység színvonalát jelzi, s azt, hogy a Bolyai újra szellemi központtá nôtte ki magát - hangzott el többek között Bálint István igazgató nyitóbeszédében.

Az iskola dísztermét megtöltô népes közönségnek Csegzi Sándor alpolgármester ajánlotta figyelmébe az idei Bolyai-évet, amelynek elsô nagyszabású megmozdulása volt a Bolyai-napok. A Megyei Tanfelügyelôség díszoklevelét Donáth Árpád fôtanfelügyelô-helyettes adta át. Felszólalt Botos Dumitru aligazgató, Szalkay József mint megyei tanácsos, valamint a Bolyai Collegium Alapítvány alapító és vezetôtanácsi tagja, az iskola végzettje. Szintén mint egykori diák mondott beszédet Szász Albert, a Sportlíceum igazgatója, illetve az EMKE megyei szervezetét képviselô Kilyén Ilka színmûvésznô is. Az Unirea Kollégium üdvözletét Branea Cristina igazgatónô tolmácsolta. Az ünnepségen részt vett az érdi Bolyai Gimnázium küldöttsége is.

A beszédeket követôen került sor az iskola legjobb tanulmányi elômenetelt elért diákjainak a megjutalmazására, s díjazták mindazokat, akik hazai, illetve külföldi vetélkedôkön értek el figyelemre méltó eredményeket, illetve az iskolarádió szerkesztôit.

Szalkay József adta át a Bolyai Collegium Alapítvány által meghirdetett Vivat Academia! pályázat nyerteseinek a három-, két-, illetve egymillió lejes jutalmat a legsikeresebb dolgozatokért, majd Bálint István igazgató mondott köszönetet mindazoknak, akik támogatták a rendezvénysorozatot.

A Bolyai Farkas születésnapja tiszteletére megszervezett ünnepi hét a diákok mûsorával ért véget. Fellépett a Református Kollégium Csíki Ágnes vezette énekkara, és osztatlan sikert aratott a tanárok kamarakórusa is. IX-XII.-es diákok Murvai Éva magyar szakos tanárnô vezetésével a Bolyaiak emlékét idézô irodalmi összeállítást mutattak be, Csegzi Kamilla és László Áron saját szerzeményû dalokat adott elô. A román tagozat diákjai Brâncusi- összeállítással léptek fel, majd román és magyar táncokat (táncoktató: Veress Kálmán) láthatott a közönség.

Glossza

A Helyi Közszállítási Rt. ezúton tájékoztatja a kedves utazóközönséget, hogy a 12-es járat 23. számú Siletina-kocsijának középsô (kettôs) ajtaján nem azért áll több hete a "Defect" felirat, mintha reklámnak szántuk volna, vagy uram bocsá’, az ajtózár hibásodott volna meg. Ha ilyesmi történik, rég megjavíttattuk volna. Van mibôl, hiszen nyereséggel zártuk az évet. Hanem az a helyzet, hogy egy országos program keretében a Katasztrófa-elhárító Hivatal a Nemzetvédelmi Parancsnoksággal közösen titkos felkészítôket tart a lakosságnak a "Hogyan járjunk el, ha természeti csapás ér bennünket?" témakörben; és ennek szerves része a mesterséges pánikkeltés (meghibásodott jármûvön). Ezért nem nyílik középen az ajtó. Továbbá kizárólag az ellenség megtévesztése végett tolja fel magát a sok utas az URCAREA INTERZISA feliratú hátsó ajtónál, és ömlik le elöl - ahol viszont tilos leszállnia. A felkészítô második szakaszában lezárjuk a másik két ajtót is, és mivel az üvegrepesztô kalapácsokat már korábban elspóroltuk a jármûvekrôl, elônyt élveznek a karatés utasok.

Bízunk benne, hogy ha - Isten ôrizz! - igazi rendkívüli helyzet adódik, Marosvásárhely lakossága bravúrosan állja majd meg a helyét. Hiszen lassan már 11 éve naponta gyakorlatoztatjuk!

Ismerôsöm gyôzköd, hogy itt a nagy lehetôség. Mindössze 1700 dollár - ami testvérek közt is legalább 50 millió lej - kell hozzá. Na meg tíz másik szerencsétlen, akit sikerül meggyôzni, hogy a maga 1700-át elôvegye. A szabályok egyszerûek: fizess, gyôzködj, aztán csak úgy dôl a pénz. A koreográfiához az is hozzátartozik, hogy néhányszor le kell utazni Bukarestbe, ott egy bálteremnyi bérelt helyiségben pedig némi ügyintézés, de nem akadékoskodnak sokat, a pénzt mondhatni bárkitôl elfogadják (nem is bolondok visszautasítani). A vonatra fizetendô "zsebpénz" már nem jelentôs összeg a többihez képest, úgyhogy most ezt nem számítjuk fel.

Nem csalás, nem ámítás! - mondják. Minden beszervezett csoport után dôl a nyereség. Az ügyesek napok alatt megháromszorozhatják betett összegeiket. Ha mégsem sikerülne, az persze a játékos hibája. Gyôzködés közben még azt is elmondják, hogy Németországban már évek óta folyik ez a játék, és egyszer már befulladt, de akkor a nyertesek inkább visszafizették pénzeiket, csak tovább folytatódhasson. Így van ez már évek óta, mondják. Gondolom nem nehéz belátni, hogy ez utóbbi érvet miért találom végképp gyermetegnek.

Akárki elhiheti, nem is a kormány 1999. évi 251-es rendelete akadályoz meg abban, hogy hagyjam magam rábeszélni. Bár érdemes tudni, a szóban forgó rendelkezés tiltja az "olyan szerencsejátékokat, amelyek pénzalapok felhalmozásán alapszanak, ahova a játékosok azzal a reménnyel fizetik be pénzeiket, hogy a betétesek számának növekedésével többszörösét vehetik ki". A köznyelv egyszerûen piramisjátékoknak nevezi, és errefele a Caritas révén vált hírhedtté. Nem kell feleleveníteni, emlékszünk mindannyian. Miután lecsengett, reménykedtem, hogy majd csak az unokáimat kell meggyôzzem arról: nem érdemes ilyen játékokba pénzt fektetni. Nem hittem, hogy ilyen hamar sikerül újraéleszteni egy újabb változatot, mint ahogy azt sem hittem volna, hogy felnôtt, józan gondolkodású emberek újra bedôlnek.

Valahogy úgy képzeltem, hogy az illetékes szervek - az elôbb említett rendelkezés alapján például a pénzügyôrség szakemberei - megakadályozzák az új piramis felépítését, ha már az emberek ilyen gyorsan felejtenek. Szomorúan veszem tudomásul, hogy ebben is tévedtem. Abban viszont már nem tévedhetek, hogy hamarosan a játékosok java része rajtaveszít. A hiszékenységnek ára van. Kár a tandíjat többszörösen megfizetni. Vagy netán nyereségvágyból kockáztatni.

RMDSZ-honatya a "Polgári szárnyról"

Székely Ervin RMDSZ-képviselô szerint "összeegyeztethetetlen az RMDSZ alapszabályzatával" annak a kilenc RMDSZ-képviselônek a kezdeményezése, akik polgári szárnyat kívánnak létrehozni a frakción belül. "A szövetség szerkezete szempontjából az RMDSZ parlamenti frakciója egy végrehajtó szerv, és egy végrehajtó szerv keretén belül nem lehet frakciókat, szárnyakat, vagy platformokat létrehozni", nyilatkozta Székely a MEDIAFAX-nak. Véleménye szerint a kilenc képviselô kezdeményezését meg kell tárgyalnia a Szövetségi Képviselôk Tanácsának. "Egy ilyen lépés után feltételezhetô, hogy a frakciót létrehozó honatyák nem kívánják képviselni az RMDSZ programját", jelentette ki Székely Ervin. Az RMDSZ kilenc képviselôje "Polgári szárnyat" hozott létre a szövetség parlamenti csoportján belül, amely "ellenôrizni" fogja a szövetség programjának gyakorlatba ültetését és monitorizálni fogja a kormánypárttal kötött
megállapodást.

Kollégiumátadás Beregszászon

Mádl Ferenc magyar köztársasági elnök és Anatolij Kinah ukrán miniszterelnök csütörtökön Beregszászon felavatta a Kárpátaljai Magyar Tanárképzô Fôiskola kollégiumát. Az 1994-ben alapított Kárpátaljai Magyar Tanárképzô Fôiskola (KMTF) kollégiuma magyarországi segítséggel alig egy év alatt készült el. Avató beszédében a magyar államfô kiemelte: nagy jelentôséget tulajdonít annak, hogy Ukrajna lehetôségeihez mérten mindent megtesz annak érdekében, hogy a kárpátaljai magyarság jól érezze magát. Az együttmûködés jegyében Magyarország is sokat tesz a határon túli magyarság boldogulása érdekében - tette hozzá. A magyar köztársasági elnök arról biztosította nagyszámú hallgatóságát, hogy a kedvezménytörvény a támogatás sok formáját nyújtja majd a határon túl élô magyarságnak.

Magyar importtilalom a kínai élelmiszerekre

Behozatali tilalmat rendelt el péntektôl a kínai élelmiszerekre és takarmányokra a magyar állategészségügyi hatóság - tájékoztatta az MTI-t a szakminisztérium. Az országos fôállatorvos közölte: a magyar importtilalom hasonló az unióban alkalmazott korlátozásokhoz. Ez annyit jelent, hogy minden Kínából származó élelmiszert, illetve takarmányt tilos behozni Magyarországra, kivéve a tengeri halkészítményeket. Ez alól azonban kivétel a garnéla rák. Jelezte azt is, hogy az állati eredetû belek behozatala is tilos. A fôállatorvos tájékoztatott arról is, hogy a Nyugat- Európából származó csirkehúst és belsôséget csak úgy lehet Magyarországra behozni, hogy azok mellé állategészségügyi hatósági bizonyítványt csatolnak, amely igazolja, hogy az élelmiszer fogyasztása biztonságos és a laboratóriumi vizsgálatok eredménye negatív.

PRM-kezdeményezés

A Nagy-Románia Párt (PRM) csütörtökön kezdeményezést nyújtott be a képviselôházban az egykori Nagy-Románia helyreállítását sürgetve. A párt Besszarábia elnevezésû kezdeményezése felszólítja a román kormányt, hogy támogassa a Pruton túl - a Moldovai Köztársaságban - élô románokat "a román nép újraegyesítéséhez kedvezô nemzetközi konjunktúra távlatában". A PRM arra is felszólította a román kormányt, hogy dolgozzon ki egy nemzeti stratégiát a Moldovai Köztársasággal való integrációról a gazdaság, a kultúra, a tudomány és a sport terén, hogy ezzel biztosítsák "a román nép békés úton történô újraegyesítését természetes határain belül". A párt a román külügyminisztériumtól elvárja, hogy ellenôrizze, miként biztosítják a Moldovai Köztársaságban és az Ukrajnában élô románok jogait az anyanyelv használata, a kultúra, a vallásgyakorlás, az oktatás terén. A PRM követeli, hogy a külügyminisztérium minden parlamenti ülésszak kezdetén számoljon be az ellenôrzés tapasztalatairól. A párt felszólította az oktatási, a kulturális és a pénzügyminisztériumot, hogy nyújtson támogatást a Moldovai Köztársaságban és az Ukrajnában élô románoknak. A képviselôház elnöke közölte, hogy a jövô hét elején döntenek az indítvány tárgyalásának idôpontjáról.

Svédországban gyermeket is fogadhatnak örökbe homoszexuális párok

A svédországi homoszexuális párok a jövôben benyújthatnak kérelmet gyermekek örökbe fogadására. A svéd igazságügy- minisztérium közlése szerint a kormány által csütörtökön elfogadott törvénytervezet értelmében egy meleg pár adoptálhat gyermeket, illetve arra is van lehetôség, hogy az egyik fél örökbe fogadja a másik gyermekét. Javasolták azt is, hogy homoszexuális párt kijelölhessenek gyermekfelügyeletre. A kormány most arra vár, hogy a szülôkérdést véglegesen rendezzék, mielôtt engedélyezné, hogy leszbikus párok mesterséges megtermékenyítésben részesülhessenek a közkórházakban - tette hozzá a minisztérium szóvivôje. A törvényt még jóvá kell hagynia a svéd parlamentnek, a Riksdagnak, de ennek valószínûleg nem lesz akadálya, mert a többséget élvezô szociáldemokraták már támogatásukról biztosították. Az új rendelkezések a tervek szerint jövôre lépnek életbe.

94 holttestet találtak meg a Kurszkban

A szerencsétlenül járt Kurszk orosz atom- tengeralattjáró 118 fônyi legénységébôl 94-nek a holttestét találták meg. Ezt az orosz haditengerészet Északi Flottájának katonai ügyésze közölte csütörtökön az ITAR-TASZSZ-nak adott nyilatkozatában. Vlagyimir Mulov ezredes hozzátette, hogy 90 holttestet azonosítottak és küldtek el a hozzátartozóknak. Már nincs remény arra, hogy megtalálják a Kurszk többi tengerészének tetemét - ismerte el. A Kurszk 2000 augusztusában, hadgyakorlat közben robbant fel a Barents- tengeren, mindeddig pontosan nem tisztázott okokból. A tenger mélyére süllyedt tengeralattjárót (pontosabban a hajótest nagyobb részét) hosszú elôkészületek után tavaly októberben emelték ki a vízbôl és szállították a Murmanszk közelében fekvô roszljakovói flottabázis szárazdokkjába. A tervek szerint a Kurszk leginkább megrongálódott orr- részét, amelyben torpedók és rakéták is vannak, csak idén nyáron emelik ki a tengerbôl.

551.000 dollárért kelt el az Extra

Hosszú huzavona és zárva tartás után csütörtökön elkelt a Marosvásárhely fôterén található Extra élelmiszerüzlet. Mint Gál Imola, a polgármesteri hivatal igazgatója elmondta, az üzlethelyiségért 270.000 dollár kikiáltási árról indulva több cég szállt versenybe, végül 551.000 dollárral (plusz HÉA) a Rosenberg cég nyert a Paneuro, a Minion és a Silvana ellenében. Az összeg 30 százaléka az államot illeti, a többi a polgármesteri hivatal kasszájába kerül. Az árverés feladatfüzete értelmében az új tulajdonosnak 100.000 eurós befektetést kell végeznie és száz személyt kell foglalkoztatnia.

Módosítást kér a képviselô

Kerekes Károly parlamenti képviselô közbenjárt a kormánynál a 3 éves építészeti technikumot végzettek érdekében. Kérte, hogy kormányrendelettel szüntessék meg az építész-technikusokat érintô korlátozást, hogy újra visszanyerjék a tervezéshez és tervezési dokumentáció aláírásához való jogukat, legalább a kisebb jelentôséggel bíró, a védett övezeteken kívül levô épületek esetében. Az 1991. évi 50-es törvény módosítása alapján jelenleg csak mûépítészek, mérnökök, és almérnökök tervezhetnek és rendelkeznek aláírási joggal - nyilatkozta a képviselô.

Sok az igénylô, kevés a pénz

Nyárádszereda községben január 31-ig 380 személy nyújtott be kérést a 416-os számú törvény által garantált minimáljövedelem igénylésére. Az iratcsomók átvizsgálása után 355 maradt elbírálásra, végül is 323 esetet hagytak jóvá. A szociális segélyre kifizetendô összeg januárra 436 millió lej. Szûcs Emese szociális asszisztens elmondta, hogy ugyanerre a hónapra gázpótlékra még 82 millió lejt igényeltek.

Nyilvános vita

A Pro Biciclo Urbo Egyesület nyilvános meghallgatást szervez a marosvásárhelyi Predeal és Liliom utcákban zajló közlekedés okozta lakóhelyi gondokról. Az említett utcák lakóit, illetve az ott dolgozókat várják, mondják el a forgalom miatti panaszaikat és javaslataikat a szervezet Liliom utca 22. szám alatti székhelyén ma 13 és 18 óra között.

Megjelent a Dobbantó

A Marosvásárhelyi Unitárius Egyházközség Dobbantó címû gyermeklapjának második számát veheti kézbe az olvasó. Az igényesen megszerkesztett lap meséket, verseket, marosvásárhelyi gyerekek írásait, rajzokat tartalmaz. A lap megvásárolható azokon az újságstandokon, ahol magyar nyelvû kiadványok kaphatók.

Irodalmi verseny

Idén immár második alkalommal hirdet német nyelvû irodalmi versenyt Németország bukaresti követsége. Részt vehetnek tanulók és egyetemisták. A beküldött német nyelvû szöveg, amely lehet riport, anekdota, elbeszélés, terjedelme legtöbb négy A4 oldalas, 1,5 cm sortávolságú kell legyen. A versenyzôknek fel kell tüntetniük a teljes nevet, lakcímet, az iskola vagy egyetem nevét, az osztályt vagy évet és az életkort. A dolgozatokat március 28-ig várják Németország bukaresti nagykövetségén. Cím: Deutsche Botschaft, Stichwort: "Einfach unwiderstehlich", Str. Rabat nr 21, 71 272 Bucuresti. A nyertesek németországi utat és más díjakat nyernek. Bôvebb tájékoztatást a marosvásárhelyi Népi Egyetemen nyújtanak.

Versmondó vetélkedô

Ma délelôtt 9 órától a marosvásárhelyi 16-os Számú Általános Iskolában körzeti versmondó versenyre kerül sor. A versenyre hat iskola harmadik osztályos tanulója nevez be: a marosvásárhelyi 6-os, 7-es, 8-as és 17-es Számú Általános Iskola, a gernyeszegi és a körtvélyfájai általános iskola.

Elôadássorozat

Február 11. és 17. között a marosvásárhelyi Ludasi utcai templomban Kicsoda nekünk Jézus? címmel Zila Péter magyarországi, fóti lelkipásztor tart igehirdetési sorozatot minden este 6 órától.

Halálos baleset

Tegnap éjszaka egy órakor a 15-ös számú országúton Kerelôszentpál és Recsa között a 30 éves Gorj megyei Pupaza Ioan az SJ-01-UIT forgalmi rendszámú pótkocsis tehergépkocsival, amely a Flitexim COM Kft. tulajdona, ködben, rossz látásviszonyok miatt elgázolta a 43 éves szentpáli illetôségû Pal Ioant, aki szabálytalanul közlekedett az úttesten.

Eltûnt

Tavaly november 21-én Nyárádgálfalva községbôl eltûnt az 52 éves Miclea Saveta. Ismertetô jelei: 1,60-1,65 m magas, szikár testalkatú, barna hajú. Eltûntekor szürke kabátot, fekete nadrágot, sötét szoknyát, barna csizmát és kötött sapkát viselt. Akik tudnak róla, értesítsék a legközelebbi rendôrôrsöt, vagy a megyei rendôrparancsnokságot, telefon 133-326, 143-as mellékállomás.

Körözött személy

A marosvásárhelyi rendôrség körözést indított a marosvásárhelyi illetôségû 39 éves Apostu Marian Eugen ellen, aki kivonta magát sikkasztás miatt elrendelt bûnügyi eljárás alól. Ismertetô jelei: magassága 1,70, sovány testalkat, szôke haj, ovális arc. A nyomravezetôk értesítsék a legközelebbi rendôrôrsöt, vagy a marosvásárhelyi rendôrség diszpécserszolgálatát. Telefon: 955.

Néprajzi tanfolyam

A Marosvásárhelyi Népi Egyetem új évfolyamot indít a néprajz szakon, 2002. február 16- tól, felnôttek számára. Az említett idôponttól ez év július 13-ig - minden szombaton de. 10.30 és 14.30 között - összesen 80 tanórán vehetnek részt az érdeklôdôk. A tanfolyam elvégzését követôen a hallgatók állami oklevelet szereznek. A tananyagot a magyar nép ôstörténete, népviselete, népmûvészete illetve népköltészete képezi. Érdeklôdni a Rózsák tere 57. szám alatt lehet.

Irsai Zsolt képzômûvész

"Van valami hallatlan tragikum, de ugyanakkor ezt kiküszöbölendô lehetôség abban a magányosságban, amit egyéniségnek, pontosabban egy névnek hívnak."

(Nagy Albert: RÓZSIKAÉDES!
Önéletrajzi levél, Kolozsvár, 1945. december 6.)

Nagy Albert 1902. október 5-én született Tordán. Érettségi diplomát Kolozsváron, az Unitárius Kollégiumban szerez 1921-ben. Budapesten Réti István festôiskolájába iratkozik, késôbb felveszik a Képzômûvészeti Fôiskolára. Rudnay- tanítványnak vallotta magát. Elsô eszményképei Paál László és Munkácsy Mihály voltak, majd Szônyi, Bernáth Aurél és Aba-Novák munkássága kötötte le figyelmét.

A fôiskolán tapasztalt merev "aka-démikus" szemléletmód bántotta, túl szegényesnek találta a lehetôségeket. Érezte, tudta ha igazi mûvész akar lenni, eredetiben, "a mûvészet földjén" kell megismernie a nagy mûvészelôdök munkáit. A "mûvészet földje" számára Itália, 1926-ban indul útnak. Az élmény döbbenetes, másfél évtizeddel késôbb írja: "Tényleg Hetedhétországban éreztem magam, ez a meseszerûség meg is érzik munkáimon. De meg fog érzôdni mindig. Ezzel a hálával tartozom Olaszországnak."

Hogyha igaz, azaz használható a képlet miszerint Európa északi részein mindig is a rajzosabb szemléletmód érvényesült, a délebbi régiók a pikturálisabb formai világot jelentették: igazán szerencsésnek mondhatjuk az ízig-vérig festô Nagy Albert találkozását az olasz reneszánsz-barokk világgal, valamint a huszadik századi olasz szürrealista- expresszionista plasztika kibontakozásával. Ez a délebbi szürrealizmus, pikturálisabb expresszionizmus szolgál alapul Nagy Albert mûvészetének szakmai kibontakozásához.

Tizenegy éves (1926-1937) olaszországi tartózkodásáról leveleiben így fogalmaz:
" Többet meditáltam, mint dolgoztam, sokkal többet." Talán ez a magatartás tette lehetôvé, hogy hazatértekor, (Budapest 1937, Kolozsvár 1941) magával hozza Dante szellemét; a reneszánsz harmóniáját; Donatello, Massaccio, Fra Angelico, Piero della Francesca mûvészetét és nem utolsósorban az európai kortárs mûvészet jelrendszerét.

1941. Hazatelepszik Kolozsvárra, öccsééknél, Nagy Ernôéknél kap otthont.

Hosszú éveken át teljesen jövedelem nélkül van. (A sors égbekiáltó iróniája: az ember aki megalkotta, megépítette a "magyar Diogenész" hatalmas alakját, vásári rongybabák készítésébôl tengôdött.)

"A mûvészet egyik alaptulajdonsága az egyszerûség". Ez a korai felismerés törvényszerû "szilárd pont"-ként végigkíséri mûvészetét.

Sosem törekedett a felszínes, bravúros "lerajzolás"-ra, mindig a letisztult, egyszerû, de élô vonalvezetésre törekedett, egy mélyreszántó vonalat kutatott, amely képes "megrajzolni", strukturálisan építeni, egy olyan rajzosságot alkotott, amely a legbelsôbb feszültségeket is képes felszínre hozni. Munkáinak monumentalitása talán ennek a nagy horderejû vonalnak is köszönhetô. Kevés úgynevezett elôtanulmányt rajzolt (modell után szinte egyáltalán), inkább "csak" foglalkoztatta, azaz meditálva kereste a vonalat, hosszadalmasan "kihordta", mihelyt megszületett friss, életerôs, távol még az izzadtságszag gyanújától is. Ez a sosem léha könnyedség munkásságának egyik erôssége. A "primitív, kétbalkezes" vonal szilárd kapocsként a huszadik század (Gauguin, Chirico, Morandi) mûvészetéhez köti Nagy Albert vonalvezetését, rajziasságát.

Mûvészetének igazi támpillére a színek lüktetô harmóniája, erdélyi piktúránkban talán a legmeggyôzôbb színharmónia ez. Sosem öncélú csilingelés. A színek halkszavúsága mögött Hemingway tengere morajlik.

A FEKETE ijesztô mélységbôl emel felszínre fény sosem látta színeket, a FEHÉR kozmikus dimenzióba öltöztet - e két csoda mozgatja Nagy Albert színvilágát. A színek életét hihetetlen gazdag ecsetkezelés, rafinált felület teszi IGAZZÁ (egy Nobel-díjas tudósunk mondta volt: ami nyilvánvaló, az nem is igaz, igaz az, ami egy kutatás, egy hosszú út eredményeként jelenik meg.)

A Nagy Albert-emlékkiállítás a marosvásárhelyi unitárius egyházközség tanácstermében, február 27-éig tekinthetô meg.

A kiállított mûvek jegyzéke:

"VÁSÁRLÓ" 1965 o. v. 535x465 mm

"ANYASÁG" 1969 o. v. 425x535 mm

"BÜFÉBEN" 1967 o. v. 465x450 mm

"MI HÁRMAN A TENGEREN" 1968 o. v. 1430x1475mm

"TÉL A MI UDVARUNKBAN" 1968 o. v. 705x695 mm

"CANTATA II" 1969 o. v. 1360x1590 mm

"ELÉGIA II" 1966 o. v. 900x950 mm

"ANYASÁG" ("ÔSI REFLEX") 1965 o. v. 855x875 mm

"HUZAT" 1965 o. v. 805x705 mm

"TRÉFA" 1974 o. v. 670x710 mm

"ÜNNEP" 1968 o. v. 905x955 mm

"LEÁNYANYA" 1965 o. v. 910x775mm

"ÚJJÁÉPITÉS" 1947 o. v. 975x865 mm

"JÁKOB HARCA" 1969 o. v. 1270x1430 mm

"DÁVID FERENC" o. v. 950x900 mm

"CSENDÉLET" 1968 o. v. 705x695 mm

"A JÖVÔ HITÉBEN" 1966 o. v. 910x775 mm

Ki szûknek érzi a mindenséget:

teremt.

Így szokik a föld a rendhez,

Földhöz a Rend.

Bolond festô! hát ilyen fénytelen-

színtelen a világ?

ezért súrolták-csiszolták

évszázadokon át?

Hát igen: add azt, ami van, ahogy van,

hallihó nélkül, mellveretlenül:

mert minden többet jelent, mint ami,

hisz semmi sincs egyedül.

Bolond festô, te jól tudod,

hogy nincs, sosincs közöny,

hogy Napok égnek minden szemben,

minden utcakövön,

s csakugyan ilyen szürke, seszínû

ez a mégis-derûs ég!

Ideje, hogy a világ megtanulja:

mi az egyszerûség.

Ki szûknek érzi a mindenséget:

teremt.

Így szokik a föld a rendhez,

Földhöz a Rend.

(1963)

Apám íróember is volt, aki az Arany-Petôfi vonalon mondotta el Torda, gyerekkori lakóhelyem eseményeit. És mivel ez a város egy nagy kiterjedésû paraszti tartomány központja, és apámnak az a szokása, hogy a legjelesebb népi irodalomból gyakran olvasott fel családjának, érthetôvé teszi a vonzalmam az egyszerû és természethez közel álló embertípus iránt. Ezt az emberfajtát egyben a legegészségesebbnek is tartom, és véleményem szerint a modern mûvészet csak akkor kerülhet ki zûrzavarából, ha nyílt és szemet meggyôzô becsületességgel merít ebbôl a tiszta forrásból. Igaz, hogy napjainkban könnyen adódnak vészjósló gondolatok, például fôleg az egész emberiség uniformizálódásának a veszélye, a technika magas fejlettsége folytán, úgy érzem azonban, hogy ez a veszély nem olyan nagy, hiszen a Föld földrajzi felülete sokkal variáltabb annál, hogy ne tudná gazdagítani a végtelenségig a különbözô tájakat lakó ember gondolkodásmódját és így mûvészetét is. A hitleri lombikember szörnyû és beteges túlzásait éltük át a legutóbbi háborúk alatt, és sajnos, hogy világszerte még ma is jelentkeznek ellentétek, különös módon kényszerítve mindnyájunkat erre a kérdésre: hol van a józan ész?…

Próbálom magam beleélni annak az ûrhajósnak a bôrébe, aki visszatérve a szörnyû kietlenségbôl a földre, szilárd talajt érez a lába alatt, és még lélegezni is tud hozzá, oxigénpalack nélkül. Íme a nagy egyszerûség: elérkeztünk a természetes lélegzetvételhez, mely a mûvészetnek is legfôbb erénye. Az egyetemes emberi szolidaritás kell hogy átvegye a modern ember történetének az irányítását is, más szóval a közösségi szellem. (…)

Ezek a gondolatok azok, melyek segítenek élményeim és témáim megválasztásában. Ha kilépek a kapun, igyekszem azokat a tüneteket és motívumokat, emberi jegyeket feldolgozni, amelyek a bajok és ellentétek kiküszöböléséhez kell hogy vezessenek.

(1961?)

Képeket néztünk. Ott volt Derkovits, József Attila,

ott voltak a képek: az Építôk, a Lakatos, az Asztalos.

A Ruhát teregetô asszony a Mama-verset idézte,

de itt a ruhák nem keringtek fényesen suhogva -

az asszony a kötélhez csomózta a lepedôket.

Így kötözi, csomózza a valósághoz Nagy Albert a képeit

s minket a képekhez a döbbenet.

Egy csecsemô tág kék szemén át ránk meredt

a szervetlen anyagig, a kezdetekig az élô világ

millió év távlatából kitekintett

s a festôvel együtt megláttuk mi is.

A gyermek keze ügyében ott volt a földgömb:

kéken a világ

s ikertársa meleg barna szemére

a fotel barna karfája rímelt biztatóan.

Az emberré szépült anyag - egy képen -

ott állt elôttünk meztelenül

s mint a képen, bennünk is testté oldódott a lélek

tudattá keményedett a test.

A szoba, ahol a képeket néztük

olyan egyszerû volt

s a festô is,

hogy megláttuk törékeny életét is

a képeken át:

a kemény kék reggeleket,

a lágy barna estéket, amiket mûtermébe fogad,

kinéztünk vele millió ablakon át

az anyagi, emberi rendbe,

értelemmel teltek meg a tárgyak,

a malter, az üveg, a fák mind megmutatták arcukat,

s felénk fordultak az emberi arcok.

Ez a világ. Szóltak a színek

fehéren, kéken, barnán, pirosan,

ez a világ, mondták a képek

s mi meztelen szívvel néztük

s lassan törvénnyé szilárdult bennünk a döbbenet.

(1963?)

Nagy Albert

A tulajdonképpeni indítóokom erre egy kielégítetlenül maradt gyerekálom volt. Mindig vágytam (s ez tényleg rendkívüli vágy volt) egy gôzgépre, de egy angyal sem lepett meg vele soha. 32 éves öreg fejjel gondoltam, most vagy soha, a szálak éppen jól fonódtak itt össze. Úgy karácsony elôtt két hónappal hozzáfogtam a dologhoz, beszereztem a szükséges alkatrészeket, minden arányérzékem, festôi tudásom és tömeg és anyag iránti rokonszenvem elôszedtem, és tényleg "remekmûvet" csináltam. Részben szándékosan is belemelegedtem a végletekig ebbe a munkába, azért, hogy megértsem és érezzem a gép s a holt anyag lényegét, így próbálva meg magamnak egy olyan festôi stílust szerkeszteni, amely legalábbis többé-kevésbé megállhat a Gép mellett is. Talán képeim szerkezetében felfedezhetô ebbôl valami.

De hát mirôl is van itt szó? A téma annyira súlyos, hogy értelmesen hozzá sem tudok szólni, és így ráhagyom a hivatásos filozófusokra meg esztétikusokra. Ezen a kérdésen áll vagy bukik a mûvészet; vagy áll és bukik a Gép…

El-elszakadó esôszálakon

rángatja szomjas lúdjait az Úr.

Ki lesz vajon, kit fel a mennybe von,

s ki lesz, ki puffanva a földre hull?

Itt lent a hideg kukoricaszem,

s ott fent az Isten lángoló szeme,

kettészakít már örök szégyenem.

hogy élni, szólni, szállni kellene,

de nincsen szárny, csak tollak özöne,

sok-sok lúdtoll, mi verset írni jó,

és türelmetlen már a fennvaló,

nem telik bennünk semmi öröme,

ledobja hát végül zsinórjait,

s hagyja sárban fürödni lúdjait…

(1989)

Begerjedve egy ország

"Tapsolj - mondta - ne kérdezz!"

parancsban szólt csak hozzád.

Vén zászlótartók vérmes

magányáról a rozsdát

is kész lenyalni érdes

nyelvével ma az érdek.

Latrok memóriája?…

Csak a holtakat ébreszd.

A masinán zihálva

vágtatott a tíz ujjad;

a zilált rend hiába

parancsolta, hogy fújjad

s szemed közé port hintett.

Csak azt, sohase újat!

A méltóság hatalma,

a bûvös körön kintebb-

esôt is betakarja.

(Mint kút kávája intett

letört betûkkel karja

az írógépeinknek.)

Vizek kardéle húgyrongy-

maradványokra mint egy

kiéhezett eb úgy ront.

Kaparjuk sebeinket.

Mind, ki kiválasztattál:

kész a halottas inged!

Úristen elparentált

fiai, (l)égi postán,

kukacbélyeg-garantált

oszlásnak indult "ostyán".

Mihaszna, elgurult szem!

Ha nem hullsz ki a rostán? -

Nem menekülsz meg úgysem.

Este kilenc körül lehetett. A királykôi Kaller püspök utca aljában kitettem egy házaspárt és fordultam volna vissza a taxiállomásra, amikor kopogtak a jobb oldali ablakon. Odapillantok: egy fehérnép. Intek neki, üljön be. Kinyitja az ajtót és beszól:

- Jó estét. Szabad ön? Jobban megnéztem: finom vonású, szép, kellemes arcú és öltözetû harmincas lehetett. A ritka látványtól szinte rávágtam: hamarosan, mert éppen válok, de csak visszakérdeztem:

- Rám, vagy a taxira érti? Kissé elpirult, elmosolyodott. Ilyen szépet is rég láttam, nagyon jól állt neki.

- Természetesen a taxira - mondta halkan, nevetve.

- A taxi is, én is szabadok vagyunk.... egy szabad országban. Parancsoljon, hová akar utazni? Beült az anyósülésre.

- A Virág utcába, Hólakára (ez Királykô egyik félreesô része). Továbbra is kedvesen mosolygott. Tévedéseket elkerülendô, még megkérdeztem:

- Rendelt taxit?

- Nem. Csak láttam, hogy itt megállt, gondoltam, kicsit kényeztetem magam, nem gyalogolok tovább. Közben indítottam.

- Nagyon jól tette. Biztosan nem rendelt taxit? - aggályoskodtam. - Telepátia útján sem? És a szemébe néztem. Kissé megdöbbent, enyhe mosoly bujkált ajka szegletében.

- Hát az lehet.... Tudja, épp arra gondoltam, milyen jó lenne, ha jönne egy taxi és rá egy percre maga megállt mellettem.

- Természetesen. Mert én meg telepátia útján rendeltem egy kedves utast - hazudtam kegyesen, hogy egy kicsit ugrassam.

- Igen? Ez érdekes - mondta kétkedve. Erre elmeséltem egy esetet Frankfurtban, amikor gondolatban tényleg rendeltem utasokat magamnak a visszaútra és... bejött. Igen-igen örvendeztem. Ez a mostani sajnos csak blöff volt, de láttam, hogy jólesik neki. Végighallgatta mesémet és jött az, ami ilyenkor beszédes kedvû utasaim esetében elôbb-utóbb mindig bekövetkezik. Megkérdezte, milyen náció tagja vagyok, idegen hangsúlyomból nem tudja kitalálni. Mikor hallotta, hogy magyar, még jobb kedve lett, látszott rajta, hogy kellemes emlékei vannak a magyarokkal kapcsolatban.

- Igen?... Tudok ám egy dalt, magyarul - közölte kedvesen.

- Na ne mondja! Tényleg? - azt hittem, ugratni akar.

- Komolyan! Elénekeljem?

- Hogyne! - és hegyezni kezdtem a fülem, vajon milyen szörnyûség következik. Semmiféle szörnyûség nem következett, hanem rázendített szép, mûvelt énekhangon:

- Táfászi szhél, fizét árászt, firháághom, firháághom

Mithén máthár, thárshát fáláhszt, firháághom, firháághom

Háth én immáhr, khit fáhálásszhák, firháághom, firháághom

Thé énghémét, én thééghéédét, firháághom, firháághom."

Kevés olyan magyar él Németországban, akinek egy ilyen szép és kedves német nô magyarul énekel este a taxiban.

Kihúztam magam, megfeszült az ing a pocakomon.

- Ez igen! Gratulálok! Ugyan biza hol tanulta?

- Hát... Egy nyári táborban Magyarországon, ezelôtt tizenöt évvel. Nem, tizenhárommal - helyesbített rövid szünet után. Lehet, hogy így volt, de az is lehet, csak a nô szólalt meg benne, nehogy félreszámoljam az éveket...

- Nagyon szépen énekelt! És a szöveg is helyes - próbálkoztam, mint La Fontaine mesebeli rókája a hollóval, tovább udvarolni.

- Tudja, mit jelent a szöveg?

- Tudom. És lefordította, majdnem szóról szóra. Hát ez igen jó nyári táborozás lehetett, ha ennyire jól emlékszik erre a dalra.

- Tud mást is magyarul?

- Sajnos nem. Szerettem volna megtanulni, de nem jött össze... Nem firtattam, mi nem jött össze. Éreztem, hogy itt már nem szabad tovább kíváncsiskodnom, meg azt is, hogy szimpátiája nemcsak személyesen nekem szól, hanem általában a magyaroknak, egy szerencsés magyar legényben megtestesítve, aki azóta talán már többszörösen nem legény... Szívélyes üdvözletem neki ezúton a messzi távolból. Visszahúztam tapogatózó, udvarlásra kieresztett lélekcsápjaimat. Ott álltunk a Virág utcában, a háza elôtt. Fizetéskor még megajándékozott egy mosollyal és eltûnt a kapuban. Azóta sem láttam. Sajnos. Viráágutca, zsááákutca..., dúdolgattam az elôbb hallott dallamra, miközben megfordultam és leereszkedtem a rétfürdôi útra, vissza a taxiállomásra, újabb ismeretségek felé.

Felsômedvés, 2000. március

Az ember gyermekkora aranyidejében megismert legkedvesebb tanárától, gyermeki hitben fogant, tiszta lángként ôrzött eszményétôl nem nagyon tud megválni. Búcsúról szó sem lehet, hiszen vigasztalóbb elképzelni, hogy ô, Kozma Béla most is, avagy most igazán belelát a szívünkbe.

A fájdalom kimondása enyhíti a kínt, tanultuk tôle magyarórán zágoni Mikes Kelemennel, Vörösmarty Mihállyal, Móricz Zsigmonddal, Ady Endrével, Szilágyi Domokossal ismerkedve. Azt is tanultuk, hogy amit szavaink kincsestárával ki tudunk fejezni, az csak a jéghegy csúcsa.

Mekkora gôg és micsoda tévedés a tanítványnak azt képzelni, hogy a tanár összes dicsérete és buzdítása s hozzá fûzött elvárása százszázalékosan a valóságból, a tanítvány személyébôl nôtt ki, és nem inkább a legjobb lehetôségek elôhívásának érdekében, és "csupán" szeretetbôl, ami nem érdem szerint osztatik! Azt hittem, van, mindig van még valami feladat és megvalósítanivaló, mielôtt Kozma Béla elé állhatok…

Mondjátok, hogy nem igaz, hogy csak éppen elkéstünk lázasan várt és áhított óráinak egyikérôl. Elkéstünk, mivel dolgunk volt: kispolgári módon tízóraiztunk, és meglestük a nagy Ôt, Kozmát a földszinti cellabüfében, feszes háttal ült és várta a feketekávéját, no meg a szolgálatos varjakat- verebeket, hogy mindent elôre tudhasson rólunk, és valami zseniálisat játszottunk az udvaron, és a lépcsôn felfelé teljes gôzzel belerohantunk, bele Kozmába, és a büszke ámulattól megnémultunk napokra, és ott felejtettük magunkat a felhozandó kötetekkel a könyvtárban, és tornaóránk volt, minthogy a Papiuban a magyarórák tornaóra után következtek, hetedik, nyolcadik, utolsó óraként, vagy hajnal elôtt, és Kozma által jó elôre tudott és megengedett módon udvaroltunk, udvaroltattunk magunknak, és képzelt magányunkba kicsit becsavarodtunk, és a pad tetején csücsülve unatkoztunk, és verset írtunk, és matekeztünk, és verekedtünk, sírtunk és üvöltöztünk, és a diri hívatott, és hazaugrottunk hajpántért, karszámért, pontozófüzetért, dolgozatfüzetért, és beugrottunk végre a borbélyhoz, és a hetes elfelejtette letörölni a táblát, és lyukasóránk volt és fogalmunk sincs, hogy hol és hányan maradtunk a vártán.

Micsoda? Halljátok, feleim: Micsodaaa? Így ijeszteget, a szent irodalom és a többi kimondhatatlan szent dolgok nevében. Tapintatos intéseivel mindig pontosan oda céloz, ahol valami bûzlik Dániában, ahol valami rothadásszagot érez - s mi önfeledten adjuk át magunkat a minden hájjal megkent nevelô csodatevéseinek. Valamelyikünk el is nevezte szanatóriumnak a magyarórát. Kiváltságosok voltunk, hogy a rideg és elitnek nem nevezett Papiuban ô volt a magyartanárunk, s hogy nagy bolyais, igazgatói múltjával, doktori fokozatával a zsebében, bennünket már általános iskolában tízéves korunktól formált, csiszolt, szeretett - és tisztelt. Kicsiny szôlôszemek a napsugártól, naponta érlelôdtünk, gyarapodtunk általa. Tudjátok, feleim, Kozma Béla próbálta nekünk megjeleníteni azt a már-már kiveszôfélben lévô intézményt, amely a szent tudás által emberségre nevel és cselekvô közösséget kohol.

Finom szavai megrendítôen szépek, kicsengetés után még nyújtanánk a megható pillanatot annyiszor. Nyers szavai a derülésen túl arra valók, hogy gátlásainkat, félelmeinket feloldják. Kellemetlenül egyértelmû felelôsségre vonásai közben soha, soha, soha meg nem aláz és meg nem szégyenít. Ô Kozma Béla. Visszafogottan öltözködik, rezzenéstelen arccal ontja csalafinta ötleteit, a világ s a diáklélek rendjének erôsítésére ismétli ezerszer bevált szófordulatait, s várja türelemmel botrányosan kavargó indulataink lecsendesedését, keze fejét a katedrán felénk fordítva nyugtatja. Nézzük a két kezét, ahogyan kérdez és ahogyan súg, vagy verset elemez, mondatot boncol, lapot fordít, ahogyan mérlegeli tudásunkat, aztán dönt, ahogyan irányítja a parázs vitákat, gondolkozik, dicsér és lélekben megsimogat. Mennyire szeretnénk sötét szemüvege mögé látni, amikor ravaszkás-komolyan ránk néz. Senki nem tisztel ennyire minket tanáraink közül, és egyáltalán, senki nem beszél velünk így, bármirôl, mindenrôl a közös felfedezés izgalmával és a vegytiszta öröm tüzével. "Ezt csak ennek az osztálynak mondom el. Yes, erre itt, éppen most jöttünk rá közösen." Mert igenis fájjon a tudatlanság, a hanyagság, s mert minden könyvnél izgalmasabb a két lábon járó tollatlan állat, az ember. Éppen Ôtôle halljuk ezt, aki a nyelv és irodalom tanítására tette fel életét.

És tudjátok, a nagy varázsló Kozma Béla úgyis beenged játékká enyhülô szigorral, be a mindig meglepetésekkel, kihívásokkal és mókásan ismétlôdô rítusokkal teli órájára. Hogy mienk legyen a legnehezebb munka, a játék, a verítékszagú, az aranyesôs, a felnôtté cseperítô, a gyermekké derítô, az agytekervény-próbáló, a spenótevô, a megrendítôen szép, az elmerengô, a kacagós, a bátorító, az ôszinte, az ellentmondásokat tûrô-követelô, a gerincünket egyenesítô, a bennünket megtisztelô és az öntudatunkat ébresztô luxus, ô, a mi boldog alma materünk, Kozma Béla. Csupa nagybetûvel. És emlékeztek, amint buzgón szedjük a lábunkat helyünkre sietve, eldörög a jól ismert drámai megjegyzés, miszerint Temetés lesz!, és Akasztás lesz!. Persze nem hisszük, hangosan nevetünk, nagyon könnyû szívvel, és a Kozma Béla nyomdokában törhetetlen gerincre, kimûvelt koponyára, olthatatlan tüzû lármafára, értelmes emberi sorsra készülünk szert tenni.

És mégis újra és újra ott állunk leszegett fôvel. Bizony por és hamu vagyunk. "Az Isten árvaságra téve bennünket , és kivévé … közülünk a mi édes Urunkot és atyánkot. … Könnyhullatással esszük kenyerünket és olyanok vagyunk, mint a nyáj pásztor nélkül."

Vagy mégsem maradtunk ismét, mint annyiszor, "pásztor" nélkül? Hiszen utánozhatatlan akasztófahumorral te magad mondád, hogy micsoda kispolgári dolog a meghalás. Tény mindenesetre, hogy a szomorúságon túl a hiányérzetbôl feladatok fakadnak. Azt is Te mondtad, drága Tanár Úr, hogy a jó pedagógus ott kezdôdik, amikor kimegy a tanterembôl, s az osztály továbbra is úgy viselkedik, mintha jelen lenne.

Valamikor elhárítottad a viharfelhôket felôlünk, követted és egyengetted lépteinket. Felnôttünk azóta, és életünkkel osztályzatodra várnánk. Köszönjük a belénk oltott hiányérzetet, a jóra, szépre és igazra vágyakozást, a minden diákodnak egyaránt kijáró bizalmat és tiszteletet. A bátorság, a tehetség és a munka tiszteletét. Az volt a szabadság, ahogyan nevünk kimondtad, az volt a szeretet, ahogyan Te minket tanítottál biztonságot adó örömmel. Áldassék emléked és élj bennünk örökké. Ígérjük, hogy a lángot, a lángot nem hagyjuk kialudni. Ott leszel velünk mindenütt, ahol felelôsséget vállalunk és ahol hûségesen szeretünk. A Bolyaiban, a Papiuban, Marosvásárhelyen és mindenütt, ahol élünk és egyszer majd mi is meghalunk.

Szemle

150 éve született Ion Luca Caragiale. A România Literara idei 4-es számában a fôszerkesztô, Alex. Stefanescu Az 1952-es ünneplés címmel jegyez visszatekintô cikket. 1952-ben Sztálin még él, az ô hallgatólagos beleegyezésével állítja félre Gheorghe Gheorgiu-Dej néhány politikai ellenfelét, a kemény módszer híveit, akik régóta idegesítik; így tûnik el a politikai élet porondjáról Vasile Luca (Luka László), Ana Pauker, Teohari Georgescu. Félreállításuk azonban nem hoz enyhülést, ellenkezôleg, a kommunista párt fôtitkára egyik napról a másikra miniszterelnökké nyilvánítja magát, és buzgó sztálinizmusával tovább erôsíti hatalmát. * Számos író börtönben sínylôdik, egyikük, Ion Caraion késôbb így emlékezik: "1952-ben ólombányába küldtek Baia Spriera. Sok száz méterrel a felszín alatt találtuk magunkat. 29 éves voltam és 38 kilót nyomtam. A nagykalapács, amellyel az ércet törtük, 40 kilós volt." * Akik szabadon vannak, hallgatnak. Hallgat Lucian Blaga. Hallgat Ion Barbu. Hallgat Tudor Arghezi. Kevés olvasó észleli (el)hallgatásukat. Az irodalmi élet élénknek, termékenynek, sôt vidámnak látszik. Dolgoznak, publikálnak a háború elôtti írók, közöttük jelentôsek is, mint Mihail Sadoveanu, aki megfizette az adóját 1949-ben kiadott propagandista regényével, a Mitrea Cocorral (Mitrea cocor útja), úgyhogy most megjelenhet egyik fômûve, a Nicoara Potcoava címû "történelmi beszély". * A legtöbb új könyvet azonban a háború után jelentkezô raj írja. Marin Preda Desfasurarea (Sorakozó) címû novellája marxista-leninista álláspontról mutatja be az osztályharcot falun, Eugen Jebeleanu Balcescu címû poémájában a fôhôs a pártaktivisták ôseként jelenik meg, másik poémája, a Sahia falujában pedig az új rend "megvalósításait" emeli az égbe. Divatos a poéma, ez a hosszú elbeszélô (tan)költemény, amelyet rendszerint brosúra alakban nyomtatnak ki, hogy elférjen a kezeslábas zsebében. (Constantin Toiu késôbb megírja: az egyik kiadó buzgómócsing igazgatója külön rendelt egy ilyen kezeslábast, hogy pontos méretet vehessen a készülô brosúrákhoz.) * Sok fiatal író tûnik fe