Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Fodor-Florea purparlé

A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal tegnapi sajtótájékoztatóján heves szóvita alakult ki a polgármester és Fodor Imre között, amikor ez utóbbi a kétnyelvû utcanévtáblák kifüggesztése mellett kardoskodott.

Fodor utalt a 2001 februári tanácsi határozatra, amelyet még az új közigazgatási törvény megjelenése elôtt hoztak, s amelyet azóta sem tartottak be. Ekkor a polgármester kiabálni kezdett: "Ne keverjék össze a politikát a közigazgatással! Mindenki értse meg: ez az ország nem kétnyelvû és soha nem lesznek kétnyelvû táblák." Azt azonban megígérte: a lakóházak falaira rögzített utcanévtáblákra feliratozzák az utca valamikori magyar nevét is, de semmiképpen sem fordítják le a jelenlegi elnevezését magyarra. Fodor azt is nehezményezte, hogy a Víkendtelepen csak román nyelvû feliratok vannak.

- Két hónapja már, hogy naponta vitázom a polgármesterrel a fedett uszoda miatt - nyilatkozta lapunknak Fodor Imre. Elmondta: a polgármester végig eloodázta az uszodánál alkalmazott 8 munkás átvételét. A tegnapi sajtótájékoztatón kutyaszorítóba került: Fodor az asztalára tette a szerzôdést, mely szerint a hivatal alkalmazottaivá válnak ezek a munkások. Ez volt az uszodát jelenleg mûködtetô SERACOM egyetlen kikötése azért, hogy mától a polgármesteri hivatal tulajdonába kerüljön az uszoda. Fodor elmondta, ma végre aláírják a polgármesteri hivatal bizottsága és a SERACOM Kft. közötti protokollumot, mely értelmében a hivatal átveszi az uszodát. Ezt követôen fognak hozzá a felújítási munkálatokhoz, amelyekre 2,2 milliárd lejt már elkülönítettek a költségvetésbôl.

Aktuális

Elôször élt a szociáldemokrata kormány azzal az alkotmányos lehetôséggel, hogy egy törvénytervezetért felelôsséget vállalva, parlamenti vita nélkül próbálja érvényesíteni. Ezt a lehetôséget az elôzô kormány gyorsnak szánt (az más kérdés, hogy mennyire sikeres) gazdasági reformintézkedések esetében használta, az akkor ellenzéki PSD heves kritikáját váltva ki vele. Ezúttal azonban megfordult a kocka, s a tegnapi kormányzati felelôsségvállalást az immár ellenzékbe került PD és Liberális Párt fogadta vehemens ellenszenvvel.

A kritikusok leginkább hangoztatott érve, hogy a gazdasági életre oly nagy hatást gyakorló új munkatörvénykönyvet nem szabadna elintézni egy egyszerû igen-nem szavazással, kizárván ezzel az ellenzék lehetôségét, hogy módosító javaslataival hozzájáruljon a törvény javításához. A kormány ugyanakkor éppen ettôl félvén választotta ezt a megoldást. Számos törvény parlamenti vitája során születtek ugyanis olyan módosítások, amelyek teljesen kiforgatták az eredeti elképzeléseket, úgy, hogy a végsô változatra már saját elôterjesztôje sem ismert rá. Azaz fennállt annak a veszélye, hogy szakemberek munkájába kontárok szóljanak bele. Egy másik érv, hogy egy ilyen komplex törvény parlamenti vitája (ráadásul mindkét házban, amit aztán szinte bizonyosan az egyeztetô bizottság munkája, majd az egyesült házak végsô szavazása követett volna) rendkívül elhúzódna, a jogszabályra pedig minél hamarabb volt szükség.

Hogy az új munkatörvénykönyvre már égetôen nagy szükség volt, abban természetesen minden érdekelt fél megegyezik. Az egyre jobban körvonalazódó piacgazdasági viszonyok között az egykori Nagy Nemzetgyûlés által a hetvenes években elfogadott szocialista berendezkedésû jogszabállyal dolgozni anakronisztikus. Az új jogszabályt követelték tehát nem csupán az EU- integrációs törekvések, de a belföldi munkapiac szereplôi is. A nagy kérdés azonban, hogy a PSD-kormányzat képes volt-e valóban korszerû, az európai követelményeknek megfelelô jogszabályt alkotni, olyat, amelynek a módosítására hosszú ideig nem lesz szükség. Törvényszövegezô szakemberei ugyanis már számos esetben igazolták, hogy nehezen szakadnak el múltbéli beidegzôdéseiktôl. Hogy a mostani tervezet erôsen baloldali ihletettségû, azt az igazolja, hogy fôleg a szakszervezetek vannak megelégedve vele, míg a munkáltatók részérôl számos kritika hangzott el. A jogszabályra vonatkozó kétségeket ráadásul az is táplálja, hogy még egy-két nappal az elôterjesztés elôtt sem lehetett világosan tudni, hogy milyen változat kerül végül a parlament asztalára.

Minden vitatottságával, a legfontosabb érv a törvény gyors elfogadása mellett mégis az, hogy viszonylag hamar emelkedhet törvényerôre. A közelmúltban számos eset igazolta ugyanis, hogy a semmilyen jogszabálynál jobb egy olyan, amelynek vannak ugyan hiányosságai, de ezek idôvel korrigálhatók. A nosztalgiázásra valló kitételek pedig majd szükségszerûen kikopnak az európai integrációs folyamat során.

Szabályos kudarc

(MTI) Szinte biztos, hogy Szerbiában eredménytelen lett a vasárnapi megismételt elnökválasztás is: egy órával a szavazófülkék zárása elôtt a részvételi arány csak 41,6 százalékos volt.

A választást felügyelô, Központ a Szabad Választásokért és Demokráciáért (CESID) nevû szervezet szerint a választás komolyabb szabálytalanságok nélkül zajlott le.

A részvételi arány a nap folyamán mindvégig hajszálnyival alacsonyabb volt, mint a legutóbbi sikertelen választás második, érvénytelen fordulójában. A szavazóhelyiségek zárása elôtt egy órával, 19 órakor 41,6 százalékos volt a részvétel, míg két hónappal ezelôtt, október 13-án erre az idôpontra a választópolgárok 42 százaléka adta le voksát.

A legesélyesebb jelölt Vojislav Kostunica jugoszláv államfô úgy nyilatkozott, hogy az érvénytelen szavazásnak elsôsorban a rendezetlen választói névjegyzék az oka. Szerinte a kudarc elôrevetíti az elôrehozott parlamenti választást. "Szerbiában mindenki tudja, hogy miért fontos a választás, de a polgárok azzal is tisztában vannak, hogy a szerb kormány miért bizonygatja az ellenkezôjét, és a nemzetközi közösség miért gyôzködi ôket arról, hogy a kormánynak nincs igaza" - hangoztatta Kostunica.

Zoran Djindjic szerb kormányfô szerint a választási kudarc miatt nem bukik meg a kormánya. Úgy látja, hogy az ország megítélése szempontjából "nem lett volna rossz" ha érvényes lett volna az elnökválasztás. Djindjic szerint a kudarcért kizárólag Kostunicát és tanácsadóit terheli a felelôsség, s nem a kormányt, kormányzó pártszövetség (DOS), vagy pártját, a Demokrata Pártot. A kormányfô emlékeztetett arra, hogy a DOS kész volt a megegyezésre Kostunicával.

Nem hivatalos végeredmény szerint a vasárnapi megismételt szerbiai elnökválasztás érvénytelen volt, mivel a részvételi arány nem érte el a minimálisan szükséges ötven százalékot.

A választást felügyelô Központ a Szabad Választásokért és Demokráciáért (CESID) nevû szervezet adatai szerint a részvételi arány 44,8 százalékos volt.

A szavazópolgárok 57,9 százaléka Vojislav Kostunica jugoszláv államfôre, 36 százaléka Vojislev Soselj radikális pártvezérre és 3,4 százaléka Borislav Pelevicre, a Szerb Egység Pártja elnökére adta voksát.

A CESID nem hivatalos adatai régiókra bontva:

Belgrád - 45,4 százalékos részvétel; Kostunica 66,2, Seselj 28,4, Pelevic 2,2 százalék.

Vajdaság - 42,5 százalékos részvétel; Kostunica 54,5, Seselj 40, Pelevic 2,8 százalék.

Szerbia középsô része (Vajdaság és Koszovó nélkül) - 45,9 százalékos részvétel; Kostunia 56,3, Seselj 37, Pelevic 4,2 százalék.

Koszovó - 35,8 százalékos részvétel Seselj 56, Kostunica 40,7, Pelevic 2,7 százalék.

Az orosz hadsereg reformjára szólított fel hétfôn Moszkvában George Robertson, a NATO fôtitkára.

Az észak-atlanti szövetség elsô embere Szergej Ivanov orosz védelmi miniszterrel és Igor Ivanov külügyminiszterrel tárgyal Moszkvában, és részt vesz a májusban, Rómában létrehozott NATO-Oroszország Tanács megrendezésében sorra kerülô "A hadseregek szerepe a terrorizmus elleni harcban" címû konferencián.

Megfigyelôk szerint Robertson moszkvai látogatásának fô célja, hogy megnyugtassa az orosz vezetôket: a NATO újabb keleti irányú bôvítése nem fenyegeti Oroszország nemzetbiztonságát.

Robertson hétfôn az orosz és a nemzetközi üzleti körök képviselôivel találkozva arra hívta fel a figyelmet, hogy Oroszország és a NATO- tagállamok hadseregeinek struktúrája is még mindig azokra az idôkre emlékeztet, amikor egy esetleges III. világháború megvívása lett volna a feladatuk. A fôtitkár szerint ugyanakkor ma a hadseregeknek elsôsorban a terrorizmus elleni harcra és közös békefenntartó akciókra kell felkészülniük. "Kevesebb sorozott és több hivatásos katonára, kevesebb tankra és több korszerû harci eszközre van szükség" - fogalmazott Robertson. Értékelése szerint az orosz ipar alkalmas arra, hogy megfeleljen az új típusú hadsereg kialakításához szükséges követelményeknek.

A NATO-fôtitkár még moszkvai útja elôtt sikeresnek minôsítette Moszkva és a szövetség együttmûködését a tanács létrehozása óta eltelt fél év tapasztalatai alapján. Ezt nem mindenben osztják az orosz megfigyelôk: Leonyid Ivasov vezérezredes, a moszkvai politikai kutatások akadémiájának alelnöke szerint az orosz-NATO együttmûködés jórészt szavakban merül ki. A szakértô úgy vélte: a nemzetközi terrorizmus elleni közös fellépés nehezen képzelhetô el, már csak azért is, mert az antiterrorista küzdelem jórészt rendvédelmi és titkosszolgálati, nem pedig katonai feladat. Ivasov szavai szerint a NATO-tábornokok számára is érthetetlen, hogy katonai erôvel miként lehetne felszámolni a titkos terrorista sejteket. A tábornok-szakértô úgy látja, hogy a terrorizmus elleni harc ürügyén a NATO egyre nagyobb területekre hatol be Oroszország hagyományos érdekszféráiban.

Ennek kapcsán Ivasov leszögezte, hogy a NATO- és az orosz vezetôk kijelentései ellenében az újabb bôvítés nyílt nemzetbiztonsági veszélyt hordoz magában Oroszország számára. Meglátása szerint ugyanis a balti államokban már most megkezdôdtek az elôkészületek a NATO- légierô fogadására a három állam bázisain, és elôre nem látható problémákat vet fel, hogy miként lesz megoldható az orosz Balti Flotta, illetve a Kalinyingrádi területen állomásozó orosz haderô mozgása Litvánia, Lettország és Észtország NATO- csatlakozása után.

Az MKP a harmadik

(MTI) A választójoggal bíró szlovákiai polgároknak csupán a fele - 49,51 százalék - tartotta fontosnak, hogy részt vegyen a hét végi önkormányzati választásokon, ahol a Magyar Koalíció Pártja (MKP) eddigi jó pozícióit megôrizve 224 polgármesteri széket önállóan, szerzett meg, további tízbe pedig többpárti koalíciós kötelékben ültethet embert.

A rendszerváltás óta ez volt a legalacsonyabb részvételi arány. A városi rangú településeken csak 36,33, a falvakban 66,94 százalékos volt a részvétel. A legalacsonyabb részvételt Pozsonyban (27,38) és Kassán (26,68) jegyezték. A polgármesteri posztokért küzdô 236 pártkoalíció és önálló párt jelöltje, valamint függetlenek száma összesen 8600 volt. Közülük a legtöbb posztot (32,7 százalék) a függetlenek szerezték meg.

A második helyre (12,7 százalékkal) a Vladimír Meciar vezette Demokratikus Szlovákiáért - Néppárt (HZDS-LS) került, azzal együtt, hogy olyan fontos bástyáikat veszítették el, mint Trencsén vagy a pártvezér szülôfaluja, Ladomerská Vieska (Garamladomér), ahol Meciar öccse a 70 százalékos részvétel ellenére is a legkeveseb szavazatot kapta, és nála még a saját felesége, Meciar sógornôje is jobban végzett: mindkettôjüket a szlovák kormánypártok koalíciós szövetségének jelöltje körözte le.

A nyolcszázalékos eredményével harmadik helyen végzett Magyar Koalíció Pártja néhány helyen a jövôben ugyan nem állíthat polgármestert, addig más helyeken új pozíciókat szerzett, vagy az egy-két idôszakkal korábbiakat szerezte vissza, így 224 polgármesteri székbe önálló emberét, további tízbe pedig koalíciós szövetségben indított jelöltjét ülteti.

Az MKP önkormányzati képviselôinek száma azonban az új megbízatási ciklusban lényegesen kevesebb lesz, mert az idôközben módosult törvény értelmében az új képviselôtestületek már "karcsúbbak" lesznek. Míg a magyar pártot eddig összesen 3767 ember képviselte az önkormányzati testületekben, számuk a jövôben már csak 2020 lesz.

Mint már írtunk róla, a marosvásárhelyi Kárpátok sétányon a nyár folyamán nagyszabású korszerûsítési munkálatokba kezdett az Energomur Rt. távhôszolgáltató vállalat. A lakók már szeptember folyamán jelezték, hogy a munkálatok lassan haladnak, félnek, hogy a hideg idô beköszöntével fûtés nélkül maradnak. A Energomur illetékese akkor arról biztosította a 25, 27, 29 és 31-es tömbházak lakóit, hogy október 15-tôl az új hálózaton kapják a hôenergiát és senki sem marad fûtés és meleg víz nélkül. Valóban, ahogy városszerte beindult a fûtés, az említett tömbházak is részesültek a szolgáltatásban, annak ellenére, hogy a kolozsvári Acomin Rt. nem fejezte be a munkát. Mivel a vezetékeket a mai napig sem fedték vissza, a föld úgy maradt, ahogy a nyáron volt, bekövetkezett, amitôl a lakók féltek. Elfagyott a vezeték, kirepedt, s ennek következtében megszûnt a melegvíz- szolgáltatás.

Mint Bauer Andrea beruházási igazgató tájékoztatott, azért állt elô ez a helyzet, mert a kolozsvári építô késlekedik. Ha tôlük függött volna, akkor se fûtés, se meleg víz nem lett volna az említett tömbházakban. Ugyancsak miattuk az új melegvíz-hálózat még nem készült el, ezért a meleg vizet ideiglenesen a régi vezetékrendszeren szolgáltatták, ami a föld felszínén halad. Kétéjszakai alacsony hômérséklet elég volt ahhoz, hogy kirepedjen a csô, amiért ki kellett üríteni a rendszert.

Az Acomin és az Energomur munkacsoportjai tegnap a hiba elhárításán dolgoztak, s az igazgatónô szerint mára már készen lesznek. Ekkor már az új vezetékrendszeren szolgáltatják a meleg vizet is.

Arra a kérdésünkre, hogy mikor szándékoznak a kiásott földdel visszatakarni a vezetékeket, az igazgató elmondta, hogy jövô héten körülbelül 300 méteren, a kazánháztól a 25-ös tömbház felé betömik a sáncot, de a 27-es tömbháznál továbbra is nyitva marad, mert itt nincs befejezve a munka. Mivel a tömbházakat hôenergia- mérô órákkal látták el, az esetleges hôveszteséget semmiképpen nem a lakók fogják fizetni.

Csúcsosodik a Bolyai-év

December 15. Bolyai János születésnapja. A magyar és egyetemes tudományosság nagy alakja, Marosvásárhely jelképhordozó, zseniális fia 200 esztendeje született. Vasárnap, az évfordulón tetôzik a bicentenáriumi rendezvénysorozat, mely a város polgármesteri hivatala kezdeményezte Bolyai-év keretében sokrétûen és rangos hazai, illetve külföldi személyiségek részvételével mutatta fel a tudós matematikus korszakos jelentôségû életmûvét. A kiemelt fontosságú marosvásárhelyi megnyilvánulások két jubileumi eseménnyel zárulnak: délután 4 órakor a Bolyai téren kerül sor a Pszeudoszféra emlékmû leleplezésére, 18 órakor kezdôdik a Kultúrpalota nagytermében az ünnepi emlékest.

Csegzi Sándor alpolgármester, az Erdélyi Magyar Mûszaki Tudományos Társaság marosvásárhelyi fiókjának elnöke, az elmúlt hosszú idôszakban szervezett sok tudományos tanácskozás, emlékülés, vetélkedô, kiállítás és más rendezvény, valamint az emlékmûállítás fô szorgalmazója részletezte olvasóink számára a két vasárnapi momentumot.

16 órára a Bolyai tér Gecse utcai részére várják a város tisztelgô lakóit. A leleplezendô emlékmû, a Bolyai János elméletének szemléltetését segítô alakzat, a pszeudoszféra témájából ihletôdött monumentális térkompozíció Horváth Sándor helybeli matematikus pályázatnyertes terve alapján készült. A márvány, rozsdamentes acél, mûgyanta és több más különleges anyag és megoldás felhasználásával megvalósuló mû jeles szakemberek közremûködésével, ügyszeretô emberek támogatásával jött létre, és remélhetôen a város újabb vonzó különlegességévé válhat. Jelentôségét a városi és megyei önkormányzat vezetô képviselôi, Bolyai- kutatók és kulturális személyiségek méltatják a szoboravatáson. Fellép a Református Kollégium kórusa.

Este 6 órától, a Kultúrpalotában zajló emlékesten megelevenednek a Bolyai-év legfontosabb eseményei, és emlékérmeket, díszokleveleket is kiosztanak. Az ezt követô zenés irodalmi mûsort Kovács Levente rendezte. A Tompa Miklós Társulat mûvészei és a Színmûvészeti Egyetem néhány diákja, valamint a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia zenészei tolmácsolásában hangzanak el a Bolyaiak szellemiségéhez közelálló versek, prózai részletek és zeneszámok.

Mától vásárolhatók városházi kötvények

A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal tegnapi sajtótájékoztatójának legfontosabb bejelentése a már jónéhány hete beharangozott városházi kötvények eladásának megkezdése volt. "Mindenki számára legyen világos: ez nem FNI, itt biztonságban lesz a lakosok pénze!" - hangsúlyozta a polgármester. A kötvények értéke 1 millió lej, a városháza összesen 20 milliárd lej értékben kínál ilyent megvételre. Ezek félévente vásárolhatók vissza, s az elsô periódusra évi 23 százalékos kamatot számítanak. Az elsô visszavásárlási határidô tehát 2003. május 29-e, az utolsó (az ötödik) 2005. május 27-e. A kötvények értékesítésébôl befolyó összegeket a Dózsa György utca Bodoni és Termés utcák közötti szakaszának korszerûsítésére fordítják. A kötvények a Kereskedelmi Bank kirendeltségeinél vásárolhatók meg december 10. és 23-a között, munkanapo-kon 9 és 14 óra között.

- Különleges zenei estet ígér a hangversenysorozat mai mûsora. Hogy van az, hogy mindig futja egy-egy újabb meglepetésre, Cazan úr?

Mivel vallásos zenérôl van szó, mely mint mûfaj, köztudottan az énekléshez kötôdik, illetve a templomokban istentiszteleteken, miséken megszólaló orgonához, sajátosabb hangszerpáros mûsorra tûzésére gondoltunk. Olyan orgonaestre, melyen a társhangszer a trombita. Annál is inkább, mivel hangszín és technika tekintetében - a trombita esetében is fúvásról van szó - közel állnak egymáshoz. Így ma este két nagyon tehetséges, komoly, ambiciózus magyarországi elôadómûvészt lesz alkalmunk meghallgatni: Kovács Pétert (orgona), Csapó Tamást (trombita). Elsô alkalommal koncerteznek mindketten hazánkban. Tamás 8 éves kora óta játszik trombitán, 1989-ben a Magyar Állami Operaház Gyermekkórusának tagja, késôbb pedig a Kodály Zoltán nevét viselô magyar kórusiskola tanulója, melyet ifj. Sapszon Ferenc vezet. Az érettségit követôen az ELTE természettudományi karán tanul és ezzel egy idôben a Váci Zenemûvészeti Szakközépiskola trombita szakán Kovács Kálmán növendéke. Idén szerzett klasszikus zenész szakképesítést trombita szakon, s alapított rézfúvósegyüttest. Önállóan koncertezik mind otthon, mind külföldön.

Kovács Péter mindössze ötévesen kezdett zenei tanulmányokba. Nyolcéves koráig zongorázik, annak ellenére, hogy az orgonamuzsika vonzza. Kárpáti József növendékeként 1994-ben két díjat is szerzett az országos orgonafesztiválon, az egyik a legjobb Bach-játékosnak járó díj volt. A Váci Zenemûvészeti Szakközépiskolában érettségizett, ma már a Liszt Ferenc Zeneakadémia V. éves hallgatója, Pálúr János és Ruppert István osztályában. Zeneakadémiai tanulmányaival párhuzamosan az elsô perctôl Baróti István, az Esztergomi Bazilika orgonamûvész karnagya a mestere. Hazai fellépéseitôl eltekintve több alkalommal koncertezett már Francia-, ill. Olaszországban, Ausztriában, Szerbiában. Hogy milyen mûvek hangzanak majd el? J.S. Bach-darabok: G-dúr Prelúdium és fúga, Pünkösdi kantáta, Allein Gott- korálelôjáték például, a francia N. de Griguy egyik ritkán játszott darabja, két Händel- meg egy Liszt-mû, végül egy eléggé ismert szerzô, Louis Victor Vierne Carillon de Westminster címû orgonadarabja.

Jegyzet

Az országos AIDS-ellenes kampányban részt vevô együttesek tagjai Marosvásárhelyen is tartottak sajtótájékoztatót. A tizenévesek 40 perces késéssel érkeztek, üdítôket töltöttek maguknak, s kényelmesen elhelyezkedtek a kijelölt helyeken. Egyik lány kezében kis pincsikutya volt. Morgott, ugatott, nem tetszett neki, hogy egy helyben kell ülnie, s nem futkározhat az asztalok, székek, lábak között. Miután jó néhányszor félbeszakította a szakember elôadását, sétálni vitték.

Figyeltem a széken elnyúló, figyelmetlen, jobbra- balra tekintgetô, fáradt fiatalokat. Számomra egyformák voltak. Bevallom, jó adag elôítélettel érkeztem a sajtótájékoztatóra. Néhány fiatal elindul egy országos körútra, koncerteket tart, ahova egy gumióvszer felmutatásával lehet belépni. Lehet-e sikeres ez a HIV- vírus terjedése ellen szervezett kampány? - kérdeztem magamtól. Válaszom: nem. Ellenérzésemet fokozta a fiatalok viselkedése. Úgy tûnt, elkényeztetett sztárok, akik felkérésre, pénzért indultak el kampányolni, s örvendtek, hogy egyúttal népszerûsíthetik zenéjüket.

Közben meséltek addigi fellépéseikrôl, a diákokkal, egyetemistákkal való találkozásaikról. Mondták, hogy találkoztak HIV- vírussal fertôzött gyerekekkel, fiatalokkal s azok szüleivel. Megismerték életkörülményeiket, azokat a gondokat, amelyekkel naponta szembe kell nézniük. Nyisd meg a szíved, s ne fordulj felé elôítélettel, ne közösítsd ki a fertôzöttet - üzenték a hallgatóságnak, egymás szavait kiegészítve, bizonyítva, hogy valóban érdemben foglalkoznak a rájuk bízott feladattal, s fontos számukra, hogy minél több fiatalhoz eljusson üzenetük. Rövid beszámolójukból az is kitûnt, hogy megfelelô ismeretekkel rendelkeznek a vírus terjedésérôl, a betegségrôl.

Hivatalos adatok szerint Romániában az elmúlt években rohamosan nôtt a 15-25 év közötti fertôzött fiatalok száma, s továbbra is ez a korosztály a legveszélyeztetettebb. S ki tudja a legjobban átadni az életmentô üzenetet az érintett korosztály tagjainak: csakis a velük egyidôsök, azok, akikre a fiatalok felnéznek, akiknek zenéjét hallgatják, stílusát követik.

Az elôítéletek nem jó tanácsadók, elvakítanak - mondogattam hazafelé, tanulva a történtekbôl.

December 10.

Az ENSZ-közgyûlés 1950. december 4-én nyilvánította december 10-ét az emberi jogok napjává, annak emlékére, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyûlésén 1948. december 10- én fogadták el az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. Ebben a dokumentumban foglalták össze az úgynevezett klasszikus, a polgári államok alkotmányaiból ismert politikai és polgári jogokat, valamint a gazdasági, szociális és kulturális jogok bizonyos körét. A nyilatkozat az emberi jogok egyetemessé válásának kezdetét jelentette, s megnyitotta a sort az ilyen tárgyú szerzôdések, egyezmények elôtt.

1950. november 4-én az Európa Tanács tagországainak kormányai aláírták az emberi jogok és alapvetô szabadságjogok védelmérôl szóló egyezményt. Az egyezményben megerôsítik az ENSZ közgyûlése által elfogadott dokumentumnak az alapvetô emberi jogokra vonatkozó tételeit, hangsúlyozva, hogy az
"egyezményben meghatározott jogok és szabadságjogok élvezetét minden megkülönböztetés, például nemre, fajra, bôrszínre, nyelvre, vallási, politikai hovatartozásra, nemzeti vagy társadalmi származásra való tekintet nélkül, vagyoni helyzet, születés szerinti vagy egyéb helyzet alapján történô megkülönböztetés nélkül kell biztosítani".

A regionális és kisebbségi nyelvek chartája

1988. március 16-án született meg az Európa Tanács regionális és kisebbségi nyelvekrôl szóló alapokmánya. Az egyezmény értelmében a regionális vagy kisebbségi nyelvek olyan nyelveket jelentenek, amelyek az európai kulturális örökséghez tartoznak, és valamely területen hagyományosan az állam olyan polgárai beszélik, akik az állam lakossága többi részénél számszerûen kisebb csoportot alkotnak és különböznek az állam lakosságának többi része által beszélt nyelvtôl, nyelvektôl. Ugyanezen egyezmény értelmében az aláíró országok vállalják, hogy
"alkotmányos törvényhozási elôírásaikkal összhangban, megfelelô utakat és módokat keresnek annak biztosítására", hogy az egyezményben foglalt jogokat és biztosítékokat
"mind a joghatóságuk alatt álló helyi hatóságok, mind a testületek, mind a magánszemélyek egyaránt tiszteletben tartsák". Ugyanakkor az aláíró országok vállalták, hogy "a területükön beszélt regionális vagy kisebbségi nyelvek vonatkozásában politikájukban, jogalkotásukban és gyakorlatukban" elismerik a kisebbségi nyelvek létét, kiküszöbölik a megkülönböztetés mindenféle formáját, támogatják a regionális vagy kisebbségi nyelv szóban, írásban, a köz- és társadalmi, valamint a gazdasági életben való használatát.

Ezek az elôírások azt jelentik, hogy az aláíró országok vállalják, hogy a közoktatás terén biztosítják az anyanyelvû oktatást az óvodától az egyetemig a nemzeti kisebbségek számára. A közszolgálati, közigazgatási és jogi hatóságoknak biztosítanik kell, hogy "a regionális vagy kisebbségi nyelveket használják a közigazgatás hatóságai, és hogy ezek a hatóságok vagy legalábbis azok a tisztségviselôk, akik a közönséggel kapcsolatban vannak, a regionális és kisebbségi nyelveket használják kapcsolatukban azokkal, akik e nyelven fordulnak hozzájuk". Ezek mellett biztosítani kell, hogy "a hatóságok regionális vagy kisebbségi nyelveken szövegezzenek meg és tegyenek közzé okmányokat", biztosítják a jogot, hogy "a helyhatóságok a kisebbségek nyelvét használják a közgyûléseiken". Ugyancsak támogatni kell a regionális vagy kisebbségi nyelveken történô kulturális tevékenységeket, a kisebbségek kulturális intézményeit. Ami a gazdasági és társadalmi tevékenységet illeti, az aláíró országok vállalták, hogy "kiküszöbölnek törvényhozásukból minden olyan rendelkezést, amely a regionális vagy kisebbségi nyelvek használatának a megtiltására vagy korlátozására irányul a gazdasági vagy társadalmi életre vonatkozó okmányokban", és elismerik a kisebbségi nyelveken
"kiállított jogi okiratok érvényességét". Az aláíró országok vállalták ugyanakkor azt, hogy "fenntartják és fejlesztik a határokon átmenô különleges kapcsolatokat a regionális vagy kisebbségi nyelveket azonos vagy hasonló formában beszélô két vagy több tagállamban" és "bátorítják a transznacionális csere és együttmûködés különbözô formáit a kultúra, közoktatás, a szakmai képzés és a folyamatos nevelés minden területén".

Románia és a kisebbségi jogok

A rendszerváltást követô években Románia több alkalommal változtatta meg a kisebbségi jogokkal szembeni hozzáállását. 1990 januárjának elsô napjaiban született meg a Nemzeti Megmentési Front Nyilatkozata a nemzeti kisebbségek jogairól. A dokumentum többek között
"szükségesnek véli", hogy * "az ország új alkotmánya ismerje el és garantálja a nemzeti kisebbségek egyéni és kollektív jogait és szabadságjogait"; * "biztosítani kell a kisebbségek alapvetô jogainak gyakorlásához szükséges intézményrendszer létrehozását, és ezáltal az anyanyelv szabad használatát, a nemzeti kultúra ápolását, a nemzeti identitás megôrzését". Ugyanakkor az NMF "lehetségesnek és jogosnak" ítélte meg, hogy "a romániai nemzeti kisebbségek fenntartsák és folytassák kapcsolataikat azon nemzetekkel, amelyekhez a közös nyelv, valamint a kulturális és történelmi hagyomány szálai fûzik ôket".

Csakhogy a nyilatkozat alkalmazásáról idôközben megfeledkeztek. A felerôsödô nacionalizmus, más-sággyûlölet, intolerancia vette át az uralmat. Ennek egyenes következményei voltak az 1990. márciusi marosvásárhelyi véres események, az azóta elhíresült Har-Kov jelentés. Vagy, hogy a márciusi események nyomán kizárólag magyar és cigány nemzetiségûeket ítéltek el.

Romániát 1993-ban vették fel az Európa Tanácsba. Aláírta a regionális és kisebbségi nyelvek chartáját is. Ennek ellenére, 1995-ben például (akkor is Ion Iliescu volt az elnök és a pártja kormányzott) egy olyan oktatási törvény született, amely még a Ceausescu korában elfogadott törvénynél is szigorúbb megszorításokat tartalmazott. 1996-ban a parasztpárti miniszterelnök, Victor Ciorbea idején látott napvilágot két, a nemzeti kisebbségek anyanyelvhasználatát garantáló - oktatási és közigazgatási - sürgôsségi kormányrendelet. Alkalmazásukra azonban nem került sor jó ideig. Késôbb az európai integráció lehetôsége, illetve a csatlakozási feltételek okán, az SZDP-kormányzat is változtatott kisebbségpolitikáján, és azt tette, amit tennie kellett. Így született meg egy jó oktatási törvény, szavazták meg a kisebbségek anyanyelvhasználatát a közéletben biztosító helyhatósági törvényt, láttak napvilágot a tulajdontörvények. Jelenleg az SZDP és az RMDSZ közötti együttmûködési szerzôdés biztosítja a kormány számára azt a politikai stabilitást, amelyre szüksége volt a NATO- meghívás elôtt, és amelyre szüksége van ahhoz, hogy Románia EU-integrációs felté-teleinek eleget tehessen.

Az emberi jogok nem áldozhatók fel a terrorizmus elleni küzdelem oltárán

Bár az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát a világ összes állama ratifikálta, nagyon sok ország megsérti elôírásait. A nemzeti kisebbségek és a menekültek szenvednek legjobban az emberi jogok megsértése miatt. Az ENSZ emberjogi fôbiztosa szerint a legsúlyosabb emberi jogi probléma a fejlôdô országokban tapasztalható hihetetlen szegénység. Tavaly szeptember 11. óta világkoalíció jött létre a terrorizmus elleni összefogás érdekében. A terrorizmus elleni harc leple alatt azonban sok helyen mesértik az emberi és kisebbségi jogokat. Ezért jelenleg az ENSZ emberjogi bizottságára háruló aktuális feladat az emberi jogok védelme a kormányok által hozott terrorellenes intézkedések összefüggésében, tekintettel arra, hogy az emberi jogok nem áldozhatók fel a terrorizmus elleni küzdelem oltárán.

December 7-én, szombaton délelôtt 10 órától a Tamási Áron Gimnázium dísztermében tartotta kongresszus elôkészítô küldöttgyûlését az Udvarhelyszéki RMDSZ.

Megnyitó beszédében Dr.Verestóy Attila a széki RMDSZ elnöke örömmel állapította meg, hogy a küldöttek nagy többsége jelen van, ami azt igazolja, hogy az RMDSZ tagság, tagszervezeteink felelôsen viszonyulnak az RMDSZ VII. Kongresszusának elôkészítéséhez, a közösségünk jövôjét meghatározó döntések meghozatalához.

Tájékoztatta a küldöttgyûlést, a reggel 9 órától tartott elnökségi ülésen hozott döntésekrôl: az elnökség jelenlevô 8 tagja egyöntetûen javasolja a küldöttgyûlésnek, hogy nevesítsen és támogasson egy szövetségi elnökjelöltet, valamint vitassa meg és foglaljon állást a tiszteletbeli elnöki intézmény megtartása vagy megszüntetése kérdésében.

A Mandátumigazoló bizottság megvizsgálta a jelenlétet és megállapította, hogy a szavazatra jogosult 152 küldöttbôl jelen van 118, a 24 tagszervezet küldöttjelölô gyûlésérôl egy (Fenyéd) kivételével minden szervezet letette jegyzôkönyvét. A Széki RMDSZ Mûködési Szabályzata értelmében a küldöttgyûlés határozatképes a küldöttek fele + 1 jelenlétében, a 118-as jelenlét több mint 2/3-ad, tehát a jelen küldöttgyûlés minden elôírásnak eleget téve, határozatképes.

Az elsô napirendi pont keretében Benedek Csaba ismertette az UIET választmányi jelöltjeinek névsorát: Balázs Attila - Farkaslaka, Balázsi József - Kányád, Csomor Csaba - Bögöz, Simó Zoltán - Csekefalva, Szigyártó Lajos - Nagygalambfalva, póttagok Vágási Albert - Felsôsófalva, Nagy Attila - Zetelaka.

Verestóy Attila elnök ismertette az új körzeti elnökök névsorát: Both Réka - Kápolnásfalu, Bálint Elemér - Oroszhegy, Borbély Levente - Székelyvarság, Ilyés Balázs - Zetelaka, az SZKT tag Sófalvi László, ÖT-ÁB tag Csáka József.

A küldöttgyûlés ellenszavazat és tartózkodás nélkül megerôsítette a Széki Választmány új összetételét.

A második napirendi pont keretében a küldöttgyûlés megerôsítette a 6 SZKT-tagot és a körzeti szervezetek javaslatai alapján egyhangúan megválasztotta az Udvarhelyszéki RMDSZ Kongresszusi küldötteit és a póttagokat.

A küldöttgyûlés elfogadta a széki szervezet állapotáról elôterjesztett ügyvezetôi tájékoztatót, valamint a széki elnök politikai helyzetelemzését.

A széki elnökség javaslatára a küldöttgyûlés Markó Bélát jelölte az RMDSZ Szövetségi elnöki tisztségére.

Ugyanakkor 78 mellette, 14 tartózkodás, 8 ellenszavazattal úgy
döntött, hogy a kongresszuson a tiszteletbeli elnöki intézmény megszüntetésére vonatkozó javaslatot fogja támogatni.

Antall Józsefre emlékeztek

(MTI) - Antall Józsefre emlékeztek szentmisével a budapesti Duna-parti Piarista Kápolnában vasárnap, a néhai miniszterelnök halálának 9. évfordulója kapcsán.

A szentmisét celebráló Kállay Emil tartományfônök elmondta: minden év decemberének második vasárnapján szentmisével emlékeznek meg a néhai miniszterelnökrôl, és az elmúlt évben meghalt piarista diákokról és tanárokról.

Szûcs Ervin, a Magyar Piarista Diákszövetség elnöke kiemelte, hogy nem lehetett volna a békés átmenetet megvalósítani Antall József nélkül.

A diákszövetség nem piaristáknak adható legmagasabb kitüntetését 2002-ben Orbán Viktornak, "Antall József utódának, munkája folytatójának" adta át Szûcs Ervin.

A politikus a kitüntetést követôen elmondta: hálás szívvel köszöni az elismerést.

- Büszke vagyok az emlékéremre, amely Antall Józsefre, az emberre és államférfira emlékeztet - jelentette ki a volt kormányfô.

Orbán Viktor elmondta: minden jövendôbeli miniszterelnöknek zsinórmértékként kellene tekintenie arra a mottóra, amely véleménye szerint Antall József lépteit is vezette: "néha nagynak látszunk, de ez nem azért van, mert nagyok vagyunk, hanem mert óriások vállán állunk".

A piaristáknak adható legnagyobb elismerést, a Teleki Pál emlékérmet Kerényi Lajos atya kapta.

Az emlékezôk megkoszorúzták Antall József és a diákhôsök Pro Patria emléktábláját.

A szentmisén részt vett Mádl Ferenc köztársasági elnök és felesége, Antall Józsefné, Antall Edit, a néhai politikus nôvére és Boross Péter volt miniszterelnök.

(MTI) - Tiltakozó demonstrációt tartott a MIÉP vasárnap az Országház elôtt, a gyûlésen szóba került Magyarország európai uniós csatlakozása, a Pannon Rádió "elnémítása", ifjabb Hegedûs Loránt elítélése és a kereskedelmi tévék "népbutítása".

Csurka István, a párt elnöke az Országház elôtti parkolót meg- töltô tömeg elôtt úgy fogalmazott, hogy az elmúlt hét a nemzet fekete hete volt.

Emlékeztetett: az elmúlt egy hétben Medgyessy Péter miniszterelnök együtt koccintott a román nemzeti ünnepen Adrian Nastase román kormányfôvel, elítélték ifjabb Hegedûs Loránt református papot, MIÉP-es politikust és "elnémították a nemzet szócsövét", a Pannon Rádiót.

Megfogalmazása szerint az idegenek szálláscsinálása végéhez közeledik, és mielôtt a nemzetet egy kiüresedett korszakába taszítanák, megfosztják megszólalási lehetôségétôl, ítélettel fenyegetik és a butítás minden eszközét igénybe veszik.

Ez utóbbi kapcsán Csurka István bírálta a kereskedelmi televíziókban futó valóság show- kat, amelyek szerinte hozzájárulnak a nagy tömegek ellaposításához, gondolat és nemzettudat nélkülivé tételéhez.

Az április 12-i, az uniós csatlakozásról szóló népszavazás kapcsán azt hangsúlyozta, hogy nem Európára, hanem a belépés ezen formájára kell nemet mondani, mert "ez nemzetgyilkosság, ez mindennek a vége".

Csurka István úgy vélekedett, hogy a MIÉP az egyenlôtlen küzdelemben egyedül van, de azt vállalnia kell.

Hasznos szem elôtt lenni

Tevékenységi beszámolók és vezetôségi választások - szerepelt az Európai Régiók Szövetségének (ARE) november végi nápolyi közgyûlésén, amelyen Maros megyei tanács elnöke, Virág György is részt vett - tudtuk meg a tegnapi sajtótájékoztatón.

A szervezet több mint 300 európai régiót, megyét, provinciát fog össze, közgyûlést évente tartanak. A háromnapos megbeszélés- sorozatról, amelyen 23 romániai megye képviselôje is jelen volt, Virág György elmondta, a szövetség élére visszaválasztott Liese Prokopp asszonytól ígéretet kaptak egy romániai, valószínûleg Gyulafehérváron létesítendô ARE-iroda anyagi támogatására. Az iroda mûködtetésével járó költségek 20 százalékát a szövetség, a fennmaradó részt a 33 ARE-tag romániai megye állná.

- Meghívtuk Prokopp asszonyt Romániába, sôt, azt szeretnénk elérni, hogy a jövô évi közgyûlést egy hazai városban, nagy valószínûséggel Temesváron tartsák - jelentette ki Virág György.

A megyei tanácselnök szerint a legfôbb gond jelenleg az, hogy a nyolc romániai régió nem rendelkezik jogi személyiséggel (úgy mint a megyék), emiatt nem juthatnak hozzá pénzalapokhoz. Mint már írtunk róla, viták folynak a Romániában szükségesnek mutatkozó régióátalakítással kapcsolatban. Ami a 7-es Központi Régiót (amelyhez Maros megyén kívül még öt megye tartozik) illeti, ezek a megyék a jelenlegi formában való maradást támogatják, mindaddig, míg határoznak a területendezésrôl - nyilatkozta Virág György. Kérdésünkre, hogy mi értelme van az ARE- közgyûléseken való részvételnek, ha a hazai régiók nem rendelkeznek jogi személyiséggel, s így gyakorlatilag döntési, sôt pályázati joggal sem, Virág György hangsúlyozta: az ilyen rendezvényeken azért kell részt venni, hogy ne feledkezzenek meg rólunk.

Románia tavasszal kezdte meg integrációs tárgyalásait a környezetvédelemrôl is az Európai Unióval. Ide tartozik, hogy az idén a parlament több mint 40 törvényt, a szakminisztérium számos rendeletet, intézkedést hozott az uniós keret- irányelvek alapján. A környezeti tényezôk állapotának feljavítására vonatkozó fejezetek esetében azonban 3 és 15 év közötti átmeneti idôszakot, haladékot kért Románia az uniótól. E gondok rendezése nem csak jogharmonizációt jelent, hiszen a múlt rendszerbôl örökölt állapotok felszámolására jelentôs beruházásra is szükség van. Erre még 1998-ban létrehozták a környezetvédelmi alapot, ám még senki sem részesült támogatásban. Hogyan lehet kimozdulni a mai helyzetbôl? - kérdeztük Makkai Gergelyt, az RMDSZ Maros megyei képviselôjét, a parlament közigazgatási, területrendezési és környezetvédelmi bizottságának tagját.

- Úgy tûnik, Romániában, a környezetvédelem terén paradox helyzet alakult ki. Míg a szakminisztérium e téren külföldnek azt nyilatkozza, hogy eurokonform törvényeink vannak és semmiben sem maradtunk le a csatlakozásra váró más országoktól, addig a gyakorlatban kiderül, hogy sok még a rendeznivaló. Számos volt szocialista nagyvállalat küzd azzal, hogy felszámolja környezetszennyezô örökségét, de sok új kihívás jelenik meg, mint az illegális szeméttelepek és sorolhatnánk tovább. Beszélünk, beszélünk, de a fordulat várat magára, s a halasztás oka mindig a pénzhiány. Ha a környezetvédelmi alap célja mindezen gondok rendezésének finanszírozása, akkor miért késik az alkalmazás?

- Valójában a környezetvédelmi alapot a költségvetésen kívüli forrásként hozták létre. S bár már 1998-ban elfogadták a törvényt, ez még a mai napig sem lépett teljes egészében érvénybe, mi több, idôközben többször is módosították. (Sz.m. Elôször 2000-ben, majd sürgôsségi kormányrendelettel 2001-ben, s végleges formában 2002-ben jelent meg, 293-as számú törvényként.) Nemrég a képviselôház szakbizottsága újabb módosító javaslatot indítványozott. A törvénynek két fontos alkotóeleme van. Az egyik a pénzforrásokra, a másik pedig a begyûjtött összeg elköltésére, felhasználására vonatkozik. A képviselôház szakbizottságában éles vitát váltottak ki a törvény bevételekre vonatkozó cikkelyei. A törvény a legfontosabb jövedelmi forrásnak azokat a gazdasági egységeket jelöli meg, amelyek potenciálisan környezetszennyezô anyagokat termelnek. Ezek a cégek, attól függôen, hogy milyen hulladékanyagot termelnek, halmoznak fel, illetve állítanak elô, a törvény 9. cikkelyében megállapítottak szerint jövedelmük differenciált százalékát utalják át az állami kincstárba. Ez így rendben is volna, azonban ebbôl a jövedelmi forrásból hiányoznak a bírságok összegei, hiszen Romániában minden pénzbírság a közös államkasszába jut. A szakbizottságban, több kollégámmal együtt, azt szeretnénk, ha a környezetvédelmi kihágásért kirótt büntetések is ebbe a különleges alapba kerülnének. Hiszen a büntetéseknek elsôsorban nevelô hatásuk kell legyen, s így, ha valakit bírságolunk azért, mert szennyezte a környezetet, akkor ezentúl adjuk meg a lehetôséget azoknak, akik tenni akarnának azért, hogy a környezeti állapotok javuljanak. Fontos módosító eleme lenne az eredeti törvénynek, ha elfogadná a törvényhozó testület, hogy a bevételek álljanak az adott megye környezetvédelmi hatóságának a rendelkezésére. S így talán a felügyelôket is ösztönöznénk arra, hogy lelkiismeretesebben végezzék munkájukat. Közelebb kell tehát hozni a forrásokat a tényleges cselekvés helyéhez. Eddig a környezet, a táj úgymond a senkié volt, mindenki azt tett vele, amit akart. Most felelôsebben kell gondolkozzanak a polgárok is efelôl. Ez azt jelenti, hogy elôször arra gondolok, miben ártok önmagamnak, másoknak azáltal, ha szennyezem a környezetet, és milyen erkölcsi és anyagi következményei lesznek, ha mégis meggondolatlanul járok el.

- Tudomásunk szerint a környezetvédelmi alapba már befolyt bizonyos pénzösszeg, a fennakadást viszont továbbra is az okozza: nem tudják, hogyan költsék el a pénzt.

- Valóban, itt is gondok vannak. Folytatva az elôbbi gondolatot, a törvényt módosító másik javaslat pontosan ezt a kérdést szeretné tisztázni. Elképzeléseink szerint, ha a megyei környezetvédelmi felügyelôségek rendelkeznének bizonyos pénzösszegekkel, sokkal hatékonyabban tudnák ezeket elkölteni egy olyan sürgôsségi jegyzék alapján, amelyet ôk állapítanának meg. Nagyon egyszerû a megoldás, hiszen a megyei felügyelôk tudják pontosan, hogy náluk mi a fontosabb: támogatni egy gyárat abban, hogy felszámolja a forrást, vagy arra költik a pénzt, hogy szeméttelepeket szüntetnek meg, netán súlyt helyeznének a nevelô munkára stb. Ilyenformán a pénzt látványosabban, eredményesebben tudnánk felhasználni.

- Az ötlet valóban jónak látszik, mégis elakadt a szakbizottságban.

- Sajnos, kormánypárti kollegáim, noha hirdetik a decentralizációt, továbbra is mindent a kezükben szeretnének összpontosítani. Bár már létezik egyfajta precedens, a különleges útalap, azonban e téren sem a megyei kirendeltségek, hanem a minisztériumok képviselôi döntenek. Remélem, két-három hét múlva áttörés lesz e téren, hiszen a vízgazdálkodásban várható valamiféle elôrelépés a különleges pénzalapok kezelésében.

- A pénzfelhasználást illetôen egyre inkább "divatba jött" a társadalom különbözô szféráit megmozgató pályázás. Van már erre biztató példa. Mi errôl a véleménye?

- Természetesen az eredményességet növelné, ha egy jól körülhatárolt célra átlátható módon költenék el a pénzt. Ezért van ma egyre több, inkább európai uniós pénzekre kiírt pályázat, hiszen nagyon fontos a folyamat ellenôrzése és az eredmények hosszú távú követése is. Ebbôl az elgondolásból javasoltam, hogy hozzunk létre egy különálló környezetvédelmi szakbizottságot. Ötletemet kollegáim 70 százaléka támogatja, s már beszélgetéseket folytattam errôl a szakminisztériumban is. Petru Lificiu vízgazdálkodási és környezetvédelmi miniszter üdvözölte a kezdeményezést, hiszen ôk is azt szeretnék, hogy a parlament vállaljon aktívabb szerepet a környezeti gondok rendezésében.

- Mit jelentene ez az aktívabb szerepvállalás?

- Más országok környezetvédelmi szakbizottságainak mintájára a tagok több terepszemlét vállalnának annak érdekében, hogy a helyszínen vizsgálják meg azokat a gondokat, amelyek felszámolására jogi vagy anyagi orvoslás szükséges. Ezáltal közelebbrôl ismerkednénk meg a törvények alkalmazásával, s operatívabban pótolnánk azokat a joghézagokat, amelyek a gyakorlatban felmerülnek. Az sem mellékes, hogy a képviselôknek alkalmuk adódik szakemberekkel találkozni, véleményüket kikérni, hiszen csak ezeket figyelembe véve lehet jó törvényeket alkotni.

- Európai uniós követelmény a környezeti tényezôk feljavítása, az életkörülmények megváltoztatása. Egy-egy konkrét eset kapcsán mégis kiderülhet, hogy a gazdasági érdekek kerekednek a környezetvédelem érdekei fölé. Hogyan szembesülnek az ilyen helyzettel?

- Valóban jelen vannak az ilyenszerû érdekütközések. Az elhíresült tiszai szennyezést említhetem, ahol a privatizáló külföldi cég fontosabbnak tekintette, hogy saját beruházásai térüljenek meg, s csak utána gondolt a környezeti károk megelôzésére. Hasonló helyzet alakult ki Verespatakon. Itt óriási pénzösszegek forognak kockán, s ezért hajlandóak egy települést kiköltöztetni, egy hegyet megvásárolni, s ugyanazt a környezetre veszélyes bányász-, illetve feldolgozási technológiát alkalmazni. S mivel az ügy országos vitát váltott ki, a parlament szakbizottsága és a minisztérium szakembereibôl álló csoport fog a helyszínen tájékozódni, s ennek az eredményétôl függ a vállalkozás sorsa. Bár az érdekek összefonódása miatt nehezen hiszem azt, hogy ennek az eredménye az lesz, hogy leállítjuk a befektetést. Célunk változatlanul az, hogy a környezetvédelmi szempontokat maximálisan érvényre juttassuk.

- Ehhez jönne jól az önálló környezetvédelmi szakbizottság. Keresztülvihetô?

- A javaslatot a képviselôház állandó bizottsága elfogadta, a szabályzat-felügyelô bizottság kell még megtárgyalja, s ezután kerül a plénum elé. Eddig az ellenzék, a Demokrata Párt és a Nemzeti Liberális Párt tagjainak kivételével, akik e minôségben "természetesen" nem álltak mellénk, az RMDSZ és más pártokbeli kollegáim közül több mint 50 képviselô támogatja a kezdeményezést. Sajnos ismert, hogy a parlament malmai is lassan ôrölnek, de azért remélem, hogy még e ciklusban létrejöhet a különálló környezetvédelmi szakbizottság.

- És végül, mikor lesz mûködôképes a környezetvédelmi alap?

- Ezt mi is tudni szeretnénk, ezért meghívtuk a parlament szakbizottságába a miniszter urat, hogy tisztázza a helyzetet. Most van folyamatban a környezetvédelmi törvény módosítása is. Azt szeretnénk, hogy a lakosság aktívabban vegyen részt a környezetvédelmi döntéshozatalban. Az integrált környezetvédelem azt jelenti, hogy a gondokra helyi szinten kell megoldásokat találni. Ezekre lenne nélkülözhetetlen pénzforrás az említett környezetvédelmi alap. Igaz, ahhoz mérten, hogy az országban még nagyon sok környezetszennyezô gócot kell felszámolni, valójában túl kevésnek tûnhet az e célra elkülönített pénzösszeg. S mivel ilyen komplex kérdéssel állunk szemben, most még nem lehet megjósolni, hogy valóban mikortól és kik hogyan pályázhatnak a környezetvédelmi alapra.

(MTI-Panoráma) Kétnapos örömlány-kongresszust tartottak a múlt héten az érettebb korú szakmabeliek Rio de Janieróban. Ars poeticájuk szerint olyan szakmát ûznek, amelyben nincs semmi szégyellnivaló.

Az országos értekezleten szó sem volt magassarkú cipôkrôl, dögös ruhákról és a sminkelésrôl, annál inkább jogokról, hivatástudatról és megélhetésrôl. A nyolcvan brazil hölgy ugyanis fôként a kiöregedô korosztály képviselôibôl gyûlt össze, így örömlány helyett inkább örömasszonynak nevezhetôk. Eszmecseréjük oka az a felismerés, hogy egyszer ezt a munkát is abba kell hagyni, és tisztes nyugdíjasként kell éldegélni - nyilatkozott a Reutersnek Waldo Cesar, a prostituáltak jogaiért küzdô Davida civil szervezet nyolcvanéves elnöke.

A konferencia három fô témája a prostitúció legalizálása, a nemi betegségek elleni védekezés és a közvéleményben kialakult hamis képzettársítások elleni harc volt. A szakmabelieknek ugyanis minden önbecsülésükre szükségük van, hogy ne érezzenek szégyent hivatásuk miatt. "Megtanítjuk ôket tisztelni saját választásukat" - mondta Cesar.

A konferencia résztvevôi oktatófüzeteket kaptak a biztonságos szexrôl, a szépségrôl, valamint pénzügyeik rendezésére szolgáló könyvelési mérlegmintával is gazdagabbak lettek. A konferencia logóján ez áll: "Ne szégyenkezz, van hivatásod!"

A Davida egyesület reméli, hogy egy szép napon a nôk munkakönyvében szerepelhet a "szexuális szakember" - avagy a szexszakmunkás - besorolás, és a brazil prostituáltaknak is jár majd a szociális ellátás és a nyugdíj.

A 3 és 15 dollár (750-3700 forint) közti "ügyfelenkénti" összeg ugyanis csak a pillanatnyi szükségleteket elégíti ki, félretenni nemigen lehet belôle. Márpedig hamar beköszönt az az idô, amikor már nincs mindennapi "betevô" és így mindennapi betevô, mivel ebben a szakmában a nyugdíjkorhatár 40 év körül van.

Egy 46 éves színesbôrû örömhölgy felszólalásában hangsúlyozta, hogy a szolgáltatás, amit nyújtanak, jóval több mint puszta szex, ésszel kell csinálni. "Képzett agykurkásznak tartom magam. A brazil férfiak machók, vagyis folyamatosan meg kell felelniük, és keménynek kell látszaniuk, mind otthon a feleségükkel, mind a barátaikkal. Velem elengedhetik magukat. Nem fenyegetem a férfiasságukat. Velem megoszthatják érzéseiket, problémáikat. Nekünk, prostiknak folyamatosan meg kell felelnünk az elvárásoknak. Érzelmekkel dolgozunk, szenvedélyesnek, érzelmesnek kell lennünk, és gyönyört adnunk. Ha nem így teszel, elveszíted az ügyfelet, és azzal csak magadnak ártasz" - nyilatkozott Dorothy.

Bemutatkoznak a líceumok

Minden tekintetben rendhagyó kiállítás nyílt tegnap délelôtt az építészeti líceum dísztermében.

Az egyre jobb hírnévnek örvendô tanintézet vezetôi nemrégiben pécsi testvériskolájuknál tettek látogatást és az ott tapasztaltakat ötvözve a tavaly Bukarestben látott hasonló rendezvénnyel, megszületett a döntés: a helyi tanfelügyelôséggel együttmûködve, Vásárhelyen is megrendezik a Körkép elnevezésû kiállítást. A szervezésbôl minden líceum lehetôségeihez mérten kivette a részét.

Végül a csüggedôket és hitetleneket meghazudtolva tegnap megnyílt a kiállítás, amelyen városunk összes középiskolája külön standon képviselteti magát. A kiállítási felületet aztán minden iskola saját belátása szerint alakította, úgy, hogy a lehetô legtöbbet megmutasson a képviselt intézmény szellemiségébôl. Amint a szervezôk mondják, elôkészület közben az iskolák egymástól is tanultak, sôt akadt olyan stand is, amelyet néhány óra leforgása alatt teljesen újragondoltak és átrendeztek, hogy felülmúlják a
"konkurenciát". A végeredmény pedig önmagáért beszél: ötletes, szemet gyönyörködtetô pannók, szórólapok mindenfelé, fényképek és reklámanyagok tucatjával. Néhány esetben egy-egy diák az iskola profiljának megfelelô mesterséget is bemutatja, így láthatunk faragómestert és csempézôt is egymástól nem messze. Az elméleti líceumok sem maradnak azonban le a "ver-senyben", itt a bemutatható mesterségek hiányában munkaeszközök és ügyesen elkészített, számítógépen futtatott reklámfilmek vonzzák a tekintetet. Közben hol hangszeren, hol kisvasúton, máskor meg útlezáró mûszeren, kémcsövön, vagy egészségügyi kelléken akad meg a szemünk. Érdeklôdésünkre pedig mindenhol készségesen válaszoló diákok.

Stefan Somesan fôtanfelügyelô a Népújságnak nyilatkozva elmondta, igyekeztek még a jövô évi beiskolázási terv elôtt tetô alá hozni a kiállítást, hogy idejében felmérhessék a középiskolák kínálatát és a leendô diákok igényeit. Ennek érdekében
az egy hétig tartó rendezvény ideje alatt az összes végzôs osztályt meghívták, és azok elôre meghatározott program szerint látogatják majd a kiállítást. Így a diákok egy helyen megtalálják a teljes kínálatot, míg a korábbi években minden középiskola maga volt kénytelen nyílt napokat vagy bemutatkozó körutakat szervezni. A rendezvény megtekintése után a nyolcadikos tanulók kérdôívet töltenek ki, amelynek eredményeit majd figyelembe veszik a beiskolázási terv elkészítésekor. Ugyanezen kérdôívek alapján választják ki a leghatékonyabb és legszebb standot is, amelyet díjaznak.

Adriana Tibrea igazgatónô szerint a vásár egyik nagy elônye, hogy az nyitva áll a szülôk számára is, akik eddig csak nehezen jutottak információkhoz, ám most elbeszélgethetnek a jelen levô tanárokkal és helyben választ kaphatnak kérdéseikre.

A megnyitón egyébként jelen volt Vasile Natea prefektus és Dorin Florea polgármester is. Mindketten hangsúlyozták, hogy a kiállítás messze felülmúlta a hozzá fûzött reményeket, és reményüket fejezték ki, hogy jövôre újra megrendezésre kerül a Körkép. A fentiekhez meg mindössze annyit fûzhetünk hozzá, hogy jó lenne, ha a rendezvényre a megyénkben mûködô kiállításszervezôk is ellátogatnának, mert minden bizonnyal volna tanulnivalójuk...

Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Erdélyi Körének marosvásárhelyi konferenciája

Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Erdélyi Köre évi konferenciáját tartotta szombat délelôtt a diakóniai központ Bocskai termében. A rendezvényre eljött Lászlóffy Aladár Kossuth- díjas költô, Kántor Lajos író, irodalomtörténész, a Korunk fôszerkesztôje, dr. Deé Anikó történész, Fülöp G. Dénes református lelkipásztor, Gálfalvi György író, a Látó helyettes fôszerkesztôje, a Szabadegyetem Erdélyi Körének vezetô értelmiségi tagjai. A rendezvény témája: Erdélyi társadalom, erdélyi értelmiség a Bolyaiaktól a 21. századig.

Amit tudni kell: az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Erdélyi Köre még mindig alakulóban van, noha már negyedik ülését tartotta szombaton. Az Erdélyi Kör eddigi találkozói Nagyenyeden, Kolozsvárott és Székelyudvarhelyen zajlottak.

Miközben a múló idô szépen osztogatja az évfordulókat, bicentená-riumokat, miközben a Protestáns Magyar Szabadegyetem világszerte rendszeresen összeül, sajnos, vannak már nagy halottjai is. Lászlóffy Aladár emlékezett meg a nemrég elhunyt bécsi Szépfalusi Istvánról, aki a 70. életévét már csak a föld alatt érte meg, de több alapító is elment az egyetemes magyarság, a Szabadegyetem körébôl, köztük Tóth János, a Genfben élt nemzetközi jogász is.

A rosszul kezelt összmagyar dolgainkról, a tôle megszokott intellektussal, Lászlóffy Aladár Kossuth-díjas kolozsvári költô tartott elôadást. A Bolyaiak tudására, szellemiségére hivatkozva frappáns volt a kezdés: Porból lettünk, térré leszünk… Magyar történeti kisesszéjében nem hallgatta el az igazságot: ránk jellemzô, hogy még mindig szôrén üljük meg a valóságot.

Dr. Deé Anikó történész a XIX. századi magyar értelmiségi létrôl tartott elôadást. Az értelmiségi lét intézményesülésérôl, a teológia, a jog, az orvostudomány és a mûszaki pálya erdélyi térhódításának jelentôségérôl szólt.

Fülöp G. Dénes az egyházi értelmiség, az erdélyi magyar szellemiség szerepérôl beszélt, Apáczai Csere Jánostól és korától el egészen napjainkig. Áttekintette Makkai Sándor és Márton Áron püspökök küzdelmét, a lehet, vagy a nem lehet kérdését, a magunk revíziójától a Márton Áron szerkesztette Erdélyi Iskoláig. (Az egykori lap újraindítását szorgalmazták a résztvevôk.) Szólt népünk letargiájáról, a közösségünket tizedelô öngyilkosság, alkoholizmus, lelki züllöttség okairól, a néma forradalomról, a Németh László-i Minôség forradalmáról.

Illyés Kinga színmûvésznô: a pedagógiában a fenti fogalmak helyett lehet-e valami olyant kitalálni, amire figyel a közömbössé vált ifjúság is?

Csiha Kálmán nyug. ref. püspök úgy látja: ha egy népközösség elveszíti értelmiségét, mint a fejlövést kapott katona, néhány tántorgó lépés után földre rogy. A püspök szerint az erdélyi magyar értelmiséget több veszély is fenyegeti: elvándorlás, az értelmiségi bérmunka (nincs elhivatott-ságérzés), a passzív hozzáállás. Csiha Kálmán eszmefuttatásában valamiféle szellemi lovagrendet sürget. Nemzeti bûnnek tartja a nyelv folyamatos romlását, az alkoholizmust, a terhes- ségmegszakítást.

Kántor Lajos Illyés Gyula örökségérôl szólt, mint mondta volt Kós Károly: a legnagyobb magyar generális mûvészrôl. Kántor úgy véli, a sokat vitatott kedvezménytörvény szellemileg Illyés Gyulától származik. A kiálló ember, a Puszták népe írója fogalmazta meg: történelmi okok miatt bár földrajzilag elszakadtunk, de nem vagyunk idegenek a magyar nemzettesttôl.

Gálfalvi György az Értelmiség és politikum témával elhangzott helyzetjelentése a véleménynyilvánítás akadályairól, az értelmiség függetlenségérôl szólt. És arról: addig maradunk értelmiséginek, amíg szabadságunkhoz ragaszkodunk, még ha a szabadság fogalma illuzórikus is. Az állítólagos otthonosság bizonytalannak tûnik, jelenti Gálfalvi. Azt sem hallgatta el: gyanakvó légkörünknek döntô szerepe van abban, hogy a magyar értelmiség háttérbe szorul.

Tófalvi Zoltán is az igazságra tapintott. Az erdélyi magyar értelmiség közérzete rossz. A szimbolikus közösséggé válásunknak a veszélye fenyeget.

Ötvös József lelkipásztor: mi már csak azt számoljuk, mit, hol fogunk véglegesen kiiktatni nyilvántartásunkból.

A Nobel-díj "ideális iránya"

Az irodalmi Nobel-díjat Alfred Nobel svéd vegyész és nagyiparos 1895. november 27-i végrendelete szerint annak a személynek kell odaítélni, aki az elôzô évben a legkiválóbb "ideális irányú" mûvet alkotta, ám arról, hogy ez alatt mit kell érteni, a díj története során szinte folyamatos vita zajlott.

Kjell Espmark, a díjazottat kiválasztó Svéd Akadémia tagja szerint a nemzetközi rangú kitüntetés több mint százéves históriája a pontatlanul megfogalmazott végrendelkezés interpretálási kísérleteinek sorozata. Espmark az irodalmi Nobel- díjról írott könyvében úgy véli: a díj alapítója bizonytalan, sok vitára alapot adó iránymutatást hagyott hátra az utókornak arra nézve, hogy milyen szempont alapján döntsék el, ki a legérdemesebbb a kitüntetésre.

Nobel általános kritériumai szerint az oklevelet, az aranyérmet és a kitüntetéssel járó összeget az kapja, aki a legnagyobb hasznot hajtotta az emberiségnek, függetlenül a jelöltek nemzetiségétôl. Az irodalmi díj esetében ezek a szempontok kiegészülnek a már említett ideális irányzatú, legkiválóbb mû feltételével.

Nobel végakaratának eszmei örökségét a Svéd Akadémia egyes tagjai kezdetben bírálták, mondván, hogy az kozmopolita irodalmi ítélôszékké változtatja az intézményt. Ez az ellenérv késôbb megszûnt, elismerték ugyanis, hogy az akadémiának más országok kiemelkedô irodalmi alkotásait is ismerniük kell a hazai, svéd irodalom megítéléséhez. (Az akadémiát a svéd nyelv tisztaságának, kifejezôkészségének és hírnevének ápolása céljából hozták létre 1786-ban.)

Az 1901 óta adományozott díj odaítélésének változó szempontjairól elsôsorban a Svéd Akadémia melletti Nobel Bizottság éves jelentései, illetve az akadémiai tagok levelezése alapján lehet képet alkotni. A mérlegelés a szavazáshoz hasonlóan ugyanis valamennyi szinten titkos, és minden vonatkozó adat szigorúan bizalmas információnak számít.

Az irodalmi Nobel-díj történetének elsô szakaszában, 1901 és 1912 között az ideális irányt az emelkedett és érett idealizmussal azonosították, s ennek alapján választották ki a díjazottakat, közöttük a német Theodor Mommsent vagy a késôbb feledésbe merült francia Sully Prudhomme-ot, s zárták ki a jelöltek közül például az orosz Lev Tolsztojt, a norvég Henrik Ibsent vagy a francia Emile Zolát. A XIX. századi konzervatív idealizmust és idealista esztétikát mércének tekintô akadémia így sem naturalista, sem szimbolista szerzôket nem tartott méltónak a Nobel-díjra.

Az I. világháború alatt egy új kritérium, a semlegesség jelent meg: felfedezték a kisebb nemzetek íróit. A díjazottak között volt az indiai Rabindranath Tagore és számos skandináv alkotó.

A "nagy stílus" által jellemzett 1920-as években az intézmény megszabadult az ideális irányú mûalkotás szûk értelmezésétôl, és a klasszicista realizmus mércéje alapján olyan - korábban szóba sem jövô - írókat tüntettek ki, mint a francia Anatole France, a brit George Bernard Shaw és az ír William Butler Yeats.

Az 1930-as évtizedben az egyetemes érdek szempontját érvényesítve kapott Nobel-díjat a széles olvasóközönség érdeklôdésére számot tartó amerikai Sinclair Lewis és - egy késôbb elhibázottnak minôsített döntés nyomán - a szintén amerikai Pearl Buck. Az "egyetemes érdek" hiánya alapján utasították vissza a kitüntetést olyan modern, bonyolultnak ítélt költôk esetében, mint a francia Paul Valéry és Paul Claudel. Kitüntettek ugyanakkor olyan újítókat, mint az olasz Luigi Pirandello és az amerikai Eugene O'Neill.

A II. világháború után az akadémia megújult szellemiséggel - az emberiség legnagyobb hasznára vonatkozó Nobel-alapelvet átértékelve - folytatta munkáját: a nagy újítókra, a szemléletben és nyelvezetben új utakat kínáló írókra helyezôdött a hangsúly. A korszak kitüntetettje volt a svájci Hermann Hesse, a francia André Gide, a brit Thomas Eliot, az amerikai William Faulkner.

Az irodalmi úttörô jelleg a késôbbi évtizedek mérlegelési szempontjai közül sem tûnt el, amire példa a sötét világlátású ír Samuel Beckett díjazása 1969-ben. Az újítás kritériuma a nemzetközi avantgarde mozgalom lecsengésével és a kevésbé látványos újító elemek elôtérbe kerülésével mindazonáltal veszített súlyából, és az úttörô szerep elsôsorban egyedi - például arab, spanyol vagy kínai - nyelvi környezetekhez kapcsolódott.

Az 1970-es évektôl - az azóta meghatározóvá vált pragmatikus értelmezési szempont alapján - az akadémia egyre több tagja törekedett olyan kiemelkedô, ám nyilvánosságot nélkülözô írókra irányítani a figyelmet, akik a Nobel- díj révén ismertté válhattak. A kitüntetetteknek ebbe a sorába illeszkedik az amerikai Isaac Singer, a brit Elias Canetti és a csehszlovák Jaroslav Seifert.

Az 1980-as évtizedben a nigériai Wole Soyinka és az egyiptomi Maguib Mahfouz jutalmazásával a Stockholmban székelô testület a világ felé nyitva változtatott korábbi - hosszú idôn át joggal bírált - Európa-központúságán.

A pragmatikus mérlegelési elv alkalmazása révén jelentôs szerep jutott a költészetnek; az 1990-es években irodalmi Nobel-díjat kapott az azelôtt a világ nyilvánossága számára ismeretlen mexikói Octavio Paz, az ír Seamus Heaney és a lengyel Wislawa Szymborska.

A Svéd Akadémia a következô indoklással adományozta 2002-ben Kertész Imrének a sorrendben 99. irodalmi Nobel-díjat: "egy írói munkásságért, amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben".

Interpelláció Zamur-ügyben

Kerekes Károly RMDSZ-képviselô 2002. november 6- án interpellált a parlamentben, a marosvásárhelyi Zamur cukorgyár magánosításával kapcsolatban. Kérdéseit Ovidiu Musetescuhoz, az Országos Privatizációs Ügynökség elnökéhez intézte, aki november 25-én válaszolt.

Kerekes Károly beadványában röviden összefoglalta az egység magánosításának történetét, amely 1990-ig állami tôkével mûködött. A magánosítás során önálló vállalkozássá alakult, amelynek 83,60 százaléka a Franco-Roumaine de Sucrerie társaság tulajdonába került, adminisztrátorként a Société des Sucreries du Marquenterre céget nevezték ki. Az elején a gyár évente 30-35.000 termesztôvel kötött szerzôdést. Ám a 2000. évben csupán 5769 szerzôdést kötöttek, egyetlen tonna cukorrépát sem dolgoztak fel. Jelen idôszakban egyetlen szerzôdést sem kötöttek. A magánosítás során kritikus helyzetbe került a gyár. Íme a privatizáció következményei: hozzávetôlegesen 800 mérnök, mester, szakképzett munkás veszítette el munkahelyét, vált munkanélkülivé; körülbelül 30.000 cukorrépa-termesztô család maradt biztonságos jövedelem nélkül; az állattenyésztôk többé nem vásárolhatják
a jó takarmánynak minôsített melaszt; a gépeket, felszereléseket szétszedték, esetenként ellopták, vagy ócsakavasként értékesítették, holott egyes alkatrészek még használhatók voltak; az új tulajdonosok tôkeberuházás ellenében 2.697.993.300 lej értékû bankkölcsönt halmoztak fel, amelyet jelzáloggal garantáltak; egyes ingatlanok megrongálódtak, a javításukra nem jutott pénz; a szolgálati lakásokat nem értékesítették, azon a címen, hogy azokat a sürgôsségi beavatkozásokra tartalékolják, miközben az erre a célra épített lakásokat eladták. Azokat, akik bérelik a lakásokat és benyújtották vásárlási igényüket, folyamatosan megfélemlítik.

Kerekes Károly ezek után fogalmazta meg kérdéseit: A magánosí-tási szerzôdés értelmében melyek a felvásárló cég kötelezettségei? Az Országos Privatizációs Ügynökség a magánosítás után ellenôrizte-e, hogy az adásvételi szerzôdésbe foglalt kikötéseknek eleget tett a cég, és felügyelték-e, hogy miként teljesítette a vállalt gazdasági-pénzügyi célokat? Milyen intézkedéseket hoztak a magánosítási folyamat negatív következményeinek a felszámolása érdekében?

"Sikeres privatizáció"

Íme mit olvashatunk Ovidiu Musetescu miniszter, az Országos Privatizációs Ügynökség elnökének válaszában.

Az 1998. május 11-én keltezett 234-es számú adásvételi szerzôdés alapján a franciaországi Société des Sucreries du Marquenterre cég megvásárolta a marosvásárhelyi Zamur Rt. 493.947 részvényét, egyenként 25.000 lejes névértékben, ami az rt. tôkéjének 50,96%-át jelentette. Az adásvételi szerzôdést kiegészítô okirat (2000. december 20.) alapján a Zamur Rt. átadta a megvásárolt részvényeket és átengedte a szerzôdésbe foglalt kötelezettségeket a Franco-Roumaine de Sucrerie társaságnak.

A magánosítási folyamat elemzése során nem találtak kihágásokat, ami a szerzôdéses kötelezettségeket illeti. Pontosabban: * a vállalt beruházások elvégzése idôszakában nem változtatták meg a társaság alaptevékenységét; * a részvények átengedése nyomán a társaság magára vállalta a kollektív és egyéni munkaszerzôdésekre, valamint a szociális védelemre vonatkozó kötelezettségeket és jogokat; * a beruházás idôszakában nem számolták fel az egységet; * az átvett részvényeket nem adták át egy harmadik személynek az eladó írásbeli értesítése nélkül. * A vásárló szerzôdéses kötelezettsége, hogy az 1999. január 1. - 2002. december 31.,
közötti idôszakban 8,2 millió dollárt ruház be, amibôl 0,2 milliót környezetvédelemre. A vásárló 8 millió dollárt ruházott be. A 0,2 millió dollár értékû környezetvédelmi beruházásról a dokumentumokat a 2002. évi könyvelési mérleg elkészítése utáni 30 napon belül kell bemutatnia.

*Az említett szerzôdésben nem volt leszögezve, hogy a vásárlónak román cukorrépa- termesztôkkel köteles szerzôdést kötnie.

*A szerzôdésbe nem foglalták be, hogy a vásárlónak kötelessége egy bizonyos számú alkalmazottat megtartani a Zamur Rt.-nél.

*Az Országos Privatizációs Ügynökség 2001-ben ellenôrzést végzett a Zamur Rt.-nél, megállapítva, hogy annak ellenére, hogy a feldolgozó egység kritikus helyzetbe jutott, a magánosítás sikeres volt (pénzügyi szempontból és mert a szakterületen ismert cég jelentkezett beruházóként), a vásárló szerzôdéses kötelezettségeinek eleget tett. A társaság vezetése szerint a jelenlegi helyzet a kedvezôtlen körülmények (a cukorrépa kis területeken való termesztése, a hosszú szárazság megtizedelte a termést) következtében alakult ki.

Az Országos Privatizációs Ügynökség a következô idôszakban is követni fogja a szerzôdéses kötelezettségek tiszteletben tartását.

A képviselô nem hagyja
magát lerázni

Végezetül megkérdeztük Kerekes Károly képviselôt, elégedett-e a válasszal.

- Egyáltalán nem vagyok elégedett. Kérdéseimre, felvetéseimre a válaszok felületesek. Amint az olvasók is tapasztalhatják, vannak olyan kérdéseim, amelyeket a miniszter úr egyszerûen válasz nélkül hagyott. Döntöttem, hogy a legrövidebb idôn belül elkérem a szerzôdést, amelyet tanulmányozni fogok és utána újra napirendre tûzöm a kérdést.

Pénteken délután a marosvásárhelyi unitárius egyházközség Bolyai téri termében is megjött a Mikulás, s akiknek ezúttal örömöt szerzett, azok a mozgássérültek egyesületének tagjai voltak. A nagyszakállú érkezését nem csak a megajándékozottak köszöntötték. Az Avram Iancu líceumban Dumitru Eugenia francia szakos tanárnô és Nagy Edit aligazgató által tanított XI. osztályosok erre az alkalomra összeállított román, magyar, illetve angol és francia nyelvû mûsort adtak elô. A Loránttfy Zsuzsanna Egyesület bábcsoportja pedig szintén román és magyar nyelvû bábmesével kedveskedett a gyerekeknek. Mikulás ünnepének nagyobb jelentôséget kölcsönzött az, hogy december 3-a a mozgássérültek nemzetközi napja és azt is megtudtuk, hogy az ENSZ 2003-at a hátrányos helyzetûek nemzetközi évének nyilvánította. S hogy a Mikulás zsákja tele legyen, arról gondoskodtak az alsóvárosi, a Gecse utcai, a szabadság utcai református egyházközségek, valamint a Mahagon és a Gross Aliment cégek, továbbá a Bethlen és a Rheum Care Alapítványok, és nem utolsósorban a mozgássérülteket és árva gyerekeket felkaroló Dália Alapítvány. A marosvásárhelyi polgármesteri hivatalt Orbán Dezsô szociális gondokkal foglalkozó szakigazgató képviselte, s jelen volt a galaci mozgássérültek egyesületének alelnöke is.

A marosvásárhelyi Meru Alapítvány és a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal a december 9-15. közötti periódusra az Angyalok hete elnevezésû közös rendezvénysorozatot hirdette meg.

Az alapítvány tegnapra a rendezvénysorozat nyitányaként sajtótájékoztatóra és a karácsonyi hangulatba varázsoló, angyalokat ábrázoló illusztrációk kiállításának megnyitójára hívott. Ám az érdeklôdés hiánya miatt a sajtótájékoztatót az elôre jelzett idôpontban nem tartották meg. A vár alig fûtött kiállítótermében azonban berendezték a kiállítást, ahová naponta 10-20 óra között várják a látogatókat.

Az alapítvány által kiadott mûsorfüzetben, amelyet az érdeklôdôk rendelkezésére bocsátottak